Feed aggregator

Eltűnt a jemeni lázadók ellen hadjáratot folytató, szaúdi vezetésű arab koalíció egy marokkói F-16-os harci gépe május 10-án, vasárnap - jelentették be a marokkói fegyveres erők. Marokkó az Egyesült Arab Emírségekben állomásoztat F-16-osokat a légi hadjáratban való részvétel céljából.

A jemeni húszi lázadók elfogadták vasárnap Szaúd-Arábia javaslatát az ötnapos humanitárius célú tűzszünetről. Ezt Saraf Lukman ezredes, a húszi lázadókkal szövetséges fegyveres erő szóvivője közölte, de hozzátette azt is: nem fogják válasz nélkül hagyni, ha "az al-Kaida vagy a mellette állók" megsértik a fegyvernyugvást.

Sikkasztás miatt három-három év szigorított börtönbüntetésre ítélte Hoszni Mubarak volt egyiptomi elnököt és két fiát egy kairói büntetőtörvényszék szombaton, ennek ellenére rövidesen szabadlábra kerülhetnek, ha a bíróság figyelembe veszi az eddig fogságban töltött idejüket.

Három rendőr meghalt és legalább hat másik megsérült albán fegyveresekkel vívott összecsapásokban Macedóniában a hétvégén.

Meghalt Kenan Evren, az 1980-as török katonai államcsíny vezetője, aki a hatalomátvételt követően kilenc évig vezette Törökországot. A 97 éves politikust egy ankarai kórházban érte a halál szombaton az Anatolia török hírügynökség jelentése szerint.

Az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szervezetéből 2015. április 17-i hatállyal az MH Logisztikai Központ alárendeltségébe került az MH Légijármű-javító Üzem. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása alkalmával tartott állománygyűlésen Baráth István dandártábornok, a logisztikai központ parancsnoka megígérte: az alakulat alaprendeltetése nem változik, viszont az eddiginél lényegesen több feladatot kapnak majd.

Nyugdíjas találkozót rendeztek a napokban, a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison.

Ezt a kérdést tehetnénk fel május 22-24. között, amikor is nyolcadik alkalommal rendezik meg Európa egyik legrangosabb történelmi fesztiválját, a Tatai Patarát, amelyen természetesen idén is részt vesz a Magyar Honvédség.

Rendhagyó történelemórákkal emlékeztek meg a fővárosi Bornemissza Péter Gimnázium és Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Sportiskola tanárai, illetve diákjai a második világháború végének hetvenedik évfordulójáról. Hogy a gyerekek számára kézzel foghatóbbá váljanak a száraz tények, a tanintézmény katonai hagyományőrzőket hívott segítségül.

Több mint 380 katona kezdte meg május 4-én az MH KFOR Kontingens 13. váltás felkészítésének második ütemét az MH 5. Bocskai István Lövészdandárnál, Debrecenben.

A mai Ukrajna területén található első világháborús magyar katonatemetők egy részének felmérését végezte el HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály munkacsoportja, akik Maruzs Roland alezredes, a főosztály Katonai Hagyományőrző és Háborús Kegyeleti Osztályvezetője vezetésével a közelmúltban a lembergi-, a ternopoli- és az ivano-Frankivszki megyékben dolgoztak.

Bármennyire is készül rá az ember, az első lövés mindig váratlanul éri: a dobhártyaszaggató robajra, az ágyúcsőből kicsapó hatalmas tűzgömbre vagy éppen a közel ötven méteres távolságból is jól érezhető, „mellbevágó” lökéshullámra senki sem számít, mint ahogy arra sem, hogy a lövés pillanatában még a talaj is megremeg a lábai alatt...

Budapest után a győri ETO Parkba költözött a virtuális világ kalandorainak Mekkája, a PlayIT Show. A videójátékosok körében presztízsértékű expón ezúttal az MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred és az MH Hadkiegészítő és Központi Nyilvántartó Parancsnokság hozott egy kis kézzel fogható valóságot a pixelek sűrűjébe.

