Agrégateur de flux

Mali Actu - maliactu.net - Mali Actualités, Les Actus et Informations sur le Mali
Mali Actu
Kylian Mbappé en route pour devenir le meilleur buteur du Real Madrid

Bonne nouvelle pour le Real Madrid : Kylian Mbappé devrait terminer meilleur buteur de la Ligue des champions Sur le terrain de la Ligue des…

Kylian Mbappé en route pour devenir le meilleur buteur du Real Madrid
Mali Actu :
Kylian Mbappé en route pour devenir le meilleur buteur du Real Madrid

A Progresszív Szlovákia az európai források elvesztésének a kockázatára figyelmeztet, amely a PS képviselői szerint súlyos következményekkel járhat a szlovák gazdaságra nézve. A PS elnöke, Michal Šimečka kijelentette: cca. 10 milliárd euróról van szó, amelytől az ország jelentősen függ, és bírálta Fico kormányfő tétlenségét.

Written by David De Groot

The Court of Justice of the European Union (CJEU) delivered a landmark judgment in case Commission v. Hungary, concerning Hungary’s 2021 law restricting access to LGBTI-related content.

Introduction

The EU has considerable leverage over candidate countries that backslide on the conditions for accession (the Copenhagen Criteria), including respect for human rights, democracy and the rule of law. However, once a country has joined the EU, the EU institutions have far fewer tools to respond should Member States backslide on core values. This problem is often referred to as the Copenhagen Dilemma. In Repubblika (Case C-896/19), the CJEU found a connection between Article 49 of the Treaty on European Union (TEU) (on accession) and Article 2 TEU, which sets out the EU’s founding values.

The CJEU ruled that Member States may not lower the level of protection of EU values following accession, thereby establishing the principle of non-regression.

Building on that case law, on 21 April 2026, the CJEU delivered its judgment in Commission v. Hungary (Case C-769/22). The judgment is a landmark ruling: the Court found, for the first time, both a breach of Article 1 of the Charter of Fundamental Rights (CFR) (on human dignity), and a self-standing breach of Article 2 TEU (on values of the EU).

Background

On 15 June 2021, the Hungarian Parliament adopted Act LXXIX of 2021 on ‘tougher action against paedophile offenders and amending certain laws to protect children’ (the ‘Propaganda Law’), which curtailed LGBTI+ content, in particular its availability to minors, by introducing Section 6/A into the Child Protection Act.

On 15 July 2021, the Commission launched an infringement procedure concerning the contested act. One year later, on 15 July 2022, the Commission decided to bring the case before the CJEU; the case was formally lodged on 19  December 2022.

In its action against Hungary, the European Commission alleged violations of the Services, Audiovisual Media Services and e-Commerce Directives, as well as the Charter of Fundamental Rights. Additionally, it alleged a self-standing infringement of Article 2 TEU.

The hearing took place on 19 November 2024, with the CJEU sitting as a full court, reflecting the exceptional importance it assigned to the case.

On 5 June 2025, Advocate General Ćapeta issued her opinion, in which she agreed with the Commission, considering that Article 2 TEU imposes certain ‘red lines’, which are determined by the ‘negation of the values’ laid down in Article 2.

Judgment

In its judgment of 21 April 2026, the CJEU considered that the secondary legislation mentioned in the Commission’s action had been violated, as had Articles 1 (on human dignity), 7 (on private and family life), 11 (on freedom of expression) and 21 (on non-discrimination) of the CFR. Concerning Article 1 CFR – the violation of which marked a first – the Court considered that ‘that association [with paedophilia] and that stigmatisation entail a group of persons forming an integral part of a society in which pluralism prevails being treated as a threat to that society meriting special legal treatment, which results in such persons’ social ”invisibility” being established, maintained, or reinforced, in breach of Article 1 of the Charter’ (para. 489).

Concerning Article 2 TEU, the Court first considered, hinting at the Copenhagen Dilemma, that ‘compliance by a Member State with the values contained in Article 2 TEU is a condition for the enjoyment of all the rights deriving from the application of the Treaties to that Member State. Compliance with those values cannot be reduced to an obligation which a candidate State must meet in order to accede to the European Union and which it may disregard after its accession’ (para. 523).

