Feed aggregator

Les achats d'armes par des dictatures amies de la France servent parfois tout simplement à soutenir discrètement d'autres alliés, sur commande des services secrets. Les trafics d'armes et le maillage françafricain ont toujours fait bon ménage. Dès la fin des années 60, le Gabon et la Côte d'Ivoire ont par exemple pu servir aux barbouzes du réseau Foccart comme discrets relais d'approvisionnement en armes de la rébellion sécessionniste du Biafra, province riche en pétrole du Nigéria. Guerre en (...) - 244 - mars 2015 / Idriss Déby, Denis Sassou Nguesso, Gnassingbé Eyadema, Salves, Ventes d'armes

La France a enfin trouvé un client pour l'avion de chasse de Dassault : l'Egypte... dont le régime est aujourd'hui décrit comme l'un des plus répressifs de la planète. Petit rappel Après 30 ans au pouvoir, le dictateur Hosni Moubarak fut contraint à la démission en février 2011 par un vaste mouvement populaire, auquel se sont opportunément ralliés les généraux. Le candidat des Frères Musulmans, Mohamed Morsi, fut élu à la première élection présidentielle qui suivit, en juin 2012. Après avoir modifié la (...) - 244 - mars 2015 / Diplomatie, business et dictatures, Salves, Dictateurs (Amis de la France), Terrorisme, Ventes d'armes

La Russie et la Chine réaliseront pour la première fois dans l'histoire de leur coopération navale des exercices conjoints en Méditerranée. Prévus pour le mois de mai, ces exercices pourraient également se dérouler en mer Noire. Les exercices navals sino-russes...

En Irlande, le parti nationaliste Sinn Féin pourrait profiter d'un paysage politique en décomposition lors des prochaines élections législatives. Mais la principale menace pour les politiques d'austérité a pris une forme plus inattendue : le rejet massif d'une taxe sur l'eau courante. / République (...) / République d'Irlande, Démocratie, Eau, Élections, Politique, Service public, Privatisation, Crise économique - 2015/05

A hat nappal ezelőtt, április 25-én tartott togói elnökválasztásnak végül az lett az eredménye, amelyet előzetesen már lehetett sejteni (és itt a Mindennapiafrikán is többször volt róla szó), azaz Faure Gnassingbé könnyedén söpörte be a győzelmet a szavazatok 59%-ának megszerzésével, míg legnagyobb ellenfele, a szinte a teljes ellenzék támogatását élvező (az ellenzéki csoportok Küzdelem a Politikai Változásért néven koalícióba is tömörültek a minél jobb eredmény elérése érdekében) Jean-Pierre Fabre “csak” 35%-ig jutott. És ahogy azt előzetesen szintén lehetett sejteni, az eredményt a vesztes fél nem igazán hajlandó elfogadni, az ellenzék csalások tömegével vádolja a győzelmét már megünneplő Gnassingbét, többek között például azzal, hogy egyes szavazókörzetekben jóval többen szavaztak, mint ahányan az adott körzet névjegyzékében szerepeltek vagy hogy sokan a saját körzetükben nem is találták meg nevüket ugyanebben a névjegyzékben.

Mindezek ellenére az Afrikai Unió megfigyelői egyértelműen tisztának és demokratikusnak nevezték a voksolást, bár a teljes szavazástól való távolmaradásra felszólító (a részvétel nagyjából 50%-os volt mindösszesen) pártok egyikének, a Munkáspártnak a vezetője szerint az Afrikai Unió kizárólag diktátorok gyülekezete és nem igazán fordult elő a múltban, hogy az AU bármikor is kétségbe vont volna egy választási eredményt – ergó az egész megfigyelősdinek nincs értelme. Persze azért azzal is tisztában kell lenni, hogy az ellenzék már előzetesen számíthatott a vereségre, hiszen megosztottak voltak, a kampányuk szervezetlenre sikeredett és a mostani vádaskodás az Afrikában teljesen megszokott “mosakodásnak” a része. Az 1967 óta a Gnassingbe család által irányított Togóban az ellenzék apró öröme talán az lehet, hogy a főváros, Lomé továbbra is megőrizte ellenzéki támogatottságát, bár előnye ismét csökkeni látszik ebben a városban, míg fordított támogatottsági aránnyal Gnassingbe söpörte be a sikert fő támogatói bázisában, Észak-Togóban.

