Légszennyezésből származó apró szemcséket talált emberi agyszövetmintákban egy új kutatás – adta hírül BBC News.
Sok tanulmány vizsgálta a szennyezett levegő hatását a tüdőre és a szívre, ám az új kutatás az első, amelyik bizonyítékot talált arra, hogy a légszennyezésből származó apró, magnetitnak nevezett szemcsék megtalálják útjukat az agyba is. A kutatók “félelmetesnek és döbbenetesnek” nevezték felfedezésüket.
Idén az Egészségügyi Világszervezet (WHO) arra figyelmeztetett, hogy a légszennyezés évente akár hárommillió ember idő előtti halálát is okozhatja.
A friss kutatást, melyet az amerikai tudományos akadémia lapjában (PNAS) ismertettek, a brit Lancasteri Egyetem vezette. A tudósok 37 ember agyszövetmintáit elemezték, a legfiatalabb 3, a legidősebb 85 éves volt, mindannyian a rendkívül rossz levegőjű Mexikóvárosban éltek halálukig. Megvizsgálták 8 manchesteri ember mintáit is, ők 62 és 92 éves koruk között hunytak el, néhányan idegrendszeri károsodás miatt.
Barbara Maher, a kutatás vezetője korábban már azonosított magnetitet egy forgalmas lancasteri utca és egy erőmű környékének a levegőjében. Úgy vélte, a szemcse megtalálható lehet az emberi agyszövetben is – és sikerült is kimutatniuk.
“Félelmetes és megdöbbentő, amikor az agyszövetet tanulmányozva észrevesszük a sejtek között eloszló szemcséket. Amikor mágnessel kivonjuk őket, milliókat találunk belőlük egyetlen gramm mintában, ami a szövetrombolás millió lehetőségét jelenti” – mutatott rá Maher.
További vizsgálattal kimutatták, hogy a szemcsék alakja különleges, ez segítette a tudósokat, hogy eredetüket kiderítsék. A magnetit igen kis mennyisége természetesen is előfordulhat az agyban, ám a most talált szemcsék nemcsak sokkal nagyobb számúak voltak, hanem alakjuk is eltért a természetes, egyenetlen formától.
A most talált magnetitszemcsék simák és gömbölydedek voltak, ami csak járművek motorjában vagy fékrendszerében jöhet létre magas hőmérsékleten.
“Az alakjuk gömbölyű, más fémekkel – többek között platinummal – együtt fordulnak elő, katalizátorokból származnak” – magyarázta a professzor.
A felfedezés után azt kell kutatni, vajon ezek a magnetitszemcsék okoznak-e idegrendszeri károsodást, esetleg felgyorsítják-e a már meglévőt – vélték a tudósok.
Minden egyes megtalált természetes magnetitszemcse mellett mintegy száz, légszennyezésből származót azonosítottak a tanulmány készítői.
A legtöbb szemcsét egy 32 éves, közlekedési balesetben elhunyt nő mintájában találták.
A szemcsék a 200 nanométernél kisebb átmérőjű, úgynevezett nanoszférák közé tartoznak – összehasonlításul az emberi hajszál legalább 50 ezer nanométer vastag.
A nagy légszennyező részecskéket, például a koromszemcséket megállíthatja az orr, a kisebbek bejutnak a tüdőbe, a még kisebbek a véráramba is. A nanoméretű magnetitről úgy vélik, elég apró ahhoz, hogy az orrból az agy szaglóközpontjába, majd az idegrendszeren át az agykéregbe hatoljon.
David Allsop, a Lancasteri Egyetem ideggyógyásza és Alzheimer-specialistája szintén részt vett a kutatásban. Szerinte a légszennyező szemcsék “fontos kockázati tényezőt” jelenthetnek az idegrendszeri betegségek kialakulásában, bár erre jelenleg nincs közvetlen bizonyíték.
“Sok azonban a megfigyelés: más kutatók megtalálták a szemcséket az Alzheimer-kórosok agyában felhalmozódó fehérjeplakkokban, tehát könnyen lehet, hogy szerepet játszanak ezek létrejöttében” – mondta Allsop.
Ez az ingatlanhitel-igénylések jelentős csökkenéséhez vezetett, állapítja meg a dokumentum. A jegybank felmérésben résztvevő bankok azt közölték, a tendencia megmarad a következő negyedévben is, mivel újabb szigorítások bevezetésére készülnek a jelzáloghitelek esetében. A személyi kölcsönök iránti igénylések száma nőtt az elmúlt időszakban, és ezek esetében, a jelzáloghitelekkel ellentétben nem terveznek szigorításokat a pénzintézetek, derül ki a jegybank elemzéséből.
