Biztonságpolitika

Ma este ment, és sokat tekert kis magasságban az A-SCR géppár (32,36) Nyíregyházától keletre.

Zord

Annak ellenére, hogy egyoldalú amerikai szankciókkal kell szembenézzen, Irán nem enged a nyomásgyakorlásnak, és meg fogja oldani a problémákat anélkül, hogy ez a nemzeti méltóság és szabadság feladásával járna.

Tovább olvasom

Hivatalos jelentés szerint az amerikai vezetésű koalíció által Irakban és Szíriában végrehajtott légicsapások során több mint 930 civil veszítette életét 2014 augusztusa óta.

Tovább olvasom

Az Európa és Ázsia közötti áruforgalom növekedésére tekintettel, heti két budapesti járatának elindításával a világ egyik vezető nemzetközi teherszállítója, az AirBridgeCargo új célállomások elérését teszi lehetővé európai ügyfelei számára.

A texasi Nemzeti Gárda F-16-osai, a típusátképzésre fókuszáló 149. vadászezred San Antonióból vendégeskedik újra Caslavban a Sky Avenger gyakorlat keretében. A cseh haderő 21. légibázisán azonban nemcsak a kétoldalú rendezvényről, hanem a cseh Gripenek fejlesztéséről, folyamatban lévő feladatbővítéséről is kaptunk tájékoztatást.

Visszatérés és oszolj a reptér fölött egy délutáni "shadow" bevetésről, melyen vélhetően a 2v1-et gyakorolta a helyi 211-ik század pilótája és két amerikai vendég, előrehaladó kiképzési feladatként. A rendelkezésre álló gépek nagy részét felvonultató COMAO-k délelőtt zajlottak.

A gyakorlat felvarrója.

A telepíthető századszintű műveleti központ konténerei és felfújható sátrai. Az egyes elemek ballisztikai védelemmel is elláthatóak, ám ettől az időigényes lépéstől a gyakorlat során eltekintettek.

Készülnek a tervek a kék csapat sátrában...

...míg a piros sátorban éppen zajlik a met brief...

...az egyik asztalon pedig brosúra figyel a szimulált ellenség Fox 2 képességeiről. Mint itt is, a gyakorlat során az érzékeny adatkategóriákban generic, azaz nem minősített változatokkal dolgoztak.

Hogy mire nem jó a 21. században a kissé mohás harckocsiakasztó!

A csehek az északi, az amerikaiak a déli apronról üzemeltek. Itt két cseh Gripen gurul felszállóra a párhuzamos TWY-on.

A csehszlovák légierő és légvédelem századik születésnapjára készült díszfestésű Gripen gurul el a caslavi torony előtt.

A gép svancának másik oldala leszállóban. Persze nemcsak színeikért figyeljük a helyi Gripeneket...

...hanem a megváltozott dolgok miatt is: ilyen a póttartály nélküli keszi (talán a gyakorlatba való bevonás miatt)... 

...illetve a törővégi Sidewinder, ami korábban nem volt a cseh gépek sajátja.

De változott a szubsztancia is. Márciusban a cseh gépek korszerűsítése MS20-as standardra befejeződött és folyamatban van a 13 éve biztosított A-A-képesség mellé az A-G megteremtése, TGP, és bombák beszerzésével (szintén napirenden vannak a Link 16-terminálok). A cseh parancsnokok szerint (a képen Jaroslav "Gyro" Mika és Petr Tománek ezredes, illetve Radoslav "Sniper" Matula alezredes) jövőre ebben a tekintetben elérik a kezdeti műveleti képességet. Mivel az ALCA amúgy is rendelkezésre áll CAS-ra, a Gripennél a hangsúly inkább a mélyebb, AI típusú feladatokon lesz.

Mindazonáltal NATO-pilonokra még szükségük lesz, a cseh gépek ugyanis máig egytől-egyig svéd fegyverfelfüggesztőkkel repülnek...

...márpedig ezekről bombákat nem, csak a JAS 39A fegyvereit lehet alkalmazni.

A 6053-as oldalszámú ALCA a második világháború során a RAF-ban szolgált csehszlovákok egyik századának, a 312-esnek a pilótájára, Frantisek Perinára emlékezik, az által repült Spitfire MkVc (C-DU, AD572) "megszemélyesítésével".

Négy pótossal jön vissza a CAS-feladatról ez az ALCA.

Viszonylag ritkán látható a helyén az L-159-as Vinten (ma már Thales) Vicon 78 Series 455-ös zavarótöltet szórója.

És akkor jöjjenek a vendégek. A 149FW 182FS egyik 1987-es Block 30-asa indul...

...a texasiak települése idén azért érdekes, mert hoztak magukkal egy anonim, a még meglévő felirata alapján (The Green Mountain Boys) korábban vermonti ANG gépet (az ottaniak lesznek az első gárdisták, akik 2020-ban átülnek az F-35-ösre)...

...illetve egy volt alabamait (City of Opelika) is...

..aminek Tim Madden ezredparancsnok szerint az az oka, hogy 18-ról 24 gépesre bővülnek és más alakulatoktól kapnak gépeket, melyeket viszont a település előtt még nem tudtak a saját színeikre átfesteni.

Egyébként az alakulat eredeti gépein nem volt, az újakon viszont van "madárszeletelő" interrogátor. Míg 2009-ben még LANTIRN konténer volt a texasiak gépein, addig ma már Litening.

A strukturális problémák jelei az F-16-osokon: utólagos megerősítések a kabin peremén...

...nyúlásmérő szenzor az egyik D függőleges vezérsíkjának tövében.

Zord

Az osztrák légtér védelmét három éven át a Svájctól bérelt F-5E Tiger II-es vadászgépek látták el. Immár tíz éve, hogy 2008 nyarán a bérleti idő lejártával a Tigerek visszakerültek a nyugati szomszédhoz és a készültséget a Eurofighterek vették át Ausztriában.

