Biztonságpolitika

Több repülőgép balesetről, katasztrófáról számolhatunk be 2018 áprilisának első napjaiból, többek között az Amerikai Tengerészgyalogság CH-53E Super Stallion helikopterének lezuhanásáról, ahol a négyfős személyzet életét vesztette.

A csehek nagy múltú repülőgépgyára, az Aero Vodochody megszerezte a legújabb fejlesztése, az L-39CW légi alkalmassági bizonyítványát. Ez az altípus a jól bevált L-39 új hajtóművel és modern avionikai berendezésekkel modernizált változata.

Lezuhant az amerikai légierő egy helikoptere Irakban. A technikai hiba eredményeként történt incidens során hét ember életét veszítette.

Tovább olvasom

A görög miniszterelnök szerint Törökország fel kell hagyjon az Égei-tengeren folytatott minden illegális tevékenységgel, tiszteletben kell tartsa Görögország és Ciprus szuverén jogait.

Tovább olvasom

Az Eurocontrol vezérlőrendszerének tegnapi meghibásodását követően a magyar légiforgalmi irányítók a repülésbiztonság prioritásával, a készenléti protokoll szerint koordinálták a légiforgalmat.

2019 júliusára várható az orosz Sz-400 rakétakomplexumok átadása Törökországnak - derült ki a török védelmi minisztérium egy tisztviselőjének szerdai nyilatkozatából.

Tovább olvasom

Palesztin-izraeli konfliktus

Izraeli katonai titkok szivárogtak ki az internetre

Avigdor Liebermann védelmi miniszter által aláírt, szigorúan titkos katonai dokumentumok kerültek fel a világhálóra. A dokumentumok többek között az Izraeli Védelmi Erők kapacitásáról és eljárásrendjéről tartalmaznak bizalmas információkat. (angol, Haaretz, 02.07.)

Kairóban napi egymillió köbméter víz veszik kárba

Kairó kormányzója, Atef Abdel Hamid szerint napi egymillió köbméter vizet pazarol az egyiptomi főváros. A vízgazdálkodás javítása kifejezetten fontos egy ilyen vízszegény térségben, kiváltképp az Etiópia által tervezett „Nagy Reneszánsz Gát” projekt tükrében. (angol, Middle East Monitor, 03.12.)

A palesztin vezetés visszautasítja Donald Trump béketervét

Szaúd-Arábia közvetítésével jutott el a 35 oldalas dokumentum a Palesztin Hatóság vezetőihez, akik szerint az amerikaiak „egy olyan palesztint sem fognak találni, aki elfogadná ezt az ajánlatot”. A palesztin főtárgyaló, Saeb Erekat szerint a terv a Gázai-övezetre és Ciszjordánia egyes részeire korlátozná a jövőbeni palesztin állam területét, kihagyva belőle Kelet-Jeruzsálemet. (angol, Middle East Eye, 03.16)

Arab diplomaták: Abbas-nak el kellene fogadnia Trump béketervét, máskülönben a palesztinok mindent elveszthetnek

Az egyiptomi Al Shorouk cikkében idéz egy arab diplomatát, aki szerint a palesztin vezetés könnyen megbánhatja, ha nem fogadja el Donald Trump béketervét, hiszen jelenleg az bármennyire is elfogadhatatlannak tűnik, az intenzív telepépítések miatt a jövőben még ennél is rosszabb alkupozícióból indulhatnak a tárgyalások. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Saad Hariri: Libanon a tervek szerint megerősíti katonai jelenlétét az izraeli határon

A libanoni miniszterelnök a terv megvalósításához kért anyagi támogatást Rómában egy nemzetközi konferencián, amelyen közel 40 ország képviseltette magát. A Libanoni Fegyveres Erők megerősítése egyben gátat vethet a Hezbollah további térnyerésének. (angol, Midle East Eye, 03.15)

Egész országra kiterjedő gyakorlatot tartott az Izraeli Védelmi Erők

A gyakorlat nem csupán a katonaság válságkezelő és gyorsreagáló képességét kívánta felmérni, hanem tesztelte, hogy egy válsághelyzet esetén a lakossági szirénák által mennyire mobilizálhatók a civilek. (angol, The Times of Israel, 03.11.)

Egyiptom megkapta Izrael engedélyét, hogy átadjon két szigetet Szaúd-Arábiának

Izrael beleegyezésére azért volt szükség, mert az Akabai-öböl bejáratánál található két sziget, Tirán és Szanáfír részét képzik az 1978-ban megkötött egyiptomi-izraeli békeszerződésnek. A szigetek eredetileg Szaúd-Arábiához tartoztak, ám az 1948-as háború előtt az ország átadta azokat Egyiptomnak. (angol, Middle East Monitor, 03.07.)

15 halott és 1400 sérült a Gázai-övezetben tartott Föld napi tüntetésen

A tüntetők ezzel hívják fel a figyelmet a hazatérés jogára. A Gázai-övezet kétmilliós lakosságának 70%-a menekült, illetve menekültek leszármazottja, így számukra kiemelten fontos ez a kérdés. (angol, Al-Jazeera, 03.30.)

EU: A jeruzsálemi lakosságra vonatkozó új jogszabály még bizonytalanabbá teheti az ott élő palesztinok helyzetét

A március 7-én a Knesszetben elfogadott új törvény értelmében megvonható a kelet-jeruzsálemi tartózkodási engedély azoktól a személyektől, akik terrortámadásban vagy hazaárulásban vettek részt. Az EU szerint ez a törvény alkalmas lehet arra, hogy tovább csökkentse a palesztinok arányát Jeruzsálemben, ezzel aláásva a kétállami megoldást, ezért az Unió folyamatosan ellenőrizni fogja a törvény betartásának módját és annak hatásait. (angol, The Times of Israel, 03.09.)

Túlélte a konvoját ért merényletet a palesztin miniszterelnök

A Palesztin Hatóság miniszterelnökének, Rami Hamdallahnak a konvoját március 13-án érte bombatámadás, röviddel azután, hogy a Gázai-övezet területére értek. A látogatás célja a Hamasz és a Palesztin Hatóság közötti együttműködés további elmélyítéséről szóló tárgyalás volt. (angol, Middle East Eye, 03.13.)

Hosszú hallgatás után Izrael elismerte Aszád atomreaktorának felrobbantását

Izrael hivatalosan is elismerte, hogy 2007-ben az izraeli légierő bombázta le a szíriai Deir Ezzorban épült atomreaktort. A lépés a Begin-doktrínához köthető, amely kimondja, hogy törekedni kell az ellenséges országok nukleáris képességének elpusztítására. Ez a doktrína először 1981-ben lépett életbe, amikor egy Irakban épülő atomreaktort bombázott le az izraeli légierő. (Ekkor azonban azonnal felvállalta a felelősséget.) (angol, The Times of Israel, 03.21)

Törökország és a kurd kérdés

Törökország nem ért egyet Franciaország szíriai szerepvállalásával

Egy török hivatalnok szerint a francia tervek csak arra irányulnak, hogy a kurd erők által ellenőrzött észak-szíriai régiót stabilizálják – ez a lépés azonban a terrorizmus támogatását idézheti elő. A szíriai kurd erők (YPG) Párizs általi támogatása jelentősen ronthatja az Ankarával fennálló viszonyt. Franciaország megerősíti pozícióit Szíriában, hogy erőteljesebben fel tudjon lépni az Iszlám Állam ellen. A kurdok támogatásának a kérdése akár a két ország közötti diplomáciai csörte kialakulásához is vezethet. (Reuters, angol, 03.30.)

EU-Törökország csúcstalálkozó

Az Unió valószínűleg újabb forrásokat fog biztosítani Törökországnak, hogy megfelelően tudja kezelni a szíriai menekültek beözönlését. Mindemellett az EU vonakodik a mélyebb kereskedelmi kapcsolat kiépítésétől, és a vízummentesség megadásától is.  (Reuters, angol, 03. 26.)

Németország kifejezte nemtetszését Törökország szíriai beavatkozása miatt

Angela Merkel elfogadhatatlannak tartja a török beavatkozást Afrin városában, és Oroszország tétlenkedését is bírálta a gútai támadások miatt. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország nem ért egyet az Egyesült Államokkal a szíriai Manbij városával kapcsolatban

Törökország  sajátságos politikájával  a többi NATO-tagország sem ért egyet. Legutóbb Manbij városának jövőbeli ellenőrzése kapcsán került a világsajtóba az erdogani vezetés. A török hadsereg a YPG-ellenes hadjáratának keretében megállíthatatanul nyomul előre a város irányába. Ankara ezen lépése azonban  komoly fejtörést jelent Washington számára, ugyanis amerikai csapatok állomásoznak a várostól keletre. (Reuters, angol, 03.21.)

Törökország intelme az Európai Parlament felé

A Parlament indítványában hangsúlyozta, hogy “az Egyesült Nemzetek által felsorolt ​​terrorszervezetek legyőzésére kell összpontosítani”. Törökország úgy tekint a YPG-re,  mint egy olyan terrorista szervezetre, mint ami a Törökországi ​​Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szíriai ága. A PKK három évtizede vív kemény küzdelmet Ankarával szemben. (Reuters, angol, 03. 15.)

A szíriai konfliktus a török lírára is nagy hatással van

A török líra rekord alacsony szinten áll az euróval szemben, a kötvényhozamok pedig az elmúlt három hónapban magas szintre kúsztak fel. A török államháztartás, benne a folyó fizetési mérleg is gyors romlásnak indult. (Reuters, angol, 03. 13.)

Aszad elnök meglátogatta a Kelet-Gútában állomásozó kormányerőket

„Amelyik harckocsi egy métert halad előre, megváltoztatja a világ politikai térképét” – jelentette ki Aszad, mert a damaszkuszi  rezsimhez hű csapatok az elmúlt hónapokban sikeresen visszafoglalták az Allepótól keletre lévő lázadók által birtokolt enklávét. (2018.03.19.)

Trump elnök befagyasztaná a Szíriának szánt támogatást

A Fehér Ház nem erősítette meg a Wall Streat Journal által közölt információt.  Trump elnök március 29-én Ohio államban tett látogatása során tartott beszédében kijelentette, hogy „amilyen hamar csak lehetséges, kivonja az amerikai csapatokat Szíriából.” (2018.03.31.)

Észak-Afrika

Több állam is rendszeresen megszegi az ENSZ Líbiára vonatkozó fegyverembargóját

Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint egyes arab államok nyíltan megszegik a nemzetközi közösségnek az észak-afrikai országgal szemben fenntartott fegyverembargóját. A kiszivárgott beszámoló szerint Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok fegyverekkel támogatják a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftart. Egy korábbi jelentés már tavaly júniusban is kiemelte, hogy az Emirátusok fegyverekkel látják el a tobruki Képviselőházzal szövetséges Haftart. Líbiával szemben a 2011-es Kaddáfi-ellenes harcok kirobbanása óta fegyverembargót tart fenn a nemzetközi közösség. (Al-jazeera. angol. 03.20)

Kiújuló harcok Líbia déli területein

A Haftar vezette Líbiai Nemzeti Hadsereg megindította „Law enforcement” névre hallgató műveletét az észak-afrikai ország déli területein. A katonai fellépés célja, hogy megtisztítsák az ország déli területeit a külföldi (szudáni, csádi) fegyveresektől. A JEM, FACT és más fegyveres csoportok évek óta jelen vannak az országban, és aktívan részt vettek az egymással viaskodó két tömb (tripoli kormányzat, Haftar és a Képviselőház) fegyveres támogatásában. A hadművelet első szakasza a Nemzeti Hadsereg által megfogalmazott ultimátum lejártát követően március 19-én vette kezdetét. Március 25-én a Líbiai Nemzeti Hadsereg Mig-24-es harci repülői hajtottak végre több támadást a csádi ellenzéki erők (CCMSR) kezében lévő ellenőrző pont ellen. Mindeközben a Tripoliban székelő Elnöki Tanács megpróbálja csökkenteni a felek között fennálló feszültséget. Faiez al-Szarradzs kormányfő (a nemzetközi közösség által elismert kormány vezetője) egy bizottságot állított fel, amelynek célja a felek közötti egyeztetések lefolyatása, és az ország déli területein felerősödő feszültség csökkentése. (Libya Herald, angol. 03.29)

Dél-Szudán csatlakozna az Arab Ligához

Az egyiptomi külügyminiszter, Sameh Shukry március 12-én a dél-szudáni Jubában találkozott Salva Kiir elnökkel. A két politikus közötti megbeszélés tárgya Salva Kiir elnök azon kérése volt, amelynek értelmében Dél-Szudán csatlakozna a kairói központú Arab Ligához. A találkozón ezenfelül szóba került a két ország közötti kapcsolatok javításának a lehetősége, valamint a régióban egyre nagyobb aggodalmat keltő – jelenleg még építés alatt álló – Nagy Etióp Újjászületés Gátja. (al-jazeera. angol. 03.20)

Omar al-Bashir–al-Szíszí találkozó Kairóban

Március 19-én Omar al-Bashir szudáni elnök találkozott egyiptomi kollégájával, Abdel Fattáh al-Szíszível. A két Nílus-parti ország vezetője közötti megbeszélések központi kérdése a jelenleg is építés alatt álló Nagy Etióp Újjászületés Gát volt. Egyetértettek abban, hogy az etiópokkal közösen egy mindenki számára előnyös helyzetet kell teremteni. A szudáni elnök elismerően nyilatkozott az al-Szíszí-féle vezetésről, valamint szerencsét kívánt egyiptomi kollégájának a hónap végén tartandó elnökválasztáshoz. (Al-jazeera. angol. 03.22)

Putyin elfogadta a kartúmi meghívást

Vlagyimir Putyin orosz elnök elfogadta Omar al-Bashir elnök meghívását, adta hírül a szudáni állami média. Bashir gratulált Putyinnak, aki már korábban világossá tette elköteleződését a szudáni energia-, kőolaj-, földgáz- és aranykitermelésbe történő orosz befektetések növelés mellett. (Reuters. angol. 03.22)

Kartúm meghosszabbította a fegyverszünetet a lázadó tartományokkal szemben

Kartúm kiterjesztette a Kordofán, Kék Nílus és Dárfúr tartományok felé fennálló, egyoldalúan deklarált fegyverszünetet. Hivatalosan a tűzszünet március végéig állt volna fent, ezt az időpontot hosszabbította meg a szudáni vezetés június végéig. (Reuters. angol. 03.29)

Régi-új elnök Egyiptom élén

Az előzetes eredmények szerint Abdel Fattáh al-Szíszí elnök nyerte meg a március 26-a és 27-e között tartott elnökválasztást. Az újraválasztott elnöknek a következő ciklusában szembe kell néznie mind az egyre romló gazdasági helyzettel, mind pedig a Sínai-félszigeten megjelenő olyan szélsőséges csoportokkal, mint az Iszlám Állam egyiptomi ága. (al-Jazeera. angol.03.29)

Síita félhold

Szabadkereskedelmi megállapodás

Bilaterális szerződést írt alá Iszlámábádban Mohammad Dzsavád Zaríf iráni külügyminiszter. A megállapodás értelmében Irán és Pakisztán között szorosabb együttműködés jön létre a kereskedelem és a terrorral szembeni fellépés terén. Pakisztán kiemelt fontossággal bír Teherán számára, a jelenlegi külügyminiszter immár hetedik alkalommal látogatott el Irán délkeleti szomszédjához. (Farsnews 03.12)

„Mindenki meg fogja bánni a nukleáris megállapodás összeomlását” – mondta Haszán Rouhani iráni miniszterelnök Teheránban, Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszterrel való találkozása során. Rouhani kifejtette, a térség stabilitásának és biztonságának egyik alapja a JCPOA (nukleáris megállapodás) megmentése, „mely bizonyítaná a világ számára, hogy a tárgyalások és a diplomácia a legjobb mód a konfliktusok rendezésére”. Irán és az 5+1 országok (Egyesült Államok, Oroszország, Kína, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) között már 2015. óta tartottak az egyeztetések a perzsa állam atomprogramjáról, melyek során 2016-ban megállapodást írtak alá. Donald Trump hatalomra kerülésével azonban felvetődött az egyezmény újratárgyalása. (Farsnews 03.13)

„Európa, különösen Franciaország elfogadja és elismeri a nukleáris megállapodást” –fejtette ki Jean-Yves Le Drian francia külügyminiszter teheráni látogatása során. Le Drian iráni partnerének a kijelentéseire reagált ezzel, és felszólította az Európai Unió országait Irán támogatására. (Farsnews 03.14)

Jemeni fegyverszálítmányok

Fegyverek Jemenbe csempészésével vádolta meg az iráni vezetést a francia külügyminiszter, Jean-Yves Le Drian. A vádakra reagálva Bahram Ghashemi, Irán külügyi szóvivője abszurdnak és hazugságnak nevezte, hogy az iszlám köztársaság bármiféle fegyvert is eladott volna a polgárháború sújtotta Jemennek. Továbbá kifejtette, hogy egy olyan ország számára (Franciaország), mely Szaúd-Arábiának exportál fegyvert, természetes, hogy a szaúdi légi támadásokat önvédelemnek tekintik, és az is, hogy Jement bűnbaknak állítják be. (MEHR News 03.30)

Az EU egységes a JCPOA megőrzésében – mondta Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint kijelentette, hogy az Európai Unió a saját érdekeit kívánja érvényesíteni a tárgyalások során. A főképviselő kijelentései alapvetően Washington felé irányultak, ugyanis Trump elnök csak május 12-én fogja eldönteni, hogy az Egyesült Államok részt kíván-e venni a közös átfogó akcióterv (JCPOA) tárgyalásában vagy sem. (MEHR News 03.20)

Moszul újjáépítése a kulcs az Iszlám Állam legyőzésében

Megkezdődtött a romok eltakarítása a nagyobb iraki városokban, köztük Moszulban is. Mohammad Shaban, Nyugat-Moszul polgári védelmében szolgáló tiszt szerint, ha 6 hónapon keresztül megállás nélkül dolgoznának, akkor sem fejeznék be a munkálatokat. Az ENSZ fejlesztésért felelős bizottságának (UNDP) adatai szerint legalább 700 millió dollárra van szükség Moszul teljes újjáépítéséhez. (Gulf News 03.31)

Megnyílnak a repterek

Ha rövid időre is, de újból megnyílnak a nemzetközi légiforgalom előtt az Irak kurd területein lévő repterek, jelentette be Haider Al Abadi iraki miniszterelnök. A szeptemberi kurd népszavazás óta Bagdad elhatárolódott a kurd lakosságtól, valamint megpróbálta elszigetelni ezeket a területeket. Az indulatok lecsillapítása az iraki központi vezetés számára is fontos feladat. (Gulf News 03.13)

A Közel-Kelet Hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, É-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold), Vincze Patrik (Törökország), Banos Benjámin (Törökország), Varga Zsolt (szíriai konfliktus)

2010. április 10-én a lengyel légierő 36. különleges szállítóezredének 101-es oldalszámú Tu-154M repülőgépe, fedélzetén Lech Kaczyński államelnökkel, számos állami vezetővel és népes kíséretükkel leszállás közben a földnek ütközött az oroszországi Szmolenszk katonai repülőtere közelében. A fedélzeten tartózkodó 96 személy közül senki sem élte túl a katasztrófát.

