Biztonságpolitika.hu

Június 17-én a macedón és görög miniszterelnökök, Zoran Zaev és Alexis Ciprasz, valamint külügyminisztereik, Nikola Dimitrov és Nikos Kotzias aláírták a több mint két és fél évtizede húzódó görög–macedón névvita lezárásáról szóló egyezményt. Ennek értelmében Görögország és Macedónia megállapodott, hogy Macedóniát ezentúl Észak-Macedóniának hívják. Az eseményen a miniszterelnökök és külügyminiszterek mellett részt vett az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, Johannes Hahn, európai uniós bővítési biztos, illetve Matthew Nimetz, ENSZ-megbízott, aki 1999 óta koordinálja a névvitát. A megállapodást a macedón parlament már ratifikálta, de a görög parlamentnek ratifikálnia kell még, és Macedóniában népszavazást is tartanak a kérdésről ősszel.

A névvita előzményei és körülményei

A 90-es évek óta fennálló görög–macedón névvita gyökerei az ókorig visszavezethetőek, mindkét nép hivatkozik a makedónokkal való rokonságra; a görög álláspont szerint a makedónok is görögök voltak, míg a macedónok a makedón-macedón kontinuitást vallják. A földrajzi Makedónia három részből áll; megkülönböztetünk vardari, pirini és égei egységeket; a történelem során állt bolgár, bizánci és szerb uralom alatt is a Balkán török megszállásáig, majd az említett területeket osztották fel az 1912-13-as Balkán-háborúk alatt. Így került a vardari rész Szerbia (ez feleltethető meg a mai Macedóniának), a pirini rész Bulgária és az égei rész Görögország kezére. 1991-es függetlenedéséig Macedónia a két jugoszláv állam részét képezte; 1945-től a második délszláv állam tagköztársasága.

A három részből álló földrajzi Makedónia. Forrás: wikiwand.com

A macedónok nemzeti ébredése a térség többi népéhez képest későn, a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött meg, amikor Macedónia már a szerb, a bolgár és a görög nacionalizmusoknak is célpontja volt. Már ekkor megjelent az identitás azon eleme, hogy Nagy Sándor is szláv volt, és a macedónok az ő leszármazottai. A macedón nemzeti önállóság elnyerése és az identitás megszilárdítása azonban a második délszláv államhoz köthető: a kiegyensúlyozási politika részeként, a kis nemzetek megerősítésének szellemében az identitás alapjait képező nyelv és vallás tekintetében is előrelépés történt. A macedón nyelvet az irodalmi nyelv kodifikálásával elkülönítették a bolgár és a szerb nyelvektől, a macedón ortodox egyházat pedig leválasztották a szerb egyházról, illetve 1967-ben autokefál státuszt is kapott. Előbbit a bolgárok nem ismerik el; a macedón nyelvet a bolgár egyik dialektusának tartják, míg az egyház autokefál jellegét a szerb testvéregyház nem fogadja el. A legnagyobb szembenállása a macedónoknak azonban a görögökkel van, akik egyenesen az állam nevét utasítják el, hiszen területi követeléseket látnak mögötte.

Görögország álláspontja

Görögország a macedónok 1991-es függetlenedése óta nem ismeri el a Macedón Köztársaság államnevet. Egyrészt elutasítja a makedón-macedón kontinuitásra történő nemzetépítést, másrészt saját, észak-görögországi Makedónia (égei makedón rész) nevű tartományukra hivatkozva állítja, ezt a nevet csak a görögök használhatják, és a macedón lépéseket a belügyekbe való beavatkozásnak tekinti. Amellett, hogy macedón területi követelésektől félnek a görögök, Macedónia államnévvel a görög Makedónia tartományban élő szlávok identitásának erősítésével vádolják a macedónokat, melynek a vége – a görög retorika alapján – akár autonómia-követelés is lehet.

Görögország a kezdetektől fogva több komoly diplomáciai sikert is elért a görög–macedón névvita tekintetében. Már 1991-ben, a Badinter-bizottság jelentésében megjelent, hogy csak olyan jugoszláv utódállam függetlenségét ismeri el a nemzetközi közösség, amelynek nincs területi követelése más állam felé. 1993-ban az ENSZ Közgyűlésének határozata nyomán Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (the Former Yugoslav Republc of Macedonia, FYROM) néven lett Macedónia ENSZ-tag, a továbbiakban a NATO és az EU is ezt a megnevezést követte. 1995-ben létrejött a két ország kapcsolatainak rendezésére az úgynevezett Ideiglenes Megállapodás (Interim agreement), melyben mindkét állam tett engedményeket: Macedónia vállalta, hogy nem csak Görögország felé, de más állam irányába sem támaszt területi követeléseket, Görögország pedig ígéretet tett, hogy nem fogja akadályozni Macedónia euroatlanti integrációját, illetve elismerte a FYROM államnevet; a névvita további rendezését azonban későbbre halasztották. Ám a tárgyalások befagytak, az Ideiglenes Megállapodás így elkezdett de facto végleges megállapodásként funkcionálni.

Új államnévvel úton az Európai Unióba?

Habár Görögország az Ideiglenes Megállapodásban megerősítette, hogy nem akadályozza Macedónia euroatlanti integrációját, a valóságban más magatartást tanúsított. Macedónia elsőként írta alá 2001-ben a nyugat-balkáni országok közül a stabilizációs és társulási megállapodást az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalásokat mégsem tudták megnyitni a folyamatos görög vétó miatt. Hasonló helyzet állt elő a NATO tekintetében is, a szervezet a 2008-as bukaresti csúcson fogalmazta meg először Macedónia esetleges meghívását a közösségbe, melyet Görögország azonnal vétózott a névvitára hivatkozva; kijelentette, hogy először azt kell megoldani.

A kapcsolatokat továbbá nehezítette a macedón belpolitikában jelenlévő, kifejezetten a 2008-as ún. Antikvizacija kampánnyal induló és a Szkopje 2014 programban kiteljesedő nacionalista retorika. A jobboldali, nacionalista kormánynak (VRMO-DPMNE, Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja) a célja ezzel egyrészt a macedón identitás erősítése volt, másrészt az ország problémáiról a presztizsberuházásokkal próbálták elterelni a figyelmet. Az ókori makedónokkal való közösség hangsúlyozása, és makedón történelmi alakok átvétele (Nagy Sándor és apja, II. Fülöp) csak mélyítették a görögökkel való ellentétet. Változást elsőként a 2017-es kormányváltás hozott, a hatalomra került szociáldemokrata kormány (SDSM, Macedóniai Szociáldemokrata Unió) kompromisszumkészsége a görögök felé már a kezdetekben megmutatkozott, mikor bejelentették, hogy leállítják a Szkopje 2014 programot. A nyitás már 2018 februárjában látható volt, amikor a Nagy Sándor repülőteret átnevezték Szkopje nemzetközi repülőtérre, illetve a Nagy Sándor autópálya új neve Barátság (Prijateljsko) autóút lett.

Macedónia euroatlanti integrációja az új névvel azonban most új lendületet vehet. A 2018 februárjában megjelent európai uniós Nyugat-Balkán stratégia Macedóniát akkor az élenjáró Szerbia és Montenegró mögé sorolta; a megállapodás aláírása után Federica Mogherini biztatóan nyilatkozott: „(…) ma véget ért egy időszak, de ezzel együtt egy új utazás kezdődik, mely Szkopjét az európai integráció felé vezeti.”

Ellenérzések mindkét oldalon

A megállapodást a macedón parlament június 20-án ratifikálta; a 120 fős parlamentből mind a 69 jelenlévő képviselő elfogadta az egyezményt, míg az ellenzéki képviselők távolmaradásukkal fejezték ki egyet nem értésüket. A megállapodás értelmében Macedóniának több mint 150 változtatást kell tenni az alkotmányában, mielőtt az a görög parlament elé kerülhet ratifikálásra. A szociáldemokrata macedón miniszterelnöknek, Zoran Zaevnek és kormányának a legnagyobb kihívást a nacionalista ­– a korábbi kormányokat adó pártból jövő –, VMRO-tag köztársasági elnök, Gjorge Ivanov jelenti, aki nem írta alá a parlament által elfogadott megállapodást. Ivanovnak egyszer lehetősége van az egyezmény vétózására, ám ha azt másodszor is abszolút többséggel megszavazza a parlament, kénytelen lesz elfogadni. Zaev tervei szerint legkésőbb ősszel fogják megtartani az egyezményről szóló népszavazást.

A görög oldalon sem fogadták egyhangú támogatottsággal az egyezmény megkötését. Ciprasz ellen bizalmatlansági indítványt nyújtott be az Új Demokrácia, a legnagyobb ellenzéki párt, mely ugyan nem volt sikeres, ám a miniszterelnöknek így is kihívást fog jelenti a parlamentben a megállapodás ratifikációja. Nemcsak a parlamentben emelték fel a szavukat az egyezmény ellen, hanem tüntetések is kezdődtek Görögországban; „kapitulációnak és árulásnak” bélyegezve a megegyezés aláírását.

A görög–macedón konfliktus két és fél évtizede során több alternatív macedón államnév is felmerült. Ilyenek voltak a már 1995-ös Pinheiro-javaslatban szereplő Új-Macedónia és Felső-Macedónia, melyeket akkor a görög fél utasított el. A vétó mögött olyan megfontolás állt, hogy a földrajzi előtaggal ellátott javaslatok mögött Görögország Makedónia nevű tartományának veszélyeztetését látja. Így az Észak-Macedónia vagy Felső-Macedónia is sikertelen volt sokáig. Később a görögök által javasolt Szkopijanija, Szkopjei Köztársaság vagy Várdári Köztársaság alternatívákat a macedónok nem fogadták el, mert a Macedónia szó nem szerepelt bennük valamilyen formában. 2006-ban már majdnem megegyeztek a Matthew Nimetz által javasolt Macedón Köztársaság (Szkopje) névben a felek, ám végül a macedónok elutasították. 2006 és 2008 között újabb alternatívák jöttek: Alkotmányos Macedón Köztársaság, Felső-Macedón Köztársaság, Demokratikus Macedón Köztársaság, Független Macedón Köztársaság és Új Macedón Köztársaság. Ezek azonban már nem tekinthetők komoly javaslatoknak, Macedónia csak multilaterális szinten használta volt, bilaterális szinten maradt volna az ország alkotmányos neve.

A támadások ellenére mindkét oldal megerősítette, hogy nincs visszaút, az egyezmény ratifikációja meg fog történni. A több mint két és fél évtizedes konfliktus lezárásával Macedónia Észak-Macedóniaként (Severna Makedonija) vagy Észak-macedón Köztársaságként (Republika Severna Makedonija) jelenhet meg a nemzetközi közösség előtt, a továbbiakban nem kell alkalmazni a „FYROM” megnevezést. Az ország nyelvét a továbbiakban is macedónnak fogják hívni, az ország lakóira macedónokként vagy Észak-Macedónia állampolgáraiként hivatkozhatunk.

Migrációról szóló EU-csúcs Brüsszelben 

Az elmúlt hónapokban több uniós magországban is a migráció kérdése uralta a belpolitikai napirendet. Bár az Unióra nehezedő migrációs nyomás jelentősen csökkent a 2015-ös évhez képest, a kérdés megoldatlansága mégis több országban belpolitikai válságot eredményezett. Míg a migráció jelenségével összekapcsolódó félelmek Olaszországban Giuseppe Conte euroszkeptikus és bevándorlásellenes kormányát segítették hatlomra, addig Berlinben ugyanez a kérdés az Angela Merkel vezette CDU (Kereszténydemokrata Unió) és a Horst Seehofer által elnökölt CSU (Keresztényszocialista Unió) között okozott már magát a koalíciós kormányt veszélyeztető nézeteltérést.

Ilyen körülmények között került sor június 28-án és 29-én  Brüsszelben az Európai Tanács ülésére. Bár a találkozót megelőzően az új olasz kormány az Európai Tanács által elfogadandó zárónyilatkozat blokkolásával fenyegetett, a rendkívül hosszúra nyúlt ülést követően végül  az olaszok is belementek a közös megoldás elfogadásába. Az állam- és kormányfők által elfogadott nyilatkozatban az Európai Unió tagállamai közös fellépést fogalmaztak meg az Európába irányuló nyugat-, közép- és kelet-mediterrán migrációs útvonalak lezárásával kapcsolatban. Az intézkedések többek között magukban foglalják a frontállamok (Olaszország, Görögország) nagyobb fokú támogatását és az embercsempész-hálózatokkal szembeni keményebb fellépést is.

A nyilatkozat továbbá kitért az Unió és Törökország között kötött migrációs megállapodás teljes végrehajtásának a szorgalmazására,  illetve úgynevezett regional disembarkation platformok létrehozására. A zárónyilatkozat értelmében ezeken az állomásokon döntenének az ENSZ menekültügyi főbiztosával (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) közösen a tengerből kimentett személyek státuszával kapcsolatban. A záróokmány kiemelte, hogy a menekültügyi eljárások lefolytatása az erre a célra létrehozott központokban fog megtörténni, ezen centrumok felállításáról önkéntes alapon döntenének az egyes tagállamok.

https://static.council-tvnewsroom.eu/7d391356-7ba7-11e8-99c0-bc764e092fac/119793-European_Council-TUSK-Highlights_PRV.mp4

Donald Tusk összefoglalója az EU-csúcsról. Forrás: consilium.europa.eu

Védelempolitika

Implementing the Global Strategy: The EU delivers on security and defence címmel adta közre Frederica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője az Unió globális stratégiájának két éves jelentését. A 2016-ban elfogadott stratégia célja, hogy az EU gazdasági és diplomáciai súlyának megfelelően képes legyen katonai és hibrid kihívásokra is válaszolni a többi globális szereplőtől nem elmaradva. Az orvosolni kívánt problémák között a védelmi költségek szétaprózódása, a koordináció hiánya és az eszközpark sokfélesége szerepel első helyen – ahogy ezt az alábbi ábra is mutatja.

Forrás: eeas.europa.eu

A főképviselő asszony kiemelte, hogy a gyors fejlődésnek és az ígéretes eredményeknek legfontosabb tényezője, hogy a két év alatt kiépült az EU eszköztára a kontinens biztonságának fejlesztésére. A tagállamok egyetértésével alakulhatott meg a PESCO, az EDF és az European Peace Facility, amelyek mind új lehetőségeket nyitnak meg a tagállamok előtt a védelmi együttműködésben. A hibrid fenyegetésekre adott gyors és hatékony válaszadás elősegítésére jött létre a Hybrid Fusion Cell, amely a tagállamok közötti információáramlást hivatott elősegíteni.

Június 26-án a Tanács következtetéseket fogadott el az Európai Unió tengerészeti biztonsági stratégiájának (EUMSS) felülvizsgálatáról. A stratégia azért bír kiemelt jelentőséggel, mert az EU kereskedelmének jelentős részét a vízen bonyolítja le, ezért fontos a gazdaság számára a tengerek biztonságának garantálása. Federica Mogherini, az EU kül-és biztonságpolitikai főképviselője szerint a módosított akciótervnek köszönhetően az Unió megőrizheti fontos szerepét, melyet a tengerek és óceánok biztonságának fenntartásában tölt be világszerte. A stratégiát 2014-ben fogadták el, olyan problémák kezeléséről ír, mint például a határokon átívelő és a szervezett bűnözés, a biodiverzitást érő fenyegetések vagy különböző halászati problémák kezelése. A módosított akcióterv hozzájárul többek között az Európai Unió globális stratégiájának végrehajtásához is.

European Intervention Initiative

Kilenc uniós tagállam írta alá a European Intervention Initiative nevet viselő kezdeményezést, amelyet először Emmanuel Macron francia államfő vetett fel szeptemberben. Az aláírók között ott van Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia, Dánia, Spanyolország, Portugália és Észtország. A projekt lényege egy gyorsan bevethető, az EU intézményeitől független egység létrehozása, amelyet a kontinenshez közeli válságkörzetekben fognak bevetni. A kezdeményezés a válságkezelés mellett a közös stratégiai kultúra kialakításában és a tagállami haderők és haderőnemek közötti együttműködés fejlesztésében is jelentős szerepet játszhat. Különlegessége, hogy a résztvevők között megtalálható az Egyesült Királyság is. Bár a britek a Brexit-tárgyalások folyamatában kihátráltak a PESCO-ból és több uniós védelmi projektből, a francia kezdeményezés mégis lehetőséget teremthet a kontinens második legnagyobb haderejének együttműködésére az Unióval.

A kezdeményezés jövője sokáig bizonytalan volt a Macron és Angela Merkel német kancellár közötti nézeteltérés miatt a közös védelem jövőjéről. Németország ragaszkodott az uniós struktúrához, azonban ez az elmúlt egy hónapban változni látszott – feltehetően a közelgő EP-választások miatt, ahol különösen fontos a francia-német tandem összhangja. A központi kérdés – vagyis, hogy az EII a PESCO riválisa vagy kiegészítése lesz –, továbbra is megválaszolatlan maradt. A vitában meghatározó lesz az új projekt finanszírozhatósága, amiben Németországtól, mint a kontinens legnagyobb gazdaságától, komolyabb felajánlásokat várnak.

A megállapodás ellenére Theresa May, brit miniszterelnök arra figyelmeztet, hogy az Unió jelenlegi magatartása veszélyezteti a polgárok biztonságát. Az uniós hozzáállás szerinte akadályozza az információmegosztást a bűnözéssel és a terrorizmussal kapcsolatban a Brexit után. Az Egyesült Királyság szeretne minden korábbinál szélesebb körű hozzáférést az uniós adatbázisokhoz, cserébe felajánlja a saját szolgálatai által gyűjtött információkat. A brit kormány ugyanis továbbra is széleskörű együttműködést szeretne fenntartani az EU-val a biztonság, a bűnüldözés és a terrorizmus elleni harc területén. Theresa May sürgette az uniós vezetőket, hogy a június végi Európai Tanács (50.cikk) ülésen vegyék figyelembe a polgárok biztonságát a tárgyalási irányelvek meghozatalakor.

BREXIT

A brit parlament alsóháza leszavazta a felsőház Brexit-megállapodással kapcsolatos módosító indítványait június 13-án. A Lordok Háza javaslatai szorosabb kapcsolatot hagytak volna meg az Európai Unióval, mivel az Európai Gazdasági Térségben folytatták volna a kereskedelmet az Unióval. Az EGT támogatói azzal érvelnek, hogy gazdaságilag előnyös lenne, ha a jelenlegivel hasonlóan szoros viszony maradna az EU országaival. A javaslat ellenzői ezzel szemben úgy látják, hogy az EGT-ben való maradás szembemenne a kilépésre felhatalmazást adó 2016-os népszavazás eredményével.  Az alsóház képviselői így a kormány akaratával összhangban leszavazták a javaslatokat 327-126 arányban.

