Ratas miniszterelnök úr felkért arra, hogy a tallinni digitális csúcstalálkozó előtti vacsoránkon lássam el a levezető elnöki feladatokat. Ezért írok most Önöknek.
2016. június 29-én, néhány nappal az Egyesült Királyságban tartott brexit-szavazás után úgy döntöttünk, hogy gondolkodási folyamatot indítunk a 27 tagú Európai Unió jövőjéről. 2016 szeptemberében tartottuk az első ennek szentelt ülésünket, amelynek záródokumentumaként megszületett a pozsonyi ütemterv. Megállapodtunk abban, hogy a polgárainkat aggasztó legsürgetőbb kérdésekkel foglalkozunk elsőként: a migrációval, a biztonsággal, valamint gazdasági és társadalmi kérdésekkel. A pozsonyi menetrendet tovább pontosítottuk az idei máltai és brüsszeli találkozónkon, aminek eredményeként jött létre a Római Nyilatkozat. Ebben részletesebben is meghatároztuk az elkövetkező évekre szóló jövőképünket.
Ezzel párhuzamosan a rendszeres európai tanácsi üléseinken is visszatértünk e menetrend megvalósításának kérdésére. Több témát illetően is sikerült megoldást találnunk, aminek köszönhetően javult az Európai Unió helyzete, és optimistábban tekinthetünk a jövőbe. Nézzük a migrációt: elsőként a kelet-mediterrán útvonalra, azután pedig a közép-mediterrán útvonalra összpontosítottunk. Visszanyertük ellenőrzésünket a külső határaink felett, és sikerült elérnünk, hogy csökkent az irreguláris migránsok, valamint a tengeren történt halálesetek száma. Ami a biztonságot illeti, folytattuk a terrorizmus elleni eszköztárunk megerősítését és fontos előrelépést tettünk az európai védelem területén, ideértve a NATO-val való együttműködést is. A gazdasági vonalon a globalizáció negatív hatásainak mérséklése érdekében új irányt szabtunk kereskedelempolitikánknak. Továbbra is komoly törekvésünk a piacnyitás (kereskedelmi megállapodások Kanadával és Japánnal), ugyanakkor szigorítjuk a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fellépésünket.
Ezekben a kérdésekben sok és kemény munka vár még ránk. Meg kell szilárdítanunk külső migrációs politikánkat, javítanunk kell a visszaküldésekre szolgáló kapacitásainkat, és tartós megoldást kell találnunk menekültügyi rendszerünk megreformálására. Folytatnunk kell az európai védelem megerősítését, első körben az állandó strukturált együttműködés decemberi elindításával. Hasonlóképpen folytatnunk kell gazdasági bázisunk megerősítését, többek között a digitális egységes piac segítségével (erről szól a tallinni csúcstalálkozó), ugyanakkor gondoskodnunk kell arról, hogy az szociális szempontból kiegyensúlyozott legyen (ez pedig a novemberi göteburgi csúcstalálkozó témája lesz).
Döntenünk kell az euróövezet továbbfejlesztéséről is. Nem létezik olyan megoldás, amellyel a gazdasági és monetáris unió varázsütésre, egyszer és mindenkorra megvalósítható. Meggyőződésem azonban, hogy kötelességünk a GMU működésének javítása és fokozatos megerősítése. Első lépésben a bankunió kiteljesítésével kell foglalkoznunk, melyet az elfogadott ütemtervvel összhangban kell megvalósítani az euróövezet strukturális megerősítése érdekében. Ez azt jelenti, hogy ki kell alakítanunk egy közös védőhálót a bankunió számára a kockázatok további csökkentése és az európai betétbiztosítási rendszer előkészítése céljából. Emellett növelnünk kell Európa cselekvőképességét, melynek keretében az Európai Stabilitási Mechanizmust tovább lehetne fejleszteni egy európai valutaalappá. A kormányzásra és a költségvetési forrásokra vonatkozóan több olyan elképzelés is felmerült, amelyek sajátosan az euróövezethez kapcsolódnak. Ezekről további megbeszéléseket kell folytatni. Ennek előmozdítása érdekében decemberre euróövezeti csúcstalálkozót fogok összehívni az euróövezeten kívüli tagállamok részvételével. Ezekről a kérdésekről legkésőbb a jövő évben, az Európai Tanács júniusi ülésén konkrét döntéseket kell hozni.
Tovább kell fejlesztenünk az Unió nemzetközi szerepvállalását is, mind a szomszédságunkban, mind pedig globális szinten. Javaslom, hogy az Európai Tanács októberi ülésén vitassuk meg, hogy miként reagáljunk a Törökországgal fenntartott kapcsolataink terén bekövetkezett fejleményekre, jövő év májusában pedig – Bojko Boriszov miniszterelnök úr egyetértésével – Bulgáriában tartsunk nyugat-balkáni csúcstalálkozót. A kereskedelem is kiemelt kérdés marad a munkánkban.
E sürgető prioritásokon túl előttünk áll egy további nagy feladat: a következő többéves uniós költségvetés. Az erre vonatkozó tanácskozások, amelyek meghatározóak lesznek az uniós szakpolitikák szempontjából az elkövetkező években, ténylegesen akkor kezdődhetnek majd meg, miután megkötöttük a megállapodást az Egyesült Királyság kilépéséről. Ez fontos napirendi pont lesz mindaddig, amíg meg nem születik a konszenzus, időben ahhoz, hogy 2021-ben hatályba léphessen az új többéves pénzügyi keret.
Tallinnban nem tudunk e kérdések mindegyikével foglalkozni, még kevésbé azokról döntést hozni. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ez az ülés jó alkalom lesz annak megvitatására, hogy milyen megközelítést alkalmazzunk ezeken a megbeszéléseken, különös tekintettel arra, hogy a közelmúltban számos érdekes felvetés hangzott el a fenti kérdéskörök tartalmát, a módszereket és a célokat illetően. Az iránymutatásukat fogom kérni ahhoz a döntéshez, hogy a megbeszélésünket követően miként szervezzem az Európai Tanács munkáját e tekintetben. Annak érdekében, hogy nyílt, őszinte és kötetlen megbeszéléseket tudjunk folytatni e kérdésekről, nem lesz írásbeli előterjesztés, sem pedig írásbeli következtetés a megbeszéléseinket követően.
Végezetül tisztában kell lennünk azzal, hogy továbbra is a brexit jelenti az egyik legfontosabb feladatot számunkra. Ez lesz a témája a 27-ek 50. cikk szerinti, következő ülésének, melyre októberben kerül sor.