Alig néhány napja van érvényben a repülésben a 2018-as nyári menetrend, máris egy sor új járattal bővült a Budapest Airport idei útvonal kínálata. Az elmúlt egy hétben négy új járat került fel a palettára és május elejétől elindulnak a várva-várt új tengerentúli járatok is.

Gazsó Krisztián törzsőrmester beosztásából adódóan mindkettőt gyakran használja, utóbbit szabadidejében is, hiszen az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóaljának kutató-mentő ejtőernyőse előtt nem ismeretlen a sziklafalak és magashegységek világa sem. A mélységi felderítő, majd különleges műveleti katonából lett kutató-mentő ejtőernyőssel Szolnokon, a szállítóhelikopter zászlóaljnál beszélgettünk hivatásáról és a nemzetközi tanfolyamokon szerzett tapasztalatairól.

- Már gyerekkoromban megtetszett a katonai életforma, és az ehhez társuló önállóság, így amikor eljött a továbbtanulás ideje a fegyverzettechnikai honvéd szakközépiskolát választottam Tápiószecsőn. Tulajdonképpen ennek kezdetére, azaz 1993-ra datálnám pályám kezdetét. Az intézménybe viszonylag gyorsan beilleszkedtem, könnyen felvettem a ritmust. Úgy éreztem mintha rám szabták volna az egészet, jól ment a dolog. Idő közben világossá vált, hogy négy év után mehetek más irányba is, nem kell feltétlenül maradnom a fegyverzettechnikai vonalon – elevenítette fel a kezdeti éveket Gazsó törzsőrmester.

- Az ötödik év során lett volna a technikus képzésünk, de én addigra már eldöntöttem, hogy váltok és jelentkeztem Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola felderítő szakára. Addigra ugyanis minden vágyam az lett, hogy része lehessek a szárazföldi csapatok krémjének, s ejtőernyős harcoló katona legyek. Az ugrás a szememben rendkívüli dolognak, egyfajta kihívásnak tűnt. Amikor meg lett az ejtőernyős orvosim és tudtam, hogy mélységi felderítő szakirányban is gondolkodhatok, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy végzésemet követően hova terveznek első beosztásba. Eltökélten Szolnokra akartam kerülni a Bercsényi László mélységi felderítő zászlóaljhoz, s ebből semmi áron nem engedtem. A negyedik év végén úgy alakult, hogy számomra ennek egyetlen járható útja az maradt, ha egyszerűen nem avattatom fel magam. A főiskolán meg voltak elégedve velem, s terveztek is velem, mint tiszttel, de nálam elsőbbséget élvezett a beosztás, a rendfokozathoz képest. Hogy szeressem, ahol vagyok, szeressem, amit csinálok. Ez a mai napig szigorúan igaz. A katonai felsőoktatásban eltöltött évekre természetesen nem gondolok elvesztegetett időként, mert szakmailag nagyon sok mindent adott. 2001-es végzésünk után ide kerültem Szolnokra és megkezdtem aktív szolgálatomat ejtőernyős mélységi felderítőként.

Az afganisztáni első magyar kontingens részét képező „Smart” csoport 2004-ben. Gazsó törzsőrmester a terepjáró tetején ül (jobbra). Fotó: Gazsó-archív

Második afganisztáni misszió 2010-ben. Különleges műveleti fegyverspecialista beosztásban az állig felfegyverzett Hummer lövésztornyában. Fotó: Gazsó-archív

*

Gazsó Krisztián 2001-től 2011-ig először, mint ejtőernyős-búvár, majd ahogy a mélységi felderítő zászlóalj átalakult különleges műveleti zászlóaljjá és változott az állománytábla, különleges műveleti fegyverspecialistaként szolgált. Tíz év után érezte úgy, hogy elérkezett a váltás ideje. Mivel addigra már tapasztalt ejtőernyősnek számított, az új irány a légi kutató-mentő szolgálat lett.

- A szállítóhelikopter zászlóaljnál akadtak kapcsolataim, hiszen gyakran működtünk együtt különböző gyakorlatokon, ráadásul évekkel korábban egy Bercsényis századtársam is idekerült, így sokat hallottam arról, hogy milyen a kutató-mentő ejtőernyős szakma. Egy kicsit nyugodtabb, kiszámíthatóbb, hosszútávon élhetőbb megoldásnak tűnt, ráadásul új kihívásként éltem meg a váltás ötletét. Ehhez hozzá tartozik persze az is, hogy bár fizikailag jó állapotban voltam, a harcolóként leszolgált, több misszióval fűszerezett tíz év keményen ki tud venni mentálisan az emberből. Döntöttem, akkori parancsnokom elengedett, itt pedig örömmel vártak.

2011 májusában érkeztem a helikopter bázishoz. Mivel egy objektumban vagyunk, lényegében az egyik épületből átköltöztem egy másikba. Kezdetben az idősebb, tapasztalt állomány oktatott, illetve a zászlóaljnál kellett megcsinálni a felkészítési terv szerinti kutató-mentő kiképzést. Ez egy néhány hetes program, amely azokra a témákra fókuszál, amivel ellátható a 24 órás kutató-mentő szolgálat. Van egy szárazabb elméleti része – felépítés, feladatok, jogi dolgok – és van egy szakmai, gyakorlati része.  

Ejtőernyős ugrás Szandaszőlős felett 2016-ban, Mars M-291 típusú légcellás ejtőernyővel. Fotó: Gazsó-archív

A Magyar Honvédség kutató-mentő ejtőernyőseinek minimum háromszáz ugrással és ejtőernyős oktatói szakszolgálati engedéllyel kell rendelkezniük. Áthelyezésemkor a papírt még nem mondhattam magaménak, viszont megvolt hozzá minden feltételem, így első adandó alkalommal beírattak szakszolgálati tanfolyamra. Az ejtőernyőzés azonban csupán egy aspektusa a gyakorlati képességeknek. Meg kellett tanulnom a műszaki berendezések használatát, a helikopterből ereszkedést és csörlést, alpintechnikai képzésen vettem részt, vízi mentő felkészítésen estem át, és megismertem az összes speciális eszköz használatát. Amikor az összes előzetes kiképzés megvan, akkor egy képzett kutató-mentő ejtőernyős parancsnok alatt vezényelhető a beosztott éles szolgálatba.

Ez után további tanulási szakasz következik, hogy az ember felzárkózhasson a többiekhez. Az egyik ilyen a kisgépkezelői tanfolyam, amire a honvédségnél vagy a katasztrófavédelemnél kerül sor és az ember papírt szerez arról, hogy a kutató-mentő helikopterben lévő műszaki mentő eszközöket – feszítővágó berendezés, amit a roncsok nyitására, szétvágására használunk, láncfűrész, stb. – kezelheti. A másik egy magasabb szintű ipari alpintechnikai képzés, ahol leginkább olyan helyzetekre készülünk, mint például fán, ipari objektumon, vagy netán sziklafalon fennakadt katapultált pilóta, vagy civil siklóernyős lementése, nem beszélve a teljesen egyedi esetekről. Aztán ott a nemzetközi vízimentő tanfolyam, hiszen vízfelszíni mentést is végre tudunk hajtani akár hideg, jeges vízből. Ehhez is rendelkezésünkre áll a megfelelő felszerelés, búvárruházat, maszk, snorkel, stb..

A sérülteket elsősorban a kutató-mentő felcser látja el, de egy sérült személy életfunkcióit szükség esetén nekünk is fenn kell tartani, amíg megjön a magasabb szintű segítség. Erre a kéthetes, harctéri életmentő (CLS – Combat Life Saver) tanfolyam tanít meg, amelyet kétévente egyhetes ismeretfelújítón frissíteni kell. Mindehhez jön még természetesen az említett ejtőernyős oktatói szakszolgálati tanfolyam, amit kétévente úgyszintén kötelező megújítani.

Az ejtőernyőzés mellett tehát alapvetően négy fő szakmai tanfolyam szükséges ahhoz, hogy valaki teljes értékű kutató-mentő lehessen. Beosztásomból adódóan időnként más ejtőernyős feladatokban is részt veszek, de a prioritást mindig is a szolgálatvezénylés szerinti kutató-mentő szolgálat ellátása jelenti.

*

Adódhat olyan helyzet, amikor adott kárhelyszín és környéke a kutató-mentő helikopter leszállása szempontjából bizonytalan és esetleg alpintechnikai ereszkedéssel sem lehet lejutni a sérültekhez. Ekkor válhat szükségessé a kutató-mentő ejtőernyősök ugrása, amelynek lényegét így vázolta fel Gazsó törzsőrmester:

- Az ejtőernyős kijuttatási módszer csak egy a többi közül. A gépparancsnok dönti el, hogy leteszi a gépet vagy sem illetve, hogy milyen módszert javasol a kirakásra. Ha a leszállás és a kötélen történő lecsúszás sem lehetséges, de a felhőalap és a szélerősség engedi, akkor a gépparancsnok utasítására, légcellás ernyővel kiugrunk. Ebben akadhat egy látszólagos ellentmondás, hisz ahol a szél engedi az ugrást, ott a gépnek is meg kellene tudnia függeni, azonban adódhatnak helyzetek, amikor a helikoptervezető – például terepadottságok miatt – nem lesz képes stabilan tartani a helikoptert, viszont probléma nélkül át tud húzni a terep felett. Az ugrást főképp az is indokolhatja, hogy a gépszemélyzetek nem függhetnek, és szállhatnak le bizonyos napszakokban, bizonyos helyekre csak akkor, ha az ki van jelölve. A leszállóhely kijelölése a kutató-mentő ejtőernyősök feladata. Ha megvan a kárhelyszín, rögzítjük a GPS-be, és ha más kijuttatási módszer nem lehetséges, felemelkedünk a kellő magasságra, magunkhoz vesszük a jelzőeszközöket, célszalagot dobunk és a helyszínre, vagy egy közeli alkalmas területre végrehajtjuk az ugrást. Földet érés után aztán a terep adottságainak, lejtésének, akadályainak figyelembe vételével választunk megfelelő helyet, kijelöljük azt (éjszaka fényrendszerrel), szélirány jelöléshez füstöt dobunk, és így a gépet biztonságosan be tudjuk hívni.

Szabadeső ejtőernyős ugrás szállító helikopterből 2010-ben. Fotó: Becs László ftőrm.

A valóságban általában ugrás nélkül is megoldható a feladat, de az élet hozhat bármit. Lehetetlen felkészülni az összes eshetőségre, mégis arra kell törekednünk, hogy bármilyen extrém esetet megoldjunk. Ezért is ennyire színes a mi hivatásunk, és ezért kell olyan sok dolgot készség szinten elsajátítanunk. Ha a szükség úgy kívánja a környező országok is kérhetik a segítségünket, sőt időnként nagyon meglepő felkéréseknek is eleget kell tennünk. Ki gondolta volna például tavalyig, hogy egyszer egy jégbe fagyott kompról kell a kollégáimnak embert menteniük.

*

Gazsó Krisztián még különleges műveleti katonaként szolgált, amikor először külföldi tanfolyamra vezényelték és más fegyveres erőknél történt képzései kutató-mentő ejtőernyősként is folytatódtak. A tengerentúlon nemcsak alapos, itthon is jól hasznosítható szakmai képzést kapott, hanem abba is betekintést nyert, hogy a civil társadalom hogyan viszonyul a fegyveres erők tagjaihoz.

Katona Európából

„Az alap ejtőernyős tanfolyamon többen vettünk részt nemzetköziek, a jumpmasterin csupán ketten. Mindkettő nagyon intenzív volt, habár többnyire normál munkarend szerint dolgoztunk, reggeltől délutánig, aztán szélnek eresztettek minket. Ebből adódóan nem is beszélgettünk egyéb témákról annyit, mint például a hegyi vezetői vagy a Sapper Leader tanfolyamokon, ahol éjjel-nappal együtt kellett lenni. Az amerikaiak egyébként meglehetősen érdeklődőek. Sokuk persze azt sem tudja, hol van Magyarország, azonban kíváncsiak, és kérdeznek. Nyilván érdekes nekik is, amikor egy külföldi csöppen közéjük a saját képzéseikre. Ugyanez persze nem volt másképp a svéd hadseregnél sem, ahol messziről jött kakukktojásként folyamatosan nagyobb figyelmet kaptunk az osztálytársaktól.”

- Az első külföldi tanfolyamra még 2006-ban a különleges műveleti zászlóaljtól iskoláztak be, az amerikai hadsereg Fort Leonard Wood bázisára, Missouri államba. Az altisztek számára szervezett közel kéthónapos előmeneteli alaptanfolyam (Combat Engineer BNOC – Basic Non-Comissioned Officer Course) után kint maradhattam még egy négyhetes tanfolyamra, a Sapper Leaderre. Ezt általában rohamutásznak fordítják és a Ranger iskolához hasonlítják. A Sapper Leader tanfolyamra nagyon ritkán iskoláznak be külföldit, engem is valószínűleg kint terjesztettek fel rá. A cirka 65 indulóból 45 fő maradt a végére, de csak 24-en értünk el elegendő pontszámot a graduáláshoz. Mivel a Sapper Leader a Ranger tanfolyam szellemiségét követi, ezért alvásmegvonással, kevés étellel és igen nagy fizikai igénybevétellel jár. E három kombinációja nagyon kimerítő, ráadásul mellette sokat kell magolni is. A BNOC-on már elsajátítottam pl. a robbantást, és annak számításait, de itt mindezt pokoli fáradtan, nyomás alatt kellett prezentálni. Abszolút előnynek számított hegymászó, sziklamászó múltam, mivel a képzésnek volt ilyen része is. Igaz oda is tettem magam, fizikailag jól teljesítettem, így végül egyedüli nemzetköziként ott állhattam a záróünnepségen. Három hónap után emelt fővel, büszkén térhettem haza – emlékezett vissza a törzsőrmester az első két amerikai tanfolyamra, amelyet egy évvel később újabb követett.

Beszállás az UH-60-as helikopterbe az amerikai tengerészgyalogság nyári hegyivezetői kurzusán a MWTC (Mountain Warfare Training Center) kifutóján. Fotó: Gazsó-archív

- Még mindig a különleges műveleti zászlóaljnál voltam, amikor gyakorlott hegymászó lévén egy évvel a BNOC és a Sapper Leader után beiskoláztak az Egyesült Államok tengerészgyalogságának nyári hegyi vezető kurzusára, Kaliforniába, ahol osztályelsőként sikerült végeznem. Ebben sokat segített az addigra számos hegyen és sziklafalon szerzett tapasztalatom. 45 fővel kezdődött a tanfolyam, köztük hárman külföldiek, egy kazah és – ha jól emlékszem – egy tadzsik katonával. Még az elején a kazah egy sérülés miatt, míg ázsiai társa magától szállt ki, így nemzetköziként egyedül maradtam. Habár sikerült egy komoly lábsérülést elszenvedni az utolsó vizsgafeladatnál, de megcsináltam azt is, és két hónap elteltével kiváló eredménnyel (Honor Graduate) végeztem. A tanfolyam szinte végig a terepen zajlott, Kalifornia és Nevada határán a Magas-Sierrákban. A hegyi hadviselési központ 2200-2300 méteren terül el, a legmagasabban 4000 méter közelében voltunk, tehát nagyjából 2-4 ezer között kellett mozogni. Vezető képzés lévén már nem csak azt nézték, hogy az egyén hogyan teljesítette a feladatot, hanem hogy a csapattársak mit gondolnak róla, mint vezetőről. A tanfolyam célja emberek mozgatása a hegyekben akár zászlóalj szintig. Van ennek egy téli változata is, amire két évvel később, 2009-ben küldtek ki, ugyancsak a tengerészgyalogsághoz. A téli hegyi vezetői egy közel héthetes tanfolyam, hegyi körülmények között, többnyire kint, a hideg, havas terepen, sok síeléssel.

Mammoth Lakes, Kalifornia: síkiképzés a USMC téli hegyi vezetői tanfolyamán 2009-ben. Fotó: Gazsó-archív

Katona vagy tengerészgyalogos?

„Mentalitásban van különbség a hadsereg és a tengerészgyalogság között, de kell is egy egészséges rivalizálás. Már megnevezésben is ott a jelenség, mivel az utóbbi nem katona (soldier) hanem tengerészgyalogos (marine) és erre nagyon is büszke! A USMC bizonyos értelemben a különleges alakulatok közé sorolható. Igazán kemény gyerekek. Én sem vagyok rossz formában, különösen akkor nem voltam, amikor náluk jártam. Viszont a szárazföldieknél könnyebben tudtam venni az akadályokat, míg a tengerészgyalogságnál a fizikai adottságok alapján nagyjából csak a középmezőnybe sikerült tartozni. Jó velük dolgozni, mert nagyon komolyan veszik a feladatukat. A haderőnemek mindegyike kicsit más világ, de ahhoz, hogy lássa az ember az igazi különbséget, egy bizonyos időt el kell tölteni köztük.”

 - E négy tanfolyam után már a légi kutató-mentő szolgálattól a Repülő Felkészítési Főnökség küldött ki ejtőernyős kollégámmal együtt a svéd fegyveres erők SERE (Survival, Evasion, Resistance, Escape), azaz túlélő oktatói tanfolyamára. Jelenleg ketten vagyunk a seregben, akik elmondhatják, hogy megélték ezt a nem feltétlenül pazar élményt. Kiválasztásomhoz hozzá tartozott, hogy már az előző alakulatomtól néhányunkat többször is meghívtak oktatni a helikopter bázis túlélő tanfolyamaira, hiszen harcolóként komoly tapasztalataink voltak e területen. Egy norvég és két finn katona mellett küzdöttünk az elemekkel külföldiként a skandináv országban. Először a képzés négyhetes nyári modulján vettünk részt Svédország közepén Karlsborg környékén, főleg erdei környezetben. A vízi túlélést egy hatalmas édesvizű tóban gyakoroltuk. Kísérleti hőkamrában szimulált sivatagi és dzsungel környezetre is felkészítettek. Fél év múlva hívtak vissza a téli modulra, úgy lett komplett a csomag. Utóbbi fent zajlott a sarkkörön túl, a svéd fegyveres erők téli kiképző bázisán, Kirunától nem messze. Itt aztán volt minden, ami kell: rénszarvasok, sarki fény és kíméletlen mínuszok. A nyári résszel együtt az Északi-sarkvidéken töltött 11 napot abszolválva válhattunk 2015 telén NATO-kvalifikált túlélő oktatóvá.

