Depuis un an, le projet Bretagne et diversité, permet de conserver la mémoire des thématiques et des peuples invités au Festival de cinéma de Douarnenez. Dernier focus en ligne : Peuples des Balkans, avec pas moins d'une trentaine de films mis à disposition, dont beaucoup en intégralité.
En 2006, le Festival de Douarnenez était consacré aux Peuples des Balkans. Neuf ans plus, Bretagne et diversité revient sur cette cinématographie, en s'interrogeant à nouveau sur la région....
Inventaire en cours : (...)
Depuis un an, le projet Bretagne et diversité, permet de conserver la mémoire des thématiques et des peuples invités au Festival de cinéma de Douarnenez. Dernier focus en ligne : Peuples des Balkans, avec pas moins d'une trentaine de films mis à disposition, dont beaucoup en intégralité.
En 2006, le Festival de Douarnenez était consacré aux Peuples des Balkans. Neuf ans plus, Bretagne et diversité revient sur cette cinématographie, en s'interrogeant à nouveau sur la région....
Inventaire en cours : (...)
Depuis un an, le projet Bretagne et diversité, permet de conserver la mémoire des thématiques et des peuples invités au Festival de cinéma de Douarnenez. Dernier focus en ligne : Peuples des Balkans, avec pas moins d'une trentaine de films mis à disposition, dont beaucoup en intégralité.
En 2006, le Festival de Douarnenez était consacré aux Peuples des Balkans. Neuf ans plus, Bretagne et diversité revient sur cette cinématographie, en s'interrogeant à nouveau sur la région....
Inventaire en cours : (...)
Depuis un an, le projet Bretagne et diversité, permet de conserver la mémoire des thématiques et des peuples invités au Festival de cinéma de Douarnenez. Dernier focus en ligne : Peuples des Balkans, avec pas moins d'une trentaine de films mis à disposition, dont beaucoup en intégralité.
En 2006, le Festival de Douarnenez était consacré aux Peuples des Balkans. Neuf ans plus, Bretagne et diversité revient sur cette cinématographie, en s'interrogeant à nouveau sur la région....
Inventaire en cours : (...)
Depuis un an, le projet Bretagne et diversité, permet de conserver la mémoire des thématiques et des peuples invités au Festival de cinéma de Douarnenez. Dernier focus en ligne : Peuples des Balkans, avec pas moins d'une trentaine de films mis à disposition, dont beaucoup en intégralité.
En 2006, le Festival de Douarnenez était consacré aux Peuples des Balkans. Neuf ans plus, Bretagne et diversité revient sur cette cinématographie, en s'interrogeant à nouveau sur la région....
Inventaire en cours : (...)
Dr. Szöllősi Gyulát, a Palicsi- és a Ludasi-tó kutatóját, hidrobiológust, nyugalmazott egyetemi tanárt, Szabadka város napján díszpolgárrá avatták. A 90 éves kutató rendkívül vitális. Autót vezet, könyvet ír, Szegeden könyvtárba jár. Szakcikkei hetven folyóiratban láttak napvilágot, hét kötete is megjelent, melyek közül A Palicsi-tó elhalása és felújítása című könyve a Palicsi-tó szanálásának folyamatát dolgozza fel, s máig alapműnek számít. A tanár úr a díszpolgári cím átvételekor a következőket mondta: „életem során voltam lapkihordó, napszámos, asztalossegéd, gimnáziumi tanár és az Építőmérnöki Kar professzora is, mégis munkásságom legfontosabb része a kutatói munka volt, amelynek során a természetet kutathattam.”
Dans un rapport de 27 pages publié le 18 août ("The Intelligence Community and Its Use of contractors: Congressional Oversigjht Issues"), le CSR (Congressional Research Service) se penche sur la question du contrôle des employés des firmes civiles qui travaillent pour les 17 agences US de renseignement.
Ces 17 agences sont les suivantes:
"Office of the Director of National Intelligence (ODNI); Central Intelligence Agency (CIA); National Security Agency (NSA); Defense Intelligence Agency (DIA); National Geospatial-Intelligence Agency (NGA); National Reconnaissance Office (NRO); Bureau of Intelligence and Research, Department of State; Office of Intelligence and Analysis, Department of the Treasury; Office of Intelligence and Analysis of the Department of Homeland Security (DHS); the intelligence elements of the Army, Navy, Air Force, Marine Corps, Coast Guard, Federal Bureau of Investigation (FBI), Drug Enforcement Administration (DEA), and Department of Energy (DOE)".
Cliquer ici pour accéder au rapport.