A Zrínyi Kiadó elmúlt években megjelentetett könyvei közül az egyik legsikeresebb kiadvány a Nagy Háború, 1914-1918. Kézzelfogható hadtörténelem című dobozkönyv, ami az áprilisban megrendezett XXII. Budapesti Könyvfesztiválon Budai-díjat kapott. E siker csak még inkább megerősítette a kiadót azon elhatározásában, hogy idén év végére - tervek szerint a karácsonyi könyvvásárra - megjelenteti a dobozkönyv folytatását, ami a második világháborúról szól majd.

Szeles vasárnap fogadta a Tekerj a sereggel! elnevezésű kerékpártúra résztvevőit a rendezvény második, déli parti napján. A túrázók az MH Balatonkenesei Rekreációs Központból indulva, többek között Zamárdit, Siófokot, Balatonszemest, és Balatonfenyvest érintve gördültek be a keszthelyi célba. A kerékpározók két nap alatt körülbelül kétszáz kilométert tekertek – legalábbis azok, akik a haza utat már nem két keréken tették meg… A rendezvényen készült további képeinket a képgalériában tekinthetik meg.

Pour la première fois, un président français est en visite à Cuba. Pourquoi aucun dirigeant français ne s’est rendu sur l’île auparavant ?
Pendant la Guerre froide, aller à Cuba aurait compliqué les relations avec les Etats-Unis. Par la suite, la France a néanmoins reçu Fidel Castro en 1995. C’était à la toute fin du second septennat de François Mitterrand. Après la crise d’Irak, Nicolas Sarkozy avait envisagé de se rendre sur l’île mais il a été rattrapé par la guerre en Libye. Ce voyage a donc été repoussé jusqu’à cette année. L’annonce du rapprochement entre Washington et Cuba, après 65 ans d’embargo, a néanmoins accéléré cette visite officielle.

Au delà de l’aspect historique, quelle est la symbolique de ce déplacement ?
Cette visite est certes historique sur le fond mais elle vient surtout confirmer les bonnes relations que la France et Cuba entretiennent. Le voyage officiel de François Hollande vient consacrer cet état de fait et intervient en 2015 au moment où l’île va s’ouvrir aux Etats-Unis. Le président a choisi de s’y rendre pour avoir un effet d’entraînement, les partenaires européens, principalement les pays nordiques, étant fortement réservés sur ce processus de normalisation depuis le 17 décembre dernier.
Le rapprochement historique entre La Havane et Washington sera en toile de fond. Quel message veut faire passer François Hollande ?
Le président français veut faire comprendre aux Cubains que normaliser dans un délai proche leurs relations avec les Etats-Unis est une avancée importante mais qu’ils ne doivent pas oublier que la France les a aidés à survivre pendant l’embargo. Cuba occupe une place centrale dans les Antilles mais sa position stratégique sera encore plus renforcée avec la perspective de la levée de l’embargo américain. Sur le plan purement économique, il s’agit aussi de donner une impulsion et de préserver les acquis français.

La présence française est-elle importante à Cuba ?
La France n’est effectivement pas le premier partenaire économique de Cuba, loin derrière la Chine ou le Venezuela mais elle est déjà bien présente à Cuba et a la possibilité de mieux faire dans le secteur agricole, touristique et de la santé par exemple. Les visées de cette visite seront économiques pour les patrons qui accompagnent François Hollande. Air France et Accor, déjà présentes à Cuba, sont attirées par le développement touristique de l’île où se rendent chaque année quelque 100.000 Français. Le but pour François Hollande est de préserver les entreprises françaises à Cuba qui est un marché de plus de 11 millions d’habitants en devenir. Pour toutes ces entreprises , la concurrence sera rude et agressive, autant se préparer dès maintenant.

“…and on the third day, he rose again.”

Last week was both a triumph and a disappointment for UKIP. On the one hand, they secured almost 4 million votes in the General Election, a performance almost unsurpassed for a third party in the UK. On the other, the inequities of the electoral system meant that those votes only translated into a single seat. More problematically still, that seat was Clacton, and not Thanet South.

