Actuellement, l’armée du sultanat d’Oman disposent de 38 exemplaires du char Challenger 2, acquis auprès du Royaume-Uni au cours des années 1990. Seulement, comme ce dernier est armé d’un canon rayé L30A1, lequel incompatible avec les obus de 120 mm au standard Otan. Et cela risque de poser un problème à l’avenir dans la mesure […]
Cet article Le sultanat d’Oman intéressé par le char Leopard 2 est apparu en premier sur Zone Militaire.
Niger országát 1960-as függetlenné válásától kezdve hosszú évtizedeken át előbb egy egypártrendszert kiépítő civil kormány, majd az ezt megbuktató katonai diktatúra irányította vasmarokkal, de a hidegháború befejeztével itt is változások indultak el, diák- és munkásmozgalmak szerveződtek, míg végül 1991-ben átmeneti, majd az 1993-as szabad választások után demokratikusan választott kormány vette át az irányítást az országban. Persze ez csak leírva hangzik ilyen egyszerűen és szépen, hiszen a megnyíló politikai lehetőségek a korábban teljes mértékben diszkriminált és marginalizált csoportok számára is esélyt jelentettek a nagyobb szerepvállalásra, így a kilencvenes években Niger két régiójában is etnikai alapú konfliktus alakult ki, amikor Észak-Nigerben a tuaregek, Kelet-Nigerben pedig a tubuk indítottak fegyveres harcot jogaikért, nagyobb képviseletükért.
A tuaregek harcáról már jópár alkalommal volt szó itt a MindennapiAfrika oldalán, de a Kelet-Nigerben 1994-ben létrejött és harcot kezdő tubu Demokratikus Forradalmi Front (FDR) és a másik nagy, 1997-ben Barka Wardougou vezetésével létrejött tubu csoport, a Szaharai forradalmi Fegyveres Erők (FARS) küzdelméről jóval kevesebb információ ismert (főként elszigetelt akciókat, emberrablásokat követtek el katonai konvojok és turisták ellen Tchirozérine, Madama vagy éppen Aderbissinat környékén), hiszen csak papíron fejeződött be küzdelmük 1998-ban (illetve 1999-ben, amikor újabb szerződést írtak alá az összes lázadó csoport közül talán utolsókként), amikor mindkét csoport békét kötött a kormánnyal.
Ha még konkrétabban akarunk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy az 1997-ben megalakult (egyes források szerint már jóval előbb, 1994 környékén létezett a csoport, de erről nincsenek biztos adatok, ahogy arról sem, hogy maga az FDR is a FARS-ból kiválva jött volna létre) FARS volt az, amelyik a mai napig nem fejezte be alacsony intenzitással folytatott küzdelmét, legjelentősebb akciójuk, a nemzetközi médiában is hír kapó 2006-os emberrablás volt, amikor két olasz turisták raboltak el és közleményükben tubu állam létrehozását követelték szabadon engedésükért cserébe. Annak ellenére tehát, hogy elvileg 1997 legvégén és 1999-ben békét kötött a FARS a kormánnyal, a harcok nem hagytak alább, ennek eredményeként többek között például 2001. szeptember 8-án Dirkoutól 300 kilométerre egy összecsapásban a nigeri hadsereg megölte a csoport akkori vezetőjét, Chahai Barkát. Ahogy ismert, a tubuk csoportjain belül is elég komoly ellentétek voltak a harcok során végig, így például nem meglepő módon a diffai tubuk a FARS-ból is több kis csoport saját mozgalmat hozott létre az évek során.
2008-ban a csoport, vezetőjük Boubakar Mohamed “Warabé” Sogoma utasításait követve csatlakozott a nigeri tuareg lázadókhoz, a Nigeri Mozgalom az Igazságért (MNJ) csoportjához, hogy a szintén csatlakozó fulanikkal együtt folytassák harcukat az állítólagos kormányzati elnyomás ellen – fő érveik között olyan hangzottak el, mint a földművesek és a mezőgazdaság előnyben részesítésének megszüntetése a nomádokkal szemben illetve a franciák uránérc-bányászatából származó bevételekből való részesedés. A csatlakozás ellenére több 2008-as véres támadást a nigeri hadsereg ellen Sogoma még a FARS nevében vállt fel, de nagyjából az összes forrás egyetért abban, hogy ez volt az utolsó olyan év, amikor komoly akciókat lehetett a FARS neve mellé feljegyezni.
