Határon túli magyar portálok összesített hírei

Közel négy hrivnya a különbség a kenyér árában az ország keleti és nyugati része között – írja összeállításában a mukachevo.net.

Míg Kárpátalján egy fehér kenyérért átlagosan 12,30 hrivnyát kérnek el, Harkiv megyében például csak 8,70-et.
A 21 kanal kárpátaljai tévécsatorna beszámolója szerint az elmúlt hónapokban 50 kopijkával drágult a kenyér megyénkben, holott a tavalyi gabonatermés nem maradt el az azt megelőző évitől.

A szakértők a kenyér árának emelkedését a villanyáram drágulásával és a magasabb szállítási költségekkel magyarázzák. Érezteti hatását a határ közelsége, valamint az is, hogy megszűnt a „szociális” termékek árának állami szabályozása – teszik hozzá.

Ugyanakkor a kereskedők szerint nem vásárolunk kevesebb kenyeret, mint korábban. Sok fajtából viszont csak egy fél veknit vásárolnak az emberek.

Érzékelhetően nőtt az elmúlt hónapban a tejtermékek, a tojás, a gyümölcs és a zöldség ára is. Viszont a liszt és a hús ára egyelőre gyakorlatilag változatlan.

 

Február 10-ére halasztotta az ítélethozatalt pénteken a bákói táblabíróság a Korondra tervezett hulladéktömörítő állomás ügyében indított perben. A Hargita megyei önkormányzat eközben úgy döntött: többé nem igénylik egy ház lebontását.
Kategória: Erdélyi hírek

Meghirdette a turizmus évét a Kovászna megyei önkormányzat, amely az akció keretében Románia-szerte és külföldön is népszerűsíti a háromszéki idegenforgalmi helyszíneket, látványosságokat. 
Kategória: Erdélyi hírek

Megyék közti kulturális együttműködésről egyeztettek a hétvégén a háromszéki Árkoson, az Összetartozunk elnevezésű székely–szórvány program kapcsán. 
Kategória: Erdélyi hírek

Madárinfluenza sújtotta területté nyilvánították Apatint, miután a Duna mellett két elhullott hattyú tetemét találták meg, közölte Zoran Mandić, az apatini állategészségügyi állomás igazgatója.

Elismerte pénteken a Maros Megyei Tanfelügyelőség, hogy törvénytelenül vonta volna össze a nyárádszeredai iskolákat. A döntés mindenkit meglepett, de üdvözlik.
Kategória: Aktuális/Marosszék

A Katolikus Családpasztorációs Iroda szervezésében február 7-én, kedden újabb jegyeskurzus indul Marosvásárhelyen.
Kategória: Aktuális/Marosszék

A marosvásárhelyi városháza jegyzőjének munkáját évente a polgármester kell minősítse az önkormányzati képviselők javaslata alapján. Erre hivatkozva került fel a januári tanácsülés napirendi pontjai közé a jegyző minősítéséről szóló határozattervezet.
Kategória: Aktuális/Marosszék

A testvércsatát Serena Williams nyerte meg, míg a régmúltat idéző álomdöntőben Roger Federer kerekedett felül az ausztrál nyílt teniszbajnokság hétvégi egyéni döntőiben. 
Kategória: Sport

Dacára a mérkőzés előtti optimista nyilatkozatoknak, végül csak pontmentésre futotta a címvédő Bukaresti CSM erejéből a női kézilabdázók Bajnokok Ligája-középdöntőjének hétvégi első fordulójában. 
Kategória: Sport

Kiemelkedő eredményt értek el a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium diákjai a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának nemrégiben megrendezett Brandstorm elnevezésű marketingkommunikációs vetélkedőjén.
Kategória: Aktuális/Csíkszék

Kátainé Szil-Vay Ingrid zongoraművész, tanár, költő, műfordító Ungváron született, ma Szentendrén él férjével, a Munkácsy-díjas Kátai Mihály festőművésszel a Pismány hegyen.

