Feed aggregator

In his landmark speech at the 70th meeting of the UN General Assembly, Putin said that during the post-Cold War period, the only "center of domination" had been formed in the world. Putin said that Russia was ready for further development of the UN, but added that any attempts to shatter the legitimacy of the organization were extremely dangerous

A Széchenyi 2020 keretében megjelent „Vállalatok K+F+I tevékenységének támogatása” című (GINOP-2.1.1-15 azonosító számú) felhívásra a korábban meghirdetetthez képest később, várhatóan 2015. október 30-tól lesznek beadhatók a támogatási kérelmek.
A 2015. augusztus 25-i meghirdetés óta több száz érdeklődő és értelmező kérdés, illetve szakmai javaslat érkezett az Irányító Hatósághoz, amelyek alapján a „GINOP-2.1.1-15” azonosító számú felhívás 2015. szeptember 30-i határidővel bezárólag módosításra kerül.

On 1 October he Subcommittee on Security and Defence will exchange views with Colonel Philippe Rio, Commander of the European Gendarmerie Force (EGF) on how to strengthen cooperation between the EGF and the EU resulting in a faster and more efficient deployment of civilian/military personnel in CSDP missions. The recent experience of the EGF in the Central African Republic (in the framework of EUFOR RCA) or in Mali (through EUCAP Sahel Mali) is particularly relevant in this respect.
Further information
Draft agenda and meeting documents
Source : © European Union, 2015 - EP

Elővette egy zimbabwei bíróság azt a férfit, aki az ország jelképének számító Cecil nevű oroszlán nyomára vezette az állatot elejtő vadászt. A férfi szerint neki minden engedélye megvolt a vadászatra, nem tett semmi törvénybe ütközőt.

Alors que la Russie joue très habilement ses cartes, François Hollande a dû rompre avec la politique incarnée par Laurent Fabius