Úgy látszik tehát, hogy hiába kampányolt az ellenzék a “változás” jelszavával és mutatott rá a kormányzat korruptságára, egyrészt nem sikerült meggyőzni a választókat arról, hogy feladják a járt utat a járatlanért, másrészt nem is nagyon sikerült mozgósítaniuk támogatóikat – és ez alatt nem csak civileket értünk, hanem a kisebb politikai pártokat is, akik nem álltak be a közös ügy mögé, lásd fentebb a Munkáspárt példája. Ezzel szemben Gnassingbé tökéletes időzítéssel a választásokat megelőző hónapokban komoly beruházásokat eszközölt vidéken, új utak épültek és a mezőgazdaság is komolyabb fejlesztési támogatásokban részesült, ez pedig az előző mondatban elhangzott ellenzéki mellényúlásokkal együtt azt eredményezte, hogy ezúttal sem sikerült az ellenzéknek még csak a siker közelébe sem jutnia.

Szóval mi is a választás tanulsága? Egyrészt, hogy Togó már relatíve jó úton jár a demokrácia felé, hiszen magát a választást békében, normálisan sikerült lebonyolítani, másrészt viszont még nem sikerült ezen az úton végigérni, ezt mutatja a feldolgozási szakaszban kialakult feszült helyzet.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Le Siroco est rentré dans le port de Toulon après sa dernière mission française, avant d’être désarmé.

Le mardi 21 avril 2015, la 128ème mission Corymbe a pris fin après trois mois de déploiement du TCD Siroco et de l’aviso Commandant Bouan dans le golfe de Guinée. C’était la dernière mission sous pavillon français du Siroco. Accompagné du Commandant Bouan, le Siroco est rentré le dimanche 26 avril 2015 à Toulon.

Encore jeune à dix-sept ans à peine, mais ne correspondant plus au schéma de la marine française, le Transport de Chalands de Débarquement (TCD) Siroco sera vendu dans quelques mois. Le TCD va être prématurément retiré du service suite à la diminution du format des moyens amphibies de la Marine nationale décidée lors de l’adoption du dernier livre blanc. La flotte française se contentera des Bâtiments de Projection et de Commandement (BPC) Mistral, Tonnerre et Dixmude, la construction d’un quatrième BPC pour remplacer le Siroco ayant été abandonnée.
Disposant encore d’un bon potentiel, puisque conçu pour être désarmé en 2028, le dernier TCD de la Marine nationale est proposé à la vente pour 80 millions d’euros. Le Chili est apparu comme une piste naturelle, ayant déjà acheté son sistership, l’ex-Foudre aujourd’hui Sargento Aldea, en décembre 2011. Le Brésil et le Portugal ainsi que l’Égypte pourraient également être intéressés.
Les opérations de retrait du service au sein de la marine française doivent débuter le mois prochain. Différents matériels qui ne feront pas partie de la cession, comme les antennes de communication par satellite Syracuse III, seront débarqués. Le bâtiment doit être placé en gardiennage à partir du 1er septembre avec un équipage réduit au minimum, soit une soixantaine de marins.
Long de 168 mètres pour une largeur de 23,5 mètres et un déplacement de 12 000 tonnes en charge, le TCD Siroco a été admis au service actif en décembre 1998. Armé par un équipage d’un peu plus de 250 hommes et femmes, il peut atteindre la vitesse de 20 nœuds et dispose d’une autonomie très importante, soit 11 000 milles à 15 nœuds. Le Siroco intègre différentes améliorations par rapport à son aîné l’ex-Foudre, entré en flotte en 1990, il peut grâce à sa capacité d’accueil servir au transport et au débarquement de troupes et de matériel aux opérations aéromobiles, au déploiement de forces spéciales. Capable d’accueillir 470 hommes de troupe, dont une trentaine d’officiers, le bâtiment dispose d’un pont de 1 000 m² pour le stockage de fret et de véhicules, y compris des chars lourds. Disposant d’un radier, long de 122 mètres et large de 14 mètres il peut abriter jusqu’à huit chalands de débarquement de type CTM. Le Siroco dispose également d’un hangar pour quatre hélicoptères et d’une grande plateforme pouvant accueillir simultanément deux machines, d’un pont mobile lui permettant de mettre en œuvre un troisième appareil et, ainsi, de renforcer une noria vers la terre. Le Siroco est également équipé d’importantes installations médicales, avec entre-autre deux blocs opératoires, deux salles de traitement pour les grands brûlés et 51 lits d’hospitalisation. Des infrastructures conçues pour assurer le soutien santé d’une mission humanitaire. Côté armement, le TCD dispose de solides moyens d’autodéfense, avec deux rampes doubles de missiles Mistral, trois canons de 30 mm et quatre mitrailleuses de 12,7 mm, auxquels s’ajoutent des brouilleurs ou encore un bruiteur remorqué.  Il peut aussi accueillir les états-majors avec des salles de réunions et moyens de communication.

