Feed aggregator

Le contre-point de Guillaume Tabard.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) miniszteri tanácsa minden évben egyszer, a naptári év utolsó hónapjaiban hív össze találkozót. A külügyminiszterek idén december 3-án és 4-én tárgyalnak a szervezet 22. ülésén Belgrádban, az EBESZ soros elnökének, Ivica Dačić szerb külügyminiszternek a meghívására. A találkozón összesen 40 állam külügyekért felelős minisztere képviselteti magát három kontinensről: Észak-Amerikából, Európából és Ázsiából.

A tárgyalások fő témáit az Ukrajna körül kialakult helyzet, a migráció, a terrorizmus és a tágabb értelemben vett európai biztonság képezik. Az ülés ugyanekkor előkészíti a soros elnökség Németország általi átvételét.

A konferencia előtt Ivica Dačić kiemelte az EBESZ Nyugat-Balkánon a térség stabilitásáért végzett hat helyi missziójának (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Montenegró, Szerbia, és Szkopje) fontosságát. A szerb külügyminiszter hangsúlyozta: a térséget sújtó problémák komplexitása miatt minden ország érdeke az együttműködés folytatása és megerősítése.

Az ülés első napján a Parlamenti Közgyűlés elnöke, Ilkka Kanerva felhívta a figyelmet arra, hogy a lehető legrövidebb idő alatt megoldást kell találni az ukrán válságra, a migrációra és terrorizmus jelentette veszélyre egyaránt. „Ha nem tudunk kiterjedt lépéseket tenni most, hogy a Helsinki záróokmány 40 éves lett és a fenyegetések alapjaiban rázzák meg a biztonságunkat, vajon mikor leszünk rá képesek?” – tette fel a kérdést az országok külügyminisztereinek címezve.

Az EBESZ hegyi-karabahi konfliktussal foglalkozó Minszk csoportja is összeült. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter, John Kerry amerikai külügyminiszter és Harlem Désir Franciaország európai ügyekért felelős államtitkára közös nyilatkozatban elítélte a helyzet eszkalációját és sürgette a békés megoldást.

Federica Mogherini, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője is felszólalt a konferencia első napján. Mogherini egy bilaterális tárgyalás keretében találkozott Szergej Lavrovval, hogy a szíriai helyzetről és a békefolyamatról, valamint az ukrán válságról és a minszki megállapodás kivitelezéséről egyeztessenek.

A miniszteri tanácsnak ülésének élő közvetítése az EBESZ honlapján elérhető.

Brüssel prüft McDonald's wegen Steuertricks. Die EU-Kommission hat gegen die US-Fastfoodkette ein Prüfverfahren eingeleitet. Ersten Ermittlungen…

VIDÉO - De nombreuses voix au Parti socialiste se font entendre pour critiquer le projet gouvernemental qui doit être présenté le 23 décembre.

(B2) Le discours de Hilary Benn, le shadow ministre des Affaires étrangères du Labour, n’est pas passé inaperçu hier soir (2 décembre) à la Chambre des Communes. Durant presque 15 minutes, celui qui a été ministre du Développement puis de l’Environnement de Gordon Brown a surpris plus d’un chroniqueur par sa verve, la force de ses arguments à défendre l’engagement britannique en faveur d’une intervention en Syrie. Il vaut le coup d’être écouté.

Des êtres qui se croient supérieurs

« Nous sommes confrontés ici à des fascistes. Non seulement par leur brutalité calculée, mais leur conviction qu’ils sont supérieurs à chacun d’entre nous dans cette assemblée ce soir et tous les gens que nous représentons. Ils nous méprisent. Ils considèrent avec mépris nos valeurs. Ils considèrent avec mépris notre croyance en la tolérance et la décence. Ils considèrent avec mépris notre démocratie (…). Ce que nous savons des fascistes, c’est qu’ils ont besoin d’être vaincus » a-t-il asséné, faisant notamment référence à la guerre d’Espagne en 1936 avec l’engagement dans les brigades internationales ou l’engagement contre Hitler.
« Nous devons maintenant nous confronter à ce mal. Il est maintenant temps pour nous de faire notre part en Syrie. C’est pourquoi je demande à mes collègues de voter pour la motion ce soir » a-t-il conclu, avant de se rasseoir, sous les applaudissements nourris des Tories mais aussi au Labour. On ne peut pas dire que Jeremy Corbin, le leader du Labour était très ravi de ce discours très guerrier.