Une analyse vidéo pour l'Opinion

New York, Bonn, 28.09.2015. Am 25. September 2015 fiel schon um 11:46 Uhr New Yorker Zeit der Hammer: die 2030-Agenda war beschlossen. Die Delegierten des UN-Nachhaltigkeitsgipfels erhoben sich, klatschten, es wurde gejubelt. Dazu gab es eine Lightshow und Musik von Shakira – dieser emotionale Moment wurde inszeniert, ja, aber er überdauerte den gesamten Gipfel. Immer wieder konnte man Delegierte, Vertreter von UN-Organisationen und von Nichtregierungsorganisationen (NROs) hören, die an den Verhandlungen der letzten zwei Jahre teilgenommen hatten und nun einfach glücklich waren, dass es gelungen ist, diese Agenda zu beschließen. Was haben die Staatsoberhäupter dazu in New York gesagt? Viele Vertreter kleiner und großer, armer und reicher Staaten betonten den engen Zusammenhang zwischen der Abschaffung der Armut und der Bekämpfung des Klimawandels. Die Präsidentin Kroatiens sprach als Erste. Sie stellte fest, dass der politische Rahmen für eine erfolgreiche 2030-Agenda erst dann vollständig sei, wenn in Paris ein anspruchsvolles Klimaabkommen beschlossen werde. Angela Merkel nannte die globale Dekarbonisierung als notwendigen Schritt. Narendra Modi aus Indien begrüßte die Bedeutung, die in der 2030-Agenda Umweltzielen verliehen wird, insbesondere dem Klimaschutz, nachhaltigem Konsum und dem Schutz der Meere. Die thematische Breite der Agenda erlaubte es vielen, die jeweils eigenen Entwicklungsziele mit ihr zu verknüpfen. So deutete sich auch bereits an, dass es schwierig werden kann, die Unteilbarkeit der Agenda durchzuhalten und Fortschritte auch bei den anspruchsvolleren und umstrittenen Zielen zu erreichen. Umso erfreulicher, dass viele Beiträge im Plenum und in den thematischen Parallelsitzungen auf die Wechselwirkungen zwischen ökonomischen, sozialen und umweltpolitischen Verbesserungen abhoben. So sagte Paula Caballero, die 2011 als Mitglied des kolumbianischen Außenministeriums den Vorschlag der Sustainable Development Goals (SDGs) entwickelt und in die Verhandlungen eingebracht hatte: „Wir sprechen jetzt nicht mehr über einzelne Entwicklungsergebnisse, sondern über neue Entwicklungspfade“. Kolumbien sieht die SDGs als gute Grundlage für die Friedenssicherung und gesellschaftliche Reformen im Land. 47 der 70 Vereinbarungen, die dem Friedensplan mit der Guerilla zugrundeliegen, decken sich mit den SDGs, und sind bereits in den nationalen Entwicklungsplan aufgenommen worden. Während für Vertreter aus Entwicklungsländern die Anknüpfung an die 2030-Agenda auf der Hand lag – Entwicklung ist, was sie anstreben –, war es für reiche Länder noch nicht so einfach: Barack Obama erwähnte in seiner Rede am Sonntag zwar den Klimawandel als Bedrohung, im Zentrum seiner Rede stand aber die traditionelle Verpflichtung, global zur Armutsbekämpfung beizutragen und damit allen Menschen, allen Kindern zu ihren Rechten zu verhelfen. Damit vertrat Obama eher die klassische entwicklungspolitische Interpretation der Agenda, während Angela Merkel progressiv auftrat. Sie betonte klar die Universalität des Zielspektrums und damit auch die Veränderungen, die in reichen Ländern anstehen. Deutschland werde seine Nachhaltigkeitsstrategie im Sinne der 2030-Agenda fortentwickeln und sich damit bereits 2016 der internationalen Überprüfung stellen. Deutschland und andere traditionelle Geber stellten auch Finanzierungsbeiträge in Aussicht. China, als Schwellenland, kündigte ebenfalls einen Fonds von zwei Mrd. USD für die Umsetzung der SDGs im Süden an sowie bis zu 12 Mrd. USD bis 2030 für die Kooperation mit den ärmsten Ländern. Indien will erfolgreiche Lösungen und eigene Ressourcen mit anderen Ländern teilen. Die 2030-Agenda ist eine umfassende Entwicklungsagenda und gerade deshalb darf sie nicht nur als Auftrag an die Entwicklungspolitik verstanden werden. Sie erfordert eine neue Qualität der Kooperation nationaler Ministerien mit Blick auf binnen- und außenorientierte Politiken. Achim Steiner vom Umweltprogramm der Vereinten Nationen ging einen Schritt weiter. Er forderte, die Märkte entschiedener als bisher zu regulieren, um soziale und ökologische Anforderungen zu erfüllen. Die schwedische Entwicklungsministerin sagte: „Entwicklungshilfe wird die Probleme nicht lösen – politische Lösungen sind gefragt, von uns allen“. Und der Aufbau von staatlichen Strukturen, von Rechtsstaatlichkeit und Frieden stünde im Zentrum der Agenda – nicht nur beim Monitoring. Damit wurde deutlich, dass es der 2030-Agenda nicht um technische Lösungen oder um die Anpassung an ökologisch-ökonomische Sachzwänge gehen kann, sondern um die gesellschaftliche Aushandlung von tiefgreifender Veränderung. An Entwicklungsländer wird diese Forderung seit Jahrzehnten mit großer Selbstverständlichkeit gerichtet. Für Industrieländer ist dies neu: Sie sind eher daran gewöhnt, Reformen in guten Zeiten anzugehen, wenn genug Mittel vorhanden sind, um neue Programme zu finanzieren (und alte Programme weiterlaufen zu lassen, um die Verteilungskämpfe zu begrenzen). Das muss sich nicht nur in der Sozialpolitik, der Klima- und Energiepolitik ändern. Die 2030-Agenda fordert von ihnen, sich auch in der Handels- und Sicherheitspolitik an universellen Normen der Fairness und Chancengleichheit zu orientieren.

