Határon túli magyar portálok összesített hírei

A testvércsatát Serena Williams nyerte meg, míg a régmúltat idéző álomdöntőben Roger Federer kerekedett felül az ausztrál nyílt teniszbajnokság hétvégi egyéni döntőiben. 
Kategória: Sport

Dacára a mérkőzés előtti optimista nyilatkozatoknak, végül csak pontmentésre futotta a címvédő Bukaresti CSM erejéből a női kézilabdázók Bajnokok Ligája-középdöntőjének hétvégi első fordulójában. 
Kategória: Sport

Kiemelkedő eredményt értek el a csíkszeredai Márton Áron Főgimnázium diákjai a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának nemrégiben megrendezett Brandstorm elnevezésű marketingkommunikációs vetélkedőjén.
Kategória: Aktuális/Csíkszék

Kátainé Szil-Vay Ingrid zongoraművész, tanár, költő, műfordító Ungváron született, ma Szentendrén él férjével, a Munkácsy-díjas Kátai Mihály festőművésszel a Pismány hegyen.

– Sokoldalú művész vagy, de úgy tudom, először a zene, az ének hatott rád igazán. Arra kérlek, mesélj nekem a kezdetekről, a gyerekkorról, hogyan kerültél kapcsolatba Euterpével, majd Erátóval?
– Legkorábbi gyermekkori élményem, hogy mennyire lenyűgözött az emberi énekhang (minden hangszer ezt hivatott utánozni). Óvodás koromban szokatlanul mélycsengésű alt hangom volt, és az orosz óvodában a Szovjetunió minden népének nyelvén énekeltem, anélkül persze, hogy értettem volna, miről is dalolok. Áldott emlékű kolléganőm, az Ungvári Zenei Szakközépiskola énektanára, Hrabár-Bachorszky Györgyi néni, akinek fiával óvodatársak voltunk, meg volt győződve róla, hogy belőlem énekes lesz. Aztán, amikor hatévesen édesanyám választás elé állított, a rajz és a zongora közül az utóbbit választottam. Ennek oka az volt, hogy dédanyám szecessziós faragású bécsi zongorája ott állt az ebédlőnkben, szigorú nagymamám szerint, aki szépen tudott rajta zenélni, „csakúgy” nem volt szabad kinyitni. Aztán a sors egy csodálatos emberrel hozott össze, Scsoka-Tomcsányi Gabriellával, aki az első zongoratanárom lett. Az ő szeretetteli, derűs, nemes egyénisége a fő oka zenei pályára lépésemnek. Mai napig szívbéli barátság a miénk.
Örök hálával tartozom édesanyámnak, dr. Szulincsák Margitnak azért, hogy bár nem értette muzsika iránti vonzalmamat, mégis támogatott mindenben. Ő még úgy próbálta gyermekkorában elbliccelni a kötelező zongoraórákat, hogy az akkor már nagyothalló, valaha híres zongoraművész-tanár, Lengyel Zsiga bácsi ajtaján szándékosan csöndesen kopogtatott.
De az előzményekhez sorolhatom szépapámat, geszterédi Szilvay Antalt, aki a fáma szerint azért lett görög katolikus pap, mert az apja elkártyázta a családi vagyont, így a továbbtanulásra más lehetőség nem adatott. Nos, ő úgy tartotta, hogy aki élete folyamán legalább egy hangszeren nem tanul meg játszani, hiába élt. Fuvolázott, hegedült, Ovidiust és Vergiliust szavalt.

– Az iskoláid elvégzését követően zenetanárként kezdtél el dolgozni Ungváron, milyen volt a Szovjetunióban nemzeti kisebbségiként élni?
– Nagyszüleimnek hálás vagyok azért, mert sokat és tárgyilagosan meséltek nekem az átélt dolgokról. Volt több olyan tagja a családunknak, aki megélte a Gulág borzalmait, a félelmet, az alávetettséget, az alávalóság tobzódását. Megtanultunk nem panaszkodni, kitartani, harcolni, látni, nem csak nézni. Amikor a tél kellős közepén a szürke marha megelli borját, és az odafagy a földhöz, majd az anyja nyalogatásától kis idő múlva lábra áll – így vagyunk mi is, kisebbségi sorba beleszületett emberek. Bennünk is megvan a talpra állás adottsága. Más kérdés, hogy nem elég lábra állni, jó esetben talán sikerül megtapasztalni a függőleges dimenziót is. Az emberi léthez ez is kell: a vízszintesség és függőlegesség egyidejűségének megélése, aminek szimbóluma a kereszt.
Jómagam ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely az 1980-as évek végén diplomázott. Ekkor már a birodalmi létnek voltak pozitív velejárói is. A Baltikumból, ahol zeneakadémista voltam, elrepülhettem a hétvégén a Kaukázusba, akkoriban fillérekért. Azt, hogy ismerem azokat a nyelveket és kultúrákat, mindenképpen előnyként élem meg pl. a műfordításban. Erre mondják: ha a sors citromot küld, csinálj belőle limonádét.

