Agrégateur de flux

Novemberben Kerepesen és Tatabányán is afrikai hangulatot varázsolt a Magyar Afrika Társaság önkéntes csapata.

Október 26-án, immár másodszor, még napsütéses időben találkozhattunk Pécelen a szűrőnap felnőtt és gyerek résztvevőivel.

Tegnap este megérkezett Kampalába Kiss Anna, s ma kora reggel már tovább is indult Flaviával és Geofryval együtt Manafwa irányába.

Holnap (10.17. pénteken) indul újabb malawi missziójára Dr. Bodnár Judit és Dr. Lendvai Domonkos.

Mi magyarok nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy semmi nem akar tud minket megölni, amikor a saját országunkban kirándulunk, nyaralunk. Ebből aztán mindenféle kacifántos helyzetek adódnak. Kénytelenek vagyunk például túl közelről megnézni egy barnamedvét, megmarnak minket dolgok, megcsípnek, megharapnak, ha elhagyjuk ezt a biztonságos kis helyet. Nem vagyunk rá felkészülve, hogy a természet nem mindenütt a barátságosan döngicsélő méhekről szól, és bizony van veszélyesebb dolog a kullancsnál.

Kevesen tudják, hogy nagyon nem árt észnél lenni például az Adriai tenger partján, mert nem a tengeri sün jelenti a legnagyobb veszélyt. A tengeri állatokra inkább nem térnék ki, a víz nyilván tele van mindennel, ami csak megmarhat. Ezekre többé-kevésbé számít az ember, a strandokon általában van gyors segítség, a magyarok meg általában nem akkora tengerészek, hogy tömegével hagyják el a biztonságos zónákat a partok mentén. Viszonylag jól megúszhatóak ezért a vízi problémák.

Sajnos azonban a szárazföld is borzasztó veszélyes, lába meg a legtöbbünknek van, egy jó erdei/hegyi túra általában belefér a nyaralásba. Na, itt már nem árt résen lenni, pláne, ha szaladgáló gyerekek is vannak velünk, esetleg mindent megszaglászó kutya.

Egy rendkívül veszélyes balkáni lakosra szeretném felhívni azoknak a figyelmét, akik mostanság tervezik betuszkolni a felfújható unikornist a csomagtartóba. A találkozás megúszható körültekintéssel és elővigyázatossággal, de okozhat akár tragédiát is.

A vipera ammodytes, azaz a homoki vipera, szerbhorvátul poszkok. Ez a vipera mindössze 80-100 cm hosszúra nő, nagyon kedveli a dombok déli lejtőit, kövek, bozót, bokrok... Minden, ami egy kirándulás alkalmával körülvesz minket a Balkánon, az az ő kedvenc élőhelye. Jellegzetes szarvszerű "orráról" lehet felismerni, rendkívül erős mérge van, Európa legerősebb mérgét fecskendezi belénk, ha nem vigyázunk.

Egészen elképesztő hülyék is vannak amúgy például Horvátországban a nyáron. Ezt biztos sokan tapasztalták. A horvát hegyimentők kedvencei azok, akik elindulnak tangapapucsban mondjuk a Velebitre túrázni. Az ő esetükben a legtöbbször légi mentésre is szükség lesz.

Egészen különleges fajtája azonban a turistának az, aki elkezdi piszkálni az idegen országban talált kígyókat. A poskok például nem olyan, hogy érdemes bottal bökdösni, vagy kézzel csesztetni. Hagyni kell, hogy menjen a dolgára, ha van olyan szerencsénk, hogy észrevesszük időben. A kígyó amúgy a lábunk döngését érzékeli, és védett helyre húzódik általában mire odaérünk, nyilván nem várja a túrázókat az ösvény közepén harcra készen. Ennek ellenére egy elgurult labda, egy gyors pisilés a bozótban hozhat meglepetéseket. A Füstlakók című (Hrvoje Hitrec írta) jugoszláv ifjúsági regény szereplőjét, Dunját is így marja meg egy bokor ágán napozó poskok, pisilés közben. Na, mindegy. A lényeg, hogy nézzünk a lábunk elé és, ha találkozunk vele, ne bökdössük, ne csesztessük, ne akarjunk közös fotót vele, hagyjuk békén, a gyerek meg ne futkosson a dzsindzsában, mert ott lapulhat egy példány. 

