Serbia Insajd

Mi magyarok nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy semmi nem akar tud minket megölni, amikor a saját országunkban kirándulunk, nyaralunk. Ebből aztán mindenféle kacifántos helyzetek adódnak. Kénytelenek vagyunk például túl közelről megnézni egy barnamedvét, megmarnak minket dolgok, megcsípnek, megharapnak, ha elhagyjuk ezt a biztonságos kis helyet. Nem vagyunk rá felkészülve, hogy a természet nem mindenütt a barátságosan döngicsélő méhekről szól, és bizony van veszélyesebb dolog a kullancsnál.

Kevesen tudják, hogy nagyon nem árt észnél lenni például az Adriai tenger partján, mert nem a tengeri sün jelenti a legnagyobb veszélyt. A tengeri állatokra inkább nem térnék ki, a víz nyilván tele van mindennel, ami csak megmarhat. Ezekre többé-kevésbé számít az ember, a strandokon általában van gyors segítség, a magyarok meg általában nem akkora tengerészek, hogy tömegével hagyják el a biztonságos zónákat a partok mentén. Viszonylag jól megúszhatóak ezért a vízi problémák.

Sajnos azonban a szárazföld is borzasztó veszélyes, lába meg a legtöbbünknek van, egy jó erdei/hegyi túra általában belefér a nyaralásba. Na, itt már nem árt résen lenni, pláne, ha szaladgáló gyerekek is vannak velünk, esetleg mindent megszaglászó kutya.

Egy rendkívül veszélyes balkáni lakosra szeretném felhívni azoknak a figyelmét, akik mostanság tervezik betuszkolni a felfújható unikornist a csomagtartóba. A találkozás megúszható körültekintéssel és elővigyázatossággal, de okozhat akár tragédiát is.

A vipera ammodytes, azaz a homoki vipera, szerbhorvátul poszkok. Ez a vipera mindössze 80-100 cm hosszúra nő, nagyon kedveli a dombok déli lejtőit, kövek, bozót, bokrok... Minden, ami egy kirándulás alkalmával körülvesz minket a Balkánon, az az ő kedvenc élőhelye. Jellegzetes szarvszerű "orráról" lehet felismerni, rendkívül erős mérge van, Európa legerősebb mérgét fecskendezi belénk, ha nem vigyázunk.

Egészen elképesztő hülyék is vannak amúgy például Horvátországban a nyáron. Ezt biztos sokan tapasztalták. A horvát hegyimentők kedvencei azok, akik elindulnak tangapapucsban mondjuk a Velebitre túrázni. Az ő esetükben a legtöbbször légi mentésre is szükség lesz.

Egészen különleges fajtája azonban a turistának az, aki elkezdi piszkálni az idegen országban talált kígyókat. A poskok például nem olyan, hogy érdemes bottal bökdösni, vagy kézzel csesztetni. Hagyni kell, hogy menjen a dolgára, ha van olyan szerencsénk, hogy észrevesszük időben. A kígyó amúgy a lábunk döngését érzékeli, és védett helyre húzódik általában mire odaérünk, nyilván nem várja a túrázókat az ösvény közepén harcra készen. Ennek ellenére egy elgurult labda, egy gyors pisilés a bozótban hozhat meglepetéseket. A Füstlakók című (Hrvoje Hitrec írta) jugoszláv ifjúsági regény szereplőjét, Dunját is így marja meg egy bokor ágán napozó poskok, pisilés közben. Na, mindegy. A lényeg, hogy nézzünk a lábunk elé és, ha találkozunk vele, ne bökdössük, ne csesztessük, ne akarjunk közös fotót vele, hagyjuk békén, a gyerek meg ne futkosson a dzsindzsában, mert ott lapulhat egy példány. 

Néhány éve egész Horvátország a hasát fogva röhögött, amikor az alábbi videó felkerült. Egy holland turista döntött úgy, hogy megfogja ezt a rendkívül veszélyes kígyót. Különdíjas, hogy a marás után elkezdi szívogatni a mérget az ujjából, hogy a száján át is bejusson egy adag a szervezetébe.

A poskoktól a helyiek  is nagyon félnek, a történelem során legendákat gyártottak róla, mindenféle nem létező tulajdonsággal ruházták fel. A nép úgy tartja, hogy a kígyó karikává tud hajlani, és úgy gurul le a domboldalon, meg nagyot tud ugrani, mint valami rugó, úgy csapódik ki. Ez nem igaz, ez egy közönséges vipera, de ezek a kitalált szuperképességek is jól mutatják, hogy mennyire nem játék a dolog. A kígyót az elmúlt században többször is irtották államilag, sokszor fizettek minden egyes megölt példányért, szinte kiirtották a Balkánról, de napjainkban már természetesen nem üldözik. Igaz, a helybeliek még ma is sokszor agyonverik, ha meglátják. Az alábbi videón egy poskok látható, akit idomárja hiába próbál ugratni, az csak nem akar (ez egy vicc).