Június 19-én egy közös nyilatkozatot adott ki az Európai Bizottság és az Egyesült Királyság a március óta lezajlott Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója a következőket mondta el a nyilatkozat kapcsán:

• Sikerült haladást elérni a vámok, az adók, az Euratom és az áruk minősítése kapcsán.
• A személyes adatok védelme fontos a felek számára.
• Továbbra sincs megállapodás az ír-északír határ ügyében, aminek Barnier szerint tartalmaznia kell egy biztonsági megállapodást is.

Michel Barnier az Általános Ügyek Tanácsának (50.cikk) ülésén is ismertette a fejleményeket június 26-án. A 27 tagú formációban ülésező Tanács megvizsgálta a tárgyalások aktuális állását, a lezáratlan kérdéseket, valamint az Európai Tanács (50.cikk) által június 29-én elfogadandó következtetések tervezetét. Az elkövetkező ülés során az európai vezetők megvizsgálják az összes nyitott kérdést – többek között az Írország és Észak-Írország között húzódó határral kapcsolatban. 

Az Európai Tanács (50.cikk) június 29-ei ülésén tárgyaltak az EU27-ek vezetői a Brexit-tárgyalások során elért eredményekről. Az Unió főtárgyalójától kapott beszámoló után a vezetők üdvözölték a jelentős haladást a kilépésről rendelkező megállapodás szövegével kapcsolatban. Az Európai Tanács azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy fontos területeken még nem értek el kellő mértékű előrelépés – ilyen területek például Gibraltár státusza, az ír–északír határ megoldatlan kérdése. Utóbbi kapcsán egy „tartalékmegoldás” megalkotásának fontosságára hívták fel a figyelmet az uniós vezetők. Fokozottan hangsúlyozták, hogy minél hamarabb meg kell kötni a megállapodást, hogy az a kilépés napján hatályba léphessen.

Jeruzsálem a világ egyik legősibb városa. A város mindhárom ábrahámi vallás – a judaizmus, a kereszténység és az iszlám számára is szent helynek számít. Jól tükrözi ezt az óváros megosztottsága, hiszen mindegyik felekezetnek külön városnegyede van. A keresztény városnegyedben található a Szent Sír-templom, amely a keresztény hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésének, eltemetésének és feltámadásának a helyét is magába foglalja. A muszlim negyedben van az iszlám harmadik legszentebb helye, a Templom-hegyen található Al-Aksza mecset, illetve a mellette álló Sziklamecset. Az iszlám hagyomány szerint Mohamed próféta innen indult mennybeli utazására. A judaizmus legszentebb helye, a második templomból fennmaradt siratófal pedig a zsidó negyedben található.

Felosztási tervek és Jeruzsálem

Izrael megalakulását megelőzően, a brit mandátumi időszak alatt, a helyi arab lakosság és a növekvő számú zsidó bevándorló között kialakult konfliktusok miatt több faji alapú felosztási terv is született, azonban Jeruzsálemet, speciális helyzetére való tekintettel, mindig kiemelték a felosztandó területek közül. Mind a Peel-Bizottság terve (1937), mind pedig a Woodhead-Bizottság terve (1938) mandátumi irányítás alatt hagyta volna Jeruzsálemet. Az 1947-ben megfogalmazott ENSZ 181. közgyűlési határozat pedig nemzetközi felügyelet alá (Corpus Separatum) helyezte volna a várost. A szerződéses úton történő felosztás azonban nem valósult meg. Az első arab-izraeli háború (1948-49) következtében a város nyugati fele izraeli, míg keleti fele jordán adminisztráció alá került. Jeruzsálem Kelet-Nyugat kettéosztottságát ez az időszak alakította ki. 1950-ben Izrael kikiáltotta Jeruzsálemet fővárosának, majd Nyugat-Jeruzsálemben kormányzati szerveket állított fel. A hatnapos háború (1967) alatt Izrael elfoglalta a város keleti részét is, amelyet végül az 1980-ban hozott „Jeruzsálem törvénnyel” annektált, az egyesített Jeruzsálemet pedig egyoldalúan fővárosává kiáltotta ki. Erre válaszul az ENSZ Biztonsági Tanácsa elfogadta a 478-as számú határozatot, amelyben a nemzetközi joggal ellentétesnek ítélte a Jeruzsálem törvényt. Ezenkívül felszólította a Jeruzsálemben működő diplomáciai missziókat, hogy hagyják el a várost.

Forrás: time.com

Nagykövetségek Jeruzsálemben

Nem az Egyesült Államok nagykövetsége lesz az első, amelyet Jeruzsálemben létesítenek. A történelem folyamán, az 1950-es évektől egészen 1980-ig 16 ország működtetett Izraelhez delegált nagykövetséget a városban. Ezek a következő országok voltak: Elefántcsontpart, Zaire (mai nevén: Kongói Demokratikus Köztársaság), Kenya, Bolívia, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dominikai Köztársaság, Ecuador, El Salvador, Panama, Uruguay, Venezuela, Guatemala, Haiti és Hollandia. A nagykövetségek létesítése de iure nem jelentette Jeruzsálem Izrael fővárosaként történő elismerését.

Jeruzsálem vagy Tel Aviv?

Habár Izrael 1950-ben Nyugat-Jeruzsálemet kikiáltotta fővárosának, majd 1980-ban ezt kiterjesztette a város egész területére, a nemzetközi közösség túlnyomó többsége ezt nem ismeri el. Általánosan elfogadott elv, hogy a város státuszát az izraeliek és palesztinok között folytatott tárgyalások eredményeként kell eldönteni. Éppen ezért, az Izraelbe akkreditált nagykövetek – az államképviselet helyének szimbolikus jelentése miatt – Tel Avivból látják el feladatukat, Jeruzsálemben pedig jellemzően csak konzulátusok működnek. Ennek a magatartásnak azonban nem csak szokásjogi relevanciája van, hiszen 1980-ban, az ENSZ Biztonsági Tanács 478-as számú határozatában Jeruzsálem elhagyására szólította fel az ott működő nagykövetségeket.

A „Jerusalem Embassy Act”

Az Egyesült Államok nagykövetségének Tel Avivból Jeruzsálembe költöztetése már több mint húsz éve húzódik. A Kongresszus 1995-ben elfogadta a „Jerusalem Embassy Act” nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama mind biztonsági okokra hivatkozva éltek a felfüggesztés lehetőségével. Donald Trump azonban kampányígéretéhez híven 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését.

A beszéd teljes szövege ide kattintva olvasható.

A nagykövetség átadóünnepsége

2018. május 14-én, Donald Trump távollétében történt meg Jeruzsálemben az Egyesült Államok nagykövetségének átadóünnepsége. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe. David Friedman, az Egyesült Államok Izraelbe akkreditált nagykövetének irodája viszont most már Jeruzsálemből látja el feladatát.

A részleges átköltözés ellenére, a lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti. Ilyen bejelentést tett többek között Csehország, Honduras, Románia, Guatemala és Paraguay is. Japán viszont ellenpéldaként szolgál, hiszen a szigetország miniszterelnöke kijelentette, hogy országa nem tervezi a nagykövetségének elköltöztetését.

A palesztinok reakciója

A palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. A költözés dátuma csak olaj volt a tűzre. Míg május 14-e Izrael számára a függetlenség ünnepe – ami idén az állam kikiáltásának a 70. évfordulója volt –, addig a palesztinok számára ez a Nakba, a katasztrófa napja. A palesztinok ekkor emlékeznek meg elveszett hazájukról, illetve arról a több százezer honfitársukról, akik az első arab-izraeli háború következtében menekültté váltak.

Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget. Az amerikaiakkal a béketervről folytatott egyeztetéseket is befagyasztották, arra hivatkozva, hogy a Jeruzsálemmel kapcsolatos lépések egyértelművé tették az Egyesült Államok Izrael iránti elfogultságát. A teljes képhez hozzá tartozik, hogy márciusban napvilágot látott Donald Trump rendezési terve, amely a jövőbeli palesztin állam fővárosának Kelet-Jeruzsálem helyett annak egyik elővárosát, Abu Dis-t jelölte meg.

A palesztin vezetés elkeseredettsége nem alaptalan. Az elmúlt években, az arab tavasz folyamán kitört regionális válságok következtében a palesztin ügy sokadrangú kérdés lett a Közel-Keleten. Emellett a szaúdi-izraeli közeledésnek köszönhetően regionális támogatóit is kezdi elveszíteni a Palesztin Nemzeti Hatóság. A Kelet-Jeruzsálem körül folyó izraeli adminisztratív intézkedések, a telepespolitika, illetve a jeruzsálemi palesztin lakosokra vonatkozó engedélyrendszer lassan ellehetetleníti, hogy a város valaha egy palesztin állam fővárosa legyen.

Rövid hírek a Közel-Keletről

Irán hajlandó támogatni a tűzszünet létrejöttét Jemenben

A 2015 óta tartó jemeni polgárháborúban Irán a síita húti lázadókat támogatja, míg térségbeli riválisa, Szaúd-Arábia a szunnita kormányt.  A humanitárius válsághelyzetre tekintettel Irán hajlandó a befolyását felhasználni ahhoz, hogy a lázadókat tűzszünetre bírja. Ezzel lehetővé válna az ártatlan civilek nemzetközi szervezetek általi segítése. Irán kész együttműködni Franciaországgal, az Egyesült Királysággal és Németországgal a konfliktus megoldásában. Az európai hatalmak, amennyiben sikerrel járnak, példát mutathatnak az Egyesült Államok számára, hogy kell Iránnal sikeresen kompromisszumokat kötni. (angol, Reuters, 05.29.)

Törökország máshonnan fog harci gépeket beszerezni, ha az Egyesült Államoktól nem vehet F35-öst

Korábban Törökország több mint 100 ilyen harci repülőt tervezett vásárolni.  Mivel az utóbbi időszakban az Amerikai Egyesült Államokkal és Izraellel számos nézeteltérés alakult ki (többek között az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe helyezése, az amerikai Szíria-politika, valamint a törökök oroszoktól történő légvédelmi rakétarendszer beszerzése), ezért az Egyesült Államok igyekszik meggátolni Törökországot abban, hogy a Lockheed Martin F-35 vadászgépeit megvásárolja. Mevlüt Cavusoglu, török külügyminiszter szerint a török légierő igényeit máshonnan kell kielégíteni. (angol, Haaretz, 05.30.)

A szíriai elnök, Bassár el-Aszad a hónap végén ismertette a szír kormányerők jelenlegi helyzetét

Véleménye szerint Szíria közel került a 7 éve tartó háború megnyeréséhez az Amerikai Egyesült Államok beavatkozása ellenére is. Az egész országot fel fogják szabadítani, visszafoglalják azon területeket is majd, melyeket a Szíriai Demokratikus Erők (SDF) tartanak ellenőrzésük alatt. Az izraeli légicsapásokra válaszul meg fogják erősíteni az ország légvédelmét. Az iráni csapatok szíriai tartózkodását tagadta, de az iráni tisztek segítségét elismerte. Szerinte az Egyesült Államoknak el kellene hagyni az országot; tanulnia kell az Irakban történtekből, hogy az emberek e régióban már nem fogadnak el idegeneket. (angol, RT, 05.31.)

Manbij: a puskaporos hordó 

Manbij régóta gócpont a térségben, ahol a következő erők sorakoznakfel egymással szemben vagy egymás mellett: a szíriai kormány hadserege és támogatóik, a kurdok által vezetett milíciák, a szíriai lázadó csoportok, ezenfelül török és amerikai csapatok is vannak Észak-Szíria térségében. (Reuters, angol, 05.30.)

A nukleáris nagyhatalmak fenyegetik a glóbuszt – ezzel a kijelentéssel vette Erdogan, török elnök Izraelt ismét célkeresztbe. Erdogan szerint a Közel-Kelet térségét meg kell tisztítani a nukleáris fegyverektől; a török elnök ezzel  bírálta Donald Trump amerikai elnököt az iráni nukleáris megállapodás felmondásáért. (Reuters, angol, 05.21.)

Erdogan nagyobb ellenőrzést akar a gazdaság felett, de a gazdaság ennek nem örül 

A választások után a török központi bank lehet az egyik fő áldozata Erdogan hatalma kiszélesítésének. A török líra hetek óta mélyrepülésben van, és egyre inkább elértéktelenedik a dollárral szemben. Ezt a helyzetet nem javítja az argentín válság sem, ugyanis a két ország valutája egy kosárban van, így a tovagyűrűzés valós problémát jelenthet. (Reuters, angol, 05.16.)

Úton a béke felé?

Május 19-én Emmanuel Macron, francia államfő vezetésével Párizsban került megrendezésre az a csúcstalálkozó, amelyen részt vettek a líbiai politikai élet legfontosabb kulcsszereplői. Az eseményen többek között képviseltette magát Fáiz Szarradzs, a nemzetközi közösség által elismert Tripoli kormány miniszterelnöke, a Líbiai Nemzeti Hadsereget irányító Khalifa Haftár tábornok,  Aguila Saleh, a Tobrukban székelő Képviselőház elnöke, illetve Khaled al-Mishri, az Államtanács elnöke. A résztvevők megállapodtak, hogy december 10-én parlamenti választásokat fognak tartani az észak-afrikai országban. Továbbá abban is egyetértettek, hogy legkésőbb szeptember közepéig meg kell teremteni a választások lebonyolításának alkotmányos alapjait, és ki kell dolgozni a szükséges választási törvényeket. A találkozón részt vett Ghassan Salamé, az ENSZ líbiai megbízottja, aki tűzszünetre szólította fel a konfliktusban résztvevő feleket.

Választások Libanonban

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. Azonban a  2009-es választások után kilenc évvel idén kiírták az új általános választásokat Libanonban.

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely felváltotta az eddigi „győztes mindent visz” elvet. A politikai struktúra gerincét alkotó konfesszionális rendszer azonban megmaradt.

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát megszerezve a 32 mandátuma 20-ra csökkent. A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/valasztasok-libanonban

Jeruzsálem helyzete az Egyesült Államok nagykövetségének áthelyezése után

A Kongresszus 1995-ben elfogadta a „Jerusalem Embassy Act” nevű törvényt, amely felszólította az elnököt, hogy ismerje el Jeruzsálemet Izrael fővárosának, valamint rendelje el a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetését. A törvény azonban lehetőséget adott annak fél éves intervallumokra történő felfüggesztésére. Donald Trump azonban – kampányígéretéhez híven – 2017. december 7-én, a Fehér Házban mondott beszédében eleget tett a törvény rendelkezéseinek. Elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, valamint bejelentette, hogy az Egyesült Államok hamarosan megkezdi a nagykövetségének átköltöztetését. Habár a hivatalos átadásra 2018. május 14-én sor került, fontos megjegyezni, hogy egyelőre a diplomatáknak csak egy töredéke költözött át, hiszen az új nagykövetségi épület felépítése még több évet vesz igénybe.

A lépés szimbolikus jellege miatt ez egy hatalmas diplomáciai siker az izraeli vezetés számára. Az Egyesült Államok bejelentését követően több állam is jelezte már, hogy nagykövetségét Jeruzsálembe költözteti.

Értelemszerűen, a palesztin vezetés felháborodva és aggodalommal követte az Egyesült Államok nagykövetségének költözését, hiszen ebben is Kelet-Jeruzsálemre irányuló követelésük ellehetetlenítését látják. Tiltakozásképpen a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke, Mahmúd Abbász hazarendelte Washingtonból a palesztin küldöttséget.

Bővebben: http://biztonsagpolitika.hu/egyeb/jeruzsalem-helyzete-az-egyesult-allamok-izraeli-nagykovetsegenek-athelyezese-tukreben

Irán válasza az atomalku felmondására

Olaj a tűzre – Irán részéről nem maradhat válasz nélkül Donald Trump amerikai elnök döntése, amely alapján felmondta az iráni atommegállapodást (JCPOA). Irán elsődleges célpontjai az Egyesült Államok legfontosabb közel-kelti stratégiai és gazdasági partnerei lehetnek, főként Szaud-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok. A csapások főként a szaúdi olajmezőket érinthetik, amelyek a világ olajtermelésének jókora hányadát adják, komoly hatást gyakorolva így az olaj világpiaci árának emelkedésére. Az akciókat feltehetően kibertámadások, drónok és nagy hatótávolságú rakéták bevetésével hajtják majd végre, új szintre emelve ezáltal a térség eddigi hadviselési doktrínáit.

Az atomalku felmondásának körülményei korántsem olyan egyoldalúak, mint azt a Trump-adminisztráció próbálja feltüntetni. A perzsa állam az atomalku megkötését követően leállította programját és elkezdte szisztematikusan gyakorlatba ültetni az egyezményben megfogalmazottakat. Ennek ellenére a jelenlegi amerikai vezetés geopolitikai veszélyt látott Irán szárazföldi terjeszkedésében, amelyet az a proxy háborúival próbált elérni. Ahogyan Mike Pompeo, amerikai külügyminiszter kifejtette: a Teheránhoz közeli síita milíciák szíriai és regionális tevékenysége súlyosan veszélyezteti az Egyesült Államokat és a szövetségeseinek az érdekeit.

Trump elnök irányelve, valamint az iráni válasz nagy mértékben kihat az európai energiapiacokra is, mivel az Európai Unió jórészt az iráni olajra alapozta energiapolitikáját, emellett az atomalku növelte az Unió világpolitikában betöltött szerepét. Előrejelzések szerint az olaj hordónkénti ára tovább fog emelkedni, amennyiben az amerikai vezetés nem dolgoz ki egy átláthatóbb és működő energiapolitikát a régióban.

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron és Vincze Patrik (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).

PESCO

Nagy-Britannia és a kontinens biztonsága

A hónapban a Politico birtokába jutott egy kétoldalas dokumentum, amely “harmadik országok” bevonását szorgalmazza a PESCO projektjeibe. A Benelux államok által jegyzett elképzelés lényege, hogy eseti szinten nem uniós országok is részt vehessenek az állandó strukturált együttműködés egyes fejlesztéseiben, anélkül, hogy a döntéshozatalba be lennének vonva. A támogatók azzal érvelnek, hogy ezzel biztosítanák Nagy-Britannia szerepvállalását a kontinens biztonságában a Brexit után. Jelenleg az EU tagországok közül a szigetország rendelkezik a legnagyobb védelmi költségvetéssel, valamint őfelsége hadereje a világ legkülönbözőbb pontjain szerzett missziós tapasztalatokat: ezek olyan források, amelyek jelentősen hozzájárulhatnak az európai biztonság fejlődéséhez.

A megfogalmazók arra is felhívták a figyelmet, hogy az elképzelésük nem az Egyesült Királyságra koncentrálódik. London márciusban – korábbi ígérete ellenére, visszavonta részvételét a felálló EU egységekben –, megkérdőjelezve eltökéltségét a kontinens biztonsága mellett. Ugyanakkor Norvégia, Kanada, Svájc és az Egyesült Államok is felmerültek, mint potenciális résztvevői a fejlesztéseknek, ami által újabb pénzügyi és szellemi források szabadulnának fel az európai biztonság megerősítésére – közülük az Egyesült Államok már jelezte is szándékát a részvételben.

