Agrégateur de flux

Burkina Fasóban sokat változott a világ ahhoz képest, mint amilyen néhány hónappal ezelőtt, 2014. októberében volt tapasztalható az országban, hiszen akkor egész Afrika büszkén és támogatóan figyelte, hogy a burkina fasói nép tömegtüntetésekkel távozásra kényszerítette a 27 éve uralkodó és egyre inkább diktatórikus irányba tolódó Blaise Compaoré elnököt – ezzel szemben most a hangulat egészen más jellegű, ahogy alig 25 nappal a Compaoré távozása óta hatalmon lévő ideiglenes kormány leváltását célzó októberi elnökválasztás előtt az elnöki testőrség puccsot hajtott végre, őrizetbe vette az ideiglenes elnököt, a miniszterelnököt és két miniszterét is.

Azt mindenki tudta, hogy a Diendéré Gilbert tábornok vezette katonai egység nem egyszerű eset, hiszen Compaoré mindig is különleges bánásmódban részesítette őket, a hadseregen belül egyedi elbánásban részesülnek, mások az anyagi juttatásaik is – így ergó, amikor még anno Isaac Zida ideiglenes miniszterelnök meg akarta nyirbálni ezeket a kiváltságokat és a hadseregbe akarta integrálni őket, azonnal fegyveres konfliktusig eszkalálódtak az események és csak törzsi vezetők beavatkozásával sikerült elkerülni a vérontást. Természetesen az akkori alku részeként beígért megemelt pénzügyi juttatásokat a kőkemény pénzügyi és gazdasági problémákkal küzdő állam a mai napig nem tudta teljesíteni, de még fontosabb, hogy a Compaoréhoz mindig is közel álló elnöki testőrség számára egyre sötétebb jövő közeledett a választásokkal, a választásokkal, amelyeken pont azokat az embereket, a Compaoré-vezetés egykori tisztviselőit nem engedték indulni (augusztusban több mint 40 választási jelöltséget utasítottak el), akiktől Diendéré és csapata státuszuk megmentését remélték.

Ráadásként az elnöki testőrség által mindig is támogatott Compaoré illetve magasrangú vezetőtársai ellen hazaárulás, gyilkosság és egyéb vádak kapcsán eljárás indult, szóval a folyamatosan a testőrség feje felett lebegő megszüntetési tervekkel együtt olyan helyzet jött létre az országban, ahol Diendéré számára az egyetlen esély a puccs volt. A puccsisták akciójuk után nem sokkal bejelentették a Diendéré vezette Demokratikus Nemzeti Tanács megalakítását megalakulását és azt is, hogy a választások megtartásra kerülnek majd egy későbbi időpontban, mégis igen feszültnek tűnik most a helyzet, főként, hogy a Nemzeti Ideiglenes Tanács (a testület, amely a békés demokratikus átalakulásért felelt Compaoré után) elnöke, Chérif Sy is elnöknek nyilvánította magát a miniszterelnök Zida házi őrizetbe kerülése után.

Az biztosnak látszik, hogy a nép csak igen véres áldozatok árán fog tudni beleszólni az események alakulásába, hiszen a puccs és egy esetleges Compaoré-rezsim visszatérésének hírére ezrek vonultak utcára tüntetni szerte az országban, de a megmozdulást éles lőszerek alkalmazásával, több halálos áldozat kíséretében az elnöki testőrség elfojtotta első körben. A legfrissebb hírek szerint ugyan Diendéré és a tanács szabadon engedte Michel Kafando ideiglenes elnököt, de ezt a hírt a tanácson kívül mindenki más cáfolta és az is biztos, hogy igen sok katona állomásozik az elnöki palota körül. Az Afrikai Unió túlságosan sokat nem habozott, egy nappal a puccs híre után azonnal bejelentette Burkina Fasó felfüggesztését a szervezetben, felszólított a korábbi helyzet helyreállítására és elrendelte szankciók bevezetését a “terroristáknak” nevezett puccs vezetőivel szemben.

Fentebb már ejtettem szót a puccsisták által túszul ejtett sokmillió emberről, akik viszont a mai napig (09.19.) nem hajlandóak elfogadni az események sorozatát, példának okáért a főváros, Ouagadougou több negyedében (Hamdalaye, Larlé vagy éppen Gounghin) mindenfelé barikádok vannak az utcákon, az emberek az éjszakákat is odakint töltik, Zogona körzetében pedig véres harcok voltak megint a testőrség egységei és a megmozdulók között. A reguláris hadsereg laktanyáinál jelenleg még mindig eléggé csend honol, pedig például Bobo-Dioulasso városában is a laktanyához vonultak az emberek, arra kérve a katonákat, hogy segítsenek az országot fogságba ejtő, hozzávetőleg 1200 katona elűzésében. A poszt végén pedig még egy utolsó kérdés és válasz, avagy hol volt Blaise Compaoré a puccs idején, egyáltalán van-e köze hozzá? Diplomáciai források szerint Marokkóban van ezekben a napokban, ahol július óta állt kórházi kezelés alatt és állítólagosan fogalma sem volt a puccsról, de most érdeklődve figyeli jóbarátjának akcióját és a következő napok fényében dönt majd következő lépéseiről.

twitter.com/napiafrika

3 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Oroszországban 21 évre emelnék a korhatárt, ami alatt nem árulnának szeszt. Mondjuk ezzel már négy éve próbálkoznak a törvényhozásban. A képviselők attól tartanak, hogy a lépés csak tovább növelné az amúgy is jelentős feketekereskedelmet és megugrana a mérgezések száma.

A lakosság zöme – állami felmérések szerint – támogatná, a fiatalok viszont ellenzik.

L'Union africaine a suspendu, vendredi, le Burkina Faso, à la suite du coup d'État militaire. Les présidents sénégalais et béninois, Macky Sall et Thomas Boni Yayi, sont à Ouagadougou pour tenter de faire infléchir le général Diendéré.

