Ha a közvélemény-kutatásokból indulunk ki, akkor az a legvalószínűbb, hogy Franciaország következő elnöke Emmanuel Macron lesz. De Le Pennek sincsen oka panaszra, megint tett egy lépést előre az Élysée-palota felé.
Először is, a Nemzeti Front története legjobb eredményét érte el az első fordulóban. A belügyminisztérium oldalának tanúsága szerint az első fordulóban Le Pen 7 679 493 millió szavazatot kapott, ami az előző rekordokhoz képest is nagy ugrás: a 2015-is regionális választás második fordulójában 6,82 millió voksot kapott a radikális párt (a 2012-es első fordulós elnökválasztási eredmény 6,42 millió szavazat volt, ami szintén kiugró). Vagyis az FN és Marine Le Pen töretlenül folytatja az építkezést és a menetelést az idei elnökválasztáson, és ez még csak az első fordulós eredmények alapján levont következtetés.
Másodszor, ha megnézzük, hogy hol erősödött az országban a leginkább az FN, akkor azt látjuk, hogy az ország északi részén, ahol átlagosan 30%-kal nőtt az FN-szavazat aránya. Ez Le Pennek a párton belüli erőviszonyok szempontjából fontos és előnyös, mivel ez a kiugró növekedés igazolni látszik a szociális, balra húzó populista FN stratégiáját a déli radikálisokkal szemben, akiket Le Pen még mindig nem kontrollál teljes mértékben. Vagyis ez a mintázat potenciálisan lehetővé teszi Marine Le Pen számára, hogy “elhallgattassa” vagy háttérbe szorítsa azokat a párton belüli ellenfeleit, akiknek nem tetszik a párt jelenlegi irányvonala.
Harmadszor, jól látszik, hogy immáron kevés azzal érvelni, hogy “állítsuk meg az FN-t!”. Le Pen e percben a szavazatok mintegy 40%-ára számíthat a második fordulóban, ami barátok közt is mintegy 15 millió szavazat (80%-os részvételt feltételezve). Egy ekkora választói tömeget nem lehet azzal elintézni, hogy milyen csúnya dolog az FN-re szavazni. Az FN népszerűségét az adja, hogy olyan problémákat vet fel, amelyeket az emberek problémának érzékelnek, és ezekre a problémákra ad is valamiféle választ. A párt normalizációja azt jelenti, hogy ezekkel a problémafelvetésekkel és válaszokkal érdemben kell vitatkozni. És ez Marine Le Pennek kifejezetten jó.
P.S. Érdekességképpen, Le Pen a napokban bemutatott második fordulós plakátján egy könyvtárban látható, ami sok szempontból korábbi hivatalos elnöki portrékra hajaz:
Marine Le Pen és Emmanuel Macron a második kör résztvevői az első becslések szerint. Nem történt rendzavarás a szavazás során. A 47 millió szavazásra jogosult meglepően nagy arányban vonult a déli adatok szerint az urnákhoz, ez a lelkesedés 17 órára kissé alábbhagyott.
A hírfolyamot késő estig frissítem, így érdemes időről időre visszatérni. Kisebb-nagyobb elemzések, infók, minden jön, amit érdekesnek és fontosnak tartok.
06:09 Jó reggelt mindenkinek! Folytatom a közvetítést. Íme a közel-végeredmény, 97%-os feldolgozottságnál:
22:36 Most lezárom a frissítést…
… de reggel hat körül jövök vissza az éjszaka folyamán véglegessé váló eredményekkel. A napot 06:30 körül az ATV-ben kezdem, aztán a nap folyamán számos elemzéssel jelentkezem (a csúcsforgalomban ülőknek-araszolóknak 7:30 körül a Kossuth Rádiót, vagy 8:20 körül a Civil Rádiót javaslom!). Addig is mindenkinek jó éjszakát!
22:33 Macron a franciákhoz szól
Azt mondja, érti az elvárásaikat, és elnök akar lenni, minden francia elnöke, a patrióták elnöke (a nacionalistákkal szemben). Hosszan sorolja, hogy milyen elnök szeretne lenni és mit kíván tenni elnökként és kéri a franciák szavazatát és támogatását. Nagyon fontos, hogy máris arról beszél, hogy milyen kormányzati többséget szeretne, azaz az elnökválasztás utánra is néz (nyilván nem véletlenül, tudja, és mondja is, hogy többséget kell építenie). A szinte már elnökként előadott beszédnek nagy demobilizációs kockázata nincs, mert a mobilizációt Le Pen jelenléte majd elintézi, Macronék valószínűleg ezzel is tisztában vannak. Macron arról beszél továbbá, nincs sorsszerűség – ezt a gondolatot mintha Sarkozy szótárából szedte volna…
22:26 Macron beszél
És úgy tudja, megnyeri az első fordulót. Üdvözli, megtapsoltatja az összes első fordulós jelöltet, akik kiestek mellőle. Nagyon barátságos köszönőbeszédet mond – szélesre nyitja a karját, tudja, hogy jobbról és balról is kell választókat elvinnie május 7-én, néha olyanokat, akik alapvetően nem szimpatizálnak a programjával, a személyével. Minden franciának ígéri az összefogást, békülékeny, hálás, kicsit mintha már győzelmi beszédet mondana…
22:20 Még Le Pen is megnyerheti az első fordulót
Az Europe1 a belügyre hivatkozva azt mondja, egyelőre Le Pen vezeti az első fordulós versenyt, de ez nem változtat azon, hogy mostantól (vagy még mindig?) Macron ennek a választásnak az esélyese.
22:13 Macron 62%-kal nyerné a második fordulót, ha most lenne.
A mérés, az adat friss vasárnap este készült.
22:05 Tíz kérdés, tíz válasz
Tegnap feltettem az első fordulóval kapcsolatban tíz kérdést. A kérdések legtöbbjére most már van válaszunk.
22:00 Mélenchon beszél
Azt mondja, éjfélig is eltarthat a számolás, majd lendületből támadja Emmanuel Macront és Marine Le Pent, a két potenciális finalistát. De azt azért elmondja, hogy akármi lesz az eredmény, elismeri. Bejelenti, hogy konzultációt kezdeményez az aktivistáival arról, hogy mi legyen a második körös támogatás sorsa.
21:51 Jean-Marine Le Pen arról beszél az Europe1 rádión,
hogy keményebb, nemzetibb, provokatívabb kampánynak örült volna jobban Marine Le Pen részéről, de azért majd gratulál neki és megteszi a magáét a győzelméért. Daniel Cohn-Bendit megpróbálta kiszedni Le Penből, hogy akkor most nem tartja-e elég nemzetinek a lányát, de jött a reklámszünet. Kis színes.
21:50 Le Pen csütörtökön Nizzában kezd
Aztán május 1-én következik a szokásos nagy FN rendezvény.
21:25 Hogy készülnek a most ismert becslések?
A most közölt számok már nem közvélemény-kutatások, hanem szakértői becslések. Valódi szavazókörökben, valódi szavazatokból vett mintát használnak ehhez a közvélemény-kutatók. Azért bizonytalan a helyzet, mert most később zártak be a szavazókörök, később kezdődhetett a számolás, és a becslés.
21:17 Mélenchon nem ismeri el az eredményeket, amíg nem ér véget a számolás, még reménykedik a nagyvárosokban?
21:15 Marine Le Pen beszél
Le Pen történelminek nevezi az eredményét, és kifeszíti a politikai teret Emmanuel Macronnal szemben: az ellenfél a globalizáció, no meg Hollande örököse. Származástól függetlenül szólítja meg a “hazafiakat” és “nemzeti egységre” szólít fel. És De Gaulle-ra is hivatkozik… annak a pártnak a jelöltje, amely a gaulle-izmus elleni aktivistákat is tömörítette.
21:08 A kampány még hat hétig tart
Sem Emmanuel Macron számára, sem Marine Le Pen számára nem garantált a parlamenti többség. Vagyis a választás nem ér véget május 7-én. Akárki lesz az elnök, a kormányzása első heteit azzal fogja tölteni, hogy kőkeményen harcol a parlamenti többségért, koalíciós partnereket keres, választókat győzköd…
20:58 Az előzetes mérések szerint Emmanuel Macron lehet a második forduló győztese…
…azaz Franciaország következő elnöke. Ideje olvasgatni egy kicsit arról, hogy mit is képvisel.
20:57 Alain Juppé is Macron mögé áll
Ezen azért nem lepődünk meg.
20:54 Hollande elnök ma este nem nyilatkozik
De később fog.
20:53 És azért ne feledkezzünk meg Hollande elnökről sem
Mert ő ugyan nem indult, de ilyen “sikeres” és “népszerű” kormányzás után jó eséllyel egy volt minisztere költözhet az Élysée-palotába. Ami azért nem semmi politikai teljesítmény, ha jobban belegondolunk.
20:50 Úgy hírlik, kezdődnek az utcai megmozdulások…
… a Bastille-nál állítólag már összecsapások voltak.
20:45 Fillon magára vállalja a vereség felelősségét
Nem is nagyon tehet mást. Már a nemzetgyűlési választásokról beszél, azt üzeni a szavazóknak, hogy szavazzanak a jobboldalra. A második fordulóra azt javasolja, hogy a választók Emmanuel Macronra szavazzanak, ne a radikális jelöltre. Azaz azt mondja, ő oda szavaz – de ez mégiscsak azt jelenti, hogy a szavazói is tegyenek így…
20:40 Jean-Luc Mélenchon ma este nem mondja meg, kit támogat a második körben
Gondolom, a lelkiismereti szavazás és Macron között hezitál, egyes hírek szerint az aktivistákkal is lehet erről konzultáció.
20:35 A Le Monde csinált egy érdekes képet
Arról, hogy a két nagy párt az első fordulóban történetileg milyen eredményeket ért el. Látszik, hogy az idei első forduló történelmileg alacsony közös arány.
20:28 A miniszterelnök megszólalt
Bernard Cazeneuve ugyancsak Macron támogatására szólított fel.
20:21 Két olyan jelölt jutott a második körbe, akik nem vettek részt előválasztásban…
… hanem a karizmájuk emelte fel őket. Az előválasztás rendszerét mind a szocialistáknak, mind a republikánusoknak újra kell gondolniuk. Idén olyan jelölteket választottak, akik nem bizonyultak – lelkesítőnek.
20:20 A Fillon mögötti összezárás végül is irracionális döntésnek bizonyult
Persze utólag könnyű okosnak lenni. De továbbra is igaz: ha Fillon kiszáll, a republikánusok megnyerhették volna a választást.