Kritikaként fogalmazódhat meg az elképzeléssel szemben, hogy az EU forrásai így a tömbbön kívül hasznosulnának, amikor a PESCO egyik lényegi eleme, hogy az Unión belül fektet a védelmi iparba. Másik ellenérv lehet harmadik felek bevonására, hogy ezzel könnyebben hozzáférhetővé válhatnak olyan kritikus katonai eszközök, amelyeket az Unió összes tagállama rendszeresít.   

Az elképzelés támogatói közt szerepel még Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Bulgária, Portugália, Svédország, Finnország és a balti államok. A kezdeményezők a júniusi Külügyminiszteri Tanácson szeretnék elfogadtatni a tervezetüket, azonban ez az ambiciózus határidő könnyen ellene dolgozhat a dokumentum elfogadásának.

Emmanuel Macron és a “coalition of the willing”

A Németország által erősen támogatott PESCO mellett – amelynek célja a védelmi iparban az innovációnak, fejlesztéseknek a támogatása – Franciaország egy kisebb koalíció összeállításán munkálkodik, melynek középpontjában az európai missziós képességek kialakítása áll: válságkezelési és béketeremtési feladatokat fejlesztene Macron. Az Európai Intervenciós Kezdeményezésnek (European Intervention Initiative – EII) a lényege, hogy nem lenne az Unió lassú bürokratikus döntéshozatalához kötve, hanem a résztvevők önkéntes vállalásaik alapján vennének részt benne. Ennek értelmében a francia, az olasz, a brit, a német, a dán, az észt, a portugál, a belga és a holland védelmi miniszterek júniusban egy szándéknyilatkozatot írnak alá, amely a közös stratégiai kultúra megteremtésére és a válságelőrejelzési elemzések közös kiértékelésére irányul.

Informális védelmi miniszteri találkozó Szófiában

A márciusban elfogadott 17 PESCO projekthez még idén újabb projektek kerülnek elfogadásra – tájékoztatott Frederica Mogherini a védelmi miniszterek informális találkozója után. A Főképviselő bizakodóan nyilatkozott a megbeszélésről, és kiemelte, hogy a május 2-i költségvetési javaslat 22-szeres növekedést javasol az EU védelmi kiadásaiban, amely forrásokból tovább lehet növelni a kontinens biztonságát. Ezek mellett bejelentette, hogy nyáron egy új “off-budget” intézmény, az European Peace Facility (Európai Béke Intézet – EPF) felállítására tesz majd javaslatot, amely a védelmi szektor finanszírozásával, katonai műveletekkel és katonai partnerkapcsolatokkal foglalkozna.

A közös kül- és védelempolitika civil oldalának megerősítése

Május 28-án az Európai Tanács a CSDP civil képességeinek megerősítése mellett döntött, ezzel tervezve megerősíteni az EU, mint biztonságszolgáltató szerepét a válságövezetekben. A dokumentum levonja az Unió eddigi civil misszióiból a lényeges következtetéseket, és ezek alapján három területet jelöl meg a fejlesztések fő irányának: a hatékonyság növelése, a külső és a belső biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése, és a reakcióképesség javítása. Ennek értelmében 2018 nyarára készül el a Civil Képességek Fejlesztési Terve (Civil Capability Development Plan – CCDP) a Tanács, a tagállamok, a Bizottság szakosított szervei és a bel- és igazságügyi együttműködésben érintett szereplők együttműködésével, amely konkrét lépéseket tartalmaz majd a kapacitások bővítésére.  

Májusi csúcstalálkozók, nyilatkozatok

2018. május 17-én Bulgária fővárosában, Szófiában megrendezésre került egy csúcstalálkozó az Európai Unió és a Nyugat-Balkán országainak vezetői között. A rendezvényen részt vett az összes uniós tagállam állam- és kormányfője, valamint a hat nyugat-balkáni partnerország; azaz Albánia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia és Koszovó vezetője. A találkozó eredményeképpen elfogadásra került a szófiai nyilatkozat. A deklarációban az Európai Unió vezetői támogatásukról biztosították a térség országait az európai integrációban való részvételükkel kapcsolatban, és üdvözölték, hogy partnereik elkötelezettek a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, valamint az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartása mellett. A nyilatkozat kiemeli a biztonsági kihívásokkal szembeni közös fellépés fontosságát. Ilyen kihívás a migráció; a terrorizmus és a szélsőségesség; a korrupció és szervezett bűnözés; az emberkereskedelem; a kábítószernövény-termesztés; az ember-, kábítószer- és fegyvercsempészet  elleni küzdelem. A nyilatkozathoz mellékletet csatoltak, mely tartalmazza a kiemelt célkitűzések szófiai menetrendjét.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/06/119176-EU-Western_Balkans-Summit-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló az EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozóról. Forrás: consilium.europa.eu.

2018. május 22-én Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatot adott ki a május 20-án Venezuelában lezajlott elnöki és regionális választásokra reflektálva. Ebben kijelentette, hogy a választások érvénytelenek és eredménytelenek, hiszen az alacsony részvétel mellett számos törvényellenesség volt tapasztalható a választások során. Ennek következtében szankciók bevezetését helyezte kilátásba. Május 28-án a Tanács a főképviselő nyilatkozatára is hivatkozva következtetéseket fogadott el Venezuelával kapcsolatban. Az EU felszólította az államot egy új, alkotmányos, demokratikus követelményeknek megfelelő választás mihamarabbi lebonyolítására. Az Unió további támogatásáról biztosította Venezuela lakosságát, és ígéretet tett arra, hogy a jövőben is segítséget nyújt majd a válság leküzdése érdekében.

Az Unió válasza Iránnak az atomalku amerikai felmondása után

Sokkolóan hatott az Európai Unió és a legtöbb tagország vezetőire Donald Trump, amerikai elnöknek az iráni nukleáris megállapodással kapcsolatos május 8-ai lépése. Az elnök ugyanis a paktumból való kivonuláson túl a lehető legkeményebb gazdasági szankciók bevezetését helyezte kilátásba az Iráni Iszlám Köztársasággal szemben. Trump ezen lépése cselekvésre kéztette az egyezség mellett továbbra is kiálló uniós és tagállami vezetőket.

A nukleáris megállapodás megmentésnek az érdekében május 15-én az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Frederica Mogherini a brit, a francia és a német külügyminiszterrel közösen megbeszélést tartott Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszterrel. A találkozón az európai fél a megállapodás, valamint az abból adódó gazdasági előnyök további fenntartását ígérte Teheránnak. Ugyanakkor a főképviselő hangsúlyozta, hogy egyenlőre konkrét gazdasági és jogi garanciákat nem tudnak Irán számára biztosítani.

Május 17-én a 28-ak szófiai találkozóján a kormány- és államfők egyetértettek abban, hogy közösen lépnek fel a megállapodás megmentésének az érdekében. Május 21-én a Frederica Mogherini az iráni atomprogram felügyeletének egyetlen lehetséges alternatívájának nevezet a megállapodást. Ezzel a főképviselő az amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo azon korábbi kijelentésére reagált, amely szerint az egyezségből való amerikai kivonulás mellett Washington igen kemény  szankciókkal kívánná sújtani a perzsa államot.

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/06/25-05-18-119281-Iran-Non-Proliferation-Deal_180523_PRV.mp4

Az EU az USA kilépése ellenére is az iráni nukleáris megállapodás részes fele marad. Forrás: consilium.europa.eu

BREXIT

Május 14-én tartotta ülését az Általános Ügyek Tanácsa (50.cikk), melynek során Michel Barnier, az EU Brexit-ügyekért felelős főtárgyalója tájékoztatta az EU27 formációban ülésező Tanácsot a tárgyalások állásáról. A Tanács áttekintette a márciusi ülés óta lezajlott egyeztetéseket, melyek kapcsán a biztos hangsúlyozta, hogy jelentős előrelépés nem történt, ezért az EU-nak fel kell készülnie minden lehetséges forgatókönyvre. Barnier ismertette a miniszterekkel az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli partnerségének lehetséges kereteit is. Az ülés zárásaként a miniszterek hangsúlyozták, hogy minél hamarabb – az Általános Ügyek Tanácsának júniusi üléséig – ki kell dolgozni egy működőképes megoldást az Ír-szigeten húzódó határ ügyében. Ekaterina Zaharieva bolgár miniszterelnök-helyettes így nyilatkozott a Tanács ülése után: “Októberig már csak öt hónap maradt, és néhány kulcsfontosságú kérdés még megoldásra vár. Haladéktalanul előre kell lépnünk az Írországgal, az irányítással és minden egyéb, a kilépéssel kapcsolatos lezáratlan kérdés tekintetében. Ezenkívül ki kell alakítanunk a leendő viszonyrendszerünk keretét is. A La Mache-csatorna mindkét partján meg kell nyugtatnunk a polgárokat és a vállalkozásokat, hogy a Brexitre rendezett keretek között kerül majd sor.”

A tárgyalások kapcsán május 17-én Theresa May, brit miniszterelnök ismételten kihangsúlyozta, hogy az Egyesült Királyság nem kíván közös vámunióban maradni az Európai Unióval. A vámunió helyett két lehetséges megoldást támogat London: az egyik opció esetén visszaállna a vámhatár az Egyesült Királyság és az EU között, de a brit hatóságok megpróbálnák minimálisra szorítani az ellenőrzést különböző technikai megoldásokkal, míg a másik verzió szerint különleges vámmegállapodás lépne életbe, amelynek során a brit hatóságok csak az EU vámuniója által megszabott vámértéket szednék be az országba belépő termékek után. Egy brit felmérés szerint az utóbbi lehetőséggel élve is, a brit vállalatok összesen akár évi 20 milliárd font kiadással nézhetnek szembe, ezért komoly belpolitikai vita övezi a kereskedelmi kapcsolatok kérdéskörét.

Komoly vita alakult ki az EU és az Egyesült Királyság között, mivel az előbbi ki akarja zárni a briteket a Galileo navigációs műhold használatából, amivel az EU az amerikai műholdak egyeduralmát kívánják megtörni. David Davis Brexit-miniszter egymilliárd euró kártérítést követel az EU-tól, ugyanis Nagy-Britannia komoly összegekkel hozzájárult a fejlesztésekhez. A műhold a tervek szerint 2026-ra lesz teljesen működőképes. Az Unió elképzelései  szerint a britek ugyanolyan feltételek mellett használhatnák csak a műholdat, mint minden más közösségen kívüli ország. A brit kormány az említett kártérítés mellett azzal fenyegetőzik, hogy ha nem használhatják a Galileot, megépítik a saját műholdas rendszerüket. Az előzetes számítások alapján egy ilyen program 5 milliárd fontjába kerülne az angol adófizetőknek. A vita fokozódása akár komolyan befolyásolhatja a két fél kapcsolatát a további biztonságpolitikai együttműködések terén.

Partnerkapcsolatok

2018.05.14. – Új eljárások a tömegközlekedés biztonságáért (Rácz-Nagy Judit)

A NATO Tudomány a Békéért és Biztonságért program (SPS) által valósul meg egy új, a tömegközlekedésben robbanószerkezetek és kézifegyverek keresésére specializálódott rendszer fejlesztése és tesztelése. A projektben francia, ukrán és dél-koreai szakemberek vesznek részt, hogy egy olyan képalkotó rendszert fejlesszenek, amely valós időben képes kiszűrni a robbanóanyagokat, robbanószerkezeteket és a rejtett fegyvereket mikrohullámok segítségével. A rendszert metró- és vasútállomásokon, pályaudvarokon és reptereken alkalmaznák. A programot – Microwave Imaging Curtain (MIC) – a franciaországi Általános Védelmi és Nemzetbiztonsági Titkárság (SGDN) és a NATO alapította közösen. A rendszer várhatóan 2020-ra már üzemképes állapotban lesz, ezzel is elősegítve a nemzetközi fellépést a határokon átnyúló terrorizmus megfékezéséért.

2018.05.25. – Oroszország felelős a maláj gép lelövéséért (Petróczki Márk)

Ausztrália és Hollandia bejelentette, hogy az Ukrajna felett 2014. július 17-én lelőtt maláj MH-17-es repülőgép lelövéséért Oroszország a felelős. A rakétát, amely eltalálta az utasszállító repülőgépet, valószínűleg a kurszki 53. Légvédelmi Dandár lőtte ki. A főtitkár felszólította Oroszországot, hogy vállalják a felelősséget és dolgozzanak együtt a számonkérés érdekében.

Műveletek

2018.05.02. – Észtországban megkezdődött a Siil 2018 Gyakorlat (Szabó Orsolya Réka)

A Siil 2018 Gyakorlatban több mint 15000 fős szövetséges és partneri csapat vett részt 19 különböző országból, akiket tovább erősítettek a NATO Előretolt Jelenléttől érkező csapatok. A gyakorlat lényege a területvédelem volt a konvencionális és nem-konvencionális hadviselés kontextusában. Az észt katonai erők mellett az önkéntes paramilitáris Védelmi Liga, a Nők Otthonvédelmi Szervezete, a rendőrség és a mentőszolgálatosok vettek részt. A csapatokon kívül még jelen voltak megfigyelők több mint 30 országból, még Oroszországból, Fehéroroszországból és olyan nemzetközi szervezetektől is, mint az EBESZ. A gyakorlatnak két állomása volt, az első rész során május 6-ig a Védelmi Liga és a Védelmi Erők közösen gyakoroltak; könnyű gyalogsági egységek és erők dolgoztak együtt. A második fázisban, ami május 7. és 13. között zajlott, főleg Võru, Põlva, Valgamaa és Észak-Lettország területén, az észt 2. gyalogos dandár a szövetséges és partneri erőkkel kooperált az 1. gyalogos dandár és a NATO harccsoport ellen.

2018. május 7-13. – A NATO Állandó Haditengerészeti Köteléke és hét tagállam vett részt a fekete-tengeri „Sea Shield ” nevű éves hadgyakorlaton (Lendvai Tünde)

Idén Románia vezetésével összesen 21 hadihajó, 10 vadászrepülőgép, egy tengeralattjáró és 2300 fős személyzet dolgozott szoros együttműködésben a 2018-as Sea Shield hadgyakorlat során. Bulgária, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Görögország, Spanyolország és Törökország fregattokkal, rombolókkal, korvettekkel és egyéb hajókkal járult hozzá a válságkezelő hadgyakorlat sikeréhez, a részvétel lehetősége azonban nemcsak a tagállamok felé, hanem a NATO partnerországai irányában is nyitott volt. Daniel Căpăţîna ellentengernagy, a Sea Shield parancsnoka kiemelte, hogy a román haditengerészet a hadgyakorlat szervezésével, és a Fekete-tengeren állomásozó NATO Állandó Haditengerészeti Kötelékével közösen járul hozzá a fekete-tengeri régió biztonságához a haditengerészeti műveletek folyamatos fejlesztése során.

Libanont az elmúlt évtizedben mély politikai válság jellemezte, többek között 2014-2016 között nem volt hivatalban államfő, illetve két kormány is megbukott. A 2009-es választások után kilenc évvel azonban idén kiírták az általános választásokat Libanonban. Az eddigi várakozás indokául az szolgált, hogy nem akarták a szíriai polgárháború által felkavart etnikai és szektariánus feszültségeket felerősíteni a választások okozta felfokozott hangulattal. Habár a szíriai polgárháború továbbra sem zárult le, a libanoni választásokat mégis megtartották 2018. május 6-án.

Libanon politikai rendszere

A Libanoni Köztársaságot 1926-ban alapították és alkotmányát is ebben az évben fogadták el, amely bevezette a politikai berendezkedés gerincét képző kvóta alapú, konfesszionális rendszert. Az elképzelés lényege, hogy az etnikailag és vallásilag sokszínű társadalom minden rétegének úgy legyen garantálva a politikai képviselete, hogy közben megvalósuljon a két fő államalkotó vallásnak az egyenlő hatalommegosztása. A napjainkban használt kvótát a 15 éves libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény keretében fogadták el 1989-ben.

Ennek megfelelően a 128 parlamenti mandátum 64-64 arányban oszlik meg keresztény és muszlim képviselők között. Továbbá rögzítve van, hogy a köztársasági elnöknek maronita kereszténynek, a miniszterelnöknek szunnita muszlimnak, illetve a parlament elnökének siíta muszlimnak kell lenni.

A konfesszionális rendszer felépítésével kapcsolatban több aggály is felmerül. Ilyen például annak a kérdése, hogy a vallási felekezetek között felosztott mandátumszámok valóban tükrözik-e a társadalmon belüli súlyukat. Az utolsó, vallási hovatartozást is mérő népszámlálás 1932-ben volt, így manapság csak becslések vannak az ország felekezeti megoszlásáról. A CIA becsült adatai szerint Libanonban a muszlim és keresztény lakosság aránya megközelítőleg 60-40 százalék, amely adat megkérdőjelezi az 1989-ben megállapított 50-50 százalékos kvótaarány legitimitását.

Az új választási rendszer

A május 6-án tartott választás egyben a 2017-ben elfogadott új választási rendszer próbájaként is szolgált. Egyfelől csökkentették a választókerületek számát, másfelől egy arányosabb rendszer került bevezetésre, amely a kapott szavazatok arányában osztja fel a mandátumokat – felváltva az eddigi „győztes mindent visz” elvet. Ez elviekben megkönnyíti az új szereplők belépését a politikába (igaz, a mostani választásokon csupán egy független civil képviselő került be a parlamentbe). Ezenfelül egy kétlépcsős szavazást alakítottak ki, amelynek keretében a választópolgárok két szavazatot adnak le. Egyiket egy pártszövetség listájára, a másikat pedig egyéni jelöltre. Szintén újításnak számít, hogy jelen alkalommal a diaszpórában élő, közel 900 000 libanoni állampolgár is szavazati jogot kapott, igaz, csupán 82 965-en éltek a lehetőséggel.

A választási eredmények

A választások legnagyobb vesztesének a Saad Hariri miniszterelnök vezette Jövő Mozgalom (Future Movement) listáját tartják, amely a 2009-es választásokhoz képest a kapott szavazatok csupán kétharmadát szerezte meg, így a  korábbi 32 mandátuma 20-ra csökkent. Ennek ellenére még mindig a Jövő Mozgalom a legerősebb szunnita pártszövetség a parlamentben, amelynek köszönhetően a Szaúd-Arábiával jó viszonyt ápoló Hariri kezdheti meg immáron harmadik ciklusát Libanon miniszterelnökeként.

A legnagyobb növekedést a Keresztény Libanoni Erők (Christian Lebanese Forces) listája érte el, amely közel megduplázva mandátumainak számát, 15 képviselőt delegálhat az országgyűlésbe. Kampányukban a féktelen korrupció felszámolását ígérték.

