Biztonságpolitika

 

dr.Fehér Zoltán

dr.N.J.L.: Kérem, ismertesse eddigi szakmai pályafutásának legfontosabb állomásait!

1. F.Z.: Tanulmányaimat Magyarországon és az Egyesült Államokban végeztem. Mesterdiplomát szereztem az ELTÉ-n amerikanisztikából és politikatudományból, jogi doktorként végeztem a Pázmányon, majd később a Harvard Egyetemen folytattam tanulmányokat, amelyek végén mesterdiplomát szereztem közigazgatás-kormányzás szakon. 13 évig dolgoztam magyar diplomataként. 2005 és 2009 között Magyarország washingtoni nagykövetségén szolgáltam külpolitikai elemzőként, illetve sajtó- és kulturális attaséként. 2011 és 2014 között Törökországban, az ankarai magyar nagykövetségen dolgoztam a nagykövet helyetteseként, valamint két hosszabb időszakban Magyarország első számú képviselője voltam Törökországban ideiglenes ügyvivőként. Ezt követően a Miniszterelnökség EU Ügyek Államtitkárságán vezettem az EU koordinációs osztályt, amely összefogta Magyarországnak az EU intézményekben képviselt hivatalos álláspontjai kidolgozását. Immáron öt éve Bostonban élek, ahol a Harvard Egyetemen közigazgatás-kormányzás szakon végzett posztgraduális tanulmányaim mellett Joseph Nye asszisztenseként dolgoztam. Jelenleg a Fletcher School of Law and Diplomacy-ban doktori disszertációmat írom, mellette pedig a Stratégiai Tanulmányok Központja tudományos főmunkatársaként és a Tufts Egyetem Politikatudományi Tanszékének vendégelőadójaként dolgozom. Az évek során tanítottam politikatudományt és nemzetközi kapcsolatokat Magyarországon az ELTÉ-n és a Pázmány jogi karán, itt az Egyesült Államokban pedig a Harvard Summer Schoolban és a Massachusetts Institute of Technology-n (MIT) is. Mondhatjuk úgy is, hogy eddigi karrierem első szakaszában a diplomácia gyakorlati oldalán működtem, a mostani szakaszában pedig a diplomácia elméleti-tudományos oldalán, hiszen diplomáciát, nemzetközi kapcsolatokat oktatok és ezen a területen végzek tudományos kutatásokat.

dr.N.J.L.: Kérem, foglalja össze jelenlegi kutatásainak/tanulmányainak legfontosabb irányait és várható eredményeit!

1. F.Z.: Tudományos kutatásaimban mindig a szuperhatalmak stratégiái foglalkoztattak. Legelső kutatási projektemben a NATO hidegháború utáni átalakulásával foglalkoztam.[1] Ennek fontos része volt az ún. keleti bővítés, amelynek első hullámában hazánk Csehországgal és Lengyelországgal együtt része lett az atlanti szövetségnek. Ezt követően figyelmem az Egyesült Államoknak a Szovjetunióval szembeni, hidegháború alatti stratégiája, a feltartóztatás és annak szellemi atyja, George Kennan felé fordult.[2] Jelenlegi, doktori kutatásaim középpontjában pedig annak vizsgálata áll, hogyan alakult az Egyesült Államoknak Kínára vonatkozó stratégiája a Nixon-Kissinger-féle 1972-es nyitástól napjainkig. Különösen az érdekel, hogy miért követte Amerika a nyitás/együttműködés (engagement) stratégiáját a hidegháború elmúltával is, s mennyire igyekeztek az egymást követő amerikai kormányzatok az együttműködés mellett a kiegyensúlyozás (balancing) elemeit is beintegrálni stratégiájukba, amelyet az én álláspontom szerint a két hatalom nemzetközi rendszerben elfoglalt strukturális pozíciójának változása, a hatalmi átrendeződés (power transition) perspektívája indokolt volna.[3] Ezt Kenneth Waltz és Robert Gilpin neorealista elméleteinek segítségével vizsgálom, de kutatásaim alapján egyre inkább arra jutok, hogy mindennek megértéséhez a liberális Innenpolitik és a konstruktivista elméletek egyes elemeire is építeni kell.[4]

dr.N.J.L.: álláspontja szerint, milyen összefüggések ismerhetők fel/ fontosak a stratégiai kommunikáció és a nyilvános diplomácia között?

1. F.Z.: A stratégiai kommunikáció államok vagy nemzetközi szervezetek esetén mindig magában kell foglalja a nyilvános diplomáciát. A NATO Stratégiai Kommunikációs Politikájáról szóló hivatalos állásfoglalás is úgy definiálja a stratégiai kommunikációt mint „a NATO kommunikációs tevékenységei és képességei koordinált alkalmazását”, s e kommunikációs tevékenységek és képességek körébe beleérti a katonai közkapcsolatok, az információs műveletek és a pszichológiai műveletek mellett a nyilvános diplomáciát is.[5] A nyilvános diplomáciának tehát illeszkednie kell egy állam vagy szervezet stratégiai kommunikációjába, annak fő céljait kell szolgálnia. Ez természetesen azt feltételezi, hogy az adott állam vagy szervezet stratégiai kommunikációját annak központjában (a miniszterelnök stábjában vagy a NATO esetében a főtitkár stábjában, de természetesen a tagállamok egyetértésével) megtervezik és koordinálják. Ez nem egyszerű feladat, ugyanis az államok esetében a stratégiai kommunikáció általában – ahogy fent is jeleztem – nem a diplomáciáért felelős szervezeti egységhez (Magyarország vagy az Egyesült Államok esetén a Külügyminisztériumhoz), hanem a végrehajtó hatalom feje mellett közvetlenül működő stábhoz kötődik (ez Magyarországon a miniszter által vezetett Miniszterelnöki Kabinetiroda, az Egyesült Államokban pedig a Fehér Ház kommunikációs igazgatója által vezetett csapat). A politikai kommunikáció központosításáról részletesen írtam „A kormányzás háttérintézményei” című kétrészes tanulmányomban a Politikatudományi Szemlében, amelynek első része a végrehajtó hatalom feje háttérintézményeinek egyes nemzetközi példáit mutatja be komparatív kutatásaim alapján (részletesen tárgyalva az amerikai elnök Fehér Házi Stábját),[6] a második része pedig a magyar Miniszterelnöki Hivatalról szól.[7] Számos ország kormányzatában sikerült úgy kialakítani a stratégiai kommunikációt, hogy a nyilvános diplomácia is annak a céljait szolgálja, a nyilvános diplomácia üzenetei össze legyenek hangolva a kormányzat stratégiai kommunikációjával. Ebben a Külügyminisztériumnak a miniszterelnök vagy elnök kommunikációs stábjával való együttműködése kulcsfontosságú. Ez szerintem Magyarországon vagy Németországban egy ideje már így működik, de az Egyesült Államokban nem minden időszakban sikerült ezt elérni. Különösen a most lezáródó elnöki ciklus alatt voltak zökkenők amiatt, hogy Trump elnök maga volt a „Communicator-in-Chief”, de a kormányzat egészén belül nem mindig sikerült koordinálni a nemzetközi tartalmú üzeneteket. Meg kell azonban jegyeznem, hogy Mike Pompeo külügyminisztersége alatt az üzenetek egységesülése lényegesen javult, a kormányzat stratégiai kommunikációja és nyilvános diplomáciája között nagyobb összhang jött létre.

dr.N.J.L.: Honnan ered és mi a tartalma a kreatív diplomáciának?

2006. F.Z.: Ahogy említettem, 2005 és 2009 között Washingtonban a magyar nagykövetségen teljesítettem külszolgálatot, Simonyi András és Somogyi Ferenc nagykövetek irányítása alatt külpolitikai elemzőként, valamint sajtó- és kulturális attaséként dolgoztam. Simonyi András nagykövet vezetésével fejlesztettük ki a nagykövetség új nyilvános kommunikációs megközelítését, amelyet én kreatív diplomáciának neveztem el. A kreatív diplomácia lényege, hogy a diplomácia és azon belül a nyilvános diplomácia hagyományos tárházán túl új eszközöket, új médiumokat is bevonunk egy ország nemzetközi kapcsolatépítésébe, ha úgy tetszik, az országimázs-építésbe. Három új eszközt vagy területet állítottunk a nyilvános diplomácia szolgálatába: (i) a populáris médiát, (ii) a populáris kultúrát, és (iii) a digitális média világát. Az elsőre, a populáris média alkalmazására példa a magyar nagykövet szereplése az egyik legnézettebb amerikai televíziós talk-showban, a Colbert Report-ban 2006-ban és 2007-ben is, amelyeknek nagy sikere volt az Egyesült Államokban, de komoly visszhangja volt odahaza is. A másodikra, a populáris kultúra mint diplomáciai médium alkalmazására példa a „rock and roll diplomácia”, Simonyi András nagykövet amerikai diplomatákból álló rockzenekarának koncertjei, szereplései, a rock and roll zenének mint összekötő kapocsnak a használata a két ország között. Egy másik példa, amely a kezdeményezésemre jött létre, a számos hollywoodi személyiség (Lucy Liu, Andy Vajna) bevonásával létrehozott egész estés dokumentumfilmnek, „A szabadság viharának” washingtoni premierje 2006. novemberben az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére. A Colin Keith Gray és Megan Raney Aaron filmrendező-operatőr testvérpáros által rendezett, nagyhatású filmnek Washington legnagyobb filmszínházában, az Uptown Theater-ben szerveztünk hollywood-i stílusú premiert (vörös szőnyeggel!), amelyen a világhírű színésznő és egyben a film egyik producere, Lucy Liu mellett részt vettek kongresszusi képviselők és egykori 56-os szabadságharcosok is. Végül pedig a digitális médiának a diplomácia szolgálatába való állítására példa a nagykövet és a nagykövetség diplomatái által írott „Hungarian Diplomats in DC” nevű nyilvános diplomáciai blog. A mai olvasókban, különösen a fiatalabb korúakban persze felmerül, hogy mindebben mi az újdonság, hiszen ma már mindezek az eszközök (populáris média, populáris kultúra, Internet és közösségi média) részei a nyilvános diplomácia eszköztárának. Ez igaz, de ekkor, a 2000-es évek második felében még nem voltak azok, ebben mi magyar diplomaták úttörő jellegű munkát végeztünk. Hadd meséljek el ennek alátámasztására egy anekdotát. A „Hungarian Diplomats in DC” blog 2006-ban indult, és én 2007 nyarán felkerestem az amerikai Külügyminisztérium akkor még csak rövid ideje működő e-Diplomacy igazgatóságát. Az ottani amerikai diplomaták elmondták nekem, hogy egy ideje diplomáciai blogot indítottak, de az csak az amerikai nagykövetségek és konzulátusok diplomatái számára elérhető. Amikor meséltem nekik a magyar nagykövetség blogjáról, akkor ők mondták ki: a „Hungarian Diplomats in DC” a világ első nyilvános diplomáciai blogja volt. Az, hogy mindezek az eszközök, sőt különösen a digitális térből a Facebook és a Twitter azóta a diplomáciai kommunikáció fontos részeivé váltak, számomra nagy öröm, hiszen olyan folyamatnak voltunk az előfutárai, amely gyakorlatilag forradalmasította a diplomácia eszköztárát.

dr.N.J.L.: Hogyan látja a jövő nemzetközi viszonyait a meggyőzés és befolyásolás szempontjából?

21. F.Z.: Mentorom, Joseph Nye 1990-ben megalkotta a „soft power” koncepcióját, mivel Bound to Lead című könyvében szerette volna az egyes államok hatalmának, erejének (power) mérését valamilyen tudományos alapra helyezni.[8] A katonai erő és a gazdasági erő mérésével nem voltak gondjai, de úgy látta: ezek nem fedik le egy ország erejének összességét. Van minden országnak olyan ereje, erőforrása, amely elsősorban az adott állam presztízséből, politikai rendszerének vagy kultúrájának vonzerejéből fakad. A katonai és gazdasági erő „kemény” erőforrásai (hard power) mellé, amelyre a neorealisták kizárólagosan hagyatkoztak az államok erejének megbecsülésénél, Nye megalkotta a „soft power” koncepcióját, amely az egyes országok reputációs és kulturális erejét, kisugárzó hatását foglalta egybe. Nye koncepciója azóta világszerte elfogadott lett és alkalmazzák a nemzetközi kapcsolatok elméletében ugyanúgy, mint annak gyakorlatában, de én azt gondolom, hogy a „soft power” jelentősége a mai világunkban tovább növekszik. A nyilvános diplomácia és így a kreatív diplomácia is elengedhetetlen része a „soft power”-nek. A meggyőzés és befolyásolás szempontjából a „soft power” és a „hard power” egyszerre játszik szerepet, hiszen más országok nézőpontjából az egyes országok hitelessége befolyásoló tényező, de ilyen tényező lehet az adott állam katonai erejének elrettentő hatása (deterrence) is. Nye a kétféle erő hatékony együttes alkalmazását „smart power”-nek nevezi. Azt is fontos elmondani, hogy az ún. dezinformációs műveletek és az információs hadviselés nem tartoznak a „soft power” kategóriája alá, azok részei a katonai erő alkalmazásának. Úgy látom, a 21. század diplomáciájában az az állam lehet sikeres, amely sokféle erőforrását „smart power”-ként tudja összegezni és a nemzeti érdek szolgálatába állítani.

dr.N.J.L.: Miben látja az állam és haderő szerepét/jelentőségét a jövő nemzetközi kapcsolataiban?

dr. F.Z.: A nemzetközi kapcsolatok elméletében két domináns irányzatot láthatunk az elmúlt 40-50 évben az államok közötti kapcsolatok természetének alakulását illetően. Az egyik a realizmusból kinőtt neorealista iskola, amelynek követői – Kenneth Waltztól John Mearsheimeren át Stephen Waltig – alapvetően úgy látják, az állam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, ahogy továbbra is meghatározó szerepe van és lesz a haderőnek mint az állam legfontosabb erőforrásának.[9] A neorealistákkal élesen szemben áll a Joseph Nye, Robert Keohane és Richard Rosecrance által fémjelzett elméleti iskola, amelyet a neorealizmussal való kontrasztja miatt neoliberalizmusnak neveztek el. Nye és Keohane elméletének lényege, hogy az államok és a katonai erő központi szerepét megváltoztatja a globalizáció révén felélénkült világgazdaság, létrejön a vezető államok között (akár egymással szembenálló hatalmak között is) egy nagyfokú kölcsönös függőség (interdependencia), megnő a nem-állami szereplők (pl. a transznacionális vállalatok) szerepe, és bizonyos szituációkban már a gazdasági erő és a gazdasági érdekek kezdenek dominálni a katonai erő és a biztonsági érdek felett.[10] Rosecrance ezzel egybevágó elméletének lényege pedig, hogy az ún. katonai-politikai és területi államok logikáját az ún. kereskedő államok logikája váltja fel, a katonai erő és a területi expanzió háttérbe szorul a gazdasági erő és a gazdasági expanzió javára.[11] Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a Harvard Egyetemen tanulhattam mind Stephen Walttól, mint Joseph Nye-tól és Richard Rosecrance-től, ráadásul a karrierem során tanúja lehettem annak, ahogy a hidegháború után a nemzetközi politikában háttérbe szorult a területi expanzió és előtérbe került a globalizáció és a kereskedelem, majd az elmúlt másfél-két évtizedben újra kiújult a nagyhatalmak versengése és ismét fontossá vált a katonai-területi expanziós politika. Külszolgálataim alatt is megtapasztalhattam mindezt, hiszen washingtoni éveim alatt még dominált a gazdasági terjeszkedés célja és a nyilvános diplomácia eszköztára, miközben már dúltak az újabb háborúk, majd törökországi diplomáciai szolgálatom alatt a „szomszédból” követhettem a szíriai háborút és a Krím-félsziget orosz annektálását is. Úgy látom, a globalizáció, az interdependencia és a világkereskedelem kiszélesedése révén eljutottunk egy olyan történelmi érába, amelyben a két elméleti irányzat által fókuszba helyezett két világ (nevezzük Rosecrance nyomán a területi államok világának és a kereskedő államok világának) egyszerre van jelen, egyfajta hibrid nemzetközi politikai univerzumot hozva létre. Visszatérve saját kutatási témámhoz, ha korunk legfontosabb nagyhatalmi versengését, az Egyesült Államok és Kína rivalizálását vesszük górcső alá, akkor azt láthatjuk, hogy miközben a két nagyhatalom gazdasága 1980 óta gyakorlatilag összefonódott, összenőtt, eközben Kína gazdasági felemelkedése természetszerűleg hozta el katonai és politikai ambícióinak növekedését, amely viszont legfőbb gazdasági partnerével, az Egyesült Államokkal állítja Kínát szembe. Kapcsolatukban jelen van a kereskedő államok együttműködése és a katonai-területi államok versengése is, utóbbi egyre növekvő mértékben. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett változások – a nagyhatalmak versengésének kiújulása, a nemzeti alapú politikák előretörése, valamint a COVID-19 világjárvány gyakorlatilag teljes mértékben nemzetállami szintű kezelése[12] (a szakirodalom meg is alkotta az „oltás-nacionalizmus” kifejezést) – mind-mind rámutatnak arra, hogy a nemzetállam központi szerepe a nemzetközi politikában megmarad, sőt a nemzetközi együttműködések rovására még nőhet is. Másrészről viszont a mai nemzetállamoknak egy olyan időszakban kell nemzeti érdekeiket képviselniük a globális porondon, amikor a nemzetgazdaságok egymással összenőttek és a világ egyik pontján történő események sokkal közvetlenebb hatással vannak a világ akár legtávolabbi másik pontján élő emberek életére, mint bármikor a világtörténelem során. Mindennek megértéséhez az állam, a nemzeti érdek és a katonai erő központi szerepére építő realizmus, a nem-állami szereplők és a nemzetközi intézmények jelentőségét, továbbá a kereskedelem és az interdependencia fontosságát hangsúlyozó liberalizmus, végül pedig az ideák, ideológiák, eszmék nemzetközi politikát formáló szerepét hangsúlyozó konstruktivizmus elméleti koncepcióira egyaránt szükség lesz a 21. század további évtizedeiben.

[1] Fehér Zoltán: NATO’s New Place in the European Security Architecture. Bard Journal of Social Sciences 2001. ősz, 46-63. old.

[2] Fehér Zoltán: George F. Kennan: realista diplomata a hidegháborús amerikai stratégia alakításában. In: Frank Tibor (szerk.): Gyarmatokból impérium. Magyar kutatók tanulmányai az amerikai történelemről. Gondolat, 2007. 205-216. old.; Fehér Zoltán: Nekrológ: George F. Kennan. Egy realista diplomata az amerikai külpolitika alakításában. Kül-Világ – a nemzetközi kapcsolatok folyóirata II. évf. 2005/2-3. szám, 83-92. old.

[3] Fehér Zoltán: The Rise and Fall of U.S. Engagement toward China. Elephants in the War Room Blog – Center for Strategic Studies, 2020. augusztus 17. https://sites.tufts.edu/css/the-rise-and-fall-of-u-s-engagement-toward-china/

[4] Fehér Zoltán: A világrend átalakulása, az Amerikai Egyesült Államok nagystratégiája és Kína kihívása a 21. században. In: Káncz Csaba (szerk.): Változó világrend. A bizonytalanság kora a nemzetközi politikában. Kossuth, 2020.

[5] NATO Strategic Communications Policy SG(2009)0794. 2009. szeptember

[6] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. Amerikai és európai példák – I. rész Politikatudományi Szemle, 2002. évi 3-4. szám, 35-69. old.

[7] Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. A Miniszterelnöki Hivatal 1990-2003 – II. rész Politikatudományi Szemle 2003. évi 1. szám, 105-154. old.

 

[8] Joseph Nye: Bound to Lead. The Changing Nature of American Power. Basic Books, 1990.

[9] Kenneth N. Waltz: Theory of International Politics. Waveland Press, 1979, 2010.

[10] Robert Keohane and Joseph Nye: Power and Interdependence: World Politics in Transition. Longman, 1977, 2001.

[11] Richard Rosecrance, The rise of the Trading State: Commerce and Conquest in the Modern World. Basic Books, 1986.

[12] Fehér Zoltán: „Realpolitik and Cooperation in the Age of COVID-19: How Can the World Escape Captivity?” Global Security Review, 2020. május 26.

„Ez a publikáció az  Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-20-5-NKE-108 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott és az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj szakmai támogatásávalkészült.”

Az FR24 tanulsága szerint Donauwörth-Wiener Neustadt-Graz-haza útvonalát pécs-pogányi kitérővel toldotta meg péntek délután a szerb légierő egyik H145M HForce gépe. Ma délelőtt indult tovább úticélja, Batajnica felé.

Hagyományos szerb kamuflázs, fegyverfelfüggesztők a D-HADZ ideiglenes gyári lajstromot viselő gépen.  