– Aztán jött egy sorsfordító döntés, kitelepültél Magyarországra, mire emlékszel ebből az időszakból?
– Mekkora dolog, hogy az anyanyelvemen beszélhetek, csak a sokáig idegenben élt ember értheti meg. Egyszer majd megírom a memoárjaimban, milyen volt 1993–94-ben külhoni magyarként letelepedésért folyamodni. Milyen volt hat órát állni sorban havas esőben az Izabella utcában, ahol előttem ért véget az ügyfélfogadás, ahol különben sem volt kíváncsi senki arra, ki vagyok, ahol én voltam többedmagammal a 33. fogás a lakomán a hivatali ügyintéző szemében. Akkor még a külhoni magyaroknak inkább negatív diszkrimináció járt letelepedési, munkavállalási ügyekben. Túléltük. Ugyanakkor bármennyire is nehéz ismeretlenül, harmincévesen, „hátszél” nélkül eligazodni és helytállni egy új közegben, a munkahelyemen pl. csak arra voltak kíváncsiak, szakmailag és emberileg mit képviselek, ezért minden további nélkül integrálódni tudtam. Ezen a helyen tanítok már 23 éve.
Drága Nagyanyám, aki 96 évig élt, mondogatta, hogy amibe nem halunk bele, attól megerősödünk.

– A családod örmény gyökerekkel rendelkezik, ami az évtizedek során egyre fontosabbá vált a számodra, Magyarországon egy ideig kisebbségi képviselő is voltál. Hogyan leltél rá ezekre a gyökerekre?
– Nem hiszek a véletlenben. Életünk jelek, szimbólumok sora, előbb-utóbb összeáll a mozaik.
Még diákként jártam először Örményországban. A de ja vu érzésen túl, minden, még a negatív dolgok is érthetőek és elviselhetőek voltak, a pozitívaktól pedig szárnyaim nőttek. Hazaérkezésem után tudtam meg egy családfakutatással foglalkozó idősebb rokonomtól, hogy apai dédanyám erdélyi örmény származású volt. Már itt, Magyarországon, találkoztam először az Erdélyben a XVII. század folyamán letelepült, mára magyar identitásúvá vált örmények leszármazottaival, akik méltán büszkék gyökereikre, és méltóképp éltetik hagyományaikat sok évszázad után is. A kultúrák összefonódásai mindig is érdekeltek, így csatlakoztam hozzájuk. Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület színeiben több cikluson keresztül nemzetiségi képviselő voltam. A tanítás mellett ekkor lettem a régi zenét játszó szentendrei Kecskés Együttes tagja, ekkor kezdtem el népi éneket tanulni. Most, visszatekintve nem is tudom, hogy győztem a családi, háztartási, gyermeknevelési feladatokkal együtt ennyi helyen helytállni. De hát az embernek arra van ideje, amit szeret.