A tubu közösség hosszú éveken át (és sokan a mai napig) úgy érezte-érzi, hogy másodrangú állampolgárnak számít Nigerben, amely álláspontot természetesen a nigeri kormányzat mindig is cáfolt. Értelemszerűen lélekszámuk nem összehasonlítható mondjuk a tuaregekével, akik csak Nigerben majdnem 2 millióan élnek, hiszen tubuk összesen úgy fél millióan élhetnek Afrikában, főként Csádban, nigeri populációjuk valószínűleg nem éri el a 100 ezer főt sem (és ezen belül is vannak még teddák és dassák is, bár főként dassák élnek Nigerben), úgyhogy nem meglepő módon jelenleg ne keressük már az aktív konfliktusok között a tubuk harcát, hiszen a FARS ugyan még létezik, de valójában már a tuaregekkel együtt, egy mozgalomként harcol, alig pár száz fegyveressel, de például a Graduate Institute of International and Development Studies svájci szervezet Small Arms Survey 2005-ös kiadványában, már mint mint inaktív csoportként hivatkozott rá – persze ez nem igaz ebben a formában, hiszen a csoport nem szűnt meg, csak beolvadt az MNJ-be. Teljes integrációra sosem került igazán sor, tavalyi információk még egy bizonyos Mohamed Anakot neveztek meg a csoport vezetőjeként.
twitter.com/napiafrika
5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.A Magyar Afrika Társaság Vezetősége, tagjai és munkatársai mély megrendüléssel értesültek a tegnap este Párizsban ártatlan civilek ellen elkövetett súlyos merényletsorozatról. A Magyar Afrika Társaság a leghatározottabban elítéli a terrorcselekményt, egyben együttérzését és részvétét fejezi ki az áldozatok hozzátartozóinak és egész Franciaországnak. A merényletsorozat sérültjeinek mielőbbi felépülést kíván.
CONCERT FREE JAZZ
Samedi 14 Novembre à 19h30
Cette année Arbf propose un voyage en 5 volets exploratoires étalés sur toute la saison. Pour cette première représentation, l'équipage du vaisseau de l'Anti Rubber Brain fActory réitère son petit voyage spatio-temporel à travers la Grèce et la Turquie du début du 20e siècle, au pays du Bouzouki, du Narguilé et du Rebetiko.
Mardi 10 novembre à 16h en lien avec le concert aura lieu
> une présentation historique et musicale du Rebetiko : musique grecque de (...)
A harci gépek gyártói folyamatosan harcban vannak a megrendelések elnyerésért. Éppen ezért, vagyis a lehetséges megrendelések elnyerésért az Eurofighter konzorcium is mindent megtesz. Az egyik lépés a létszámcsökkentés a gyártósorok mellett, hogy a kiadások csökkentésével próbálják meg az árakat minél alacsonyabbra szorítani. Egy másik fronton viszont éppen a fejlesztés dominál, ugyanis a Typhoon képességei még messze nincsenek kihasználva. Az egyik ilyen, eleddig elhanyagolt pont a hajók elleni harcra specializált fegyverzet integrációja.
A Dubai Air Show-n a vadászbombázó hat légiharc-rakéta mellett, hat MBDA Marte ER rakétával került kiállításra. A 260 kilogrammos fegyver mellett az elmúlt években nagyobb hatótávolságú hajók elleni robotrepülőgépek merültek fel, mint integrálásra kerülő fegyverzet. Az amerikai Boeing AGM-84 Harpoon három példányát lenne képes hordozni az Eurofighter, de a Saab RBS15-ös is szóba került, mint lehetséges alternatíva.
Washingtonban jóváhagyásra került két Lockheed C-130J Super Hercules teherszállító és két KC-130J tankergép eladása Franciaország számra. A 650 millió dolláros üzletben a gépek felszereltségébe az AAR-47A(V)2 rakétaszenzor, az ALE-47-es infracsapda/dipólszóró és az AN/ALR-56M radar besugárzásjelző egyaránt megtalálható.
Párizs a jelenleg még a tengeren gyakorlatozó CHARLES DE GAULLE (R 91) nukleáris meghajtású repülőgép-hordozót még ebben az évben újra harcba küldené az Iszlám állam fegyveresei ellen. A CHARLES DE GAULLE 20 harci gépéből álló repülőegysége jelentősen növelné az iszlám radikálisok ellen hadakozó francia repülőerők erejét, melyet jelenleg három Mirage 2000D és három Mirage 2000N, valamint hat Rafale vadászbombázó alkot. A Mirage-ok otthona Jordánia, míg a Rafale gépek az Egyesült Arab emírségekből járnak bevetésre. A francia hordozó gépei február 23. és április 18 közötti időszakban már hajtottak végre bevetéseket.
Ez az újabb időszak akár hosszabb is lehet, hiszen a repülőgép-hordozó 2016 szeptemberétől 2018 februárjáig egy átfogó felújításon fog átesni. Ez idő alatt nagyjából 1,3 milliárd eurót fognak elkölteni a hajóra, ekkora méretű munkálatokat legutóbb 2008 és 2009 között végeztek a CHARLES DE GAULLE-on. Az egységet a 2013-as évben a Toulon-i kikötőben vette kezelésbe a DCNS irányította 950 szakember. A korszerűsítést érintette a harcrendszert, a kommunikációs eszközöket, de a szálláshelyek és a konyha is átalakításra került az 1 millió munkaóra alatt. Teljesen lecserélték a hajó stabilitásáért felelős számítógépet, valamint további 35 km-nyi kábelt építettek be a jövőbeli számítógépes hálózat adattovábbításának kiszolgálására.
