Biztonságpolitika

Amikor a D-nap reggelén, a haditengerészeti tüzérséggel és bombázókkal végrehajtott előkészítést követően az amerikai 4. lövészhadosztály első hullámának hatszáz katonája megérkezett a Utah-partra, a térségben már javában dúlt a harc az amerikai ejtőernyősök és a németek között. A partraszállók a vártnál kisebb ellenállásba ütköztek, részben azért, mert a tervezettnél délebbre értek partot, ahol kisebb német erővel szembesültek. Miközben a műszaki alegységek a partszakaszt készítették elő az utánuk érkezők fogadására, a hadosztály lövész alegységei elkezdték előrenyomulásukat a félsziget belseje felé, hogy a 82. és 101. légi szállítású hadosztályok ejtőernyőseivel egyesülve ott folytassák harcukat. A D-nap végére már húszezer katona és 1700 jármű volt a Utah-parton. A partraszállók vesztesége 197 fő volt. 

Amikor egy térségben túl sok a látnivaló, akkor egy idő után azzal szembesül az ember, hogy valami mást szeretne, mint megnézni még egy múzeumot. Különösen akkor, ha a kiállított anyag nagy része ismétlődik. Mivel az Airborne Museum és az Overlord Museum már mögöttem volt – utóbbiról később lesz szó – úgy döntöttem, hogy a Utah-part dűnéin álló múzeumot kihagyom és a rendelkezésre álló időben inkább egy sétát teszek a történelmi helyszínen. Előtte még egy rövid időre megálltam az elsőként felszabadított kisvárosban, Sainte-Marie-du-Mont-ban.

*

SAINTE-MARIE-DU-MONT

Voie de la Liberté - a Szabadság Útja. Az amerikai hadsereg útját jelképező kövek közül az első kilométeré Sainte-Marie-du-Mont főterén áll, a 0 km a Utah-parton, az utolsó pedig 1145 kilométerrel távolabb, a belga-luxemburgi határ közelében lévő Bastogne-ban. A kő tetején körbefutó 48 csillag a 48 amerikai államot (1944-ben annyi volt) jelképezi, alatta négy vörös téglalap jelenti az út négy szakaszát. A fáklya a szabadság lángjának jelképe, az A betű Patton 3. hadseregének jelvényét, alul a hullámok az Atlanti-óceánt jelképezik. A kő hátoldalára annak sorszámát és az aktuális kilométert vésték.

Mint a legtöbb településen, így Sainte-Marie-du-Mont-ban is rengeteg emléktábla van a házfalakon. Ez a 101-es légi szállítású hadosztály előtt tiszteleg.

Az emléktáblák mellett több helyen kétnyelvű tájékoztató táblákat is kihelyeztek a június 6-i események felidézésére. Az egyik szerint a főtér sarkán álló kút mögött megbújó amerikai ejtőernyős tíz német katonával végzett.

Stílusosan festett brit, francia és amerikai sisakok a hotelként működő Band of Brothers House homlokzatán.

Sainte-Marie-du-Mont-t elhagyva, a Utah-part felé vezető úton annak a nyolcszáz dán tengerésznek az emlékműve áll, akik bár nem szálltak partra Normandiában, de részt vettek az inváziós erők szállításában.

*

UTAH-PART

A szintén a Utah-parton partraszálló 90. lövészhadosztály emlékműve. Az első világháborúból származó jelvényükön látható T és O betű Texas és Oklahoma államot jelenti; a hadosztály katonái többségükben e két államból érkeztek az európai hadszíntérre. 1944-re a két betű jelentése Tough Ombres-re, „Kemény fiúkra” változott. Emlékművük a cseh határ közelében álló flossenbürgi koncentrációs táborból hozott gránitból készült. A tábor 1945. áprilisi felszabadításában a hadosztály katonái is részt vettek.

Semper Paratus - az Egyesült Államok Parti Őrségének emléktáblája.

A német légvédelmi bunker külső falán elhelyezett tábla a partraszállás katasztrófába torkollt főpróbájára, 946 amerikai katonára és tengerészre emlékeztet, akik a Utah-parthoz nagyon hasonló dél-angliai Slapton Sands-nél végrehajtott gyakorlaton, koordinációs hibából saját tűzben és német gyorsnaszádok akciójában vesztették életüket.

A 8. lövészezred és a 70. harckocsi zászlóalj után az 1. különleges műszaki dandár is partot ért. Az emlékművet, amelynek oldalain az alegységeket sorolták fel, parancsnokuk vezetésével a dandár katonái állították még 1944 őszén.

A német bunker tetején egy 50 mm-es Kwk 39-es, eredetileg harcjárművekbe szánt (Kampfwagenkanone) ágyú néz a tenger felé.

A U.S. Navy Monument, amelynek talapzatára az invázióban részt vett hajók nevét vésték. A három tengerész a flotta a partraszállásban játszott hármas szerepét jelképezi: az előremutató tiszt a vezetést, a térdelő figura a parton harcoló tengerészeket, a hajóágyút töltő pedig a haditengerészet tűztámogatását. 

A U.S. Navy erőit külön-külön sorolták fel öt fekete márványoszlopon. Külön oszlopa van azoknak a hajóknak, amelyek a partraszállást megelőző tüzérségi tüzet biztosították a tengerről, külön oszlopa a parti őrségnek, a kétéltű erőknek, a haditengerészet parti zászlóaljainak és a támogató erőknek. 

Kilátás keleti irányba a Utah-part magaslatáról. A távolban az Omaha-part látszik. 

Andrew Jackson Higgins szobra. A Higgins által irányított vállalat japán minta alapján hozta létre azokat a lenyitható orrú partraszálló hajókat, amelyek kulcsszerepet játszottak a normandiai invázióban (is).

A Higgins Boat Monument, az Amerikában lévő emlékmű másolata, Andrew J. Higgins szülővárosának ajándéka. Egyaránt tiszteleg Higgins, a partraszálló hajók és az azokon szállított katonák emléke előtt.

A parttól egy kicsit beljebb, a dűnék mögött a 70. harckocsi zászlóalj C századának M4A1E8 Sherman harckocsiját állították ki.

A Shermant 76 mm-es, csőszájfékkel ellátott, hosszú csövű ágyúval szerelték fel. Az E8-as változatok futóműve az újabb HVSS (Horizontal Volute Spring Suspension) felfüggesztéssel készült. A puha, homokos talajon jól jött, hogy lánctalp szélesebb volt, mint a korábbi változatoké.

Egy 90 mm-es amerikai M1A1-es légvédelmi ágyú. A nagy magasságból végrehajtott bombázás ellen oltalmazták velük a partszakaszt és a térségben kijelölt repülőtereket.

A fegyvert, amely eredetileg a második hullámmal partraszálló 116. légvédelmi zászlóalj M ütege használt volna, a háború után a Csatornából emelték ki.

A partot védő egyik német bunker, tetején egy fegyver rozsdásodó maradványával.

A bunker tetején maradt fegyver valaha egy 47 mm-es Pak 181-es páncéltörő ágyú (Panzerabwehrkanone) volt.

A Utah-parton állunk és északi irányba nézünk. Arra, amerre a partraszállást eredetileg tervezték, innen közel két kilométerre. Ifjabb Theodore Roosevelt dandártábornok az elsők között szállt partra itt és azt a döntést hozta, hogy bár délebbre vannak a kijelölt helytől, itt szálljon partra a következő hullám is.

A békés Utah-part apálykor a sport és a kikapcsolódás helyszíne.

A partról a magas dűnék között húzódó utak vezetnek a Cotentin-félsziget belseje felé. Mindent nagyon finom homok borít.