Amikor egyértelmű lett, hogy a J-35OE Drakenek nem húzzák ki az első Eurofighterek 2007-es beérkezéséig, az osztrákok egy átmeneti megoldást találtak. Még 2004 februárjában megkeresték a svájci illetékeseket, majd heteken belül kidolgoztak egy megállapodást tizenkét F-5E Tiger II-es vadászgép négyéves bérletének részleteiről. A hetvenötmillió eurós projekt a repülőgépek bérletén kívül a hajózó és műszaki állomány kiképzését, részben a karbantartást, alkatrészeket, fegyverzetet és a teljes dokumentációt tartalmazta.

Az első négy pilóta és harminc műszaki átképzése 2004 júniusában kezdődött az Aquila program keretében. Akik korábban Drakenen repültek, egy hónap alatt végeztek a tanfolyamon, a szubszonikus J-105OE (a Saab 105-ös osztrák típusjelzése) típusról érkezettek nyolc hét alatt sajátították el a Tiger vezetését és rendszereinek kezelését. Az átképzés Svájcban, a dübendorfi kiképzőszázadnál történt, az éjszakai repüléseket pedig már Ausztriában teljesítették az osztrák pilóták.

Az első négy F-5-ös 2004. július 7-én a készültségi Draken-géppár kíséretében érkezett Grazba. A többi nyolc gép két csoportban, a következő hónapokban települt át ugyancsak Grazba, az Überwachungsgeschwader második századához. Az 1971 és 1984 között gyártott gépeken minimális, csak a fedélzeti rádió berendezéseket érintő változtatásokat végezték el. A külső festés is a svájciak által használt szürke maradt, és megtartották a gépek oldalszámát is, csak az osztrák felségjel és a fekete párduc századjelvény került a sárkányra.

Ezután már otthon, a harckiképzéssel folytatódott a pilóták átképzése, amelyhez - ellenségként - agresszor szerepre felkészített pilótákat és J-105-ösöket biztosítottak. Végül az F-5-ösök 2005 tavaszán átvették a készültségi szolgálatot, amelyet kivonásukig Grazból láttak el. A fedett készültségi állóhelyeken három F-5-ös adta a napkeltétől napnyugtáig tartó készültséget. Ezt csak kiemelten fontos politikai vagy jelentős tömegeket vonzó sportesemények idején terjesztették ki huszonnégy órásra. Ebben az esetben folyamatos őrjáratozás is volt, de a normál készültség a kettő plusz egy tartalék gépre és a nappali órákra korlátozódott. A készültségi gépek fegyverzete két-két AIM-9P Sidewinder rakéta és a betöltött gépágyúk voltak. A gépek mellett két hajózó és nyolc műszaki állt készenlétben. Riasztás esetén akár hét percen belül is felszállhatott a készültségi géppár. A Tigerek üzemeltetésének évei alatt általában hetente egyszer került sor az éles emelésre olyan repülőgépek miatt, amelyek nem léptek rádiókapcsolatba az irányítással. Az F-5-ösök törzs alatti póttartályának többsége élénk narancsvörös színre volt festve, rajta felirat: „Call 121,5 MHz”. A szürkén hagyott póttartályokon a felirat színe volt a feltűnő. Ha a rádiókapcsolat felvétele nélkül repülő gépek pilótái addig nem jöttek volna rá, hogy miért repül mellettük egy felfegyverzett vadászgép, ezzel a feltűnő jelzéssel adták tudtára, hogy a nemzetközi vészhelyzeti frekvencián jelentkezzen be. Mivel egy-egy vadászgép-emelés meglehetősen költséges dolog, a polgári pilótákat hatásos módon emlékeztették a rádiófegyelemre. Ez nem volt más, mint a készültség emelésének költségéről kiállított számla, amelyet a rádiózás elmulasztása miatt elfogott gép üzemeltetőjének postáztak. A készültségi Tigerek másik feladata volt, hogy a vizuálisan ellenőrizzék, hogy az ország felett átrepülő katonai gépeken nincs-e függesztve éles fegyverzet. Azokkal ugyanis tilos átrepülni Ausztria felett.

*

Az osztrákok 2008-ban, az F-5-ösök küszöbön álló kivonása miatt lehetőséget adtak arra, hogy betekintsünk a típus ausztriai üzemeltetésének egy rövid, de érdekes mozzanatába. A helyszín a Fliegerhorst Nittner volt Grazban. A várostól délre található repülőtéren a polgári és katonai repülés jól megfért egymás mellett. Az észak-dél tájolású futópályától keleti irányban elhelyezkedő nemzetközi repülőtér forgalma mellett állandóan indult, vagy érkezett egy-egy légcsavaros kisgép, motoros vitorlázógép, szállt fel egy ejtőernyősöket ugrató Cessna. Ez utóbbi általában negyedórán belül megszabadult „rakományától”, így az égen még helyet kellett találni az ejtőernyősöknek is. Megfelelő időzítéssel a dolog jól működött és a katonai repülőgépeknek is jutott résidő Grazban.

A vegyes grazi forgalom.

A légierő a pálya másik oldalán, a reptér déli végében kapott helyet. A katonai szektor az 1913-ban elhunyt repülőtiszt, Eduard Nittner főhadnagy nevét viselte. Egy fenyőerdő illatos árnyékában itt volt a tizenkét F-5E üzemeltetésének műszaki és adminisztrációs hátterét biztosító épületcsoport, a hangárok, a századépület és a készültségi repülőgépek átgurulós, fedett állóhelye. 2008-ban már érezhető volt, hogy az 1957 óta jelenlévő sugárhajtású katonai repülés napjai meg vannak számlálva Grazban és a Tigereket váltó Eurofighterek már nem innen üzemelnek majd.

