Agrégateur de flux

A nigériai hatóságok 234 nőt és gyereket szabadítottak ki a Boko Haram iszlamista fegyveres csoport fogságából az ország északkeleti részén.

Tourisme en Croatie : Unije, perle de l'Adriatique
Monténégro : peut-on privatiser les oliviers de la baie de Valdanos ?
Monténégro : la mobilisation se poursuit pour sauver la baie de Valdanos
Agriculture : quand la Croatie se met au bio
Croatie : le déclin brutal de l'agriculture
Croatie : pour sauver l'agriculture familiale, il faut manger local !
Croatie : l'agriculture est à l'agonie

/ Environnement, Economie, Jutarnji List, Croatie

The following is a guest post by Ben O’Keeffe

One ideological motif has run throughout this General Election campaign: Nationalism. From the rising force of the SNP and UKIP, to Labour and the Conservative’s pandering to calls for greater controls on immigration, an undercurrent of nationalism has made British identity a more prevalent election issue than in any other recent Westminster election.

The unforeseen swell in SNP support following their failed attempt at Scottish secession was arguably the catalyst for the question of nationalism to rear its head with such fervour. Their fellow left-wing nationalists, Plaid Cymru, can only dream of such gains in Wales, but they have received more media coverage than ever before during a UK wide election.

On the right-wing, we may have seen a crumbling of support for the British Nationalist Party throughout this parliament, but the more moderate right, both within the Tory Party as well as UKIP, have increasingly held the ear of the media (and seemingly the Prime Minister) over the last five years.

Labour equally have not eschewed the issues of national identity in their campaign. Both through their presence in the ‘No’ camp of the Scottish referendum and their fronting up to perceived previous failures on immigration (even if it was primarily done through a mug) Labour have exploited the national identity angle to support their message.

But nationalism’s prevalence raises a truly fundamental question. To whom does the ideology belong?

Received wisdom places it at the right of the ideological spectrum. However, the mere presence of left-wing-nationalist parties – the SNP and Plaid are often portrayed as the most left-wing of any of the established parties – puts this in serious doubt.

It may of course seem antithetical to attempt to merge left-wing ideas with a keen nationalist spirit for the many who cite the historical relationship between socialism and internationalism. And they may of course be right, there are clear incompatibilities with the fundaments of both ideologies. However, this has not stopped parties from simultaneously mobilising both.

The allure of nationalism as a concept is that it ostensibly transcends the left-right spectrum. The concept of the imagined community that is ‘the nation’ is so embedded, so ingrained, that the electorate fail to see its strategic political qualities. The national system of political economy goes broadly unquestioned in the UK.

Its uncontentious, unifying properties are therefore extremely valuable to any party seeking to maximise vote-share.

Parties who build their brand around this label also gain from an ability to manipulate their broader politico-economic standpoint to capture the zeitgeist of the moment or appeal to voters at both ends of the spectrum: The SNP have not always been the progressive party they portray themselves to be; and UKIP’s raw patriotism and anti-immigration standpoint is equally resonating with the Conservative Home Counties as well as the depressed Labour coastal towns.

So, in a very nationalist way, we might all own nationalism – well, as long as you don’t try and change things too much.

This of course begs a second question, from where does national identity arise? Unfortunately I cannot tackle this question now as I must take a phone call in a red box from the Queen as we are meeting for fish and chips after I finish my cup of tea.

Ben O’Keeffe graduated from King’s College London with an MA in International Political Economy in 2014. He currently works as a Consultant with Bellenden Public Affairs in London.

The post UK General Election 2015: Nationalism – The one thing everyone agrees on appeared first on Ideas on Europe.

