Agrégateur de flux

The need for militaries to begin looking deeper into urban operations is becoming far more urgent, according to leading defence and strategic analysts. Meanwhile, armed forces worldwide are upscaling their drive to find equipment suited to help infantry undertake this type of warfare,

Article publié dans la revue L'ENA hors les murs n°447 L’année 2014 fut particulièrement difficile pour les partisans du soft power, qui soutiennent encore que l’influence, la coopération, l’échange, ou l’attractivité culturelle, restent les meilleurs moyens de défendre ses intérêts, lesquels seraient désormais des intérêts de milieu, c'est-à-dire une cogestion responsable, pacifique et « gagnant-gagnant » de la société mondiale par ses principaux acteurs. On vit en effet, cette année, le grand retour de notions aux consonances autrement moins rassurantes : fait accompli militaire (à l’est de l’Ukraine), révision des frontières (en Crimée), usage paroxystique de la violence (avec Daech), montée aux extrêmes (à Gaza), revendications territoriales et nationalismes (en Mer de Chine du Sud), et au final l’invocation de l’intérêt de possession(« ceci m’appartient », au nom de la géographie, de l’histoire, de la religion, de la démographie ou encore de la culture). Des acteurs aux contours fort différents et qui ne sont liés entre eux par aucune « Internationale » occulte (comme la Russie de Vladimir Poutine, le gouvernement israélien de Benjamin Netanyahu, le Hamas, Daech, le régime syrien de Bachar al-Assad, Pékin, peut-être également la nouvelle Turquie d’Erdogan) ont mis en pratique ce que d’autres soutiennent dans le discours (comme beaucoup de Républicains aux Etats-Unis, des diplomates français, japonais ou issus d’Europe centrale et orientale), à savoir que l’usage de la force reste la meilleure garantie de sécurité. Il serait simpliste de réduire cette dynamique au triomphe d’un quelconque complot néoconservateur (auquel il serait par ailleurs étrange d’assimiler les décideurs russes ou chinois). On verra plutôt, dans ce qu’il faut bien qualifier de retour de l’approche réaliste, plusieurs origines.La première provient de la perception – juste ou erronée – d’une crise du leadership américain dans le système international. Les « lignes rouges » évoquées mais non suivies d’effets en Syrie, ont fait douter certains alliés de l’Amérique (comme en Europe orientale ou en Asie). l’incapacité à relancer le processus de paix au Proche-Orient ou à imposer l’arrêt de la colonisation à l'Etat hébreu ont donné le sentiment à d’autres qu’ils devraient désormais prendre seuls leurs intérêts en main. Les analyses (trop ?) subtiles du président des Etats-Unis sur les limites de l’outil militaire (« Just because we have the best hammer does not mean that every problem is a nail »), sa réponse à la situation ukrainienne par la mise en place d’une pression progressive sur Moscou, la war fatigue qui saisit la société américaine depuis l’aventurisme des années 2000, ont déclenché des paris sur la passivité de Washington (également en proie au shut down, au sequester et à quelques autres bizarreries d’outre-Atlantique). Le moment était venu de profiter d’une perte de crédibilité de la garantie de sécurité américaine. Ainsi a-t-on pu penser à Damas que le champ était libre pour se maintenir dans le jeu politique régional, à Moscou que personne n’entrerait en guerre pour soutenir l’Ukraine – pas plus que pour la Géorgie en 2008 -, ou dans le « Califat » d’Abou Baker al-Baghdadi, que les Etats-Unis ne reviendraient à aucun prix en Irak. On vit même certains alliés de l’Amérique – la France sur les dossiers iranien et syrien, le Canada ou l’Australie sur d’autres – se faire plus intransigeants que Washington, en réaction à cette situation.Les Etats-Unis ne portent pas seuls la responsabilité de ce retour (des autres) au hard power, étatique ou non étatique. En refusant d’assumer clairement le jeu de la prise de responsabilité internationale, les politiques étrangères des concurrents potentiels, en particulier celles des émergents, ont contribué au « brouillard stratégique ». Intransigeante dans son environnement géographique immédiat, la Chine se mêle peu des tensions plus lointaines, autrement qu’à travers sa préoccupation pour l’accès aux ressources. Au moins jusqu’à l’arrivée au pouvoir de Narendra Modi, le géant indien produisait peu de vision mondiale. Le Brésil désormais sans Lula semble ne pas poursuivre avec la même intensité ce qui était tout de même l’amorce d’une ambition Sud-Sud dans les années 2003-2011. Dans ce vide (auquel l'Union Européenne participe bien sûr bruyamment), la Russie tente sinon la reprise en main de son ex-« étranger proche », du moins l’envoi de messages intraitables sur le rapport de force qui régit cet espace. A Islamabad, à Ankara, au Caire, à Ryad mais aussi à Séoul, à Tokyo, à Berlin, on revoit sa politique étrangère (et parfois de défense) en fonction d’un monde devenu illisible, apolaire ici (en Afrique ?), bipolaire ailleurs (en Asie, tant le face à face Washington – Pékin hante les esprits), ou encore multipolaire dans les rapports de force économiques. Surtout, on sait dans les zones grises de la planète que nulle combinaison de puissances ne viendra imposer, comme au temps de la guerre froide, une supervision concertée au Sahel, ni aux confins du Nigéria, ni en Mésopotamie, ni dans les territoires palestiniens, ni dans les zones tribales frontalières du Pakistan et de l’Afghanistan. Les entrepreneurs non étatiques de violence, du Hamas à Boko Haram, y ont donc eux aussi le champ libre.Enfin, les instruments du soft power eux-mêmes, dont on attendait beaucoup, ont contribué davantage à l’inquiétude, à la division, à l’exacerbation, qu’à la régulation, à l'intégration ou à l’harmonisation. Les médias globaux, nouvelles technologies de communication, techniques de diplomatie publique, réseaux sociaux, en fait de « brave nouveau monde » ou de « démocratie cosmopolite » (pour reprendre l’expression de David Held et Daniele Archibugi dans les années 1995), ont produit d’abord la guerre des images (entre les chaînes globales américaines et arabes par exemple), le recrutement en ligne de jiahdistes et autres candidats à l’action violente, l’affaire snowden, les scandales des écoutes de la NSA et la multiplication de cyberattaques, qui ont perturbé à la fois les relations autrefois plus codifiées entre puissances rivales, et les relations de confiance entre alliés.Le soft power est-il mort en 2014, quelque part entre l’Ukraine, Gaza, l'Irak, la Syrie, le Nigéria, Pyongyang et les îles Diaoyu / Senkaku ? Probablement pas, et ce pour plusieurs raisons. D’abord parce que l’usage de la force démontrera un peu plus encore ses limites dès l’année prochaine. La Russie a commencé de payer économiquement le prix de sa crispation ukrainienne. Israël a vu une fois de plus  (après le Liban en 2006, Gaza en 2009 puis 2014) son entreprise militaire asymétrique aboutir à un isolement politique croissant. Les entrepreneurs de violence comme Daech, AQMI ou Boko Haram, terrorisent mais ne construisent pas. Les puissances étatiques qui s’opposent à eux à l’aide de l’outil militaire (comme la France et  les Etats-Unis) ont admis que ce seul levier ne se suffirait pas à lui-même, et qu’une action internationale concertée, empreinte de reconstruction d’un pacte national avec l’aide d’acteurs de la société civile, serait incontournable. Ce sera bien le cas – parfois sur le temps long – au Mali, en Centrafrique, en Afghanistan, en Palestine ou en Irak. Enfin, l’agenda de l’année 2015 sera riche en défis transversaux ou globaux, qui se joueront sur le terrain du multilatéral. La poursuite de nouveaux formats de concertation plus ouverts (comme le G20), la poursuite de cycles de négociations importants, depuis les enjeux commerciaux, les partenariats intercontinentaux (TTIP, TPP…), ou bien entendu la conférence sur le climat qui se tiendra à Paris en novembre-décembre, seront autant d’occasions pour le soft power de reprendre la main après une séquence plus brutale (ce qui ne signifie pas qu’il n’y aura pas de nouvelles crises). Reste que les derniers mois ont mis en lumière un fossé inquiétant entre « ceux qui croyaient au soft et ceux qui n’y croyaient pas ». Les premiers sont d’abord occidentaux, et l’on parie beaucoup, ces derniers temps, sur leurs hésitations. L’absence criante des émergents à leurs côtés est l’un des traits marquants de la scène internationale actuelle. L’Inde, la Chine, le Brésil ou bien d’autres en ont pourtant les moyens, mais explorent encore timidement cette piste, soit par manque de conviction, soit par dépendance à un sentier plus culturellement empreint de hard power. Entre les instituts confucius ou l’organisation de Jeux Olympiques (en 2016 au Brésil), il faudra plus que la K-Pop pour changer la donne. Mais seule la conversion des géants du sud à la course mondiale à l’influence, à la séduction, à la coopération, à l’implication dans la gouvernance et la gestion des défis globaux, permettront au soft power, clef de la régulation pacifique, de passer pour autre chose que de la faiblesse.

