Diplomacy & Defense Think Tank News

Közép-Európának egy válság is kevés ahhoz, hogy összefogásra kényszerüljön. A térségben zajló dezintegrációs folyamatok felerősödtek, veszélyeztetve az EU biztonsági térségét. Általános a keletre való fordulás. A lengyelek nagyon kifelé tartanak a V4-ből.

A Kelet-Közép európai országok, főként Románia (és a balti államok) francia szemmel nézve komolyan aggódnak az ukrán válság miatt. Ugyanakkor egymástól jelentősen eltérően képzelik el a helyzet megoldását. Közös pont, hogy mindenképpen amerikai jelenlétet szeretnének és csak részben nyugodtak meg, hogy a varsói csúcson Obama biztosította őket, hogy "soha nem lesznek egyedül hagyva". A kelet-európai államok igencsak óvatosak abban a kérdésben, hogy a NATO jelentős csapaterősítést hajtson végre a kelet-európai térségben és főként, hogy szigorúbb politikát léptessenek életbe Oroszországgal szemben. Csehország például nyíltan ellenzi, hogy NATO csapatok lépjenek a területére és ezzel a szlovákok is egyetértenek. Ugyanakkor a politikai osztályok ezen országokban is megosztottak, és komoly viták zajlanak.

A Visegrádi Négyek maguk is nagyon megosztottak a NATO és az orosz-ukrán kérdésben. A V4 1991 óta képtelen volt komolyan vehető biztonságpolitikai egyeztetéseket folytatni és ennek súlyos következményével csak 2013 novemberében voltak kénytelenek először szembesülni. A totális csőd jele, hogy még abban sem tudtak megegyezni, hogy közös energiapolitikát léptessenek életbe a helyzet kezelésére, hogy csökkentsék az orosz-függést. A franciák úgy látják, hogy a csoportban komoly törésvonal van a lengyelek és a többi ország között, mely ha a V4 nem lenne ennyire soft szervezet, akkor már szakadást idézett volna elő. A lengyelek a kemény kéz politikáját akarják alaklamzni az oroszokkal szemben, míg a többiek a tárgyalásos megoldás hívei - NATO csapaterősítések nélkül.

Mára a régió országait összekötő közös pontok (volt VSZ tagság, hasonló demokratikus átmenet és NATO/EU-integráció) elhalványultak és inkább az egymással ütköző nemzeti érdekek léptek megint előtérbe. Ezt súlyosbítja, hogy egyes országok barátkoznak az oroszokkal - melyre magyarázat energiafüggőségük. Ez geopolitikailag jelentős veszélyt jelent az orosz érdekszféra peremvidékén. Másrészt jelzi az EU kudarcát is, hogy nem tud más energetikai alternatívát nyújtani saját tagállamainak, és olyan viszonylag biztos és stabil energiaforrásokat zúzott szét katonailag, mint amilyen pl. a Kadhafi-féle Líbia volt.

A térség országai (a lengyeleket kivéve) pacifisták és nem akarnak egy újabb hidegháború részesei lenni, egy újabb keleti vasfüggöny részeként. Még akkor sem, ha ezúttal a "jó oldalra" kerülnének. A csehek ugyanakkor racionális lépéseket is tesznek, védelmi büdzséjüket a GDP 1%-ról 1,4%-ra emelik és felpörgetik a cseh és szlovák hadsereg közös gyakorlatait - ez a magyarokról nem mondható el.

A külpolitikai prioritások is megváltoztak a térségben, erre a franciák szerint a legmarkánsabb példa Magyarország, mely lényegében az EU-val igencsak "hullámzó" kapcsolatot ápol, ugyanakkor évtizedekre eladósította magát az oroszokkal szemben. Csehországban Havel korábbi politikáját nagyon bírálják és várhatóan a gyökereitől felül fogják vizsgálni az emberi jogokra alapozott cseh külpolitikát.

Cseh-szlovák-magyar közös jellemző, hogy mindhárom ország dinamikusan erősíti kapcsolatait a volt keleti blokkban (főként Azerbajdzsánnal, Kazahsztánnal és Türkmenisztánnal). Lényegében a keletre való fordulás a közép-európai válasz a gazdasági-politikai krízis kezelésére, mely szintén nem a szorosabb európai integráció irányába hat.

Lengyelország helyzete speciális. Ez az egyetlen ország, amelyik lényegében örül a kialakult krízisnek és magának vindikálná a jogot az EU-ban és a NATO-ban, hogy megmondja hogyan is lépjenek fel. A helyzetben lehetőséget látnak egy "expanzív" lengyel politika beindítására. A franciák szerint a V4 szétrobbantását is bevállalnák azért, hogy a válságból hasznot húzzanak, és figyelemre méltóan manipulálják a francia, a német és a skandináv feleket valamint az amerikai szövetségest. A jövőre nézve nem zárható ki, hogy a lengyelek inkább egy svéd-finn tengely részévé vállnak és a balti államokkal vállalnak közösséget. Az EU helyett az atlantista vonal válik számukra (ismét) irányadóvá. A V4-nek el kéne gondolkodnia, hogy egy esetleges lengyel kilépés lehet, hogy több pozitívummal járna, mint negatívummal a kelet-európai közös fellépés tekintetében.

Dr. Türke András István

Líbia helyén évtizedes anarchia alakulhat ki, a központi hatalom teljes hiányával, 150 egymással harcoló törzzsel. A választások eredményétől nem várnak változást.

A líbiai törvényhozási választásokon (jún. 25) igen alacson volt a részvétel a 3,5 millió választásra jogosult szavazóból csak 630.000 regisztrált. A gyenge részvétel tovább csökkenti a Nemzeti Kongresszus legitimitását. Líbia Kadhafi bukása után a totális káosz állapotába került. Lényegében teljes kudarccal végződött a mílíciák lefegyverzését célul kitűző program. A nagy régiók, valamint a törzsek is jelentős fegyverraktárakat hoztak létre. Ráadásul jelentős nehézfegyver-készlettel rendelkeznek, mely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag a nagyobb régiókat a központi kormányzattól teljesen autonóm módon kormányozzák.

Az egységes Líbia állam utópisztikus koncepciója, új, közös, demokratikus intézményekkel, megbukott. Az iskolarendszer és a központi adminisztráció gyakorlatilag megszűnt működni. A helyzet lényegében Szomáliához hasonlatos, amely ország évek óta képtelen megteremteni a stabilitást és a tényleges hatalmat a felfegyverzett törzsek gyakorolják. A törzsek Líbiában megkezdték a háborút az olajforrások megszerzéséért.

A Nemzeti Kongresszus maga is megosztott, a "liberálisok" és az iszlamisták komoly ellentétei miatt. A két fél kompromisszumképtelen egymással, az ország, mely Kadhafi alatt a legmagasabb GDP/fő értékkel rendelkezett Afrikában, mára elszegényedett. A közbiztonság megszűnt, az ország a nemzetközi terrorizmus melegágya lett, ezért a külföldi tőke sem áramlik be. A viták miatt már a 2012-es választásokra elvesztette a Kongresszus a nép támogatását. Dióhéjban a nyugati beavatkozás eredménye a teljes csőd.

A forradalom pedig közben "felfalta gyermekeit". Pontosabban eltűnt a "fiatal líbiai nép", melyet a nyugati sajtó a demokratizálás erejeként próbált meg pozícionálni. Azok az elemek, akik nem rendelkeztek fegyverrel, vagy politikai tőkével elég hamar marginalizálódtak. A lakosság többsége egyszerűen hazament, és várja, hogy a dolgok jobbra forduljanak. Az országban 150 törzs (és TV-adás) van és mindegyik a saját "pecsenyéjét sütögeti", a saját céljait követi. Egyiknek sem áll érdekében az állam egységét fenntartani, egyik sem rendelekezik olyan vízióval, melyben a korábbi egységes Líbia szerepelne. Mára a Kadhafi rezsim korábbi kis- és középvezetői is magukhoz tértek és sikeresen veszik fel a harcot a "rendszerváltó törzsek" ellen.