As to the types of violations capable of giving rise to a breach of Article 2 TEU, the Court held that:

only manifest and particularly serious breaches of one or more values common to the Member States may give rise to a finding, in the context of an action for failure to fulfil obligations, that there has been a failure by a Member State to fulfil legally binding obligations under Article 2 TEU, such breaches being incompatible with the very identity of the Union as a common legal order of a society in which pluralism prevails. (para. 551)

In the case at hand, the Court held that the contested act:

results in the stigmatisation and marginalisation of non-cisgender or non-heterosexual persons, solely on the ground of their gender identity or sexual orientation, with those consequences being intensified by the fact that that law also makes an association between the fact of not being cisgender or not being heterosexual, on the one hand, and being convicted of paedophilia, on the other, suggesting that non-cisgender or non-heterosexual persons constitute a fundamental threat to Hungarian and European society, an association which is capable of encouraging the development of hateful conduct towards those persons. (para. 554)

The Court continued that

Such stigmatisation and marginalisation, which is tantamount to establishing, maintaining or reinforcing the social ”invisibility” of some members of society, runs counter to the values of respect for human dignity, equality, and respect for human rights, including the rights of persons belonging to minorities, as referred to in Article 2 TEU. (para. 555)

The Court, therefore, concluded that

it must be held that the [contested Act] is in breach, in a way that is both manifest and particularly serious, of the rights of non-cisgender persons – including transgender persons – or non-heterosexual persons, as well as the values of respect for human dignity, equality and respect for human rights, including the rights of persons belonging to minorities, as referred to in Article 2 TEU, with the result that it is contrary to the very identity of the Union as a common legal order in a society in which pluralism prevails. (para. 556)

Outlook

The judgment – while ruling that it is indeed possible to establish a stand-alone infringement of Article 2 TEU without a necessary connection with other Treaty provisions – still leaves many questions as to the circumstances under which such a finding can be made.

In March 2025, Section 6/A of the Child Protection Act, introduced by the contested act, was linked to the Act on the Right of Assembly, which prohibits any public events that portray ‘divergence from self-identity corresponding to sex at birth, sex change or homosexuality’. This was considered a Pride ban. In line with the judgment, such a prohibition would also constitute a breach of Article 2 TEU.

In a joint statement, the Commissioner for Equality, Preparedness and Crisis Management, Hadja Lahbib, and the Commissioner for Democracy, Justice and the Rule of Law, Michael McGrath, stated that discrimination has no place in the EU. They ‘warmly welcome the ruling. Ours is a Union of Equality, where you can be who you are and love who you want’.

Read this ‘at a glance’ note on ‘Hungary’s anti-LGBTI law and EU values: The CJEU’s landmark Article 2 TEU judgment‘ in the Think Tank pages of the European Parliament.

Le projet de centrale hydroélectrique de Buk Bijela, en Bosnie-Herzégovine, porté par la Republika Srpska et la Serbie, menace directement la rivière Tara et le parc naturel du Durmitor, au Monténégro. Mais le projet semble pourtant avoir des partisans dans la république...

- Articles / Monténégro, CIN Crne Gore, Environnement, Relations régionales, Une - Diaporama

Le projet de centrale hydroélectrique de Buk Bijela, en Bosnie-Herzégovine, porté par la Republika Srpska et la Serbie, menace directement la rivière Tara et le parc naturel du Durmitor, au Monténégro. Mais le projet semble pourtant avoir des partisans dans la république...

- Articles / Monténégro, CIN Crne Gore, Environnement, Relations régionales, Une - Diaporama

Le ministre des Comptes publics, David Amiel, a prévenu le député insoumis Éric Coquerel de la mise en place d’une « mission d’inspection » sur la défiscalisation des dons aux associations « d’intérêt général », annonce « Libération ». Menée avec le ministère de l’Intérieur, cette dernière est lancée suite aux alertes sur les dons défiscalisés auxquels a accès le groupuscule d’extrême droite Némésis.

La Croatie veut stocker ses déchets radioactifs à Trgovska Gora, à une encablure de la frontière bosnienne, dans une zone sismique et près d'un captage d'eau potable. La Bosnie-Herzégovine accuse Zagreb de violer les conventions internationales et va porter sa cause devant les Nations Unies.