Új fegyver jelenik meg 2016-tól a szlovák haderőnél. Pozsony ugyanis a svéd Saab Dynamics Carl Gustaf hátrasiklás nélküli löveget szerzi be a hadsereg részére. Azonban a hazánkban is rendszeresített M3-as jelzésű fegyver jelenősen modernebb variánsa kerül majd meg vásárlásra. Ugyanis az M4-es esetében Szlovákia az első exportmegrendelő. A tavaly év végén bemutatott M4-es űrmérete továbbra is 84 milliméter, de tömege az M3-as 10 kilogrammjához képest már csak 6,7 kilogramm, míg a teljes hossz lecsökkent 985 milliméterre 1065 milliméterről. Ezen súlycsökkentést leginkább a titán béléscső és a kompozit külső burkolat alkalmazásával érték el a fejlesztők.

A kor követelményeinek megfelelően az M4-es Carl Gustafra felszerelhető célzórendszer képes adatokkal ellátni a programozható gyújtóval ellátott lövedékeket is. Ettől függetlenül természetesen a régebbi lőszerekkel is használható. Az M4-es további jellemzői a javított ergonómia, a béléscső élettartamát figyelő számláló, ami a betétcső 1000 lövést követő cseréjét teszi pontosan meghatározhatóvá, valamint egy biztonsági retesz, ami lehetővé teszi a lőszerrel töltött fegyver biztonságos szállítását.

Szeptember 14-én végrehajtotta első repülését az új szárnnyal, avionikával és hajtóművel ellátott Aero Vodochody L-39NG Albatrosz sugárhajtású kiképzőgép. A hajtómű a Williams International FJ44-4M-es jelzést viselő gyártmánya, míg a repülési műszereket a Genesys Aerosystems, illetve a HUD-ot a Speel Praha készítette el. A csehek igen hamar sort kerítettek az első felszállásra, ugyanis a hajtóművet csak három héttel ezelőtt szállította le a gyártó.

A cseh Zpravy.e15.cz információi szerint Prága majd 100 millió euró értékben 42 Nexter TITUS aknavédelemmel ellátott páncélozott szállító harcjármű beszerzése mellett döntött. A 6x6-os kerékképletű TITUS (Tactical Infantry Transport & Utility System) üresen 17 tonnás, míg felszerelve 23 és erre további 4 tonnás terhelés jöhet még. Szélessége 2,55 méter, magassága 2,73 méter és hossza 7,55 méter. Mozgatásáról egy 550 lőerős 6 hengeres Cummins motor gondoskodik egy Allison automata sebességváltóval közösen.

A kerekek közül csak a hátsó négy van meghajtva alapesetben, a 6x6-os hajtást csak a nehéz terepen kapcsolják be. A TITUS végsebessége 110 km/h, hatótávolsága 700 km. Belső terében a vezetőn és a parancsnokon kívül tíz lövész szállítására nyílik mód, fegyverzetét egy Nexter ARX20-as távirányítású fegyverállványra szerelhető, akár 20 mm-es gépágyú is alkothatja a kisebb űrméretű sorozatlövő fegyverek helyett. A 2019 és 2023 között átadásra kerülő páncélosok gyártásában a tatra is szerepet kap.

Július végén kellett volna megkapnia a német hadseregnek az első, 1215 darabos MG5 géppuskákból álló szállítmányát. A Heckler & Koch HK121-ese azonban műszaki problémák kiküszöböléséig visszatartásra került. A Bundeswehr 2013-ban rendelt meg egy keretszerződés értelmében minimum 7114, maximum 12733 darab MG5-öst az MG3-ok leváltására 113-270 millió amerikai dollár értékben. A hírek szerint az adagolási problémák megszüntetése miatt az új géppuskák első darabjai csak 2016-ban kerülnek majd átadásra.

Kielben a SUBCON 2015 konferencián találkozott egymással a német és az olasz haditengerészet küldöttsége, hogy megvitassák a felszín alatti erők jövőbeli növelési lehetőségeit. Az ukrán válságnak köszönhetően a Balti-tengerre sokkal több figyelem irányul Németországban. A hidegháború idején nagyjából 20 darab körül mozgott az akkori NSZK tengeralattjárókból álló erőinek nagysága, amit napjainkban hat, igaz messze modernebb tengeralattjáró alkot.

Az újraegyesítést követően egy 12 egységből álló tengeralattjáró flottát vizionáltak a haditengerészet vezetői az északi vizekre, ezt azonban a költségvetés megtorpedózta. A Type 212A osztályú tengeralattjárókból most továbbiakat szeretnének megépíttetni. Ugyanezt tervezik Olaszországban is ahol a Földközi-tenger déli partvidékén történtek miatt merült fel az igény további Type 212A tengeralattjárók megrendelésére. Róma tervei szerint négy egység megrendelése várható a közeljövőben.

A brit királyi haditengerészet AgustaWestland Merlin helikopter flottájának már 80%-a túl van a HM2-es szintre történő modernizáción. A 30 forgószárnyast számláló állományból eddig átadott helikopterek felszereltsége minden tekintetben teljes, így korlátozások nélkül képesek a rájuk rótt feladatok ellátására. A 38 HM1-es Merlinből 30 került átalakításra. Az amerikai Lockheed Martin segítségével létrehozott új változat gépenként 9-10 hónapig tartó munkálatot jelentett, ezek 2011 novemberében kezdődtek el az első Merlinen, ezt következő év negyedik negyedévben adták majd át a haditengerészet részére.

Az új kijelzők mellett gépenként 40 kilométernyi új kábel is beépítésre került a sárkányokba. Az eddig elkészült 24 példány 807 millió fontot emésztett fel. A HM2-es elsődleges feladata ugyanúgy a tengeralattjáró-vadászat, mint az HM1-es változatnak, azonban képes 16 katona, vagy 12 hordágyon fekvő sebesült szállítására, valamint kutató-mentő feladatkör ellátására is. A modernizált pilótafülke, a pontosabb navigációs rendszer, valamint a továbbfejlesztett tengeralattjáró észlelő rendszerek mellett, a jobb oldali ajtóba egy FN Herstal által gyártott M3M 12,7 mm-es nehéz géppuska kerül elhelyezésre.

Befejezte a pilóta nélküli helikopterekkel végzet vizsgálatok első szakaszát az AgustaWestland. A 2013-ban indult programhoz egy lengyel PZL-Swidnik SW-4-es helikoptert láttak el a személyzet nélküli repüléshez szükséges rendszerekkel. Az összesen 27 órányi repült időből és 22 szimulált hajófedélzeti leszállásból álló szakaszt három további részre bontották. Az első a beépített rendszerek ellenőrzésére szolgált, a másodikban egy repülőtéren haladó kamion által vontatott platformra kellett leszállnia a gépnek önállóan, míg a harmadikban a tenger feletti alkalmazhatóságot vizsgálta. Az AgustaWestland csapat elégedett az elért eredményekkel, most több helikoptertípust is vizsgálnak a majdani felmerülő követelmények minél jobb kielégítése véget.

