Biztonságpolitika.hu

2017. december 6-án Bartók András senior szakkollégista tartott előadást ,,Kínai védelempolitika, reformok, haderőfejlesztés, a ’80-as évektől napjainkig” címmel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében, az esemény a Biztonságpolitikai Szakkollégium ,,Szakkollégiumi Esték” című előadássorozatának keretében került megrendezésre. András a szakkollégiumi tagsága mellett az NKE Hadtudományi Doktori Iskola harmadéves hallgatója, az NKE Ludovika KÖFOP programjában résztvevő kutató, illetve az egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Diplomácia tanszékének oktatója.

Az előadás célja a fegyverrendszerek bemutatásán túl a kínai védelempolitika alakulásának történelmi áttekintése volt, az elmúlt négy (valójában inkább három) évtizedre és a vezetői generációváltásokra fókuszálva. Az előadás elején András bemutatta a kínai hadsereg ‘Join the Army – Become the Power of China’ c. toborzó videóját, mely kellően megalapozta a nézőközönség hangulatát, hisz ízelítőt kaphattunk a kínai fegyverrendszerekből és a fiatalokat célzó, csatlakozásra buzdító propagandisztikus üzenetekből egyaránt. Az előadás három fő rész köré épült fel: először általánosságban beszélt a kínai védelempolitikáról, az erőkivetítési stratégiáról és annak globális megítéléséről. A nemzetközi közvélemény két csoportra osztható: az egyik a pozitívabb és bizakodóbb csoport (‘panda huggers’), akik elsősorban a kínai kultúra lenyűgöző mivoltát hangsúlyozzák, rájuk érzékelhető hatást gyakorol a kínai soft power. A másik csoport (‘dragonslayers’) a soft power helyett inkább a hard powerre fókuszál, sokkal inkább veszélyesnek találja a kínai fegyverkezést és a transzparencia hiányát. Nehéz átlátni, hogy jelenleg pontosan hogyan áll a kínai fegyverrendszerek – és általánosságban véve a haderő – fejlesztése, még akkor is, ha kétévente kiadnak egy hivatalos védelmi fehér könyvet, ez ugyanis nem más nagyhatalmak védelmi dokumantumaihoz hasonló strukturált rendszert követ. . Annyit sejthetünk, hogy bár Kína komoly előrelépéseket tett mind általánosan a modernizáció, mind az erőkivetítési képességek terén, a logisztikai háttértámogatásban még komoly elmaradások vannak az Egyesült Államok, vagy Oroszország haderejéhez képest, ezen a területen jelentős fejlődésre van szükség. A jövő kérdése, hogy a kínai erőkivetítés mennyire lesz hasonlítható az amerikai és orosz haderőhöz, milyen fokig terjed majd ki a gyorsreagálású erők akciórádiusza.

András ezt követően a Kínai Kommunista Párt főtitkárainak jól szakaszolható programjait és fókuszát ismertette. Teng Hsziao-ping egyik fő programja volt a hadsereg és a védelempolitika modernizációja, ez utóbbit 1978-ban, a KKP Központi Bizottságának 3. plenáris ülésén hirdette ki. 1979 és 1987 között a Teng vezette Kína – Mao népi háborúja helyett –  a békeidőre rendezkedett be, ekkor vált külpolitikai doktrínává az erősségek és képességek elrejtése a lehetőségek kihasználása és a gazdasági növekedés érdekében. 1989-re viszont Kína gazdasági megerősödése automatikusan emelte a kínai védelempolitika színvonalát, elősegítette a komolyabb katonai reform ügyét. Teng Hsziao-ping az 1982-es alkotmánya igyekezett megerősíteni a haderő feletti civil kontrollt, melynek központi eleme két testület: a KKP Központi Katonai Bizottsága és a KNK Központi Katonai Bizottsága. A két testület tagjai között ma is szembetűnő átfedés van, tagjai alkotják az ország legfelsőbb katonai vezetését. Ezzel szemben a KNK Nemzetvédelmi Minisztériuma más államok védelmi minisztériumaihoz képest inkább kissé reprezentatív jelentőségű, elsődleges feladata a külföldi védelmi minisztériumokkal való kapcsolattartás.

Csiang Cö-min idejéből a tajvani krízist (1995-96) emelhetjük ki, amikor Kína ballisztikus rakétákat lőtt ki Tajvan irányába, az USA pedig válaszul két repülőgép-hordozó harccsoportot küldött a Tajvani-szorosba. Ekkor már komolyabban is felmerült az elrettentés igénye, később ebből született meg az A2/D2 stratégia. Csiang idejében a határviták problémájának rendezését már multilaterális keretben kívánták megoldani, ebből a célból jött létre a Sanghaji Ötök (1996), ami később továbbfejlődött a Sanghaji Együttműködés Szervezetévé (2001). A szervezet tagállamai megállapodást kötöttek arról, hogy csökkentik a határterületeken állomásozó erőket. 1998 óta kétévente jelenik meg a kínai katonai stratégia, a védelmi fehér könyv. András itt megemlítette a Korlátok nélküli hadviselés c. könyvet, amiben a szerzőpáros már egy ,,új típusú, korábbi kereteket meghaladó, összetett háborúról” beszél, a hadművészeti forradalom szükségességére hívja fel a figyelmet, mivel a pusztán technológiai megközelítés már nem elégséges. Ebből a korszakból bemutatta a Type-80/88 típusú harckocsit, a DF-21 interkontinentális ballisztikus rakétarendszert, a Chengdu J-7-es vadászgépet, a Song dízel tengeralattjárót és a Jiangwei fregattot (Type 053H3), melyek már egy függetlenebb fejlesztési vonalat képviseltek a szovjet technológiától.

Hu Csin-tao  pártfőtitkári megbízatása során vált közkeletűvé a “Kína évszázada” fogalom a nyugati sajtóban, ekkortól élesednek a különböző területviták. A tengeri erőkivetítés céljából hadrendbe állítják a Liaoning repülőgép-hordozót, illetve fontos megemlíteni, hogy a hadászati rakétaerők eszközparkjában markáns ugrás következik be 1996 (a tajvani krízis) és 2000 között. Példaként említett egy 60 csomóval mozgó ellenséges repülőgép-hordozót eltalálni képes, mobil platformról indítható ballisztikus rakétát, amit elrettentés céljából fejlesztettek – azonban erről  a projektről nem tudunk konkrétumokat.

Hszi Csin-ping pártfőtitkárrá választásával egy vezetői generációváltásra került sor a KKP-n belül,  Hszi programja újabb változásokat eredményezett a kínai haderőben. Hszi létrehozta a KKP Nemzetbiztonsági Bizottságát, a 7 katonai körzetet 5-re szűkítette és központosítást hajtott végre a fegyveres erőknél, pl. a partiőrségeket is egy központi parancsnokság alá vonta. Létrejött a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg Stratégiai Támogató Hadereje, melynek fő feladatai közé tartozik többek között a kiberbiztonság és a kutatás-fejlesztés támogatása .