- Articles / Radio Slobodna Evropa, Croatie, Bosnie-Herzégovine, Une - Diaporama - En premier, Une - Diaporama, Environnement, Relations régionales

La Croatie veut stocker ses déchets radioactifs à Trgovska Gora, à une encablure de la frontière bosnienne, dans une zone sismique et près d'un captage d'eau potable. La Bosnie-Herzégovine accuse Zagreb de violer les conventions internationales et va porter sa cause devant les Nations Unies.

- Articles / Radio Slobodna Evropa, Croatie, Bosnie-Herzégovine, Une - Diaporama - En premier, Une - Diaporama, Environnement, Relations régionales

La Croatie veut stocker ses déchets radioactifs à Trgovska Gora, à une encablure de la frontière bosnienne, dans une zone sismique et près d'un captage d'eau potable. La Bosnie-Herzégovine accuse Zagreb de violer les conventions internationales et va porter sa cause devant les Nations Unies.

- Articles / Radio Slobodna Evropa, Croatie, Bosnie-Herzégovine, Une - Diaporama - En premier, Une - Diaporama, Environnement, Relations régionales

Le bateau MV « Hondius », qui a quitté le Cap-Vert mercredi, est attendu samedi aux Canaries, selon Madrid. Les pays de l’Union européenne doivent prendre en charge leurs ressortissants, éventuellement aidés par la Commission européenne, tandis que l’évacuation des passagers extra-européens est toujours en préparation.

En août 2024, Lucie Castets, alors candidate du Nouveau Front Populaire à Matignon a révélé être en couple avec une femme. Les réactions qui ont suivi ont malheureusement montré tout le chemin restant à parcourir pour une société débarrassée des LGBTphobies. Nous revenons avec elle sur cet épisode sur le plateau de "Ça Ira !"

Ajuy auf Fuerteventura gilt als einer der gefährlichsten Küstenabschnitte Spaniens. Immer wieder kommt es zu tödlichen Unfällen: oft nicht im Wasser, sondern auf den Klippen. Wellen, Strömungen und fehlende Aufsicht werden zur unterschätzten Gefahr.

BVB-Star Niklas Süle beendet zum Saisonende seine Karriere. Der Verteidiger hatte in den letzten Jahren oft mit Verletzungen zu kämpfen und fasst nun den Entschluss, die Schuhe an den Nagel zu hängen. Er blickt auf eine erfolgreiche Karriere zurück.

MTI: Két, Oroszországból indított külföldi drón belépett Lettország légterébe, majd becsapódott az ország területén – közölte csütörtök (5. 7.) reggel a lett hadsereg. Az LSM közszolgálati műsorszóró jelentése szerint az egyik drón egy olajtározó létesítménybe csapódott be az orosz határhoz közeli Rezekne városban. A katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság alakulatai kivonultak a helyszínre.

Autrice de « L’antifascisme, l’affaire de toutes et de tous », Juliette Rousseau a réalisé une série de six portraits de femmes et d’hommes qui, au quotidien, font reculer le fascisme et le racisme et font vivre la solidarité.

1776. május 7-én született a gondolataiban – talán túlzottan – szilárdan hívő Berzsenyi Dániel. A nemesi örökség képviselőjeként nem tudott azonosulni a reformkorban kibontakozó „új hullámmal”, akiknek tagjai rendületlenül állították: nemesnek és nem-nemesnek egy nemzeti közösségbe kell olvadnia. Ettől függetlenül Berzsenyi a legnagyobb magyar lírikusok közé tartozik, a klasszikus óda legnagyobb hazai mestere, a magyar klasszicizmus első számú képviselője.

Gazdából lett költő

Egyházashetyén, egy Vas megyei kis faluban született, édesapja, Berzsenyi Lajos és édesanyja, Thulmon Rozália egyetlen gyermekeként.

Édesapja sokáig visszatartotta fiát a tanulmányoktól, mert gyengének és betegesnek tartotta. Berzsenyi Dániel 11 éves volt, amikor hetyei birtokukról a soproni evangélikus líceumba került. 1795-ben véget értek ottani „kalandozásai”, mert a fiatal diák inkább bajkeverőnek, mintsem szorgalmas tanulónak bizonyult. Az iskola évkönyvébe Ovidiust idézve a következőket írta: „Látom és helyeslem a jobbat, de a rosszabbat követem”.

Sopronban töltött éveinek helyes magaviseletét ugyan nem, de a költészet iránti érdeklődését és a latin, valamint a német nyelv ismeretét köszönhette. Míg nappal édesapja birtokán a gazdaságban dolgozott, éjszaka olvasmányaiba merült – többek között ekkor lett életének legfőbb példaképe az ókori klasszikus, Horatius.

