Agrégateur de flux

Russian AK-100 Series Assault Rifles

Douze millions de personnes vivent sous le seuil de pauvreté outre-Rhin, un record selon l'étude d'une association allemande d'aide sociale. Qui estime que l'introduction du salaire minimum ne ...

Douze millions de personnes vivent sous le seuil de pauvreté outre-Rhin, un record selon l'étude d'une association allemande d'aide sociale. Qui estime que l'introduction du salaire minimum ne ...

Ritkán történik az emberrel, hogy ilyen közel legyen egy terrorcselekményhez (anélkül, hogy keresné), és ha már így történt, másnak elmentem megnézni a helyszíneket. Nem írok túl sokat, mert remélem találok vevőket még egy vagy két cikkre.
Az első helyszín a Krudttonden nevű kávézó volt, amely egy nagyob park szélén fekvő művelődési ház. Omar Abdel Hamid el-Hussein itt ölte meg Finn Nørgaard filmrendezőt, és megsebesített három rendőrt. Nørgaard így utólag vétlen áldozatnak tűnik, még a támadás előtt a sarkon megpróbálta megállítani a férfit, aki egyetlen lövéssel végzett vele.A kávézó homlokzata, amit megsorozott az elkövető, ettől balra lőtte le ad án filmrendezőt
Másnap, 24 óra múlva még folyt a helyszínelés, a média nagy számban jelent meg, és az együttérző emberek is elkezdtek virágot hozni.

Tudom, hogy a világ változik és már lttam a TV2 egyszemélyes stábját is, de azért ez kialakítás meglepettŐ az egyik finn csatornának közvetített, csak a finnsége miatt fotóztam leA kávézó előtti lövöldözés utáni első pillanatokat megörökíti ez a video, amelyet a lelőtt filmrendező barátja készített, aki éppen akkor ért oda.

A kávézótól a el-Hussein elsétált, autójába szállt, majd kiszállt és taxival (!) ment haza (vagy egy lakásához közeli) netkávézóba és facebookozott egy kicsit. Hajnali négy körül elment a belvárosban található zsinagógához, ahol lelőtte az ott posztoló zsidó önkéntes biztonsági őrt és megsebesített két (civilruhás?) titkosszolgálati ügynököt.
A zsinagóga előtt is sokan összegyűltek, az utcafrontot virágok borítottákA zsinagógánál is jelentős volt a média jelenléte. Ez még nekem is új volt, a tudósító egy statívon levő iPhone-ba adta le tudósítását
Az utca két végén rendőri jelenlét, a rendőrök mindenhol gépkarabéllyal várakoztak kettesével, hármasávalInnen elmentem a házhoz, ahol lakott és ahol lelőtték az elkövetőt. Nem volt egyszerű megtalálni, mert a címet nem adták meg az újságok, de az egyik tudósítás tartalmazott egy fényképet a helyszínelésről, ami mutatott egy üzeletet is, ami (a kerületet ismerve) belőhető volt.
A kapubejáró, épp csak megelőztem a CNN stábját Nic Robertson tudosítóval
A háttérben levő bicikli szemtanúja volt a terrorista lelölévésének

Egy másik tudósítókocsi
A környék Koppenhága egyik legpattantabb kerülete, sok bevándorló lakik erre. Ez két utcával arrébb van
Persze a lepattanást dániai viszonyok között kell értelmezni. Így néz ki egy köztérA ház előtt semmilyen rendőri jelenlét nem volt, annál inkább a következő sarkon, amely egyben a legközelebbi HÉV/metro megálló. Mire odaértem már éppen véget ért a szolgálat, a rendőrök szedték le  szalagokat.



Éppen elsiet egy rendőrautó
Fejünk felett egy rendőrségi helikopter körözött avy 20 percig. Ebből a képből az jött le, hogy a készenlétben levő rendőröket a hadsereg élelmezte
Ebből meg az jött le, hogy nemcsak a dán és a nemzetközi stábok dolgoztak a témán, hanem a kerültei muszlim média isA dánok megdöbbenve, de kultúráltam fogadták és reagáltak az eseményekre. Szemben Franciaországgal itt nem érte támadás a muszlim közösségeket. A kormány épp tegnap jelentett be egy majd 1 milliárd koronás (40 milliárd forint) terrorellenes csomagot, ami főleg a titkosszolgálatok és a rendőrség megerősítését jeleni.

