Feed aggregator

The U.S. Marine Corps' F-35B Lightning II aircraft has reached initial operational capability with a squadron of 10 F-35Bs ready for world-wide deployment. Marine Fighter Attack Squadron 121 (VMFA-121), based in Yuma, Arizona, is the first squadron to become ope

The airborne military radar domain has been particularly active over the last few years due to important ongoing programmes for Multi-Role Combat Aircraft (M

Ahead of the 13th annual Military Radar conference (25-27 August, London, UK), Defence IQ caught up with Dr Krishna Venkataraman, a Radar Scientist in the Department of

Thales UK has been awarded a £125 million contract from General Dynamics UK for the supply of sighting systems and ancillary equipment that will deliver self-protection capability to the combat reconnaissance variant of Scout SV tracked armored vehicles to be supplied to the Brit

A British Puma HC2 aircraft during Hot Blade 2014 helicopter training exercise program hosted by the Portugue

Associate Professor  at the University of Athens and  Senior Research Fellow at ELIAMEP Dimitri A. Sotiropoulos wrote an article in The Book’s Journal on negotiations between the Greek government and its creditors.  The article is available here (in Greek).

War der Weg in Richtung Radikalisierung und Diktatur durch die Geschehnisse und Entwicklungen in und nach dem ersten Weltkrieg, bereits zwangsläufig festgelegt? War der Nationalsozialismus eine logische Konsequenz von Versailles? Diese und weitere Fragen behandelte eine Fachtagung für Stipendiaten vom 3. bis 6. August 2015 in Wildbad Kreuth.

(Own report) - The Greek government does not exclude the eventuality of indictments of German companies on charges of corruption, according to recent reports, on a contingency plan Athens has prepared for the event that Berlin forces it into state bankruptcy ("Grexit"). According to this plan, Athens would try to bring German companies to court - who have not or have only partially been subject of bribery investigations - to have them pay at least part of the restitution for damages caused by the alleged corruption, officially estimated in the billions. Siemens is the most famous example. A Greek parliamentary investigating committee estimated that, through systematic bribery, this Munich-based company has caused damages of two billion Euros in Greece. However, Siemens got off cheap in an out-of-court settlement and had to pay only 270 million Euros - hardly one fifth of its current quarterly profit. A court in Munich gave a Siemens manager a suspended sentence - significantly less than what he could have expected from a trial in Athens. Already in the fall of 2014, new legal proceedings had been opened in Athens to comprehensively investigate this systematic corruption.

Benin nyolcszáz katonával járul hozzá a Boko Haram nigériai iszlamista terrorszervezet ellen harcoló nyugat-afrikai nemzetközi haderőhöz.

Ma a Szekeres József nyugállományú ezredessel készített interjú 3. részét tálaljuk fel a kedves olvasóknak, illetve hallgatóságnak. A főiskolai és akadémiai évek, a T-34/85, a T-54 és a T-55 alkalmazása után rátérünk a T-72 tornyában, parancsnoki beosztásban eltöltött csapatszolgálat időszakára, majd röviden az 1990 utáni főiskolai tanszékvezetői tevékenységre is. Mivel a típus megítélése legalábbis ellentmondásosnak nevezhető, a mai műsorban inkább a haditechnikai jellegzetességekre és az átfegyverzés problémáira, semmint a katonasztorikra került a hangsúly.  

[...] Bővebben!

A líbiai konfliktusról kialakult nemzetközi kép alapvetően elég egyoldalú, a folyamatosan zajló konfliktusoknak egy része alig vagy egyáltalán nem ismert a nagyvilág számára, hiszen például azt tudjuk, hogy milyen véres küzdelem zajlott-zajlik a partmenti nagyvárosokért és az északi területekért a nagyjából két szembenálló félre lebontható háborúban – az már kevéssé ismert, hogy hasonló konfliktus más szereplőkkel, egyáltalán nem barátságosabb körülmények között zajlik Líbia déli, szinte teljességgel sivatagos (az ország területének több mint 90%-a sivatag!) részén, ahol az eléggé megosztott tuaregek vívnak véres harcokat a touboukkal (vagy tubukkal, tebukkal, kinek hogy tetszik). A cél értelemszerűen az olajban és földgázban gazdag déli részek feletti kontroll megszerzése, kiegészítve az évtizedes sérelmek orvoslásával és a két kormányzat (Tobruk illetve Tripoli) irányvonalainak követésével.