Aéronavale / flotte du Pacifique : les avions de patrouille maritime et de lutte ASM modernisés Il-38N livrés à la flotte du Pacifique la semaine dernière ont été déployés sur les bases aériennes de Elizovo (Petropavlovsk Kamtchatsky) et Nikolaievka (kraï...

A többnapos bázistúrák előnye, hogy a pár órás látogatásokkal ellentétben nincs rohanás és van idő jobban körülnézni. Így volt ez Keflavíkon is, ahol a cseh kontingensnél tett látogatás mellett kaptunk egy-egy szeletet a bázis amerikai múltjából, a borús időben is lenyűgöző izlandi tájból és a repülőtér forgalmából. Következzék az izlandi beszámoló harmadik, befejező része azokkal a képekkel, amelyek a kerítésen innen és túl készültek.

Az Izlandot egykor védő 57. elfogóvadász század, a Fekete Lovagok 1985 és 1995 között használta az F-15C Eagle típust. A század és a típus jelképét egyaránt megjelenítő alkotás a kilencvenes évek elején került az egyik épület belső falára.

A nagyméretű képen első ránézésre nem tűnik fel, hogy a sas szemében egy Sas csillog.

Sasok és Fekete Lovagok. Tom Clancy regényeinek hangulatát idézi a vers, amely nagyjából tíz négyzetméternyi falfelületet borít be ugyanott, ahol a fenti sas is van. Az épületet régen és most is a készültség műszaki személyzete használta, használja.

Az F-4E Phantom II egykor mindennapos látvány volt a keflavíki fedezékek világában. Egy F-4-es most is ott áll, de már csak kiállítási céllal. A szárny belépőélén látható "korong" helyén volt a nagy távolságú célazonosítást segítő kamera, a TISEO.

A Fekete Lovagok jelvénye a kétrészes terelőlap első, fix felületére került. A beömlőnyílás előtti mozgatható felület hivatott csökkenteni nagy sebességű repüléskor a szívócsatornába belépő levegő mennyiségét. A rajta lévő, sávoknak látszó több ezer apró furatnak a határréteg leszívásban van szerepe. A szívócsatorna oldalára felkerült a tengerészek jelvénye is, hiszen Keflavík a U.S. Navy repülőinek is bázisa volt. 

Az E változat orrsegédszárnya sokat javított a Phantom kis sebességű manőverezőképességén. A szárnyvégen a besugárzásjelző fekete és a helyzetfény vörös búrája látható.

Vaskos fékezőhorog és az 57-esek pepita csíkja a Phantomon. 

Mindennek megvan a helye. A 4 és 6 láb (120 és 180 cm) hosszú beszálló létráké a fedezék falán.

Napközben csend van az étkezde előterében, amely a katonák társasági életének egyik helyszíne. A Keflavíkba települt légi és tengerészeti erők mindegyike hagyott hátra valami apróságot, plakettet, fotót.

Az izlandi parti őrség jelvénye.

A parti őrségnél három Super Puma látja el a légi kutató-mentő szolgálatot. A helikopterek ötfős személyzettel repülnek, két pilótával, egy fedélzeti technikussal, egy csörlőkezelővel és egy orvossal.

Az étkezdénél egy nagyméretű fotó idézi fel a parti őrség egyik helikopteres akcióját.

 *

A Közép-Atlanti-hátság éppen a félszigeten halad keresztül Izland belseje felé. Ez a finom törmelékkel telt árok Sandvík közelében az Eurázsiai és Észak-amerikai lemezek találkozásánál húzódik. Ez volt a parti őrség szervezte egész estés túra első megállója.

Egy igazi vasmadár. Az 1850-es évekre végleg kiirtott, röpképtelen óriásalka szobra Valahnukur szikláinál, az óceán partján áll. Ez a földnyelv egyben Izland délnyugati csücske.