A harmadik, egyben utolsó nagyobb témakör a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haderőnemeinek, azaz a szárazföldi-, a haditengerészeti-, a légi haderőnemek, a hadászati rakétaerők és a hadászati támogatóerők áttekintése volt. Utóbbi egy teljesen új haderőnem, feladata többek között az integrált hálózati és elektronikai hadviselés feltételeinek biztosítása, vagyis az ellenfél irányítói, hírszerzési, megfigyelési és felderítési készségeinek rombolása, degradálása. Számos grafikonon keresztül tanulmányoztuk a KNFH haderőnemeinek eszközparkjában történt változásokat, a legtöbb esetben egy hirtelen megugrás figyelhető meg az állományban 1996-ot követően (a tajvani konfliktus éve), 2008-ban viszont látható a modernizáció, számos új típus bevezetése pl. a rakéta eszközpark esetében. Hasonló, új fejlesztések a lopakodó funkcióval és cirkáló rakétákkal felszerelt katamarán (Houbei – a típust fregattnak is sorolják, de ahhoz túl kicsi), illetve a nukleáris elrettentés tengeri lábát adó, tengeralattjáróról indítható, nukleáris töltettel rendelkező ballisztikus rakéták.

Összefoglalásként András két elképzelést vázolt fel a következő évtizedeket illetően: az első az intervenció-ellenes koncepció dominanciája (vagyis a be nem avatkozás elvéhez való ragaszkodás) és egy kismértékű erőkivetítési potenciál, a második pedig egy, az Egyesült Államokhoz és Oroszországhoz hasonló csapásmérő képességekkel rendelkező globális hatalommá válás irányába történő elmozdulás.

PESCO

November 13-án az Európai Unió 23 tagállama írta alá az Állandó Strukturált Együttműködést  (PESCO) létrehozó megállapodást.  Az uniós tagállamok ezen egyezmény aláírásával nagy lépést tettek egy összehangolt közös védelempolitika irányába. A biztonság- és védelempolitika terén való állandó strukturált együttműködés lehetősége a Lisszaboni Szerződéssel került bevezetésre. A PESCO megteremti annak lehetőségét, hogy egyes uniós tagállamok szorosabb együttműködést folytassanak a biztonság és a védelem területén. Ez az állandó védelmi együttműködési keretrendszer lehetővé fogja tenni, hogy az arra hajlandó és képes tagállamok közösen fejlesszék a védelmi képességeiket, közös projektekbe ruházzanak be, vagy javítsák a fegyveres erőik műveleti készenlétét és hozzájárulását. A megegyezést aláíró államok elkötelezték magukat, hogy nevelik védelmi kiadásaikat, illetve ezen ráfordításaik 20%-át beszerzésre további 2%-át pedig kutatásra költik. A francia-német kezdeményezés alapján  létrejött egyezményhez hasonló javaslatok korábban is felvetődtek az Unión belül, de a Brexitet megelőzően a britek ellen álltak minden olyan indítványnak, amely szorosabb védelmi együttműködést kívánt az EU keretében létrehozni. A megállapodás támogatói leszögezték, hogy a PESCO-t  nem a NATO ellenében hanem annak kiegészítésére szeretnék létrehozni,  illetve, hogy továbbra is az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét tekintik a kontinens védelmét biztosító szervezetnek. Az együttes bejelentést a következő tagállamok írták alá: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, a Cseh Köztársaság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovákia, Szlovénia és Svédország. Más tagállamok számára is nyitva áll a lehetőség, hogy később csatlakozzanak.

Kiberbiztonság megerősítése

Az Általános Ügyek Tanácsa a mai napon következtetéseket fogadott el, amelyekben a 2017. októberi Európai Tanácstól kapott megbízatásnak megfelelően az európai kiberbiztonság megerősítését, valamint az EU egészében a kiberreziliencia növelését szorgalmazza. A Tanács a következtetésekben hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós országnak biztosítania kell a kiberbiztonsághoz szükséges erőforrásokat és beruházásokat. A Tanács üdvözli, hogy fokozódni fognak a kiberbiztonsági kutatásra és fejlesztésre irányuló uniós törekvések, mégpedig egy olyan hálózat létrehozásával, amely Unió-szerte összekapcsolja a kiberbiztonsági kompetenciaközpontokat. Emellett támogatja azt a tervet, melynek célja egy világszínvonalú európai kiberbiztonsági tanúsítási keretrendszer létrehozása a digitális megoldások iránti bizalom növelése érdekében. A Tanács a következtetésekben kiemeli, hogy fontos kapcsolat áll fenn a digitális Európa iránti bizalom és a kiberrezilienciának az EU egészében való megteremtése között. Kiemelt figyelmet kap a digitális egységes piacon a termékek és szolgáltatások esetében alkalmazott kriptográfia erőssége.

Tanácsadói misszió Irakban

November 22-én Bagdadban megkezdte a működést az Európai Unió civil tanácsadói missziója (EUAM), amelynek fő feladata, hogy támogassa az iraki kormánynak a biztonsági szektorral kapcsolatos reformjait. Az iraki kormány jelenleg a nemzeti biztonsági stratégiájuk végrehajtásán és a biztonsági szektor reformján dolgozik. Ennek kivitelezéséhez kért az Uniótól segítséget Abadi iraki kormányfő. Az Unió ugyanis jelentős szakértelemmel rendelkezik a biztonsági ágazat polgári vonatkozásait illetően.

Katonai Bizottsági találkozó

Az Európai Unió Katonai Bizottsága az uniós vezérkari főnökök szintjén folytatott megbeszéléseket 2017. november 6-7-én. Az ülésen az elnöki tisztet Mikaíl Kosztarákosz vezérezredes, az EUKB állandó elnöke töltötte be. Az ülés arra is jó alkalmat kínált, hogy a résztvevők áttekintsék, hogy hol tart az EU globális stratégiájának a végrehajtása a biztonság és a védelem területén, mindenekelőtt ami a koordinált éves védelmi szemle (CARD) próbaüzemét és az állandó strukturált együttműködés (PESCO) területét illeti. Az uniós vezérkari főnökök a NATO Katonai Bizottságának elnöke, Petr Pavel vezérezredes, valamint a NATO szövetséges erők európai főparancsnoka, Curtis M. Scaparrotti vezérezredes társaságában az EU és a NATO közötti együttműködésről is tárgyaltak. Naprakész tájékoztatást kaptak az EU és a NATO közötti együttműködés aktuális helyzetéről, a hibrid fenyegetések és a kiberbiztonság területén folytatott együttműködést is beleértve. Az uniós vezérkari főnökök megbeszélést folytattak az EU katonai műveleteiről, köztük az Althaia műveletről, az EUNAVFORAtalanta műveletről, valamint az EUNAVFOR Sophia műveletről.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. november 28-án konferenciát szervezett “Válságkörzetek a 21. században – kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel” címmel, amelynek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy Úti Kollégiuma adott otthont. A konferenciát Prof. Dr. Patyi András rektor úr nyitotta meg, aki rövid beszédében hangsúlyozta, mennyire fontosak az egyetem számára a hallgatók által, hallgatóknak szervezett konferenciák, amelyeken átadhatjuk egymásnak a megszerzett tudást és közösséget építhetünk.