A lényeg, hogy nézz a lábad elé, és ne rohangálj a bozótosban!

Ott lakik ráadásul az európai fekete özvegy is, ami meg ugyan egy gemkapocsnál nem nagyobb kis pókocska, de akkorát mar seggedbe... izomgörcsök, meg bénulás. Elég para, érdemes utánanézni.

Kevin Shannon bizony alaposan megszívatta Szerbiát. A brit férfi 2016-ban gyalogolta végig az országot, túrájáról beszámolt a média, jól rápörgött mindenki. Végre valaki, aki nem fél a szakállas kalasnyikovos szerbektől.

Shannon el is mondta, hogy milyen fantasztikus nemzet is a szerb, meg ilyen hasonló szívmelengető dolgokat, ami nagyon jól szokott esni Szerbiának. Ezúttal olyannyira jól esett, hogy miután a brit fiatalember belengette, hogy könyvet fog írni az utazásáról és a "meg nem értett országról", a Kickstarteren több mint 8500 fontot dobtak neki össze a projektre.

Vitathatatlan, hogy mintegy 900 kilométeres gyaloglása során Shannon jól megismerte Szerbiát, sőt kiismerte a szerb néplélek rejett zugait is. A durva átverés legalábbis erre enged következtetni.

Szerbia megítélését hosszú időre tönkretette a 90-es évek háborúkkal tarkított időszaka, és a szerbekre jól rászáradt az összes ellenük folytatott propaganda is. Róluk mindenkinek tömegsírok, gyújtogató szabadcsapatok és maffiózók jutnak eszébe. Világszinten ment tönkre az imidzsük.

Gondoljunk csak bele, még a legendás Grand Theft Auto IV. című világhírű játék bűnöző főszereplője is szerb volt: Niko Bellic. Niko a történet szerint persze harcolt a boszniai háborúban és Koszovóban is, meg a többi unásig ismételt klisé.

A világ a kilencvenes évek óta max bottal piszkálja őket, a szerbek pedig alig várják, hogy valaki végre azt mondja rájuk, hogy ez egy barátságos és vendégszerető nemzet. Kevin Shannont is a vállára vette az ünneplő tömeg, amikor bemondta, hogy ő ír egy könyvet, amiben kicsit javítja majd az országról kialakult képet. Össze is gyűlt sitty-sutty a pénz, amivel Shannon ugyancsak sitty-sutty köddé vált.

A Kiskstarter még őrzi a projekt sokat ígérő leírását, ahol borítótervek, digitális kiadás és külön fényképes kiadvány is szerel a célok között. Minden jel arra mutat azonban, hogy Kevin fantasztikus kalandjait a szerbek között senki sem fogja olvasni.

Százával próbálnak a boszniai hegyi ösvényeken Horvátországba jutni a migránsok. Ez derül ki a legújabb videóból, amely a helyi internetes lapokban bukkant fel. Egy kerékpáros testkamerája rögzítette a szokatlan túrázó csoportot.

Boszniából érkező hírek eddig is elég aggasztóak voltak, nem egy balesetről számoltak be a szarajevói lapok az utóbbi időben. Szakadékba zuhant, kőomlás alatt rekedt migránsokról szóló történetek heti rendszerességgel jelennek meg.

A horvátok az utóbbi időben a megnövekedett forgalom miatt jobban őrzik a határt, ez lehet az oka annak, hogy a migránsok a hegyeken át próbálnak az EU területére jutni. A tél közeledtével ez az eleve nem veszélytelen vállalkozás még sokkal rizikósabbá fog válni - figyelmeztet cikkében a Jutarnji.hr hírportál.

Rendhagyó, de nem túl hatékony módszerrel hosszabbították meg a forgalmikat Szerbiában. Ahelyett, hogy az új érvényességi időt a műanyag kártyára írták volna, adtak a regi forgalmi mellé egy igazolást. Ezen az igazoláson az szerepel, hogy a forgalmit meghosszabbították, és az igazolás alkalmas arra, hogy belföldön és külföldön is bizonyítsa ezt a tényt. Ott a szöveg nem ragozom.