SERE oktatói tanfolyam: mínusz 35 fokban az Északi-sarkvidéken a másik magyar résztvevővel, Fehér Zsolt zászlóssal. Fotó: Gazsó-archív

A SERE oktatói tanfolyam 2015-ös végzős osztálya a Kalixfors bázison (alsó térdelő sor bal oldalán Fehér Zsolt zászlós és Gazsó Krisztián törzsőrmester). Fotó: Gazsó-archív

Felszerelés

„A nemzetközi tanfolyamokon feladattól függően lehet saját gyakorlót használni. Mivel az én kurzusaimon elég extrém környezetekhez kellett igazodni, Amerikában amerikai, Svédországban svéd felszerelést és ruházatot kaptam, míg Grúziában leginkább francia dolgokat használtunk. Példának okáért a Skandináv-félszigeten tartott túlélő nyári fázisán ugyan még megfelelt a magyar gyakorló, de a télihez már le kellett levelezni a kinti féllel, hogy szükségünk lesz speciális ruházatra is a technikai cuccokon túl, mivel a sajátunkban a sarkvidéki túlélésünk alig pár órában lenne mérhető. A mi hadseregünkben egyelőre aligha állnak rendelkezésre ilyen speciális téli ruházatok.”

*

A kutató-mentő ejtőernyős altiszt képzése ezután ismét az Egyesült Államokban folytatódott egy igazán szakmába vágó feladattal.

- Svédország után egy évre kerültem ki az amerikai hadsereg static line jumpmaster kurzusára. Amikor az Összhaderőnemi Parancsnokságtól megkerestek a lehetőséggel, azonnal rábólintottam, anélkül hogy tudtam volna, hogy pontosan mivel is jár, de úgy gondoltam, hogy ejtőernyős vagyok, ha belefogok, úgyis megcsinálom és egyébként is a Sapper Leader után mi lehet még nehéz?

A jumpmaster képzés egy ikonikus helyen, Georgia államban, Fort Benningben folyt. Beszálló kritériumként - hiába ugrottam már korábban amerikaiakkal, s rendelkeztem az amerikai ejtőernyős szárnnyal - kötelező volt átmenni a deszant katonák airborne tanfolyamán. Az Army háromhetes alaptanfolyamának végén öt bekötött rendszerű ugrást kellett végrehajtani, amelyeket egy, az államhatáron túli, alabamai ugrózónába (Fryar drop zone) szerveztek meg. Az iskola tömegesen ontja az ejtőernyősöket. Mi egyszerre úgy háromszázan voltunk, mellettünk pedig párhuzamosan is indítottak tanuló századokat. Ezt, az ejtőernyő raktárukat valamint azt látva, hogy három Hercules folyamatosan megy fel az ejtőernyősökkel, egy egészen más léptékkel szembesültem, mint amihez itthon szoktunk.   

A jumpmaster tanfolyam kapcsán még kiutazásom előtt megnéztem a neten az elérhető anyagokat, hogy miről is szól, és mik a követelmények. Egy weboldalon megdöbbenve olvastam, hogy állítólag a U.S. Army egyik legnehezebb tanfolyama. Micsoda? Kimegyek, ugrunk párat, mi lehet ebben nehéz? Hát kint megtudtam. Átlagosan a résztvevőknek alig több mint a fele fejezi be, a nemzetközi résztvevő ritka. Amit lehetett tehát letöltöttem vagy lekértem és nekiálltam felkészülni. Tanultam, tanultam és tanultam. Ugyanezt folytattam az airborne tanfolyam alatt is. Aztán bejelentkeztem a jumpmaster iskolába. Belépőként az ejtőernyő összes alkatrészét megismertük, minden szót tudni kellett betűre pontosan. Ha az alkatrész neve például -ing-es alakban van, akkor azt csak úgy fogadják el. A precizitás végig elvárás volt. Mindent tökéletesen tudni kellett úgy elméletben, mint gyakorlatban. Villámgyorsan morzsolódott le az állomány mellettem.

Oktatási koncepciójuk rendkívül sarkos, ami nem rossz, működik, és a biztonságot szolgálja. Minden egységesítve van, ezzel kerülik ki a hibalehetőséget. Mindenkinek ugyanazt a technikát verik a fejébe, mindenki ugyanúgy ugrik a gépből, ugyanúgy ér földet, és ha mindenki mindent egységesen csinál, akkor egy tömegképzés eredményesen megoldható. Az amerikai szárazföldi erők évente hozzávetőlegesen 10-15 ezer ejtőernyős ugrót képeznek ki. Mi idehaza más elképzelést képviselünk. Szükségesnek látjuk, hogy az ejtőernyős átlássa a teljes képet, tanuljon egy kis fizikát, meteorológiát, stb.. Ők ilyesmivel nem foglalkoznak, de működik az elképzelésük. Például náluk az ejtőernyős nem is hajtogat, erre külön emberek vannak, a riggerek. Piros sapkával különböztetik meg őket, kvalifikált ejtőernyősök, hogy tudják, miről van szó, de nem harcolók, nem ugranak, csak az ernyőkkel foglalkoznak, három műszakban hajtogatnak.

Szabadeső ejtőernyős ugrás MC-130 Combat Talon rámpájáról 2010-ben. Fotó: Becs László ftőrm.

A jumpmasteri tanfolyamomra egyéb haderőnemektől is jött résztvevő. Akadt tengerészgyalogos, de még parajumperek (PJ) is a légierőtől, akik a harci kutatás-mentést, a CSAR-t (Combat Search and Rescue) végzik. Nemzetközi résztvevőként ketten futottunk neki a programnak egy pakisztáni sráccal. Neki sajnos számos más amerikaihoz hasonlóan nem sikerült végeznie, holott rettentő eredményesen teljesített. A többség gyakorlatilag az utolsó nap utolsó vizsgafeladatán, a felszerelés ellenőrzésen bukott ki, ahol három ejtőernyősön kell hibákat megtalálni elképesztően szűkös időkereten belül. Életem legstresszesebb öt perce volt az a teszt.

Az amerikai ejtőernyős tanfolyamokon C-130-asból és C-17-esből ugrottunk T11-es nem irányítható ernyőkkel. A jumpmasteri végzettséggel valamennyi, a hadseregben rendszeresített amerikai légijárműből ugrathatok, vagy dobhatok bizonyos bekötött rendszereket. Az ő szabályzóiknak megfelelően bármely szolgálati személy feladataira felkészítettek, beleértve a felszerelés ellenőrzőt, a földet érés ügyeletest, és az ugrásvezetőit is.

*

- Ami feledhetetlen és ezt szinte mindenki megtapasztalja, aki kint tanul, hogy az Egyesült Államokban időnként már-már zavarba ejtő a katonák respektje. Hallottam olyanról, hogy amikor két Irakból hazatért veterán felszállását jelentette be a légiutas-kísérő egy civil járaton, az egész gép tapsviharban tört ki. Akad személyes tapasztalatom is jócskán. Volt, hogy egy hétvégi strandolásnál a Lake Tahoe egy fizetős helyére - megköszönve szolgálatunkat - ingyen mehettünk be osztálytársaimmal, miután a pénztáros megpillantotta az autó szélvédőjére ragasztott USMC (United States Marine Corps) matricát. Sok esetben hiába magyaráztam, hogy én nem amerikai állampolgár vagyok, nem számított. Szövetséges katonaként ugyanúgy megbecsülnek, mint a sajátjaikat. Előfordult, hogy nyilvános sípályán történt kiképzés során engem is kértek, álljak a civilek által készített közös csoportképre, hiszen mindegy milyen nemzetiségű vagyok, együtt harcolok a fiaikkal hadműveleti területen.

Idei kép magyar ejtőernyősök C-17-ből végrehajtott bekötött ugrásra történő oktatásáról. Fotó: Gazsó-archív

Túl az egyéni élményen és tudáson, a külföldön tanultakat beosztásomból adódóan kiválóan tudom hasznosítani itthon. A légi személyzetek számára szervezett vízi és szárazföldi túlélő képzéseknél rendszeresen kérik fel az ejtőernyős kutató-mentőket oktatni. Túlélő, vagy később Grúziában szerzett hegyi tanfolyamaim oklevelei tehát nem csak a falon lógnak, hanem ami a megszerzésükhöz kellett, azt a gyakorlatba átültetve is tudnom kell alkalmazni. Aztán ott van a static line jumpmaster jogosítás, amivel például a közelmúltban többször kellett ugratnom a pápai Globemasterekből. Kötelességemnek érzem, hogy használjam, átadjam a megszerzett ismereteket. Az elöljáróim által belém fektetett, pénz, energia és leginkább bizalom soha nem lehet hiábavaló.

* * *

Jelvények, hegyek, tengerek

(Fotóalbum)

„A ruhám jobb oldalán a magyar ejtőernyős felvarró van (lásd nyitókép), amit mindenki megkap, aki elvégzi az alap tanfolyamot, illetve ejtőernyős ugrást hajt végre a Magyar Honvédségnél. A többi is mind a szakmai múltamat tükrözi. Nekem fontosak, hiszen keményen megdolgoztam értük.”

Magyar osztályos fokozat, első osztályú ugró.

Balra: „Főnix sas, a svéd túlélő oktatói tanfolyam jelvénye. Ilyennel idehaza csak ketten rendelkezünk. Alatta a régi szabadeső csoportom egyedi felvarrója kapott helyet.”

Jobbra: „Sapper tab, amit tudtommal szintén csak ketten érdemeltünk ki egy tatai tiszttel, aki korábban szintén elvégezte a tanfolyamot.”

A bal zseb felett az amerikai hadsereg jelvényei láthatóak. Fent a Combat Infantry jelvény a műveleti területen, Afganisztánban végrehajtott közös feladatért, középen – a jumpmasteri tanfolyamnak köszönhetően – a Master Parachutist jelvény, alatta pedig a szabadeső szárny, az amerikai különleges erőkkel közösen végrehajtott ugrások után.

*

„A mászást 1998 körül kezdtem Szentendrén, ami akkor főiskola volt, most az altiszti akadémia, és ahol mai napig található egy klassz kis mászófal a tornateremben. Hetente egyszer használhattuk. Tetszettek az alpintechnikai dolgok, és egyszerűen a magasban lenni, így egy év után beiratkoztam a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületének (MAHOE) alaptanfolyamára. Később sorban jöttek a magasabb szintek. A seregben számos alpinképzést csináltam, melyre építhettem civil mászási terveimet is, folyamatosan keresve a lehetőségeket. A kezdetek kezdetén a Magas-Tátrában tehettem próbára magam, aztán jött az Alpok, a Kaukázus, Dél-Amerikában az Andok, de rúghattam a hágóvasat Új-Zélandon is.”

2014 júliusa. Egyedül Európa legmagasabbján, az Elbrusz 5642 méteres csúcsán a Kaukázusban, Kabard- és Balkárföldön. Gazsó-archív, önkioldóval készített fotó

„Nem a magasság a lényeg, hanem a minél szebb hegyek, minél szebb útvonalak és az, hogy legyen benne kihívás. Logisztikailag is megvalósíthatónak kell lennie, hogy időben és pénzben is a kereteken belül maradjunk. Emiatt az utazás előtt minden alkalommal alaposan tanulmányozom az adott helyről fellelhető leírásokat, információkat. Megjegyzem a hegymászás csak egy része az életemnek, soha nem akartam mindent erre feltenni, s netán egyszer „ledobni a láncot” egy gleccserhasadékban. Tudom, pontosabban mászó társammal tudjuk, hogy hol vannak a határaink, mire vagyunk képesek, és ahhoz igazítjuk céljainkat. Az alpesi vagy expedíciós mászásoktól eltekintve a sziklamászást és a falmászást rendszeresen, edzésszerűen gyakorlom, mert ezeknél egy rövid kihagyás is rettentő sokat számít. Terepfutással, időnként úszással is karban tartom magam, melyek a beosztásom miatt is kiemelt hangsúlyt kapnak.”

Nyári hegyi tanfolyam Grúziában a Sachkhere hegyikiképző iskolában: csak úgy mint a USMC nyári hegyi vezetői kurzusát, ezt is osztályelsőként sikerült abszolválni. Fotó: Gazsó-archív

*

„A közeli régióknál a Dolomitok a legfigyelemreméltóbb Észak-Olaszországban. A világ egyik híres sziklamászó paradicsoma, csak az amerikai Yosemite száll vele versenybe, annyira szép és tökéletes. Hazánkból egy nap alatt elérhető autóval. Odaérve aztán csak kiszállsz a kocsiból, szinte lépsz hármat és máris előtted vannak a több száz méteres függőleges sziklafalak.”

Az olasz Dolomitokban a sziklafal közepén standolva (Sella-csoport, 2008). Fotó: Doszkoty Milán

2011 nyarán a Lyskamm Orientale csúcsán (Alpok, olasz-svájci határ) a legjobb baráttal, Milánnal (Gazsó tőrm. hátul).

*

„Milán barátom is mélységi felderítőként szolgált leszereléséig, majd kiköltözött Új-Zélandra, ahol szintén másztunk együtt 2009-ben.”

Castle Rocks, Új-Zéland déli szigete. Mászó útvonal keresése a sziklaparadicsomban. Fotó: Doszkoty Milán

Kipakolás a Grand Plateau gleccserén landoló Pilatus Porter kisgépből; háttérben Új-Zéland legmagasabb hegye a Mount Cook. Fotó: Doszkoty Milán

A Déli-Alpokban megmászott Mount Dixon előtt üldögélve. Fotó: Doszkoty Milán

*

„Dél-Amerika bakancslistás volt. Kevés magyar jár arra. 2016-ban másztunk meg ott két 5000 méter feletti csúcsot. Kiindulópontunk Bolívia adminisztratív fővárosa volt, La Paz, mely igen nagy magasságban fekszik, s ahonnan pár óra alatt ki lehet jutni a hatalmas hegyek közé, a lámák és alpakák világába. Az átlagosan 3600 méteren elterülő város előnye, hogy turistáskodással is kiválóan lehet akklimatizálódni, nem kell nomád körülmények között kivárni, amíg a szervezet alkalmazkodik az oxigén csökkent parciális nyomásához.”

Alakulatzászlóval pózolva a Pequeño Alpamayo 5370 méter magas csúcsán, a bolíviai Andokban. Fotó: Doszkoty Milán

Két sikeres csúcsmászás utáni levonulás a Condoriri-csoport alaptáborából (2016). Fotó: Doszkoty Milán

Elszigetelt alaptábor a dél-amerikai Illimani hegyóriás tövében. Fotó: Doszkoty Milán

Expedíciós mászás az Andokban, 2016-ban. Fotó: Doszkoty Milán

*

„Az én aspektusomból a sport az, ami fizikai teljesítményben mérhető, amihez oda kell tenni magad. A búvárkodás ennél fogva nem tartozik ide, legalábbis ahogy én látom. Viszont számomra nagyon érdekes, miképp hat a szervezetre. Összetett a fizikája, a fiziológiája, de a felszerelések működése is, melyet szinte a végtelenségig lehet tanulni. Ehhez társul a csodálatos víz alatti világ, akár már az Adriában, nem beszélve Egyiptomról vagy a Maldív-szigetekről. Sok egzotikus helyen merülhettem már. Nem szeretek visszamenni oda, ahol már megfordultam, főleg a távoli desztinációk esetében. Ha mondjuk jártam Zanzibáron, akkor annyira nem vágyom vissza, helyette más helyeket, más embereket, más kultúrákat is szeretnék megismerni. A világ ehhez szerencsére elég nagy.”

Már végzett Divemasterként DPV (Diver Propulsion Vehicle) tanfolyamon Jannik Farup oktatóval 2013-ban Egyiptomban. Fotó: Andrea Heinold

Merülés a Vörös-tengerben a negyedik misszió (MFO – Sínai-félsziget, Egyiptom) során. Fotó: Révfalvi Zsolt

Búvárkodás Thaiföldön a Koh Chang nemzeti park egyik merülőhelyén (2013). Fotó: Miskolczi Nóra

* * *

Az Aeromagazin 2018. márciusi számában megjelent cikk fotókkal bővített változata.

Gazsó Krisztián törzsőrmester beosztásából adódóan mindkettőt gyakran használja, utóbbit szabadidejében is, hiszen az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Rubik Szállítóhelikopter Zászlóaljának kutató-mentő ejtőernyőse előtt nem ismeretlen a sziklafalak és magashegységek világa sem. A mélységi felderítő, majd különleges műveleti katonából lett kutató-mentő ejtőernyőssel Szolnokon, a szállítóhelikopter zászlóaljnál beszélgettünk hivatásáról és a nemzetközi tanfolyamokon szerzett tapasztalatairól.

- Már gyerekkoromban megtetszett a katonai életforma, és az ehhez társuló önállóság, így amikor eljött a továbbtanulás ideje a fegyverzettechnikai honvéd szakközépiskolát választottam Tápiószecsőn. Tulajdonképpen ennek kezdetére, azaz 1993-ra datálnám pályám kezdetét. Az intézménybe viszonylag gyorsan beilleszkedtem, könnyen felvettem a ritmust. Úgy éreztem mintha rám szabták volna az egészet, jól ment a dolog. Idő közben világossá vált, hogy négy év után mehetek más irányba is, nem kell feltétlenül maradnom a fegyverzettechnikai vonalon – elevenítette fel a kezdeti éveket Gazsó törzsőrmester.

- Az ötödik év során lett volna a technikus képzésünk, de én addigra már eldöntöttem, hogy váltok és jelentkeztem Szentendrére, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola felderítő szakára. Addigra ugyanis minden vágyam az lett, hogy része lehessek a szárazföldi csapatok krémjének, s ejtőernyős harcoló katona legyek. Az ugrás a szememben rendkívüli dolognak, egyfajta kihívásnak tűnt. Amikor meg lett az ejtőernyős orvosim és tudtam, hogy mélységi felderítő szakirányban is gondolkodhatok, akkor már csak az a kérdés maradt, hogy végzésemet követően hova terveznek első beosztásba. Eltökélten Szolnokra akartam kerülni a Bercsényi László mélységi felderítő zászlóaljhoz, s ebből semmi áron nem engedtem. A negyedik év végén úgy alakult, hogy számomra ennek egyetlen járható útja az maradt, ha egyszerűen nem avattatom fel magam. A főiskolán meg voltak elégedve velem, s terveztek is velem, mint tiszttel, de nálam elsőbbséget élvezett a beosztás, a rendfokozathoz képest. Hogy szeressem, ahol vagyok, szeressem, amit csinálok. Ez a mai napig szigorúan igaz. A katonai felsőoktatásban eltöltött évekre természetesen nem gondolok elvesztegetett időként, mert szakmailag nagyon sok mindent adott. 2001-es végzésünk után ide kerültem Szolnokra és megkezdtem aktív szolgálatomat ejtőernyős mélységi felderítőként.

Az afganisztáni első magyar kontingens részét képező „Smart” csoport 2004-ben. Gazsó törzsőrmester a terepjáró tetején ül (jobbra). Fotó: Gazsó-archív

Második afganisztáni misszió 2010-ben. Különleges műveleti fegyverspecialista beosztásban az állig felfegyverzett Hummer lövésztornyában. Fotó: Gazsó-archív

*

Gazsó Krisztián 2001-től 2011-ig először, mint ejtőernyős-búvár, majd ahogy a mélységi felderítő zászlóalj átalakult különleges műveleti zászlóaljjá és változott az állománytábla, különleges műveleti fegyverspecialistaként szolgált. Tíz év után érezte úgy, hogy elérkezett a váltás ideje. Mivel addigra már tapasztalt ejtőernyősnek számított, az új irány a légi kutató-mentő szolgálat lett.