Après quelques semaines d'exil au Maroc, le dictateur déchu du Burkina Faso, Blaise Compaoré, est revenu mi­-février s'installer en Côte d'Ivoire, où il avait déjà trouvé refuge dans les premières heures suivant son renversement par l'insurrection populaire de fin octobre. Jeune Afrique (17/02) apporte un témoignage de toute première importance pour comprendre les motivations de l'ancien dictateur. Selon « un diplomate africain », « la vie au Maroc ne plaît pas trop au couple Compaoré. Au début, Chantal (...) - 244 - mars 2015 / Burkina Faso, Blaise Compaoré, Salves

Les achats d'armes par des dictatures amies de la France servent parfois tout simplement à soutenir discrètement d'autres alliés, sur commande des services secrets. Les trafics d'armes et le maillage françafricain ont toujours fait bon ménage. Dès la fin des années 60, le Gabon et la Côte d'Ivoire ont par exemple pu servir aux barbouzes du réseau Foccart comme discrets relais d'approvisionnement en armes de la rébellion sécessionniste du Biafra, province riche en pétrole du Nigéria. Guerre en (...) - 244 - mars 2015 / Idriss Déby, Denis Sassou Nguesso, Gnassingbé Eyadema, Salves, Ventes d'armes

La France a enfin trouvé un client pour l'avion de chasse de Dassault : l'Egypte... dont le régime est aujourd'hui décrit comme l'un des plus répressifs de la planète. Petit rappel Après 30 ans au pouvoir, le dictateur Hosni Moubarak fut contraint à la démission en février 2011 par un vaste mouvement populaire, auquel se sont opportunément ralliés les généraux. Le candidat des Frères Musulmans, Mohamed Morsi, fut élu à la première élection présidentielle qui suivit, en juin 2012. Après avoir modifié la (...) - 244 - mars 2015 / Diplomatie, business et dictatures, Salves, Dictateurs (Amis de la France), Terrorisme, Ventes d'armes

La Russie et la Chine réaliseront pour la première fois dans l'histoire de leur coopération navale des exercices conjoints en Méditerranée. Prévus pour le mois de mai, ces exercices pourraient également se dérouler en mer Noire. Les exercices navals sino-russes...

En Irlande, le parti nationaliste Sinn Féin pourrait profiter d'un paysage politique en décomposition lors des prochaines élections législatives. Mais la principale menace pour les politiques d'austérité a pris une forme plus inattendue : le rejet massif d'une taxe sur l'eau courante. / République (...) / République d'Irlande, Démocratie, Eau, Élections, Politique, Service public, Privatisation, Crise économique - 2015/05

A hat nappal ezelőtt, április 25-én tartott togói elnökválasztásnak végül az lett az eredménye, amelyet előzetesen már lehetett sejteni (és itt a Mindennapiafrikán is többször volt róla szó), azaz Faure Gnassingbé könnyedén söpörte be a győzelmet a szavazatok 59%-ának megszerzésével, míg legnagyobb ellenfele, a szinte a teljes ellenzék támogatását élvező (az ellenzéki csoportok Küzdelem a Politikai Változásért néven koalícióba is tömörültek a minél jobb eredmény elérése érdekében) Jean-Pierre Fabre “csak” 35%-ig jutott. És ahogy azt előzetesen szintén lehetett sejteni, az eredményt a vesztes fél nem igazán hajlandó elfogadni, az ellenzék csalások tömegével vádolja a győzelmét már megünneplő Gnassingbét, többek között például azzal, hogy egyes szavazókörzetekben jóval többen szavaztak, mint ahányan az adott körzet névjegyzékében szerepeltek vagy hogy sokan a saját körzetükben nem is találták meg nevüket ugyanebben a névjegyzékben.

Mindezek ellenére az Afrikai Unió megfigyelői egyértelműen tisztának és demokratikusnak nevezték a voksolást, bár a teljes szavazástól való távolmaradásra felszólító (a részvétel nagyjából 50%-os volt mindösszesen) pártok egyikének, a Munkáspártnak a vezetője szerint az Afrikai Unió kizárólag diktátorok gyülekezete és nem igazán fordult elő a múltban, hogy az AU bármikor is kétségbe vont volna egy választási eredményt – ergó az egész megfigyelősdinek nincs értelme. Persze azért azzal is tisztában kell lenni, hogy az ellenzék már előzetesen számíthatott a vereségre, hiszen megosztottak voltak, a kampányuk szervezetlenre sikeredett és a mostani vádaskodás az Afrikában teljesen megszokott “mosakodásnak” a része. Az 1967 óta a Gnassingbe család által irányított Togóban az ellenzék apró öröme talán az lehet, hogy a főváros, Lomé továbbra is megőrizte ellenzéki támogatottságát, bár előnye ismét csökkeni látszik ebben a városban, míg fordított támogatottsági aránnyal Gnassingbe söpörte be a sikert fő támogatói bázisában, Észak-Togóban.