– Sokoldalú művész vagy, de úgy tudom, először a zene, az ének hatott rád igazán. Arra kérlek, mesélj nekem a kezdetekről, a gyerekkorról, hogyan kerültél kapcsolatba Euterpével, majd Erátóval?
– Legkorábbi gyermekkori élményem, hogy mennyire lenyűgözött az emberi énekhang (minden hangszer ezt hivatott utánozni). Óvodás koromban szokatlanul mélycsengésű alt hangom volt, és az orosz óvodában a Szovjetunió minden népének nyelvén énekeltem, anélkül persze, hogy értettem volna, miről is dalolok. Áldott emlékű kolléganőm, az Ungvári Zenei Szakközépiskola énektanára, Hrabár-Bachorszky Györgyi néni, akinek fiával óvodatársak voltunk, meg volt győződve róla, hogy belőlem énekes lesz. Aztán, amikor hatévesen édesanyám választás elé állított, a rajz és a zongora közül az utóbbit választottam. Ennek oka az volt, hogy dédanyám szecessziós faragású bécsi zongorája ott állt az ebédlőnkben, szigorú nagymamám szerint, aki szépen tudott rajta zenélni, „csakúgy” nem volt szabad kinyitni. Aztán a sors egy csodálatos emberrel hozott össze, Scsoka-Tomcsányi Gabriellával, aki az első zongoratanárom lett. Az ő szeretetteli, derűs, nemes egyénisége a fő oka zenei pályára lépésemnek. Mai napig szívbéli barátság a miénk.
Örök hálával tartozom édesanyámnak, dr. Szulincsák Margitnak azért, hogy bár nem értette muzsika iránti vonzalmamat, mégis támogatott mindenben. Ő még úgy próbálta gyermekkorában elbliccelni a kötelező zongoraórákat, hogy az akkor már nagyothalló, valaha híres zongoraművész-tanár, Lengyel Zsiga bácsi ajtaján szándékosan csöndesen kopogtatott.
De az előzményekhez sorolhatom szépapámat, geszterédi Szilvay Antalt, aki a fáma szerint azért lett görög katolikus pap, mert az apja elkártyázta a családi vagyont, így a továbbtanulásra más lehetőség nem adatott. Nos, ő úgy tartotta, hogy aki élete folyamán legalább egy hangszeren nem tanul meg játszani, hiába élt. Fuvolázott, hegedült, Ovidiust és Vergiliust szavalt.

– Az iskoláid elvégzését követően zenetanárként kezdtél el dolgozni Ungváron, milyen volt a Szovjetunióban nemzeti kisebbségiként élni?
– Nagyszüleimnek hálás vagyok azért, mert sokat és tárgyilagosan meséltek nekem az átélt dolgokról. Volt több olyan tagja a családunknak, aki megélte a Gulág borzalmait, a félelmet, az alávetettséget, az alávalóság tobzódását. Megtanultunk nem panaszkodni, kitartani, harcolni, látni, nem csak nézni. Amikor a tél kellős közepén a szürke marha megelli borját, és az odafagy a földhöz, majd az anyja nyalogatásától kis idő múlva lábra áll – így vagyunk mi is, kisebbségi sorba beleszületett emberek. Bennünk is megvan a talpra állás adottsága. Más kérdés, hogy nem elég lábra állni, jó esetben talán sikerül megtapasztalni a függőleges dimenziót is. Az emberi léthez ez is kell: a vízszintesség és függőlegesség egyidejűségének megélése, aminek szimbóluma a kereszt.
Jómagam ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely az 1980-as évek végén diplomázott. Ekkor már a birodalmi létnek voltak pozitív velejárói is. A Baltikumból, ahol zeneakadémista voltam, elrepülhettem a hétvégén a Kaukázusba, akkoriban fillérekért. Azt, hogy ismerem azokat a nyelveket és kultúrákat, mindenképpen előnyként élem meg pl. a műfordításban. Erre mondják: ha a sors citromot küld, csinálj belőle limonádét.