A századépületbe lépve először a hajózók fogasra akasztott felszerelésével, sisakokkal, g-ruhákkal találkozott a betérő, majd a lépcsőházba felnézve a falat „áttörő” Viggen orrkúp vonta magára a figyelmet. Amikor a Gripen még esélyesként pályázott az osztrák vadászgép tenderen, néhány osztrák pilóta repülhetett a másik svéd típussal, a Viggennel. A falra szerelt orrkúp ezekre az időkre emlékeztetett. A hangár előtti betonon csend honolt, a háttérben egy, a műszakiak kiképzésére használt, Zeus névre keresztelt Draken-maradvány, bent a hangárban néhány J-105-ös állt. A nagyobbik zónában viszont zajlott az élet: az indító kocsik, vontató rudak, hajtóműtakarók, tűzoltó készülékek, guruló szerszámos szekrények és az üzemeltető svájci RUAG kékoverallos civil emberei között, nyitott kabintetővel F-5-ösök várták a pilótákat. Két géphez meg is érkeztek a hajózók, hátukon az ejtőernyővel, merthogy a Tiger katapultülésének nem része az ernyő.

Ritka látvány mindkettő: készültségi pilóta kézifegyverrel és háton hordott ejtőernyő.

A szokásos körbejárás, gépbeülés, a sisak felvétele és az előkészületek után már indítottak is. Mivel a háttérben folyamatosan le- és felszálltak a közforgalmi repülőgépek, nem volt akkora csend, amit a két F-5-ös négy General Electric J85-GE-21A hajtóművének zaja zavarhatott volna. A más gépeknél is megszokott ellenőrzések az F-5-ösön kiegészültek az orrfutó rugóstagjának megnyújtásával majd alaphelyzetbe visszaengedésével. Közben nyílt a guruló utat elzáró, síneken elgördülő kerítés és a géppár megkezdte a gurulást. A felszállás a pálya északi végéről történt és a hangárok vonalában már magasan voltak a behúzott futóval emelkedő gépek. Grazból a hétköznapokon délelőtt és délután két-két feladatra szálltak fel a Tigerek. A ritka éjszakai repülést lehetőleg este tízig befejezték, így a lakossággal nem volt vita a zajt illetően.

A délutáni lövészetről visszaérkező, beguruló majd leállított F-5-ösökön mindkét oldalon kinyitották a fegyvertér ajtóit, és így láthatóvá váltak a 20 mm-es Pontiac M39-es gépágyúk. A fegyverekkel már nem a svájci civilek, hanem az osztrák katonák foglalkoztak. Egy ládába gyűjtötték a lőszerhüvelyeket, miközben egy lapos kézikocsin érkezett a következő feladatra szánt lőszer. A lőszer betöltése után tankoltak és előkészítették a vadászgépeket a következő felszállásra.  

*

2008. június 30-án Grazban zuhogó esőben került sor a jelképes típusváltásra. Ennek első mozzanataként esőfüggönyt húzva felszállt négy Tiger, amelyekhez a levegőben zárkóztak fel a zeltwegi Eurofighterek. Egy közös áthúzás után a Tigerek Svájc felé vették az irányt, a Eurofighterek pedig egy rövid, látványos légiharc-bemutató után a zeltwegi irányon tűntek el a szürke felhőkben. A gépek távozása után a hangárban lassan elkezdődött a katonazenekarral és beszédekkel tűzdelt ceremónia. Egy-egy hajózó és műszaki, valamint két katona állt őrséget az osztrák és svájci zászlók közé állított F-5E Tiger II-es előtt, kint a hangár előtt a hetedik osztrák Eurofighter ázott az esőben - katonai rendészekkel körbevéve.

Mire a beszédeknek majd a fogadásnak is vége lett, az eső is elállt. A kiállított Eurofighter felszállt, a zónára csend ereszkedett. A vendégek elmentek, a katonák a hangár protokoll berendezését bontották. Távolabb, a készültségi állóhelyen még ott állt a kettő plusz egy tartalék F-5-ös, ugrásra készen.

Az F-5E Tiger II-est Ausztriában tizennyolc pilóta repülhette és hatvan műszakit képeztek ki a típus karbantartására és üzemeltetésére. Az osztrákok lényegében kirepülték a szerződött ötezer órát. Ez alatt egyetlen esemény történt a típussal. 2007. július 18-án a futómű hibája miatt hasra szállt az egyik Tiger, de a gyors javítás után ismét szolgálatba állították. 2008 júliusának végéig az összes F-5-ös visszakerült Svájcba, majd szeptember végéig a földi kiszolgáló és karbantartó eszközöket, műszereket és a teljes dokumentációt is visszaadták. A géphez használt fegyverzetet és lőszert egy C-130 Herculessel szállították vissza a svájciaknak. Ezzel pont került az osztrák F-5E Tiger II-es üzemeltetésre és a „tigrisszelídítésnek” Ausztriában valóban vége lett.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Történelmi pillanatnak lehettek részesei azok a magyar katonák, akik résztvevői voltak a Légi Fölény 2018 elnevezésű gyakorlatnak. A Magyar Honvédség JAS-39 Gripen vadászgépei első alkalommal vettek részt levegő-föld éleslövészeten, az északi sarkkörtől mindössze száz kilométerrel délre.

Az Egyesült Államok szankciókat hoz egy NATO-tagállam ellen, amiért az nem amerikai fegyvereket vásárol.

Tovább olvasom

A Magyar Honvédség idén is kulcsszerephez jutott a Red Bull Air Race műrepülő világbajnokság versenysorozatának budapesti állomásán, június 23-24-én.

Az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a napokban erősítette meg, hogy az USA légierejének vezetése szerződést kötött a Lockheed Martin vállalattal, miszerint az FMS program keretein belül 16 darab Block 70-es verziójú F-16V Vipert értékesítenek Bahrein részére.

A Magyar Honvédség első, és ez idáig egyetlen női szállítórepülőgép-vezetője a kecskeméti repülőbázison szolgál. Zolnai Lea hadnagy az Aviation Leadership Program keretében, az Egyesült Államokban sajátította el a beosztásához szükséges alapismereteket, s jelenleg a légierő új Airbus A319 típusú csapatszállító gépeire történő átképzésen vesz részt.

