Feed aggregator

At least 30 civilians are killed by suspected ADF rebels in the east of the Democratic Republic of Congo, the military says.

Augusztusban jelenik meg az a rég várt pályázat, amely keretében a kizárólag mezőgazdasági vállalkozások a több lábon állás jegyében olyan tevékenység fejlesztését kezdeményezhetik, ami nem a mezőgazdasághoz kapcsolódik.  Bármilyen szolgáltatásfejlesztés, kereskedelmi tevékenység beleférhet a pályázatba pl. falusi turizmus, szálláshelyépítés, építőipar, kereskedelmi üzlet, fodrászat, kozmetika, virágüzlet, de szellemi tevékenység végzése: könyvelőiroda, tervezőiroda  stb. A támogatási intenzitás 50- és 70% között alakulhat, a maximálisan igénybe vehető vissza nem térítendő támogatás összege 30 millió Ft.

A pályázatot meghatározza, hogy kizárólag vidéki térségből, 10.000 fő alatti településről és néhány nagyváros külterületéről lehet majd pályázni, Budapest agglomerációs településeiről továbbra sem lehet majd pályázatot benyújtani.

Az alábbi űrlapon jelentkezhet ingyenes előminősítésünkre!

Une vidéo de Boko Haram a été diffusée, dimanche. Elle met en scène des jeunes filles présentées comme des lycéennes de Chibok, enlevées par les islamistes en 2014. Le gouvernement nigérian a annoncé être en contact avec ces derniers.

Az Air Base blog olvasói több cikkben is nyomon követhették Jónás József nem mindennapi történetét. A Magyar Honvédség egykori hadnagyából előbb az amerikai hadsereg sorkatonája lett, műszakiként a CH-47D Chinook helikopteren dolgozott és szolgált Irakban. Kitartásának és néhány segítő szándékú embernek köszönhetően később sikerült átkerülnie a légierőhöz és megvalósítania azt, amit eredetileg itthon szeretett volna: vadászpilóta lett.

Eredményeire való tekintettel megválaszthatta, hogy milyen típuson akar repülni. A szárazföldi múlttal is rendelkező pilóta az A-10-est választotta. Első beosztása a 23. vadászezredhez, a legendás Flying Tigershez szólította, amelynek cápafogas gépei tavaly Magyarországon is jártak. A-10-es pilótaként harcolt Afganisztánban, majd tapasztalatait megosztotta a kecskeméti és szolnoki hajózókkal és előretolt repülésirányítókkal. Második beosztásában oktató lett a T-38C Talon típuson, a légierő Sheppard bázisán, Texasban. A magyar-amerikai pilóta történetét néhány év kihagyás után innen folytatjuk.

Egy kicsit menjünk vissza az időben. Amikor legutóbb beszéltünk, első szolgálati időszakod végén jártál az A-10-es századodnál. Mennyi időt töltöttél ennél századnál és hány órát repültél ott?

- Pár hónap híján három évet töltöttem az első beosztásomban. Általában ennyi időt tölt el egy tiszt egy helyen. Szép lett volna, de nem sikerült az ezer órát átugorni ennyi idő alatt, nagyjából 900 órával álltam odébb.

Egyértelmű volt, hogy a második beosztás oktatói lesz?

- Ez sok mindentől függ, általában időzítés kérdése.  A légierőnek megvannak az igényei. Amikor rajtad a sor, hogy odébb kell állni, és a légierőnek éppen sok A-10-es beosztást kell betöltenie, akkor jut is, marad is a jó helyekből. Ha viszont éppen tele van az ezred olyan tisztekkel, akiknek beosztást kell váltani, akkor az ezred javasolhat különböző beosztásokat, de a végső szó a személyzeti parancsnokságot illeti. Attól is függ, hogy a karrierjében hol és milyen sikerrel halad a tiszt, mert a hosszú távú magas beosztásokhoz, bizonyos helyeken különböző pozíciókat be kell töltenie az embernek. 

T-38C Talon

Milyen szempontok döntik el, hogy az oktatói beosztásban a haladó képzésre használt T-38-ason vagy az alapfokú képzés légcsavaros T-6-osán oktatsz majd?