– Aztán jött egy sorsfordító döntés, kitelepültél Magyarországra, mire emlékszel ebből az időszakból?
– Mekkora dolog, hogy az anyanyelvemen beszélhetek, csak a sokáig idegenben élt ember értheti meg. Egyszer majd megírom a memoárjaimban, milyen volt 1993–94-ben külhoni magyarként letelepedésért folyamodni. Milyen volt hat órát állni sorban havas esőben az Izabella utcában, ahol előttem ért véget az ügyfélfogadás, ahol különben sem volt kíváncsi senki arra, ki vagyok, ahol én voltam többedmagammal a 33. fogás a lakomán a hivatali ügyintéző szemében. Akkor még a külhoni magyaroknak inkább negatív diszkrimináció járt letelepedési, munkavállalási ügyekben. Túléltük. Ugyanakkor bármennyire is nehéz ismeretlenül, harmincévesen, „hátszél” nélkül eligazodni és helytállni egy új közegben, a munkahelyemen pl. csak arra voltak kíváncsiak, szakmailag és emberileg mit képviselek, ezért minden további nélkül integrálódni tudtam. Ezen a helyen tanítok már 23 éve.
Drága Nagyanyám, aki 96 évig élt, mondogatta, hogy amibe nem halunk bele, attól megerősödünk.

– A családod örmény gyökerekkel rendelkezik, ami az évtizedek során egyre fontosabbá vált a számodra, Magyarországon egy ideig kisebbségi képviselő is voltál. Hogyan leltél rá ezekre a gyökerekre?
– Nem hiszek a véletlenben. Életünk jelek, szimbólumok sora, előbb-utóbb összeáll a mozaik.
Még diákként jártam először Örményországban. A de ja vu érzésen túl, minden, még a negatív dolgok is érthetőek és elviselhetőek voltak, a pozitívaktól pedig szárnyaim nőttek. Hazaérkezésem után tudtam meg egy családfakutatással foglalkozó idősebb rokonomtól, hogy apai dédanyám erdélyi örmény származású volt. Már itt, Magyarországon, találkoztam először az Erdélyben a XVII. század folyamán letelepült, mára magyar identitásúvá vált örmények leszármazottaival, akik méltán büszkék gyökereikre, és méltóképp éltetik hagyományaikat sok évszázad után is. A kultúrák összefonódásai mindig is érdekeltek, így csatlakoztam hozzájuk. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület színeiben több cikluson keresztül nemzetiségi képviselő voltam. A tanítás mellett ekkor lettem a régi zenét játszó szentendrei Kecskés Együttes tagja, ekkor kezdtem el népi éneket tanulni. Most, visszatekintve nem is tudom, hogy győztem a családi, háztartási, gyermeknevelési feladatokkal együtt ennyi helyen helytállni. De hát az embernek arra van ideje, amit szeret.

– Kezdetben volt a zene és az ének, majd jött a vers, a líra. Mit jelent számodra a költészet?
– A költészet szimbóluma időtlen idők óta a lant és a líra. Ezek zeneszerszámok, melyekkel a költő kísérte énekét. Ahhoz, hogy egy vers énekelhető legyen, lüktetése, ritmusa, tagolása, formája kell, hogy legyen. A sorokba szedett próza, amit ma „szabadvers”-nek neveznek, szerintem erre nem alkalmas, így nem is nevezhető versnek. A mondanivaló tartalma és a vers formája szerves egységet képez, akár a zeneműben. A fölösleges ütemek „kilökődnek”, de a hiány is azonnal nyilvánvalóvá válik. A vers koncentrátum, azaz sűrítmény: tömör, mégis szárnyalóan szabad megjelenítése az örök lelki történéseknek, amelyek gyökerei visszanyúlnak a meghatározó, megkerülhetetlen, kitörölhetetlen gyermekkorba. A gyermekkor örök. Az az állapot, amelyben még nem olyan erős a gravitáció, amelyben még minden lehetséges és igaz. Jó esetben bármikor előhívható ez az alkotáshoz szükséges „függőleges” és játékos létállapot.
Ahhoz, hogy egy műalkotást le tudjunk fordítani, nem elég a nyelvismeret. Ki is mondta, hogy ha a mű egy ház, a szavak a téglák, az igazi vers pedig a ház belső levegője lesz. Az a bizonyos megfoghatatlan, aminél nincs is valóságosabb. A jó műfordító elsősorban szerelmese kell legyen a műalkotásnak ahhoz, hogy egy kívülállónak el tudja magyarázni, át tudja adni annak minden szépségét.
A tömörség, a nemes egyszerűség nem mindenki sajátja. Kallimakhosz, a híres alexandriai könyvtár ókori katalogizátora mondta: To mega biblion iszon toi megaloi kakoi – ez magyarul annyit tesz, hogy a terjedelmes könyv nagyon gonosz dolog. Én is úgy érzem, hogy amit el lehet mondani pár mondatban, arról nem jó vastag köteteket írni. Aki így tesz, az egyéb galádságokra is képes.