Zord

Olvastam egy hírt arról, hogy Hollandia mind a 28 Apache helikopterét modernizálni fogja az elkövetkező években, oké,nem nagy ügy. Aztán elolvastam, hogy D modellről átépítik E modellre, amelynek a keretében általam sok felfoghatatlan dolgokot modernizálnak rajta, de amit megértettem az lenyűgözött. Az E modellben az A. pilóták képesek lesznek tandemben repülni drónokkal, azokat a helikopterből irányítani, átvenni a kép/video anyagot, szenzoraikat irányítani stb. Oké, erről már olvastam mint tervekről, de azért az lemaradt hogy már a gyakorlatban is így van. A Eurocopterek is tudnak majd ilyet? Mindjárt igazolva látnám az ilyen nagy számú beszerzésüket (már csak drónok kellenek hozzá).Ezzel a modernizációval persze a hollandok azt is kijelolték ismét, hogy hol képzelik el a jövőjüket a NATO-ban: szorosan az USA mellett (itt a szoros jelzőn van a hangsúly), ez a modernizáció olyan interoperabilitást kölcsönöz nekik az amerikai erőkkel és eszközökkel, amely mindkét félnek kívánatos.A modernizáció költsége egy milliárd dollár, erről nem tudtam eldönteni sok vagy kevés. Némi keresés után megtaláltam az 1995-ös megrendelés összegét, az csak 750 mill USD volt. Nyilván van némi devalváció az elmúlt 25 évben, de a két összeg jól alátámasztja azt az állítást (ezért is kerestem meg), hogy a beszerzési költség csak a kisebbik tétel, szemben az üzemeltetés és a modernizáció költségeihet viszonyítva, ami ebben az esetben a gép szinte újbóli kifizetése. A gépeket 1997-től szállították le, egyből bevetésre is küldték őket előbb a Balkánra, majd Afganisztánba. Nem spóroltak a költségeken.Most 24 évesek a gépek, gondolom, akkor még másik 15-20 év biztos bennük lesz, és amilyenek a hollandok még egyszer a végén ki is fogjkák számolni, hogy mibe kerültek a gépek a beszerzési költségeken túl.

Hazánk két Embraer KC-390 légi utántöltő és szállító repülőgép megvásárlásáról írt alá megállapodást a gyártóval. Ezenkívül a szerződés kiterjed a pilóták és technikusok képzésére, valamint a repülőgépek üzembe helyezésére és az utólagos üzemeltetéséhez kapcsolódó egyéb szolgáltatások csomagjára is. A szállítások várhatóan 2023-ban kezdődnek el. A Magyar Légierőben a KC-390-ek az ez év júniusában kivont szovjet gyártmányú Antonov An-26-os szállító repülőgépek helyébe lépnek. A magyar KC-390-ek lesznek az első olyan repülőgépek, amelyek speciális állványokkal lesznek ellátva az intenzív ellátást igénylő betegek szállítására. A repülőgépek teljes egészében kompatibilisek lesznek a NATO szabványaival mind a kialakítás, mind a szabványosított rakományok szállítási lehetősége, mind a navigációs és kommunikációs berendezések tekintetében. Az Embraer közleményében megemlítette, hogy megvizsgálják a KC-390 gyártósorának és/vagy összeszerelő sorának megnyitási lehetőségét Magyarországon.

Romániában már a nappali és az éjszakai lövészeteket végzik a délkelet-romániai Krajovában állomásozó 26. Lövészzászlóalj katonái az új Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművekkel. A szárazföldi erők számára 2018. január 12-én írták alá a 227 darab lövészpáncélos beszerzéséről szóló szerződést 896 millió euró értékben. Ezeket hat különféle feladatra fogja alkalmassá tenni az eltérő kialakításuk. A 8x8-as kerékképletű Piranha V-ös gyalogsági harcjármű fegyverzetét az izraeli Elbit UT30 Mk.2-es távirányítású torony rejti. Ebben egy 30 milliméteres Orbital ATK Armament Systems MK44-es gépágyú mellett megtalálható egy párhuzamosított 7,62 milliméteres géppuska, valamint két irányított páncéltörő rakéta is. A General Dynamics European Land Systems (GDELS) és az Uzina Mecanică București (UMB) közötti stratégiai együttműködés és technológia transzfer keretében az utóbbi üzemében készítik el a Piranha V-ök túlnyomó részét.

Egészen pontosan 191 készül majd el Romániában. A román Piranha V-ös program jelenleg húsz hónapos késében van. Ennek okai az UT30 Mk.2 távirányítású torony elhúzódó tesztjei, a helyi kommunikációs rendszer járművekbe történő integrálásával és a technológia átadással kapcsolatos problémák voltak. A General Dynamics European Land Systems amerikai cégcsoportot 8,5 millió eurós, a szerződésben szereplő kötbérrel is sújtották már eddig a szállítások késése miatt. Az első harminchat Piranha V kerekes gyalogsági harcjárművet ez év október 5-én adták át. Bukarest első körben 94 páncélosról szóló szerződést írt alá és hamarosan véglegesítésre fog kerülni a második rendelési tétel is.

Lengyelországban is gyarapodott a légierő gépállomány a héten, ugyanis november 16-án egy újabb Leonardo M346-os Bielik sugárhajtású kiképző repülőgép érkezett meg. A Deblin légibázison leszálló 7711-es oldalszámú példány a 11. a Varsó által eddig megrendeltek közül. A tervek szerint ez év végéig telesítésre fog kerülni a 12 gépről szóló megrendelés. Lengyelország 2014 februárjában nyolc M346-os megvásárlásáról írt alá szerződést, amelyek leszállítása 2017 októberében ért véget. Ez a szerződés további négy repülőgép opcióját is tartalmazta, amelyeket 2018 márciusában változtattak meg tényleges rendeléssé. Ezt követően, 2018 decemberében, Lengyelország egy harmadik rendelést is feladott a típus további négy gépre. A második tétel szállítása ez év végén, míg a harmadiké 2022 októberében fejeződik be. A szállítások befejezése után a Lengyel Légierőnek összesen 16 Bielik-je lesz.

Németországban bejelentették a C-160D Transall szállító repülőgépek kivonásának dátumát. A Luftwaffe által 1967 óta használt típust jelenleg a Lufttransportgeschwader 63 (LTG63) repüli a Hohn-i légibázison. Az LTG62-es már évek óta az Airbus A400M-et üzemelteti. A három C-130J-30 és három KC-130J Super Hercules 2021 és 2023 között érkezik majd meg a franciaországi Evreux/Fauville-be. Az MBB, az Aerospatiale és a VFW-Fokker vállalatokat tömörítő Transporter Allianz konzorcium összesen 169 darab C-160-at készített el, ezekből 110 darabot állított hadrendbe Németország. Az LTG63 mellett ezeket még két másik szállítórepülő ezred, az LTG61 és az LTG62 repülte Landsberg, illetve Wunstorf repülőtereken. Jelenleg már csak 14 példány repült az LTG63-nál, míg további egy a WTD61 kísérleti egységnél található meg.

Elsőként a Dán Királyi Légierő (RDAF) Lockheed Martin C-130J Super Hercules taktikai szállító repülőgépei fogják megkapni a Marshall Aerospace and Defense Group által kifejlesztett páncélzatot. Ez a pilótafülkét védi és teljes egészében felváltja a jelenleg is alkalmazott páncélzatot. A nagy szilárdságú polietilénből gyártott páncélzat korszerűségét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy azonos védettséget biztosítva tömege csak fele a most alkalmazotténak. A páncélzat gyorsan és egyszerűen felszerelhető bármelyik ütemezett karbantartás alatt is, ezáltal biztosítva a repülőgépek legoptimálisabb rendelkezésre állását.

Norvégiában vizsgálják az ország páncélos erejének növelési lehetőségét. Jelenleg két elképzelést vázoltak fel. Az egyik a már meglévő német Leopard 2-es harckocsik modernizációját jelentené Leopard 2A7 szintre. Ezzel azonban nem tudnák az elvárt szintet teljesíteni, így még vásárolni kellene páncélosokat is. A másik utat az új harckocsik beszerzése jelentené. Ebben az esetben a dél-koreai K-2 Black Panther típus került megemlítésre. A két gyártót már megkeresték a norvégok az esetleges védelmi ipari együttműködés lehetőségek felmérésének céljával. Várhatólag a 2021-es évben megszületik majd a döntés, így bármelyik úton is indulnak majd el a norvégok, a páncélos erők 2025-ben már átvehetik az első új, vagy éppen alaposan korszerűsített harckocsijukat.

Pár hét késessel, de 2020. november 19-én, csütörtökön megérkezett a harmadik Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép is a spanyolországi Getafe repülőteréről az Eindhoven-i bázisra. Ez a T-056-os Airbus A330 MRTT lesz az egyetlen a NATO tagországok közül egyre többeket tömörítő nemzetközi alakulat flottájában, amelyet orvosi evakuációt lehetővé tevő módon alakítanak át. A konfiguráció megváltoztatása után ez a repülőgép lesz az első a 4 repülőgép közül, amely a németországi Köln katonai repülőtéren fog tartósan állomásozni. A T-056-os Airbus A330MRTT eredetileg a németországi repülőtérre kellett volna, hogy megérkezzen, de jelenleg még Kölnben az infrastruktúra még nem áll készen az Airbus-ok fogadására.

Az első Airbus A330MRTT (T-055) 2020. június 30-án érkezett meg Hollandiába. A másodiknak átadott Airbus A330MRTT (Multi-Role Tanker Transport) többfunkciós repülőgép, aT-054-es lajstromjelű gép 2020. augusztus 10-én 13:00-kor szállt fel a spanyolországi Getafe repülőteréről és kétórányi repülés után szállt le az Eindhoven-i bázison. Ezek az első időben leginkább a képzésben vettek részt, de a 2020-as év végére már ezekből egyre kevesebb lesz, mivel eddigre egyre több lesz azon repülések száma, amire a gépeket tervezték és megvásárolták. A negyedik és az ötödik repülőgép jelenleg már átalakítás alatt áll a Getafében lévő Airbus Defense létesítményben. A harmadik repülőgép leszállítását 2020 októberében tervezték, a negyedik pedig még 2020 novemberében lesz átadva. Innentől kezdve évente egy A330MRTT átadása szerepel a tervekben. Az ötödik A330-at 2020 májusának elején repülték át Toulouse-ból Getafe-re, ahol az átalakítások folynak. A 260-300 utas, vagy 45 tonnányi rakomány és/vagy 111 tonnányi üzemanyag elszállítására, valamint betegszállításra is képes tartálygépekkel Belgium, a Cseh Köztársaság, Németország, Luxemburg, Norvégia és Hollandia ilyesféle igényeit fogják kielégíteni a jövőben.

Amszterdam és Luxemburg 2016 közepén határozta el a közös egység létrehozását, ehhez 2017-ben csatlakozott Berlin és Osló is. A megnövekedett feladatok miatt ekkor már 5 A330MRTT beszerzése szerepelt a tervekben, majd Brüsszel 2018 eleji csatlakozásával alakult ki a nyolc gépből álló mennyiség. Prágában csak ezek után, 2019 októberében döntöttek a programban való részvétel mellett. A gépenként 1100 repült órából Németország 5500-at, Hollandia 2000-et, Belgium 1000-et, Luxemburg 200-at, míg Norvégia és Csehország 100-100-at tervezett igénybe venni. A jelenlegi egészségügyi válság ellenére folyamatosan halad ez a program, és a szállítások az eredeti ütemtervet követik, csak korlátozott késések várhatóak.

A földi és a légi személyzet képzésében kisebb fennakadás volt, de a pilóták és a szerelők első csoportja a járvány kitörésének idejére már teljes képzésben részesült. A legénység többi tagjának képzése igen rövid idő elteltével újraindult a spanyolországi Sevilla-ban, az Airbus oktatóközpontjában. Ezek a fent említett igények azonban időközben módosultak, méghozzá felfelé. Luxemburg esetében ugyanis a 200 óra helyett már 1200 lenne a szükséglet, így azt csak egy újabb gép beszerzésével lehetett megvalósítani. Így 2020 októberében megszületett a döntés a 9. Airbus A330MRTT beszerzéséről is.

Megérkezett Svájcba a Lockheed Martin ajánlata november 18-án. A svájci New Fighter Aircraft (NFA) tenderen az F-35A Lightning II a Saab Gripen, a Dassault Rafale, az Airbus Eurofighter, valamint a Boeing Super Hornet típusával verseng a megrendelésért. Bern 6 milliárd svájci frankot szán az összes F/A-18C/D Hornet és F-5E/F Tiger lecserélésére és elvárja a vételár 60%-ának ellentételezését. A Lockheed Martin ezért az összegért 40 darab F-35-öst tett a csomagba a szükséges oktatással és logisztikai támogatással. Ez utóbbi méretére jellemző, hogy tartalmaz annyi tartalék alkatrészt, hogy ezekből egy féléves üzemeltetés is megvalósítható lesz. Továbbá lehetőség nyílik a svájci iparnak is részt vennie az F-35-ös világméretű gyártási láncában. Mindezeken felül a Lockheed Martin négy repülőgép összeszerelésének lehetőségét kínálja Svájcban, hogy a légierő és az ipar egyaránt jobban megismerje az F-35-ös repülőgépet, így könnyebbé téve annak üzemeltetését a teljes élettartama során. A jelenlegi számok is igen figyelemreméltóak az F-35 esetében, hiszen a mai napig a típust 13 nemzet választotta és már több mint 585 darab F-35 áll szolgálatban.

Sikeres éleslövészettel bizonyította szárazföldi célpontok elleni csapásmérő képességét Franciaország ötödik FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattja, az FS BRETAGNE. A 2013 októberében építeni kezdett 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles BRETAGNE 2016 szeptemberében került vízre, tengeri próbajáratait 2017 novemberében fejezte be. 2020. november 10-én kedden, egy MBDA MdCN (Missile de Croisière Naval) csapásmérő robotrepülőgép indításával tettek pontot a legénység képzési idejének végére. A 2015-ben rendszeresített MdCN végigrepülte a tervezett útvonalat és a fedélzeti infravörös önrávezető fejének érzékelőjével befogta a megsemmisítésre kijelölt célt a Biscarosse lőtér területén. A több száz kilométeres hatótávolságú MdCN a légi indítású SCALP csapásmérő robotrepülőgép továbbfejlesztett változata. Használatával a nemzetközi vizekről nyílik lehetőség szárazföldi célpontok megsemmisítésére.

Az Airbus Helicopters bízik abban, hogy az év végéig elindíthatja az EC665 Tiger harci helikopterek MkIII-as jelzésű korszerűsítési programját, miután három ügyféllel már megállapodást kötöttek a szükséges módosításokkal kapcsolatban. Az elmúlt fél évben az Airbus Helicopters technikai jellegű megbeszéléseket vezetett Franciaországgal, Németországgal és Spanyolországgal a helikoptereiktől elvárt képességek feltérképezése okán. A szerződést 2021 közepéig szeretnék tető alá hozni. A Tiger MkIII-as korszerűsítési programban az üzemeltetési költségek csökkentése mellett a fegyverzet erősítése, bővítése is szerepel a fedélzeti elektronika modernizálása mellett.

November 13-án az északnyugat-franciaországi Lorient-ban vízre bocsátották a Párizs által megrendelt utolsó FREMM-osztályú (Frégate Européenne Multi-Mission) fregattot. Az 5900 tonna vízkiszorítású, 139 méter hosszú, 19,7 méter széles LORRAINE (D657) a hajóosztály 8. francia megrendelésre épített hajója. A Naval Group által gyártott hajókból még kettő másik is elkészült, ezek azonban exportra kerültek Marokkóba, és Egyiptomba. A 2021 tavaszán szolgálatba álló ELZÁSZ (D656) nevet viselő testvérhajójával együtt ennek is a fő feladata a légvédelem lesz, ezért több helyen is FREMM DA-ként emlegetik ezeket a hajókat.

Másodlagos képességgel is bírnak, hiszen a tengeralattjárók elleni fegyverzetük is megmaradt. Fő fegyverzetük az Aster 15 és a 450 kilogrammos, 4,9 méter hosszú, 180 milliméteres átmérőjű, több mint 100 kilométeres hatótávolságú Aster 30 rakéták. Továbbfejlesztett és hatékonyabbá is vált többfeladatú Thales Herakles radarjuk mellett eltérő a kommunikációs rendszerük is, valamint a SETIS harcvezetési rendszer kezelőpultjai is megtalálhatók a fedélzetükön. Párizsban 2013-as évben vált véglegessé, hogy csak nyolc kerül megvásárlásra, a tervezett tizenkettő FREMM-fregattból a francia flotta számára. Ezek közül hat tengeralattjárók elleni, kettő pedig légvédelmi feladatokra lesz „szakosodva” és 2021-ben, valamint 2022-ben kerülnek átadásra. Ez a hajómennyiség még így csökkentve is a legambiciózusabb és legnagyobb európai flottafejlesztési programnak bizonyult. A LORRAINE (D657) fregatt 2022 novemberében megkezdi a tengeri próbáit.

Franciaországban szerződést kötött a Dassault Aviation céggel hét Falcon 2000 LXS üzleti repülőgép megvásárlásáról. Ezeket az átépítés után Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépként fogják üzemeltetni. Ezek szállítása 2025-ben kezdődik el. Párizs az Albatros programja keretében összesen 12 darab ilyen, törzs alá szerelt Thales Searchmaster radarral, Safran Euroflir elektrooptikai rendszerrel, megfigyelő ablakokkal, ledobható mentőtutajokkal, katonai kommunikációs rendszerekkel, zavarásbiztos GPS-vevőkkel egyaránt ellátott, módosított Dassault Falcon-t tervez beszerezni. Az Avion de Surveillance et d'Intervention Maritime (AVISMAR) program célja az öt Falcon 200 Gardian és a nyolc Falcon 50M cseréje, amelyeket jelenleg a Francia Haditengerészet üzemeltet. A Falcon 200 Gardian-okat 2025-ben, a Falcon 50M-et 2029-benfogják nyugdíjazni. Mindkét típus több mint 40 éve szolgál. Azonban a 12 Falcon 2000 MRA tengeri megfigyelő repülőgépből nem mind fog Franciaországban legyártásra kerülni. A többségüket Indiában készítik majd el az Dassault Reliance Aerospace Limited (DRAL) francia leányvállalatnál, Új-Delhi 2016-os Rafale vadászgépeinek megvásárlásával kapcsolatos ellentételezés részeként és csak az átalakításuk történik majd Franciaországban. A gépekhez legalább tíz évig nyújt majd ipari támogatást a gyártó.

Pár nappal ezelőtt, 2020. november 17-én egy Embraer EMB-314/A-29 Super Tucano turbólégcsavaros felfegyverezhető kiképző repülőgépet észleltek a portugáliai Monte Real légibázison. A PT-ZTU lajstromú és egyedi festéssel rendelkező Super Tucano a gyártó tulajdonát képezi és a leendő megrendelők típussal történő megismertetésére is használják. Lisszabon eddig nem jelentette be hivatalosan, hogy ilyen kategóriájú repülőgépet keres, de annyi bizonyos, hogy a légierő pilótáinak Egyesült Államokban történő képzése csak átmeneti jellegű. Ezt az tette szükségessé, hogy a pilótaképzésben használatos Dassault/Dornier Alpha Jet A sugárhajtású kiképzőgépeket 2018-ban utód nélkül kivonták a hadrendből.

Németországban vizsgálták a korszerűsített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek és a hordozásukat, indításukat végző spanyol EF-18M Hornet vadászbombázók közötti megfelelő adat kapcsolatot. A MBDA Germany és a Saab Dynamics partnersége által létrejött Taurus Systems GmbH által gyártott több mint 500 kilométeres hatótávolságú fegyverek Spanyolország által megvásárol példányainak korszerűsítéséről 2018-ban született megállapodás. A már 12 éve rendszeresített Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgépek esetében ez a fegyver számítógépén futó program frissítésében, újabb képfeldolgozó számítógépes szoftver és navigációs algoritmusok alkalmazásában, valamint zavarvédettebb és továbbfejlesztett műholdas vevőben és ennek új antennájában merültek ki. A repülési feladatok végrehajtására két együléses és egy kétüléses Hornet települt át Németországba 19 főnyi katonával együtt. Az együléses gépek közül az egyikre került felfüggesztésre a Taurus KEPD 350 csapásmérő robotrepülőgép, míg a másik a tartalék szerepében készen állt bármikor átvenni társa szerepét, amennyiben műszaki meghibásodás lép fel. A kétüléses pedig a kísérőgép volt a repülések során. Valós indításra ugyan nem, de annak szimulálására sor került. Ezt követően a Hornet géppár végigrepülte a Taurus számára kijelölt útvonalat, ellenőrizve hogy a módosított fedélzeti rendszerek megfelelően működnek-e. Ezek során probléma nem adódott, így a korszerűsítés sikeres volt.

Görögország hivatalosan kérte Washingtontól az ötödik generációs, az amerikai Lockheed Martin által gyártott F-35 vadászbombázók beszerzési lehetőségét. Athén most 18-24 ilyen gép megvásárlási igényével fordult az Egyesült Államokhoz, amelyek lehetnek újak, vagy akár használtak is. Ez év októberének végén a görög Estia újság arról számolt be, hogy Mike Pompeo amerikai külügyminiszter a közelmúltbeli görögországi látogatása során biztosította az európai országot, 20 Lockheed Martin F-35A Lightning II biztosan eladásra fog kerülni számára. A lap azt is tudni véli, hogy a 2022-ben hat repülőgépet vásárolnak majd meg, és azokat az első hat francia Dassault Rafale vadászbombázóval nagyjából egy időben szállítják le. Továbbá azt is valószínűsítik, hogy a görög F-35-ök egy része olyan példány lesz, melyeket eredetileg a szomszédos Törökország részére kezdtek el építeni.