A parton heverő szikladarabok valaha a képen látható magaslat részei voltak. A leomlott rész további darabolását elvégzi az óceán. Jól látható, hogy a magaslat közepe is hiányzik, az is leomlott. A talaj szerkezete nagyon puha és könnyen leszakad, nem árt tehát az óvatosság, ha felmászik rá az ember. A függőleges falon lévő fehér foltok fészkelő sirályok.

A magaslat tetejéről a félsziget felé nézve ez a kép tárul elénk. A lávamezőkön csak kevés növény marad meg, fáknak nyoma sincs. 

Reykjanesviti világítótornyára 1929 óta számíthatnak a hajósok. A torony, amelynek lencséje a tengerszint felett 73 méteren van, a fényjelzés mellett DGPS antennával is segíti a nagy pontosságú navigációt. 

Egy kisebb szabadtéri medence, ahol nyaranta a környékbeliek úszkálnak.

Gunnuhvernek is megvan a maga több száz éves legendája, egy bajkeverő boszorkánnyal, aki végül az egyik gőzkitörésben végezte. A szinte kimeríthetetlen geotermikus energia jóvoltából Izlandon olcsó a fűtés és a meleg víz, de ezt használják a villamos energiát előállító erőművek működtetésére is. 

Az ásványi anyagokban gazdag, meleg vizes Kék Lagúna Grindavík közelében. A lagúna tóvá terebélyesedik, amelyre egy fürdő épült, így ebben a világoskék vízben bárki megmártózhat. 

*

A keflavíki nemzetközi repülőtér forgalmának túlnyomó részét a hazai Icelandair Boeing 757-esei teszik ki. Az egyikre az aurora borealis fátyolos színeit fújták.

B 757 felszállóban, standard Icelandair festéssel.

Az izlandi WOW diszkont légitársaság Airbus 321-ese vízfüggönyt fújva megkezdi a nekifutást. A katonai bázis lakóépületeinek egy része olyan közel van a futópályához, hogy ilyen képeket a szobából is lehet készíteni. 

A fel- és leszálló sugárhajtású gépek dübörgésébe időnként légcsavaros-gázturbinás típusok zúgása vegyül. Például egy német Transallé.  

Az USAF európai és afrikai erőinek parancsnoka érkezett Izlandra ezzel a Learjettel, pontosabban C-21-essel. 

C-130J Hercules, Dán Királyi Légierő

A hazaútra előkészített A319-es, amellyel előző nap Izlandra érkeztünk.

A 3085-ös Airbust a Repülő Érdemrenddel kitüntetett Josef Ocelka tábornokról nevezték el. Ocelka tábornok a második világháborúban a Royal Air Force csehszlovák pilótákból álló bombázóalakulatát vezette.

Felszállás után egy jobb forduló Keflavík fölé és irány Csehország.

* * *

Fotó: Szórád Tamás 

In the first six months of 2015 more than 100,000 migrants crossed the Mediterranean, arriving at the shores of southern Europe in search of protection or a better life. In the same period more than 1,800 people lost their lives, drowning as overloaded and often unseaworthy boats sank into the sea. In this context, the research project aims to better understand the dynamics of migration in the Mediterranean region by providing the first large-scale, systematic and comparative study of the backgrounds, experiences, aspirations and routes of migrants in four European countries (Italy, Greece, Malta and Turkey) who have recently arrived. The research project pushes the theoretical and conceptual boundaries of migration studies. It encourages critical reflexive dialogue and practice by opening new and inclusive spaces for questioning and challenging established ways of categorising and thinking about the Mediterranean migration crisis. In so doing, it will create opportunities for increased policy dialogue and academic collaboration between the case study countries – and across the EU more generally – around the evidence gathered.

Existing research in this area is uneven in quality and scope and rarely based on systematic and comparative data collection across countries of origin or arrival, or between types of migration (forced/voluntary, primary/secondary) or migrant groups (by nationality, gender, age, religion). The research project will be grounded within existing frameworks for understanding migrant journeys and transit, secondary, mixed and irregular migration including the political and policy contexts within which this migration takes place. At the same time, it will explore the structural determinants of migration at the meso-level, focusing on both the opportunities and constraints that shape migration (migration environment, social networks and information flows). The research project will also take account of the cognitive and behavioural processes that shape migration at the micro-level. This multi-layered comparative approach will enable the analysis of the complex and dynamic forces that underpin the very rapid changes in migration patterns currently being seen in the Mediterranean region.