Az első panel Nagy Imre Afrikai Fegyveres Konfliktusok Arculatának Megváltozása  című előadásával vette kezdetét.  Az előadó részletesen ismertette az afrikai konfliktusok elmúlt évszázadokban bekövetkezett változásait; kiemelte a dekolonizáció sorsfordító hatását a fekete kontinensre, ugyanis a gyarmati rendszerek szétesését követően a megszülető afrikai államoknak egyszerre kellett szembenéznie az állam- és a nemzetépítés problémáival.  Továbbá rámutatott  annak a problémájára is, hogy sok esetben a gyarmati rendszerek megszűnése után az európaiakkal korábban jó kapcsolatot ápoló helyi elitek kerültek az ország élére és a kiépülő államapparátus mellett a hadsereget is dominálták.  A prezentáció további részében  az előadó a hidegháborút követő időszakot vette górcső alá.  Itt megemlítette, hogy a bipoláris világrend megszűnésével Afrika szerepe leértékelődött, ezzel párhuzamosan újfajta konfliktusok jelentek meg a kontinensen. Nagy Imre frappánsan meg is jegyezte, hogy erre az időszakra  a ”kalasnyikov és a machete” váltak Afrika jelképeivé. Az új korszak újfajta konfliktusokat is hozott a kontinens országaira, legtöbbször a szemben álló felek egy-egy karizmatikus helyi vezető köré csoportosuló, politikai célok és külső támogatók nélkül hadakozó felek voltak. Ezen „haderőket” leginkább a bűnözői tevékenységekben való aktív részvétel, a gyerekkatonák alkalmazása és a civil célpontok elleni támadások  jellemezték. A klasszikus gerilla mozgalmakhoz hasonló erős népi támogatottsággal ezek a szervezetek nem rendelkeztek, a csoportok  egyetlen célja a káosz és a bizonytalanság tartósítása volt. Az előadó ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a klasszikus konfliktusok sem tűntek el az afrikai mindennapokból,  példaként hozta a dél-szudáni függetlenségi háborút. Majd pedig a dzsihádista szervezetek afrikai térnyerését foglalta össze. Nagy Imre ezzel kapcsolatban kiemelte a világ más pontjairól érkező iszlamista harcosok jelentőségét, akik képesek ráépülni az egyes helyi konfliktusokra. A megjelenő iszlamista szervezetek erős ideológiai hátérrel rendelkeznek, ezért lehetetlen velük  tárgyalásos úton megállapodni. Célpontjaik elsősorban a fekete kontinens gyenge államai, céljaik között szerepel a helyi erőforrások megszerzése. Az előadó élesen elkülönítette az al-Kaidát és az Iszlám Államot: míg az utóbbit türelmetlen szervezetnek és az iszlám más felekezeteivel szemben (síiták) kirekesztőnek írta le, addig az al-Kaidát olyan szervezetnek mutatta be amelynek elsődleges ellensége a nyugati világ. Ezt követően áttekintésre kerültek az afrikai kontinens iszlamista terrorszervezetei az al-Shabaabtól a Boko Haramig. Végezetül kiemelte, hogy az iszlamista terrorszervezetekkel szembeni harc egyik fő nehézsége a szervezetek hálózati alapon történő szervezése. Gyakorlatilag nem lehet megállapítani, hogy ki kicsoda a szervezeten belül.

A Maliban zajló fegyveres konfliktusok hatása Nyugat-Afrikára című következő előadásban Bak Pál a  2012-ben kirobbant mali konfliktus hátterét, illetve a bamakói központ, valamint a nemzetközi közösség által adott válaszokat mutatta be. A konfliktus hátterében az ország északi Azawa régiójában élő tuaregek helyzetének Bamako általi figyelmen kívül hagyása állt. Az előadó ismertette, hogy az ország 60-as években megtörtént függetlenné válása óta 4 nagy tuareg felkelés történt Maliban. A 2012-ben kirobbant utolsó felkelés ugyanakkor abban különbözik a korábbiaktól, hogy erre az időszakra már különböző dzsihádista szervezetek is megjelentek a nyugat-afrikai országban.  Legfőbb rebellis szervezetnek  az Azawa régió függetlenségért küzdő MLNA (National Movement for the Liberation of Azawad) számít. A nemzetközi közösség, Franciaország és az Afrikai Unió ugyanakkor a bamako-i kormányt  támogatta a felkelőkkel szemben. Az előadásból azt is megtudhattuk, hogy az Azawa-i felkeléssel párhuzamosan Sanago százados Mali déli területein kezdett hadműveletekbe a kormánnyal szemben. Ezt követően előadónk ismertette az ENSZ és a térségbeli nemzetközi és regionális szervezetek fellépést a tuareg lázadókkal szemben. Itt említést nyert az ECOWAS (Economic Community of West African States) által bevezetett gazdasági embargó, az Afrikai Unió katonai fellépése, az Európai Unió katonai (Franciaország), valamint humanitárius segítsége (Németország). A franciák katonai fellépéséhez az ENSZ szolgáltatott mandátumot. A prezentációban ezt követően bemutatásra kerültek a franciák által Maliban végrehajtott katonai műveletek, mint az Operation Serval és Operation Barkhane. Szintén ismertetésre került az ország északkeleti részén lévő hegyekben gerilla harcot folytató csoportokkal szembeni Operation Centaur. Zárásképpen előadónk kifejtette, hogy a felek közötti békekötés  egy hosszadalmas, a kormányzat és a tuaregek közötti kisebb megállapodásokon alapuló folyamat részeként tud bekövetkezni.

Az első panel utolsó előadója Al-Agha Cintia Assoum volt,  aki a Válságövezetek a média tükréből című előadásában a földgolyó különböző részein zajló konfliktusok médián keresztüli bemutatást vette górcső alá. Az előadó itt kifejtette, hogy a média a legfontosabb eszközünk, hogy kapcsolatba kerüljünk a válságövezetekkel. Ugyanakkor a médiából torz képet kapunk arról, hogy mi történik ezekben a térségekben, továbbá megemlítette azt, hogy a “globális média” megközelítőleg 3 milliárd embert ér el. Az előadó kitért arra is, hogy a média legtöbbször úgy tálalja az egyes híreket, hogy az meg tudja mozgatni a fogyasztók fantáziáját. Ezt követően bemutatásra került az objektív és szubjektív biztonságpercepció különválasztása. Itt kitért arra is, hogy a tömegtájékoztatás módosítja az érzet és a valóság kapcsolatát. Alapvetően a fogyasztókra leginkább a szubjektív biztonságpercepció jellemző, vagyis nagyon sokszor a média által közölt torz képek egy nem valós fenyegetettséget tudnak kialakítani a fogyasztókba. Itt megemlítésre került a biztonságiasítás fogalma, ami azt a politikai folyamatot jelenti, ami általában a problémákat olyan módon mutatja be, amely a  valóságnál sokkal jelentősebbé teszi az adott fenyegetést. Ezt a politikusok sokszor kihasználják annak érdekében, hogy egy-egy problémát felnagyítsanak a társadalmon belül. Az előadásban még megemlítette a dezinformáció fogalmát, amely az előadó szerint az esetek többségében propaganda célokat szolgál.  Az előadás további részében a válságövezetek  médián belüli megjelenését fejtette ki; bemutatta, három kategóriába lehet besorolni, hogy a média milyen módon mutatja be az egyes válságövezeteket. Az első ilyen mód a szociális érzékenységünkre kíván hatni. A második a szubjektív biztonságpercepciót akarja befolyásolni, a harmadik kategóriába a válságövezetekkel kapcsolatos dezinformációk tartoznak. Majd kitért a válságövezetek médiában való megjelenésének pozitív és negatív következményeire. Végezetül pedig megjegyezte, hogy a média manipulációs hatását nehéz elkerülni, hiszen az internet nem korlátozható, leginkább a minőségi médiatermékek gyártását és a kötelező forrásmegjelölést tartja a legjobb megoldásnak a dezinformációval szembeni védekezésre.