Ez év elején mindenesetre a gyártósoron 24, az építés különféle szakaszában lévő, eredetileg török megrendelésre elkészíteni kezdett F-35-ös volt megtalálható. A már elkészültek közül – az első török F-35A 18-0001 gyártási számmal 2018. május 10-én repült első alkalommal – nyolcat az USAF fog hadrendbe állítani a legutóbbi hírek szerint. További hatot tartós tárolásba helyeznek, lehet ezek lesznek majdan az első görög Lightning II-ek. Ez év júliusában Görögország azt tervezte, hogy 2021-ben aláírja majd 20 darab ötödik generációs Lockheed Martin F-35A Lightning II-es vadászbombázó megvásárlásáról szóló szerződését. Ennek értéke közel 3 milliárd dollár lesz és az első példányokat 2025-ben, vagy 2026-ban vehetik majd át. A Rafale beszerzésről is érkeztek sajtó hírek. Ezek szerint Franciaország várhatóan 2021 januárjában szállítja majd le az első használt Rafale-t, a 11 másikat pedig még az év decemberig átadják, havonta egy példányos ütemezésben. Ez azonban feltételezi, hogy a szerződést mihamarabb aláírják, és az első előleg befizetésre kerül az év végéig.

Oroszországban az ejtőernyős csapatok fő páncéltörő rakétáit még mindig a régi Fagot, Konkursz és Metisz rakéták jelentik. Ez a közeljövőben már voltozni fog, hiszen az első Kornet-D1-ek (NATO-kód: AT-14 Spriggan) már átadásra kerültek eme fegyvernem számára. A kijelölt állomány még ez év decemberében elkezd majd megismerkedni az új irányított rakétákkal. Ezeket a rakétákat a páncélosok mellett sikerrel alkalmazhatják majd helikopterek és drónok ellen is. A kézzel szállítható állvány mellett, a kerekes valamint a lánctalpas futóművel rendelkező járművekről is tervezik felhasználni. Ez utóbbi esetében a BMD-4M-en rendszeresíteni tervezik. A Kornet rakétái közül a 9M133-1 tandem robbanófejjel ellátott 1000-1200 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő, a 9M133F-1 termóbárikus harci résszel ellátott rakéta 100 métertől 5500 méterig alkalmazhatók. Továbbá használhatók a megnövelt hatótávolságú, 8000 méterre elrepülő 9M133M-2 1300 milliméteres homogén páncélzat átégetésére képes páncéltörő és a még nagyobb hatótávolságú, ezért nagyobb rakétamotorral felszerelt 9M133FM-3 termóbárikus harci résszel felszerelt, akár helikopterek ellen is bevethető variánsok is.

Gyaníthatóan a Központi Katonai Körzet csapatinál fognak felbukkanni az 2020 márciusában rendszeresített új rakétákkal ellátott TOS-1A rakéta-sorozatvetők. Elődjeihez hasonlóan az új rakétának is termobárikus a harci része, ez azonban új összetételtű vegyületből áll, tömege 90 kilogramm. Az igencsak hatásos termobárikus fejrész pusztító ereje az új, hatásosabb robbanóanyagnak köszönhetően nagyobb lett, de a rakéta 220 milliméteres átmérője változatlan marad. Az eddigi 3,725 méteres hossza viszont megnövekedett, egyrészt a harci rész miatt, (mely már eredetileg is a rakéta hosszának majd kétharmadát elfoglalta) másrészt a hatótávolsága miatt. Ugyanis, az eddig is alkalmazott MO-1.01.04M rakéta 6000 métere helyett az új rakéta már 10000 méterre is eljuthat, ennek köszönhetően az indítójármű kikerülhet az irányított páncéltörő rakéták hatótávolságából. De mindezen fejlesztések ellenére a régi MO-1.01.04M rakéták a továbbiakban is használatban maradnak, hiszen ezek minimális indítási távolsága 400 méter, míg az újaknál ez az érték már 1600 méterre növekedett. A tervek szerint új családtaggal fog bővülni a TOS rakétavető páncélosok családja. A 30 rakéta indítására képes TOS-1-et (Ob.634, vagy TOS-1M) a 24 rakéta indítására képes Ob.634B, vagy TOS-1A követte (ez exportra is került Örményország, Azerbajdzsán, Irak, Kazahsztán és Algéria részére), mindkettő a T-72-es harckocsi alvázán került legyártásra. Az új variáns, mely a TOS-2-es megjelölést fogja viselni, a pár éve bemutatott T-14-es Armata harckocsi alvázán kerül majd kialakításra. Gyaníthatóan a TOS-2 is el lesz látva a továbbfejlesztett rakétával.

Az Armata páncélos család egy újabb tagját tervezik már Oroszországban. A T-17-es jelzésű jármű egy rakétás páncélvadász lenne. Megjelenése igencsak emlékeztet a 9P157-2 Krizantém-Sz rakétás páncélvadászra, amelyet a BMP-3-as gyalogsági harcjárművön hoztak létre. A középvonaltól balra eltolt behúzható indítóállványát és a rakétákkal ellátott töltőberendezését a leszerelt torony miatt felszabaduló helyre építenék be. A parancsnok jobb oldali búvónyílása mögé szerelnék fel a célzórendszert és a távirányítású géppuskát is. A rajzok alapján a páncéltestet megrövidítenék, hiszen a T-14 Armata 7 futógörgőjével szemben a rakétás páncélvadászon csak 6-ot látni.

Még jelenleg sem biztos az, hogy mennyire is képesek Kína hajók elleni ballisztikus rakétái ellátni feladataikat. Az augusztusi teszt során két hajóellenes ballisztikus rakéta, egy-egy DF-26B és DF-21D indítására került sor egy mozgó célpontra a Dél-kínai-tengeren. Az nem ismert, hogy a rakéták milyen kárt okoztak a hajón, és hogy az a találatokat túlélte-e, vagy szinte azonnal elsüllyedt, ahogy az várható lenne egy ilyen fegyvertől. Más hírek szerint akkor négy rakéta indítására került sor, de kettő még a partvonalat sem tudta elhagyni, a földbe csapódtak. A másik kettő viszont eljutott a tenger fölé, de nem ért el találatot. Tény, egy a hangsebesség többszörösével haladó repülőtestet nem könnyű úgy irányítani, hogy eltaláljon egy másik mozgásban lévőt, még ha az hajó méretű is.  Amennyiben tényleg kudarcot vallottak eme fegyverek, úgy érthető a titkolózás, hiszen így továbbra is jelentős elrettentő erőt jelenthetnek ezek a valós képesség nélküli rakéták.

A közösségi médiának köszönhetően egy a világhálóra felkerült fotó arról tanúskodik, hogy már folynak a légi tesztek a Xian Aircraft Corporation (XAC) Y-20 nehéz szállító repülőgép légi utántöltő változatával. 2019-es műholdfotók alapján legalább egy ilyen Y-20 már akkor létezett. A több mint 60 tonnás terhelhetőségű Y-20 szállítógép módosítása a szárnyai alá felszerelt utántöltő konténerekkel lett ellátva. A mostani igencsak rossz minőségű képen a repülő Y-20 szárnyai alatt megfigyelhetők voltak ezek az utántöltő konténerek. A bal szárny alattiból a tömlő ki volt engedve és ez mögött igencsak közel, szinte az utántöltéshez megfelelő pozícióban, de nem összecsatlakozva egy J-20-as lopakodó vadászbombázó repült. A J-20-ról még 2018 végén a kínai televízióban volt látható, igaz elhomályosított képeken, a lopakodó vadászbombázó utántöltésére szolgáló fogadócső. A természetesen behúzható kivitelű légi üzemanyag-felvételt lehetővé tevő eszköz a pilótafülke jobb oldalán volt (alig) látható.

Tajvanon egy tesztet hajtottak végre a Nemzeti Chung Shan Tudományos és Technológiai Intézet (NCSIST) által tervezett Wan Chien, vagy Ten Thousand Swords néven is ismert kazettás résztöltetű csapásmérő robotrepülőgéppel. A 200 kilométeres hatótávolsággal rendelkező, műholdas irányító rendszerrel ellátott, hazai fejlesztésű fegyver már évek óta hadrendben áll és a tajvani stratégiában fontos szerep hárulna rá a kínaiak elleni hadműveletben. Létrehozásának kényszerét a Raytheon AGM-154 JSOW csapásmérő robotrepülőgépek eladásának Egyesült Államokbeli vétója szülte. A 2015 óta sorozatgyártásban készített Wan Chien-t úgy tervezeték meg, hogy a több mint 100 résztöltetével képes legyen hajók, rakéta- és radarbázisok, csapatösszevonások, kikötői létesítmények és repülőterek elleni támadások végrehajtására. 

A Wan Chien csapásmérő robotrepülőgépet a modernizált F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázók egyik új fegyverének szánták. A légierő által bevethető darabszámot nagyban csökkentette, hogy évekig egy kormányzati döntés következtében a tervezetnél kisebb mennyiségben vásároltak a fegyverből. Azonban egy 2017-es elemzés rávilágított a tévedésre, ezért a gyártási ütem emelését végrehajtották, így évente több mint 100 darab Wan Chien készülhetett el. A mostani, november 11. indítást egy F-CK-1C/D Ching-Kuo vadászbombázókkal felszerelt repülőezred gépéről végezték és egy kísérő repülőgépről figyelemmel kísérték az egész repülést. Az NCSIST jelenleg a Wan Chien csapásmérő robotrepülőgép a zavarvédelmének és hatótávolságának növelésén munkálkodik. Reményeik szerint utóbbit sikerülhet majd 400 kilométerre növelni.

Felszállási tilalom alatt állnak Tajvanon a Lockheed Martin F-16-os vadászbombázók. Az ok az, hogy 2020. november 17-én, kedden este pár perccel a hualieni légibázisról való felszállás után a 6672-es oldalszámú együléses változat eltűnt a radar képernyőkről, kilenc tengeri mérföldnyire északkeletre a légitámaszponttól. Az éjszakai kiképzőrepülésre indult gép volt egy hónapon belül a második, míg ebben az évben már a negyedik olyan tajvani katonai repülőgép, mely veszteséglistára került. Ez előtt október végén egy Northrop F-5-ös zuhant a tengerbe pilótájának a halálát okozva.  

Vízre bocsátották Japán következő generációs többfeladatú fregattjai közül az elsőt november 19-én. A 30FFM jelzéssel ellátott hajóosztály első egysége a KUMANO nevet viseli, hadrendi jelzése FFM-2. Ez utóbbi eléggé árulkodó, hiszen az FFM-1-et viselő hajó eddig nem került vízre, még építés alatt áll a Mitsubishi Heavy Industries nagaszaki hajógyárában, a késés okáról nincs hír. A 132 méter hosszú, üresen 3900 tonna, de teljesen feltöltve 5500 tonnás vízkiszorítással rendelkező fregattok esetében a nagyfokú automatizáltságnak köszönhetően a legénysége mindössze 90 fős. A meghajtást egy Rolls-Royce MT30 gázturbina és egy pár MAN 12V28/33D STC dízelmotor biztosítja, ezek segítségével a hajók képesek elérni a 30 csomós sebességet is. A KUMANO 2021-ben kerül majd átadásra a flotta részére és 2022-ben lép majd szolgálatba. Tokió terveiben további 21 testvérhajó megépítése szerepel. Az építést több hajógyár között osztják szét, és várhatóan 2022-től évente két hajót adnak majd át. A japán kormány korábban hat fregattot rendelt meg, és a legújabb védelmi költségvetési kérelmében további két hajóra igényelt 951 millió dollárt. Egy ilyen fregatt kalkulált egységára körülbelül 461 millió dollár. A hét elején a Singapore's Business Times újság arról számolt be, hogy Indonézia négy 30FFM fregattot kíván vásárolni. A lap úgy tudja, a beszerzésről politikai szinten már meg is állapodtak az országok vezetői.

Japánban a szárazföldi haderő pilótái 2020. november 6–tól már repülik a Bell/Boeing V-22B Block C változatú Osprey billenőrotoros repülőgépeket. A szigetországba 2020 májusában hajóval szállították át az Egyesült Államokból az első két gépet, melyek a JG-1701 és a JG-1705 jelzést viselik. Éppen ez utóbbi volt az a példány, mely 2020. július 10-én átrepült Iwakuniból a kisarazui támaszpontra. Tokió 2015-ben választotta ki a V-22-est, amelyből eddig 17 darabot rendeltek meg. A japán pilóták és a műszakiak a tengerészgyalogság VMMT-204 századának segítségével ismerkedtek meg a típussal 2016-tól kezdődően a New River támaszponton.

Ausztráliában új életre kellhet néhány már kivonásra került Sikorsky S-70B-2 Seahawk helikopter. Az Ausztrál Haditengerészet által 2018 novemberében eladásra felkínált forgószárnyasokból a Skyline Aviation Group 11 gépet, valamint nagymennyiségű tartalék alkatrészt vásárolt meg. Szándékuk szerint e helikopterekből párat repülőképessé fognak tenni és tűzoltásra lesznek képesek. A 2019-es Avalon Airshow-n már be is mutatták az elképzelésüket. Az egykori N24-016-os lajstromjelet viselő helikopter törzse alá egy 4500 literes tartály került felszerelésre a tűzoltáshoz szükséges rendszerekkel együtt. A 325 kilogrammos puha oldalfalú tartály, amelyet Helitak tervezett, víz nélküli állapotban összecsukható és csak feltöltve nyeri el alakját. Miután a szükséges átalakítások megtörténtek a helikopteren a 3,4 méterszer 2 méteres alapterületű tartály mindössze 25 perc alatt fel-és leszerelhetővé válik. Feltöltését a helikopterre szerelt csővel és szivattyúval is megoldhatják bármilyen szabad vízfelületről. A Skyline Aviation Group szeretne 2-6 helikoptert képessé tenni a tűzoltásra a 2021-es évre.

Jelenleg még nem végleges a 2021-es védelmi költségvetés F-35-re vonatkozó része az Egyesült Államokban. Az eredeti terv szerint a Pentagon 79 F-35-t vásárolt volna meg, 48 F-35A-t a légierőnek, 10 F-35B-t és 21 F-35C-t az amerikai haditengerészetnek, illetve a tengerészgyalogságnak. Valószínűleg további 1,7 milliárd dolláros kiadással tizenhét újabb F-35 megvásárlására is sor kerülhetne. Ezekből tizenkét F-35A és öt F-35C variáns lenne. Ez így összesen 96 darab vadászbombázót eredményezne, ami öttel több, mint amiről ez év júliusában szó volt. Persze azt sem árt megemlíteni, hogy a 2020-as költségvetési év keretében 98 darab F-35-el lettek gazdagabb az amerikai haderők.

Az Amerikai Légierő (USAF) nyugdíjazta két Boeing WC-135 Constant Phoenix repülőgépének egyikét. A WC-135 feladata, hogy mintákat gyűjtsön a légkörből nukleáris robbantások felderítése és azonosítása céljából. Az 582-es oldalszámú repülőgép november 16-án a szolgálatból való kivonás után utoljára szállt fel a nebraskai Offutt bázisáról. Ezt a példányt 1962-ben építették és KC-135 Stratotanker-ként lépett szolgálatba. A repülőgépet először EC-135-ös Looking Glass konfigurációnak megfelelően alakították át. WC-135 Constant Phoenix típusváltozattá az 1998-ban történt újabb átépítést követően vált. Eme speciális repülőgépek által ellátott feladatkörre természetesen szükség van és lesz is a jövőben, éppen ezért 2022 végéig három újabb WC-135R lép majd szolgálatba, amelyeket szintén KC-135R tankergépekből alakítanak át.

Új kiegészítőt mutatott be a Lockheed Martin a Block 70/72-es változatú F-16-os változatokhoz. A Legion-ES (Legion-Embedded System) konténert már egy vevő meg is rendelte, de kilétét eddig nem fedték fel. A Legion-ES 2023-tól kezdődően lesz majd elérhető, hossza 1,95 méter, tömege 300 kilogramm. A benne elhelyezett infravörös érzékelő a légi célpontok felderítését és azonosítását teszi lehetővé. Elhelyezésére akárcsak elődjénél, a szívócsatorna jobb oldalán nyílik lehetőség.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

NHI NH90TTH

Boeing E-7A Wedgetail

Panavia Tornado GR.4A

Northrop SF-5M Freedom Fighter

Dassault Mirage 2000-5BG

McDonnell Douglas CE-15 Hornet

Szuhoj Szu-22M4 Fitter-K

LTV Aerospace A-7E Corsair II

Aerospatiale SA-319B Alouette III

McDonnell Douglas F-15E Strike Eagle

Saab J35Oe MkII Draken

General Dynamics F-16C Fighting Falcon

Gloster Meteor T.7

McDonnell Douglas KDC-10-30CF

PZL-Okecie PZL-130TC-2 Orlik

Lockheed P-3C Orion

Agusta-Westland Merlin HM.2

McDonnell Douglas EAV-8B+ Harrier II

Airbus A400M Atlas

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Mil Mi-24D

Boeing P-8A Poseidon

Eurofighter Typhoon EF2000

Lockheed Martin F-22A Raptor

Kawasaki RC-2

Boeing AH-64E Apache Guardian

Iljusin IL-78M Midas

Lockheed C-5M Super Galaxy

Dassault Super Etendard

Boeing E-3A Sentry

Kawasaki P-1

Northrop Grumman B-2A Spirit

Dassault/Dornier Alpha Jet A

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

NAMC YS-11EB

Lockheed U-2S

Embraer EMB-145H

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II

BAE Systems Hawk T.2

(A portál következő cikkeiben a szakkollégium kettő tagjának olvasatán keresztül vizsgálhatja meg az olvasó az elmúlt hónap franciaországi eseményeit.)

Közeledve a Bataclan klubban történt mészárlás ötödik évfordulójához, kijelenthetjük, hogy 2015 után újra a radikális iszlamista szélsőségesek célpontjává vált Franciaország. Szeptember 25-én a párizsi szatirikus hetilap, a Charlie Hebdo egykori szerkesztőségénél végrehajtott késes merényletet követően, előbb az október 18-án lefejezett történelemtanár Samuel Paty esete, majd október 29-én a nizzai Notre-Dameban imádkozó (három halálos áldozatot követelő) hívek elleni terrortámadás rázta meg a francia és nemzetközi közvéleményt. Az ország államfője Emmanuel Macron ezt követő kijelentései az iszlámról aztán hatalmas felháborodást és népharagot váltottak ki szerte a világ muszlim közösségeiben és országaiban, melyek vezetői (sokszor igencsak durva és fenyegető hangvételben) megüzenték ellenérzéseiket az elhangzottakkal kapcsolatban. Macron terve azonban világos és a történéseket követő kiállása is azt tükrözi, hogy véghezvitelében semmi nem akadályozhatja meg: reformokra van szükség a békés együttélés előmozdítása érdekében, különben lehetetlen lesz elejét venni a további támadásoknak, a 2022-es választásokhoz közeledve, ezért egyre sürgetőbb számára, hogy megoldást találjon radikális muszlimok problémájára. A cél tehát nem más, mint egy felvilágosodott francia iszlám, amely békében él a köztársasággal, igazodik annak szabályaihoz és értékeihez.

Francia-muszlim együttélés, a „colonisation inversée” esete

Megállapíthatjuk, hogy a történelem folyamán Franciaország mindvégig nagy sikerrel asszimilálta a területén élő kisebbségeket, egészen addig amíg meg nem jelentek a ’60-as és ’70-es évektől főként az egykori észak-afrikai gyarmatokról beáramló muszlim vendégmunkások. A fiatal egyedülálló férfiak sok éves munkát követően megkapták az állampolgárságot, letelepedtek és családot alapítottak. Mint azt látni fogjuk az integrálásuk azonban korántsem ment úgy, ahogyan azt a franciák elképzelték. Nem kizárólagos okként, de nagyon jelentős mértékben ez a magukkal hozott, a leszármazottakra is tovább örökített iszlám vallásnak és kultúrának tudható be. A második, harmadik generációk identitásában és önmeghatározásakor sokkal nagyobb szerepet kap a származás (algériai marokkói, tunéziai stb.), mint az elsőnél volt, annak ellenére, hogy sokan jobban beszélik a franciát, mint az arab nyelvet. Nagyon sok esetben azonban a többségi társadalomtól elzárva, saját etnikumúakkal együtt nőnek fel, az ún. gettók miatt lehetséges az is, hogy jelenleg a bevándorló hátterű fiatalok kevésbé lettek integrálva a társadalomba, mint évtizedekkel korábban a szüleik és nagyszüleik. Mi sem bizonyítja ezt jobban egy friss Ifop (Institut français d’opinion publique) felmérésnél, mely szerint a jelenleg Franciaországban élő mintegy 5-6 millió fős muszlim közösség (amely egyébként jelentős szám, az összlakosság 7-9 százaléka) 25 évnél fiatalabb tagjai arra a kérdésre, hogy az iszlám vagy a köztársaság értékei fontosabb-e számukra, 74%-a azt a választ adta, hogy az iszlám felette áll és előrébb való a köztársaságnál. Fontos figyelembe venni azt a tényt is, hogy az elmúlt 25 évben a ramadánt megtartó muszlimok száma 30%-ról mára 70% fölé emelkedett. A vallás felé fordulás népszerűségének növekedése egyértelműen látható, ez pedig a már említett identitásválságban szenvedő bevándorló gyökerű fiatal muszlimoknál ugyan kiutat jelent az általuk tapasztalt bizonytalanságból, azonban egyúttal hajlamosabbá teszi őket a radikális eszmék befogadására is (gondoljunk csak az elmúlt hetekben végrehajtott merényletek elkövetőinek életkorára: 25, 18 és 21 év). Ha ehhez hozzávesszük a francia többségi lakossággal szemben kimutatható sokkal nagyobb gyermekvállalási kedvet a muszlimok körében, akkor könnyen eljuthatunk arra a következtésre, hogy jelenleg a társadalomban tapasztalható problémák és összeütközések a jövőben sem fognak csökkeni, sőt sokkal inkább a tovább erősödő negatív tendenciákra számíthatunk. Megjegyzendő ez nem a francia helyzet sajátossága minden olyan országnak szembe kell néznie ezzel, ahol elindult a „fordított gyarmatosítás” folyamata (többek között Belgium és Nagy-Britannia is ide sorolható).