2018. június 18-29. között, a Cseh Légierő čáslav-i bázisán zajlik a Sky Avenger 2018 elnevezésű hadgyakorlat, melyről egy bővebb képgalériát állítottunk össze Olvasóinknak!

Véget ért a mintegy kéthetes ETAP-T 18 kiképzési gyakorlat, amelynek során nyolc szövetséges állam légierejének kilenc szállító-repülőgépe gyakorlatozott hazánk légterében.

A  nemzeti légi szállító képesség folyamatban lévő helyreállításának első lépéseként - a második, a business-jet alapú futár-felderítőgépeké küszöbön áll - beszerzett Airbus A319-esek egyik példányának bemutatkozása volt a RB Air Race zárásaként sorra került honvédségi légi parádé fénypontja. A Gellért-hegyről követtük a "katolikus" áthúzást, és a többi elemet.

 

Épp nívó fölött suhant el az a LégierőBlogger által a múlt héten "megrepült" 605-ös.

Zord

A Vertoljoti Rossziinál történt nagyjavítás után, de nem a Volga Dnyepr jóvoltából érkezett ma haza a 701-es Mi-17-es. A gépet a kilencvenes évek fénykorát idéző, sejtelmes küllemű Il-76-os hozta Kecskemétre (direkt) Vnukovóból.

A RA-76846 érkezése a 30-as pályára.

Előbújik az utolsónak nagyjavított magyar közepes szállítóhelikopter az ikonikus Iljusin klasszik hátsójából.

Emberhajtású helikopter mozgásban a Limán.

Daruzásra várva.

Zord

Ukrajnában bemutatták a helyben gyártott MT-LB többcélú páncélozott járművön alapuló rakétás páncélvadász tervét. A Sturm-SzM-2-es igencsak emlékeztet a kiindulási alapként szolgáló MT-LB-re. A legfőbb különbség, hogy a páncéltest hátsó részén megemelték a páncéltest magasságát, nagyjából a járműtest feléig, innen páncélzat egyenesen lejt az orrpáncélig. A módosításra azért volt szükség, mivel az egyszerre négy rakétát a 3 méteres magasba emelő, teleszkópos indítóállványnak kellett a hely. A rakéták lézeres félaktív irányítású RK-2M típusúak. Ezekből a Sturm-SzM-2 rakétás páncélvadász az indítóállványon lévő négy darab mellett további nyolc darabot képes szállítani.  A 400 métertől 5500 méterig alkalmazható rakéták a páncéltörő fejrész helyett felszerelhetők repesz-rombolóval is. A 14,5 tonnás tömegű páncélos úszóképességét megőrizte, vízben 4,5 kilométer per órás sebességgel képes haladni. Önvédelméről a vezető búvónyílásával egyvonalban, a törzs jobb oldalára felszerelt távirányítású toronyba elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuska gondoskodik.

Németország Airbus Helicopters EC665 Tiger harci helikopterei 14 hónap után elhagyták Malit. Az afrikai országba az ENSZ csapatok támogatására települt át négy gép és 363 főnyi legénység. Egy forgószárnyas elvesztése mellett a pótlásként érkezett példánnyal együtt a Tigrisiek több mint 1000 órát töltöttek a levegőben és mintegy 185 alkalommal támogatták a nemzetközi erőket a levegőből. A földi személyzet az időszakos ellenőrzések elvégzésére, illetve a felmerült meghibásodások orvoslására a 14 hónap alatt több mint 14500 munkaórát fordított. A német nagymacskák feladatait kanadai Griffon-ok veszik át.

Jól halad egy az új könnyűsúlyú torpedó, az SLWT (Swedish Light Weight Torpedo) fejlesztésével a svéd Saab. Az első prototípusok a várt eredményeket teljesítették az eddigi tesztek során. A 2,85 méter hosszú, 400 milliméter átmérőjű, 340 kilogrammos fegyver az igencsak nagy kihívást jelentő Balti-tengerben történő alkalmazásra fejlesztik. A torpedó iránt Svédország és Finnország mutat érdeklődést.

Június 20-án a Saab Kockums Karlskrona-i hajógyárában elkészültek a GOTLAND-osztály névadó egységének élettartamának felénél esedékes nagyjavítási, karbantartási és felújítási munkálataival. Ezek során az egyik legfontosabb fejlesztést a Saab Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználják ezen erőforrások továbbfejlesztése során. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése.

Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbocra. Az 1995. február 2-án vízre bocsátott és 1996 áprilisában szolgálatba lépett HSwMS GOTLAND fedélzetén ezen utóbbi módosítások következtében már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy része. A szükséges próbajáratok sikeres teljesítését követően, várhatóan az év vége előtt újra szolgálatba álló, immáron 62 méter hosszú, felszínen 1580 tonnás vízkiszorítással rendelkező GOTLAND 2025 után időkig maradhat majd még szolgálatban.

A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelmében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ez előttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.

Kihívásokkal teli időjárási körülmények között, de túl van első tengeri üzemanyag-felvételén a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) repülőgép-hordozó. Az F-35B Lightning II-ek majdani tengeri otthona éppen az új hordozók ellátásnak érdekében megalkotott TIDE-osztályú RFA TIDESPRING ellátóhajóból vételezett 220 köbméternyi üzemanyagot. Ezt a menetirány szerint jobb és bal oldalról is végrehajtotta, miközben a hajók sebessége 12 csomó (22 kilométer per óra) volt, míg köztük a távoltás 42 méterre csökkent. A QUEEN ELIZABETH a nyarat kikötőben fogja tölteni, ugyanis az ősszel történő kifutás után már az F-35B Lightning II-ek fogják birtokukba venni a repülőfedélzetet, a hajó történetében első alkalommal.