Néhány éve egész Horvátország a hasát fogva röhögött, amikor az alábbi videó felkerült. Egy holland turista döntött úgy, hogy megfogja ezt a rendkívül veszélyes kígyót. Különdíjas, hogy a marás után elkezdi szívogatni a mérget az ujjából, hogy a száján át is bejusson egy adag a szervezetébe.

A poskoktól a helyiek  is nagyon félnek, a történelem során legendákat gyártottak róla, mindenféle nem létező tulajdonsággal ruházták fel. A nép úgy tartja, hogy a kígyó karikává tud hajlani, és úgy gurul le a domboldalon, meg nagyot tud ugrani, mint valami rugó, úgy csapódik ki. Ez nem igaz, ez egy közönséges vipera, de ezek a kitalált szuperképességek is jól mutatják, hogy mennyire nem játék a dolog. A kígyót az elmúlt században többször is irtották államilag, sokszor fizettek minden egyes megölt példányért, szinte kiirtották a Balkánról, de napjainkban már természetesen nem üldözik. Igaz, a helybeliek még ma is sokszor agyonverik, ha meglátják. Az alábbi videón egy poskok látható, akit idomárja hiába próbál ugratni, az csak nem akar (ez egy vicc).

A lényeg, hogy nézz a lábad elé, és ne rohangálj a bozótosban!

Ott lakik ráadásul az európai fekete özvegy is, ami meg ugyan egy gemkapocsnál nem nagyobb kis pókocska, de akkorát mar seggedbe... izomgörcsök, meg bénulás. Elég para, érdemes utánanézni.

Kevin Shannon bizony alaposan megszívatta Szerbiát. A brit férfi 2016-ban gyalogolta végig az országot, túrájáról beszámolt a média, jól rápörgött mindenki. Végre valaki, aki nem fél a szakállas kalasnyikovos szerbektől.

Shannon el is mondta, hogy milyen fantasztikus nemzet is a szerb, meg ilyen hasonló szívmelengető dolgokat, ami nagyon jól szokott esni Szerbiának. Ezúttal olyannyira jól esett, hogy miután a brit fiatalember belengette, hogy könyvet fog írni az utazásáról és a "meg nem értett országról", a Kickstarteren több mint 8500 fontot dobtak neki össze a projektre.

Vitathatatlan, hogy mintegy 900 kilométeres gyaloglása során Shannon jól megismerte Szerbiát, sőt kiismerte a szerb néplélek rejett zugait is. A durva átverés legalábbis erre enged következtetni.

Szerbia megítélését hosszú időre tönkretette a 90-es évek háborúkkal tarkított időszaka, és a szerbekre jól rászáradt az összes ellenük folytatott propaganda is. Róluk mindenkinek tömegsírok, gyújtogató szabadcsapatok és maffiózók jutnak eszébe. Világszinten ment tönkre az imidzsük.

Gondoljunk csak bele, még a legendás Grand Theft Auto IV. című világhírű játék bűnöző főszereplője is szerb volt: Niko Bellic. Niko a történet szerint persze harcolt a boszniai háborúban és Koszovóban is, meg a többi unásig ismételt klisé.

A világ a kilencvenes évek óta max bottal piszkálja őket, a szerbek pedig alig várják, hogy valaki végre azt mondja rájuk, hogy ez egy barátságos és vendégszerető nemzet. Kevin Shannont is a vállára vette az ünneplő tömeg, amikor bemondta, hogy ő ír egy könyvet, amiben kicsit javítja majd az országról kialakult képet. Össze is gyűlt sitty-sutty a pénz, amivel Shannon ugyancsak sitty-sutty köddé vált.

A Kiskstarter még őrzi a projekt sokat ígérő leírását, ahol borítótervek, digitális kiadás és külön fényképes kiadvány is szerel a célok között. Minden jel arra mutat azonban, hogy Kevin fantasztikus kalandjait a szerbek között senki sem fogja olvasni.