The main project objectives are:

• To better understand the dynamics (determinants, drivers and infrastructures) behind the recent unprecedented levels of migration across, and loss of life in, the Mediterranean;

• To map the interaction of migrants with a multitude of non-state actors (for example ‘smugglers’ and civil society organisations) and state actors (for example navy / coastguard);

• To explore the relevant opportunities and constraints in countries of origin and refuge/transit; and

• To provide a robust evidence base to inform the development of policy responses by governmental, inter-governmental and non-governmental actors.

The main activities of the project:

• The research will be undertaken at 12 sites in four countries: Italy and Malta (Central Mediterranean route) and Greece and Turkey (Eastern Mediterranean route).

• A total of 550 interviews with migrants will be conducted. The majority of these interviews will be with migrants who have crossed the Mediterranean within the preceding month, 225 each in Italy and Greece (the two countries that have received by far the largest proportion of migrants since January 2015) and 50 inMalta, a country in which migrants have effectively become ‘stuck’. A further 50 interviews will be conducted with migrants in Turkey (prospective, failed and returned) to facilitate a better understanding of the transit context.

• Around 100 interviews with governmental, non-governmental and civil society organisations will be conducted, in order to gather broader insights into the experiences and journeys of the migrants with whom they come into contact.

• The research will generate a large data set within a very short period of time (three months) which will be analysed using NVivo. This will enable the project team to draw out both qualitative and quantitative findings within and across countries, different groups of migrants and according to demographic and other variables (nationality, age, gender, religion), and to undertake a systematic thematic and comparative analysis of the factors shaping migrant journeys across the Mediterranean.

Project partners:

Coventry University, UK (Coordinator);

University of Oxford, UK;

University of Birmingham, UK;

Yasar University, Turkey;

Hellenic Foundation for European and Foreign Policy (ELIAMEP), Greece;

International and European Forum of Migration Research (FIERI), Italy;

The People for Change Foundation, Malta.

Project duration 12 months (from September 2015 until August 2016). Project funded by the Economic and Social Research Council (ESRC) in the United Kingdom, under the ESRC Strategic Urgency Grants scheme.

For more information, you can contact:

Dia Anagnostou (Anagnostou.eliamep@gmail.com)

Dimitris Skleparis (skleparis.eliamep@gmail.com)

In the first six months of 2015 more than 100,000 migrants crossed the Mediterranean, arriving at the shores of southern Europe in search of protection or a better life. In the same period more than 1,800 people lost their lives, drowning as overloaded and often unseaworthy boats sank into the sea. In this context, the research project aims to better understand the dynamics of migration in the Mediterranean region by providing the first large-scale, systematic and comparative study of the backgrounds, experiences, aspirations and routes of migrants in four European countries (Italy, Greece, Malta and Turkey) who have recently arrived. The research project pushes the theoretical and conceptual boundaries of migration studies. It encourages critical reflexive dialogue and practice by opening new and inclusive spaces for questioning and challenging established ways of categorising and thinking about the Mediterranean migration crisis. In so doing, it will create opportunities for increased policy dialogue and academic collaboration between the case study countries – and across the EU more generally – around the evidence gathered.

Existing research in this area is uneven in quality and scope and rarely based on systematic and comparative data collection across countries of origin or arrival, or between types of migration (forced/voluntary, primary/secondary) or migrant groups (by nationality, gender, age, religion). The research project will be grounded within existing frameworks for understanding migrant journeys and transit, secondary, mixed and irregular migration including the political and policy contexts within which this migration takes place. At the same time, it will explore the structural determinants of migration at the meso-level, focusing on both the opportunities and constraints that shape migration (migration environment, social networks and information flows). The research project will also take account of the cognitive and behavioural processes that shape migration at the micro-level. This multi-layered comparative approach will enable the analysis of the complex and dynamic forces that underpin the very rapid changes in migration patterns currently being seen in the Mediterranean region.