– Kezdetben volt a zene és az ének, majd jött a vers, a líra. Mit jelent számodra a költészet?
– A költészet szimbóluma időtlen idők óta a lant és a líra. Ezek zeneszerszámok, melyekkel a költő kísérte énekét. Ahhoz, hogy egy vers énekelhető legyen, lüktetése, ritmusa, tagolása, formája kell, hogy legyen. A sorokba szedett próza, amit ma „szabadvers”-nek neveznek, szerintem erre nem alkalmas, így nem is nevezhető versnek. A mondanivaló tartalma és a vers formája szerves egységet képez, akár a zeneműben. A fölösleges ütemek „kilökődnek”, de a hiány is azonnal nyilvánvalóvá válik. A vers koncentrátum, azaz sűrítmény: tömör, mégis szárnyalóan szabad megjelenítése az örök lelki történéseknek, amelyek gyökerei visszanyúlnak a meghatározó, megkerülhetetlen, kitörölhetetlen gyermekkorba. A gyermekkor örök. Az az állapot, amelyben még nem olyan erős a gravitáció, amelyben még minden lehetséges és igaz. Jó esetben bármikor előhívható ez az alkotáshoz szükséges „függőleges” és játékos létállapot.
Ahhoz, hogy egy műalkotást le tudjunk fordítani, nem elég a nyelvismeret. Ki is mondta, hogy ha a mű egy ház, a szavak a téglák, az igazi vers pedig a ház belső levegője lesz. Az a bizonyos megfoghatatlan, aminél nincs is valóságosabb. A jó műfordító elsősorban szerelmese kell legyen a műalkotásnak ahhoz, hogy egy kívülállónak el tudja magyarázni, át tudja adni annak minden szépségét.
A tömörség, a nemes egyszerűség nem mindenki sajátja. Kallimakhosz, a híres alexandriai könyvtár ókori katalogizátora mondta: To mega biblion iszon toi megaloi kakoi – ez magyarul annyit tesz, hogy a terjedelmes könyv nagyon gonosz dolog. Én is úgy érzem, hogy amit el lehet mondani pár mondatban, arról nem jó vastag köteteket írni. Aki így tesz, az egyéb galádságokra is képes.

– 2012-ben a pomázi Kráter Kiadónál jelent meg az első verses köteted, Újjászületés címmel. Mikor írtad az első versedet? Kik inspiráltak, vannak példaképeid, kedvenc költőid?
– Mint sokan mások, én is kamaszkoromban írtam először verset. Aztán egy hosszú szünet következett, majd hétszer hét évesen kirobbant belőlem az Újjászületés anyaga. Talán az „emberélet közepének sötét erdeje” volt az oka e „robbanásnak”. Mindenesetre mindenkinek szívből tudom ajánlani a versírást krízishelyzetekre.
Engem mindenki csodálattal tölt el, aki önazonos, azaz meg tudja őrizni azt a belső fénymagot, amivel ideszületett, külső-belső harmóniára törekszik, értéket hoz létre, legyen bármi is a foglalkozása. Bámulom azokat, akik a legembertelenebb körülmények között is Emberek tudnak maradni, akik bemerészkednek a „Nagy kérdések” sűrűjébe, és épen tudnak kijönni, akik a tudatalattijukkal élő kapcsolatot ápolnak, ugyanakkor a hétköznapokban is helytállnak. Példaképeim, akik művészete nem „-izmusoknak” való görcsös megfelelés, nem azok illusztrációja, hanem igazi lelki táplálék.
Neveket szándékosan nem mondok, mert a művészetekben „mindenevő-értékfogyasztó” vagyok. Akivel a mindennapokban kölcsönösen inspiráljuk egymást, az a férjem, Kátai Mihály Munkácsy-díjas festőművész, a növendékeim, és mindenki, aki hiteles életet él.

– 2013-ban 101 hajren: középkori örmény szerelmes versek címmel jelent meg köteted, amelyben Nahapet Kuchak örmény költő verseinek fordításait adtad közre. Talán az olvasók többségét érdekelné, ki volt Kuchak, és mi is a hajren, szeretném, ha erről beszélnél!
– Nahapet Kuchak személye megosztja az irodalomtörténeti közvéleményt. Egyesek úgy gondolják, hogy a XVI. században élt, és nem maradt utána más, mint néhány jelentéktelen költemény, így a 101 hajren sorozat nem az ő műve, hanem egy gyűjtemény, mely több költő verseit tartalmazza. A másik vélemény Levon Mkrtcsján örmény irodalomtörténészé, aki azt állítja, hogy e nyolcsoros versek a XIII–XIV. századra datálhatók, és stílusuk annyira egységes, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy ezek a mai napig népszerű, énekelt versek a középkori trubadúr, örmény nyelven „asug” művei.
A „haj” örményt jelent, Örményország neve ma is Hajasztán, így a hajren egy tipikus örmény versforma, ugyanakkor szerves része a mezopotámiai-perzsa-ind-pártus költészeti vonulatnak.
Tartalmukat tekintve ezek a nyolcsoros, drágakő tömörségű versek a szerelem témáját járják körül, de vannak olyanok is, amelyek az elmúlással foglalkoznak.
A hajren-kötet a Romanika Kiadó gondozásában jelent meg. Mindkét verseskötetnél fontos szempont volt az esztétikum. Az Újjászületéshez az illusztrációkat középkori örmény kódexekből válogattam, a címlapja egy XVII. századi perzsa női sál részlete. A fordításkötethez is egy örmény sárkányos szőnyeget választottam címlap-illusztrációként. A hajrenek számozásához a keretet az örményországi Zvartnoc székesegyház romjainak egy oszlopfő részlete adja. Szerintem szép lett mindkét könyv, az olvasók is azt jelzik vissza, hogy jó kézbe venni, mert a külcsín és a belbecs összhangban van.