Május 7-én Haszan Naszr Alláh, a Hezbollah vezetője győzelemként értékelte a szavazás eredményét. Igaz, a Hezbollah csupán eggyel tudta növelni megszerzett mandátumainak számát, a választások másik nagy győztese mégis az általa vezetett pártszövetség, amely 70 mandátummal a parlament legerősebb frakciójává vált. Ez a mandátumszám már lehetővé teszi bármely törvényjavaslat megvétózását.

A Hezbollah

A Hezbollah egy 1982-ben alapított siíta muszlim politikai párt erős katonai szárnnyal és szoros iráni kapcsolatokkal. A szervezet az 1985-ben közétett célkitűzéseiben az Egyesült Államokkal és Izraellel szemben határozta meg magát. Habár az 1989-es, a libanoni polgárháborút lezáró Taif Egyezmény a milíciák leszerelését kérte, a Hezbollah ennek nem tett eleget, mivel a dél-libanoni izraeli megszállás ellen harcoló ellenálló mozgalommá nyilvánította magát. Izrael 2000-ben kivonult Dél-Libanonból, a Hezbollah mégsem oszlott fel, sőt, tovább erősödött. Politikai pártként először 1992-ben szerepelt a választásokon. Az Egyesült Államok és Izrael terrorszervezetként tartja számon, az Európai Unió különválasztja politikai és katonai szárnyának a megítélését, míg Oroszország egy legitim politikai erőként tekint a Hezbollahra. A libanoni belpolitikát megosztó, a szektariánus ellentéteket felkorbácsoló döntés volt a szervezet Bassár el-Aszad melletti beavatkozása a szíriai polgárháborúba. Ez a lépés nem csupán belpolitikai, de külpolitikai jelentőségű is, hiszen a szervezet Izraellel igen feszült viszonyát tovább mélyítette, valamint a nemzetközi színtéren is több támadásnak tette ki magát a szervezet.

Május végén például az ENSZ Főtitkára, Antonio Guterres szólította fel a libanoni kormányt és a fegyveres erőket, hogy tegyenek meg mindet a Hezbollah, a Közel-Kelet legjobban felfegyverzett milíciájának leszerelése érdekében. Kiemelte, hogy a paramilitáris szervezet működése nem csupán a Taif Egyezményt szegi meg, de egy 2004-es ENSZ BT határozatot is, amely szintén az összes libanoni milícia leszerelését írta elő.

A választási eredmény lehetséges hatásai a libanoni-izraeli kapcsolatokra

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a Libanont katonailag domináló Hezbollah politikai győzelme milyen hatással lehet az ország Izraelhez fűződő viszonyára. Az azonban vitán felüli, hogy Irán megerősödése a térségben, valamint a Hezbollah beavatkozása Szíriában igen aggasztja az izraeli vezetést, amelyet a választási győzelem tovább fokozhat.

Az előzetes választási eredmények közzététele után az izraeli oktatási miniszter, a jobboldali Naftali Bennett Twitter bejegyzésében a következőt írta:

„Hezbollah = Libanon
Izrael állam nem fog különbséget tenni a szuverén Libanon állam és a Hezbollah között, és Libanont tekinti felelősnek minden cselekményért, amelyet a területéről követnek el.”

תוצאות הבחירות בלבנון מבססות את תפיסתנו מזה זמן:
חיזבאללה=לבנון
מדינת ישראל לא תבדל בין מדינת לבנון הריבונית לבין חיזבאללה ותראה בלבנון כנושאת באחריות לכל פעולה היוצאת משטחה.

— Naftali Bennett בנט (@naftalibennett) May 7, 2018

Izrael és a Hezbollah közötti frontális háború nem elképzelhetetlen, hiszen már kétszer is fegyveres konfliktusba került egymással a két fél, azonban ez egyelőre nem tűnik valószínűnek. Egyfelől a siíta szervezetnek a szíriai beavatkozása óta a prioritási listájának élén a szíriai kormányerők támogatása áll, és ekképp az Izraellel való konfrontálódás háttérbe szorult. Az izraeli légi csapások pedig Irán megerősödése és a Hezbollahnak küldött fegyverszállítmányok ellen irányulnak; céljuk a szervezet utánpótlásának elvágása szíriai területen, nem pedig a milícia háttérországaként szolgáló Libanon támadása. Ezek az akciók eseti jellegűek és úgy tűnik, mindkét fél figyel arra, hogy egy támadás se eszkalálódjon frontális háborúvá. Azonban azt fontos kiemelni, hogy ez a fajta feszültség a Hezbollah vezette pártlista választási győzelme előtt is fennállt, így a választási eredmény maximum a két fél retorikájára tud hatással lenni, valós változást a kapcsolatukban nem okoz.

Azonban van olyan álláspont is, ami kifejezetten előnyösnek tartja a Hezbollah politikai győzelmét. Libanon politikai stabilitása Izrael érdeke is. Egy virágzó Libanon számára sokkal nagyobb elrettentő erővel bírhat egy esetleges izraeli támadás, mint egy belső viszályokkal, politikai és gazdasági problémákkal küzdő ország számára.

2018. március 30-ától folyamatosan tüntetések zajlanak a Gázai övezet határánál. A tüntetéssorozat kezdetének időpontja szimbolikus, 1976-ban ezen a napon tüntetések zajlottak Izrael-szerte. 1976-ban a kiváltó ok az volt, hogy márciusban 2000 hektár földet koboztak el palesztinoktól, az akkori tüntetések során 6 palesztin életét vesztette. Az idei tüntetéshullám elnevezése „March of Return”, azaz „Visszatérés Menete”. Az eddigi sérültek száma több mint 2700.

A tüntetők fő követelése, hogy a palesztin menekültek és első generációs leszármazottaik, akik a térséget sújtó háborúk miatt kényszerültek elhagyni otthonaikat, visszatérhessenek lakhelyükre. A világban összesen 5 millió főre tehető számuk. Egyharmaduk a környező országokban felállított menekülttáborokban él. A róluk való gondoskodással nem az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR), hanem az ENSZ Segély és Munkaügyi Hivatala a Közel-keleti Palesztin Menekülteknek hivatala (UNRWA) foglalkozik.

Az erőszak a tetőfokát hétfőn, május 14-én érte el. A dátum ismét szimbolikus, egyrészt 1948-ban ezen a napon kiáltották ki Izrael Állam függetlenségét, azóta a Függetlenség Napjaként ünneplik. Palesztin oldalon ez a nap a „Nakba”-ként ismert (katasztrófa), nemzeti gyásznap. Ezen a napon megemlékeznek hazájuk elvesztéséről, és arról a 700.000 emberről, aki az 1948-as háború következtében vált menekültté. Másrészt, idén ezen a napon nyílt meg hivatalosan az USA Jeruzsálembe áthelyezett nagykövetsége, ami kifejezi azt, hogy az USA hivatalosan is Jeruzsálemet ismeri el a zsidó állam fővárosaként. A nemzetközi közösség ugyanis csak Tel-Avivot ismeri el fővárosként, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt területnek tekinti. Jeruzsálem fővárosként való elismerése Donald Trump egyik fő kampányígérete volt 2016-ban. Egy korábban Twitterre posztolt videóban arra hívta fel a figyelmet az elnök, hogy elődjeivel – Bill Clinton, George W. Bush, Barack Obama – ellentétben ezt az ígéretet a gyakorlatban is megvalósítja.

A halálos áldozatok száma hétfő óta elérte a 60-at. Az áldozatok közt van egy 8 hónapos csecsemő, aki belélegzett könnygáz miatt vesztette életét. Danny Danon, Izrael ENSZ-képviselője azt nyilatkozta, hogy a Hamasz a nemzetközi publikumot provokálja, és ők lőnek le ártatlan tüntetőket. Az izraeli hatóságok éles lőszert használnak. Az IDF közölte május 15-én, kedden, hogy a Hamasz által tervezett terrorcselekményt akadályoztak meg. A közlemény szerint a terroristák megpróbáltak átszivárogni a Gázai övezet határán keresztül Izraelbe, de tűzharcba keveredtek az izraeli katonákkal. Ebben az összecsapásban 8 állítólagos terroristával végeztek izraeli katonák. Az áldozatok közül 24 az IDF szerint bizonyítottan terrorista háttérrel rendelkezik.

Az erőszak nemzetközi felháborodást keltett. António Guterres, az ENSZ Főtitkára szerint aggasztó az erőszak eszkalálódása, és mindkét oldalnak fékeznie kell magát a további emberélet-veszteségek elkerülése érdekében. Szokásosan Izrael mellett áll az Egyesült Államok. Raj Shah, a Fehér Ház sajtótitkárának helyettese hétfőn megjegyezte, hogy a tüntetések halálos áldozataiért a Hamasz a felelős, és az így kapott médiafigyelmet igyekszik kihasználni. Recep Tayyip Erdoğan Londonba látogatott, hétfőtől számítva 3 napot tölt Nagy-Britannia fővárosában. Hétfőn a Királyi Külügyi Intézetben tartott beszédében azt mondta, hogy a nagykövetség áthelyezésével az USA elvesztette a közel-keleti közvetítő szerepét. A Bloombergnek adott interjúban az áldozatokért pedig kizárólag Trumpot és Netanjahut nevezte meg felelősként. Erre Twitteren válaszolt Benjamin Netanjahu, aki a Hamasz fő támogatójának nevezte Erdoğant. A török elnök nem sokkal később szintén Twitteren „apartheid-államnak” nevezte Izraelt, ami több mint hatvan éve ártatlan emberek földjét tartja megszállva.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa kedden, május 15-én tárgyalt az ügyről. Az ülés előtt Kuvait fogalmazott meg határozatot, amelyet azonban az Egyesült Államok képviselője, Nikki Haley megvétózott. A határozat nyílt és független vizsgálatot sürgetett, illetve elítélte a békésen tüntető palesztinok gyilkolását. Továbbá felhívta a tagok figyelmét, hogy ne nyissanak diplomáciai missziót Jeruzsálemben. Az ENSZ-ben megfigyelőként résztvevő Palesztina képviselője, Riyad Mansour szerint az izraeli megszállás a konfliktus fő okozója, és minél előbbi lépést sürgetett a civilek gyilkolása ellen. Emberiség elleni bűntettnek nevezte éles lőszer használatát tüntető civilek ellen. Nikki Haley szerint Izrael törvényes és visszafogott magatartást tanúsított.

Idén tavasszal tovább gyűrűzött a botrány az adatlopással vádolt Facebook és Mark Zuckerberg körül. Az adatokkal való jogszerűtlen visszaélés jelenlegi álláspont szerint 87 millió felhasználót érint, de ez a szám folyamatosan növekedhet. Valóban lehallgatja az embereket a Facebook? Milyen lépéseket szorgalmaz Zuckerberg az igen népszerű közösségi oldal kordában tartása végett? Összefoglaló cikk az elmúlt hetek történéseiről. 

2018. áprilisában minden sajtóorgánum, közösségi oldal, médiahálózat Mark Zuckerberg kongresszusi meghallgatását kísérte figyelemmel. A Facebook botrány hátterében egy szervezett, szenzitív felhasználói adatokkal való visszaélés áll, melynek következtében a választások befolyásolását is elérhették politikai elemző szervezetek. 2018. márciusában a brit adatelemző, adatbróker és politikai tanácsadó cég a Cambridge Analytica egykori munkatársa, Christopher Wylie tényfeltáró dokumentumokat nyújtott át a The Guardian folyóiratnak és nyilatkozott a Channel 4 News oknyomozói műsorának. A nyilatkozatokból napvilágot látott az a tény, hogy a Facebook lehetőséget biztosított a Cambridge Analytica számára, hogy egy kvíz alkalmazáson keresztül felhasználók és azok ismerőseik szenzitív adataival éljenek vissza. A legelső beszámolók szerint 270 000 felhasználó adatait kezelték nem megfelelő módon, az azt követő közlemények szerint már 50 millió felhasználóról beszélhetünk. Mindeközben a Facebook hivatalos közleménye szerint nem kevesebb, mint 87 millió személy adatait használták fel jogszerűtlenül. Zuckerberg legutóbbi nyilatkozatában ennél is súlyosabb visszaélésekről beszélt, említése szerint közel kétmilliárd felhasználó publikus adatait adták át különböző harmadik felek részére. Mivel a ”thisisyourdigitallife” nevű appot 270 000 – főleg amerikai – felhasználó telepítette, és a korábbi adatkezelési szabályzatok lehetővé tették, hogy a program fejlesztői hozzáférjenek nem csak közvetlen az alkalmazást telepítők, de azok ismerőseinek adataihoz is, így az érintettek száma folyamatosan növekedhet. A The Guardian szerint a Cambridge Analytica által begyűjtött adatokat először a brexitről szóló népszavazás, illetve a 2016-os amerikai elnökválasztási kampány során használta fel a cég.

A képlet egyszerű, elegendő egy látszólag ártalmatlannak tűnő kvíz, vagy bármely figyelemfelkeltő alkalmazás és egy felhasználó. Ahhoz, hogy az alkalmazás teljes mértékben működhessen, jóvá kell hagyni bizonyos engedélyeket, legyen akár a névjegyzékhez való hozzáférés, vagy a közösségi az ismerős személyek listájához hozzáférés engedélyezése. Az adatlopásokhoz nagy mértékben hozzájárul a felhasználói biztonságtudatosság hiánya, és a legalapvetőbb emberi tényező: a kíváncsiság.

Az eset kapcsán végül 2018. április 11-én Mark Zuckerberget az Egyesült Államok Kongresszusához hívatták, ahol tíz órán keresztül, két napos bontásban kellett vallomást tennie szenátorok és jogászok előtt. A vezérigazgató beismerte, hogy éveken át nyitva hagytak egy kiskaput az adatkezelési szabályzatukban, amely következtében engedélyük és tudtuk nélkül történtek az adatlopások. Beismerő vallomása mellett minden felelősséget magára vállalt és elnézést kért a történtek miatt, majd hozzátette: teljes körűen ki fogják vizsgálni a Cambridge Analytica esetét. Emellett ígéretet tett, hogy a Facebook munkatársai a közeljövőben teljes mértékben törekedni fognak arra, hogy szűrjék az álhíreket, töröljék a kamuprofilokat, megszüntessék a valótlan híreket és gyűlöletkeltő bejegyzéseket terjesztő oldalakat. Az elmúlt hónapban a közösségi oldal monitorozása jóvoltából 135 Facebook és Instagram profilt és 138 Facebook oldalt szüntettek meg, amelyek üzemeltetője az orosz Internet Research Agency volt. Az említett szervezet ún. ”trollgyárként” tevékenykedik, amely során hatást gyakorolnak a politikai folyamatokra és ezáltal beleavatkozhatnak a választásokba. A jogsértő magatartás miatt az amerikai Igazságügyi Minisztérium vádat is emelt a szentpétervári székhelyű céggel szemben.
A kongresszusi meghallgatás második napján Zuckerberg közölte, hogy a magyarországi választások előtt is töröltek valótlan profilokat. Segítségükre egy új, mesterséges intelligenciával ellátott eszköz áll, amelyet a brazil, a mexikói, a pakisztáni és az indiai választások előtt is alkalmaznak majd.

Természetesen nem csak bizonyos elemző, kutató szervezetek rendelkeznek felhasználók adataival, hanem maga a Facebook is. A híres közösségi portál évek óta gyűjti az adatokat jóformán feltűnés nélkül. A #deletefacebook mozgalom és a Cambridge Analytica botrány miatt egyre több felhasználó törli a profilját, és az adatmentési hullám következtében egy nyilvánvaló tényre ismételten fel kell hívni a figyelmet. Abban az esetben, ha az okoskészülékeken a felhasználó jóváhagyja a Facebook számára, hogy a Messenger alkalmazás a telefonszám megadásával hozzáférjen névjegyzékéhez, SMS-eihez, akkor azokat a Facebook folyamatosan rögzíti és nyilvántartja.

Mark Zuckerberg megcáfolta azokat az elméleteket, miszerint a portál okoseszközök és számítógépek kameráin, valamint mikrofonjain keresztül lehallgatná, megfigyelné a felhasználókat. Feltehetőleg a közeljövőben minden figyelem továbbra is a Facebookra fog szegeződni, mivel az Európai Unió személyes adatok védelméről szóló, 2018. május 25-én hatályba lépő GDPR rendelete és a jogszabályban megfogalmazott szankciók is nagy nyomást fognak gyakorolni a közösségi oldal üzemeltetőire. Kérdéses, hogy gazdaságilag ez milyen módon fogja érinteni a céget, illetve, hogy kell-e szankciókra számítani, akár a cég, akár felhasználók körében is? Felvetődik továbbá a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán nemzetközi törekvés, szabályozás az adathalász cégekkel szemben? Problémát jelent, hogy a megszerzett adatokat  social engineering támadásokra is lehet alkalmazni, amely tovább növeli a kibertérben elkövetett bűncselekmények számát.

Az áprilisi események következményeként a Cambridge Analytica 2018.május elsejétől kezdve nem folytatja tovább működését. Közleményük szerint a bezárásának oka az ellene folyó médiahadjárat, amely miatt gyakorlatilag egyetlen ügyfele és beszállítója sem maradt.

Lektorálta: Fekete Csanád

Palesztin-izraeli konfliktus

Kilenc év után újra összeül a Palesztin Nemzeti Tanács

A Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) törvényhozó testülete többek között Izrael elismerésének felfüggesztését tűzte napirendre.  A gyűlés meglehetősen megosztja a palesztin közvéleményt. Az ügy egyesek szerint fordulópontot jelenthet a palesztin politikában, míg mások csupán Mahmoud Abbas elnök politikai játszmájának tartják. A gyűlés legitimációját csökkenti, hogy a Nemzeti Front Palesztina Felszabadításáért párt bojkottálja az eseményt, a Hamasz pedig nem kapott rá meghívást. (angol, Al-Jazeera, 03.28.)

Az izraeli fegyverkereskedelem 41,5%-kal nőtt egy év alatt

A Védelmi Minisztérium által közzétett adatok szerint a 2016-os 6,5 milliárd dolláros fegyverexport 9,2 milliárd dollárra nőtt 2017-ben. Az ágazaton belül a legnagyobb növekedést a rakéták (köztük légvédelmi rakéták) exportja érte el, amely a megelőző évhez képest több mint 70%-os növekedést produkált. Ebben nagy szerepet játszhatott az Indiával kötött 630 millió dolláros, Barak 8 légvédelmi rendszerről kötött szerződés. (angol, The Times of Israel, 05.02.)

Libanon

Új, komplexebb választási rendszer Libanonban

Az új, arányos választási rendszerben a kisebb szereplők is esélyt kapnak a győzelemre a május 6-án tartandó parlamenti választásokon. A változtatások ellenére azonban a szektariánus felosztás továbbra is a politikai rendszer alapja maradt. (angol, Middle East Eye, 05.01.)