Hilary Benn est de ceux – avec Margaret Beckett – qui a symbolisé la bascule d’un bon quart du Labour en faveur de l’engagement militaire en Syrie proposé par David Cameron. Il ne faut pas nier non plus que l’engagement de François Hollande et du gouvernement socialiste français a achevé de convaincre nombre d’indécis au Labour, plutôt réticents il y a encore quelques jours à s’engager.

Rappelez-vous l’Irak

Dans l’autre camp, le discours d’Alex Salmond, le leader du SNP, les autonomistes écossais était aussi charpenté, frappé d’arguments qui illustrent bien la difficulté de cet engagement pour les Britanniques, mais aussi pour tous les Européens. « Qui croiera que se concentrer sur la ville de Raqqa ne fera pas de victimes civiles. C’est un non sens » « Remember the war in Iraq » a-t-il averti.

(NGV)

Világpolitikai kérdésekről és a magyar-orosz kapcsolatokról tárgyalt Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Belgrádban Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel. A tárcavezető az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Miniszteri Tanácsának kétnapos konferenciája mentén folyatott kétoldalú megbeszéléseket.

Début novembre, les autorités congolaises ont levé la suspension des adoptions mise en place depuis 2013. La fin d’un calvaire pour 300 familles françaises. Mais à ce jour, seules dix d'entre elles ont pu aller chercher leur enfant à Kinshasa.

Mi sem bizonyítja jobban Kína fejlődő külpolitikáját, hogy egyre nagyobb szerepet kíván betölteni Afrikában. Hszi Csin-ping elnök ezen a héten ötnapos afrikai látogatásba kezdett, mely rávilágíthat Kína növekvő szerepére biztonsági és gazdasági területeken egyaránt.

Előreláthatóan még decemberben dönt a további lépésekről az Európai Bizottság a szeptember közepén hatályba lépett magyar menekültügyi, határrendészeti és büntetőeljárásra vonatkozó törvények ügyében, és új kötelezettségszegési eljárás(ok) indítása is az opciók között szerepel – értesült megbízható forrásból a BruxInfo.

When Putin started to increase Russian military presence in Syria, I was reading Kissinger’s Diplomacy and coincidently its chapter on the Suez Canal Crisis. I couldn’t resist comparing Putin’s move to that of Khrushchev’s, when he provided support and aid to Nasser’s Egypt. 1950s Soviet Union and today’s Russia suffer from the effects of containment imposed by the West. Containment brought on themselves through acts the West views as blatant aggression. The difference between the two contexts is that  Russia is no longer communist and the primary adversary of the West. Yet, in both circumstances the same underlying motivations and logic seem to have convinced Russia to play the Middle East card.

When Khrushchev came to power following Stalin’s death in 1953, the transition was not smooth. It took him until 1957 to cement his strangle hold on the Kremlin. This insecurity in Moscow led him to take a few cocky decisions, even when the West took him to be the best chance for peace. One of these decisions was to throw his support behind the Nasser regime in Egypt and its Pan-Arabic aspirations. The West was stunned by this Soviet diplomatic victory. Containment was intended to keep the Russian maneuvers within its communist sphere. The traditional sphere of influence of the diminishing British and French powers in Middle East now involved a new player. U.S. diplomatic bargaining with Nasser had gone no where. The end result was British and French humiliation and withdrawal from the region after the 1956 Suez Crisis, the creation of the short lived United Arab Republic involving Egypt, Syria and North Yemen and the 1967 Six-Day war.