2018-ban adott hangot aggodalmának az azóta már lyon-i polgármester (ekkor még belügyminiszter) Gerard Collomb, aki a francia népet sújtó közeli polgárháborút vizionált, amennyiben sürgősen nem történik változás. Nyilatkozatában felhívta a közvélemény figyelmét, hogy a mai „egymás mellett” élésből hamar átlehet csúszni az „egymással szemben” élés állapotába és ez nem csupán a jobboldali-szélsőjobboldali politikai erők riogatása, hanem a valós helyzet. A 2015-óta eltelt időszakot vizsgálva és mérlegre téve a több mint húsz terrortámadást, megközelítőleg 250 halottat és 1000 sebesültet kapunk, különösen napjaink történéseit elnézve igazat kell adnunk Collombnak. Az évtizedek alatt felgyűlt nagyon bonyolult, sokszor kényes és szerteágazó problémahalmaz megoldását az sem segíti elő, hogy az ügyben érintett francia muszlimok sokszor a reformoktörekvéseket a hitük elleni támadásként élik meg, így kontraproduktívan hatnak, továbbá fontos látni, hogy aki kiutat keres és próbál elérni valamilyen változást, annak nagyon gyorsan szembe kell majd néznie a személyére irányuló elutasítással és haraggal.

Iszlám hitoktató tanítja követőit a párizsi Eiffel-torony aljában. 2015.05.12. (forrás: Facebook/Sadiq Iqbal)

Macron fellép a szeparatista törekvésekkel szemben

Emmanuel Macron tervezete a francia iszlám átformálására korántsem az elmúlt hetek eseményeire reagál csupán, hanem már elnökségének első évében napirenden volt a gazdasági és szociális reformok mellett. Eredetileg az 1905-ös állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény megszületésének 112-ik évfordulóján prezentálta volna a nyilvánosság előtt programját, azonban ez folyamatosan tolódott. Végül az Elysée-palotában kamerák és mikrofonok nélkül, zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokat az általa meghívott vallási vezetőkkel, mely beszélgetés hangvétele inkább tekinthető filozofikusnak, mint a gyakorlatiasnak: „Ez a francia stílusú szekularizmus, amely időnként meglepi szomszédainkat, egy hatalmas összetartó ereje hazánknak, amelyet annyi vallási háború szakított darabokra, ahol a vallás beágyazódott a szellemi, kulturális és társadalmi örökségünkbe. Az államnak ez döntőbírói szerepet biztosít, amely lehetővé teszi, hogy a szellemi viták idején is folyamatosan megőrizze politikai legitimitását. […] Soha nem fogom megmondani a francia állampolgároknak, hogyan éljék meg a vallásukat, de mindenkit folyamatosan arra kérek, hogy teljes mértékben tartsa be a Köztársaság összes jogszabályát.”

Macron figyelmét azonban lekötötték a többi reformötletével összefüggésben kialakult társadalmi megmozdulások és tüntetések, a sárga-mellényesek miatt így egészen idén februárig várni kellett rá, hogy újra napirendre kerüljön a téma. A bejelentés helyszínéül szimbolikusan Mulhouse-t választotta. Az elzászi város egyike annak az állam által még 2018-ban kijelölt 47 körzetnek, ahol a lakóközösségek megosztottak és az együttélés nehézségekbe ütközik a kulturális különbségek miatt. Megvitatását azonban ezt követően a kibontakozó koronavírus-járvány szorította háttérbe egészen őszig. Az ügy folyamatos halasztásának az is állhat a hátterében, hogy korábban megosztotta magát a kormányt is, a nyár közepén azonban Jean Castex lett új miniszterelnök és így személyében Macron szekuláris terveit mindenben támogató politikus került kinevezésre. Megjegyzendő sokan tartják úgy, hogy ezzel Macron a 2022-es elnökválasztásra készül már, és a lehetséges kihívó Marine Le Pennel szemben akar előnyre szert tenni az új iszlám megreformálását kitűző programjával, így kifogná a szelet a Nemzeti Front jelöltjének vitorlájából, aki a Politico legújabb méréseiben már beelőzte őt.

Szeptember 4-én a III. Köztársaság kikiáltásának évfordulóján a párizsi Panthéonban mondott beszédében a francia államfő bejelentette, hogy a következő hónapok során törtvénytervezetet fognak benyújtani annak érdekében, hogy az országot veszélyeztető szeparatizmusok ellen hatékony küzdelmet lehessen folytatni. Macron határozottan kiállt a szabad véleménynyilvánítás mellett, ideértve a blaszfémiához való jogot, mellyel muszlimok tömegeinek ellenszenvét váltotta ki. Sokak szemében Mohammed szent a mai napig, és a róla készült karikatúrák a Próféta meggyalázását jelentik, mint a világsajtót bejáró képsorok a tiltakozásokról is mutatják a koronavírus sem tartja vissza őket attól, hogy az utcára menjenek érte. A párizsi késes merénylet után egy héttel, október másodikán állt elő Macron az akciótervével. Mielőtt megnéznénk ezt részletesen, tegyünk egy európai kitekintést, természetesen a témánkhoz kötődően, ugyanis fontos látnunk a francia törvényhozó milyen példákat lát maga előtt a kontinensen, amelyekre támaszkodhat és követhet.

Vajon sikeres lesz Emmanuel Macron francia elnök (középen) kísérlete, hogy megreformálja a franciaországi iszlám rendszerét? 2020.10.28. (forrás: Facebook/CGTN)

Megoldási kísérletek Európában a radikális iszlám problémájára

Először is vizsgáljuk meg Ausztriát, ahol 2015 elején fogadták el az új, kizárólag az iszlámra vonatkozó jogszabályt, mely teljes mértékben megtiltja a muszlim szervezetek külföldi finanszírozását és előírja minden magukat az osztrák muszlimokat képviselő közösség számára, a Korán német nyelvű fordításának használatát. “Osztrák típusú iszlámot akarunk, és nem olyat, amelyet más országok uralnak” – mondta Sebastian Kurz, aki ekkor még csak külügyminiszter volt. A törvény Ausztria félmillió muszlimját érinti, a lakosság körülbelül 6 százalékát jelenti ez (túlnyomórészt török vendégmunkások és családjaik). Alapvető probléma volt, hogy sok osztrák imámot a török állam vallási ügyekben illetékes igazgatósága (Diyanet) küldött ki és finanszírozta tevékenységüket, ezzel gyakorlatilag Ankara akaratát érvényesítették az általuk irányított mecsetekben. Vezetője Mehmet Gormez a törvény elfogadása előtt ki is fejtette egyet nem értését: „ezzel a törvénytervezettel Ausztriában a vallásszabadság ügye száz évet ment vissza az időben”. 2018-ban Kurz (már, mint kancellár) vezetésével megkezdődött a külföldi imámok működésének felülvizsgálata, köztük több tucat kifejezetten Törökországhoz köthető személyt tartózkodási és működési engedélyének megvonásával fenyegetve. Bécsben bezártak egy a hírhedt török nacionalista csoport, a Szürke Farkasokhoz köthető illegálisan működő mecsetet, hasonló okokból hat másik arab kézben lévő mecsettel egyetemben.

Olaszországban is évek óta folyamatos a radikálisnak tartott imámok kitoloncolása, legutóbb egy 41 éves marokkói állampolgárt az Iszlám Állam támogatásának vádjával utasítottak ki. 2015-óta megközelítőleg 500 szélsőségessel szemben jártak el hasonlóan. Hollandiában idén januárban állítottak fel egy vizsgálóbizottságot a mecsetek körüli gyanús külföldi pénzmozgásokkal kapcsolatosan. A vizsgálat lezárultával hangot is adtak aggodalmuknak a bizottság tagjai, elsősorban a szaúdi, katari, kuvaiti és török forrásokból beáramló több tízmillió euró miatt, mely főként a szalafisták által dominált közösségeket erősítette, akik hírhedt fundamentalizmusa és demokrácia-ellenessége aláássa a holland állam normális működését.

Tavaly Németország is megelégelte a külföldi imámok túlzott befolyását a muszlim közösségeken belül (szintén törökökre kell elsősorban itt gondolni, akik a DITIB néven futó német ernyőszervezet alatt, mintegy 900 mecsetet irányítanak), ezért az osnabrücki egyetemen, a belügyminisztérium támogatásával imámképzést indítottak. Az ügyben illetékesek szerint egyelőre nem kell nagy elvárásokat megfogalmazni a pilot-programmal szemben.

Sebastian Kurz osztrák kancellár mécsest helyez el a novemberi bécsi terrortámadás helyszínén. 2020.11.05. (forrás: Facebook/Patti Chetwynd-Chatwin)

A francia iszlám

Az előbb ismertetett európai válaszlépések után nem ér meglepetés senkit, ha Macronék programpontjait vizsgálva rendre visszaköszönnek ugyanezen intézkedések, sokszor még a retorikán sem változtatva, nyilván mindezt a francia helyzethez igazítva. Visszaérkezünk tehát október másodikához, Les Mureaux városába, ahol a francia elnök éppen az iszlám globális válságáról beszél hallgatóságának, majd kifejti az iszlám szeparatizmus negatív hatásait Franciaországra nézve, különös hangsúlyt fektetve a párhuzamos társadalmak kialakulásának veszélyére. A Macron által javasolt jogszabály célja annak biztosítása, hogy a francia közélet tükrözze a laïcité, vagyis az állami szekularizmus értékeit, egy évszázados jogi alapelvet, amely elválasztja az egyházat és az államot, és utóbbi semlegességét írja elő a vallássokhoz való viszonyulásában.

A francia elnök szerint az első lépésként ehhez a muszlim vallású francia állampolgárokat meg kell szabadítani az őket érő külföldi befolyástól, amely a mecsetekben éri őket. Az országban körülbelül 300 külföldi imám (150 török, 120 algériai, 30 marokkói) prédikál a több mint 2 ezer mecset egyikében, a jövőben erre nem lesz lehetőség, továbbá az imámnövendékek számára minden külföldi résztanulmány is betiltásra fog kerülni. Összefoglalva tehát megszűnik az eddig jellemző „imám-import” és helyette kizárólagosan egy francia muszlim szervezet felügyelete alatt fog működni a hazai imámképzés, továbbá a beszédben megnevezett három ország, Szaúd-Arábia, Katar és Törökország felől áramló pénzcsapot is elzárják a mecsetek és elől.

A hivatalos álláspont szerint ugyanakkor az is igaz, hogy a francia muszlimok szélsőséges ideológiával való beoltásának helye egykor a mecset volt, de mára ez áttevődött az iskolákba. Macron Franciaország iskoláit „a szekularizmus (ahol a gyermekek állampolgárrá válnak) szívének nevezte”. Az erre vonatkozó szabályozás értelmében mindenki 3 éves kortól kezdve köteles lenne francia oktatási rendszer intézményeibe járni, és csak orvosi okokból engedélyeznék a magántanulást. Jelenleg 50 ezren tanulnak otthon (jelentős részük vallási okokból), továbbá 80-100 ezren diákok a Franciaországban létrejött közel kétezer muszlim magániskolában, a következő évtől kezdve ez utóbbiak működését is szigorúbban fogják vizsgálni. Az állami támogatásban részesülő egyesületeknek számot kellene adniuk kiadásaikról, és kénytelenek lennének visszafizetni azokat a hatóságoknak, amennyibben átláthatatlanok és visszaélés történik működésük során.

Macron hangsúlyozta, hogy az intézkedések nem a francia muszlimok megbélyegzésére vagy elidegenítésére irányulnak, hanem az együttélés képességének megerősítésére. Ezt követően az iszlám jobb megértését szorgalmazta, és elmondta, hogy a radikalizálódás problémája részben annak a francia városokra jellemző „gettósodásnak” az eredménye, ahol franciák a saját szeparatizmusukat építették fel. Szerinte a lakosság származása alapján koncentrálódik, nem kellőképpen sokszínű, vagy nincs biztosítva a megfelelő gazdasági és társadalmi mobilitás az elkülönült területeken. A radikális iszlamisták lecsaptak a kínálkozó lehetőségre: „kihasználták elvonulásunkat és gyávaságunkat” – tette hozzá Macron.

A laïcité alapját képező 1905-ös állam és egyház szétválasztásáról szóló törvény 115-ik évfordulóján, december 9-én fog a kormány ülésezni a törvényjavaslattal kapcsolatosan, és a tervek szerint jövő év elején fogják a Nemzetgyűlés elé terjeszteni.

Francia és olasz muszlimok együtt imádkoznak egy katolikus templomban, hogy közösen ítéljék el a 2016-os roueni terrortámadást, melyben egy pap is, Jacques Hamel is életét vesztette. 2016.08.02. (forrás: Facebook/Daily Rosary Family)

Muszlim reakciók a tervezetre

Azzal, hogy Macron szót emelt a radikális szeparatista iszlámmal szemben és muszlim világ válságáról beszélt, hatalmas felháborodást váltott ki. Leghangosabb kritikusa a muszlim vezetők közül mindenképp Erdogan volt, akivel viszonya eddig sem volt felhőtlennek nevezhető, elég ha a két fél Kelet-Mediterránumban való egymásnak feszülését vesszük, amikor is Macron a következőképp fogalmazott török kollégájával kapcsolatosan: „A nacionalizmust és az iszlamizmust vegyítve terjeszkedő politikát folytat, ami destabilizáló tényező, és ezt nem lehet összeegyeztetni az európai érdekekkel.” (Franciaország és Törökország egyébként rendre az ellentétes oldalon találja a másikat napjaink konfliktusaiban, legyen szó Líbiáról, a török-görög és azeri-örmény viszonyról, vagy a már említett Földközi-tenger medencéjében található földgáz mezők körül kialakult bonyolult több oldalú vitáról.) Az enyhülés folyamatát az sem segíti, hogy Erdogan nemrég nyilvánosan megkérdőjelezte a francia elnök elmeállapotát, mire Párizs hazarendelte konzultációra ankarai nagykövetét. Az egyik legnagyobb médiavisszhangot kapott reakció azonban egyértelműen az egykori maláj miniszterelnöktől, Mahathir Mohamadtól érkezett, aki mikroblogján azt írta: „A franciák történelmük során emberek millióit ölték meg. Sokan közölük muszlimok voltak. A muszlimoknak joguk van haragudni és francia emberek millióit megölni a múlt mészárlásai miatt.” A rangos egyiptomi szunnita iszlám egyetem (amely az arab világban hatalmas tekintéllyel bír) az Al-Azhar tudósai is elítélték Emmanuel Macron francia elnököt az iszlamista szeparatizmussal kapcsolatosan tett megjegyzései miatt, rasszizmussal és gyűlöletbeszéd terjesztésével megvádolva őt. Mások a Mohamed-karikatúrákra és Macron tervezetére válaszul a muszlim többségű országokban a francia termékek, márkák és vállalkozások bojkottjára szólítottak fel. Míg egyes helyeken már elkezdték a bojkottot nem-kormányzati szinten (például Kuvaitban és Katarban), addig Erdogan nyilvánosan is felszólította erre az embereket Törökországban. A helyzet komolyságát mi sem bizonyítja jobban, mint a francia külügy tárcavezetőjének nyilatkozata a nizzai terrortámadást követően a kormány által életbe léptetett intézkedésekről, melyben kiemelte a további terrorakciók megvalósulásának reális veszélyét: „A francia állampolgárok és érdekek mindenhol veszélyben vannak külföldön” – jelentette ki a védelmi tanács ülését követően Jean-Yves Le Drian. „A virtuális gyűlölettől gyorsan jutunk el a tényleges erőszakhoz, ezért úgy döntöttünk, hogy minden szükséges intézkedést meghozunk az érdekeink és az állampolgáraink védelmére” – tette hozzá. A bejelentés szerint a francia nagykövetségek utasítást kaptak, hogy erősítsék meg a biztonsági intézkedéseket minden francia érdekeltségű épület és intézmény körül (nagykövetségek, konzulátusok, iskolák). A tárcavezető emlékeztetett arra, hogy a nizzai Notre-Dame-bazilikában három áldozatot követelő dzsihadista támadás előtt két héttel Samuel Paty francia történelemtanárt azért ölte meg, majd fejezte le egy csecsen iszlamista, mert Mohamed-karikatúrákat mutatott diákjainak a szólásszabadságról szóló óráján. A nizzai támadást követően Emmanuel Macron államfő a helyszínen jelentette be, hogy az Őrszem (Sentinelle) művelet keretében 3000-ről 7000-re emelik a fontos létesítmények, imahelyek és iskolákat védő katonák létszámát.

Macron-ellenes muszlim tüntetés Franciaországban. A legközelebbi tábla felirata így szól: “Tiszteld Mózest, tiszteld Jézust, tiszteld Mohamedet!” 2020.11.14. (forrás: Facebook/Syed Ayleya)

Zárógondolatok

Macron tervét a francia iszlám megreformálására tekinthetjük előre mutatónak. Eddig nem szóltunk róla, de például a törvényjavaslat megtiltaná az orvosok által a muszlim nőknek házasság előtt kiadott „szüzességi bizonyítványokat” is. Macron, aki elnöksége prioritásává tette a nemek közötti egyenlőség megvalósulását, elmondta, hogy ezek a dokumentumok sértik a női méltóságot. A másik oldalon azonban a francia muszlimok érezhetik úgy, hogy a vallásukban újra korlátozni akarja őket az állam, márpedig, ha kívülről próbálnak valamit ráerőltetni egy közösségre és a belső akarat hiányzik, addig az biztosan nem fog működni. A burka betiltásával is hasonlóan jártak a franciák: született rá törvény 2011-ben, de a gyakorlatban már nem tudott teljes mértékben megvalósulni és félő a mostani szabályozással is megeshet ez. Nagyon sok fog múlni helyi szinten, az államot képviselő személyek hozzáállásán (orvosok, rendőrök, tanárok stb.), mindezt úgy, hogy a terhek jelentős része eddig is az ő vállukon nyugodott. Macron programjának sikeréhez kulcsfontosságú az együttműködés olyanokkal, mint Tareq Oubrou a Bordeux-i nagymecset imámja és teológusa: „A vallás feladata a reform megindítása és a köztársaság törvényeinek tiszteletben tartása […] A muszlim teológiának Franciaországban kell elvégeznie az iszlám adaptálását, a francia kultúrához igazítva. Lehetséges az iszlám egyszerűsítése és a muszlim hagyomány szempontjából fontos szokások megőrzése, valamint a francia törvények és kultúra tiszteletben tartása. Számos muszlim dolgozik az alkalmazkodás teológiáján, hogy az iszlámot a Nyugathoz és Franciaországhoz igazítsa. […] Figyelembe kell vennünk, hogy mennyi időbe telik az integráció. Ez nem történik meg egy pillanat alatt. Az iszlám olyan vallás, amely viszonylag nemrégiben honosodott csak meg Franciaországban. A teológia egyszerű adaptálása nem fogja az embereket rögtön megváltoztatni – időre van szükség ehhez.” – nyilatkozta egy interjú során.

Vajon Macron és Franciaország sikerrel fog járni az iszlám szeparatizmus elleni harcában? Az idő majd választ ad erre a kérdésre is, egy biztos, jelenleg még vannak radikálisok és minden bizonnyal lesznek is, egészen addig amíg meg nem történik az iszlám teljes integrálása a francia rendszerbe (amennyiben ez valaha be fog egyáltalán következni).

Írta: Hende Olivér

Két darab KC-390 Millennium típusú, légi utántöltésre is alkalmas teherszállító repülőgépet vásárol Magyarország - jelentették be november 17-én. A magyar légierő a típus harmadik üzemeltetője lesz.

Tegnap Kecskemétre érkezett, ma már magyar pilóták ismerkednek - a pár hónapja többségi magyar tulajdonban lévő - cseh Aero Vodochody repülőgépgyár újgenerációs Albatros-változatával, az L-39NG-vel.

A 0476-os oldalszámú "Újalba" az ADS-B oldalon, egyik kecskeméti felszállása alkalmával.

Benedek Levente videója a mai napról. Ezúton is köszönöm!