Úgy látszik tehát, hogy hiába kampányolt az ellenzék a “változás” jelszavával és mutatott rá a kormányzat korruptságára, egyrészt nem sikerült meggyőzni a választókat arról, hogy feladják a járt utat a járatlanért, másrészt nem is nagyon sikerült mozgósítaniuk támogatóikat – és ez alatt nem csak civileket értünk, hanem a kisebb politikai pártokat is, akik nem álltak be a közös ügy mögé, lásd fentebb a Munkáspárt példája. Ezzel szemben Gnassingbé tökéletes időzítéssel a választásokat megelőző hónapokban komoly beruházásokat eszközölt vidéken, új utak épültek és a mezőgazdaság is komolyabb fejlesztési támogatásokban részesült, ez pedig az előző mondatban elhangzott ellenzéki mellényúlásokkal együtt azt eredményezte, hogy ezúttal sem sikerült az ellenzéknek még csak a siker közelébe sem jutnia.

Szóval mi is a választás tanulsága? Egyrészt, hogy Togó már relatíve jó úton jár a demokrácia felé, hiszen magát a választást békében, normálisan sikerült lebonyolítani, másrészt viszont még nem sikerült ezen az úton végigérni, ezt mutatja a feldolgozási szakaszban kialakult feszült helyzet.

twitter.com/napiafrika

2 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Le Siroco est rentré dans le port de Toulon après sa dernière mission française, avant d’être désarmé.

Le mardi 21 avril 2015, la 128ème mission Corymbe a pris fin après trois mois de déploiement du TCD Siroco et de l’aviso Commandant Bouan dans le golfe de Guinée. C’était la dernière mission sous pavillon français du Siroco. Accompagné du Commandant Bouan, le Siroco est rentré le dimanche 26 avril 2015 à Toulon.

Encore jeune à dix-sept ans à peine, mais ne correspondant plus au schéma de la marine française, le Transport de Chalands de Débarquement (TCD) Siroco sera vendu dans quelques mois. Le TCD va être prématurément retiré du service suite à la diminution du format des moyens amphibies de la Marine nationale décidée lors de l’adoption du dernier livre blanc. La flotte française se contentera des Bâtiments de Projection et de Commandement (BPC) Mistral, Tonnerre et Dixmude, la construction d’un quatrième BPC pour remplacer le Siroco ayant été abandonnée.
Disposant encore d’un bon potentiel, puisque conçu pour être désarmé en 2028, le dernier TCD de la Marine nationale est proposé à la vente pour 80 millions d’euros. Le Chili est apparu comme une piste naturelle, ayant déjà acheté son sistership, l’ex-Foudre aujourd’hui Sargento Aldea, en décembre 2011. Le Brésil et le Portugal ainsi que l’Égypte pourraient également être intéressés.
Les opérations de retrait du service au sein de la marine française doivent débuter le mois prochain. Différents matériels qui ne feront pas partie de la cession, comme les antennes de communication par satellite Syracuse III, seront débarqués. Le bâtiment doit être placé en gardiennage à partir du 1er septembre avec un équipage réduit au minimum, soit une soixantaine de marins.
Long de 168 mètres pour une largeur de 23,5 mètres et un déplacement de 12 000 tonnes en charge, le TCD Siroco a été admis au service actif en décembre 1998. Armé par un équipage d’un peu plus de 250 hommes et femmes, il peut atteindre la vitesse de 20 nœuds et dispose d’une autonomie très importante, soit 11 000 milles à 15 nœuds. Le Siroco intègre différentes améliorations par rapport à son aîné l’ex-Foudre, entré en flotte en 1990, il peut grâce à sa capacité d’accueil servir au transport et au débarquement de troupes et de matériel aux opérations aéromobiles, au déploiement de forces spéciales. Capable d’accueillir 470 hommes de troupe, dont une trentaine d’officiers, le bâtiment dispose d’un pont de 1 000 m² pour le stockage de fret et de véhicules, y compris des chars lourds. Disposant d’un radier, long de 122 mètres et large de 14 mètres il peut abriter jusqu’à huit chalands de débarquement de type CTM. Le Siroco dispose également d’un hangar pour quatre hélicoptères et d’une grande plateforme pouvant accueillir simultanément deux machines, d’un pont mobile lui permettant de mettre en œuvre un troisième appareil et, ainsi, de renforcer une noria vers la terre. Le Siroco est également équipé d’importantes installations médicales, avec entre-autre deux blocs opératoires, deux salles de traitement pour les grands brûlés et 51 lits d’hospitalisation. Des infrastructures conçues pour assurer le soutien santé d’une mission humanitaire. Côté armement, le TCD dispose de solides moyens d’autodéfense, avec deux rampes doubles de missiles Mistral, trois canons de 30 mm et quatre mitrailleuses de 12,7 mm, auxquels s’ajoutent des brouilleurs ou encore un bruiteur remorqué.  Il peut aussi accueillir les états-majors avec des salles de réunions et moyens de communication.