A tuaregek sem egységesek, alapvetően egy részük a Haftar tábornok által irányott és a nemzetközileg is elismert tobruki kormány által felhatalmazott katonai küldetést támogatja az iszlamisták ellen, másik részük viszont inkább a tripoli kormány felé húz (főként mert onnan számíthatnak valamiféle támogatásra) – ezzel szemben a túloldalon egy alig pár százezres, klánokba tömörülő, állattenyésztő félnomád törzs áll (akik többségében Csád északi részén élnek), akik Gaddafi egész vezetése során igen erős diszkriminációval voltak kénytelenek szembesülni. Visszaugorhatnánk a kilencvenes évek végén történt eseményekhez is, de inkább maradjunk a közelmúltban, hiszen 2008-ban a toubouk lázadó mozgalma (Toubou Front Líbia Megmentéséért) harcot indított Tripoli ellen, miután Gaddafi utasítására többségüket megfosztották líbiai állampolgárságuktól, sőt otthonuktól is (az indok az volt, hogy ők csádiak, ezért menniük kell az országból) – a harcot alig néhány nap alatt elfojtotta a líbiai hadsereg, de ez és az ezt követő tüntetéssorozat is tökéletesen mutatta a touboukban forrongó feszültséget.

Nem csoda, hogy a 2011. februárjában kezdődő líbiai polgárháborúban ezek a kemény emberek a Gaddafi-ellenes oldal mellé tették le voksukat és jelentős szerepük volt Qatrun és Murzuk elfoglalásában is. És bár később ismét súlyos harcokba bonyolódtak arab törzsekkel (akiket mindig azzal vádoltak, hogy a Gaddafi-rezsim őket részesíti előnyben), a tuaregekkel szemben sokáig egyetlen fegyver sem dördült el, ami főként a múltból eredeztethető “Midi-Midi” alkunak is betudható, azaz a két elnyomott etnikum a közös ellenséggel szemben összefogott. Ez még a polgárháború alatt sem változott meg túlságosan sokszor, hiába támogatták a tuaregek (vagyis egy részük) Gaddafit, a toubouk pedig a lázadókat,azonban rövidesen, tökéletesen illusztrálva a folyton változó líbiai hatalmi palettát, a két törzs egymás ellen fordult egészen fordított szerepben: ezúttal a tobruki kormány állt a toubouk, a tripoli pedig a tuaregek mögé, hogy így próbálják meg a felek megszerezni a déli olajmezők feletti felügyelet és ezáltal a bevétel jogát is.

 

Nem is kell nagyon szerintem részletezni, hogy ebből az egy mondatból is nyilvánvalóvá váljon, a tuaregek és a toubouk csak sakkbábuk egy politikai játszmában, amelyben a felek megpróbálják a törzsek megosztásával irányításuk alá vonni ezt a politikailag mindig is feszült, ám gazdaságilag igen fontos régiót – a tuareg és toubou törzsek konfliktusa tavaly szeptemberben kezdődött a délnyugati Ubari oázisában (amely amúgy a világ egyik legszárazabb helyének számít, évtizedek is eltelhetnek két esőzés között) és nagyjából azóta is tart, a turisták által elég sokszor felkeresett, egykoron 35 ezres városka pedig a teljes pusztulás útjára lépett, az üzletek többsége bezárt, sok házat leromboltak, tuareg, toubou és arab családok ezreinek kellett menekülnie és valahogy egyik szembenálló fél sem került még csak a közelébe sem annak, amit anno Gaddafi illetve a másik oldal ígért nekik. Pedig aztán a líbiai konfliktus leginkább sújtott áldozatai a tuareg és toubou emberek voltak, még kevesebb munka, még nagyobb káosz, még kisebb esély a szebb jövőre.