- Manapság ez nagyon egyszerű. Ha vadász az ember, akkor kevés kivételtől eltekintve T-38-ason fog oktatni. Vadászpilóta hiány van és a légierő nem engedheti meg magának, hogy azt a kevés vadászt ne T-38-asra tegye. Kivételek a magasabb beosztásokkal járnak, de azért néha találkozik az ember fura karrierekkel is. 

Hogy néz ki egy már harci tapasztalattal rendelkező pilóta oktatói átképzése? 

- Az oktatói képzés ugyanaz a tapasztalt pilóták esetében, mint a FAIP-eknek (First Assignment Instructor Pilot - olyan pilóta, aki rögtön a repülőkiképzés után első beosztásként kapja az oktatói beosztást). Mindenkinek lehetősége van arra, hogy rövidítést kérjen a különböző fázisokban. Ha az “oktató oktatók” is úgy ítélik meg, mehet az ellenőrző repülésekre. Általában a tapasztalt pilóták kicsit kevesebb feladattal is elboldogulhatnak, de ez nem mindig ilyen egyértelmű. Először el kell sajátítani a feladatokat, manővereket és aztán jöhet az oktatás. Így minden fázis – egyszerű és bonyolult időjárási feltételek, kötelékrepülés, alacsony magasságú útvonalak, stb. – két részre van osztva és persze nagyrészt a hátsó ülésben ül az ember. Aki A-10-esről jön, annak ezt bizony szokni kell. Én sem ültem hátsó ülésben évekig. Attól tartottam, hogy a sebesség kicsit gyorsabb lesz, mint a jó öreg Hawgon, de aztán erre is ráérez az ember egy-két feladat után.

Oktatóként hogyan teltek a napjaitok?

- Ha már elkezdtük a repülést azzal az osztállyal, amelyik a mi rajunkhoz volt rendelve, akkor általában napi két feladatot repültünk a növendékekkel. A nap a reggeli eligazítással és a vészhelyzeti előadással kezdődött. Ez bizony egy igen stresszes dolog a növendékeknek, de sokat tanulnak belőle a rendszerekről és arról, hogy miként kezeljék a meghibásodásokat, pláne ha nincs ott az oktató. 

A közös reggeli eligazítás után, az oktatók repelőtti eligazítást tartanak egyénileg a saját feladatukra vagy a köteléküknek. Amint a fókusz az aznapi feladatokra terelődik, előkerülnek a botokra szerelt makettek. Ezután repülés és a reputáni eligazítás következik, ami alatt a növendékek szorgosan jegyzetelnek és kérdeznek.

A Talon első fülkéje, ahol a növendékek izzadnak.

Azután elő a következő növendékkel – repelőtti, repülés, reputáni. Utána a növendékek általában az osztályteremben élesítik a tudományukat, az oktatók meg írják az értékeléseket, előkészítik a következő feladatokat, tervtáblát készítenek, stb.. Ha van lehetőség vagy szükség van rá egy másik rajnál, akkor mehet a harmadik feladat. De ahhoz, hogy egy kiképző ezred működjön, nem csak repülni kell. Általában minden reptéren van egy pilóta is a toronyban. Ő a SOF (Supervisor of Flying). A kiképző ezrednél pedig még egy csoport vagy egység is van, az RSU (Runway Supervisor Unit). Ez a csoport két oktatóból és két-három növendékből áll. Feladatuk hasonló, mint Magyarországon a leszállás irányító volt, bár a feladatuk összetettebb. Azután ott van még a rengeteg papírmunka, mivel minden növendék életét dokumentálni kell. Erre jönnek az állandó változások a tervtáblában - időjárás, a növendékek teljesítménye vagy a gépekkel van néha valami meghibásodás. A rajba beosztott oktatók bizony tizenkét órát kenik minden nap. Ha a légierő nem írná elő a tizenkét óra pihenést, akkor szerintem simán rabszolga módra menne a hajtás.

A fiatalok hány százaléka morzsolódik le a kiképzésnek ebben a fázisában?