23 éves volt, amikor feleségül vette a nála 9 évvel fiatalabb Dukai Takách Zsuzsannát, és ekkor függetlenedett véglegesen az atyai háztól, ahol édesanyja 1794-es halála után egyre kellemetlenebbül érezte magát.

Magányát tetézte édesapjával fennálló konfliktusos kapcsolata is. Kemenessömjén telepedtek le, ahol saját maga is gazdálkodni kezdett. Ekkor már írt, de még csak a fióknak: nem volt olyan bizalmasa vagy támogatója, akivel megoszthatta volna szárnypróbálgatásait.

Elsőként Nemesdömölk evangélikus lelkipásztora, Kis János fedezte fel a költő tehetségét. Berzsenyi bizalmába fogadta, barátságot kötöttek, a lelkész pedig addig bíztatta, míg elküldték néhány költeményét Kazincy Ferencnek (A magyarokhoz, Nagy Lajos és Hunyadi Mátyás valamint A reggel című munkáit).

Nyelvújítónk elragadtatással írt az új reménységről, így a sömjéni földesúr többé nem zárkózhatott el a nyilvánosság elől. Kazincy az alábbi bátorító szavakkal fejezte ki örömét Berzsenyinek írt levelében: „Ne hidd, hogy az a’ melegség, mellyel szívem hozzád szóll, tettetés’ vagy a’ csapodáron illetett önnszeretet’ míve: nem, nagy fényű Ifjú! valóságos hajlandóság’ ’s becsülés’ szava az, ’s az azon támadott örömé, hogy magamat hazámnak eggy igen nemes fija által szerettetni látom.”

Kazinczy bíztatatása sarkallta Berzsenyit megkezdett költői pályájának folytatásában, a mentora felé érzett hálát válaszában így fejezte ki: „Egy igen szent ünnepet jegyzett az úrnak levele az én életemnek aranykönyvében s nem szégyenlem megvallani, hogy egypár forró férfiúi cseppet nyomott ki szemeimből”.

Ekkorra már Pest és Buda írói és tudósai is elismerték a költő tehetségét. 1810-ben meg is látogatta a pesti triász tagjait – Horvát Istvánt, Szemere Pált és Vitkovics Mihályt –, akik mogorva magatartása ellenére kitörő lelkesedéssel fogadták.

Berzsenyi 1808 óta már a Somogy megyei Niklán élt, és korábbi gazdálkodó életmódjával itt sem szakított: szántóföldjeit, rétjeit, szőlőbirtokát és értékes ménesét gondozta. Személyisége ennek megfelelően egyre zárkózottabb lett, a magány érzete felnőttkorának egyik meghatározó kísérőjévé vált.  

A hosszú alkonyat

Költeményeinek kiadására végül csak 1813-ban került sor, ezután a 37 éves Berzsenyi országszerte nagy népszerűségnek örvendett.

Hiába lett ünnepelt költő, és várta Pesten a művelt körök vendégszeretete, ő többnyire ellenállt a meghívásoknak. Ha mégis megjelent társas eseményeken, akkor többnyire csendben, szótlanul ült, sőt egy ízben azt is megjegyezték róla, hogy képes volt minden búcsúszó nélkül elutazni.

Gróf Festetics György azon kevesek közé tartozott – noha eleinte az ő társaságát sem fogadta örömmel – akit közel tudott engedni magához. A keszthelyi mecénás barátságát nem tudta és talán nem is akarta visszautasítani. Festetics még nemesfájú jegenyét is ajándékozott a költőnek.

1817 februárjában meghívót kapott a keszthelyi helikoni ünnepségre, ahol újfent Festetics vendégszeretetét élvezhette. A házigazda közvetlensége miatt sokkal oldottabb volt, és aktívan vett részt a lakomázók beszélgetésében, annak ellenére, hogy életének ezen szakaszában már kedélybetegség gyötörte. Többször került alkotói válságba és már nem lelte örömét az írásában.

Ez év nyarán súlyos csapás érte: megjelent Kölcsey Ferenc kritikája, amelyet Berzsenyi nem tudott elfogadni. A nála jóval fiatalabb Kölcseytől a bírálatot teljesen méltánytalannak tartotta, ráadásul indulatában megírt antirecenzióját a Tudományos Gyűjtemény nem adta ki.