Mindkét oldal kap támogatást “fentebbről”, a tripoli vezetés misratai milíciáin keresztül benzint és egészségügyi ellátást ad a tuaregeknek, a toubouk pedig pénzügyi támogatásban részesülnek Tobrukból – mégis ez a támogatás éppen csak ahhoz elég, hogy a konfliktus megmaradjon, de győzelemre nincs esélye egyik félnek sem. Talán most azonban megváltozhat valami, hiszen ismételten egyezményt írtak alá a felek július 30-án (nem ez az első ilyen alku, úgyhogy kétkedve fogadjuk a hírt), hogy párbeszédet kezdeményeznek Ubari és a két törzs szembenállásának jövőjéről, ami ugyan nem békemegállapodás, de jóval több, mint amire pár hete számítani lehetett.

twitter.com/napiafrika

1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Photo of elaborate cross-border drug smuggling tunnel discovered inside a warehouse near San Diego. U.S. Immigration and Customs Enforcement Photo by Ron Rogers

How to Think About Islamic State
By Pankaj Mishra
Guardian

Is the Islamic State in Iraq and Syria (ISIS), now known as the so-called Islamic State, a medieval or modern phenomenon? In this essay, Mishra looks at the alienation bred by some forms of modernization and Westernization has played in drawing more and more fighters to ISIS.

The Mystery of ISIS
By Anonymous
The New York Review of Books

ISIS’s rise — and indeed, its success — has been shrouded in mystery. Riddled with contradictory explanations for anything from its military success in Iraq to how it draws foreign fighters en masse, many of the accounts that attempt to explain the group’s success in detail are lacking in some way. Whatever the “real” secret is to ISIS’s success, it will do little to quell the fear its rise instills within us.

Against All Odds
By T.A. Frank
National Journal

With such a crowded Republican field, one of the main questions that’s come up this primary season is:  Why even bother running for president when you know you’re not going to win the nomination? In this article, Frank looks at the logic behind George Pataki’s campaign, which has, to the say the least, been received without much fanfare.

Cattle-Camp Politics
By Jérôme Tubiana
Foreign Affairs

Underneath the power struggle among the “big men” of South Sudan (i.e., military leaders), there’s another far more longstanding conflict: that which has been created by inter-tribal tensions. These conflicts have played out over control of land and cattle and represent a far deeper conflict within the country — one that has left Tubiana wondering, “Is no one innocent in South Sudan?”

Underworld
By Montel Reel
New Yorker

The infrastructure supporting the U.S.-Mexican drug trade is vast. Indeed, within the past century, officials have come across over 181 illicit passages between the U.S.-Mexican border. Some are small, offering barely enough space for a single person to travel through; others are far more complex, fitted with electric lights, elevators and ventilator shafts. Reel delves into some of the recent investigations that have shed light on how these so-called supertunnels came to pass and how they have impacted the international drug trade.

Blogs:

How Beijing’s Foreign Policy Can Backfire on its Tourists by Gary Sands
Burundi’s Electoral Quagmire by Eliza Keller
GailForce: Aspen Security Forum Part I by Gail Harris
Syrian Conflict Drags On by Scott Bleiweis

La Cour européenne des droits de l’Homme (CEDH) a imposé à l’Italie, le 21 juillet 2015, d’autoriser les unions civiles pour les couples homosexuels. Si cet arrêt historique n’est pas contesté par Rome dans les trois mois, il devra s’appliquer automatiquement à tous les pays d’Europe. La CEDH a donné raison à trois couples gays italiens estimant qu’ils devaient au minimum conclure une union civile. Le fait que la législation italienne actuelle ne leur permette pas de répondre aux «besoins essentiels relatifs à un couple engagé dans une relation stable» contrevient, selon les juges de la Cour de Strasbourg, à leur droit à une vie privée et familiale.

Les «contrats de cohabitation», institués par l’Italie en 2013, ont «uniquement une valeur symbolique», selon la CEDH. La possibilité pour les couples homosexuels de se déclarer auprès de certaines municipalités ne leur garantit en effet aucune protection juridique. «En dehors du mariage, l’option d’une union civile ou d’un partenariat enregistré serait la solution la plus appropriée pour offrir une reconnaissance aux couples de même sexe», expliquent les juges de la Cour de Strasbourg dans leur arrêt. Après le «oui» écrasant au mariage gay lors du referendum irlandais, le président du Conseil italien Matéo Renzi avait estimé que «le texte sur le contrat d’union civile ne pouvait être reporté».

