Biztonságpolitika

Második éve közlekedik a Lufthansa járata München és Debrecen között, ebből az alkalomból köszöntötte Dr. Papp László, Debrecen polgármestere, Antal Gábor, a Lufthansa Csoport magyarországi country managere és Herdon István, a Debrecen Airport Zrt. vezérigazgatója a jubileumi járat utasait és személyzetét. A

2018. április 12-én, csütörtökön lezuhant az Orosz Légi és Kozmikus Erők egyik Jak-130-as kiképző repülőgépe, a lezuhanás hírét az orosz védelmi minisztérium is megerősítette.

A 2018. március 19-i műszercserét követően a napokban hajtotta végre első felszállását az ukránok nehéz szállító repülőgépe, az Antonov An-225 Mrija.

A Wizz Air, Európa egyik leggyorsabban növekvő légitársasága, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága a repülőgépek belső terének szakkiállításán, az Aircraft Interiors Expón bejelentette, hogy versenyeztetéses kiválasztási eljárás eredményeként a GEVEN-nel állapodott meg a 2019 januárjától öt éven át érkező 110 darab Airbus A321neo repülőgép üléseinek szállításáról. A légitársaság a GEVEN innovatív Essenza ülésmodelljét vásárolja meg.

2018. április 11-én, szerdán, lezuhant az Algériai Légierő egyik Il-76 típusú katonai teherszállító repülőgépe, a halálos áldozatok pontos számáról egyelőre nincs információ, de meghaladja a 200 főt.

A napokban számoltunk be lapunkon arról, hogy Horvátország használt izraeli F-16-osokra cseréli MiG-21-es flottáját. A Falconok érkezésére még kicsit várni kell, az első élményekről viszont már beszámolhatunk, mert egy horvát delegáció Izraelbe látogatott és repülhettek is egy izraeli F-16-ossal.

2018. április 9-én, hétfőn, kb. fél évvel az első példány megérkezését követően megérkezett Szlovákiába a második C-27J Spartan közepes katonai szállító repülőgép, teljessé téve ezzel a kétgépes flottát.

A napokban néhány fotót kaptam a tengerentúlról. Érdekességüket a helyszín, a kor és a géptípusok adják. A képek készítője, Ray MacClanahan a USS Kitty Hawk helikopter századánál repült Sea King helikopteren. Amikor 1974-ben, az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi látogatást tett a Perzsa-öbölbe érkező hordozó fedélzetén, a program része volt egy képesség-bemutató is. MacClanahan fogta egyszerű fényképezőgépét és megpróbált néhány pillanatot elcsípni a kollégák áthúzásaiból.

Jobbról érkezik a Kitty Hawk A-5C Vigilante fotófelderítő gépe. A nagysebességű áthúzás közben a pilóták az üzemanyag-leeresztőn kerozint engednek a levegőbe, hogy az utánégetővel begyújtva, még látványosabbá tegyék a manővert. A fotós gépe kevésnek bizonyult a jelenség lekövetéséhez, a lángcsóvát húzó gép már messze járt, amikor sikerült exponálni.  

A dugattyús motoros tengeralattjáró-vadász S-2G Trackerekkel lépést tartva érkeznek a hasonló feladatkörrel (is) bíró SH-3D Sea King helikopterek. Trackerekből kétszázadnyi, helikopterekből egy század tartozott a hordozó repülőezredéhez.

Az egyik Sea King majdnem lemaradt a képről. A hetvenes évek közepén új koncepció volt, hogy egy hordozófedélzeti ezredben minden feladatra legyen gép, korábban egyfeladatos, tengeralattjárók elleni vagy csapásmérő hordozók voltak.

A Kitty Hawk két vadász százada egy-egy raj F-4J Phantom II-vel, két könnyű csapásmérő százada szintén egy-egy raj A-7E Corsair II-essel és egyetlen közepes csapásmérő százada egy raj A-6A Intruderrel hátulról közeledve húz el a hajó felett.

Impozáns kötelék a levegőben. A felsorolt nyolc századon kívül további három települt a Kitty Hawkon, egy-egy légtérellenőrző (VAW), elektronikai hadviselési (VAQ) és logisztikai (VRC) század. Különítmény (Detachment) formájában még egy elektronikai felderítő (VQ) század néhány gépe is a fedélzetről üzemelt. 

*

Ez a két kép már egy sima hétköznapon, egy SH-3-as géppár feladat közben készült.

* * *

Fotó: Ray MacClanahan / Jeff Manthos

A napokban néhány fotót kaptam a tengerentúlról. Érdekességüket a helyszín, a kor és a géptípusok adják. A képek készítője, Ray MacClanahan a USS Kitty Hawk helikopter századánál repült Sea King helikopteren. Amikor 1974-ben, az iráni sah, Mohammad Reza Pahlavi látogatást tett a Perzsa-öbölbe érkező hordozó fedélzetén, a program része volt egy képesség-bemutató is. MacClanahan fogta egyszerű fényképezőgépét és megpróbált néhány pillanatot elcsípni a kollégák áthúzásaiból.