- Mire a T-38-ashoz érkeznek, már nem nagy a lemorzsolódás.  Előfordul néha, de igazából a T-6-oson kell az oktatóknak eldöntenie, hogy lehet-e belőlük valami, ha “nagyok lesznek”. A legnagyobb különbség a sebesség és a rengeteg kötelékrepülés. A legszigorúbb kiválogatás után csak néhány olyan növendék marad, aki nem bírja az iramot. Ha ez előfordul, akkor az oktatók mindent megtesznek, hogy segítsenek, mert akkorra már sok időbe és erőforrásba került a növendék képzése. Pontos százalékot nem tudnék mondani a lemorzsolódásra ebben a fázisban, de szerintem tíz százalék alatt van.

Mennyi ideig tart az oktatói beosztás?

- Az oktatói beosztás szintén három évig tart az oktatói kiképzés után.  Néha rájön még egy-két hónap, mert a következő beosztás nincs mindig pontosan időzítve. Az én esetemben pár hónappal kevesebb lett, mert a légierő be akarta tölteni az összes lehetséges helyet az A-10-es kiképző században és éppen kevés volt a tapasztalt A-10-es hajózó. Ezért helyeztek át hamarabb.

"Fini flight" vagyis az utolsó repülés a századnál. Az esemény ünneplésébe a feleség is besegít.

A már harci tapasztalattal is rendelkező pilótáknak milyen további tapasztalatot ad egy oktatói beosztás?

- Az oktatás valahol művészet, növendéke válogatja, hogy kinél minek van hatása. Teljesen más elgondolást kíván, mint egy harci század. A repülési tapasztalat mellett vezetői beosztásokkal gazdagodhat egy tiszt. Ami kimondottan hasznos, az a különböző repülőgéptípusokról és közösségekből érkező tisztekkel való közös munka és eszmecsere. Minden környezetnek megvan a maga mentalitása és a tapasztalt pilóták magukkal hozzák a beidegződéseiket. 

A Sheppard légierő bázis és a T-38 Talon után, mint A-10-es pilóta automatikusan kerültél ismét erre típusra vagy szóba jöhetett más beosztás, más típus is?

- Az én esetemben szóba se jött más.  Az én rendfokozatomban és életkoromban, nincs habzsi-dőzsi az A-10-es emberekben.  A légierő igénye és az én igényem szerencsére egybevágott, A-10-es beosztást kaptam. Volt idő, amikor a pilóták közül sokan több típust is repültek. Ma már típusból, és kapacitásból is kevesebb van. Ha valakibe a légierő belefektette a kiképzést, annak gyümölcsét vissza is szeretné látni, tehát a légierő most szüretel rajtam.

A kihagyás után mennyit kellett repülnöd az A-10-esen, hogy ismét hadra fogható legyél?

- Az én esetemben, a három év kihagyás után egy kéthónapos átképzés elég volt.  Amikor az átképző századnál jelentkeztem, az utolsó A-10-es feladat időpontja döntötte el a kurzus idejét.

Mennyire volt nehéz visszaállni egy kiképző század gondolkodásmódjáról egy első vonalbeli századéra?

- Nem csak a jó pap tanul holtig, hanem a vadászpilóta is. Kellett egy pár hónap mire vissza tudtam emlékezni a harcászati alkalmazás árnyalataira.

Dél-Koreában szolgálsz. Az újabb beosztásnál szóba jöhet az egyéni igény?

- Ha az ember jó kapcsolatban van a parancsnokával, akkor megkérdezik, hogy mi a terve hosszú távon, de az első a légierő igénye. Nem is vártam mást, mert nem sok A-10-es század van, és Koreában mindenki megfordul egyszer. Most rajtam volt a sor. Ha mégis nagyon elkeseredtem volna, akkor csak a tükörbe kellett volna néznem reggel, és az egyenruha láttán rögtön kitaláltam volna, hogy miért is viselem. De már kíváncsi is voltam, hogy mi az a nagy felhajtás a koreai repülés körül. 

Mi a legnagyobb különbség egy otthoni beosztás és egy tengerentúli beosztás között?