A második panel keretében Kelet-Ázsiával kapcsolatos előadásokat hallgathattunk meg. Az első előadó Bartók András volt, aki A remete királyság szomszédságában: Észak-Korea regionális hatásai című előadásában azt mutatta be, hogy milyen hatást váltottak ki az elmúlt hónapok észak-koreai nukleáris és ballisztikus kísérletei a szomszédos államokra.  András előadásában sorra vette a szomszédos államokban az elmúlt hónapokban lezajlott legfontosabb eseményeket, így bemutatására került  Moon Jea-in elnökké választása Dél-Koreában, a XIX. pártkongresszus Kínában és Abe Shinzo újraválasztása Japánban. Ezt követően kifejtette, hogy az ő meglátása szerint az elmúlt hónapokban Phenjan által elkövetet sorozatos provokációk mögött leginkább az észak-koreai államnak azon jogos félelme áll, hogy lemarad a szomszédok által diktált fegyverkezési versenyben. Bár Észak-Korea nagy létszámú konvencionális fegyverekkel felszerelt haderővel rendelkezik, de ezen fegyverek minősége – koruk miatt – megkérdőjelezhető. Így a nukleáris és ballisztikus fegyverek kifejlesztése maradt az egyetlen lehetősége Phenjannak, hogy lépést tartson a szomszédokkal,  ezért bemutatásra kerültek a nukleáris és ballisztikus kísérletek szomszédos államokbeli visszhangjai. Dél-Koreában az elmúlt hónapok következtében megváltozott az északi szomszéddal kapcsolatos politikai légkör. Bár az év elején az ország elnöki székébe ülő Moon Jea-in annak a Demokrata Pártnak a tagja, amely hagyományosan engedékenyebb politikát képvisel Észak-Koreával szemben, ez mára mégis megváltozott. Míg Jea-in korábban  a THAAD rakétavédelmi rendszer Dél-Koreába való telepítést ellenezte, addig mára kifejezetten támogatja azt. Az elmúlt hónapok rakétakísérletei szintén komoly fejtörést okoztak a remete állam protektorának számító Kína számára. Bár Kína ütköző államként tekint észak-koreai szomszédjára, az elmúlt időszak provokatív lépései komoly fejtörést okoznak a pekingi vezetésnek. András végezetül kitért arra, hogy az észak-koreai rakétaprogram hogyan volt képes arra, hogy újabb miniszterelnöki ciklussal ajándékozza meg a népszerűtlen Abe Shinzo–t, aki határozott fellépést ígér és felvetette a japán alkotmány módosításának a lehetőségét. Az összefoglalójában kifejtette, hogy nem látja reálisnak azt a lehetőséget, hogy Phenjan letegyen a nukleáris és ballisztikus fegyvereinek a fejlesztéséről.

A kelet-ázsiai panel következő előadója Edl András volt, aki a Droid vagy hazafi? Ellenségkép, identitás, útkeresés Japánban és Kínában című előadásában rendkívül eredeti és interaktív módon próbálta a nézőközönség számára bemutatni az identitás fogalmát. Kifejtette, hogy minden nép rendelkezik identitással, valamint, hogy ezeket identitásokat nem csak gondoljuk, hanem cselekedeteinkben végrehajtjuk és megvalósítjuk őket. Továbbá megemlítette, hogy ennek biológiai alapja van, mindenki bevett mintákhoz próbál alkalmazkodni. Az előadásban felmerült a „ki vagyok én?” kérdése, ennek meghatározása nagyban függ attól a csoporttól, amelyhez az illető tartozik. A közösséghez  tartozás a más csoporthoz tartozókkal való konfliktushoz vezet. Az előadásból megtudtuk, hogy az identitás kialakításában az iskolának kiemelt szerepe van. András ezen a ponton kitért arra, hogy mindkét ország kultúrájában fontos szerepet tölt be a konfucianizmus hagyománya, majd az előadás rátért a két távol-keleti ország oktatási rendszerének az összehasonlítására. Ebből megtudtuk, hogy a japán óvodákban igen nagy szabadságot biztosítanak a gyerekeknek, ugyanakkor a középiskolában már a jó állampolgárrá való nevelés áll a középpontban. Ezzel szemben Kínában kezdetektől fogva a versenyszemlélet áll az oktatás centrumában. Az előadás ezt követően rátér a két országban uralkodó társadalmi identitásra. Míg Japánban egyfajta értékválság és az erre keresendő válaszok, addig Kínában a szép és boldog jövőbe vetett hit az identitás alapja. A prezentáció a hatalom legitimitásának a kérdésével foglakozott: míg Japánban egyfajta bűnbánó, együttműködésre alapuló hozzáállás a legitimáció alapja, addig Kínában a nemzeti ideológia. Végezetül András bemutatta, hogy hogyan látja egymást a két fél. Alapvetően ellenséges a viszony a két nép között, amely egyrészt a fennálló területi vitákra, másrészt az oktatásban a másikról festett negatív képben gyökerezik.

A kelet-ázsiai panel harmadik előadója Papp Bendegúz volt, aki a Biztonsági kihívások Délkelet-Ázsiában és az ASEAN-way  című előadásában  az ázsiai kontinens dél-keleti részét érintő biztonsági kérdéseket mutatta be. Az előadás az ASEAN-way (Association of Southeast Asian Nations)  mint biztonsági, gazdasági és társadalmi együttműködés köré épült.  Az előadónk kiemelte, hogy az ASEAN centrumában már a kezdetektől fogva a biztonsági kérdések álltak. Ezt követően kitért a térség főbb biztonsági kihívásaira, mint Észak-Korea, Kína, India és az iszlamizmus. Ezt követően folytatta a regionális kihívásokkal mint a dél-kínai-tengeri szigetek vagy a növekvő fegyverkezés kérdése.  Az előadás ismertette a régióra ható nem hagyományos biztonsági kihívásokat, ilyenek pl. a gazdasági biztonság illetve a politikai demokrácia kérdései. Az előadónk bevezetett minket az ASEAN szervezetébe is. Kifejtette az alapításának körülményeit és azt, hogy a tagállamok történelmi múltjuk miatt igen érzékenyek a belügyeikbe való beavatkozás kérdésére. A szervezet a hidegháború alatt kifejezetten jól működött, ugyanakkor a XXI. század elején komoly problémákkal néz szemben. A globalizáció következtében megjelenő problémákat ugyanis nem lehet nemzeti keretek között tartani, egyre többször vetődik fel az emberi jogok megsértésének a problémája. A tagállamok jobban bíznak a különböző nemzetközi szervezetekben, mint az ASEAN–ban. Végezetül az előadónk megállapította, hogy reformokra van szükség a szervezeten belül, de mivel a tagállamok túlzottan is érzékenyek a szuverenitásukra, kérdéses, hogy végre lehet-e ezeket hajtani.