- A szállítóhelikopter zászlóaljnál akadtak kapcsolataim, hiszen gyakran működtünk együtt különböző gyakorlatokon, ráadásul évekkel korábban egy Bercsényis századtársam is idekerült, így sokat hallottam arról, hogy milyen a kutató-mentő ejtőernyős szakma. Egy kicsit nyugodtabb, kiszámíthatóbb, hosszútávon élhetőbb megoldásnak tűnt, ráadásul új kihívásként éltem meg a váltás ötletét. Ehhez hozzá tartozik persze az is, hogy bár fizikailag jó állapotban voltam, a harcolóként leszolgált, több misszióval fűszerezett tíz év keményen ki tud venni mentálisan az emberből. Döntöttem, akkori parancsnokom elengedett, itt pedig örömmel vártak.

2011 májusában érkeztem a helikopter bázishoz. Mivel egy objektumban vagyunk, lényegében az egyik épületből átköltöztem egy másikba. Kezdetben az idősebb, tapasztalt állomány oktatott, illetve a zászlóaljnál kellett megcsinálni a felkészítési terv szerinti kutató-mentő kiképzést. Ez egy néhány hetes program, amely azokra a témákra fókuszál, amivel ellátható a 24 órás kutató-mentő szolgálat. Van egy szárazabb elméleti része – felépítés, feladatok, jogi dolgok – és van egy szakmai, gyakorlati része.  

Ejtőernyős ugrás Szandaszőlős felett 2016-ban, Mars M-291 típusú légcellás ejtőernyővel. Fotó: Gazsó-archív

A Magyar Honvédség kutató-mentő ejtőernyőseinek minimum háromszáz ugrással és ejtőernyős oktatói szakszolgálati engedéllyel kell rendelkezniük. Áthelyezésemkor a papírt még nem mondhattam magaménak, viszont megvolt hozzá minden feltételem, így első adandó alkalommal beírattak szakszolgálati tanfolyamra. Az ejtőernyőzés azonban csupán egy aspektusa a gyakorlati képességeknek. Meg kellett tanulnom a műszaki berendezések használatát, a helikopterből ereszkedést és csörlést, alpintechnikai képzésen vettem részt, vízi mentő felkészítésen estem át, és megismertem az összes speciális eszköz használatát. Amikor az összes előzetes kiképzés megvan, akkor egy képzett kutató-mentő ejtőernyős parancsnok alatt vezényelhető a beosztott éles szolgálatba.

Ez után további tanulási szakasz következik, hogy az ember felzárkózhasson a többiekhez. Az egyik ilyen a kisgépkezelői tanfolyam, amire a honvédségnél vagy a katasztrófavédelemnél kerül sor és az ember papírt szerez arról, hogy a kutató-mentő helikopterben lévő műszaki mentő eszközöket – feszítővágó berendezés, amit a roncsok nyitására, szétvágására használunk, láncfűrész, stb. – kezelheti. A másik egy magasabb szintű ipari alpintechnikai képzés, ahol leginkább olyan helyzetekre készülünk, mint például fán, ipari objektumon, vagy netán sziklafalon fennakadt katapultált pilóta, vagy civil siklóernyős lementése, nem beszélve a teljesen egyedi esetekről. Aztán ott a nemzetközi vízimentő tanfolyam, hiszen vízfelszíni mentést is végre tudunk hajtani akár hideg, jeges vízből. Ehhez is rendelkezésünkre áll a megfelelő felszerelés, búvárruházat, maszk, snorkel, stb..

A sérülteket elsősorban a kutató-mentő felcser látja el, de egy sérült személy életfunkcióit szükség esetén nekünk is fenn kell tartani, amíg megjön a magasabb szintű segítség. Erre a kéthetes, harctéri életmentő (CLS – Combat Life Saver) tanfolyam tanít meg, amelyet kétévente egyhetes ismeretfelújítón frissíteni kell. Mindehhez jön még természetesen az említett ejtőernyős oktatói szakszolgálati tanfolyam, amit kétévente úgyszintén kötelező megújítani.

Az ejtőernyőzés mellett tehát alapvetően négy fő szakmai tanfolyam szükséges ahhoz, hogy valaki teljes értékű kutató-mentő lehessen. Beosztásomból adódóan időnként más ejtőernyős feladatokban is részt veszek, de a prioritást mindig is a szolgálatvezénylés szerinti kutató-mentő szolgálat ellátása jelenti.

*

Adódhat olyan helyzet, amikor adott kárhelyszín és környéke a kutató-mentő helikopter leszállása szempontjából bizonytalan és esetleg alpintechnikai ereszkedéssel sem lehet lejutni a sérültekhez. Ekkor válhat szükségessé a kutató-mentő ejtőernyősök ugrása, amelynek lényegét így vázolta fel Gazsó törzsőrmester:

- Az ejtőernyős kijuttatási módszer csak egy a többi közül. A gépparancsnok dönti el, hogy leteszi a gépet vagy sem illetve, hogy milyen módszert javasol a kirakásra. Ha a leszállás és a kötélen történő lecsúszás sem lehetséges, de a felhőalap és a szélerősség engedi, akkor a gépparancsnok utasítására, légcellás ernyővel kiugrunk. Ebben akadhat egy látszólagos ellentmondás, hisz ahol a szél engedi az ugrást, ott a gépnek is meg kellene tudnia függeni, azonban adódhatnak helyzetek, amikor a helikoptervezető – például terepadottságok miatt – nem lesz képes stabilan tartani a helikoptert, viszont probléma nélkül át tud húzni a terep felett. Az ugrást főképp az is indokolhatja, hogy a gépszemélyzetek nem függhetnek, és szállhatnak le bizonyos napszakokban, bizonyos helyekre csak akkor, ha az ki van jelölve. A leszállóhely kijelölése a kutató-mentő ejtőernyősök feladata. Ha megvan a kárhelyszín, rögzítjük a GPS-be, és ha más kijuttatási módszer nem lehetséges, felemelkedünk a kellő magasságra, magunkhoz vesszük a jelzőeszközöket, célszalagot dobunk és a helyszínre, vagy egy közeli alkalmas területre végrehajtjuk az ugrást. Földet érés után aztán a terep adottságainak, lejtésének, akadályainak figyelembe vételével választunk megfelelő helyet, kijelöljük azt (éjszaka fényrendszerrel), szélirány jelöléshez füstöt dobunk, és így a gépet biztonságosan be tudjuk hívni.

Szabadeső ejtőernyős ugrás szállító helikopterből 2010-ben. Fotó: Becs László ftőrm.

A valóságban általában ugrás nélkül is megoldható a feladat, de az élet hozhat bármit. Lehetetlen felkészülni az összes eshetőségre, mégis arra kell törekednünk, hogy bármilyen extrém esetet megoldjunk. Ezért is ennyire színes a mi hivatásunk, és ezért kell olyan sok dolgot készség szinten elsajátítanunk. Ha a szükség úgy kívánja a környező országok is kérhetik a segítségünket, sőt időnként nagyon meglepő felkéréseknek is eleget kell tennünk. Ki gondolta volna például tavalyig, hogy egyszer egy jégbe fagyott kompról kell a kollégáimnak embert menteniük.

*

Gazsó Krisztián még különleges műveleti katonaként szolgált, amikor először külföldi tanfolyamra vezényelték és más fegyveres erőknél történt képzései kutató-mentő ejtőernyősként is folytatódtak. A tengerentúlon nemcsak alapos, itthon is jól hasznosítható szakmai képzést kapott, hanem abba is betekintést nyert, hogy a civil társadalom hogyan viszonyul a fegyveres erők tagjaihoz.

Katona Európából

„Az alap ejtőernyős tanfolyamon többen vettünk részt nemzetköziek, a jumpmasterin csupán ketten. Mindkettő nagyon intenzív volt, habár többnyire normál munkarend szerint dolgoztunk, reggeltől délutánig, aztán szélnek eresztettek minket. Ebből adódóan nem is beszélgettünk egyéb témákról annyit, mint például a hegyi vezetői vagy a Sapper Leader tanfolyamokon, ahol éjjel-nappal együtt kellett lenni. Az amerikaiak egyébként meglehetősen érdeklődőek. Sokuk persze azt sem tudja, hol van Magyarország, azonban kíváncsiak, és kérdeznek. Nyilván érdekes nekik is, amikor egy külföldi csöppen közéjük a saját képzéseikre. Ugyanez persze nem volt másképp a svéd hadseregnél sem, ahol messziről jött kakukktojásként folyamatosan nagyobb figyelmet kaptunk az osztálytársaktól.”

- Az első külföldi tanfolyamra még 2006-ban a különleges műveleti zászlóaljtól iskoláztak be, az amerikai hadsereg Fort Leonard Wood bázisára, Missouri államba. Az altisztek számára szervezett közel kéthónapos előmeneteli alaptanfolyam (Combat Engineer BNOC – Basic Non-Comissioned Officer Course) után kint maradhattam még egy négyhetes tanfolyamra, a Sapper Leaderre. Ezt általában rohamutásznak fordítják és a Ranger iskolához hasonlítják. A Sapper Leader tanfolyamra nagyon ritkán iskoláznak be külföldit, engem is valószínűleg kint terjesztettek fel rá. A cirka 65 indulóból 45 fő maradt a végére, de csak 24-en értünk el elegendő pontszámot a graduáláshoz. Mivel a Sapper Leader a Ranger tanfolyam szellemiségét követi, ezért alvásmegvonással, kevés étellel és igen nagy fizikai igénybevétellel jár. E három kombinációja nagyon kimerítő, ráadásul mellette sokat kell magolni is. A BNOC-on már elsajátítottam pl. a robbantást, és annak számításait, de itt mindezt pokoli fáradtan, nyomás alatt kellett prezentálni. Abszolút előnynek számított hegymászó, sziklamászó múltam, mivel a képzésnek volt ilyen része is. Igaz oda is tettem magam, fizikailag jól teljesítettem, így végül egyedüli nemzetköziként ott állhattam a záróünnepségen. Három hónap után emelt fővel, büszkén térhettem haza – emlékezett vissza a törzsőrmester az első két amerikai tanfolyamra, amelyet egy évvel később újabb követett.

Beszállás az UH-60-as helikopterbe az amerikai tengerészgyalogság nyári hegyivezetői kurzusán a MWTC (Mountain Warfare Training Center) kifutóján. Fotó: Gazsó-archív

- Még mindig a különleges műveleti zászlóaljnál voltam, amikor gyakorlott hegymászó lévén egy évvel a BNOC és a Sapper Leader után beiskoláztak az Egyesült Államok tengerészgyalogságának nyári hegyi vezető kurzusára, Kaliforniába, ahol osztályelsőként sikerült végeznem. Ebben sokat segített az addigra számos hegyen és sziklafalon szerzett tapasztalatom. 45 fővel kezdődött a tanfolyam, köztük hárman külföldiek, egy kazah és – ha jól emlékszem – egy tadzsik katonával. Még az elején a kazah egy sérülés miatt, míg ázsiai társa magától szállt ki, így nemzetköziként egyedül maradtam. Habár sikerült egy komoly lábsérülést elszenvedni az utolsó vizsgafeladatnál, de megcsináltam azt is, és két hónap elteltével kiváló eredménnyel (Honor Graduate) végeztem. A tanfolyam szinte végig a terepen zajlott, Kalifornia és Nevada határán a Magas-Sierrákban. A hegyi hadviselési központ 2200-2300 méteren terül el, a legmagasabban 4000 méter közelében voltunk, tehát nagyjából 2-4 ezer között kellett mozogni. Vezető képzés lévén már nem csak azt nézték, hogy az egyén hogyan teljesítette a feladatot, hanem hogy a csapattársak mit gondolnak róla, mint vezetőről. A tanfolyam célja emberek mozgatása a hegyekben akár zászlóalj szintig. Van ennek egy téli változata is, amire két évvel később, 2009-ben küldtek ki, ugyancsak a tengerészgyalogsághoz. A téli hegyi vezetői egy közel héthetes tanfolyam, hegyi körülmények között, többnyire kint, a hideg, havas terepen, sok síeléssel.

Mammoth Lakes, Kalifornia: síkiképzés a USMC téli hegyi vezetői tanfolyamán 2009-ben. Fotó: Gazsó-archív

Katona vagy tengerészgyalogos?

„Mentalitásban van különbség a hadsereg és a tengerészgyalogság között, de kell is egy egészséges rivalizálás. Már megnevezésben is ott a jelenség, mivel az utóbbi nem katona (soldier) hanem tengerészgyalogos (marine) és erre nagyon is büszke! A USMC bizonyos értelemben a különleges alakulatok közé sorolható. Igazán kemény gyerekek. Én sem vagyok rossz formában, különösen akkor nem voltam, amikor náluk jártam. Viszont a szárazföldieknél könnyebben tudtam venni az akadályokat, míg a tengerészgyalogságnál a fizikai adottságok alapján nagyjából csak a középmezőnybe sikerült tartozni. Jó velük dolgozni, mert nagyon komolyan veszik a feladatukat. A haderőnemek mindegyike kicsit más világ, de ahhoz, hogy lássa az ember az igazi különbséget, egy bizonyos időt el kell tölteni köztük.”

 - E négy tanfolyam után már a légi kutató-mentő szolgálattól a Repülő Felkészítési Főnökség küldött ki ejtőernyős kollégámmal együtt a svéd fegyveres erők SERE (Survival, Evasion, Resistance, Escape), azaz túlélő oktatói tanfolyamára. Jelenleg ketten vagyunk a seregben, akik elmondhatják, hogy megélték ezt a nem feltétlenül pazar élményt. Kiválasztásomhoz hozzá tartozott, hogy már az előző alakulatomtól néhányunkat többször is meghívtak oktatni a helikopter bázis túlélő tanfolyamaira, hiszen harcolóként komoly tapasztalataink voltak e területen. Egy norvég és két finn katona mellett küzdöttünk az elemekkel külföldiként a skandináv országban. Először a képzés négyhetes nyári modulján vettünk részt Svédország közepén Karlsborg környékén, főleg erdei környezetben. A vízi túlélést egy hatalmas édesvizű tóban gyakoroltuk. Kísérleti hőkamrában szimulált sivatagi és dzsungel környezetre is felkészítettek. Fél év múlva hívtak vissza a téli modulra, úgy lett komplett a csomag. Utóbbi fent zajlott a sarkkörön túl, a svéd fegyveres erők téli kiképző bázisán, Kirunától nem messze. Itt aztán volt minden, ami kell: rénszarvasok, sarki fény és kíméletlen mínuszok. A nyári résszel együtt az Északi-sarkvidéken töltött 11 napot abszolválva válhattunk 2015 telén NATO-kvalifikált túlélő oktatóvá.

SERE oktatói tanfolyam: mínusz 35 fokban az Északi-sarkvidéken a másik magyar résztvevővel, Fehér Zsolt zászlóssal. Fotó: Gazsó-archív

A SERE oktatói tanfolyam 2015-ös végzős osztálya a Kalixfors bázison (alsó térdelő sor bal oldalán Fehér Zsolt zászlós és Gazsó Krisztián törzsőrmester). Fotó: Gazsó-archív

Felszerelés

„A nemzetközi tanfolyamokon feladattól függően lehet saját gyakorlót használni. Mivel az én kurzusaimon elég extrém környezetekhez kellett igazodni, Amerikában amerikai, Svédországban svéd felszerelést és ruházatot kaptam, míg Grúziában leginkább francia dolgokat használtunk. Példának okáért a Skandináv-félszigeten tartott túlélő nyári fázisán ugyan még megfelelt a magyar gyakorló, de a télihez már le kellett levelezni a kinti féllel, hogy szükségünk lesz speciális ruházatra is a technikai cuccokon túl, mivel a sajátunkban a sarkvidéki túlélésünk alig pár órában lenne mérhető. A mi hadseregünkben egyelőre aligha állnak rendelkezésre ilyen speciális téli ruházatok.”

*

A kutató-mentő ejtőernyős altiszt képzése ezután ismét az Egyesült Államokban folytatódott egy igazán szakmába vágó feladattal.

- Svédország után egy évre kerültem ki az amerikai hadsereg static line jumpmaster kurzusára. Amikor az Összhaderőnemi Parancsnokságtól megkerestek a lehetőséggel, azonnal rábólintottam, anélkül hogy tudtam volna, hogy pontosan mivel is jár, de úgy gondoltam, hogy ejtőernyős vagyok, ha belefogok, úgyis megcsinálom és egyébként is a Sapper Leader után mi lehet még nehéz?

A jumpmaster képzés egy ikonikus helyen, Georgia államban, Fort Benningben folyt. Beszálló kritériumként - hiába ugrottam már korábban amerikaiakkal, s rendelkeztem az amerikai ejtőernyős szárnnyal - kötelező volt átmenni a deszant katonák airborne tanfolyamán. Az Army háromhetes alaptanfolyamának végén öt bekötött rendszerű ugrást kellett végrehajtani, amelyeket egy, az államhatáron túli, alabamai ugrózónába (Fryar drop zone) szerveztek meg. Az iskola tömegesen ontja az ejtőernyősöket. Mi egyszerre úgy háromszázan voltunk, mellettünk pedig párhuzamosan is indítottak tanuló századokat. Ezt, az ejtőernyő raktárukat valamint azt látva, hogy három Hercules folyamatosan megy fel az ejtőernyősökkel, egy egészen más léptékkel szembesültem, mint amihez itthon szoktunk.   

A jumpmaster tanfolyam kapcsán még kiutazásom előtt megnéztem a neten az elérhető anyagokat, hogy miről is szól, és mik a követelmények. Egy weboldalon megdöbbenve olvastam, hogy állítólag a U.S. Army egyik legnehezebb tanfolyama. Micsoda? Kimegyek, ugrunk párat, mi lehet ebben nehéz? Hát kint megtudtam. Átlagosan a résztvevőknek alig több mint a fele fejezi be, a nemzetközi résztvevő ritka. Amit lehetett tehát letöltöttem vagy lekértem és nekiálltam felkészülni. Tanultam, tanultam és tanultam. Ugyanezt folytattam az airborne tanfolyam alatt is. Aztán bejelentkeztem a jumpmaster iskolába. Belépőként az ejtőernyő összes alkatrészét megismertük, minden szót tudni kellett betűre pontosan. Ha az alkatrész neve például -ing-es alakban van, akkor azt csak úgy fogadják el. A precizitás végig elvárás volt. Mindent tökéletesen tudni kellett úgy elméletben, mint gyakorlatban. Villámgyorsan morzsolódott le az állomány mellettem.

Oktatási koncepciójuk rendkívül sarkos, ami nem rossz, működik, és a biztonságot szolgálja. Minden egységesítve van, ezzel kerülik ki a hibalehetőséget. Mindenkinek ugyanazt a technikát verik a fejébe, mindenki ugyanúgy ugrik a gépből, ugyanúgy ér földet, és ha mindenki mindent egységesen csinál, akkor egy tömegképzés eredményesen megoldható. Az amerikai szárazföldi erők évente hozzávetőlegesen 10-15 ezer ejtőernyős ugrót képeznek ki. Mi idehaza más elképzelést képviselünk. Szükségesnek látjuk, hogy az ejtőernyős átlássa a teljes képet, tanuljon egy kis fizikát, meteorológiát, stb.. Ők ilyesmivel nem foglalkoznak, de működik az elképzelésük. Például náluk az ejtőernyős nem is hajtogat, erre külön emberek vannak, a riggerek. Piros sapkával különböztetik meg őket, kvalifikált ejtőernyősök, hogy tudják, miről van szó, de nem harcolók, nem ugranak, csak az ernyőkkel foglalkoznak, három műszakban hajtogatnak.