Egyiptom, Algéria és Tunézia egyre jobban aggódik, de belső gondjaik miatt egyenlőre (?) nem tudnak erősebben beavatkozni. De már készülődnek: Az Afrikai Unió 23. csúcsán (jún 27-én Algériában) létrejött a hatok csoportja, melynek célja a líbiai helyzet kezelése. Tagjai : Algéria vezetésével Tunézia, Szudán, Csád, Egyiptom, Niger. Az afrikai államok teljes kudarcnak tekintik a nyugati közvetítést és az ENSZ (MINUL) beavatkozását.

Összességében elmondható, hogy a Magreb térségben 3 államalkotó tényező van : törzsi eredetű vezetés, hadsereg-alapú diktatúra és vallási alapú vezetés. Egy olyan országot, mint Líbia, mely csak "földrajzi fogalom" tetszik-nem tetszik az ottani viszonyok között csak egy erős kezű vezető diktatóriukus hatalma képes jelenleg összefogni. Különben jön a káosz, a véres törzsi küzdelmek, a terrorizmus és a vallási fanatizmus megerősödése. Közben a (nagy)hatalmaknak lehet a zavarosban halászgatni. De ez-e a Nyugat, illetve az EU érdeke?

Dr. Türke András István

Dank eines 3:0-Erfolgs gegen das Team der Friedrich-Ebert-Stiftung (FES) konnte sich die Hanns-Seidel-Stiftung beim StipendiatenCup 2014 am 21. Juni 2014 in Nürnberg den dritten Platz sichern. Im entscheidenden Duell spielte das HSS-Team ihre technische und spielerische Überlegenheit gegenüber der FES aus und siegte nach drei herausragenden Treffern – ohne Gegentor.

Über Jahrhunderte hinweg hat der Mensch in Deutschland wilde Tiere gejagt und zurückgedrängt. Bietet die Landschaft Deutschlands heute noch Raum für Wildtiere? Wie kann ein Miteinander von Menschen und Wildtieren gestaltet werden? Die Teilnehmer des Fachforums ABC vom 20. bis 22. Juni 2014 suchten Antworten.

A helyezet igencsak összetett, Irak valószínűleg megszűnik. A térségben Irán és Szaúd-Arábia, mint regionális nagyhatalmak küzdelme is zajlik.

Az ISIL (vagy ISIS ; Iraki és Levantei Iszlám Állam, franciául EIIL)
- mint az Al-Kaida része
Az ISI 2006-ban jött létre, akkor még Iraki Iszlám Állam néven. E szalafista dzsihádista csoport arab rövidítése DAESH. A szervezet a mezopotámiai Al-Kaida ágból (vezetője : al Muhajer) és a volt baathista (szunnita), Szaddamhoz hű iraki hadsereg maradványaiból született. (Egyes vélemények ezt cáfolják, szerintük a baathista volt szaddami hadsereg nem vallásos és nem támogatna vallásos alapú dzsihádot, tehát lehet, hogy ők már nem tartoznak ide, illetve kiléptek.)
A kezdeti kereteket hamar kinőtte a mozgalom és mintegy 30 szunnita törzs csatlakozott hozzá Nyugat-Irak (Al Anbar) tartományban. Elterjedt becslések szerint kb. 10.000 fegyveressel rendelkeznek Irakban és 7-8000-el Szíriában. Francia elemzők ugyanakkor ezzel nem értenek egyet és összesen több mint 60.000 harcossal kalkulálnak, mert az ISIS számos zsoldossal rendelkezik és jelenleg kvázi ez a világon a legnagyobb privát hadsereg.
Már a kezdetektől saját maguk térségét tekintették az "igazi Iraknak", 2013 áprilisa óta pedig Szíriát is maguknak követelik. (Nevük akkor változott ISIL-re : Iraki és Levantei Iszlám Állam; Levante alatt pluszban Libanon is értendő!).
A szervezet vezetője al-Bagdadi.

- szakítás az Al-Kaidával és az al-Nosra
Az Al-Kaidával szövetségben kezdetben jól együtt tudtak működni. A 2013 eleji szíriai sikerek azonban az ISI tagjait nagyon felbátorították és az Al-Kaida által favorizált egyetemes (és utópisztikus) iszlám forradalom és állam megteremtése helyett egy sokkal realistább, lokális, új síita állam létrehozását határozták el, immár Szíriát is ide értve.
Ezen a felek jól összekülönböztek, valamint az Al-Kaidát zavarja, hogy az ISIL Szíriára is kivetette csápjait és ott "konkurrenciát képez". A szakításra 2014 májusában került sor. Az Al-Kaida Szíriában a 2012 elején létrehozott Jabhat al-Nosra Frontot tekinti a szervezet legitim képviselőjének : Ezt eredetileg éppen az ISI hozta létre, de az al-Nosra a szakításkor nem az ISI-t, hanem az al-Zavahiri féle Al-Kaidát választotta. Másrészt az Al-Kaida fő ellensége az USA és Izrael, míg az ISIL fő ellensége Irán és a többi síita lett.

- az ISIL nyugati és szaúdi kapcsolatai
2014 tavaszán az ISIL, előkészítve szakítását az Al-Kaidával, elengedte nyugati (német, francia, olasz, dán, amerikai) foglyait. Szír titkosszolgálati jelentésekből származó információk szerint ekkor még támogatták titokban az ISIL-t francia, amerikai és szaúdi magas rangú katonai tanácsadók. A CIA most mindhárom csoportot támogatja.

Al-Baghdadi mellett (egyesek szerint : felett) az ISIL koordinálásában nagy szerepet vállal a szaúdi Abdul Rahman al-Fejszal (Szaúd al-Fejszál herceg, szaúdi külügyminiszter fivére) és Turki al-Fejszál (titkosszolgálatokat felügyelő volt miniszter, volt washingtoni és londoni nagykövet).
2014 májusában a Fejszálok megvettek egy ukrán fegyvergyárat. Az itt felhalmozott nehézfegyver-készletet repülőkön egy török katonai reptérre szállították, ahol a MIT (török titkosszolgálat) speciális vonatokon szállította le a készletet az ISIL számára. Elemzők szerint lehetetlen, hogy a NATO egy ilyen akcióról ne szerezzen tudomást, illetve, hogy hallgatólagos beleegyezése nélkül kerüljön sor ilyesmire.

- az ISIL pénzügyi forrásai
Míg az ISIL nem fordult az Al-Kaida ellen és nem akarta Szíriát, addig legfőbb finanszírozója (az USA-szövetséges) Szaúd-Arábia (!) volt, egyéb öböl-menti államokkal. Azóta "hivatalosan" egyik öböl-menti állam sem támogatja, de továbbra is kapnak egy-egy ottani milliárdos üzletembertől támogatásokat, de adót is szednek, valamint lopásokkal, és emberrablásokkal egészítik ki büdzséjüket.

A szír felkelők sorai pedig még inkább megosztottak : ISIL-pártiak, Al-Kaida pártiak (al-Nosra) és azok, akik mindkét szervezetet visszautasítják. Az USA 2012 végéig vegyes érzelmekkel tekintett az al-Nosra-ra, amikor is feltette a terrorista csoportok listájára. Ezt a legjobban Franciaország ellenezte, mert Laurent Fabius szerint "ők a legjobb szövetségeseink Assad ellen".

Tikrit elfoglalása az ISIL-nek szimbólikus jelentőségű, hiszen Szaddam Husszein innen származott. Ugyan az ISIL vezetői videoüzenetekben Bagdad és egyéb iszlám városok elfoglalását tűzték ki célnak, de a szakértők ezeket nem tartják reális céloknak. Mindenesetre az iraki hadsereg bombázásai számos civil célpontot is értek, kontraproduktív hatást érnek el, a lakosságot az ISIL felé közelítik egyesek szerint. Mások szerint épp ellenkezőleg, az ISIL Szíriában véres hírnevet szerzett magának, a szunnita polgári lakosság körében végzett vérengzésekkel (torok-elvágások) míg a keresztény lakosságot "szimplán" keresztre feszítik. A dzsihád elől jelenleg már 550.000 iraki menekült el Irakból.