- Az attól függ, hogy a világ melyik részén szolgál az ember. Az ázsiai kultúrák nagyon különböznek az amerikai felfogástól. Nem csak katonai értelemben. Komoly múltjuk, történelmük van, épp úgy, mint az európai országoknak. Évszázados nézeteltérések ütik fel a fejüket. A katonai életmód itt mást jelent, mint az Államokban. A kiképzési rendszer is más, ami a közös munkát nehezíti, de együtt kell dolgoznunk, mert Dél-Korea védelmét közösen látjuk el. Ami minket különösen érint, az a légtér túlzsúfoltsága, a kiképzésre használható légterek és lőterek korlátolt használhatósága és a nyelvi problémák.  A koreai fél angolja nem rossz, de a mi koreai tudásunk korlátozott. Ha valaha eljössz Dél-Koreába és bérelsz egy autót, rögtön látod, hogy mennyire nincsenek meghatva az emberek a szabályoktól. Ez bizony a légiközlekedésre is áttevődik. A döntéshozatal is más procedúra szerint megy, mint egy nyugati országban. Nem jobb vagy rosszabb, csak más és ezt néha nehéz megérteni. 

Műszakiakkal és a Dallas Cowboys hölgytagjaival az A-10-es sokat bíró szárnyán.

A mostani beosztásod után milyen lehetőségeid lesznek? Maradnál az A-10-esen?

- Már csak pár hónapom van itt, néhány hét múlva talán meg is jön a döntés, hogy merre lesz az előre. A sorállományban eltöltött idővel együtt tizenöt év szolgálatom van. Már az A-10-esen is oktató vagyok, de nem olyan régen. Szeretnék, mint oktató, egy kicsit több időt tölteni a típuson, hogy még több tapasztalatom legyen. Az A-10-esről a hírekben sokat lehet olvasni az utóbbi időben. Anyagiakra hivatkozva a légierő le akarta állítani a teljes gépállományt, de talán én meg az öreg Hawg kiszolgálunk még pár szép évet.

Felszáll a Dél-Koreában állomásozó 51. ezred A-10-es géppárja. Az ezred a csendes-óceáni parancsnokság alá tartozik.

Az A-10-esen kívül milyen típussal repülnél még szívesen?

- A T-38-ast nagyon szerettem. Ha valaha vissza kellene menni oktatni, attól nem lennék elkeseredve. Nemrég olvastam a hírekben, hogy a légierő kipróbálta az OV-10-est az ISIS elleni harcban. Ha válogatást tartanának a típusra, biztos feltenném a kezem. Én már régimódi maradok. Most úgy érzem, hogy olyan szinten vagyok az A-10-esen, hogy a finomításokkal és az apró részletekkel tudok törődni. Ha más típusra kerülnék, nem kéne elölről kezdeni, de amíg megszoknám, nem ugyanazon a szinten dolgoznék.  

* * *

Fotó: Jónás-archív, USAF

Az Aeromagazin 2016. júliusi számában megjelent cikkem másodközlése.

Un article du Sunday Times explique que le Royaume-Uni pourrait reporter sa sortie de l'Union européenne à 2019. Un retard causé par les difficultés que rencontre l’administration britannique, mais aussi par les prochaines élections en France et en Allemagne.

Au moins 35 civils ont été tués dans la nuit de samedi à dimanche dans l'est de la République démocratique du Congo (RD Congo), théâtre de massacres depuis 2014. L'armée congolaise accusent des rebelles ougandais d'être à l'origine de la tuerie.

Nagyon bizalmatlanok vagyunk a médiával szemben, még leginkább azt hisszük el, amit a tévében látunk.

Nagyon bizalmatlanok vagyunk a médiával szemben, még leginkább azt hisszük el, amit a tévében látunk.

Die Beziehung zwischen Mensch und Wald ist so alt wie die Menschheit selbst. Selten war sie spannungsfrei. Das Seminar vom 12. bis 14. August in Kloster Banz spürte diesem Verhältnis nach und resümierte, dass der Mensch in vieler Hinsicht auf den Wald angewiesen ist. Maßnahmen zu seiner Erhaltung sind dringend notwendig.

Selon le "JDD", l'ex-ministre de l'Éducation annoncera sa candidature en vue de la présidentielle de 2017 le week-end des 27 et 28 août.

