Az Ukrán Ortodox Egyház Moszkvai Patriarchátushoz tartozó több tíz lelkész -a megtorlástól való félelem miatt - Ukrajna elhagyását tervezi – írja a Rusvesna. Erről Dmitrij Szafonov a régió kapcsolatokért felelős lelkésze nyilatkozott az EBESZ konferencián Bécsben.
Vegyesvállalatot alapított Oroszországban a Hortobágyi Lúdtenyésztő Zrt. A magyar cég és a kazanyi székhelyű Ekoferma Zvenyigovo vezetői kedden írták alá a megállapodást a moszkvai magyar nagykövetségen a magyar és az orosz agrártárca képviselői jelenlétében. Varga Ferenc, a társaság tulajdonos-vezérigazgatója az MTI-nek elmondta, hogy tavaly december elején vették fel vele a kapcsolatot az Ekoferma alapítói, akik víziszárnyasok tenyésztéséhez kerestek partnert.
Mindannyian időnként követünk el hibákat. Még a munkahelyünkön is. Mit tegyünk, amikor ilyen helyzetbe kerülünk? Egyáltalán kivédhetjük?
Előfordul, hogy rossz napunk van. Hirtelen sok a megoldásra váró probléma. Az ügyféllel ekkor sem lehet szitkozódva beszélni. Legyünk türelmesek mindenképp. Ha pedig mégis megtörténne a baj, kérjünk elnézést, hiszen ez nem neki szólt.
Van, amikor elfelejtünk egy-egy feladatot. Például megbíztak minket egy táblázat elkészítésével, de valahogy kiment a fejünkből. Ismerjük be a hibánkat, ez segíthet valamelyest. Talán kapunk egy óra haladékot a feladatra.
Bizony leszúrt a főnök, és épp a kollégáink előtt. Nem a legjobb és legtapintatosabb megoldást választotta a főnökünk, de mit lehet tenni, hallgassuk végig. Ne vitázzunk vele. Kérjünk tőle elnézést. Majd pedig vagy telefonon vagy e-mailben kérjünk tőle egy másnapi időpontot, hogy pontosan meg tudjuk beszélni, mit is hibáztunk. Mondja el négyszemközt lépésről lépésre, hogy mi a gond.
Néha előfordul, hogy hirtelen leblokkolunk. Talán a fáradtságtól. Ekkor se essünk kétségbe. Ha kérdezett tőlünk valamit, és mi nem figyeltünk, csak mosolyogjunk rá. Esetleg kérdezzünk rá óvatosan, hogy mi is volt a kérdése. Elmondhatjuk őszintén, hogy elnézést kérünk, de nem tudtunk az elmúlt pár percben figyelni. A kollégákat is megkérdezhetjük, hogy miről volt szó. Persze azért érdemesebb figyelni. Igyunk kávét, ha érezzük, hogy baj lesz.
Alapvetően az ugandai Hoima-járásában található Rwamutonga falujáról valószínűleg senki nem hallott volna (és egyébként a médiavisszhangot figyelembe véve nem is hallottak még most sem sokan), ha a területet birtokló nagyhatalmú üzletember, Joshua Tibangwa nem döntött volna úgy néhány évvel ezelőtt, 2012-ben, hogy területét eladja a McAlester Energy Resources Limited nevű társaságnak, hogy az a falu helyén egy, az olajkitermeléshez kapcsolódó melléktermék-feldolgozó üzemet létesíthessen. A tiltakozások és egymásra mutogatások végül 2014. nyarán érték el tetőpontjukat, amikor Tibangwa a rendőrség segítségével 201 családot lakoltatott ki a faluban, könnygáz és gumilövedék felhasználásával.