Tsipras, at right without tie, and Merkel, left in red, at Thursday's Greece discussion in Brussels

If you didn’t know what the standoff over Greece’s bailout was all about, Alexis Tsipras, the new Greek prime minister, has provided an excellent primer in a letter sent a week ago to his German counterpart, Chancellor Angela Merkel, who he is scheduled to meet Monday night in Berlin.

Our story about the March 15 letter, which the FT obtained a copy of, can be found here. But as is our normal practice, we thought we’d provide readers of the Brussels Blog a bit more detail – including a copy of the letter, which we’ve posted here.

It’s worth noting that eurozone officials say a similar letter was sent to a select group of other leaders, including François Hollande, the French president; Mario Draghi, the European Central Bank chief; and Jean-Claude Juncker, president of the European Commission.

For those who are having a hard time following every twist an turn in Tsipras’ dispute with his bailout lenders, the letter is filled with a lot of jargon and references to multiple previous exchanges of letters, which can be confusing even to a Greek crisis veteran. For that reason, below is an annotated version of the Tsipras letter, which is our modest attempt to explain its intricacies to the uninitiated.

The letter starts off by referring to a February 20 agreement by the eurogroup – the committee of all 19 eurozone finance ministers which is responsible for overseeing the EU’s portion of Greece’s €172bn bailout. That was the meeting where ministers ultimately agreed to extend the Greek bailout into June; it was originally to run out at the end of February, and the prospect of Greece going without an EU safety net had spurred massive withdrawals from Greek bank deposits, which many feared was the start of a bank run.

Read more

FMC Technologies Inc. et Technip ont signé aujourd’hui un accord afin de former une alliance exclusive et créer ainsi Forsys Subsea, co-entreprise détenue à 50/50, soit à parts égales, qui réunira des compétences et des ressources issues de deux leaders du subsea. Cette alliance vise notamment à redéfinir la façon dont les champs sous-marins sont conçus, réalisés et maintenus en condition.

• Lire la suite de FMC Technologies et Technip créent Forsys Subsea

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnál kezelt pályázatok kapcsán a a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól szóló trövényt (Ket.) kell alkalmazni, azzal, hogy igazolási kérelemnek, méltányosságnak nincsen helye.  Az ügyfelek így számos esetben, ha akár 1 nappal is elkéstek a folyamatosan oda-vissza változó és gyakran ún. salátarendeletekben megbúvó határidők tekintetében, a teljes támogatásra való jogosultságuk megszűnhetett.   Emiatt nagy mennyiségű fellebbezés és bírósági ügy van jelenleg is folymatban.  Információink szerint az országgyűlés mezőgzdasági bizottsága elfogadta azt az indítványt, amely folytán hamarosan visszamenőleges hatállyal bevezetik az igazolási kérelm lehetőségét ezekben az ügyekben, így az ügyfélnek lehtősége lesz késedelmét jogos indokkal kimenteni.