A Magyar Érdemkereszt legfelső fokozatával tüntette ki Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Vass Ilonát, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét, a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány (KMTF JA) ügyvezetőjét. Vass Ilona a helyi magyar nyelvű felsőoktatásért végzett erőfeszítéseiért, számos oktatási intézmény fejlesztését elősegítő munkája elismeréseként vehette át az érdemérmet.
A főiskolások „Ilona nénijét” – aki a rektorhelyettesi székben nap mint nap fáradhatatlanul dolgozik – mindenki ismeri. Azonban kevesen tudják, milyen utat járt be idáig. Éppen ezért megkértük, meséljen egy kicsit magáról, hogy belepillanthassunk életébe, munkájának sokszínűségébe.
Vass Ilona 1960-ban született Nagyberegen, ahol ma is él. A Nagyberegi Középiskolában érettségizett 1977-ben, majd felvételt nyert az Ungvári Állami Egyetem matematika szakára. 1982-ben fejezte be az egyetemi tanulmányait. Friss diplomásként a Beregszászi járásba irányították, ahol matematikatanári állást kapott a beregszászi esti iskolában, valamint a Beregszászi 9. Sz. Általános Iskolában. Innen ment el szülési szabadságra 1984 őszén. Amíg gyermekgondozási szabadságát töltötte, a beregszászi esti iskolát megszüntették, mivel ekkor váltak a szakiskolák szakközépiskolákká. Az addig ott dolgozó középiskolai tanároknak a tanügy köteles volt munkát biztosítani más középfokú oktatási intézményekben. Így történt meg, hogy gyakorlatilag a megkérdezése és beleegyezése nélkül a Beregszászi 5. Számú Középiskolába került napközis nevelőnek, ahol egy éven át segített az intézmény különböző korosztályú napközis tanulóinak matematikatudásuk fejlesztésében és a felzárkózásban. Ebben az időszakban a Nagyberegi Középiskolában működő esti iskolában is tanított. 1986-tól a Beregszászi 18. Számú Ruhaipari Szakközépiskolában folytatta munkáját informatika- és matematikatanárként. Ez az időszak nehéz és megterhelő volt a pedagógusok számára, mert az informatika oktatását vállaló tanároknak a felgyorsult technikai fejlődés miatt az egyetemen elsajátított anyag helyett már új rendszereket, új programozási nyelveket kellett tanítaniuk, amelyet autodidakta módon kellett a nem túl terjedelmes és viszonylag kevés rendelkezésre álló tankönyvből, szakkönyvből elsajátítaniuk. Érdekes tény, hogy informatikából továbbképzésre Donyeckbe irányították a tanárokat akkoriban, ezt azonban Vass Ilona kiskorú gyereke miatt nem tudta vállalni, és törvényileg nem is kötelezhették rá. 1990-től a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség jóvoltából lehetőség nyílt magyarországi nyári továbbképzéseken részt venni, így ő több kárpátaljai kollégájával együtt többször is részt vett az Ady Endre Nyári Akadémia (Debrecen) keretében szervezett informatikatanárok továbbképzésén, illetve a békéscsabai főiskola hasonló intenzív kurzusain, aminek köszönhetően sikerült az akkor legkorszerűbb személyi számítógépkezelői és programozási, illetve programkezelői ismereteket elsajátítania. A szakiskolában azonban ezt kis mértékben tudta csak hasznosítani, mivel az iskola nem rendelkezett személyi számítógépekkel, és amíg ott dolgozott, ilyet nem is sikerült az intézménynek beszereznie. Ennek ellenére az tananyag elméleti részét igyekeztek magas szinten átadni a diákoknak, így történt, hogy a tanítványai jó eredményeket értek el a területi versenyeken. A szakiskolai munkássága elején az oktatás túlnyomórészt orosz nyelven folyt, ez egy elvárás vagy kérés volt, amit azzal indokoltak, hogy a tanulók jelentős száma magyar nemzetiségű, magyar nyelvű középiskolából érkezett, ahol csak az orosz nyelvet tanulták. Ugyanakkor a tanárok és a szakoktatók jelentős része is magyar volt. Pákh György tanulmányi igazgatóhelyettesnek köszönhetően – az akkori körülmények között „merésznek” mondható kezdeményezésére – sok hivatali kilincselés után sikerült bevezetni a magyar nyelvű oktatást. A szakiskolában magyar tannyelvű csoportok jöttek létre valamennyi évfolyamon. Az oktatók számára azonban ez eleinte fordítási nehézségeket okozott a szaknyelvet illetően. Ekkor azonban elkezdődött egy együttműködési kapcsolat egy hasonló profilú szakmunkásképző iskolával Magyarországon, nevezetesen a bátonyterenyei szakközépiskolával, ami hosszú távon is nagyon jól alakult. Az ottani kollégák készségesen álltak rendelkezésre a felmerült szakmai kérdésekben, segítettek magyar nyelvű szakkönyvek beszerzésében is. Később Újfalussi István lett a szakiskola igazgatója, Kiss István pedig a tanulmányi igazgatóhelyettes, aki – akkor már mint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, majd később mint a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökségi tagja – szívügyének tekintette a magyar csoportok működtetését a szakközépiskolában.