Jobbról érkezik a Kitty Hawk A-5C Vigilante fotófelderítő gépe. A nagysebességű áthúzás közben a pilóták az üzemanyag-leeresztőn kerozint engednek a levegőbe, hogy az utánégetővel begyújtva, még látványosabbá tegyék a manővert. A fotós gépe kevésnek bizonyult a jelenség lekövetéséhez, a lángcsóvát húzó gép már messze járt, amikor sikerült exponálni.  

A dugattyús motoros tengeralattjáró-vadász S-2G Trackerekkel lépést tartva érkeznek a hasonló feladatkörrel (is) bíró SH-3D Sea King helikopterek. Trackerekből kétszázadnyi, helikopterekből egy század tartozott a hordozó repülőezredéhez.

Az egyik Sea King majdnem lemaradt a képről. A hetvenes évek közepén új koncepció volt, hogy egy hordozófedélzeti ezredben minden feladatra legyen gép, korábban egyfeladatos, tengeralattjárók elleni vagy csapásmérő hordozók voltak.

A Kitty Hawk két vadász százada egy-egy raj F-4J Phantom II-vel, két könnyű csapásmérő százada szintén egy-egy raj A-7E Corsair II-essel és egyetlen közepes csapásmérő százada egy raj A-6A Intruderrel hátulról közeledve húz el a hajó felett.

Impozáns kötelék a levegőben. A felsorolt nyolc századon kívül további három települt a Kitty Hawkon, egy-egy légtérellenőrző (VAW), elektronikai hadviselési (VAQ) és logisztikai (VRC) század. Különítmény (Detachment) formájában még egy elektronikai felderítő (VQ) század néhány gépe is a fedélzetről üzemelt. 

*

Ez a két kép már egy sima hétköznapon, egy SH-3-as géppár feladat közben készült.

* * *

Fotó: Ray MacClanahan / Jeff Manthos

Ma megérkezett a torinói gyárból a Szlovák Légierő második C-27J Spartan harcászati szállító repülőgépe a Malacky-Kuchynában lévő bázisára. Mivel nálunk is küszöbön egy ilyen kategóriájú beszerzés, a LégierőBlogger örömmel élt az alkalommal, hogy közelről szemügyre vehesse északi szomszédaink legújabb szerzeményét. A két gépes ügylet logisztikával, kiképzési csomaggal együtt bruttó 118 millió euróba került.

Pillanatokkal a nagy oldalszeles földet érés előtt az 1962-es oldalszámú C-27J.

Lassan nincs érkezési ceremónia vízfüggöny nélkül - itt a nagy szél és a megvilágítás nem annyira kedvezett a fotózásnak.

Ez elég direkt útvonal volt...

Megérkezés az állóhelyre.

Peter Gajdos védelmi miniszter a gépet leszállító Leonardo-személyzet parancsnokát, Mario Muttit üdvözli.

Az egyik szlovák C-27J felvarró.

Az előbeépítések megvannak, de az önvédelmi rendszer elemei egyelőre nincsenek a helyükön.

Műszerfal a multifunkciós kijelzőkkel.

Kritikus strukturális csomópont.

Az elsőnek érkezett gép, az 1931-es oldalszámú az északi indítózóna masszív lángterelőjének tetejéről nézve.

Szállítóalakulat két típussal: az Ancsa kivonása után maradt az L-410-es, ehhez jöttek most a Spartanok.

Zord

Christopher Pyne, Ausztrália védelmi minisztere 2018. április 9-én, hétfőn jelentette be, hogy újabb három darab F-35A ötödik generációs harci repülőgépet vehettek át (AU-3, AU-4, AU-5 jelzéssel), szoftverük azonban már eltér a korábban átadott két példányétól.

Indiai kormányzati forrásokból származik a hír, mely szerint India további MiG-29-esek beszerzését fontolgatja. Az ötletet az orosz partner vetette fel Nirmala Sitharaman indiai védelmi miniszter április 2-i moszkvai látogatásán.

2018. április 3.-án Vlagyimir Putyin orosz államfő Törökországba látogatott, ahol Recep Tayyip Erdogan török elnökkel találkozott.

Tovább olvasom

Sokan bizonyára megmosolyogják a „pakisztáni választások” kifejezést, azonban idén különös jelentősége lehet a „demokrácia ünnepének” az iszlám köztársaságban. Pervez Musharraff 2008-as távozása óta ugyanis a júliusi választás lenne a harmadik, amelyet a népszuverenitás jegyében, az alapvető normák – kirívó – megsértése nélkül tartanának meg. Három, egymást követő békés hatalomátadásra pedig még nem volt példa az ország történelmében – épp ezért érdeklődésre tarthat számot, azonban érdemes kritikával megközelíteni a helyzetet.