20:16 A baloldal nem halott…
… mondja Hamon a beszédében. Igaza van, a Szocialista Párt, mint a baloldal eddigi vezető pártja, végül is nem halott, csak haldoklik. Hamon egyébként Macron támogatására szólított fel, akit egyben politikai ellenfélnek nevezett. Mint mondta, Marine Le Pen nem ellenfél, hanem ellenség.
20:11 François Fillon fél évvel ezelőtt még tuti befutó volt
Ma megalázó vereséget szenvedett és valószínűleg véget ért a politikai karrierje. A hagyományos nagy pártok jelöltjei ezzel kiestek. A pártrendszer átalakulása folytatódhat.
20:10 A kormányzó Szocialista Párt ennyire rossz estére nem számíthatott
A párt jelöltje, Benoît Hamon 6 (hat!) százalék körül áll. Elképesztően nagy vereség.
20:05 Ne felejtsük el, hogy ezek becslések, lehetnek még mozgások
Az Ipsos számai szerint Fillon és Mélenchon 20% alatt lehetnek és a harmadik helyért harcolnak.
20:05 A francia média által közölt becslések (!!!) szerint szerint az eredmény…
… nagyon szoros. Amit tudunk, az az, hogy a becslések szerint
Emmanuel Macron és Marine Le Pen vezet 22-23%-kal. A Le Monde a Sofres számait közli.
19:47 A 17 órás részvételi arányok térképen a Fraceinfo-ról
Kapásból franc tudja, kinek jó. Az FN mintázata biztos nem látszik rajta.
19:40 Ez itt a reklám helye
A francia riporterek bort isznak. A magyar elemző kénytelen évszakhoz illő (heh ) forró italokkal beérni…
19:25 Most készülnek a becslések
A sajtó pedig azzal foglalkozik, hogy kinek hogy néz ki az eredményváró rendezvénye, melyik jelölt éppen mit csinál. Van, ahol bort is felszolgálnak a riportereknek. Vive la France, a borral együtt.
18:59 Le Pen estéje lehet?
Nagyon izgalmas estének ígérkezik a mai. Ne menjünk el amellett, hogy a papírforma azt jelenti, az FN erősödése töretlen és folyamatos, és amikor a bizonytalanságnak vége, könnyen lehet, hogy nagyon feszült politikai pillanatok várnak a franciákra.
18:55 A belgák védik döntésüket…
… hogy publikálták a számokat, hitelesnek nevezve őket. Jelezték, hogy később olyan számokat is kaptak, amelyekben Fillon versenyben van. További belga források is közölnek adatokat francia intézetektől, azokban is Macron – Le Pen második forduló tűnik a leginkább valószínűnek.
18:53 Ha Macron bejut a második körbe, és ha nyer…
… akkor az azt jelenti, hogy az elnökség megnyeréséhez már Franciaországban sem feltétlenül van szükség állandó pártszervezetre. Elég, ha valaki elég ügyes és hatékony kampányszervezetet tud építeni. Kicsit mint az amerikai mintában. Ilyesmiről beszélgetnek a fejem mellett elemzők, és ebben igazuk van.
18:40 Mi lesz a szavazókörök zárása után?
Amikor 19 órakor bezárnak a szavazókörök, két intézet mintavételes eljárással elkezd becsléseket készíteni az eredményekről. A későbbi zárás miatt gyorsabban kell dolgozniuk, mint eddig bármikor, hiszen két óra helyett csak egy órájuk lesz (a későbbi nyitvatartást a szivárgások elkerülése céljából találták ki, mert ugye a belga sajtó…). Ha nem nagyon szűk, akkor 20 órakor kettő, ha nagyon szűk, akkor 20 órakor három nevet hallunk majd. Aztán jöhet a számolás.
18.28 Most kicsit csönd van
De fél óra múlva zárnak az első szavazókörök. Aztán nyolcra készülnek a becslések, két vagy három név jelenik majd meg a képernyőkön.
17:27 A belga lapban megjelent exit pollról…
… azt mondja a közvélemény-kutatásokkal foglalkozó testület, hogy a nyolc legnagyobb intézet egyike sem készítette (vagy egyik sem vallja be, és a cikkben nincs megjelölve a készítő), ezért halálosan komolyan senki ne vegye. Mondjuk egyik intézetnek sem érdeke, hogy elismerje, ha az ő számairól van szó. A szivárgásokat elég szép bírságokkal jutalmazza a törvény.
17:14 Donald Trump olyat tweetelt, hogy azzal nem lehet vitatkozni, se jobbról, se balról
Very interesting election currently taking place in France.
— Donald J. Trump (@realDonaldTrump) 2017. április 23.
17:12 Ma nehéz határon túli franciának lenni
Mert sokat, akár 3-4 órát is várni kell, hogy az ember szavazhasson. SOk európai nagyvárosból érkeztek kígyózó sorokat mutató képek.
17:08 69,42%
Ennyi a részvételi arány 17 órakor. A 2112-es adat ugyanekkor 70,6 volt (lásd lejjebb). Viszont ne felejtsük, hogy most hétkor, sőt, egyes nagyvárosokban nyolckor zárnak a szavazókörök. Korábban hatkor vége volt a mókának.
17:00 Az AFP munkatársai unatkozhatnak
Mert az fotózták, hogy milyen kutyusok kísérték el a derék polgárokat szavazni. Az alábbinak az alkotója például Jeff Pachoud, forrás: Francetvinfo.fr.
16:52 Negyven éves összehasonlításban is kiugróan magas a déli részvétel…
… pedig mennyit bizonytalankodtunk a sok bizonytalan miatt! Most áttérhetünk az érvénytelen szavazatokon való agyalásra. Mert ugye attól, hogy a polgár úgymond teljesíti a kötelezettségét, nem biztos, hogy érvényesen is szavaz. Az AFP grafikája beszédes:
16:36 Az exit poll is felmérés…
… tehát van hibahatára. Ezt se felejtsük el! Vagyis ugyanolyan óvatosan kell kezelni, mint a korábbi méréseket, főleg ennyire szűk különbségek esetén.
16:27 Le Pen – Macron összecsapás felé?
Ha Marine Le Pen 20% feletti eredménnyel jut a második fordulóba, az kétségtelenül a párt valaha volt legjobb elnökválasztási eredménye lesz. Marine Le Pen helyét szinte biztosra mérik a döntőben hosszú hónapok óta, emlékeztek, mindig amellett érveltem, hogy a második hely (azaz a “másik kiadó hely”) a kérdéses, ezért mindenki arra megy. Az FN számára tehát kifejezetten kudarc és csalódás lenne egy harmadik hely, akkor is, ha az abszolút szavazatszám esetleg soha nem látott magasságba ugrana…
16:17 Van már kiszivárgott exit poll
Egy Belgiumban kiszivárgott exit poll szerint Emmanuel Macron és Marine Le Pen juthatnak a második körbe, 24, illetve 22%-kal. Fillon 20,5, Jean-Luc Mélenchon pedig 18%-ra számíthat. Ha minden így marad, az papírforma. Franciaországban a kampánycsend kissé archaikus szabályozása miatt nem lehet ezeket az eredményeket publikálni – de a belga, svájci stb. lapokat semmi nem korlátozza.
Négy éllovas, bizonytalan végkimenet, több kérdés, mint válasz: akár így is jellemezhetnék a 2017-es francia elnökválasztás. De azért érdemes alaposabban is megnézegetni, hogy milyen kérdésekre szeretnénk vasárnap este (vagy röviddel utána) választ kapni!
1. Rendben lesznek-e a közvélemény-kutatások?A Brexit-népszavazás és Donald J. Trump amerikai elnökké választása kapcsán szokásos arról beszélni, hogy “tévedtek” a közvéleménykutatók és az elemzők. Ez csak részben igaz – sőt, inkább nem igaz. A számokban egyértelműen benne volt a Brexit győzelme is és Trump elnöksége is, csak az elemzők és a reménykedők felkészületlenek voltak, nem tudtak mit kezdeni a hibahatár problémájával, no meg azzal, hogy ilyenkor elsősorban valószínűségekről, nem bizonyosságokról beszélünk (lásd még: választást kell nyerni, nem közvéleménykutatást). A dologból természetesen mindannyian tanulhatunk, és tanulnunk is kell.
A jelenlegi francia mérések kapcsán teljesen egyértelmű, hogy a négy éllovas jelölt hibahatáron belül mozog (azt szoktuk mondani, hogy egy 6 pontos különbség azért még nem életbiztosítás), s bár a mérések átlaga szerint alapvetően a Macron-Le Pen páros van előrébb, nem számítana óriási meglepetésnek, ha holnap az eredmény nem így alakulna az urnákban (a közvélemény-kutatók azt mondják: lehet, hogy este nyolckor még csak három nevet tudnak mondani, azaz elmarad a két finalista szokásos, ünnepélyes “bejelentése”, és meg kell várni a teljes számolást). Már csak azért is fontos ez, mert a francia közvélemény-kutatók módszereit (kiigazítás kvóták szerint, netes mérések túlsúlya) érik bizonyos kritikák, kérdések, még akkor is, ha az elmúlt években igazán nagy meglepetések, kudarcok nem érték a kutatókat. Elképzelhető, hogy a mintavétel módszereit majd újra kell gondolni, de azért a jelenlegi számok alapján akkor sem állítható, hogy Mélenchon vagy Fillon “előreugrása” földrengésszerű meglepetés lenne.
2. Képes lesz-e Macron mozgósítani?Emmanuel Macron En Marche-mozgalma viszonylag új. A beágyazottságáról, szervezettségéről nem sok mindent tudunk, csak amit maga a szervezet közöl (abban meg korlátozottan hiszünk, mert vagy igazat mond, vagy nem). A Macron-szervezet élesben még sosem próbálta ki magát, hiszen Macron még egy előválasztáson sem indult, rögtön élesben az elnökségért jelentkezett be. Bár Macron mozgalma sokat átvett Barack Obama 2008-as kampánymódszereiből és élvezi Obama hangsúlyozottan nem hivatalos szimpátiáját is (lásd itt, itt és itt), abban sem lehetünk biztosak, hogy ezek a módszerek mennyiben fogják segíteni a mobilizációt. Egészen egyszerűen a puding próbája az evés, és az evés április 23-án lesz. (Addig is, amíg holnap megtudjuk a kérdésre a választ, íme egy hosszabb cikkem Emmanuel Macron programjáról és személyéről.)
3. Folytatódik-e a Nemzeti Front beágyazottságának erősödése?Hasonló problémákkal küzd Marine Le Pen és a Nemzeti Front is. A párt nemzeti beágyazottsága közismerten egyenletlen, az elmúlt években viszont komoly előrelépéseket sikerült elérnie ezen a téren (lásd pl. itt is itt). Nem is biztos egyébként, hogy Marine Le Pennek most komolyan érdeke lenne a győzelem (amire nincs a számok alapján komoly esélye): egy viszonylag szűk, a 2002-esnél szűkebb vereséggel, mely egyben a párt valaha volt legjobb eredménye, sokkal inkább megerősíthetné a pozícióját a Fronton belül, és sikerrel fordulhatna rá 2022-re.
