A humanitárius csúcstalálkozóra május 23–24-én Isztambulban kerül sor: a következtetések tartalmazzák az Unió és a tagállamok álláspontját.
1. Világszerte több mint 60 millióra tehető azoknak az embereknek (menekülteknek és belső menekülteknek) a száma, akik a konfliktusok, az erőszak és az emberi jogok megsértése miatt lakóhelyük elhagyására kényszerülnek. Az Európát is érintő globális menekültügyi- és migrációs válság fényében a Tanács úgy véli, hogy ezek az adatok komoly aggodalomra adnak okot. Mindezt tovább súlyosbítják az olyan tényezők, mint az éghajlatváltozás, a természeti és az ember által okozott katasztrófák, valamint a fejlődési lehetőségek és a humánbiztonság hiánya. A Tanács emlékeztet arra, hogy világszerte a menekültek 86%-a fejlődő régiókban él, valamint arra, hogy a világ menekültjeinek 25%-át a legkevésbé fejlett országok fogadták be. A Tanács újólag hangsúlyozza, hogy elkötelezetten törekszik a konfliktusok békés megoldásának elősegítésére, valamint arra, hogy tartós és az emberi méltóságot nem sértő megoldások szülessenek a menekültek és a belső menekültek helyzetére – beleértve a biztonságos és önkéntes visszatérés lehetőségét is –, továbbá hangsúlyozni kívánja azt is, hogy a megelőzés és a kapacitásépítés fontos szerepet játszik a reziliencia szempontjából.
2. A Tanács emlékeztet a migrációról és a fejlesztésről folytatott 2013. évi magas szintű párbeszédről, valamint a fejlesztés és a migráció kapcsolatának bővítéséről szóló, 2013. július 19-i következtetéseire[1], továbbá „A migráció az uniós fejlesztési együttműködés összefüggésében” című 2014. decemberi következtetéseire[2], amelyben arra szólított fel, hogy kerüljön sor „koherens és koordinált fejlesztési megközelítés kidolgozására [...] a menekültekkel és a belső menekültekkel kapcsolatos kérdések tekintetében”, valamint arra, hogy e célra „megfelelő finanszírozási lehetőségeket” kell biztosítani. Ezt a kérését a Tanács a 2015. május 26-i ülésén megismételte.
3. A Tanács hangsúlyozza, hogy sürgősen hathatós szakpolitikai intézkedéseket kell tenni a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó személyek helyzetének kezelése érdekében, és ennek megfelelően üdvözli a „Méltóságban élni: a segélyfüggőségtől az önállóságig – Kényszerű lakóhelyelhagyás és fejlesztés” című bizottsági közleményt.
4. A Tanács tudatában van annak, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás nemcsak az érintett egyénekre és családtagjaikra gyakorol drámai hatást, hanem az őket befogadó országokra és közösségekre is. A humanitárius rendszer önmagában nem képes kielégíteni a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó országok és közösségek növekvő és változó igényeit, különösen azért, mert egyre több elhúzódó válsággal vagyunk kénytelenek szembenézni. A kényszerű lakóhelyelhagyás politikai, emberi jogi, biztonsági, fejlesztési és gazdasági szempontból egyaránt kihívást jelent, amit tovább súlyosbít az embercsempészet, az emberkereskedelem és a kizsákmányolás. A kényszerű lakóhelyelhagyás következtében felmerülő problémák kezelésére szükségletalapú szemléletet kell alkalmazni, amelyet az emberi jogok összességének figyelembevételével kialakított jogalapú megközelítésnek kell kiegészítenie, és olyan hosszú távú fejlesztési támogatással kell megvalósítani, amelybe amikor csak lehet és rendszerint már a korai szakaszban, ezt követően pedig a válság ideje alatt végig be kell vonni a fejlesztési szereplőket – többek között a helyi fejlesztési szereplőket is –, ezzel koordinált és koherens módon egészítve ki a politikai párbeszéddel is támogatott humanitárius megközelítést. Azt kell célként meghatározni, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők helyzetére olyan fenntartható globális és helyi megoldások szülessenek, amelyek a kiváltó okokat kezelik és hozzájárulnak ahhoz, hogy a kényszerű lakóhelyelhagyás ne húzódjon el hosszabb időre, emellett pedig javítják ezen személyek életkörülményeit és elősegítik az elmozdulást a segélyfüggőségtől az önállóság felé. Ezenkívül a befogadó országok és közösségek részére is megfelelő és tartós támogatást kell nyújtani, ugyanakkor a lehető legjobban ki kell használni a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyekben rejlő lehetőségeket. A fejlesztési szempontú megközelítés és a humanitárius megközelítés közötti stratégiai és műveleti kapcsolat szorosabbra fűzésével egy olyan keret kialakítására kell törekedni, amely a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó közösségek számára fokozottabb védelmet, valamint tartós társadalmi és gazdasági lehetőségeket biztosító átfogó partnerségeket hív életre, beleértve az oktatás valamennyi szintjét, figyelembe véve az őket befogadó országok és közösségek prioritásait, pénzügyi körülményeit és szükségleteit.