Elnökök és generálisok

Pakisztán szinte születése pillanatában háborúba ment ikertestvérével, Indiával, és az örökösödési vitákat azóta sem sikerült megoldaniuk. Azonban a szomszédos állam túlereje jelentette fenyegetés nem csak biztonsági kihívásként jelent meg az ország védelmi tervezésében, hanem a nemzetépítés fontos eszközévé vált a döntéshozók kezében: Hindusztán, mint a muszlimok – és a muszlim állam, Pakisztán – elnyomója, az iszlám vallás mellett az egyetlen összekötő kapocs az ország összes lakója közt. A társadalom egyben tartására és kezelhetőségére szüksége volt az alapítóknak valamire, amit ebben az ellenségképben találták meg. Annál is inkább sürgető volt ez a kényszer és egyértelmű a válasz, mivel 1947-ben Pakisztán egyetlen létező és működő állami intézménye a hadsereg volt, amely a kezdeti évek instabilitása után 1958-ben először ragadta magához a hatalmat.

Hasonlóképp történt 1977-ben és 1999-ben, amikor a vezérkarból lépett elő Zia ul-Haq és Pervez Musharraff az elnöki székbe. A civil kormányzat a puccsok közötti időszakokban sem tudott hatalomra szert tenni, döntéseit nemzetbiztonsági okokból bármikor felülírhatta a katonai vezetés. Ugyanígy napjainkban: habár a törvényhozásnak felelős kormány irányítja az országot, a hadsereg nyomására miniszterelnökök távozhatnak és dzsihadista szervezetek alakulhatnak párttá.

Demokratikus megújulás vagy katonai restauráció?

Júliusig még sok idő van hátra, így az eredményeket előre megjósolni minimum vakmerő, de sokkal inkább tudománytalan próbálkozás lenne. Azonban bizonyos folyamatok, a társadalom mozgása, reakciói fogják meghatározni ezeket az eredményeket, így a vizsgálatuk képet festhet arról, mire számíthatunk a nyáron.

Egy újabb törvényhozás – többnyire – békés megválasztására utaló lehet az a mozgalom, amely az északnyugati törzsi területeken kezd kibontakozni. Az ország egyik legelmaradottabb területéről elinduló szervezkedés a felelős kormányzás mellett és a hatalommal visszaéléssel szemben foglal állást, egyedi esetről egyedi esetre képviselve tagjai érdekeit a hatóságok és az igazságszolgáltatás előtt. Az elmúlt években figyelemre méltó eredményeket értek el, azonban kérdéses, hogyha fő céljukat: a hadsereg jelenlétének csökkentését, elérik a körzetben, mi várható utána. A körzet korábban a tálibok egyik legfontosabb központja volt, ahol hatalmuk csúcsán teljesen átvették az állam szerepét a helyi közigazgatástól. A katonai ellenőrzés csökkenését követő potenciális erőszakhullám megerősítheti a „stabil és erőskezű” vezérkarba vetett bizalmat. Másrészről, a mozgalom kudarcával vagy hitelvesztésével újabb csorbát szenvedne a társadalom demokráciába vetett bizalma, ami a Gallup felmérése szerint egyébként se túl magas.

Forrás: Gallup & Gilani Pakistan

Fontos szerepet játszik az idei választásokon a tavaly, a Legfelsőbb Bíróság döntésével eltávolított miniszterelnök, Nawaz Sharif és eltávolítása körülményeinek megítélése. Sharif pártja ugyan megtartotta többségét a törvényhozásban és a választókerületében megtartott előrehozott választást is megnyerték, azonban támogatásuk apadóban van. A választók többsége hitelt ad az őt ért korrupciós vádaknak, ami a felelősségre vonhatóság egy fontos mérföldköve lehet. Meg is indult az értelmezési verseny az eseményért: a kormánypárti PML-N áldozatként állítja be magát, akivel szemben az államhatalom visszaél (jótékonyan figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy ők vannak kormányon). A hasonló korrupciós vádakat kikerülő ellenzéki vezető, Imrah Ali Khan (PTI) pedig mint a korrupcióval és az establishmenttel szemben álló, tiszta vezető pozícionálja magát. Azonban a kampány értelmezési kereténél fontosabb lesz, hogy mennyire marad egyszeri Nawaz Sharif esete, mennyire valósul meg valódi számonkérés magas beosztású vezetőkkel szemben, vagy ellenkezőleg: mennyiben válik a hadsereg eszközévé további vezetők, renitens pártpolitikusok eltávolítására? A bíróságok gyakorlatának eddigi tapasztalataiból az utóbbi tűnik valószínűbbnek.

Végezetül pedig minden pakisztáni elemzés elengedhetetlen eleme és minden választás témája a belbiztonság, a terrorizmus, a milíciák és fegyveres csoportok elleni fellépés. Ezekkel kapcsolatban a legfontosabb tisztázni, hogy ameddig a katonai elit – és első sorban a hírszerzés, az Interservice Intelligence Directorate (ISI-D) – hasznukat látja, akár indiai merényletek végrehajtása által, akár afganisztáni politikai tényezőként; az általános helyzet nem fog változni. Egyes források szerint a korábbi miniszterelnök eltávolítása is arra vezethető vissza, hogy keményebb fellépést és a kormánnyal együttműködő magatartást várt az ISI-től egyes pakisztáni-bázisú terrorista szervezetekkel szemben. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy Pakisztán kapcsolatai ezekkel a szervezetekkel a saját és sokszor a szövetségesei hasznára váltak, kezdve a Szovjetunió afganisztáni háborújával egészen a jelenlegi afganisztáni helyzetig.