Százával próbálnak a boszniai hegyi ösvényeken Horvátországba jutni a migránsok. Ez derül ki a legújabb videóból, amely a helyi internetes lapokban bukkant fel. Egy kerékpáros testkamerája rögzítette a szokatlan túrázó csoportot.

Boszniából érkező hírek eddig is elég aggasztóak voltak, nem egy balesetről számoltak be a szarajevói lapok az utóbbi időben. Szakadékba zuhant, kőomlás alatt rekedt migránsokról szóló történetek heti rendszerességgel jelennek meg.

A horvátok az utóbbi időben a megnövekedett forgalom miatt jobban őrzik a határt, ez lehet az oka annak, hogy a migránsok a hegyeken át próbálnak az EU területére jutni. A tél közeledtével ez az eleve nem veszélytelen vállalkozás még sokkal rizikósabbá fog válni - figyelmeztet cikkében a Jutarnji.hr hírportál.

Rendhagyó, de nem túl hatékony módszerrel hosszabbították meg a forgalmikat Szerbiában. Ahelyett, hogy az új érvényességi időt a műanyag kártyára írták volna, adtak a regi forgalmi mellé egy igazolást. Ezen az igazoláson az szerepel, hogy a forgalmit meghosszabbították, és az igazolás alkalmas arra, hogy belföldön és külföldön is bizonyítsa ezt a tényt. Ott a szöveg nem ragozom.

Csakhogy ez nem igaz. Egészen ostoba helyzetbe kerültem emiatt a családommal. A beregsurányi határákelőn leszerelték a rendszámomat és elvették az érvényes forgalmit is. Végül a nyolchónapos gyerekemmel az éjszaka közepén ott találtam magam az ukrán határon az árokparton az áprilisi éjszakában.

Nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, csak azt tudtam, hogy ugyanezzel az igazolással jöttem be Magyarországra Röszkénél, és ott ugyanolyan rendőrök engedtek be, mint akik elvették a forgalmimat Beregsuránynál.

Kiderült, hogy a problémájuk a regisztrált, biztosított, érvényes müszakival rendelkező autómmal az volt, hogy a forgalmi érvényességét külön dokumentumban hosszabbították meg. Ez pedig a Bécsi egyezménnyel ellentétes. Most a szerb nagykövetségre várunk, mert magyar rendörök szerint csak trailerrel vihetem el a kocsit a pusztából.

Elég nagy a káosz a fejekben, mert még a szerb nagykövetségnél is elhangzott, hogy ez az igazolás csak belföldre jó. Ezzel a magyar hatóság is érvelt, ami ugyancsak totális abszurdum, hiszen a papíron ANGOLUL írja, hogy a KÜLFÖLDI HATÓSÁGOK SZÁMÁRA készült. Eleve milyen hülyeség ez? Meghosszabbítani a forgalmit BELFÖLDRE. Vicc. Semmi értelme. A lényeg, hogy mind, akik ilyen papírt kaptatok, ne menjetek vele külföldre, mert leszedik a rendszámotokat és hosszú napokat vesz el az életetekből mások hanyagsága.

Megdöbbentő alkotást lepleztek le Belgrádban. Nem kisebb alak kapott szobrot a szerb fővárosban mint Jurij Alekszejevics Gagarin. A szobor talapzatán azt írja: az ember, aki meghódította a világűrt. Minden kommentár felesleges.

Érdekes karácsonyi szokás Szerbiában a tábortűz. Szerbiában is a Julián-naptár szerint ünneplik, ezért január hatodikára esik szenteste, és január hetedike a karácsony napja.  A történet szerint a pásztorok, amikor értesültek Jézus születéséről, ágakat vágtak, és azzal indultak el köszönteni a megváltót, hogy tüzet rakhassanak, és megmelegedjen az újszülött.
A szerbek (és mások is) ilyenkor kivágnak egy fiatal tölgyet, és annak az ágait teszik a kályhába vagy más tűzbe. Esetleg csokorba fognak kisebb ágacskákat belőle, azt feldíszítik és úgy égetik el. A tűzből kipattanó zsarátnok darabok, szikrák nagy száma szimbolizálja azt a gazdagságot és gyarapodást, ami az új évben vár a tűzrakókra. Van, hogy egészen sokan jönnek össze meggyújtani egy "badnjakot" vagy többet. A Telegraf szerint idén a Balkán legnagyobb badnjakját gyújtották meg péntek este Belgrádban a Szent Száva Székesegyháznál.