Már négy Airbus Military A400M Atlas szállítógéppel hajthat végre szállítási feladatokat a RAF. A királyi légierő részére eddig már hét példányt adott át az európai gyártó, ezek közül három a haderőnem által igényelt fedélzeti elektronika beépítésének különféle fázisában található meg.

Az ebben a hónapban 1000 repült órát összegyűjtő Atlas egyre inkább kiszorítja a légi teherszállítás területéről az amerikai Lockheed Martin C-130J Super Herculest. Az amerikai gyártó persze nem szeretné veszi hagyni a brit piacot, ezért a tengeri járőrgépek frontja felöl indult új rohamra. Az SC-130J Sea Herc javaslat kissé kibővül, ugyanis a 10 C-130J a szokásos tengeri ellenőrző és felderítő, megfigyelő szerepen túl, egy a hajók és tengeralattjárók elleni fegyverzettel ellátott változatként léphetne a brit korona szolgálatába. Fedélzetén az AgustaWestland Merlin HM2-es helikoptereken is megtalálható rendszerek is fellehetők lennének.

Megnövelt üzemanyag mennyiségével 14 órát tölthetne utántöltés nélkül a levegőben. A hajók és tengeralattjárók felderítéséhez és megfigyeléséhez szükséges eszközökön túl a SC-130J Sea Herc a szárnyi alatt felfüggesztési pontokon, valamint a megnagyobbított futómű gondola mellső részében kialakított fegyvertérben képes lenne fegyverzet szállítására is. A szárnyakat is érintő átalakításokkal a gépek üzemideje további 25-30 év lehetne. A Lockheed Martin véleménye szerint időben történő megrendelés esetén a brit SC-130J Sea Herc 2020 előtt szolgálatba léphetne.

Svédországban a Saab az első acéllemez ünnepélyes vágásával elkezdte az első A26-os osztályba tartozó tengeralattjáró építését szeptember 4-én. A Kockums Stirling motorjával ellátott A26-os várhatólag 2022-benadják majd át a haditengerészet részére.

Egy távirányítású fegyverállvánnyal felszerelve mutatta a BTR-80-as páncélozott szállító harcjármű korszerűsített példányát az Uralvagonzavod. A 14,5 milliméteres KPVT géppuskával, lézertávmérővel, stabilizátorral, hőkamerával ellátott 6Sz21-es torony mellett a páncélost rácsos előtétpáncélzattal, légkondicionálóval, LED lámpákkal is ellátták.

Oroszország és India tárgyalásokat folytat a T-90MSz harckocsik lehetséges eladásáról. Új-Delhi számára egyre sürgetőbb a minél korszerűbb páncéloserő növelése a térségben tapasztalható erős fegyverkezés miatt. Erre jó lehetőséget kínál az orosz forrás, mivel a helyi Arjun program nem váltotta be a reményeket. Kérdés, hogy egy újabb orosz beszerzés, ami egy friss, még kipróbálatlan harckocsi megvásárlásával, vagy helyi gyártásával valósulna meg, mennyi buktatót hordozhat magában?

Két év múlva hajthatják végre az első, F-16-ról történő indításokat a török-amerikai együttműködéssel fejlesztett SOM-J csapásmérő robotrepülőgéppel. A 185 kilométeres hatótávolságú fegyvert a Roketsan és a Lockheed fejleszti, az F-35 belső fegyverkamrájának méreteit figyelembe véve. A 227 kilogrammos robbanófejet hordozó, képalkotó infravörös, műholdas és terepfelismerős navigációs rendszert is alkalmazó SOM-J a Linghtning II-en a Block 4.2-es szoftvercsomag megjelenésével válik majd bevethetővé.

Libanon állítólag szaúdi forrás után juthat hozzá hat Embraer A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképzőgéphez. A 462 millió dolláros beszerzés Washington áldását is viseli, mivel a gépek eladására rábólintottak a tengerentúlon.

Továbbfejlesztette az Elbit Systems a Skylark UAV-t. A Skylark I-LEX erősebb villanymotort és nagyobb felbontású érzékelőket kapott. A földi irányítórendszerrel már egy biztonságos, titkosított kommunikációs rendszerrel tarja a kapcsolatot. A földi irányítórendszer egyidejűleg már két Skylark I-LEX irányítására is képessé vált.

Mérlegelik a Pentagonban az utolsó ZUMWALT-osztályú hadihajó építési programjának leállítását. A USS LYNDON B. JOHNSON (DDG 1002), akárcsak másik két testvérhajójának beszerzési költsége 37%-al növekedett 2009 óta. Ez a LYNDON B. JOHNSON esetében 3,5 milliárd dolláros árcédulát eredményez, így felvetődött a kérdés, nem lenne-e takarékosabb a már 41%-ban elkészült egység építését félbeszakítani. Az építést végző General Dynamics Bath Iron Works decemberig készíti el tanulmányát, amiben az éppen aktuális árakat tünteti fel.

A Pentagon másik részéből is hallani kritikus hangokat az éppen most folyó fejlesztésekről. Egészen pontosan a Lockheed Martin F-35B-ről van szó. Olyan vélemények fogalmazódtak meg, melyek szerint a május végén a USS WASP fedélzetén történt legutóbbi próbák során a röviden fel és helyben leszálló típus csak úgy volt képes megfelelni a tengerészgyalogság elvárásainak, hogy az elvárásokat direkt a típus képességeihez igazították és igen távol álltak egy valós háborús helyzettől. A gépek megbízhatóságát szintén kétségbe vonták, állítólag volt olyan példány, ami több egymást követő felszállást is elhalasztott műszaki problémák miatt. Persze azt is meg kell említeni, hogy ennek az ellenkezője is előfordult, volt olyan gép, ami a számítottnál messze kevesebb meghibásodással tudta le a fedélzeti próbát.