A kényszerű lakóhelyelhagyásra vonatkozó koherens és fejlesztésvezérelt megközelítés5. A Tanács üdvözli az annak elismerésére épülő megközelítést és irányelveket, hogy a menekültek és a belső menekültek képesek aktív részvételükkel hozzájárulni az őket befogadó országok és közösségek gazdaságához és társadalmához mindaddig, amíg lehetőségük nem nyílik a biztonságos hazatérésre. A Tanács úgy véli, hogy a befogadó államok kormányait segíteni kell abban, hogy a saját országukban olyan, a nemzetközi standardoknak megfelelő jogrendszereket és szakpolitikákat alakítsanak ki és hajtsanak végre, amelyek elősegítik a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek önállóságát, és ezzel gondoskodnak jogaik védelméről és lehetővé teszik emberi méltóságuk megőrzését. Az EU a befogadó államok kormányaival és a helyi hatóságokkal együtt olyan tervek és szakpolitikák fokozatos megvalósítására fog törekedni a helyi és nemzeti fejlesztési tervek keretében, amelyek lehetővé teszik a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek társadalmi-gazdasági beilleszkedését. Ebből a szempontból rendkívül fontos biztosítani a lehetőséget a munkaerőpiacra lépésre, az oktatásban való részvételre és a szolgáltatások igénybevételére. A munkát az összes fejlesztési szereplővel, többek között a diaszpórákkal kialakított partnerségekre kell alapozni. Központi a jelentősége annak, hogy a helyi civil társadalom és a magánszektor bevonására is sor kerüljön, például a köz- és magánszféra közötti partnerségeken keresztül, mert ennek révén lehet olyan szolgáltatásokat nyújtani, illetve olyan foglalkoztatási, üzleti és beruházási lehetőségeket teremteni, amelyek a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek és az őket befogadó közösségek számára egyaránt égetően szükségesek. Ezeket az erőfeszítéseket szolidaritással, a helyi közösségek felelősségvállalásával, a fenntarthatóság biztosításával és az emberi jogok tiszteletben tartásával kell támogatni és azoknak a menekültek és belső menekültek befogadásával járó valamennyi hatás és következmény figyelembevételével összeállított konkrét gazdasági és társadalmi tényadatokra kell épülniük.
6. A Tanács elkötelezett aziránt, hogy szisztematikus és átfogó módon bevonja a lakóhelyüket kényszerből elhagyó embereket és az őket befogadó közösségeket a nemzetközi együttműködési és segítségnyújtási kezdeményezések kialakításába, programozásába és megvalósításába, és erre szólítja fel az EU-t, a tagállamokat és a nemzetközi szereplőket is. A fenntartható megoldásokat célzó kezdeményezéseknek az adott körülményekhez kell igazodniuk, és meg kell felelniük – nem csupán a jogállást figyelembe véve – a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek konkrét igényeinek és kiszolgáltatottságuk sajátosságainak. Lehetőség szerint minden esetben már az adott válság kezdetén biztosítani kell – a humanitárius szereplők sürgősségi és a korai helyreállítás terén végzett közreműködésének kiegészítéseként, valamint arra építve – a politikai és fejlesztési szereplők bevonását és a velük való szoros koordinációt, teljes mértékben tiszteletben tartva a nemzetközi humanitárius jogot, a menekültjogot és az emberi jogi normákat. Ez összhangban van azzal a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben rögzített vállalással, hogy senki sem maradhat ki a fejlődés folyamatából, és ehhez a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket, köztük a menekülteket és a belső menekülteket kell előtérbe helyezni. Különös figyelemben kell részesíteni a nőket, a fiatalokat és a gyermekeket, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokat, többek között a fogyatékossággal élő személyeket. E tekintetben hosszú távon az oktatás rendkívüli jelentőségű.
7. A Tanács elismeri, hogy a tényeken alapuló, eredményorientált szakpolitikák kidolgozásához elengedhetetlenek a szilárd bizonyítékok, a közös fejlesztésre és a humanitárius helyzetre vonatkozó felmérések, a megbízható adatok, valamint a menekült- és migránsáramlatoknak és az általuk a befogadó közösségre gyakorolt hatásoknak az átfogó elemzése. Mindezek javítása érdekében a Bizottság szolgálatai és a tagállamok együtt fognak működni valamennyi érintett szereplővel.
8. E koherensebb szemlélet alkalmazásának célja megfelelőbbé, eredményesebbé és költséghatékonyabbá tenni a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó emberek esetében nyújtott uniós segítségnyújtást, és ezzel koordinált módon kiegészíteni a humanitárius segítségnyújtást a sürgős és a középtávú szükségletek kielégítése érdekében, olyan fejlesztési megközelítést alkalmazva, amely a hosszú távú szemléletet is érvényesíti és megőrzi a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek méltóságát, előmozdítja önállóságukat, továbbá a befogadó közösségek és országok rezilienciáját, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a humanitárius segítségnyújtás alapját képező humanitárius elveket.