Le rapport essaie surtout de quantifier le nombre de ces contractors. Il précise qu'aucun recensement n'a été effectué avant 2006 et qu'il a fallu attendre 2008 pour disposer de données officielles diffusées par l'Associate Director of National Intelligence for Human Capital.
Pour l'année fiscale 2007, les contractors représentaient 27% des effectifs totaux de la communauté du renseignement (l'intelligence community ou IC), effectifs totaux qui s'élevaient à 100 000 militaires et civils. Ces privés travaillaient dans les domaines suivants:
- collecte du renseignement et opérations: 27%
- soutien technologique: 22%
- analyse: 19%
- soutien au management: 19%
- R&D: 9%
- soutien à la gestion des missions: 4%
81% de ces contractors travaillaient dans la région de Washington, dont près des trois-quart d'entre eux dans les locaux des agences de renseignement. M
Des chiffres pour les années fiscales 2009 et 2010 témoignent d'une baisse du pourcentage, les contractors ne représentant alors que 24% des effectifs totaux. Par la suite, aucune donnée chiffrée ne semble avoir été compilée ou officiellement diffusée. Mais le rédacteur du rapport du CSR qualifie ces deux années de "brève période" de baisse de ce pourcentage qui serait actuellement, selon d'autres sources non officielles, de 28%.
Même opacité ambiante quant aux effectifs de l'IC: une fact sheet d'octobre 2011 (la plus récente que j'ai trouvée) parle d'un peu plus de 100 000 employés civils et militaires et c'est le chiffre retenu par Jeffrey Richelson dans la 7e édition (2015) de son livre The U.S. Intelligence Community. On ne devrait guère en apprendre plus lors du prochain Intelligence & National Security Summit des 9 et 10 septembre prochain à Washington (lire ici).
A Zentai Alapfokú Bíróság előtt az elmúlt nyolc hónap alatt közel hatezer ügy szerepelt, azzal, hogy ennyi ügyet ennyi idő alatt a meglévő bírói létszámmal fizikai lehetetlenség lett volna letárgyalni. Amint azt a bíróság szóvivője, Dušan Mostarski a tegnapi sajtótájékoztatón elmondta, az 5853 ügyből augusztus végéig 3842 esetben sikerült ítéletet hirdetni. A peres ügyek száma 613 volt, ebből 325 esetben született jogerős döntés. A végrehajtási eljárásokban is több mint a fele eset végére tettek pontot, bár az elvárások nagyobbak. A 669 végrehajtásra váró ügyből 363 esetben meg is történt a végrehajtási eljárás.
Büntetőjogi esetekből több mint ezer várt megoldásra idén, az 1163 ügyből 695-öt sikerült megoldani, ami jó eredménynek számít, ismerve a bíróságok gyakorlatát.
Amint a szóvivő elmondta, az úgynevezett régi ügyekből, tehát olyan bírósági ügyekből, amelyek a Zentai Alapfokú Bíróság megalakulása előttről maradtak megoldatlanok, még mindig van 411, bár már 435 ilyen régi ügyet letárgyaltak a bírók. A két évnél tovább húzódó esetek száma időközben gyarapodott, ezért vár még megoldásra mindig 411 ilyen bírósági eset vagy ügy. A bírói létszám behatárolt, az igazságügyi minisztérium nem engedélyezi újabb bírók alkalmazását, ami miatt a Zentai Alapfokú Bíróság bírái meglehetősen leterheltek.
A szóvivő elmondta, hogy a volt magyarkanizsai községi bíróságon a felszabadult irodák egy részét a rendőrség rendelkezésére bocsátják, ahol szükség szerint megfelelő körülmények között elvégezhetik a menekültek nyilvántartásba vételét.
Pavlov Ivan mindössze húszéves, a világranglista jelenleg tizenkettedik helyezettje – de idén volt már kilencedik is –, a sport és ifjúsági minisztérium ösztöndíjasa, és egyike volt annak a héttagú csapatnak, amely a legutóbbi világbajnokságon, amelyet alig egy hónappal ezelőtt, augusztus 4-e és18-a között tartottak, ezüstéremmel tért haza Indonéziából. A sport számára életforma, emellett diplomaszerzésre törekszik az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karának hallgatójaként.
– A siklóernyőzéshez való kötődésemet a keresztapámnak köszönhetem, aki siklóernyőzött. Az ő hatására kezdtem el foglalkozni e sporttal még kilencéves koromban. Tizenegy évesen repültem először – kezdi Ivan a történetét mesélni, hogyan került kapcsolatba ezzel a nálunk ritkán művelt sporttal.
