Százhúsz évvel ezelőtt, 1906. április 9-én született Victor Vasarely magyar származású francia festő, az op art irányzat legnagyobb hatású képviselője.
Vásárhelyi Győző néven látta meg a napvilágot Pécsett. Érettségi után orvosi karra járt, de pénz híján abbahagyta, és egy gyógyszergyárban helyezkedett el segédkönyvelőként. Húszévesen került a budapesti Műhely Akadémiára, Bortnyik Sándor osztályába.
1930-ban egy megnyert grafikai pályázatnak köszönhetően jutott el Párizsba, ahol 15 évig reklámgrafikusként, illusztrátorként dolgozott. Még megérkezése évében kötött házasságot Spinner Klára iparművésszel, akitől később két fia született.
1947-től optikai hatású, figuratív munkáit (Zebrák, Harlequin) nonfiguratív művek váltották föl.
Az op art, azaz optikai művészet nonfiguratív irányzata geometrikus alapformák ötletes variálásán alapul.Vasarely képein az egyszerű mértani formák – körök, négyzetek, háromszögek, ellipszisek – a mélység és mozgás látszatát keltik. Munkái kinetikus hatása a szemlélő nézőpontváltásakor a legintenzívebb, ingadozó színárnyalatok és alakzatok hullámzásának mutatkozik.
Festészetében 1960-tól dolgozta ki a szín- és fekete-fehér kontrasztokra, valamint a párhuzamosokra épülő perspektíva képi világát, ezzel új, a modern építészet acél, üveg és vasbeton elemeihez illő ornamentikát hozva létre. A 20. századot a sokszorosított, bárki által hozzáférhető és megvásárolható műalkotások időszakának látta, a korábbi, egyedi és már-már kultikus státuszú műalkotások uralta korszakokkal szemben.
Op art művei eleinte meghökkentették a nézőket, ám az 1950-es évektől nagy sikerük volt, kifejezési formái a vizuális köznyelv megkerülhetetlen részeivé váltak, térhatású művei azóta is a világ számos városának tereit és épületeit díszítik.
1959-ben francia állampolgárságot kapott. 1964-ben Guggenheim-díjat, majd a következő évben a Sao Pauló-i biennále fődíját nyerte el. Művészetének elismertségét jelezte, hogy 1981-ben megkapta a legismertebb francia kitüntetést, a Becsületrend tiszti fokozatát. A francia főváros híres kortárs kiállítócsarnokában, a Beaubourg-központban az általa alkotott óriási Pompidou-portré fogadja a látogatók millióit.
1961-ben Kassák Lajossal közösen rendezett kiállítást Párizsban, a magyar művészeti életbe mégis csak 1969-es műcsarnoki kiállításával tört be. Hamarosan Pécs díszpolgára lett, ahol 1976-ban nyílt múzeuma. 1982-ben mintegy 400 alkotását Magyarországnak ajándékozta. Az óbudai Zichy-kastély melléképületében nyílt múzeuma 1987-ben, egyik kompozíciója pedig a Déli pályaudvar aluljáróját díszíti. Jel című pécsi szabadtéri kerámiaművét 2006-ban újították fel.
1996-ban, kilencvenedik születésnapja alkalmából a Le Figaro napilapnak adott interjúban így fogalmazott:
„Az volt az ambícióm, hogy olyan művészetet teremtsek, amelyet mindenki megcsodálhat – anélkül, hogy ehhez feltétlenül ismernie kellene a kultúrát.”Korábbi, művészetről vallott nézeteivel szemben – ironikus módon – nagyszabású és sikeres aukciók, múzeumi gyűjtemények egész sora bizonyítja, hogy a Vasarely-életműben idővel éppen az általa túlértékeltnek tartott eredetiség értékelődött fel, miközben művei – már csak a kommersz fogyasztói kultúra logikájából adódóan is – kiszorultak a hétköznapi divatból.
A világhírű képzőművész 1997. március 15-én hunyt el.
Forrás: Kultúra.hu
The post 120 éve született Victor Vasarely appeared first on Kárpátalja.ma.
Az egészségügyi miniszter és a pénzügyi tárca vezetője jövő héten az Egyesült Államokba utazik elkezdeni a tárgyalásokat a Pfizer vállalat képviselőivel – jelentette be Ilie Bolojan miniszterelnök, aki szerint Románia az Európai Bizottságtól is támogatást kér a vakcinabeszerzési perrel kapcsolatban. Várhatóan két héten belül megkapják az ítélet indoklását. Ezután egyrészt meg kell találni a módját […]
Articolul Bolojan: tárgyalni fogunk a Pfizerrel apare prima dată în Kolozsvári Rádió Románia.
A nemzetiszocialista állam felsővezetésének legtalányosabb tagja lehetett a jeges pillantású Heydrich SS-tábornok és birodalmi protektor. Mivel jóval a háború vége előtt ugyebár merénylet áldozata lett, Göringgel ellentétben nem volt alkalma arra, hogy kihallgatói vagy éppen egy tárgyalóterem közönsége előtt magyarázza meg ill. ki a viselt dolgait. Hasonlóan önfelmentő szándékú memoárt sem hagyott hátra, mint pl. Speer. Titkosszolgálati vezetkőként természetesen naplót sem vezetett, mint ahogy Dr. Goebbels tette grafomán módon, és bizalmas barátai sem voltak. De ha tévedünk, és történetesen voltak is, és túl is élték a háborút, abban az esetben jól felfogott érdekük az elhatárolódás volt, nem pedig az igazság felfedése erről a rettegett és nem éppen rokonszenves férfiról, bármi is legyen az.