Agrégateur de flux

Jacqueline Derens nous présente l'Odyssée d'une voyageuse, Edith Durham, artiste peintre, illustratrice scientifique et anthropologue, connue pour ses récits de voyage dans les Balkans, au commencement du XXème siècle.
Samedi 18 novembre à 16h30.
Médiathèque d'Arcueil
1 rue Louis Frébault - 94110 ARCUEIL
Tel : 01 49 08 51 70 - Fax : 01 49 08 51 73
mediatheque@mairie-arcueil.fr

- Agenda / Albanie, Région parisienne

Jacqueline Derens nous présente l'Odyssée d'une voyageuse, Edith Durham, artiste peintre, illustratrice scientifique et anthropologue, connue pour ses récits de voyage dans les Balkans, au commencement du XXème siècle.
Samedi 18 novembre à 16h30.
Médiathèque d'Arcueil
1 rue Louis Frébault - 94110 ARCUEIL
Tel : 01 49 08 51 70 - Fax : 01 49 08 51 73
mediatheque@mairie-arcueil.fr

- Agenda / Albanie, Région parisienne

Hagyományos országvédelmi helyzetben az át- és széttelepülés a repülőerők túlélőképességének, harcoló erőként való fennmaradásának alapfeltétele. Kicsi volumen esetén meg pláne. A napokban zajló ADHU23 gyakorlat keretében a honvédség harci repülőgépes közössége több évtizedes kihagyás után ismét rálépett erre a nyilvánvalóan követendő ösvényre. Bengált, akarom mondani az egykori sármelléki magyar, majd szovjet katonai repülőteret választották, mely a rendszerváltás óta civil funkcióval, javarészt a Hévízre érkező charterforgalmat bonyolítja.

Gripenek a "Hévíz-Balaton" repülőtér termináljának közelében lévő hármas apronon.

Felszállás 16-.os irányba, háttérben a sármelléki toronnyal.

Más forgalom is akadt.

Visszatérés az "ingabevetés" után.

Hosszúfalon, nyitott futóval a naplemente előtti pillanatokban.

Forduló a fájnelre.

Bengál szó szerint falutól faluig tart. Északon Sármellékbe, délen Zalavárba lóg bele. Itt az utóbbi házai fölött látható a dél felőli bejövetel közben az egyik Gripen.

Betonfogás után nem sokkal.

Aerodinamikai- és keréfékezés a 34-es irányba történt leszállást követően.

Narancs háttér felhőfoszlányokkal és Holdsarlóval, előtérben az áttelepített Pumákat az apron kandeláberei derítik :-)

Zord

Troisième plus gros vendeur d'armes du monde, la France ne figure pas à ce rang par hasard. Ce commerce fut au cœur de l'ambition de Paris d'incarner une puissance autonome vis-à-vis des États-Unis et de l'ex-URSS. Une stratégie qui a conduit son administration à se mettre au service des industriels (...) / Stratégie militaire, Défense, Armée, Industrie de l'armement, Économie, Capitalisme - 2023/11

Das dürfte ein heikler Besuch werden: Der türkische Staatspräsident Erdogan ist heute in Berlin. Auf Kundgebungen in der Türkei wetterte Erdogan gegen Israel und bezeichnete die Terrororganisation Hamas als Befreiungsbewegung. Das offizielle Programm besteht aus Treffen mit Bundespräsident Steinmeier und Kanzler Scholz. Wir sprechen darüber mit Dr. Yaşar Aydın, Soziologe am Zentrum für angewandte Türkeistudien (CATS) der Stiftung Wissenschaft und Politik (SWP).

Ismét indul a Biztonságpolitikai Szakkollégium Orosz-ukrán háborúval foglalkozó műhelyének hírfigyelője. A havonta megjelenő beszámolóban a kutatósejt tagjai egy-egy általuk fontosnak tartott hírt mutatnak be, amelyek a műhely témájához kapcsolódnak.

Oroszország visszavásárolja fegyvereit

Oroszország az orosz-ukrán konfliktus miatt elkezdte visszavásárolni más országoktól az eladott védelmi rendszereit, hogy feltöltse raktárait. 2023.  áprilisában orosz tisztviselők találkoztak Kairóban Abd el-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnökkel azzal a céllal, hogy visszavásároljanak több mint 100 helikopter motort, jelentette a Wall Street Journal lapja. A források alapján Kairó engedélyezte a szállítmányokat és decemberben várható érkezésük. 

A lap szerint Oroszország felvette a kapcsolatot Fehéroroszországgal, Brazíliaival és Pakisztánnal azzal a céllal, hogy helikoptereket és motorokat vásároljon vissza. A vásárláson túl várható, hogy Oroszország megnöveli a fegyvergyártását is. Oroszország azonban tagadja, hogy ezt azért tenné mert fogytában vannak készletei.