The main project objectives are:

• To better understand the dynamics (determinants, drivers and infrastructures) behind the recent unprecedented levels of migration across, and loss of life in, the Mediterranean;

• To map the interaction of migrants with a multitude of non-state actors (for example ‘smugglers’ and civil society organisations) and state actors (for example navy / coastguard);

• To explore the relevant opportunities and constraints in countries of origin and refuge/transit; and

• To provide a robust evidence base to inform the development of policy responses by governmental, inter-governmental and non-governmental actors.

The main activities of the project:

• The research will be undertaken at 12 sites in four countries: Italy and Malta (Central Mediterranean route) and Greece and Turkey (Eastern Mediterranean route).

• A total of 550 interviews with migrants will be conducted. The majority of these interviews will be with migrants who have crossed the Mediterranean within the preceding month, 225 each in Italy and Greece (the two countries that have received by far the largest proportion of migrants since January 2015) and 50 inMalta, a country in which migrants have effectively become ‘stuck’. A further 50 interviews will be conducted with migrants in Turkey (prospective, failed and returned) to facilitate a better understanding of the transit context.

• Around 100 interviews with governmental, non-governmental and civil society organisations will be conducted, in order to gather broader insights into the experiences and journeys of the migrants with whom they come into contact.

• The research will generate a large data set within a very short period of time (three months) which will be analysed using NVivo. This will enable the project team to draw out both qualitative and quantitative findings within and across countries, different groups of migrants and according to demographic and other variables (nationality, age, gender, religion), and to undertake a systematic thematic and comparative analysis of the factors shaping migrant journeys across the Mediterranean.

Project partners:

Coventry University, UK (Coordinator);

University of Oxford, UK;

University of Birmingham, UK;

Yasar University, Turkey;

Hellenic Foundation for European and Foreign Policy (ELIAMEP), Greece;

International and European Forum of Migration Research (FIERI), Italy;

The People for Change Foundation, Malta.

Project duration 12 months (from September 2015 until August 2016). Project funded by the Economic and Social Research Council (ESRC) in the United Kingdom, under the ESRC Strategic Urgency Grants scheme.

For more information, you can contact:

Dia Anagnostou (Anagnostou.eliamep@gmail.com)

Dimitris Skleparis (skleparis.eliamep@gmail.com)

Giving an interview on Greek Public Radio on 25 September 2015, Research Fellow of ELIAMEP Dr Angeliki Dimitriadi discussed the refugee crisis. You can find more information here (in Greek).

You can read here the article on the priorities of Greek foreign policy, which was written by Director General of ELIAMEP Dr Thanos Dokos. This commentary was published in the Greek daily Kathimerini on 23 September  2015

The reach of online hacking groups has not left Mexico untouched. Over half a dozen highly-publicised hacks of Mexican government websites have taken place. In doing so, the hackers have helped draw attention to Mexico’s vulnerability to cyber attacks, an issue often overshadowed

A fully autonomous radar; one that learns from mission-to-mission, from year-to-year, from conflict-to-conflict. One that requires only the slightest changes in software and configuration to go from high-altitude maritime ISR to performing low altitude Electronic Counter-Countermeasure

Les 260 bénévoles de la SNSM répartis dans les neuf stations morbihannaises ont porté secours à 377 personnes en 2014. Le nombre d'interventions s'élève à 310 pour la période allant de septembre 2014 à septembre 2015. L'assistance aux biens (payante) comme le secours à personne (gratuite) restent stables. Même si cette année, on déplore « des noyades survenus plus brutalement et plus tôt dans la saison ». Les nageurs-sauveteurs de la SNSM ont assuré la surveillance de 65 % des plages surveillées du département (contre 40 % au niveau national).

• Lire la suite de SNSM 56: 377 personnes secourues en 2014