Márpedig a párton belüli pozíciója megerősítésére nagy szüksége lenne, hiszen még mindig nem kontrollálja teljesen a pártot, gondolva itt például az unokahúga által fémjelzett vidéki, katolikus, déli érdekköre. És ha már Obama: abban sem vagyok biztos, hogy Marine Le Pennek sokat segít Donald Trump szintén nem hivatalos szimpátiája, hiszen a Trump-újdonság kifulladóban van, a kormányzás eddig nagyon felemás eredményeket tudott felmutatni, bár egy csomó szimbolikus kérdésben pontosan azt hozta, amit a kampány ígért.
4. Kire szavaznak a bizonytalanok?A legutolsó mérések szerint a szavazni készülő bizonytalanok még mindig mintegy 30%-nyian vannak. A legmagasabb a bizonytalanok aránya a szocialisták és összességében a baloldali szavazók között (30 és 50%). Utóbbi azért nagyon fontos, mert a baloldali bázis az elmúlt 15 évben nagyon jól megtanulta a hasznos szavazat elvét, hogy tudniillik már az első fordulóban is olyan jelöltre kell szavazni, akinek van esélye a végső győzelemre (a 2002-es Jean-Marie Le Pen siker nagyon élénken él az emlékezetekben). Ugyanez az idézett mérés azt mutatja, van némi aggodalom egy potenciális Mélenchon-Le Pen és egy potenciális Le Pen-Fillon második körtől, ami, mondanom sem kell, elsősorban Emmanuel Macron malmára hajthatja a vizet, hiszen arra ösztönzi a szavazókat, hogy olyan valakire szavazzanak már az első körben, aki képes győzni a másodikban. Emmanuel Macronnak is sikerült egyébként mostanra relatíve jól stabilizálnia a szavazóbázisát. A szavazó bizonytalanokat tehát megint csak tegyük hozzá ahhoz a kalaphoz, amelybe a mérések kapcsán felmerülő problémákat pakoltuk.
5. Kinek kedvez a csütörtöki merénylet?A csütörtök esti merénylet annyira az utolsó pillanatban érkezett, hogy nehéz megbecsülni a hatását. A programok alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy Le Pennek és Fillonnak “kedvezhetett” a csütörtök esti lövöldözés, Jean-Luc Mélenchonnak viszont nem, hiszen ő a biztonság és a bevándorlás dolgában sokkal megengedőbb, mint a két jobboldali jelölt (a biztonság ügyében Macron sem tekinthető “liberálisnak” vagy puhának). Eközben nincsen olyan jelölt, aki inkumbens, akire “rá lehetne mószerolni” az újabb merénylet felelősségét (a szocialista jelölt ugyanis a Hollande-kabinet belső ellenzékéből érkezik, így nem valószínű, hogy a választók “vele vitetik el a balhét”, noha Hamon korántsem annyira keményvonalas biztonsági ügyekben). Egyelőre úgy tűnik tehát, hogy nem változott a helyzet, és a rendőrség kiszolgáltatottságának a vitája sem került vissza a napirendre, noha erre az első felhördülés során még számítani lehetett, és magam is számítottam. A hivatalos kampány véget ért, a polgárok és aktivisták nyilván folytatják a beszélgetést, ez még a bizonytalanság magas szintje miatt okozhat elmozdulást. Ismétlem magam: ezt is tegyük hozzá ahhoz a kalaphoz, amelybe a mérések kapcsán felmerülő problémákat pakoltuk.
6. Megijednek-e a szavazók Mélenchontól?Hogy a Nemzeti Fronttal szemben gyakran összeáll a köztársasági front, az közhely, bár úgy tűnik, hogy ennek az ereje egyre gyengébb (a jelenlegi mérések szerint Marine Le Pen egészen biztosan nem fog olyan megsemmisítő vereséget szenvedni, mint Jean-Marie Le Pen 2002-ben). A nemzetközi sajtót figyelve, a félelem elsősorban Le Pen megválasztását érinti (már Jean-Claude Juncker EB-elnök is fontosnak tartotta megszólalni Le Pen esetleges választási győzelme érdekében, sugallva, hogy szerinte nincs szükség európai B-tervre). Pedig a piacok joggal aggódnak mind a radikális jobboldali, mind pedig a radikális baloldali jelölt programja miatt. Márpedig a radikális baloldali jelölt bizonyos forgatókönyvekben elnök – például Marine Le Pen ellen, míg Marine Le Pen egyetlen párosításban sem győztes. Létezik tehát egy tagadhatatlan kettős mérce a radikális jobb- és baloldal között, s ezért sokkal bizonytalanabb kérdés, hogy milyen front állhat össze a másik radikális jelölttel, a kommunisták által támogatott Jean-Luc Mélenchonnal szemben (akinek a programjáról itt olvashattok bővebben). Kialakulhat-e egy, a jobboldaltól a mérsékelt baloldalig húzódó front a radikális baloldallal szemben? Ezzel összefüggésben, Mélenchon esetleges második fordulóba jutása megdobja, vagy éppen ellenkezőleg, csökkenti a támogatottságát? (Ne felejtsük el, a jelenlegi hipotetikus forgatókönyv-mérések egy nagyon steril, elméleti dologra kérdeznek rá, egészen más, ha az elképzelt dolog meg is történik…)
7. Megzavarja-e valami a választás rendjét?Bár a francia hatóságok valóban 50 000 plusz rendőrt mobilizálnak a 67 000 szavazókör védelmére, s nagy erőkkel védik a jelölteket és a kampánystábokat is, biztonsági incidens vagy provokáció nem zárható ki, ismerve az Iszlám Állam, vagy akár más nagyhatalmak érdekeit, taktikáját. Bár a hatósági kommunikáció a választói megmozdulások biztosításáról szól, érződik, hogy a kormányzat készül az ismeretlenre. Az sem kizárt ugyanis, hogy Marine Le Pen – és kisebb rész Jean-Luc Mélenchon – esetleges második fordulóba jutása spontán megmozdulásokhoz vezethet. Az sem elhanyagolható, hogy a jelöltek személyes biztonságát is érték fenyegetések a elmúlt időszakban, s a veszély a következő napokban sem lesz alacsonyabb (olyannyira, hogy a leginkább fenyegetett Fillont védő rendőrök már golyóálló mellényt is akartak a jelöltre adni, ami jelzi a helyzet komolyságát).
8. Lesz-e még egy vita?Talán már holnap este kaphatunk jeleket azzal kapcsolatban, hogy megrendezésre kerül-e a hagyományos elnökjelölti páros vita, amelyet a jelenlegi helyzet szerint 2017. május 4-ére terveznek. 2002-ben az idősebb Le Pennel elmaradt ez a vita, de nem vagyok benne biztos, hogy Marine Le Pennel szemben ugyanez a taktika működne (szerintem kifejezetten kontraproduktív lenne egyébként). Az utolsó, nagy vita azért lenne lényeges, mert az is nagy hatással lehetne a preferenciákra, különösen olyan párosítások esetén, ahol mindkét finalista “problémás” valamilyen szempontból (gondolok itt elsősorban a Fillon-Le Pen és a Mélenchon-Le Pen párosításokra).
9. Megkerülik a (teljesen feleslegessé vált) kampánycsendet például külföldi sajtótermékek?Bár Franciaországban hivatalosan van kampánycsend, az Internet megjelenése óta ennek semmi értelme. Svájci, luxemburgi, belga stb. francia nyelvű lapokban rendszeresen lehet olvasni francia vonatkozású híreket, sőt, az exit-pollok is keringenek a twitteren még urnazárás előtt, csak a francia sajtó erről nem beszélhet (2012-ben a #holland-magyar kulcsszót volt érdemes figyelni például…). Mivel aki nagyon akar, alapvetően hozzáférhet információkhoz, terjesztheti is, noha a törvény mindenféle bírságokat és büntetéseket ír elő azoknak, akik nem tarják be ezeket a szabályokat.
10. Olyan eredmény születik-e, amely tartósan háttérbe szoríthatja az eddig kormányzó, hagyományos nagy pártokat?Emmanuel Macron és Marine Le Pen a számok alapján inkább esélyesei ennek a választásnak (legalábbis az első fordulónak), mint Fillon és Mélenchon, bár ismét utalnék a hibahatár problémájára. Ha Macron és Le Pen jutnak a második fordulóba, az felgyorsíthatja a régi bal-jobb törésvonal sokat emlegetett átalakulását, a Macron és Le Pen által is képviselt globalizációs törésvonal jelentőségének a növekedését. A két jelölt között ugyanis ebben a témában lehet a leginkább kifeszíteni a politikai teret. A régi pártok számára a jelenlegi formájukban tehát könnyen a lét lehet a tét, még akkor is, ha Emmanuel Macron nyilvánvalóan François Fillon korrupciós ügyeinek köszönheti az éllovas helyzetét.
(Képek forrása: pixabay.com)
Kevés dolog lehet annyira ijesztő a francia gazdaság és politika legalább viszonylagos stabilitásáért aggódó befektetőknek, vállalkozóknak, polgároknak és politikusoknak, mint egy Marine Le Pen – Jean-Luc Mélenchon elnökválasztási második forduló. Márpedig lassan el kell kezdeni ezt az eshetőséget is beárazni. A kommunisták és a radikális baloldal jelöltje ugyanis az elmúlt hetekben felért a Le Pen, Macron és Fillon hármas nyakára, négyszereplőssé téve az elnökválasztás befutóját, és elsöpörve a bizonyosságot, hogy biztosan jut mérsékelt kormányképes jelölt a második fordulóba. Itt az ideje tehát, hogy kicsit alaposabban megnézzük, mit is kínál Mélenchon a franciáknak.