*

A parttól Sainte-Marie-du-Mont felé visszavezető irányban is van egy emlékmű, amelyhez Richard D. Winters őrnagy alakját választották. Winters őrnagy a 101. légi szállítású hadosztály 506. ejtőernyős lövészezred E századának parancsnoka volt, szobra előre, az elkövetkező harcok irányába néz.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Az Egyesült Államok elmúlt két évtizedének amúgy is zilált védelmi beszerzései közül változatos fordulataival egyértelműen kiemelkedik a Boeing KC–46A Pegasus tankergépek esete.

Az Airbus Helicopters megkezdte az első, 3D nyomtatási technológiával készülő repülőgép-alkatrész gyártását. A 2020-ban üzembe állítandó Airbus A350-es példányok használják majd először azt a zárszerkezetet, amelynek fő alkatrésze - egy reteszelő tengely – 3D nyomtatással készül.

Az iráni Forradalmi Gárda egyenruhájába öltözött merénylők nyitottak tüzet a délnyugat-iráni Avház városában egy katonai parádén, négy elkövető életét vesztette az akció során. A felvonulást a nyolc évig tartó irak–iráni háború kitörésének az évfordulója alkalmából rendezték meg, az elkövetők elsődleges célpontjai a dísztribünön helyet foglaló katonai és rendőri vezetők voltak.

A merénylet során 29-en vesztették életüket, az áldozatok között civilek, azon belül gyerekek, az irak-iráni háború veteránjai, valamint az iráni fegyveres erőkhöz tartozó Forradalmi Gárda tagjai is vannak.

Ahváz, ahol a véres események lejátszódtak, a többségében arabok lakta Huzesztán tartomány központja, mely nem első alkalommal vált a szeparatista terrorcselekmények színterévé. A régió az 1979-es forradalmat megelőző időszakban jelentős területi autonómiával rendelkezett, majd a sah rendszerének a bukásával egyre jobban Teherán vonzáskörzetébe került. Az erőteljesebbé váló iráni jelenlétre válaszul több arab radikális függetlenségi mozgalom jelent meg és kezdte el tevékenységét. A merényletet elkövetők feltételezhetően az erőteljes elszakadási törekvéseket támogató Ahváziye csoportnak voltak a tagjai, amely ernyőszervezetként működik, azonban a hátterében álló támogató csoportok kiléte nem tisztázott.

Egyes értesülések szerint az Ahvázi Nemzeti Ellenállási mozgalom négy fiatal tagjához köthető a támadás. A Forradalmi Gárda szóvívője, Ramezán Sarif Szaúd-Arábiában látja a csoport fő támogatóját, mely beleillik a hivatalos iráni álláspontba. Ali Khámenei ajatollah kijelentette, a merénylők az Öböl menti országok támogatását élvezték, azt viszont nem fejtette ki, mely államra vagy államokra gondol. A felsőbb iráni katonai vezetők véleménye szerint az esemény túlmutat az Öböl menti államok esetleges háttértevékenységén; Abofaz Szekarcsi, az iráni fegyveres erők szóvívője szerint az elkövetők módszereik és kiképzésük alapján az izraeli titkosszolgálathoz, a Moszadhoz köthetők. Dzsavád Zarif, iráni külügyminiszter regionális kontextusba helyezte a lövöldözések okait; szerinte a merényletnek a térség destabilizálása volt a célja, ami elsősorban az Egyesüllt Államok, valamint Izrael érdeke, melyet a terrorizmus anyagi támogatásával érnek el.

Irán diplomáciai pozícióit és stratégiai helyzetét ugyan nem rengette meg a terrorcselekmény, viszont kiéleződtek az ellentétek a régión belüli legnagyobb riválisával, Szaúd-Arábiával és a vele szövetséges Öböl menti országokkal. Különösen kiemelendő Huzesztán tartomány stratégiai elhelyezkedése, hiszen ez a perzsa állam kőolajban leggazdagabb területe, ami egyik sarkalatos pontja a függetlenséget követelő csoportok programjának. Állításuk szerint a terület sokkal gyorsabban tudna fejlődni és gazdaságilag előrelépni, amennyiben saját maga rendelkezhetne az erőforrásaival. Ugyanakkor ezen a tartományon keresztül van kijárata Iránnak a Perzsa-öbölre, ezáltal a világtengerekre, illetve legnagyobb hadikikötője, a Bandar-Abbászi támaszpont is itt helyezkedik el, melynek a szerepe az utóbbi időszakban felértékelődött, hiszen Irán komoly erőket vonultatott fel a Hormuzi-szoros védelmére, valamint jemeni szövetségese támogatására és az ellenséges Öböl menti országok sakkban tartására.

Diplomáciai vonatkozásban a teheráni vezetés bekérette a brit, dán és holland nagyköveteket, abból az okból fakadóan, hogy az Európai Unió nem helyezte fekete listára az elkövető szervezetet, az Ahvaziyát, melynek a szóvívője egy londoni székhelyű iráni TV-ben szólalhatott meg. Különös módon az ellenségesnek számító Egyesült Államok sajnálatát fejezte ki a történtek kapcsán.

A támadás az eddigi legnagyobb ilyen típúsu akció a Forradlmi Gárda ellen, akár jellképesnek is tekinthető, hiszen az idén 30 éve véget ért iraki–iráni konfliktus legvéresebb hadszíntere Délnyugat-Irán,Huzesztán tartománya volt, így már a különféle terrorszervezetek felbukkanása akkortól datálható.

CSA ATR-72 (OK-MFT, 789-es járat) felszállóban a ferihegyi 31L pályáról. Szerencse is kell a fotózáshoz. Azért lehetett volna élesebb...

Zord

A Perui Légierő El Pato-i légibázisán átadták az első modernizált Szu-25-ös csatarepülőgépet. A Szu-25-ös felújítása az orosz Roszoboronexport és a perui SEMAN közös munkájának az eredménye.

Hihetetlen látvány fogadja azokat az utasokat, akik ezekben a napokban utaznak a Budapest Airport 2B Termináljáról: az új utasmólónál egy hibátlan Malév-festésű Tupoljev Tu-154B2 típusú repülőgép áll az egyik utashídon. A különös látvány nem érzéki csalódás; az Aeropark a nemrégiben felújított repülőgépet oktatási célból kölcsönadta a repülőtéri közösségnek.

Az emberiség történelme során visszatérő jelenség a fiatalkorúak harctéren való alkalmazása. Gondoljunk akár a bibliai Dávidra, a 7 éves koruktól harcosnak edzett spártaiakra, a lovagkor apródjaira, a Hitlerjugend fanatikus fiataljaira, vagy manapság az Iszlám Állam által sokszor erőszakkal elhurcolt és kiképzett gyermekekre –mindegyikükre illik az UNICEF fogalommeghatározása.

A gyermekkatonákat alkalmazó országok névsorát az ENSZ által minden évben kiadott, úgynevezett „Szégyenlistán” találjuk meg. A Child Soldiers International világindexe alapján napjainkban legalább 46 állam toboroz 18 éven aluli fiatalokat hadseregébe, és 2016 óta legkevesebb 18 fegyveres konfliktus aktív résztvevői voltak gyermekek a világon.

A katonaként szolgálatot teljesítő fiatalkorúak több helyen már 8 éves koruktól a kormányzati fegyveres erők, vagy pedig az ezek ellen megalakuló csapatok szerves részét képezik. Legjellemzőbb, hogy a fiúgyermekek a peremvonalon harcolnak, öngyilkos küldetéseket hajtanak végre, vagy akár kémkedésre is utasíthatják őket, míg a lányokat főként szexrabszolgaként használják ki. Legtöbbjüket erőszakkal szakítják el családjaiktól, azonban vannak, akik kétségbeesésükben, a túlélésük zálogaként, önként állnak katonának.