Szabadeső ejtőernyős ugrás MC-130 Combat Talon rámpájáról 2010-ben. Fotó: Becs László ftőrm.

A jumpmasteri tanfolyamomra egyéb haderőnemektől is jött résztvevő. Akadt tengerészgyalogos, de még parajumperek (PJ) is a légierőtől, akik a harci kutatás-mentést, a CSAR-t (Combat Search and Rescue) végzik. Nemzetközi résztvevőként ketten futottunk neki a programnak egy pakisztáni sráccal. Neki sajnos számos más amerikaihoz hasonlóan nem sikerült végeznie, holott rettentő eredményesen teljesített. A többség gyakorlatilag az utolsó nap utolsó vizsgafeladatán, a felszerelés ellenőrzésen bukott ki, ahol három ejtőernyősön kell hibákat megtalálni elképesztően szűkös időkereten belül. Életem legstresszesebb öt perce volt az a teszt.

Az amerikai ejtőernyős tanfolyamokon C-130-asból és C-17-esből ugrottunk T11-es nem irányítható ernyőkkel. A jumpmasteri végzettséggel valamennyi, a hadseregben rendszeresített amerikai légijárműből ugrathatok, vagy dobhatok bizonyos bekötött rendszereket. Az ő szabályzóiknak megfelelően bármely szolgálati személy feladataira felkészítettek, beleértve a felszerelés ellenőrzőt, a földet érés ügyeletest, és az ugrásvezetőit is.

*

- Ami feledhetetlen és ezt szinte mindenki megtapasztalja, aki kint tanul, hogy az Egyesült Államokban időnként már-már zavarba ejtő a katonák respektje. Hallottam olyanról, hogy amikor két Irakból hazatért veterán felszállását jelentette be a légiutas-kísérő egy civil járaton, az egész gép tapsviharban tört ki. Akad személyes tapasztalatom is jócskán. Volt, hogy egy hétvégi strandolásnál a Lake Tahoe egy fizetős helyére - megköszönve szolgálatunkat - ingyen mehettünk be osztálytársaimmal, miután a pénztáros megpillantotta az autó szélvédőjére ragasztott USMC (United States Marine Corps) matricát. Sok esetben hiába magyaráztam, hogy én nem amerikai állampolgár vagyok, nem számított. Szövetséges katonaként ugyanúgy megbecsülnek, mint a sajátjaikat. Előfordult, hogy nyilvános sípályán történt kiképzés során engem is kértek, álljak a civilek által készített közös csoportképre, hiszen mindegy milyen nemzetiségű vagyok, együtt harcolok a fiaikkal hadműveleti területen.

Idei kép magyar ejtőernyősök C-17-ből végrehajtott bekötött ugrásra történő oktatásáról. Fotó: Gazsó-archív

Túl az egyéni élményen és tudáson, a külföldön tanultakat beosztásomból adódóan kiválóan tudom hasznosítani itthon. A légi személyzetek számára szervezett vízi és szárazföldi túlélő képzéseknél rendszeresen kérik fel az ejtőernyős kutató-mentőket oktatni. Túlélő, vagy később Grúziában szerzett hegyi tanfolyamaim oklevelei tehát nem csak a falon lógnak, hanem ami a megszerzésükhöz kellett, azt a gyakorlatba átültetve is tudnom kell alkalmazni. Aztán ott van a static line jumpmaster jogosítás, amivel például a közelmúltban többször kellett ugratnom a pápai Globemasterekből. Kötelességemnek érzem, hogy használjam, átadjam a megszerzett ismereteket. Az elöljáróim által belém fektetett, pénz, energia és leginkább bizalom soha nem lehet hiábavaló.

* * *

Jelvények, hegyek, tengerek

(Fotóalbum)

„A ruhám jobb oldalán a magyar ejtőernyős felvarró van (lásd nyitókép), amit mindenki megkap, aki elvégzi az alap tanfolyamot, illetve ejtőernyős ugrást hajt végre a Magyar Honvédségnél. A többi is mind a szakmai múltamat tükrözi. Nekem fontosak, hiszen keményen megdolgoztam értük.”

Magyar osztályos fokozat, első osztályú ugró.

Balra: „Főnix sas, a svéd túlélő oktatói tanfolyam jelvénye. Ilyennel idehaza csak ketten rendelkezünk. Alatta a régi szabadeső csoportom egyedi felvarrója kapott helyet.”

Jobbra: „Sapper tab, amit tudtommal szintén csak ketten érdemeltünk ki egy tatai tiszttel, aki korábban szintén elvégezte a tanfolyamot.”

A bal zseb felett az amerikai hadsereg jelvényei láthatóak. Fent a Combat Infantry jelvény a műveleti területen, Afganisztánban végrehajtott közös feladatért, középen – a jumpmasteri tanfolyamnak köszönhetően – a Master Parachutist jelvény, alatta pedig a szabadeső szárny, az amerikai különleges erőkkel közösen végrehajtott ugrások után.

*

„A mászást 1998 körül kezdtem Szentendrén, ami akkor főiskola volt, most az altiszti akadémia, és ahol mai napig található egy klassz kis mászófal a tornateremben. Hetente egyszer használhattuk. Tetszettek az alpintechnikai dolgok, és egyszerűen a magasban lenni, így egy év után beiratkoztam a Magyar Hegymászó Oktatók Egyesületének (MAHOE) alaptanfolyamára. Később sorban jöttek a magasabb szintek. A seregben számos alpinképzést csináltam, melyre építhettem civil mászási terveimet is, folyamatosan keresve a lehetőségeket. A kezdetek kezdetén a Magas-Tátrában tehettem próbára magam, aztán jött az Alpok, a Kaukázus, Dél-Amerikában az Andok, de rúghattam a hágóvasat Új-Zélandon is.”

2014 júliusa. Egyedül Európa legmagasabbján, az Elbrusz 5642 méteres csúcsán a Kaukázusban, Kabard- és Balkárföldön. Gazsó-archív, önkioldóval készített fotó

„Nem a magasság a lényeg, hanem a minél szebb hegyek, minél szebb útvonalak és az, hogy legyen benne kihívás. Logisztikailag is megvalósíthatónak kell lennie, hogy időben és pénzben is a kereteken belül maradjunk. Emiatt az utazás előtt minden alkalommal alaposan tanulmányozom az adott helyről fellelhető leírásokat, információkat. Megjegyzem a hegymászás csak egy része az életemnek, soha nem akartam mindent erre feltenni, s netán egyszer „ledobni a láncot” egy gleccserhasadékban. Tudom, pontosabban mászó társammal tudjuk, hogy hol vannak a határaink, mire vagyunk képesek, és ahhoz igazítjuk céljainkat. Az alpesi vagy expedíciós mászásoktól eltekintve a sziklamászást és a falmászást rendszeresen, edzésszerűen gyakorlom, mert ezeknél egy rövid kihagyás is rettentő sokat számít. Terepfutással, időnként úszással is karban tartom magam, melyek a beosztásom miatt is kiemelt hangsúlyt kapnak.”

Nyári hegyi tanfolyam Grúziában a Sachkhere hegyikiképző iskolában: csak úgy mint a USMC nyári hegyi vezetői kurzusát, ezt is osztályelsőként sikerült abszolválni. Fotó: Gazsó-archív

*

„A közeli régióknál a Dolomitok a legfigyelemreméltóbb Észak-Olaszországban. A világ egyik híres sziklamászó paradicsoma, csak az amerikai Yosemite száll vele versenybe, annyira szép és tökéletes. Hazánkból egy nap alatt elérhető autóval. Odaérve aztán csak kiszállsz a kocsiból, szinte lépsz hármat és máris előtted vannak a több száz méteres függőleges sziklafalak.”

Az olasz Dolomitokban a sziklafal közepén standolva (Sella-csoport, 2008). Fotó: Doszkoty Milán

2011 nyarán a Lyskamm Orientale csúcsán (Alpok, olasz-svájci határ) a legjobb baráttal, Milánnal (Gazsó tőrm. hátul).

*

„Milán barátom is mélységi felderítőként szolgált leszereléséig, majd kiköltözött Új-Zélandra, ahol szintén másztunk együtt 2009-ben.”

Castle Rocks, Új-Zéland déli szigete. Mászó útvonal keresése a sziklaparadicsomban. Fotó: Doszkoty Milán

Kipakolás a Grand Plateau gleccserén landoló Pilatus Porter kisgépből; háttérben Új-Zéland legmagasabb hegye a Mount Cook. Fotó: Doszkoty Milán

A Déli-Alpokban megmászott Mount Dixon előtt üldögélve. Fotó: Doszkoty Milán

*

„Dél-Amerika bakancslistás volt. Kevés magyar jár arra. 2016-ban másztunk meg ott két 5000 méter feletti csúcsot. Kiindulópontunk Bolívia adminisztratív fővárosa volt, La Paz, mely igen nagy magasságban fekszik, s ahonnan pár óra alatt ki lehet jutni a hatalmas hegyek közé, a lámák és alpakák világába. Az átlagosan 3600 méteren elterülő város előnye, hogy turistáskodással is kiválóan lehet akklimatizálódni, nem kell nomád körülmények között kivárni, amíg a szervezet alkalmazkodik az oxigén csökkent parciális nyomásához.”

Alakulatzászlóval pózolva a Pequeño Alpamayo 5370 méter magas csúcsán, a bolíviai Andokban. Fotó: Doszkoty Milán

Két sikeres csúcsmászás utáni levonulás a Condoriri-csoport alaptáborából (2016). Fotó: Doszkoty Milán

Elszigetelt alaptábor a dél-amerikai Illimani hegyóriás tövében. Fotó: Doszkoty Milán

Expedíciós mászás az Andokban, 2016-ban. Fotó: Doszkoty Milán

*

„Az én aspektusomból a sport az, ami fizikai teljesítményben mérhető, amihez oda kell tenni magad. A búvárkodás ennél fogva nem tartozik ide, legalábbis ahogy én látom. Viszont számomra nagyon érdekes, miképp hat a szervezetre. Összetett a fizikája, a fiziológiája, de a felszerelések működése is, melyet szinte a végtelenségig lehet tanulni. Ehhez társul a csodálatos víz alatti világ, akár már az Adriában, nem beszélve Egyiptomról vagy a Maldív-szigetekről. Sok egzotikus helyen merülhettem már. Nem szeretek visszamenni oda, ahol már megfordultam, főleg a távoli desztinációk esetében. Ha mondjuk jártam Zanzibáron, akkor annyira nem vágyom vissza, helyette más helyeket, más embereket, más kultúrákat is szeretnék megismerni. A világ ehhez szerencsére elég nagy.”

Már végzett Divemasterként DPV (Diver Propulsion Vehicle) tanfolyamon Jannik Farup oktatóval 2013-ban Egyiptomban. Fotó: Andrea Heinold

Merülés a Vörös-tengerben a negyedik misszió (MFO – Sínai-félsziget, Egyiptom) során. Fotó: Révfalvi Zsolt

Búvárkodás Thaiföldön a Koh Chang nemzeti park egyik merülőhelyén (2013). Fotó: Miskolczi Nóra

* * *

Az Aeromagazin 2018. márciusi számában megjelent cikk fotókkal bővített változata.

Afganisztán sorsát hosszú távon meghatározó lépéseket fogalmazott meg február végén Ashraf Ghani, Afganisztán elnöke.

Régóta terítéken vannak az esetleges béketárgyalások a tálibokkal, azonban eddigiekben a hiányzott a megfelelő platform a tárgyalások megkezdéséhez. Az ország számára több szempontból is fontos lenne megállapodásra és békére jutnia a radikális iszlamista mozgalom tagjaival. Egyrészt, az ország biztonsági helyzete a tálibok által elkövetett támadások miatt kaotikus állapotban van. Másrészt, Pakisztán már régóta szorgalmazza a két fél közötti béketárgyalások megkezdését, így ez talán enyhülést hozhat Afganisztán és Pakisztán közötti nézeteltérésekben is. Ugyanezen a konferencián Ghani felajánlást tett a tálibok felé, hogy elismeri a csoportot, mint legális politikai párt. Ez a felajánlás Ghani szerint a kezdő lépcsőfoka lehet a több mint 16 éve dúló konfliktus lezárásának.

Ez a megnyilvánulás jelentősnek nevezhető Ghani részéről, aki a múltban rendszeresen terroristának és lázadóknak nevezte a tálibokat. Habár korábban már felajánlotta, hogy tárgyalásokba bocsátkozna a tálibok kisebb csoportjával, akik elfogadnák a békét, a tárgyalások mégis kudarcba fulladtak. Az USA 2001-es beavatkozásának köszönhetően a tálibokat eltávolították az ország vezetéséből. A beavatkozás után a harc, hogy visszakerülhessenek a hatalomba, egyre vérsebbé vált. A mozgalom vezetői felajánlották; ha visszakerülhetnek az ország vezetésébe, akkor tárgyalásokba kezdenek az Egyesült Államokkal, de Kabullal nem voltak hajlandók tárgyalni.

Az elnök javaslatai között szerepelt egy azonnali tűzszünet a két fél között, továbbá szó esett a foglyok szabadon engedéséről is, valamint egy új választás kiírásáról és alkotmányos felülvizsgálatról. Ghani azt is felajánlotta, hogy segítséget nyújt a reintegrációban, valamint a szankciók megszüntetésében. Mindezt abban az esetben, ha a tálibok felszámolják az erőszak alkalmazását, elismerik az afgán kormányt és tiszteletben tartják a jogállamiságot.

Ghani ajánlatát természetesen az USA sem hagyta kommentár nélkül. A bejelentés talán csak növelni fogja azt a szakadékot, ami Kabul és Washington között keletkezett. Az év elején Donald Trump bejelentette, hogy Washington nem hajlandó tárgyalásokba kezdeni a tálibokkal, az általuk folytatott folyamatos támadások és erőszak alkalmazása miatt.

Míg az USA ellenzi a béketárgyalásokat, addig Pakisztán örömmel fogadta a tárgyalások megkezdését, amit a szomszédos ország már régóta szorgalmazott. Kabul sűrűn megvádolta azzal Pakisztánt, hogy támogatja a tálibokat, de a szomszédos Pakisztán ezt végig elutasította, sőt többször is kihangsúlyozta, hány pakisztáni állampolgár életét oltották ki a mozgalom tagjai. Ghani felismerve a diplomáciai támogatás és nyomás előnyét, békejobbot nyújtott Pakisztán felé. Az elnök úgy fogalmazott a február végén megrendezett kabuli konferencián: „Készek vagyunk elindítani a tárgyalásokat Pakisztánnal és elfelejteni a múlt keserű eseményeit”.

A jelenleg megfogalmazott javaslatok elfogadásánál és a tárgyalások megkezdésénél már nehézségékbe is ütköztek. A kormány kikötése volt, hogy a békefolyamat bármelyik részében nők is részt vehetnek. Azonban a tálibok az iszlám fundamentalista értelmezése alapján a nőket másodrangú polgárként kezelik, így amíg nők is részt vehetnek a tárgyalásokban, a tálibok távol fognak maradni a tárgyalóasztaltól. Ghanira hárul a kényes feladat, miszerint valahogy puha lépésekkel rá kell bírnia a tálibokat a tárgyalásokra, miközben nem veszíti el jó hírnevét az ország liberális, nyugati szövetségesei között.

Az ország számára sorsdöntő lehet a tálibokkal történő megegyezés. Az afgán lakosság túl sokat szenvedett már a mozgalom tagjai által alkalmazott terror miatt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az éhségsztrájk, ami a napokban vette kezdetét. Több tucat afgán állampolgár csatlakozott az éhségsztrájkhoz, amivel céljuk, hogy felhívják a figyelmet a Helmand tartományt érő folyamatos erőszakra. Olyan erőszakos cselekményekre, mint ami március 23-án történt a tartomány fővárosában, mikor is egy autóba rejtett bomba robbant fel a sportpálya mellett, ezzel megölve több mint 20 embert. A merénylet nem sokkal a békatárgyalások bejelentése után következett be. Egyelőre az afgán kormány nem reagált sem a sztrájkra, sem a támadásra, aminek következménye lehet, hogy egyre több dühös és reményvesztett állampolgár fog az utcákra vonulni a jövőben, annak érdekében, hogy kifejezze elégedetlenségét.

PESCO

Mérföldkő a CFSP-ben

Március 6-án az Európai Tanács elfogadta a PESCO első 17 közös projektjét, amivel az EU védelmi együttműködése új fázisába lépett. A projektek három kategóriába sorolhatók: kiképzés és közös gyakorlatok, műveleti területek, és összhaderőnemi képességfejlesztés. Szerepel közöttük közös eszközök fejlesztése, missziós kiképzőközpont felállítása, a tengeri jelenlét és megfigyelés erősítése, valamint közös kibervédelmi adatbázis és gyorsreagálású csapatok felállítása.

PESCO és EDF

A PESCO-t (Permanent Structured Cooperation) 2017. december 11-én hozta létre az Európai Tanács 25 tagja azzal a céllal, hogy egy integrált, szerződésalapú védelmi együttműködési felületet biztosítsanak a tagállamok számára. Alapvetéseit tekintve leginkább a NATO Smart Defence programjához hasonlít. A PESCO legfőbb döntéshozója és felügyelője a Tanács, azonban az egyes projekteket érintő kérdésekben a résztvevő tagállamok határozhatnak. Az eddig meghirdetett 17 projekt mellé még idén újabbak csatlakoznak, illetve júniusban döntenek konkrét irányítási-szabályozási kérdésekről az egész PESCO-t illetően.

Az EDF (European Defence Fund – Európai Védelmi Alap) 2017. nyarán jött létre a védelmi eszközök közös gyártásának és fejlesztésének támogatására. Az Alapba 2020-tól 5,5 milliárd eurót különítenek el, amely legalább három tagállam közös fejlesztési projektjeire használható fel. Az alap célja egy összehangolt védelmi iparág kialakítása, amivel – becslések szerint – akár 100 milliárd eurót takaríthatnának meg a tagállamok éves szinten. Ugyanakkor az EDF minden projektnek maximum 20%-át finanszírozza, a maradékot a résztvevő tagállamoknak kell fizetniük – a PESCO esetében azonban a költségek 30%-a finanszírozható az Alapból.

Frederica Mogherini sajtótájékoztatójában külön figyelmet szentelt annak, hogy az EU kollektív biztonságát garantáló lépések sosem a NATO – vagy egyéb – védelmi szervezetek rovására, hanem annak kiegészítéseként jönnek létre. Az Unió nem katonai szövetség, a védelempolitikai együttműködés kialakítása tehát nem a NATO konkurrenciájaként jön létre, hanem a tagállamok együttműködésének és hatékonyságjavításának eredményeképpen. A PESCO egyik kiemelt programja az európai katonai mobilitás javítása, ami a két szervezet közös vállalása: lényege, hogy Európában hatékonnyá tegyék a szövetséges csapatmozgásokat.