Viszont a Northrop MQ-4C Triton személyzet nélküli tengeri járőrgép igaz sikerprogramnak tekinthető. A Pentagon elegendőek tartja a tervekben szereplő 70 darabos mennyiséget, ezeket öt bázison helyeznék el 2018-tól kezdődően. A típus 2018-tól kezdheti meg még bizonyos korlátozások betartásával repüléseit a világtengerek felett.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Pilatus PC-7.

Szu-22M4.

Agusta Westland Wildcat.

McDonnell Douglas F-15D Eagle.

Airbus A400M Atlas.

Hawker Hunter F58.

Antonov An-2.

Panavia Tornado IDS.

Harbin Z-19.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Dassault Mirage IVP.

Lockheed F-104G Starfighter.

North American F-86D Sabre.

Sikorsky CH-53G.

Antonov An-26T.

Boeing E-8C J-Stars.

Northrop-McDonnell Douglas YF-23.

Dassault Rafale C.

Avro 698 Vulcan B.2.

Szu-34 Fullback.

Douglas EA-3B Skywarrior.

 

The top United Nations humanitarian official for the Sahel today commended the immense generosity of the Government and host communities in Niger which are hosting those fleeing violence in neighbouring Nigeria, and called on the international community to take its responsibility for a greater share of the “humanitarian burden.”

"L’analyste politique Andreï Piontkovski assure que Poutine, avec son intervention en Syrie, s’efforce de ne sauver personne d’autre que lui-même en utilisant la porte de sortie nommée Bashar-al-Assad. Andreï Piontkovski prédit un échec complet de cette aventure politique. Poutine ne réussira pas, cette fois-ci, à berner l’Occident, mais contribuera à accroître le divorce de « l’élite nationale » russe avec son président."

United Nations Secretary-General Ban Ki-moon welcomed the release today of the Transitional President of Burkina Faso who was detained along with several other officials following this week’s coup d’état, and reiterated his demand that all those being held be freed immediately.

Széles Gábor, mint az Ikarus meghatározó tulajdonosa megtesz mindent, hogy azonnali hatállyal függesszék fel az Ukrajnába szállítandó buszokról szóló kereskedelmi tárgyalásokat, valamint a tartalék alkatrészek szállítását az ukrán fél részére, miután neve felkerült azon személyek listájára, akiket Ukrajna szankciókkal sújt a Krím félsziget és Oroszország újraegyesülésével, valamint a kelet-ukrajnai válsággal összefüggésben.

Elkezdődött a visszaszámlálás Moszkvában.

Több mint 213 ezren kértek védelmet a második negyedévben az Európai Unióban, 15 százalékkal többen, mint az év első három hónapjában. Minden harmadik személy Németországban kért menedékjogot, de a népesség arányában Magyarországon nyújtották be a legtöbb kérelmet.

The crisis we are all witnessing is a test of our humanity and responsibility. It causes many tensions and accusations among politicians and people in Europe. I have no illusions that Europe will need to deal with this challenge for many years to come. Therefore I would like us to focus on the overall approach to this crisis. 

Our response will not obscure the brutal reality however. We as Europeans are currently not able to manage our common external borders, hence some States decided to protect themselves by closing their national ones. The protection of the European community is our first duty and obligation and we have failed on this front. For too long our discussions have centred around shifting the responsibility onto others. There is a long list of issues where we could blame one another but it will not help us in finding a common solution. Today we must absolutely work out policies that we can implement in order to help each other. That is why I will ask all of us to honestly discuss what the EU can do to help its Member States in solving this problem. We will also need to discuss our responsibilities at a national level. No one should shy away from them because then we will be unable to build our joint European response based on unity and solidarity. Shifting the responsibility and putting the blame on one another must definitely come to an end. 

There are different experiences and perceptions within the EU and there are no easy solutions. Still it cannot be an excuse not to develop a comprehensive strategy or to build a sound migration policy that is effective and responsible while respecting our core values. The current 'migration policy' is a sum of despair of the victims fleeing war and persecution, of their determination in searching for a better life, of the cynicism of the smugglers, and too often, of the refugees and migrants' tragic fate. Therefore it is essential to establish a credible European migration policy. 

Besides discussing our overall approach to the crisis I want to address issues such as: help to the frontline Member States; cooperation with the Western Balkan countries, with Turkey and the countries bordering Syria; budgetary assistance to the High Commissioner for Refugees and the World Food Programme; and the implementation of our conclusions on return and readmission. We must also discuss diplomatic efforts in solving the Syria crisis. I will share with you my assessment of the situation after my visits in the countries of the Mediterranean region and the Middle East. 

There is however one issue which cannot wait. The World Food Programme needs money to provide food to 11 million people in Syria and in the region. The WFP has already cut substantially food support to refugees. I would like to appeal to all of you not to wait until our meeting and provide donations to the World Food Programme, in coordination with the ECHO. 

I hope we will be able to address all these challenges at our special meeting next Wednesday at 6pm. The President of the European Parliament will join us in the beginning of the meeting. After the exchange with President Schulz we will discuss the above-mentioned issues over dinner.   

I am looking forward to seeing you all in Brussels.     

D. TUSK

 

Die Krise, die wir alle derzeit erleben, stellt unsere Menschlichkeit und unser Verantwortungsbewusstsein auf die Prüfung. Sie verursacht umfangreiche Spannungen und Anschuldigungen zwischen Politikern und Völkern in Europa. Und wir brauchen uns nichts vorzumachen: Europa wird sich dieser Herausforderung auch längerfristig – auf Jahre – stellen müssen. Daher möchte ich, dass wir uns um einen Gesamtansatz zur Bewältigung dieser Krise bemühen. 

Unsere Reaktion kann jedoch nicht die brutale Realität verdecken. Wir sind – als Europäer – derzeit nicht in der Lage, das Management unserer gemeinsamen Außengrenzen sicherzustellen, und deshalb haben einige Staaten beschlossen, sich zu schützen, indem sie ihre nationalen Grenzen schließen. Der Schutz unserer europäischen Gemeinschaft ist unsere oberste Pflicht, und wir haben dabei versagt. Zu lange ist es bei unseren Beratungen nur darum gegangen, die Verantwortung auf andere zu übertragen. Die Liste der Punkte, bei denen wir uns gegenseitig die Schuld zuschieben könnten, ist lang, aber das wird uns nicht dabei helfen, eine gemeinsame Lösung zu finden. Es ist jetzt definitiv an der Zeit, Strategien zu erarbeiten, die wir umsetzen können, um uns gegenseitig zu helfen. Daher richte ich die Bitte an uns alle, ehrlich darüber zu beraten, was die EU tun kann, um ihre Mitgliedstaaten bei der Bewältigung dieses Problems zu unterstützen. Wir müssen darüber hinaus unsere jeweilige Verantwortung auf nationaler Ebene erörtern. Niemand sollte sich vor seiner eigenen Verantwortung drücken, da wir ansonsten keine gemeinsame europäische Antwort auf der Grundlage von Einheit und Solidarität erarbeiten können. Wir müssen endgültig damit aufhören, uns gegenseitig die Verantwortung zuzuschieben und die Schuld zuzuweisen. 