A gyermekkatonák létszáma elsősorban a könnyűfegyverek elterjedése miatt emelkedik. Míg a múltban a nagy súlyú fegyverek kezelése felülmúlta egy gyermek fizikai képességeit, addig korunk csökkentett tömegű és egyszerűsített szerkezetű gépkarabélyai (amerikai M-16, szovjet AK-47) már a korukból kifolyólag gyengébb fizikummal rendelkező fiatalok számára is könnyedén alkalmazhatók, ráadásul olcsón beszerezhetők. Például már egy, a tízes éveinek elején járó gyermek is képes a fegyver rövid idő alatt történő szakszerű szétszedésére, összerakására, majd használatára. Az elhalálozási adatokat figyelembe véve megállapítható, hogy nem csupán tapasztalatlanságuk és fizikai alkalmatlanságuk miatt hal meg arányaiban több fiatalkorú, mint felnőtt a harcmezőn, hanem mivel elősorban a robbantással járó öngyilkos küldetések nagy részét is a gyermekeknek kell teljesíteniük. A gyerekkatonák halottjainak 39%-a végzi ilyen feladat áldozataként, 33%-uk gyalogos katonaként, míg 18%-uk elhalálozásálért az úgynevezett „inghimasi” műveletek (melyek során az „áldozatok” – mielőtt öngyilkos robbantást követnek el – karabéllyal a kezükben pusztítják ellenségeiket egészen a tár kiürüléséig) a felelősek. A fennmaradó 10% a rossz higiéniai és egészségügyi körülmények, a nem megfelelő élelmiszerellátás és bánásmód miatt veszíti életét.

Nehéz, szinte lehetetlen feladat meghatározni a gyermekkatonák számát. Míg az ENSZ 2018-as statisztikai adatai alapján a számuk több tízezerre, addig a Human Right’s Watch idei kimutatásai alapján több százezerre tehető. Megdöbbentő tény, hogy a Közel-Keleten rohamos mértékben nő a katonai szolgálatra alkalmazott fiatalkorúak száma. A 2015-ös adatok a 2014-es kétszereséről számolnak be, és bár nem ilyen radikális mértékben, de létszámuk nagymértékű növekedése napjainkban is megfigyelhető (óriási szerepet játszik a tendencia fenntartásában az Iszlám Állam és más terrorszervezetek is).

Több olyan közösség működik napjainkban, melyek feltett célja a gyermekkatonák megmentése, számuk növekedésének megállítása, illetve létszámuk csökkentése. A Child Soldiers International emberi jogi szervezet egy olyan világ megteremtéséért küzd, melyben nem használnak gyermekeket háborús célok elérésére. Ennek érdekében igyekszik széleskörű közösségek figyelmét felhívni a problémára, segíti a megmentett gyermekek társadalomba történő reintegrációját, valamint nagy hangsúlyt fektet az országok vezetésének meggyőzésére, hogy ne alkalmazzanak katonai célokra gyerekeket. E szervezet nevéhez köthető az OPAC létrehozása, melyet 2002 óta egyre több állam ír alá és támogat.

Érdemes kiemelni a WAR child jelentős tevékenységét is. Fő célja a volt gyermekkatonák és családjaiknak az újraegyesítése, valamint a fiatalok társadalmi reintegrációjának elősegítése. A szervezet tevékenységét szakképzett pszichológusok segítik, akik csoportos foglalkozásokon keresztül igyekeznek segíteni a fegyveres szerveknél szolgált gyermekeken. A szakemberek olyan, a mindennapi életben alkalmazandó készségekkel kapcsolatos képességek kialakítására is törekednek, mint a békés vitarendezés, a pozitív gondolkodás, illetve a fiatalok jövőjének tervezésével kapcsolatos döntéshozatal. Míg a fiatalabb gyermekeket segítik az iskolarendszerbe való visszailleszkedésben, addig az idősebbek számára szakképzéseket biztosítanak, így könnyítve a munkaerőpiacon történő elhelyezkedésüket. A pszichológusok látogatásának száma a helyzet javulásával csökken, míg végül, amikor a gyermek már újra a társadalom szerves, építő részeként tekint magára, megszűnik. Ez utóbbi gondolat utópikus jegyeket hordoz magában, hiszen rengeteg fiatal még a rehabilitáció után is rendkívül súlyos helyzetben van, és a későbbiekben is csak egy kis részük találja meg helyét a külvilágban.

A Transavia France bejelentette: 2019. április 7-től szezonális járatot indít Budapest és Nantes között. A légitársaság Boeing 737-800-asaival heti kétszer lehet eljutni a francia kikötővárosba, jegyek pedig már szeptember 17. óta foglalhatók.

2018-ban szeptember harmadik hétvégéjén rendezték meg a csehországi Ostravában a NATO Days repülőnapot, mely minden évben tartogat látnivalót a helyszínre érkezőknek. Olvasóinknak most a szombati nap dinamikus programjából állítottunk össze egy képgalériát.

Immár harmadjára találkozott egymással a két országrész vezetője, Kim Dzsong-Un és Mun Dzse-In államfő, annak érdekében, hogy előmozdítsák a félsziget fegyvermentesítését. Megállapodás született további pufferzónák kialakításáról, valamint arról, hogy október elsejétől a demilitarizált övezet közvetlen közelében közösen számolják fel a polgárháború idejéből még fennmaradt harceszközöket. A Korea-közi kapcsolatok fejlődése kedvezően hatott Észak-Korea Egyesült Államokhoz kötődő viszonyára is. 

Szeptember 19-én Phenjanban észak-koreai és dél-koreai védelmi miniszterek egyezményt adtak ki arról, hogy a két országrészt elválasztó katonai demarkációs vonaltól (Military Demarcation Line–MDL) visszavonják tüzérségi erőiket, valamint felfüggesztik az ezred szintű manőverezési és tüzérségi hadgyakorlatokat a vonaltól számított 10 km-es körzetben. Ezzel a lépéssel elméletben csökkentik a meglepetésszerű támadás lehetőségét és megelőzhetik a határmenti gyakorlatok véletlen károkozása miatti konfliktusok háborús agresszióvá eszkalálódását. A megállapodás azt a törekvést is előrevetíti, hogy további légi és tengeri fegyvertilalmi zónákat alakítsanak ki, amely tiszteletben tartását egy közösen felállított katonai bizottság felügyelné.

Az ellenőrző bizottság felállítása, és a demilitarizált zóna közös ellenőrzés alatt álló területén (a panmindzsoni közös biztonsági terület–Joint Security Area) állomásozó észak- és amerikai-dél-koreai határőrök leszerelése fontos előrelépés a két országrész közti bizalomépítés tekintetében. A tervek szerint november elsejére vezetik be a repüléstilalmi övezetet a szárazföldi határ mentén. A katonai fenyegetettséget a felek a Sárga-tengeren is csökkentik, felfüggesztik a haditengerészeti gyakorlatokat és megkezdik a hadihajók kivonását az északi korlátozó vonal (Northern Limit Line–NLL) közeléből, amely a szárazföldi demarkációs vonal meghosszabbítása és de facto tengeri határként szolgál a két országrész között. A Koreai-félsziget ezen nyugati tengerszakaszán gyakoriak az északi tüzérségi hadgyakorlatok és tengeralattjáró aktivitás miatti összetűzések, amelyeket mindeddig sikerült kezelni, azonban az igazán hatékony prevenciót a bizalomépítés második fokaként, a gyakorlatokkal kapcsolatos információmegosztással és az átláthatóság biztosításával lehetne garantálni, amelyre jelenleg még nincs kilátás. Az NLL tengerszakaszon az új bilaterális egyezmény alapján csak a járőrözés, illetve a halászati és az ezt felügyelő tevékenység megengedett. Az áprilisi panmindzsoni nyilatkozatban foglaltak szerint a Sárga-tengeren sor kerül egy „tengeri béke övezet (maritime peace zone)” kialakítására is, ahol közös halászati zónát jelöl ki a katonai bizottság. A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése mellett ez elősegítheti a tengeri határszakasz pontos helye körüli viták rendezését is.