Dél Korea szerint Oroszország többek között Észak Koreától is elkezdett fegyvereket vásárolni, ezt azonban Észak Korea tagadja.

November 7-én Oroszország kilépett a CFE-szerződésből (Hagyományos fegyveres erők Európában) azzal az indokkal, hogy a NATO terjeszkedés miatt ilyen szerződést fenntartani már lehetetlenné vált.

Eközben Ukrán katonai szakértők szerint Kiev ellentámadása azért volt sikertelen mivel a Nyugat nem hatékony módon küld fegyvereket és egyéb felszerelésket. „A stratégiai célok nem lettek elérve ebben az évben és aligha lehetséges, hogy az elkövetkezendő hónapokban el lesznek érve”. Így számolt be Igor Romanenko az Ukrán Fegyveres Erők vezérkari főnöke az Al Jazeera hírügynökségnek.

Szerző: Lázár Sebastian

Szlovákia beszünteti a fegyverszállításokat Ukrajna felé

A 2023. szeptember 30-án Szlovákiában tartott parlamenti választás eredményeként a baloldali Smer (Irány – Szlovák Szociáldemokrácia) párt szerezte a legtöbb szavazatot, így ez a politikai egység Robert Fico-t jelölte miniszterelnöknek, aki nem sokkal később megkapta mandátumát negyedik kormányának megalakítására egy hárompárti koalíció élén.

Ez a politikai átalakulás nemcsak a belpolitika, hanem a külpolitika színterét illetően is jelentős változásokat hozott el, ugyanis a koalíció elítéli az Ukrajnának szánt katonai segélyeket, és az Oroszország elleni szankciókat. Robert Fico miniszterelnök már miniszterelnökségének első hetében megerősítette, Szlovákia nem szándékozik további fegyverekkel támogatni Ukrajnát, egyedül a humanitárius segélyek szállítását teszi lehetővé. Ezzel összhangban kritizálta az Európai Uniót is az Ukrajnának történő fegyverszállítások miatt, valamint a katonai műveletek beszüntetésének fontosságára hívta fel a figyelmet. 

Korábban Szlovákia is az Ukrajnát fegyverrel támogató országok közé tartozott, ez az állam volt ugyanis az első, amely 2022. február 24-e után légvédelmi rendszert adott át Ukrajnának. Egészen idáig Szlovákia közel 671 millió euró értékben biztosított katonai segélyt Ukrajnának, a fegyverszállítások többek között olyan eszközöket is magukban foglaltak, mint a Szlovák Légierő 13 darab Mig-29-es elfogó-vadászrepülőgépe. 

A Szlovákiában történt politikai változás tehát a katonai segélyek leállításával közvetlenül is érintheti az orosz-ukrán háború alakulását, és bár Dmitry Peskov orosz szóvivő szerint a lépés a szlovák fegyverszállítások alacsony aránya miatt nem fog jelentős hatást eredményezni, Lengyelország hasonló szeptemberi külpolitikai fordulatával egyértelmű változást hoznak az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos európai külpolitikában.

Szerző: Kertész Bence

Avgyijivka: az új Bakhmut vagy inkább Debalceve?

A 2023-ban indított „tavaszi” (nyári) ukrán ellentámadás sikertelensége után, az orosz fél a jelek szerint egy hasonló tematikához nyúl vissza e télen, mint azt tette előző télen. Ismételten fokozza támadásait az Ukrán energia ellátás és kritikus infrastruktúra ellen, és ismételten kisebb offenzív műveleteket próbál meg végrehajtani a Harkov-Donyeck vonalon. Ezen belül az előző évhez hasonlóan ismételten van egy település, amely kiemelkedik a többi közül, Eddig minden jel arra mutat, hogy ez a település nem más, mint Avgyijivka, mely mindkét országnak fontos a háború szempontjából, és szimbolikusan is nagy jelentőséggel bír.

Az Oroszok a jelenlegi információk alapján északi és déli irányból végeznek offenzív műveleteket, mely során jelentősebb veszteségek árán ugyan, de sikerült elérni, hogy a településtől északra lévő már-már magaslatnak számító hulladéklerakót.

Orosz oldalról a település birtoklása két szempontból fontos; egyrészt a város birtoklásával az ukrán fél nem lenne képes az egyszerű tábori tüzérséggel zavarni a város ellátását és ezáltal megkönnyíteni Moszkva dolgát abban, hogy a várost ellátási központként használhassa, e mellet a település a 2014-óta kiépített ukrán védelmi vonal egyik legfontosabb „erődje” melynek bevétele jelentős mértékben befolyásolhatja a harcoló ukrán csapatok morálját, mint ahogy az történt Bakhmut-nál is.

