Biztonságpolitika

Június 17-én a macedón és görög miniszterelnökök, Zoran Zaev és Alexis Ciprasz, valamint külügyminisztereik, Nikola Dimitrov és Nikos Kotzias aláírták a több mint két és fél évtizede húzódó görög–macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében Görögország és Macedónia megállapodott, hogy Macedóniát ezentúl Észak-Macedóniának hívják. Az eseményen a miniszterelnökök és külügyminiszterek mellett részt vett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, Johannes Hahn, európai uniós bővítési biztos, illetve Matthew Nimetz, ENSZ-megbízott, aki 1999 óta koordinálja a névvitát. A megállapodást a macedón parlament már ratifikálta, de a görög parlamentnek ratifikálnia kell még, és Macedóniában népszavazást is tartanak a kérdésről ősszel.

A névvita előzményei és körülményei

A 90-es évek óta fennálló görög–macedón névvita gyökerei az ókorig visszavezethetőek, mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra; a görög álláspont szerint a makedónok is görögök voltak, míg a macedónok a makedón-macedón kontinuitást vallják. A földrajzi Makedónia három részből áll; megkülönböztetünk vardari, pirini és égei egységeket; a történelem során állt bolgár, bizánci és szerb uralom alatt is a Balkán török megszállásáig, majd az említett területeket osztották fel az 1912-13-as Balkán-háborúk alatt. Így került a vardari rész Szerbia (ez feleltethető meg a mai Macedóniának), a pirini rész Bulgária és az égei rész Görögország kezére. 1991-es függetlenedéséig Macedónia a két jugoszláv állam részét képezte; 1945-től a második délszláv állam tagköztársasága.

A három részből álló földrajzi Makedónia. Forrás: wikiwand.com

A macedónok nemzeti ébredése a térség többi népéhez képest későn, a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg, amikor Macedónia már a szerb, a bolgár és a görög nacionalizmusoknak is célpontja volt. Már ekkor megjelent az identitás azon eleme, hogy Nagy Sándor is szláv volt, és a macedónok az ő leszármazottai. A macedón nemzeti önállóság elnyerése és az identitás megszilárdítása azonban a második délszláv államhoz köthető: a kiegyensúlyozási politika részeként, a kis nemzetek megerősítésének szellemében az identitás alapjait képező nyelv és vallás tekintetében is előrelépés történt. A macedón nyelvet az irodalmi nyelv kodifikálásával elkülönítették a bolgár és a szerb nyelvektől, a macedón ortodox egyházat pedig leválasztották a szerb egyházról, illetve 1967-ben autokefál státuszt is kapott. Előbbit a bolgárok nem ismerik el; a macedón nyelvet a bolgár egyik dialektusának tartják, míg az egyház autokefál jellegét a szerb testvéregyház nem fogadja el. A legnagyobb szembenállása a macedónoknak azonban a görögökkel van, akik egyenesen az állam nevét utasítják el, hiszen területi követeléseket látnak mögötte.

Görögország álláspontja

Görögország a macedónok 1991-es függetlenedése óta nem ismeri el a Macedón Köztársaság államnevet. Egyrészt elutasítja a makedón-macedón kontinuitásra történő nemzetépítést, másrészt saját, észak-görögországi Makedónia (égei makedón rész) nevű tartományukra hivatkozva állítja, ezt a nevet csak a görögök használhatják, és a macedón lépéseket a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Amellett, hogy macedón területi követelésektől félnek a görögök, Macedónia államnévvel a görög Makedónia tartományban élő szlávok identitásának erősítésével vádolják a macedónokat, melynek a vége – a görög retorika alapján – akár autonómia-követelés is lehet.

Görögország a kezdetektől fogva több komoly diplomáciai sikert is elért a görög–macedón névvita tekintetében. Már 1991-ben, a Badinter-bizottság jelentésében megjelent, hogy csak olyan jugoszláv utódállam függetlenségét ismeri el a nemzetközi közösség, amelynek nincs területi követelése más állam felé. 1993-ban az ENSZ Közgyűlésének határozata nyomán Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (the Former Yugoslav Republc of Macedonia, FYROM) néven lett Macedónia ENSZ-tag, a továbbiakban a NATO és az EU is ezt a megnevezést követte. 1995-ben létrejött a két ország kapcsolatainak rendezésére az úgynevezett Ideiglenes Megállapodás (Interim agreement), melyben mindkét állam tett engedményeket: Macedónia vállalta, hogy nem csak Görögország felé, de más állam irányába sem támaszt területi követeléseket, Görögország pedig ígéretet tett, hogy nem fogja akadályozni Macedónia euroatlanti integrációját, illetve elismerte a FYROM államnevet; a névvita további rendezését azonban későbbre halasztották. Ám a tárgyalások befagytak, az Ideiglenes Megállapodás így elkezdett de facto végleges megállapodásként funkcionálni.

Új államnévvel úton az Európai Unióba?