– 2012-ben a pomázi Kráter Kiadónál jelent meg az első verses köteted, Újjászületés címmel. Mikor írtad az első versedet? Kik inspiráltak, vannak példaképeid, kedvenc költőid?
– Mint sokan mások, én is kamaszkoromban írtam először verset. Aztán egy hosszú szünet következett, majd hétszer hét évesen kirobbant belőlem az Újjászületés anyaga. Talán az „emberélet közepének sötét erdeje” volt az oka e „robbanásnak”. Mindenesetre mindenkinek szívből tudom ajánlani a versírást krízishelyzetekre.
Engem mindenki csodálattal tölt el, aki önazonos, azaz meg tudja őrizni azt a belső fénymagot, amivel ideszületett, külső-belső harmóniára törekszik, értéket hoz létre, legyen bármi is a foglalkozása. Bámulom azokat, akik a legembertelenebb körülmények között is Emberek tudnak maradni, akik bemerészkednek a „Nagy kérdések” sűrűjébe, és épen tudnak kijönni, akik a tudatalattijukkal élő kapcsolatot ápolnak, ugyanakkor a hétköznapokban is helytállnak. Példaképeim, akik művészete nem „-izmusoknak” való görcsös megfelelés, nem azok illusztrációja, hanem igazi lelki táplálék.
Neveket szándékosan nem mondok, mert a művészetekben „mindenevő-értékfogyasztó” vagyok. Akivel a mindennapokban kölcsönösen inspiráljuk egymást, az a férjem, Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész, a növendékeim, és mindenki, aki hiteles életet él.

– 2013-ban 101 hajren: középkori örmény szerelmes versek címmel jelent meg köteted, amelyben Nahapet Kuchak örmény költő verseinek fordításait adtad közre. Talán az olvasók többségét érdekelné, ki volt Kuchak, és mi is a hajren, szeretném, ha erről beszélnél!
– Nahapet Kuchak személye megosztja az irodalomtörténeti közvéleményt. Egyesek úgy gondolják, hogy a XVI. században élt, és nem maradt utána más, mint néhány jelentéktelen költemény, így a 101 hajren sorozat nem az ő műve, hanem egy gyűjtemény, mely több költő verseit tartalmazza. A másik vélemény Levon Mkrtcsján örmény irodalomtörténészé, aki azt állítja, hogy e nyolcsoros versek a XIII–XIV. századra datálhatók, és stílusuk annyira egységes, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy ezek a mai napig népszerű, énekelt versek a középkori trubadúr, örmény nyelven „asug” művei.
A „haj” örményt jelent, Örményország neve ma is Hajasztán, így a hajren egy tipikus örmény versforma, ugyanakkor szerves része a mezopotámiai-perzsa-ind-pártus költészeti vonulatnak.
Tartalmukat tekintve ezek a nyolcsoros, drágakő tömörségű versek a szerelem témáját járják körül, de vannak olyanok is, amelyek az elmúlással foglalkoznak.
A hajren-kötet a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg. Mindkét verseskötetnél fontos szempont volt az esztétikum. Az Újjászületéshez az illusztrációkat középkori örmény kódexekből válogattam, a címlapja egy XVII. századi perzsa női sál részlete. A fordításkötethez is egy örmény sárkányos szőnyeget választottam címlap-illusztrációként. A hajrenek számozásához a keretet az örményországi Zvartnoc székesegyház romjainak egy oszlopfő részlete adja. Szerintem szép lett mindkét könyv, az olvasók is azt jelzik vissza, hogy jó kézbe venni, mert a külcsín és a belbecs összhangban van.