Új automata gránátvetőt mutattak be Oroszországban. Az AGS-40-es Balkan 6G27 40 milliméteres lövedékeket bocsát útjukra messze nagyobb tűzgyorsasággal és lőtávval mint elődjei. A meredek és lapos röppályát egyaránt kihasználni képes fegyver fejlesztését még az 1990-es években kezdték meg. Az AGS-40-es Balkan 6G27 legnagyobb lőtávolsága 2,5 kilométer, míg tűzgyorsasága 400 lövés percenként. A gránátvető a háromlábú állványával, melyen az irányzó ülése is megtalálható 32 kilogrammot nyom.

A még jelenleg is folyó politikai kötélhúzás ellenére átadásra került az első Lockheed Martin F-35A Lighting II vadászbombázó Törökország számára június 21-én. A 18-0001/AT-01 jelzésű példány több társához hasonlóan az Egyesült Államokban található Luke légibázisra került, a nemzetközi típusátképző egységhez. Itt egyébként már két török pilóta végezte el sikeresen az átképzést, míg a földi személyzet oktatását az Eglin bázison végzik. A Washington és Ankara között az utóbbi időben az orosz Sz-400-as Triumph (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerek beszerzése miatt megromlott kapcsolat talán nem fogja befolyásolni az első gépek hazatértét, mely 2019 szeptemberére van beütemezve. Az új típust elsőként az Erhac támaszponton állomásozó 171. Korsan (Kalózok) és a 172. Sahin (Sólyom) század fogja megkapni.

Izraelben egy új torpedó hadrendbe állításával erősödött a közel-keleti ország tengeralattjáró fegyvernemének ereje. A szűkszavú közleményben az új fegyverre Kaved-ként hivatkoznak és kiemelik nem izraeli gyártmányról, vagy fejlesztésről van szó. Azonban a nagy sebességre képes és nagy mélységekben is hatásosan alkalmazható torpedó ellenőrzését, javítását, továbbfejlesztését az ország védelmi iparára támaszkodva fogják megoldani.

Marokkó tárgyalásokat folytat a Törökországgal Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 Atak harci helikopterek megvásárlásáról. Az észak-afrikai országból a közelmúltban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál.

Használt szállítógépet szerzett be a Botswanai Légierő. Az 1998-ban gyártott CASA C-212-400 eddig az Észak-Karolina-i székhellyel rendelkező Fayard Enterprises LLC tulajdonában volt és ha minden igaz mindössze 500 repült órával rendelkezik. A gépet a 2017. február 9-én elveszített C-212-300-as pótlására vásárolták meg.

Banglades légiereje további Hongdu Aircraft Industries Corporation (HAIC) JL-8/K-8 Karakorum-8 sugárhajtású gyakorlógépeket vásárol meg Kínától. A 2014-től alkalmazásba vett 9 K-8W mellé újabb 8 példány kerül majd beszerzésre. 2018 januárjában arról szóltak a hírek, hogy Banglades további 23 K-8W-ot akart megvásárolni és ezen gépállományból létrehoznák a légierő bemutatócsapatát is. Más információk szerint viszont Kínában Banglades számára tizenhat J-10B-t, egy Y-20-as szállító repülőgépet, egy KJ-200 légtérfelderítő repülőgépet és egy K-8W-os századot szeretnének eladni.

Thaiföld a 2011-ben megrendeltek mellé további Diehl Defense IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát szerez be légiereje számára. Az országban az IRIS-T már hadrendben áll a Saab JAS-39C/D Gripen és a Lockheed Martin F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázókon. Az újabb vásárlás azonban a Northrop F-5E/F Tiger II vadászbombázók fegyverzetének korszerűsítése érdekében történik. Ezzel a lépéssel az IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta egy újabb típuson fog integrációra kerülni, hiszen eddig csak az F-16, a Gripen, az F/A-18, a Eurofighter Typhoon és a Panavia Tornado volt képes a bevetésére.

Bár a hónap elején már volt szó a kanadaiak tervezett ausztrál Hornet beszerzéséről, az múlt héten egy újabb információ látott napvilágot. A helyi lapértesüléseket a Kanadai Nemzetvédelmi Minisztérium megerősítette, így a beszerzendő F/A-18-ok darabszáma hivatalosan is felemelkedett 25-re. Az újabb hét gép azonban nem a levegőben tartózkodók mennyiségét növelné, hanem alkatrészek forrásául szolgálna a repülőképes gépek minél további és zökkenő mentesebb üzemeltetése érdekében.

Megkapta az első 30 darabra szóló, 198 millió dolláros megrendelését a BAE Systems az amerikai tengerészgyalogságtól az új ACV kétéltű harcjárművekre vonatkoztatva. A 8x8-as kerékképletű páncélosból, mely az AAV-7-et fogja váltani, a nagyjából egy éven át, 2017 decemberéig folyó csapatpróbákhoz már elkészítettek 16 prototípust, melyek a tesztek során beváltak. Az amerikai tengerészgyalogság terveiben összesen 204 darab ACV beszerzése szerepel 1,2 milliárd dollár ellenében, ezek közül az elsők 2020-ban érik majd el a bevethetőséget, míg a teljes állományt 2023-ig adja át a gyártó.

Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV 1.1 kétéltű 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előrehaladtával egyre nehezebb.

Az eddig megrendelt 4 darab mellé további 4 Shorts C-23B Sherpa szállítógépet kíván megvásárolni Brazília. A dél-amerikai ország szárazföldi erői pár éve az Amazonas környéki szállítási feladatokra kerestek két hajtóműves, 2 tonna rakomány szállítására képes, a törzs hátsó részén nyitható rámpával ellátott repülőgépet. 2016 végén már megjelölték és meg is nézték az amerikai nemzeti gárda állományából 2014-ben nyugdíjazásra került Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket. A 15 leállított és tartós tárolásba helyezett gépből eddig 4 darabot vásároltak meg, ezek közül hármat 1984-ben, egyet 1985-ben gyártottak. Az ország legeldugottabb zugaiban lévő kisebb bázisok, helyőrségek ellátásában alkalmazható típusok közül a merevszárnyúak messze gazdaságosabban alkalmazható egy kimutatás szerint, így ezek beszerzése mellett döntöttek. A Shorts C-23B Sherpa szállítógépek a földi és a légi személyzetek képzésének befejezését, valamint egy a gépeket érintő modernizációt követően várhatólag 2020-ban lépnek szolgálatban. Az érintett terülteken található repülőtereken és leszállóhelyeken addig elvégzik az üzemeltetéshez, kiszolgáláshoz szükséges fejlesztéseket, többek között két új hangárt is felhúznak.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319-112CJ