Habár Görögország az Ideiglenes Megállapodásban megerősítette, hogy nem akadályozza Macedónia euroatlanti integrációját, a valóságban más magatartást tanúsított. Macedónia elsőként írta alá 2001-ben a nyugat-balkáni országok közül a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalásokat mégsem tudták megnyitni a folyamatos görög vétó miatt. Hasonló helyzet állt elő a NATO tekintetében is, a szervezet a 2008-as bukaresti csúcson fogalmazta meg először Macedónia esetleges meghívását a közösségbe, melyet Görögország azonnal vétózott a névvitára hivatkozva; kijelentette, hogy először azt kell megoldani.

A kapcsolatokat továbbá nehezítette a macedón belpolitikában jelenlévő, kifejezetten a 2008-as ún. Antikvizacija kampánnyal induló és a Szkopje 2014 programban kiteljesedő nacionalista retorika. A jobboldali, nacionalista kormánynak (VRMO-DPMNE, Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a célja ezzel egyrészt a macedón identitás erősítése volt, másrészt az ország problémáiról a presztizsberuházásokkal próbálták elterelni a figyelmet. Az ókori makedónokkal való közösség hangsúlyozása, és makedón történelmi alakok átvétele (Nagy Sándor és apja, II. Fülöp) csak mélyítették a görögökkel való ellentétet. Változást elsőként a 2017-es kormányváltás hozott, a hatalomra került szociáldemokrata kormány (SDSM, Macedóniai Szociáldemokrata Unió) kompromisszumkészsége a görögök felé már a kezdetekben megmutatkozott, mikor bejelentették, hogy leállítják a Szkopje 2014 programot. A nyitás már 2018 februárjában látható volt, amikor a Nagy Sándor repülőteret átnevezték Szkopje nemzetközi repülőtérre, illetve a Nagy Sándor autópálya új neve Barátság (Prijateljsko) autóút lett.

Macedónia euroatlanti integrációja az új névvel azonban most új lendületet vehet. A 2018 februárjában megjelent európai uniós Nyugat-Balkán stratégia Macedóniát akkor az élenjáró Szerbia és Montenegró mögé sorolta; a megállapodás aláírása után Federica Mogherini biztatóan nyilatkozott: „(…) ma véget ért egy időszak, de ezzel együtt egy új utazás kezdődik, mely Szkopjét az európai integráció felé vezeti.”

Ellenérzések mindkét oldalon

A megállapodást a macedón parlament június 20-án ratifikálta; a 120 fős parlamentből mind a 69 jelenlévő képviselő elfogadta az egyezményt, míg az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A megállapodás értelmében Macedóniának több mint 150 változtatást kell tenni az alkotmányában, mielőtt az a görög parlament elé kerülhet ratifikálásra. A szociáldemokrata macedón miniszterelnöknek, Zoran Zaevnek és kormányának a legnagyobb kihívást a nacionalista ­– a korábbi kormányokat adó pártból jövő –, VMRO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov jelenti, aki nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Ivanovnak egyszer lehetősége van az egyezmény vétózására, ám ha azt másodszor is abszolút többséggel megszavazza a parlament, kénytelen lesz elfogadni. Zaev tervei szerint legkésőbb ősszel fogják megtartani az egyezményről szóló népszavazást.

A görög oldalon sem fogadták egyhangú támogatottsággal az egyezmény megkötését. Ciprasz ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Új Demokrácia, a legnagyobb ellenzéki párt, mely ugyan nem volt sikeres, ám a miniszterelnöknek így is kihívást fog jelenti a parlamentben a megállapodás ratifikációja. Nemcsak a parlamentben emelték fel a szavukat az egyezmény ellen, hanem tüntetések is kezdődtek Görögországban; „kapitulációnak és árulásnak” bélyegezve a megegyezés aláírását.

A görög–macedón konfliktus két és fél évtizede során több alternatív macedón államnév is felmerült. Ilyenek voltak a már 1995-ös Pinheiro-javaslatban szereplő Új-Macedónia és Felső-Macedónia, melyeket akkor a görög fél utasított el. A vétó mögött olyan megfontolás állt, hogy a földrajzi előtaggal ellátott javaslatok mögött Görögország Makedónia nevű tartományának veszélyeztetését látja. Így az Észak-Macedónia vagy Felső-Macedónia is sikertelen volt sokáig. Később a görögök által javasolt Szkopijanija, Szkopjei Köztársaság vagy Várdári Köztársaság alternatívákat a macedónok nem fogadták el, mert a Macedónia szó nem szerepelt bennük valamilyen formában. 2006-ban már majdnem megegyeztek a Matthew Nimetz által javasolt Macedón Köztársaság (Szkopje) névben a felek, ám végül a macedónok elutasították. 2006 és 2008 között újabb alternatívák jöttek: Alkotmányos Macedón Köztársaság, Felső-Macedón Köztársaság, Demokratikus Macedón Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Új Macedón Köztársaság. Ezek azonban már nem tekinthetők komoly javaslatoknak, Macedónia csak multilaterális szinten használta volt, bilaterális szinten maradt volna az ország alkotmányos neve.