Lengyel János
Kárpátalja.ma

Szobrot állíttat két évtizede elhunyt édesanyjának, Diana hercegnőnek két fia, Vilmos és Harry herceg. 
Kategória: Színes

Jelentős beruházásokra számíthat 34 vidéki és bukaresti kórház egy, a Világbank által támogatott program keretében – jelentette be szombaton Nagyváradon Florian Bodog egészségügyi miniszter. 
Kategória: Erdélyi hírek

Nagyon bosszantó tud lenni, amikor egy zöldséget vagy gyümölcsöt ki kell dobnunk a szemétbe, mert megromlott. Pedig akad néhány trükk, amivel tovább bírjak a zöldségek, gyümölcsök.
Mit, hogyan?

• A banán végét be kell tekerni egy kis folpackkal, így garantáltan tovább bírja majd.
• 0,5 dl ecet, 5 dl víz – ebben kell áztatni picit az epret, majd leöblíteni, szárazra törölni és mehet is a hűtőbe.
• A frissen mosott, száraz salátát úgy tegyük el, hogy a folpack alá helyezzünk egy papírtörölközőt is és így tegyük be a hűtőbe. A papírtörölköző felszívja a zöldségek nedvességét, ezért nem árt néha kicserélni.
• A brokkolit vagy zellert mindig külön kis csomagokba tegyük a hűtőszekrénybe, hiszen így tovább frissek maradnak.
• A koriandernek, a spárgának és a petrezselyemnek mindig vágjuk le picit a végét és így tegyük egy széles szájú vázába, amelybe előtte egy kevés hideg és szűrt vizet öntöttük. Az egésznek a tetejére pedig mehet egy műanyag zacskó és így tegyük be a hűtőszekrénybe.

Gyarmati Fanni 1946. augusztus 12-én Abdánál, a Rábca árterén egy kórót szakított le. Ezt a kórót őrizte aztán élete végéig, hiszen ez olyan vadvirág volt, amely egy gödör szélén virított. Egy tömegsír szélén, ahonnan férje Radnóti Miklós földi maradványait hantolták ki.

Vajon eltöprengtünk-e valaha is azon, hogy fényképeink – legyenek azok akár papír alapra előhívottak vagy digitálisak – mit őriznek meg rólunk? Akkor, amikor mosolyunkat, nevetésünket, fáradt pillantásunkat már csak ezek a fotók őrzik. Vajon felidézhetőek leszünk-e, megmutatják-e a rosszul exponált, fénytelen képek, kik voltunk egykoron és azt, hogy mivé lettünk – közepes vagy nagy felbontásban? Mit mesélnek majd a fotók annak, aki még kíváncsi lesz ránk?

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házásságának képei, két boldog és ragyogó ember jó néhány fotója bizony árulkodik. Szerelemről, boldogságról, vágyról, arról a nagyon remélt közös jövőről, ami végül nem adatott meg nekik. Házasságuk eddig nem látott és ismert képei most egy különleges fotóalbum könyvben jelentek meg. A kiválogatott és végül könyvbe került 325 fotó egytől egyig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött, Radnóti Miklós, Gyarmati Fanni és Gyarmati László hagyatékából valók.

De nemcsak a házaspár képei villannak fel időrendi sorrendben, bepillantást nyerhetünk Radnóti Miklós családjába, láthatjuk szüleit, a Glatter és a Grosz család tagjait, Gyarmati Fanni családját, szüleit, nagyszüleit (a Gyarmati és Weisz család tagjait), testvéreit is. Míg Radnóti Miklós édesanyját és ikertestvérét már születésekor elvesztette, addig Fanni vagy ahogy becézték Fifike nagy és boldog családban nőtt fel. Miklós és Fanni gyermekkora, tinédzser éveik képei nagyban különböznek: Fanni szeme mindenütt ragyog, kevés az a megörökített pillanat, amikor ne mosolyogna. Miklós tiszta, komoly, de szomorú tekintete mintha csak előre vetítené a jövőt, s mintha arról a fájdalomról is szólna, amit árvaként oly korán megtapasztalt.