A Jobbiktól akarja visszaszerezni Orbán elvándorolt szavazóit – ezt emelik ki a lengyel lapok is.

Alors que le tribunal pénal international mis en place pour juger les auteurs du génocide des Tutsi au Rwanda (le TPIR) en 1994 devrait fermer en 2015, seuls les tribunaux nationaux permettront désormais de juger les affaires qui ne l'ont pas encore été. En France, où bon nombre d'accusés de génocide résident, les obstacles matériels et politiques sont nombreux. Comme l'indique le Collectif des parties civiles pour le Rwanda (CPCR) dans un communiqué du 4 février, « le porte­-parole du TPIR a annoncé (...) - 244 - mars 2015 / Complicité de la France dans le génocide des Tutsi au Rwanda, Présumés génocidaires en France, Salves

Après le « Luxleaks » sur les accords entre le Luxembourg et des multinationales pour échapper à l'impôt (cf. Billets n°242, janvier 2015), le scandale du « Swissleaks » a révélé les noms de fraudeurs présumés ayant eu des comptes cachés dans une filiale suisse de la Banque HSBC il y a 8 ans, issus d'une liste qu'un ancien salarié, Hervé Falciani, avait déjà remis la liste à la justice. Entretien avec Lucie Watrinet, chargée de plaidoyer au CCFD-Terre Solidaire et coordinatrice de la Plateforme Paradis Fiscaux et (...) - 244 - mars 2015 / Paradis Fiscaux et Judiciaires, Salves, Développement, Affaires en France

General : On Saturday 2 May in Strasbourg and on Saturday 9 May in Brussels and Luxembourg, the European Parliament and other EU institutions will open their doors to the general public in order to celebrate Europe Day in a fun and festive way for the whole family.

Source : © European Union, 2015 - EP

At least that’s the forecast of ‘The Supplement’, a popular Sunday afternoon programme on French television (Canal+). Each week, it includes a trendspotting clip named ‘sexy tomorrow’, introducing a someone or something that may become a game changer.

In the edition of 26 April, the game changer was ‘Politico’, the American news site that just opened a Brussels office in Rue de la Loi (see the clip, in French of course, here). With a staff of more than 40, when most major traditional newspapers hardly have more than two permanent correspondents in the European capital, www.politico.eu certainly sees a future in Brussels for itself.

Some European media reacted with mixed feelings between scepticism and a bewildered welcome. The gist of reactions could perhaps be summed up as ‘Haven’t they understood that there is no European Public Sphere waiting for them?’ As a matter of fact, there is. One week of testing Politico suggests that it is very clearly aimed at the Brussels microcosm and hardly likely to be read beyond the bubble. Just subscribe to the ‘Brussels playbook’ sent out each morning and you will understand that this is for insiders. Who else would subscribe to a ‘Brussels playbook’ anyway?

