A Vereckei-hágó a magyar nép történetének egyik meghatározó helyszíne: 895-ben őseink többsége ezen a hágón keresztül érkezett meg a Kárpát-medencébe. A későbbiekben a mongol-tatár hadak szintén az Északkeleti-Kárpátok eme szakaszán léptek be a Magyar Királyság területére, hogy végigpusztítsák országunkat. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc Lengyelországból ugyanitt érkezett meg szülőhazájába, majd itt hagyta el örökre szeretett földjét. Az első és a második világháború idején is jelentős harcok dúltak ezen a területen.
A 839 méteres magasságban fekvő Vereckei-hágón először 1881 szeptemberében állítottak fel egy négy méter magas kőoszlopot a honfoglalás emlékére Pum József megyei királyi főmérnök és Buzáth Károly járási főszolgabíró közreműködésével. A magyar−lengyel határon álló obeliszken a munkácsi vasgyárban öntött elliptikus formájú vastáblát helyeztek el, amelyre Kóródi Sándor beregszászi ügyész, költő versét vésték:
„Honfi e bércormon,
szíved hevesebb dobogása jelzi,
hogy ősi honod drága határa ez itt.
Itt hangzott egykoron riadó csatakürtje Lehelnek.
Nagy Rákóczink itt hullata búcsú könnyűt
Szent kegyelet tüze gyúl itt minden csipkebokorba
Oldozd meg saruid: Szent hely ez itt, ahol állsz.”
Öt évvel később, a millennium évében Erdély Sándor igazságügyi miniszter felavatta Drawek Ede szobrászművész Bereg vármegye felkérésére készült alkotását, a négy méter magas, alul hasáb alakú, felül gúlaszerű gránit obeliszket. Az alsó részen négy márványtáblát helyeztek el, amelyeken Kóródi Sándor verse mellett az emlékmű felállításnak körülményeit írták le. A felső részre egy ősi jelkép, az ötágú csillag került. A pentagramma minden korban mást jelentett: szimbolizálták vele a tökéletességet, az öt irányt (elöl, hátul, balra, jobbra és felül), az öt csillagot (Jupiter, Merkúr, Mars, Szaturnusz és Vénusz), az öt őselemet (tűz, víz, föld, idea, levegő); s ez jelképezte a tudományok kulcsát, a betlehemi csillagot, az öt érzéket és a titkok nyitját is.
Sajnos az emlékmű csak rövid ideig hirdethette népünk dicsőséges múltját, hamarosan ugyanis sorsunk rosszra fordulásának jelképe lett: 1919-ben a cseh hatóságok leverték a márványtáblákat, az obeliszket pedig megcsonkították. Húsz évvel később − miután Kárpátalja visszakerült a Magyar Királysághoz – az emlékművet felújították, és egy diadalkaput építettek mellé a lengyel−magyar átkelőhöz. Amikor 1944-ben az orosz hadsereg elérte a Kárpátok határait, egy honvéd az obeliszken álló új emléktáblát levette és elmenekítette. A tábla azóta sem került elő.
Az oroszok bejövetelével megszűnt a lengyel−magyar határ, Verecke két szovjet megye közé ékelődött. Az emlékmű még évtizedekig állt, azonban egyre rosszabb állapotba került. 1975-ben rombolták le, amikor a szovjetek egy 1944-es összecsapásnak állítottak emlékművet a Vereckei-hágón. Az obeliszk darabjait szétszórták, talapzatát a hágó galíciai oldalának egyik völgyébe gurították le, felső ötágú csillagot ábrázoló részét a közeli Tuholka falu lakosai tulajdonították el, és egy II. világháborús emlékművet kreáltak belőle.
A Vereckei-hágón évtizedekkel később, 1996-ban kezdtek hozzá Matl Péter szobrászművész tervei alapján egy új honfoglalási emlékmű elkészítéséhez, melyet 2008-ban avattak fel.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
Mesdames et Messieurs les Chefs d'Etats et de Gouvernements ; Monsieur Peter Thompson, Président de la 71ème Session de l'Assemblée générale des Nations Unies ; Monsieur Ban Ki-moon, Secrétaire Général des Nations Unies ; Mesdames et Messieurs, distingués délégués ;
Gate terminal B.V. (Gate) et Elengy, une société de ENGIE, ont signé un protocole d'accord destiné à développer la coopération dans les services liés au GNL, comme le chargement de camions citernes et le soutage ou « bunkering ».