A támadások ellenére mindkét oldal megerősítette, hogy nincs visszaút, az egyezmény ratifikációja meg fog történni. A több mint két és fél évtizedes konfliktus lezárásával Macedónia Észak-Macedóniaként (Severna Makedonija) vagy Észak-macedón Köztársaságként (Republika Severna Makedonija) jelenhet meg a nemzetközi közösség előtt, a továbbiakban nem kell alkalmazni a „FYROM” megnevezést. Az ország nyelvét a továbbiakban is macedónnak fogják hívni, az ország lakóira macedónokként vagy Észak-Macedónia állampolgáraiként hivatkozhatunk.

A minap csillagmotor dübörgésére figyelhettek fel a Velencei-tó környékén járók, majd rövidesen felbukkant a hang gazdája is. Az alkonyati órákban egy An-2-es fordulózott a dombok felett. A mezőgazdasági repülés talán legismertebb, legmegbízhatóbb kukacbombázója ezúttal „légi célpontok” ellen dolgozott – szúnyogirtást végzett.   

Valaha mindennapos látvány volt Magyarországon a földek felett dolgozó mezőgazdasági An-2-es.

Az Ancsa orrában ezer lóerős, kilenchengeres AS-62-es csillagmotor dübörög.

A HA-MAY oldalát az alkonyati napfény súrolja. 

A vegyszer a szárny alá függesztett szórócső hat szórófején keresztül áramlik a szabadba, remélhetőleg a szúnyogok legnagyobb bánatára. A futóművek között a szivattyút forgató szélkerék pörög.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

2018. június 21-én ünnepélyes keretek között búcsúztatták el a Francia Légierő Dassault Mirage 2000N típusát, mely 30 év után köszönt el az aktív szolgálattól. Az áthúzásokkal tarkított ceremóniának a Istres-Le Tubé légibázis adott otthont.

A cseh védelmi minisztérium bejelentése alapján ismét napirendi pont új szállító repülőgépek beszerzése a légierő részére: két példánnyal szeretnék bővíteni CASA C-295M flottájukat.

A jelenlegi tervek szerint még hosszú évtizedekig hadrendben marad az F/A–18 Super Hornet vadászbombázó. Ez persze nem jelenti azt, hogy az „öregfiú” változatlan formában várja az ellenfeleket.

Az orosz TASzSz hírügynökség értesülése szerint Oroszország védelmi minisztériuma fel szeretné éleszteni a MiG-AT kiképző repülőgép programot, mely korábban a Jak-130-assal szemben maradt alul a légierő új kiképző repülőgépek beszerzésére kiírt tenderén.

Migrációról szóló EU-csúcs Brüsszelben 

Az elmúlt hónapokban több uniós magországban is a migráció kérdése uralta a belpolitikai napirendet. Bár az Unióra nehezedő migrációs nyomás jelentősen csökkent a 2015-ös évhez képest, a kérdés megoldatlansága mégis több országban belpolitikai válságot eredményezett. Míg a migráció jelenségével összekapcsolódó félelmek Olaszországban Giuseppe Conte euroszkeptikus és bevándorlásellenes kormányát segítették hatlomra, addig Berlinben ugyanez a kérdés az Angela Merkel vezette CDU (Kereszténydemokrata Unió) és a Horst Seehofer által elnökölt CSU (Keresztényszocialista Unió) között okozott már magát a koalíciós kormányt veszélyeztető nézeteltérést.

Ilyen körülmények között került sor június 28-án és 29-én  Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Bár a találkozót megelőzően az új olasz kormány az Európai Tanács által elfogadandó zárónyilatkozat blokkolásával fenyegetett, a rendkívül hosszúra nyúlt ülést követően végül  az olaszok is belementek a közös megoldás elfogadásába. Az állam- és kormányfők által elfogadott nyilatkozatban az Európai Unió tagállamai közös fellépést fogalmaztak meg az Európába irányuló nyugat-, közép- és kelet-mediterrán migrációs útvonalak lezárásával kapcsolatban. Az intézkedések többek között magukban foglalják a frontállamok (Olaszország, Görögország) nagyobb fokú támogatását és az embercsempész-hálózatokkal szembeni keményebb fellépést is.

A nyilatkozat továbbá kitért az Unió és Törökország között kötött migrációs megállapodás teljes végrehajtásának a szorgalmazására,  illetve úgynevezett regional disembarkation platformok létrehozására. A zárónyilatkozat értelmében ezeken az állomásokon döntenének az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) közösen a tengerből kimentett személyek státuszával kapcsolatban. A záróokmány kiemelte, hogy a menekültügyi eljárások lefolytatása az erre a célra létrehozott központokban fog megtörténni, ezen centrumok felállításáról önkéntes alapon döntenének az egyes tagállamok.

https://static.council-tvnewsroom.eu/7d391356-7ba7-11e8-99c0-bc764e092fac/119793-European_Council-TUSK-Highlights_PRV.mp4

Donald Tusk összefoglalója az EU-csúcsról. Forrás: consilium.europa.eu

Védelempolitika

Implementing the Global Strategy: The EU delivers on security and defence címmel adta közre Frederica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az Unió globális stratégiájának két éves jelentését. A 2016-ban elfogadott stratégia célja, hogy az EU gazdasági és diplomáciai súlyának megfelelően képes legyen katonai és hibrid kihívásokra is válaszolni a többi globális szereplőtől nem elmaradva. Az orvosolni kívánt problémák között a védelmi költségek szétaprózódása, a koordináció hiánya és az eszközpark sokfélesége szerepel első helyen – ahogy ezt az alábbi ábra is mutatja.