A látogatás – meglepő módon – annyikra ellenséges légkörben zajlott, hogy még a sajtókonferencia elmaradásának lehetősége is...

Le discours de François Hollande s'est inscrit dans la continuité de ses prédécesseurs en matière d'usage de l'arme ultime. À quelques nuances près.

This article originally appeared in the Open Mind Blog.

When  Aristotle  famously claimed that the good life was not made in a summer, nor in a day, he implied that the best life was  a life committed to contemplation.  The question of what gives meaning to life has been central to philosophical inquires for millennia. While no definite answer would appear to clarify or solve this fundamental question, a look into  the neurochemistry underlying our feelings, thoughts and behaviour  charts new grounds in this exploration. Moreover, it hints at ways in which  gratification is relevant both to society and the world at large.

 

A long history of philosophical inquiries

Existentialist   thinkers  emphasized the possibility of individuals being able to generate meaning through their actions.  Sartre ’s statement that existence precedes essence is  a rejection of the possibility that there could be any externally derived purpose to human life. It is simultaneously an argument that one’s life is given meaning through specific actions. Nietzsche ’s philosophy carries a similar credo: that defining one’s life creatively according to chosen actions makes a person who they are.

The ideas that one must live an “authentic” life and make choices that harmonize with a robust conception of the self are powerful, but leave unaddressed the question of  what exactly it is that promotes authenticity.  It is here that contemporary  neuroscience  can offer further insights, as a shared neurochemistry implies similar needs for achieving gratification. The human brain is “hard-wired” to seek pleasure and avoid pain , as well as to repeat acts that achieve gratification and avoid actions that cause discomfort.  This process, which I previously called  neurochemically mediated gratification   implies that at a fundamental level,  human beings are all seeking similar things.  The difficulty is that  at an individual level , such gratification might find expression in destructive actions, such as  sustaining an addiction or engaging in criminal activity.  It is thus crucial for societal policies to be fashioned and implemented with these challenges in mind.

 

Neurochemical gratification: creating the right circumstances

Our gratification is experienced neurochemically, irrespective of what prompts it.  All of our feelings, emotions and experiences have a physical component insofar as they are mediated by neurochemistry. With the benefit of  advanced scanning technology , we can observe that different mental processes change regional blood flow and  chemistry in the brain . As such, we generally seek to feed our  neurotransmitters  (the chemical messengers transmitting signals within the brain) and boost the  “feel good” chemical dopamine . It is likely that in time  other neurochemicals relevant to various cognitive processes   and gratifications  will be identified and their specific actions known. However, to date, we know that the neurotransmitter  dopamine , involved in reward processes in the brain, informs us which of our actions are more conducive to gratification and which are not. However, what exactly contributes to each of our respective forms of gratification and levels of dopamine as individuals can vary a great deal.

Not only is our gratification experienced on a personal neurochemical level but it is also attuned to our respective family and socio-political environments. In my paradigm of emotional amoral egoism , I discussed  the relationship between our neurochemical underpinnings, the role of circumstances, morality and good governance.  The fundamental feature encoded in our genetics is  survival , meaning that the main driver of our actions will almost always be based in this instinct. Actions that are influenced by other drivers have a margin of fluctuation in strong alignment to our environment, including  our moral compass and propensity for moral acts.

Like our human nature itself,  our neurochemical make-up is modifiable, meaning that there is significant room for the environment to influence  and mould both the motivators of our neurochemical gratification and our behaviour. Therefore, we will try and test many experiences but will predominantly choose to repeat those actions that gratify us in some way, no matter how unrealistic or influenced by our own perceptions they might be. Our gratification is highly individualistic and experienced subjectively, but it is also fluid and can be ‘instructed’ to a certain extent by the environment, repeated experiences, and exposures. This also implies that our neurochemical gratification might not be exclusively constructive , as we can opt for behaviour that is harmful to ourselves or others, such as forms of addiction or violence. The upside of this alterability, however, is that the foundations for this gratification can be influenced and turned into constructive forms of behaviour that meet societal expectations. In these situations, good governance plays a tremendous role. We might not be intrinsically moral, generous, altruistic etc., but living in a setting where basic survival and dignity needs are met will enhance our reflection, which is in turn subsequently required for  conscious  moral acts.