Akit no commentben érdekel, hogy a vidéki Szerbiában mit csinálnak ilyenkor, aki szereti a szerb zászlóval bőségesen megtűzdelt traktorokat, a pálinkát, és felebaráti szeretetet, az ezt a videót indítsa el.

Written by Suzana Elena Anghel,

At three recent European Councils (December 2012, December 2013 and June 2015), the Heads of State or government have called for a deepening of the Common Security and Defence Policy (CSDP) namely by strengthening its crisis management dimension and further developing civilian and military capabilities. The June 2016 European Council reverted to security and defence policy with particular attention to the strengthening of the relationship with NATO, including on the development of complementary and interoperable defence capabilities.

But what are the achievements? Is there a way of measuring progress made over the past years? Is there a gap between intentions/declarations and deeds? What are the challenges and how to address them?

The European Parliamentary Research Service (EPRS) will address these questions at a roundtable discussion on ‘The European Council and CSDP: success or failure?’ on 27 September 2016, 13h30-15h00, in the European Parliament’s Library main reading room in Brussels. Participants at this roundtable debate are: Elmar Brok MEP, Chair of the European Parliament’s Committee on Foreign Affairs, General Jean-Paul Perruche, Former Director-General of the European Union Military Staff, Professor Alexander Mattelaer, Institute for European Studies, Vrije Universiteit Brussel (VUB), and Elena Lazarou, Policy Analyst, EPRS.

Registration
If you do not have an access badge to the European Parliament and are interested in attending the event, it is essential to register by Friday 23 September, using this link.

At the event the EPRS study on ‘The European Council and CSDP: Orientation and Implementation in the field of Crisis Management’ will be presented and discussed. This study assesses the planning, command and control of civilian and military CSDP missions and operations, progress made in developing civilian and military capabilities, particularly rapid response capabilities in the form of the EU Battlegroups, as well as challenges encountered during the force generation process, areas in which the European Council repeatedly called for further progress to be made.

Conan O'Brien showjában mutatták be, hogy hogy nézett ki kívülről az USA - Szerbia kosárlabda összecsapás az olimpia döntőjében. És tényleg.

Vanja Udovičić Szerbia ifjúsági és sportminisztere, egykori vízilabdázó kijelentette, hogy a kormány ajánlása szerint a szerb sportolóknak le kell vonulniuk a színpadról abban az esetben, ha koszovói sportolóval kellene szerepelniük az érmek átadásakor.

[...] Bővebben!

Három ország rendőrségének együttműködésével fogták el a szerb Pink Panther banda tagjait Barcelonában. A bűnözők leginkább ékszerüzleteket szerettek kirabolni európai nagyvárosokban. Az alábbi (nem túlzás drámainak nevezni) videón egy korábbi akciójuk látható.

[...] Bővebben!

Adiós Cuba, pozdrav Srbija!

Két jemeni, nemrég még Guantánamón raboskodó férfival bővült Szerbia lélekszáma.

[...] Bővebben!

Fellépett itt Kusturica és Goran Bregović (de nem együtt, mert nem beszélnek egymással), itt lett híres Boban Marković és családja, valamint egyszer itt járt a legendás Miles Davis, aki azt nyilatkozta, hogy nem tudta, hogy így is lehet trombitán játszani...

Balkáni zene, balkáni ételek-italok, balkáni atmoszféra... mi kell még? Hát, mondjuk az, hogy egy Vajdaságból elszármazott túravezető mutassa meg Neked mindezt. Az utazást ugyanis tiszteletbeli Serbia Insajdos kollégánk, Antscha szervezi, aki civilben tematikus utazási irodát üzemeltet, szlovákiai székhellyel. A jelentkezéssel siessetek, mert már csak 16 férőhely van a buszban. Vajdaságiak szerbiai becsatlakozással is jöhetnek – sőt, akár szállás nélkül is, természetesen arányosan olcsóbban.