Forrás: https://sunburstkorea.blogspot.com/2018/02/northern-limit-line

A törékeny Korea-közi kapcsolatok további fejlődése kedvezően hatott az USA és Észak-Korea bilaterális viszonyára is, amely Mike Pompeo külügyminiszter phenjani látogatásának júliusi lemondása óta stagnált. Trump elnök kilátásba helyezett egy újabb személyes találkozót Kimmel, amelyet a dél-koreai elnök is szorgalmazni kíván jövő heti washingtoni látogatása során. Az újabb találkozó és a nukleáris mentesítéssel kapcsolatos párbeszéd újbóli megindítása komoly előrelépés a Kim-rezsim részére, mert erősíti az államalakulat legitimációját azzal, hogy az USA egyenrangú tárgyalópartnerként kezeli. Az észak-koreai vezetők hosszú évtizedek óta igyekezenek kivívni a rezsim fennállásának hivatalos nemzetközi elismertségét, amelyet sok állam, köztük az USA-val szövetségben álló Japán sem ismer el a koreai háborút lezáró békeszerződés hiányában.

/Lektorálta: Bartók András/

Hazánk után Németország is civil légitársaságtól beszerzett Airbus repülőgéppel erősítette meg légi szállító kapacitását, mintegy 90 millió euró (106 millió dollár) ellenében. Az Airbus 321-es típusú gép az elvégzett módosítások során, melyek darabszáma 180 volt, majd 4 tonnányi tömeggyarapodást volt kénytelen elkönyvelni. Cserébe viszont a korábbi Lufthansa gép egy új víztartályt, valamint két új üzemanyagtartályt kapott a bendőjébe, így a repült ideje és hatótávolsága jelentősen megnövekedett ez utóbbiaknak köszönhetően. A kormányzati szállítások miatt szükséges kommunikációs képesség terén is módosítások történtek, így új antennák és rádió adó-vevők kerültek beépítésre. A belső tér két részre lett osztva. Az egyik 14 személy számára nyújt komfortot és egyértelműen VIP feladatokra lett kialakítva. A másik rész pedig 70 fő elhelyezését teszi lehetővé, kevésbé fényűző körülmények között. Ezt a hátsó traktust a Luftwaffe elmondása alapján a szükséges elektromos és levegőcsatlakozások kiépítésének köszönhetően az átalakítás során alkalmassá tették egészségügyi kiürítési feladatok ellátására is, az ehhez szükséges eszközök beszerelését követően.

Bulgária számára is elérhetővé vált a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázójának legfejlettebb variánsa, a Viper. Érdekesség, hogy a helyi média csak a Block 72-öt említette meg a hír kapcsán, vagyis a gépek a Pratt&Whitney sugárhajtóművekkel lennének ellátva, míg a konkurens Block 70-ről, vagyis a General Electric hajtóművel ellátott modifikációról nincs említés. Szintén itt közölték azt is, hogy Franciaországtól használt és új Dassault Rafale ajánlatot, Németországból új Eurofighter Tranche 3 ajánlatot, Olaszországból használt Eurofighter Tranche 1 ajánlatot, Svédországból használt Gripen C/D-re vonatkozó ajánlatra számítanak, míg Portugáliából korszerűsített F-16AM/BM, Izraelből szintén korszerűsített F-16C/D verziókra várnak ajánlatot a döntéshozók.

A Leonardo és a dél-afrikai Paramount csoport szándéknyilatkozatot írt alá az M-345-os sugárhajtású kiképzőgép felfegyverezhető változatának létrehozásáról. A dél-afrikai vállalat erre a célra a SWIFT (Smart Weapons Integration on Fast-Jet Trainers) rendszerét tervezi felhasználni. A SWIFT a Paramount FLASH (Flexible Light Armaments System for Helicopters) fegyvereire és szenzorcsomagjára épül, ami egyébként a közel-kelten már rendszeresítésre került AS550 Fennec helikoptereken és a Mokopa lézeres félaktív önirányítású rakéta is megtalálható benne. A világon eddig nem túl sikeres M-345-ös egyik reménnyel kecsegtető piaca lehet Afrika, az olaszok szerint. A helyi viszonyokat jól ismerő Paramount csoport segítségére lehet a gyártónak a térségben történő eladások megszervezésében. Tény, az M-345-ös repülés teljesítményben több alapkiképzésben használatos típust felülmúl, így a már eleve korszerű kabinnal rendelkező gép (HOTAS rendszer, az első fülke műszerfalán 3, a hátsón 4 darab színes, folyadékkristályos kijelző), amennyiben még fegyverzet hordozására is képessé válik, alacsony beszerzési és üzemeltetési költségeivel több afrikai állam figyelmét is felkeltheti. Az olaszok szerint a későbbiekbe a Paramount bevonása is lehetségesé válhat az SF-260 programba és annak logisztikai, támogatási szolgáltatásaiba is egyaránt.

USA-ból szerez be tengeralattjárókat az Egyesült Királyság Haditengerészete. A három egység a mini-tengeralattjárók kategóriájába tartozik és az MK 11 SWCS (Shallow Water Combat Submersibles) megjelölést viselik. A harci búvárok, különleges erők és felszereléseik, vagy titkos ügynökök tengeralattjárókról a part közelébe szállítását végző MK 11 SWCS-k becsült teljes programköltsége 90 millió dollár. A Teledyne Brown Engineering Inc. által gyártott mini-tengeralattjáró az MK 8 SDV-t (SEAL Delivery Vehicle) helyettesíti az amerikai haditengerészetnél. A SDV, szintén 3 darabos mennyiségben megtalálható a királyi haditengerészetnél is a speciális alakulatok sorába tartozó Különleges Csónakos Egység állományában. A fejlettebb számítógépes rendszerekkel és jobb navigációs rendszerekkel, valamint elektrooptikai periszkóppal, érzékenyebb szonárral és az automatikus dokkolást lehetővé tevő rendszerekkel ellátott MK 11 SWCS 1,8 tonnával súlyosabb és 30 centiméterrel hosszabb, valamint 15 centivel magasabb az MK 8-as SDV-nél.

Éppen ezért a tengeralattjárók testének felső részére szerelhető, a különleges erők vízfelszín alatti ki- / bejárását segítő DDS (Dry Deck Shelter) szárazdokk is módosításra fog kerülni, nagyjából 1,3 méterrel fogják meghosszabbítani a szárazdokk-ként szolgáló részt. Ugyanis a DDS három részből áll, a szárazdokk előtt a tengeralattjáróval összeköttetést létesítő zsilip található. Ennek másik végén, a tengeralattjáró tornya felé eső részen van egy dekompressziós kamra is, ami szintén a zsilipből érhető el. Az MK 11 SWCS-k esetében lehetőség van közvetlenül a tengeralattjáróból is beszállni egy zsiliprendszernek köszönhetően. Egy MK 11 SWCS a hat küldetést végrehajtó személy mellett, a kétfős legénység, a kormányos és navigátor szállítására képes. Mozgatásáról lítium-polimer akkumulátorok gondoskodnak, maximum 4 csomós sebességgel.