A panel zárásaként Gyömbér Béla A diktátor fegyverzete című előadását hallgathattuk meg, mely Észak-Korea fegyverarzenálját mutatta be. Az előadó már az első mondatában leszögezte, hogy kutatása nehéz téma, hiszen biztos információ az észak-koreai rakétakísérletekről nincs, csak az tudja, hogy pontosan mi történt, aki az utasítást kiadta, illetve aki végrehajtotta. Kim Dzsong-un az év elején bejelentette, hogy interkontinentális ballisztikus rakétát fog elindítani az imperialista hatalmak ellen, melynek a kísérlete ugyan megvolt, ám ez nem jelenti azt, hogy ilyen éles fegyverrel is rendelkezik Észak-Korea. Az előadás áttekintette a Hwasong és Taepodong típusú rakétákat, ezek jellemzőit, majd kitért arra a kérdésre, miért volt sikeres a 2017-es év. Az észak-koreai rakétaprogramban áttörést hozhatott, hogy a Hwasong-14 típusú rakétába – mely az első ballisztikus rakéta – sikeresen integráltak egy ukrán hajtóművet. Ezt az információt a New York Times által hírbe hozott Yuzhnoye gyár azonban visszautasította, és Oroszországra hárította a felelősséget. A prezentáció végén az előadó néhány mondatban összegezte, miért van szüksége Észak-Koreának a rakétaprogramra. A fejlesztéseknek amellett, hogy politikai céljai vannak, komoly szerepe van az észak-koreai illegális technológiatranszferben is. A szankcionált országokra jellemző valutaéhség itt is megjelenik, így a rezsim mindent megtesz, hogy valutához jusson: ennek egyik csereeszköze az észak-koreai technológia.

A harmadik panelben több térség is fókuszba került, így hallhattunk előadást az afrikai régióból, a NATO-orosz kapcsolatokról, a Közel-Keletről, visszatértünk még Délkelet-Ázsiába is, illetve az utolsó előadás a jelenleg talán leggyakrabban emlegetett témával, a migrációval foglalkozott.

Tóth Klaudia a Boko Haram akkor és most: egy dzsihadista szervezet alkonya? című előadásában olyan kérdésekre kereste a választ, hogy mi hívta életre a Boko Haramot, miért csatlakoznak ennyien a szervezethez, a Boko Haram egy felkelési mozgalom vagy eltorzult terrorista hálózat, illetve melyek a végkimeneteli alternatívák? Kutatása szerint a mélyszegénység jellemezte Északkelet-Nigériából induló Boko Haram egy túlélési alternatívaként jött létre, nagy létszámát annak köszönheti, hogy a szervezet által szerzett zsákmányból, pénzből mindenki részesülhet. A 2000-es évek elején észak-keleten aktív felkelési mozgalom tevékenységében – ahol a mélyszegénység és korrupció ellen léptek fel –  az évtized végén mutatkoztak változások; gyakoriak lettek a külföldi épületek elleni támadások, nőtt az áldozatok létszáma és a Boko Haram megjelent Csádban, Kamerunban és Nigerben is. A szervezet időközben felesküdött az Iszlám Államra is, akitől anyagi támogatást és kiképzést is kapnak. A helyzetre megoldást a nigériai kormánynak kell találnia, ám egyelőre a 2015-ös választásokat megnyerő Buharinak sem sikerült eredményes fellépést mutatni a Boko Haram ellen, mely felkelési mozgalomként indult, de ma már terrorszervnek tekinthető. Buharinak pont azokra a problémákra kell választ adni – szegénység, munkanélküliség, gyenge központi kormány –, melyek a csatlakozási szándékot erősítik a kilátástalan társadalomban.

Afrikát elhagyva az eurázsiai térség került fókuszba, Nagy Bianka a NATO-orosz kapcsolatrendszer a bipoláris világ megszűnése után című előadása főleg a jelenlegi helyzetet kívánta bemutatni a Washingtoni Szerződés országai és Oroszország között. A prezentáció eleje röviden ismertette, milyen gazdasági, területi, katonai veszteségeket szenvedett a Szovjetunió felbomlásával annak jogutódja, Oroszország, mely a nemzetközi közösségben már nem birtokol szuperhatalmi státuszt, csak regionális nagyhatalomként tud megjelenni. Azonban az új orosz geopolitikai stratégia Oroszországra világhatalomként tekint, melynek birodalomépítés a célja. Az előadás a NATO-orosz kapcsolatokat az európai térségre fókuszálva tekintette át; a kezdeti együttműködésből hogyan jutottunk el napjaink konfliktusos viszonyáig, majd pár szó erejéig kitért az ukrán helyzetre is, melynek értékelésekor nem szabad elfelejteni a nyugati nyomásgyakorlás szerepét sem. Az előadó az elemzését azzal a konklúzióval zárta, hogy a kapcsolatépítésre kéne törekedni a NATO-orosz viszonyrendszerben konfrontáció helyett, azonban jól látható, hogy Oroszország nem fogja engedni a NATO keleti terjeszkedését; az orosz nemzetbiztonsági stratégia a NATO-t és az USA-t fenyegetésként jelöli meg, így kétséges, mi várható a jövőben.

A konferencia tizedik előadása keretében ismét a délkelet-ázsiai térségbe tértünk vissza. Biró István Válságövezet a tengeren – Délkelet-Ázsia mint a modernkori kalózkodás egyik gócpontja című kutatása a visszaszorulóban lévő, de talán ismertebb szomáliai kalózkodás helyett a délkelet-ázsiaival foglalkozott. Előadása a kalóztevékenység történelmi áttekintésével kezdődött, mely a 19. századra visszaszorult; már csak gócpontok léteztek. A világháborúk és a hidegháború alatt a tengerek hadszíntérnek minősültek, így fegyveres rablás lehetőségei minimálisra csökkentek. Változást a hidegháború vége hozott, a szervezett bűnözés térnyerésével, a haditengerészeti költségvetés csökkenésével a modernkori kalózkodás is fellendült. A tevékenységet erősítette a délkelet-ázsiai gazdasági fellendülés, ám a gazdasági prosperitással törésvonalak is megjelentek a társadalomban; a nyomornegyedek száma nő, az emberek a központi kormányra nem számíthatnak, így a bűnözés marad mint megélhetési forma. Megoldást jelenthetnek a kalózkodásra különböző jogi és technikai lépések. Az előadó kiemelte nemzetközi bíróságok felállítását, speciális jogi övezetek létrehozását vagy állandó többnemzeti haditengerészeti bázisok működtetését, ám ezek nemzetközi együttműködést követelnek meg.