A Peshmergák
Az ISIL egyik fő ellenfelei a térségben. A peshmerga kifejezés a kurd harcosokat jelöli, valamint hivatalosan az iraki kurdisztán fegyveres erőit. Ezek inkább laikus (tehát nem vallásos) erők. Számukra Kirkuk városa szimbólikus jelentőségű, mint ősi fővárosuk, miközben ott találhatóak a legjelentősebb iraki kőolajtartalékok. A Peshmergák - miután az iraki föderális hadsereg elhagyta - elfoglalták a várost az ISIL-től és mivel eddig is a központi kormányzatra való tekintet nélkül, függetlenül termeték ki az olajat területeiken, most Kirkukban is ez várható. Kirkukot aligha ürítenék ki önszántukból, tehát jelenleg a legfontosabb iraki tartalékok kurd kézen vannak és csak belháborúval lennének visszaszerezhetők az iraki hivatalos kormány számára.

Egyesült Államok
Az USA "hivatalosan" az iraki központi erőket támogatja az ISIL ellen. A térségben ő viseli a politikai felelősséget, mert Szaddam bukásáig Irakban nem létezhetett az Al-Kaida, és az ISI(L) sem. Egyes szakértők szerint csapatokat kellene a térségbe küldeni, de ezt a döntéshozók kategorikusan kizárták, mint lehetőséget, és csak az ISIL bombázására hajlandóak. Ezzel az USA megsérti az Irakkal aláírt stratégiai szerződését (és rossz üzenetet küld szövetségeseinek) mely katonai beavatkozást ígért Iraknak olyan esetre, amikor külső támadás éri. (Szerintünk ez nem külső támadás.)

Mit lép Irán?
Ugyanakkor az amerikai szárazföldi beavatkozás több szempontból sem kívánatos : A síita Irán, Bagdad szövetségese kijelentette, hogy nem tűr meg (szunnita) dzsihádistákat a területén, de ha az iraki (síita) kormány kéri akkor átküldi a jól képzett és felfegyverzett pasdaran egységeit, és melyek vallásilag is "kompatibilisek" a sítia többségű iraki területek lakosságával. Eddig viszont csak fegyvereket és katonai szakértőket küldtek, harcoló egységeket nem. Irak szétesése a térségben Irán érdekét nem szolgálja, Szaúd-Arábiáét viszont annál inkább. Jelenleg a két fél a tárgyalásos megoldást szorgalmazza.
(Megj. Irakban Szaddam rendszere szunnita volt, a 2003-as megszállás óta az USA a többségi síitákra támaszkodik az "újjáépítésben", mely világosan kódolta előre a konfliktusokat. A síiták Irakban csak 1930 óta alkotnak többséget, és csak a XIX. sz-ban tértek át. Főként a szegény falvak lakóinak és a beduinoknak a vallása.)

Egy iráni beavatkozás akár dominó-effektust is okozhat, mivel nyílt provokációval érne fel a dzsihádista ISIL-t támogató államokkal (Szaúd-Arábia, Katar, EAA) szemben. Újabb erőre kapna a síita-szunnita háború, mely Irakban végérvényesen egymás ellen fordítaná a síita többséget a szunnita kisebbséggel és lényegében Irak megszűnne létezni. A szakértők még megemlítik a síita Szíriát, mely Iránnal jó kapcsolatokat ápol és szintén kész segítséget nyújtani Iraknak az ISIL ellen. Síita iraki önkéntesek eddig is érkeztek Damaszkuszba, hogy Assadnak segítséget nyújtsanak, illetve megvédjék a síita szentélyeket. A logika is azt diktálja, hogy Assad és Irak összefogjon az országukat destabilizáló ISIL ellen.

2001 óta az USA hadvezetése - az amerikai nagypolitikai tervekkel szembe menve - félig-meddig titkos terveket sző arról, hogyan lehetne a Közel-Keletet etnikailag homogén államokra bontani. 2006-ban publikáltak egy térképet, mely Irakot 3 részre : kurd-síita-szunnita osztaná fel. Mivel Izrael 2006-ban sikertelenül vette fel a harcot a libanoni Hezbollahhal szemben, és 2011 óta Franciaország és Nagy-Britannia is hiába próbálja a szíriai Assadot eltávolítani a célt az USA - egyesek szerint - közvetett módon, a dzsihádista szövetségesek révén tervezik elérni.

Jelenleg lényegében 1 hét leforgása alatt az ISIL mindent meghódított, ami elég lehet egy szunnita emirátus megalapításához és úgyszintén a kurdok is megszállták azokat a részeket, melyeket a független Kurdisztán alapjának tartottak.

Közben Irakban az amerikai hadsereg segítségével képzett iraki hadsereg és hadvezetési rendszer teljesen becsődölt (Megjegyezhetjük, nem először és nem utoljára történik ilyen, például Maliban pontosan ugyanez történt.). Plusz az iraki csapatmozgások minden fázisához miniszterelnöki engedély kell, mely mindenfajta önálló ötletet vagy gyors reakciót csírájában megfolyt. Ráadásul az iraki parlament nem szavazta meg a rendkívüli állapotot.
Így a hadsereg átengedte Ninivét az ISIL-nek (az ottani körzet pénztára 429 millió USD jelentett készpénzben, jól jött a zsoldosok kifizetéséhez; valamint számos Humwee-t és 2 harci helikoptert is szereztek) és Kirkukot a kurdoknak.

Az ISIL és a Pesmergák akciói régóta készülődtek és nem lepték meg a térségben Szaúd-Arábia barátait. 2003 óta a kurdok egyik legfőbb szövetségese Izrael és Kirkuk bevétele mögött is izraeli segítséget sejt a szakértő. Az USA és szövetségesei nyílt színen elítélik az ISIL-t, miközben a háttérben lényegében támogatják. Az USA-ban ugyan a színfalak előtt zajlik némi demokrata-republikánus műsor, utóbbiak a nyílt beavazkozás mellett vannak, míg a háttérben már nyugodtan zajlik a katonai héják forgatókönyve.

A török szál
A fentebb említett fegyverszállítási akción túl a török érintettség több vonása is érdekes. Az ISIL célja ugyanis, hogy megszerezze a Sülejman sah sírja feletti ellenőrzést Szíriában, a Raqqa körzetben s ez érzékenyen érinti a török diplomáciát : Ez a hely ugyanis az 1921-es ankarai szerződés értelmében extraterriotoriális jogokkal bír, és török felségterület, van is itt egy kis török laktanya. Ez a támadás tehát Törökország számára ürügyként szolgálhat egy esetleges szíriai beavatkozásra.
Ennél súlyosabb viszont, hogy Moszul elfoglalásakor az ISIL foglyul ejtett 15 török diplomatát családjaikkal együtt valamint katonai szakértőiket, a török speciális egységek 20 tagját. Mindez Ankarát igencsak bosszantja, és átverve érzik magukat annak a fényében, hogy lényegében "rajtuk keresztül" ment (megy?) az ISIL-nek a logisztikai segítség. (Megjegyezhetjük, a helyzet igencsak hasonlít az eddigi legsúlyosabb török-amerikai krízisre, amikor 2003-ban az USA 11 török katonát tartóztatott le és alázott meg Irakban, erről szól a Farkasok völgye : Irak c. film is.)

Mindez akár azt eredményezheti, hogy Törökországra az USA nem vagy kevésbé számíthat az "iraki rendezés" további fázisaiban. A törökök eddig is sérelmezték, hogy már 2003-ban az USA lényegében a független Kurdisztán létrehozását szorgalmazta, destabilizálva a dél-keleti török határvidék kurd kisebbségét. Plusz ez a Kurdisztán - a 2006-os amerikai vezérkari térkép szerint - tartalmazna Törökországból kihasított részeket is (!)
Egyes vélemények szerint az ISIL fellépése a török diplomaták szerint amerikai jóváhagyással történt és ezek most lényegében túszok, amivel az USA a törököket sakkban tartja, hogy ne tegyenek keresztbe. (Nincs rá bizonyíték, de ismerve a török-amerikai kapcsolatok hátterét, tudniillik a NATO-n belül az USA többször zsarolta azzal Törökországot, hogy adott krízishelyzetben "el tudja intézni, hogy ne vonatkozzon Törökországra, vagy csak nagyon is késleltetve a kollektív védelem paragrafusai" - egyáltalán nem lenne meglepő.)