A Jobbiktól akarja visszaszerezni Orbán elvándorolt szavazóit – ezt emelik ki a lengyel lapok is.

Alors que le tribunal pénal international mis en place pour juger les auteurs du génocide des Tutsi au Rwanda (le TPIR) en 1994 devrait fermer en 2015, seuls les tribunaux nationaux permettront désormais de juger les affaires qui ne l'ont pas encore été. En France, où bon nombre d'accusés de génocide résident, les obstacles matériels et politiques sont nombreux. Comme l'indique le Collectif des parties civiles pour le Rwanda (CPCR) dans un communiqué du 4 février, « le porte­-parole du TPIR a annoncé (...) - 244 - mars 2015 / Complicité de la France dans le génocide des Tutsi au Rwanda, Présumés génocidaires en France, Salves

Après le « Luxleaks » sur les accords entre le Luxembourg et des multinationales pour échapper à l'impôt (cf. Billets n°242, janvier 2015), le scandale du « Swissleaks » a révélé les noms de fraudeurs présumés ayant eu des comptes cachés dans une filiale suisse de la Banque HSBC il y a 8 ans, issus d'une liste qu'un ancien salarié, Hervé Falciani, avait déjà remis la liste à la justice. Entretien avec Lucie Watrinet, chargée de plaidoyer au CCFD-Terre Solidaire et coordinatrice de la Plateforme Paradis Fiscaux et (...) - 244 - mars 2015 / Paradis Fiscaux et Judiciaires, Salves, Développement, Affaires en France

General : On Saturday 2 May in Strasbourg and on Saturday 9 May in Brussels and Luxembourg, the European Parliament and other EU institutions will open their doors to the general public in order to celebrate Europe Day in a fun and festive way for the whole family.

Source : © European Union, 2015 - EP

At least that’s the forecast of ‘The Supplement’, a popular Sunday afternoon programme on French television (Canal+). Each week, it includes a trendspotting clip named ‘sexy tomorrow’, introducing a someone or something that may become a game changer.

In the edition of 26 April, the game changer was ‘Politico’, the American news site that just opened a Brussels office in Rue de la Loi (see the clip, in French of course, here). With a staff of more than 40, when most major traditional newspapers hardly have more than two permanent correspondents in the European capital, www.politico.eu certainly sees a future in Brussels for itself.

Some European media reacted with mixed feelings between scepticism and a bewildered welcome. The gist of reactions could perhaps be summed up as ‘Haven’t they understood that there is no European Public Sphere waiting for them?’ As a matter of fact, there is. One week of testing Politico suggests that it is very clearly aimed at the Brussels microcosm and hardly likely to be read beyond the bubble. Just subscribe to the ‘Brussels playbook’ sent out each morning and you will understand that this is for insiders. Who else would subscribe to a ‘Brussels playbook’ anyway?

For the anecdote, when one long-term Washington reporter of Politico told Barack Obama during a White House press conference that she would be moving to Brussels soon, his reaction was not to quip about how she would shake up the European Union, but a rather mediocre joke about how ‘Belgium must have been waiting for a good dose of Politico-style journalism’ (quoted from memory). Interesting to think that the American president spontaneously thinks ‘Belgium’ first, not ‘EU’. Maybe things have not changed so much after all since the days of George W. Bush? Obama’s recommendation to the lady about to leave for Brussels? ‘Try the waffles. They are delicious.’

Time will tell whether Politico will have a return on its remarkable investment. In order to be profitable, it will have to sell quite a few subscriptions to its professional information newsletters on healthcare, energy/environment and technology. If these pick up among the business and lobbying community, they may be indeed ‘sexy tomorrow’.