A tálibok által részben vagy egészben ellenőrzött területek Afganisztánban, 2017. második felében. Forrás: http://www.bbc.com/news/world-asia-42863116

Miért éppen Pakisztán?

A pakisztáni választásoknak, bár első ránézésre nincs komolyabb jelentőségük, mégis hosszú távon befolyásolhatják a térség és a világ biztonságát egyaránt. Az első és nyilvánvaló oka ennek, hogy az ország rendelkezik nukleáris fegyverekkel, és amelyik országnak megvan a képessége pusztulást hozni a világ egy jelentős részére, azt nem érdemes figyelmen kívül hagyni. Az első számú veszélyt a proliferáció jelenti, amire azonban az Egyesült Államok, mint Pakisztán szövetségese, komoly összegeket és szakértelmet fordít, hogy ne történhessen meg. A második, hogy egy keményvonalas katonai vezetés rendszerint kevesebb tényező alapján, rövidebb döntési idővel és sokkal kalandvágyóbban hoz meg döntéseket, mint egy intézményesen lelassított, érdekeket becsatornázó civil kormány. A katonai sikerekből fakadó politikai haszon reményében sokkal hamarabb dönt az esetleges eszkaláció mellett, mivel hamarabb ítéli szükségesnek a védelmet vagy megelőzést. Az elmúlt 20 évben, mióta India és Pakisztán deklaráltan rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, több egyezmény is született egy „véletlen” nukleáris háború elkerülésére, az emberi tényezőt és a tévedés lehetőségét véglegesen nem tudták kiiktatni.

A második, talán kevésbé nyilvánvaló ok, hogy a katonai hatalomátvételeket rendszerint a „politikailag kifogásolható” egyének tömegeinek menekülése követi. Akár országon belül, akár országon kívülre, ez irtózatos nyomás alá helyezné a hatalomváltó államot és környezetét. Különösen igaz ez egy olyan országban, ahol jelenleg is másfél millió menekült él az UNHCR adatai szerint, és amelyik a világ egyik legsűrűbben lakott régiójában helyezkedik el. Egy elhúzódó válság esetén kialakult bizonytalan helyzetben

Ezek mellett a pakisztáni belpolitikának közvetlen hatása van az afganisztáni műveletekre, az Egyesült Államokra és tágabban a NATO-ra. A szövetség korábban is tapasztalta, mennyire egyszerű az együttműködés egy katonából lett diktátorral, azonban kétségtelen az is, hogy az erőszakos hatalomváltások, a vízfej hadsereg, a civil kontroll hiánya mind olyan problémák, amelyek életre hívták a NATO térségbeli szerepvállalását. A Szövetségen belül természetesen az USA az, akinek a legtöbb érdeke fűződik egy stabil és szövetséges Pakisztánhoz – azzal azonban Washingtonban is tisztában vannak, hogy ezt a hadsereg nélkül sose lehetett biztosítani. Azonban ennek a kapcsolatnak jelenleg egy újabb kihívással kell megbirkóznia: az USA és India gyarapodó partnerségi kapcsolataival, amelynek egyik sarokköve a védelmi együttműködés. A két dél-ázsiai állam közti antagonisztikus ellentét még nehéz helyzetbe hozhatja a Fehér Házat, amennyiben a jelenlegi kölcsönös függés (anyagi támogatás és kiképzés az afganisztáni utánpótlási vonalak biztosításáért cserébe nagyon röviden összefoglalva) valamelyik eleme veszt fontosságából. Egy valószínűtlen afganisztáni rendezés vagy a háború vége, esetleg Iszlámábád anyagi függésének megszűnése könnyen szakítást eredményezhet – mint láttuk ezt az első afganisztáni háború és a nukleáris kísérletek után.

Pakisztán tehát rengeteg kihívással néz szembe, mind a kül- és biztonságpolitika, mind a belpolitikai küzdelmek terén. A kettő között az összekötő kapocs a kormány és a hadsereg tusakodása a hatalomért, amelynek új próbájára kerül sor idén nyáron. Az eredményeket egyik kérdésben sem lehet biztosan előre látni, azonban ezek állása nem feltétlenül a problémamentes hatalomátadás irányába mutatnak.

A török külügyminisztérium megerősítette; annak ellenére, hogy a NATO-tagállamok szankciókat hoztak Oroszország ellen, Törökország továbbra sem áll el az Sz-400 orosz rakétakomplexum megvásárlásától.