Forrás: eeas.europa.eu

A főképviselő asszony kiemelte, hogy a gyors fejlődésnek és az ígéretes eredményeknek legfontosabb tényezője, hogy a két év alatt kiépült az EU eszköztára a kontinens biztonságának fejlesztésére. A tagállamok egyetértésével alakulhatott meg a PESCO, az EDF és az European Peace Facility, amelyek mind új lehetőségeket nyitnak meg a tagállamok előtt a védelmi együttműködésben. A hibrid fenyegetésekre adott gyors és hatékony válaszadás elősegítésére jött létre a Hybrid Fusion Cell, amely a tagállamok közötti információáramlást hivatott elősegíteni.

Június 26-án a Tanács következtetéseket fogadott el az Európai Unió tengerészeti biztonsági stratégiájának (EUMSS) felülvizsgálatáról. A stratégia azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az EU kereskedelmének jelentős részét a vízen bonyolítja le, ezért fontos a gazdaság számára a tengerek biztonságának garantálása. Federica Mogherini, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője szerint a módosított akciótervnek köszönhetően az Unió megőrizheti fontos szerepét, melyet a tengerek és óceánok biztonságának fenntartásában tölt be világszerte. A stratégiát 2014-ben fogadták el, olyan problémák kezeléséről ír, mint például a határokon átívelő és a szervezett bűnözés, a biodiverzitást érő fenyegetések vagy különböző halászati problémák kezelése. A módosított akcióterv hozzájárul többek között az Európai Unió globális stratégiájának végrehajtásához is.

European Intervention Initiative

Kilenc uniós tagállam írta alá a European Intervention Initiative nevet viselő kezdeményezést, amelyet először Emmanuel Macron francia államfő vetett fel szeptemberben. Az aláírók között ott van Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália és Észtország. A projekt lényege egy gyorsan bevethető, az EU intézményeitől független egység létrehozása, amelyet a kontinenshez közeli válságkörzetekben fognak bevetni. A kezdeményezés a válságkezelés mellett a közös stratégiai kultúra kialakításában és a tagállami haderők és haderőnemek közötti együttműködés fejlesztésében is jelentős szerepet játszhat. Különlegessége, hogy a résztvevők között megtalálható az Egyesült Királyság is. Bár a britek a Brexit-tárgyalások folyamatában kihátráltak a PESCO-ból és több uniós védelmi projektből, a francia kezdeményezés mégis lehetőséget teremthet a kontinens második legnagyobb haderejének együttműködésére az Unióval.

A kezdeményezés jövője sokáig bizonytalan volt a Macron és Angela Merkel német kancellár közötti nézeteltérés miatt a közös védelem jövőjéről. Németország ragaszkodott az uniós struktúrához, azonban ez az elmúlt egy hónapban változni látszott – feltehetően a közelgő EP-választások miatt, ahol különösen fontos a francia-német tandem összhangja. A központi kérdés – vagyis, hogy az EII a PESCO riválisa vagy kiegészítése lesz –, továbbra is megválaszolatlan maradt. A vitában meghatározó lesz az új projekt finanszírozhatósága, amiben Németországtól, mint a kontinens legnagyobb gazdaságától, komolyabb felajánlásokat várnak.

A megállapodás ellenére Theresa May, brit miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy az Unió jelenlegi magatartása veszélyezteti a polgárok biztonságát. Az uniós hozzáállás szerinte akadályozza az információmegosztást a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatban a Brexit után. Az Egyesült Királyság szeretne minden korábbinál szélesebb körű hozzáférést az uniós adatbázisokhoz, cserébe felajánlja a saját szolgálatai által gyűjtött információkat. A brit kormány ugyanis továbbra is széleskörű együttműködést szeretne fenntartani az EU-val a biztonság, a bűnüldözés és a terrorizmus elleni harc területén. Theresa May sürgette az uniós vezetőket, hogy a június végi Európai Tanács (50.cikk) ülésen vegyék figyelembe a polgárok biztonságát a tárgyalási irányelvek meghozatalakor.

BREXIT

A brit parlament alsóháza leszavazta a felsőház Brexit-megállapodással kapcsolatos módosító indítványait június 13-án. A Lordok Háza javaslatai szorosabb kapcsolatot hagytak volna meg az Európai Unióval, mivel az Európai Gazdasági Térségben folytatták volna a kereskedelmet az Unióval. Az EGT támogatói azzal érvelnek, hogy gazdaságilag előnyös lenne, ha a jelenlegivel hasonlóan szoros viszony maradna az EU országaival. A javaslat ellenzői ezzel szemben úgy látják, hogy az EGT-ben való maradás szembemenne a kilépésre felhatalmazást adó 2016-os népszavazás eredményével.  Az alsóház képviselői így a kormány akaratával összhangban leszavazták a javaslatokat 327-126 arányban.