I wouldn’t bet on the tongue-in-cheek predictions of Canal+, though. In the edition of 22 March, the man hailed as ‘sexy tomorrow’ was Yanis Varoufakis, the Greek finance minister, who despite his seemingly limitless self-confidence may be more quickly ‘sexy yesterday’ than he thought. At least that’s what you can read in … Politico!

The post Brussels will be ‘sexy tomorrow’! appeared first on Ideas on Europe.

Retour sur la crise franco-ivoirienne de novembre 2004 (lire notre dossier dans Billets n°240, novembre 2014), dont le bilan tragique des morts fait état d'un Américain, neufs militaires français et environ 60 civils ivoiriens. Les crimes commis contre les civils ivoiriens par l'armée française dans les heures et les jours qui ont suivi le bombardement d'un camp militaire français installé dans un lycée de Bouaké le 6 novembre 2004, imprescriptibles puisqu'il s'agit de crimes contre l'humanité, n'ont (...) - 244 - mars 2015 / Côte d'Ivoire, Laurent Gbagbo, Salves, Armée française, Alassane Ouattara, Guillaume Soro

You’ll have noticed that I’ve been posting much less recently. It’s not just because life has been so blinking exciting since I got to Australia. It’s partly that there has been so little to say that’s related to EU issues and digital media. I will keep this blog going, not least for the Multilingual Day of Blogging (which I enjoy so much), but if you’re looking for my pearls of wisdom (ahem), then you can look at antoniamochan.com, or follow my Australian-focused Twitter account @antoniam.

Április 28-án az olasz haditengerészet átvette a negyedik FREMM-osztályú fregattját. A tengeralattjárók elleni hadviselésre felkészített CARABINIERE (F 593) a Fincantierit La Spezia hajógyárában került a flotta fennhatósága alá az olasz csendőrség alapításának 200. évfordulóján.

Oroszországban egy kétéltű műszaki páncélos létrehozását határozták el. A 2017-re majd 7 millió dollárból testet öltő fejlesztés nagy eséllyel egy már létező páncélozott jármű bázisán fog megvalósulni. A csak géppuskákkal felfegyverzett jármű kezelőszemélyzete a parancsnokból és a vezetőből fog állni, őket két további műszaki katona segítheti, akik számára szintén a jármű páncélozott terében kerül kialakításra hely.

Az elkövetkező 18 hónapban eldőlhet a dél-afrikai Denel Aviation CSH2A Rooivalk harci helikopter sorsa a gyártó szerint. Már tárgyalásokat kezdtek több reménybeli vásárlóval is, így a lehetséges beszerzések miatt újra kell majd indítani a típus gyártósorát. Erre természetesen hajlandók, sőt a továbbfejlesztésekre is készek erőforrásokat áldozni. A Rooivalk az afrikai kontinensen, a Kongói Demokratikus Köztársaságban végzett békefenntartó műveletek során keltette fel több állam figyelmét is. Ide 2013 novemberének elején vezényeltek néhány példányt, amik jelentős támogatásban tudták részesíteni a földi csapatokat pár nappal megérkezésük után.

Kínában végrehajtotta első repülését a Szuhoj Szu-27-es egy újabb helyileg módosított változata. A J-11D sárkányszerkezetében további helyeken (szárnyak, farokrész) került alkalmazásra kompozit anyag, elektronikája a J-16-on alapszik, így egy AESA antennájú rádiólokátorral is ellátták, légi célok elleni fegyverzetét szintén a legmodernebb PL-10 és a PL-15 rakéták alkotják.

Bolívia a tervek szerint jelentős katonai beszerzés előtt áll, legalábbis az ország lehetőségeihez képest. A légierő gépállományát, aminek igen csak gyenge gerincét jelenleg 6 kínai Hongdu JL-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgép mellett 14 öreg Canadair CT-133 Silver Star alkotja, a tervek szerint 20 korszerű vadászgéppel fogják megerősíteni. A beszerzésre pályázó gépek listája még nem teljes, hogy Oroszország, Kína és Franciaország mely típusokat ajánlotta fel, az még nem derült ki. De Brazília és Argentína ajánlata már szerepelt egy közleményben, így tudható, hogy az Embraer EMB 314 Super Tucano mellett a modernizált, harciasabb, szerkezetileg is megerősített FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) IA-63 Pampa GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat került szóba.

Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni. Megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során, a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

A bolíviai döntésnél az egyik legfőbb tényező az ár lesz, mivel az elkölthető keret igen szűkös, nagyjából 140 millió dollár. A szárazföldi haderő részére 40000 lőfegyver kerülne beszerzésre, nagyjából 40 millió dollár értékben.

Peruban a légierő átvette az első helyben összeszerelt KT-1P Woong-Bee turbóprop kiképzőgépet. Peru 20 KT-1P beszerzését határozta el 2012 novemberében 208,8 millió dollár értékben. Ezekből csak négy épült meg Dél-Koreában, az első kettőt 2014. októberében, míg a másik kettőt három hónappal ezek után adták át. A Korea Aerospace Industries licence által a többit már helyben készíti el a Seman cég dél-koreai részegységekből 2016-ig.

Áprilisban, Chilében is átvételre került az első, az USA-ból használtan beszerzett Lockheed Martin KC-130R Hercules. A 2009 óta tartós tároláson lévő, egykori tengerészgyalogos gép 2012. szeptemberében került felajánlásra 700000 dollár ellenében. Egy további KC-130R Hercules is hamarosan a chilei légierő színeiben fog pompázni, ennek a beszerzéséről 2013-ban született döntés és még ebben az évben, vagy 2016 elején átadásra fog kerülni.

Izraeli segítséggel valósulhat meg az argentin FMA IA 58 Pucara repülőgépek korszerűsítése. Az Elbit és IAI szakemberei már dolgoznak Cordobában egy példány átalakításán. Ez a régóta nem gyártott Turbomeca Astazou XVIG erőforrások helyett a 950 lőerős Pratt&Whitney PT-6-62 gázturbinákat kapja meg. Az 1970-es és 1980-as években gyártott gépből jelenleg mintegy 30 példány van még szolgálatban a 978 lóerős Turbomeca Astazou XVIG gázturbinás sugárhajtóművekkel ellátva. Múlt hónap végén Uruguay átmenetileg földre parancsolta az évtizedekkel ezelőtt Argentínától vásárolt FMA IA-58 Pucara csatarepülőgépeit.

A 35 éves szolgálati múltra visszatekintő típus öt példányát a futóműveknél és a Turbomeca Aztazou XVIG turbólégcsavaros gázturbináknál fellépő akut alkatrészhiány miatt kellett leállítani. Az 1. repülőszázad állományában lévő repülőgépeket a FAdeA (egykori FMA) segítségével próbálják meg újra repképes állapotba hozni. A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vélt az utóbbi időben, ezen próbálnak meg most segíteni az izraeliek. Az első átépített példánnyal 2016 márciusáig fognak teszteket végezni. Továbbá a FAdeA is elkezdet a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

USS NIMITZ (CVN 68).

Dassault Mirage IIID.

McDonnell RF-4C Phantom II.

EHI EH-101 Merlin HC.3.

Dassault Mirage IVP.

Airbus A310-304MRTT.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

McDonnell Douglas F-18D Hornet.

Dassault Mirage IIIRS.

Eurocopter EC-665 Tigre HAP.

Avro 698 Vulcan B.2A.

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 
Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.
Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.
Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.
Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.
Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.
Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).
Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.
Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.
Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.
Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.
Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.
Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.
Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.
Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 
A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).

A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu
Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom
9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben9.25-9.40 Galli LászlóA líbiai dominó 2011-ben9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében10.25-10.40 Kérdések - válaszok10.40-11.00 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások12.00-12.15 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?12.00-12.15 Kérdések - válaszok12.15-13.15 Ebédszünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)Békeépítési törekvések eredményei Cipruson13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége14.15-14.30 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)Iszlám és társadalom Algériában14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel14.15-14.30 Kérdések - válaszok14.30-14.45 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.) 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásainapjainkban 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)Multietnikus államok a Balkánon 15.30-15.45 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.) 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövetSpanyolország migránspolitikájának változásai15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)A migráció hatása Portugália társadalmára15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)Olaszország és az afrikai migránsok15.30-15.45 Kérdések - válaszok15.45-16.00 Zárszó