Lengyel János
Kárpátalja.ma

Szobrot állíttat két évtizede elhunyt édesanyjának, Diana hercegnőnek két fia, Vilmos és Harry herceg. 
Kategória: Színes

Jelentős beruházásokra számíthat 34 vidéki és bukaresti kórház egy, a Világbank által támogatott program keretében – jelentette be szombaton Nagyváradon Florian Bodog egészségügyi miniszter. 
Kategória: Erdélyi hírek

Nagyon bosszantó tud lenni, amikor egy zöldséget vagy gyümölcsöt ki kell dobnunk a szemétbe, mert megromlott. Pedig akad néhány trükk, amivel tovább bírjak a zöldségek, gyümölcsök.
Mit, hogyan?

• A banán végét be kell tekerni egy kis folpackkal, így garantáltan tovább bírja majd.
• 0,5 dl ecet, 5 dl víz – ebben kell áztatni picit az epret, majd leöblíteni, szárazra törölni és mehet is a hűtőbe.
• A frissen mosott, száraz salátát úgy tegyük el, hogy a folpack alá helyezzünk egy papírtörölközőt is és így tegyük be a hűtőbe. A papírtörölköző felszívja a zöldségek nedvességét, ezért nem árt néha kicserélni.
• A brokkolit vagy zellert mindig külön kis csomagokba tegyük a hűtőszekrénybe, hiszen így tovább frissek maradnak.
• A koriandernek, a spárgának és a petrezselyemnek mindig vágjuk le picit a végét és így tegyük egy széles szájú vázába, amelybe előtte egy kevés hideg és szűrt vizet öntöttük. Az egésznek a tetejére pedig mehet egy műanyag zacskó és így tegyük be a hűtőszekrénybe.

Gyarmati Fanni 1946. augusztus 12-én Abdánál, a Rábca árterén egy kórót szakított le. Ezt a kórót őrizte aztán élete végéig, hiszen ez olyan vadvirág volt, amely egy gödör szélén virított. Egy tömegsír szélén, ahonnan férje Radnóti Miklós földi maradványait hantolták ki.

Vajon eltöprengtünk-e valaha is azon, hogy fényképeink – legyenek azok akár papír alapra előhívottak vagy digitálisak – mit őriznek meg rólunk? Akkor, amikor mosolyunkat, nevetésünket, fáradt pillantásunkat már csak ezek a fotók őrzik. Vajon felidézhetőek leszünk-e, megmutatják-e a rosszul exponált, fénytelen képek, kik voltunk egykoron és azt, hogy mivé lettünk – közepes vagy nagy felbontásban? Mit mesélnek majd a fotók annak, aki még kíváncsi lesz ránk?

Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni házásságának képei, két boldog és ragyogó ember jó néhány fotója bizony árulkodik. Szerelemről, boldogságról, vágyról, arról a nagyon remélt közös jövőről, ami végül nem adatott meg nekik. Házasságuk eddig nem látott és ismert képei most egy különleges fotóalbum könyvben jelentek meg. A kiválogatott és végül könyvbe került 325 fotó egytől egyig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzött, Radnóti Miklós, Gyarmati Fanni és Gyarmati László hagyatékából valók.