Ce protocole, signé le 21 septembre 2016 par Stefaan Adriaens et Pierre Cotin, respectivement directeurs commerciaux de Gate terminal et Elengy, manifeste l'ambition des deux entreprises de travailler ensemble afin d’améliorer plusieurs services liés au GNL pour leurs clients.
Les familles des marins-pêcheurs du Sokalique, coulé en 2007 par un cargo sous pavillon de complaisance, ont partiellement obtenu gain de cause devant la cour d’appel : le montant des dommages et intérêts dus par les marins responsables ont été révisés et la responsabilité civile de l’armateur a été confirmée. En revanche, elle n’a pu établir sa responsabilité pénale puisque la société d’armement a été liquidée.
Pour la troisième fois, un feu s'est déclaré sur le navire Commandant-Blaison, au port de commerce brestois.
Gros déploiement de moyens, ce jeudi après-midi dans la cale sèche numéro un du port de commerce de Brest. Au cours des travaux en cours sur l'aviso de la Marine nationale, le Commandant Blaison, un début d'incendie s'est déclaré.
Un problème mécanique a obligé le Cross Etel à porter secours à un chalutier, qui croisait au large de Houat.
Gerd Zenhäusern (44) ist nur noch bis Samstag Trainer von Gottéron. Danach wird er Ausbildungschef bei den Fribourgern. Im Interview erklärt er die Gründe für seinen ungewöhnlichen Entscheid.
BLICK: Gerd Zenhäusern, warum dieser plötzliche Abgang?
Gerd Zenhäusern: Die Neustrukturierung des Klubs Gottéron 2020 haben in mir Gedanken geweckt. Ich will die nächsten fünf bis zehn Jahre in Fribourg arbeiten und auch wohnen bleiben. Ich will nicht wie vor zehn Jahren die Familie wegen des Eishockeys verlieren.
Steht ihre Familie nicht hinter ihnen?
Meine Frau Valerie hat in Bern ihr eigenes Geschäft, da kommt ein Umzug in die Ostschweiz oder ins Tessin nicht in Frage. Zudem bin ich am 14. Juni zum dritten Mal Vater geworden. Ich will mich nicht später wegen dem Eishockey von meiner Familie trennen müssen.
Haben sie sich für die Liebe entschieden?
Familie und die Liebe stehen bei mir über allem. Meine Tochter Lou (4 Monate, die Red.), Sohn Esteban (9) und meine Frau Valerie bedeuten mir alles im Leben. Ich habe schon genug Mühe, dass mein Sohn Niklas (15) aus erster Ehe im Wallis wohnt und ich ihn selten sehe. Ich habe mich für die Liebe und die Familie entschieden.
Wann haben sie sich mit dem Thema Ausbildungschef beschäftigt?
Schon als der Job vor ein paar Wochen ausgeschrieben wurde, habe ich mich damit beschäftigt. Die letzten drei Wochen konnte ich kaum schlafen. Das war der schwierigste Entscheid meines Lebens.
Sie sind Freitag in Genf und Samstag zuhause gegen Davos noch Trainer. Verlieren sie so nicht den Respekt der Spieler?
Ich hoffe es nicht. Ich will mit zwei Siegen die erste Mannschaft von Gottéron verlassen.
Wieso sind sie nicht bis Ende Saison Trainer von Gottéron geblieben?
Als der Entscheid gefallen ist, hat sich Sportchef Christian Dubé und die Vereinsleitung mit mir zusammen gesetzt und die Situation besprochen. Sie haben sich für einen sofortigen Trainerwechsel entschieden. Das muss ich akzeptieren.
Wann treten sie die neue Stelle an?
Schon im Oktober, denn es gibt viel zu tun und die neue Saison vorzubereiten. Ich freue mich darauf.