Article de Bernard Lugan publié dans le Huffington Post, le 27/04/2015
Depuis les années 2000, en Afrique du Sud, les émeutes xénophobes constituent un phénomène récurrent[1], inscrit dans un contexte de crise économique, de chômage, d'insécurité, de crise sociale et de flux migratoires incontrôlés.
Les actuelles émeutes débutèrent fin mars 2015 dans la région du Natal, encouragées par le roi des Zulu. Elles s'étendirent ensuite aux townships (zones urbaines réservées aux non-Blancs) de la région de Johannesburg, où les immigrés africains, Malawites, Mozambicains, Somaliens, Zimbabwéens, Soudanais ou encore Nigérians, furent pris pour cible, lynchés ou forcés à se réfugier dans les camps militaires, pendant que leurs maigres biens étaient pillés. Pour tenter de mettre un terme à ces violences, l'armée fut déployée dans les townships, comme dans les années 1980-1990, aux pires moments de la lutte contre le régime blanc.
Au début du mois d'avril, ces violences "xénophobes" prirent une telle ampleur que le Malawi décida d'évacuer ses ressortissants, pendant que le Mozambique demandait fermement aux autorités sud-africaines d'assurer la protection de ses nationaux.
Les Zulu, une des principales ethnies d'Afrique du Sud, apparaissent en pointe dans ces tragiques événements pour trois grandes raisons:
1) C'est par le port de Durban que débarquent nombre de clandestins. Et, la région du Natal a une frontière commune avec le Mozambique, pays d'origine de nombreux immigrés et relais pour ceux venus d'autres régions d'Afrique.2) Nombreux dans les mines et les industries de la région de Johannesburg, les Zulu dénoncent la concurrence à l'embauche exercée par les immigrés. 3) Dans la perspective des prochaines élections présidentielles auxquelles le président zulu, Jacob Zuma, ne pourra pas se représenter car la Constitution interdit de briguer un 3e mandat. Certains extrémistes zulu craignent des naturalisations massives qui feraient pencher le vote vers un non Zulu.
La xénophobie n'est cependant pas l'apanage des Zulu puisque la région du Cap, où la population zulu est quasiment inexistante, est également touchée.
L'émigration vers l'Afrique du Sud s'explique car le pays a longtemps fait figure d'eldorado. De plus, après 1994, année qui vit l'accession d'une majorité noire au pouvoir, l'idéologie de la nouvelle Afrique du Sud post-raciale fut l'ouverture et le multiculturalisme. Il est également important de rappeler qu'ayant très largement participé à la lutte contre le régime blanc, le Zimbabwe et le Mozambique estimaient qu'en retour, leurs propres ressortissants avaient, en quelque sorte, droit aux fruits de la libération.
Selon les chiffres officiels, les immigrés légaux et illégaux vivant en Afrique du Sud seraient plus ou moins 5 millions pour une population de 45 millions de citoyens. Ces chiffres sont cependant à la fois invérifiables et peu fiables; d'autant plus qu'en 2008, les étrangers vivant dans le pays étaient alors estimés à 8 millions au moins dont 3 à 4 millions de clandestins. Cependant, que ces chiffres soient réels ou fantasmés, la réalité est que la population sud-africaine ressent une forte pression étrangère et comme la machine économique est en panne, des tensions éclatent car le pays est incapable de donner à la fois du travail à ses chômeurs et aux immigrés. Nous sommes là au coeur du problème.
Bien que totalisant un quart du PIB de tout le continent, l'Afrique du Sud est en effet en crise. L'état des lieux de son économie a été dressé dans le "Rapport économique sur l'Afrique" pour l'année 2013, rédigé par la Commission économique de l'Afrique (ONU) et l'Union africaine. Pour la période 2008-2012, l'Afrique du Sud a ainsi été classée parmi les 5 pays "les moins performants" du continent, devançant à peine les Comores, Madagascar, le Soudan et le Swaziland, quatre pays en faillite...
Alors qu'en 2000, il avait été acté par 189 Etats signataires que les objectifs du millénaire pour le développement (OMD) ne pourraient être atteints sans un minimum de croissance annuelle de 7% durant plusieurs années, pour l'année 2014, la croissance du PIB sud-africain ne fut que de 1,8% (1,9% en 2013, 2,6% en 2012 et 3,5% en 2011).