Prior to the election, Nigel Farage had been very clear: failure to win Thanet South would mean that he would step down, since he could not credible lead a party with parliamentary representation if he himself did not have a seat. This was repeated several times, enough to confirm that it was not a slip of the tongue, but a definite personal policy. It reflected both his public confidence about the party’s breakthrough in the election and his long-running dislike of running a political party.

Those with longer memories will recall 2010, when Farage stepped down as leader to contest Buckingham, citing an inability to do both jobs at the same time. His failure and that of his replacement, Lord Pearson, brought him quickly back into the fold. But even before that, Farage had long resisted the pressure to take over the leadership, preferring instead the libero role of media terrier and back-stage influencer: his election in 1999 to the European Parliament has long provided him with an alternative power and resource base.

Thus, no one should have been surprised that Farage followed through on May 8th, stepping down almost within the hour of being beaten into second place in Thanet.

More surprising was the jujitsu move of announcing that he would take the summer to rest and relax, before considering whether to stand again in a leadership contest in the autumn. I’ll admit that I kicked myself a bit at this point, for not seeing this as a way around his commitment to resign. It all made sense, in that even if there weren’t the seats, there were the votes and with the unexpected arrival of a Tory single-party government, a referendum on the EU was also now on the cards. In short, the prefect situation for Farage, bar that one small problem of his absence from Parliament.

Through the weekend there has been discussion of who might take over. Suzanne Evans had been proposed as interim leader, and was one of a handful of potential candidates. Perhaps tellingly, none of them made a big push to sell themselves, either to the media or to the party. Douglas Carswell – once again, the only UKIP MP – popped up to remind everyone that he had absolutely no interest in the job. Evans herself talked about the strength in depth of the possible candidates. But nothing comparable to Labour’s exertions, or even the LibDems.

Now, today, the big(ger) twist.

The party’s NEC released a statement saying:

“As promised Nigel Farage tendered his official resignation as leader of UKIP to the NEC. This offer was unanimously rejected by the NEC members who produced overwhelmingly evidence that the UKIP membership did not want Nigel to go.

“The NEC also concluded that UKIP’s general election campaign had been a great success. We have fought a positive campaign with a very good manifesto and despite relentless, negative attacks and anastonishing last minute swing to the Conservatives over fear of the SNP, that in these circumstances, 4 million votes was an extraordinary achievement.

“On that basis Mr Farage withdrew his resignation and will remain leader of UKIP. In addition the NEC recognised that the referendum campaign has already begun this week and we need our best team to fight that campaign led by Nigel. He has therefore been persuaded by the NEC to withdraw his resignation and remains leader of UKIP.”

Typos (and a curiosity about what that ‘evidence’ might be) aside, the statement is very telling about the situation of the party right now.

Firstly, it calls into question the values that UKIP has fought on, of being different to other parties. It looks like a slippery way out of the situation: the NEC refusing his resignation, Farage changing his mind, expediency over principle. It is a gift to political opponents.

Secondly, it highlights the lack of options open to the party. Without Farage, they still lack anyone who is able to replace him. For all the growth in membership and the efforts to build more of a senior team (at least in terms of spokesmen), Farage remains indelibly linked to the party’s image. One might have imagined him taking a more independent role in the referendum campaign, but the party would have struggled enormously without him. The failure to get anyone apart from the one man who has been vociferous about not wanting to lead the party into the Commons means that will only continue.

Thirdly, it exposes the fragility more generally of the party. About a year ago, I wrote a piece wondering whether UKIP could survive 2015: the likely lack of representation, the absence of opportunities for making a mark. I’ve come back to this several times since, but today I find myself closer to sticking with that view than for a long while.

Momentum is a precious thing in politics, as much as it exists at all. The period since 2013 has been incredibly strong for UKIP, but without the bodies in Parliament to show for it, that momentum will be hard to maintain. Farage’s media charms cannot and will not last forever. Even the EU referendum risks pigeonholing the party back into its old form as a single-issue party, something it’s tried hard to combat. If Cameron does draw things out, then matters become even worse, as everyone struggles to interest the public in the details of a renegotiation.

Nothing last forever, and today’s events are only likely to make matters more difficult for both Farage and UKIP.

The post Nigel ‘Jesus’ Farage appeared first on Ideas on Europe.