Ghána légiereje átvette a harmadik Airbus C295-ös szállító repülőgépét is. a típusból az első 2011 novemberében, a második 2012 áprilisában érkezett meg a fekete kontinensre.
A dél-koreai Doosan DST és a belga CMI Defence közös erőfeszítéseinek eredménye egy könnyű harckocsi lehet. Ugyanis az ázsiai országban gyártott K21-es gyalogsági harcjármű páncéltestére egy 105 milliméteres löveget befogadó XC-8-as torony kerül majd felszerelésre.
Indonézia élénken érdeklődik a japán gyártmányú ShinMaywa US-2-es repülőcsónakok iránt. A japán fegyverexporton lazító törvény megszületése óta sorra bukkannak fel a szigetország fegyveriparának termékei iránt érdeklődő országok küldöttségei Japánban. A héten egy indonéz küldöttség érkezett Tokióba, a beszerzés lehetősége felől érdeklődni.
Ausztráliában november 7-én kivonásra került a HMAS SYDNEY fregatt. A 32 évnyi szolgálatot a háta mögött tudó ADELAIDE-osztályú egység a névadó városában kötött ki utoljára a flotta lobogóját viselve.
Az amerikai haditengerészet számára 48 darab, növelt hatótávolsággal bíró Bell-Boeing V-22 Osprey variáns jó eséllyel nem tud majd annyi munkát biztosítani a gyártósornak, hogy az hosszú ideig fennmaradhasson. Ez természetesen a típust legnagyobb példányszámban szolgálatba állító amerikai tengerészgyalogságot érintené a legérzékenyebben, akik szeretnék minél tovább gyártás alatt tudni egyik kedvencüket. A jelenlegi költségvetési tervezetben 2018-ig készülnek majd a bőrnyakúak konvertiplánjai, míg a flotta HV-22-es jelzést viselő billenőrotorosait 2020 utáni évekig. A gyártott mennyiség visszaesése így nagyjából eme két időpont közé tehető. Ennek elkerülésére jól jönne néhány külföldi megrendelés az idén befutott japán mellé. Ezek a közel-kelet államai mellett akár Európából is érkezhetnek, a cégtől származó információk szerint ugyanis 3-4 európai ország érdeklődik komolyabban a típus iránt.
Biztosabbnak tűnik az UH-72A Lakota jövője, ugyanis az Egyesült Államok hadserege 65,8 millió dollárértékben újabb egy tucatnyi európai eredetű forgószárnyast szerez be 2017-től kezdődően.
Argentína utolsó pillanatban táncolt vissza az izraeli Israel Aerospace Industries Kfir Block 60-as vadászbombázók beszerzésétől. A Block 60-as változat hajtóműve az amerikai exportkorlátozás alá már nem eső General Electric J79-es maradt. A C.7-es Kfirek sárkányszerkezetét megerősítik, illetve több elemét kicserélik, így élettartamuk 8000 repült óra, vagy 40 év lesz. A pilótafülke szélvédőjét egy darabból készültre cserélik le és lehetőség lesz egy fix utántöltő csonk felszerelésére is. Az orrkúp alá az AESA antennával ellátott Elta EL/M-2052-es fedélzeti rádiólokátor kerül beszerelésre. Ez több üzemmóddal, valamint SAR és ISAR képességgel is rendelkezik, egyidejűleg 64 célpontot tud nyomon követni égen, földön, vízfelszínen.
A pilótafülkébe három, nagyméretű színes kijelzőn lesznek megjeleníthetők az adatok, de a pilóta számára integrálásra kerül a sisakkijelző is. Továbbá a Block 60-as fel lesz szerelve elektronikai önvédelmi rendszerekkel és Link 16-os adatátviteli rendszerrel is. Légi célok elleni fegyverzetét Derby és Python 5 légiharc-rakéták alkotják majd, a földi célok elleni precíziós fegyverzet irányítását a Litening célzókonténer segítheti. A hírek 14 vadászbombázó beszerzéséről szóltak, de a 220-360 millió dollár közé saccolt üzlet eddig nem valósult meg. Az ország védelmi minisztere, Agustín Rossi ugyanis elnapolta a beszerzést, mivel hamarosan választásokra került sor a dél-amerikai országban.
NETARZENÁL GALÉRIA
McDonnell Douglas F-4F Phantom II.
McDonnell Douglas F-15C Eagle.
English Electric Canberra PR.7.