Az valószínűleg senki számára nem kérdés, hogy napjainkban Európa egyik legnagyobb kihívása az a menekültáradat, amely Magyarországon keresztül (is) tart egyes célországok felé és nap mint nap több ezer menekülő lépi át a magyar határt illetve érkezik például Németországba. Repkednek a tízezres számok és a hihetetlen történetek, ahogy látjuk a képeket, az erőszakos jeleneteket, a gyermekeiket kétségbeesetten cipelő szülőket és a hatóságok tehetetlenségét, tétovaságát és sokszor el sem bírjuk képzelni mi mindenen mehettek keresztül a Szíriából vagy éppen Eritreából indult emberek.
De ezek a képsorok nem egyediek és nem is számítanak újdonságnak, a Dél-afrikai Köztársaság felé egész Afrikából tömegével indulnak meg a jobb élet reményében más afrikai államok állampolgárai, sokszor több ezer kilométert utaznak állatok módjára teherautókba zárva, hogy eljussanak célállomásukhoz – legutóbb Zambia középső régiójában találtak egy olyan teherautót a rendőrök, amelyben több mint 100 etiópiai zsúfolódott össze. Míg Európában leginkább Nagy-Britannia és Németország a fő célállomás, addig Afrikában egyértelműen a Dél-afrikai Köztársaság gazdasági hatalma az igazi álom a menekülők, migránsok többsége számára – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint úgy 400 ezerre tehető az országban élő menekültek/migránsok száma, viszont tekintve, hogy ezeknek az embereknek a döntő többségét nem is regisztrálják, ahogy ide érkeznek, nem túlzó az a becslés, amely szerint 2-4 millió, főként a Kongói DK-ból, Szomáliából, Etiópiából, Zimbabwéból és Ruandából érkező menekült élhet itt.
A dél-afrikai vágyakat csak erősíti, hogy jelentősen olcsóbb délre eljutni, mint Európába, mondjuk Szomáliából Kenyán, Tanzánián, Zambián és Botswanán keresztül egyértelműen gyorsabb, kevésbé veszélyesebb és jóval olcsóbb a túra, ráadásként pedig Dél-Afrikában is lehet jobb munkákhoz jutni, jobb életet teremteni (persze ezzel már lehetne vitatkozni, tekintve az itt is érzékelhető gazdasági visszaesést, lassulást és a most már 24% körüli munkanélküliséget). Afrikában vannak persze olyan országok is, amelyek óriási számban indítanak ugyan útnak menekülőket különféle okok miatt, de ugyanakkor legalább ugyanennyi embert be is fogadnak – Etiópiába az elkövetkező években évi 200 ezer ember érkezésére számítanak Szomáliából és Dél-Szudánból, miközben majdnem ennyien távoznak is.
Visszaugorva Dél-Afrikára, ott sem ismeretlenek az összetűzések a migránsok és a helyi lakosság között, emlékezhetünk pár itteni posztból is támadásokra, gyújtogatásokra, hiszen a helyiek soraiban igen erős a félelem, hogy az érkezők elveszik juttatásaikat, munkalehetőségeiket és nem fognak integrálódni kulturálisan sem. És a helyzet ott sem sokkal jobb, ahova tényleg azért érkeznek az emberek, hogy az életüket mentsék – hiszen biztosan nem a gazdasági kilátások vonzanak sok tízezer embert Niger Nigériával határos sivatagos, szinte csak segélyen tengődő és még menekültek nélkül is éhínséggel küzdő régiójába, pedig csak az elmúlt két évben a legóvatosabb becslések szerint is közel 200 ezer ember (!!!) érkezett a nigeri Diffa régiójába a Boko Haram jelentette fenyegetés elől menekülve (ami aztán persze továbbgyűrűzött magába Diffába is). Egy részük persze vagy továbbállt már vagy visszatért Nigéria más régióiba, de például Bosso és Nguigmi két táborában most is közel 30 ezren próbálnak túlélni és számukra az egyetlen esélyt a segélyszervezetek jelentik – hiszen a kormánynak amúgy is van elég baja és még saját lakosságának ellátására sem lenne elegendő forrása.
twitter.com/napiafrika
1 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.A héten a bácsfeketehegyi Nikola Đurković Általános Iskolában is elkezdődött a tanítás. Bojtos Béla, az iskola igazgatója arról számolt be lapunknak, hogy nem ment minden zökkenőmentesen. Legnagyobb problémát a drasztikusan lecsökkent diáklétszám jelenti.