 Zord

A közép-európai régió legmodernebb hadszíntéri szállítórepülőgép-képességével rendelkezik majd a Magyar Honvédség azon két KC-390 révén, amelyeknek beszerzéséről november 17-én írták alá a megállapodást a Honvédelmi Minisztériumban.

Japán kizárhatja a kínai drónokat az állami beszerzésekből

Japán akár teljesen kizárhatja a Kínában előállított drónokat állami szervei beszerzési láncából, írta meg a Reuters japán kormánytagokra hivatkozva. A döntés mögött kiber- és információbiztonsági szempontok állnak, bizalmas adatok Kínába való szivárgásától tartanak ugyanis a drónok hálózatán keresztül. A döntéshozók kockázatként mérték fel a kínai drónok olyan állami szerveknél való alkalmazását, mint a védelmi minisztérium vagy a partiőrség. Előbbi több száz, utóbbi körülbelül harminc drónnal rendelkezik, ezek többsége kínai gyártmány. A döntés értelmében többek közt a nyomozás, infrastruktúrafejlesztés, és mentési műveletek alkalmával használt drónoknak szigorúbb vizsgálatokon kell majd átesniük, bárminemű információszivárgás ellen védettnek kell lenniük. A japán törvényhozás elé idén januárban került először a tervezet.

A szigorított szabályok 2021 áprilisában léphetnek életbe. Habár nevesítve egyetlen ország sem szerepel a tervezetben, a kormánypárti források megerősítették, hogy az mindenekelőtt Kínát szem előtt tartva született meg. Az új irányelvek haszonélvezői a belföldi dróngyártók lehetnek, mint például a Tokyo Aircraft Instrument Corporation, amely jelenleg is párbeszédet folytat a kormánnyal drónjai lehetséges felhasználásáról.

Írta: Varga Domonkos Bálint

Egy CH-4-es kína drón. 2017.09.27. (forrás: Facebook/ China Daily)

Reakció a tervezett francia szigorításokra

Több közel-, illetve távol-keleti országban heves tüntetések robbantak ki, miután Emmanuel Macron, francia államfő szigorúbb, iszlám szeparatizmus megfékezését célzó törvények meghozatalát helyezte kilátásba. A bejelentés előzménye az október 16-án meggyilkolt francia tanár, Samuel Paty ügye, aki Mohamed prófétáról készült karikatúrát mutatott diákjainak sajtószabadságról szóló óráján. A tervezett szigorítások tartalmazzák a sport- és más típusú szervezetek alaposabb ellenőrzését, az imámok külföldről való behozatalának megtiltását, mecsetek finanszírozásának szigorúbb nyomon követését, valamint az otthoni oktatás betiltását.

Október 25-én Pakisztán miniszterelnöke, Imran Khan tweetjében közölte, hogy levelet írt Mark Zuckerbergnek a Facebook közösségi oldalon való iszlámellenes gyűlöletbeszéd megfékezésének szükségességéről. Khan elítélte a francia elnök álláspontját és az „iszlám megtámadásával” vádolta meg. Bangladesben október 27-én 40 ezren vonultak utcára Dhakában a francia törvényszigorításokra válaszul. A demonstrációt szervező Andolan Bangladesh (az ország legnagyobb iszlamista pártja) bojkottot hirdetett a francia árukra, sürgette a bangladesi kormányt a francia nagykövet mielőbbi kiutasítására, valamint Macron elszámoltatását követelte az iszlám vallás becsmérlése miatt. A felbőszült tömeg a francia követséget tervezte megrohamozni, azonban a rendvédelmi erők segítségével végül sikerült megállítani őket.

A tiltakozási hullám több közel-keleti országban is megjelent, melynek eredményeképpen Kuvaitban, Jordániában és Katarban bojkottot hirdettek a francia árukkal szemben. Párizs több muszlim országra is figyelmeztetést adott ki és javasolta ott tartózkodó állampolgárainak a fokozott elővigyázatosságot a kialakult helyzet eszkalációjára tekintettel.

Írta: Zernig Csombor

Franciaország elleni tüntetés Pakisztánban. 2020.10.31. (forrás: Facebook/Journalist Youssef Daoud)

Kirgizisztán a parlamenti választások után

Tüntetések zajlanak és szükségállapotot hirdettek ki Kirgizisztánban, miután az október 4-i parlamenti választásokon hatalmas fölénnyel nyert a kormánypárt. Az ellenzéki tüntetések során politikai foglyokat szabadítottak ki a börtönből, akik közül ki is kiáltották Szadir Zsaparov-ot elnöknek. A tüntetések nyomása alatt a kormánypárti Szooronbaj Zseenbekov elnök lemondott, hogy így elkerülje a „vérontást”. Őt a házelnök követné az államfői tevékenységek ellátásában, aki vonakodott azt elvállalni, lévén a tüntetők Zsaparov elnökségére törekednek, így a parlament őt hatalmazta fel megbízott elnöknek az újra kiírt választásokig.

A Központi Választási Bizottság ezt január 10-re időzítette, miután a parlament nem volt határozatképes a napirend vitatásakor. A fejetlenséget tovább bonyolítja, hogy a parlamenti választásokat december 20-ra írták ki, majd másnap visszamondták, illetve, hogy a jelenlegi alkotmányos keretek között a nagy favorit megbízott elnök ugyan indulhatna a választáson, ám ez egy szokatlan politikai precedenst teremtene a régiójából kiemelkedő jogállamisággal rendelkező államban. Ennek jogi megoldásán kell a parlamentnek dolgoznia.

Írta: Kertai Zoltán Péter

Egy biskeki tüntető kirgiz zászlóba bugyolálva. 2020.10.07. (forrás: Facebook/Saqlain Shah)

A Szuga-diplomácia kezdete

Japán új miniszterelnökének első hivatalban eltöltött hónapja többnyire a világ állam- és kormányfőivel, magasrangú diplomatákkal való telefonbeszélgetésekkel telt. Habár 1945 óta a frissen megválasztott japán kormányfők elsőként hagyományosan az Egyesült Államokba utaznak, ezt most a tomboló koronavírus-járvány, és a belpolitikai helyzet nem tette lehetővé.
Az idén augusztusban váratlanul lemondott Abe Sinzó utódja, Szuga Josihide megválasztását követően először Vietnámot és Indonéziát látogatta meg.

Mindkét ország az ASEAN fontos tagja. Az idei évben Vietnám büszkélkedhet a tíz tagot számláló szervezet soros elnökségével, míg Indonézia a 260 millió főt meghaladó lakosságával annak legnépesebb tagja, és legnagyobb piaca. Délkelet-Ázsia, mint a világ egyik legdinamikusabban fejlődő régiója már hosszú ideje fontos szerepet tölt be Japán számára.

Szuga a négynaposra tervezett út előtt úgy nyilatkozott a tokiói Haneda Repülőtéren összegyűlt újságíróknak, hogy a „mivel az ASEAN egy kiemelten fontos partner Japán számára a szabad és nyílt Délkelet-Ázsia megteremtésében, ezért szeretné kimutatni szándékát, hogy Japán kész a régió békéjéhez és jólétéhez hozzájárulni.”

A japán kormányfő október 19-20 között Vietnámba látogatott, ahol találkozott Nguyen Xuan Phuc vietnámi miniszterelnökkel, és sikerült megállapodniuk a két ország közötti gazdasági és biztonsági kapcsolatok további mélyítéséről. Hamarosan előkerült a Dél-kínai-tenger kérdése is, amely kapcsán Vietnám és több szomszédos ország területi vitát folytat Kínával. Napjainkban Vietnám fokozott aggodalommal szemléli Kína nagyhatalmi ambícióit, így egyre közelebbi kapcsolatokat épít ki az Egyesült Államokkal. Szuga a Dél-kínai-tenger kapcsán kijelentette, hogy „Japán ellenez minden olyan viselkedést, amely a feszültségek fokozódásához vezethet a térségben”.

Habár mindenki odafigyelt arra, hogy Kínát még véletlenül se nevesítsék, nyilvánvaló volt, hogy a nyilatkozatokban a Kínai Népköztársaságról van szó. Október elején az Egyesült Államok, Ausztrália, Japán és India külügyminiszterei Tokióban találkoztak, nem titkoltan a feltörekvő Kínai Népköztársaság ellensúlyozása érdekében életre hívott négyoldalú kormányközi találkozó (röviden „Quad”) keretében. Habár még nem került sor a „Quad” intézményesítésére, megállapodás született arról, hogy jövőre ismét összeülnek.

Írta: Szomolányi Szabolcs

Szuga Josihide (jobbra) és Nguyen Xuan Phuc Vietnamban. 2020.11.16. (forrás: Facebook/Thông Tin Tuyển Dụng Lao Động Nhật Bản)

India űrkooperációja az USA-val

Harmadszorra is megrendezték az India-USA 2+2 stratégiai párbeszédet, melyen a két ország külügyminiszterei és védelmi miniszterei vettek részt. Közös nyilatkozatukban arról adtak tájékoztatást, hogy megállapodtak az űrhelyzet-tudatosság (Space Situational Awareness, SSA) keretében napirend-alapú együttműködés folytatásáról. Az SSA az űrkörnyezet felé való tudatosságot jelenti, amely az ütközések elkerülésével, az űr-időjárással és az űrben előforduló természeti jelenségekkel kapcsolatos információkkal hozzájárulhat az űrmissziók biztonságához. Arra törekszik, hogy adatokat gyűjtsön a pályára állt műholdakról, a régi rakétatestekről és más űrhulladékokról, előre jelezze az űrobjektumok visszatérését a légkörbe, és figyelje az űrhajókat, műholdakat érő esetleges fenyegetéseket: általános célja a fizikai űrkörnyezet figyelemmel kísérésének, megértésének és előrejelzésének képessége. Az együttműködésnek köszönhetően India civil űrügynöksége, az ISRO külön SSA osztályt hozhatott létre, valamint megnyílt előtte a kapacitásépítés lehetősége – az USA mellett Japán és Franciaország is elkötelezett SSA-képességek fejlesztésében, mely a későbbiekben további kollaborációra adhat alapot.

Írta: Györgyi Dominika

Ma délután aláírták a honvédség jövendő rámpás szállítógépeiről szóló beszerzési szerződést. A megállapodás értelmében a brazil Embraertől érkezik két KC-390-es Kecskemétre a Tevékhez 2023-24-ben - a két A319-es és a két F7X mellé. A magyar haderő a lépés nyomán világszerte példátlan módon "all jet" szállítóflottával bír majd. 

Az Embraer promóvideóján szereplő magyar KC-390-es a 610-es oldalszámot kapta. 

Zord

2020. november 17-én írta alá Magyarország kormánya és brazil Embraer azt a szerződést, melynek értelmében két KC-390-es típusú, légi utántöltésre is alkalmas, közepes katonai szállító repülőgépet vásárolunk.

Ha röviden, tömören akarjuk megfogalmazni az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központ szerepét, kimondhatjuk: az itt szolgálók nélkül egy légieszköz sem emelkedne a magasba, nem teljesítene feladatot, s végül nem is szállna le. Persze a kép ennél sokkal árnyaltabb.

A ferihegyi repülőtér forgalma ismét minimálisra csökkent, de mint tavasszal, a teherszállító járatok most is folyamatosan érkeznek és indulnak. November 13-án, pénteken reggel két Airbus A330-as fordult meg a Cargo City állóhelyein. A török Turkish Cargo egy A330-200F teherszállító géppel teljesítette a budapesti járatot, a kínai Hainan Airlines pedig egy A330-300-as utasszállítóval repült Csengcsou és a magyar főváros között. A barátságtalan időjárás ellenére úgy döntöttem, hogy közelebbről is megnézem és megörökítem a nagy Airbusok körül zajló munka egyes mozzanatait.

Reggel 7 óra, javában tart a kínai gép rakodása. A B-1020-as lajstromjelű, mindössze három éves Airbus korán reggel, még sötétben érkezett.

A dobozolt áru kézi erővel jut fel a fedélzetre. A középső ajtótól előre a 32 üléses business osztály, hátrafelé a 260 üléses turista osztály van.

Hátul már befejezték a munkát és bezárták az ajtókat, a gép orránál a hátratolásra készülnek.

Közben az 1-es pálya felől megérkezik és a Cargo City előterére fordul a Turkish Cargo teherszállítója. A társaság tíz ilyen gépet üzemeltet.

A péntek 13-ai budapesti járatot a TC-JOO lajstromjelű, alig kilenc éves gép teljesítette.

Mindössze egy pillanatig látható egymás mellett a két 330-as, mert amint a török Airbus beáll a helyére, már tolják is ki kínai gépet.

A légitársaság néhány éve megújult arculatában továbbra is jelen van a mitológiai madár, a Garuda figurája.

A hátratolás után a gépet egy kicsit előrevontatják…

… majd a vontatórúd lekerül az orrfutóról és a traktor is kifordul a gép elől.

A csekély forgalom miatt mindkét pályairány használatos, de a 2-es pálya zárva van. A Hainan Airbusa a 31L pályát kapja a felszálláshoz.

Kérem a következőt! Mire a kínai gép elgurul, már javában rakodnak a török Airbusnál.

Valamivel haza is kell jutni - a rakodással egy időben a tankolás is megtörténik.

A berakodásra váró palettákat több, egymás mögé csatolt utánfutón húzzák a géphez. A berakodás sorrendjének megfelelően egy-egy paletta felkerül a fedélzetre, majd a vontató megy egy kört és ismét beáll a sorba. Eközben más utánfutók rakományát emelik a fedélzetre.

A Turkish Airlines arculati elemei a vezérsíkon és a wingleten.

Traktorok „géppárban”.

Az A330-as teherszállító változatán egy 3,5 x 2,5 méteres ajtón át lehet a rakományt a főfedélzetre juttatni. A gép összesen 64 tonna rakományt szállíthat.

Az orrfutóra felkerül a szélestörzsűek hátratolásához használt rúd. Jól látszik a teherszállító 330-asok módosított orrfutójának áramvonalazó burkolata is. Az utasszállító A330-asról ez hiányzik - lásd fent - és a gép egy kissé előre bólint. A teherszállítók esetében az orrfutó maradt a régi, de a bekötés módosult. Ezzel a fedélzet vízszintes lett, ami megkönnyíti a rakodást.

A hátratolást végző traktort is felcsatlakoztatták, a képbe az első ajtótól eltolt lépcső lóg be.

Egy intés a kollégáknak, hogy mozdítsák meg a repülőgépet, mert a hátsó féktuskó a kerékhez szorult. A gyors fordulóidő alatt a karbon fékek nem hűltek le eléggé, ezért a törzs végében működő segédhajtómű zajához hozzáadódik a fékek hűtésére szolgáló villanymotorok sivítása is.

A 60 méter fesztávolságú gép hátratolásának is megvan a maga koreográfiája.

Az A330-as másfél órás fordulóidő után, a Hainan gépéhez hasonlóan, szintén a 31L pálya felé veszi az irányt. A Cargo City előtere háromnegyed órára elcsendesül. Akkor érkezik majd a Korean Air Cargo szokásos pénteki járata, az azonban már egy Boeing 777F lesz.

* * *

Fotó Szórád Tamás

Amikor péntek 13-án érkezik meg a Magyar Honvédség tizenharmadik Airbus H145M könnyű, többcélú helikoptere – méghozzá a minden túlzás nélkül borzasztónak nevezhető időjárás ellenére – az igencsak szerencsés hétzárásnak nevezhető.

Az Emirates Group közzétette a 2020-21-es pénzügyi év első féléves eredményeit tartalmazó gyorsjelentését. A 2020-21-es pénzügyi év első hat hónapjában a csoportszintű árbevétel 3,7 milliárd USD lett, amely 74 %-os csökkenés a tavalyi év hasonló időszakához képest

Kedves Olvasó!

Nagy örömmel jelenthetjük be, hogy újraindult a Biztonságpolitikai Szakkollégium Észak-afrikai és Közel-keleti (avagy MENA) Műhelye, valamint megindult annak hírfigyelője. Műhelyünk tagjainak feltett szándéka, hogy igényes összefoglaló keretében, hónapról hónapra beszámoljunk a térségben folyó politikai és gazdasági eseményekről. Természetesen a havi hírfigyelő mellett a műhelyünk tagjai rendszeresen fognak hosszabb cikket és tanulmányokat készíteni a régiót érintő legfrissebb aktualitásokról. Reméljük, hogy leendő olvasóink elégedettek lesznek a jövőbeni hírfigyelőink és cikkeink tartalmával és minőségével.

Halasi Gábor

(a MENA műhely koordinátora)

Szeptember 4. hete

Észak-Afrika

Szudán

Szükségállapotot hirdettek Szudánban a sosem látott mértékű árvízveszély miatt. Az afrikai országban eddig több mint 100 ezer épületet tett tönkre, 100 embert ölt meg és már a szudáni piramisokat fenyegeti a víztömeg. Az UNESCO felszólította Kartúmot a sürgős intézkedésre, ugyanis a történelmi örökségi helyszínen a piramisok mellett templomok, temetők és más jelentős emlékhelyek is találhatók. Meroé ősi városa, az egykori Kusita királyság központja pl. mindössze 500 méterre fekszik a Nílustól. Szudánban, Etiópiában és Ugandában nem ritka az év ezen időszakában az esőzés, ugyanakkor a Nílus szintje idén magasabb mint amelyet valaha feljegyeztek.

Békemegállapodást írt alá Szudán átmeneti kormánya a kulcsfontosságú darfúri lázadócsoportokkal augusztus 31-én Jubában, Dél-Szudán fővárosában. Az egyezséget Salva Kiir dél-szudáni elnök hathatós segítségével sikerült tető alá hozni. A kormány oldaláról Abdalla Hamdok miniszterelnök és Abdel-Fattáh al-Burháni tábornok vettek részt, míg a lázadókat a Szudáni Forradalmi Front vezetői képviselték. A felek ezzel egy 17 éve tartó polgárháborúnak vetettek véget. A darfúri konfliktus 2003-ban kezdődött, amikor a fekete-afrikai etnikai csoportok hátrányos megkülönböztetéssel vádolta Kartúmot. Az akkori arab vezetés a lázadást kegyetlenül vérbe fojtották, mellyel elindítottak egy 17 éves konfliktust. Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője üdvözölte a megállapodást és kijelentette, a „békemegállapodás mérföldkő a demokratikus folyamat és a gazdasági átmenet szempontjából, valamint megnyitja az utat az ország tartós békéjének megteremtése felé”.

Az Egyesült Államok eltökéltségét fejezte ki, hogy még több arab állammal kössön egyezséget, melynek tudatában ők normalizálják kapcsolatukat Izraellel. A Washington által kiemelt egyik állam, akivel folynak a tárgyalások Szudán volt. Egyes állítások szerint a Szudánt képviselő tárgyalófelek 3-4 milliárd dolláros segélyt kérnek a kapcsolat normalizálásáért cserébe. A The New York Times szerint a képviselők elutasítottak egy 800 millió dolláros ajánlatot. Washington már csak azért sem valószínű, hogy igazán bőkezű lenne Kartúmmal, ugyanis főként arra koncetrálnak, hogy rávegyék Szaúd-Arábiát az Izraellel való kapcsolat normalizálására – mely szakértők szerint egyelőre nem valószínű. Az Anadolu török hírügynökség értesülései szerint a két legvalószínűbb arab ország, mely elismerheti még az év végéig Izrael szuverenitását és feloldja a gazdasági izolációt vele szemben Omán és Szudán. Az Anadolu állítását ugyanakkor cáfolta Omar Ismail, Szudán ügyvivő külügyminisztere, aki szerint „szó sem volt ilyesmiről eddig” és hogy „nem érzik a sürgető kényszert Izrael elismerésére”.

Életkép a szudáni árvíz sújtotta egy településről. 2020.09.16. (forrás: Facebook/ Islamic Relief USA)

Szomália

Újabb fordulatok az al-Shabaab elleni küzdelemben Szomáliában. A szomáliai terrorszervezet legkevesebb 30 embert végzett ki a kelet-afrikai ország középső részén egy faluban szeptember 5-én, miután összecsaptak a helyiekkel. A falusi vezető felvette a kapcsolatot Mogadishuval is, valamint beszámolt róla, hogy a dzsihadisták hetek óta járkáltak településükre állataikat követelve. A falusi vezető szerint a dzsihadisták a „behatoló idegenek elleni szent háborúhoz” szerették volna elkobozni állataikat, melyből elege lett a helyieknek. Terrortámadások történtek Mogadishuban is. Augusztus 8-án pokolgép robbant a fővárosban egy katonain támaszpont mellett. A merényletben legalább nyolc katona meghalt. Augusztus 16-án az al-Shabaabhoz köthető dzsihadista fegyveresek elfoglalták az Elite Hotelt, túszul ejtve politikusokat, újságírókat és civil szervezetek munkatársait is. Ugyanezen a napon pokolgépes támadást hajtottak végre az oktatási miniszter konvoja ellen is – ott egy ember sérült meg. Szeptember 26-án végül ellentámadásba lendült Szomália központi kormánya és felszabadította a dzsihadisták megszállása alól Bariire települését, mely 62 kilométerre helyezkedik el a fővárostól. A műveletben 40 fogvatartott gyermeket mentettek ki a szomáliai hadsereg katonái. Az Anadolu hírügynökség szerint a művelettel szeretné Mogadishu demonstrálni a külvilág felé, hogy készen áll a jövő évi parlamenti- és elnökválasztásokra. Szomáliában lassan 30 éve polgárháború van, miután 1991-ben az összefogó hadurak megbuktatták Sziad Barrét, ám nem tudtak megfelelő utódban megegyezni. A konfliktust elmélyítette az al-Kaida megjelenése, ugyanis 2008-ban támogatni kezdték az al-Shabaab dzsihadista terrorszervezetet, mely azóta a nemzetközileg elismert központi kormány legerősebb ellenfelévé vált az országért folyó küzdelemben.