A következő lépések rövid és hosszú távon9. A Tanács elismeri, hogy az európai migrációs stratégia részeként jelenleg kidolgozás alatt állnak olyan jelentős új programozási és finanszírozási eszközök, amelyek az azonnali segítséget a közép- és hosszú távú támogatással párosítják, mind a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek, mind a befogadó közösségek esetében. Ezek közé tartoznak többek között a célzott uniós vagyonkezelői alapok, a törökországi menekülteket támogató eszköz, a befogadó országokkal, például Jordániával és Libanonnal kötendő paktumok, valamint a regionális fejlesztési és védelmi programok a Közel-Keleten, Afrika szarván és Észak-Afrikában. Ezzel összefüggésben a Tanács érdeklődéssel várja a – többek között a finanszírozási eszközökre vonatkozó – soron következő felülvizsgálatokat, amelyek támpontot nyújtanak majd az uniós programozáshoz; a cél az, hogy az eszközök alkalmasabbak legyenek a kiváltó okok megfelelő kezelésére, hogy ezáltal javuljanak a befogadó közösségek, a menekültek, a belső menekültek, valamint az önkéntes visszatelepülők hosszú távú kilátásai. A Tanács ennek érdekében felhívja a bizottsági szolgálatokat és az EKSZ-t, hogy a nemzetközi megállapodásokat betartva erősítsék meg az együttműködést a partnerországokkal a releváns programok megvalósítása terén.
10. Az EU eltökélt aziránt, hogy megteremtse azt a szakpolitikai keretet, amelyben hatékonyabban, a konkrét körülményekhez igazodva és méltóságteljes módon lehet kezelni a kényszerű lakóhelyelhagyást világszerte, és amelyben a menekülteknek és belső menekülteknek nyújtott uniós támogatás a lehető legnagyobb hatást fejti ki, mindezt az európai migrációs stratégiával összhangban, különös hangsúlyt fektetve a lakóhelyüket kényszerből hosszú időre elhagyó emberek ügyére, amely hosszú távú fejlesztési kihívást jelent. Kiemelt feladatként kell küzdeni a nők elleni erőszak visszaszorításáért. Az erőfeszítéseknek a befogadó országok, valamint a nemzetközi, illetve civil szervezetek jelenlegi munkájára kell épülniük, hogy az intézkedések teljes egészet alkossanak, kiterjedve az alábbiakra: oktatás, alapvető szolgáltatások, megélhetés, tisztességes munkalehetőségek, a magánszektor bevonása és a kereskedelem, különös figyelmet szánva a lakóhelyüket kényszerből elhagyó emberek, legfőképpen a legkiszolgáltatottabbak, köztük a gyermekek védelmére és teljes körű részvételére. Ehhez az EU-nak jelentős erőfeszítéseket kell tennie, és a szóban forgó országoknak teljes mértékben együtt kell működniük, de ezek olyan feltételek, amelyek megteremtésért az EU és a tagállamok – a nemzetközi pénzügyi intézmények, például az Európai Beruházási Bank támogatása mellett – sokat tehetnek innovatív és hatékony fejlesztési együttműködéssel, gazdasági segítségnyújtással, infrastrukturális és vállalkozásokba irányuló beruházásokkal, valamint politikai párbeszéddel és intézkedésekkel.
11. A Tanács üdvözli a 2016 májusában tartandó, az ENSZ által szervezett humanitárius csúcstalálkozót, ezen belül is az ENSZ főtitkárának jelentése keretében előterjesztett „Program az emberiségért” kezdeményezést, valamint az ENSZ-közgyűlés 2016 szeptemberében tartandó, a menekültekkel és a migránsokkal foglalkozó magas szintű ülését, amely alkalmat ad majd a politikai, fejlesztési és humanitárius szereplőknek arra, hogy elkötelezzék magukat – az általánosabb migrációs stratégia részeként – a kényszerű lakóhelyelhagyás ügyére irányuló, az eddiginél koherensebb és holisztikusabb globális megközelítés mellett.
12. A Tanács felhívja a bizottsági szolgálatokat, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy valósítsák meg a kényszerű lakóhelyelhagyás ügyére irányuló új szakpolitikai keretet: hozzák meg a szükséges politikai, szakpolitikai, jogi és pénzügyi intézkedéseket és biztosítsák a megvalósítás konkrét, intézkedés- és eredményorientált utókövetését. A Tanács felhívja továbbá a bizottsági szolgálatokat és az EKSZ-t, hogy 2016-tól kezdve rendszeresen számoljanak be a Tanácsnak a meghozott intézkedésekről és a megvalósítás állásáról, és mozdítsák elő az érdekelt felek további bevonását.
[1] 12415/13.[2] 16901/14.