Amikor bejön az önérdek
Akik Mélenchont a kezdetektől támogatták, de ellenezték az ún. baloldali összefogást, most igazolva láthatják magukat: lám, Mélenchon erősödik, jó mozgósítással bejuthat a második fordulóba, akár a győzelemre is esélyes lehet, mi értelme lett volna visszalépnie az igen gyengén muzsikáló szocialista jelölt javára? A szocialisták (PS) a maguk részéről meg már túl vannak azon a pillanaton, hogy károk elszenvedése nélkül segíthessék Mélenchon jelöltségét: Mélenchon nem tudna pénzt, paripát, fegyvert, képviselői helyeket adni a támogatásért cserébe, legalábbis a szocialisták így látják (az elnöki támogatásokat és visszalépéseket gyakran csomagban tárgyalják a nemzetgyűlési helyekkel, ráadásul Mélenchonnak vissza kellene fizetnie a visszalépő Benoît Hamon tízmilliós kampányköltéseit, amit nyilván nem fog és nem is tud megtenni). Vagyis Mélenchon rettenetesen rosszul fordítható nevű La France insoumise mozgalma (Lázadó Franciaország-mozgalom) olyan helyzetbe került, hogy könnyen átveheti a vezető helyet a Szocialista Párttól a baloldalon, ha ügyesen keveri a lapokat, figyel a szervezettségre és kihasználja a rendelkezésére álló lehetőségeket – és ez akkor is igaz, ha Mélenchon történetesen nem nyeri meg az elnökválasztást.
A mai francia helyzetet úgy lehet választástechnikailag a legegyszerűbben elképzelni, mintha Gyurcsány Ferenc 19-re lapott húzott volna, elutasította volna a baloldali összefogást (és ezzel a baloldali szavazatok valamilyen szintű összeadódását), csak azért, hogy építhesse magát a baloldali ellenfél kárára – ráadásul még be is jött volna a húzás, azaz Gyurcsány Ferenc nemcsak lehagyta volna Botka Lászlót, de még versenyben is lenne a miniszterelnöki pozícióért (persze a hasonlat annyiban sántít, hogy Mélenchon nem töltötte be korábban azt a pozíciót, amiért most indul, és nálunk erőteljesebb a pártok szerepe, de a baloldai erőviszonyok szempontjából erről van szó).
Kicsoda Mélenchon?
Az 1951-es születésű Jean-Luc Mélenchon politikai veterán, s mint politikai veterán épített egy tulajdonképpen tiltakozó, rendszerellenes mozgalmat, maga alá temetve a szebb napokat látott kommunisták romjait is (a maradék Francia Kommunista Párt támogatja Mélenchon jelöltségét). Mélenchon a Szocialista Pártból vált ki, politikai karrierje nagy részét a PS-ben töltötte: volt miniszter, szenátor – és bizony EP-képviselő is, ami ismerve EU-ellenes programját, érdekes színes elem. 2012-ben a baloldal baloldalának jelöltjeként 11%-ot szedett össze az elnökválasztáson – elemzők is kommunikációs szakértők szerint azóta nagyban puhította a kommunikációját, elhagyta a vörös sálat, az internacionálét és a többi potencilisan félelmet keltő jelképet, s ez nagyban hozzájárult a 2017-es sikeréhez (az is közismert, gyakran emlegetett elem, hogy Mélenchon szinte meghódította a Youtube-ot, a francia politika szereplői közül messze ő kezeli a legjobban ezt az igen fontos, sokakat elérő platformot).
Mélenchon ugyanakkor a mai napig nem tudta levetközni “különleges” szimpátiáit, Hugo Chavez politikáját szociáldemokrata politikának nevezte, de bizonyos esetekben a Fidel Castro-féle Kubával is azonosulni tudott (legutóbb pontosítania is kellett: nem akar Kuba-típusú rendszert Franciaországban). Programjában egy antiglobalizációs szövetségi rendszer létrehozása mellett szerepel például az ún. bolivári szövetséghez (Bolivári Szövetség a Mi Amerikánk Népeiért, ALBA) való közeledés (egyes források szerint csatlakozás, de ezt Mélenchon mintha puhította volna). Az említett szövetséget éppen a két fentebb említett úriember, Chavez és Castro hívta életre 2004-2005 fordulóján…
A világból ki?
Jean-Luc Mélenchon programjában alig szerepel olyan nemzetközi szervezet, amelyből nem szeretne kilépni, kivéve az ENSZ-et, ahol részt venne kizárólag békefenntartó műveletekben. Otthagyná a NATO-t, az IMF-et, a WTO-t és a Világbankot, és ezek csak azok a szervezetek, amelyekből feltétel nélkül lépne ki. Az Európai Unió egy fokkal jobban jár, ott csak azt mondja Mélenchon, abból akkor viszi ki Franciaországot, ha az nem az esetleges új kormányzatnak tetsző irányba fejlődik tovább.
A javasolt fejlődési irány pedig radikálisan ellentétes a Németország által képviselttel, ami azért nagyjából sugallja, hogy mi lenne a Mélenchon-elnökség vége: ahogy korábban Hollande, Mélenchon is megpróbálkozna a déli álamokkal való együttműködéssel Németországgal szemben, átalakítaná a pénzügyi kormányzást, nem alkalmazná a kelet-európai cégeknek kedvező kiküldött munkavállalókról szóló irányelvet, felszámolná az Európai Központi Bank függetlenségét és engedélyezné a monetáris finanszírozást is. A külpolitikában együttműködne Oroszországgal, elvetné az Európai Unió és Törökország megállapodását migrációs ügyekben, újragondolná a közös határvédelmet, de elsősorban a migránsok fogadási körülményeinek javítására fókuszálna. Ami pedig a Franciaországba érkezőket illeti, 10 éves tartózkodási engedélyeket adna ki, megkönnyítené az állampolgársághoz jutást, szavazati jogot adna a helyi választásokon a legálisan az országban tartózkodóknak, és legalizálná az illegálisan az országban tartózkodó idegen munkavállalókat.
Adóemelés, szabályozás, állami foglalkoztatás
Mélenchon gazdasági programja a 35 órás munkahetet 32 órásra csökkentené, miközben minden munkavállaló kapna még egy 6. heti szabadságot is. A programban ezen felül szerepel járulékemelés, a munka törvénykönvye módosításának visszavonása, a piacon adható fizetések maximalizálása és a részvényopciók betiltása, a tőkemozgások kontrollálása, valamint a külföldön élő (!) francia állampolgárok megadóztatása. A személyi jövedelemadózást Mélenchon 14 (!) sávossá alakítaná, a legmagasabb sávban, vagyis 360 000 – 400 000 euró felett az állam gyakorlatilag minden (!) jövedelmet elvonna). Ezen túlmenően Mélenchon egy 175 milliárdos gazdaságélénkítő csomagot is ígér, mely szerinte nyereséges lenne államháztartási szempontból, mivel várakozásai szerint beindítaná a növekedést.
Ami a munkanélküliséget illeti, Mélenchon ezt a problémát állami eszközökkel oldalán meg, vagyis joggá emelné a munkát: ha valaki a piacon hosszú távon nem kap feladatot, akkor az államnak kellene számára munkát biztosítania közpénzből. Átalakítaná az ÁFA szabályozását is, bevezetne egy luxus ÁFA-kulcsot, hogy a legalapvetőbb cikkek ÁFÁ-ját csökkenthesse.
Intézmények: vissza a múltba?
Mélenchon teljesen egyértelművé teszi, hogy szeretne visszatérni a IV. Köztársaság pártokráciájához, és véget vetne a mai francia félelnöki rendszernek (igaz, ezt ő VI. Köztársaságnak hívja, de valójában a IV. Köztársaság francia viszonylatban sajátosan instabil intézményeiről van szó). Arányos választáson választana képviselőket, a miniszterelnök lenne a végrehajtó hatalom feje, és a parlamenti koalíciók alakíthatnának kormányt (ez elvben bizonyára jól hangzik, de a IV. Köztársaságban átlag fél évente jött egy új kormány hasonló politikai agoltság mellett, az ország szinte kormányozhatatlan volt, mígnem Charles de Gaulle javaslatára 1958-ban átalakították a politikai rendszert – az V. Köztársaság intézményrendszerét amúgy nem kell szeretni, nem azért van, de azt el kell ismerni, hogy legalább stabilan működik).
Amiben Mélenchon és programja ellenfelei reménykedhetnek, az ugyanaz, mint amiben azok reménykednek, akik Le Pen uniós kilépési programjától félnek: lehet, hogy Mélenchon elnök lesz, de ha elnök is lesz, nem kap többséget, azaz a franciák a nemzetgyűlési választást nem az elnöki erő felpumpálására, hanem éppen a kiegyensúlyozására használják, s olyan többséget választanak, amely nem egyezik az elnök politikai nézeteivel. Ebben az esetben az elnök kénytelen lesz egy politikai ellenfelét miniszterelnöknek kinevezni, és egy ellentétes többségű parlamenttel együttműködni (persze 12 havonta egyszer bármikor feloszlathatja a Nemzetgyűlést, de akik ismerik a francia intézmények működését és a politikatörténetet, tudják, hogy az elnöknek az újraválasztása szempontjából sokszor inkább megéri a belső ellenzékiség, mint a konkrét “kormányzás”).
Április 20-án este a francia elnökjelöltek utoljára csapnak össze egymással az április 23-i első forduló előtt. A radikalizmusokra és populizmusokra, meg az európai békére (vö. az Európai Unió megmaradására) érzékenyek jól teszik, ha lejönnek a kizárólagos Le Pen-tripről, és figyelnek Mélenchonra is. Merthogy a két jelölt programjában igencsak sok a hasonlóság – csak a Mélenchon-program eddig radar alatt futott, a sajtóban megjelent mindenféle összehasonltások ellenére is…
A Jobbik bejelentette, hogy plakátkampányt indít. A közterületen már megjelent plakátokon például a Habony-Rogán, illetve a Mészáros-Orbán párosok láthatók. És van itt egy érdekes francia kapcsolat is.
A plakátokon ugyanis nemcsak az egyszerűen érthető “Ti dolgoztok – ők lopnak” felirat látható:
Nézzétek a bal alsó sarkot, a zöld feliratot (a kép forrása amúgy a Jobbik Facebook-oldala). Ott áll, hogy “a nép pártján”. Nem ismerős ez valahonnan?
Hát dehogynem. Innen:
Igen, ez Marine Le Pen egyik friss kampányanyaga, rajta öles betűkkel, hogy “a nép nevében”.
Több, mint érdekes egybeesés, s bár van esélye, hogy véletlenről van szó – én ezt azért kétlem, szerintem a Jobbik adaptált.
Az egyes politikai eszmék, szlogenek, ötletek utaznak, inspirálnak, működnek máshol is. Különösen pártcsaládon belül. Elvégre a legtöbb tisztességes tanácsadói munka ott kezdődik, hogy az ember megnézi, máshol mi működik…
Nem kell feltétlenül feltalálni a spanyolviaszt, ha más már feltalálta.