Kazinczy Ferenc sem tudta Berzsenyi felháborodását osztani, így a köztük régóta fennálló szoros barátság megszakadt, évekre felhagytak a levelezéssel. Méltó válasz Kölcsey írására csak 1825-ben jelent meg Észrevételek Kölcsey recenziójára címmel, ezt már a Tudományos Gyűjtemény is kiadta szeptemberi kiadásában.

A barátság lángja ugyan nem hunyt ki végleg a költő és támogatója között, leveleik hangvétele már nem volt annyira meghitt, mint korábban. Berzsenyi 1831 áprilisában, néhány hónappal Kazinczy halála előtt írt levele is bizonyítja: „Májusban Füredre, onnét Pestre megyek s ott fogom verseimet holmi jobbításokkal s minden egyéb munkátskáimmal együtt kiadni s meglehet hogy egész nyarat ott töltöm s tán gyülésünkig is ott maradok. Akkor látni fogjuk egymást s légy bizonyos abban hogy mastani levelem rövídségét ki fogom akkor beszéddel pótolni. Tartsd meg tehát addig is régi barátságunk emlékezetét s élj boldogúl.”

Élete utolsó szakaszának jelentős szereplője Döbrentei Gábor, aki a dúlt lelkű költőt tovább hergelte kritikusai ellenében. A nézeteltérések ellenére 1830-ban Berzsenyit nevezték ki az Akadémia filozófiai osztályának első rendes tagjává: a kitüntetést örömmel fogadta, még Pestre költözését is fontolgatta. 1832-ben részt vett az akadémiai nagygyűlésen, itt többek között megismerkedett gróf Széchenyi Istvánnal és báró Wesselényi Miklóssal is.

A tudomány emberei között jobban érezte magát, mint korábban az irodalom képviselői között. 1833-ban adta ki hivatalos székfoglalóját, a Poetai harmonistica címmel. A klasszicizmust mindig előnyben részesítette a romantikával szemben, meggyőződése szerint a harmónia az egyetlen állandó dolog a világban.

A „niklai remete” idejének jelentős hányadát fiainak látogatásával töltötte, illetve gyógykezelésekre járt a budai fürdőkbe és Balatonfüredre. Pályafutásának alkonyán nem is akart a költészettel foglalkozni, inkább az esztétika felé fordult.

Egyik utolsó levelét Döbrentei Gábornak írta 1835. december 3-án: „A jövő nyár elején látni foglak. Mig pénzemben tart Budán fogok fördeni, mert ez idén nagyon megrezzentett hypochondriám vagy valami májfájásom s nem merem többé a fördést elmulasztani. De, egyébiránt is ottan tudok legnyugottabban dolgozni s reménylem ott el is tudom munkáimat az uj kiadásra késziteni”.

Visszavonultságában 1836. február 24-én, 60 éves korában Niklán érte a halál. Három fiú (Farkas, László és Antal) és egy leány (Lidia) gyermeke gyászolta a költőt, akinek – talán a sors iróniája – éppen Kölcsey Ferenc írta meg azt az emlékbeszédet – „bocsánatkérő emlékiratot” –, amelyet Helmeczy Mihály olvasott fel a Magyar Tudományos Akadémia tagjai előtt. Berzsenyi munkái Döbrentei Gábor gondozásában 1842-ben jelentek meg, ám kritikusok – így Toldy Ferenc – szerint a kiadás „ízetlen” volt.

Forrás: mult-kor.hu

The post 250 éve született Berzsenyi Dániel appeared first on Kárpátalja.ma.

Dem deutschen TV-Moderator Hamid Mossadegh drohen wegen massiver Raserdelikte im Kanton Luzern vier Jahre Haft. Da er den Prozess am Kriminalgericht schwänzte, wurde das Verfahren gegen den 46-Jährigen nun sistiert. Was sagt sein Arbeitgeber RTL2?

Iran has yet to respond to a new US proposal

Bonn, 7 Mai 2026. Agentische KI hält Einzug in die Entwicklungszusammenarbeit (EZ), noch bevor sie dort gesteuert werden kann. Deutschland sollte bei der technologischen Transformation des Sektors eine Führungsrolle übernehmen.