– Az idei évben a diákok létszáma csökkent, nagyjából 12-13 gyerekkel. Szeptember elsején még összesen 25 elsős diákunk volt, de rögtön aznap egy átiratkozott Kishegyesre, a hét során pedig még kettő elment. Az összlétszám azonban nem változott, mert időközben Németországból érkeztek haza diákok az első és a harmadik osztályba. Jelenleg kb. 325 gyermek jár a bácsfeketehegyi általános iskolába, de pontos létszámot nem lehet megmondani, mert vannak az örök költözkötők. A mi iskolánkba 650 gyerek tudna járni, sokáig 500 körül mozgott a diákjaink létszáma. Nagyjából 2000 tájékán kezdődött meg a diákok létszámának drasztikus csökkenése, és ez a mai napig folytatódik. Most eljutottunk oda, hogy Bácsfeketehegyen, ahol mindig 2 magyar osztály volt, idén kérnünk kellett a tartományi titkárság és az MNT engedélyét az osztálynyitáshoz, mert nincs 15 diákunk. A szerb osztályokban is jelentősen csökkent az itteni gyerekek száma, a Koszovóból ideiglenesen betelepedett askálik és egyéb nemzetiségek töltik be a létszámot. Ez alapján látni lehet, hogy a fiatalok elmennek, és nem jönnek vissza, ezért itt nincs gyerek. Ezt a problémát a szerb államnak kell megoldania, mert így nem lesz fiatal munkaerő – mondta Bojtos.
Ez a drasztikus létszámcsökkenés előbb-utóbb változásokat fog kikényszeríteni, mert az állam nem tudja pénzelni a kis létszámú iskolákat. Bácsfeketehegyen 19 tagozat van, Szeghegyen pedig 12, de mindkettő messze van a 32-től, ami után minden illetmény jár egy iskolának, számolt be az igazgató. A szeptember elsején hatályba léptetett új finanszírozási szabályzat alapján pedig minden iskolának minimum 16 tagozattal kell rendelkeznie. Bojtos szerint emiatt valamilyen szintű összevonásokra lehet számítani, ami diákok számára semmiképp sem lesz jó. A minisztérium létszámcsökkentési elképzelése már most is érinti a bácsfeketehegyi iskolát, az eddigi egy könyvtáros helyett mindössze „fél jár“. Az igazgató meglátása szerint ez rendszertelen nyitva tartáshoz fog vezetni, ami miatt a gyerekek kevesebb könyvet fognak kölcsönözni.
Az iskolakönyvtár mellett a tankönyvek kapcsán is problémák adódtak az idei tanév kezdetén, panaszolta Bojtos.
– Zűrzavarosan indult el az ingyentankönyv-program, csak júniusra fejeződött be a huzavona. Ezt követően semmi sem történt egészen július derekáig, amikor felszólítottak, hogy készítsük el a listát az ingyenes, elsős tankönyvekre. Július végén még egyszer értesítettek bennünket, hogy nézzük ezt át a listákat. Az illetékesek csak augusztus 25-én nyitották ki a közbeszerzési pályázatot és választottak beszállítót, viszont a tankönyvek egy része még mindig nem érkezett meg. Meglepetésünkre az elsős naplók is hiányoznak szerb és magyar nyelven is. Emellett az anyakönyvi lapok sem értek ide, állítólag már a nyomdában vannak – mondta az igazgató.
A minisztérium gerjesztette zűrzavarok ellenére a bácsfeketehegyi iskolában sikerült elvégezni a szokásos nyári felújításokat, tudtuk meg Bojtostól.
– A nyár során újrameszeltük azokat a tantermeket, ahol szükség volt rá. Ezt részben mesterek végezték, részben pedig a saját munkásaink. A mestereink rendbe hozták a villanyvezetékeket, a kapcsolókat, a toaletteket. Annak ellenére, hogy a munkát megoldottuk, az alkatrészek is jelentős költséget jelentenek az iskola számára. Emellett ellenőriztük a nyomásszabályzókat a fűtési rendszeren és kitisztítottuk a kazánt. Készítettünk új szekrényeket és polcokat, hiszen óriási mennyiségű iratot kell tárolni. Nagy szükség lenne egy új kerítésre, mert a mostanit csak ideiglenesen helyeztük el tíz évvel ezelőtt, hogy a gyerekek ne rohangáljanak le a dombról az útra. Ez azóta elöregedett és kivagdosták, ezért egy rendes vaskerítésre lenne szükség, ami nagyobb biztonságot nyújtana a gyerekek számára. Van rá egy projektumunk, viszont 5 millió dinárba kerülne. Nagyon szeretném ezt megoldani, míg én vagyok az igazgató – mondta el Bojtos.