Párizs az eddig vártnál előbb szeretne szert tenni az Airbus A330-200 MRTT (Multi Role Tanker Transport) légi utántöltő/szállítógépeire. A franciaországi szolgálatban Phénix-nek nevezett gépből első körben 9 darabot rendelt meg Párizs, további 3 opcióként szerepelt a tárgyalások során, ezeket nemrégiben véglegesítették. A törzs alatt merev (Air Refueling Boom System = ARBS), míg a szárnyak alatt hajlékony tömlős rendszerekkel is felszerelt gépek az eddig gyártottakhoz képest strukturális módosításokat, valamint aerodinamikai fejlesztéseket is tartalmaznak, ennek köszönhetően a Phénix-ek 1%-al kevesebb üzemanyaggal kevesebbet fogyasztanak, mint elődeik. A Rolls-Royce Trent 700 hajtóművekkel ellátott Airbus A330-200 MRTT légi utántöltő/szállítógép 271 üléssel is ellátható, de lehetőség van 10 sérült személy ellátására képes, francia fejlesztésű MORPHEE rendszerrel való felszerelésére is, ennél még 88 ülés is elhelyezhető a gép belső terében. Az eddig megrendelt gépek utolsó tagjának átadási időpontja annak idején még 2025-re lett kitűzve, ezt most a franciák módosították 2023-ra.

Oroszországban vízre került a második LADA-osztályú tengeralattjáró.  A KRONSTADT (B-586) nevű egység építését még 2005-ben kezdték el, de finanszírozási gondok miatt, építését 2009-ben felfüggesztették és 2013-tól folytatták, így csak most jutott el a vízrebocsátásáig. A Project 677-ként is emlegetett tengeralattjárókból az orosz flotta eddig egy darabot, a SZENTPÉTERVÁR-t vette át. A LADA-osztály vízkiszorítása 1750 tonna, hossza 66,8 méter, szélessége 7,1 méter, maximális sebessége 21 csomó, legénysége 35 fő és hat 533 milliméteres vetőcsövéből a torpedókon felül képes, a több mint 500 kilométer feletti hatótávolságú, hajók és szárazföldi célpontok ellen egyaránt alkalmazható Kalibr 3M54 (NATO-kód: SS-N-27 Sizzler) csapásmérő robotrepülőgépek hordozására és indítására is.

Szaúd-Arábia Haditengerészete átvette az első Sikorsky MH-60R SeaHawk helikopterét. A 10 forgószárnyas beszerzéséről 2013-ban kezdődtek el a tárgyalások, amik a 2015-ben aláírt 1,9 milliárd dolláros szerződéssel fejeződtek be. A közel-keleti állam tengerészeti forgószárnyas erejét jelenleg 6 Airbus Helicopters AS365 Dolphin, 12 Airbus Helicopters AS 532SC Cougar és 15 Airbus Helicopters AS565SA Panther alkotja.

Kenya hivatalosan is megerősítette azokat a híreket, melyek szerint egyhajtóműves AS550 Fennec (H125) helikoptereket vásárolt meg. A NETARZENÁL-on is olvasható információk részben igaznak bizonyultak, ugyanis összesen kilenc helikoptert szereztek be az Egyesült Arab Emírségekből.

Négy sikeres tesztindítással bizonyította a megbízhatóságát a dél-afrikai-brazil közös fejlesztésű Denel Dynamics A-Darter (más néven V3E Agile Darter) infravörös önirányítású légiharc-rakéta és ezzel befejeződtek a minősítési tesztjei. Az Overberg tesztlőtéren végrehajtott sikeres éleslövészet jelzi, hogy utolsó szakaszának végéhez érkezett a Dél-Afrika és Brazília által 11 éve folyó fegyverfejlesztés. Az első indításra, ami még csak a géptől való biztonságos eltávolodás vizsgálatára volt hívatott, még 2012 márciusában került sor. A 2,98 méter hosszú, 0,16 méteres törzsátmérővel rendelkező és 90 kilogramm súlyú A-Darter fejlett fedélzeti elektronikájának, 100G-t kibíró szerkezetének és tolóerővektoros kormányzásának köszönhetően képes az indítást végző repülőgéptől oldalirányban, illetve hátul elhelyezkedő légi célok megsemmisítésre is. Brazil részről a helyi gyártást a Mectron, az Avibras és az Opto Eletrônica végzi, a dél-amerikai ország egyébként 2006-tól részese a fejlesztésnek. A technológiaátadásnak köszönhetően a rakétához az optikai, a navigációs és egyéb összetevők gyártása indult meg a partnernél.

Majd egy évvel ezelőtt az Armscor kénytelen volt elismerni, hogy bizony kétéves lemaradásban vannak a Brazil segítséggel fejlesztett A-Darter rövid hatótávolságú légiharc-rakétával. A repülési, indítási és éleslövészeti próbák voltak akkor még hátra a déli féltekén rendszeresítésre kerülő JAS-39 Gripen, valamint a brit Hawk sugárhajtású kiképzőgépek, illetve az F-5BR és A-1M vadászbombázók egyik alapfegyverének szánt rakétával. A két fél következő közös projekt egy 100 kilométeres hatótávolságú légiharc-rakéta megalkotása lenne. Az új rakétánál az Umkhonto föld-levegő rakéta és az A-Darter egyes elemeit is tervezik felhasználni a minél gyorsabb és kockázatmentesebb fejlesztés érdekében. A legutóbbi lövészeteket a dél-afrikai Overberg Tesztterületen hajtották végre. Az első során, 2017. november 17-én a célpontként szolgáló Denel által gyártott SKUA célrepülőgép befogása az indítás után történt meg csak. A második alkalmával, 2017. november 29-én az indítás után 180 fokos fordulatot hajtott végre az A-Darter és így semmisítette meg a SKUA-t. A harmadik és a negyedik indítás során a valós harci helyzetet szimuláló zavaró tényezők nehezítették meg, a végül sikerrel végződő lövészetet.

Készen áll a termelésre a Dél-Afrikai Köztársaságban létrehozott Milkor 4x4 páncélautó, a gyors, mindössze kétéves fejlesztési folyamat után. Az üzemeltetés, valamint a karbantartás könnyebbé tétele érdekében a jármű több alkatrészét is már készen, a polgári célra gyártottak közül választották ki. Az alul V alakú páncéltest szilárdságát növelendő csak a járműtest hátulján alakítottak ki ajtót a nyolc szállított személy és a két kezelő számára. A test tetejére távirányítású torony is elhelyezhető, illetve további négy búvónyílás található a tetőn, a szállított lövészek számára. A 236 lőerős motorral mozgatott Milkor 4x4 páncélautó üres tömege 9,5 tonna, maximálisan 15 tonnát nyomhat, legnagyobb sebessége 110 kilométer per óra, hatótávolsága 1000 kilométer. A 6x6-os, illetve a 8x8-as kerékképletű változatok tervezése már elkezdődött.

Nemrégiben mutatta be a dél-koreai hadsereg igényei szerint kifejlesztett K600-as műszaki harckocsiját a Hyundai Rotem. A több mint 60 tonnás páncélos elsősorban a műszaki zárak hatástalanítására lett megalkotva. Aknamentesítő harckocsiként a test elején egy, a Pearson Engineering által gyártott és már több járművön is alkalmazott aknakifordító eke, valamint az indukciós aknák idő előtti működését előidéző rendszer nyert elhelyezést. A K1A1-es harckocsi módosított alvázának végére a mentesített útvonal megjelölésére szolgáló kitűzőpálca adagoló került felszerelésre. A kétfős személyzetnek bőséges helyt adó felépítmény mellett, a jobb oldalon egy többfunkciós hidraulikus kar került felszerelésre, ami a markolókanál mellett egyéb eszközök alkalmazására is képes.