Georges Séguy, né le 16 mars 1927 à Toulouse  vient de s'éteindre à l'âge de 89 ans. Avant de consacrer son édition de mardi à un numéro spécial de l'Humanité dédié à la mémoire de  résistant communiste et syndicaliste à la CGT cheminot qui fut le secrétaire général de la Confédération générale du travail (CGT) durant 15 ans ( de 1967 à 1982 ), puis de 1982 à 2002,  président de l’Institut CGT d'histoire sociale (IHS-CGT) dont il est l'un des fondateurs et est demeuré le Président d’honneur jusqu'à son décès, l'humanité.fr vous propose de relire plusieurs entretiens que Georges Séguy a accordé à notre journal ces dernières années. Résistant, déporté à l’âge de dix-sept ans, il avait raconté à notre confrère Yves Housson la lutte pour la dignité au cœur de l’univers concentrationnaire. Délivré seulement en mai 1945, il témoignait en 2014 de l’écho, au camp de Mauthausen, des nouvelles du front de Normandie et de la libération de Paris.

Georges Séguy, qui a dirigé la CGT de 1967 à 1982, est décédé samedi à l'âge de 89 ans à l'hôpital de Montargis (Loiret), a-t-on appris dimanche auprès de l'Institut d'histoire sociale (IHS) de la CGT,...

Comme en France, la Belgique a lancé, le 17 janvier 2015, une opération intérieure appelée « Vigilant Guardian » afin de protéger les lieux sensibles d’éventuelles actions terroristes. Et, comme leurs homologues français, les militaires belges, en particulier ceux des unités de combat de la composante terrestre, sont très sollicités. Environ 1.600 d’entre eux sont en effet […]

Cet article Démissions en série au sein de l’armée belge est apparu en premier sur Zone Militaire.

(B2) Après les attentats de Madrid, le 11 mars 2004, le Conseil européen décide la création d'un Coordinateur de la lutte contre le terrorisme, sorte de Mr Anti-terroriste. Ce poste est d'abord occupé par le Néerlandais Gijs de Vries puis, à partir de 2007, par le Belge Gilles de Kerchove, ancien directeur de la Coopération […]

Les résultats provisoires publiés par la commission électorale zambienne donne le chef de l'État sortant, Edgar Lungu, en tête de la présidentielle. Le principal parti d'opposition conteste les chiffres.

Serbie : Aleksandar Vučić dévoile (enfin) son nouveau gouvernement
Élections en Serbie : Vučić veut son plébiscite, l'UE donne déjà sa bénédiction
Serbie : Vučić, plus fort que Milošević ?
Serbie : une marche des fiertés LGBT sous haute protection

/ Vucic, Courrier des Balkans, Serbie, Politique intérieure, LGBT, Personnalités

Serbie : Aleksandar Vučić dévoile (enfin) son nouveau gouvernement
Élections en Serbie : Vučić veut son plébiscite, l'UE donne déjà sa bénédiction
Serbie : Vučić, plus fort que Milošević ?
Serbie : une marche des fiertés LGBT sous haute protection

/ Vucic, Courrier des Balkans, Serbie, Politique intérieure, LGBT, Personnalités

Les Grecs n'auront bientôt plus que quatre chaînes de télévision privées. Le gouvernement a dévoilé la liste finale des candidats à son appel d'offres cette semaine. Neuf chaînes sont en lice, mais la procédure fait grincer des dents. Un acteur important du marché va disparaître, la chaîne Mega.

Encore un exemple dans la série "Location d'un aéronef"!

Cette fois, c'est la STAT de Toulouse qui va louer "un aéronef d'une capacité de 9 places minimum (lot n1) et un aéronef d'une capacité de 10 places minimum (lot n2). Ce marché de près de 700 000 € se fait au profit du groupement "aéroportés" de la STAT de Toulouse. Lire ici l'avis d'attribution (avis n°16-119849 publié le 11/08/2016).

Le lot n1, conclu sans minimum ni maximum en montant financier ou en quantité, pour une quantité annuelle estimée à 100 heures de vol, a été attribué à au Centre de parachutisme sportif, de Carcassonne.

Le lot 2 (55 heures par an) a été attribué à SARL CHUTEXTREM, de Lézignan-Corbières.

"Le marché prend effet à compter de sa date de notification. La période initiale s étend de sa date de notification au 31 décembre 2016. Il peut être expressément reconduit sans que sa durée totale n excède 36 mois et dans la limite de 3 reconductions : 1ère reconduction du 1er janvier 2017 au 31 décembre 2017 ; 2e reconduction du 1er janvier 2018 au 31 décembre 2018 ; 3e reconduction du 1er janvier 2019 à la veille de la date d'anniversaire de notification du marché", précise l'avis.