Ajjajj! Már aggódom! Ez az a nap, amely minden évben hülyét csinál belőlem, elsősorban önmagam előtt…
Furcsa módon lassan minden évben elhiszek ugyanis legalább egy, a francia sajtó által gondosan megkomponált áprilisi tréfát. Mondjuk mindig csak egy pillanatra, de akkor is…
Két éve benyalintottam, hogy a francia kormány titokban lehallgatókat tesz a kötelező füstjelzőkbe. Közel volt az NSA-botrány, na. Tavaly meg azt gondoltam komolynak, hogy feltörték Manuel Valls akkori miniszterelnök telefonját, és kiderült, minden tevékenységét percre rögzíti, ideértve a szexuális aktusokat is. Utóbbi ott lett gyanús, amikor rájöttem, egy ekkora, nemzetbiztonságilag is értelmezhető balhét csak megírna minden lap…
Kicsit tartok tőle, vajon mára mit tartogat nekem a francia sajtó pihentebb agyú szekciója!
Tippeljetek!
Aki gyakori olvasója ennek a blognak, az tudja, hogy fél évvel ezelőtt még semmi sem szólt Emmanuel Macron elnöksége mellett. Ám a republikánusoknak sikerült – teljesen irracionális módon – elrontaniuk ezt a kampányt, így ebben a pillanatban Emmanuel Macron a toronymagas esélyes. Ha nem történik újabb nagy fordulat, és ha a mozgósítása is jól sikerül, akkor május közepétől Franciaország elnökét Emmanuel Macronnak fogják hívni. De ki is ez a fiatalember, aki 2017 meglepetésembere lehet? Nézzük!
Vidékről az Élysée-beEmmanuel Macron vidéki értelmiségi szülök gyermeke, apja egyetemi professzor, édesanyja orvos. Ő maga azonban filozófia alapszakon szerzett diplomát (Révolution, azaz Forradalom című könyvében hosszan magyarázza, miért). Ezután a párizsi Sciences-Po-n fejezte be egyetemi tanulmányait. 2004-ben elvégezte a híres közgazdasági iskolát, az ENA-t is (ahova a magyar NKE-vel ellentétben csak diplomás embereket vesznek fel). Nős, felesége, Brigitte Trogneux volt tanára, 24 évvel idősebb nála, a családot három gyerek és hét unoka egészíti ki (e házasság aztán számos pletykát is életre hívott, elterjesztették például, hogy Macron homoszexuális, ő viszont azt mondta: ha meleg lenne, melegként élne).
Szakmai pályáját a Gazdasági Minisztériumban kezdte, de csakhamar – 2008-tól – kitérőt tett a magánszektorban is, amikor befektetési bankár lett a Rothschild & Cie bankháznál. A közszférába 2012-ben tért vissza, az akkor megválasztásra kerülő Hollande elnök kérésére: az Élysée főtitkár-helyettese lett. 2014 augusztusában volt főnöke meglepetésre gazdasági miniszternek nevezte ki, ám Macron ezt a tisztséget is csak két évig töltötte be: 2016 augusztusában – számos polémia után – távozott a kabinetből, hogy teljes egészében a frissen gründolt mozgalmának, az En marche!-nak szentelhesse magát.
Amikor Macron 2016-ban kilépett a kormányból, arra lehetett számítani, hogy 2022-re építkezik, azaz befolyást igyekszik gyűjteni a következő elnöki ciklusra. Szervezetileg és politikailag sem tűnt valószínűnek, hogy 2017-ben akár egy pillanatra is az elnökség közelébe kerülhet. 2016-os lemondása után és még jelöltsége novemberi bejelentésekor is kis téteket tettem volna arra, hogy 2017-ben bármire is esélye lesz – azon túl, hogy felépítheti magát, és komoly zsarolási potenciálra tehet szert a baloldalon és a centrumban a következő kormány felállásakor.
A republikánus François Fillon botrányai azonban megváltoztatták az erőviszonyokat. A szocialista Benoît Hamon és Fillon radikalizálódása egyébként is nyitva hagyta a teret egy centrista jelöltnek, ám Fillon korrupciós ügyei erre rátettek még egy lapáttal, és megnehezítették a természetes örökösnek, a következő elnöknek tekintett republikánus jelöltnek a megkapaszkodást és a bázis-bővítést. A feleség-botrány tehát az a rendkívüli körülmény, amely megkövetelte Emmanuel Macrontól, hogy átalakítsa a terveit, és olyan kampányt csináljon, amely befolyás-szerzés helyett immáron ténylegesen is a nyilvánosan megfogalmazott célra, vagyis az elnökségre fókuszál.
Hol áll Emmanuel Macron?Emmanuel Macront centristának, harmadik utasnak vagy szociálliberálisnak szokták nevezni, miközben saját mozgalmát se nem jobb, se nem baloldalinak jellemzi, és a szövegeiben gyakran megjelenik a “progresszív jobb- és baloldal” összefogásának, Franciaország haladó, “hatékony” újragondolásának az igénye is. Egy biztos: ahogy lenni szokott, a baloldaliak jobboldalinak, a jobboldaliak baloldalinak tartják, s érdeküknek megfelelően a baloldaliak jobbra próbálják tolni, a baloldaliak pedig jobbra…
A politikai támogatók azonban mindenhonnan jönnek, a centrista MoDem nevű párt és François Bayrou után állt már ki Macron mellett republikánus szenátor, de a végnapjait élő Hollande-ia egyes képviselői sem fogják vissza magukat, amikor nem a szocialista Hamont, hanem Macront választják.
Ezekben a napokban utóbbi egyébként éppen kockázatnak tűnik, Manuel Valls volt szocialista miniszterelnök támogatása után a Macron-stáb vélhetően éppen könyörög, hogy több szocialista most ne jöjjön, nehogy úgy tűnjön, mintha Hollande klónozná magát éppen (ezt a narratívát már Fillon is építi, hiszen azzal vádolja Hollande-ot, hogy a korrupciós ügyeiről szóló szivárogtatásokat egyenesen az Élysée-palota irányítja).
A centrista kétarcúság azonban nemcsak hátrány, hanem előny is Macron számára: a centrumhoz viszonylag közel álló progresszív jobboldaliak éppúgy szavazhatnak rá, mint a progresszív baloldaliak. Ez persze egyben egy volatilis, viszonylag illékony szavazóbázist is jelent. Nem véletlen, hogy Fillon csapata a jó mozgósításban és abban reménykedik, Macron frissen gründolt pártja csődöt mond, s a bizonytalan bázis a döntő napon otthon marad. És valljuk be, ez benne is van a pakliban: egy rossz Macron-mozgósítással és egy jó republikánus mozgósítással könnyen lehet, hogy a Macron-elnökség az utolsó pillanatban lufinak bizonyul és kipukkan…
Mit képvisel a (most) legesélyesebb elnökjelölt?Macront sokáig vádolták azzal, hogy nincsen konkrét programja (végleges programját csak március elején mutatta be), céljairól és értékeiről beszédein és a már említett könyvén keresztül azonban értesülhettünk.
Ha Marine Le Pen az Európa-ellenesség szimbóluma, akkor Macron az Európa-pártiságé. Ha Le Pen védekezni akar a globalizáció ellen, akkor Macron meg akarja nyerni azt. (Viszont egyfajta protekcionizmus Macrontól sem áll távol, amikor egyfajta Buy European Act-et javasol.) Ha Le Pen azért tárgyalna a németekkel, hogy rendezze az eurózónából való kilépés dolgát, Macron azért, hogy dinamizálja a híres-nevezetes német-francia tengelyt, amelyet Hollande ideológiai okokból finoman fogalmazva sem használt Franciaország javára. (A hírek szerint egyébként Le Pen kifejezetten szeretne Macronnal csatázni a második körben, mert úgy véli, vele szemben rajzolhatná fel legtisztábban a saját ideológiáját. Emmanuel Macron és Marine Le Pen elemzése és érdeke egyébként egy nagyon fontos ponton egyezik: mindketten úgy gondolják, hogy már nem a jobb-és baloldaliak, hanem a bezárkózók-szuverenisták és a nyitottak-globalisták állnak egymással szemben, így közös érdekük, hogy egymást támadják, mert ezzel kölcsönösen erősítik ezt a törést.)
A Forradalom című kötetből és a programból összességében megtudhattuk, hogy Macron véget vetne a formális egyenlőségnek, “az uniformizált” Franciaországnak, azaz a pozitív diszkrimináció híve, és nem ragaszkodik minden szerzett jog-státus védelméhez sem. Megtudhattuk, hogy erősebben védené Európa határait, de támogatna egy olyan menekültpolitikát, amelyet gyors és hatékony döntéshozatal és – a sikertelen kérelmezők esetén – kitoloncolás is jellemezne. Híve az eurozóna közös költségvetésének és politikai irányításának, és ahogy Fillon is, ős is úgy gondolja, hogy a németekkel való hatékony együttműködéshez, az európai projekt lendületbe hozásához és újragondolásához francia belső reformokon keresztül vezet az út. Nyitott a többsebességes és à la carte integráció irányába, azt vallja, hogy aki nem akar részt venni, ne blokkolja a többiek haladását.
Ami a belpolitikát illeti, Macron 50 milliárdos beruházási csomagot, egységesülő nyugdíjrendszert, munkavállalói adócsökkentéseket ígér, ahogy foglalkoztatásbarát intézkedéseket és egyszerűsítéseket is a vállalkozóknak. Folytatná az utat tovább a 2016-os munka törvénykönyve által kitaposott úton, és támogatná a vállalati demokratikus döntéshozatal terjedését az uniformizált központi döntéshozatallal szemben. A biztonság terén Macron nem tűnik liberálisnak: 10 000 további rendőrt és csendőrt állítana csatasorba, illetve 15 000 új börtönhelyet építene és többet költene a hadseregre is.
És akkor most tényleg Macron lesz az elnök?Ha a republikánus kampány nem fullad irracionalitásba, akkor most arról beszélnénk, hogy mire juthat Macron 2022-ben. Így viszont kezdhetünk barátkozni a gondolattal, hogy a fiatalember bizony elnök lehet. Persze politikában és szerelemben a “mindig”, meg a “soha” tiltott szavak, ahogy lassan a “tuti” is.
Maradjunk annyiban, hogy ha ma lenne az elnökválasztás, Macron nyerné. A többi három hét múlva meglátjuk.
(Kiemelt kép forrása: Emmanuel Macron elnöki programja)
Rettentően érdekes Marine Le Pen múlt heti moszkvai látogatása, amelynek során váratlanul maga Vlagyimir Putyin is fogadta őt. A Front Moszkva-barátsága nem kérdéses, ám azt – részben legalábbis – más hazai, francia szereplők tudnák visszafogni, azáltal, hogy megfinanszírozzák a radikálisok kampányait.