De nemcsak a házaspár képei villannak fel időrendi sorrendben, bepillantást nyerhetünk Radnóti Miklós családjába, láthatjuk szüleit, a Glatter és a Grosz család tagjait, Gyarmati Fanni családját, szüleit, nagyszüleit (a Gyarmati és Weisz család tagjait), testvéreit is. Míg Radnóti Miklós édesanyját és ikertestvérét már születésekor elvesztette, addig Fanni vagy ahogy becézték Fifike nagy és boldog családban nőtt fel. Miklós és Fanni gyermekkora, tinédzser éveik képei nagyban különböznek: Fanni szeme mindenütt ragyog, kevés az a megörökített pillanat, amikor ne mosolyogna. Miklós tiszta, komoly, de szomorú tekintete mintha csak előre vetítené a jövőt, s mintha arról a fájdalomról is szólna, amit árvaként oly korán megtapasztalt.

El kell még telnie néhány évnek, hogy a két fiatal 1926-ban ugyanahhoz a házaspárhoz járjon matematika korrepetálásra és megismerkedjen. Radnóti 17 éves volt ekkor, Fanni pedig tizennégy. Radnóti első versei ekkor jelennek meg először diáklapokban, Fanni pedig szinte az első között olvashatja ezeket. A kamaszlány tartózkodással fogadja az idősebb fiút, aki később leveleket is ír neki. Így indul hát az a szerelem, amely 1935 augusztusában hivatalosan is megpecsételődik, és amely Radnóti haláláig folyamatosan intenzív érzelmekkel telített marad. A házaspár közös otthonát a Pozsonyi út 1-ben, a második emeleten rendezi be, s ez lesz közös életük és az irodalmi élet bázisa is.

A Jaffa Kiadó különleges kötete Árnyékban éles fény vagy címmel Gyarmati Fanni ugyancsak kuriózumnak számító 1935 és 1946 között íródott Napló I. -II. köteteinek szerves folytatása, de önállóan is megállja a helyét, hiszen az egyes fejezetek elé írt összefoglalókból, a képaláírásokból követhetően bomlik ki Radnóti Miklóssal való gyönyörű kapcsolata, amely Gyarmati Fannit is haláláig kísérte.

Heves rohamot indítottak a Moszkva által támogatott szakadárok a Donyeck térségében lévő Avgyijivka település ipari övezetében, három ukrán katona életét vesztette, egy megsebesült – közölte vasárnapi kijevi sajtótájékoztatóján Olekszandr Motuzjanik, az elnöki hivatal hadműveleti ügyekben illetékes szóvivője.

A kijevi hadműveleti parancsnokság reggel jelentette, hogy vasárnap a hajnali órákban aknavetőkkel és kézi lőfegyverekkel heves támadást indítottak a szakadárok az avgyijivkai ipari övezetben, majd rohammal próbálták meg elfoglalni az ukrán katonák állásait. A katonák visszaverték a rohamot és megőrizték állásaikat.

A kijevi katonai vezetés szerint a roham célja az volt, hogy válaszcsapást provokáljanak ki, ami miatt a tűzszünet megsértésével vádolhatják meg a hadsereget.

Motuzjanik elmondta, hogy a térségben továbbra is feszült a helyzet, a frontvonal teljes hosszán készenlétbe helyezték az ukrán csapatokat.

A kijevi parancsnokság szokásos reggeli közleményében arról számolt be, hogy az elmúlt napban összesen 55 alkalommal lőtték a szakadárok a katonák állásait, a támadások kiterjedtek a frontvonal teljes hosszára. Több helyen a minszki egyezményekben tiltott, 100 milliméteresnél nagyobb kaliberű tüzérségi fegyvereket is bevetetett a támadók.

A korábbi napokban a Donyeck és Luhanszk között körülbelül félúton található térségben, Szvitlodarszknál hajtottak végre ugyanolyan manőverrel támadásokat a szakadár erők, mint vasárnap Avgyijivkánál: előbb több órán át lőttek, majd rohammal megpróbálták kiszorítani állásaikból az ukrán katonákat. Kijevi jelentések szerint ebben a térségben sem jártak sikerrel.

Közben Eduard Baszurin az önkényesen kikiáltott Donyecki Népköztársaság egyik katonai vezetője vasárnap arról adott hírt, hogy az elmúlt napban az ukrán hadsereg tüzérségi támadásai következtében öt lakóházban és egy óvodában keletkeztek károk. A Donyecki Népköztársaság egy másik katonai vezetője, Ruszlan Jakubov pedig arról számolt be a DAN szakadár hírügynökségnek, hogy az ukrán fegyveres erők támadásai következtében megsérült egy polgári lakos Donyeckben.