 

by Eric Reeves | August 13, 2016

Darfuris arrested for meeting with U.S. special envoy for the Sudan Donald Booth—all of them civil society representatives of displaced persons in Darfur—are paying a heavy price for their forthrightness. Belatedly, in a Statement from the Office of Press relations, the Obama administration yesterday declared publicly its recognition of the crisis created by Ambassador Booth's interviews with courageous Darfuris witnesses to the recent horrors generated by Khartoum's massive and continuing assault on Jebel Marra (Central Darfur):

The United States is gravely concerned about the Sudanese government's ongoing detention of at least 15 Darfuri individuals, including one Sudanese national employee of the African Union-United Nations Hybrid Operation in Darfur (UNAMID). The detentions followed a visit by Special Envoy to Sudan and South Sudan Donald Booth to Sudan's North and Central Darfur states as well as internally displaced persons (IDP) camps at Sortoni and Nertiti in the Jebel Marra region of Darfur from July 26 – 28, 2016. Many others who were not detained were nonetheless questioned by security officials about the nature of their contact with the Special Envoy.

The United States immediately expressed its concern about the reported detentions to senior Sudanese officials, and we call on the Government of Sudan to immediately release all of those detained. (August 12, 2016) (Notably, the Statement came not from the State Department of the Office of the Special Envoy for the Sudans—ER)

That the arrests began on July 31 and have continued since should be clear evidence of Khartoum's contempt for privately conveyed U.S. “expressions of concerns.” Whether this public statement will work to free those who remain detained is an open question.

From July 26 to 28, the Obama administration special envoy for the Sudans, Donald Booth, made three stops in Darfur, including one with representatives of displaced persons camps in Nierteti in Central Darfur. Many of these people are victims of the Khartoum regime's continuing military onslaught against the African tribal populations of the Jebel Marra massif, the defining geologic and geographic feature of Central Darfur, as well as abutting states (North Darfur, South Darfur, and West Darfur). Those who met with Booth were well aware that they were being watched by Khartoum's security services and informants; despite the risks, however, they courageously chose to speak the truth about the extreme violence and deprivation that defines their lives—and those of millions of other Darfuris.

Three days after Booth left Darfur, the arrests began; to date, according to Radio Dabanga (our only consistently reliable source of information about conditions in Darfur), fifteen have been arrested, but more are being sought. Two have been released, but for the other thirteen the future is likely grim: According to Shafee Abdallah [coordinator of the Central Darfur camps for the displaced], the remaining detainees must be in “an extremely difficult situation as their relatives, lawyers, and representatives of human rights department of UNAMID have not been allowed to visit them” (Radio Dabanga | August 7, 2016, Nierteti, Central Darfur). (This fact is not noted in the Press Statement.)

Despite the fact that these arrests were clearly in retaliation for speaking honestly with the Obama administration's special envoy, as of August 13, 2016 Ambassador Booth himself has made no public statement about the plight of those arrested or demanded their release. Again, the Press Statement of yesterday came from the Obama administration's Office of Press Relations, although it was certainly drafted by Booth's office.

Booth certainly knew that surveillance by both the National Intelligence and Security Services (NISS), as well as Khartoum's ruthless Military Intelligence, would be total. Nothing would be confidential, and those who spoke were putting themselves at enormous risk. In short, Booth knew that he was creating this situation of high risk, evidently calculating that speaking directly with Darfuris would give him more credibility in confronting Khartoum over current realities in Darfur, and that Khartoum would not dare retaliate so blatantly in the wake of a visit by a senior Obama administration official.

The calculation was painfully misconceived, particularly since Booth would learn little that is not already well known to the U.S. State Department, by virtue of confidential briefings from human rights investigators and those with contacts on the ground in Darfur, as well as from (likely minimal) U.S. satellite reconnaissance. Many of Darfur's realities were revealed in a key human rights report by Human Rights Watch from September of last year (“Men with no mercy”), which offers a detailed account of the brutality and broad powers of Khartoum's present militia force of choice, the Rapid Support Forces (RSF), particularly in Central Darfur, where the arrests occurred.