Az elkövetkező hónapok eseményei majd egyértelművé teszik, hogy a település egy lassú több hónapos véres összecsapások áron fog e esetleg gazdát cserélni. Vagy az orosz csapatok északi és déli manőverei olyan helyzetbe kényszerítik az ukrán vezérkart, hogy csapatait visszavonja, ezzel elkerülje a településen lévő harcoló alakulatok bekerítését, mint ahogy ez 2014-ben fenyegette az ukrán csapatokat Debalceve-nél.

Szerző: Horváth Kristóf

Oroszország kilépésre készül a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződésből

Az orosz törvényhozók jóváhagyták az Átfogó Atomcsend-szerződés (CTBT) ratifikációjának visszavonásáról szóló törvényjavaslatot. A lépés tovább növeli a Moszkva és a Nyugat közötti feszültséget Oroszország ukrajnai háborúja közepette.

A Duma egyhangúlag szavazott az átfogó nukleáris fegyverek kísérletét betiltó, mérföldkőnek számító megállapodás felmondásáról szóló törvényjavaslatról. A hatályba lépéshez már csak Vlagyimir Putyin elnök aláírására van szükség.

Moszkva október 6-án jelentette be, hogy ki kíván lépni a szerződésből, célja ezzel az volt, hogy reflektáljon az Egyesült Államok álláspontjára, amely maga is aláírta, de soha nem ratifikálta a szerződést. Az továbbra sem világos, hogy a felmondás következménye ként Oroszország újra megkezdi a nukleáris fegyverek tesztelését.

Az amerikai külügyminisztérium szerint a lépés célja az USA és azon más országokra történő nyomásgyakorlása volt, amelyek támogatják Ukrajnát az orosz erők elleni harcban.

A CTBT felmondásával Washington és Moszkva között az utolsó fennmaradó kétoldalú atomfegyver-szerződés az Új START egyezmény, amelynek keretében a két fél rendszeresen ellenőrizte egymás nukleáris létesítményeit és korlátozta a robbanófejeket. Oroszország februárban felfüggesztette a szerződést, amely 2026 elején jár le.

Szerző: Parádia Cintia Kitti

Rakétacsapás érte egy kárpátaljai dandár katonáit

November 3-án orosz rakétatámadás sújtotta a dél-ukrán Zaporizzsjai régiót, erősítette meg az ukrán védelmi miniszter, Rusztem Umerov. A támadás során a kárpátaljai 128-as különálló hegyi rohamdandár katonái súlyosan megsebesültek, egyes jelentések szerint 20 halálos áldozata is lehet a tragédiának. Egyes információk szerint a munkácsi dandár katonái egy kitüntetési ünnepségen vettek részt, amiről – egyelőre nem tudni, hogy az orosz hírszerzés egyik ügynöke vagy csak egy civil – értesítette az orosz erőket. Az áldozatok emlékére Kárpátalján 3 napos gyászt hirdettek. Kárpátalja kormányzója, Viktor Mikita a Telegram-csatornáján arra kérte a lakosságot, illetve a vendéglátóipari egységeket, hogy a következő napokban óvakodjanak a nagyszabású események, rendezvények, koncertek megtartásától. 

Az ukrán légierő parancsnoka, Mikola Olescsuk a Telegram-csatornáján bejelentette, hogy sikeres rakétacsapást mértek az oroszok által 2014-ben annektált Krím-félsziget Kercs városában található hajógyártó üzem és infrastruktúra ellen. Az orosz védelmi miniszter szerint az ukránok 15 rakétát indítottak, amelyből az orosz légvédelem 13-at még a levegőben hatástalanított és a becsapódó rakéták egy orosz hadihajóban tudtak kárt okozni. Olescsuk szerint annál a kikötőnél állomásozott az orosz hadiflotta egyik legmodernebb hadihajója is, de egyelőre csak találgatni lehet, hogy mely hajót sikerült eltalálnia az ukrán légierőnek. 

Szerző: Németh Merse

Szerkesztő: Patócskai Péter

A hírfigyelő korábbi kiadásai ide kattintva érhetők el.

A borítókép Jade Koroliuk fotója az Unsplash-ről.

A Orosz-ukrán háborús hírfigyelő II. – 1.rész bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

Die Hamas in Nord-Gaza ist geschwächt und doch dürfte sie von einem langen Krieg profitieren, sagt Nahostexperte Peter Lintl.

The European Commission has made a significant step towards EU enlargement on November 8th when it adopted the 2023 Enlargement Package, providing a detailed assessment of the state of play and the progress made by Albania, Bosnia and Herzegovina, Kosovo, Montenegro, North Macedonia, Serbia, Türkiye, and for the first time also Ukraine, the Republic of Moldova and Georgia on their respective paths towards accession to the European Union. This could mark the end of the so-called ‘enlargement fatigue’ that has characterised the EU since Croatia’s accession in 2013. The push for enlargement is mainly due to the fear of a further escalation of the conflict in Ukraine and the growing Russian and Chinese influence in the region.