The important point to note here is that Khrushchev did not squeeze into the Middle East power struggle at a moment of strength for the Soviet Union. It was at a point of great weakness; Stalin’s death led to power struggles and purges, the Korean war had been a stalemate and the U.S. still maintained an edge in the nuclear race. The incursion into Egypt was meant to showcase to his opponents and critics that he was a capable leader, who could take the ailing Soviet Union to heights even Stalin could not.

Putin, in contrast, definitely does not have the issue of being overshadowed by the legacy of his predecessor. He has been in power since 2000. Instead of proving to be an adversary to the West, Putin started as a surprising collaborator, supporting Bush’s War on Terror (obviously to garner support for his own war on terror in Chechnya). Over the last 15 years, he has slowly positioned himself as an adversary. The 2008 war with Georgia was the turning point. The annexation of Crimea and the insurgency in eastern Ukraine has cemented that view. He  supported the Assad regime in rhetoric, vetoes and limited material support, but providing Assad with a Russian air force seemed a bit far off.

Since Soviet times, the naval base at Tartus was Russia’s only permanent naval installation in the Mediterranean Sea. It has managed to hold on to this one last bastion, even when Hafez Assad decided to bomb a Soviet vessel at the base. Thus, it is doubtful that any Russian leader would want to lose the naval base, especially one with an ailing economy and a nationalistic fervor keeping him in power.

Putin had promised much to the Russian people during the commodity boom.  The military modernization project was planned on a $100 oil barrel. But that all went south when the prices plummeted in 2014. The Ukrainian crisis only made things worse as the U.S. and EU slapped on sanctions. Trade with China seems to be the lifeline of the economy. Yet the military continues to be modernized, while  Soviet strategic bombers are seen from the English Channel to Guam. Putin has used displays of military prowess as a means of sustaining the nationalistic fervor at home and distracting the people from the economic woes.

Assad has been losing ground since July and many expected him to start withdrawing to his Alawite homeland in the coastal region. That was until Putin emulated Khrushchev. He announced that Russian fighter jets, stationed in Latakia would be bombing ISIS targets in support of Assad’s troops. NATO forces until then dominating the region’s air space had to suddenly share it . There was suddenly a chance of U.S. and Russian planes facing each other off over enemy territory. The only previous event of similar magnitude was when in 1970. 15,000 Soviet troops were stationed in Egypt to man a comprehensive air defense system against Israeli incursions.

The question is can Russia afford this new active role in the region, something it has not performed since the 1970s ? Khrushchev did not enter Middle Eastern affairs with a clear cut strategic end game in mind. He didn’t achieve anything of much significance other than to commit Soviet resources, when its own people and satellites in Eastern Europe needed them the most. In 1972, Egypt’s Sadat simply evicted the Soviet personnel and its Syrian foothold was what was left.

Today in trying to protect the last Russian chip left in the region, Putin might be pitting the very survival of the Russian Federation. Russia is overextended today, as it once was under the Soviet Union. The A321 flight crash over Sinai and Turkey shooting down the Su-24 jet continuously put Russia on the headlines. Initially, Russia refused to accept the Sinai crash was a terror attack, but as soon as the French attacks occurred and it was obvious that fighting ISIS would allow an “alliance’ with France, Putin declared the truth of the matter. The Turkish action has been labelled a “stab in the back” by Putin. His reaction has been sanctions against Turkey, but obviously the economic impact won’t be merely one way.

The Russian Orthodox church’s declaration that it is a holy war to defend christianity might buoy the impact of those killed to protect the Assad regime. But just like Americans, Russians would also start decrying war when the body bags count begins to increase. It helps that Russian media is under strict state control. RT and massive military parades against Fascism can only sway public opinion for so long. In 1991, Russia survived by shedding away its Soviet empire. If Russia collapses again, the Federation is what is at stake. A nuclear power in chaos is a bad proposition for world peace. So all one can hope is that unlike Khrushchev, Putin has a clear end game in sight and knows when to pull back before over extension passes the point of no return.

Seit Monaten klagen einige EU-Mitgliedsstaaten, dass Griechenland die ankommenden…

En raison du mauvais temps annoncé, les départs de Brittany Ferries de Plymouth et Roscoff sont annulés ce samedi.