Egymás elleni, egyenként 50 perces felkészülési mérkőzéseken gyakoroltak a tavaszi labdarúgó-szezonra a székelyföldi csapatok. 
Kategória: Sport

Kétnapos Huszárakadémiát tartottak Székelyudvarhelyen a hét végén, a rendezvény célja a magyarság katonai múltjának a felelevenítése volt. 
Kategória: Színes

A szurkolók által szervezett tüntetés után a Csíkszeredai Sportklub 5-3-ra legyőzte a Belgrádi HC-t, de másnapra már biztossá vált, hogy az alapszakasz sereghajtójaként zárja a jégkorong-Mol Liga-idényt. 
Kategória: Sport

Meghirdette a Turizmus évét Kovászna Megye Tanácsa. Ennek keretében minél több rangos turisztikai eseményen népszerűsíteni fogják Háromszéket.
Kategória: Aktuális/Háromszék

Regényrészleteket „adott el” novellaként, miután 25 évig a fióknak írt, de kutatóként is dolgozott és mást is publikált már, mint irodalmat – bár fényképet, videófelvételt Kolozsváron sem készíthettek az arcáról, sokat elárult magáról Centauri.
Kategória: Kultúra

Megyék közti kulturális együttműködésről egyeztettek a hétvégén a háromszéki Árkoson.
Kategória: Aktuális/Háromszék

Hatvannégyezer euró értékben hét orvosi, illetve gyógyszerészeti tudományos kutatás nyert támogatást a Magyar Tudományos Akadémia és a Studium-Prospero Alapítvány által meghirdetett versenypályázaton.
Kategória: Aktuális/Marosszék

Emlékszem, gyerekkoromban nemegyszer elöntött a pulykaméreg, mikor az idősebbek rám pirítottak: ha okosat nem tudsz mondani, inkább hallgass! Nehezen fogadtam el, hogy „kicsi vagyok még”. Valószínűleg kissé mulatságos, ugyanakkor bosszantó lehettem, mikor sokadszorra követtem el ugyanazt a hibát, habár figyelmeztettek a következményekre. Mostanság egyre erősödik bennem az érzés, hogy Ukrajna huszonöt éves fiatal felnőtt létére meglepő hasonlóságot mutat a hisztis, akaratos, mindentudó gyermekekkel.

Hiába minden intő jel, mi több, következmény: honatyáink s -anyáink nem tanulnak. Kezdjük rögtön a legtragikusabbal: a keleti fronton jelen pillanatban is tartó háború kiváltó okaival. Ugyan tisztes polgárként jól tudjuk: minden földi rossz oka Vlagyimir Putyin orosz elnök puszta létezésében keresendő, azért talán az is szót érdemel, hogy 2014 elején, Janukovics akkori elnök bukása után az új hatalom első és legégetőbb intézkedése a 2012-ben elfogadott, a kisebbségekre – beleértve az orosz nemzetiségűeket is – nézve kedvező nyelvtörvény eltörlésének javaslata volt. A hírre reagálva Oroszország azonnal bejelentette: természetesen megvédi az ukrajnai orosz közösséget és annak jogait. Az oroszlán, pardon, medve, meg a bajsza, ugyebár. A Krím területén még aznap megjelentek az orosz hadsereg felségjelzés nélküli katonái… Hiába nem írta alá végül Olekszandr Turcsinov, akkori ideiglenes állam- és házelnök a rendeletet, hiába próbáltak józan paraszti ésszel hatni a többi nemzetiség képviselői a törvényhozókra, hiába emelték fel szavukat a többségi nemzet értelmes elöljárói, ekkorra már késő volt: a nyelvi kérdés a hamarosan kirobbanó fegyveres konfliktus egyik legfőbb ürügyévé vált.