Közismert, hogy a Nemzeti Front kifejezetten oroszbarát. A párt számára például komoly problémát nem jelentett a Krím bekebelezése, és a szankciós rezsimnek is véget vetne. Nyilvánvaló, hogy a még mindig relatíve elszigetelt Vlagyimir Putyinnak sem árt, ha egy ennyire baráti francia politikussal mutatkozhat (itt érdemes megjegyezni, hogy bár baráti látogatásnak aligha nevezhető, Putyin május elején Angela Merkellel is találkozik).
A nem elhanyagolható ideológiai barátságon túl azonban érdekesebb, hogy mekkora a hatása a pénznek ebben a jó kapcsolatban. Az sem titok a nagyérdemű előtt, hogy Oroszország egy kisebb, azóta tönkrement bankon keresztül korábban áttételesen finanszírozta is a francia radikális pártot. A finanszírozás befolyásolási lehetőséget is jelent, bár ezt a tényt az FN természetesen nem ismeri el (felmerült az a vád is, hogy az oroszok így köszönik meg az FN Krím-félszigettel kapcsolatos álláspontját).
Akit érdekel, és bírja a nyelvet, annak ajánlom az alábbi a dokumentumfilmet, amely Moszkváig követte titokban és kevésbé titokban Jean-Marie Le Pent – megleste a tárgyalásait, találkozóit. Igen, azt a Jean-Marie Le Pent, aki az idei Marine-kampányba 6 millió eurót tett, amúgy egy nem teljesen átlátható finanszírozási szervezeten keresztül, mivel a végső magánszemély adományozók neve nem feltétlen ismert…
Utóbbi azért lehet érdekes, mert a hírek szerint Le Pen idén politikai okokból nem vállalta az orosz hitelezést. Direktben legalábbis biztos nem – és akkor itt megállok, mert elemzőként nem akarok az összeesküvés-elméletek és a nem bizonyítható vádaskodások terepére lépni.
Az a helyzet, hogy Marine Le Pen ebben a konstellációban akkor se lehetne kevésbé oroszbarát, ha nagyon akarna. Tudjuk, hogy aki fizet, az rendeli a nótát. Márpedig a francia bankok nem igazán hajlandóak finanszírozni a Nemzeti Front kampányait, pedig a párt bőven beleesik abba a támogatottsági sávba, ahol a visszatérítés elég biztosnak tűnik…
A radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon pár hónappal ezelőtt még az igazságosság elve miatt javasolta, hogy segítsék a hazai szereplők forráshoz jutni a radikális pártot, a fenti gondolatmenet viszont egy ennél még súlyosabb érvet is felszínre dobhat.
Hogy tudniillik nemzetbiztonsági kérdés is lehet, hogy a francia bankok finanszíroznak-e Le Pen-kampányokat.
Az Elabe éjjeli mérése szerint a megkérdezettek mintegy harmada Emmanuel Macront találta a leginkább meggyőzőnek az első elnöki vitában. Vagyis hozta, amit kellett, nem vesztett. De Le Pen is elégedett lehet.
Önmagában hatalmas a jelentősége, hogy Marine Le Pen ezúttal ott lehetett egy elnöki vitában, mert ez a normalizálódás jele, szimbóluma. Tetszik, nem tetszik, az FN is olyan párt lett ezzel, mint a többi: program alapján vitatandó.
Bár a megkérdezettek szerint nem ő volt a legmeggyőzőbb, Le Pen önmagában annak is örülhet, hogy támadták. Ezzel a politikai vita centrumába kerültek az elvei, vagyis mindenkinek viszonyulnia kell hozzájuk.
És Emmanuel Macron is szívességet tett neki azzal, hogy kiemelten támadta, hiszen ezzel a vezető esélyes szintjére emelte. Majdnem ott is van.
Az első nemzeti vitáján tehát Le Pen egy lépést tett az elnökség felé. Akkor is, ha idén nem ér oda. Bár a vitát Macron nyerte, Le Pen győzött.
Erről beszéltem ma reggeli elemzésemben az M1-en is – a videót majd osztom Facebookon!
Sokszor mondtam és leírtam, hogy François Fillonnak vége. Önmagában is érdemi politikai teljesítmény, hogy Fillon egyelőre meghazudtolta ezt a politikai racionalitást. Az pedig még inkább az, hogy Fillon még mindig lőtávon belül van Macronnal szemben, azaz mégcsak nem is ásta el magát teljesen.
Persze egy ekkora botránnyal a nyakában így is bajban van, de nem nullázódott le a végtelenségig. (Hogy erkölcsileg igen, az más tészta.) Az az öt-hat pont viszont, ami hiányzik, hozható, ha valaki (értsd Le Pen vagy Macron) hibázik, vagy lekerülnek a napirendről a korrupciós ügyek (na, egyelőre erről nincs szó).
Ugyanis a napokban nyilvánosságra került, hogy egyes, miniszteri tisztséget betöltő képviselők anno képviselőként egyenesen a tini (!) lányaikat foglalkoztatták, így a korrupciós ügyek napirendről lekerülése egyelőre nincsen napirenden. Menet közben ez a miniszter is megbukott, igaz, a kampányban ez már kisebb hírnek számít, olyan sok az “ügy”.
Mégis, ne menjünk el amellett, hogy Fillon képes volt a politikailag irracionális lépést, vagyis a maradását ráerőltetni a saját pártjára, ami nem kis politikai teljesítmény – tartalmától függetlenül.
Vagyis joggal merül fel a kérdés, hogy hol tévedtem, miért nem láttam előre ezt a fejleményt, miért gondoltam azt, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy a republikánusok racionálisak lesznek, és megszabadulnak vesztésre álló elnökjelölt-jelöltjüktől.
Először is, a politikai elemző a legtöbbször azt feltételezi, hogy a politikusok racionális lények, és nagyon nehezen kezd bármit is olyan helyzettel, amikor nem.
Persze azt gondoltam, hogy Alain Juppé csak kéreti magát, azt feltételeztem, ha könyörögnek neki, vállalja. Ha így is volt, Fillon azzal a bizonyos nagygyűléssel keresztülhúzta a számításait.
Másodszor Fillonéknak vannak állítólag bizonyos big data mérései, amelyek azt mutatják, hogy Fillonnak van esélye a második fordulóba jutásra és a győzelemre (ebben annyi igazság távolról is lehet, hogy Macron szavazóbázisa volatilisebb, mint amilyennek tűnik, de ez a mozgalma újdonsága okán nem is meglepő). Tény, hogy ha az öt-hét pontra álló Macront sikerül megközelíteni, akkor tényleg van esély, csakhogy ahhoz az kéne, hogy lekerüljenek a korrupciós ügyek a napirendről, és ne arról cikkezzenek a lapok, hogy Fillon a kommunikációs tanácsadójával sms-ezett (!) a hétfői vita alatt.
Harmadszor, François Fillon hosszútávfutó, és amíg erőből le nem szedik, marad. Ez 2012-ben is így volt, az előválasztás során is így volt. És bár 2012-ben elvesztette a pártot, az előválasztás bejött neki. Joggal gondolhatja, hogy ha nem teljesen esélytelen, akkor nem adja fel élete álmát, mert akkor élete végéig bánná, hogy “mi lett volna ha”.
Így is lehet, hogy veszíteni fog, de legalább ez a kétely nem mardossa majd. Lesz más baja, bőven, ami foglalkoztathatja. Például a bíróság.
Mivel megvan a végleges jelöltek névsora, ma este először sor kerül egy elnökválasztási – azaz éles – vitára a TF1 és az LCI csatornák rendezésében. Juhúúú!
21 órától az öt legerősebb jelölt csap össze minimum (!) 2 óra 30 percen keresztül: Fillon, Macron, Le Pen, Hamon és Mélenchon a résztvevők (most nem kezdek legott rinyálni, hogy de jó lenne Magyarországon is két és fél órás vitákat látni a pártvezetők, pártelnökök és miniszterelnök-jelöltek között, és mennyire izgalmas lenne – éppenséggel nagyon jót tenne a magyar politika színvonalának, de zárójel bezárva).
A forgatókönyv a szokásos: az első forduló győztesének tűnő jelölteknek, Marine Le Pennek és Emmanuel Macronnak tartani kell magukat, elég, ha nem veszítenek. De az a minimum kötelező kör számukra, és nem lehetnek látványosan gyengék a többiekhez képest, különben lendületbe jöhet valaki más.
A többieknek viszont csipkedniük kell magukat az erősödéshez (persze ha valakinek az a stratégiája, hogy pártelnök akar lenni, akkor elég, ha a bázishoz szól, de ezt majd meglátjuk).
François Fillonnak és Benoît Hamonnak van gyakorlata a hosszú menetelésekben, nyertek már úgy előválasztást, hogy vesztesként indultak, így izgalmas lesz figyelni, hogy mit főztek ki a stratégáik. Különösen Fillon lesz érdekes, hiszen ő ennek a választásnak az antisztárja: támadják-e az ügyeivel? Visszatámad-e Le Pen ügyeivel? És ha már itt tartunk, a radikális baloldali Jean-Luc Mélenchon és Le Pen egymásra találnak-e bizonyos kérdésekben?
2002-ben elmaradt az elnökválasztási vita, úgyhogy Marine Le Pen jelenléte mellett azért ne menjünk el csak úgy. Ezúttal ott lesz egy Le Pen. És vezető jelöltként lesz ott.
Én ezen tényezők szellemében figyelem ma este a vitát, igyekszem közvetíteni is a gondolataimat (már ha lesznek értelmesek, ezen a késői órán ) a Facebookon és a Twitteren. Szóval ha valakinek kedve támad, ott találkozunk!
Még csak március eleje van, de a sok “ügy” miatt lassan eldől, hogy mi lesz az év szava Franciaországban.
És ez nem más, mint tadam!: a déontologie. Ami szakmai etikát, vagy valami hasonlót jelent (állítólag magyarul is létezik a deontológia szó, de csokit kap, aki nem orvos vagy jogász, és találkozott már vele).
Ez csak onnan jutott eszembe, hogy François Fillon többezer eurós öltönyöket kapott egy tehetős “baráttól”, ami egy politikus esetében felvet etikai kérdéseket (vizsgálják is). Például, hogy a tehetős barát mit kért és kér cserébe…
Fillon szerint az van, hogy kapott öltönyöket, és “na és?’.
Szerintetek?
Olvasom, hogy a Karc FM-en halálkomolyan kibeszéltek egy szatirikus mémet, amely az ELTE most induló társadalmi nemek tudománya szakát parodizálja. A műsorvezető és betelefonálója a poén alapján megegyeztek, milyen szörnyű, hogy terroristák oktathatnak Pázmány Péter egyetemén, és milyen végtelenül felháborító a Kovácsné Szabados Gyula (!) által tartott Nemváltás házilag című tantárgy… Néhány héttel ezelőtt hasonló csapdába sétált bele egy algériai lap is: egy az egyben elhitte a “francia Hírcsárda” egy poénját.