Viszont a továbbfejlesztésen átesett Biho önjáró légvédelmi gépágyúk első példányai már szolgálatba is álltak. A még 2010-ben indított programban a Doosan Defense Systems & Technology, a Samsung Thales és a LIG Nex1 vett részt, célja a légi célok megsemmisítési távolságának növelés volt. Ezért a Biho tornyának két oldalán két-két hazai fejlesztésű, 7 km-es hatótávolságú KP-SAM Shin-Gung légvédelmi rakéta szállító-indító konténerét helyezték el. A vizsgálatok a 2013-as évben sikerrel zárultak, így a kibővített fegyverzetű Biho megjelenésére már számítani lehetett a szárazföldi csapatoknál. A K200-as páncélozott szállító harcjármű alvázán létrehozott K30 Biho két 30 milliméteres gépágyújának pontos célzását egy integrált tűzvezető rendszer, valamint egy TPS-830K felderítő és tűzvezető radar és egy infravörös kamerarendszer is segíti, melyet a K30-as tornyán helyeztek el.

A Shin-Gung integrációja következtében megnövelték az elektromos rendszer kapacitását és természetesen módosították a tűzvezető rendszert is. A TPS-830K radar képes észlelni és nyomon követni a 2 négyzetméteres radarkeresztmetszetű légi célokat 17 km-es távolságból. A gépágyúk elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, lőtávolságuk 3000 méter. A K30-as barát-idegen felismerő rendszerrel is el lett látva, valamint a K200-hoz képest megnövekedett tömege miatt (13 tonnáról 25 tonnára) egy 520 lóerős MAN - Doosan D2840L motort és erősebb erőátviteli rendszert kapott. A K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyú legnagyobb sebessége 60 kilométer per óra, hatótávolsága 500 kilométer. A dél-koreai Doosan DST eddig majd 200 darabot gyártott le a K30 Biho önjáró légvédelmi gépágyúból. Ezek az 520 példányban meglévő K263A1 Chungung 20 mm-es Vulcan önjáró légvédelmi gépágyúkat egészítik ki.

Kínából származó információk szerint a haditengerészet hordozófedélzeti képesítéssel rendelkező repülőgép-vezetői éjszakai körülmények között is teljesítették a bevetésekhez szükséges fel-és leszállási mennyiséget, valamint túl vannak az éjszakai körülmények közötti harci kiképzésen is. A repülésekre használható hordozó, a LIAONING, jelenleg még átépítésen tartózkodik. A felépítménye hátsó részén végeznek átalakításokat, ott ahol a repülésvezető munkahelye van. Amikor elkészül, érdekes tényre derülhet majd fény, hiszen a másodiknak megépített Type 001A hordozóval előbb-utóbb együtt kell majd megjelenni a tengeren. Ugyanis meg nem erősített hírek szerint, a flotta légiereje jelenleg nem rendelkezik két hordozófedélzeti repülőezred számára elegendő, vagyis 2 x 26 darab Shenyang J-15-ös vadászbombázóval. A nagyjából 40 darabos mennyiséggel is gondok vannak, a haditengerészet vezetése nem elégedett az üzemeltetési, valamint a harci képességeivel.

Megkapta első Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázóját az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) 3. repülőszázada. A jelenleg még Boeing F/A-18 A/B Hornet vadászbombázókat repülő egységnél az első új gép az A35-009-es lett. Ugyanis az eddig legyártott nyolc, kengurus felségjelet viselő Lightning II-es az USA-ban található Luke légibázison található meg, ahol több nemzet gépeivel együtt a típusátképzést segítik. Az Ausztrál Királyi Légierő 2020 decemberére tervezi az új típus bevethetőségének elérését, míg a Hornet-ek (55 együléses F/A-18A és 16 kétüléses F/A-18B) közül az utolsók 2022-ig maradnak szolgálatban.

Igény szerint módosítható, modulárisan kialakított antennával rendelkező rádiólokátort mutatott be a Northrop Grumman Corporation. A Vanguard névre hallgató, repülőgép fedélzetre telepített földfelszínt felderítő radar síkantennájának méretét az azt alkotó elemek darabszámának növelésével, illetve csökkentésével könnyedén lehet alakítani. Ezek mindegyike önállóan is képes a rádiólokátor antennájaként működni, de egymás mellé helyezve és összekapcsolva őket egy nagyobb méretű, jobb felbontóképességű radart alkothatnak. A gyártás során az AN/APG-81-es és az AN/APG-83-as rádiólokátorokkal szerzett tapasztalatokat is felhasználták.

Biztatónak tűnik a brazil Embraer KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép jövője. A típus repülési alkalmasságát igazoló bizonyítvány az év végéig kiállításra kerül majd a helyi szervezet által. Jelenleg a gyárban két gép a végszerelés állapotában található meg, további kettő gyártása előrehaladott állapotban van, míg egy további KC-390-es gyártása még csak a legelején tart. A helyi légierő 28 példányra tart igényt, ezekből 2014 májusában, rendeltek meg 24 darabot 2,23 milliárd dollár értékben. Továbbá Portugáliával előrehaladott tárgyalások folynak 5 gép beszerzéséről, valamint lehetőséget jelentettek be 1 további példány beszerzésére is. Az európai országban a berepülési programját még be sem fejező KC-390-el a nyár végén annyira elégedettek voltak, hogy már fontolgatták a Lockheed C-130H Hercules szállítógépek modernizálási programjának megszüntetési lehetőségét is.

Lisszabon 2010-ben csatlakozott a brazil programhoz még az elsők között. Érdeklődik még a KC-390 iránt Argentína, Chile, Kolumbia és a Cseh Köztársaság. Jelenleg a gyártás üteme még igencsak visszafogott, de látnak rá esélyt, hogy a nemzetközi export beindulása esetén havonta 1,5-2 repülőgép is kigördülhessen a szerelőcsarnok kapuján. Az első rendszeresítő természetesen a helyi légierő lesz, amelyik számára az elkövetkező esztendőben 3 darab KC-390 taktikai teherszállító/tanker repülőgép átadását tervezik. Fél évvel ezelőtt még arról beszéltek a gyártó vezetői, hogy ebben az évben megkapja az első két sorozatban gyártott KC-390 repülőgépét a brazil légierő, melyek az Anápolis-i légibázisra fognak kerülni.

Argentínában a Cordobában található FAdeA a (Fábrica Argentina de Aviones) üzemében elkészült a harmadik modernizált Lockheed C-130H Hercules teherszállító repülőgép. A típust az amerikai L3 Communications segítségével fiatalodik meg az amerikai kontinens déli végében. Az öt példányra kiterjedő modernizáció első gépét még az USA-ban, egészen pontosan texasi Waco-ban alakították át és 2016 márciusában érkezett haza. A második gépet még abban az évben befejezte az argentin repülőgépgyár és az amerikai partner közösen, de már Argentínában. Ez a gép (lajstromjele TC-61) 2016 decemberében hajtotta végre első repülését. A most elkészült harmadik gépen, a TC-70-es lajstromjelűn már csak az argentinok dolgoztak, nagyjából 150-en. A 2011-ben létrejött megállapodás értelmében az utolsó példány is el fog készülni 2019 végéig. Az elvégzett munkálatok várhatóan 20 évvel meghosszabbítják az argentin C-130-as flotta élettartamát.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale M

Bell UH-1N Iroquois (212)