Es gibt in der EU unterschiedliche Erfahrungswerte und Betrachtungsweisen, und deshalb gibt es auch keine einfachen Lösungen. Dies darf jedoch nicht als Ausrede dafür dienen, keine umfassende Strategie zu entwickeln oder keine wirksame und verantwortungsbewusste Migrationspolitik – unter Achtung unserer grundlegenden Werte – aufzubauen. Die derzeitige "Migrationspolitik" ist die Summe der Verzweiflung der Opfer von Krieg und Verfolgung, ihrer Entschlossenheit, sich ein besseres Leben zu erkämpfen, des Zynismus der Schleuser, und allzu oft des tragischen Schicksals der Flüchtlinge und Migranten. Daher müssen wir unbedingt eine glaubwürdige europäische Migrationspolitik erarbeiten. 

Neben unserem Gesamtansatz zur Krise möchte ich unter anderem folgende Themen erörtern: Hilfe für die Mitgliedstaaten an den Außengrenzen, Zusammenarbeit mit den Ländern des westlichen Balkans, mit der Türkei und mit den Nachbarländern Syriens, Finanzhilfe für das Hohe Flüchtlingskommissariat und das Welternährungsprogramm sowie die Umsetzung unserer Schlussfolgerungen zu Rückkehr und Rückübernahme. Ferner müssen wir diplomatische Bemühungen zur Lösung der Syrienkrise erörtern. Ich werde Ihnen meine Einschätzung der Lage im Anschluss an meine Besuche in den Ländern des Mittelmeerraums und des Nahen und Mittleren Ostens mitteilen. 

Ein Punkt kann jedoch nicht so lange warten: Das Welternährungsprogramm benötigt Geld, um Lebensmittel für elf Millionen Menschen in Syrien und in der Region bereitzustellen. Es musste die Nahrungsmittelhilfe für Flüchtlinge bereits erheblich einschränken. Ich möchte an Sie alle appellieren, nicht bis zu unserer Tagung zu warten und sofort Spenden an das Welternährungsprogramm zu tätigen, in Abstimmung mit ECHO. 

Ich hoffe, dass wir all diese Herausforderungen auf unserer außerordentlichen Tagung am kommenden Mittwoch ab 18.00 Uhr angehen können. Der Präsident des Europäischen Parlaments wird zu Beginn der Tagung anwesend sein. Nach dem Austausch mit Präsident Schulz werden wir die obengenannten Themen beim Abendessen erörtern.   

Ich freue mich darauf, Sie alle in Brüssel begrüßen zu dürfen.     

D. TUSK

 

Ez a mindannyiunkat érintő válság humánumunk és felelősségérzetünk nagy próbája. Sok feszültséggel és vádaskodással jár Európa politikusai és népei körében egyaránt. Nincsenek illúzióim: ezzel a kihívással még évekig küzdenünk kell. Ezért most a válság általános megközelítésére szeretnék koncentrálni. 

Intézkedéseink azonban nem fedik el a brutális valóságot. Mi, európaiak jelenleg nem vagyunk képesek közös külső határaink igazgatására, ezért a tagállamok némelyike úgy döntött, hogy nemzeti határai lezárásával védi meg magát. Az európai közösség védelme elsődleges kötelességünk, és ezen a területen kudarcot vallottunk. Vitáink túlságosan sokáig csak arról szóltak, hogyan hárítsuk másra a felelősséget. Sok ügyben okolhatjuk egymást, de ez nem segít abban, hogy közös megoldásra jussunk. Most a legfőbb célunk olyan stratégiák kidolgozása, amelyeket végre is tudunk hajtani egymás megsegítése érdekében. Ezért arra fogok kérni minden résztvevőt, hogy őszintén vitassuk meg, az EU mit tud tenni azért, hogy támogassa a tagállamokat a probléma megoldásában. Beszélnünk kell a tagállami szintű felelősségekről is. Ezek elől senki sem futamodhat meg, mert akkor nem leszünk képesek olyan közös európai intézkedéseket hozni, amelyek az egységen és a szolidaritáson alapulnak. Egyszer és mindenkorra véget kell vetni a felelősség egymásra hárításának és egymás hibáztatásának. 

Az EU-n belül másként és másként tapasztaljuk és észleljük az eseményeket, és nincsenek egyszerű megoldások. Ez azonban nem lehet ürügy arra, hogy ne dolgozzunk ki átfogó stratégiát, illetve olyan működő migrációs politikát, amely hatékony és felelős, ugyanakkor tiszteletben tartja legfőbb értékeinket. A jelenlegi „migrációs politika” nem más, mint a háború és az üldöztetés elől menekülő áldozatok kétségbeesése, eltökéltségük, hogy jobb életet keressenek, az embercsempészek cinizmusa, és sajnos gyakran az, hogy a menekültek és a migránsok tragikus sorsra jutnak. Ezért elengedhetetlen egy hiteles európai migrációs politika kidolgozása. 

A válság általános megközelítésén túl az alábbi kérdésekre is ki szeretnék térni: a frontországoknak nyújtandó támogatás, együttműködés a Nyugat-Balkán országaival, Törökországgal és Szíria szomszédaival, költségvetési támogatás az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az Élelmezési Világprogramnak; valamint a visszaküldésről és a visszafogadásról szóló következtetéseink végrehajtása. Meg kell vitatnunk a szíriai válság megoldására irányuló diplomáciai törekvéseket is. A Földközi-tenger térségében és a Közel-Keleten tett látogatásomat követően megosztom Önökkel a helyzettel kapcsolatos meglátásaimat. 