Tovább olvasom

Az ukrajnai Harkovban található Morozov Gépgyárban megkezdték a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi sorozatgyártását. A típusjelölésből egyértelműen megállapítható, hogy ez a jármű bizony a T-84 Oplot harckocsin alapul. A 7,71 méter hosszú, 2,71 méter magas és 46 tonnás Atlet igazán atlétikusan képes a terepen is mozogni, hiszen a meghajtásáról egy 1200 lóerő teljesítményű 6TD-2-es mindenevő dízelmotor gondoskodik. A páncéltest jobb oldalára került felszerelésre a 360 fokban körbeforgatható, 25 tonnás emelőképességű daru, amelynek hossza kinyújtott állapotban eléri a 6,8 métert. A fő csörlő egy 130 méter hosszúságú acélkábellel van ellátva, ennek vonóereje 25 tonna, de ez egészen 140 tonnáig növelhető csigák segítségével.

A 900 kilogrammos vonóerejű segédcsörlő pedig 260 méteres hosszúságú acélkábellel rendelkezik. A páncéltest elején lévő tolólap 3.38 méter széles, segítségével 120 köbméter földet kevesebb, mint egy óra alatt lehet megmozgatni. A páncéltest hátsó-felső részén egy 1500 kilogrammig terhelhető plató nyert elhelyezést, míg a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi felszereltségét hegesztőberendezés és egyéb a javítási munkákhoz szükséges szerszámok és eszközök teszik teljessé. A négyfőnyi legénységű jármű fegyverzetét egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja. A 2012-ben Thaifölddel aláírt szerződés értelmében Ukrajna 49 T-84 Oplot harckocsi mellé két Atlet műszaki harckocsi leszállítását is vállalta.

Nagy-Britanniában már annyira bíznak az Airbus A400M Atlas szállítógépben, hogy egy példány elrepült a Falkland-szigeteken található Mount Pleasant légibázisra. Itt nem csak megfordult, hanem tartós településre került sor, ugyani leváltotta és át is vette az itt rendszeresen állomásozó Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépet és annak feladatait. Amik a légi szállításon felül tengeri felderítést és kutató-mentő feladatok ellátását is jelenti.

Oroszországból több hír is érkezett az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerrel kapcsoltban. Az egyik arról szól, hogy a Keleti Katonai Körzet légvédelmi csapatainál is hamarosan hadrendbe áll az Sz-400-as. Az első alegység átképzése hamarosan befejeződik éleslövészetük az új fegyverzettel április hónapban várható. Ez év elején az első ezred állományát alkotó Sz-400-as összetevők is leszállításra kerültek Kína számára. Az ázsiai állam még 2014 októberében rendelte meg az Sz-400-ast. A Triumf hamarosan új rakétát is fog majd kapni, méghozzá a 400 kilométeres hatótávolságúra növelt 49N6 új változatát. Ennek fejlesztése 2007-ben indult el és használható lesz az Sz-500-as rendszerhez is.

A legutóbbi tesztindításra februárban került sor, ekkor még kisebb hibákat találtak, de ezek gyorsan kiküszöbölhetők a gyártó szerint, így az áprilisban és májusban végrehajtandó próbák már a műholdak megsemmisítésére is képes, kétlépcsős szilárd hajtóművel ellátott hiperszonikus sebességgel haladó célpontok ellen is sikerrel alkalmazható rakéta rendszeresítésről fognak dönteni. A törökországi rendszeresítés is jó úton halad, hiszen sikerült Moszkvával egy igen kedvező tárgyalási szakaszt lezárni. Ankara részére elérhetővé vált az Sz-400-ok helyi előállítása a szükséges technológiák átadása révén, mivel ezt a területet az oroszok tisztán kereskedelmi kérdésként kezelték. Amíg ez megvalósul addig az oroszok készek a termelési ütem meggyorsítására, így a törökök az eddig vártnál előbb vehetik majd át az első Sz-400-as komplexumukat. Így a 2-2,5 milliárd dolláros beszerzés (mely összeg jelentős részét orosz hitelből valósítják meg) első átadási ünnepségére már 2019 végén, illetve 2020 elején sort keríthetnek a felek.

Izraelből származó hírek szerint meghiúsult az IAI (Israel Aerospace Industries) Kfir Block 60-as vadászbombázók eladása Argentína részére. A dél-amerikai államszámára állítólag politikai nyomásra esett kútba az üzlet, mivel Washington nem járult hozzá a korszerűsített repülőgépek eladásához, nehogy azok bevetésre kerülhessenek egy újabb Falkland-szigetek elleni hadművelet során Nagy-Britannia ellen. A 12-14 példányt, szimulátort és képzést is tartalmazó 420-560 millió dollárosra becsült beszerzés elmaradása után az izraeliek most Afrikában próbálják megértékesíteni a pampákra le, vagy ha úgy tetszik el nem jutott portalanított portékájukat. Ugyanis az Israel Aerospace Industries a Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső - vagy talán mégis? - General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.

Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.

Az esetleges eladásra mások is figyeltek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.

Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.

Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával. Jelen pillanatban is éppen a Párizs által 20-24 példányban felajánlott Mirage 2000-es gépek tűnnek a befutónak az argentin döntéshozóknál.

Szenegálban viszont úgy néz ki megvásárlásra fog kerülni négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógép. Ez a variáns a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus.

Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében. Az afrikai állam fegyverhasználatra képes repülőeszközeit mindössze két-két Mil Mi-17-es és Mi-35-ös képviseli, ugyanis a 2013-ban bejelentett három Embraer EMB-314 Super Tucano beszerzése a mai napig nem valósult meg.

Igen alaposan demonstrálta megnövekedett repülési idejét a General Atomics Aeronautical Systems Inc. (GA-ASI) új Avenger ER (Extended Range) távolról irányított repülőgépe. A teszt során a gép a felderítő, megfigyelő, hírszerző konfigurációban több mint 23 órát töltött egyhuzamban a levegőben. Ez igen számottevő javulás a fejlesztés kiindulási alapjaként szolgáló Predator C Avenger 10 órás repülési idejéhez képest. Az Avenger ER fesztávolsága 23 méter, míg felszállótömege 8,8 tonna.

Hamarosan egy újabb tengerészgyalogos században fog hadrafoghatóvá válni a Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázó. A VMFA-122 századnál már befejezettnek tekintik az F/A-18C Horent típus képviselt időszakot és jelenleg arra koncentrálnak, hogy minél előbb elérjék az átfegyverzés előtti korlátlan bevethetőséget jelentő szintet.

Peruban és Chilében is egyre jobban érdeklődnek az orosz/indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép iránt. A hiperszonikus sebességre képes eszközből már létezik egy 2,5 tonna indulótömegű légi indítású variáns is, aminek hatótávolsága 290 kilométer. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szint 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is, ami szintén számos érdeklődőt vonz a projekthez.

 

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Boeing C-17A Globemaster III

Alenia Aermacchi C-27J Spartan

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Chengdu J-10B

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Transall C-160D

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Dassault Mirage F1CR

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Airbus Atlas C.1

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Mil Mi-171S-P

Lockheed CP-140 Aurora

CASA CN235M-100

Boeing KC-135A Stratotanker

Sepecat Jaguar T.2A

Lockheed Martin F-22A Raptor

Az ukrajnai Harkovban található Morozov Gépgyárban megkezdték a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi sorozatgyártását. A típusjelölésből egyértelműen megállapítható, hogy ez a jármű bizony a T-84 Oplot harckocsin alapul. A 7,71 méter hosszú, 2,71 méter magas és 46 tonnás Atlet igazán atlétikusan képes a terepen is mozogni, hiszen a meghajtásáról egy 1200 lóerő teljesítményű 6TD-2-es mindenevő dízelmotor gondoskodik. A páncéltest jobb oldalára került felszerelésre a 360 fokban körbeforgatható, 25 tonnás emelőképességű daru, amelynek hossza kinyújtott állapotban eléri a 6,8 métert. A fő csörlő egy 130 méter hosszúságú acélkábellel van ellátva, ennek vonóereje 25 tonna, de ez egészen 140 tonnáig növelhető csigák segítségével.

A 900 kilogrammos vonóerejű segédcsörlő pedig 260 méteres hosszúságú acélkábellel rendelkezik. A páncéltest elején lévő tolólap 3.38 méter széles, segítségével 120 köbméter földet kevesebb, mint egy óra alatt lehet megmozgatni. A páncéltest hátsó-felső részén egy 1500 kilogrammig terhelhető plató nyert elhelyezést, míg a BREM-84 Atlet műszaki harckocsi felszereltségét hegesztőberendezés és egyéb a javítási munkákhoz szükséges szerszámok és eszközök teszik teljessé. A négyfőnyi legénységű jármű fegyverzetét egy 12,7 milliméteres nehézgéppuska alkotja. A 2012-ben Thaifölddel aláírt szerződés értelmében Ukrajna 49 T-84 Oplot harckocsi mellé két Atlet műszaki harckocsi leszállítását is vállalta.

Nagy-Britanniában már annyira bíznak az Airbus A400M Atlas szállítógépben, hogy egy példány elrepült a Falkland-szigeteken található Mount Pleasant légibázisra. Itt nem csak megfordult, hanem tartós településre került sor, ugyani leváltotta és át is vette az itt rendszeresen állomásozó Lockheed Martin C-130J Super Hercules gépet és annak feladatait. Amik a légi szállításon felül tengeri felderítést és kutató-mentő feladatok ellátását is jelenti.

Oroszországból több hír is érkezett az Sz-400-as Triumf (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerrel kapcsoltban. Az egyik arról szól, hogy a Keleti Katonai Körzet légvédelmi csapatainál is hamarosan hadrendbe áll az Sz-400-as. Az első alegység átképzése hamarosan befejeződik éleslövészetük az új fegyverzettel április hónapban várható. Ez év elején az első ezred állományát alkotó Sz-400-as összetevők is leszállításra kerültek Kína számára. Az ázsiai állam még 2014 októberében rendelte meg az Sz-400-ast. A Triumf hamarosan új rakétát is fog majd kapni, méghozzá a 400 kilométeres hatótávolságúra növelt 49N6 új változatát. Ennek fejlesztése 2007-ben indult el és használható lesz az Sz-500-as rendszerhez is.