Június 19-én egy közös nyilatkozatot adott ki az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság a március óta lezajlott Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója a következőket mondta el a nyilatkozat kapcsán:

• Sikerült haladást elérni a vámok, az adók, az Euratom és az áruk minősítése kapcsán.
• A személyes adatok védelme fontos a felek számára.
• Továbbra sincs megállapodás az ír-északír határ ügyében, aminek Barnier szerint tartalmaznia kell egy biztonsági megállapodást is.

Michel Barnier az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén is ismertette a fejleményeket június 26-án. A 27 tagú formációban ülésező Tanács megvizsgálta a tárgyalások aktuális állását, a lezáratlan kérdéseket, valamint az Európai Tanács (50.cikk) által június 29-én elfogadandó következtetések tervezetét. Az elkövetkező ülés során az európai vezetők megvizsgálják az összes nyitott kérdést – többek között az Írország és Észak-Írország között húzódó határral kapcsolatban. 

Az Európai Tanács (50.cikk) június 29-ei ülésén tárgyaltak az EU27-ek vezetői a Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Az Unió főtárgyalójától kapott beszámoló után a vezetők üdvözölték a jelentős haladást a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével kapcsolatban. Az Európai Tanács azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos területeken még nem értek el kellő mértékű előrelépés – ilyen területek például Gibraltár státusza, az ír–északír határ megoldatlan kérdése. Utóbbi kapcsán egy „tartalékmegoldás” megalkotásának fontosságára hívták fel a figyelmet az uniós vezetők. Fokozottan hangsúlyozták, hogy minél hamarabb meg kell kötni a megállapodást, hogy az a kilépés napján hatályba léphessen.

20 évvel ezelőtt, 1998. július 23-án következett be a magyar MiG-29-esek egyetlen katasztrófája, amelynek során Rácz Zsolt alezredes életét veszítette.

Az összes észak-afrikai ország elutasította, hogy a területén az Európai Unió létrehozza azokat a migrációs központokat, melyekről a néhány nappal ezelőtti uniós csúcson megállapodtak.

Tovább olvasom

Egy nappal a tervezett határidő előtt ismét átadták a forgalomnak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér felújított 1. (13R/31L) futópályáját. Az új betonról felszálló első repülőgép az Emirates öböl-menti légitársaság Dubaj-ba tartó Boeing 777-300 típusú járata volt.

A Magyar Honvédség fegyvernemi napjai között július 2. a repülőműszakiaké.

Tisztelet mindazoknak, akik repülőgépek vagy helikopterek üzemeltetésével és javításával szolgálták és szolgálják a magyar katonai repülést.  

 * * *

Fotó: Szórád Tamás

A magyar forgószárnyas közösség a 2000-ben kivont Mi-2-es és a 2016-ban szolgálatba állított AS 350 Ecureuil után egy újabb típussal írja majd a hazai könnyű helikopteres katonai repülés történetét. Nem is akármilyennel, az Airbus Helicopters H145M típusú, könnyű támogató helikopterével.  

A típus tavaly jelent meg Magyarországon, amikor egy HForce fegyverrendszerrel felszerelt H145M teszthelikopter pápai bázissal, a Bakony térségében repült.

A HForce rendszernél a helikoptervezető és a lövész egyaránt sisakcélzót/kijelzőt használ. Bal oldalon egy 70 mm-es nem irányított rakéta konténer látható, a jobb oldalon egy 12,7 mm-es géppuska konténer, az orr alatt pedig a szenzortorony.

2017 októberében, valahol a Bakony felett. A hajózók a sisakcélzót és a 70 mm-es nem irányított rakétát egyaránt tesztelték. A nem irányított fegyverzettel a pilóta önállóan is dolgozhat. Ha ugyanezt a szenzortorony segítségével hajtják végre, vagy az irányított fegyverzetet alkalmazzák, már szükség van fedélzeti lövészre is.

A további tesztelésre Svédországban került sor, ahol az Thales FZ275 70 mm-es lézerirányítású rakétáit indították.

A HForce rendszerrel felszerelt H145M-mel tavaly augusztusban Németországban kezdték meg a repüléseket.

H145M német felségjellel. A Bundeswehr helikopteréből különleges műveleti katonák gyakorolnak.

* * *

Fotó: Airbus

Június 21-én egy gyakorlat során baleset történt a Német Haditengerészet egyik SACHSEN-osztályú fregattján a norvég partok közelében hajózva. A névadó egység mellső, 32 cellás Mark 41 (Mk 41) függőleges indítókonténeréből indult útjára egy Raytheon SM-2 Block IIIA légvédelmi rakéta, mely az indítás során fellépő probléma okán az indítókonténer elhagyását követően felrobbant és darabjai közül számos visszaesett a fedélzetre. A felrobbanó rakétától két tengerész szenvedett könnyebb sérüléseket, valamint a tökéletesen működő tűzoltó rendszer ellenére a felcsapó lángok miatt hajóhídon és indítókonténerek környékén keletkezett sérülés a fregatton. A Blohm és Voss hajógyárban épített és 2004 novemberében szolgálatba állított SACHSEN (F219) az eset után június 22-én reggel a norvég Harstad kikötőjébe futott be, majd visszatért a németországi Wilhelmshaven városába, ahol alaposabb kárfelmérés fog következni.