Dudlák Tamás előadása egyedülálló volt a konferencián; nemcsak azért, mert egyedül ő beszélt a Közel-Keletről, hanem rendhagyó módon nem készített diasort a kutatása ismertetéséhez, a közönség figyelmét hagyományos módszerrel, térkép rajzolásával kívánta megragadni. Előadása A konfliktustól az együttműködésig. A török külpolitika átalakulása az iraki Kurdisztánnal való viszonyban címet kapta, melyet rögtön azzal nyitott, hogy a török-kurd kapcsolatok ma inkább már a konfliktus felé térnek vissza. A prezentáció röviden kitért a kurdok bemutatására, majd az iraki Kurdisztán került előtérbe, mely 2005-ben, az új iraki alkotmánnyal kapott autonóm státuszt. Itt kapcsolódott be Törökország is az elemzésbe, aki már a 2003-as iraki invázió alkalmával, mikor regionális pozíciója erősödött, a kurdokkal való együttműködést kereste, akikben lehetőséget látott, hogy helyzetét még stabilabbá tegye a térségben, illetve az iraki belpolitikát befolyásolja. Ugyan a törökök a türkménekre is próbáltak támaszkodni Irakban, nagyjából 2010-re kiderült, hogy a kurdok erősebb bázist jelentenek, így velük folytatódott Törökország együttműködése (pl. Kurdisztán fedezi a török kőolaj- és földgázszükségleteket). A kooperációban a törést a 2017 szeptemberében megtartott kurdisztáni függetlenségi népszavazás hozta, melyet már Törökország sem támogatott. A népszavazás eredménye ugyan nem kötelező, de az még kérdéses, mit hoz a jövő a török-kurd kapcsolatokban.

A konferenciát Szabó László András A migráció hatása az állam működésére című elődása zárta. Az előadó olyan definíciók ismertetésével kezdte kutatása prezentálását, mint a migráció, belső/külső migráció vagy nemzetközi migráció, a migráció mérése: mely lehet bruttó vagy nettó, illetve kiemelte a migrációs politika fogalmát is, melyre szakember tehet ugyan javaslatot, de végül a politikai érdekek fognak dönteni. Az állami feladatok tekintetében kitért arra, hogy a jelenlegi befogadórendszer jó, ám nem az utóbbi években tapasztalt migrációs mértékre van kitalálva, így ez komoly kihívást jelent. Az állam működésére gyakorolt hatást tekintve az előadó egy kibocsájtó, egy tranzit és egy befogadó országot különböztetett meg, ahol a gazdasági, pénzügyi és rendvédelmi szektorokat helyezte előtérbe, és a rájuk nehezedő pénzügyi és egyéb terheket mutatta be. A kutatás azt állapította meg, hogy a gyakran emlegetett munkaerőpiaci pótló hatás hosszútávon nem mutatkozik meg, azonban arra nem tért ki, milyen hatékony választ lehet adni korunk egyik nagy kihívására

A konferencia zárásaként Kovács Georgina, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Diákbizottságának az elnöke emléklap átadásával köszönte meg az előadóknak a részvételt és a színvonalas prezentációkat. Reméljük, mind az előadók, mind a közönség soraiban ülők jól érezték magukat és új ismeretekkel tértek haza!

Írta: Halasi Gábor és Ármás Julianna

2017. december első két napjában a Szegedi Móra Ferenc Szakkollégium interdiszciplináris konferenciát szervezett, amelyen a Biztonságpolitikai Szakkollégium három tagja is előadott. A BSZK-t Halasi Gábor, Banos Benjámin és Ilosvai Dániel képviselték, akik közül Banos Benjámint a szekcióvezető kiemelkedő előadásáért különdíjjal tüntette ki. Gratulálunk!

Ezen felül köszönetet mondunk a házigazdának a kiváló szervezésért és szívélyes vendéglátásért. Reméljük, a jövőben is hasonlóan eredményes lesz szakkollégiumaink közt az együttműködés!

Partnerkapcsolatok

2017. október 30. – november 2.

Szkopjéban a Védelmi Oktatást Fejlesztő Program (DEEP – Defence Education Enhancement Programme) képviseletében érkező NATO szakértők Bulgáriából, Németországból és az Egyesült Államokból delegált szakemberekkel együtt vizsgálták a macedón kormány működését a védelempolitika és katonai oktatás területén. Radmila Šekerinska védelmi miniszter egyetértésében a területek fejlesztésére irányzott új NATO-program indulása 2018 februárjára várható, 3 éves időtartamban, a védelmi oktatás kérdését fókuszba helyezve.

2017. november 1-2.

Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kétnapos látogatást tett Dél-Koreában, melynek célja a Szövetség együttműködésének megerősítése volt a Koreai Köztársasággal.  A főtitkár a dél-koreai külügyminiszterrel, Kang Kjung-Va-val tartott találkozóján háláját fejezte ki Szöul 200 millió dolláros anyagi segítsége és az afganisztáni Parwan Tartományi Újjáépítési Csoport vezetése miatt. Emellett megköszönte Dél-Korea együttműködését az Afrika szarvát körbeölelő tengereken zajló kalózkodás visszaszorításában. Ezt követően a regionális biztonság és Észak-Korea kapcsán tett nyilatkozatában elítélte a kommunista rezsim fegyverkísérleteit és nukleáris ambícióit. Stoltenberg dél-koreai útja során ellátogatott a Szöuli Nemzeti Temetőbe és lerótta tiszteletét a Koreai Köztársaság védelmében elhunytak sírja előtt.

A két vezető egy új együttműködési megállapodást írt alá az Észak-atlanti Szövetség és Dél- Korea között, melynek sarokpontjai a kétoldalú politikai párbeszéd támogatása és számos gyakorlati területen való együttműködés elősegítése, mint a terrorizmus elleni harc, kibervédelem és nukleáris fegyvermentesítés.

2017. november 2.

Jens Stoltenberg az ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége) sajtókonferenciáján tartott beszédének legfontosabb üzenete, hogy a 21. századi konfliktusok  többé már nem csupán regionális szinten jelentkező problémák, megoldásuk immár globális szintű, szoros politikai és biztonsági együttműködést igényel. Ennél fogva a Szövetség álláspontja az Észak-Korea körül kialakult krízishelyzet kezelésére a gazdasági szankciók szigorú betartása mellett a szigorú diplomáciai és politikai válságkezelő lépések megtétele.  Phenjan rakéta- és nukleáris programjának leállítása kulcskérdés, hiszen idén júliusban bebizonyosodott, hogy a térség NATO-partnerországai, Japán és Dél-Korea mellett a Szövetség észak-amerikai és európai tagállamai is hatótávolságon belülre kerültek. A fő politikai vonal a kérdésben, hogy mialatt a NATO fenntartja elrettentő katonai erejét, a cél továbbra is a phenjani rezsim konstruktív tárgyalásra késztetése és a válság békés megoldása. Mindemellett a főtitkár a Dél-Koreával kötött új együttműködési terv további részleteiről is bejelentést tett: a két fél mostantól közvetlen katonai diplomáciát folytat és közös kutatói munkát végez, emellett Szöul felajánlotta, hogy az együttműködés keretein belül katonai személyzetet küld a brüsszeli NATO Főparancsnokságra.

2017. november. 8-9.