Conversely, living in fear, deprivation, injustice and insecurity precludes morality in most cases, and  prompts survival-driven acts.  Harmful excesses of any kind promote a form of personal gratification that is very likely to affect both individuals people and society at large.  However, ultimately, the meaningfulness of existence is individualistic and results from whatever brings each one of us most  sustainable neurochemical gratification . What we can hope and strive for, collectively, is to create environments in which SNG comes from activities and beliefs that will create  a balance between our personal wishes and acceptable values, both domestically and globally.

Neurochemistry teaches us that at the very basic level,  we are fundamentally hardwired for survival and pre-programmed to ‘feel good’,  often irrespective of what factors constitute the sources of our gratification or, in some cases, their social acceptability. To keep this gratification sustainable in a social and political setting, family, education and society need to create mechanisms whereby individuals associate gratification with behaviour that is positive  and constructive both for the individual and for society. Anything from social norms to media outlets, educational systems or entertainment industries contribute to the way gratification is defined. In order to ensure functional social orders, it is crucial that gratification is linked to constructive behaviour, such as social responsibility, work ethic, lawfulness, empathy, tolerance and mutual respect.

 

 

>> Back to all GCSP Staff Publications

Il y a trois ans, le mot APT (Advanced Persistent Threat) était le plus tendance du milieu cyber. Tout le monde le prononçait d'un air entendu, expliquant qu'il s’agissait d'un nouveau type de menaces. Les spécialistes d'entreprises de cybersécurité montraient leurs "solutions", les revues de directeurs de SSI ou de sécurité s’interrogeaient gravement, les journalistes faisaient leur travail en répercutant ce souci général.

source

A l'époque, comme tout le monde, j'avais essayé de comprendre : voici donc des menaces : bien ! Rien de bien nouveau. Elles sont persistantes : j'en déduis donc que par rapport à ce qu'il y avait "avant", celles-ci s'inscrivaient dans une plus longue durée. Soit ! Enfin elles étaient "avancées". Fichtre ! là, il fallait écouter les informaticiens et autres hommes de l'art pour nous expliquer en quoi c'était vraiment "avancé" et donc à la pointe de l'innovation, donc de la menace. S'agissait-il d'une nouvelle technique ? de procédés inédits ? Malheureusement, on obtenait des réponses évasives qu'on mettait sur le compte de la complication inhérente à ces suites de zéros et de uns, indicibles au vulgum pecus.

Peu à peu, j'eus l'impression qu'en fait, il s'agissait d'opérations combinées mettant en œuvre une longue phase d’espionnage, utilisant de l’ingénierie sociale pour profiler les cibles, leur lancer des pièges personnalisés afin d'insérer, plus ou moins automatiquement, des logiciels espions ou autres softs furtifs de commande à distance. Riez donc ! mais c'est ce que j'avais plus ou moins compris des explications qu'on m'avait données.

Aussi progressivement, le mot disparut pourtant des écrans radars et par exemple, au dernier FIC, nul n'y fit allusion, même pas Bruce Schneier qui cependant nous confia, sur le ton de la découverte la plus avancée, qu'il fallait réfléchir à la boucle OODA. Là, au passage, c'est le côté sympa quand on voit des informaticiens venir sur le domaine de la stratégie, subitement on se sent plus à l'aise et les rires changent de camp.

A bien y réfléchir, la dernière allusion aux APT fut l'équipe APT1, mentionnée par le rapport Mandiant pour l'unité 68193267830 9881 890 du côté de Shanghai et dépendant de l'armée chinoise. Depuis, le mot s'est évanoui et nous sommes tous passés à autre chose. D’une certaine façon, l'imprécision ressentie et l'absence de définition agréée ont suscité l'abandon de l'expression. Sans le dire, chacun délaissait le mot car on ne voyait pas précisément à quoi ça correspondait.

Aussi est-ce avec grand intérêt que j'ai lu cet article, récemment signalé par l'ami L. Guillet : APT is a who and not a what. On y apprend qu'en fait, la dénomination APT était utilisée par un service officiel de cybersécurité (de l’Armée de l'air US). Quand elle devait transmettre des informations classifiées au secteur privé sans pouvoir citer ses sources ni mettre un État en cause, elle utilisait un nom de code. APT désignait la Chine. Ainsi, APT n'est pas un quoi mais un qui, non un procédé mais un acteur. Menaçant, persistant, pas forcément très avancé.