A helyszíni beszámolók szerint akkor házakat gyújtottak fel, állatokat űztek el és hatalmas pusztítást végeztek a 485 hektár méretű területen a rendőrség jelenlétében a vállalkozó “verőlegényei”, annak ellenére, hogy hivatalos kilakoltatási végzéssel nem is rendelkeztek, sőt egy, az üggyel foglalkozó elnöki megbízott külön kérte a rendőrséget és Tibangwát is a helyzet békés rendezésére (elvileg még egy bírósági határozat is kötelezte az üzletembert a kilakoltatás felfüggesztésére, bár a másik fél azzal védekezett, hogy nekik is van egy bírósági határozat a kezükben – ergó teljes káosz).
Amúgy a terület tényleg Tibangwa tulajdonjogában van egy jogerős bírósági döntés értelmében, kerítést is építettek már köré, de még mindig várni kell a végleges döntésre, hogy mi lesz az itt esetenként évtizedek óta élő emberek sorsa, akik a terület szomszédságában lévő szükségtáborban élnek a kilakoltatás óta – már persze ha azt életnek lehet nevezni, ugyanis helyszíni beszámolók szerint az elmúlt hetekben több gyermek is éhenhalt a rendkívül rossz körülmények között. Úgyhogy amíg nem születik döntés, addig ez a nagyjából 250 család kénytelen megtapasztalni a nyomor legmélyebb bugyrait és jelenleg kizárólag az adományozók és civil szervezetek adományaiból tudják átvészelni a mindennapokat – az igazságszolgáltatás malmai pedig lassan őrölnek, most már közel egy éve.
A masindi bíróság közleménye szerint egyébként a döntést július elsején fogják majd közzétenni: azaz az emberek visszatérhetnek a földjükre vagy kompenzációban részesülnek. Amióta Ugandában 2006-ban felfedezték az első, kitermelésre érdemes olajkészletet, azóta tucatnyi hasonló kilakoltatási ügy történt már, amire főként azért van lehetőség, mert rengeteg ugandai nem rendelkezik hivatalosan tulajdonjoggal azon a földön, ahol évtizedek él (öröklési úton megy a tulajdonszerzés) és családja is évszázadok óta ott műveli területét. És igazából sok esetben az önkormányzatok, a kormány sem állnak a lakosok mellett, hiszen például Rwamutonga lakosairól bizonyos körökben az a vélekedés, hogy ők csak illegális területfoglalók, akik agresszíven és civilizálatlan módon viselkednek.
Sőt, legfelsőbb szinten is születnek ilyen döntések, amikor emberek talpa alól értékesítik a földeket és cserébe az ottani lakosok nem túlságosan jelentős mértékű kompenzációt és egy új lakóhelyet kapnak – jobb esetben. Visszatérve mostani történetünkre, a McAlester időközben már kihátrált az üzletből, egyértelműen a földfoglalás körüli botrányt megnevezve a távozás okaként és mostantól már inkább kenyai üzleteikre fókuszálnak, így a bírósági per Tibangwa (akinek családja a hetvenes években érkezett a területre egy apró kis földdarab birtokosaként és azóta sikerült megszereznie az összes föld tulajdonjogát) és a lakosság között zajlik már csak.
twitter.com/napiafrika
1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.Noch immer lehnen etliche EU-Staaten eine verpflichtende Aufnahme-Quoten für Migranten ab. Das will der italienische Ministerpräsident Matteo Renzi ändern, und zwar mit einer drastischen und millionenschweren Maßnahme: Er will ein Boot mit den Leichen hunderter Flüchtlinge aus dem Mittelmeer bergen lassen und so der Welt die Flüchtlingskrise vor Augen führen.
Das EU-Parlament in Straßburg verlangt eine verbindliche Zertifizierung für alle Unternehmen, die am Handel von Mineralien aus Konfliktregionen beteiligt sind. So sieht es bereits ein bestehendes Gesetz in den USA vor, der Dodd-Frank-Act. Die Abgeordneten stimmten damit einen zuvor ausgehandelten Kompromiss im eigenen Handelsausschuss nieder.