Márciusi közlemények és csúcstalálkozók

Március 22-én az Európai Tanács következtetéseket fogadott el a március 4-én Salisburyben elkövetett merénylettel kapcsolatban. A kiadott közleményben az Európai Tanács a leghatározottabban elítélte az eseményt, és felajánlotta segítségét az Egyesült Királyságnak a nyomozás lefolytatásához. Súlyos biztonsági problémának tartja, hogy Oroszország áll a merénylet hátterében, valamint felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Uniónak meg kell erősíteni a vegyi, radiológiai, biológiai és nukleáris támadásokkal szemben a védelmi képességeit, és mélyíteni kell ezen a területen a tagállamok közötti és a NATO-val való együttműködést. Ezenkívül a hibrid fenyegetések kezelése is kiemelten fontos, például a kiberkérdések, a stratégiai kommunikáció és az elhárítás területén.

Március 26-án a bulgáriai Várnában EU-Törökország vezetői szintű találkozót rendeztek Az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, és a bolgár miniszterelnök, Bojko Boriszov fogadták a török elnököt, Recep Tayyip Erdogant. Megállapodás született a migrációs együttműködés folytatására; az EU vezetői jelezték, hogy az Unió hajlandó további támogatásokat tenni a menekültek helyzetének javítása érdekében. Törökország szíriai beavatkozásával kapcsolatban azonban az EU aggodalmát fejezte ki, különösen a török ellenőrzés alatt álló Afrín régiót illetően. Az EU felkérte Törökországot a polgári lakosság védelmére, valamint a humanitárius segélyek célbajuttatásának segítésére. Szintén aggályokat fejeztek ki jogellenes földközi-tengeri és égei-tengeri török tevékenység miatt, emlékeztették Törökországot arra, hogy köteles a kapcsolatok normalizálására és a jó kapcsolatok fenntartására, valamint kiálltak Ciprus mellett. Hangsúlyozták azt is, hogy tagjelöltként Törökországnak kötelezettsége a demokratikus alapjogok biztosítása. Az EU felkérte Törökországot, hogy működjön együtt az Európa Tanáccsal a jogállamiság védelme érdekébe.

Bojko Boriszov, Donald Tusk, Recep Tayyip Erdogan és Jean-Claude Juncker Várnában / Forrás: eeas.europa.eu

Szankciók

A Tanács 2018. március 12-én hat hónapra meghosszabbította az ukrajnai események miatt bevezetett Oroszország elleni szankciókat, így a korlátozó intézkedések 2018. szeptember 15-ig vannak hatályban. Az „Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések” miatti szankciók a következőkre vonatkoznak: vagyoni eszközök befagyasztása, utazási tilalom, 150 személy és 30 szervezet.

Az orosz gazdaság bizonyos ágazatait érintő gazdasági szankciók 2018. július 31-ig vannak érvényben, míg a Krím és Szevasztopol területére vonatkozó – azok jogellenes annektálása miatt bevezetett ­intézkedések 2018. június 23-ig.

Március 19-én a Tanács további négy, a szíriai rezsimhez köthető személyt vett fel a szankciós listájára: egy magasrangú katonai vezetőre és három tudósra terjesztették ki a korlátozásokat. Mindegyiküknek szerepe lehet a civilek ellen bevetett vegyi fegyverek fejlesztésében és alkalmazásában. Ezek a lépések összhangban vannak az EU-nak azon politikájával, amelynek értelmében fel kíván lépni a vegyi fegyverek terjesztése és felhasználása ellen.

EU a világban

Közel-Kelet

Március 6-án az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini és az EU humanitárius segítségnyújtásáért és válságkezelésért felelős biztosa, Hrisztosz Sztilianidesz nyilatkozatott adtak ki a kelet-gútai eseményekkel kapcsolatban. A közleményben kiemelték, hogy a damaszkuszi kormány és szövetségeseik a 30 napos tűzszünet életbeléptetésére felszólító 2401-es ENSZ BT határozat ellenére tovább folytatták az offenzívájukat. Bár a beszámoló pozitív lépésként ismerte el a segélyszállítmányok beengedését a területre március 5-én, a dokumentum azt is kiemeli, hogy a kormányerők több szükséges orvosi felszerelést is eltávolítottak a szállító konvojról; ezzel a lépésével a szíriai kormány nyíltan megsértette a nemzetközi humanitárius jogot. Végezetül kiemelték, hogy az Európai Unió folytatni fogja a munkát a BT határozat teljeskörű végrehajtásának az érdekében.

Március 15-én Federica Mogherini nyilatkozatott adott ki a szíriai eseményekkel kapcsolatban. Kiemelte, hogy bár az ország egész területén humanitárius krízissel kell szembenézni, a helyzet különösen rossz Kelet-Gútában, Idlibben és Afrínban. A főképviselő nyilatkozatában újra felszólította a harcban álló feleket, hogy tegyenek eleget a 2401-es BT határozatban szereplő tűzszünet betartására. Továbbá szólt az asztanai folyamatot garantáló hatalmakhoz (Iránhoz, Oroszországhoz és Törökországhoz), hogy tegyenek eleget a megállapodásban foglalt feladataiknak. A dokumentumban az Unió leszögezte, hogy a konfliktust nem lehet katonai úton megoldani.

Az Európai Unió 50 millió eurónyi támogatást jelentett be a libanoni biztonsági szektor számára március 15-én Rómában, mely jól mutatja az Unió elkötelezettségét Libanon biztonsága mellett. A csomag keretében biztosított 50 milliós támogatásból 46,6 millió eurót fordítanak a jogállamiság előremozdítására, a fennmaradó összegből pedig a terrorizmus elleni közdelem erősítését és a reptéri védelmet kívánják biztosítani. Az új csomag része annak a hosszú távú elköteleződésnek, melynek keretében 2006 óta az EU 85 millió eurót biztosított a közel-keleti ország biztonsági helyzetének a javítására.

Közép-Ázsia

Március 9-én Brüsszelben hatodik alkalommal tartották meg az EU-Tadzsikisztán Együttműködési Bizottság találkozóját. A tárgyalásokon a két fél megerősítette, hogy tovább erősítik a kapcsolataikat az EU-Tadzsikisztán partnerségi és együttműködési megállapodás keretében. A találkozó lehetőséget biztosított a feleknek a véleménycserére az EU új közép-ázsiai stratégiájával kapcsolatban is: az Unió és Tadzsikisztán egyetértett abban, hogy közösen folytatják a munkát az afganisztáni békefolyamatok támogatásában. Az EU ugyanakkor kritikát is megfogalmazott Tadzsikisztánnal szemben; elsősorban a tádzsikisztáni civil társadalom egyre szűkülő lehetőségeit emelete ki.

Március 27-án az üzbegisztáni Taskentben tartott Afganisztán- konferencián részt vett Federica Mogherini, az Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője is. Az ülés során a főképviselő többek között megbeszélést folytatott Ashraf Ghani afgán elnökkel. Mogherini hangsúlyozta, hogy az EU támogatja az afgán elnöknek a tálibok felé intézett átfogó békeajánlatát, illetve kiemelte, hogy az Unió továbbra is jelentős pénzügyi és politikai támogatást fog nyújtani az afgán gazdasági és társadalmi fejlődés előremozdítása érdekében.

Posztszovjet térség

Március 16-án Federica Mogherini kiadta a Krím-félsziget négy éve tartó orosz megszállásával kapcsolatos EU nyilatkozatot. A főképviselő hangsúlyozta, hogy az Európai Unió továbbra is jogellenesnek tartja a Krím Oroszország általi annektálást. Azt is kiemelte, hogy Brüsszel kitart Ukrajna szuverenitása és területi integritásának sérthetetlensége mellett, illetve felhívta a figyelmet, hogy az elmúlt négy évben jelentősen romlott a félszigeten élő kisebbségek (tatárok, ukránok) jogi helyzete. Március 19-én az Európai Külügyi Szolgálat által közétett nyilatkozat kiemeli, hogy az EU nem ismeri el jogszerűnek a Krím-félszigeten is megtartott március 18-ai orosz elnökválasztást, hiszen eleve a félsziget Oroszországhoz való csatolását is illegitimnek tartja.

Brexit

Március elején az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk találkozott Theresa May brit miniszterelnökkel Londonban. A megbeszélés célja a Brexit-tárgyalások előmozdítása volt. Több fontos téma mellett szóba került  Észak-Írország jövőbeli helyzete is. Ezt követően Tusk március 7-én jelentette be a tárgyalás eredményeit és egy 16 pontból álló iránymutatás-tervezetet bocsátott ki. A tervezetben az egyetlen lehetséges jövőbeli modellnek az Unió és az Egyesült Királyság közötti szabadkereskedelmi övezet létrehozását jelölte meg. Tusk a javaslatban megemlíti a terror elleni küzdelem és a légi közlekedés területein történő további együttműködés fontosságát, illetve felkérte az Egyesült Királyságot az uniós K+F programokban való részvételre a kilépést követően is.

A tervezetet az Európai Tanács elnöke megküldte a többi 27 tagállam állam- és kormányfőinek, melyet azok az Európai Tanács (50. cikk) március 23-i ülésén el is fogadtak. A jövőben ez a döntés határozza meg az uniós tárgyalódelegáció céljait a Brexit-tárgyalások során. Ezt megelőzően az Általános Ügyek Tanácsába (50. cikk) megtárgyalták a kilépés első szakaszát lezáró megállapodást, melyet március 20-án el is fogadtak a miniszterek. A megállapodás a polgárok jogaira, a pénzügyi elszámolásra, az átmeneti időszakra és a kilépés egyéb körülményeire vonatkozik. Ezzel megkezdődhet a tárgyalás második szakasza, melynek során az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti jövőbeli kapcsolatot kell kialakítania a tárgyaló feleknek. Az EU hangsúlyozta, hogy a “lehető legszorosabb partnerségre törekszik” a kilépő britekkel, azonban ehhez az Egyesült Királyságnak is megfelelő partnerségi magatartást kell képviselnie. 

https://static.council-tvnewsroom.eu/4485dc2a-2d13-11e8-badd-bc764e092fac/21-03-18-118602-EUCO-Clip_on_Brexit_PRV.mp4

Forrás: consilium.europa.eu

Partnerkapcsolatok

2018. március 2. – A NATO elhatárolódik Putyin „elfogadhatatlan” fenyegetőzéseitől (Sánta György)

Vlagyimir Putyin orosz elnök március elsején mutatta be a legújabb stratégiai nukleáris fegyvereit, amelyeket kifejezetten a különböző NATO védelmi rendszerek ellen fejlesztettek ki. Ezeket a fegyvereket úgy reklámozza az orosz védelmi minisztérium, mint halhatatlan szuperfegyverek, amelyek minden védelmen áttörnek.

Erre reagált a NATO amikor kijelentette, hogy az ilyenfajta fenyegetőzés elfogadhatatlan és agresszív, emiatt a szövetség folytatni fogja az Oroszország elleni, elrettentésre alapuló politikáját, habár az erős fellépés ellenére mindig nyitott marad a tárgyalásokra.

2018. március 13. – Orosz fegyverzet-ellenőrök látogatása Észtországban (Rácz-Nagy Judit)

Észtország orosz fegyverzet-ellenőröknek mutatta be a térség átláthatósági kötelezettségek teljesítésének jelenlegi állapotát a Bécsi Dokumentum keretein belül. A 2011-ben kötött megállapodás 57 EBESZ tagállam közt a katonai átláthatóságot hivatott elősegíteni a  kölcsönös bizalom, közös államok közti éves ellenőrzések alapján, különös tekintettel a be nem vallott hadi képességekre, eszközökre és az ezeket érintő tevékenységekre, gyakorlatokra.

2018. március 14. – A NATO elítélte a Salisbury-ben történt idegmérges támadást (Petróczki Márk)

Az Egyesült Királyság tájékoztatta az Észak-atlanti Tanácsot arról, hogy a március 4-én, Salisbury-ben alkalmazott idegmérget Oroszország gyártotta, és nagy valószínűséggel ő is felelős a használatáért. A NATO ezután elítélte a támadást, ami a Szövetség alapítása óta az első példa volt egy idegméreg ilyetén alkalmazására a NATO területén belül. Így a NATO felszólította Oroszországot, hogy válaszolja meg a britek kérdéseit és segítse őket a nyomozásban.

2018. március 15. – A főtitkár éves jelentése (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg NATO-főtitkár idén is közzétette éves jelentését. A jelentés szerint a tagállamok betartották vállalásukat, így majdnem 5%-kal növekedtek a NATO védelmi kiadásai, így több felszerelést vásárolnak és nagyobb erőt fektetnek a NATO-missziókba a tagállamok. A jelentésben többek között szó esik a NATO és Oroszország közti feszült viszonyról és az abból fakadó NATO-lépésekről.

2018. március 18. – A NATO változásokat akar a júliusi csúcstalálkozón az orosz mérgezési ügy után (Sánta György)

Jens Stoltenberg a Die Welt nevű német napilapnak adott interjújában mesélt a NATO jövőbeli terveiről. A

Stoltenberg kijelentette, hogy a NATO-nak készen kell lennie arra, hogy bármikor fellépjen az egyre agresszívabb és kiszámíthatatlanabb orosz külpolitikával szemben. Továbbá a főtitkár elvárja, hogy a NATO-tagállamok átgondolják az Oroszországgal szembeni politikájukat, mivel az orosz doktrínákban egyre nagyobb szerepet kapnak a nukleáris fegyverek, így a júliusi csúcstalálkozón fontos döntéseket kell majd hozni a Szövetség jövőjével és védelmi képességeivel kapcsolatban.

Külön hangsúly volt Oroszország legújabb cselekedetein, amelyek a főtitkár szerint a Nyugat destabilizálására irányulnak. Erre példa az orosz ex-kettősügynök és lányának megmérgezése az Egyesült Királyságban a hónap elején. Habár Oroszország tagadja, hogy bármi közük is lett volna a mérgezéshez, Stoltenberg szerint az ilyen akciók beleillenek abba a mintába, amelyet az orosz külpolitika kapcsán figyeltek meg. Ezért is figyelmeztette Oroszországot a főtitkár, hogy a NATO mindig készen áll arra, hogy megvédje magát bármilyen támadás ellen, így az oroszoknak nem szabad elbízniuk magukat.

Végül Stoltenberg arról beszélt, hogy a hibrid hadviselés lehet az egyik témája a NATO-Oroszország Tanács következő ülésének, ahol reményei szerint eredményes tárgyalásra kerül majd sor az orosz diplomatákkal.

2018. március 27. – A NATO válaszlépései a Salisbury-ben történt idegmérges támadásra (Petróczki Márk)

A Salisbury-ben történt támadás 14-i elítélése után a NATO és partnerei további válaszlépésekre kötelezték el magukat Oroszországgal szemben, mivel az oroszok továbbra sem állnak konstruktívan az eset kivizsgálásához. Eddig 140 orosz diplomatát utasítottak ki a tagállamok és partnerek, Stoltenberg pedig további 7 személyt küldött el Oroszország NATO-ban résztvevő missziójától, majd lekorlátozta a résztvevők számát maximum 20-ra. Ennek ellenére a NATO elhivatott szeretne maradni az Oroszországgal való együttműködés felé, így a következő NATO-Oroszország Tanács ülését nem halasztják el.

Törökország számára nem az ellenségei, hanem leginkább a szövetséges országok jelentenek fenyegetést - áll egy török lap beszámolójában.

Tovább olvasom

Ukrajnából származó hírek szerint átadták a2011-ben megrendelt 49 darab T-84 Oplot-T harckocsik közül az utolsónak elkészült példányokat is.  Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. A tavalyi évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.

Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.

Március hónapban átadásra kerültek az első Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalik a Brit Királyi Légierő számára, így várhatólag hamarosan hadrendbe állónak lehet majd tekinteni. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése nemrégiben fejeződött be. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel 2017-ben hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.

Február hónapban sikeresen lezárultak a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetén, helikopterekkel végzett próbák. Ezekben két Merlin Mk.2 és két Chinook Mk.5 vett részt és a különféle időjárási körülmények közötti fel-és leszállások során alkalmazandó eljárásokat tesztelték segítségükkel. A forgószárnyasok átlagosan napi 10 órát repültek, az Atlanti-óceán néha igen zord időjárási körülményei között. A fedélzeten uralkodó széljárásra is nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.

A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A teljes felszereléssel ellátott tengerészgyalogosok helikopterekhez történő eljutása is a próbák részét képezte, amik során megállapítást nyert, hogy az ajtók, lépcsők kialakítása nem gátolja a katonák mozgását. Szintén kipróbálásra került az üzemanyag utántöltő rendszer is. Ennek újdonsága az, hogy a hajótest mindkét oldalán lehetőség nyílik a hajó és légieszközei számára is az ellátóhajóból történő utántöltésre.  Az év vége felé a HMS QUEEN ELIZABETH az Egyesült Államok keleti partjához fog hajózni, ahol a Lockheed Martin F-35B Lightning vadászbombázó első leszállására is sort kerítenek. Az elmúlt 12 hónap során szimulátorban már több 1000 landolást végeztek a brit hordozó fedélzetén. Az virtuális térben végzett próbák során felhasználták a hajóról származó mért adatokat is a minél nagyobb valósághűség érdekében.

Akár 2030-on túl is alkalmazható marad, növekednek képességei és mégis kevesebbe fog kerülni, mint egy újonnan gyártott Brimstone 3-as levegő-föld rakéta. Ez bizony az MBDA - mely az Airbus (37,5%), a BAE Systems (37,5%) és a Leonardo (25%) tulajdonában van - Brimstone 2 CSP (Capability Sustainment Program) rakéta jellemzői lesznek a gyártó szerint. Ezt a változatot a már legyártott fegyverekből hozzák létre 400 millió font (563 millió dollár) értékben, mégpedig úgy, hogy a radaros/félaktív lézeres önirányító egységet, a Vulcan rakétamotort, valamint a MBDA Németországban működő leányvállalata, a TDW által kifejlesztett többfunkciós robbanófej változatlanul marad. Lecserélésre került a robotpilóta, az kormányokat mozgató rendszer, a fedélzeti számítógép memóriája, valamint a fedélzeti akkumulátor is. Ez utóbbi 30%-al magasabb kapacitása a gyártó szerint 20%-os hatótávolság növekedéssel jár együtt. Az új rakéta gyártását a MBDA még ebben az évben szeretné elkezdeni a Bolton mellett létesített gyárában.