Dr. Türke András István

Date: Vendredi 04 Avril 2014

Rachat d’Alstom, BNP Paribas mis à l’amende, négociation du traité transatlantique : ces trois événements signent le déclassement français

Texte du Header: La France et l’Allemagne ont une responsabilité particulière en Europe et leur engagement commun sera déterminant pour renforcer le rôle de celle-ci dans la mondialisation. Lancé en 2010, le Forum de Genshagen est une plateforme de discussion et de travail qui se réunit une fois par an afin de nourrir un large débat interdisciplinaire franco-allemand sur un sujet européen d’actualité.Introduction: 2015 – Quelle politique de sécurité européenne pour les 20 prochaines années ?Consulter le programme2014 – L’Europe au pied du mur : crise(s) du présent, défis du futurLa cinquième édition du Forum de Genshagen était dédiée aux défis que rencontre aujourd’hui l’Europe, au sortir d’une crise financière et économique sans précédent. Pour en débattre et dessiner des pistes pour l’avenir, la Fondation Genshagen et l’Institut Montaigne ont initié durant deux jours un dialogue ouvert et interdisciplinaire.Consulter le sondageConsulter la note d'analyse des résultatsConsulter le programme2013 - L’Union européenne et la Méditerranée : Quelles attentes réciproques, quelles perspectives communes ?Quelles sont  aujourd’hui les attentes de ces deux ensembles géographiques en matière de coopération économique, de processus de démocratisation, d’échanges entre sociétés civiles ou encore de collaboration stratégique ? Le 4ème Forum de Genshagen poursuit trois objectifs : renforcer le dialogue franco-allemand sur les relations entre l’Europe et les Etats d’Afrique du nord et de la Méditerranée, identifier les intérêts communs des partenaires européens dans cette région, et explorer de nouvelles voies de coopération de part et d’autre de la Méditerranée.Consulter le sondageConsulter la note d'analyse des résultatsConsultez les actes du Forum 2013Consulter le programme 2012 - Croissance durable, compétitivité, solidarité : quelle stratégie énergétique pour l’Europe ?La France et l’Allemagne ont une responsabilité particulière en Europe et leur engagement commun est déterminant pour renforcer le rôle de celle-ci dans la mondialisation. À cette fin, nos deux pays doivent poursuivre leurs efforts pour développer des stratégies communes. Leur coopération gouvernementale doit être nourrie par un dialogue élargi aux membres des sociétés civiles française et allemande, associant également des représentants d’autres pays.Le Forum a porté sur le défi de la transition énergétique en France et en Allemagne : "Croissance durable, compétitivité, solidarité : quelle stratégie énergétique pour l’Europe ?".Consulter le sondageConsulter la note d'analyse des résultatsConsultez les actes du Forum 2012Consulter le programme 2011 - Flux migratoires et intégration : défis nationaux, enjeu européenLe second volet du Forum de Genshagen pour le dialogue franco-allemand, qui s'est tenu les 9 et 10 novembre 2011 au Château de Genshagen près de Berlin, fut consacré au thème de l'immigration et de l'intégration en France, en Allemagne et en Europe.Sur quelles politiques faut-il faire porter l’effort en priorité pour améliorer le processus d’intégration dans nos pays ? Comment concilier les objectifs de cohésion sociale, d’attractivité du marché européen de l’emploi et de solidarité internationale ? Quelle plus-value une européanisation de la politique d’immigration pourrait-elle apporter ? Quels défis soulève-t-elle ? Ces questions ne déterminent pas seulement la façon dont évolueront nos sociétés, mais également l’avenir de l’Union européenne.Consulter le sondageConsulter la note d'analyse des résultatsConsultez les actes du Forum 2011Consulter le programme 2010 - Parée pour l'avenir ? L'intégration européenne à l'épreuve de la crise économique, financière et monétaireL'édition 2010 du Forum de Genshagen pour le dialogue franco-allemand a porté sur le thème : "Parée pour l'avenir ? L'intégration européenne à l'épreuve de la crise économique, financière et monétaire".Du 2 au 4 décembre 2010. Parmi les participants aux différentes tables rondes figuraient plusieurs membres de l'Institut Montaigne :- Nicolas Baverez, économiste, avocat et membre du Comité directeur de l'Institut Montaigne
- Christian Lequesne, directeur du Centre d’études et de recherches internationales (CERI) et président du groupe de veille "France-Allemagne" de l'Institut Montaigne- Jean-Paul Tran Thiet, avocat, membre du Comité directeur de l'Institut MontaigneConsultez les actes du Forum 2010

Die „neuen Medien“ sind in aller Munde und begleiten uns Tag für Tag. Über die Situation der Zeitungen erklingt wenig Positives. Was ist die Bedeutung der Printmedien in der heutigen Zeit und welche Funktion erfüllen sie noch? Diese Fragen standen am Anfang der JFS-Printakademie, die vom 29. Mai bis 1. Juni 2014 in Wildbad Kreuth stattfand.

A kérdés nagyhatalmi háttere, EU- és magyar vonatkozása
Dr. Türke András István Ph.D

Franciaországnak egy időben kell fenntartania a francia diplomácia (megmaradt) erejét, a jó kapcsolatot az oroszokkal (hogy ne legyenek sztrájkok, és ne essen vissza a gazdaság) és a jó kapcsolatot az amerikaiakkal (hogy lehessen még egyáltalán francia külpolitikáról beszélni).
Laurent Fabius először 2014 március 17-én jelentette be még a Krím kapcsán, hogy amennyiben "az oroszok folytatják azt amit csinálnak" akkor Franciaország komolyabb lépéseket fog tenni Oroszország ellen, ez pedig elvezethet ahhoz, hogy leállítják a BPC helikopterhordozók eladását Oroszországnak. A francia elnök egyben a többi európai államot újabb szankciók elfogadására szólította fel. Legutóbb május 17-én hangzott el hasonló fenyegetés a gallok részéről, de a helikopterhordozó-üzletet immár nem tervezik felmondani.
Elsőre úgy tűnhetett, hogy itt jóval komolyabb fenyegetésről van szó, mint holmi EU-s szankciók, vízummegvonások és bankszámla befagyasztások. Alábbiakban leírjuk mindezt miért nem lehet(ett) túl komolyan venni, a szankciók ezúttal is látszat-tevékenységet takarhatnak.

Először is figyeljünk a megfogalmazásra, márciusban még így fogalmaztak : "Ha az oroszok folytatják" tehát nem azonnal, megtorlásul a krími machinációkért, hanem csak akkor, ha az oroszok tovább lépnének, mely időközben a donyecki eseményekkel mintha be is következett volna. Úgy tűnt a francia diplomácia számolt a "Krím elvesztésével" és ebbe hallgatólag, a színfalak mögött bele is egyeztek. De Kelet-Ukrajna esetleges elszakítása már számukra sem elfogadható. A franciák áprilisban még úgy vélték az események egy ideig megállnak.

Másrészt figyeljük meg, hogy mivel fenyegettek és itt némi háttérinformációkra kell utalnunk. A francia hadiipar igencsak rosszul áll, még mindig a levegőben lóg az a néhány megrendelés is (pl Rafale/India) ami az utolsó szalmaszálat jelentette. Az állami megrendelések is csökkentek. Nem azért, mert a hadiipari lobbi ereje csökkent volna, de 90% feletti GDP arányos államháztartási hiány mellet, e leminősítések elkerülése végett is kerülni kell a nagy volumenű kiadásokat főként a védelmi ipar területén.
Tehát nem biztos, hogy az oroszok vesztenének többet a pár éve oly nehezen megszerzett üzleten, hanem a francia cégek (méghozzá főként a hajót gyártó DCNS). Egy ilyen üzenet a jövőre nézve egyébként is öngyilkosság lenne a francia vállalatok egészére, mert ilyenre 1991 óta nem volt példa : Ha adott állam politikája nem tetszik, akkor egy már megrendelt (adott esetben kifizetett) üzletet is letilthat a francia magas politika. (Ki akarna egy ilyen gyártótól rendelni? Még akkor is, ha ilyen technológia most lényegében csak brit és amerikai (esetleg spanyol) részről lenne - illetve a szolidaritás miatt : nem lenne - biztosítva, bár az oroszok saját fejlesztésben is gondolkodnak.
Pár éve még Chirac elnöksége alatt volt pár botrányos-titkolt körülmények közötti fregatt-eladás (tajvani ügy, szaúdi ügy - utóbbi sem a demokráciájáról híresült el), mert a megrendelések úgy kívánták. Valamint ott volt a pakisztánnak eladott tengeralattjárók ügye is. Utóbbi kettő kapcsán Balladur és Chirac választási kampányaihoz folyt be nem csekély összeg.