Úgy tűnik, a 2018-as év júniusában megvalósulhat az Airbus A400M Atlas teherszállító repülőgépek légi üzemanyag átadási képessége. E hónap második hetén történ francia bejelentést követően ezen a héten Németországban is hasonló hír látott napvilágot. Érdekesség, hogy míg a franciák „házon belül” Dassault Rafale vadászbombázók segítségével végezték el a rendszerek végső próbáját és az utántöltési eljárások kialakítását, addig a németek 62. Szállítórepülő-ezredének gépe Spanyolországba települt át.

Itt 14 tonnányi üzemanyag EF-18-as Hornet vadászbombázókba történt átadása során bizonyosodtak meg a képesség használhatóságáról. A franciák a próbákat a lehető legnagyobb magassági és sebességtartományokban végezték el, sőt éjszakai körülmények közötti éjjellátó szemüveggel alkalmazásával is történtek tesztek. A próbák során a Rafale hajtómű meghibásodást és vezérlőrendszer hibát is imitált. Hasonlóan részletes információk Németországból eddig még nem érkeztek. A következő évben tovább folyik majd a légi üzemanyag-átadással kapcsolatos vizsgálatok sora a franciáknál, ezek egyik típusa a Mirage 2000-es lesz.

Nagy-Britanniában a közelmúltban a hadsereg kötelékébe tartozó Wildcat és Apache helikopterek szoros együttműködését tették próbára egy éleslövészettel egybekötött gyakorlat során. Itt a Wildcat a felderítő és célravezető szerepkörben szerepelt. Ez utóbbit az Apache fegyverzetébe tartozó Hellfire rakétákra is kiterjesztették, ugyanis a Wildcat a fedélzeti lézeres célmegjelölőjét működtetve jelölte ki a megsemmisítendő célt és vezette is célra a Hellfire rakétákat, amiket az Apache hordozott és indított útjukra.

Tovább erősödhet Spanyolország haditengerészetének légvédelme. Washingtonban ugyanis jóváhagyták Madrid részére újabb öt AEGIS légvédelmi rendszer eladását. A Navantia hajógyár által elkészítendő F-110-es osztályú fregattokra az MK7-es variáns fog kerülni az MK 41-es függőleges indítórendszerrel. A 860,4 millió dolláros beszerzésben 20 darab SM-2 Block IIIB légvédelmi rakéta is benne foglaltatik.

Oroszországban a végső szakaszához érkezett egy új, 30 milliméteres gépágyúlövedék fejlesztése. A programozható gyújtóval ellátott lövedéket a fedezék mögött lévő célok mellett légvédelmi feladatokra is fel szeretnék használni. További érdekesség, hogy a fejlesztés befejeztével a BMPT-72 Terminator-2-es harctámogató járművön is tervezik alkalmazni az új lövedéket, itt kisméretű drónok elleni használatával is számolnak.

Június 24-én vasárnap újabb három Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázóval lett erősebb az Izraeli Légierő. A Nevatim légibázisra megérkező példányok a légierő közleménye szerint hamarosan hadrendbe is fognak állni a típust repülő 140. "Golden Eagle" repülőszázad kötelékében. Ezekkel együtt már 12 F-35-ösön található meg a közel-keleti országban, ahová 2024-ig összesen 50 darab fog megérkezni, ha minden igaz két és félhavonkénti ütemezéssel.

Elkészült az Eitan gyalogsági harcjármű második prototípusa is Izraelben. Ezen az első példánnyal szerzett tapasztalatok alapján számos módosítást hajtottak végre, módosításra került a személyzet elhelyezése, a futóművek felfüggesztése, a fékrendszer, az erőátvitel és a kormányzás is. Izraelben idén tavasszal jóváhagyták a szárazföldi haderő fejlesztésére vonatkozó tervezetet, így 2020-tól elkezdődhet majd az Eitan lövészpáncélosok rendszeresítése. A vietnami háború időszakából származó, bár azóta többször is korszerűsített amerikai M113-as lövészpáncélosok nyugdíjazása (melyekből több mint 1000 darabbal rendelkezik Izrael) így bizonyosnak tekinthető.

Az IAI, az IMI és a Rafael által fejlesztett és 2016-ban bemutatott Eitan-t ugyanis több száz darabos mennyiségben tervezik hadrendbe állítani. A 8x8-as kerékképletű 35 tonnás Eitan könnyebb és olcsóbb, mint a Merkava alapján kifejlesztett Namer. A védelmét aktív páncélzattal is erősítő Eitan 3 fős személyzet mellett még 9 lövész szállítására képes. A Trophy aktív páncélzat mellett a moduláris páncélzat is alkalmazásra kerül defekttűrő abroncsokkal egyetemben. Ezekkel 50 km/h-sebesség mellett legfeljebb 16 kilométer tehető meg. A 2014-es gázai konfliktus tapasztalatait is felhasználó páncélos a 750 lóerős motornak köszönhetően képes lesz elérni a 90 km/h sebességet, fegyverzetét távirányított toronyba szerelt 12,7 milliméteres nehéz géppuska, vagy 30, illetve 40 milliméteres gépágyú fogja alkotni.