Selon Le Monde, M.Renzi souhaite, en effet, faire adopter un contrat d’union civile pour les couples homosexuels avant la fin de l’année 2015, mais se heurte aux centristes proches du gouvernement et des milieux catholiques et du Vatican. Ces derniers s’opposent notamment à l’attribution d’une pension de réversion en cas de veuvage et à l’adoption, précise le journal.

Dans son jugement, la CEDH a également ordonné aux autorités italiennes de verser 5.000 euros à chacun des six hommes requérants au titre du dédommagement moral. Elle les a en revanche débouté sur l’aspect du «droit au mariage» en réaffirmant que la Convention européenne des droits de l’Homme ne consacre pas le droit au mariage homosexuel. La CDEH avait estimé en 2004 que «le fait de réserver le mariage à des couples constitués d’un homme et d’une femme relève des prérogatives des lois nationales et ne constitue pas une discrimination». Ce qui ne l’a pas empêché quatre ans plus tard de considérer que l’homosexualité ne pouvait «justifier une différence de traitement juridique quant à la possibilité de devenir parent». La CEDH avait invité aussi le législateur national à prendre ses responsabilités. Elle n’entendait pas se substituer à lui.

Alors que dans les sondages, les Italiens se disent majoritairement favorables à une reconnaissance des couples homosexuels, l’Italie est l’un des neuf pays de l’UE (Grèce, Chypre, Slovaquie, Lettonie, Lituanie, Roumanie, Bulgarie, Pologne) à ne reconnaître aucun droit aux couples gays et lesbiens. Les juges de la CDEH notent que 24 des 47 Etats membres du Conseil de l’Europe ont désormais institué une reconnaissance légale des couples homosexuels. Aujourd’hui, 14 pays européens (dont 12 membres de l’Union européenne) ont légalisé le mariage homosexuel, à commencer par les Pays-Bas en 2001 jusqu’à l’Irlande en 2015.

C’est une longue bataille qui a été mené. C’est le constat que l’Italie est un des derniers pays d’Europe à ne reconnaître aucun droit qui semble avoir emporté la décision de la Cour. En 2015, elle estime qu’il y a désormais un consensus à tous les pays d’Europe, mais la volonté des pays d’Europe centrale et orientale suscite des doutes, pour des pays comme la Pologne ou la Russie la Cour a outre passé ses droits et bien des ONG n’approuvent pas le rôle joué par la Cour de Strasbourg : elle n’a pas le droit de transformer la société.

Le fait que la Cour ait appuyé ,en partie, sa décision sur l’état de l’opinion publique italienne pourrait laisser imaginer qu’elle pourrait adapter sa jurisprudence aux pays majoritairement hostile à l’égalité des droits, aux hétéro comme aux homosexuels .Bien des hommes politiques italiens font remarquer que le jugement laisse l’Italie libre de définir l’institution matrimoniale comme elle l’entend. Ils font semblant de ne pas vouloir reconnaître la portée du jugement.

Bref il faudra probablement de nouveaux contentieux dans les pays récents pour trancher.

 

Pour en savoir plus

     -. La discrimination fondée sur le sexe, étude de la Commission européenne juin 2011 http://www.non-discrimination.net/content/media/Trans%20and%20intersex%20people_FR.pdf

     – Communiqué de Presse de l’Inter-LGBT http://www.inter-lgbt.org/spip.php?article1333

     -. Communiqué de presse de ILGA-Europe http://www.eureporter.co/fr/frontpage/2015/07/22/european-court-of-human-rights-acknowledges-right-of-same-sex-couples-to-be-legally-recognized/

       -. Fiche thématique de la CEDH : Orientation sexuelle http://www.echr.coe.int/Documents/FS_Sexual_orientation_FRA.pdf

     -. Fiche thématique de la CEDH : Homosexualité, aspects pénaux http://www.echr.coe.int/Documents/FS_Homosexuality_FRA.pdf

     -. Fiche thématique de la CEDH : Identité de genre http://www.echr.coe.int/Documents/FS_Gender_identity_FRA.pdf