Harmadrészt el kell ismerni, hogy a francia világpolitika Amerika-függősége és az amerikai barátság megőrzése - a korábbi Sarkozy-féle szimpátia helyett - jelenleg pusztán és kérlelhetelen gyakorlati okok miatt a legfelsőbb politikai szinteken egyszerűen nem kérdőjelezhető meg. Miért?
Franciaország Sarkozy alatt szerencsétlenül, de pénzügyileg indokoltan, hosszú távra lemondott a folyamatos globális jelenétről (tegyük hozzá : ezzel együtt az EU is lemondott erről), hogy érdekeit világszerte bármikor katonai erővel is ki tudja kényszeríteni. Egy darab repülőgéphordozó ugyanis béna kacsa, a karbantartás idejére kell egy másik, azaz, hogy minden pillanatban legyen bevethető hordozó. (Líbia esetében a De Gaulle karbantartási munkálatai jelentettek gondot). A globális jelenlét tehát elúszott, maradt viszont a "hátsó udvar", Afrika.
Afrikát jelenleg sem egyszerű a franciáknak megközelíteni, mert épp (jó esetben is 5-10 éves) hiátus alakult ki a kevésbé átgondolt hadiipari projektek és a stratégiai tervezés hiánya miatt : azaz jelenleg aggasztóan kevés légi utántöltést végző francia gép áll rendelkezésre (kb. 11) és ezekből 3 csak Európában vethető be, annyira öreg. További 3 folyamatosan Afrikában van, plusz a rotációs karbantartások miatt folyamatosan kivont 3... tehát a líbiai és a mali beavatkozás francia részről amerikai hinterland nélkül elképzelhetetlen ábrándot jelentenének napjainkban. Mert a BPC-k jók - ld. lejjebb, hogy miért - de légi támogtás nélkül nem sokat érnek azért.

Az amerikai jóindulat megtartása, a különutas francia politika mellőzése a gaullista-nemzeti érdekek némileg félretételével azért is alapvetően fontos, mert az amerikai jóindulattól függ - most sokkal erősebben, mint akár 5 éve is - hogy a franciák a saját "hátsó udvarukban" (ld. Mali, KAK) be tudnak-e avatkozni vagy nem vagy ezek a területek esetleg teljesen elkezdenek kicsúszni a kezeik közül. Ez nem csak francia érdek, hanem magyar és uniós is, mert ha az afrikai olajforrások (és egyéb bányakincsek, pl. uránium) felett semmilyen európai ellenőrzés nem lenne, akkor még inkább főként az oroszokra kell hagyatkozhatunk. Iránhoz például érdekeink ellenére az USA és Izrael szövetsége miatt nem közeledhet az EU, legutóbb erre még Sarkozy előtt Dominique de Villepin külpolitikája adott volna lehetőséget francia részről.

Negyedrészt el kell ismerni, hogy az üzlet eleve komoly negatív médiavisszhangot kódol a francia fél számára 2014 folyamán. És itt tudunk visszakanyarodni a BPC-hez is a "hátsó udvar kérdése kapcsán". Mi is az a BPC miért jött létre? A koncepció a globális jelenlét melletti "regionális jelenét" koncepciójára épül, méghozzá afrikai dimenzióban. Míg az előbbihez repülőgéphordozó kell, utóbbihoz olyan speciális hajókat fejlesztettek, melyek egyszerre parancsnoki-kommunikációs egységek, hadikórházak, ellátmány-szállítók, valamint komplett partraszálló egységeket, tankokat és helikoptereket is tud egyidőben mozgatni, tengeralattjáró- és kommandóbázis, (stb.). Magyarán épp az afrikai államok - melyek légiereje elhanyagolható - belügyeibe való beavatkozásra kiválóak. (Ezen hajók megfelelői pl. a briteknél és az USA-nal is megvannak, de a francia verzió jelenleg a legpolivalensebb és a legmodernebb.) Természetesen a BPC és a repülőgéphordozó nem egymást kizáró tényezők, sőt a kettőt együtt bevetve lehet a leghatékonyabban fellépni : Ez ugye francia részről nem megy, de ezt ismerték fel az oroszok, akik a koncepciót kezdetektől fogva kiemelt figyelemmel kísérik. Ráadásul a BPC projekt hajói moduláris elemekből épülnek fel a megrendelő kívánsága szerint. Az orr és a tatrész között 4-6-8-... legószerűen egymásba kapcsolható elemből izlés szerint hosszabb vagy rövidebb verziók rendelhetők.
Tehát a franciák mellett az oroszok is stratégiát építenek erre a típusra globális terjeszkedésüket elősegítendő, azaz a franciáknak jelenleg cseppet kínos azért, hogy "fegyvert adnak az oroszok álmaihoz". Ha a francia hadiipar nem függne jóval 50% felett az exporttól, akkor a hajó - mint az amerikaik számos produktuma - már rég "COCOM-listás" lenne az oroszok és egyéb feltörekvő hatalmak felé.
A megrendelt két hajót 2014 vége felé és 2015-ben kell leszállítani az oroszoknak. A hajók neve...nos Szevasztopol és Vlagyivosztok. Nem tudni az oroszok melyiket veszik át előbb, de nagyon kínos lesz a franciáknak a média headline-jei : "Ma a franciák átadták Szevasztopolt az oroszoknak". Nem is kell nagy csúsztatás, hogy ebből a Krím egészére asszociáljanak. Ezt Laurent Fabius külügyminiszter is érzi, szinte kódolt a francia diplomácia elleni újabb nagy támadási felület.

Ötödrészt Franciaországban mégiscsak egy szocialista kormányról van szó, melynek kebelén a breton hadiipari lobbi erősebb, mint valaha. Tudjuk, hogy pl. azért épül(t) a stratégiai racionalitást felülírandó 3 db. nukleáris rakétákat szállító atomtengeralattjárók (SSBN) helyett 4 db., hogy az adott gyártósort ne kelljen évekre leállítani, míg az egyes programok megrendelései futnak. Általában ahogy az egyik SSBN program véget ér, úgy kezdődik az új SSN - nukleáris támadó-tengeralattjáró - program. A flottaprogramoknál ugyanígy. Az utóbbi évek hazai rendelés-csökkentései között ezekbe "applikálták" a külföldi megrendeléseket (dízel-tengeralattjárók Indiának, Chilének, Brazíliának és Malajziának ; BPC az oroszoknak), hogy ne kelljen leépíteni, elbocsátani. A breton lobbi helyi ereje nagyrészt ezen múlik, hogy meg tudják-e tartani a munkahelyeket, vagy újabb üzemeket kell bezárni. Namost, ha az oroszoknak nem szállítják le a hajókat mihez kezdenek vele? (Jelenleg a franciáknál 3 van szolgálatban, épp elég azokat fenntartani.)

Hatodrészt a francia katonai adminisztráció azért nem zárja ki a magas politika részéről a meglepetés lehetőségét sem, de erre nagyon kevés esélyt látnak. Sarkozy elnöksége alatt gyakorlatilag sorozatban történtek a politikai-katonai racionalitással teljesen szembemenő lépések (pl. Líbia megtámadása, Tibet pártolása Kínával szemben, Szíria : szakítás Assad-dal). Jelenleg abban minden megkérdezett egyetért, hogy a (katonai, külügyi) adminisztráció és az elnök kapcsolata Hollande alatt jóval jobb. Ugyanakkor vízválasztó lehet, hogy - amerikai nyomásra - egy olyan gyenge elnök, mint Hollande hogyan reagál, képes-e akár Franciaország érdekeivel szembe menve Sarkozy nyomdokaiba lépni, mint ezt például Szíriában is megtette már, bár annak a lépésnek jóval kisebb volt a tétje.