Mogadishu bemutatta új miniszterelnökét, a politikában korábban semmilyen szerepet nem vállalt Mohamed Husszein Roble-t. A parlament 215 tagja bizalmat szavazott Roble-nak, szintúgy Mohamed Abdullahi Mohamed elnök. Roble elődje, Hasszan Ali Khaire júliusban került eltávolításra hivatalában egy bizalmi szavazást követően. Szomáliának a nemzetközi elvárásoknak megfelelően 2021 februárjáig választásokat kell tartania. „A koronavírus kihívásai ellenére keményen dolgozunk, hogy megtarthassuk azokat a kiemelt jelentőségű választásokat, melyeken a szomáliai emberek dönthetnek jövőjükről” – fogalmazott Mohamed elnök az ENSZ-ben.

Az új szomáliai miniszterelnök, Mohammed Husszein Roble. 2020.09.17. (forrás: Facebook/Kosar Senior Nur)

Közel-Kelet

Izrael és Palesztin hatóság

A washingtoni aláírást követően Mahmoud Abbász a Palesztin hatóság elnöke erősen kritizálta az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és Izrael közötti kapcsolatok normalizálásáról szóló egyezményt, mely szerinte a nemzetközi jog értelmében, az izraeli-palesztin konfliktusra adott igazságos és tartós megoldás létrejöttét akadályozza. A ENSZ Közgyűlése előtt elmondott beszédében 2021 elejére nemzetközi konferencia összehívását szorgalmazta a „valódi békefolyamat elindítása érdekében”.

A két legnagyobb palesztin frakció a Fatah és Hamász vezetői megállapodtak arról, hogy közel 15 év után először választásokat tartanak, melyre a következő fél év során kerül majd sor. Az utolsó parlamenti választásokat 2006-ban tartották, amikor is a Hamász fölcsuszamlásszerű győzelmet aratott.

Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője. 2014.12.31. (forrás: Facebook/Foreign Policy)

Jemen

Újabb fordulatok a jemeni polgárháborúban. Az ENSZ csökkentette, illetve leállította tizenöt legfontosabb segélyprogramját Jemenbe, további harmincról pedig az ősz során dönt. Szeptember 13-án légitámadás érte az Iránnal szövetséges húszi lázadók barakkjait. A megtámadott húszi légibázison szaúd-arábiai vadászgépek kilőtt négy drónt is. A szaúdi légitámadás válasz volt a húszi lázadók szeptember 8-i akciójára. Szeptember 27-én végül a húszi lázadók beleegyeztek 1000 fogvatartott, köztük 15 szaúdi katona fogolycseréjébe. Az ENSZ szerint ez egy lassú bizalomépítési folyamat kezdete lehet a felek között. A jemeni kormány és Anszar Allah húszi képviselő beleegyezett, hogy azonnal szabadon bocsájt 1081 fogvatartottat. Az egyezség tíz nap alatt jött létre a felek között a svájci Glionban. A megkötött fogolycsere-egyezmény a legnagyobb a 2018-as stockholmi egyezmény óta, amikor is 15 ezer fogoly cseréjében állapodtak meg a felek. Jemenben 2014 augusztusa óta tart a polgárháború, amikor is kitört a konfliktus a kormányellenes siíta húszik és a nemzetközileg elismert, Rijádhoz hű elnök között. A lázadó húszik ellen 2015 márciusában lépett háborúba az arab koalíció Szaúd-Arábia vezetésével. A polgárháború során több mint százezren veszítették eddig életüket, a földönfutóvá válók számát megtippelni sem lehet. A lakosság 80%-a – magyarul több mint 24 millió ember – szorul humanitárius segélyre, melyen nem könnyít a koronavírus-járvány. Az ENSZ szerint a húszik által igazgatott 16 jemeni körzet ráadásul közelebb áll egy éhínség lehetőségéhez, mint a Föld bármelyik másik régiója. Miközben a nemzetközi diplomácia és az ENSZ is igyekszik diplomáciai úton megoldani a kilátástalan konfliktust, a jemeni helyzet egyre komplexebbé válik. Kijelenthető, hogy a polgárháborúnak nincsen se nyertese, se egyértelmű vesztese, ugyanis mindenki annak számít.

Humanitárius segítségnyújtás Jemenben. 2020.11.15. (forrás: Facebook/IHH Nederland)

Október 1. hete

Észak-Afrika

Algéria

Algéria jelenleg egy stabilizáló elemnek tekinthető az észak-afrikai országok sorában. A Száhel övezetben fellépő szélsőséges csoportok által generált helyzet normalizálódása mellett tett hitet, valamint közvetítői szerepet is vállalt a líbiai konfliktusban, amiről még mindig nem mondott le.

Október elsején Mark T. Esper védelmi miniszter a mediterrán és észak-afrikai térségeben tett látogatássorozata részeként Algériában járt, ahol többek között Abd el-Madzsíd Tebbún elnökkel is tárgyalt. Az utazások célja a régi kapcsolatok megerősítése és újak megkötése. A védelmi miniszter méltatta a két ország Algéria függetlenségi harcáig visszanyúló együttműködését és határozott szándékát fejezte ki a mélyebb együttműködésre a terrorizmus elleni harc és egyéb katonai együttműködés terén. Az ország Amerika egyik fő bázisa a térségben folyó terrorista sejtek elleni fellépésben.

A találkozó egyik fő témája az Algéria szomszédságában zajló második líbiai polgárháború kezelése volt, amelynek feloldását tovább bonyolítja a nyugati Egységkormány és a keleti Líbiai Nemzeti Hadsereg (és az általuk támogatott Képviselő Ház) mögé felsorakozó nemzetközi aktorok sokasága.

Ezek egyike a keleti Halifa Haftár tábornokot támogató Oroszország, amely a védelmi szektorban alkalmazott eszközök 90%-át szállítja Algériának.

Az Esper látogató előtt Chengriha tábornok az algériai hadsereg vezetője találkozott egy orosz katonai delegációval, akikkel a katonai partnerségük további alakulását vitatta meg. Tehát az ország kis részben színtere a két hatalom rivalizálásának a befolyási övezeteik kialakításában. Ez kellemetlen helyzetbe hozhatja Algériát, mivel fegyverzete az orosz beszállítókon múlik – ami számára olcsóbb – azonban szövetségi szinten az USA felé mélyít. Esper a találkozóról szóló összegzésében úgy fogalmazott: „Ez egy hosszútávú munka, amit nem lehet egy látogatással elvégezni”. Eszerint számítani lehet a jövőben is további látogatásokra Algériában és a környező országokban is.

Mark Esper megérkezik Algériába. 2020.10.01. (forrás: Facebook/U.S. Embassy Algiers)

Szudán

Mohamed Hamdan Dagalo (vagy Hemetti, ahogy gyakran hívják), a szudáni Szuverén Tanács elnökhelyettese a televízióban jelentette be október 3-án, hogy az ország kapcsolatának normalizálására fog törekedni Izraellel, ugyanis szükségük van a zsidó állam fejlett technológiájára. Az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein után lehetséges, hogy a kelet-afrikai Szudán lesz a következő arab állam, mely normalizálhatja kapcsolatát Izraellel. Minderre azt követően került sor, hogy három szudáni párt közös konferenciát tartott szeptember 30-án Kartúmban, melyben felszólították a jelenlegi rezsimet, az Átmeneti Katonai Tanácsot, hogy kössön alkut Washingtonnal és Tel-Avivval. Erre azért lehet szüksége Kartúmnak, ugyanis mindeddig az ország sikertelenül lobbizott az Egyesült Államoknál, hogy vegye le Szudánt a terrorizmust támogató országok listájáról, melyre még a tavaly megbukott elnök, Omar el-Basír alatt került.

Szudán 1973 óta hivatalosan háborúban állt Izraellel, bár sosem vett részt a jóm kippuri háborúban. Omar al-Basír elnök alatt ráadásul Kartúmot szoros kapcsolat fűzte Teheránhoz és a Hamászhoz. Miután 1989-ben a Muszlim Testvériség átvette a hatalmat Szudán felett egy puccs keretei közt, a Hamász tagjai könnyedén igényelhettek helyi útlevelet, mellyel egyszerűbben utazhattak. Vélhetően elsősorban ezért került Szudán a terrorizmust támogató országok listájára, majd maradt is úgy, hogy 2019 során megbuktatásra került al-Basír. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök végül február 3-án találkozott a Szuverén Tanács elnökével, Abdel Fattah al-Burhannal titokban Ugandában, melyet követően bejelentésre került, hogy elképzelhető egy normalizációs folyamat a két ország között. Hemetti televízióban bejelentett döntését azzal indokolta, hogy „semmivel sem rosszabb” Szudán, mint Egyiptom vagy Jordánia, ha békét akar kötni.

Tüntetők mindeközben elfoglalták Port Szudán egyik legnagyobb kikötőjét, valamint a hozzá vezető utat, ezzel tiltakozva a megegyezés ellen, melyet szeptember során kötött Kartúm a dél-szudáni Jubában a déli régiók felkelő csoportjaival. Szudán 17 évig állt konfliktusban több déli felkelő csoporttal, főként Darfúr, Kék Nílus és Dél-Kordofán régiókban, melynek az előző héten aláírt béke vetett véget.

Benjamin Netanjahu bemutatja a jövőbeli izraeli-szudáni légi járatokat. 2020.10.24. (forrás: Facebook/The Prime Minister of Israel)

Közel-Kelet

Szíria

Örményország moszkvai nagykövete elmondta, hogy Törökország körülbelül négyezer harcost küldött Szíria északi részéről az azeriek támogatására. Franciaország is mérlegelte a vádakat, Emmanuel Macron elnök hivatala azt nyilatkozta, hogy ő és Vlagyimir Putyin orosz elnök megvitatták a kérdést, és mindkettőjük „osztja az aggodalmát a szíriai zsoldosok Hegyi-Karabahba történő küldése miatt.” Ezt látszik megerősíteni azok az utóbbi napokban napvilágot látott beszámolók is, ahol a szóban forgó szíriai harcosok mesélik el a történetüket, hangot adva csalódottságuknak. Ezek szerint még a konfliktus kitörése előtt szerződtek abban a hitben, hogy csupán őrzés-védelem lesz a feladatuk az azeri határon havi kétezer dollár fizetésért, ehelyett érkezésük után kitört a konfliktus, először elvették mindenüket, azeri egyenruhát adtak rájuk, hogy ne lehessen azonosítani a származásukat és kivezényelték őket a frontra, ahol első veszteségeiket is elszenvedték.

Irak

Egy iraki fegyveres csoport katyusha-rakétákat lőtt ki, amelyek közül egy eltalált egy bagdadi házat, amelyben két nő és három gyermek életét vesztette, miközben további két gyermeket súlyosan megsebesült – közölte az iraki hadsereg. Hónapok óta ez volt az első alkalom, amikor egy támadás polgári áldozatokhoz vezetett. A három iraki gyermek és két nő ugyanabból a családból származott, amikor a bagdadi repülőteret célzó rakéta, ahol amerikai csapatok állomásoznak, az otthonukra zuhant – áll a hadsereg közleményében. Ezzel párhuzamosan szintén rakétatámadás érte az erbili repülőtéren állomásozó amerikai katonákat is, károkról és veszteségekről nem tudni. A támadások után, a USA külügyminisztere Mike Pompeo sok amerikai és iraki tisztviselő meglepetésére felvetette a lehetőségét a bagdadi nagykövetség bezárásának, amennyiben az iraki kormányerők nem veszik elejét a milíciák további ténykedésének.

Jemen

Szudáni és szenegáli katonai alakulatok landoltak a Jemenhez tartozó Szokotra szigetén október 1-jén. A körülbelül 600 főből álló csoportosulás állítólag az Egyesült Arab Emírségek és a Déli Átmeneti Tanács megegyezésének keretei közt kerülhetett az Ádeni-öbölben fekvő szigetre, hogy teljes anarchiából visszajuttassa a Jemen déli részét kormányzó erők irányítása alá. Egy gyanús hajó is érkezett az öbölbe az Egyesült Arab Emírségek zászlaja alatt, mely vélhetően katonai és kommunikációs eszközöket szállít az említett alakulatok számára. Szenegál, mely egy szunnita többségű, ám nem arab afrikai ország a kezdetektől támogatja Szudánnal, az Egyesült Arab Emírségekkel és az Egyesült Államokkal egyetemben a szaúdiak vezette koalíció akcióit.

Szeptember végén újrakezdődött, majd október során folytatódott a földgázban gazdag Marib régió irányításáért folytatott harc a szaúdi koalíció és a húszi lázadók között. Marib az egyik utolsó mentsvára a nemzetközileg elismert szunnita jemeni kormánynak. Kiemelt problémakört képez, hogy pár kilométerre a harcok helyszínétől egy jelentős menekülttábor található, ahol már a harcok kiújulása előtt is jelentős hiány volt vízből, ételből és gyógyszerből.

A jemeni háború immáron öt éve tart és folyamatosan egyre több nemzetközi szereplő kerül bevonásra benne. A konfliktus közepében az iráni támogatású húszi lázadó milíciák és a nemzetközi erők által favorizált szunnita elnök, Abed Rabbó Manszúr Hadi kormánya áll, aki jelenleg száműzetésben él Szaúd-Arábiában. A Jementől északra található Szaúd-Arábia az erősödő húszi síita erőkkel szemben megalkotta a szunnita frontot, mely azóta is több-kevesebb sikerrel harcolja az ország történetének legnagyobb polgárháborúját.

Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltje, a várható elnök Joe Biden bejelentette a 2020-as elnökválasztási vita során, hogy megvonja Szaúd-Arábia támogatását a jemeni háborúban amennyiben hatalomra jut. Trump elnök a kezdetektől támogatásáról biztosította Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emírségeket az Irán ellen folytatott jemeni proxyháborúban. Bár a különböző nemzetközi szervezetek következetesen elítélték Washington fegyverkereskedelmét a szunnita koalícióval, mely gyakran a helyi lakosság emberi jogainak sérülését eredményezték, a Trump-adminisztráció nem mondott le szövetségesének támogatásáról.

Maríbot védő harcosok. 2020.11.13. (forrás: Facebook/Juan Rodass)

Október 2. hét

Észak-Afrika

Szudán

A Maariy nevezetű izraeli hírportál információi szerint Szudán Ománnal együtt elhalasztaná az Izraellel való normalizációt az amerikai elnökválasztást követő hónapokra, amikor is tisztázódik, milyen kedvezményekre számíthatnak Washingtontól. A döntést követően felerősödtek a kartúmi parlament Izrael-ellenes ellenzéki hangjai. Szadik al-Mahdi, korábbi miniszterelnök úgy fogalmazott: „ez [Izrael] nem egy normális állam, viszont egy aberráció. A normalizáció egy politikailag korrekt kifejezés a megadásra, aminek semmi dolga nincsen a békével”.

Szudán már korábban beleegyezett a normalizációért cserébe egy 335 millió dolláros csomagba, azonban ezt két demokrata szenátor, Chuck Schumer és Bob Menedez megvétózta, ugyanis az Egyesült Államok hivatalos adatai szerint Szudán továbbra is felelős a 2001. szeptember 11-i terrortámadásban, így az országnak továbbra sem lenne szabad, hogy bármilyen forrást biztosítson nekik. Többen a 9/11-es terrorcselekményben életüket vesztettek családjaiból nemtetszésüket fejezték ki Washington döntésével kapcsolatban. Szerintük a segély Kartúm számára ajándék pénz lenne az al-Kaida irányába.

A Trump-adminisztráció ezt követően ajánlott egy menekülőutat Szudán számára. Mike Pompeo augusztusban látogatást tett Kartúmban, ahol ajánlatot tett Abdullah Hamdok miniszterelnök számára: amennyiben Szudán elismeri Izraelt, az elnök feloldja a demokrata blokádot. Az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein döntését követően Szudán, az Arab Liga országa az ötödik lenne, amely elismeri Izrael függetlenségét. Ez egy hatalmas lökést jelenthetne a választás előtt álló Trump-adminisztrációnak, ugyanis a közel-keleti helyzet rendezése sok szavazatot képes bevonzani. Mindemellett a történelmi zsidó-arab konfliktus feszültségeinek oldásában is lényeges lépés lenne.

Mindeközben újabb kritikus ponthoz érkezett Kartúm és Moszkva közeledése egymáshoz: Szudán öt hadihajót szerzett Oroszországban a védelmi együttműködési megállapodás keretei közt – állítja a SUNA szudáni hírügynökség. A hírügynökség információi szerint október 11-én Port Szudán kikötőjébe érkeztek az orosz hadihajók.

Orosz katonai hajók érkeznem Szudánba. 2020.11.12. (forrás: Facebook/PERUENLANOTICIA)

Marokkó

Marokkóban október 2 és 6 között zajlott Bouznika városában annak, a már szeptemberben elkezdődött tárgyalássorozatnak a második fordulója, amely két párhuzamosan működő líbiai kormányzat között van folyamatban.

A találkozón a Tripoli központú Nemzeti Egységkormány legfelső Államtanácsa, valamint a Tobrukban székelő Képviselőház (House of Representatives) 5-5 küldötte vett részt, ahol sikeresen megegyeztek a 2015-ös Skhirat Egyezmény – ami a jelenlegi tárgyalások alapjául is szolgál – 15. cikkejének teljesítéséhez szükséges feltételekről és végrehajtásának menetéről. A szerződés e pontja az egyes állami szervek vezetőinek megválasztásáról szól úgymint: A Líbiai Központi Bank elnöke, az Ellenőrzési Iroda elnöke, az Igazgatási Ellenőrző Hatóság vezetője, a Korrupcióellenes Ügynökség vezetője, a Választási Felső Bizottság elnöke és tagjai, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a legfőbb ügyész.

Ugyan ahhoz, hogy a kiválasztott személyek pozícióba kerülhessenek szükséges a parlament tagjainak kétharmados hozzájárulása, ami még várat magára. Azonban optimizmusra ad okot az, ahogyan mindkét fél a stabilitás iránti elkötelezettségről és az intézményi megosztottság felszámolása iránti szándékáról nyilatkozott.

A tárgyalásokon született döntést az ENSZ üdvözölte, és kiemelte Marokkó egyéni hozzáállását is a helyzet kezeléséhez, amely a „líbiaiak által a líbiaiakért” narratíva mellett áll ki és ellenez mindenfajta külső beavatkozást. Rabat kijelentette, hogy a közvetítéssel semmiféle mögöttes érdeke nincsen, ami a majdani egységes Líbia belügyeibe való beavatkozást jelentene. Mindez a retorika összehangban van a már említett Skhirat Egyezménnyel, amely a politikai és más ország befolyásától mentes egyezség megkötését tűzte ki célul.

A nemzetközi szervezet reményét fejezte ki, hogy a felek közvetlen párbeszédet folytatva ténylegesen előre léphetnek a konfliktus megoldásában a párhuzamos adminisztrációk megszüntetésével.

A marokkói kezdeményezés sikere kapcsán, többek között az Amerikai Egyesült Államok, Japán és Spanyolország is kifejezte gratulációját.

A Líbiai Képviselőház és a Legfelsőbb Állami Tanács képviselői megfogják egymást kezét Marokkóban, Bouznika városában az interlíbiai tárgyalásokon. 2020.10.06. (forrás: Facebook/Khalid Boudali)

Közel-Kelet

Szíria

A szír rezsim elnöke, Bashar Al-Aszad egy orosz hírügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy nem ellenzi az izraeliekkel való kapcsolatok normalizálását, bizonyos feltételek teljesülése esetén. Al-Aszad elmondta, hogy a szír-izraeli tárgyalásokhoz elengedhetetlen az Izrael által elfoglalt összes szír föld visszaszolgáltatása. A Sputniknak adott interjújában így folytatta: „A mi álláspontunk nagyon világos volt az 1990-es évek béketárgyalásainak kezdete óta, amikor azt mondtuk, hogy a szíriai béke összefüggésben áll jogaink visszaszerzésével.” Al-Aszad hozzátette: „Nem lehet normális kapcsolatunk Izraellel, amíg vissza nem kapjuk a földjeinket. A kérdés nagyon egyszerű.”

Irak

A kurdisztáni regionális kormány és a bagdadi központi kormány egy hosszú ideje tartó vitát igyekszik lezárni az észak-iraki kurd régió olaj- és földgáz kitermelésének jogairól. Az iraki olajügyi miniszter javaslata értelmében egy közös vállalatot hoznának létre az olajtermelés és export irányítására, mely lehetőség a kurd részen is pozitív fogadtatásra talált. Az állami vállalat vezetése technikailag és adminisztratív kapcsolatban állna a kurd regionális hatóságokkal és a szövetségi olajminisztériummal, hasonlóan az Irak kőolajtermelő tartományaiban működő állami vállalatokhoz.