Van azonban egy olyan ügy, amely nem tűr halasztást. Az Élelmezési Világprogramnak további forrásokra van szüksége, hogy élelemmel tudjon ellátni 11 millió embert Szíriában és a térségben. A világprogram már eddig is jelentősen csökkentette a menekültek élelmiszer-támogatását. Mindenkit arra szeretnék kérni, hogy még az ülés előtt adományozzanak az Élelmezési Világprogramnak a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságával egyeztetve. 

Remélem, hogy a szerdán 18 órakor tartandó rendkívüli ülésünkön az összes említett problémával foglalkozni tudunk majd. Az ülés elején az Európai Parlament elnöke, Martin Schulz is csatlakozik majd hozzánk. A vele folytatandó megbeszélést követően a fenti kérdéseket tárgyaljuk majd meg munkavacsora keretében.   

A brüsszeli viszontlátás reményében,     

D. TUSK

 

Almost every aspect of the security in Somalia is outsourced to deeply entrenched competing foreign interests of various shades. None of them are accountable to the Somali government. Not even the legally mandated African Union Mission to Somalia peacekeeping force—AMISOM.

Contrary to the noble services that it provided in its early years, AMISOM has become a serious liability to the stabilization and also the main obstacle to Somalia’s sovereignty. Like IGAD—the East Africa regional authority on development—AMISOM has morphed into a politico-security monster that does not honor its mandate. Currently, AMISOM is Ethiopia, and Ethiopia is AMISOM.

AMISOM played an aggressive role in legally ushering in the Ethiopian Trojan Horse. Along with Kenya, Ethiopia espouses a thinly disguised zero-sum objective. For the last decade, the Ethiopian military has been aggressively pursuing said objective. Today, Ethiopia is the de facto leader of the military campaign to fight al-Shabaab. And this is a serious problem.

Firsthand Experience

On November 2013, right before the Ethiopian troops were accepted into AMISOM, I received a formal invitation from AMISOM’s political office to attend an event intended to solicit the Somali diaspora’s support for the group. The event was to be held in a luxury venue in a third country, and it was to be attended by high level officials.

I thought to myself perhaps this would be a great opportunity to highlight why the inclusion of Ethiopian army into AMISOM would be disastrous and, in the process, persuade the African Union leadership to turn down Ethiopia’s offer.

So, I asked a simple question to the official: “If I joined you and in my presentation made a case against inclusion of Ethiopian forces into AMISOM would that be taken into consideration; also would it appear in your public literature?” Next day, I got his response: “Have you received details of the retreat?” I thought he forgot to answer my question, so I repeated it. Next day, I got his response: “Please send me a copy of your passport so we can process your travel arrangement”. I repeated my question for the third time. Next day I received his response: “I can’t beg you. If you are not interested, I am sure others will jump on this invitation”. So I responded: “I am sure you would match well.”

The message was clear: Welcoming Ethiopia into AMISOM was a fait accompli and the event itself was nothing more than a PR stunt to preempt any negative public sentiments.

Abyssinian Empire and Its Stooges

The “global war on terrorism” could not have been declared at a better time for Ethiopia. The late Prime Minister Meles Zenawi saw an opportunity to kill two birds with one stone. He could become a terror-preneur and position himself as the Horn of Africa’s Parvez Musharraf (former President of Pakistan) and generate for his nation its sorely needed resources and political backing to swallow Somalia, one piece at a time.

Meles was a Machiavellian visionary and a brilliant strategist. Though it was no secret that he came to power by the barrel of a gun and that he would only invoked the principles of ‘human rights’ and ‘democracy’ to hypnotize the progressive elements within his Western partners, he was lionized by neoconservatives.

In 2002, Ethiopia released its Foreign Affairs and National Security Policy and Strategy which lays out its foreign policy toward Somalia. “Somalia has become a haven and conduit for terrorists and extremists. Anti-peace elements are using the country as a base and place of transit in order to threaten Ethiopia’s peace.” Needless to say, at that time, Somalia was ruled by ruthless warlords who were never accused of ever having any religious affiliation.

In the same document, one of the main motives that compel land-locked Ethiopia to keep Somalia divided and to use all of its means to install a cardboard president in each region is stated: “starting from the port of Zeila […] to Kismayo, there are no less than seven ports in Somalia that can be used by different parts of our country.”

Contrary to the phrase often used by the beneficiaries of Ethiopia’s micromanagement of Somali political affairs, “Itoobiya waa dowlad eynu walaalo nahay” or Ethiopia is a brotherly state; states, due to their shifting interests and alliances, are never “brothers”. This naïve perception of international relations secures Ethiopia the privilege to maintain its embassy virtually within the presidential compound.

Keeping Political Stooges Dependent

Almost a decade since AMISOM assumed the peacekeeping mission, Somali soldiers still remain poorly-equipped and unpaid, thanks to a corrupt leadership busy squandering money in luxury hotels abroad. Within that context, it is hardly surprising that the Somali leadership depends on AMISOM for security.

In Somalia, fear is a traded commodity. And these phenomena play major roles in perpetuation of fear: ghost assassinations of patriotic civil servants with institutional memories, government officials, and activists; and periodical suicide bombings that never get investigated. AMISOM bomb experts are notoriously absent from the scene—with photo opportunities being the only exception.

Furthermore, AMISOM routinely manufactures insecurity by abruptly evacuating towns and territories gained from al-Shabaab. This is a tactic that Ethiopia was known to use in order to manufacture insecurity for political expedience. The latest were the evacuation of Burhakabe, El Salindi, and Kunturwarey. Al-Shabaab reoccupied all three areas. In Burhakabe, among other atrocities, they beheaded two brothers for “spying.” Meanwhile, al-Shabaab, which was estimated around 3,000 gunmen when the Ethiopian tanks rolled into the heart of Mogadishu almost a decade ago, is now an international corporation of terror that wreaks havoc in Somalia and Kenya, but not Ethiopia—supposedly its worst enemy.

Conclusion

Somalia has been kept in a state of political uncertainty and security catastrophe in which no level of the state security apparatus is independent or wholly operated and governed by Somalis.

Ethiopia seems to have taken a page out of the playbook of the global war on terrorism. In order to get leaders to dutifully march to the beating drums of jingoism, they must be psychologically terrorized beyond common sense. Neoconservatives were very effective in tightly managing this perception of reality.