A legutóbbi tesztindításra februárban került sor, ekkor még kisebb hibákat találtak, de ezek gyorsan kiküszöbölhetők a gyártó szerint, így az áprilisban és májusban végrehajtandó próbák már a műholdak megsemmisítésére is képes, kétlépcsős szilárd hajtóművel ellátott hiperszonikus sebességgel haladó célpontok ellen is sikerrel alkalmazható rakéta rendszeresítésről fognak dönteni. A törökországi rendszeresítés is jó úton halad, hiszen sikerült Moszkvával egy igen kedvező tárgyalási szakaszt lezárni. Ankara részére elérhetővé vált az Sz-400-ok helyi előállítása a szükséges technológiák átadása révén, mivel ezt a területet az oroszok tisztán kereskedelmi kérdésként kezelték. Amíg ez megvalósul addig az oroszok készek a termelési ütem meggyorsítására, így a törökök az eddig vártnál előbb vehetik majd át az első Sz-400-as komplexumukat. Így a 2-2,5 milliárd dolláros beszerzés (mely összeg jelentős részét orosz hitelből valósítják meg) első átadási ünnepségére már 2019 végén, illetve 2020 elején sort keríthetnek a felek.

Izraelből származó hírek szerint meghiúsult az IAI (Israel Aerospace Industries) Kfir Block 60-as vadászbombázók eladása Argentína részére. A dél-amerikai államszámára állítólag politikai nyomásra esett kútba az üzlet, mivel Washington nem járult hozzá a korszerűsített repülőgépek eladásához, nehogy azok bevetésre kerülhessenek egy újabb Falkland-szigetek elleni hadművelet során Nagy-Britannia ellen. A 12-14 példányt, szimulátort és képzést is tartalmazó 420-560 millió dollárosra becsült beszerzés elmaradása után az izraeliek most Afrikában próbálják megértékesíteni a pampákra le, vagy ha úgy tetszik el nem jutott portalanított portékájukat. Ugyanis az Israel Aerospace Industries a Mirage III-as késői leszármazottját a létező legkorszerűbb elektronikával látja el, míg hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső - vagy talán mégis? - General Electric J79-es marad. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is.

Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen. A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti.

Az esetleges eladásra mások is figyeltek, így például Nagy-Britannia, ahol 2014-ben személyesen a brit miniszterelnök, David Cameron kérte arra Izraelt, hogy adjon részletes tájékoztatást az Argentína számára eladásra felkínált IAI Kfir Block 60-as vadászbombázók képességéről. Angliában még élnek az 1980-as évek elején szerzett keserű tapasztalatok a Falklandi háborúról, így szeretnék elkerülni a Super Etendard és az Exocet rakéták által akkor okozott meglepetések megismétlődését. A Spanyolország által felkínált Mirage F1M gépek jelentősen lebutítva érkezhettek volna csak meg Argentínába, ugyanis a GPS nagyobb pontosságot garantáló kódjai csak a NATO tagok számára elérhetők.

Ugyanebből az okból kifolyólag nem tudták volna kihasználni a barát-idegen felismerő rendszer teljes képességét sem az argentinok, de az INDRA ALR-300-as besugárzásjelző eddig a spanyolok által kibővített adatbázisát sem kapták volna meg egy esetleges vásárlás után. Szintén gondot okozott volna az AN/ALE-40-es infravörös- és dipól csalikat kibocsátó berendezések csalival történő ellátása is, mivel az ezeket gyártó amerikai Tracor cég, 1999 óta a brit BAE csoport tagja, és Nagy-Britanniában egy 900 oldalas lista készült el a dél-amerikai ország számára eladni tiltott védelmi ipari termékekről.

Persze a használt spanyol vadászbombázók beszerzése is csak átmeneti megoldásnak lett volna jó, nagyjából a 2018-2020 körüli időpontig, mivel addigra már 35-38 évesek lesznek. Ekkor ezeket is ki kell majd vonni és újabb beszerzést kell megkezdeni a pótlásukra. Nagyjából pont ekkor kerülhettek volna kivonásra a franciák Mirage 2000-5F gépei, amik beszerzésük esetén a szükséges élettartam-hosszabbítás és nagyjavítás (és talán korszerűsítés) után újabb 10-15 évig biztosíthatták volna a légierő képességének fenntartását a jól ismert francia technika minimális változásával. Jelen pillanatban is éppen a Párizs által 20-24 példányban felajánlott Mirage 2000-es gépek tűnnek a befutónak az argentin döntéshozóknál.