Agentische KI hält Einzug in die EZ, noch bevor der Sektor die Mittel hat, sie zu steuern. Anders als die bisher genutzten Chatbots handeln agentische Systeme eigenständig: Sie rufen Tools auf und verknüpfen Schritte, um Aufgaben zu lösen. Wenn das OECD-DAC-Governance-Netzwerk diesen Monat über KI berät, stellt sich daher eine schwierige Frage: Wie lässt sich eine derart schnelllebige, zunehmend autonome Technologie einführen und steuern?

Als größter Geber unter den DAC-Ländern sollte Deutschland eine Führungsrolle bei der technologischen Transformation des Entwicklungssektors übernehmen. Das Bundesministerium für wirtschaftliche Zusammenarbeit und Entwicklung (BMZ) könnte eine technische Einheit aufbauen, die mit KI-Tools experimentiert und Rechenschaftsstandards setzt. Dafür braucht es politischen Willen und einen institutionellen Rahmen, der KI als sich stetig verschiebende technologische Grenze begreift.

Der EZ-Sektor ist noch nicht bereit für agentische KI

Das erste Problem ist das enorme Tempo des Wandels. In nur 18 Monaten hat sich die Technologie deutlich gewandelt: von Chatbots, die Informationen abrufen, hin zu Systemen, die Daten generieren und eigenständig mit mehreren Tools arbeiten. Laut AI Index 2025 der Stanford University sanken die Betriebskosten dieser Modelle im selben Zeitraum um mehr als das 280-Fache. Die Hürden für fortschrittliche KI sinken entsprechend. Bei Innovationszyklen von Wochen kommt die EZ mit ihren langen Beschaffungsfristen und der starren Bürokratie kaum hinterher.

Aus dieser Diskrepanz ergibt sich ein Kapazitätsproblem. Entwicklungsorganisationen gelingt es kaum, KI-Innovationen zu verfolgen, eigene Tools zu entwickeln und zugleich Qualifikationslücken zu schließen. Die absehbare Folge: Einzelne Mitarbeitende experimentieren nebenbei, während kleinere Einheiten auf das jeweils günstigste kommerzielle Modell zurückgreifen.

Diese Kapazitätsengpässe haben zwei Folgen. Erstens wird die Skalierbarkeit beeinträchtigt: Laut einer OECD-Übersicht verbleiben die meisten KI-Pilotprojekte in der explorativen Phase. Zweitens führen ad-hoc eingesetzte KI-Anwendungen zu inkompatiblen Standards und Lücken in der Rechenschaftspflicht.

Die größere Hürde sind jedoch die Daten. KI ist nur so leistungsfähig wie die Informationen, auf denen sie beruht. In fragilen Staaten und Gemeinschaften mit eingeschränktem digitalen Zugang – etwa dort, wo viele unterrepräsentierte afrikanische Sprachen in Trainingsdaten kaum vorkommen – können agentische Systeme irreführende Ergebnisse liefern, mit teils gravierenden Folgen für Entwicklungsprogramme.

Das BMZ sollte eine Führungsrolle übernehmen

Das BMZ hat bereits Vorarbeit für sektorale Reformen geleistet. Das BMZ Data Lab hat Datenpipelines und einen ministeriellen Chatbot (KIEZ) entwickelt. FAIR Forward hat gemeinsam mit sieben Partnerländern an offenen KI-Daten gearbeitet und dabei aufschlussreiche Materialien produziert. Der neue Reformplan des BMZ greift KI ebenfalls an drei Stellen auf, darunter die Einrichtung einer neuen Einheit für strategische Vorausschau. Doch versteht er KI weiterhin als Instrument – und nicht als sich verschiebende Grenze, die kontinuierliche institutionelle Beobachtung erfordert.

Das BMZ könnte ein Team aufstellen, welches sektorweite KI-Kompetenz bereithält. Dies wäre eine agile Einheit aus Ingenieur*innen und Entwicklungspraktiker*innen, die Ressourcen verschiedener Akteure bündelt, Protokolle entwickelt und modernste KI-Tools für Geber und Entwicklungsorganisationen testet – für eine sichere und dennoch schnellere Einführung. Ihr Mandat ginge über die interne Unterstützung des Ministeriums hinaus. Es würde mit kürzeren Vertrags- und Beschaffungszyklen arbeiten als im Sektor üblich, mit Klauseln, die eine kontinuierliche Weiterentwicklung der Tools im Zuge des technologischen Fortschritts erlauben. Kleinere Geber und andere Organisationen könnten über Co-Entwicklung, gemeinsame Schulungen und offenen Zugang zu Tools und Protokollen auf dieselben Ressourcen zugreifen.       