The EU accession process is a complex and time-consuming journey. The length of the process is heavily affected by a number of factors, including the country’s performance in terms of the EU accession criteria, the political will of EU Member States and the European Union’s own internal dynamics.

Following the Thessaloniki summit in 2003, which affirmed that all Western Balkan countries would join the EU (they ‘will become an integral part of the EU’) upon fulfilling the established Copenhagen criteria, the EU’s dedication to enlargement has faced several setbacks. Over the two decades following the summit a vicious circle has emerged in the Western Balkans due to the slowdown in the dynamic towards membership. The political will to introduce radical reforms has significantly decreased in the states concerned.

Meanwhile, Ukraine’s determined efforts for EU integration has brought about a paradox in the EU’s accession process. With a total population of 17 million, the six Western Balkan countries do not threaten the EU’s absorption capacity. Yet the EU is reluctant to move forward with their accession, whereas with Ukraine, there is a perceived urgency to move forward, but concerns about its size may introduce absorption capacity issues.

Where do the Western Balkan countries currently stand in the accession process, and which one is making the most progress?

Albania officially applied for EU membership in 2009 and was granted candidate status in 2014. Since Albania’s accession has been connected to North Macedonia, concerning which Albania’s Prime Minister, Edi Rama, has expressed his desire to achieve accession separately from Northern Macedonia, the first formal intergovernmental conference with the EU took place in July 2022. The European Union has given the green light to begin accession talks with Albania and North Macedonia following the resolution of a longstanding dispute between Skopje and its EU neighbour Bulgaria.

Albania has undertaken significant judicial reforms in recent years. The aim is to enhance the efficiency, transparency, and independence of the judicial system. The reforms include vetting of judges and prosecutors to ensure their integrity and competence, as well as the establishment of new institutions to oversee the judiciary. These efforts are part of Albania’s broader commitment to meeting EU accession criteria and improving the rule of law within the country.

Albania takes a pro-European position, with the government and a vast majority of its citizens supporting its EU integration. According to a survey conducted in 2022, 95.9 percent of the respondents support the country’s accession to the EU. However, the process could last for years – as for Croatia, it took eight years to achieve full membership of the European Union.

North Macedonia applied for membership in 2004 and was granted candidate status in 2005. The path to opening accession negotiations has been slow and difficult. The decades-long name dispute with Greece was a major obstacle. With the signing of the Prespa Agreement in 2018, the almost 30-year-long name dispute ended, and the debated name of the Western Balkan state officially became Northern Macedonia, allowing the start of Euro-Atlantic integration, a process that was previously hindered by Greek objections.

Following these events in 2020, North Macedonia could fairly assume that accession negotiations could finally begin. In November 2020, however, Bulgaria has expressed its opposition, claiming that its neighbour does not respect their common history, ethnic and linguistic roots. Negotiations did not start until July 2022, when legislators in North Macedonia approved an agreement brokered by France, designed to resolve a conflict with Bulgaria and pave the way for overdue European Union membership talks. The agreement suggests amending North Macedonia’s constitution to acknowledge a Bulgarian minority without necessitating Bulgaria’s recognition of the Macedonian language. As part of the deal, Bulgaria will permit its western neighbour to start negotiations talks with the European Union.

As a result of these setbacks, public opinion in North Macedonia has also undergone a change regarding the country’s accession to the EU. According to the public opinion poll of the Balkan Barometer 2023, 25 percent of the population think the country will be a member of the EU by 2030, 28 percent expect the country to achieve membership by 2035, and 37 percent believe the country will never join the European Union. Such doubts may be overruled by future political and economic reforms and diplomatic efforts.

Bosnia and Herzegovina applied to join the European Union in 2016 and was officially granted candidate status by the European Council in December 2022. The ongoing conflict between Russia and Ukraine has reinvigorated the European Union’s readiness to explore the possibility of including more of its eastern neighbours, breaking a prolonged period of stagnation. The country is at the bottom of the list in terms of readiness for EU accession.

The distribution of power based on ethnic lines, persistent veto mechanisms, and the ongoing presence of the High Representative as the top authority in the country impede Bosnia’s progress toward EU integration. Constitutional reform is essential for the country to become a functioning democracy and, with it, to fulfil its EU accession aspirations. In May 2019, the European Commission identified 14 priorities hat Bosnia must fulfil in order to start accession negotiations, including democracy and functionality, the rule of law, fundamental rights and public administration reform.

The start of accession negotiations is still pending, as the Member States’ positions regarding Bosnia’s readiness are not the same. While Hungary, Slovakia, and Croatia support it, the Netherlands and others strongly oppose it. Simultaneously, according to the Balkan Barometer 2023 survey, 41 percent of respondents believe that Bosnia and Herzegovina will become a member of the European Union by 2035.