A konkrét fegyverzet most még nem realizálódott, mindenesetre tavaly nyáron egy új, még a fejlesztés korai szakaszában lévő távirányítású torony prototípusával szerelték fel a Namer nehéz lövészpáncélos egyik példányát. A szállított lövészek számát nem csökkentő, igen alacsony toronyban egy 30 milliméteres gépágyú, (a fotók alapján Orbital ATK Mk44 Bushmaster) és egy 7,62 milliméteres párhuzamosított géppuska került elhelyezésre. A célpontok felderítését, megfigyelését, valamint a fegyverzet irányzását két független optikai rendszer teszi lehetővé. A torony jobb oldalán lévő, 360 fokban körbeforgatható a parancsnok, a másik, a bal oldalon lévő az irányzó számára jeleníthet meg képeket és adatokat a kijelzőn.

Irányított rakéták eddig még nem voltak láthatók a tornyon, de a Rafael Trophy APS aktív páncélzat radarantennáit fel lehetett fedezni rajtuk (ezek eddig a páncéltest oldalán voltak láthatók), így alkalmazásával nem csak a támadó (eddig csak egy Rafael Samson távirányítású fegyverállványra szerelt 12,7 milliméteres nehézgéppuska jelentett a fegyverzetet egy-két, de nem távirányítású állványra szerelt 7,62 milliméteressel együtt), de a védekező képesség is erősödni fog a Namer esetében. Várható, hogy a Namer-ra szerelt torony kipróbálásra fog kerülni a 8x8-as kerékképletű Eitan lövészpáncéloson is.

Az M113-ok cseréjére az Eitan mellett a másik opciót a Merkava harckocsik Mk2-es variánsai jelentik, hiszen ezek lassan kivonásra kerülnek a hadrendből a korszerűbb változatoknak köszönhetően. A jelentős páncélvédelemmel rendelkező harckocsik a torony eltávolítása és némi korszerűsítés és átalakítás után, mint lövészpáncélosok jelenhetnek meg újra a szárazföldi erők kötelékében. Az első átalakított példánnyal még 2016 tavaszán folytatták le az első csapatpróbát, sikerrel. A távolabbi jövőben a Merkava Mk5-ös mellé egy újabb harckocsi is megérkezhet, ez pedig a 32 tonna körüli tömeggel rendelkező Carmel lesz. Ennek megjelenésére 2025-2027 körül lehet számítani.

Algériában bemutatták az erősített fegyverzetű orosz eredetű BTR-80-as páncélozott szállító harcjárművet. Az átalakítást a hírek szerint helyben végezték és egy hadgyakorlat alatt már demonstrálták is a működőképességét. A PSZH tornyának tetejére a szintén orosz 9M133 Kornet irányított páncéltörő rendszer került két rakétával. Az indítótubusok között lett elhelyezve a célzórendszer, ami a Kornet optikai irányzéka mellé felszerelt infravörös kamerából és lézeres távolságmérőből áll. Ezen rendszereket tartalmazó páncélozott dobozok mellső részén nem látható az optikák védelmére szolgáló nyitható-zárható fedél.

A The Indian Express információi szerint igencsak magas az ára a hazai gyártású Hindustan Aeronautics Limited (HAL) Tejas Mark1A vadászbombázóknak. A tavalyi keltezésű dokumentum szerint - mely a védelmi bizottság elé került felterjesztésre egy megrendelés reményében - a 83 darabos mennyiségben legyártásra kerülő alváltozat darabára 67 millió dollár lesz, míg a jóval potensebb és kiforrottabbnak tekinthető konkurensek közül a Lockheed Martin 55 millió dollárt kért egy F-16-ért, míg a svéd Saab 66 millió dollárt állapított meg egy Gripen áraként. Éppen ezért felülvizsgálják a gyártó árképzését, hogy megállapításra kerüljön a darabárak közötti eltérés oka.

Tajvanon sikeres repülési próbán vannak túl a helyi légvédelmi rakéta továbbfejlesztett változatával. A Sky Sword II rakéta (más néven Tien Chien II, vagy TC-2) ősapja egy levegő-levegő osztályú fegyver volt, de a számos módosítás után egyre nagyobb képességekkel rendelkezik földről, hajófedélzetről történő indításnál is. A mostani hírben szereplő TC-2C variáns létrehozása a hatótávolság emelését célozta meg az eddigi 60 kilométerről 100 kilométerre. A Mach 6-os sebesség elérésére képes TC-2C rakéta korábbi, májusi tesztje sikertelen volt, az irányítórendszer miatt. Most viszont sikerült elérni a kitűzött célt, a 100 másodperces repülési időtartamot. A harci körülményeket szimuláló összetettebb próbákat követően a TC-2C várhatólag 2020 előtt állhat majd rendbe.