• Lire la suite de Brittany Ferries : Les départs de Plymouth et Roscoff annulés samedi

Date: 9 DécembreDate de fin: Mercredi, Décembre 9, 2015Région: Ile de france

Conférence table-ronde « Maritimisation du monde : exploitation et protection des mers » à 15h lors de l’exposition « Solutions COP 21 » qui se déroulera au Grand Palais (au Pavillon Eau-Mer-Fleuve). Le lieutenant de vaisseau Jérémy DRISCH du bureau Action de l’Etat en mer, y représentera la Marine nationale. Francis Vallat, Cluster Maritime, Bertrand Porquet, CNR, Sylvain de Mullenheim, DCNS, ainsi qu’un représentant de Blue Fish y interviendront également.

Der Rat hat am 3. Dezember 2015 eine Verordnung zur Reform des Gerichts angenommen. Ziel der Reform ist es, das Gericht in die Lage zu versetzen, die zunehmende Arbeitsbelastung zu bewältigen und zu gewährleisten, dass Rechtsbehelfe in der EU stets innerhalb einer angemessenen Frist behandelt werden.

"Die Reform des Gerichts stärkt eine Institution, die der europäischen Integration bedeutende Impulse gegeben hat", erklärte Félix Braz, luxemburgischer Justizminister und Präsident des Rates.

Das Gericht ist eines von drei Gerichten des Gerichtshofs der Europäischen Union; die beiden anderen sind der Gerichtshof selbst und das Gericht für den öffentlichen Dienst. Das Gericht ist das erstinstanzliche Gericht für die meisten Entscheidungen, die von der Kommission und anderen EU-Organen und ‑Einrichtungen in allen Bereichen, für die die Europäische Union zuständig ist, getroffen werden.

Stärkung des Gerichts

Die Reform sieht eine schrittweise Anhebung der Zahl der Richter beim Gericht und die Zusammenlegung des Gerichts für den öffentlichen Dienst mit dem Gericht vor. Mit dem Inkrafttreten der Reform – voraussichtlich Ende Dezember 2015 – wird die Zahl der Richter um 12 steigen. Im September 2016 werden die sieben Richterplanstellen des Gerichts für den öffentlichen Dienst auf das Gericht übertragen, wozu dann im September 2019 noch neun weitere Richter hinzukommen. Insgesamt werden damit 21 zusätzliche Richterstellen geschaffen.

Diese Anhebung der Zahl der Richter wird es dem Gericht ermöglichen, Urteile innerhalb einer angemessenen Frist zu fällen, wie in Artikel 47 der Charta der Grundrechte verlangt wird. Ferner kann das Gericht dann mehr Fälle in Kammern von fünf Richtern oder als Große Kammer entscheiden, was eine eingehendere Beratung in wichtigen Fällen ermöglicht.

Die künftige teilweise Neubesetzung der Richterstellen wird so organisiert, dass Mitgliedstaaten Kandidaten für zwei Stellen vorschlagen. Ziel ist es sicherzustellen, dass sich das Gericht zu möglichst gleichen Teilen aus Frauen und Männern zusammensetzt. 2021 wird der Gerichtshof über die Funktionsweise des Gerichts Bericht erstatten und gegebenenfalls Gesetzgebungsvorschläge zur Änderung seiner Satzung vorlegen.

Schnellere Zunahme der anhängigen Rechtssachen

Die Reform ist eine Reaktion auf den beschleunigten Anstieg der Zahl der beim Gericht anhängigen Rechtssachen. Nach den jüngsten Daten ist die Zahl neuer Fälle, mit denen das Gericht jährlich befasst wird, von weniger als 600 vor dem Jahr 2010 auf 912 im Jahr 2014 gestiegen, so dass Ende November 2015 ein bisher einmaliger Spitzenwert von 1270 anhängigen Rechtssachen erreicht wurde. Dieser Anstieg der Zahl der beim Gericht anhängigen Rechtssachen wird sich voraussichtlich mit dem gleichen hohen Tempo fortsetzen, da jüngste Entwicklungen in den Zuständigkeitsbereichen der EU, beispielsweise im Bankensektor, zu Rechtsstreitigkeiten führen könnten. Das Gericht wird auch etwa 200 anhängige Rechtssachen in Personalangelegenheiten übernehmen.