Spanyolországban a jövőbeli pilótaképzés lehetőségeit kezdték el vizsgálni. A jelenleg is használt C-101-es flotta pótlására akár turbólégcsavaros kiképzőgépek is szóba jöhetnek. Jelenleg a Beechcraft T-6 Texan II és a svájci Pilatus PC-21-es került megemlítésre, amelyek megfelelnének a légierő elvárásainak. A stafétabot átadását a repült órák és a hátralévő üzemidő tekintetében 2020 elejére teszik a szakemberek. A régi C-101-esek üzemidő hosszabbítására is lenne lehetőség, azonban az, hogy ez kifizetődő megoldás lenne, még nem egyértelmű. Az Airbus is kopogtat a spanyolok ajtaján, meglepő módon egy új fejlesztésű kiképzőgéppel, ami várhatólag 2030 körül állhatna majd szolgálatba. Az átmeneti időben a spanyolok akár bérelhetnének képzési lehetőséget is külföldön, vagy csak repülőgépeket a hazai képzéshez. Kicsivel később válna időszerűvé az ENAER T-35 Pillán és a sugárhajtású F-5-ök utódjának a keresése is.

Harci gépek tekintetében akár további 50 Eurofighter Typhoon is rendszeresítésre kerülhet, hiszen a 87 darabos mennyiség helyett beszerzett 73 darab Eurofighter darabszáma kevés. A várható feladatok ellátására 103 példány lenne elégséges, de további 10-20 gép is megvásárlása is szóba jöhet a politikai, gazdasági tényezők alakulásától függően. Némileg segíthetné a kiadások csökkentését, ha Spanyolország Németországgal közösen vásárolna a típusból. Ugyanis, míg a spanyolok az F/A-18 Hornet, addig a németek a Panavia Tornado 2020 és 2030 között időszerűvé váló pótlására alkalmas repülőgépet látnak a Typhoon-ban. A fejlesztő országokból érkező megrendelésekre szükség lenne az exportképesség fenntartása okán, hiszen a jelenlegi megrendelések teljesítése után, nagyjából két év múlva a gyártósor bezárásra kerülhet.

Március 20-án már az első külföldi útját teljesítette a francia légierő Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépe. A tavaly december 22-én átadott típus első külföldi útja az Afrikában található Mali-ba vezetett, ahová személyeket és teherárut egyaránt szállított, közel a maximális terhelhetőség határáig.

Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozója, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) várhatólag 2019 februárjában kerül majd vízre és várhatólag 2021-ben lép majd szolgálatba. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő egység jelen pillanatban 90%-os készültségi állapotban található. A modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el.

Törökországi források szerint, hamarosan megszülethet az első exportmegrendelés az AgustaWestland licence alapján készített TAI T-129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező forgószárnyas iránt Pakisztán mutat jelentős érdeklődést. Iszlámábád igényeinek és követelményeinek megfelel a gép, így tárgyalásokat kezdtek a gyártóval.  Ezek hamarosan, akár az elkövetkező hónapokban, de talán már néhány héten belül le is zárulhatnak, így akár egy 30 darabos megrendelést is szerezhetnek a törökök a TAI gyártmányára. Ankarában sem szeretnének semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé.

Éppen ezért egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futnál néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával. Pakisztáni részről kijelentették, szeretnék minél hamarabb eredménnyel lezárni a tárgyalási folyamatot és a lehető leghamarabb megkezdeni a T-129 ATAK rendszeresítését.

Katar légiereje a 2015 májusában megrendelt 24 Dassault Aviation Rafale vadászbombázó mellé a héten érvényesítette a szerződésben lévő opciót is. Ennek köszönhetően további 12 francia repülőgépet szereznek be.

Indiai segítséggel tovább erősödhet Afganisztán Mil Mi-24 Hind flottája. Új-Delhi ugyanis az eddig átadott négy gép mellé továbbiakat is szállítását is tervbe vette. Ugyanis nemrégiben négy újabb példányt Fehéroroszországból vásároltak meg és ezeket nagyjavítás után fogják átadni az afgán haderő számára, néhány hónapon belül. India ezeken felül azon is munkálkodik, hogy az eddig már afgán tulajdonba került orosz forgószárnyasok és szállító repülőgépek közül amennyit csak lehetséges javítással, vagy felújítással újra repülőképes állapotba hozzanak.

Pakisztánban hamarosan elkezdik az első PAC/AVIC JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. Legutóbb épp a múlt hónapban jelentették be, hogy a 28. Phoenix repülőszázad megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt, az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Pakisztáni megrendelésre még 12 Block II-es fog elkészülni, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.

Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.

Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.

Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.

A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 116 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.

Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.

A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.

Nem kizárt, hogy még a nyár beköszönte előtt kifut a tengerre Kína első teljesen saját maga által megépített repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. Az azonban az utóbbi időben világhálóra felkerült fotók alapján kijelenthető, kétségtelen tény, hogy a hajógyárban igencsak az építés végén tartanak. Ugyanis az elmúlt hetekben lebontásra került a felépítményt eddig körbeölelő állványrendszer és láthatóvá váltak a rádiólokátorokat rejtő burkolatok, sőt a hajtóművek kikötői próbáinak első részét is elvégezték. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.

Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.

Hamarosan újra elindulhat a Fülöp-szigeteken a harci helikopterek beszerzése. A 230 millió dollárosra becsült bevásárlásra esélyes a török TAI T-129 ATAK, az orosz Mil Mi-35 és a kínai CAIC Z-10 is.

Ausztráliában a Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopter támogatási képességét vizsgálták meg partraszállások alkalmával. A flotta BAY-osztályú HMAS CHOULES (L100) partraszállító hajóján végezték el a próbákat, igen változékony időjárási körülmények között, Queensland partjainál. Az ezen hajóosztályról végzett biztonságos személy és teherszállítási feladatokat garantáló üzemeltetési korlátok minél pontosabb meghatározásához 206 felszállás során 66 órát töltött a tandemrotoros típus a levegőben. A tesztek igen kiterjedtek voltak, az éjszakai körülmények közötti éjjellátóval történő repülések mellett, a fedélzet felett lebegés közbeni üzemanyag felvételt is gyakorolták a helikopteren és a hajón szolgáló katonák.

Ezen a héten Németországba érkezett a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky új fejlesztésű helikoptere, a CH-53K King Stallion egyik példánya. Az Atlanti-óceánt története során első alkalommal egy Boeing C-17 Globemaster III-as belső terében leküzdő nehézhelikopter a következő hónapban megrendezésre kerülő Berlini légi kiállításon lesz majd látható a nagyközönség számára.  Az áttelepülés nem csak a majdani légishow miatt történt, ugyanis a típussal szeretnék elnyerni Berlin kegyeit is, ugyanis a németek egy nehéz szállítóhelikopter-típust keresnek pár éven belüli rendszeresítésre. Így a döntéshozásban érdekelt katonák első kézből szerezhetnek tapasztalatot a King Stallion képességéről. Másrészt ez a szolgálatba állításhoz szükséges egyik teszt is volt, ami a típus légi szállíthatóságát is bizonyította, a Sikorsky cég szakemberi általi lebonyolított szállításhoz történő előkészítéssel be-majd kirakodással és újra repülésre képessé tétellel.

Újabb próba sikeres végrehajtásával került közelebb a szolgálatba állításhoz a Lockheed Martin F-35C Lightning II hordozófedélzeti vadászbombázója. Március. 17 és 21. között ugyanis a VFA-125 Rough Raiders és a VFA-101 Grim Reapers repülőszázadok gépei, valamint légi és „földi” személyzetei a NIMITZ-osztályú USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozón vendégeskedtek. Ezen időszak során nappali és éjszakai körülmények között 140 leszállást hajtottak végre, de a majdani mindennapi körülmények között vizsgálták a típus üzemeltetését segítő automata logisztikai információs rendszert, az ALIS-t is. Ezen tesztidőszak sikere kézzelfogható közelségbe hozta a C variáns 2019-es pénzügyi évre tervezett korlátozottan bevethető minősítésének elnyerését.

Argentína az Egyesült Államokból kíván alkatrészetek beszerezni McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk vadászbombázói számára. A dél-amerikai országban megrendezendő G20-as csúcstalálkozó légterének biztosításában főszerepelt játszanának az idős, de pár éve korszerűsített Fightinghawk-ok. Azonban az ország évek óta tartó nehéz gazdasági helyzete alaposan rányomta bélyegét a repképességre, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 4 A-4AR képes a felszállására. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni Buenos Aires-ben az USA-ból történő alkatrészvásárlással.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23ML

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Aermacchi MB-339CD

Boeing Vertol MH-47G Chinook

Szuhoj Szu-22M4

Boeing F-15SA Eagle

Eurofighter CE-16 Typhoon

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Panavia Tornado ECR

PZL-Okecie PZL-130TC-1 Orlik

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Mirage F1B

Boeing KC-135T Stratotanker

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Antonov An-26

McDonnell RF-4C Phantom II

Hawker Siddeley Buccaneer S2.B

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A321-231

Iljusin Il-87 Aimak

 

Ukrajnából származó hírek szerint átadták a2011-ben megrendelt 49 darab T-84 Oplot-T harckocsik közül az utolsónak elkészült példányokat is.  Az első öt T-84-es még 2011 novemberében került az ázsiai országba. A tavalyi évben többször is szóba került, hogy Thaiföld felmondja a megrendelést, mivel a gyártó az időközben kitört fegyveres konfliktusnak köszönhetően nem volt képes tartani a szerződésben vállalt szállítási határidőket. Ugyanis a harckocsikat 2014 végéig kellett volna leszállítani a megrendelőnek, de 2016 végéig csak 20 darab került átadásra. A gyártó hibájából fennálló elmaradás miatt a szerződés módosításra került, így az új időpont 2017 októberére módosult, de 2015-ben egyetlen egy T-84-es sem készült el.

Továbbá az átadott T-84-es harckocsik képességei messze elmaradtak attól, mint amit a gyártó ígért. Minden jel arra mutatott, hogy a T-84 Oplot nem fog a megrendelt darabszámban szolgálatba állni, így Bangkok más megoldás után volt kénytelen nézni. Ez pedig nem lett más, mint a kínai VT-4-es, vagy más néven MBT-3000. Ezt a harckocsit 2012 közepén mutatták be, mint külföldre is eladható terméket. Az MBT-3000-es a szintén exportra ajánlott MBT-2000-es, más néven VT-1A továbbfejlesztése. Ez utóbbi egyébként a kínai hadseregben rendszeresített Type 98/99-es harckocsikon alapul.

Március hónapban átadásra kerültek az első Leonardo BC55 BriteCloud repülőgép fedélzeti aktív csalik a Brit Királyi Légierő számára, így várhatólag hamarosan hadrendbe állónak lehet majd tekinteni. Az eszközt még 2013 novemberében mutatta be a Selex ES és a Saab Londonban, fejlesztése nemrégiben fejeződött be. Ahogy azt ígérték az első gép, melynek fedélzetén megjelent a BriteCloud, egy Panavia Tornado lett, mivel a RAF egyik gépét még a 2016-os évben kezdték meg alkalmassá tenni a rendszer alkalmazására, természetesen első időszakban csak, mint légi próbapad. A BriteCloud a szabványos 55 milliméteres dipólköteg szóróban kerül elhelyezésre és kivetését követően képes a légi és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel az indítást végző repülőeszközt.

A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddig tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósíthatónak tűnt a fejlesztők szerint és igazuk is lett. Ugyanis a 2016 júniusában lefolytatott kísérletek során több mint 80 BC55 BriteCloud került kivetésre a RAF 41. kísérleti századának Panavia Tornado GR.4-es vadászbombázójáról. A többféle földi légvédelmi rendszer szimulációja ellenében végzett próbák során a BC55 BriteCloud képes volt a radarral végzett célkövetést, befogást eredményesen zavarni. Az „átcsomagolt” BC218 BriteCloud integrációjának lehetőségeit jelenleg vizsgálja a királyi légierő a Eurofighter Typhoon vadászbombázóin. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszközzel 2017-ben hajtották végre az első vetési próbákat egy dán F-16-os segítségével.

Február hónapban sikeresen lezárultak a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) fedélzetén, helikopterekkel végzett próbák. Ezekben két Merlin Mk.2 és két Chinook Mk.5 vett részt és a különféle időjárási körülmények közötti fel-és leszállások során alkalmazandó eljárásokat tesztelték segítségükkel. A forgószárnyasok átlagosan napi 10 órát repültek, az Atlanti-óceán néha igen zord időjárási körülményei között. A fedélzeten uralkodó széljárásra is nagyobb figyelmet fordítottak, hiszen a felépítményt a tervezők két részre bontották, így annak igazolása, hogy ez az elrendezés kedvezőbb feltételeket teremt légieszközök számára, szintén kiemelt fontosságú volt.

A beszámolók alapján az osztott sziget kedvező hatást gyakorolt a fedélzet feletti légáramlatokra. A teljes felszereléssel ellátott tengerészgyalogosok helikopterekhez történő eljutása is a próbák részét képezte, amik során megállapítást nyert, hogy az ajtók, lépcsők kialakítása nem gátolja a katonák mozgását. Szintén kipróbálásra került az üzemanyag utántöltő rendszer is. Ennek újdonsága az, hogy a hajótest mindkét oldalán lehetőség nyílik a hajó és légieszközei számára is az ellátóhajóból történő utántöltésre.  Az év vége felé a HMS QUEEN ELIZABETH az Egyesült Államok keleti partjához fog hajózni, ahol a Lockheed Martin F-35B Lightning vadászbombázó első leszállására is sort kerítenek. Az elmúlt 12 hónap során szimulátorban már több 1000 landolást végeztek a brit hordozó fedélzetén. Az virtuális térben végzett próbák során felhasználták a hajóról származó mért adatokat is a minél nagyobb valósághűség érdekében.

Akár 2030-on túl is alkalmazható marad, növekednek képességei és mégis kevesebbe fog kerülni, mint egy újonnan gyártott Brimstone 3-as levegő-föld rakéta. Ez bizony az MBDA - mely az Airbus (37,5%), a BAE Systems (37,5%) és a Leonardo (25%) tulajdonában van - Brimstone 2 CSP (Capability Sustainment Program) rakéta jellemzői lesznek a gyártó szerint. Ezt a változatot a már legyártott fegyverekből hozzák létre 400 millió font (563 millió dollár) értékben, mégpedig úgy, hogy a radaros/félaktív lézeres önirányító egységet, a Vulcan rakétamotort, valamint a MBDA Németországban működő leányvállalata, a TDW által kifejlesztett többfunkciós robbanófej változatlanul marad. Lecserélésre került a robotpilóta, az kormányokat mozgató rendszer, a fedélzeti számítógép memóriája, valamint a fedélzeti akkumulátor is. Ez utóbbi 30%-al magasabb kapacitása a gyártó szerint 20%-os hatótávolság növekedéssel jár együtt. Az új rakéta gyártását a MBDA még ebben az évben szeretné elkezdeni a Bolton mellett létesített gyárában.

Spanyolországban a jövőbeli pilótaképzés lehetőségeit kezdték el vizsgálni. A jelenleg is használt C-101-es flotta pótlására akár turbólégcsavaros kiképzőgépek is szóba jöhetnek. Jelenleg a Beechcraft T-6 Texan II és a svájci Pilatus PC-21-es került megemlítésre, amelyek megfelelnének a légierő elvárásainak. A stafétabot átadását a repült órák és a hátralévő üzemidő tekintetében 2020 elejére teszik a szakemberek. A régi C-101-esek üzemidő hosszabbítására is lenne lehetőség, azonban az, hogy ez kifizetődő megoldás lenne, még nem egyértelmű. Az Airbus is kopogtat a spanyolok ajtaján, meglepő módon egy új fejlesztésű kiképzőgéppel, ami várhatólag 2030 körül állhatna majd szolgálatba. Az átmeneti időben a spanyolok akár bérelhetnének képzési lehetőséget is külföldön, vagy csak repülőgépeket a hazai képzéshez. Kicsivel később válna időszerűvé az ENAER T-35 Pillán és a sugárhajtású F-5-ök utódjának a keresése is.

Harci gépek tekintetében akár további 50 Eurofighter Typhoon is rendszeresítésre kerülhet, hiszen a 87 darabos mennyiség helyett beszerzett 73 darab Eurofighter darabszáma kevés. A várható feladatok ellátására 103 példány lenne elégséges, de további 10-20 gép is megvásárlása is szóba jöhet a politikai, gazdasági tényezők alakulásától függően. Némileg segíthetné a kiadások csökkentését, ha Spanyolország Németországgal közösen vásárolna a típusból. Ugyanis, míg a spanyolok az F/A-18 Hornet, addig a németek a Panavia Tornado 2020 és 2030 között időszerűvé váló pótlására alkalmas repülőgépet látnak a Typhoon-ban. A fejlesztő országokból érkező megrendelésekre szükség lenne az exportképesség fenntartása okán, hiszen a jelenlegi megrendelések teljesítése után, nagyjából két év múlva a gyártósor bezárásra kerülhet.

Március 20-án már az első külföldi útját teljesítette a francia légierő Lockheed Martin C-130J Super Hercules teherszállító repülőgépe. A tavaly december 22-én átadott típus első külföldi útja az Afrikában található Mali-ba vezetett, ahová személyeket és teherárut egyaránt szállított, közel a maximális terhelhetőség határáig.

Törökország hazai építésű, partraszállást támogató helikopter-hordozója, a spanyol a JUAN CARLOS I tervei alapján készülő TCG ANADOLU (L-408) várhatólag 2019 februárjában kerül majd vízre és várhatólag 2021-ben lép majd szolgálatba. A Sedef Shipbuilding Inc. Isztambulban lévő hajógyárában 2016 óta épülő egység jelen pillanatban 90%-os készültségi állapotban található. A modern hajóépítési technológiával, vagyis másutt legyártott elemekből összeállított 232 méter hosszú, 32 méter széles ANADOLU 68%-ban hazai ipar által előállított összetevőkből készül el.

Törökországi források szerint, hamarosan megszülethet az első exportmegrendelés az AgustaWestland licence alapján készített TAI T-129 ATAK harci helikopterre. Az olasz felmenőkkel rendelkező forgószárnyas iránt Pakisztán mutat jelentős érdeklődést. Iszlámábád igényeinek és követelményeinek megfelel a gép, így tárgyalásokat kezdtek a gyártóval.  Ezek hamarosan, akár az elkövetkező hónapokban, de talán már néhány héten belül le is zárulhatnak, így akár egy 30 darabos megrendelést is szerezhetnek a törökök a TAI gyártmányára. Ankarában sem szeretnének semmi akadályt gördíteni a pakisztáni TAI T-129 ATAK harci helikopterek beszerzése elé.

Éppen ezért egy 1,5 milliárd dolláros hitelkeretet biztosítanának partnerük számára, amiből futnál néhány alkatrész helyi előállításának megvalósítására is. Nem nehéz kitalálni, hogy a Turkish Aerospace Industries a Pakistan Aeronautical Complex (PAC) üzemében képzeli el a gyártás lebonyolítását. A tavaly augusztusban hatalomra került új pakisztáni miniszterelnök, Shahid Khaqan Abbasi - aki maga is pilóta - már a tavaly év vége felé ki is próbálta körülbelül fél órás repülés során a T-129 ATAK-ot törökországi látogatása alkalmával. Pakisztáni részről kijelentették, szeretnék minél hamarabb eredménnyel lezárni a tárgyalási folyamatot és a lehető leghamarabb megkezdeni a T-129 ATAK rendszeresítését.

