Kita/Pèlerinage Catholique : le rite et le site
Source : ORTM
Azokon a fórumokon, ahol ez a téma terítékre került, elég erőteljes vita alakult ki a halálbüntetés ellenzői és támogatói között Sierra Leone kapcsán, hiszen bár az alkotmány lehetővé teszi, Sierra Leone országában 1998 óta nem hajtottak végre egyetlen kivégzést sem, pedig papíron gyilkosságért, hazaárulásért, zendülésért és fegyveres rablásért is kiszabható lenne ez az ítélet. 1998-ban persze teljesen más környezetben volt az ország, hiszen ugyan éppen az 1991-ben kezdődött polgárháború egyik reménykeltőbb periódusát élte az ország, a Forradalmi Egységfront (RUF) fenyegetése ott lógott a levegőben – az 1997-ben, RUF támogatással végrehajtott katonai puccsot és az így hatalomra jutó vezetést nigériai támogatással 1998 elején sikerült legyűrni és az újonnan hatalomra került kormány egyik első intézkedéseként az 1997-es puccsisták közül 24-et halálra ítélt, majd az ítéletet több ezer freetowni lakos szeme láttára végre is hajtották.
Köztük volt például az egykori védelmi mioniszter, Samuel Koroma vagy éppen Tamba Gborie, a puccs bejelentője is. Az a kivégzés a maga nemében nem érte el még az egyébként a halálbüntetésre vonatkozó jogi normákat sem, hiszen a nemzetközi jogvédő csoportok és civil szervezetek szerint a halálraítéltek semmiféle jogorvoslati lehetőséggel nem rendelkeztek, tárgyalásuk egyoldalúan, mindenféle jogi képviselet nélkül zajlott le. Ennek ellenére a mai napig azt a kivégzést a polgárháború egyik eseményeként tartják számon és nem konkrét jogi aktusként tekintenek rá, nem úgy mint a mostani heves vitát kirobbantó ítéletre, amelynek keretében Alusine Sesay bíró szeptember elején a neves sierra leonei DJ, Sydney David Buckle (DJ Clef) megyilkolásában bűnösnek találta és halálra ítélte az ország egyik leghíresebb boszorkánydoktorát, Baimba Moi “LA Chocolate” Forayt. Ugyanígy kötél általi halálra ítélték a gyilkosságban szintén bűnösnek talált testőrt, Foday Kamarát is.
A vita pedig szinte azonnal fellángolt, az egyik oldalon állnak a jogvédők és civil aktivisták, akik a halálbüntetéseken fennálló moratórium fenntartását kérik a kormánytól, a másik oldalon pedig az igazságra és főként büntetésre éhes társadalmi rétegek állnak, amelyek az elmúlt időszakban az erőszakos bűncselekmények számában látható növekedés okán a kormánytól még erősebb ítéleteket várnak. A helyzet nehéz, főként azért is, mert az ítéleteket csak közvetett bizonyíték alapján hozták meg (pl. az a ruha, amelybe Bucke holttestét tekerték, Foray házából származott vagy a holttesten látható sérülések olyan szertartásokra utaltak, amelyeket Foray is rendszeresen végzett), másrészt a lakosság körében egyfajta “lincshangulat” alakult ki, súlyos büntetést szeretnének látni a híres rádiós 2015. júniusi meggyilkolásának ügyében, bízva benne, hogy ez segíthetne a durva méreteket öltő bandaerőszak megfékezésében.
Az biztos, hogy a mai napig nem jött ki értékelhető hivatalos vélemény a kormánytól, sem az ügyész, sem az elnök, sem az igazságügyi miniszter nem nyilatkozott, de az ítélet után jelzésértékű lépésként, még szeptemberben a freetowni központi börtönben rendbetették az akasztófát. De ne higgyük azt, hogy ez most valamilyen egyedi vagy történelmi eset, csak 2015-ben 24 embert ítéltek halálra sierra leonei bíróságok, ergó ha Foray és Kamara esetében végrehajtják az ítéleteket, akkor valószínűleg további kivégzések fogják azokat követni (persze a korábbi ügyek nem kaptak ekkora publicitást, így nem is volt miről vitázni). És ha most eltekintünk mindenki egyedi véleményétől a halálbüntetést érintően (vannak elfogadható érvek mindkét oldalon és igazából főként szociális, társadalmi, családi stb. faktorok határozzák meg, hogy kik támogatók és kik ellenzők), akkor is be kell látnunk, hogy milyen súlyos veszélyei lennének Sierra Leonéban a kivégzések újraindulásának.
A legveszélyesebb lehetőség pont az lenne, ami még a sierra leoneinél jóval fejlettebb rendőrségi rendszerrel, nyomozati követelményrendszerrel bíró Egyesült Államokban is előfordult már: valaki ártatlanul kerül halálsorra. Miután nagyon ritka, hogy ujjlenyomatok vételére vagy DNS-vizsgálatra kerülne sor egy-egy ügyben, így akár elég egy-két szemtanú, hogy valaki halálsorra kerülhessen és ha a kivégzések is egyetlen intésre megtörténnének, akkor igencsak megnőne az esélye annak, hogy valakit azért végeznek ki, mert rosszkor volt rossz helyen.
twitter.com/napiafrika
2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.