Csakhogy ez nem igaz. Egészen ostoba helyzetbe kerültem emiatt a családommal. A beregsurányi határákelőn leszerelték a rendszámomat és elvették az érvényes forgalmit is. Végül a nyolchónapos gyerekemmel az éjszaka közepén ott találtam magam az ukrán határon az árokparton az áprilisi éjszakában.

Nem nagyon tudtam, hogy mit csináljak, csak azt tudtam, hogy ugyanezzel az igazolással jöttem be Magyarországra Röszkénél, és ott ugyanolyan rendőrök engedtek be, mint akik elvették a forgalmimat Beregsuránynál.

Kiderült, hogy a problémájuk a regisztrált, biztosított, érvényes müszakival rendelkező autómmal az volt, hogy a forgalmi érvényességét külön dokumentumban hosszabbították meg. Ez pedig a Bécsi egyezménnyel ellentétes. Most a szerb nagykövetségre várunk, mert magyar rendörök szerint csak trailerrel vihetem el a kocsit a pusztából.

Elég nagy a káosz a fejekben, mert még a szerb nagykövetségnél is elhangzott, hogy ez az igazolás csak belföldre jó. Ezzel a magyar hatóság is érvelt, ami ugyancsak totális abszurdum, hiszen a papíron ANGOLUL írja, hogy a KÜLFÖLDI HATÓSÁGOK SZÁMÁRA készült. Eleve milyen hülyeség ez? Meghosszabbítani a forgalmit BELFÖLDRE. Vicc. Semmi értelme. A lényeg, hogy mind, akik ilyen papírt kaptatok, ne menjetek vele külföldre, mert leszedik a rendszámotokat és hosszú napokat vesz el az életetekből mások hanyagsága.

Megdöbbentő alkotást lepleztek le Belgrádban. Nem kisebb alak kapott szobrot a szerb fővárosban mint Jurij Alekszejevics Gagarin. A szobor talapzatán azt írja: az ember, aki meghódította a világűrt. Minden kommentár felesleges.

 

Érdekes karácsonyi szokás Szerbiában a tábortűz. Szerbiában is a Julián-naptár szerint ünneplik, ezért január hatodikára esik szenteste, és január hetedike a karácsony napja.  A történet szerint a pásztorok, amikor értesültek Jézus születéséről, ágakat vágtak, és azzal indultak el köszönteni a megváltót, hogy tüzet rakhassanak, és megmelegedjen az újszülött.
A szerbek (és mások is) ilyenkor kivágnak egy fiatal tölgyet, és annak az ágait teszik a kályhába vagy más tűzbe. Esetleg csokorba fognak kisebb ágacskákat belőle, azt feldíszítik és úgy égetik el. A tűzből kipattanó zsarátnok darabok, szikrák nagy száma szimbolizálja azt a gazdagságot és gyarapodást, ami az új évben vár a tűzrakókra. Van, hogy egészen sokan jönnek össze meggyújtani egy "badnjakot" vagy többet. A Telegraf szerint idén a Balkán legnagyobb badnjakját gyújtották meg péntek este Belgrádban a Szent Száva Székesegyháznál.

Akit no commentben érdekel, hogy a vidéki Szerbiában mit csinálnak ilyenkor, aki szereti a szerb zászlóval bőségesen megtűzdelt traktorokat, a pálinkát, és felebaráti szeretetet, az ezt a videót indítsa el.

Conan O'Brien showjában mutatták be, hogy hogy nézett ki kívülről az USA - Szerbia kosárlabda összecsapás az olimpia döntőjében. És tényleg.

Vanja Udovičić Szerbia ifjúsági és sportminisztere, egykori vízilabdázó kijelentette, hogy a kormány ajánlása szerint a szerb sportolóknak le kell vonulniuk a színpadról abban az esetben, ha koszovói sportolóval kellene szerepelniük az érmek átadásakor.

[...] Bővebben!

Három ország rendőrségének együttműködésével fogták el a szerb Pink Panther banda tagjait Barcelonában. A bűnözők leginkább ékszerüzleteket szerettek kirabolni európai nagyvárosokban. Az alábbi (nem túlzás drámainak nevezni) videón egy korábbi akciójuk látható.

[...] Bővebben!

Adiós Cuba, pozdrav Srbija!

Két jemeni, nemrég még Guantánamón raboskodó férfival bővült Szerbia lélekszáma.

[...] Bővebben!