Montenegro is one of the relatively young states, having declared independence from Serbia in 2006. The country applied for EU membership in 2008 and was given candidate status in 2010, with EU accession negotiations starting in 2012. Up to this point, all the 33 of 35 screened chapters have been opened, with three of them being provisionally closed. After 11 years, however, Montenegro’s legislators have shown little commitment to implementing the reforms needed to become a member to the European Union. There has been minimal advancement in terms of the comprehensive reform of the electoral, legal, and institutional framework.

On 31 October, after an all-night debate, MPs in the Montenegrin Parliament voted for the new Montenegrin government led by Milojko Spajic. The coalition government includes the pro-European, the pro-Russian, as well as the pro-Serbian parties. The new Prime Minister announced that one of the country’s foreign policy priorities would include obtaining full membership to the European Union.

Earlier this year, the High Representative of the Union for Foreign Affairs and Security Policy, Joseph Borell, stated that Montenegro is the most advanced accession candidate. According to Prime Minister Jakov Milatović, Montenegro stands out as the top contender among the 10 countries aspiring for membership. He emphasizes that Montenegro has been a NATO member since 2017, the country’s national currency is the euro (which the country unilaterally adopted), and it enjoys a per capita prosperity equivalent to 55 percent of the EU average.

Montenegrin public opinion continues to support the country’s EU accession efforts and considers the EU as its most important political and economic partner. Opinion polls have revealed, however, that people are not satisfied with the pace of the country’s admission to the EU.

Serbia embarked on its journey toward European Union membership in 2000, following the overthrow of the authoritarian regime led by Slobodan Milošević. The country applied for EU membership in 2009 and granted EU candidate status in 2012. During this period, Serbia encountered significant challenges, including cooperation with the International Criminal Tribunal for the Former Yugoslavia (ICTY), the dissolution of the state union with Montenegro, and ultimately, the issue of Kosovo, which declared independence in 2008.

Since the start of the accession negotiations in 2014, Serbia has not managed to demonstrate any major and tangible results. So far, 22 out of 35 chapters have been opened (including all chapters under cluster 1 on the fundamentals of the process and cluster 4 on Green agenda and sustainable connectivity), two of which are provisionally closed. The European Commission’s 2021 report on Serbia’s efforts in essential reform areas emphasized a disturbing absence of media freedom, attacks on opposition and civil society activists, corruption, organized crime, and state influence over the police and judiciary. The country seems to be moving towards autocracy and democratic institutions have seriously deteriorated. The accession process is further complicated by the Serbian government’s reluctant attitude towards sanctions against Russia.

This downturn is also reflected in public opinion. For the first time in two decades, a majority of Serbs are against the country’s EU accession. According to a survey, 35 percent of the respondents were in favour of Serbia’s EU membership, while 44 percent were against it. Regarding the date of accession, 19 percent of the participants think that Serbia will join the EU by 2030, 28 percent say it will join by 2035, and 40 percent believe that the country will never join the European Union.

Kosovo, as the youngest state in Europe, formally applied to join the European Union in December 2022. Although candidate status is currently unavailable for the country, Kosovo is listed as a potential EU candidate. The key barrier to Kosovo’s integration is that although Kosovo unilaterally declared independence from Serbia in 2008, five EU member states, including Cyprus, Greece Romania, Slovakia, Spain, do not recognise it as an independent state.

On 8 October 2008 (resolution 63/3), the General Assembly decided to ask the International Court of Justice to render an advisory opinion on the following question: “Is the unilateral declaration of independence by the Provisional Institutions of Self-Government of Kosovo in accordance with international law?”. Serbia argued that the unilateral declaration of independence violates the internationally confirmed territorial integrity of Serbia guaranteed by norms of international law. In contrast, Albania declared that “Kosovo’s declaration of independence is in full accordance with international law, it being an expression of the right of self-determination of the people of Kosovo”. Ultimately, the Court concluded that the adoption of the declaration of independence had not violated any applicable rule of international law. By the time the Court’s ruling, 69 states—including 22 of 27 European Union (EU) member states—had already recognized Kosovo’s independence.

Despite ongoing diplomatic efforts in the region, relations between Serbia and Kosovo remain tense. The EU and other international actors are actively engaged in supporting bilateral dialogues and promoting stability in the region.

Conclusion

The integration of the Western Balkans into the European Union can be understood in several relevant ways. First, it could contribute to the stability and security of the region. The EU accession process implies the strengthening of democratic institutions, the promotion of the rule of law and economic and social development. Secondly, the Western Balkan countries’ EU membership could boost the EU’s expansion by extending shared values and economic opportunities. This expansion could also promote peace and cooperation in the region. The countries of the Western Balkans are moving towards a common goal, even if at different speeds, and their progress towards European integration will be crucial in the coming years.