Eine solche Einheit würde zwei Probleme zugleich adressieren. Das BMZ würde zu einem zentralen Knotenpunkt für die Bündelung von Ressourcen und den Aufbau gemeinsamer Kapazitäten im Sektor. Zugleich könnte es sektorspezifische Standards für algorithmische Rechenschaftspflicht entwickeln – etwa verpflichtende Prüfpfade für Entscheidungen in jedem agentischen KI-System. Diese Instrumente wiederum würden das BMZ stärken, indem sie die normativen Debatten über den Einsatz von KI in der EZ weltweit aktiv mitgestalten.

Dieselbe Einheit könnte auch das Datenproblem aufgreifen. Sie könnte Leitlinien für „Datenbereitschaftsbewertungen“ entwickeln – als Standardvoraussetzung für jede KI-gestützte Programmierung (vergleichbar mit Umweltverträglichkeitsprüfungen). Zudem könnte sie dazu beitragen, über Jahrzehnte gewachsenes institutionelles Erfahrungswissen des Sektors in öffentlich zugängliches, KI-gestütztes und handlungsorientiertes Wissen zu überführen (über KIEZ hinaus). Dieses könnte erstens digital benachteiligten Gemeinschaften mehr Sichtbarkeit verschaffen und zweitens Fachkräfte weltweit stärken. Statt eines 100-seitigen, statischen PDF-Toolkits wäre ein interaktives System denkbar, in dem Anwender*innen fragen können: „Was hat in ähnlichen Kontexten wie meinem funktioniert?“ und das daraufhin synthetisierte, quellenbasierte Antworten liefert. 

Deutschland sollte dieses enge Zeitfenster nicht verpassen, um zur führenden Stimme der KI-Transformation in der EZ zu werden.

Bonn, 7 Mai 2026. Agentische KI hält Einzug in die Entwicklungszusammenarbeit (EZ), noch bevor sie dort gesteuert werden kann. Deutschland sollte bei der technologischen Transformation des Sektors eine Führungsrolle übernehmen.

Agentische KI hält Einzug in die EZ, noch bevor der Sektor die Mittel hat, sie zu steuern. Anders als die bisher genutzten Chatbots handeln agentische Systeme eigenständig: Sie rufen Tools auf und verknüpfen Schritte, um Aufgaben zu lösen. Wenn das OECD-DAC-Governance-Netzwerk diesen Monat über KI berät, stellt sich daher eine schwierige Frage: Wie lässt sich eine derart schnelllebige, zunehmend autonome Technologie einführen und steuern?

Als größter Geber unter den DAC-Ländern sollte Deutschland eine Führungsrolle bei der technologischen Transformation des Entwicklungssektors übernehmen. Das Bundesministerium für wirtschaftliche Zusammenarbeit und Entwicklung (BMZ) könnte eine technische Einheit aufbauen, die mit KI-Tools experimentiert und Rechenschaftsstandards setzt. Dafür braucht es politischen Willen und einen institutionellen Rahmen, der KI als sich stetig verschiebende technologische Grenze begreift.

Der EZ-Sektor ist noch nicht bereit für agentische KI

Das erste Problem ist das enorme Tempo des Wandels. In nur 18 Monaten hat sich die Technologie deutlich gewandelt: von Chatbots, die Informationen abrufen, hin zu Systemen, die Daten generieren und eigenständig mit mehreren Tools arbeiten. Laut AI Index 2025 der Stanford University sanken die Betriebskosten dieser Modelle im selben Zeitraum um mehr als das 280-Fache. Die Hürden für fortschrittliche KI sinken entsprechend. Bei Innovationszyklen von Wochen kommt die EZ mit ihren langen Beschaffungsfristen und der starren Bürokratie kaum hinterher.

Aus dieser Diskrepanz ergibt sich ein Kapazitätsproblem. Entwicklungsorganisationen gelingt es kaum, KI-Innovationen zu verfolgen, eigene Tools zu entwickeln und zugleich Qualifikationslücken zu schließen. Die absehbare Folge: Einzelne Mitarbeitende experimentieren nebenbei, während kleinere Einheiten auf das jeweils günstigste kommerzielle Modell zurückgreifen.