Zunahme der Verfahrensdauer

Die stetig steigende Zahl anhängiger Rechtssachen führt dazu, dass das Gericht seine Urteile nicht innerhalb einer angemessenen Frist erlassen kann. In den meisten wirtschaftlich sensiblen Fällen dauert es durchschnittlich vier bis fünf Jahre, bis ein Urteil ergeht; dies ist deutlich länger als die allgemein als angemessen angesehene durchschnittliche Verfahrensdauer. In Artikel 47 der Grundrechtecharta ist das Recht auf ein Urteil innerhalb angemessener Frist niedergelegt. 

Kosten der Reform

Dank der Anstrengungen des Gerichtshofs würden sich die Kosten der Aufstockung um 21 Richter und der Zusammenlegung des Gerichts für den öffentlichen Dienst mit dem Gericht auf jährlich 13,5 Mio. € belaufen. Dies ist deutlich weniger als der Betrag von 26,8 Mio. €, der in mehreren Schadenersatzklagen wegen Urteilsverzögerung gefordert wird; ferner kann dadurch der erste Rechtszug der EU seine Aufgaben innerhalb der Fristen und nach den Qualitätsstandards erfüllen, die die europäischen Bürger und Unternehmen mit Recht von einer auf Rechtsstaatlichkeit gegründeten Union erwarten dürfen. 

Nächste Schritte

Die Verordnung wird Ende Dezember im Amtsblatt der Europäischen Union veröffentlicht und tritt am darauffolgenden Tag in Kraft.

Das Verfahren zur Ernennung der ersten zwölf zusätzlichen Richter ist im Gange. Die von den betreffenden Mitgliedstaaten (Tschechische Republik, Schweden, Spanien, Ungarn, Polen, Zypern, Litauen, Griechenland, Lettland, Luxemburg, Slowakei und Malta) vorgeschlagenen Kandidaten werden von dem in Artikel 255 des Vertrags über die Arbeitsweise der EU vorgesehenen Ausschuss geprüft und befragt. Aufgabe des Ausschusses ist es, eine Stellungnahme zur Eignung der Bewerber für die Ausübung des Amts eines Richters beim Gericht abzugeben, bevor die Vertreter der Regierungen der Mitgliedstaaten über die Ernennungen entscheiden.

General : EP President Martin Schulz and the leaders of the political groups visited the Netherlands on 3 December to discuss the country taking over the Council presidency on 1 January 2016. "We are facing turbulent times, never before now the situation was as difficult as it is and the level of acceptance of the European Union is at its lowest level," Schulz said. "In this context the next six months become crucial and all the institutions, European Parliament and Council included, must deliver."

Source : © European Union, 2015 - EP

General : EP President Martin Schulz and the leaders of the political groups visited the Netherlands on 3 December to discuss the country taking over the Council presidency on 1 January 2016. "We are facing turbulent times, never before now the situation was as difficult as it is and the level of acceptance of the European Union is at its lowest level," Schulz said. "In this context the next six months become crucial and all the institutions, European Parliament and Council included, must deliver."

Source : © European Union, 2015 - EP

Sener technology and engineering group, a world reference in the marine field, organised its first Foran Day in Singapore with a great welcome of actors of shipbuilding industry in the region.

Navantia has the pleasure in delivering the final batch of four LLCs to the Commonwealth in Sydney.

Watch these U-2 Dragon Ladies land at RAF Fairford. Taken on Jun. 9, 2015 this interesting footage shows why the Dragon Lady is one of the most difficult plane to land in the world. As we have already seen in the U-2 clips taken at Beale Air Force Base, this iconic reconnaissance aircraft requires some special […]

Daech est aujourd’hui sous pression, à l’intérieur et aux périmètres de la zone qu’il contrôle.