Összefoglalva tehát a franciák helyzete igencsak összetett, borotvaélen táncolnak, mert mindenképpen rosszul tudnak csak kijönni az egészből, mind bel- és külpolitikailag, mind az amerikai és az orosz kapcsolatok irányában.

A gyorselemzés rövidebb verziója megjelent a Magyar Külügyi Intézet blogján is.

Par Wally Struys, Professeur émérite de l’Ecole Royale Militaire, Bruxelles. Texte initialement paru dans Le Soir, 23 mai 2014. L’heure, en ces temps de rigueur et d’économies, est aux réductions des dépenses de l’Etat. Et la Défense se retrouve singulièrement dans le collimateur de nos gouvernants. Au risque de compromettre le maintien d’un budget militaire […]

Az amerikai szálak az ukrán gázcégeknél az amerikai alelnökig és a külügyminiszterig érnek

A Moszkva ellenes szankciók eredménye mind politikai téren, mind a világ energiapiacain a Moszkva-Peking-New Delhi tengely megerősödése felé hatott, május 20-án Putyin Sanghaiban egyeztetett a felekkel. Az amerikai hadsereg eközben úgy tűnik egyre hangosabban tiltakozik az ellen, hogy nagyobb mértékben bevonódjon az ukrán válságba. Az amerikai világkép átalakult és 2-2-2-1 -es formula szerint szemlélik a világot illetve jelölik ki ellenségeiket, mely szerint két ellenséges nagyhatalom (Oroszország, Kína), két középhatalom (Irán és Észak-Korea), két hálózat (Al-Kaida és a nemzetközi alvilág és egy rendszer, a kiberbűnözés létezik.

A legutóbbi terén az Egyesült Államok zavarbaejtően sebezhető, főként Kína ellenében. Oroszország tehát arra számít, hogy az USA - leszámítva a zsoldos cégeket és a CIA ügynökeit - nem lesz képes mozgósítani az ukrán szeparatisták ellen és csak gazdasági fegyvereket fog bevetni továbbra is. Úgy látják maguk az amerikaiak sem biztosak abban, hogy csak ezzel eredményt lehet elérni. Ugyanakkor számolnak azzal az esetleges legrosszabb forgatókönyvvel is, hogy a hidegháború újra elkezdődik és az amerikaiak hoszabb időre csapatokat telepítenek Lengyelországba és a balti államokba.

A Burisma Holding a legfontosabb gázkitermelő társaság Ukrajnában. Igazgatótanácsában 2014 május folyamán fontos változások következtek be, bekerült R. Hunter Biden és Devon Archer is. Ezek arra engednek következtetni egyes elemzők szerint, hogy az USA lényegében "kézivezérelt gyarmatként" kezeli a megmaradt Ukrajnát. R. Hunter Biden ugyanis az amerikai alelnök, Joe Biden fia, Devon Archer pedig korábban John Kerry elnökválasztási kampányát vezette. Még annyit lehet utóbbiról tudni, hogy Christopher Heinzzel (igen, a "ketchupos") sokáig az egyetemi évek alatt közös albérletben laktak, utóbbi Kerry lányának férje. Heinz alapítota a Rosemond Seneca Partners céget, mely pénzügyi és politikai tanácsadással foglalkozik és ennek R. Hunter Biden az igazgatója.

A Bursima Holding igencsak titokzatos társaság, Cirpuson jegyezték be még a narancsos forradalom idején és azóta megszerezte az ukrán gáztársaságok többségét. 2011 óta a Holding névleg Ihor Kolomiskyhez köthető, aki egyébként az Európai Zsidó Parlamentet elnökli és a Jewish News One televízióscsatorna tulajdonrészének felével rendelkezik.
Kolomiskyről még annyit lehet tudni, hogy március 2-án a kijevi puccsisták Dnyipropetrovsk oblasty kormányzójává nevezték ki és ő finanszírozta azokat a csapatokat, akik május 2-án az "odesszai vérengzéssel" vonták magukra a figyelmet...

Introduction: A l’occasion des élections européennes, l’Institut CSA en partenariat avec l’Institut Montaigne, la Fondation Robert Schuman, Orange et BFMTV, a interrogé les Français le jour de l’élection pour mieux comprendre les ressorts du vote et de l’abstention et les attitudes des citoyens à l’égard de l’Union européenne.

Consulter le sondage

Az FN győzelme nem, de annak földcsuszamlás-szerű aránya hatalmas meglepetés. Elemzők "sokkról", "földcsuszamlásról" beszéltek, az FN megnégyszerezte szavazatait

Annak ellenére, hogy tudtuk, az EP választások a kisebb pártoknak kedveznek, a részvétel jelentősen alacsonyabb (43%) és azt is tudtuk, hogy az FN-t hibahatáron belül az első helyre mérik, a jelenlegi állás szerinti eredmények sokkolóak : Az FN közel 5%-os előnnyel toronymagasan nyerte az EP választást (25,1%) és az egyedüli nagy győztesnek tekinthető. 23-25 fős frakciójukkal a legnagyobb francia tömörülés lesznek az EP-ben és alighanem ha létrejön szélsőjobb frakció, abban hangadóak lesznek.
2009-ben még az apa, Jean-Marie Le Pen vezetésével csak 6,34%-ot értek el és ez csak a hatodik helyre volt elég. Marine megnégyszerezte ezt az eredményt és a párt új arculata (kevésbé végletes, szélsőséges) viszonylag visszafogottabb stílusa (amellett, hogy kendőzetlenül, elkenések nélkül kimondja a problémákat) meghozta az eredményét. Jelenleg egyébként mind Marine (szavazat-négyszerezéssel, 2009-hez képest), mind édesapja körzetükben toronymagasan (30% feletti eredménnyel) nyertek és képviselők lesznek.
Természetesen jelen pillanatban nem lehet még azt mondani, hogy az FN 2017-re képes lenne megnyerni az elnökválasztásokat is, de erre minden eddiginél nagyobb esélye nyílik, ha így folytatja és ha az UMP továbbra is képtelen lesz komolyabb váltásra és nyitásra.

A "kormányváltó" UMP lehet a legcsalódottabb
Az a jóslatunk is bevált, hogy az UMP helyhatósági győzelme csalóka, és szintén kevesebb szavaztatot kaptak, mint 4 éve. Csak azért nyerhettek, mert a PS szavazók még nagyobb arányban erodálódtak/ maradtak távol. Most kiderült, hogy az UMP szavazók alapvetően elégedetlenek pártjuk teljesítményével, s alig kevésbé, mint a kormányzó PS tevékenységével. Az UMP kommunikációja, mely kizárólag Hollande-ék "alázására" épül alapvetően elhibázott és képtelen vonzó és hihető válaszokat adni a felmerülő problémákra (eredmény : 20,2%). A kampányban már Sarkozy is vállalt szerepet (nem sok eredménnyel) mégis elemzők azt várják, hogy megoldást az ő reaktiválása jelenthetne.

A PS-nek sem lehet nagy öröme
A PS harmadik helye nem meglepetés, hónapok óta borítékolható volt. 14,3%-os eredmény jelzi, hogy maguk a PS-szavazók szintén igen nagy mértékben elégedetlenek kormányuk teljesítményével. Itt ugyanakkor kicsit óvatosabbnak kell lennünk, mert PS szavazók egyes rétegei e jóval kisebb téttel rendelkező választáson távolmaradásukkal "büntethettek" és mutathattak piros lapot pártjuknak, tehát a PS tényleges támogatottsága ennél némileg nagyobb lehet, de tényleg csak a 3. helyen. A baloldalnak vannak még tartalékai, ezt jelzi a Front de Gauche (szélsőbal) 6,6%-os eredménye, mely leheletnyit jobb, mint 2009-ben.