MiG-29UB

General Dynamics F-16D Fighting Falcon

Saab J32B Lansen

Airbus Helicopters H145M

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Agusta Westland Merlin

McDonnell Douglas TA-4J Skyhawk

Saab J35Oe MkII Draken

Iljusin IL-76MD

Lockheed C-130H Hercules

Aerospatiale SA-316B Alouette III

Bell/Boeing MV-22B Osprey

CASA C-101EB Aviojet

Boeing AH-64D Apache

Alenia Aermacchi M-346

McDonnell Douglas C-15 Hornet

Tupoljev Tu-95 Bear

AIDC F-CK-1D Ching Kuo

Boeing B-52H Stratofortress

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Canadair CT-133 Silver Star 3

Saab Sk37E Viggen

McDonnell F-101B Voodoo

Szuhoj Szu-25SzM Frogfoot

Lockheed Martin F-22A Raptor

Szuhoj Su-27UB Flanker

Nagy-Britannia 2016. június 23-án tartott népszavazást az EU tagságot illetően. Az eredmények ismertek. A tárgyalások, hacsak nem hosszabbítják meg a határidőt, 2019 márciusában véget érnek és a kilépés 2019. március 29-én ténylegesen megtörténik. Még mindig nem tudni pontosan, miképpen rendeződik az EU és Nagy-Britannia kapcsolata. Érdemes megjegyezni, hogy egyesek a brit referendumot már a szavazás előtt is egy zsarolási kísérletnek tartották, amivel csak előnyöket próbáltak kicsikarni az amúgy éppen nehéz helyzetben lévő Európai Uniótól. Most a szigetországban akad számos olyan vélemény, amely szerint néhány európai politikus meg kívánja leckéztetni a briteket, mintegy bosszúból, amiért elárulták az európai (rém)álmot.

Ezek a hangulati elemek – a másik félről alapvetően valamiféle aljas hátsó szándékot feltételező vonások – mindkét oldalon megtalálhatóak, és átszínezik a diskurzust. A tényleges tárgyalásokon elvileg a kölcsönösen előnyös együttműködés a cél. Ugyanakkor mindkét fél megmozgat minden követ, hogy a maga számára előnyös feltételeket biztosítsa. Emellett a Brexit-tárgyalások farvizén evezve egyes kényes kérdések ügyében  az uniós tagállamok nyomást kívánnak gyakorolni a kilépő szigetországra. Egyik legjobb példája ennek a spanyolok lépése, akik felvetették, hogy esetleg az 1713 óta brit fennhatóság alatt álló Gibraltár ügyében is rendezni kellene néhány kérdést. Habár hangsúlyozták, a fennhatóság kérdése nincs ezek között, ez így is tovább bonyolítja a helyzetet.

A tét meglehetősen nagy, és nem csak a gazdasági vonatkozások miatt. Feszültséget teremt számos olyan kérdés is, amely a közös szervezeteket és projekteket érinti. Az egyik problémakör, hogy vajon milyen legyen a brit részvétel az európai űrprogramban? Ennek egyik sarkalatos pontja a Galileo navigációs rendszerhez való hozzáférés. Még a 2018-as év tavaszán merült fel annak a lehetősége, hogy a Brexit után a brit hozzáférést nagymértékben korlátozni fogják. Ez nem csak a civil területre vonatkozik, hiszen a brit haderőnek ugyanúgy szüksége van a pontos helymeghatározásra. Ezt a Galileo rendszeren belüli PRS (Public Regulated Service) tudná nyújtani. Felmerült, hogy a britek visszakérik az általuk befektetett pénzt, de az is, hogy alternatív navigációs rendszert hoznak létre. Ez a felvetés egyrészt az EU felé intézett fenyegetés volt, másrészt a saját lakosság megnyugtatása miatt is erősen hangsúlyozták. Állítólag Brüsszelt nem nagyon hatotta meg a fenyegetés, tekintve, hogy évekbe telne egy új rendszert megtervezni és felállítani, a felmerülő költségekről nem is beszélve.

Bizonyos veszteségek már így is érték a briteket. Egy eddig a dél-angliai Swanwickben elhelyezkedő létesítmény Spanyolországba, pontosabban Madridba költözött. Fő feladata a Galileo rendszer biztonságának garantálása, különösen, ha valami történne a Párizsban elhelyezkedő központtal. Ezenfelül egyes cégek eleshetnek számos jövedelmező megrendeléstől. Az Airbus cég a britek további részvétele mellett kardoskodott, de a cég azt is jelezte, hogy kész áthelyezni számos tevékenyégét valamely EU országba, hogy elnyerjen egy megbízást.

Mindezek ellenére vannak tényezők, amelyek Nagy-Britannia részvételének engedélyezése mellett szólnak. Jelenleg léteznek olyan brit területeken lévő állomások, ilyen a Falkland-szigeteken, illetve Ascension-szigetén elhelyezkedő állomás is, amelyek szükségesek a Galileo rendszer működéséhez. Még ha találnának is új, alkalmas területeket, a létesítmények helyettesítése idő és pénz. A hírek szerint az ESA mindenesetre már elkezdte felmérni a lehetőségeket. Egyes Franciaországhoz tartozó területek, mint a csendes-óceáni Wallis-szigetek, helyet adhatnának egy új bázisnak.

A Galileo rendszer földi állomásai. Forrás: ESA

A saját brit navigációs megteremtését továbbra is napirenden tartják. Habár kétséges, hogy ebben mennyi a valós, komoly szándék, és mennyi számít egy az EU-nak szánt üzenetnek. De az biztos, hogy a mindkét fél részéről kívánatos közös védelmi együttműködés esélyét, valamint hatékonyságát nagyban ronthatja a korlátozás. Arról sem feledkezhetnek meg a döntéshozók, hogy a brit űrprogram és a mögöttes iparág sem elhanyagolható szereplő. Nemrégiben a skóciai Sutherlandben végeztek terepszemlét egy lehetséges új kilövőközpont építését illetően, amelynek kivitelezője a Highlands and Islands Enterprise lenne. Fokozott szerepet szánnak a fellendülőben lévő kisméretű műholdak űrbe juttatásának is. Sokkal jobb lenne egy ilyen szerepelővel együttműködni, mint egy űrversenyt indítani és ezáltal az erőforrásokat esetlegesen szétforgácsolni.

További érv az együttműködésre, hogy Nagy-Britannia amúgy sem zárható ki teljesen az európai űrtevékenységből. Az indoklás egy jelentős részét az 1975-ben alakított ESA, vagyis a European Space Agency (francia: Agence spatiale européenne német: Europäische Weltraumorganisation) léte adja. Vezetője egyszerűen bejelentette, az ESA nem tartozik az EU alá és Nagy-Britannia ESA tagságát nem fogja érinteni a Brexit. A PRS-hez való hozzáférésről pedig harmadik féllel is folytak már tárgyalások. Ezek közé tartozik például Norvégia is. Így a briteket kitessékelni legalábbis kérdéses lépés lenne. A brit álláspont szerint azonban nem lenne elegendő, ha csak felhasználóként vehetnek részt; aktívan részt kívánnak venni a fejlesztésben is, hogy saját szükségleteiknek megfelelően is formálhassák a rendszert. Ez a brit tudósok és mérnökök részvétele mellett brit cégek hozzáférését is szükségessé tenné, ami viszont szembemenne az EU azon elképzelésével, hogy nem adhatják a fejlesztést nem EU országok kezébe, hiszen akkor függésben lennének egy kívülálló hatalomtól, még akkor is, ha az szövetséges.

Mint látható, a probléma összetett és számtalan részlet várat még kidolgozásra. De annyi bizonyos, hogy a végeredmény nagyban befolyásolja majd Nagy-Britannia és az Európai Unió védelmi együttműködését is. Egy megbízható szövetséges aktívabb támogatása, vagy egy zártabb európai műholdas hálózat között választani pedig nem egyszerű döntés.