Jemen

A Jemen jelentős részét irányító húszi lázadócsoport betiltotta a WhatsApp nevű applikáció használatát az ország délnyugati Ibb provinciájában. Hivatalos közleményük szerint „bárki aki használja a WhatsAppot, le lesz tartóztatva”, valamint ha valakinek le van töltve az alkalmazás, az „illetlenségnek” minősül. „Ez az applikáció az iszlám világ legnagyobb kórjává nőtte ki magát, mely alkalmas illegális kapcsolatok kiépítésére, így hát mostantól az erkölcs megsértésének minősül” – fogalmaztak.

Mindeközben lényegesen megnövekedett a harcok mértéke Hodeidah kormányzóság területén, mely a legnagyobb összecsapást eredményezte az elmúlt hét végén a két évvel ezelőtt aláírt stockholmi megállapodás óta. A legsúlyosabb harcok Ad Durayhmi és Hodeidah város agglomerációjában alakultak ki. Az összecsapásokban 38 polgári lakos vesztette életét, döntően a bombázások miatt. 16 bomba polgári otthonokat is ért, mely 73 háztartást kényszerített elvándorlásra. Az egyik találat egy egészségügyi központot ért ráadásul, mely több mint 32 ezer háztartást lehetetlenített el az orvosi ellátástól.

Az Egyesült Arab Emírségek oldalán Jemenben harcoló alakulatok nemrégiben szabadon engedték azokat a török állampolgárságú vöröskeresztes dolgozókat, akiket a déli Áden provinciában tartóztattak le. A törökországi Vöröskereszt szerdán, október 7-én osztotta meg Twitteren az örömhírt, mely szerint szabadon bocsájtották munkatársaikat. Jemeni források szerint az Emírségekhez hű erők kedden (október 6-a) este tartóztatták le a dolgozókat és ádeni központjukba szállította őket. A jemeni források megerősítették, hogy a letartóztatásra az ádeni Al-Tawahi körzetben került sor.

Egyre súlyosabb a belső menekültek helyzete Jemenben mindeközben: a húszi kormányzat adatai szerint immáron 4 millióan élnek az általuk ellenőrzött területen átmeneti lakhelyeken, szörnyű humanitárius helyzetben. Az összefoglalójuk szerint „az átmeneti vándorlásba kényszerült családok száma 606 ezer és folyamatosan növekszik, melynek eredményeképp augusztusra 4,1 millió fő élt átmeneti menekültotthonokban a 15 jemeni kormányzóság területén”.

A húszi kormányzat betiltotta a WhatsApp nevű közösségi médiaplatformot. 2017.02.24. (forrás: Facebook/App Garaj)

Október 3. hét

Közel-Kelet

Izrael

Válságosra fordult a koronavírus-fertőzés miatt Izraelbe szállított Száeb Erekat palesztin főtárgyaló egészségi állapota – jelentette a Jediót Ahronót című újság hírportálja, a ynet. A Palesztin Hatóság kérésére vasárnap szállították jerikói otthonából Izraelbe, és helyezték el a kórház intenzív ápolást igénylők koronavírus-osztályán az ismert, 65 éves palesztin politikust, a Palesztin Felszabadítási Szövetség végrehajtó bizottságának főtitkárát. A palesztin-izraeli tárgyalásokat húsz éven át vezető politikus három évvel ezelőtt az Egyesült Államokban sikeres tüdőtranszplantáción esett át, és ezért a koronavírus-járványban a különösen veszélyeztetettek csoportjába tartozik.

Az izraeli parlament október 15-én csütörtökön megszavazta az Egyesült Arab Emírségekkel kötött egyezményt a két ország kapcsolatának normalizálásáról. A szeptember közepén Washingtonban aláírt, a kormány által hétfőn jóváhagyott nemzetközi megállapodást 80 szavazattal 13 ellenében fogadták el a 120 tagú kneszetben, miután többen távol maradtak a szavazástól. Az arab pártok közös listájának képviselői szavaztak ellene, mert szerintük az egyezmény támogatja a palesztin földek izraeli megszállását, és ezért nem szolgálja a béke ügyét.

Izraelben újra országszerte tüntetéseket tartottak október 17-én szombat este Benjámin Netanjahu miniszterelnök ellen, a vele szemben felhozott korrupciós vádak és kormányának koronavírusjárvány-kezelése miatt – jelentette az izraeli média. A szombat esti tüntetések hónapok óta tartó sorozata háromhetes szünet után kezdődött újra, mert a járványhelyzet súlyosbodása miatt kihirdetett országos karantén idején tilos volt ezer méternél nagyobb távolságra elhagyni a lakóhelyet, és tüntetni is csak ekkora körzetben lehetett. Tizenhét hete tartanak a tömegtüntetések Benjámin Netanjahu miniszterelnök ellen, akinek januárban kezdődik a bírósági pere csalás, közhivatallal visszaélés és korrupció miatt.

Netanjahu-ellenes tüntetők. 2020.11.15. (forrás: Facebook/Village News Network)

Irak

Az Irán által támogatott iraki félkatonai szervezet, a Hashd al-Shaabi támogatói felégették a legnagyobb kurd párt székhelyét Bagdadban, miután Hoshyar Zebari kurd származású egykori külügyminiszter és jelenleg is prominens politikus kritikát fogalmazott meg a működésükkel kapcsolatban. Hashd tüntetők százai elsöpörték a biztonsági akadályokat és behatoltak az észak-iraki kurd autonóm régiót irányító Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) irodáiba, és felgyújtották őket.

Irak nemzetközi befektetőket hívott meg Mansuriya közelében található gázmezők fejlesztésére az iráni határ közelében – mondta Ihsan Abdul Jabbar iraki olajminiszter az INA állami hírügynökségnek. A meghívás a török állami tulajdonú Turkish Petroleum Corp. által vezetett csoporttal kötött szerződés felmondása után történt, amelybe a Kuwait Energy PLC és a Corean Gas Corp. is beletartozott. A szerződés hatályon kívül helyezése és az új ajánlattevők országba csábítása nagyobb nyomást gyakorol az államra, miután Jabbar kijelentette, hogy késni fognak az esedékes olajprojektek. A késéseket a kőolaj-exportáló országok szervezete és Oroszország (OPEC +) által követelt csökkentések okozzák, amellyel a kőolaj világpiaci árának stabilizálódását próbálják elérni.

A Hash al-Shaabi tüntetői a felgyújtott kurd pártiroda előtt. 2020.10.17. (forrás: YouTube/RT Arabic)

Szíria

Egy a közelmúltban megjelent jelentés szerint a Fehér Ház legalább egy tisztviselője az év elején Szíriába utazott, hogy titkos tárgyalásokat folytasson a Bassar el-Aszad rezsimmel az amerikai túszok szabadon engedése érdekében. Donald Trump elnök adminisztráció tisztviselőire és a tárgyalásokban jártas személyekre hivatkozva a The Wall Street Journal szerint a kérdéses személy Kash Patel, a Fehér Ház legfőbb terrorizmusellenes szakértője találkozott az Aszad kormány tisztviselőivel. A jelentés szerint az amerikai tisztviselők megállapodást keresnek Austin Tice amerikai újságíró ügyében, aki még 2012-ben tűnt el miközben a polgárháborút mutatta be, illetve Majd Kamalmaz szír-amerikai terapeuta szabadon bocsátása érdekében, akiről úgy vélik, hogy a szíriai kormányerők fogták el egy damaszkuszi ellenőrző ponton még 2017-ben.

Hét új szír miniszter került fel az EU szankciós listájára. A Tanács úgy határozott, hogy célzott korlátozó intézkedéseket vezet be a nemrég kinevezett szíriai miniszterekkel szemben. A mai döntés 280-főre növeli a beutazási tilalommal és vagyon befagyasztással súlytott személyek számát, ezenkívül további 70 cég is szerepel a jegyzékben. A szíriai rezsim ellen jelenleg érvényben lévő szankciókat 2011-ben vezették be, válaszul a szíriai polgári lakosság erőszakos elnyomására. A szankciók azokat a vállalatokat és prominens üzletembereket célozzák, akik profitálnak a rezsimhez és a háborús gazdasághoz fűződő kapcsolataikból. A korlátozó intézkedések magukban foglalják az olaj import tilalmát, bizonyos beruházások korlátozását, a szíriai központi bank EU-ban tartott pénzeszközeinek befagyasztását, a belső elnyomáshoz felhasználható eszközök és technológiák kivitelének korlátozását.

Írta: Hende Olivér, Gönczi Róbert, Kovács Ádám

Szerkesztette: Halasi Gábor

 Amerikai sajtóinformációk szerint izraeli ügynökök állítólag likvidálták Abu Muhammad al-Masri-t, aki az al-Káida kettes számú vezetője volt, és akit Ayman al-Zawahiri utódjának gondoltak a titkosszolgálatok. A hírben az a különleges, hogy az izraeli ügynökök mindezt Iránban hajtották végre, ami már önmagában is nagy teljesítmény, Teheránban, fényes nappal (asszem). Meghalt a lánya is, aki bin Láden fiának volt a felesége. Bin Láden fiát, Hamza bin Ládent 2019 augusztusában ölték meg az amerikaiak.

Ha mindez így van, annak még van egy furcsasága, hogy az izraeliek ilyen nagy szívességet tettek az amerikaiaknak. A hírszerzési együttműködés intenzív, de hogy kinyírom neked az ellenséget egy ilyen magas kockázatú helyszínen, ahhoz szerintem valami nagy kérésnek kellett a háttérbe lennie. Az ellentételezésről valszeg nem értesülünk.

Azoknak akik kevésbé követik a közel-keleti eseményeket, talán az is magyarázatra szorul, hogy mi keresett Irán esküdt ellensége Teheránban. Ez elsőre kevéssé érthető, hiszen az al-Káida elvileg dzsihadizmus nevében ellenfélnek tekintette a síita Iránt.

Erre nekem két magyarázatom van. Az egyik az államérdek. Irán legfontosabb és legveszélyesebb ellensége az USA, ergo, ha az AQ fenyegetést jelent az USA-ra hajlandó vagyok elgondolkodni bizonyos lépéseken. Teherán tudtommal nem támogatta aktívan bin Ládenéket, fegyverrel, pénzzel, stb. Amit biztosan tudunk. hogy 2001 után az AQ vezetés egy része Afganisztánból Iránba menekült át jobb híján, ott házi őrizetben éltek egy évtizedet legalább. Masri is csak 2015-ben "szabadult", de azóta sem hagyhatta el Iránt.

A másik ok, hogy az AQ nem az Iszlám Állam. Bin Láden retorikájában sosem érvelt, a siíták elleni háborúba, ez kifejezetten az iraki AQ-t, al Zarkawi újítása volt, aki hamarosan össze is veszett bin Ládennel, részben éppen ezen a kérdésen. De egyszerűbb, ha megnézzük az AQ terrortámadásait, síiták, keresztények, buddhisták, melegek stb. nem voltak a célpontjai, hanem az USA, az USA, és aztán Európa és a nyugat általában. (Persze ismerem, az 1998-as fatvját a zsidók és keresztesek ellen, de mondom a cselekedetek...)

Ja, és visszatérve a Masri halálához, állítólag Zawahiri, a AQ öreg vezetője is meghalt pár hónapja, végelgyengülésben (vagy COVID, vagy valami betegségében). Az AQ szervezet jelentősége szerény, de azért foglalkozni kell vele.

 

A CNN még kiegészíti Masri halálát néhány új információval. Egyrészt azon a napon ölték meg, amikor a kenyai és tanzániai amerikai nagykövetségeket támadás érte 1998-ban. Ezekért részben őt tartották felelősnek. Másrészt a halála és New York Times bejelentése között ugye eltelt több mint két hónap. Az irániak hallgattak, mint a sír, de egy emírségi twitterező, majd egy afgán hírcsatorna írt Masri és lányának haláláról, úgy hogy valszeg az NYT-nak azért tartott ennyi ideig, hogy elég forrásból megerősítesse a művelet és Masri halálának hírét.

Harmadrészt – ez foglalkoztatta nagyrészt azokat akik kommenteltek – Masri szabad mozgásában a kulcsot egy 2017-es túszcsere jelentette. Ekkor (ez nincs benne a cikkben, máshol van) egy Jemenben foglyul ejtett diplomatáért cserébe 4 AQ tagot kiengedtek a szíriai Idlibbe (kettő nevét nem ismerjük, a másik kettőjét igen, de már végeztek velük amerikai drónok), Masrit és Saif al Adelt pedig „kiengedték” a házi őrizetből, Iránt nem hagyhatták el, de szabadon mozoghattak. Ezeket a részletekről írásos dokuk vannak, egy szíriai dzsihadisták közötti vita részleteként derültek ki. 

Végül a bin Láden likvidálásakor begyűjtött videofelvételekből tudjuk, hogy Hamza bin Láden, a Masri lánya 2005-ben házasodtak össze Teheránban (esküvői video). Mirjam a CNN szerint 27 éves volt most, azaz 2005-ben 12 lehetett. Hamza bin Laden 1989-es, ezek szerint 17 éves volt.

Hogyan került Hamza Iránba, ő is, és Osama feleségei is Iránba menekültek 2001 után. Ez azért elé durva. Bin Laden legfiatalabb fia (és OBL feleségei), végül 2010/2011 után kerültek Pakisztánba egy másik túszcsere kapcsán. Ott is egy iráni diplomata volt a csere alap.

Ez kb azt jelenti, hogy Mirjam 12 és 17 éves kora között volt Hamza felesége, gyerekükről nem szólnak hírek, nem tudom milyen házasság lehetett. Hamzat végül Afganisztánban ölték.

Az Al-Káida vezetéséből már csak Saif al-Adel van, ő a No.3 és ha Masri és Zawahiri is halott, akkor ő lenne a vezető, iráni háziőrizetben. Most már gondolom nagyon vigyáznak rá Teheránban. 

 Elég csípősek voltak azok a januári reggelek, de így utólag visszagondolva, hó nem volt, szóval nem a volt olyan nagyon hideg. És úgy emlékszem a MaxxPro-kon volt fűtés is. Kimentünk a parkolóba, ott sorakoztak a járművek, impozáns látványt nyújtva, ahogy felsorakoztak. Mi is megkaptunk a helyünket, bemásztunk, becsatoltuk magunkat repeszállóban, ami nem volt egyszerű, de mentségünkre legyen mondva, a legtöbb utasnak új volt az élmény :)

Így kezdődött 2011-ben egy új korszak, ami aztán 2020 októberéig tartott.

Az ukrán Iskra - mely az állami Ukroboronprom leányvállalata - a közelmúltban aláírt szerződés alapján új radarrendszereket fog legyártani. Meglepő módon az igencsak újnak számító, hiszen Ukrajnában is csak 2018 óta alkalmazott 36D6M1-1 3D-s rádiólokátorokat az Egyesült Államok vásárolta meg. Igen Ukrajnában is, hiszen ugyanez  a 2018-as az év volt az, amikor az USA is beszerzett ilyen radarokat. Most tehát már a modern automatizált légvédelmi rendszerekhez, valamint a légvédelmi rakétakomplexumok részeként történő felhasználásra tervezett radarokból újabbak kerültek beszerzésre. A gyártó elmondása szerint az első szállítmány példányaival elégedettek voltak a tengerentúlon, így nem meglepő, hogy továbbiakat vásárolnak még.

Még nem hivatalos, de ukrán sajtóértesülések szerint Kijev megállapodott huszonhat darab 152 milliméteres Dana-M2 önjáró tarack beszerzéséről a Cseh Köztársasággal. A megrendelés becsült értéke nem kevesebb, mint 40 millió dollár. Azt is tudni vélik, hogy ezek a tüzérségi eszközök a cseh haderő készletéből kerülnek majd Ukrajnába, egy alapos nagyjavítás és felújítást követően. A darabárról is eltérőek még az értesülések, lehet találkozni 900000 dollárral és 1,55 millió dollárral is.

Litvániában hamarosan aláírásra fog kerülni egy újabb beszerzés. Az elkövetkező öt évben az amerikai kormánynak 181 millió eurót (213 millió dollárt) fizet majd a balti állam. Ezért az összegért a litván fegyveres erők négy Sikorsky UH-60M Black Hawk helikoptert vásárolnak kiegészítő felszereléssel, pótalkatrészekkel, valamint képzéssel, és logisztikai támogatási csomaggal. A Black Hawk-ot négy gyártó ajánlatából választották ki, amelyek a legjobban megfelelnek a litván fegyveres erők igényeinek. A Black Hawk-ok első példányait 2024 végén lehet majd Litvániába szállítani. Az új forgószárnyasok teljes mértékben felváltják a litván fegyveres erők által jelenleg használt Mil Mi-8T-ket. A szovjet gyártmányú helikopterflotta a harmincas éveit tapossa, és a légi alkalmassága nemsokára lejár. Továbbá az üzemeltetése is nehézkes, drága a karbantartás, meghibásodásokra hajlamosak, valamint bonyolulttá teszi a javítást az Oroszországból származó pótalkatrészek kiszámíthatatlan szállítása is.

Pozitív tapasztalatokat szerzett Olaszország a Typhoon vadászbombázóival a Közel-Keleten végzett harci bevetések során. A különítmény 2019. március 26-án települt át Kuvaitba. A típus körülbelül 18 hónapig volt megtalálható a térségben és Reccelite II felderítőkonténerekkel hajtotta végre bevetéseit. Az Olasz Légierő volt az első fegyveres erő Európában, amely integrálta a Reccelite II felderítőkonténert a Eurofighter-en. A légierő tesztegysége 2015 júniusában fejezte be az alkalmazáshoz szükséges üzemeltetési műszaki tanúsítás elkészítését. Kuvaitban az Eurofighter rendkívül sokoldalú és megbízható fegyverrendszernek bizonyult. Hatékonyan továbbvitte azt a szerepet, amelyet korábban a Tornado és az AMX vadászbombázók láttak el. A kifinomult Reccelite II-nek köszönhetően 2020 szeptemberéig a 2900 repült óra alatt nagy mennyiségű és nagyfelbontású képet készítettek az iszlám harcosok tartózkodási helyéről a koalíciós erők számára. Ezekre a bevetésekre kizárólag Irak területén kerül sor. Az összegyűjtött adatokat valós időben elküldték a földi állomásoknak, ahol a speciális hírszerző egységek elemezzék őket, mielőtt azokat a koalícióhoz továbbították volna.

Olaszországban már elkezdték a következő rombolóosztály tervezését. A DDX típusú rombolókból kettőt szándékoznak megépíteni, de jó eséllyel további két egységet is megrendelnek majd. Vízkiszorításuk 10000 tonna lesz, hosszuk 175 méter, szélességük 24 méter, merülésük 9 méter. Több mint 300 fős legénységgel, és CODOGAL (COmbined Diesel Or Gas And eLectric) meghajtórendszerrel fognak rendelkezni, ami biztosítani fogja a 30 csomót meghaladó maximális sebességet. A CODOGAL rendszer lehetővé teszi gázturbinák, vagy dízelmotorok, plusz elektromos meghajtás használatát alacsonyabb sebességeknél is. A DDX típusú rombolók tervezése 2022-ben fog befejeződni, az első romboló építéséről szóló szerződést 2023-ban véglegesítik, míg ez az egység 2028-ban kerül majd átadásra. A hajókat valószínűleg La Speziában építik majd meg. Rakéta fegyverzetüket 6 darab nyolcas függőleges indítórendszer rejti majd.

Ezekben megtalálhatók lesznek az Aster légvédelmi rakéták és a Teseo Mk2 Evolved hajóelleni rakéták is, amelyek képesek támadni a szárazföldi célpontokat a part menti övezetben. Szárazföldi célpontok ellen az MBDA Scalp kerülhet majd alkalmazásra. Tengeralattjárók elleni fegyverzetét torpedók fogják alkotni. A függőleges indítórendszer elhelyezésére az orrban lévő ágyú és a felépítmény, valamint a helikopterhangárt is magába foglaló hátsó felépítmény előtti rész fog szolgálni. A tatfedélzet és a hangár két haditengerészeti EH101, vagy két SH90 helikopter elhelyezésére lesz képes. A csöves tűzfegyverzet az olasz hagyományokat követve igen erős lesz. Az orrban egy 127 milliméteres, a hajótest közepénél kétoldalt egy-egy, és helikopterhangár tetején is egy 76 milliméteres löveg kerül elhelyezésre. A légi és a felszíni célpontokat a Leonardo Kronos nevű AESA antennás rádiólokátora deríti majd fel C és X sávban üzemelve. A tatrész emelvényén egy hagyományos forgó antennás radar is felszerelésre fog kerülni.