Brüsszelben ismét sort került a NATO védelmi miniszterek találkozójára. A legfőbb napirendi pont a Szövetség parancsnoki struktúrájának átdolgozási tervét foglalta magába a megváltozott biztonsági környezet különböző aspektusait figyelembe véve. A fő cél a rendszer további stabilitásának fenntartása, annak kiterjesztése és a gyors reagálási képesség fejlesztése. A részleteket tekintve olyan kérdésekre helyezik a jövőben a hangsúlyt, mint a katonai csapatok gyors mozgatása érdekében történő infrastruktúrafejlesztés az állami jogi szabályozásokkal összehangolva, valamint az Európai Unióval való szoros együttműködés a hatékonyság érdekében. A felszerelés és katonai csapatok minél rövidebb idő alatt végrehajtható mobilitásának eléréséhez egy új parancsnokság felállítása mellett döntöttek, melynek részletei 2018 februárjában kerülnek nyilvánosságra. Kiemelték egy atlanti-óceáni parancsnokság kérdését a tengeri kommunikációs vonalak biztosítására Európa és Észak-Amerika között. Platformra került a kibervédelem témaköre is, melyet Stoltenberg ugyanolyan ütőképes szintre kíván fejleszteni, mint a légi, szárazföldi, és tengeri védelmet. Megállapodás született egy új Kiberműveleti Központ létrehozásáról, ami az átdolgozott NATO parancsnoki struktúra részeként működik majd.

2017. november 9.

A Egyesült Államok elnöke, Donald Trump szeptember elején bejelentette az új afgán stratégiát, miszerint az Afganisztánban állomásozó erőket nem fogják kivonni, hanem meg fogják erősíteni. Jens Stoltenberg most bejelentette, hogy beleegyezik a Resolute Support Mission, vagyis az Eltökélt Támogatás Művelet létszámának emelésében. Ez nagyjából 13.000 főről 16.000 főre fogja emelni a műveletben résztvevő katonák számát. A kiképző és támogató misszió várhatóan 2020-ig fogja folytatni az Afgán Erők kiképzését.

2017. november 10.

Szerbia és a NATO a Tudomány a Békéért és Biztonságért Program (SPS – Science for Peace and Security Programme) keretén belül egy közös kibervédelmi gyakorlatot szerveztek, ahol szerb köztisztviselőknek volt lehetőségük információbiztonsági gyakorlatokban kipróbálni magukat. Ennek során a résztvevőknek elméletben és gyakorlatban kellett olyan szituációkkal foglalkozniuk, amelyek a saját szervezetükben bármikor megtörténhetnek.

„Ez egy kiváló lehetőség volt számunkra, hogy erősítsük az együttműködést a NATO és Szerbia között az információbiztonság területén” – mondta Vello Loemaa nyugalmazott vezérőrnagy.

2017. november 15.

Jens Stoltenberg Brüsszelben találkozott Alekszandr Vucsics szerb elnökkel. A találkozó során a NATO és Szerbia együttműködéséről, illetve a Nyugat-Balkán biztonsági kihívásairól beszéltek a felek. A főtitkár hangsúlyozta, hogy az együttműködésük valós hasznot hozhat a régió lakosainak.

2017. november 18.

Jens Stoltenberg Clare Hutchinsont nevezte ki az új Különleges Képviselőjének a Nők, Béke és Biztonság ügyeiben. Hutchinson nagy tapasztalattal rendelkezik ezeken a területeken, hiszen több mint 10 évig volt nemi tanácsadó az ENSZ-nél, így Koszovóban és Libanonban is járt.

A főtitkár szerint a nők előtérbe helyezése nemcsak a helyes, de okos dolog is, mivel ez az országokat biztonságosabbá és stabilabbá teszi. Ezért tervezik, hogy a Szövetségen belül a nőknek nagyobb szerepet adnak.

Műveletek

2017. november 7.

A NATO befejezett egy hároméves projektet, melynek célja Grúziában egy, az oroszok által félig elpusztított lőszerraktár fel nem robbant lőszereinek megsemmisítése volt. A projekt 1,15 millió euróba került, a vezető államai pedig Csehország és Litvánia voltak. „A Cseh Köztársaság vezető szerepe egy erős demonstrációja Grúzia euroatlanti törekvései iránti támogatásunknak” – mondták a projekt zárórendezvényén a cseh küldöttség tagjai.

2017. november 28.

A 10. alkalommal rendezték meg a Kiber Koalíció elnevezésű hadgyakorlatot, melyen 25 államból vettek részt több mint 700-an. Észtországban volt a gyakorlat központja, azonban a résztvevők többsége a saját munkahelyéről dolgozott. A Kiber Koalíció lényege, hogy teszteljék és képezzék a kibervédelemmel foglalkozó szakembereket annak érdekében, hogy meg tudják védeni a NATO-t és a nemzetközi hálózatokat a támadásoktól.

A kibervédelem a NATO kollektív védelmének egyik része és egyre fontosabb szerepet tölt be a NATO-n belül. A Kiber Koalícióhoz hasonló gyakorlatok is bizonyítják ezt, illetve segítik a NATO képességeinek fejlesztését.

ICBM és Atomkísérlet:

Észak-Korea (KNDK) július 4-én először hajtott végre sikeres tesztkilövést interkontinentális ballisztikus rakétával (továbbiakban ICBM). A Hwasong-14 (KN-20) avagy Mars-14 névre keresztelt folyékony hajtóanyagú, két fokozatú rakéta azonban nem egy teljesen új fejlesztés. Több korábban tesztelt típus rendszerelemeit ötvözi, beleértve a korábban ugyanezen a néven futó Hwasong-14-es 2015-ben kifejlesztett verzióját. A KN-20 rakéta méretei és felépítése megegyezik a Hwasong-13-éval, amely visszatérő egysége már alkalmas atomtöltet hordozására is. Belső felépítését tekintve a Hwasong-12-es közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta hajtóművének technológiáját alkalmazza, amely azonban elemzők szerint még nem lett volna képes egy hagyományos első generációs nukleáris robbanófejet eljuttatni  az Egyesült Államok keleti partjaihoz.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

Annak ellenére, hogy a tesztrakéta 2802 km-es magasságot ért el és az ennek alapján kalkulált hatótávolság maximálisan 9700 km-re tehető, valójában ez a röppálya a visszatérő egységben szállított rendkívül kis súlyú (500kg) nukleáris töltettel valósulhatott volna meg. Ennek a hasznos súlynak az elérése jelenleg meghaladja Phenjan miniatürizált atomtöltet előállítási képességeit.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

A július 4-én kilőtt rakéta további hatékonysági problémákkal küzdött: viszonylag pontatlannak számított, csak városnyi célpontok esetén számíthattak biztos találatra, tehát precíziós fegyverként a fejlesztés jelen állapotában nem alkalmazható. Az előzetes számítások alapján nagyjából 5 évre tehető, mire a Hwasong-14 ezekkel a szerkezeti adottságokkal kisebb méretű stratégiai célpontokatm például tengerészeti bázisokat lesz képes likvidálni, illetve átütni az USA jelenlegi keleti-parti légvédelmi rendszerét, amely legrosszabb esetben 50%-os (irányított légvédelmi lövedékek estében) hatékonysággal működik.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/07/jschilling071017/