Mais comme les destinataires ne le savaient pas vraiment, le sigle APT s'est diffusé et est devenu un produit marketing. Bref, si on vous dit que vous risquez une APT, ne tremblez pas et n'allez pas chercher de défibrillateur...

O. Kempf

CABSEC 14, the conference promoting information exchange, capacity building and regional cooperation in the Caribbean Basin. The conference was organised to encourage cooperation in the region. It’s well know that the nexus between transnational organised crim

The country with the world's most expensive mobile phone charges

Bizonyosan nem könnyű elhelyezkedni ma a munkaerőpiacon megváltozott munkaképességűként. De mit is jelent ez? Ki számít megváltozott munkaképességűnek?

Megváltozott munkaképességűnek az számít, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy pedig az orvosi rehabilitáció után a munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.

Tehát kiterjed a törvény hatálya minden személyre, függetlenül attól, milyen fokú a fogyatékossága. Ma jelenleg hat besorolási osztály létezik. Az első a B1 kategória, melybe azok tartoznak, akiknek az egészségi állapota 51-60 százalékos, és rehabilitációval helyreállítható a foglalkoztathatósága.

B2 kategóriába tartozik, akinek szintén 51-60 százalékos az egészségi állapota, viszont nem rehabilitálható. A következő kategória pedig a C1 besorolás, melyben az egészségi állapot 31-50 százalékos, és tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel. A C2 besorolásba szintén a 31-50 százalékos egészségi állapot kerül, annyi különbséggel, hogy itt a személy rehabilitációja nem javasolt.

D besorolást kaphat az a személy, kinek az egészségi állapota 1-30 százalék között mozog, és képes még önellátásra orvosszakmai szempontból, de a foglalkoztathatósága csak folyamatos támogatással lehetséges. Végül az E kategóriába azok tartoznak, akiknek szintén 1-30 százalék között van az egészségi állapota, de önellátásra nem képesek, vagy csak segítséggel.

A jelenlegi szabályok szerint foglalkoztatni csak azokat a megváltozott munkaképességű munkavállalókat tudják a munkáltatók, akik rendelkeznek ezzel a komplex felülvizsgálattal. Valamint támogatást is kaphatnak a cégek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása után.

Egy ismert élelmiszergyártó vállalat a reggelizés népszerűsítését célzó kampánya keretében várta csütörtök délelőtt 9 és 11 óra között az érdeklődőket a Kálvin téren felállított reggeliző zónájához. A reggelizni vágyók Debreczeni Zitával is találkozhattak.

tovább

Brazilian AVIBRAS Tupi Light Protected Vehicle

En prononçant son premier discours exclusivement consacré à la dissuasion nucléaire, le chef de l'État se livre à un exercice obligé.

With a few days to go before the High Level Conference on Healthy Lifestyles called by the Latvian Presidency, delegates and experts will be making their way to Riga to enjoy a glass of Kvass before discussions begin.

The industry, for its part, awaits the conference’s verdict(s) with baited breath. Will certain products be targeted? Will reformulation need a boost? The answers (or lack thereof) will be revealed on Monday 23rd of February. 

In the meantime, let’s recap where the discussion on nutrition and physical activity currently stands….

Let’s begin the story in early 2014, at the High Level conference hosted by the Greek Presidency. The Hellenic crowd focused on non-communicable diseases (NCDs) among vulnerable populations including the elderly and, of course, children. Today, the Latvians have decided to hone the discussion down to the most important and most contentious of issues; one that Latvia’s Health Minister, Guntis Belēvičs, has described as the ‘taste of childhood’[1].

As is often the case with Council Presidencies, the decision to focus on childhood obesity reflects Latvia’s own public health aims. With obesity rates slightly above the European average[2], Latvia has implemented one of the most radical prevention schemes in the region. In 2006, the government limiting the distribution of foods containing additives, colourants, sweeteners and preservatives in schools, while also launching a National Sporting Development Program to increase physical activity among children[3].

 

 

 

 

 

But not all countries have endorsed the Latvian approach. With a wide variety of dietary styles and cultural particularities, defining a single, regionally applicable solution to obesity is all but simple. Nonetheless, the EU Action Plan on Childhood Obesity, drawn up under the Greek Presidency will be used as a solid common ground on which to base the discussions and will act as a ‘guide for effective action’[4].