Úgy tűnik, kissé szentimentális hangulatban talál ma az Olvasó, ugyanis megint csak gyermekkorom jut eszembe, amikor is az iskolapadban ülve hallgattam kedves tanárnőmet: a történelem az élet tanítómestere. A kérdés csupán az, hogy vajon hányszor kell országunknak évet ismételnie, hogy elsajátítsa végre a tananyagot…

Ukrajna akkoriban figyelmen kívül hagyta a „járulékos veszteséget”, azaz a már említett „többi nemzetiség” kérdését. A hisztérikus testvérháború fényében jelentéktelennek tűnhetett a kisebbségek jogos félelme: a háború miatti gazdasági válság mellett mi, magyarok a románokkal, szlovákokkal és a többiekkel együtt okkal kezdtük félteni alapvető személyiségi jogainkat. Ugyanakkor a legtöbben talán legborzasztóbb rémálmainkban sem hittük, hogy a nép, amely megtapasztalta az úgynevezett ruszifikációt (oroszosítást – a szerk.), s jól tudja, milyen az, amikor igazságtalanul fosztják meg az anyanyelvétől, kultúrájától, ugyanezt megtenné másokkal. S ez mégis bekövetkezett, hiszen a jelenleg felterjesztett nyelvtörvény gyakorlatilag ukránosítást jelent. Kíméletlen, megmagyarázott, jogosnak beállított ukránosítást.

A háború óta semmi sem ugyanolyan ebben az országban. Még Kárpátalján sem, ahol egyrészt mindig is békességben éltek a nemzetiségek, másrészt a kulturális keveredés és a határok közelségéből adódóan a belső ukrán területekhez viszonyítva jobb életszínvonal jellemezte a térséget. Habár a helyiek igyekszenek megőrizni hidegvérüket, s nem felülni a provokációnak, utóbbiból sajnos egyre több akad. Értelemszerűen fogy a türelem, a higgadtság, amivel egyenes arányban növekszik a bizalmatlanság, (rossz)indulat, türelmetlenség, mi több, gyűlölet. Egyre nehezebb magyarázatot találni az ország „elitjének” viselkedésére. Persze, érthető, hogy a stagnáló polgárháború, összeomló gazdasági rendszer, sosem volt szociális háló árnyékában produkálni akarnak valamit. Valami nagyot, valami kézzelfoghatót. Az Európai Unió hozzáállása, Barack Obama amerikai elnök politikájának bukása csak erősíti a kétségbeesést. S mivel azt sem tudják, hogyan is fogjanak hozzá a változtatásokhoz, pótcselekvésbe kezdenek – és összetörik azt a kicsi fogjukráhogyjó-t is, ami van. Előveszik hát a nemzetiségeket meg a nyelvüket, az örök aduászt, és kezdődik minden elölről… Jönnek a Larisza Nyicoj-féle buzgó hazafik, akik az oroszajkúakkal szembeni bukás után most nyugat felől közelítik meg a „problémát”, s kikezdik Kárpátalját, a „potenciális szeparatizmusfészket”. Kíváncsi vagyok, hogy számítottak-e az erősen nacionalista jellemzőkkel bíró vezetők arra, hogy helyi szintén nem csupán a nemzetiségek képviselői zsebében nyílik ki a bicska, hanem ukrán barátainkéban is. Hennagyij Moszkal kormányzó, képviselők, átlagemberek egyaránt nyíltan szembeszállnak a provokációval, s kimondják: Kárpátalján nem fog működni az új nyelvtörvény egyik változata sem. A közösségi médiában már most gúny tárgyává váltak a nyelvtörvény ellenőrzésére hívatottak: a rájuk vonatkozó „sprechenführer” elnevezés egyre népszerűbb – annál kevésbé lesznek azok a feladatot betölteni vállalkozók.

Nos, nagyon úgy tűnik, hogy nyicojok ide vagy oda, a varjú bizony nem fog ukránul károgni. Ahogy a magyar, az orosz, a román, a szlovák és a lengyel sem fog a szükségesnél többet beszélni ukránul, csak mert azt egyesek úgy akarják.

Kocsis Julianna
Kárpátalja.ma

Jiszrael Kac közlekedési miniszter bejelentette, hogy megrendelte a megvalósíthatósági tanulmányok és tervek elkészítését a Tel-Aviv-Jeruzsálem gyorsvasút meghosszabbításáról, amely így az óvárosig, a Siratófalig érne – értesült csütörtökön a The Times of Israel című angol nyelvű hírportál Izraelben.