Le roi du Rwenzururu, un souverain local ougandais dont les gardes ont affronté les forces de sécurité lors de combats ayant fait au moins 62 morts, a voulu mener « une guerre contre le gouvernement », a soutenu lundi le ministre ougandais de l’Intérieur.
Ces combats avaient éclaté samedi dans la ville de Kasese (ouest) et pris fin lorsque la police a pris d’assaut dimanche le palais du roi Charles Wesley Mumbere, interpellé et transféré dans une prison de haute sécurité à Jinja (est). Les gardes royaux sont accusés par la police d’être liés à des militants séparatistes.
« D’après ce que nous avons retrouvé dans le palais, les armes utilisées et les personnes (mobilisées), nous pouvons clairement déduire que le roi voulait mener une guerre contre le gouvernement », a déclaré à l’AFP le ministre ougandais de l’Intérieur, Jeje Odongo.
Lundi, le porte-parole de la police, Andrew Felix Kaweesi, a indiqué que les combats avaient fait a moins 62 morts : 16 dans les rangs des forces de sécurité et 46 parmi les gardes royaux. Le précédent bilan était de 55 morts.
M. Odongo a ajouté que 139 gardes avaient été arrêtés.
La police dit avoir été attaquée samedi par des gardes royaux, qu’elle accuse de faire partie d’une milice liée à un mouvement prônant la création d’une « république de Yiira » sur la zone frontalière entre l’ouest de l’Ouganda et une partie du Nord-Kivu, en RD Congo.
Selon le général Peter Elwelu, interrogé par la chaîne de télévision NTV, cette milice mène depuis 2014 des attaques sporadiques contre le gouvernement et des civils.
Il assure que le président ougandais Yoweri Museveni a téléphoné deux fois dimanche matin au roi Mumbere pour lui demander de disperser ses gardes, en vain.
Le roi nie tout lien avec la milice séparatiste.
La journaliste ougandaise Joy Doreen Biira, originaire de cette région et qui couvrait les combats, a par ailleurs été interpellée à Kasese dans la nuit de dimanche à lundi. Inculpée de « complicité de terrorisme », elle a été libérée sous caution lundi.
– Des dizaines de corps empilés –
L’opposant historique ougandais Kizza Besigye a de son côté partagé sur Twitter des images montrant ce qu’il affirme être des dizaines de corps empilés devant la palais royal, et dénoncé un « massacre ».
« Nous ne savons pas encore tout ce qui s’est passé ce week-end, mais il semble y avoir des exemples choquants de tueries extra-judiciaires et de dédain total pour les droits humains lors des arrestations », a indiqué l’ONG Amnesty International dans un communiqué. « Beaucoup de gens semblent avoir été sommairement tués et leurs corps jetés ».
Relevant des incertitudes planant selon elle sur le bilan réel des combats, Human Rights Watch a de son côté appelé à enquêter sur les crimes potentiellement commis par les deux camps.
Le royaume Rwenzururu est une monarchie traditionnelle, près des monts Rwenzori, à cheval sur la frontière entre l’Ouganda et la RD Congo, dont les membres sont de l’ethnie bakonzo, présente dans les deux pays.
La monarchie s’est transformée en mouvement séparatiste lorsque les Bakonzo ont proclamé leur royaume en 1962. Les troubles ont pris fin en 1982 avec le dépôt des armes par les militants séparatistes en échange d’une autonomie locale.
Yoweri Museveni a officiellement reconnu le royaume en 2009, mais le conflit ethnique et politique a continué, nourri d’un sentiment de déclassement des populations locales.
A Tombouctou, les mots d’ordre lancés par les terroristes d’Al Furqan pour détourner la population des élections communales et garder la mainmise sur la région, sont restés vains. ! Las de voir leur région gangrénée par Talha Al Libi et ses comparses, les habitants de « la perle du désert » ont de cette manière réaffirmé leur rejet des combattants terroristes ainsi que leur volonté de reprendre la main sur leur vie et leur destin.
Remise en cause, impopulaire comme jamais auprès de la population, Al Furqan se retrouve davantage encore mise en péril, après la série de revers qu’elle a encaissé depuis le début de l’année. Les succès des forces de sécurité maliennes et des forces internationales sur ces terroristes se sont multipliés ces derniers mois, « grâce à des informations provenant de beaucoup de ses combattants repentis ou bien ayant été arrêtés », selon une source informée et sûre. Ces combattants ont bien compris que les élections changeraient la donne et qu’il valait mieux s’attirer la bienveillance des forces de sécurité.
Talha Al Libi se croit discret, peut-être même intouchable, mais déjà plusieurs leaders de la mouvance ont successivement été éliminés, tels Abou Al Nour et Abou Hafs. Il est vrai que, sans ce réseau d’informateurs si bien placés, les forces de sécurité maliennes et internationales auraient sans doute difficilement pu produire un tel bilan en si peu de temps.
Le vent tourne. La population s’émancipe à Tombouctou. Les trahisons viennent à présent de proches et de l’intérieur même de la mouvance. Les combattants terroristes savent bien qu’ils n’auront pas leur place dans un Mali en paix.
Boubacar Samba
Suivez-moi sur @bsamba730
The relations between the EU and the Republic of Moldova are based on the Association Agreement which was signed on the margins of the EU summit held on 27 June 2014.