[...] Bővebben!

Written by Marcin Grajewski,

Challenges to security in Europe will take centre stage at the NATO summit in Warsaw on 8-9 July when its heads of state and government will discuss issues ranging from Russia’s conflict with Ukraine and its growing military assertiveness to turmoil across the Middle East and North Africa, and the future of the military alliance.

This note highlights a selection of commentaries, studies and reports by some of the major international think tanks and research institutes on European security and defence published in the run-up to the NATO summit. More reports on the subject can be found in a previous edition of ‘What Think Tanks are thinking’ from in November 2015.

NATO Summit 2016: From reassurance to deterrence. What’s really at stake?
Barcelona Centre for International Affairs, June 2016

The Warsaw summit and the return of Western nationalism
Danish Institute for International Studies, June 2016

Warsaw summit
Atlantic Council, June 2016

NATO Summit 2016: NATO must reaffirm its “open door” policy
Heritage Foundation, June 2016

National priorities for the NATO Warsaw summit
German Marshall Fund, May 2016

NATO defence planning between Wales and Warsaw: Politico-military challenges of a credible assurance against Russia
Stiftung Wissenschaft und Politik, January 2016

What NATO for what threats? Warsaw and beyond
Istituto Affari Internazionali, December 2015

Preparing for NATO’s Warsaw summit: The challenges of adapting to strategic change
Danish Institute of International Studies, December 2015

Restoring the power and purpose of the NATO alliance
Atlantic Council, June 2016

Time to restore conventional deterrence-by-denial
Egmont, June 2016

A new strategy: Implications for CSDP
Clingendael, June 2016

All not quiet on NATO’s eastern front
Carnegie Europe, June 2016

A threat-based strategy for NATO’s southern flank
Carnegie Europe, June 2016

Security in the Baltic Sea Region: Activation of risk potential
Finnish Institute of International Affairs, June 2016

The future of Transatlantic security
Rand, June 2016

Evaluating future U.S. Army force posture in Europe
Centre for Strategic and International Studies, June 2016

NATO must stop crowding Russia
Cato Institute, June 2016

European defence: From strategy to delivery
Clingendael, May 2016

Embedding NATO into the European Union Global Strategy: The missing link?
European, May 2016

Closing NATO’s Baltic gap
International Centre for Defence Studies, May 2016

Russia: A test for Transatlantic unity
Transatlantic Academy, German Marshall Fund, May 2016

A historic reminder, an ever-present dilemma? Assessing Brexit’s potential consequences for European security
European Policy Centre, May 2016

Russian “countermeasures” to NATO are coming
Brookings Institution, May 2016

EUISS yearbook of European security 2016
European Union Institute for Security Studies, April 2016

Envisioning European defence: Five futures
European Union Institute for Security Studies, April 2016

For a “new realism” in European defense: The five key challenges an EU defense strategy should address
German Marshall Fund, April 2016

A new Helsinki needed? What security model for Europe?
Deutsche Gesellschaft für Auswärtige Politik, April 2016

The parliamentary dimension of defence cooperation
Clingendael, April 2016

European defence spending 2015: The force awakens
European Union Institute for Security Studies, April 2016

Do we need an EU army? Which way for the European security and defence cooperation
Mendel European Centre, March 2016

NATO’s guns point the wrong way
Friends of Europe, March 2016

NATO, the US and Baltic Sea security
Swedish Institute of International Affairs, February 2016

The annexation of Crimea: Lessons for European security
Fondation Robert Schuman, February 2016

Ensuring deterrence against Russia: The view from NATO’s front-line States
Heinrich Böll Stiftung, February 2016

Forces terrestres et réassurance: Quelles options pour l’Alliance?
Institut français des relations internationales, January 2016

The defence of Europe before European Defence: Returning to the Schuman method
Fondation Robert Schuman, January 2016