Libanoni hadsereg: Izrael elrabolt egy libanoni állampolgárt a határon

A libanoni hadsereg április 28-án, az NNA állami hírügynökségnek adott közleménye szerint, az izraeli határőrség elrabolta Nohad Dalit Shebaa városából (Shebaa hovatartozása vita tárgyát képezi Libanon és Izrael között). Később az izraeli hadsereg megerősítette, hogy rövid időre őrizetbe vett egy határt átlépő asszonyt, azonban még aznap visszatérhetett Libanonba. Az incidens tovább élezheti a feszültséget a szíriai polgárháborúban megerősödött Hezbollah és Izrael között. (angol, Middle East Monitor, 04.29.)

Törökország

Németország az emberi jogokra hivatkozva felfüggeszti a fegyverkereskedelmét Szaúd-Arábiával és Törökországgal

Ha a jogszabályt a Bundestag megszavazza, akkor a törvény visszamenőleges hatállyal szüntetheti meg a fegyverszállításra vonatkozó jogi passzusokat. (angol, Independent, 04. 29.)

Az Európai Bizottság szerint Törökország egyre inkább messzebb kerül uniós csatlakozásától  

A Bizottság jelentése szerint mérhető hanyatlás történt az igazságszolgáltatás, a közigazgatási reform, az alapvető jogok és a véleménynyilvánítás szabadsága területén, mely negatív változtatások miatt jelenleg elképzelhetetlen újabb csatlakozási fejezetek megnyitása. (angol, Politico, 04.14.)

Erdoğan elnök bejelentette, hogy júniusban Törökországban választásokat tartanak

Az elemzők úgy vélik, hogy a választások lebonyolítása Erdoğan azon terveit erősítik, hogy még inkább bebetonozza saját hatalmát. A török gazdaság jól teljesítése elengedhetetlen, hogy az elnök fenntartsa hatalmi pozícióit, így a tavalyi 7,4%-os GDP bővülés igen kecsegtető, azonban a kétszámjegyű infláció és a felgyorsuló államháztartási hiány aggodalomnak is helyt ad. (angol, Politico, 04.18.)

Szíriai konfliktus

Ankarai hármak

A török főváros adott otthont az április elején megrendezett államfői találkozónak, melyen Vlagyimir Putyin orosz, Recep Tayyip Erdoğan török és Hasszán Rohani, iráni elnök vett részt. A találkozó során Szíria és a régió stabilitásának a fenntartása volt a legfőbb kérdés. Kiemelték az orosz és iráni katonai jelenlét fontosságát. Ezzel szemben az Egyesült Államok illegitimnek tekinti az orosz-török-iráni beavatkozást a régióban és az erre irányuló tárgyalásokat is. (angol, IRNA, 04.04.)

„Az együttműködés a győzelem kulcsa” – jelentette ki Javad Zarif, iráni külügyminiszter Moszkvában, utalva Irán és Oroszország stratégiai együttműködésére az Iszlám Állammal szemben. A külügyminiszter kiemelte Törökország szerepét is, ugyanis az asztanai békefolyamat az ankarai vezetés közreműködésével valósulhat meg. Április elején Rohani, iráni elnök megerősítette Irán stratégiai pozíciójának a fontosságát Szíria területén, kiemelve, hogy a béke záloga Szíriában a terrorszervezetek visszaszorítása, valamint új alkotmányos rend kialakítása. (angol, Farsnews, 04.28.)

Síita félhold

„Európa és Amerika közötti bármilyen nukleáris megállapodás érvénytelen” – mondta Ali Shamhani, az Iráni Legfelsőbb Biztonsági Tanács vezetője, egy Szocsiban megrendezett biztonsági konferencián. Továbbá kifejtette, hogy Irán nem fog új atomalkut kötni, valamint bármilyen ponton való módosítása annak, a 2015-ös keretmegállapodás hatályon kívül helyezését és megszűnését vonná maga után. Üdvözölte az Európai Unió erőfeszítéseit, melyek a tárgyalások folytatására irányulnak, viszont hibás lépésnek nevezte az Egyesült Államok kéréseinek kiszolgálását, mert ezzel szerintük Irán érdekeit sértik. (angol, Farsnews, 04.25.)

,,A jemeni helyzetet kizárólag politikai úton lehet megoldani”

Szaúd-Arábia téved, ha azt hiszi, hogy győzhet  Jemenben – véli Javad Zarif, iráni külügyminiszter. Irán első számú diplomatája szerint a szaúdi vezetés elbizakodott és ennek az eredménye a helytelen külpolitikai lépések sorozata. Ebben nagy szerepe van az Egyesült Államok katonai támogatásának, valamint a technikai erőfölénynek. Ugyanakkor aláhúzta, Irán bármikor készen áll a diplomáciai közvetítésre a rijádi vezetés és Jemen között.

Sajtóértesülések szerint Szaúd-Arábia részéről állandóak a légicsapások déli szomszédjával szemben, melynek legfőbb elszenvedője a helyi lakosság. 2015 óta Jemenben van a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája; megközelítőleg 17 000 gyerek halt meg a támadások és járványok során, valamint 22 millió jemeni él embertelen körülmények között. (angol, Farsnews, 04.23.)

Irán kész elkezdeni a fegyvergyártáshoz szükséges urán dúsítását

Négy nap leforgása alatt akár a 20%-os szintet is elérheti az iráni urándúsítás, amennyiben a nagyhatalmak a nukleáris megállapodás elvetése mellett döntenek, jelentette be Ali Akbar Salehi, az Iráni Atomenergiai Szövetség elnöke.

Irán a tavalyi év júliusától a nagyhatalmakkal való egyeztetés során kapott lehetőséget az urándúsító létesítményeinek a helyreállítására, valamint azok fejlesztésére. (angol, Farsnews, 04.21.)

Védelmi megbeszélés Bagdadban

Irakban tárgyalt Amir Hatami tábornok, Irán védelmi minisztere, Othman al-Ghanimi, iraki vezérkari főnök és Faleh al-Fayad, iraki védelmi tanácsadó. A találkozó során kiemelték a két ország között fennálló védelmi kapcsolatot, Hatami tábornok hangsúlyozta: a terrorizmus elleni küzdelem szilárd alapot biztosíthat egy kétoldalú szerződés létrehozásához a két ország között. Egy egységes és integrált Irak újjáépítése a régió biztonsága számára kulcsfontosságú, így kiemelt szerepet kaphat az Iszlám Állammal szembeni küzdelemben. (angol, Farsnews, 04.19.)

Új szint az izraeli-iráni kapcsolatokban

Újabb állomásához érkezett a izraeli és iráni diplomácia mind katonai, mind politikai szempontból azt követően, hogy hétfőn Benjamin Netanjahu, izraeli miniszterelnök bejelentette: több ezer oldalas dokumentum került az izraeli hírszerzés kezébe, mely Irán nukleáris fegyverkezését, az Amad Programot fedi fel – adta hírül a Haaretz izraeli lap.

A Mehr News tudósítása szerint Amir Hatami tábornok, iráni hadügyminiszter, a Malek Ashtar Műszaki Egyetemen tartott beszédében az esetre reagálva hamis vádaknak nevezte az izraeli miniszterelnök kijelentéseit, mely része Donald Trump Iránnal szembeni forgatókönyvének. Kiemelte, Izrael az iszlám forradalom győzelme óta ellensége Iránnak.

A kialakult helyzet új megvilágításba helyezheti a nukleáris megállapodás újratárgyalását – mely két hét múlva lesz esedékes –, valamint dilemma elé állíthatja a Trump-adminisztrációt. (angol, Haaretz, 05.01., Mehr News, 04.30.)

Észak-Afrika

Növekvő feszültség Nyugat-Szaharában

Omar Hilale, Marokkó ENSZ-nagykövete április 2-án panaszt tett a Biztonsági Tanácsnak. A marokkóiak azt kifogásolják, hogy a Marokkó ellen gerillaháborút folytató Polisario Front fegyvereseket küldött a világszervezet által ellenőrzött nyugat-szaharai területekre. Az észak-afrikai ország ENSZ-képviselője gyakorlatilag megismételte Nasser Bourita, marokkói külügyminiszter azon kijelentését, amely szerint a Polisario nyugat-szaharai jelenlétét provokációnak értékelik. Hilale azt is hozzátette, hogy amennyiben a nemzetközi közösség nem lép a kérdésben, úgy Marokkó kénytelen lesz közbeavatkozni. (angol, al-Jazeera, 04.03.)

A líbiai kormány újabb hadművelete az Iszlám Állammal szemben

Április 3-án Fáíz Szarrádzs, a nemzetközi közösség által elismert líbiai kormány miniszterelnöke bejelentette a „Nation’s Storm” névre keresztelt terrorellenes hadműveletet. A katonai fellépés célja, hogy az Iszlám Állam még megmaradt sejtjeitől megtisztítsa Líbia északnyugati területeit. (angol, Libya Herald, 04.04.)

Haftar rejtélyes távolléte

Április 11-én több egymásnak ellentmondó híresztelés jelent meg Khalifa Haftar tábornok egészségi állapotával kapcsolatban. Hugeux Vincent, francia újságíró egy Twitter-bejegyzésében biztos forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a veterán tábornok eszméletét vesztve a párizsi Val-de-Grace katonai korházban fekszik. A Haftar tábornokot támogató Líbiai Nemzeti Hadsereg szóvivője még aznap reagált a tábornok egészségével kapcsolatban felröppent hírekre. A későbbiekben azonban hadsereg szóvivője kénytelen volt elismerni, hogy a tábornok Párizsban van gyógykezelésen. Haftar egészségi állapotát illető különböző pletykáknak a tábornok április 27-i hazatérése vetett véget. (angol, France24, 04.11., France24, 04.19, al-Jazeera, 04.27.)

Sikertelen merénylet Nathouri tábornok ellen

Április 18-án Bengázi mellett robbantásos merényletet kíséreltek meg Abdel-Razeq Nathouri tábornok ellen. A Líbia keleti területeit uraló Líbiai Nemzeti Hadsereg tábornoka sértetlenül megúszta a támadást. Ugyanakkor a robbantás következtében egy ember meghalt, egy pedig megsebesült. A Khalifa Haftar mögött álló Líbiai Nemzeti Hadsereg hároméves ostromot követően is csak a tavalyi évben tudta  fennhatóságát kelet-líbiai városra kiterjeszteni. (angol, al-Jazeera, 04.18.)

A Közel-Kelet és Észak-Afrika hírösszefoglaló szerkesztőségi tagjai: Halasi Gábor (szerkesztő, Észak-Afrika), Shadeh Fadi (Levante), Lázin Áron (Síita félhold, szíriai konfliktus), Banos Benjámin (Törökország).

Biztonság a Közel-Keleten néven tartott Szakkollégiumi Estet 2018. április 26-án a Biztonságpolitikai Szakkollégium Napkelet Világa műhelye.  A szakestnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Oktatási épülete adott otthont. Az est során három előadás keretében kerültek bemutatásra a tágabb értelemben vett Közel-Kelet biztonsági és gazdasági kihívásai.

Az estet Halasi Gábor nyitotta Az Európai Unió szerepe a líbiai válságkezelésben című előadásával. A prezentáció első részében az előadó bemutatta azokat a körülményeket, amelyek kiemelten fontossá teszik az Unió számára az észak-afrikai állam gyors és sikeres stabilizációját. Előadásában Gábor kiemelten foglakozott Líbia szerepvel a Földközi-tenger középső szakaszát érintő migrációt illetően. Ezt követően ismertette a líbiai kőolaj- és földgázkitermelés nagyságát, illetve azt, hogyan alakult ez a Kaddáfi-rendszer összeomlásától napjainkig. Az előadó kiemelte, hogy az óriási szénhidrogén készletekkel rendelkező Líbia rendkívül fontos szerepet tudna betölteni az EU energiahordozókkal történő ellátásában. Az előadás kitért arra is, hogy az Unió közvetlen szomszédságában lévő országban megjelenő különböző szélsőséges iszlamista szervezetek milyen veszélyforrásokkal járnak. Záró gondolatokként Gábor elmondta, hogy az Európai Unió – a 2011-es Kaddáfi-ellenes megmozdulások kezdetétől egészen napjainkig – milyen módon próbál segítséget nyújtani az ország belpolitikai stabilitásának a megteremtése és a migrációs nyomás csökkentése érdekében.

Halasi Gábor előadása közben.

Az est második előadójaként Shadeh Fadi mutatta be Ciszjordánia gazdaságbiztonsága című előadását. Az előadó először átfogóan ismertette Palesztina Izrael Állam megszületése előtti történetét. Prezentációjában kiemelte – a térség későbbi sorsa szempontjából – az olyan fontos eseményeket, mint a Balfour-nyilatkozat, a McMahon-Huszein levélváltás vagy a San Remo-i konferencia. Ezt követően bemutatásra kerültek az Izrael megalapításától napjainkig terjedő időszak politikai történései; többek között a hatnapos háború, az oslói folyamat, illetve a Gázai-övezetben a Hamasz felemelkedése. Fadi röviden ismertette a Ciszjordánia területeket irányitó Palesztin Nemzeti Hatóság belpolitikai helyzetét is. Végezetül Ciszjordánia gazdasági helyzetének a jellemzésére került sor: az előadó a terület legfrisseb gazdasági adatai mellett szemléltette a Ciszjordániának a zsidó államal szemben fennálló erős gazdasági függését.

Shadeh Fadi beszél Ciszjordánia gazdaságbiztonságáról.

Az estet Lázin Áron Új Perzsa Birodalom, Irán helye a nap alatt című előadás zárta. Áron bemutatójában részletesen kitért az Iráni Iszlám Köztársaságnak a régióban betöltött egyedi szerepére; kiemelve a perzsa nemzettudatott és a síitizmust. Majd az ország politikai rendszerének az átfogó ismertetése következett: előadónk többek között bemutatta Ali Hámenei ajatollahnak és a Forradalmi Gárdának az iráni politikai életre gyakorolt szerepét. Az ország belpolitikai rendszerének az ismertetését követően a perzsa állam külpolitikájának a vizsgálata következett. Előadónk itt részletesen ismertette Irán olyan, a térség biztonságát befolyásoló manővereit, mint a libanoni Hezbollah támogatása, vagy a Szaúd-Arábiával vívott proxy háborúit, illetve kitért az országnak az új amerikai adminisztrációval fennálló fagyos kapcsolataira is.

Lázin Áron előadása zárta az estet.

Képek: Szabó Orsolya Réka

EU és Szíria: Brüsszel II nemzetközi konferencia  

Április 14-én Federicha Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közleményt adott ki, amelyben ismertette az Európai Uniónak a jelenlegi szíriai helyzettel kapcsolatos álláspontját. A nyilatkozatban a főképviselő kifejezte az Unió ismételt rosszallását a vegyifegyver-támadással kapcsolatban. A támadásra adott amerikai, brit és francia légicsapásokkal kapcsolatban Mogherini kifejtette, hogy az Unió tájékoztatást kapott a légicsapásokban részt vevő államoktól, amelyben megerősítették, hogy a beavatkozások célja, hogy megakadályozzák a civilek ellen irányuló újbóli vegyifegyver-támadásokat. A főképviselő megerősítette, hogy az Unió minden olyan erőfeszítést támogatni fog, amely arra irányul, hogy a vegyi fegyverek használatát megelőzzék; ennek érdekében az EU felszólítja az államokat – kiemelten Oroszországot és Iránt –, hogy vessék be befolyásukat annak érdekében, hogy a jövőben hasonló események ne ismétlődhessenek meg. Az Európai Unió felszólítja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy a válság megoldása érdekében vegyenek részt az Egyesült Nemzetek Szervezete által kezdeményezett békefolyamatban.

Április 24-én és 25-én második alkalommal tartották Brüsszelben “Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű konferenciát – válaszul a továbbra is húzódó szíriai polgárháborúra. Több mint 80-an delegáció – köztük 57 ország, 10 regionális szervezet és 19 ENSZ-ügynökség képviselői – vett részt az Európai Unió és az Egyesült Nemzetek Szervezete által társelnökölt konferencián. Az EU nevében Federica Mogherini, kül-és biztonságpolitikai főképviselő szólalt fel, aki elmondta, hogy  az Európai Unió továbbra is a politikai megoldást tekinti a jövőbeni szíriai rendezés alapjának, ezért kulcsfontoságúnak tartja az ENSZ által kezdeményezett békefolyamat támogatását. Beszédében Mogherini külön kiemelte az ENSZ rendkívüli szíriai megbízottjának, Staffan de Mistura-nak a folyamatban betöltött szerepét. Kifejtette, hogy az EU az ENSZ-diplomatát tarja a békéltető tárgyalások egyetlen legitim vezetőjnek, és az Unió továbbra is támogatni fogja a svéd diplomata béke érdekében hozott erőfeszítéseit.

A konferencia résztvevői humanitárius támogatásról is döntöttek: az idei évben 3,5 milliárd euróval járulnak hozzá a szíriai emberek és a szomszédos országok megsegítéséhez. 2019-2020-ra eddig 2,7 milliárd euró felajánlást érkezett. 

http://biztonsagpolitika.hu/wp-content/uploads/2018/05/118963-2-Supporting_the_future_of__Syria_and_region-Highlights_PRV.mp4

Összefoglaló a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” konferenciáról. Forrás: europa.eu

Április közlemények, intézményi beszámolók

A jemeni polgárháború áldozatainak a megsegítése érdekében tartottak április 3-án donorkonferenciát Genfben. A rendezvényen résztvevő Európai Unió 107,5 millió euró támogatást ajánlott fel a polgárháború sújtotta ország civil lakosságának a megsegítésére. Az Unió a harcok 2015-ös kirobbanása óta 438,2 millió euróval támogatta a belső harcok által feldúlt közel-keleti országot.

Április 16-án az Európai Unió Tanácsa következtetéseket fogadott el a vegyi leszerelésről és a nonproliferációról, hogy előkészítse a 2018. november 21-e és 30-a között Hágában megrendezésre kerülő vegyifegyver-tilalmi egyezmény felülvizsgálatát célzó konferenciát. Az egyezmény tárgya a vegyi fegyverek kifejlesztésének, gyártásának, felhalmozásának és használatának tilalma, valamint a vegyi fegyverek megsemmisítése. A Tanács a következtetésekben felhívta a figyelmet arra, hogy az Európai Unió kiáll a vegyi fegyverek globális szintű teljes tilalmáért és felszámolásáért, és szigorúan elítéli a vegyi fegyverek használatát az alkalmazás körülményeitől függetlenül.