Further efforts are required in the fields of the rule of law and corruption in the 6 countries, as these are necessary preconditions for EU accession. Giving up the reform path and turning in the opposite direction could lead to additional decline in democratisation. The challenges of EU integration of the Western Balkan countries include political and ethnic tensions, which could continue to influence the regional stability and relations among the countries.

Read similar articles clicking here.

Photo by Christian Lue on Unsplash.

A From Aspiration to Action: The Western Balkan’s EU Accession bejegyzés először Biztonságpolitika-én jelent meg.

 

Migration, insbesondere Asyl und Flucht, ist aktuell im Herbst 2023 für die Bürger*innen in Deutschland das wichtigste Thema. Als größtes Problem wird dabei die irreguläre Migration wahrgenommen, also Migration ohne gültiges Visum. Diese irreguläre Migration ist zum Teil systemgemacht, da ein Asylantrag in der Europäischen Union (EU) in der Regel nicht ohne illegalen Grenzübertritt möglich ist und es für den Großteil der Weltbevölkerung kaum andere Migrationswege in die EU gibt.  

Besonders problematisch für die hiesige Bevölkerung ist, dass diese irreguläre Migration ungeordnet und nicht kontrollierbar erscheint. Hinzu kommt die Überforderung vieler Kommunen und von Institutionen wie Ämter und Schulen, die insbesondere auch in Folge des russischen Angriffskrieges in der Ukraine noch einmal deutlich zugenommen hat. Klar scheint, dass die Aufnahmekapazitäten in Deutschland nicht mehr über Jahre hinweg solch hohe Asylbewerberzahlen wie in den vergangenen Jahren verkraften werden. Ein Kurswechsel ist daher notwendig. Dieser wird ohne die Herkunftsländer nicht möglich sein.

Zentrale Lösungsansätze nur in Kooperation

Derzeit werden zahlreiche Maßnahmen diskutiert. Diese zielen darauf ab, entweder den Wunsch zu migrieren oder die Erfolgswahrscheinlichkeit zu reduzieren und damit die potenziellen Migrant*innen zu einer anderen Entscheidung zu bewegen.

Vor allem von konservativer Seite wurden wochenlang Absenkungen der Sozialleistungen für Asylbewerber*innen gefordert, da diese angeblich große Anziehungseffekte (Pull-Effekte) auf irreguläre Migrant*innen hätten. Eine solche Kürzung wurde auf der Ministerpräsidentenkonferenz am 6. November 2023 beschlossen, gemeinsam mit weiteren Verschärfungen wie einer Bezahlkarte für Asylbewerber*innen, um ihnen den Zugang zu Bargeld zu erschweren. Doch die bisherigen Erfahrungen zu solcherlei Maßnahmen lassen jedoch nicht erwarten, dass allein aufgrund niedrigerer Zahlungen von Sozialleistungen  erheblich weniger Asylbewerber*innen in Deutschland ankommen werden. Der zentrale Grund dafür ist, dass andere Faktoren eine größere Rolle für Migrationsentscheidungen spielen, insbesondere Push-Faktoren wie Konflikte, Armut und fehlende Hoffnung auf Besserung im Herkunftsland sowie bestehende Netzwerke und gute Beschäftigungschancen, die Deutschland als konkretes Zielland attraktiv machen. Die (vermutlich nicht allzu wirksame) Absenkung von Standards und der damit verbundene Unterbietungswettbewerb potenzieller Zielländer ist aus meiner Sicht auch deshalb in Teilen der deutschen Politik en vogue, weil sie einem beliebten Stereotyp aus Boulevard und Bierzelt („Sozialtourismus“) entgegentritt und zudem einer der wenigen Ansätze ist, der ohne eine enge Kooperation mit den Herkunfts- und Transitländern funktioniert. Erfolgversprechende Ansätze kommen aber ohne eine solche Zusammenarbeit nicht aus.

Ein weiterer Ansatz, Emigration weniger attraktiv erscheinen lassen soll, ist, die direkte Reduktion von Migrationsursachen im Herkunftsland(„Fluchtursachenbekämpfung“). Hierfür wird insbesondere die Entwicklungszusammenarbeit (EZ) eingesetzt. Wie wir in einer neuen Studie zeigen, kann EZ für Herkunftsländer attraktiv sein, denn sie trägt zumindest kurzfristig zu einem größerem Vertrauen der Bürger*innen in ihre nationalen Institutionen im Herkunftsland bei, was zur Legitimität beiträgt. Wie wir zeigen, kann dieser Ansatz zwar im Durchschnitt die gewünschte Wirkung in Form von geringeren Migrationswünschen und Asylbewerberzahlen ein wenig erzielen, seine Effektivität ist aber insbesondere in fragilen Kontexten sehr gering. Auch die EZ ist also kein Allheilmittel. Sind die Politikmaßnahmen mit den entsprechenden Ländern und lokalen Bedarfen abgestimmt und kohärent mit anderen Politiken, ließe sich höchstwahrscheinlich eine noch größere Wirkung erzielen, als wir in unserer Studie dokumentieren.