El kell még telnie néhány évnek, hogy a két fiatal 1926-ban ugyanahhoz a házaspárhoz járjon matematika korrepetálásra és megismerkedjen. Radnóti 17 éves volt ekkor, Fanni pedig tizennégy. Radnóti első versei ekkor jelennek meg először diáklapokban, Fanni pedig szinte az első között olvashatja ezeket. A kamaszlány tartózkodással fogadja az idősebb fiút, aki később leveleket is ír neki. Így indul hát az a szerelem, amely 1935 augusztusában hivatalosan is megpecsételődik, és amely Radnóti haláláig folyamatosan intenzív érzelmekkel telített marad. A házaspár közös otthonát a Pozsonyi út 1-ben, a második emeleten rendezi be, s ez lesz közös életük és az irodalmi élet bázisa is.

A Jaffa Kiadó különleges kötete Árnyékban éles fény vagy címmel Gyarmati Fanni ugyancsak kuriózumnak számító 1935 és 1946 között íródott Napló I. -II. köteteinek szerves folytatása, de önállóan is megállja a helyét, hiszen az egyes fejezetek elé írt összefoglalókból, a képaláírásokból követhetően bomlik ki Radnóti Miklóssal való gyönyörű kapcsolata, amely Gyarmati Fannit is haláláig kísérte.

Heves rohamot indítottak a Moszkva által támogatott szakadárok a Donyeck térségében lévő Avgyijivka település ipari övezetében, három ukrán katona életét vesztette, egy megsebesült – közölte vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes szóvivője.

A kijevi hadműveleti parancsnokság reggel jelentette, hogy vasárnap a hajnali órákban aknavetőkkel és kézi lőfegyverekkel heves támadást indítottak a szakadárok az avgyijivkai ipari övezetben, majd rohammal próbálták meg elfoglalni az ukrán katonák állásait. A katonák visszaverték a rohamot és megőrizték állásaikat.

A kijevi katonai vezetés szerint a roham célja az volt, hogy válaszcsapást provokáljanak ki, ami miatt a tűzszünet megsértésével vádolhatják meg a hadsereget.

Motuzjanik elmondta, hogy a térségben továbbra is feszült a helyzet, a frontvonal teljes hosszán készenlétbe helyezték az ukrán csapatokat.

A kijevi parancsnokság szokásos reggeli közleményében arról számolt be, hogy az elmúlt napban összesen 55 alkalommal lőtték a szakadárok a katonák állásait, a támadások kiterjedtek a frontvonal teljes hosszára. Több helyen a minszki egyezményekben tiltott, 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyvereket is bevetetett a támadók.

A korábbi napokban a Donyeck és Luhanszk között körülbelül félúton található térségben, Szvitlodarszknál hajtottak végre ugyanolyan manőverrel támadásokat a szakadár erők, mint vasárnap Avgyijivkánál: előbb több órán át lőttek, majd rohammal megpróbálták kiszorítani állásaikból az ukrán katonákat. Kijevi jelentések szerint ebben a térségben sem jártak sikerrel.

Közben Eduard Baszurin az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság egyik katonai vezetője vasárnap arról adott hírt, hogy az elmúlt napban az ukrán hadsereg tüzérségi támadásai következtében öt lakóházban és egy óvodában keletkeztek károk. A Donyecki Népköztársaság egy másik katonai vezetője, Ruszlan Jakubov pedig arról számolt be a DAN szakadár hírügynökségnek, hogy az ukrán fegyveres erők támadásai következtében megsérült egy polgári lakos Donyeckben.

Egymás elleni, egyenként 50 perces felkészülési mérkőzéseken gyakoroltak a tavaszi labdarúgó-szezonra a székelyföldi csapatok. 
Kategória: Sport

Kétnapos Huszárakadémiát tartottak Székelyudvarhelyen a hét végén, a rendezvény célja a magyarság katonai múltjának a felelevenítése volt. 
Kategória: Színes

A szurkolók által szervezett tüntetés után a Csíkszeredai Sportklub 5-3-ra legyőzte a Belgrádi HC-t, de másnapra már biztossá vált, hogy az alapszakasz sereghajtójaként zárja a jégkorong-Mol Liga-idényt. 
Kategória: Sport