Milyen egyéb változások történtek?
- A 2009-es EP választásokhoz képest az UMP közel 3%-nyi szavazatot vesztett (2009-ben az UMP nyert, pedig akkor már eléggé alacsonyan volt Sarkozy népszerűsége).
- A PS második helyen volt (16,48%) és "csak" kb. 2,5% szavazatot szerzett, idén a PRG-vel (Radikális baloldal) szövetségben.
- A harmadik igazi nagy vesztes a Zöldek, akik (koalícióban) 2009-ben alig szerepeltek rosszabbul, mint a PS (16,28%-al) jelenleg 9%-al ötödik helyen 6 képviselői hellyel rendelkeznek.
- "Csendes nyertes" Bayrou MODEM-je, mely feljött a 4. helyre 10%-os eredménnyel (6-8 helyet szerezve), mikor 2009-ben csak 8,46%-ot kapott.
- Az UMP - ha a jövőben például az elnökválasztásokon be akarja biztosítani a győzelmét - akkor kénytelen lesz jóval inkább nyitni és engedni olyan pártok felé, mint a MODEM.

A francia Zöldek leszerepeltek, Cohn Bendit már nem indult a LesVerts listán. A franciák ugyanakkor úgy értékelnek, hogy "megszűnt Franciaország ereje az EP-ben" és teljesen a németek kezébe fog átcsúszni ott is a politikai irányítás. Elemzők még azt is kiemelik, hogy mindez annak is az eredménye, hogy Franciaország vezető pártjai igent mondtak a lisszaboni rendszerre, annak ellenére, hogy ezt a lakosság többsége ellenezte.

Dr. Türke András István
(Paris)

федеративного государства Новороссия
Federativnogo Gosudarstva Novorossiya

létrehozás dátuma : 2014.05.24.
területei : Donyeck és Luhanszk (vagy Luganszk)
területe : 53.185 km2
Lakosság : 6,6 millió

Egy kis történelem :
Novorossia (Új Oroszország) tartomány adminisztratív területként Nagy Katalin és I. Pál alatt jött létre a XVIII. sz. második felében, a XVII. sz. tól jellemző gyarmatosítási névadományozást (v.ö. Új-Franciaország, Új-Anglia, Új-Skócia) követve.

Majd 3 guberniumra osztották fel (kormányzati egység) : Kherszon, Krím és Dnyepropetrovszk.

A tegnap létrejött formációnak csak részben fedi le a területét (Donyeck félig, Luganszk nem) ugyanakkor annál jóval nagyobb térséget jelöl, mely egyben világos politikai üzenet a szeparatisták részéről.

Am 24. Mai 2014 empfing der stellvertretende Sprecher der Altstipendiatengruppe Schwaben und Priesteramtskandidat, Bernd Udo Rochna, durch Handauflegung und Gebet des Augsburger Bischofs Dr. Konrad Zdarsa in der Basilika St. Ulrich und Afra in Augsburg die Weihe zum Diakon.

Nagyon inog a PS helyzete Franciaországban, egyesek szerint akár a szocialista elnök és kormányának bukása is könnyen bekövetkezhet, ha valamilyen további váratlan külföldi, francia vonatkozású súlyos negatív esemény bekövetkezik.

A francia hadsereg finanszírozási problémái ismertek, napjainkra azonban - további megszorítások bejelentésével - olyan súlyos lett a helyzet, hogy maga Drian miniszter állt ki ezzel a nyilvánosság elé. A kulisszák mögött pedig tudni lehet, hogy rajta kívül akár 4 magas beosztású honvédségi vezető kész lemondani, ha rövid időn belül nem változik semmi.

A baoldali kormány nagy bajban van, mert az államháztartási hiány már most 95% körüli. További gond a FN nagyarányú győzelme az EP választásokon. Hogy mentsék ami még menthető nagyarányú adócsökkentési programot jelentett be Manuel Vals miniszterelnök. Ugyanakkor azt is bejelentette, hogy a 2014-2019-es honvédségi büdzsécsomaghoz nem nyúlnak hozzá. Fából vaskarika.
Mindez 6 milliárd euró elvonása (3 éven belül) mellett 34.000 álláshely megszüntetését is jelentheti, mely épp egy szocialista kormányzat számára igencsak kínos. (Nem véletlen, hogy sok volt PS szavazó jelenleg már az FN-t támogatja.) Ráadásul ezek a leépítések lavinaszerű leépítéseket idéznek elő adott körzetekben, ahol a hadsereg egységeinek ellátására épültek ki széles körű szolgáltatások.

Maga a hadsereg szakértőnk szerint megosztott : Egyesek még akár támogatnák is a lépéseket, amennyiben a felesleges kiadások lefaragásáról lenne szó. Ilyenek pl. a nukleáris elrettentésnek a "légierőt megillető része", mely szakmailag tényleg felesleges, azonban a haderők közötti lobbik miatt "érinthetetlen szent tehénnek" számít. Mások szerint nem szokás a már megszavaztott honvédségi büdzsécsomagot időközben tovább faragni, ez nem demokratikus és káoszt idézhet elő.

A francia hadsereg bevetésein már inkább kínos, mint nevetséges helyzetek sorozatát éli át nap mint nap. Miközben a katonák naponta kockáztatják életüket, saját zsebükből kell tankolniuk harci járműveiket ha használni is akarják őket. Hasonló a helyzet, ha valamit javíttatni vagy cseréltetni kell a bevetéshez használt járművön. A francia műveletek egyre inkább "Patyomkim-jelenlétek" és kész csoda, hogy eddig (az 5 és fél éve történt afghanisztáni uzbin-i vérengzés kivételével) nem történt komolyabb katasztrófa. Sovány vígasz, hogy az elvonások a hadműveleteket nem fogják érinteni - de, csupán azért, mert az elvonhatók 110%-át már elvonták e területről szakértőnk szerint. Ugyanakkor Maliban mindenképpen maradni szeretnének, pedig egyre inkább egyedül maradnak a térségben.

Szélesebb kitekintésben a szabadkereskedelmi tárgyalások ugyan haladnak az USA-val, a FN a várakozások szerint mindent meg fog tenni, hogy ezeket késleltesse európai szinten. Amellett, hogy szakértők szerint ez a francia mezőgazdaságnak lényegében komoly károkat fog okozni, a francia hadsereg a folyamat végén akár az amerikai hadsereg egyik helyőrségévé degradálódhat, feltéve, hogy az USA ismét nagyobb szerepet hajlandó vállalni az európai kontinensen az ukrán helyzet miatt.

Franciaországban 2009-től eddig 45.000 állást szüntettek meg a hadseregnél. Ha a fenti tervek folytatódnak, komolyan felmerülhet Franciaország szerepének felülvizsgálata a nemzetközi színtéren és hadserege olyan csekély lesz - miközben számos fejlődő országban éppen ellentétes tendenciát figyelhetünk meg - hogy az ENSZ BT-ben teljesen súlytalanná válhat a francia szavazat, vélemény. Furcsa ez éppen annak tudatábam, hogy Hollande elnök az EP-választásokat értékelve kijelentette :"Európának saját magának kell gondoskodnia védelméről."

Dr. Türke András István

A Front National-nak komoly esélye van megnyerni az EP választást, a PS csak a harmadik helyre várható.

Május 22-én este a France 2 rendezett több órás vitát a fontosabb franciaországi pártok képviselőinek részvételével. A vita során az egyes pártok bemutathatták, hogyan látják a jelenlegi EU-t és hogyan képzelik el az EU jövőjét. A törésvonal nem annyira az UMP és a PS, hanem inkább a mérsékeltek és a szélsőségek között húzódik. Előbbiek elvont megoldásokban és felelősség-áthárításban gondolkodnak. Utóbbiak kendőzetlenül beszélnek a problémákról ezért előretörhetnek, noha megoldási javaslataik hajmeresztőek.