A közlekedési miniszter terve politikai okokból várhatóan súlyos vitákat vált ki, mert a Palesztin Hatóság az ötlet első felvetésekor, novemberben “gyarmatosító projektnek” bélyegezte az óvárosi vasútállomás gondolatát.
A tervek szerint egy 50-80 méterrel a föld felszíne alatt futó alagútban jutna a vonat a Jeruzsálem szélén lévő központi pályaudvartól az óvároshoz. Jelenleg két lehetőséget mérlegelnek az izraeli közlekedési minisztériumban: az egyik szerint a Siratófal közelében, de az óvároson kívül lenne a vasútállomás, a másik szerint pedig az óváros területe alatt.
Az építkezés költségeit mintegy 510 millió dollárra (ezerháromszázötven milliárd forintra) becsülik. Ha megvalósulnak a tervek, akkor a jövőben az izraeliek és a turisták közvetlen vasútvonalon juthatnak majd el a Földközi-tenger partjától egészen a Siratófalig.
Jeruzsálem keleti fele – benne az óváros és a Siratófal – az 1948-as izraeli függetlenségi háborút követő tűzszüneti vonalak alapján Jordániához került, és egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig, ennek az országnak volt a része.
Izrael 1967-ben elfoglalta Jeruzsálem keleti felét, majd 1980-ban törvényben mondta ki annektálását, a város egységét és fővárosi státuszát. Az izraeli döntést a nemzetközi közösség nem ismerte el, és ezért a legtöbb külföldi nagykövetség továbbra is Tel-Avivban működik. A palesztinok is maguknak követelik Jeruzsálemet, államuk felállítása után Kelet-Jeruzsálemben szeretnék létrehozni fővárosukat.

Angela Merkel német kancellár sajnálattal fogadta, hogy Donald Trump amerikai elnök rendeletben megtiltotta több muzulmán ország állampolgárainak beutazását az Egyesült Államokba – közölte vasárnap a kancellár szóvivője.

Steffen Seibert közleménye szerint a német kormányfőnek az a meggyőződése, hogy senkit sem lehet a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva “általános gyanú alá helyezni” származása vagy vallása miatt.

A genfi menekültügyi egyezmény megköveteli a nemzetközi közösség tagjaitól, hogy humanitárius okok alapján fogadjanak be háborús menekülteket. Ez kötelessége valamennyi országnak, amely csatlakozott az egyezményhez. Angela Merkel kifejtette, elmagyarázta ezt a politikát az amerikai elnöknek a szombati telefonbeszélgetésükön – áll a közleményben.

A német kormány megvizsgálja, hogy az amerikai elnök rendelete milyen következményekkel jár a kettős állampolgársággal rendelkező német állampolgárok számára, és azt is áttekinti, hogy adott esetben miként képviselheti az érintettek érdekeit – tette hozzá Angela Merkel szóvivője.

A német kancellár és az amerikai elnök közép-európai idő szerint szombaton késő délután 45 perces telefonbeszélgetést folytatott. Ez volt Angela Merkel és Donald Trump első megbeszélése. A két vezető közös közleményt adott ki a beszélgetésről, ebben hangsúlyozták, hogy a szoros német-amerikai együttműködés mindkét ország biztonságát és jólétét szolgálja, és hozzátették: mindkét félnek az a szándéka, hogy az “egyébként is kiváló bilaterális kapcsolatokat tovább mélyítsék a következő években”.

Egyetértenek abban is, hogy a NATO-nak alapvető jelentősége van a transzatlanti kapcsolatokban, és fontos szerepe van a béke és a stabilitás megőrzésében. Közös meggyőződés, hogy a szövetségnek vállalnia kell a 21. század kihívásait, a közös védelem és a kollektív biztonság pedig a katonai kapacitások fejlesztését célzó megfelelő beruházásokat igényel, valamint “méltányos hozzájárulást valamennyi szövetséges részéről”.

A szombati beszélgetésről kiadott közlemény szerint Angela Merkel és Donald Trump megegyezett abban, hogy intenzívebbé teszik az együttműködést a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemben, valamint a közel-, és közép-keleti térség, illetve Észak-Afrika stabilizációjának terén.

Donald Trump elfogadta a német kancellár meghívását a legfejlettebb iparú államokat és a legnagyobb feltörekvő országokat, illetve az EU-t mint intézményt összefogó G20 csoport soros német elnöksége alkalmából júliusban Hamburgban rendezendő csúcstalálkozóra, és kifejezte örömét, hogy “rövidesen Washingtonban üdvözöli őt” – áll a közleményben.

Több műemlék templom teljes felújítására nyújtott be pályázatot a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK).
Kategória: Eklézsia