Eine Alternative besteht darin, die Erfolgschancen irregulärer Migration zu verringern. Die Bundesregierung hat in den letzten Wochen einen stärkeren Fokus auf Abschiebungen gelegt, der bereits im Koalitionsvertrag angelegt war. Menschen ohne Asylgrund sollen das Land schnell wieder verlassen. Die Hoffnung ist, dass sich schnelle Abschiebungen herumsprechen und dadurch eine irreguläre Migration ohne Aussicht auf Asyl unattraktiver wird. Grundsätzlich ließe sich durch schnelle, aber faire Verfahren viel erreichen. Doch eines der größten Hindernisse war bisher stets der mangelnde Wille der meisten Herkunftsländer, bei der Abschiebung ihrer Bürger*innen zu kooperieren. Damit verlören sie innenpolitisch an Unterstützung und wichtige Finanzflüsse durch Rücküberweisungen brächen ab. Der Ansatz der Bundesregierung mit Hilfe eines „Sonderbevollmächtigten der Bundesregierung für Migrationsabkommen“ Vereinbarungen mit Herkunftsländern zu treffen, um diese stärker zur Kooperation zu bewegen, ist ein wichtiger Schritt. Auch hier steht wieder Kooperation im Mittelpunkt.

Gleichzeitig wird insbesondere von rechter Seite gefordert, dass Menschen schlicht am Grenzübertritt in die EU und nach Deutschland gehindert werden müssten. Derartige Zurückweisungen an der Grenze würden den Menschen die Möglichkeit auf Asyl in der EU gänzlich nehmen und sind damit rechtlich wie ethisch höchst problematisch. Unbeantwortet bleibt dabei auch die Frage, wer dann den Schutz der Flüchtenden gewährleistet. Würde Deutschland als Trittbrettfahrer auftreten und sich seiner globalen Verantwortung entziehen, zum Flüchtlingsschutz beizutragen, wäre ein großer Reputations- und Glaubwürdigkeitsschaden die Folge, der auch auf andere Politikbereiche ausstrahlen würde.

Eine realistischere, ebenfalls im Koalitionsvertrag erwähnte Variante, ist die Idee, Asylverfahren nicht nur an die EU-Außengrenzen, sondern sogar in Länder außerhalb der EU zu verlagern (vgl. die stark kritisierten Varianten Italien-Albanien und Dänemark/ Vereinigtes Königreich-Ruanda). Letzteres wäre, unter der Voraussetzung, dass die notwendigen Gesetze und logistischen Vorkehrungen zur Sicherstellung fairer und schneller Verfahren geschaffen werden, durchaus denkbar und könnte die Anreize zur irregulären Migration tatsächlich verändern. Allerdings bestehen große Fragezeichen, wie außerhalb der EU faire Verfahren garantiert werden können, da diese sind bereits in der EU nicht überall sichergestellt sind. Bereits bei der Suche nach sicheren Orten für Verfahren in den Nachbarstaaten der EU zeigen sich diese Schwierigkeiten. Auch deshalb ist die Europäische Kommission diesen Ideen bisher sehr kritisch gegenüber. In jedem Fall wird man den beteiligten Ländern substanzielle Angebote machen müssen, von denen auch die dortige Bevölkerung nachhaltig profitiert.

Wie auch immer die konkreten Lösungen aussehen werden, die Bundesregierung sollte stets im Blick behalten, dass Flüchtlingsschutz ein globales öffentliches Gut ist. Das heißt, es besteht das grundsätzliche Problem, dass andere Länder stets den Anreiz haben, nicht dazu beizutragen. Um den Schutz von Menschen, die vor Verfolgung fliehen, effizient zu gewährleisten, ist globale Kooperation notwendig. So oder so:  Es geht nur in enger Zusammenarbeit mit den Herkunftsländern irregulärer Migrant*innen ohne Chance auf Asyl und den Transitländern - in Afrika, aber ausdrücklich auch in Asien und zum Teil in Lateinamerika.

Was anbieten und womit verzahnen?

Um eine engere Zusammenarbeit mit wichtigen Herkunfts- und Transitländern zu erreichen, müssen wir uns fragen, was Deutschland und Europa für die Regierungen der Herkunftsländer zu attraktiven Partnern macht.

Europa ist attraktiv, weil es wirtschaftlich stark ist. Das ist auch der Hintergrund für einen erheblichen Teil der irregulären Migration. Wenn Menschen nicht vor etwas fliehen, dann migrieren sie zuvorderst, um bessere Arbeits- und Lebensbedingungen zu finden. Auch diejenigen, die auf der Flucht sind, ziehen es oft vor, in wirtschaftlich stärkere Länder zu gehen, wenn sie können (die meisten verbleiben jedoch in der Region), weil sie sich erhoffen, dort besser auf eigenen Beinen stehen zu können. Diese wirtschaftliche Stärke kann aber viel besser als bisher genutzt werden, indem sie zum zentralen Element deutscher Angebote an die Herkunftsländer werden und damit mehr Anreize zur Kooperation auch im Bereich irregulärer Migration geschaffen werden.