Ultimate Turbofolk Trip

Fellépett itt Kusturica és Goran Bregović (de nem együtt, mert nem beszélnek egymással), itt lett híres Boban Marković és családja, valamint egyszer itt járt a legendás Miles Davis, aki azt nyilatkozta, hogy nem tudta, hogy így is lehet trombitán játszani...

Balkáni zene, balkáni ételek-italok, balkáni atmoszféra... mi kell még? Hát, mondjuk az, hogy egy Vajdaságból elszármazott túravezető mutassa meg Neked mindezt. Az utazást ugyanis tiszteletbeli Serbia Insajdos kollégánk, Antscha szervezi, aki civilben tematikus utazási irodát üzemeltet, szlovákiai székhellyel. A jelentkezéssel siessetek, mert már csak 16 férőhely van a buszban. Vajdaságiak szerbiai becsatlakozással is jöhetnek – sőt, akár szállás nélkül is, természetesen arányosan olcsóbban.

[...] Bővebben!

A boszniai Bileća település egyik szerb lakosát láthatjuk a felvételen, aki nagyon szorított Novaknak. A győzelemig tartó szurkolás is tartalmaz érdekes momentumokat, de a java csak az utolsó pont után jön.

(Első rész)

4. Magyar sors Vajdaságban

Vajdaságban, nem pedig: "a Vajdaságban" – egyébként ez is olyasmi, amiről a magunkfajta megismerszik, hiszen tartományunk nevét a szerbiai magyar szövegekben kizárólag névelő nélkül használjuk, míg a magyarországi sajtó valamiért kötelességének érzi, hogy ezt állandóan kijavítsa.

Vajdasági magyarnak lenni sok szempontból hasonló, mint bármilyen más kisebbséginek. Egyrészt a többségi társadalommal szembeni valós és vélt sérelmeink terhelnek minket, másrészt – jól vagy rosszul – két kultúrát is ismerünk. Valamennyire mindkettő hat ránk; paradox módon még azokra is, akik ha tehetnék, inkább megtagadnák akár a délszlávot, akár a magyart.

Egy vajdasági magyar bál logója, csuhajja – ez is sztereotípia a javából

A vajdasági magyarokat a szelídség, a jámbor beletörődés, az írott törvény tisztelete jellemzi, még akkor is, ha azok hátrányosan különböztetik meg. Az okok talán a síkvidék könnyebb átjárhatóságában keresendők – a sajátos mikroközösségeikben inkább öntörvényűekké váló, illetve sokszor magukra utalt hegyvidékiekkel, avagy a szigetlakókkal szemben. Gondoljunk csak a "vajmagyaroknál" harciasabb, a többségi románokkal könnyebben konfrontálódó székelyekre.

[...] Bővebben!

A szöveg eredetileg az újvidéki Forum Kiadó felkérésére íródott egy tervezett gyűjteményes kötetbe, közel egy évvel ezelőtt. Az elkészült dokumentumot a kiadónak határidőre elküldtük, azonban választ azóta sem kaptunk rá, ezért úgy gondoltuk, hogy itt az ideje publikálni. Az általunk leírt gondolatok a 2015. tavaszán érvényes közéleti állapotokat tükrözik.

Ezt az esszét két szerző írta. Mindketten szerbiai magyarok; egyikük Vajdaságból költözött Budapestre, másikuk pedig Magyarországról a szerb fővárosba. A Serbia Insajd blogon is közösen publikálnak évek óta (Styxxről és bikmakkról van szó). Két különböző ember véleménye nem feltétlenül egyezik meg mindenben. Közös nézőpontjukból azonban egy olyan egész született, amelyet vállalnak, s amelyről úgy tartják, hogy egyes következtetéseivel az olvasók is azonosulhatnak – bármelyik országban éljenek is.

1. Szerbmagyar identitás

A könyvben elvileg olyan írások kapnak helyet, melyek végső soron mind ugyanazt a témakört járják körül: milyenek vagyunk mi, kisebbségben élő magyarok? A kérdést szándékosan általános értelemben fogalmaztuk meg – noha jelen kötet igazából a vajdasági magyar lét jellemzőit boncolgatja –, mert úgy gondoljuk, hogy a számos különböző "határon túli" identitás végső soron nagyon hasonlít egymásra. Ebben a tekintetben tehát teljesen mindegy, hogy melyik államról, melyik többségi nemzetről van szó. Ahhoz, hogy a fenti kérdésre érdemben válaszoljunk, mindenekelőtt azt kell meghatároznunk, hogy milyenek nem vagyunk.

[...] Bővebben!