Boeing F-15SA Eagle

English Electric Lightning F.3

Boeing AH-64E Guardian

Guizhou JL-9

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Airbus A400M Atlas

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4

Rockwell B-1B Lancer

Kawasaki P-1

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Panavia Tornado F.3

Sikorsky MH-60R Strikehawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

Ukrajnában bemutatták a helyben gyártott MT-LB többcélú páncélozott járművön alapuló rakétás páncélvadász tervét. A Sturm-SzM-2-es igencsak emlékeztet a kiindulási alapként szolgáló MT-LB-re. A legfőbb különbség, hogy a páncéltest hátsó részén megemelték a páncéltest magasságát, nagyjából a járműtest feléig, innen páncélzat egyenesen lejt az orrpáncélig. A módosításra azért volt szükség, mivel az egyszerre négy rakétát a 3 méteres magasba emelő, teleszkópos indítóállványnak kellett a hely. A rakéták lézeres félaktív irányítású RK-2M típusúak. Ezekből a Sturm-SzM-2 rakétás páncélvadász az indítóállványon lévő négy darab mellett további nyolc darabot képes szállítani.  A 400 métertől 5500 méterig alkalmazható rakéták a páncéltörő fejrész helyett felszerelhetők repesz-rombolóval is. A 14,5 tonnás tömegű páncélos úszóképességét megőrizte, vízben 4,5 kilométer per órás sebességgel képes haladni. Önvédelméről a vezető búvónyílásával egyvonalban, a törzs jobb oldalára felszerelt távirányítású toronyba elhelyezett 12,7 milliméteres nehézgéppuska gondoskodik.

Németország Airbus Helicopters EC665 Tiger harci helikopterei 14 hónap után elhagyták Malit. Az afrikai országba az ENSZ csapatok támogatására települt át négy gép és 363 főnyi legénység. Egy forgószárnyas elvesztése mellett a pótlásként érkezett példánnyal együtt a Tigrisiek több mint 1000 órát töltöttek a levegőben és mintegy 185 alkalommal támogatták a nemzetközi erőket a levegőből. A földi személyzet az időszakos ellenőrzések elvégzésére, illetve a felmerült meghibásodások orvoslására a 14 hónap alatt több mint 14500 munkaórát fordított. A német nagymacskák feladatait kanadai Griffon-ok veszik át.

Jól halad egy az új könnyűsúlyú torpedó, az SLWT (Swedish Light Weight Torpedo) fejlesztésével a svéd Saab. Az első prototípusok a várt eredményeket teljesítették az eddigi tesztek során. A 2,85 méter hosszú, 400 milliméter átmérőjű, 340 kilogrammos fegyver az igencsak nagy kihívást jelentő Balti-tengerben történő alkalmazásra fejlesztik. A torpedó iránt Svédország és Finnország mutat érdeklődést.

Június 20-án a Saab Kockums Karlskrona-i hajógyárában elkészültek a GOTLAND-osztály névadó egységének élettartamának felénél esedékes nagyjavítási, karbantartási és felújítási munkálataival. Ezek során az egyik legfontosabb fejlesztést a Saab Kockums Stirling Mk3-as meghajtórendszer beépítése jelentette a tengeralattjáróba. Ez a folyékony oxigént és dízelolajt használó erőforrás elődjeihez képest nagyobb hatásfokkal üzemel, valamint a korszerű elektronikai ellenőrző és vezérlőrendszerek is megjelentek rajta. A svéd tengeralattjárókon 1988-ban jelent meg az első Stirling motor, az azóta megszerzett tapasztalatokat rendre felhasználják ezen erőforrások továbbfejlesztése során. A tengeralattjáró korszerűsítésének egyik ugyanilyen fontos tényezője volt a hűtési kapacitás növelése.

Ez csak úgy volt megvalósítható, hogy a tengeralattjárót a torony mögött nagyjából 4 méterre kettévágták és betoldottak a törzsébe egy nagyjából 2 méteres darabot, ami a hűtőrendszereket foglalja magába. A 25 fős legénység elhelyezési körletében is alapos felújítások folytak, de az érzékelők és a harcvezető rendszer is teljesen megújult, valamint a periszkóp is lecserélésre került egy optronikus árbocra. Az 1995. február 2-án vízre bocsátott és 1996 áprilisában szolgálatba lépett HSwMS GOTLAND fedélzetén ezen utóbbi módosítások következtében már megjelentek a következő hajóosztály, az A26-os rendszereinek egy része. A szükséges próbajáratok sikeres teljesítését követően, várhatóan az év vége előtt újra szolgálatba álló, immáron 62 méter hosszú, felszínen 1580 tonnás vízkiszorítással rendelkező GOTLAND 2025 után időkig maradhat majd még szolgálatban.

A tavalyi évben nagy médiavisszhangot kapott Németország tengeralattjáróinak igencsak alacsony hadrafoghatósága. Svédországban is hasonló a helyzet, bár ott a meglévő négy egység közül kettő éppen modernizáláson tartózkodik. Az egyik GOTLAND-osztályú egység 2018 decemberében, míg a másik egy évre rá tér vissza a szolgálatba. Addig mindössze két tengeralattjáróra hárul az összes feladat, ami nem éppen kedvező helyzetet teremt. Az elvárt feladatok miatt hat-hét tengeralattjáróból álló erő lenne a legkedvezőbb, azonban ez a jövőben sem biztos, hogy megvalósulhat. A kormány döntése értelmében csak két A26-os osztályba tartozó egység fog megépülni, a harmadik megépítése nem kapott politikai támogatást. Mindezen változások még jobban szembeötlőek, ha visszatekintünk 30 évvel ez előttre, amikor 12 tengeralattjáróval rendelkezett Svédország.