A stronger CSDP: Deepening defence cooperation
Clingendael, January 2016

Defence budgets and cooperation in Europe: Developments, trends and drivers
Istituto Affari Internazionali, Consortium of Think Tanks, January 2016

Reinforcing deterrence on NATO’s Eastern flank: Wargaming the defense of the Baltics
Rand, January 2016

NATO and European security: back to the roots?
Istituto Affari Internazionali, December 2015

The EU, Russia and the quest for a new European security bargain
Clingendael, December 2015

European strategy, European defence and the CSDP
Egmont, November 2015

L’Europe à la croisée des chemins: La politique de défense et de sécurité a besoin d’initiatives franco-allemandes
Institut français des relations internationales, November 2015

A boszniai Bileća település egyik szerb lakosát láthatjuk a felvételen, aki nagyon szorított Novaknak. A győzelemig tartó szurkolás is tartalmaz érdekes momentumokat, de a java csak az utolsó pont után jön.

(Első rész)

Vajdaságban, nem pedig: "a Vajdaságban" – egyébként ez is olyasmi, amiről a magunkfajta megismerszik, hiszen tartományunk nevét a szerbiai magyar szövegekben kizárólag névelő nélkül használjuk, míg a magyarországi sajtó valamiért kötelességének érzi, hogy ezt állandóan kijavítsa.

Vajdasági magyarnak lenni sok szempontból hasonló, mint bármilyen más kisebbséginek. Egyrészt a többségi társadalommal szembeni valós és vélt sérelmeink terhelnek minket, másrészt – jól vagy rosszul – két kultúrát is ismerünk. Valamennyire mindkettő hat ránk; paradox módon még azokra is, akik ha tehetnék, inkább megtagadnák akár a délszlávot, akár a magyart.

Egy vajdasági magyar bál logója, csuhajja – ez is sztereotípia a javából

A vajdasági magyarokat a szelídség, a jámbor beletörődés, az írott törvény tisztelete jellemzi, még akkor is, ha azok hátrányosan különböztetik meg. Az okok talán a síkvidék könnyebb átjárhatóságában keresendők – a sajátos mikroközösségeikben inkább öntörvényűekké váló, illetve sokszor magukra utalt hegyvidékiekkel, avagy a szigetlakókkal szemben. Gondoljunk csak a "vajmagyaroknál" harciasabb, a többségi románokkal könnyebben konfrontálódó székelyekre.

[...] Bővebben!

A szöveg eredetileg az újvidéki Forum Kiadó felkérésére íródott egy tervezett gyűjteményes kötetbe, közel egy évvel ezelőtt. Az elkészült dokumentumot a kiadónak határidőre elküldtük, azonban választ azóta sem kaptunk rá, ezért úgy gondoltuk, hogy itt az ideje publikálni. Az általunk leírt gondolatok a 2015. tavaszán érvényes közéleti állapotokat tükrözik.

Ezt az esszét két szerző írta. Mindketten szerbiai magyarok; egyikük Vajdaságból költözött Budapestre, másikuk pedig Magyarországról a szerb fővárosba. A Serbia Insajd blogon is közösen publikálnak évek óta (Styxxről és bikmakkról van szó). Két különböző ember véleménye nem feltétlenül egyezik meg mindenben. Közös nézőpontjukból azonban egy olyan egész született, amelyet vállalnak, s amelyről úgy tartják, hogy egyes következtetéseivel az olvasók is azonosulhatnak – bármelyik országban éljenek is.

A könyvben elvileg olyan írások kapnak helyet, melyek végső soron mind ugyanazt a témakört járják körül: milyenek vagyunk mi, kisebbségben élő magyarok? A kérdést szándékosan általános értelemben fogalmaztuk meg – noha jelen kötet igazából a vajdasági magyar lét jellemzőit boncolgatja –, mert úgy gondoljuk, hogy a számos különböző "határon túli" identitás végső soron nagyon hasonlít egymásra. Ebben a tekintetben tehát teljesen mindegy, hogy melyik államról, melyik többségi nemzetről van szó. Ahhoz, hogy a fenti kérdésre érdemben válaszoljunk, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy milyenek nem vagyunk.

[...] Bővebben!