PH információ

A Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) keretében csaknem 70 pályázati felhívást tesz közzé mintegy 830 milliárd forint összegben a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) az idén - tájékoztatott Rákossy Balázs, a tárca európai uniós források felhasználásért felelős államtitkára.

 

Áprilisban nyílik meg újra olyan pályázati lehetőség, amely a vállalkozások eszközbeszerzését támogatja a GINOP program keretében. Kiváló alkalom lesz azok számára, akik kimaradtak a korábbi pályázatokból, de azoknak is akik sikeresen vettek részt GOP vagy EMVA pályázatokon.

Mint ismeretes, a korábbi években is sokszoros rekordigény érkezett a keretekre, a legnépszerűbb eszközbeszerzést támogató pályázaton.  A pályázat gyors elbírálású, az NLC Tanácsadói Csoport ügyfelei kivétel nélkül 2-3 hónap alatt megkapták a  pozitív támogatási döntéseket és az április-májusban beadott pályázatokra nyár végén már érkezhetnek a támogatási előlegek.

Az áprilisban megnyíló pályázat keretében újra 40-50%-os támogatást igényelhetnek a pályázók eszközök és gépek beszerzésére.

 

L'Association des Amis de l'Hôtel de la Marine dénonce ce projet de «palais de Dame Tartine»

Singaporean Bronco New-Gen Aromored Articulated All-Terrain Tracked Carrier

2015-ben várhatóan újból megjelenik az élelmiszer feldolgozók fejlesztését szolgáló, Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal által kezelt pályázat, ami egyúttal a GINOP forrásaiból a Nemzetgazdasági Minisztérium által is támogatott lesz. 

Disons-le clairement: les premiers responsables du sanglant attentat du musée du Bardo sont ceux qui déclenchèrent la "révolution du jasmin"[1]et qui démantelèrent l'appareil sécuritaire tunisien patiemment mis en place par le régime Ben Ali. Dans ces conditions, quoi d'étonnant à ce que la Tunisie soit incapable de faire face aux terribles attentats qui la meurtrissent? D'autant plus que le pays fournit aujourd'hui le plus important contingent de jihadistes étrangers combattant en Syrie, en Irak et en Libye. En Algérie, lors de l'attaque du site d'in Amenas au mois de janvier 2013, le commando comportait une douzaine de Tunisiens et ces derniers forment le noyau de l'Etat islamique en Libye[2]. En Tunisie même, depuis 2012, les islamistes tiennent le maquis dans la région des monts Chaambi.
A défaut du retour à un pouvoir fort, comme en Egypte,  la Tunisie va continuer à traverser des jours difficiles avec un effondrement économique accéléré, un secteur touristique à l'agonie, une ruine générale, des menaces terroristes tant à l'intérieur que sur la frontière avec la Libye et l'amplification de l'émigration. Ceux qui déclenchèrent la "révolution de jasmin" et ceux qui, notamment en France, la portèrent aux nues avec un rare aveuglement, ont une grande responsabilité dans ce désastre. Le plus grave et le plus désolant est que le drame tunisien n'aura rien appris à la caste politico-médiatique française puisque ses représentants réclament toujours, et à grands cris, le départ du président syrien...
Comment la Tunisie en est-elle arrivée à cette situation ?
La suite de cette analyse est réservée aux abonnés à l'Afrique Réelle. Pour la recevoir par courriel, vous devez être abonné.Pour s'abonner, cliquer ici
[1] Voir mes communiqués en date du 25 janvier 2012 et du 11 décembre 2012.  [2] Pour mémoire, dans les années 1980, les Tunisiens étaient déjà  nombreux en Afghanistan et ce furent des Tunisiens qui assassinèrent le commandant Massoud.