A Leonardo-nál elkészült az első C-27J Next Generation taktikai szállítógép. A most még festetlen példányt a berepülési program végén, 2021-ben adják majd át a megrendelőnek. Ez az NG konfiguráció új pilótafülke-kijelzőket, időjárási radart, modern navigációs és kommunikációs berendezéseket, valamint finomított aerodinamikai megoldásokat is tartalmaz a jobb működési hatékonyság és még jobb teljesítmény érdekében. Ezt az új alapkonfigurációt utólagos felszerelésként kínálják majd azoknak a jelenlegi üzemeltetőknek is, akik korszerűsíteni kívánják a már meglévő C-27J gépeiket

Spanyolországnak rövid távú problémával kell szembenéznie, mivel az Armada Espanola (Spanyol Haditengerészet) AV-8B Harrier II Plus vadászbombázói igen közel állnak a nyugdíjhoz. Madridnak gyorsan el kell döntenie, hogy engedélyezi-e a haditengerészet számára, hogy továbbra is merevszárnyú repülőgépekkel való rendelkezés lehetőségét, vagy meghozzák a döntést, hogy csak helikoptereket alkalmazzon. A 35 évvel ezelőtt hadrendbe állított 12 darab AV-8B üzemideje várhatóan 2025 és 2027 között lejár, és a piacon az egyedüli opciót, az F-35B Lightning II jelenti. 2014 novemberében a Spanyol Honvédelmi Minisztérium megállapodást kötött a Harrier program támogatására, miután 2014 és 2024 között 47,6 millió euró (54,1 millió dollár) költségvetést hagyott jóvá a típus üzemben tartására. 2018. áprilisi záró dátummal Spanyolországban a haditengerészet állományában lévő Boeing AV-8B Harrier II+ vadászbombázók egy korszerűsítésen estek át. Ennek eredményeképpen a szárnyak alatti csomópontokra szerelhető többzáras bombatartók alkalmassá váltak a GBU-38 JDAM bombák hordozására. A fejlesztést 2018. februárban tették próbára teljes sikerrel.

Azonban a szűkös költségvetés miatt jelenleg nem tűnik úgy, hogy Madrid megrendelheti a Lockheed Martin csúcsszuper gépét. Az Amerikai Tengerészgyalogságtól származó információk szerint egy F-35B árát 115,5 millió dollárban állapítják meg a gyártónál. Talán esélyt jelenthetett volna, ha a Harrier és az F-18 Hornet közös cseréjét az F-35-tel végzik el és így nem kerülnek megrendelésre az európai gyártmányú Typhoon vadászbombázók újabb példányai. A JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó kisebb módosításokkal akár képes is lehet a típus üzemeltetésére. A repülőfedélzet és a hangár lehetővé tenné 10 darab körüli F-35B tartós kiszolgálását. Amennyiben Spanyolország a jövőben is fenn kívánja majd tartani a haditengerészeti repülés hordozófedélzeti merevszárnyú válfaját, úgy az AV-8B Harrier II+ gépek kivonása után az igen drága, de képességeiben roppant korszerű F-35B lehet a megoldás.

Öt év elteltével újra szárazdokkba került a spanyol JUAN CARLOS I (L 61) partraszállást támogató helikopterhordozó, a tervezett nagyjavítás céljából. Cádiz kikötőjében most a következő év decemberéig lesz megtalálható majd a hajó.

Franciaországban eldőlt, az MBDA fogja megalkotni az EC665 Tigre harci helikopterek következő generációs szintet képviselő irányított rakétáját. Az új fegyver, a Future Tactical Air-to-Surface Missile (MAST-F) elnevezéssel rendelkezik jelenleg, és az MBDA középkategóriás MMP rakétájának kipróbált és bevált komponenseire és technológiáira épül majd. Moduláris felépítése lehetővé teszi az MHT/MLP (Missile Haut de Trame / Missile Longue Portée) elképzelésre épülő rakéta egyszerű integrálását a Tiger mellett számos szárazföldi, vagy légi eszközre is a jövőben. Az MHT/MLP-t magas megbízhatóság jellemzi, ezenfelül 20% -kal kisebb súlyú, mint a kategória többi rakétája. Ez közel 100 kilogrammnyi súly megtakarítását eredményez majd a Tiger helikopter számára, amely harci konfigurációban akár nyolc rakétát is képes lesz szállítani. Ennek a súlymegtakarításnak a kihasználása növelheti a Tigris üzemanyag-kapacitását és így harci hatótávolságát, vagy repülési idejét. Az MHT/MLP hatótávolsága meghaladja a 8 kilométert, még akkor is, ha alacsony magasságban történik az indítása. Cserélhető többféle robbanófeje sokféle célpontot elleni alkalmazásra teszi majd képessé, nappali, vagy éjszakai körülmények között is. A kétirányú adatkapcsolat lehetővé fogja tenni a célpont indítás utáni befogását is.

Görög lapértesülések szerint az ország flottája számára az Multi-Mission Surface Combatant (MMSC) fregattok jelentik majd a jövőt. Az Amerikából érkező hajók a Lockheed Martin által kidolgozott FREEDOM-osztályú egytörzsű LCS egységek módosításával jönnének létre, 118 méteres hajótesttel, és ugyanazzal a kombinált dízel- és gázturbinás meghajtórendszerrel. A hajó hatótávolsága 5000 tengeri mérföld, a sebessége pedig meghaladja a 30 csomót. A négy hajón az orrban egy 76 milliméteres Oto Melara ágyút helyeznének el, továbbá nyolc Harpoon hajók elleni robotrepülőgéppel, valamint a hangár oldalánál egy-egy MK 41-es nyolccellás függőleges indító kerülne elhelyezésre RIM-162 Evolved Sea Sparrow rakétákkal felszerelve, azonfelül egy SeaRAM légvédelmi rendszer tenné teljessé a fegyverzetet.

Kazahsztánba megérkezett az első két Mil Mi-8AMT/Mi-171E helikopter. Ezeket félig-meddig az Ulan-Ude-i üzemben készítették el, hiszen az összeszerelésüket Kazahsztánban végzik majd.  A 2019 decemberében bejelentett megrendelés 17 ilyen gépről szólt, a szállítását a 2020–2022 közötti időszakban kell elvégezni. Az összeszerelést az Almati városában működő 405. számú Repülőgépjavító Üzemben végzik el. Kazahsztán úgy döntött, hogy létrehozzák a helyi helikopteripart, ennek első lépése a félkész forgószárnyasok összeszerelése. Az összeállított helikoptereket utas-és teherszállítására, mentési műveletekre, erdővédelemre, tűzoltásra, légi mentőszolgálatra és rendészeti feladatokra tervezik felhasználni.

Törökországban még ebben a hónapban szeretnék megkezdeni a hazai fejlesztésű légi célok elleni rakéták tesztelését. Mind a GÖKDOGAN (Vándorsólyom), mind a BOZDOGAN (Buzogány) nevet viselő fegyverrel befejezték a földről végzett indítási próbákat, így most a légi tesztekre kerítenének sort. Az indításokat egy Lockheed Martin F-16 Fighting Falcon-ról fogják végrehajtani. A GÖKDOGAN egy rövid hatótávolságú (30 kilométeres) infravörös önirányítású rövid hatótávolságú rakéta, míg a BOZDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolságú (65 kilométeres) rakéta. Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. Indításukra a jól ismert LAU-129-es indítósínek szolgálnak. A tesztek sikeres befejezése után a rakéták sorozatgyártásba kerülnek.

Az izraeli tisztviselők cáfolták azokat a híreket, amelyek szerint a Lockheed Martin F-22 Raptor-ok eladása Izraelnek megvalósulhat. Az elmúlt napokban több sajtóorgánum is azt állította, hogy az Egyesült Államok jóváhagyta az F-22 Raptor vadászgépek eladását Izraelnek a légi fölény megőrzése érdekében, miután az Egyesült Államok megállapodott az F-35 lopakodó vadászgépek eladásáról az Egyesült Arab Emírségeknek. Erről a történetről először a londoni székhelyű Asharq Al-Awsat számolt be.

November 11-én érkezett meg az Izraeli Légierő Repülőkísérleti Központjába a légi tesztek elvégzésére képessé tett Lockheed Martin F-35I Adir vadászbombázó. A Tel-Nof légibázison megtalálható intézmény a 924-es oldalszámú (AS-15 a 15. legyártott Adir) repülőgéppel lett gazdagabb. Ennek gerincének középvonalában, a középponttól kissé hátrafelé eltolva egy késantenna látható. Ez telemetriás adatok átvitelére szolgál és a fedélzeti berendezések légi próbáihoz (is) fogják használni. Hasonló volt az F-35 első prototípusain is, például az AF-01, a BF-01, és a CF-01 gépeken. További érdekesség, hogy az orr alatti ETOS rendszer átlátszó burkolatát egy szürke színűvel helyettesítették. A géptörzs és a futóműgondola oldalsó részére a jól ismert fekete-fehér jelzések kerültek, amelyeket a kalibráláshoz és a paraméterek azonosításához használtnak majd a fotó és mozgóképes elemzésnél.

A narancssárga és kék század jelölések és jelzések, valamint a jól látható színes felségjel a világ egyik legszínesebb Villámjává teszik ezt a példányt. Így Izrael az első olyan külföldi ország lett, amely kísérleti célokra szolgáló Lightning II-t üzemeltet. Ez a példány még augusztus 4-én érkezett meg Izraelbe három másik géppel együtt. Ennek a gépnek a segítségével Izrael lehetőséget kap saját elektronikus hadviselési, kommunikációs és fegyverrendszereinek integrálásához az F-35-ös fedélzetén. Ezt a kiterjedt munkát a hamarosan Izraelbe érkező Lockheed Martin mérnökök is támogatni fogják. Az Izraeli Légierő Repülőkísérleti Központjában jelenleg két olyan pilóta található meg, akik már képesítést szereztek az F-35-ös vezetésére. Az első izraeli fegyverek, melynek integrációjában a 924-es F-35I Adir részt fog venni a Rafael Spice kombinált vezérlésű irányított bomba, a Delilah csapásmérő robotrepülőgép, valamint a Rafael Python 5 légiharc-rakéta lehet.

Katar hamarosan aláírhatja az Leonardo (Aermacchi) M-346 Master sugárhajtású kiképző repülőgépekről szóló megrendelését, olasz lapértesülések szerint. Olaszország és Katar 2019 júliusa óta már tárgyal a repülőgépek beszerzéséről, továbbá ezek a tárgyalások várhatóan az olasz gyártású hadihajók megrendelésére is kiterjedhetnek majd, esetleg már az év végén.

Szaúd-Arábiában a Wahaj vállalat megszerezte azokat a tanúsítványokat, amelyek lehetővé teszik számára, hogy alkatrészeket gyártson a Eurofighter Typhoon vadászbombázókhoz. A BAE System szóvivője megerősítette, hogy a szaúdi vállalat engedélyt kapott fém és nem fém elemek gyártására és tesztelésére. Ezek különféle csavarok, alátétek, tömítések és konzolok lehetnek. A Wahaj 2014-ben alakult, részvényesei a szaúdi SIPCHEM és a dél-koreai Hanwha Chemical Corporation. A társaság még egyéb mérnöki tevékenységet is folytat a repülőgépiparban, az olaj-, gáz- és védelmi iparban egyaránt.

India hat megrendelt KALVARI-osztályú (francia SCORPENE-osztály) tengeralattjáróból már az ötödik is vízre került a Mazagon hajógyárban 2020. november 12-én. A VAGIR (S 54) nevet viselő tengeralattjáró lemerülve 1775 tonnás vízkiszorítású, 12000 kilométeres hatótávolságú, 350 méteres merülési mélységgel, 67,5 méter hosszal, 12,3 méteres törzsátmérővel rendelkező egység. Ez a hajóosztály 37 kilométer per órás maximális sebességre képes, fegyverzetét a francia gyártmányú, 50-70 kilométeres hatótávolságú SM39 Exocet tengeralattjáróról indított hajó elleni rakéták is erősítik, a Varunastra torpedók és aknák mellett. A tengeralattjáró belső terében 360 darab akkumulátortelep van elhelyezve, ezek mindegyike 750 kilogramm súlyú. A KALVARI (S 50), a KHANDERI (S 51), a KARANJ (S 52), a VELA (S 53), és a most vízre tett VAGIR (S 54) után a VARSHEER (S 55) 2022-ben kerül majd átadásra a flotta részére.

Kicsit több mint 20 évvel azután, hogy az első példány átadásra került, megérkezett az utolsó Samsung Techwin által fejlesztett, és a Hanwha Land Systems gyártotta K-9 Thunder önjáró tarack is dél-koreai haderőhöz. Persze a további munkában nem lesz hiány, hiszen a karbantartások mellett szükség lesz majd a továbbfejlesztésre is. Ezek közül már körvonalazódik a korszerű navigációs rendszer mellett a nagyobb fokú automatizálásnak köszönhetően nagymértékben automata, és távolról irányított K-9-es is. Csakis Dél-Koreában mintegy 1300 darab K-9 Thunder önjáró tarack került rendszeresítésre.

Az elmúlt hetekben újra a tengeren hajózott Kína első repülőgép-hordozója, a LIAONING (Type 001). Az Oroszországtól félkészen, 1998-ban megvásárolt, majd helyben befejezett hordozó fedélzetén aktív repülőüzem folyt ekkor. Ugyanis azok a pilóták szerezték meg most a hordozófedélzeti minősítésüket, akik elsőként kaptak ilyen jellegű pilótaképzést, minden más repülési tapasztalat nélkül. Eddig a Kínai Haditengerészet csak a nagy repülési tapasztalattal rendelkező pilótáit képezte ki a repülőgép-hordozón végrehajtandó repülésekre. Ám a november elején még a 20-as éveik elején pilótaképzésre jelentkezők által repült J-15 típusú vadászgépek is sikeresen leszálltak a hordozón a vizsgák során.

Megérkeztek a Fülöp-szigetekre az első Sikorsky S-70i Black Hawk helikopterek. A 2019-ben 241 millió dollár értékben megrendelt 16 darab forgószárnyasból az első öt egy Antonov An-124-es Ruszlán gyomrában került leszállításra. A hatodik Black Hawk-ot tengeri úton szállítják a Fülöp-szigetekre, és december elején érkezik meg, derült ki az ország Védelmi Minisztériumának adataiból. Ezt a helikoptert tehát tengeri úton szállítják, mivel az Antonov csak öt helikoptert tudott elszállítani a rakterében. A fennmaradó tíz helikoptert 2021-ben adják át. Ezeket a helikoptereket Lengyelországban gyártotta a Lockheed Martin PZL Mielec. A Sikorsky gyártmányát egyébként a Bell 412EPI-k helyett szerezték be, mert ennek eladását Manila állítólagos emberi jogok megsértése miatt a kanadai hatóságok – mivel ott folyik a gyártás - nem engedélyezték.

Bár Amerikában a tengerészgyalogság már kivonta a Bell AH-1W Super Cobra harci helikoptereit, de egy példány továbbra is részt vesz a haditechnikai fejlesztésekben. A két General Electric T700-GE-401 gázturbinával ellátott Super Cobra 1986-ban lépett szolgálatba, maximális felszálló tömege 6697 kilogramm, legnagyobb sebessége 272 kilométer per óra, hatótávolsága 474 kilométer, fegyverzetét egy háromcsövű, 20 milliméteres Gatling-rendszerű gépágyú, továbbá a szárnycsonkok alá függesztett 70 és 127 milliméteres nem irányított, valamint TOW és Hellfire irányított rakéták alkották. Légi célok ellen alkalmazhatók a Sidewinder légiharc-rakéták is. Az egyik ex-bőrnyakú AH-1W Super Cobra harci helikoptert ugyanis egy új fedélzeti lőfegyver fejlesztésénél tervezik felhasználni. A 20 milliméteres Gatling-rendszerű XM915-öt a FARA (Future Attack Reconnaissance Aircraft) programban megvalósuló repülőeszköz számára tervezik létrehozni.

Két English Electric Canberra B.6 cserélt gazdát november 3-án egy aukciót követően az Egyesült Államokban. 2005 szeptembere óta mindkét repülőgépet az amerikai High Altitude Mapping Missions Inc. használta. Az N30UP (gyártási szám: 71417) és az N40UP (gyártási szám: 71398) lajstromjelű gépeket az 1950-es években gyártották és a brit szolgálatot követően 1997-ben kerültek eladásra az USA-ba, az Air Power Inc. számára, akiktől a már említett High Altitude Mapping Missions Inc. vásárolta meg. Az N30UP-t egy eddig még meg nem nevezett repülési múzeum szerezte meg az Egyesült Királyságból, míg az N40PU-t egy amerikai magánszemély tulajdonába került, aki a tervek szerint szeretné újra repülőképessé tenni a gépet.

Jelentősnek tekinthető szerződést kötött az Airborne Tactical Advantage Company (ATAC) az Egyesült Államok Haditengerészetével és az Amerikai Tengerészgyalogságával. A civil cég 441 millió dollár ellenében 5 éven át fogja biztosítani a jövő év második negyedévétől kezdődően a két haderőnem számára az ellenséges harci gépeket játszó repülőgépeket, évente legfeljebb 8500 repülési órában. Az ATAC jelenleg 4 Aero L-39ZA, 24 Hunter F.58/ F.58A/T.68, 7 Kfir C2 és 63 (egykori Armée de l'Air/Francia Légierő) Mirage F1CR/F1CT/F1B gépet birtokol, az utóbbiakból 23-at pótalkatrészként fognak felhasználni.

Vizsgálják Uruguayban, hogy milyen harci repülőgépeket tudnának beszerezni. Elvárás velük szemben, hogy nulla üzemórával és fedélzeti rádiólokátorral rendelkezzenek. Négy típust találtak a világban, amelyik megfelelne az elvárásaiknak. Az olasz Leonardo M-346 LFFA (előnyben részesített), a kínai L-15B, a koreai FA-50, vagy a Svédországban gyártott JAS39C/D Gripen. Az olasz gép hosszú élettartamú, hajtóműveinek javításközi üzemideje is kellően nagy. Ez több mint 4 évtizedes élettartamot jelent egyetlen alkalommal végrehajtandó hajtómű cserével a teljes élettartam alatt, évente körülbelül 180-200 repült órával számolva. A kínai L-15 feleekkora élettartammal bír, bár lehetséges lesz a szolgálati időt a jövőben kitolni. De viszont ez idő alatt akár 5 alkalommal is sor kerülhet majd ukrán Ivcsenko-Progressz AI-222 hajtóműveinek cseréjére, ami jelentősen megnövelheti a költségeket. Az FA-50 és a JAS39C/D Gripen esetében magasabbak lesznek a kiadások, de ezek már – főleg a Gripen - igazi harci repülőgépnek számítanak a többihez viszonyítva.

Peru állítólag közel áll ahhoz, hogy megvásároljon Spanyolországból két Lockheed Martin C-130 Hercules teherszállító repülőgépet. A Spanyol Légierő 31. repülőezrede által használt, az Airbus A400M Atlas megjelenésével feleslegessé vált C-130H változatok (4 C-130H típusú, 1 hosszabb törzzsel rendelkező C-130H-30 és 5 légi üzemanyag-átadásra is képes KC-130H) közül szerezne be az ország két darabot. A spanyol repülőgépek már korszerűsítve és nagyjavítva is lettek egy pár éve és repülésre képes állapotban érkeznek meg új hazájukba, ahol több mint 25 évig szolgálatban maradhatnak. A legújabb hírek szerint a Fuerza Aerea del Perú (FAP, Perui Légierő) pilótái a zaragozai légibázison már meg is ismerkedtek a KC-130H variánssal, ami több helyen is eltérést mutat az általuk repült, polgári célokra gyártott L-100-as variánstól. A kivont spanyol gépekből Uruguay két KC-130H-t már megvásárolt, ezek decemberben kerülnek majd új hazájukba.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Embraer EMB-145H AEW&C

Lockheed Martin F-22A Raptor

English Electric Lightning T.5

Boeing AH-64E Apache Guardian

Szuhoj Szu-22UM-3K

Fairchild A-10C Thunderbolt II

Dassault/Dornier Alpha Jet E

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier II

NHI NH90TTH

Northrop F-5N Tiger II

Dassault Super Etendard

Boeing MV-22B Osprey

Vought F4U-4 Corsair

MiG-29A Fulcrum

McDonnell Douglas F-15DJ Eagle

Eurofighter Typhoon EF2000(T)

Lockheed P-3C Orion

Avro 698 Vulcan B.2

McDonnell Douglas F/A-18A+ Hornet

Alenia Aermacchi M-346 FA

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon

Dassault Rafale B

McDonnell Douglas T-45C Goshawk

Panavia Tornado IDS

Bell AH-1Z Viper

Airbus A400M Atlas C.1

Douglas TA-4J Skyhawk

IAI Kfir C10

Grumman A-6E Intruder

Dassault Mirage 2000C

McDonnell Douglas KC-10A Extender

Eurocopter EC665 Tiger HAD

Sikorsky MH-60R Seahawk

Korean Aerospace Industries T-50B Golden Eagle  

Boeing RC-135S Cobra Ball

Kamov Ka-52 Alligator

LTV A-7P Corsair II

Alenia/Aermacchi/Embraer AMX-T

A repülés teli van váratlan helyzetekkel. Jó esetben ha váratlanok is, de nem olyanok, amire a feladatot végrehajtó személyzet ne lenne felkészülve, a technika pedig ne lenne képes - ahogy annak papír szerint is lennie kell. Egy könnyű helikoptertípus őszi-téli időszakban történő, nagy távolságú átrepülése olyan feladat, amiben a legelőrelátóbb tervezés ellenére is lehetnek váratlan fordulatok.

Redfox 5 a hazarepülés során beiktatott utántöltést Wiener Neustadt helyett ezúttal Schwechaton hajtotta végre. Immár ez az epizód is a hazai H145M programot gazdagítja, job well done!

Zord