To be sure, there is very little public news reporting, except by Radio Dabanga; human rights groups find it extraordinarily difficult to obtain information about the situation on the ground (although the two reports from Human Rights Watch in 2015 demonstrate just how much can be achieved using Darfuris contacts on the ground and by conducting interviews with victims when it is safe to do so). But it is the Obama administration itself, which officially “de-coupled” Darfur from major U.S. Sudan policy concerns in 2010, that is responsible for much of Darfur's invisibility, and hence the obduracy and contemptuous attitudes toward administration efforts at re-establishing Darfur as a focus of any real or sustained concern.

In accounting for Darfur's invisibility, there is of course much blame to apportion—between the European Union, the African Union, the UN, as well as the U.S. While the region was once the center of concerted news and human rights reporting and civil advocacy, occasioning unctuous statements by various world leaders (including candidate and President Obama), it is now almost entirely ignored by these actors except in the form of incompetent diplomatic exercises let by Thabo Mbeki, head of the African Union's absurdly named “African Union High-level Implementation Panel” (see “Diplomatic Incoherence: Thabo Mbeki's Gift to the People of Darfur, South Kordofan, and Blue Nile,” August 5, 2016 | http://wp.me/p45rOG-1V).

Darfur's invisibility occurs not because the genocidal destruction has been halted; indeed, the past four years have seen a shocking rise in ethnically targeted killings, rapes, and violent land expropriation, even as those displaced by the violence find themselves in camps increasingly insecure and under-served by a dwindling humanitarian capacity. (See my two lengthy overviews of the primary patterns of violence, one of accelerating violent expropriation of African farmlands, another on the continuing use of rape as a weapon of war, focusing on the targeting of African girls and young women.)

But it was American civil society advocacy and human rights organizations that were most active in putting genocide in Darfur inescapably before the world's attention; and it was candidate Obama who declared when it was politically useful to do so that…

“When you see a genocide in Rwanda, Bosnia or in Darfur, that is a stain on all of us, a stain on our souls. We can't say ‘never again' and then allow it to happen again, and as a president of the United States I don't intend to abandon people or turn a blind eye to slaughter.” (video clip at | https://www.youtube.com/watch?v=QEd583-fA8M#t=15/)

Those words ring even more hollow as human “slaughter” continues throughout Darfur nine years after candidate Obama made this statement. Khartoum has now largely succeeded in its genocidal counter-insurgency war, which from the start has focused on the destruction of the African tribal groups perceived as supporting the rebel forces. Beginning with the second term of the Obama administration there has been a dramatic increase in the level of violence—“slaughter”—and a further attenuation of humanitarian resources. The UN estimates that more than 3,000 African villages were destroyed in 2014 alone, this in addition to the many thousands of villages that had been destroyed in earlier years—and those destroyed subsequently. The effectiveness of the Rapid Support Forces has been decisive, and militarily Khartoum has now largely prevailed in Darfur, despite continuing fighting.

The costs of Khartoum's “victory” Some 500,000 dead; many tens of thousands of girls and women raped; more than 3 million people displaced from their homes (some 300,000 living tenuous lives as refugees in eastern Chad). There has been what appears to be a permanent, wholesale loss of African farmlands to Arab pastoralists, many not from Darfur but Chad, Niger, and other countries to the east of Darfur.

The most notorious leader of the Arab militias used early in the genocide (the Janjaweed) is Musa Hilal. In August 2004 he made explicit Khartoum's genocidal ambitions:

The ultimate objective in Darfur is spelled out in an August 2004 directive from [Janjaweed paramount leader Musa] Hilal's headquarters: “change the demography” of Darfur and “empty it of African tribes.” Confirming the control of [Khartoum's] Military Intelligence over the Darfur file, the directive is addressed to no fewer than three intelligence services—the Intelligence and Security Department, Military Intelligence and National Security, and the ultra-secret “Constructive Security,” or Amn al Ijabi. (Julie Flint and Alex de Waal, Darfur: A Short History of a Long War, Zed Books, 2005)

What Khartoum is saying to the U.S. by way of arresting those who gave some account of this “change in demography” to the senior Obama administration diplomat working on Darfur is clear: “We have changed the demography; any efforts by you to reverse this success will be met with contempt and brutality.”

********************************

Eric Reeves has written extensively on Sudan for almost two decades; he is a Senior Fellow at Harvard University's François-Xavier Bagnoud Center for Health and Human Rights