Diese Kapazitätsengpässe haben zwei Folgen. Erstens wird die Skalierbarkeit beeinträchtigt: Laut einer OECD-Übersicht verbleiben die meisten KI-Pilotprojekte in der explorativen Phase. Zweitens führen ad-hoc eingesetzte KI-Anwendungen zu inkompatiblen Standards und Lücken in der Rechenschaftspflicht.

Die größere Hürde sind jedoch die Daten. KI ist nur so leistungsfähig wie die Informationen, auf denen sie beruht. In fragilen Staaten und Gemeinschaften mit eingeschränktem digitalen Zugang – etwa dort, wo viele unterrepräsentierte afrikanische Sprachen in Trainingsdaten kaum vorkommen – können agentische Systeme irreführende Ergebnisse liefern, mit teils gravierenden Folgen für Entwicklungsprogramme.

Das BMZ sollte eine Führungsrolle übernehmen

Das BMZ hat bereits Vorarbeit für sektorale Reformen geleistet. Das BMZ Data Lab hat Datenpipelines und einen ministeriellen Chatbot (KIEZ) entwickelt. FAIR Forward hat gemeinsam mit sieben Partnerländern an offenen KI-Daten gearbeitet und dabei aufschlussreiche Materialien produziert. Der neue Reformplan des BMZ greift KI ebenfalls an drei Stellen auf, darunter die Einrichtung einer neuen Einheit für strategische Vorausschau. Doch versteht er KI weiterhin als Instrument – und nicht als sich verschiebende Grenze, die kontinuierliche institutionelle Beobachtung erfordert.

Das BMZ könnte ein Team aufstellen, welches sektorweite KI-Kompetenz bereithält. Dies wäre eine agile Einheit aus Ingenieur*innen und Entwicklungspraktiker*innen, die Ressourcen verschiedener Akteure bündelt, Protokolle entwickelt und modernste KI-Tools für Geber und Entwicklungsorganisationen testet – für eine sichere und dennoch schnellere Einführung. Ihr Mandat ginge über die interne Unterstützung des Ministeriums hinaus. Es würde mit kürzeren Vertrags- und Beschaffungszyklen arbeiten als im Sektor üblich, mit Klauseln, die eine kontinuierliche Weiterentwicklung der Tools im Zuge des technologischen Fortschritts erlauben. Kleinere Geber und andere Organisationen könnten über Co-Entwicklung, gemeinsame Schulungen und offenen Zugang zu Tools und Protokollen auf dieselben Ressourcen zugreifen.       

Eine solche Einheit würde zwei Probleme zugleich adressieren. Das BMZ würde zu einem zentralen Knotenpunkt für die Bündelung von Ressourcen und den Aufbau gemeinsamer Kapazitäten im Sektor. Zugleich könnte es sektorspezifische Standards für algorithmische Rechenschaftspflicht entwickeln – etwa verpflichtende Prüfpfade für Entscheidungen in jedem agentischen KI-System. Diese Instrumente wiederum würden das BMZ stärken, indem sie die normativen Debatten über den Einsatz von KI in der EZ weltweit aktiv mitgestalten.

Dieselbe Einheit könnte auch das Datenproblem aufgreifen. Sie könnte Leitlinien für „Datenbereitschaftsbewertungen“ entwickeln – als Standardvoraussetzung für jede KI-gestützte Programmierung (vergleichbar mit Umweltverträglichkeitsprüfungen). Zudem könnte sie dazu beitragen, über Jahrzehnte gewachsenes institutionelles Erfahrungswissen des Sektors in öffentlich zugängliches, KI-gestütztes und handlungsorientiertes Wissen zu überführen (über KIEZ hinaus). Dieses könnte erstens digital benachteiligten Gemeinschaften mehr Sichtbarkeit verschaffen und zweitens Fachkräfte weltweit stärken. Statt eines 100-seitigen, statischen PDF-Toolkits wäre ein interaktives System denkbar, in dem Anwender*innen fragen können: „Was hat in ähnlichen Kontexten wie meinem funktioniert?“ und das daraufhin synthetisierte, quellenbasierte Antworten liefert. 

Deutschland sollte dieses enge Zeitfenster nicht verpassen, um zur führenden Stimme der KI-Transformation in der EZ zu werden.