Az Európai Bizottság április 17-én elfogadta éves bővítési csomagját, beleértve hét egyéni jelentést, melyben értékelte az EU bővítési politikájának végrehajtását. A Bizottság javasolta, hogy Albániával és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kezdjen csatlakozási tárgyalásokat a Tanács. Macedónia és Albánia esetében is kulcsfontosságúnak ítélte a megkezdett reformok folytatását. Federica Mogherini, kül- és biztonságpolitikai főképviselő szerint a tárgyalások megkezdése az egész nyugat-balkáni régió számára nagy előrelépést jelentene. Johannes Hahn, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos ugyanakkor hangsúlyozta, hogy hiába jelent ez a kezdeményezés jelentős lépést, továbbra is fennállnak hiányosságok Albániában és Macedóniában egyaránt; javítani kell a jogállamiság helyzetén, küzdeni kell a korrupció és a szervezett bűnözés ellen, hatékonyabbá kell tenni az igazságszolgáltatás és a közigazgatás működését, valamint erősíteni kell a gazdaságot ahhoz, hogy a jövőben teljes jogú tagállamokká válhassanak. A Bizottság szakpolitikai és összpontosított pénzügyi támogatást ígért a reformtörekvések megvalósításához.

Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető és Mun Dzse In, dél-koreai elnök rendkívüli találkozójára reagálva április 27-én Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője közeleményt adott ki. A nyilatkozatban kifejti, hogy az Unió kész támogatni a két koreai vezető azon felhívását, hogy a nemzetközi közösség támogassa a félsziget nukleáris leszerelését. Moghereni továbbá hozátette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak (KNDK) a rakétaprogram fejlesztésének a leszerelését is bele kell foglalnia a megállapodásba. Az EU nagy várakozásokkal néz  a tervezett USA-KNDK találkozó elé.

Az Európai Unió kül-és biztonságpolitikai főképviselője április 30-án közleményben reagált Benjámín Netanjáhú azon bejelentésére, hogy az izraeli titkosszolgálatoknak bizonyítékai vannak arra, hogy Irán a 2015-ös atomalku megkötését követően is folytatta nukleáris fegyver fejlesztését. Az Európai Unió nevében Mogherini kifejtette, hogy meg kell vizsgálni a Netanjáhú által nyilvánosságra hozott bizonyítékokat. Azonban azt is hozzátette, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) feladata az atomalku felügyelete, ezért főképvisellő hivatkozott is az IAEA legfrissebb jelentésre, amely szerint az Iráni Iszlám Köztársaság betartja a 2015-ös az Átfogó Cselekvési Programban lefektetett kötelezettségeit.

Szankciók

Az Európai Unió átültette az uniós jogba az ENSZ BT bizottsága által március 30-án, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) ellen bevezetett szankcióit. Így egy személy és 21 szervezet került be abba a jegyzékbe, melyben a KNDK-val kapcsolatos korlázó intézkedések találhatók. A szankciók utazási tilalmat és vagyonieszköz-befagyasztást jelentenek.

A Tanács áprilisban további négy személyt vett fel a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal kapcsolatos uniós jegyzékébe, melynek hatálya alá esnek azok a személyek és szervezetek, akikkel szemben az Unió korlátozó intézkedéseket alkalmaz. A szankciók utazási tilalomat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik. A felvett négy személy “olyan megtévesztő pénzügyi gyakorlatok kivitelezésében vett részt, amelyek valószínűleg hozzájárultak a KNDK nukleáris tevékenységekkel, ballisztikus rakétákkal, illetve egyéb tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos programjaihoz.” A személyek mellett az Unió 9 szervezet vagyoni eszközeit is befagyasztotta.

Az iráni súlyos emberi jogi jogsértésekre válaszul a Tanács 2019. április 13-ig meghosszabbította az Iránnal szembeni korlátozó intézkedéseket. A szankciók 82 személyre és egy szervezetre vonatkozó utazási tilalmat, és a vagyoni eszközeik befagyasztását jelentenek, illetve kiterjednek olyan termékek Iránba történő exportjára, melyek felhasználhatók belső elnyomás céljára vagy a távközlés figyelésére. A korlátozó intézkedések 2011 óta vannak hatályban.

BREXIT

A Brexit-tárgyalások áprilisban az Európai Unió és az Egyesült Királyság között a jövőbeni kereskedelmi megállapodás körüli vitákkal teltek. Michel Barnier, az Unió főtárgyalója április 23-án nyilatkozatában elmondta, hogy az EU a lehető legszorosabb kapcsolatot szeretné megtartani az Egyesült Királysággal a kilépés után is. Ebbe a kereskedelmen túl beletartozik a belügyi, valamint a biztonság- és védelempolitikai együttműködés is. Továbbá kifejezte, hogy az Unió ajánlata “már az asztalon van”, de nyitottak a brit igényekre, amint azok megfogalmazásra kerülnek.

A nagyfokú rugalmasság ellenére az Unió továbbra sem enged a négy alapszabadság – áru, személyek, tőke, szolgáltatások szabad áramlásának – egységességéből, valamint az ír-északír határ kérdésében sem. Utóbbi kapcsán április 30-án Írországban tartott beszéde során a Barnier ismét kihangsúlyozta, hogy nem lehet szigorú határellenőrzés – úgynevezett “kemény határ” – az ír-északír határon, bármilyen formát öltsön is a Kilépési Megállapodás. Ennek a biztosítéknak a garantálása mellett Theresa May brit miniszterelnök is kiállt.

A brit kormánynak a kereskedelem kapcsán azonban más elképzelései vannak, mint az Uniónak. Míg az EU a vámunióban maradást támogatná, addig Theresa May több ízben kijelentette, hogy az Egyesült Királyság el kívánja hagyni azt, és a továbbiakban egy szabadkereskedelmi megállapodás keretei között folytatná a kereskedelmet az Unióval. A brit döntéshozók megosztottak az ügyben. A kormány álláspontját támogatók amellett érvelnek, hogy ha az ország maradna a vámunióban, akkor elveszítené függetlenségét a kereskedelmi döntéshozatal terén; nem dönthetne önállóan harmadik országgal való kereskedelmi kapcsolatokról. Ezzel szemben a Mayt bírálók legfőbb érve a vámunióban maradás mellett az, hogy az eddig is a britek előnyére vált, és a kilépés túlbonyolítaná és lelassítaná a kereskedelmet az EU-val. A britek megosztottsága egyes EP képviselők szerint ellehetetleníti a megállapodás létrejöttét az októberi Európai Tanács ülésig, ami azzal fenyeget, hogy nem születik meg a megállapodás időben, 2019 márciusa előtt.

Április 27-én megvalósult a harmadik Korea-közi csúcstalálkozó, ezt követően május végén az Egyesült Államok tárgyal a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Hszi Csin-ping, kínai elnökkel folytatott márciusi egyeztetését követően Kim Dzsong Un, észak-koreai vezető bejelentette atomfegyver-mentesítés iránti teljes elköteleződését. Milyen indokok és körülmények vezettek az enyhüléshez? Megszülethet-e a koreai háborút lezáró békeszerződés?

Az észak-koreai „mosoly offenzíva”

Kim Dzsong Un, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (továbbiakban KNDK) vezetője, újévi beszédében még nukleáris rakéta indításával fenyegette meg az Egyesült Államokat. A Koreai-félsziget helyzete háború kirobbanásával fenyegetett, Kim azonban a közelgő phjoncshangi téli olimpia kapcsán azt is megfogalmazta, hogy nyitott bármilyen egyeztetésre Dél- Koreával, legyen az a kormány, az ellenzék vagy akár magánszemélyek. Észak-Korea ezen lépése mögött több elemző is a Koreai Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között fennálló katonai szövetség meggyengítési kísérletét vélte felfedezni. A konstruktív hozzáállás azonban a dél-koreai belpolitikai helyzet változásával hozható párhuzamba. 2017 májusában a felfüggesztett konzervatív Pak Gün Hje elnökasszonyt a liberális értékeket képviselő Mun Dzse In váltotta fel hivatalában. Az új elnök központi kérdésként kezelte a Phenjanhoz fűződő viszony békés rendezését és az együttműködés lehetőségét, így ebbe az irányába való nyitás politikai érdeke is egyben.

A dél-koreai baloldal hagyományosan is a félsziget egyesítése mellett és a kapcsolatok rendezése iránt köteleződött el, a legutóbbi politikai ciklusuk alatt került sor az úgy nevezett „Napfény politika” meghirdetésére. Ezen program során került megvalósításra 2004-ben a keszongi ipartelep létesítése Észak-Koreában, ahol összesen 123, főként dél-koreai vállalat (pl.: Hyundai) foglalkoztatott megközelítőleg 40 ezer észak-koreai munkást. Az ipari park a KNDK egyik legmeghatározóbb bevételi forrása volt 2016 februárjáig. A kedvező Korea-közi kapcsolat akár a telep újranyitását is előremozdíthatja.

A 2018-as phjongcshangi téli olimpián több gesztust is tett egymás felé a két Korea: egy zászló alatt vonultak fel sportolóik és közös női jégkorong-válogatottal vettek részt a versenyen. A megközelítőleg 500 főt számláló, sportolókból, szurkolókból és magas rangú tisztségviselőkből álló észak- koreai delegációnak kapcsolatépítési célja is volt.

Kép forrása: https://www.japantimes.co.jp/sports/2018/02/15/olympics/winter-olympics/

Észak Korea további informális lépéseket is tett annak érdekében, hogy a lehető legelőnyösebb képet mutassa magáról a nemzetközi eseményen: válogatott szépségű, párthű, professzionális női szurkolótábora jelent meg a közönség soraiban. Buzdító dalaik egyes értelmezésben az egységes Koreáról is szólhattak. A mosoly offenzíva fontos eleme az egyesítés melletti elköteleződés megjelenítése.

A formális közös megjelenés mellett a megnyitó ünnepsége adott lehetőséget a magas politikai beosztású észak-koreai küldötteknek, Kim Jong Namnak, volt külügyminiszternek, aki jelenleg a Legfelsőbb Népi Gyűlés Elnöke, valamint a pártfőtitkár húgának és bizalmasának, Kim Jo Dzsongnak arra, hogy átadják a Phenjanba szóló meghívót Mun Dzse In elnöknek a tiszteletükre rendezett fogadáson. Egyes elemzők és sajtóorgánumok e politikai és diplomáciai lépések sorozatát nevezték az észak-koreai „mosoly offenzívának”.

Kép forrása: http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/kim-yo-jong-wishes-for-closer-ties

A képen Kim Jo Dzsong (balra), Mun Jae In (középen) és Kim Jong Nam (jobbra) látható az elnöki fogadás előtt február 10-én. A háttérben a Koreai-félsziget térképét és egy kínai kalligráfiát láthatunk, amelynek jelentése „kölcsönös megértés”.

Március 5-én Mun Dzse In elnököt Csung Ej Jong, a dél-koreai nemzetbiztonsági hivatal vezetője – posztja az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadójának feleltethető meg –  és Szu Hun az Angibu (a dél-koreai nemzetbiztonsági szolgálat vezetője)  képviselte Phenjanban. Mun távolmaradását azzal indokolta, hogy akkor áll módjában tárgyalni, ha megfelelőek lesznek a nemzetközi körülmények. Ez abban mutatkozik meg, hogy az ország katonai érdekei az USA-hoz kötik, míg belső piaca (a legnagyobb bevételt hozó Samsung és Hyundai vállalat által) Kína kereskedelmétől függ. Dél-Korea politikája ezért a koreai válsághelyzet rendezésében két ellentétes oldalt képviselő nagyhatalom szerepvállalásától is függ. Az egyeztetés legfőbb kérdésének a félsziget nukleáris mentesítése tekinthető, amely iránt Kim elköteleződését fejezte ki (habár ekkor még a Dél-Koreában állomásozó amerikai katonák kivonásának feltételéhez kötötte), így a tárgyaló delegáció egy kétoldalú csúcstalálkozó terveivel tért vissza Dél-Koreába. Ezzel párhuzamosan Csung Ej Dzsong Washingtonban átadta Kim Dzsong Un tárgyalási meghívását Donald Trumpnak, amelyet az Egyesült Államok elnöke elfogadott.  A Korea-közi találkozót semlegesnek tekinthető határmenti területen rendezik meg, Panmindzson városában. A helyszín szimbolikus jelentőséggel bír, 1953-ban itt kötötték meg a két ország közti, jelenleg is hatályban lévő tűzszüneti megállapodást. Fontos leszögezni, hogy a két Korea egyesülése még a jelenlegi diplomáciai enyhülés ellenére sem valószínű. A korábbi évekhez hasonlóan, a két ország között humanitárius segélyszállítmányok küldésére (Koreai Köztársaság Egyesítési Minisztériuma) vagy gazdasági együttműködésre lehet kilátás a jövőben. Ennek realitásait azonban csak az április 27-re tervezett Korea-közi csúcstalálkozó után lehet elemezni.

A jelen események fényében a „mosoly offenzíva” tekinthető az USA-val való tárgyalások megvalósításához szükséges első lépésnek; vagyis meggyőzni Dél-Koreát a közvetítői szerep vállalásáról. Mindezzel a phenjani vezetés célja államuk nemzetközi elismerése, ugyanis a hivatalos állami ideológia, a dzsúcse, az ország vezetőit nagy jelentőségű népért tett eredményei nyomán idealizálja. A béke megkötése általi legitimációval Kim Dzsong Un olyan tekintélyre tehet szert, amely az államalapító Kim Ir Szen elismertségéhez hasonló.  Ez azért kulcsfontosságú, mert az észak-koreai társadalmat is meghatározza a távol-keleti kultúrkör azon jellemzője, amely a magasabb rangúak és az idősebbek tiszteletén alapszik; a fiatal vezető így biztosíthatja hatalmát az országon belül.

A két országrész közti kapcsolat helyreállítása azonban nem csupán másodlagos cél Észak-Korea szempontjából. Phenjannak szüksége lehet Szöul támogatására az ENSZ Közgyűlésében, hogy meggyőzze a tagállamokat arról, a katonai fenyegetettség csökkenésével a Biztonsági Tanács gazdasági szankciókról szóló határozatait érdemes lehet hatályon kívül helyezni. Észak-Korea alapítása óta viseli a kereskedelmének korlátozására vonatkozó terheket, a szankciók fokozatos feloldása így nem a legmeghatározóbb gazdasági érdeke. Amit a nyomás és diplomáciai korlátozások enyhítésével elérni kíván az az, hogy meginduljon az ország nemzetközi integrációja, amely kaput nyit a Világbank és az Ázsiai Fejlesztési Bank pénzügyi forrásai felé.

Az április 27-i Korea-közi csúcstalálkozó is az egyesítés szimbolikájának megfelelően volt koreografálva. A két vezető a közös határszakasz felett átnyúlva fogott kezet először, majd Mun átinvitálta Kimet Dél-Koreába. Az ifjabb vezető ezt követően (feltehetően nem volt benne az eredeti forgatókönyvben) megkérte Munt, hogy északi oldalon is fogjanak kezet, amely a kölcsönösséget és az egyenlőséget hangsúlyozta diplomáciai szempontból a két országrész között. A tárgyalás helyszínéül szolgáló Béke Házához vezető úton Csoszon-dinasztia korabeli (az egységes Korea történelmi virágkoraként tekintenek erre az időszakra) katonai egyenruhát viselő díszőrség állt. A csúcstalálkozó során a mindkét oldalon tapasztalt tiszteletadás és a háború lezárására való törekvés életre hívta a két Korea közti diplomáciai kapcsolat további kiszélesítését: a háború során szétválasztott családok ismét találkozhatnak az észak-koreai határ mentén elhelyezkedő Keszong városában. A demilitarizált zóna északi oldalán egy dél-koreai, kvázi nagykövetségként is funkcionáló kirendeltség létesül, valamint Mun a közeljövőben Phenjanba látogat, ezzel megkezdve a legfelsőbb szinten kiépülő bilateriális kapcsolat létesítését Észak-Koreával.

Kép forrása: https://tribune.com.pk/story/1696339

A tárgyalást előkészítő dél-koreai diplomaták és szervezők a legapróbb részletekig ügyeltek az egység és egyenrangúság kifejezésére a tárgyalóterem díszleteiben is: a falon látható képen a a két országrész legmagasabb hegyei láthatóak, a Pektu-hegy (É) és a  Halla-hegy (D). Az asztal pontos átmérője 2018 cm, illetve a két vezető székének háttámláján az egységes Koreai-félsziget térképét jelenítették meg.

A csúcstalálkozón kiadott közös nyilatkozatban két fontos előrelépés is szerepel a koreai háború lezárásához. Elsőként Észak-Korea ígéretet tett a teljes nukleáris leszerelésre, amelynek részleteit is tisztázták, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) ellenőrei felügyelhetik a fegyverek megsemmisítését. Phenjan továbbá kijelentette, hogy más nemzetek megfigyelőit is fogadják Észak-Koreában. A második kulcsfontosságú eredmény, amely rögzítésre került a nyilatkozatban, hogy a két országrész elkötelezte magát a koreai háború lezárása mellett. A békeszerződés megkötéséhez azonban a jelenleg hatályos tűzszüneti megállapodást aláíró Egyesült Államok és Kína ellenjegyzése is szükséges lesz.

A Kim-Hszi „nem hivatalos” csúcstalálkozó

Kép forrása: https://www.38north.org/2018/04/ysun040318/

Észak-Korea szempontjából az ENSZ szankciós politikájának egyértelmű kulcsszereplője a Hszi Csin-ping vezette Kínai Népköztársaság. Amennyiben a KNDK vissza akarja szerezni legnagyobb gazdasági partnerétől származó bevételi forrásait (az úgynevezett Kínai-KNDK gazdasági kapcsolat) vagy támogatását keresni a szankciós nyomás enyhítéséhez, hogy ezáltal megnyíljon előtte a nemzetközi integráció lehetősége, elengedhetetlen, hogy a két vezető egyeztessen. Emellett Kína nemzetközi és regionális hatalmi pozíciója is indokolttá teszi Peking politikai-diplomáciai támogatásának megnyerését a közelgő Dél-Korea és USA csúcstalálkozó során. Lehet-e ez a diplomáciai manőver az USA és Kína geopolitikai érdekeinek egymás ellen való kijátszására tett sikeres kísérlet, amellyel Kim saját tárgyalási lehetőségeinek körét akarja kiszélesíteni és biztosabbá tenni?

Az Észak-Korea által kiváltott katonai fenyegetés a rezsim egyetlen szövetségesét, Kínát is hátrányosan érintette geostratégiai szempontból. Az Egyesült Államok katonai kirendeltségei és regionális partnerei védelme érdekében olyan légvédelmi rendszereket telepített (Japánba további, az AEGIS rakétavédelmi rendszerhez tartozó Patriot ütegeket és Dél-Koreába a THAAD rakétaelhárító rendszereket), amely Kína katonai képességeit is korlátozza. A Kelet-Kínai-tenger és szigetei egyfajta természetes védvonalat adnak Kína partmenti, gazdaságilag legfejlettebb városai számára, mint Shanghaj vagy Hong-Kong. Az úgynevezett első szigetlánc alkotta védelmi vonal eleme a Koreai-félsziget, Tajvan és a Fülöp-szigetek. Kína geopolitikai és geostratégiai érdekeinek meghatározó eleme a félsziget megosztottsága is. Észak-Korea földrajzi elhelyezkedésével, valamint az USA régión belüli katonai-politikai ellenpólusaként egyfajta ütközőállamként választja el Kínát a Dél-Koreában állomásoztatott amerikai katonáktól és harceszközeiktől. Ezen felül a fokozott amerikai jelenlét hátráltatja Kínát a Dél-Kínai tenger szigetvitái rendezésében, illetve a komolyabb nemzetközi szerepvállalásban és gazdasági befolyásának kiszélesítésében is.