Szenegálban viszont úgy néz ki megvásárlásra fog kerülni négy Aero Vodochody Aerospace L-39NG (Next Generation) sugárhajtású kiképző és könnyű támadógép. Ez a variáns a Williams International FJ44-4M jelzést viselő változatával van ellátva, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készíti el. Az L-39NG a fejlesztők szerint megtartja az előd legjobb tulajdonságait, mint az alacsony üzemeltetési költség, a nagyfokú megbízhatóság, a könnyű üzemeltethetőség és a magas rendelkezésre állás. Tenni fogja mindezt a modern avionikával, ami számos szimulációs technológiát is magában foglal. A leírtakban joggal bízhat a gyártó, hiszen az L-39NG alkatrészeinek csak mindössze fel új tervezésű és gyártású. Az L-39NG további megrendelői között említik a Breitling és Black Diamond műrepülő csapatokat, de a spanyol légierőt is, ahol a CASA C-101-es gépek utódja lehet a cseh típus.

Az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott, 15000 repült órás élettartammal rendelkező Aero Vodochody L-39NG öt felfüggesztési ponttal rendelkezik, ezek terhelhetősége 1200 kilogramm. A fejlesztési elképzelést bemutató példány első repülésére 2015 szeptemberében került sor. Jelenleg már négy gép építését végzi az gyártó, ezekből az elsőt és negyediket fogják a repülési tesztekhez felhasználni, ezek az év végétől veszik majd kezdetüket. Szenegál új építésű példányai várhatólag 2020-tól kerülnek majd átadásra. A cseh gyártó szerint jelenleg két további lehetséges megrendelővel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat az L-39NG esetében. Az afrikai állam fegyverhasználatra képes repülőeszközeit mindössze két-két Mil Mi-17-es és Mi-35-ös képviseli, ugyanis a 2013-ban bejelentett három Embraer EMB-314 Super Tucano beszerzése a mai napig nem valósult meg.

Igen alaposan demonstrálta megnövekedett repülési idejét a General Atomics Aeronautical Systems Inc. (GA-ASI) új Avenger ER (Extended Range) távolról irányított repülőgépe. A teszt során a gép a felderítő, megfigyelő, hírszerző konfigurációban több mint 23 órát töltött egyhuzamban a levegőben. Ez igen számottevő javulás a fejlesztés kiindulási alapjaként szolgáló Predator C Avenger 10 órás repülési idejéhez képest. Az Avenger ER fesztávolsága 23 méter, míg felszállótömege 8,8 tonna.

Hamarosan egy újabb tengerészgyalogos században fog hadrafoghatóvá válni a Lockheed Martin F-35B Lightning II vadászbombázó. A VMFA-122 századnál már befejezettnek tekintik az F/A-18C Horent típus képviselt időszakot és jelenleg arra koncentrálnak, hogy minél előbb elérjék az átfegyverzés előtti korlátlan bevethetőséget jelentő szintet.

Peruban és Chilében is egyre jobban érdeklődnek az orosz/indiai közös fejlesztésű BrahMos csapásmérő robotrepülőgép iránt. A hiperszonikus sebességre képes eszközből már létezik egy 2,5 tonna indulótömegű légi indítású variáns is, aminek hatótávolsága 290 kilométer. A jövőbeli tervekben szerepel egy 600 kilométeresre növelt hatótávolságú variáns megalkotása is. Valamint egy még kisebb méretekkel rendelkező, ezáltal a Szuhoj Szu-57-es (PAK-FA) belső terében, valamit a MiG-35-ös, vagy akár a Dassault Rafale által is hordozható Mini-BrahMos (vagy BrahMos-NG) névre hallgató légi indítású változat megalkotása is. Továbbá ott van még a szint 290 kilométeres hatótávolsággal, de Mach 7-es sebességgel rendelkező BrahMos-II-es terve is, ami szintén számos érdeklődőt vonz a projekthez.

 

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Panavia Tornado IDS

Boeing C-17A Globemaster III

Alenia Aermacchi C-27J Spartan

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Chengdu J-10B

Lockheed Martin F-35A Lightning II

Transall C-160D

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Dassault Mirage F1CR

McDonnell Douglas F-4F Phantom II

Airbus Atlas C.1

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Mitsubishi F-2B

McDonnell Douglas F/A-18C Hornet

Mil Mi-171S-P

Lockheed CP-140 Aurora

CASA CN235M-100

Boeing KC-135A Stratotanker

Sepecat Jaguar T.2A

Lockheed Martin F-22A Raptor

A napokban számoltunk be lapunkon arról, hogy Horvátország használt, izraeli F-16-osokkal váltja le kiöregedő MiG-21-es flottáját, friss hírek szerint pedig Szlovákia is az amerikai típust favorizálja.

2018. április 4-én, szerdán 10 óra 30 perc körül, kiképzőrepülés végrehajtása közben lezuhant az Amerikai Légierő világhírű Thunderbirds bemutatócsapatának egyik F-16-os vadászbombázója.

Idén április 29-én 19 éve, hogy valószínűleg az USAF F-117-esei lebombázták a Belgrádhoz közeli Avala-hegyen álló impozáns tévétornyot. Ha stílszerűen akarunk fogalmazni, az amerikai légierő szimbólumát ért csapásokra Jugoszlávia szimbólumának elpusztításával válaszoltak. A LégierőBlogger régi adósságát törlesztve a napokban zarándokolt el a stratégiai légi támadó hadműveletek ("going downtown") történetének eme helyszínére.

Zord