Erstens sollte in der Zusammenarbeit Deutschlands mit den afrikanischen Partnerländern viel stärker auf die Schaffung von Arbeitsplätzen und wirtschaftliche Entwicklung ausgerichtet werden, insbesondere durch einen Dreiklang aus (Aus-)Bildung, Finanzierung und Verbesserung der wirtschaftlichen Rahmenbedingungen. Für viele afrikanische Staaten ist die Schaffung guter Beschäftigungsmöglichkeiten das zentrale Thema der nächsten zwanzig Jahre. Es ist nicht nur innenpolitisch wichtig, sondern auch für die Migration, denn wachsender Wohlstand und gute Arbeit stabilisieren die Länder und verringern den Wunsch auszuwandern.

Zweitens sollte es mehr Möglichkeiten für legale Migration geben, um den Bedarf an Arbeitskräften zu decken. Dies kann beispielsweise mit einem Punktemodell geschehen, bei dem junge Menschen mit guter Ausbildung und Deutschkenntnissen auch ohne einen Arbeitsvertrag ein Visum erhalten könnten, wenn diese individuellen Charakteristika „belohnt“ werden sollen. Von großem Interesse für die Herkunftsländer sind außerdem mehr Zugangswege zum deutschen Lehr-, Ausbildungs- und Hochschulsystem. Des Weiteren sollten Ausbildungspartnerschaften mit Herkunftsländern gestärkt werden, bei denen Zielländer mit Arbeitskräftebedarf im Herkunftsland die Ausbildung direkt finanzieren und damit sicherstellen, dass nicht alle neu ausgebildeten Fachkräfte direkt emigrieren. Derartige Angebote mit Deutschland auszuhandeln wäre für die Regierungen der Herkunftsländer ein großer Erfolg, der ihnen zu mehr Legitimität verhelfen könnte.

Gesteuerte Migration sollte dabei nicht nur als dauerhafte Migration verstanden werden. Durch regelmäßige zirkuläre Migration zwischen Herkunfts- und Aufnahmeland und Transnationalität werden die Verbindungen zwischen beiden Ländern gestärkt und auch Werte aus dem Zielland in das Herkunftsland transferiert.

Der Umgang mit den Herkunftsländern muss aus meiner Sicht in Zukunft folgende Schwerpunkte haben: Deutschland steuert aktiv, wer von außerhalb der EU nach Deutschland zuwandert, beteiligt sich zugleich maßgeblich am weltweiten Flüchtlingsschutz ohne, dass Menschen dafür notwendigerweise nach Deutschland kommen müssen. Deutschland trägt außerdem langfristig zur Bekämpfung von Fluchtursachen durch bessere wirtschaftliche Entwicklung und die Förderung guter Regierungsführung bei. Eine erfolgreiche Migrationspolitik in Partnerschaft setzt zudem voraus, dass Prozesse in deutschen Botschaften und Ämtern effizienter und wertschätzender gegenüber Migrant*innen gestaltet werden.

 

Die Verantwortung für die in den Beiträgen und Interviews vorgetragenen Inhalte, Meinungen und Quellen liegt bei den jeweiligen Autor*innen.

Prof. Dr. Tobias Heidland ist Professor für Volkswirtschaftslehre an der Christian-Albrechts-Universität zu Kiel, Leiter des Forschungszentrums „Internationale Entwicklung“ im Kiel Institut für Weltwirtschaft (IfW Kiel) und ein Projektleiter von Megatrends Afrika.

Kremlin's official spokesman Dmitry Peskov gave an interview to the MGIMO 360 news channel, in which he answered questions about the presidential election, Russia's nuclear rhetoric and enemies. According to Peskov, Russia's next president should be "the same as [Vladimir] Putin… or different, but the same." "Putin has not announced his intention to run. But I sincerely want to believe that he will do it. I have no doubt that he will win the election, I have no doubt that he will continue to be our president. We'll see," Peskov said.

The idea of multipolarity is provoking heated debate. In fact, the term is more of a general concept and a guiding principle than a direct description of how things are.

Today, the Council and the Parliament reached a provisional political agreement on the regulation to improve the EU’s protection against market manipulation in the wholesale energy market (REMIT).

The Council and European Parliament negotiators reached a provisional agreement on a proposed EU law that would improve the investigation and prosecution of environmental crime offences.

Press briefing ahead of the upcoming Agriculture and Fisheries Council will take place on 17 November 2023 at 14.50.

The press briefing will take place on Wednesday 22 November 2023 at 16.00