Kép forrása: http://mil.qianlong.com/2017/0925/2056350.shtml

A március 8-án bejelentett Trump-Kim csúcs annak a lehetőségét hordozta magában, hogy a felek megegyezhetnek olyan USA által biztosított garanciák elfogadásában, amellyel megvalósulhat Észak-Korea nukleáris mentesítése és hadseregének leszerelése, azonban a rakétavédelmi rendszerek (amelyeket a KNDK katonai fenyegetése miatt telepítettek) továbbra is Japánban és Dél-Koreában maradhatnak, hátráltatva ezzel Kína katonai képességeit, anélkül, hogy Peking képviselhette volna érdekeit.

Megjelenik a Koreai-félsziget konfliktusának rendezésében a politikai dimenzió is, miszerint Kína saját régiójában kimaradhat a válsághelyzet rendezéséből, lépéshátrányba kerülve az USA-val szemben. Kínának tehát minél előbb egyeztetnie kell Észak- Koreával a tárgyalások lehetséges opcióiról. A fent leírt diplomáciai lépéskényszert Észak-Korea idézte elő, azonban Hszi Csin-ping  március 25-én informális találkozóra hívta Kim Dzsong Unt, megadva annak látszatát, hogy Kínának meghatározó befolyása van a phenjani rezsimre, amely mint „útmutatásért” járul Pekingbe a közelgő csúcstalálkozók előtt.  Valójában a két nagyhatalom érdekeinek kijátszásával hozta magát jobb tárgyalási helyzetbe az észak-koreai vezető. Ebből a nézőpontból vizsgálva a tavaszi eseményeket: Kim Dzsong Un már az Egyesült Államokkal tervezett csúcstalálkozó előtt személyesen egyeztetett az amerikaiak egy közeli szövetségesével a régión belül, és egy globális kihívójával is.

A Kim-Hszi találkozó eredményéről egyik fél sem hozott nyilvánosságra pontos információkat. Azonban a közös sajtótájékoztatón Kim ismét ígéretet tett a nukleáris és rakétakísérletek felfüggesztésére a Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal való tárgyalások megvalósulásáig, és előrevetítette annak a lehetőségét, hogy Phenjanban amerikai nagykövetséget hozzanak létre a csúcstalálkozót követően. Az észak-koreai vezető azt is hangsúlyozta, hogy amennyiben megfelelő biztonsági garanciákat és kompenzációt kapnak az Egyesült Államoktól, nem indokolt a nukleáris elrettentő képességeik fenntartása.   Kim Dzsong Un nyilatkozatát elődei, Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il végakarata iránti elköteleződésével indokolta.

1972 júliusában az amerikai–észak-koreai kapcsolat javulásával Li Hu Rak, a dél-koreai titkosszolgálat (Angibu) vezetője Phenjanba látogatott, hogy tárgyalásokba kezdjen Kim Ir Szennel. A felek megállapodást kötöttek a két országrész jövőbeli békés egyesítésének feltételeiről. 1991-ben Kim Dzsong Il vezetése alatt megszületett a Korea-közi megállapodás az úgynevezett “Napfény Politika” keretein belül a félsziget nukleáris mentesítéséről, miután az USA kivonta taktikai atomfegyvereit a térségből. A KNDK 2002-ben lépett ki az Atomsorompó-szerződésből, azóta összesen 6 kísérleti atomrobbantást hajtott végre, 2017 szeptemberében hidrogénbombával. A korábbi vezetők politikai lépései, lefektetett elvei iránti elköteleződés az észak-koreai hivatalos állami ideológia, a dzsúcse alaptéziseire és a konfuciánus kultúrkör idősek iránti tisztelet-központúságára vezethető vissza.

A Trump-Kim csúcs lehetőségei

Észak-Korea legfontosabb célja az államalakulatának legitim, nemzetközi elismerése a koreai háborút (1950-1953) lezáró béke megkötésével. Az USA azért megkerülhetetlen a két országrész jogállásának rendezésében, mert az 1953-ban Észak-Koreába bevonuló ENSZ csapatokat az Egyesült Államok vezette, és a létrejött tűzszüneti megállapodást is az amerikai fél jegyezte ellen. Ezért a KNDK-nak mind katonai, mind diplomáciai értelemben egyenrangú félként kell részt vennie az USA-val szemben a közelgő tárgyaláson.  Kim egyrészt tömegpusztító fegyvereinek létével, másrészt azzal a diplomáciai megerősítéssel hozhatta magát az USA-val egyenrangú pozícióba, miszerint legitim állam vezetőjeként kezelik Kínában és Dél-Koreában.

Ebben az esetben azonban az ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéta) technológia kifejlesztése és az atomprogram véghezvitele nem csupán egy tárgyalási alap szerepét töltötte be. A KNDK-nak ki kellett zárnia annak a lehetőségét, hogy az Egyesült Államok fontolóra vehesse a katonai beavatkozást. (Ez a régió magas népsűrűsége miatt egyébként sem volt reális opció, valamint a háború hosszú évtizedekre instabillá tehetné a kelet-ázsiai térséget.) A katonai elrettentő képesség kifejlesztése egyben gazdasági érdeke is volt az országnak („byungjin” politika, amely céljában ötvözi a gazdasági és katonai fejlődést), ugyanis ezzel okafogyottá vált a hagyományos hadászati eszközök fenntartása. Ehhez párosult a Kim-rezsim agresszív külpolitikai kommunikációja által keltett nyomásgyakorlás, amellyel egyértelművé tette, hogy bármikor képes és hajlandó tömegpusztító fegyvereinek bevetésére. E mögött az a sajátos észak-koreai tárgyalástechnikai elem mutatkozik meg, miszerint minél nagyobb a diplomáciai feszültség médiában való megjelenítése és a válság háborúvá eszkalálódásának veszélye, annál magasabb nemzetközi fórumon tárgyalják a megosztott félsziget ügyét, nevezetesen a KNDK békeszerződéssel történő legitimálását.

A tény, hogy Donald Trump amerikai elnök részt vesz majd egy kétoldalú tárgyaláson Kim Dzsong Unnal, már önmagában is legitimációs forrás lehet. Ezért Phenjan akkor is nyer, ha a tárgyalás első körben érdemi döntés nélkül zárulna, míg az Egyesült Államokon rendkívül nagy a nemzetközi nyomás, hogy végső célként megvalósítsa a rezsim teljes denuklearizációját. Az Egyesült Államok (és korábban Kína) ilyen módon biztosított védelmi garanciája okán 2018. április 21-én Kim Dzsong Un bejelentette a Punggje-Ri kísérleti atomrobbantásokhoz használt telephelyének bezárását, valamint atom- és rakétaprogramjának beszüntetését.

A teljes fegyverarzenál ellenőrzött megsemmisítése azonban évekig is elhúzódhat, és azt is figyelembe kell venni, hogy a hegyvidékben gazdag észak-koreai táj kifejezetten alkalmas titkos katonai bázisok és fegyverraktárak létesítésére és fenntartására.  Mindenesetre a Korea-közi csúcstalálkozón bejelentett (2018. április 27.) nemzetközi nukleáris non-proliferációhoz való ismételt csatlakozás egy olyan lépést jelent az északiak részéről, amely megkönnyíti a közelgő bilaterális egyeztetésen a békekötés megvalósulását. A tárgyalást azonban bonyolítják az áprilisi fejlemények szankciós politikára gyakorolt hatásai. A katonai fenyegetettség már nem áll fent, így nehéz lesz Kínát továbbra is a kereskedelem korlátozásában érdekeltté tenni, ugyanis az ország adja az észak-koreai export 93%-át (1.7 millió dollár bevételi kiesés 2017-ben) és az import 88%-át (3.6 millió dollár kiesés). Emellett a KNDK jogosan követelheti külföldi bankszámláik befagyasztásának feloldását. Mindez alátámasztja Kim Dzsong Un április végi bejelentését az észak-koreai politikai irányváltása kapcsán, amely fő célja immár egyedül a gazdasági fejlődés.

Az Egyesült Államoknak belpolitikai szempontból meg kell felelnie az Otto Warmbier halála kapcsán kialakult közvélemény nyomásának. Meghatározó lesz tehát az egyeztetés során a KNDK-ban raboskodó amerikai állampolgárok szabadon bocsájtása is. A japán miniszterelnök, Abe Shinzó is elkötelezett a 70-es években elrabolt, közel 100 japán állampolgár megváltása mellett. A japán érdekek azonban egy speciális helyzetbe hozzák a tokiói vezetést, miszerint a katonai fenyegetettség csökkenése a jelenleg politikai célként kitűzött alkotmánymódosítás és hadseregreform indokoltságát visszavetik. A jelenlegi miniszterelnök, Abe Shinzó így presztízsveszteséggel számolhat. Emellett a második világháborús vereségének következtében a japán gyarmati függés jóvátételeként Japánt kárpótlás megfizetésére kötelezték Dél-Koreával szemben. A kárpótlás kedvezményezettje azonban az esetlegesen elismert KNDK is lehet, mivel ugyanúgy elszenvedte a japán megszállást. Ennélfogva Japán gazdasági érdeke is, hogy a békeszerződés megkötését követően ilyen követelés ne állhasson fent Észak-Korea részéről.

/Lektorálta: Bartók András/

Partnerkapcsolatok

2018. április 03. – A NATO segíti az ukrán hadsereg amputált tagjait (Rácz-Nagy Judit)

A NATO egy két éves program keretén belül rehabilitációs gyógyászati képzéseket támogat, mellyel az ukrán hadsereg amputált tagjainak felépülését segíti elő. A rehabilitációkat a Prosthetic and Orthotic (P&A) Institute látja el, amelyet a Szövetség alapított egy külön, Ukrajna részére fenntartott alapítványi vagyonból. Az intézkedésre azért is volt szükség, mivel a csonkított személyek száma az elmúlt évek folyamán, az ukrajnai harcok hatására rohamosan megnőtt. A programban a Harkivi Egyetem (KNURE), a Német Rehabilitációs Tudományi Iskola, és Ukrajna Szociálpolitikai és Oktatási és Tudományos Minisztériuma vesz részt. Hosszútávú cél, hogy a megvalósuló képzések alapképzésként (BA) és mesterképzésként (MA) mind szakmailag, mind nemzetközileg elismertek legyenek. A szakorvosi rehabilitációs folyamatok támogatása és képzése egy kulcsfontosságú, gyakorlatban is megvalósuló együttműködést eredményez a NATO és Ukrajna közt. 2015 óta több mint 500 sebesült katona és 2000 praktizáló orvos profitálhatott a NATO által nyújtott orvosi rehabilitációkat érintő Trust Fund alapítvány szolgáltatásaiból.

2018. április 04. – 69 éves a NATO (Petróczki Márk)

Jens Stoltenberg főtitkár Ottawában ünnepelte a NATO 69. évfordulóját. Mint mondta, a Szövetség garantálja a békét, biztosít biztonságot és akadályoz meg konfliktusokat.

2018. április 13. – Kiemelt ügy a hibrid hadviselés elleni védekezés és reagálás a NATO tagországokban (Lendvai Tünde)

Rose Gottemoeller, a NATO helyettes főtitkára a kijevi Biztonsági Fórumon elismerően nyilatkozott az ukrán biztonsági reformok előrehaladásáról, valamint kiemelte az ország hibrid hadviseléssel szemben szerzett tapasztalatok megosztásának fontosságát a NATO tagállamokkal. A fórumon bemutatásra kerültek a Szövetség hibrid és aszimmetrikus fenyegetések ellen tett elrettentő és védelmi lépései, továbbá előrevetítették, hogy a jövőben fontos sarokpont lesz a hasonló kihívásokkal szembeni készültség növelése és támadásokra reagáló képességek fejlesztése. A főtitkárhelyettes beszédében elmarasztalta Oroszországot a nemzetközi jog elleni vétségeiért, majd ennek kapcsán fogadta Ukrajna szolidaritását a NATO tagállamai felé a Salisbury gyilkossági kísérlet ügyében. Kétnapos kijevi látogatása során Gottemoeller találkozott az Európai és Euroatlanti Integrációért felelős miniszterelnök-helyettessel, Ivanna Klimpus-Cincadze-vel, a helyettes védelmi miniszterrel, Anatolij Petrenkóval, valamit az ukrán külügyminiszterrel, Pavlo Klimkinnal.

2018. április 14. – A NATO a szíriai vegyifegyver-ellenes csapásról (Mészár Kata)

Az  Észak-atlanti Tanács keretén belül az USA, Franciaország és az Egyesült Királyság tájékoztatta a NATO-tagországokat az általuk április 14-én végrehajtott közös katonai fellépésről.  Indokként azt a tekintélyes információmennyiséget nevezték meg, amely arra utal, hogy a szíriai rezsim felelős az április 7-én civilek ellen elkövetett támadásért Doumaiban. A Szövetségesek teljes körű támogatásukat fejezték ki a végrehajtott légicsapást illetően, melynek célja volt a szíriai kormányzat elrettentése a jövőbeni vegyi fegyverrel történő támadásoktól saját polgárai ellen. A NATO- tagországok utólag bánják, hogy az ENSZ BT 2235 (2015) számú határozata alapján létrehozott közös vizsgálati mechanizmus, mely a vegyi támadások előkészítőinek azonosítását segíti elő, nem került megújításra 2017-ben. Emellett ismételten és határozottan elmarasztalta a fegyvernem folyamatos használatát a hatalmon lévő vezetőség által, melyet már 2011 óta, a konfliktus kirobbanásának kezdetétől fogva alkalmaz a polgári lakosságon, többszörös felszólítás ellenére és a nemzetközi normákat és határozatokat áthágva. Kiemelték, hogy a helyzet mielőbbi megoldására van szükség, mely érdekében az ENSZ lépéseit minden lehetséges módon segítik.  Emellett felszólítják az Aszad-párti országokat, név szerint Oroszországot, hogy biztosítsák a rezsim konstruktív részvételét a szembenállás felszámolásában.

2018. április 27. – Az új amerikai külügyminiszter a 2%-os cél fontossága mellett szólalt fel (Sánta György)

Az Amerikai Egyesült Államok újdonsült külügyminisztere, Mike Pompeo volt CIA igazgató az első hivatalosan is hivatalban töltött napját Brüsszelben, a NATO Főhadiszálláson töltötte. Látogatása során Pompeo nyomatékosította a NATO által elvárt, GDP-ben mért 2%-os ráköltést a hadseregre. A külügyminiszter kijelentette, hogy 2024-ig jó lenne, ha minden tagállam elérné ezt a célt, továbbá elvárja, hogy a költségvetés 20%-a felszerelés modernizálására menjen el.

Az Egyesült Államok nem először fejezi ki aggodalmát és buzdítja a szövetségeseit arra, hogy növeljék a védelmi kiadásaikat, hiszen nem egy kulcsfontosságú NATO tagállam jelentősen az elvárt szint alatt költ a honvédelemre, ilyen Németország is, ahol jelenleg a GDP 1,24%-át költik a Bundeswehr-re és 2021-ig ezt maximum 1,25%-ra hajlandóak megemelni.
Pompeo kijelentette, hogy a terhet közösen kell viselni és a NATO-t együtt kell felkészíteni az új kihívásokra és fenyegetésekre, amelyek között a terrorizmus is jelen van.
A NATO többi tagállama és Jens Stoltenberg főtitkár is pozitívan fagadta Pompeo érkezését és örültek annak, hogy képviseli az amerikai álláspontokat, amely azt is jelképezi, hogy az USA-nak milyen fontos a NATO.

A pénteki külügyminiszteri találkozón többek között olyan témák lettek még megtárgyalva, mint a Szripál-mérgezés, az április 14-i amerikai-francia-brit rakétatámadás Szíria ellen és az “orosz agresszió”.

Műveletek

2018. április 18. – A baltikumi légi rendészet vezetését Portugália veszi át (Petróczki Márk)

A baltikumi légi rendészet a baltikumi NATO-tagállamok légtérvédelmét látja el, amit májustól Portugália fog vezetni. A portugálok 4 F-16M-es vadászgépet fognak Litvániába telepíteni. Portugália mellett Franciaország és Spanyolország is részt vesz a légtérvédelemben, ők 4, illetve 6 vadászgépet telepítenek a Baltikumba.

2018. április 19. – NATO segíti az iraki erőket a gépjármű-fenntartási készségek megerősítésében (Szabó Orsolya Réka)

Iraki katonai oktatók fejlesztették fenntartói készségeiket a szovjet időkből maradt gépjárműveken a NATO segítségével. 2018. április 17-én sikeresen befejezték képzésüket a Taji katonai bázison, Bagdad mellett. Tizenkét oktatót képeztek ki egy lengyel vezetésű kiképzőegység széleskörű, több hónapos programjában, melynek a fókusza a BMP-1 és T-72 páncélozott járművek karbantartása és javítása volt. A Lengyel Kiképző Egység parancsnoka, Pawel Piecyk ezredes szerint a kiválasztott tizenkét oktató nagyban segíteni fogja az Iraki Biztonsági Erőket (IBE). Ez volt az első harmadik fázisbeli iraki kiképzési modul, melynek lényege az „oktasd az oktatót” elv, ami nagyban segítheti az IBE önállósodását és fejlődését. Hassan Hillel Al-Maliki vezérőrnagy, a Védelmi Minisztérium Fenntartási Osztályának igazgatója rávilágított a NATO kiképzésének fontosságára az IBE esetében, hogy milyen jelentős fejlődésen ment keresztül és a jövőben is együtt szeretnének működni. Az oklevélátadó ünnepségen képviseltette magát a NATO, az Iraki Védelmi Minisztérium, az ISIS elleni globális koalíció, Szlovákia és az USA iraki nagykövetsége is. A NATO 2016-ban kezdte meg kiképzői munkáját Irakban, az iraki kormányzat kérésére.

2018. április 23-27. – A NATO nagyszabású nemzetközi kibervédelmi gyakorlatot tartott (Lendvai Tünde)

A NATO Kibervédelmi Kiválósági Központjának (NATO Cooperative Cyber Defence Centre of Excellence) szervezésében került megrendezésre az éves “Locked Shields” elnevezésű, ötnapos kibervédelmi gyakorlat. A valós idejű szimuláció során a kritikus infrastruktúra védelmét,  továbbá az egyes tagállamok információs hálózatainak működését tesztelik folyamatos kibertámadások modellezésével. A gyakorlaton NATO Kommunikációs és Információs Ügynökségének (NCIA) 30 fős csapata, valamint 30 állam közel 1000 szakértője vett részt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium két tagja is részt vett a 2018. április 19-én Varsóban megrendezett hallgatói tudományos konferencián.