La marée du siècle, la vraie, celle qui se vante d'un coefficient de 119, ne touchera les côtes bretonnes que ce samedi, en fin d'après-midi. Mais, déjà, les grandes marées offrent aux pêcheurs et aux badauds une vision assez rare de la Bretagne. Voici un premier tour de la région dans ce mur d'images qui sera actualisé tout au long du week-end. Si vous voulez qu'une de vos photos s'y glisse, envoyez un mail à grandemaree@scribblelive.com > Dernières infos sur les grandes marées

• Lire la suite de Marée du siècle : Les premières images de la Bretagne à découvert

Egyik kedvenc orosz együttesem, a Leningrad - amit ska zenekarnak szoktak emlegetni, de hát én ezekhez a besorolásokhoz nem értek - frontembere, Szergej Snurov érdekes javaslattal állt elő. A törvényhozóknak címezve, mintegy, de vicces.

Read more...

Ausztriában a hadsereg megkapta az első három, távirányítású fegyverállvánnyal ellátott General Dynamics European Land Systems - Steyr-Daimler-Puch Pandur 1-es páncélozott szállító harcjárművét. Az eddig is használt 12,7 mm-es nehézgéppuskát éjjel-nappal célra irányozhatják a lézeres távolságmérővel ellátott elektro-optikai rendszer segítségével. Bécs a 6x6-os kerékképletű Pandurok további modernizálását is végre szeretné hajtani. Ehhez a svájci RUAG fog segítséget nyújtani a MinePro és SidePro-KE-IED páncélzatok szállítójaként. Ezekkel a rögtönzött aknák elleni védelmet is megerősíthetik, a tervek szerint 59 osztrák járművön ez év tavaszától 2020 végéig. Ehhez a programhoz Belgium is csatlakozik, ott 70 jármű védelmének megerősítésére lehet számítani.

Ukrajnában is erősíteni szándékoznak a páncélos erőket. Kijev majd 300 darab, eddig tartós tárolás alatt álló T-72-es modernizációját szeretné végrehajtani. A típus nem volt megtalálható az ukrán fegyveres erők eszköztárában, azonban a háborús helyzet miatt reaktiválásukat határozták el. A modernizált T-64BM mellett a korszerűsített T-72-ek megjelenésétől (is) várják a hadi helyzet számukra kedvezőbbé válását az ország vezetői. És hogy mit is takar a T-72-es modernizációja? Nem mást, mint a Lengyelországban használt PT-91 szabványt, ugyanis a lengyelek készséggel megmutatták nyugati segítséggel modernizált páncélosukat az ukránoknak, akik a kedvező tapasztalatok alapján most egy hasonló átalakítást szeretnének végrehajtani a szovjet örökségnek tekinthető harckocsikon.

Németországban a következő hónapba indul majd meg az első páncélgránátos egység átfegyverzése az új Puma gyalogsági harcjárművekre. A több évtizedes múltra és számos korszerűsítésre visszatekintő Marder gyalogsági harcjárművek leváltására 400 Puma beszerzését tervezte Berlin, ezt csökkentették le 350 darabra.

Svédországban hamarosan megszülethet az a régóta halogatott döntés, melynek értelmében megrendelésre kerül két új tengeralattjáró. 2010-ben az akkori svéd törvényhozás áldását adta két egység megrendelésére, azonban a gyártást vállaló Saab és a Svéd Védelmi Beszerzési Hivatal (FMV) között eddig kellett várni, hogy létrejöjjön a megállapodás. Az eltelt évek során gyaníthatóan az árszabás körül adódhattak nézeteltérések, mivel a Kockums 2005 óta a német ThyssenKrupp Marine Systems része, amely szintén érdekelt a tengeralattjárók piacán. Sokan már a svéd cég megvásárlásakor azt hangoztatták, hogy itt egyszerűen piacot vettek a németek, és a svéd tervezésű és építésű tengeralattjárók felett bealkonyult. A piacon a Saab nemrégiben bejelentett megjelenésével az 1930-as évek óta tartó tradíció nem szakadt meg, így a SÖDERMANLAND-osztály két egységének (a SÖDERMANLAND és az ÖSTERGÖTLAND) a 2020-2022 körül esedékes kivonásakor már hadrendbe állhat a két A26-os, amelyekért 945 millió dollárt fizetnek ki a katonai költségvetésből.