By 2020, the plan aims to help Member States achieve 6 core objectives, each associated to a number of precise targets [5]:

1. Support a healthy start in life
2. Promote healthier environments, especially in schools ƒ
3. Make the healthy option, the easier optionƒ
4. Restrict marketing and advertising to children ƒ
5. Inform and empower familiesƒ
6. Encourage physical activity ƒ

While the nominal purpose of the conference is to “assess the implementation progress of strategic documents on nutrition and physical activity in the EU”, measuring success will be done in true EU style. To avoid any pointing of fingers at high or low achievers, the agenda of the High Level Conference[6] will focus on sharing best practice among member states – in full respect of subsidiarity and proportionality. We expect much chit chat on who did what and very little practical information.

However, some data does exist and it looks like Europe isn’t doing too badly. The WHO’s country reports reveal that 100% of Member States have adopted policies limiting the marketing of food and beverages to children and over 90% have acted on salt reduction[7]. They’ll need to work a little harder on trans-fat reductions and physical activity recommendations, but there is reason to believe that Europe is moving in the right direction. The 2014 Health at a Glance report also noted that education to consumers, availability of healthy food options and encouraging physical activity are the strongest areas of progress[8].

 

Now one question remains: will current progress be enough? What further recommendations can be expected? In line with the Global Status of NCDs Report[9], it is likely that the WHO will demand stronger political engagement towards encouraging physical activity. This may happen through social marketing and mass media campaigns. Other recommendations could focus on the re-activation of the fruit and milk scheme, recently suspended by the Juncker Commission under its new Work Programme. Only time will tell…

Either way, we expect that the High Level Conference will directly influence the EPSCO preparatory meetings and the final Council Conclusions later this year. If we were academics we would ask… To what extent? Well, to the extent that scientific opinion is taken into account in EU policy making. While experts will likely call for the need for social involvement programmes of adequate dietary guidelines and of perfectly nutritious school meals, country budgets will still be limited, political and cultural approaches to food will still diverge and in the end… humans will be humans… and we do love our culinary delights!`

Our policy analysis on the conference will be coming soon … watch this space!

 

Alessia Mortara, Adriano Addis and Lindsay Hammes

 

 

[1] https://www.theparliamentmagazine.eu/articles/opinion/latvian-presidency-will-promote-healthy-lifestyle

[2] http://ec.europa.eu/health/reports/docs/health_glance_2014_en.pdf

[3] http://www.who.int/fctc/reporting/party_reports/latvia_annex2_public_health_strategy_2011_2017.pdf

[4] http://gr2014.eu/sites/default/files/Nutrition%20and%20Physical%20Activity%20Press%20Release%202%20EN.pdf

[5] http://ec.europa.eu/health/nutrition_physical_activity/docs/childhoodobesity_actionplan_2014_2020_en.pdf

[6] https://eu2015.lv/images/Kalendars/VM/Draft_Agenda_100215_FINAL.pdf

[7] http://www.euro.who.int/__data/assets/pdf_file/0005/243419/Summary-document-28-MS-country-profile.pdf?ua=1

[8] http://ec.europa.eu/health/reports/european/health_glance_2014_en.htm

[9] http://www.who.int/nmh/publications/ncd-status-report-2014/en/

The Master of Advanced Studies (MAS) is jointly run by the Geneva Centre for Security Policy and the Global Studies Institute (GSI) of the University of Geneva.

It is based upon the internationally recognized training expertise of GCSP’s Leadership in International Security Course , a course on international security policy entering its 30th year, and the long-standing academic expertise of the Global Studies Institute of the University of Geneva. The MAS attracts participants who serve in the broad area of security policy, be it in government, military, private sector or international institutions and agencies engaged in security-related policy planning and decision-making. 

Orbán egyszerre akar az Európai Unióban lenni és azon kívül – véli egy elemzés, és ezt számon is kérné a ma Varsóba érkező magyar...

Ben oui: ceci est le deux millième billet rédigé sur égéa (je n'ai pas dû tous les publier, il doit y en avoir une dizaine mis de côté)...

Comme le temps passe, disait l'autre.

Merci de votre fidélité.

O. KEmpf

Philip Dunne MP and military officials look on at the beginning of the International Armoured Vehicles con

Philip Dunne MP and military officials look on at the beginning of the International Armoured Vehicles con