For the anecdote, when one long-term Washington reporter of Politico told Barack Obama during a White House press conference that she would be moving to Brussels soon, his reaction was not to quip about how she would shake up the European Union, but a rather mediocre joke about how ‘Belgium must have been waiting for a good dose of Politico-style journalism’ (quoted from memory). Interesting to think that the American president spontaneously thinks ‘Belgium’ first, not ‘EU’. Maybe things have not changed so much after all since the days of George W. Bush? Obama’s recommendation to the lady about to leave for Brussels? ‘Try the waffles. They are delicious.’

Time will tell whether Politico will have a return on its remarkable investment. In order to be profitable, it will have to sell quite a few subscriptions to its professional information newsletters on healthcare, energy/environment and technology. If these pick up among the business and lobbying community, they may be indeed ‘sexy tomorrow’.

I wouldn’t bet on the tongue-in-cheek predictions of Canal+, though. In the edition of 22 March, the man hailed as ‘sexy tomorrow’ was Yanis Varoufakis, the Greek finance minister, who despite his seemingly limitless self-confidence may be more quickly ‘sexy yesterday’ than he thought. At least that’s what you can read in … Politico!

The post Brussels will be ‘sexy tomorrow’! appeared first on Ideas on Europe.

Retour sur la crise franco-ivoirienne de novembre 2004 (lire notre dossier dans Billets n°240, novembre 2014), dont le bilan tragique des morts fait état d'un Américain, neufs militaires français et environ 60 civils ivoiriens. Les crimes commis contre les civils ivoiriens par l'armée française dans les heures et les jours qui ont suivi le bombardement d'un camp militaire français installé dans un lycée de Bouaké le 6 novembre 2004, imprescriptibles puisqu'il s'agit de crimes contre l'humanité, n'ont (...) - 244 - mars 2015 / Côte d'Ivoire, Laurent Gbagbo, Salves, Armée française, Alassane Ouattara, Guillaume Soro

You’ll have noticed that I’ve been posting much less recently. It’s not just because life has been so blinking exciting since I got to Australia. It’s partly that there has been so little to say that’s related to EU issues and digital media. I will keep this blog going, not least for the Multilingual Day of Blogging (which I enjoy so much), but if you’re looking for my pearls of wisdom (ahem), then you can look at antoniamochan.com, or follow my Australian-focused Twitter account @antoniam.

Április 28-án az olasz haditengerészet átvette a negyedik FREMM-osztályú fregattját. A tengeralattjárók elleni hadviselésre felkészített CARABINIERE (F 593) a Fincantierit La Spezia hajógyárában került a flotta fennhatósága alá az olasz csendőrség alapításának 200. évfordulóján.

Oroszországban egy kétéltű műszaki páncélos létrehozását határozták el. A 2017-re majd 7 millió dollárból testet öltő fejlesztés nagy eséllyel egy már létező páncélozott jármű bázisán fog megvalósulni. A csak géppuskákkal felfegyverzett jármű kezelőszemélyzete a parancsnokból és a vezetőből fog állni, őket két további műszaki katona segítheti, akik számára szintén a jármű páncélozott terében kerül kialakításra hely.

Az elkövetkező 18 hónapban eldőlhet a dél-afrikai Denel Aviation CSH2A Rooivalk harci helikopter sorsa a gyártó szerint. Már tárgyalásokat kezdtek több reménybeli vásárlóval is, így a lehetséges beszerzések miatt újra kell majd indítani a típus gyártósorát. Erre természetesen hajlandók, sőt a továbbfejlesztésekre is készek erőforrásokat áldozni. A Rooivalk az afrikai kontinensen, a Kongói Demokratikus Köztársaságban végzett békefenntartó műveletek során keltette fel több állam figyelmét is. Ide 2013 novemberének elején vezényeltek néhány példányt, amik jelentős támogatásban tudták részesíteni a földi csapatokat pár nappal megérkezésük után.

Kínában végrehajtotta első repülését a Szuhoj Szu-27-es egy újabb helyileg módosított változata. A J-11D sárkányszerkezetében további helyeken (szárnyak, farokrész) került alkalmazásra kompozit anyag, elektronikája a J-16-on alapszik, így egy AESA antennájú rádiólokátorral is ellátták, légi célok elleni fegyverzetét szintén a legmodernebb PL-10 és a PL-15 rakéták alkotják.