Szeptember 20-án délután az amerikai hadsereg három AH-64 Apache harci helikoptere érkezett Ferihegyre. A U.S. Army Colorado állambeli Fort Carson bázisához tartozó helikopterek a nyár folyamán, tengeri úton érkeztek Rotterdam kikötőjébe, hogy azután saját forgószárnyaikon folytassák útjukat németországi bázisukra. Az AH-64-esek az Atlantic Resolve művelet keretében Európa más pontjain is felbukkannak, amikor Illesheimből ideiglenesen továbbtelepülnek.  

Az Apache-ok közeledését elárulta mély, morajló hangjuk, de csak akkor váltak láthatóvá, amikor a fák takarásából kibukkantak. Ezért a vezérgépről csak egy ilyen fotó készülhetett.

Szépen csillog a napfény a másodikként érkező, Bigg Thirty nevű harci helikopter oldalán.

A helikopterek a 4. lövész hadosztály 4. repülő zászlóaljának 17. lovassági ezredéhez, azon belül a 6. felderítő századhoz tartoznak. Az alakulat piros-fehér jelvénye a pilótafülke mellett látható.

Az Apache-ok egy nem irányított rakéta konténerrel és egy Hellfire rakétával függesztve érkeztek. A sort a Wanda nevű gép zárja.

Később még két UH-60 Blackhawk helikopter is leszállt Ferihegyen, de azok a sűrű nagygépes forgalom miatt nagyobb távolságot tartottak a futópályától.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Úgy érzed többre vagy hivatott, mint csak a kötelezőket teljesítő hallgatók?
Érdeklődsz a társadalomtudományok, ezen belül a biztonságpolitika iránt?
Hallottál már a Biztonságpolitikai Szakkollégiumról?
Jelentkeznél, de még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseid?
Tudni szeretnéd milyen előnyökkel és kötelezettségekkel jár egy szakkollégiumi tagság?
Érdekel a felvételi eljárás?

Van egy jó hírünk számodra! 

2018. szeptember 26-án, szerdán 17:00-kor kerül megrendezésre a Biztonságpolitikai Szakkollégium Felvételi infóestje a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen (Ludovika Főépület, 1. előadó), ahol garantáltan minden kérdésedre választ kapsz.
Az eseményen vendégünk lesz Dr. Kaló József, a BSZK elnöke és Dr. habil. Jobbágy Zoltán ezredes úr.

Az infóestre minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Jelezzetek vissza Facebook-eseményünkre is, hogy ne maradjatok le semmiről!

Az infóest kötetlenebb formában a ToBORzás 2.0 eseményünkkkel folytatódik. Bővebb információk hamarosan!

Az izraeliek provokációja miatt lőtték le az oroszok Il-20-asát – jelentette ki az Orosz Védelmi Minisztérium közleménye. Annak ellenére, hogy a szírek Sz-200 légvédelmi rendszerének rakétája okozta a 2018. szeptember 17-i katasztrófát, a felelősség az izraelieket terheli.

Kecskeméten, az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison mutatták be a Magyar Honvédség által beszerzett új, mobil harcászati meteorológiai megfigyelő rendszerek, azaz a TACMET-eket.

A Wizz Air, Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársasága, Európa egyik leggyorsabban növekvő légitársasága ma bejelentette a Wizz Air Pilóta Akadémia indítását magyar lakosok részére.

A Rosztech-hez tartozó Orosz Helikopterek cég nem vállal semmilyen felelősséget az afgánok által üzemeltetett és Szlovákiában – az oroszok szerint illegálisan – nagyjavított szállító helikopterrel kapcsolatban.

Koszovó és Szerbia viszonyában a 2008 óta, mikor a koszovói parlament egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, ugyan történtek előrelépések, pozitív változások; például a 2013-as brüsszeli megállapodás, melynek értelmében a felek nem akadályozzák egymás EU-tagság megszerzésére irányuló törekvéseit, de összességében a két ország kapcsolata még mindig számos feszültséggel terhelt. A legfrissebb fejlemények azt mutatják, hogy a felek területcseréről folytatnak tárgyalásokat, melynek megvalósulása azonban nem biztos, hogy pozitív következményekkel járna a térség jövőjére nézve.

Az elképzelések szerint a Szerbia déli részén elhelyezkedő, többségében albánok által lakott Presevo-völgy Koszovó részévé válna, míg az Ibar folyótól északra található Mitrovica körzet, mely többségében szerb lakosú, Szerbiához csatlakozna. A tervezett határmódosításnak két fő motivációja van; egyrészt, hogy a kiigazításnak köszönhetően szerb és koszovói többségű területek kerülnének anyaországi fennhatóság alá, másrészt, hogy egy kompromisszumos megállapodással mindkét ország jelentős előrelépést tenne az európai uniós, illetve Koszovó az ENSZ tagság irányába.

A tervezett határkorrekció eltérő fogadtatásban részesült belföldi és nemzetközi színtéren egyaránt. Számos külföldi megfigyelő és politikus adott hangot nemtetszésének, köztük Németország kancellárja, Angela Merkel is, aki Horvátország, Montenegró és Bosznia-Hercegovina vezetőivel folytatott találkozói során hangsúlyozta a területi integritás fontosságát. Michael Roth, a német kormány európai ügyekért felelős minisztere Twitter-üzenetben írt arról, hogy szerinte a határmódosítások veszélyes láncreakciót indítanának el a soknemzetiségű Nyugat-Balkánon. Az Egyesült Államok azonban Németországgal ellentétes álláspontot képvisel az ügyben, John Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó ugyanis kijelentette, amennyiben a két országnak sikerül egységes álláspontra jutni, akkor az USA akár egy területcserét is kivitelezhetőnek tart. Kulcskérdés továbbá, hogy mint a térségben különösen érdekelt nagyhatalom, Oroszország milyen álláspontot képvisel a kérdésben. Az orosz külügyminisztérium szóvivője kifejtette, hogy Oroszország csak abban az esetben támogatna egy esetleges megállapodást, ha az Szerbia érdekeit tükrözi.

A reakciókból azt láthatjuk, hogy a közvélemény alapvetően óvatosan közelít a kérdéshez, hiszen a Balkán mindig is egy soknemzetiségű, különböző vallásokat gyakorló népesség otthona volt, és az eltérő etnikumok között nem csak a történelem során, hanem még a közelmúltban is számos alkalommal zajlottak fegyveres konfliktusok. A számos különböző nép sokszor nem anyaországában, hanem azzal szomszédos területeken él, így a térség viharos múltját is figyelembe véve félő, hogy egy esetleges Koszovó és Szerbia közötti területcsere mintául szolgálna a hasonló helyzetben lévő lakosságnak máshol is, és ez láncreakciót váltana ki.

2018. szeptember 8-án az előzetes tervek alapján Aleksandar Vucic szerb és Hashim Thaci koszovói államfő Brüsszelben találkozott volna, hogy Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének társaságában tárgyalásokat folytassanak a határkérdésről is. A személyes megbeszélésre végül nem került sor, ugyanis a két államfő a találkozó napján váratlanul lemondta azt, így csak külön-külön egyeztettek Mogherinivel. A tárgyalás meghiúsulása mindenképpen bizonytalanná teszi a határkiigazítás jövőbeli megvalósulásának lehetőségét.

A brüsszeli egyeztetést követően Vucic két napos koszovói útra indult, melynek egyik állomása a szerb többségű Banje falu lett volna, ám az odavezető utat háborús veteránok elbarikádozták, így végül a tervezett látogatást törölték. Az eset kiválóan bizonyítja, hogy milyen mély ellentét húzódik Szerbia és Koszovó között, így továbbra is a jövő kérdése marad, hogy mikor normalizálódik a két ország kapcsolata.