Kihívásokkal teli időjárási körülmények között, de túl van első tengeri üzemanyag-felvételén a HMS QUEEN ELIZABETH (R-08) repülőgép-hordozó. Az F-35B Lightning II-ek majdani tengeri otthona éppen az új hordozók ellátásnak érdekében megalkotott TIDE-osztályú RFA TIDESPRING ellátóhajóból vételezett 220 köbméternyi üzemanyagot. Ezt a menetirány szerint jobb és bal oldalról is végrehajtotta, miközben a hajók sebessége 12 csomó (22 kilométer per óra) volt, míg köztük a távoltás 42 méterre csökkent. A QUEEN ELIZABETH a nyarat kikötőben fogja tölteni, ugyanis az ősszel történő kifutás után már az F-35B Lightning II-ek fogják birtokukba venni a repülőfedélzetet, a hajó történetében első alkalommal.

Új automata gránátvetőt mutattak be Oroszországban. Az AGS-40-es Balkan 6G27 40 milliméteres lövedékeket bocsát útjukra messze nagyobb tűzgyorsasággal és lőtávval mint elődjei. A meredek és lapos röppályát egyaránt kihasználni képes fegyver fejlesztését még az 1990-es években kezdték meg. Az AGS-40-es Balkan 6G27 legnagyobb lőtávolsága 2,5 kilométer, míg tűzgyorsasága 400 lövés percenként. A gránátvető a háromlábú állványával, melyen az irányzó ülése is megtalálható 32 kilogrammot nyom.

A még jelenleg is folyó politikai kötélhúzás ellenére átadásra került az első Lockheed Martin F-35A Lighting II vadászbombázó Törökország számára június 21-én. A 18-0001/AT-01 jelzésű példány több társához hasonlóan az Egyesült Államokban található Luke légibázisra került, a nemzetközi típusátképző egységhez. Itt egyébként már két török pilóta végezte el sikeresen az átképzést, míg a földi személyzet oktatását az Eglin bázison végzik. A Washington és Ankara között az utóbbi időben az orosz Sz-400-as Triumph (SA-21 Growler) légvédelmi rendszerek beszerzése miatt megromlott kapcsolat talán nem fogja befolyásolni az első gépek hazatértét, mely 2019 szeptemberére van beütemezve. Az új típust elsőként az Erhac támaszponton állomásozó 171. Korsan (Kalózok) és a 172. Sahin (Sólyom) század fogja megkapni.

Izraelben egy új torpedó hadrendbe állításával erősödött a közel-keleti ország tengeralattjáró fegyvernemének ereje. A szűkszavú közleményben az új fegyverre Kaved-ként hivatkoznak és kiemelik nem izraeli gyártmányról, vagy fejlesztésről van szó. Azonban a nagy sebességre képes és nagy mélységekben is hatásosan alkalmazható torpedó ellenőrzését, javítását, továbbfejlesztését az ország védelmi iparára támaszkodva fogják megoldani.

Marokkó tárgyalásokat folytat a Törökországgal Turkish Aerospace Industries (TAI) T-129 Atak harci helikopterek megvásárlásáról. Az észak-afrikai országból a közelmúltban egy küldöttség már látogatást is tett a törökországi gyártónál.

Használt szállítógépet szerzett be a Botswanai Légierő. Az 1998-ban gyártott CASA C-212-400 eddig az Észak-Karolina-i székhellyel rendelkező Fayard Enterprises LLC tulajdonában volt és ha minden igaz mindössze 500 repült órával rendelkezik. A gépet a 2017. február 9-én elveszített C-212-300-as pótlására vásárolták meg.

Banglades légiereje további Hongdu Aircraft Industries Corporation (HAIC) JL-8/K-8 Karakorum-8 sugárhajtású gyakorlógépeket vásárol meg Kínától. A 2014-től alkalmazásba vett 9 K-8W mellé újabb 8 példány kerül majd beszerzésre. 2018 januárjában arról szóltak a hírek, hogy Banglades további 23 K-8W-ot akart megvásárolni és ezen gépállományból létrehoznák a légierő bemutatócsapatát is. Más információk szerint viszont Kínában Banglades számára tizenhat J-10B-t, egy Y-20-as szállító repülőgépet, egy KJ-200 légtérfelderítő repülőgépet és egy K-8W-os századot szeretnének eladni.

Thaiföld a 2011-ben megrendeltek mellé további Diehl Defense IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakétát szerez be légiereje számára. Az országban az IRIS-T már hadrendben áll a Saab JAS-39C/D Gripen és a Lockheed Martin F-16 A/B Fighting Falcon vadászbombázókon. Az újabb vásárlás azonban a Northrop F-5E/F Tiger II vadászbombázók fegyverzetének korszerűsítése érdekében történik. Ezzel a lépéssel az IRIS-T rövid hatótávolságú levegő-levegő rakéta egy újabb típuson fog integrációra kerülni, hiszen eddig csak az F-16, a Gripen, az F/A-18, a Eurofighter Typhoon és a Panavia Tornado volt képes a bevetésére.

Bár a hónap elején már volt szó a kanadaiak tervezett ausztrál Hornet beszerzéséről, az múlt héten egy újabb információ látott napvilágot. A helyi lapértesüléseket a Kanadai Nemzetvédelmi Minisztérium megerősítette, így a beszerzendő F/A-18-ok darabszáma hivatalosan is felemelkedett 25-re. Az újabb hét gép azonban nem a levegőben tartózkodók mennyiségét növelné, hanem alkatrészek forrásául szolgálna a repülőképes gépek minél további és zökkenő mentesebb üzemeltetése érdekében.