     -. Communiqué de presse de la CEDH dans l’affaire Oliari et autres contre Italie http://www.echr.coe.int/Pages/home.aspx?p=home&c=fra

     -. Texte de l’arrêt (EN) http://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-156265#{« itemid »:[« 001-156265″]}

 

 

 

Classé dans:Actualités, CITOYENNETE EUROPEENNE, DIGNITE HUMAINE, DROITS FONDAMENTAUX, Egalité entre hommes et femmes, Egalité hommes-femmes, Matières matrimoniales et parentales, Non discrimination, Protection des minorités

(BRUXELLES2) L’annulation du contrat de livraison aux Russes des deux navires porte-hélicoptères de type BPC Mistral — le Vladivostok et le Sébatospol — peut apparaitre très défavorable aux Français. 1,2 milliard d’euros d’indemnités, deux navires sur les bras à revendre… l’addition peut paraitre lourde, à première vue. Il faut cependant se garder d’une analyse à courte vue….

Premièrement, l’industrie française a pu gagner d’autres contrats, notamment avec la Pologne, grâce à cette annulation. Il n’est pas évident que le gouvernement polonais aurait pu signé un contrat avec un industriel européen (mais à forte tonalité française) pour les hélicoptères qui vendait de l’autre côté des armes aux Russes. Autrement plus rentable à terme que le contrat russe. (lire sur le club : La Pologne répartit ses premiers contrats entre Européens et Américains).

Deuxièmement, on l’oublie assez souvent, ce contrat a permis de donner aux chantiers de St-Nazaire un sacré souffle. A la fin des années 2000, début 2010, les ex-chantiers de l’Atlantique n’étaient pas au mieux. La construction de navires civils (grands paquebots) faisait alors défaut. Les effectifs avaient fondu d’année en année, n’employant plus qu’un peu plus de 2000 personnes début 2010, avec un nouveau plan social de 200 personnes à l’oeuvre. La commande anticipée en 2009 d’un troisième BPC, le Dixmude, avait donné un premier souffle d’air aux chantiers que la fabrication des deux BPC Russes avait complété, lui permettant ainsi de traverser une passe difficile. Le marché des BPC russes représentait – expliquait alors l’Elysée — « 5 millions d’heures de travail et 1.000 emplois maintenus pour quatre ans » pour les chantiers STX et l’industriel français DCNS (1). D’une certaine façon, l’annulation de la commande des navires ressemble d’un point de vue économique à une aide publique d’Etat, même si elle n’en revêt pas le format. Aide qui n’a pas besoin de passer sous les fourches caudines de la Commission européenne.

Troisièmement, en rompant ce contrat, Paris met une croix définitive sur la seconde partie du contrat. Celle-ci consistait à transférer une partie du savoir-faire aux chantiers maritimes russes de St Petersburg pour leur permettre de fabriquer deux répliques des navires type Mistral. En signant ce contrat, en 2011, contesté aussi par certains milieux militaro-industriels, Moscou espérait gagner en technologie et rattraper une partie du retard qu’ont acquis les chantiers navals russes. Les Russes avaient renoncé en 2012 à cette option autrement plus risquée à la fois pour l’industrie française maritime et pour l’équilibre géopolitique que la livraison des deux navires Vladivostok et Sebastopol.

Enfin, il ne faut pas sous-estimer la possibilité, éventuelle, de revente du navire qui pourrait réduire d’autant la facture.

(Nicolas Gros-Verheyde)

(1) Jamais avare d’emphase, Nicolas Sarzkoy, arrondissait aux chiffres supérieurs : 6 millions d’heures et 1200 emplois selon le président de la République.

Lire aussi :

• (blog) Les Mistral : on rembourse ! (François Hollande)
• (blog) Les Mistral russes c’est fini… ou presque ?

Recep Tayyip Erdogan török államfő Moszkvába látogat november végén, hogy személyes megbeszélést folytasson Vlagyimir Putyinnal a Török Áramlat gázprojekt megépítéséről. Orosz fegyveresek őrzik majd az új gázvezetéket?

La station SNSM de Hyères présentait hier soir ses capacités en matière de sauvetage en mer, avec le
Plus d'infos »