Egyik meglepő elem, hogy a nemzetállamok európája gondolat, mely a franciák körében mindig is erős volt, most megújult erővel tért vissza a politikai közbeszédbe. Ez a konföderatív ághoz való visszatérést jelentené, azaz az unió alapos reformját. Ezt a FN-on kívül Bayrou (mérsékelt jobbközép) képviseli a legerősebben, de számos elemével az UMP (Copé) is egyetért. Utóbbiak uniós kérdésekben meglehetősen egy platformon vannak és alig burkoltan szövetségesek a FN ellen. A nagy pártok tehát meglehetősen elvont reformokat sürgetnek, melyeket aligha vagy csak hosszabb távon lehetne megvalósítani. Stratégiájuk, hogy ezzel megpróbálják elhitetni a lakossággal a jelen égető problémáinak megoldása csak hosszabb távon lehetséges és "erről ők nem tehetnek" mert Brüsszelben születik a döntés.

Amiben egységesek a francia pártok az a további bővítés elutasítása és Schengen felülvizsgálata - a szélsőjobb (Le Pen) és a szélsőbal (Mélenchon) esetében a rendszerből való kilépés fogalmazódik meg. Amiben nagy a vita, az egyrészt az európai minimálbér és segélyrendszer kérdése (a németekhez mérve magukat jól járnának, de a szélsőségek nagyobb terhektől tartanak a kelet-európai államok javára).

Másrészt a migráció- és menekültügy, melyben a szélsőségek ismét egyetértenek. A több milliós francia munkanélküliségre hivatkozva azonnal munkaerő-bevándorlás stoppot rendelnének el, hogy az "idegen" ne "vegye el a munkát a franciától". Másrészt pár hónap munka után ne tengődjön évekig a francia állam munkanélküli segélyéből. Ez utóbbi gondokat az UMP és a PS jóval "elkentebben" kezeli. Nyíltan nem mernek komolyabb megoldást javasolni, elvont egyetemes emberi értékekre és uniós szellemű szolidaritásra hivatkoznak. Tapasztalható, hogy erősödnek a többi uniós állampolgárral szembeni ellenérzések a francia munkaerőpiac területén.

A FN, mely a választásokon a második helyre számít (mint a Jobbik Magyarországon), sőt, egyes felmérések áprilistól már az első helyre várják (24%). A párt egyfajta "intelligens protekcionizmust" hirdet, azaz védővámok felállítását olyan termékek esetében, mellyel meg kell védeni a hazai termelőt az olcsó konkurrenciától (pl. textilipar). Ezt az UMP és a PS - az EU és a WTO keretein belül - megvalósíthatalannak tartja. Marine Le Pen eléggé hatásosan érvelt, a jobb- és baloldalra ráolvasta azokat a 30 éves céljaikat (volt belőle bőven), melyekre 30 évük volt, hogy az EP vezető pártjaiként megvalósítsák, mégsem valósultak meg.

Félő, hogy e vita a bizonytalan szavazókat egyértelműen a FN mellett sorakoztatja fel, mert zavarosságukban is koherensebb elképzeléseket tudnak felmutatni és kommunikálni, mint az UMP, mely csak annyit tud lényegében kiizzadni magából, amennyit reklámszpotjába is belesűrített :
"Mondj nemet Hollande-ra, szavazz az UMP EP-képviselőire!"
Ha e TV vita befolyásolni tud még néhány bizonytalan szavazót, akkor nagyon komoly esélye van az FN-nek az első helyre. Ez közvetve a Jobbikot is erősíti majd az európai színtéren (EP). Tapasztalható, hogy korábbi mérsékeltebb politikai beállítottságú emberek (főként jobboldali szimpátiával) egyre nyiltabban felvállalják, hogy ők pedig az EP választásokon Marine Le Penre szavaznak. El kell ismerni az FN kommunikációja hatékonyabb, visszafogottabbak lettek.

Dr. Türke András István
(Paris)

Május 18-án, vasárnap a svájciak 56%-os részvétel mellett leszavazták a Konföderáció által szorgalmazott Gripen repülőgép-beszerzést. 53,8%-ban mondtak nemet, mely főként a tervezet francia nyelvű kantonokban történt egyhangú elutasításának (65-70%) köszönhető. A német ill. az alapító kantonok épp ellenkezőleg, pozitív előjellel szavaztak (60-70%) néhány kivétellel (mint Zürich). Az elutasítás igen széles spektrumot fog át, a baloldali és liberális pártok egyértelműen ellenezték, mint ahogy a polgárság gazdagabb rétegei is. 22 gépet vettek volna 3,126 milliárd CHF értékben a svédektől. Mindez magyar szempontból azért negatív, mert rajtunk kívül eggyel több európai állam használt volna Gripen gépeket, s ez a katonai együttműködés (közös gyakorlatok, csereszabatosság, stb.) lehetőségét nyitotta volna meg.

Pedig a svájciak a nagyon öreg és teljesen elavult 52 db. F-5 Tiger mellett (2015-ig maradnak szolgálatban) még viszonylag korszerűnek mondható F/A-18 gépekből 32 db.-al rendelekeznek. Utóbbiak beszerzését 1993-ban még a lakosság 57,2%-a támogatta.
A gépek "Svájc költségvetési problémái miatt" (sic!) és mert nagyon zajosak (!) csak reggel 8 és 12 valamint 13:30 és 17 óra között vethetőek be. A "NEM"-el évi 300 millió CHF szabadult fel, amit a nehézségek ellenére sem biztos, hogy a svájci hadseregnél marad (mondjuk a 24 órás készültség lehetővé tételére), mert a pártok igencsak megosztottak a kérdésben. 2024-re, ha nem tesznek semmit, nem lesz Svájcnak hadrafogható harci repülőgépe. Egyre többen a drónok beszerzését szorgalmaznák és elavultnak tekintik a Gripen-féle gépeket. (Ebben lenne katonai racionalitás, Svájcnak elég lenne passzív védelemre berendezkednie.)

Svájc e döntéssel úgy tűnik továbbra is fenn akarja tartani "potyautas-rendszerét", azaz a svájci légtér biztonságát és a konföderáció biztonságos környezetét a környező EU tagállamok soft és NATO tagállamok hard biztonsági keretei garantálják, lényegesen olcsóbban, mintha a kötelező tagsági követelmények a svájciakat is érintenék. Nemrég egy etióp gép repült be illegálisan a svájci légtérbe, amit francia és olasz gépek "fogtak el" a svájci légierő helyett, mert épp a hadrafoghatósági időkereten kívül tévedt be az ország légterébe.

Harcban az EU-s állampolgárokkal
Mindazonáltal paradox módon e döntés tovább növelheti Svájc és az EU közeledésének esélyét annak ellenére, hogy pár hónapja egy népszavazás az uniós tagállamok munkavállalását korlátozta.
Genfben például komoly hangulatkeltés folyik a jelentős külföldi (francia) munkavállalók ellen - akik nagyságrendekkel kisebb bért kapnak, ezáltal olcsóbban dolgoznak mondjuk az egészségügyben, mint egy svájci állampolgár, melyből így a svájci intézmények húznak jelentős hasznot. Népszavazás volt arról is, hogy a városnak miért kell(ene) "ingyen" több mélygarázst építenie ezen ingázó munkavállalók fogadására, a "legjobb az lenne, ha az ingázók fizetnék ki ennek a költségeit", hirdette nem egy párt óriásplakátja.

Bankszféra
Svájc "kapzsisága" miatt egyértelműen rossz irányba halad és ennek már érezhetőek negatív következményei. A Konföderáció ugyanakkor a nemzetközi színtéren jelenleg is "dögrováson van", hiszen az UBS után a második legnagyobb bank, a Credit Suisse is tetemes kártérítést kényszerül fizetni, miután e bankról is kiderült, hogy segítséget nyújtott az adóelkerüléshez (USA állampolgároknak).

Az UBS-t ilyen botrány 2009-ben érte, 2012-2013-ban ennek folyományaként majdnem becsődölt a bank, 60.000 főt kellett elbocsátani. (Számos idegösszeroppanásban szenvedő volt alkalmazott a Genfi Központi Kórházban /HUG/ kötött ki.) Elemzők szerint hasonló sors, leépítések várhatóak a Crédit Suisse esetében is, mely a svájci gazdaságra is érezhető negatív hatást gyakorolhat.

Dr. Türke András István
(Genf)