A szakoktatási intézményben eltöltött tíz évre is boldogan emlékszik vissza a rektorhelyettes asszony, mert elmondása szerint nagyon jó munkaközösségben dolgozott. Valahogy az egész pályája során bárhol is kellett dolgoznia, mindig sikerült megtalálni a segítőkész, együttműködő közösséget, egymást tisztelő emberekkel lehetett együtt, akiktől nagyon sokat tanult, s akik megosztották vele tapasztalataikat. Sokukkal ma is baráti kapcsolatban van.
A rektorhelyettes asszony sajnálatát fejezte ki aziránt, hogy jelenleg nincs magyar nyelvű képzés a beregszászi szakiskolákban annak ellenére, hogy a tanulók többsége magyar anyanyelvű. Ugyanakkor reménykedik benne, hogy a szakiskolákban sikerül visszaállítani a magyar nyelven történő oktatást. Ezt a célt szolgálja többek között a Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága által támogatott, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány közreműködésével megvalósuló külhoni magyar szakképzés éve program is.
1994 nyarán már élesbe fordult a magyar nyelvű felsőoktatási képzés speciális kurzusként való beindítása Kárpátalján, melynek helyszínéül az alapítók (KMKSZ, KMPSZ, KRE) Beregszászt jelölték meg. Az oktatói feladatok ellátására a Nyíregyházi Főiskola vezetését és tanárait kérték fel, azonban szükség volt néhány helyi alkalmazottra, összesen három főre, hogy a képzéssel kapcsolatos felmerülő feladatokat a helyszínen ellássák. Ügyvezető igazgatónak nevezték ki Kiss Istvánt, akinek egyik első feladata lett, hogy keressen egy adminisztrátort, továbbá egy gépkocsivezetőt, aki a tanárokat szállítja az oktatás helyszínére. Számítógépes ismereteinek, nyelvtudásának és talpraesettségének köszönhetően az adminisztrátori állást Vass Ilona kapta. A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola beregszászi speciális képzéseként indult el a magyar nyelvű felsőoktatás 1994 szeptemberében. Mivel a képzés négy szakon kezdődött egy évfolyammal, összesen négy csoporttal, így két évig ezt a munkát másodállásban végezte a szakközépiskolai tanári állása mellett. A főiskolai képzés hétvégenként folyt, így péntek déltől vasárnap délig kellett ellátni a feladatokat. Ezek sokrétűek voltak már akkor is, mert a klasszikus titkári teendőkön túl számos más feladatot is el kellett végezni úgy, hogy jutott belőle néha otthonra is. Mindezeket a kötelezettségeket már nem tudta volna maradéktalanul ellátni, ha a család nem veszi át az otthoni teendők nagy részét. A házimunkából, sőt még a gyereke felügyeletéből is oroszlánrészt vállalt a nagymamája, majd később ennek egy részét átvette édesanyja, sőt még a nagynénje is gyakran besegített. Vass Ilona meggyőződése, hogy az általa jelenleg is vállalt munkát másképp nem lehetne kellő odafigyeléssel végezni.