Megérkezett a jugó űrkutatásról szóló, várva várt film (Olvasónk, Antscha vendégposztja)

A Serbia Insajd részletesen foglalkozott a témával négy évvel ezelőtt, amikor a szlovén Virc testvérek (Žiga és Boštjan Virc) elkezdtek dolgozni a dokumentumfilmen. Azóta jóval több idő telt el annál, amit a készítők elterveztek; olyan "csekély" probléma miatt, mint a pénzügyek kérdése. Szerencsére az HBO Europe átvette a finanszírozást, így a film végre elkészült, a közönség – remélhetőleg nem csak az ex-jugoszláv nézők – nagy örömére.

A premier a New York-i TriBeCa Filmfesztiválon lesz április 13-24. között, a mozikban pedig májustól vetítik a filmet. Bízunk abban, hogy ez a régiónkra is vonatkozik, nem csak USA-ra. Jobb egyszer látni, mint százszor hallani, illetve olvasni róla... Tehát íme, a film trailere:

[...] Bővebben!

900 darab egydinárossal érkezett a helyi "Parking Servis" pénztárához egy férfi Nis városában. Az elképedt pénztárosnak azt mondta, nincs papírpénze, elhozta minden pénzét, össze kellett törnie a malacperselyt, azért a sok apró. A parkolási társaság munkatársának egyenként ellenőriznie is kellett a pénzérméket, hiszen könnyen összetéveszthetők az érvényes és a forgalomból kivont egydinárosok. 

A 150. belgrádi derbin készülő riport, amelyben a két csapat fanatikus szurkolói, vagyis a Delije és a Grobari ultrái szólalnak meg, egy nagyobb lélegzetű dokumentumfilm első felvonása lesz. Azért is kell nagy levegőt venni hozzá, mert a "Daliák" és a "Sírásók" (ahogy a Crvena Zvezda és a Partizan leghírhedtebb szurkolói csoportjait nevezik) tényleg nem szarral gurigáznak, mint ahogy a mellékelt ábrák is mutatják).

A forgatókönyv szerint a film célja távolról sem a huliganizmus jelenségének ábrázolása, hiszen vidékünkön amúgy sem kell mindezt külön bemutatni. Ilyen filmek korábban is készültek már. Ami viszont ritkán hangzik el, az az, hogy a fociultrák tevékenysége nem kizárólag a stadionok környékére lokalizálódik, sőt, igazából azt is lehetne mondani, hogy a focihoz van a legkevesebb közük. Elegendő egyetlen nevet említenünk, hogy ez mindenkinek rögtön világos legyen, és ez nem más, mint Željko Ražnatović, vagyis Arkan. Noha ő ténylegesen a Zvezda vezérszurkolója volt (később pedig saját csapatot is gründolt), mégsem erről híres igazán, hanem háborús tevékenységéről.

[...] Bővebben!

A PDD Zagreb drámai ütközetben maradt alul a Veszprémmel szemben (27:25) és ezze elszenvedte a hetedik vereségét is a BL csoportkörben. Hogy milyen keményen harcoltak a horvátok, az is jól mutatja, hogy Luka Šebetić konkrétan otthagyta a fogát. A játékos a PDD Zegreb Facebook oldalán dicsekedett el a harci sérüléssel.

Szinte csodával határos módon úszta meg a beillesztett videón látható balesetet egy 76 éves férfi kedden délelőtt Begrádban. A felvétel készítője elmondása szerint azért posztolta az anyagot az interneten, hogy a gyalogosok lássák, milyen hamar kerülhetnek életveszélyes helyzetbe, ha kiugranak az autók elé. A belgrádi forgalom egyébként sem életbiztosítás, sokszor az erősebb, és erőszakosabb közlekedőnek van elsőbbsége. Az ilyen gerilla átkelések egyenesen a kamikaze kategóriába esnek.

A 76 éves ember 6 sávon próbált meg átkelni egy olyan helyen, ahol kerítés is áll az út közepén. A kommentelők szerint a kamikaze gyalogos mindennapos jelenség a belgrádi utakon. A Blic napilap megkereste a kórházat, amely ellátta az idős embert. Azt közölték, hogy a páciens kisebb sérüléseket szenvedett csupán, és nem tartották bent.

Bizarr jelenettel indult az újvidéki tévések munkanapja. A Vajdasági Televízió riportere éppen az újvidéki bolhapiacról jelentkezett be a pénteki reggeli műsorba, amikor egy a stáb mellett elhaladó férfi fegyvert vett elő, és megelengette a kamera előtt. A riporter szemrebbenés nélkül végigmondta a szövegét.