Megkapta az első 30 darabra szóló, 198 millió dolláros megrendelését a BAE Systems az amerikai tengerészgyalogságtól az új ACV kétéltű harcjárművekre vonatkoztatva. A 8x8-as kerékképletű páncélosból, mely az AAV-7-et fogja váltani, a nagyjából egy éven át, 2017 decemberéig folyó csapatpróbákhoz már elkészítettek 16 prototípust, melyek a tesztek során beváltak. Az amerikai tengerészgyalogság terveiben összesen 204 darab ACV beszerzése szerepel 1,2 milliárd dollár ellenében, ezek közül az elsők 2020-ban érik majd el a bevethetőséget, míg a teljes állományt 2023-ig adja át a gyártó.

Az aknák robbanása ellen fokozottan védett kétéltű létrehozására, mellyel a tengerészgyalogság ACV tenderén indultak, a BAE Systems összeállt az olasz Iveco Defence-el, mely a kiindulási alapot biztosította. Az 13 lövész szállítására képes 3 fős legénységű ACV 1.1 kétéltű 700 lóerős FPT Industrial Cursor 16 motorjával kiválóan elboldogul a homokos tengerpartokon is. A bőrnyakúak kegyeinek elnyerésért a SAIC társult a Singapore Technologies Kinetics (STK) vállalattal így a Terrex 2-es továbbfejlesztett variánsa volt az olasz eredetű jármű kihívója. A már 4 évtizede szolgáló AAV-7-ek üzemben tartása egyre nagyobb feladatot jelent, hiszen számos alkatrészük gyártása befejeződött, így ezek pótlása az idő előrehaladtával egyre nehezebb.

Az eddig megrendelt 4 darab mellé további 4 Shorts C-23B Sherpa szállítógépet kíván megvásárolni Brazília. A dél-amerikai ország szárazföldi erői pár éve az Amazonas környéki szállítási feladatokra kerestek két hajtóműves, 2 tonna rakomány szállítására képes, a törzs hátsó részén nyitható rámpával ellátott repülőgépet. 2016 végén már megjelölték és meg is nézték az amerikai nemzeti gárda állományából 2014-ben nyugdíjazásra került Shorts C-23B Sherpa szállítógépeket. A 15 leállított és tartós tárolásba helyezett gépből eddig 4 darabot vásároltak meg, ezek közül hármat 1984-ben, egyet 1985-ben gyártottak. Az ország legeldugottabb zugaiban lévő kisebb bázisok, helyőrségek ellátásában alkalmazható típusok közül a merevszárnyúak messze gazdaságosabban alkalmazható egy kimutatás szerint, így ezek beszerzése mellett döntöttek. A Shorts C-23B Sherpa szállítógépek a földi és a légi személyzetek képzésének befejezését, valamint egy a gépeket érintő modernizációt követően várhatólag 2020-ban lépnek szolgálatban. Az érintett terülteken található repülőtereken és leszállóhelyeken addig elvégzik az üzemeltetéshez, kiszolgáláshoz szükséges fejlesztéseket, többek között két új hangárt is felhúznak.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Airbus A319-112CJ

Boeing F-15SA Eagle

English Electric Lightning F.3

Boeing AH-64E Guardian

Guizhou JL-9

Lockheed Martin F-35B Lightning II

Airbus A400M Atlas

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II

Eurofighter EF-2000 Typhoon FGR.4

Rockwell B-1B Lancer

Kawasaki P-1

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Mirage 2000D

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Gulfstream Aerospace G-550-CAEW

Panavia Tornado F.3

Sikorsky MH-60R Strikehawk

Eurofighter EF-2000 Typhoon

A LOT tovább bővít Magyarországon. A Budapestről New Yorkba és Chicagóba irányuló hosszú távú, illetve a krakkói járatának sikeres elindítását követően most elérkezett az idő, hogy a légitársaság London City (LCY) Repülőtérre indítson járatot.

Kisebb történelmi mérföldkőnek nevezhetjük azt, amit a magyar katonák elértek Vidselben, a Légi Fölény 2018 elnevezésű gyakorlat keretében: Svédország és az Európai Unió legnagyobb kiterjedésű lőterén ugyanis első ízben hajtottak végre levegő-föld éleslövészetet a Magyar Honvédség JAS-39 Gripen típusú vadászgépei.

Régóta nem vették (nyilvánosan) igénybe a bakonyi gyakorló- és lőtérkomplexum tótvázsony-nagyvázsonyi szekcióját. A közeli szovjet atomtároló, más néven "kis Moszkva" alakulatai, illetve más JuGV és MN egységek által a rendszerváltozásig sokat használt területre most viszont az EDA ETAP-T gyakorlatán légideszantot dobtak.

Lengyel Herky az ikonikus vöröstéglás lőtéri torony mögött.

A dobás előtt pár órával az ETAP-T résztvevőinek bérelt autói, illetve honvédségi járművek jelentek meg a DZ-ben, bejárva azt, majd elekronikus és vizuális navigációs eszközöket telepítve.

Ejtőernyősök ugranak a Powidzból érkezett C-130E-ből.

A fotó koordinátabélyegének alternatívája, ha látszik, hol készült :-)

Ejtőernyős földet érés előtt. A háttérben jól látszik a DHCS központi atomtároló objektuma, melyet tótvázsonyi mellett zsófiapusztaiként is szoktak emlegetni. Jobbra a fűben felsejlik a "fogadóbizottság" által kihelyezett neonnaracssárga jelzőpanel.

Luftwaffe C-160D a rárepülés utolsó másodpereceiben...

...amely során egy teherimitációt juttatott a földre, mint a minap, Szolnokon.

Szpottervárakozás. Csendélet rádióval, objektívvel, ájtatos manóval :-)

A tótvázsonyi lőtérrész az úrkúti út mindkét, keleti és nyugati oldalára kiterjedt. Több helyütt beton szekciók tették lehetővé a nehéz (láncos) eszközök áthaladását.

Ez a beton megfigyelőkupola a nagyvázsonyi oldalon lapul a fűben.

Zord