Egy dolog biztos: örökké nem fog senki élni, így joggal lehet arra számítani, hogy a most 91 éves Robert Mugabe előbb vagy utóbb távozni fog a zimbabwei elnöki székből és ahogy már hónapokkal ezelőtt is volt róla szó itt a Mindennapiafrikán, pártjának a Zanu-PF-nek a berkein belül komoly harc dúl az utódlásért. Jelenleg most a legkomolyabb háború az alelnök Emmerson Mnangagwa és a kommunikációs miniszter, Jonathan Moyo között zajlik – utóbbi egy nyilatkozatban nemrég arról beszélt, hogy Mugabe még nem döntötte el ki az utódja és a leginkább esélyes Mnangagwa sem lehet teljesen biztos sikerében (hiszen ő alapvetően abból a tényből, hogy az alkotmány által neki adott jogok szerint alelnökként ő lesz Mugabe utódja, már következtethet valamiféle lehetőségre) és így akár neki is lehet esélye.
Egy biztos, Mugabénak nagyon gyorsan ki kell jelölnie utódját, ugyanis ha nem így tesz, akkor rendkívül megosztott pártján belül elszabadulhat a teljes káosz, sőt, akár az ország belbiztonsága is veszélybe kerülhet, hiszen a hadsereg is eléggé megosztott az egyes jelöltek mögött – míg egy biztos utód esetében ennek esélye csökkenhet. Másik érv amellett, hogy az alelnöki szék nem jelent semmit, az a tény, hogy ebben a pozícióban korábban egy másik politikai nagyágyú, Joice Mujuru ült, akit viszont Mugabe egyetlen döntéssel száműzött az esélyesek közül (állítólag azért, mert puccsot szervezett az elnök ellen) és Mnangagwát (egyébként ő elég keménykezű ahhoz, hogy tényleg reális esélye legyen gatyába rázni a Zanu-PF-et – ezt 2008-ban is láthattuk, hiszen állítólag ő volt a választások után elszabaduló erőszak egyik fő kitervelője) tette meg alelnökének, bennfenntesek szerint inkább azért, hogy segítse őt a mindennapi feladatok ellátásában, nem pedig azért, hogy kijelölje a lehetséges új elnököt.
Ráadásul ez a hatalmi harc az ország gazdaságának sem tesz jót, ahogy arra nemrégiben a dél-afrikai gazdasági közösség konferenciáján rámutattak, Mugabénak és az ország vezetésének inkább azzal kellene foglalkoznia, hogy megakadályozzák a hihetetlen mértékű elvándorlást és felszámolják a mélyszegénységet az országban, hiszen azzal, hogy a politikusok a taktikázásra, a helyezkedésre fókuszálnak, nem tesznek semmit a gazdaság talpraállítására, konkrétan alig folyik értékelhető törvényhozási munka. Pluszban a gazdaság és a politika annyira összefonódik az országban, hogy a politikai leszámolások súlyos károkat tudnak okozni egyes magánvállalatoknak is.
És ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy ilyenkor hol van az ellenzék, akkor sajnos azt a választ kell adni, hogy létezik ugyan és egyes városi részeken komoly támogatást élvez, a Mozgalom a Demokratikus Változásért mozgalmának azonban nincs túlságosan komoly esélye beleszólni ebbe az utódlási harcba. Úgyhogy összefoglalóan most rendkívül nehéz a helyzet a Zanu-PF-en belül (Mujuru eltávolítása bontotta meg az egységet igazán, akinek hívei közül a legfrissebbek szerint újabb 7 politikust távolítottak el a pártból), frakciók emelkednek ki és tűnnek el, jelenleg semmi sem biztos, de ha a mai napon kellene téteket megtenni, akkor valószínűleg a keménykezű Mnangagwa képes lenne megregulázni ellenfeleit – a legjobb viszont mindenképp az lenne, ha Mugabe végre felvállalna egy hivatalos döntést.
twitter.com/napiafrika
1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.Oroszország megteszi a szükséges lépéseket, hogy kiszabadítsa Ukrajnában fogságba esett állampolgárait – közölte a Kreml szóvivője pénteken.
Dmitrij Peszkov nem árult el további részleteket.
Az orosz elnöki szóvivő arról a két orosz katonáról beszélt, akik kijevi jelentések szerint a múlt szombaton estek fogságba a kelet-ukrajnai Luhanszk közelében lévő Scsasztya településnél, a frontvonal ukrán ellenőrzésű felén.
Alekszandr Alekszandrov őrmester és Jevgenyij Jerofejev százados az ukrán fegyveres erők tagjaival vívott tűzharcban sebesült meg. Hétfőn szállították őket Kijevbe, a központi katonai kórházba. Már első kihallgatásuk alatt elárulták nevüket és rangjukat, valamint közölték, hogy az orosz fegyveres erők hírszerzéséhez tartozó 3-as számú különleges megbízatású dandárnál szolgálnak, katonai egységük az oroszországi, Volga mentén lévő Togliatti városban állomásozik.
Az orosz védelmi minisztérium ugyanakkor azonnal tagadta, hogy a két férfi elfogásakor aktív katonai szolgálatot teljesített volna. Azt közölték Moszkvában, hogy Alekszandrov és Jerofejev ugyan korábban kapott katonai kiképzést és szolgált fegyveres alakulatnál, de jelenleg nem tagja az orosz fegyveres erőknek.
A szakadár kelet-ukrajnai “luhanszki népköztársaság” vezetői pedig kijelentették, hogy az elfogott orosz férfiak az önkényesen kikiáltott népköztársaság népi milíciájának harcosai voltak, és azt követelték, hogy az ukrán hatóságok szüntessék be az oroszok kínzását.
Jerofejev apja közölte, hogy fia minden lebeszélési kísérlet ellenére szilveszter után leszerelt az orosz hadseregtől, és tartalékos tiszti állományba került.
Kijevben terrorszervezetben való részvétellel gyanúsítják a két orosz katonát. Az Interfax orosz hírügynökség jelentése szerint az ukrán főváros Sevcsenko kerületi bírósága pénteken elrendelte Alekszandrov letartóztatását és a fogva tartás idejét két hónapban határozta meg.
A bírósági tárgyaláson részt vett a kijevi orosz nagykövetség munkatársa, egy konzul. A diplomáciai képviseleten korábban közölték: az ukrán hatóságok nem engedélyezték, hogy a konzul találkozhasson az orosz katonákkal.
Moszkva a két katona fogságba esése ellenére is változatlanul tagadja, hogy lennének orosz katonák Ukrajna területén. A Kreml arra nem reagált, hogy egyikük, Alekszandrov őrmester videóra rögzített és interneten közzétett vallomásában azt állította, jelenleg is az orosz fegyveres erők kötelékében szolgál, beosztása hírszerző és szanitéc.