1996 őszén a főiskola megkapta a működési engedélyt. A hivatalos ukrajnai működését megkezdő Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán, az immár önálló felsőoktatási intézménybe szükség volt főállású alkalmazottakra. Ekkor az intézmény főigazgatója Orosz Ildikó lett, főigazgató-helyettesnek Kiss Istvánt és Soós Kálmánt nevezték ki. A főiskola dolgozóinak számát is bővíteni kellett. Vass Ilona ekkor került át főállásba személyzeti osztályvezetőként, így gyakorlatilag az összes főiskolán állást vállaló személy kinevezési rendeletét is ő készítette elő. Később, ahogy növekedett az intézmény, gyarapodott a hallgatói és az alkalmazotti létszám, bővítették a képzési kínálatot, a feladatokat meg kellett osztani, így fokozatosan jöttek létre a főiskolán a különálló részlegek: a könyvtár, tanulmányi osztály, személyzeti osztály, informatikai részleg és még sorolhatnánk. Ma már mindegyiknek külön vezetője van, és többen közülük Vass Ilona mellett tanulták meg a feladatokat, ő pedig nagy odafigyeléssel igyekezett átadni nekik az évek során felhalmozódott tapasztalatait.
– Sokan közülük, akik annak idején elvállalták egy-egy főiskolai egység vezetését, ma is ugyanabban a munkakörben tevékenykednek, felelősségteljesen irányítják ezeket az osztályokat, jól végzik feladatukat. Meg vagyunk elégedve a munkájukkal. Azt gondolom, hogy az ő kinevezésük, megbízásuk jó döntésnek bizonyult a főiskolai vezetés részéről, büszkék vagyunk rájuk – nyilatkozta a rektorhelyettes.
Közben a főiskola a képzési kínálatát már nemcsak a tanárképzés terén bővítette, hanem közgazdasági és agrárszakirányt is nyitott, ezért döntés született arról, hogy ennek megfelelően módosítja alapszabályát, és felveszi a nagyságos fejedelem nevét. Így lett a tanárképzőből II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, melynek rektora dr. Soós Kálmán, elnöke dr. Orosz Ildikó lett. Ekkor, 2003-ban Vass Ilonát felkérték a szervezési rektorhelyettesi pozíció betöltésére, amelyet felettesei bíztatására elfogadott, teendőit azóta is szívvel-lélekkel végzi.
Az adminisztráció szervezésén kívül számos feladatot is ellát. Ezek közül egyik a protokollismereti szakkollégium vezetése, ahol komoly sikereket ért el tanítványaival. Büszkén mesélt az eltelt évek során szerzett tapasztalatokról és arról, hogy a főiskolai csapat idén második helyezést ért el a magyarországi országos protokollismereti versenyen.
Vass Ilona rektorhelyettesi pozíciója mellett a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány igazgatója. Az alapítvány alapvető feladata a kárpátaljai magyar felsőoktatás létrehozása, a főiskola fejlesztése, működésének elősegítése. Mindezen túl több nagyszabású program lebonyolításával is megbízták a szervezetet az elmúlt évek során a támogatók és adományozók. A 2000-es évek elején lebonyolítója volt az Apáczai Hallgatói Ösztöndíj programnak, amely az ukrajnai felsőoktatásban tanuló magyar diákok támogatására irányult, és amelyhez a forrást a magyar állam biztosította. 2012 óta a KMTF JA lebonyolítója a Keleti Partnerség fejlesztési együttműködés Kárpátalján programnak, amelynek keretein belül közel 90 oktatási, kulturális, szociális intézményben több mint 134 felújítási feladatot valósítottak meg Kárpátalja-szerte a Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma által biztosított támogatási forrásokból.
– Meglepetésként ért a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetés – nyilatkozta meghatódottan a Kárpátalja.ma hírportálnak Vass Ilona. – Általában magas fokozattal rendelkező tudósokat, professzorokat, ismert közéleti tevékenységet végző személyeket ajánlanak e címre, ezért eszembe sem jutott, hogy engem, a háttérben dolgozó „egyszerű embert” felterjesztenek a kitüntetésre, és meg is kapom azt.
– Köszönöm a feletteseimnek, hogy engem javasoltak erre az elismerésre, s hogy annak idején bizalmat szavaztak nekem, amikor kineveztek rektorhelyettesnek. Köszönöm többek között Orosz Ildikó rektor asszonynak és Brenzovics László elnök úrnak, valamint köszönöm a magyar államnak, az adományozónak a pozitív döntést. Külön megtiszteltetés számomra az, hogy Szent István királyunk tiszteletére tartott legnagyobb nemzeti ünnepünkön vehettem át a kitüntetést. A munkatársaim ünnepséget szerveztek ebből az alkalomból, ahol nagyon sokan megtiszteltek jelenlétükkel és köszöntöttek, ami talán egy jelzés számomra, hogy szeretnek velem együtt dolgozni. Ebben a díjban a főiskolai munkásságom elmúlt húsz évében velem együtt dolgozók, az én munkámat segítők tevékenységének az elismerése is benne van. Ez az örömteli emlék még hosszú ideig elkísér utamon.
Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma
La retraite proportinnelle, le recrutement d’enseignants et les résultats de l’enquête sur la fraude lors de l’examen du baccalauréat, trois dossiers majeurs sur lesquels la ministre de l’Education nationale, Nouria Benghebrit a axé ses discours depuis sa rencontre avec les partenaires sociaux.
Concernant la problématique de la retraite anticipée qui fait coulé beaucoup d’encre, la première dame du secteur éducatif a tenté d’apaiser les esprits des enseignants, tout en les rassurant que son département n’est pas concerné.
En marge d’une visite effectuée à la wilaya de Naama,la ministre a affirmé que le secteur de l’Education n’est pas concerné par la problématique de la retraite anticipée pour les années 2016 et 2017,au regard du dispositif calendaire et de l’agenda du secteur soumis à des dispositions spécifiques.
«Les professeurs ayant déposé leurs dossier entre septembre et novembre 2015 bénéficieraient de la retraite à la fin aout de l’année prochaine.
La ministre a notamment informé que son département organisera prochainement, un workshop sur la problématique de la retraite proportionnelle dans le secteur de l’Education en associant les partenaires sociaux : « Il s’agit de faire une présentation objective de l’état du secteur ».L’objectif étant de déterminer quels sont les cycles scolaires qui sont touchés par cette problématique et également dans quelle matière et ce, dans le cadre d’une vision prospective jusqu’à 2030.
Une commission tripartite devrait se réunir après l’Aïd El Adha pour trancher la question des métiers pénibles.
A ce propos, le représentant de l’Union générale des travailleurs algériens (UGTA), Amar Takjout a indiqué à Echorouk que les discussions sérieuses autour des « métiers pénibles » débuteront officiellement après l’Aïd El Adha, lors de la réunion de la commission tripartite composée de représentants de la centrale syndicale, du gouvernement et du patronat.
Selon le représentant de l’UGTA, il sera procédé à une deuxième sélection des métiers présentés par les participants comme pénibles, et c’en faisant appel à des experts de la Sécurité sociale, de la médecine professionnelle et de la sécurité professionnelle.
Par ailleurs, Takjout a fait savoir que la discussion s’articulera essentiellement autour des métiers pénibles de 2e et 3e degrés et prendra en considération le préjudice moral auquel le travailleur est confronté pendant l’exercice de ses fonctions, affirmant qu’il y a unanimité concernant les métiers pénibles de premier degré.
Il s’agit à ses yeux des métiers de fourrage, d’exploration, la construction, les travaux publics, les laboratoires, la marine…
Notre interlocuteur a tenu également à rassurer quant à la non exclusion de certaines fonctions relevant du secteur privé.
En outre, il préconise à distinguer entre un fonctionnaire exerçant dans le haut fourneau au complexe de El Hadjar et celui confortablement installé dans son bureau climatisé!
Le sommet du G20 de Hangzhou a été marqué par un énième incident entre la Chine et les Etats-Unis, qualifié de « red carpet gate » par certains observateurs américains. Lors de l’arrivée du président Barack Obama, les hôtes chinois n’avaient pas installé de tapis rouge à la sortie d’Air Force One. Au-delà du caractère anecdotique de cet incident, il convient de nous interroger sur le regard que portent les Chinois (à la fois les dirigeants et la société civile) sur les responsables politiques américains, tandis qu’Obama effectue sa dernière visite officielle en Chine, et que le prochain président américain à fouler le sol chinois sera donc Hillary Clinton ou Donald Trump. A deux mois du scrutin qui désignera le prochain locataire de la Maison-Blanche, les Chinois semblent porter leur choix sur le milliardaire américain.