Indiában még februárban elkészültek az első helyben modernizált MiG-29UPG vadászbombázóval. Az ország légiereje még 2009-ben rendelte meg a régebbi Fulcrum-ok nagymérvű átalakítását az orosz gyártótól. A 62 példányt érintő munka első lépését hat 29-es oroszországi átalakítása jelentette. Indiában egyidejűleg négy gép található meg a munkafolyamat különböző részében.

Egy másik közös indiai-orosz projektről is érkezett hír, ugyanis a BrahMos csapásmérő robotrepülőgép repülőgép fedélzeti változatával már a következő évben el szeretnék kezdeni a függesztési, majd a leoldási és az indítási próbákat is. Májustól már az első, indítóval felszerelt Szuhoj Szu-30MKI géppel terveznek felszállásokat végrehajtani.

23-a és 25-e között fogja megkapni Fülöp-szigetek az első C-295M katonai szállító repülőgépét. Az európai gyártású, két Pratt & Whitney PW127G turbólégcsavaros hajtóművel hajtott típusból 2014 februárjában rendelt meg Manila három darabot, 119 millió dollárért. Az Airbus Military várhatólag a Luzon szigetén lévő Clark légitámaszponton adja majd át a gépet. A fennmaradó két másik C-295-os a tervek szerint 2016-ban kerül majd átadásra.

India mellett egy másik Fulcrum tulajdonosnál is megpróbálkoznak további életet lehelni az ex-szovjet vasakba. Ez pedig Malajzia, ahol a légi járművek karbantartásával, felújításával foglakozó Airod Aerospace Technology Systems Corporation ajánlott egy korszerűsítési programot a légierő döntéshozóinak figyelmébe. Az idén újra a kivonás közelébe került 10 MiG-29N a Szuhoj segítségével kapna új radart, pilótafülkét és egyéb fedélzeti rendszereket (ezek nagyfokú rokonságot mutatnának a maláj Szu-30MKM gépeken használtakkal), valamint további 2000 órányi kirepülhető időt a gépek sárkányszerkezetébe. Az így már MiG-29NM jelölést viselő variáns egy illeszkedő üzemanyagtartályt is kapna gerincére, ami 30%-al növelné meg a hatótávját.

Brazíliába a sikeres lőpróbák után rendszeresítésre került a hazai CBC (Companhia Brasiliera de Cartuchos) lőszergyár 30x173 mm-es gépágyúlőszere. Az ATK MK44 Bushmaster gépágyújához gyártott lőszer különféle változataiból – gyakorló és fényjelzős, repesz-romboló–gyújtó – több mint 30000 darabot használtak fel a próbák során. A fegyvert és a hazai lőszert a VBTP-MR Guarani gyalogsági harcjárművekre szerleve tervezik alkalmazni.

Argentínában a hadsereg két, eddig civil célokra használt Aviocar C-212-200-as szállítógépet próbál beszerezni. A szárazföldi haderő a három Fiat G-222-es kivonása után megpróbálta a típust rendszeresíteni, azonban a tíz C-212-100-as változatú gép akkor Madrid miatt nem került eladásra.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Sikorsky CH-148 Cyclone.

Vought RF-8G Crusader.

Sepecat Jaguar A.

Rockwell B-1B Lancer.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Rafale.

MiG-29SMP.

General Dynamics F-111E Aardvark.

British Aerospace Harrier T.4.

Lockheed C-141B Starlifter.

Eurocopter EC-665 Tiger ARH.

Douglas EB-66C Destroyer.

Chinese Jonyang JY813 Articulated All-Terrain Tracked Carrier

Con il regolamento per utilizzare il “piano Juncker” si entra a piè pari in un tecnicismo comunitario da capogiro. E trattandosi di un sofisticato meccanismo di attivazione di risorse che non ci sono, si apre davanti a noi quel mon...