Új-Zélandon kiválasztásra került a hat darabos mennyiségben szolgálatban álló Lockheed P-3K2 Orion tengeri járőrgépek utódja. A katonai elemzők a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépének képességét találták az ország igényeihez mérten a leginkább megfelelőnek. A nagyjából 1,4 milliárd dolláros beszerzés most a politikusok elé került, akik várhatólag hamarosan rábólintanak az ország egyik legnagyobb védelmi célú kiadására az ezredforduló utáni időszakot nézve. A 4 Poseidon a 2020-as évek közepén vehetné át a régebbi típus feladatkörét.

Ausztrália továbbra is komoly összegeket fordít a haderőnemei fejlesztésére. Legutóbbi jelentős kiadásának újra légierő lesz a haszonélvezője, ugyanis megrendelték az amerikai gyártású Northrop Grumman Corporation MQ-4C Triton távolról irányított repülőgépeket. A típust az amerikai haditengerészet igényei alapján fejlesztették ki a Global Hawk gép alapjain, azonban a felderítő, hírszerző, megfigyelő feladatokat végző rendszereit a tengerek feletti alkalmazáshoz alakították át. A Triton tökéletesen együtt tud működni a Boeing P-8A Poseidon tengeri járőrgépekkel, amiből Canberra szintén rendelt már 7 példányt a 2023-ban kivonásra kerülő AP-3C Orion gépek pótlására. A Northrop Grumman MQ-4C-ből most hat darabról kötöttek szerződést 1,4 milliárd dollár értékben. Az első gép várhatóan 2023 közepén áll majd szolgálatba, míg a hatodik ezt 2025 végén fogja megtenni. A 24 órás repülési idővel rendelkező típus, mely az első Ausztrália által vásárolt Northrop Grumman gyártmányú repülőgép lesz, otthonául a RAAF (Royal Australian Air Force) Dél-Ausztráliában található Edinburgh-i támaszpontját jelölték ki.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Transport Allianz C-160D

Beechcraft T-6C Texan II

Alenia C-27J Spartan

General Dynamics F-16A Fighting Falcon

Pilatus PC-9M Hudournik

Lockheed Martin F-22A Raptor

Dassault Rafale M

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

BAE Systems Hawk T.2

CASA C-101EB Aviojet

Eurocopter EC665 Tiger HAD: 1., 2.

McDonnell Douglas F-15C Eagle

Airbus A400M

Bell-Boeing CV-22B Osprey

MiG-29G

Northrop T-38A Talon

CASA C-212-100 Aviocar

Boeing Chinook HC.2

Dassault Mirage 2000D

Boeing RC-135S

Eurofighter EF-2000 Typhoon

A The Times napilap szerint Donald Tusk azt mondta, hogy az európai vezetőknek látniuk kell az intő jeleket, és számolniuk kell a NATO felbomlásának lehetőségével.

Tovább olvasom

A brazil Embraer repülőgépgyártó közel van egy újabb üzlet megkötéséhez a KC-390 típusa kapcsán: az új katonai teherszállító repülőgépet európai ország szerezné be, ami egyúttal a típus első exportsikere is lehetne.

Magyarország Kormányának elsődleges és kiemelt célja, hogy garantálja Magyarország és a magyar emberek biztonságát, amelyben meghatározó szerepe van a Magyar Honvédségnek.

Az Egyesült Államok megpróbált nyomást gyakorolni NATO-szövetségesére, de a török kormány úgy döntött, nem rendeli alá a külkereskedelmet az amerikai érdeknek.

Tovább olvasom

Húsz darab H145M könnyű többfeladatú felfegyverzett helikoptert szerez be a HM az MH-nak. A ma tulajdonképpen meglepetésszerűen tett bejelentéssel hosszú távon eldőlt a tervezett negyven darabos flotta felének a sorsa. Az sem lehet véletlen, hogy 20 H145M+3 Mi-8+5 Mi-17+12 Mi-24=40. Ebből az következik, hogy a most Oroszországban nagyjavított, 7-8 év üzemidőt biztosító helikoptereknek is lesz utódja, vélhetően a H145M-nél nehezebb szállító és/vagy harci kategória.

Az Airbus Helicopters D-HADX tesztgépe a HForce fegyverrendszer tavaly októberi magyarországi próbái alkalmával a körös-hegyi figyelő felett.

Az Airbus Helicopters közleményéből kiderül az is, hogy a magyar gépek a HForce fegyverrendszerrel (értsd: fegyverzet függesztéséhez, alkalmazásához szükséges rendszerek) lesznek felszerelve. Konkrétan említést tesznek gyorsköteles rendszerről, nagy teljesítményű kameráról (értsd: multispektrális szenzortorony), tűztámogatási rendszerről, ballisztikai védelemről, és elektronikus ellentevékenységi (értsd: önvédelmi) rendszerről. Megjegyzik, hogy HForce révén Magyarország nem irányított és irányított levegő-föld és levegő-levegő fegyverek széles skálájával szerelheti fel és alkalmazhatja a H145M-eket.

Zord

Sikeresen befejeződött a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1. futópályájának műszaki átvétele és a Légiközlekedési Hatóság is elégedett a beton felújításának műszaki színvonalával.

Donald Trump és Vlagyimir Putyin júliusi találkozója után teljesülhet a szíriai kormány követelése, miszerint a megszálló amerikai haderőt ki kell vonni Szíria területéről.

Tovább olvasom