Il est notoire que les citoyens des Etats membres de l’OTAN, et en particulier ceux d’Europe occidentale, auraient élu Hilary Clinton, s’ils avaient eu la possibilité de participer à l’élection présidentielle américaine. De manière plus large, les préférences des Européens pour les candidats démocrates est assez nette depuis la fin de la Guerre froide, à l’exception de certains pays de l’ancien bloc de l’Est dont les choix peuvent occasionnellement se porter sur le candidat républicain (on pense notamment à la présidence de George W. Bush). Conséquence de ces positionnements désormais très marqués (ce qui n’était pas le cas jusque dans les années 1980), le suivi de la campagne électorale américaine est souvent parasité par des préférences qui ont pour effet de caricaturer les candidats républicains, que ce soit Trump ou d’autres, comme si l’élection américaine devait se résumer par un choix manichéen.
A l’inverse, et de manière parfois tout autant manichéenne, les Chinois ont une préférence pour les Républicains qui remonte à l’établissement d’un dialogue entre Pékin et Washington, sous la présidence Nixon. Les Démocrates sont, eux, souvent pointés du doigt comme trop sensibilisés par des questions des droits de l’homme et de la démocratie, sujets qui fâchent en Chine. A ce titre, la présidence de Bill Clinton, de 1993 à 2001, fut souvent marquée par des incidents entre les deux pays autour de ces questions sensibles. Les Républicains sont, de leur côté, plus pragmatiques sur ces sujets (ou plus cyniques), dans la continuité des positionnements d’Henry Kissinger.
Dans le contexte actuel, la présidence Obama a été marquée en Asie-Pacifique par la stratégie du pivot dont les résultats sont discutables, et surtout dont la réception est assez négative en Chine. Si le président américain bénéficie d’une côte de sympathie assez forte chez les Chinois, celle qui incarne – et revendique – le pivot, Hillary Clinton, est en revanche nettement moins appréciée. Les positions de Donald Trump, critique du pivot et opposé à la ratification par le Congrès de sa principale réalisation, le Traité transPacifique, sont à l’inverse plus appréciées des dirigeants chinois qui y voient une forme de pragmatisme, et une reconnaissance de facto de la puissance chinoise dans son environnement régional. Perçu comme peu porté sur l’ingérence en politique étrangère, le milliardaire new-yorkais est également vu comme un interlocuteur plus qu’un rival, et Pékin y voit dans le cas de sa victoire la marque d’un engagement moins marqué de Washington aux côtés de pays comme le Japon, les Philippines et le Vietnam.
Se superpose à cette différence d’approche sur les dossiers en Asie-Pacifique le profil des deux candidats, et en particulier celui de Donald Trump, dans la société civile, qui ne manque pas de s’exprimer sur ces questions dans les réseaux sociaux. Pour les Chinois, Trump est avant tout la star de la série de téléréalité The Apprentice, qui symbolise pour de nombreux chinois la réussite sociale et l’entreprenariat.. Là où Madame Clinton symbolise l’establishment et la classe politique, Donald Trump est présenté comme un self-made-man – ce qui est, bien sûr, très exagéré – et un homme d’affaire grand public, ce qui a pour effet de faire rêver de nombreux chinois. Son franc-parler est enfin apprécié en Chine, là où il est le plus souvent montré du doigt en Europe. Gageons que les attaques à répétition du tycoon contre la politique économique et financière chinoise, qui se multiplieront à l’occasion des débats présidentiels, pourraient modifier ces perceptions. Force est de constater malgré tout qu’un candidat comme Trump séduit les dirigeants chinois autant que la société civile, là où une présidence Clinton est plutôt perçue comme la continuité des deux mandats de Bill dans les années 1990, et d’une stratégie du pivot mal acceptée.
L’émigration clandestine n’a de cesse de prendre de l’ampleur ces derniers mois.
La Ligue algérienne pour la défense des droits de l’homme (Laddh), citant les données des gardes-côtes relevant des forces navales, a indiqué qu’une tentative d’émigration illégale de 388 harraga a été déjouée il y a moins de deux semaines.
La Laddh a indiqué dans un communiqué que 338 migrants clandestins ont été interceptés entre le 21 août et le 5 septembre 2016 par les gardes-côtes relevant des forces navales, qui ont tenté prendre le large pour atteindre l’autre rive de la Méditerranée.
Selon un dernier bilan des forces navales algériennes paru le 5 septembre dernier, une tentative d’immigration clandestine de 10 individus originaires de Mostaganem dont un mineur a été déjouée.
Pour la Ligue, les chiffres avancés ne reflètent point le nombre réel des migrants clandestins en l’absence du chiffre exact concernant ceux qui se seraient morts noyés et ceux qui se seraient installés dans différents pays du vieux continent.