Katar légiereje a 2015 májusában megrendelt 24 Dassault Aviation Rafale vadászbombázó mellé a héten érvényesítette a szerződésben lévő opciót is. Ennek köszönhetően további 12 francia repülőgépet szereznek be.

Indiai segítséggel tovább erősödhet Afganisztán Mil Mi-24 Hind flottája. Új-Delhi ugyanis az eddig átadott négy gép mellé továbbiakat is szállítását is tervbe vette. Ugyanis nemrégiben négy újabb példányt Fehéroroszországból vásároltak meg és ezeket nagyjavítás után fogják átadni az afgán haderő számára, néhány hónapon belül. India ezeken felül azon is munkálkodik, hogy az eddig már afgán tulajdonba került orosz forgószárnyasok és szállító repülőgépek közül amennyit csak lehetséges javítással, vagy felújítással újra repülőképes állapotba hozzanak.

Pakisztánban hamarosan elkezdik az első PAC/AVIC JF-17/FC-1 Thunder Block III-as vadászbombázó tesztelését. Kínai-pakisztáni együttműködésben gyártott típus régebbi, Block I-es és Block II-es változataival eddig már a pakisztáni légierő négy repülőszázadát látták el. Legutóbb épp a múlt hónapban jelentették be, hogy a 28. Phoenix repülőszázad megkapta hatodik Block II-es JF-17-ét. A típusból eddig csak Mianmar (16 darab) és Nigéria (3 darab) rendelt, az Azerbajdzsán kormányával folytatott tárgyalások folyamatban vannak, míg Szaúd-Arábia és Egyiptom érdeklődését eddig nem sikerült megrendelésekre váltani. Pakisztáni megrendelésre még 12 Block II-es fog elkészülni, majd 2019 végétől, vagy 2020 elejétől már elkezdik az első 50 darab Block III-as előállítását is. A korszerűbb pilótafülkével és jobb avionikával is ellátott Block III-as Thunder-ekbe a kínai Nanjing Research Institute of Electronics Technology (NRIET) által kifejlesztett és 2016-ban bemutatott KLJ-7A AESA antennájú rádiólokátor kerül beépítésre, megnövelve ezzel a felderítési távolságot és a zavarvédelmet is. A gyártó elmondása szerint a KLJ-7A beépíthető lesz a Block I-es és II-es JF-17-ekbe is.

Indiában igencsak nagy vargabetűket tesz az Arjun harckocsik fejlesztési és továbbfejlesztési programja is. A tavalyi év vége felé úgy tűnt végképp vége a programnak és letesznek az Arjun harckocsik nagyobb mennyiségben történő rendszeresítéséről, ugyanis már lassan el fog indulni egy 1770 harckocsi beszerzését eredményező program. A szovjet/orosz T-72-ek utódjának szánt járművel szemben követelmény a hazai gyártás, a több alváltozat (műszaki, önjáró tarack, hídvető stb.) megléte, az elkövetkező 40-50 év során el nem avulás, a percenként 6-8 lövés leadására képes 120, vagy 125 milliméteres löveg, amelyből irányítható rakéták is indítható, valamint a nagyjából 50 tonna körüli tömeg. Éppen ez utóbbi elvárás volt amit sikerült a döntéshozókkal elfogadtatni, vagyis a továbbfejlesztett Arjun Mk II-es tömege elfogadhatóvá vált akár 68 tonnásan is.

Ennek köszönhetően a tavalyi évben prognosztizált hét évvel későbbi hadrendbe állítás időpontja is előrébb kerülhet. Akkor ugyanis úgy tűnt, hogy az elvárások miatt jelentősen át kell tervezni a páncéltest és a torony szerkezetét, továbbá a védelmi szint megtartása mellett új, könnyebb páncélzat alkalmazása is szükségessé válna a harckocsi 68,6 tonnás tömegének csökkentése érdekében. Éppen a páncélos nagy súlya az, ami leginkább a döntéshozók nemtetszését kiváltotta az idestova 35 éve futó fejlesztési és gyártási program legutóbbi lépésének eredményeként. Igazán elfogadható eredményt pedig ideje lenne felmutatni, hiszen több száz T-72-es harckocsi cseréje pár éven belül időszerűvé fog válni és erre mi sem lenne jobb megoldás, mint egy hazai ipar által gyártott páncélos.

Az Arjun harckocsi Mk I-es változatából 124 példány került rendszeresítésre két páncélos ezred a (43. és a 75. kötelékében), míg a továbbfejlesztett Mk II-es változatból szintén alig több mint 100 darabos megrendelésre van remény. Ezzel szemben az orosz T-90-es változataiból majd 1000-es nagyságrendű beszerzésről beszélnek. A problémákat tetézte, hogy 2015-ben újra alacsony szintre zuhant a helyi fejlesztésű Arjun MK I-es harckocsik hadrafoghatósága. A 124 páncélost, akárcsak pár évvel ezelőtt, ismét a kevés cserealkatrész döntötte le lánctalpáról. A helyzet megváltoztatásra már 2016 áprilisának végén felállítottak egy bizottságot, de a páncélos jó hírének ez az eset sem tett jót. Az izraeli Israel Aerospace Industries (IAI) által gyártott LAHAT páncéltörő rakéta integrációs programját az Arjun Mk II-es harckocsik esetében szintén felfüggesztették három évvel ezelőtt. A 13 kg-os LAHAT a harckocsi lövegéből indítható útnak és félaktív lézeres irányítással vezérelhető a maximum 8 km-re lévő célba. A továbbfejlesztett Arjun Mk II-es harckocsival végzett próbák során a 16 nagyobb és 56 kisebb változtatást felvonultató páncélossal mintegy 60%-os eredményt értek el. A legtöbb hiányosság a löveg tűzvezető rendszerében és az izraeli eredetű LAHAT csőből indítható páncéltörő rakétánál volt.

A lövések pontosságának növelését helyben orvosolják, azonban a LAHAT indítását követően megmaradó nagy mennyiségű füst esetében a gyártó, az Israel Aerospace Industries segítségét próbálták meg igénybe venni. Pótlására három éven belül terveztek kifejleszteni egy hasonló képességekkel bíró rakétát, amiről nem sokat hallani a sajtóban. Meg kell jegyezni, hogy Indiában az eddig elvégzett tesztek alapján elégedettek a helyi gyártású Arjun Mk II-es harckocsikkal. Tűzgyorsaságban, találati pontosságban felülmúlja a T-72-es, T-90-es harckocsikat, akárcsak mozgékonyságban, azonban 67 tonnás súlya nem teszi majd lehetővé a Pakisztánhoz közeli térségben történő alkalmazását. A térségre jellemző csatornák és folyók szabdalta terület és az itt található hidak teherbírása lehetetlenné teszi az Arjun Mk II-es hatékony alkalmazását. Így az esetleges pakisztáni páncélosokkal vívott harcok során az indiai T-72-esek és T-90-esek nem számíthatnak az Arjun-ok tűzerejére. Légi szállítása csak a C-17-es Globemaster III-asok segítségével valósítható meg. Mindezek miatt a 124 MK I-es mellett nem is olyan rég még csak 116 MK II-es beszerzésével számoltak Új-Delhiben.

Az Arjun Mk II-es egyik legfőbb erényének a lövegcsőből indítható izraeli eredetű LAHAT félaktív lézervezérlésű páncéltörő rakétát tartották, bár a helyi gyártású 120 mm-es löveghez – mely állítólag minden paraméterében felülmúlja a szovjet-orosz lövegeket - több, szintén helyi fejlesztésű lőszer bevezetése is várható. Az egyik ilyen a thermobarikus lesz, mely intenzív nyomáshullámmal fog pusztítani. A szintén helyi gyártású reaktív páncélzat elemei azonosak lesznek a T sorozaton használtakkal, ezeknek állítólag jobbak a védelmi képességeik, mint a szovjet-orosz vetélytársaiknak. A védelem növelésében számítanak az izraeli Trophy rendszerre is, valamint jelentős mennyiségű aknakifordító ekét is beszereznek a harckocsik részére. Ezek (reaktív páncélzat + Trophy rendszer + aknakifordító eke) azonban jelentős, 3 tonnányi pluszsúlyt fognak jelenteni, éppen ezért az Mk II-esek felfüggesztését úgy módosították, hogy az megbirkózón a 70 tonnával is. Szintén az aknák elleni védelmet szolgálja az, hogy a vezető ülését sok páncélozott szállító harcjárműhöz, gyalogsági harcjárműhöz, az MRAP-ekhez hasonlóan a járműtest felső részéhez rögzítik a fenékpáncél helyett, az aknarobbanáskor keletkező sérülések csökkentése végett.

A megnövekedett tömeg miatt megváltoztatták a lánctalp szélességét és a sebességváltó áttételét is, ennek következtében az Mk I-es 72 km/h-s végsebességhez képest az Mk II-es végsebessége 58 km/h-ra csökkent. A módosított áttételezésből adódó nagyobb nyomatéknak köszönhetően azonban a változatlanul hagyott motor mellett javult a páncélos gyorsulása és nem emelkedett jelentősen az üzemanyag-fogyasztása. Negatívumként említhető viszont az Mk I-es és talán majd az Mk II-es estében is az alacsony legyártott mennyiségből adódó gyenge alkatrész ellátottság. Ezt a problémát megpróbálják orvosolni, bár ha további megrendelések nem futnak majd be az Arjun-okra a viszonylag kis mennyiség még okozhat majd gondokat a jövőben. A távlati tervekben az Arjun alvázán műszaki harckocsi, 155 mm-es önjáró tarack, illetve hídvető harckocsi is megvalósulhatna, ezzel jelentősen könnyítve az alkatrész ellátottságot.

Nem kizárt, hogy még a nyár beköszönte előtt kifut a tengerre Kína első teljesen saját maga által megépített repülőgép-hordozója a CV-17 SHANDONG (TYPE 001A). Bár több forrás sem tartja kizártnak, hogy a hajó mégsem a SHANDONG nevet viseli majd, mivel az utóbbi időben felröppentek a Wei Wen, Shi Lang, sőt a Tajvan nevek is. Az azonban az utóbbi időben világhálóra felkerült fotók alapján kijelenthető, kétségtelen tény, hogy a hajógyárban igencsak az építés végén tartanak. Ugyanis az elmúlt hetekben lebontásra került a felépítményt eddig körbeölelő állványrendszer és láthatóvá váltak a rádiólokátorokat rejtő burkolatok, sőt a hajtóművek kikötői próbáinak első részét is elvégezték. A 2013 novemberében építeni kezdett és 2017. április 26-án vízre tett Type 001A jelölésű egység esetében több változtatást is eszközöltek az Ukrajnától beszerzett hajóhoz képest, nem csak szolgai másolásról van szó. Mielőtt a változtatásokról szó esne meg kell említeni, hogy Kína nagyjából 3,5 év alatt majdnem végzett az első saját hajója építésével, míg az Egyesült Államokban több mint 8 évig tartott a USS GERALD R. FORD megépítése, bár ez több forradalmi újdonságot is hordoz magában.

Visszakanyarodva a kínai hordozón lévő módosításokra, ilyen például a nagyjából 10 %-al kisebb alapterületű, szigetnek nevezett felépítmény, mely a többek között a parancsnoki hídnak, a kéménynek, a rádiólokátoroknak is helyet ad. A hajó orrán lévő ugrósánc emelkedési szöge 14 fokról 12-re csökkent, míg a hangártér 15 méterrel lett hosszabb, így az új hordozó akár 32-36 Shenyang J-15 Repülő Sárkány vadászbombázót hordozhat majd a LIAONING 24 gépes állományával szemben. A két-három év múlva esedékes hadrendbe állítás idejére ezekből már a továbbfejlesztett J-15B AESA radarral és modernizált elektronikával ellátott együléses, J-15D kétüléses elektronikus hadviselésre képessé tett változat és J-15S szintén kétüléses többfeladatú variánsok is megtalálhatók lehetnek a fedélzeten. A repülőgépek megállítására szolgáló fékezőrendszerből is immáron csak három áll rendelkezésre a LIAONING négyéhez képest. További fontos változtatás a nagyobb mennyiségű üzemanyag és fegyverzet tárolásának kapacitása is.

Hamarosan újra elindulhat a Fülöp-szigeteken a harci helikopterek beszerzése. A 230 millió dollárosra becsült bevásárlásra esélyes a török TAI T-129 ATAK, az orosz Mil Mi-35 és a kínai CAIC Z-10 is.

Ausztráliában a Boeing CH-47F Chinook szállítóhelikopter támogatási képességét vizsgálták meg partraszállások alkalmával. A flotta BAY-osztályú HMAS CHOULES (L100) partraszállító hajóján végezték el a próbákat, igen változékony időjárási körülmények között, Queensland partjainál. Az ezen hajóosztályról végzett biztonságos személy és teherszállítási feladatokat garantáló üzemeltetési korlátok minél pontosabb meghatározásához 206 felszállás során 66 órát töltött a tandemrotoros típus a levegőben. A tesztek igen kiterjedtek voltak, az éjszakai körülmények közötti éjjellátóval történő repülések mellett, a fedélzet felett lebegés közbeni üzemanyag felvételt is gyakorolták a helikopteren és a hajón szolgáló katonák.

Ezen a héten Németországba érkezett a Lockheed Martin tulajdonában lévő Sikorsky új fejlesztésű helikoptere, a CH-53K King Stallion egyik példánya. Az Atlanti-óceánt története során első alkalommal egy Boeing C-17 Globemaster III-as belső terében leküzdő nehézhelikopter a következő hónapban megrendezésre kerülő Berlini légi kiállításon lesz majd látható a nagyközönség számára.  Az áttelepülés nem csak a majdani légishow miatt történt, ugyanis a típussal szeretnék elnyerni Berlin kegyeit is, ugyanis a németek egy nehéz szállítóhelikopter-típust keresnek pár éven belüli rendszeresítésre. Így a döntéshozásban érdekelt katonák első kézből szerezhetnek tapasztalatot a King Stallion képességéről. Másrészt ez a szolgálatba állításhoz szükséges egyik teszt is volt, ami a típus légi szállíthatóságát is bizonyította, a Sikorsky cég szakemberi általi lebonyolított szállításhoz történő előkészítéssel be-majd kirakodással és újra repülésre képessé tétellel.

Újabb próba sikeres végrehajtásával került közelebb a szolgálatba állításhoz a Lockheed Martin F-35C Lightning II hordozófedélzeti vadászbombázója. Március. 17 és 21. között ugyanis a VFA-125 Rough Raiders és a VFA-101 Grim Reapers repülőszázadok gépei, valamint légi és „földi” személyzetei a NIMITZ-osztályú USS ABRAHAM LINCOLN (CVN 72) repülőgép-hordozón vendégeskedtek. Ezen időszak során nappali és éjszakai körülmények között 140 leszállást hajtottak végre, de a majdani mindennapi körülmények között vizsgálták a típus üzemeltetését segítő automata logisztikai információs rendszert, az ALIS-t is. Ezen tesztidőszak sikere kézzelfogható közelségbe hozta a C variáns 2019-es pénzügyi évre tervezett korlátozottan bevethető minősítésének elnyerését.

Argentína az Egyesült Államokból kíván alkatrészetek beszerezni McDonnell Douglas A-4AR Fightinghawk vadászbombázói számára. A dél-amerikai országban megrendezendő G20-as csúcstalálkozó légterének biztosításában főszerepelt játszanának az idős, de pár éve korszerűsített Fightinghawk-ok. Azonban az ország évek óta tartó nehéz gazdasági helyzete alaposan rányomta bélyegét a repképességre, ennek köszönhetően jelenleg mindössze 4 A-4AR képes a felszállására. Ezen a helyzeten szeretnének változtatni Buenos Aires-ben az USA-ból történő alkatrészvásárlással.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

MiG-23ML

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Aermacchi MB-339CD

Boeing Vertol MH-47G Chinook

Szuhoj Szu-22M4

Boeing F-15SA Eagle

Eurofighter CE-16 Typhoon

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Panavia Tornado ECR

PZL-Okecie PZL-130TC-1 Orlik

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Mirage F1B

Boeing KC-135T Stratotanker

AgustaWestland AW-159 Wildcat HMA.2

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Antonov An-26

McDonnell RF-4C Phantom II

Hawker Siddeley Buccaneer S2.B

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Airbus A321-231

Iljusin Il-87 Aimak

 

A V4sight visegrádi SOF gyakorlat VIP-napjára mentünk ma Szolnokra, de a folyamatban lévő fejlesztésekről és beszerzésekről tudtunk, elsősorban képi információkat szerezni.

Jó pár éve látjuk már az amerikai segélyből kapott ROVER terminált a szolnoki ERICS és különlges JTAC-ek cuccai között, de olyat, hogy idehaza használták is volna, még nem. Így amikor a gyakorlat dinamikus bemutatóján a kőevő irányító srácnál feltűnt a stelázsiszínű videojáték, gyanakodni kezdtünk...

...és az érkező Gripenek Liteningjei (végre-valahára) igazolták is várakozásainkat, hasuk kontúrján immár felfedezhető a DL (lesugárzó) antenna...

....van zsákodban minden jó :-)

Először láthattuk a Zlin Z-143LSi-t is...

...bár javítsatok ki, de én itt semmiféle FLIR előbeépítést nem bírok felfedezni, ami miatt ezeket a sportrepülőgépeket - legalábbis előlegben - felderítőnek lehetne nevezni.

A tegnap, március 28-án aláírt licenszszerződés keretében az Arzenál által összeszerelendő (illetve 2019 januárjától állítólag gyártandó) Ceska Zbrojovka fegyverek molinói...

...illetve az igazi vasak egymás mellett: P-09 pisztoly, Scorpion Evo 3, majd az 5,56-os és 7,62-es BREN 2.

Az átláthatóságot mellőzve kiválasztott fegyvercsalád példányai már egy ideje tesztelés alatt állnak az MH és a "társszervek" részéről. Itt a BREN 2 valszeg 5,56-os változatával dolgozik a lőtéren az egyik operátor.

A BREN 2, itt a különlegesek által felkészített, a V4sight gyakorlat demójába bevont tartalékosok egyikének kezében.

Scorpion Evo 3 géppisztoly, jól látszik a keskeny, 9mm-es tár.

Az Egyesült Államokból segélyként kapott/vásárolt (nem kívánt rész törlendő) 12 darab Polaris MRZR-4 könnyű terepjáró egyik példánya az MH 2. VBÁKRD pk-val és a hm-mel.

Az ügyeletes sasszem szúrta ki Csőrike II-t. Hát nagyon úgy tűnik, hogy a tervekkel szemben ez gép egyelőre nem indul a Reptárba, krónikus fődarabdeficitben szenvedve...

Zord

 

A Silk Way West azerbajdzsáni légitársaság csaknem kétéves szünet után visszatér a budapesti repülőtérre, és Boeing 747-8-as típussal újraindítja menetrend szerinti cargo járatait.

A napokban már lehetett olvasni híreket arról, hogy a horvát kormány hamarosan döntést hozhat a vadászgép beszerzés ügyében. Nem is kellett sokat várnunk, 2018. március 29-én, csütörtökön megerősítették a hírt, mely szerint F-16-osok érkeznek déli szomszédunk légierejébe.