Bolívia a tervek szerint jelentős katonai beszerzés előtt áll, legalábbis az ország lehetőségeihez képest. A légierő gépállományát, aminek igen csak gyenge gerincét jelenleg 6 kínai Hongdu JL-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgép mellett 14 öreg Canadair CT-133 Silver Star alkotja, a tervek szerint 20 korszerű vadászgéppel fogják megerősíteni. A beszerzésre pályázó gépek listája még nem teljes, hogy Oroszország, Kína és Franciaország mely típusokat ajánlotta fel, az még nem derült ki. De Brazília és Argentína ajánlata már szerepelt egy közleményben, így tudható, hogy az Embraer EMB 314 Super Tucano mellett a modernizált, harciasabb, szerkezetileg is megerősített FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) IA-63 Pampa GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat került szóba.

Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni. Megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során, a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

A bolíviai döntésnél az egyik legfőbb tényező az ár lesz, mivel az elkölthető keret igen szűkös, nagyjából 140 millió dollár. A szárazföldi haderő részére 40000 lőfegyver kerülne beszerzésre, nagyjából 40 millió dollár értékben.

Peruban a légierő átvette az első helyben összeszerelt KT-1P Woong-Bee turbóprop kiképzőgépet. Peru 20 KT-1P beszerzését határozta el 2012 novemberében 208,8 millió dollár értékben. Ezekből csak négy épült meg Dél-Koreában, az első kettőt 2014. októberében, míg a másik kettőt három hónappal ezek után adták át. A Korea Aerospace Industries licence által a többit már helyben készíti el a Seman cég dél-koreai részegységekből 2016-ig.

Áprilisban, Chilében is átvételre került az első, az USA-ból használtan beszerzett Lockheed Martin KC-130R Hercules. A 2009 óta tartós tároláson lévő, egykori tengerészgyalogos gép 2012. szeptemberében került felajánlásra 700000 dollár ellenében. Egy további KC-130R Hercules is hamarosan a chilei légierő színeiben fog pompázni, ennek a beszerzéséről 2013-ban született döntés és még ebben az évben, vagy 2016 elején átadásra fog kerülni.

Izraeli segítséggel valósulhat meg az argentin FMA IA 58 Pucara repülőgépek korszerűsítése. Az Elbit és IAI szakemberei már dolgoznak Cordobában egy példány átalakításán. Ez a régóta nem gyártott Turbomeca Astazou XVIG erőforrások helyett a 950 lőerős Pratt&Whitney PT-6-62 gázturbinákat kapja meg. Az 1970-es és 1980-as években gyártott gépből jelenleg mintegy 30 példány van még szolgálatban a 978 lóerős Turbomeca Astazou XVIG gázturbinás sugárhajtóművekkel ellátva. Múlt hónap végén Uruguay átmenetileg földre parancsolta az évtizedekkel ezelőtt Argentínától vásárolt FMA IA-58 Pucara csatarepülőgépeit.

A 35 éves szolgálati múltra visszatekintő típus öt példányát a futóműveknél és a Turbomeca Aztazou XVIG turbólégcsavaros gázturbináknál fellépő akut alkatrészhiány miatt kellett leállítani. Az 1. repülőszázad állományában lévő repülőgépeket a FAdeA (egykori FMA) segítségével próbálják meg újra repképes állapotba hozni. A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vélt az utóbbi időben, ezen próbálnak meg most segíteni az izraeliek. Az első átépített példánnyal 2016 márciusáig fognak teszteket végezni. Továbbá a FAdeA is elkezdet a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

USS NIMITZ (CVN 68).

Dassault Mirage IIID.

McDonnell RF-4C Phantom II.

EHI EH-101 Merlin HC.3.

Dassault Mirage IVP.

Airbus A310-304MRTT.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

McDonnell Douglas F-18D Hornet.

Dassault Mirage IIIRS.

Eurocopter EC-665 Tigre HAP.

Avro 698 Vulcan B.2A.