Former President George W. Bush’s shining moment came when he was most vulnerable, despite the fact that he was being flown across the country to keep him safe in the immediate aftermath of 9/11. “In the thick fog of war, Bush heard (manufactured apocalyptic) reports that Camp David and the State Department had been attacked, that there was a fire in the White House, and that his ranch in Texas may have been targeted.”

President Hassan Sheikh Mohamud’s ‘shock doctrine’ moment or his total submission to Ethiopia and its zero-sum strategy came when al-Shabaab bypassed AMISOM barricades and attacked the presidential palace.

In conclusion, no peacekeeping operation can succeed without the support of the local population; and, under the Ethiopian de facto command, AMISOM’s credibility is beyond repair. As I stated in the conclusion of my article titled Somalia’s Sullied Security, I would like to reiterate my call for the Somali government to request UN Blue Berets to replace AMISOM. A similar call was recently made by the British think tank Chatham House.

Meanwhile, the fateful scenario of the stubborn python trying to swallow the wounded tiger continues to play itself out.

A napokban a Károli Gáspár Református Egyetemen mutatták be a nemrégiben megjelent hiánypótló Katonai Terminológiai Értelmező Szótárat. Az oktatási intézmény és Zrínyi kiadó gondozásában megjelent munkában, mely minden védelmi kérdésekkel komolyan foglalkozó jótét lélek polcára odakívánkozik, 8416 szó szerepel. Már csak azért is elkél, mert itt a Légierő Blogon sem árt tudnunk olykor, hogy miről is beszélünk pontosan :-)

Zord

Die Flüchtlingskrise hat in den vergangenen Tagen alles andere in den Schatten gestellt. Doch die EU-Innenminister einigten sich bei ihrem jüngsten…

Photograph by AFP

Minority groups in the Middle East who have been at the front lines against the war on terror have benefited from airstrikes in Iraq and Syria against strategic targets. While air strikes are effective to a certain degree, in a strategic sense they are tantamount to precision artillery. Artillery is there to support troops on the ground as opposed to dominating a battlefield by their sole application in a battle. Without material help using ground forces, groups like the Kurds, Yazidis and Arab Christians fight hard to achieve a stalemate in many cases. Help in the form of heavy weapons or added troops have been supplied in scarce amounts from Western countries, even though a defeat for those communities means almost certain slavery or death.

For many groups in Syria and Iraq, assistance in their fight to survive has come too late on almost every occasion. The hopelessness of many currently migrating to Europe comes from the realization that help on the ground is inefficient in keeping some of the oldest cultures alive, and there has been little to no attention given in Western media to the reality that with ancient structures, ancient cultures made up of real people are also becoming extinct.

When assistance has been given, it is often turned into an internal political issue in Western countries. This was addressed by a Kurdish community leader in Toronto who praised the Canadian government for its help with Kurds in Kobani. He highlighted the issue of why more help is not given to Kurds in Syria and Iraq. In his statement, he took aim at opposition leaders in Canada who want to remove all military help for the Kurds, yet wish to gain a job in government by falsely claiming that Canada has done nothing to help. The false narratives and lack of attention on the ground results in Kurdish fighters having little to no heavy weapons, which may result in their ultimate defeat.

The gaps in addressing issues in a reasonable time frame coming from the West since 2009 has done little to help minority communities in the region fight for their political freedoms and existence. With small militias from the region getting limited support on the ground, and the Iraqi army and their Iranian advisers also fighting to a stalemate, the only force in the region that can work as an effective heavy combat force continues to be the Syrian army of Bashar al-Assad. When a chemical attack pulled together Western powers to launch an assault on the Assad government, Russian diplomats negotiated the elimination of chemical weapons in Syria to keep the West at bay. Recently, Russia announced they would give ground support to the Syrian army, betting on the fact that the Syrian army will be the most capable fighting force to gain back ground in Syria.

Despite condemnation from the White House, Russia has decided to fill the gap that the West has left in combating threats in Syria. With limited support having a minimal effect in Syria and Iraq, Russian help and even Russian personnel may be the only option left for the West if they do not want to move beyond air strikes and equip minority groups fighting for their survival in Syria and Iraq. The obvious gap in assistance coming from the Obama administration has brought Russia closer to the Middle East. Western leaders would be hard-pressed to criticize Russia when their efforts have been so lackluster on almost every occasion.

With a defeat of the more dangerous groups by a Syria-Russia alliance, the West can decide whether or not to deal with Assad afterwards with whatever leverage is left. Until Sunni Arabs have a secure place in their traditional lands in Iraq and Syria, it is likely that the region will remain in a state of permanent revolution.

The release on 16 September of the long-awaited report by the UN Office of the High Commissioner for Human Rights (OHCHR) on its Sri Lanka investigation (OISL) is a dramatic advance that can help the country respond to its painful legacy of war. The report is a compelling examination of the abuses committed by all sides during the lengthy civil conflict and the steps required to pursue justice, accountability and reconciliation as part of democratic recovery. The UN Human Rights Council (HRC), which mandated the report, should demonstrate the same leadership by endorsing and supporting its conclusions and recommendations at the present session.

Szeptember 7. és 24. között kéthetes személyi mentési kiképzés (CJPRSC – Combined Joint Personal Recovery Standardization Course) zajlik a kijelölt magyarországi gyakorlótereken és repülőtereken. A kurzus célja a személyi mentésre bevethető többnemzeti erők tevékenységének összehangolása, a személyzetek képzése a tervezési fázistól a végrehajtáson át a tapasztalatok feldolgozásáig és természetesen az eljárások gyakorlása. 

A résztvevő repülőeszközök központi bázisa az MH Pápa Bázisrepülőtér, ahol szeptember 17-én a CJPRSC 2015 bemutatónapjára is sor került. Egy személyi kiemelési gyakorlat forgatókönyve sokféle lehet; egységétől elszakadt, sebesült katona vagy lelőtt gép személyzete is várhat a harci kutató-mentőkre és a kiemelésre. A bemutató során két hajózó kimentésére került sor.

A Lengyelországból érkezett két helikoptertípus egyike a Mi-24-es volt.

A francia légierő egyik SA330 Pumája a füvön nyűgözve.