Az El Hayat nevű algériai újság ugyanis címlapon (!) ismertette a Le Gorafi nevű szatirikus francia oldal (a “francia Hírcsárda”) elképesztő “hírét”, miszerint Marine Le Pen – az amerikai elnök ötletét átvéve – falat emelne Franciaország körül, és az árát Algériával fizettetné ki.
Természetesen a Franciaország körül épülő fal híre éppen úgy nem volt igaz, ahogy az ELTÉ-n tanító terrorista híre sem az.
Első körben mondhatnám, ilyen az, amikor az ember humorérzék nélkül olvas politikai humort, meg amikor túl komolyan veszi saját magát (mindig gyanús, ha valaki túl komolyan veszi magát, meg ha nincs humorérzéke – az ilyen ember más aljasságokra is képes… ).
De nem szabad ezt ennyivel elintézni. Lássuk be, a humorérzék és a politikai érzék különleges adomány, nem mindenkinek jutott belőle elég. Mit tehet tehát a politikai viccek, s bizony-bizony az igazi álhírek ellen az, akinek a Jóisten kevesebbet adományozott ezekből?
Kiindulópontként érdemes megnézni, hogy ki publikálja az adott “információt”. Ha egy blog, vagy egy kisebb oldal, akkor nyilván kevésbé bízom benne, mint egy nagy szerkesztőséggel és kutatók hadával dolgozó lapban (és igen, ezt bloggerként mondom, úgyhogy nekem elhihetitek). Ezen a ponton nem árt felismerni, hogy a Hírcsárda egy álhír-portál, és nem rohanni helyreigazítást kérni…
A keringő mémek és netes őrületek kapcsán is érdemes tenni egy plusz kört, azaz egy Google-kereséssel utánajárni, hogy az adott hírt vajon hozza-e komoly lap vagy hírügynökség, és ha igen, akkor vélemény- vagy hírcikkben? Nem mindegy – hírcikknek természetesen mindig jobban hiszünk, mint véleménycikknek.
A szabály alapvetően egyszerű: ha az ember talál valamit, akkor megnézi, hol találta, és fut egy gyors kört máshol is. Fél perces gyakorlat, két egyszerű lépés. Ezzel az egyszerű kétlépéses taktikával a hülyeség jelentős része kiszűrhető.
Marad csupán az a hülyeségkupac, amely komolyabb lapokban jelenik meg, és a fentiek szerint is átcsúszik a szűrőn (egy teljes szerkesztőség szűrőjén is!).
Ezért újságolvasás közben alapvetően nem árt azon agyalni, hogy az adott információt ki mondja-írja – és feltenni a kérdést, hogy miért írja-mondja. Ahol ez a kérdést nem lehet feltenni, ott azon érdemes morfondírozni, hogy az adott esemény kinek az érdeke. Az írásnak és a beszédnek általában oka van, az értelmesebbje nem véletlen csinálja, és a legtöbb politikai eseményről elmondható, hogy az valakinek jó.
A “miért?” az a kérdés, amelyet 4-5 éves korunk körül kinevelnek belőlünk (“csak”, “mert azt mondtam”, “mert én vagyok az anyád”, “mert ez mindig így volt”), és jól el is felejtjük használni. Használjuk!
És még ez utóbbi – már bonyolultabb, de annál hasznosabb – gyakorlat sem garantálja, hogy az ember időnként “nem kap be” gyanútlanul egy-egy hülyeséget, vagy április elsejei poént. Bevallom, számomra az április 1. különösen veszélyes, valami idiótaságot nagyjából minden évben elhiszek – egy röpke pillanatra. És ez minden évben egy kiváló alkalom arra, hogy egy jót nevessek magamon… :).
(A kiemelt kép forrása a pixabay.com.)
Amikor ott vagy életed álmának kapujában, nehéz feladni az álmot a közösség érdekében. Hát még ha a közösség nem is tud megszabadulni tőled…
A republikánusok hétfő este kiálltak François Fillon jelöltsége mellett, pedig Fillon jelöltsége inkább garancia a vereségre, mint a győzelemre, azaz politikailag nem racionális (a mérések szerint Alain Juppé akár meg is nyerhetné az elnökválasztást, ha indulna, és szerintem azért utasítja el ilyen hevesen a jelöltséget, hogy könyörögjenek neki, és az a helyzet, hogy a racionális most az lenne, ha a republikánusok ezt most meg is tennék).
A racionális lépést viszont csak Fillon maga indíthatná el, a párttársai nem tudják visszalépésre kényszeríteni, és azzal sem segítenének, ha kiállnának mögüle, mert annak ellenére is elindulna, és trumposítaná, lepenizálná a kampányát, vagyis “az elit” ellen érvelne, rombolva a teljes politikai elit tekintélyét. Így egyelőre, akármennyire irracionális is, nincs B-forgatókönyv.
Ez a politikai elemzés egyik korlátja: a racionalitás a kerete, a politikai irracionalitást nagyon nehezen ragadja meg. Most Fillon leszedése lenne a racionális, mégsem ez történik, és mégis, mindenki azt kérdezi az elemzőtől, hogy miért?
Amit most látunk, az csak pszichológiailag elemezhető. A magyarázat nem politikai, hanem minden bizonnyal pszichológiai. Fillon ott áll az álma kapujában és nem tud róla lemondani, reméli, hogy megismétlődik az előválasztási csoda: hgoy surranópályán nyerhet. A közösségnek pedig nincsenek eszközei, hogy érvényesítsék a közösségi érdeket Fillon személyes reményeivel és az átala okozott károkkal szemben.
A politika elemzéséhez a nagy igazság is hozzátartozik, amikor a politika irracionális, amikor a felelőtlenség elképesztő méreteket ölt, akkor keresd az egót!
Ha így megy tovább, François Fillon bukása gyorsabb lesz, mint azt előzetesen gondoltam: már bizalmi kampányemberek ugrálnak a süllyedő hajóról, gyakorlatilag színre lépett Alain Juppé, és Fillon is mintha készítené elő a visszalépését.
A süllyedő hajóról ugrálás folytatódik, ez talán a legkevésbé új – bár amikor kampányszóvivők és kampánymenedzserek ugrálnak, az nem elhanyagolható.
Fillon megmaradt környezete a hírek során lassan úgy gondolkodik, hogy a politikai ellenfelekkel, meg a “bírókkal” a jelölt csak-csak elbír, de a republikánus párt lázadásával már nem tud megbírkózni. Meglebegtették, hogy ha a vasárnapi Fillon-demonstráció nem lesz igazi erődemonstráció, akkor Fillon a hét elején bejelenti a visszalépését.
Hogy mennyire felgyorsultak a dolgok, arra más jelek is utalnak. Az előválasztáson második helyezett Alain Juppé állítólag már felhatalmazást is adott a környezetének, hogy megkezdjék a tapogatózást a “beugrás” dolgában. Nicolas Sarkozy, a másik nagy ellenfél és az előválasztás harmadik helyezettje sajtóhírek szerint szintén nem zárja ki, hogy kiálljon Fillon mögül, bár nem is akarja direktben megtenni – úgy hírlik, csak Juppé jelére, kéznyújtására vár (Sarkozy hívei fontos és erős csoportot képeznek még mindig a párton belül, a volt elnök tekintélye korábban betöltött pozíciója okán megkérdőjelezhetetlen, bár az azért túlzás, hogy Sarkozy valamiféle árnyék-pártvezér lenne).
Vagyis beindult a folyamat, amelyről korábban beszéltem. Itt vannak a jelek: Fillon már gyakorlatilag egyedül, a többiek pedig már azon gondolkoznak, hogy hogy lehet őt lecserélni, és kire. Egy pénteki mérés szerint utóbbi a legkevésbé kérdés, ha ugyanis Juppé beindulna, akár az első fordulót is megnyerhetné, Le Pent pedig a harmadik helyre szoríthatná (és mondogattam, hogy Macron lendületben, Le Pen elé állhat, itt ez most meg is történt). A komolyabb kérdés. hogy pártjogilag és pénzügyileg hogy lenne a csere megoldható – ehhez igazából az kellene, hogy Fillon bedobja a törülközőt, és a többiek ott álljanak valaki más mögött.
A radikális melegházasság-ellenes mozgalom és maradékai támogatásával létrejövő vasárnapi gyűlés – mely önmagában is megosztja a pártot, állítólag Sarkozy-nek sem tetszik – ezért döntő jelentőségű lesz.
Objektíve most már az lenne a jó a republikánus pártnak, ha vasárnap nem lennének túl sokan, és a Fillon-kampány erre hivatkozva bedobhatná a törülközőt. Fillon már az akadálya a republikánus győzelemnek, nem az elősegítője – ha ezt felismeri, nem is viszi túlzásba a mobilizációt. Az 500 szükséges jelölést már összegyűjtő Fillon visszalépése nélkül most már nincs B-terv, tartják a republikánusok, mert annyira “radikalizálódott” a Fillon-bázis, hogy ha a jelölt nem szólít fel a B-terv támogatására, akkor széthullik a kampány.
A François Fillon ellen március 15-én meginduló eljárás előhozta a süllyedő hajó-effektust. Bruno Le Maire, az UDI és sokan mások ezekben a percekben azt mondják, itt a határ, kiszállnak a Fillon-kampányból. Pedig ez valójában csak erkölcsi határ: Fillonnak megvannak a szükséges támogató aláírásai (500 kell, választott tisztviselőktől országszerte). Ha indulni akar, indul. Itt tehát már mindenki csak a saját bőrét mentheti és láthatóan menti is…
François Fillon bázisa relatíve stabil volt eddig, a feleség-botrány kitörése után ráadásul sikerült is a republikánus bázis nagy részét összefogni és megmenteni, nyilván nem függetlenül attól az összeesküvés-elméletektől sem mentes áldozati póztól, melyben Fillon tetszeleg (bár én is tudom, attól, hogy valaki paranoid, még nem biztos, hogy nem üldözik).
A kérdés az, hogy a tegnap megindult kilépések és elhatárolódások megindítanak-e egy újabb lefelé tartó trendet, pontosabban fogalmazva egy méginkább lefelé tartó trendet (Emmanuel Macron a Bayrou-támogatás megszerzése után elhúzott Fillontól és közelíti Marine Le Pen támogatottságát az első fordulóban, ami a Fillon-tábornak önmagában is rossz hír).
Pénzügyi és politikai okokból nem hiszem, hogy a republikánus kampány menthető lenne. Szigorúan véve jogi lehetőség se nagyon van Fillon “levételére”, hiszen az ártatlanság vélelme őt is megilleti (bár a vizsgálóbírók gyors döntése az eljárásról azt sugallja, hogy bőven van matéria a kezükben…).