Toutes les branches du secteur industriel sont en crise, à commencer par les industries de main d'œuvre (textile, vêtement, chaussures), qui n'ont pu résister aux importations chinoises. Quant aux secteurs de la mécanique dans lesquels, avant 1994, l'Afrique du Sud produisait la majeure partie des pièces dont ses industries avaient besoin, ils sont aujourd'hui frappés de plein fouet, car ils ne sont plus compétitifs en économie ouverte.
Les mines qui représentent 10% du PIB sud africain, qui emploient 8% de la population active et qui sont le premier employeur du pays avec 500 000 emplois directs, traversent elles aussi une très grave crise. Elles ont ainsi perdu prés de 300.000 emplois au cours des dix dernières années. Les pertes de production et de revenus, qui se conjuguent avec des coûts d'exploitation en hausse constants, ont pour conséquence la fermeture des puits secondaires et la mise à pied de milliers de mineurs. Or, dans les zones d'extraction, toute l'économie dépend des mines.Pour relancer la production, il est urgent d'investir des sommes colossales, mais le climat social décourage les investisseurs au point que la question se pose désormais d'un glissement d'activité vers les pays émergents dans lesquels le monde syndical est inexistant. Le chômage va donc encore augmenter. L'agriculture a elle aussi perdu plusieurs centaines de milliers d'emplois, car les interventions et les contraintes de l'Etat-ANC au sujet de la main d'oeuvre ont eu pour résultat d'inciter les fermiers blancs à mécaniser, ce qui a amplifié le mouvement de migration des zones rurales vers les villes, essentiellement vers les régions de Johannesburg et du Cap.
Le climat social est donc lourd car, au lieu de se combler, comme l'ANC le promettait en 1994, les inégalités se sont au contraire davantage creusées, nourrissant les sentiments hostiles à l'égard des étrangers. En 2014, 65% des familles noires vivaient ainsi en dessous du seuil de pauvreté. Quant au chômage, il était officiellement de 25% de la population active alors que les agences indépendantes parlaient de plus de 40% avec des pointes à 80% dans certaines régions.
Tout cela a fait dire à Julius Malema, le bouillant leader noir "qu'en Afrique du Sud, la situation est pire que sous l'apartheid. La seule chose qui a changé, c'est qu'un gouvernement blanc a été remplacé par un gouvernement de Noirs". En dépit de ses outrances, Julius Malema dit, en partie vrai, car économiquement et socialement, un abîme s'est en effet creusé entre une minorité de privilégiés noirs les Blacks Diamonds, et des millions de chômeurs, d'assistés[2] et de travailleurs sous-payés qui paralysent le pays avec de continuels mouvements de revendication. N'étant pas entendus par les dirigeants, ces derniers n'ont que la violence pour s'exprimer. L'Afrique du Sud est ainsi quotidiennement secouée par des mouvements sociaux de plus en plus fréquents, qui prennent régulièrement un tour quasi insurrectionnel[3]. Les immigrés en sont les premières victimes.
Bernard Lugan27/04/2015
Source : http://www.huffingtonpost.fr/bernard-lugan/emeutes-xenophobes-en-afrique-du-sud_b_7149608.html
[1] Au mois de mai 2008, le township d'Alexandra près de Johannesburg a connu de véritables scènes de chasse à l'étranger et 62 personnes y furent tuées. Parmi les victimes: 21 Sud-africains appartenant aux ethnies Shangaan et Venda et qui avaient été pris pour des étrangers, car ils ne parlaient pas l'isiZulu, la langue des Zulu. Les grandes cités noires de Pretoria et de Durban s'embrasèrent ensuite ainsi que le township de Milnerton au nord du Cap. Le 22 mai 2008, le bilan des violences était de plusieurs dizaines de morts et de 15 à 20.000 déplacés réfugiés dans les commissariats de police ou dans des zones sécurisées par l'armée. En 2010, les mêmes régions furent touchées par de nouvelles flambées xénophobes.[2] Environ 17 millions de Sud-africains reçoivent des prestations, cependant que plus 13 millions ne survivent que grâce au versement d'une allocation (Social Grant) qui leur assure le minimum vital.[3] Pour les années 2011-2013, le Ministre de la Police Nathi Mthetwa, a donné les chiffres suivants:2010/2011: protestations pacifiques 11.843 contre 974 protestations violentes2011/2012: protestations pacifiques 10.832 contre 1226 protestations violentes