Orrfutóját emeli a lengyelek PZL W-3 Gluszec helikoptere. A W-3-as harci kutató-mentő feladatokra specializált változatát a fülke feletti szenzortoronnyal, orr alatti 12,7 mm-es géppuskával, modernizált navigációs rendszerrel, többfunkciós és taktikai kijelzőkkel és önvédelmi rendszerekkel látták el. Az éjszakai műveletek miatt a személyzetek felszerelésének az éjjellátó szemüveg (NVG) is része.

Az olasz haditengerészet EH-101-esét tankolják a pápai üzemanyagosok kocsijából.

A szolnokiak Mi-8-asa a hangár előtti betonon. A háttérben a gyors tempóban épülő új irányítótorony emelkedik és nő a régi fölé.

Egy pápai traktor vontatja az olaszok harci kutató-mentő HH-212-esét.

*

A személyi mentést támogató repülőeszközök egyike, az olasz légierő istranai ezredének Afganisztánt is megjárt AMX-e kezdi a felszállást.

Miközben a két AMX nagyobb magasságban dolgozik, alattuk egy fegyveres A109-es géppár köröz. A belga könnyű helikopterek folyamatosan a leszállóhely légterében maradnak, személyzeteik a környéket tartják szemmel.

A mentésre két Super Puma érkezik. A spanyol forgószárnyasok az első rárepülésből kifordulnak és újabb megközelítést hajtanak végre.

A rejtőzködő hajózók színes füsttel jelzik a helyzetüket. A füst a viszonylag erős szél irányát is mutatja, bár az a hajladozó fákon is látszik.

Leszáll az első gép.

Amint földet ér, a kiemelő erők első katonái már kint is vannak és biztosítják a helikoptert. A kiemelő erők (EF - Extraction Force) feladatát magyar, spanyol, német, lengyel, svéd, olasz és francia katonák gyakorolják.

Egyikük a földre hasalva keresi az ellenséget.

A többiek egymást biztosítva nyomulnak előre.

Leszáll a második Super Puma is.

A katonák a helikopter jobb oldalán szállnak ki, a bal oldalt a fedélzeti lövész fegyvere biztosítja.

Az aljnövényzetben és a fák között lesben áll az ellenség. A szembenálló erők szerepében ezúttal magyar katonákat láthattunk. A 113 fős olasz kontingens után a legnagyobb létszámban, összesen 56 fővel a Magyar Honvédség vesz részt a kurzuson.

A kiemelő erők kirakása után a helikopterek felszállnak.

A katonák a felszállást biztosítják. 

A kiemelő erők katonái benyomulnak a fák közé. Az ellenséges erők elhelyezkedéséről az Agusták fedélzetéről is kaphatnak információt.

Az előőrs után a főerők is előrenyomulnak. A fegyverropogás a helikopterek érkezése óta folyamatos.

Megvannak a pilóták! A kiemelő erők egy része már a helikopterek fogadására készül.

Az addig biztonságos légtérben várakozó Super Pumák visszaérkeznek a kiemelésre.

Jelzés a helikopterek pilótáinak, ezúttal színes vászondarabbal.

Néhányan a visszavonulást fedezik.

Az egyik hajózó sérülése olyan, hogy hordágyon kell a helikopterhez szállítani, társa saját lábán megy a géphez.

Az első gép már felszállt, amint az utolsó katona is beszáll, a második is követi.

Addig semmi sem biztos, amíg a kutató-mentő gép biztonságos terület fölé nem ér. A spanyol fedélzeti lövész fegyvere mögül figyeli a helikoptere alatt elsuhanó terepet. 

A helikopterek elhagyják a környéket.

*

Visszatérnek Pápára a mentést fedező AMX-ek. A Litening célzókonténert hordozó gép átstartol és még egy körre megy leszállás előtt.

A kiemelést végrehajtó helikopterek egyike is leszálláshoz helyezkedik be. A forgószárnyasok is a futópályára szállnak le, utána gurulnak kijelölt állóhelyeikre.

A kiemelést fedező két Agusta az előretolt töltőpontra (FARP) száll le.

A pilóta a fülkéből jelez, hogy mehet a töltés és az olasz üzemanyagosok már töltik is a 109-est. A FARP-ok az olasz mellett brit, francia és holland személyzettel dolgoznak.  

Miközben a töltés zajlik, a háttérben újabb helikopterek érkeznek vissza Pápára. A franciák és a lengyelek a kiemelési bemutatóban nem vettek részt, nekik másutt akadt dolguk. A francia Puma a pályairányra fordul ...

... és kiengedett futóművekkel közelít a lengyel Mi-24-es is.

Az A109-es tartályai gyorsan megtelnek, a töltésnek vége és a töltőnyílás fedele is a helyén van már. 

Az olasz üzemanyagos visszaérkezik a tartálykocsihoz, az Agusta fedélzeti lövésze várja, hogy visszamehessen a helikopterhez. Mögöttük éppen véget ér a másik 109-es töltése.

Ismét levegőben a belga gépek, de csak azért, hogy 200 méterrel előrébb leszálljanak a gurulóúton kijelölt állóhelyükre.

A CJPRSC 2015 jelvénye. A fehér és fekete szárny a nappali és az éjjeli műveleti képességet, a kés a túlélést, a villám a kommunikációt jelképezi. A jelvény alatt látható szögesdrót a hadifogságra utal, de középen nem ér össze, hiszen sikeres mentés esetén a bajtársból nem lesz hadifogoly. 

Fotó: Szórád Tamás

On Saturday, September 26th IPI together with the governments of Chile and Norway, will co-host a high-level meeting featuring Chilean President Michelle Bachelet and Norwegian Prime Minister Erna Solberg, that will explore how governments, the UN and civil society together can advance women’s rights globally.

Click here for the live webcast beginning at 8:30am EST>>

Globally, the picture we are seeing of women’s rights and empowerment is a mixed one. There has been some progress in terms of women’s economic and political participation. At the same time, much more needs to be done in areas such as women’s legal rights and preventing violence against women, as well as to counter attacks on women’s rights by violent extremist groups and religious fundamentalists.

This year sees the 20th anniversary of the Beijing Platform for Action, the 15th anniversary of the adoption of UN Security Council resolution 1325 on Women, Peace and Security, and will also see the adoption of the Sustainable Development Goals. It therefore gives us an excellent opportunity to reflect on what has been achieved and identify strategies for the way forward.

IPI President Terje Rød-Larsen will give the opening remarks.