Az esemény helyszínéül a Varsói Katonai Műszaki Akadémia (Wojskowa Akademia Techniczna, WAT) szolgált. A napjaink biztonsági kihívásait és az azokra adható válaszokat bemutató konferencia nem csupán az előadók kutatásainak prezentálására adott kiváló lehetőséget, de megteremtett egy olyan platformot is, amelyen a WAT és a BSZK hallgatói kötetlen beszélgetésekkel, személyes kapcsolatok kialakításával is erősítették a határokon átívelő együttműködést.

A Szakkollégiumot két hallgatónk képviselte: Németh Ferenc, aki a Balkán energiabiztonságáról tartott előadást, valamint Shadeh Fadi, aki Ciszjordánia gazdaságbiztonsági kihívásait ismertette.

A konferencia, valamint hallgatóink kiutazása és költségeinek fedezése nem valósulhatott volna meg a WAT Magiszterek Védegyletének támogatása nélkül.

A globális terror ellenes háborúban az USA egyik legfőbb szövetségese továbbra is az Egyesült Királyság. Az utóbbi évek merényletei, valamint Oroszország lépései megmutatták, hogy a szigetország katonai feladatai korántsem értek véget a világban.

Az Egyesült Királyság és partnerei nagymértékben hozzájárulnak különböző régiók biztonságának és stabilitásának a fejlesztéséhez a NATO, valamint az ENSZ misszióin belül. Jelen cikkemben megvizsgálom azokat a főbb országokat/régiókat, ahol a szigetország jelenléte kiemelkedően fontos. Brit katonák jelenleg számos helyen teljesítenek szolgálatot, mint Afganisztán, Irak, valamint Afrika több állama, ahol helytállásuk mindig elismerésre méltó volt.

Afganisztán: A brit jelenlét a 2001. szeptember 11-i események után kezdődött meg a közép ázsiai országban a Harrick hadművelettel, ugyanis az menedékként szolgált a terrortámadásokat kivitelező al-Káida terrorszervezet számára. Brit szárazföldi csapatok kerültek bevetésre a NATO keretében lezajló többnemzetiségű ISAF misszió során, melyben a brit katonák feladata az al-Káida és tálib vezetők kiiktatása és a régió stabilizálása volt. Ez a feladat máig sem ért véget a szigetország katonái számára. A kezdeti, támadó jellegű műveleteket mára felváltotta az afgán erők kiképzése, valamint azok harci cselekményekben való támogatása. Kabuli támaszpontjával az Egyesült Királyság továbbá szerepet vállal az állam infrastruktúrájának, oktatásának és gazdaságának helyreállításában és fejlesztésében. Az eredeti 9500 főt számláló állomány jelentős része hazatért ugyan, de munkájukat folytatják a Yorkshire Regiment, valamint a Royal Artillery szakképzett katonái.

Forrás: https://www.army.mod.uk

Irak: A brit csapatok Irak 2003-as inváziójával kezdték meg küldetésüket a Szaddám Husszein által uralt országban. Akkor – ahogy jelenleg is –, az Egyesült Királyság egy nemzetközi koalíció kereteiben hajtott végre műveleteket. Jelenleg 67 országgal karöltve harcolnak az Iszlám Állam terrorszervezet ellen, amely harcok végső célja a szervezet kiszorítása Irakból. Jelenleg 1400 hivatásos és civil személlyel vesznek részt a terror elleni globális háború ezen szakaszában, amelyben komoly sikereket értek el. Ezek között megemlítendő, hogy az Iszlám Állam területének 50%-át vesztette el olyan műveletekben, amelyek brit haderőhöz köthetők, valamint nagymértékben sikerült gátat szabni a szervezet toborzó tevékenységének. A brit hadsereg egyik fő célja az országban található kurd és iraki erők kiképzése, valamint eszközökkel történő ellátása, ugyanakkor harci cselekményeket is vállaltak több csatában (pl. Ramadi, Rutbah, Hit, Fallujah, Qayyarah és Moszul). Jelenleg a Mercian Regiment és a Rifles teljesít szolgálatot a térségben.

Afrika: A legtöbb anyaországon kívül tartózkodó brit katona jelenleg az afrikai kontinens olyan országaiban található, mint Kenya és Nigéria, ahol számos feladatkörben vesznek részt. 2017-től kezdve a brit hadsereg több rövid időtartamú katonai művelet hajtott végre a különböző afrikai nemzeti hivatásos szervezetek megsegítésére, hogy azok önállóan legyenek képesek reagálni a különböző biztonsági kihívásokra. Az Egyesült Királyság Afrikában is felveszi a harcot a globális terrorizmus ellen régiós szövetségeseivel, továbbá az ENSZ-szel karöltve járul hozzá a stabilitás kiépítéséhez békefenntartó missziók során (Dél-Szudán és Szomália). Afrika egyik további súlyos problémája az orvvadászat. Ez okból kifolyólag a brit hadsereg oktatási célú feladatokat lát el a különböző országok fegyveres parkőr állományának kiképzésére. Az afrikai kiképzési tevékenységhez meg kell említeni a BATUK (British Army Training Unit Kenya) csoportot, amely 200 km-re Nairobitól található. A jelenleg 100 fővel működő egység hamarosan egy 280 fős erősítéssel fog bővülni. A BATUK feladata kenyai katonák feladatokra való felkészítése közvetlenül bevetéseik előtt. Afrikában számos ezred katonái vannak jelen, mint pl. a Royal Engineers.

Baltikum: Az orosz lépésekre reagálva a NATO jelenlétét erősíti a balti országokban az Enhanced Forward Presence művelet során, így britek kerültek bevetésére különböző hadgyakorlatokon. A szigetország katonái vezető szerepet látnak el a műveletben, egy többnemzeti harccsoport keretében 2017 óta Észtországban. A misszió célja az euro-atlanti kapcsolatok erősítése, valamint a régió biztonságának elősegítésével szövetségeseink segítése és a potenciális fenyegetések elhárítása. E cél elérésére az Egyesült Királyság folyamatos rotációval, 800 fővel vesz részt dán, francia és észt katonák közreműködésével. Észtországban jelenleg a Royal Welsh Regiment gyalogosai tevékenykednek. Az észt műveletekkel összeköthetően van jelen Lengyelországban 150 fővel a Light Cavalry Squadron amely jelenleg a Második Amerikai Lovas Ezred parancsnoksága alá tartozik. Hasonlóan, mint Afrikában, ebben a kötelékben is több egység katonái vesznek részt pl. Royal Military Police és Intelligence Corps.

Összegzés: Mindezekből látszik, hogy a korábbi gyarmattartó birodalom még mindig fontos szerepet játszik a világ biztonságának színpadán. Az Egyesült Királyság komolyan veszi a NATO-ból adódó kötelezettségeit és ennek fényében támogatja szövetségeseit szerte a világon. Jelen korunk terrorista akciói pedig még jobban megerősítik a tényt, hogy Őfelsége Hadereje továbbra is a globális terror ellenes háború egyik fontos résztvevője marad.

Kína közelmúltbéli űrtevékenységét látva az Egyesült Államok hadseregén belül felfedezhető egy nyugtalanság, és egy törekvés jelenlegi előnyük megóvására. Habár a kínai űrprogram katonai oldala nagymértékben titkos, semmiféle ok nincs arra, hogy a folyamatban lévő amerikai fejlesztéseket látva saját fejlesztéseiket leállítsák, vagy szándékosan visszafogják. Természetesen adott esetben a források átcsoportosításáról, vagy a prioritások megváltozásáról lehet szó. Ám ha nem is növelik az űrprogram százalékos részesedését a költségvetésben, amíg a GDP nő, addig a források is bővülni fognak. Ez a legjobb esetben is egy feszültségforrás lesz az Egyesült Államok és Kína között.

Az Egyesült Államok egyik legfontosabb egysége, a légierő alá tartozó Air Force Space Command, vagyis a Légierő Űrparancsnoksága. Vezetője 2016 novemberéig John Hyten tábornok volt. A szélesebb közvélemény akkor ismerkedhetett meg vele, mikor rendhagyó módon a „60 minutes” hírműsor interjút készített vele, és ebben kijelentette az Egyesült Államok mindent megtesz világűrbéli előnyének megőrzésére.

John Hyten tábornok

Emellett Kínát nevezte meg fő fenyegetésként, valamint megerősítette az Egyesült Államok már pályára állított más műholdakat megfigyelő műholdakat. Az Air Force Space Command vezetését John “Jay” Raymond tábornoknak adta át. Mindketten hangsúlyozzák a Kína jelentette növekvő fenyegetést, és a világűr stratégiai fontosságát. Kiemelik, a világűr immár hadműveleti terület lehet, s fel kell készülni a világűrbe telepített eszközök védelmére. Jelenleg az Egyesült Államok hadereje nagymértékben támaszkodik ezen eszközökre, de éppen emiatt ezen eszközök semlegesítése komoly csapást jelentene. A Légierő ezért igyekszik kiépíteni egy olyan beszerzési és utánpótlási rendszert, ami képes lehet gyorsan pótolni az elvesztett eszközöket.

Hyten tábornok a stratégiai parancsnokság (Strategic Command – STRATCOM) vezetését vette át. Ezen minőségében a szövetségesekkel való szorosabb együttműködést, és a kínai agressziót megakadályozó elrettentés fontosságát hangsúlyozza. Valóban agresszióról beszélhetünk?

Afelől nincs kétség, hogy Kína ugyanúgy lehetséges hadszíntérnek tekinti a világűrt, mint más államok. S nagyon is tisztában vannak azzal, hogy az Egyesült Államok, főleg annak légiereje, meg kívánja őrizni vezető helyét a világűrben is. Emiatt egy konfliktus esetén bizonyosan űrbéli műveleteket, vagy az űrbéli eszközöket aktívan használó hadműveleteket is végrehajtanának. Így logikus módon felmerül, hogy miképpen lehetne ezeket a képességeket fokozni, megőrizni, vagy elpusztítani.

Kína 2015 végén megalakította a Zhànlüè zhīyuán bùduì-t (kínai: 战略支援部队, angol: Strategic Support Force, SSF), vagyis a Stratégiai Támogató Egységet. Ennek feladata az elektronikus hadviselés területe, illetve a kibertérben és a világűrben végrehajtott műveletek összehangolása és kivitelezése. A 2015-ös kiadású Kína katonai stratégiájára vonatkozó fehér könyv, a világűrt és a kiberteret, mint új stratégiai magaslatokat nevezi meg. Mindkettőt a kritikus területek közé sorolja, ahol a nemzetközi vetélkedés egyre fokozottabb. Azonban ez nem valódi agresszió, egyszerűen a képességek fejlesztése, amelynek mértéke az Egyesült Államok előnyét csökkenti.

Ez az előny azonban továbbra is jelen van. Ha csak az anyagi vonzatát nézzük, az OECD becslése szerint 2013-ban az Egyesült Államok teljes űrre fordított költségvetése, beleértve a védelmi kiadásokat és a NASA-t is, körülbelül 40 milliárd dollár volt. Ez nagyobb, mint bármely más országé. Kína kiadásait megközelítőleg 10 milliárd dollárra becsülték ugyanabban az évben. Habár ez azóta bizonyosan emelkedett, az amerikai költségvetést még így sem éri el.

Az Egyesült Államokban az anyagi erőforrásokat érintő diskurzus mellett, van egy élénk vita arról is, hogy milyen szervezeti átalakításokat kellene végrehajtani. Az egyik közelmúltban felvetett javaslat szerint, létre kellene hozni egy új fegyvernemet az amerikai haderőn belül, ami csak a világűrrel foglalkozna. Ez lenne a Space Corps. Még ezen javaslat ellenzői is elismerték, hogy jelenleg túl sok szervezet osztozik az űrrel kapcsolatos erőforrásokon, és a struktúra átláthatatlan, rossz hatásfokkal működik. A javaslatot végül elvetették, de a kérdés közel sem került végleges lezárásra, több képviselő továbbra is napirenden tartaná az ügyet. Donald Trump elnök egy beszédében ugyanezt az ötletet felvetette, de többen megkérdőjelezik ennek komolyságát. Ugyanebben a beszédben említette a Marsra való visszatérést is, amivel szemben ugyancsak több szkeptikus vélemény elhangzott.

Donald Trump 2018. március 13-ai beszéde

A Pentagon mindenesetre reagált, és egy a Kongresszusnak küldött jelentés szerint felmerült egy Űrparancsnokság létrehozása, ami összefogná a jelenlegi erőket, de önálló fegyvernemet nem képezne.

Azt mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthetjük, hogy mind méretében, mind fejlettségében az amerikai űrprogram még mindig a legelső a világon. Azonban kiterjedtsége miatt a fenntartás olyan költségeket emészt fel, amely egy kisebb, de sokkal fókuszáltabban működő, a fejlesztésre többet költő űrprogram számára lehetőséget ad a felzárkózásra.

A Kínai Népköztársaság űrbéli tevékenységét több állami intézményen, illetve vállalaton keresztül bonyolítja le. Az erősödő űrbéli aktivitás nem csak az ország gazdasági erejét demonstrálja, de egyben az űrtechnológiai duális felhasználhatósága miatt a katonai képességekre is következtetni enged. Elég csak arra gondolnunk, hogy a legtöbb űrprogram a nukleáris töltetek hordozására alkalmas hordozórakéták fejlesztéséből nőtt ki. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezen cikkünkben két jelenséget fogunk megemlíteni, és kimutatni összefüggésüket a katonai szférával.

Kína az első kínai űrhajós sikeres útja, az első űrséta és az űrállomások megépítése mellett jelentősen növelte egyre fejlettebb műholdjainak számát. A saját fejlesztésű Běidǒu (kínai: 北斗) navigációs rendszer előnyei megegyeznek az amerikai GPS előnyeivel. Mondani sem kell ez mind katonai, mind gazdasági vonalon óriási előrelépést jelent Kína számára. Ha figyelembe vesszük a 2018-as februári, illetve márciusi sikeres indításokat, 2000 óta Kína eddig 31 Běidǒu műholdat állított pályára. Igaz ezek közül néhány csak tesztelésre szolgált és már nem működőképes. Ha a hálózat tejesen kiépül, 35 műhold fogja alkotni.

A műholdak megnövekedett száma azonban magával hozza azok nyomkövetésének és irányításának feladatát is. Ezen okból Kína, akárcsak más űrhatalmak, a világ számos pontján létesített támaszpontokat. A Global Security hat hajót tart számon, amelyek ezt a feladatot a világ tengerein el tudják látni. Kína területén telepített bázisokon kívül, a külföldi állomások száma is megnövekedett. A 2000-es évek elején a csendes-óceáni Kiribati Köztársaságban telepítettek egyet, illetve Namíbiában is létesült egy 2001 júliusában. Előbbi esetében felmerült a gyanú, hogy esetleg a közelben lévő Marshall-szigetek lévő amerikai rakétakísérleteket megfigyelésére is szolgál. Állítólag az Egyesült Államok két F-16-os vadászgépe alacsony magasságban átrepült az állomás felett, nyíltan kifejezve ezzel nemtetszését. A következő parlamenti választásokat Anote Tong nyerte meg, aki egyik első intézkedésével elismerte a tajvani kormányt. Emiatt a pekingi vezetés 2003 novemberében megszakította a diplomáciai kapcsolatokat, és az állomás azonnali megszüntetése mellett döntött, továbbá mindenféle segélyezési- és fejlesztési programot beszüntetett. Az elnököt 2007 októberében újraválasztották.

A későbbiekben Kína folytatta ezen bázisok telepítését. A namíbiaihoz hasonló, korlátozott kapacitású létesítményekkel rendelkezik még Pakisztánban és Kenyában. Azonban Kubában és Argentínában lényegesen nagyobb hatásfokkal rendelkező állomások vannak, mozgatható parabola antennákkal. Az Egyesült Államok gyanakodva fogadta ezeket a fejleményeket. Az argentínai bázis létesítését a helyi parlamentben is komoly vita előzte meg. Az ellenzék szerint nem szabadott volna átadni Kínának az adott területet minimális fizetségért cserébe. A kormány azzal válaszolt, hogy az ESA is létesített hasonló bázist az országban. Egyes elemzők szerint ettől függetlenül ez a bázis kiválóan alkalmas más országok műholdjainak megfigyelésére is. A mozgatható két antenna könnyedén be tud fogni egyes műholdakat, valamint földrajzi elhelyezkedése lehetővé teszi az Egyesült Államok keleti partjait kiszolgáló műholdak megfigyelését. Magyarán hiába az elvileg civil felhasználási terület, ezen képességek egyben katonai képességek is.

A QUESS műhold és a földi állomás lézeres kommunikációja

Azonban Kína nem csak mások eredményeit másolja. Remek példa erre a kvantum kommunikáció területén elért eredmények sorozata. Kiépítettek egy olyan rendszert, amelyen Peking és Sanghaj képes kódolt üzeneteket küldeni. A kódolás a kvantum összefonódás jelenségén alapul. Ez a kódolási eljárás jelen ismereteink szerint nem törhető fel. A rendszer kezdeti stádiumban van, és a kódolt adatok száloptikás közvetítés esetén szükségesek reléállomások is. Ebből a Peking-Sanghaj vonalon 32 található. A relék helyettesíthetők egy műholddal is, s pontosan ezt tette Kína. A kutatással foglalkozó Zhōngguó kōngjiān jìshù yánjiū yuàn (kínai: 中国空间技术研究院, angol: China Academy of Space Technology – CAST) építette meg az első kvantum kommunikációs műholdat. Sikeres indítására 2016. augusztus 16-án került sor, s azóta alacsony Föld körüli pályán (angol: Low Earth Orbit – LEO) kering, így képes közvetítőként működni földi állomások között. A műhold a kínai filozófusról, Mòzǐ-ról kapta a nevét (kínai: 墨子). Angol nyelvterületen a latin névváltozat után Micius-nak nevezik. Tudományos neve Liàngzǐ kēxué shíyàn wèixīng (kínai: 量子科学实验卫星), szó szerint: kvantum tudományos kísérleti műhold. A műhold egy nemzetközi tudományos program része is egyben, amely a világűrt is bevonja a kvantum kísérletekbe. Angol nevén Quantum Experiments at Space Scale – QUESS. A programon belül fontos szerepet játszik az Ausztriában, pontosabban Grazban található vevőállomás. 2017. szeptember 29-én sikerült egy videokonferenciát is lebonyolítani, ami ezzel az új technológiával kötötte össze a kínai és az osztrák kollégákat. A kísérlet során felhasználtak 280 kilométernyi földi optikai kábelt is, de ettől függetlenül az áthidalt távolság 7600 km volt. Az eddigi eredmények és a jövőben tervezett kísérletek mind abba az irányba mutatnak, hogy a kriptográfia, a hírszerzés és a katonai kommunikáció egy új korszaka kezdődött el. Így a kvantumfizikával és annak gyakorlati alkalmazásával összefüggő hírek kiemelt figyelmet érdemelnek.