Bonyolíthatja a dolgot, hogy Fillon élő egyenes adásban mondta ki, ha eljárást indítanak ellene, akkor eláll a jelöltségtől. Nem teszi meg, tehát egy dolog biztos: ezt a szavát nem tartja be és ezzel támadható. Erre lehet hivatkozni és hivatkoznak is. Már látom a kampányfilmeket…
Egy ilyen helyzetben az egyszeri republikánus politikus vagy a) a hallgatás és a Fillon-bukás következményeinek vállalása mellett, vagy b) a saját mandátum, tekintély, erkölcsi tartás megőrzése mellett dönthet. Nyilván mindenki lázasan felméri a választókörzete hangulatát, és aki azt érzi, hogy jobb elhatárolódni, az elhatárolódik. Aki úgy érzi, hogy Fillont támogatja a körzete, az meg marad a hajón.
Nem zárom ki, hogy átbillen a mérleg, lesz kritikus tömeg, és a pénzügyi, politikai kockázat ellenére leveszik Fillont, mondván, úgyis bukunk, de legalább kezdjük újra tiszta lappal.
Ennek lesznek előjelei: például egyre többen könyörögnek Alain Juppének, hogy vállalja, vagy egyre többen beszélnek arról, mennyit veszítene pénzben a republikánus párt új jelölés esetén. Vagyis amikor már nem Fillon személye, hanem az utódlás módja a téma, akkor lesz igazán közel a vég.
Amikor Perintfalvi Rita kolléganőmmel a Biblia – Politika – Misztika témáin dolgozunk, gyakran megfordulunk az à table! nevű francia kávézóban a Wesselényi utcában (közel van a stúdióhoz, mondhatni, a legjobb helyen van). A Franciapolitika vendégeit is a beszélgetés után időnként áthívom ide, elvégre mi lehetne jobb egy kis levezetésre, mint egy klasszikus, belevaló café vagy café au lait?
A kávé, csakhogy egy látszólag lényegtelen részlettel kezdjem, ilyen klassz kis poharakban érkezik (mi legalábbis nagyon jól szórakozunk rajta):
Azon már kevésbé élvezkedünk, hogy igen szélesek a bűnözési lehetőségek, és ritkán sikerül ellenállnunk (de a finnyásaknak készül egy paleo süti is, hurrá!):
Meg van sok minden más is: croissant, pain au chocolat, baguette… nyamm.
Kellemes, kedves kis hely, egyetlen hátránya, hogy teljes kiőrlésű cuccokat alig tartanak. De én azért kitartóan lobbizok, hogy ez változzon (kb. minden alkalommal, ha betévedek).
Ajánlom Nektek ezt a franciás hangulatú helyet – nekem, nekünk nagyon “bejött” (bizony, ez a fajta ajánlgatás is a Frankofónia rovatom lényege, és ezt a rovatot igyekszem mostantól kicsit komolyabban venni!).
Sőt, ha ismertek francia/franciás kávézót, éttermet, könyvesboltot, céget, intézményt srb., amelyről érdemes lenne írni, feltétlenül küldjetek üzenetet!
Ki tudja, lehet, hogy egyszer össze is futunk valahol :)?
(A kiemelt kép forrása: pixabay.com)
A Civil Rádióban a hétvégi SZRI-konferenciáról és a populizmus mibenlétéről kérdeztek.
Kissé álmosan, de nagy örömmel válaszoltam:
&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://youtubeembedcode.com/en/”&amp;gt;Quickly?utm_source=rss&utm_medium=rss embed a YouTube video onto your website or blog!&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://linkmatch.info/”&amp;gt;free?utm_source=rss&utm_medium=rss web directories with high pr&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://youtubeembedcode.com/en/”&amp;gt;Quickly?utm_source=rss&utm_medium=rss embed a YouTube video onto your website or blog!&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://linkmatch.info/”&amp;gt;top?utm_source=rss&utm_medium=rss free web directories for seo&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://youtubeembedcode.com/en/”&amp;gt;Quickly?utm_source=rss&utm_medium=rss embed a YouTube video onto your website or blog!&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://linkmatch.info/”&amp;gt;buy?utm_source=rss&utm_medium=rss backlinks&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://youtubeembedcode.com/en/”&amp;gt;Quickly?utm_source=rss&utm_medium=rss embed a YouTube video onto your website or blog!&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;&amp;lt;small&amp;gt;&amp;lt;a href=”http://linkmatch.info/”&amp;gt;free?utm_source=rss&utm_medium=rss quality web directory&amp;lt;/a&amp;gt;&amp;lt;/small&amp;gt;&amp;lt;/div&amp;gt;&lt;br /&gt;<br /><br />
&amp;lt;div&amp;gt;
Az elmúlt hetekben – magamat is meglepve – kénytelen voltam időről időre azt mondani, hogy a francia elnökválasztás esélyese ebben a pillanatban Emmanuel Macron. Nem tudok mit tenni, a számok ezt mutatják, akármennyire is valószínűtlen. Csakhogy a hangsúly azon van, hogy “ebben a pillanatban”. Azaz ez még bőven változhat. A Macron-jelöltség ugyanis igencsak sérülékeny. Íme az okok.
1. A program hiánya.
Emmanuel Macron csak március 2-án mutatja be a programját, egyelőre csak nagy elveket és foszlányokat tudunk arról, hogy mit szeretne elnökként csinálni. Ez önmagában nem baj, persze, nem elvi probléma van ezzel: a késői programbemutatás viszont könnyen lehet, hogy visszaüt, ha a programban olyan pontok is vannak, amelyek éppen azokat a csoportokat taszítják, amelyeknek Macron dolgozik (Macron gépezete profi gépezetnek tűnik, talán figyelnek erre is, de az alábbi, 2. pontom fényében azért ne dobjuk ki ezt a kockázatot).
2. Vitás nyilatkozatok
Emmanuel Macron az elmúlt napokban a francia sajtó egyik legizgalmasabb témája volt, miután kijelentette, hogy a gyarmatosítás emberiség elleni bűntett volt. Ez természetesen a jobboldalnál és a radikális jobboldalnál verte ki a biztosítékot (az alternatív narratíva az, hogy “jó, jó, nem volt barátságos a gyarmatosítás, de a civilizációs előnyeit sem kell tagadni, úgymint közigazgatás és szervezeti tudás, oktatás, egészségügy, infrastruktúra-fejlesztés”). Csakhogy Emmanuel Macronnak kellenének egyes jobboldali szavazók is a jó szerepléshez – talán ezért jelentette ki nemsokkal ezután, hogy a melegházasság törvénybe iktatásakor a házassági egyenlőség ellenzői “meg lettek alázva”. Ezzel viszont a baloldal egy részét haragította magára, igaz, azt elérte, hogy egy icipicit kevesebb szó esik a gyarmatosításról. A legrosszabb forgatókönyv persze az, ha emiatt a kockázatos játék miatt jobb- és baloldali szavazókati s veszít…
3. És ha már szavazóbázis:
Macron szavazóbázisának egyetlen érdemi mutatója van, ez pedig az, hogy középosztályi és diplomás (az első fordulóban még a fiatalok aránya sem kiugró, a második körben viszont a fiatalok inkább választják őt, mint Marine Le Pent). Csakhogy ez a szavazóbázis nem különösebben elkötelezett vagy stabil, a megkérdezett Macron-szavazóknak mindössze 36 százaléka mondja, hogy biztos szavazó, és ez a szám csökken. Márpedig Macron vezet Fillon előtt a második fordulóba kerülési versenyben, de a különbség köztük hibahatáron belüli. Mondjam tovább?
4. Ha Fillon lőtávolon belül marad…
… könnyen lehet, hogy a mozgósítás hatékonysági foka dönt majd. És ebben az esetben az RPR/UMP/republikánus mo9zgalom évtizedes, beágyazott politikai gépezete lehet, hogy hatékonyabb lesz, mint Macron frissen gründolt mozgalma. Ebben az esetben Fillon a harmadik helyről visszakúszhat nemcsak a versenybe, hanem egyenesen az elnökségbe (bár annyiban fogalmazzunk óvatosan, hogy Marine Le Pen Fillon számára ezerszer veszélyesebb második fordulós ellenfélnek tűnik, mint Macron számára). Igaz, hogy ha Fillon visszakúszik a versenybe, négykézláb teszi, igaz, hogy minden hitelességét elveszítve, de meglehet Fillonnak az elnökség, ha legyűri Macront. Vagyis: amíg Macron előnye Fillonnal szemben nem megnyugtató (és nem az), addig Macron nem lehet nyugodt. Nyilván kevés francia szurkol jobban ezekben a percekben, mint Macron, hogy indítsanak mielőbb szép hangos eljárást Fillon ellen.
5. Az orosz faktor
Végül meg kell említeni az orosz problémát: a Macron-kampány a napokban jelezte, hogy folyamatos elektronikus támadások érik, illetve kritizálta a Kreml előretolt hadállásait is (RT és Sputnik), hogy Macron ellen dolgoznak. Utóbbiak ezt cáfolták, mindenesetre Franciaország megüzente, hogy következményei lesznek annak, ha bárki beavatkozik a választási folyamatba. Macron nem ellenséges Oroszországgal, de európai elkötelezettsége (értsd: az integráció erősítése iránti igénye) ellenkezik az orosz stratégiai célokkal. A Kreml nyilván nyugodtabb lenne, ha az oroszbarát és az integrációval óvatosabb Fillon, vagy az oroszbarát euroszkeptikus Le Pen vezetné az országot a következő 5 évben.
(Kiemelt kép forrása: Emmanuel Macron twitter-profilja, @EmmanuelMacron)
A Szabadság és Reform Intézet konferenciáján jártam.
A rendezvény címe A populizmus “világforradalma” napjainkban – Halálos veszedelem vagy természetesen jelenség volt, én pedig a Nemzeti Front helyzetéről és a Marine Le Pen-féle fordulatról beszéltem.
Fogadjátok szeretettel!
<br /><br />
&lt;div&gt;&lt;small&gt;&lt;a href=”http://youtubeembedcode.com/en/”&gt;Quickly?utm_source=rss&utm_medium=rss embed a YouTube video onto your website or blog!&lt;/a&gt;&lt;/small&gt;&lt;/div&gt;<br /><br />
&lt;div&gt;&lt;small&gt;&lt;a href=”https://buywebtrafficexperts.com/”&gt;e?utm_source=rss&utm_medium=rss traffic cheap from real traffic source. this is the excellent and most reliable source that can feed your site with lots of customers&lt;/a&gt;&lt;/small&gt;&lt;/div&gt;<br /><br />
&lt;div&gt;