A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság július 28-án ismételten sikeres kísérletet könyvelhetett el a Hwasong-14 ICBM továbbfejlesztett változatával. Alig több mint 24 nap alatt megnövelték a rakéta hatótávolságát a teljes felső rész áttervezésével: a második fázis meghajtó-rendszerét kiegészítették még egy hajtóművel, illetve lecsökkentették a visszatérő egység súlyát 500kg-ról legfeljebb 300kg-ra. A KN-20 immár 3725 kilométeres magasságba emelkedett, ami azt jelenti, hogy elnyújtott röppályás kilövés esetén már nemcsak Alaszkát vagy a Hawaii-szigeteket érheti el biztosan, hanem nagy valószínűség szerint az USA keleti-parti és a belső területeinek nagy részét is, olyan nagyvárosokat beleértve, mint Chichago vagy San Francisco. Vagyis a július végi kísérlet után már 8-10-000 km-es nagyságrendű maximális hatótávolságról beszélhetünk, ennek ellenére a „Mars-14” még mindig kísérleti fázisban van. Hatékonysága a visszatérő fej maximális súlyától és állóképességétől függ leginkább. A július 28-i teszt után a 300 kg-os töltet súlyosan sérült az atmoszférába való visszatéréskor, így a kísérlet ebből a szempontból kevésbé tekinthető sikeresnek. A probléma orvoslása például a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéta (SLBM) technológia kifejlesztésében vagy a töltet súlyának növelésében rejlik, amely azonban a hatótávolság rovására megy, hacsak nem módosítják a „Mars-14” meghajtó rendszerét.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/08/jschilling080117/

Emellett az észak-koreai ICBM atompotenciál is csak akkor lesz teljes, amint képesek lesznek kifejleszteni egy miniatürizált, rendkívül könnyű nukleáris töltetet, amely megfelel a Hwasong-14 méreteinek is. A Pentagon már 2016 márciusában hangoztatta, valamint Japán és dél-koreai ügynökségek is hozzájutottak arra utaló bizonyítékokhoz, hogy a phenjani rezsim már rendelkezik a miniatürizáló technológiával. A szeptember 3-i atomrobbantást követően az KNDK állami hírcsatornája közzétett egy fotót Kim Dzsong–Un észak-koreai vezető látogatásáról az atomprogram központi létesítményében. A pártvezér egy látszólag kétfázisú, miniatürizált atom robbanófej mellett látható, amely feltehetőleg beilleszthető a „Mars-14” visszatérő egységébe. Arról azonban nincs információ, hogy ez az a hidrogénbomba, amelyet felrobbantottak, illetve hogy valóban miniatürizált atombomba látható-e a képen. Észak-Korea egyes források szerint jelenleg 30 és 60 db közötti miniatürizált nukleáris töltettel rendelkezik.

Kép forrása: http://www.38north.org/2017/09/nuke090317/

Kérdés maradt továbbá, hogy a rakéta visszatérő egységének köpeny része meg tudja-e védeni a töltetet az elégéstől, amikor az visszatér az atmoszférába. A másik hátráltató faktor a kísérleteken sikeres technológia sorozatgyártása és hadrendbe állítása, valamint mindezek költségeinek fedezése az ország ellen érvényben lévő szankciók ellenére. A szeptember 3-án végrehajtott 6. kísérleti célú atomrobbantás egy lépéssel közelebb vitte a phenjani rezsimet céljához. A Richter-skála szerint mért 5.8-6.3-as erősségű rengések arra engedtek következtetni, hogy Phenjan egy megközelítőleg 120 kilotonnás hidrogénbombát robbantott a Pungje-ri (Punggyie-ri) nevű földalatti atomkísérleti telepen.

„A magfúzió elvén alapuló hidrogénbomba […] lehetővé teszi, hogy a hasadó-anyagot tartalmazó robbanófejet miniatürizálják, és akár interkontinentális ballisztikus rakétára szereljék…” – Stratégiai Védelmi Kutató Központ elemzése alapján.

Az USA reagál:

November elején érkezett be egy sürgősségi kérelem az Egyesült Államok Kongresszusához egy 4 milliárd dolláros (az USA Rakétavédelmi Ügynökségének ez évi 8 miliárd dolláros keretén felül) légvédelmi továbbfejlesztésről. A tervezet célja, hogy lehetőleg még azelőtt hatástalanítani tudják az Észak-Korea felől érkező rakétákat, hogy azok elhagynák a KNDK légterét. A fejlesztés első védelmi vonalát kiberfegyverek jelentik, amelyek képesek lehetnek a rakéta indító rendszerébe hatolva meghiúsítani a kilövést. A második védelmi vonalat a vadászrepülők és felfegyverzett drónok (jelenleg az Avanger típus) alkotnák. Az USA már korábban telepített erre alkalmas lopakodó vadászgépeket, mint az F-35 vagy az F-22 a Japánban és Dél-Korában található támaszpontjaira, amelyek a phenjani kilövés első műholdról látható jeleire konvencionális csapást mérhetnek. A jelenleg működő, 100 millió dollár értékűre becsült védelmi rendszer (a fejlesztést követően a harmadik vonal) az alaszkai Fort Greely és a kaliforniai Vandenberg légierő bázison található nagy hatótávolságú és interkontinentális rakéták elhárítására alkalmas légvédelmi lövedékekből áll, amelyek az atmoszférából visszatérő rakétafejet találják el. A tavalyi év kísérletei alapján ezen alaszkai és kaliforniai szárazföldi légvédelmi rendszerek és összesen 36 elfogó vadászrepülőgépük csak 5-ből két alkalommal tudtak sikeresen elhárítani interkontinentális ballisztikus rakétát. Az újabb fejlesztési beruházás így egyre indokoltabbá válik, annak ellenére, hogy a fent említett dróntechnológia kifejlesztésére az Egyesült Államok már 2017. szeptemberében további 440 millió dolláros keretet csoportosított át korábban megkezdett programoktól az ország rakétaelhárító technológiájának fejlesztéséhez.

Kép forrása: https://www.nytimes.com/2017/11/16/us/politics/north-korea-missile-defense-cyber-drones.html

Összefoglalásként elmondható, hogy a Hwasong-14 jelenlegi elrettentő hatása minden kétséget kizáróan nagy előnyhöz juttatta a phenjani rezsimet. A típus teljes hadrendbe állításához azonban az elemzők szerint 1-2 év szükséges. Az Egyesült Államok a nyár eseményeire reagálva komoly haderő csoportosításba és további nagyszabású hadgyakorlatok lebonyolításába kezdett a térségben. A koreai krízishelyzet jelenlegi állás szerint katonai szempontból egyre közelebb kerül a háborús ingerküszöbhöz. A kialakult helyzet békés, diplomáciai úton való rendezését a kormányzati kommunikáció és a két vezető személyes megnyilvánulásai csak tovább súlyosbítják. Az egyetlen békésen járható út a krízishelyzet megoldására az, ha az ENSZ Biztonsági Tanácsának gazdasági szankciói beváltják a hozzájuk fűzött reményeket.

/Lektorálta: Bartók András/

2017. November 14-én a Biztonságpolitikai Szakkollégium által szervezett Szakkollégiumi Esték keretében Könczöl Zsófia, szakkollégiumunk tagja tartott az érdeklődőknek előadást arról az egy hónapról, amelyet lehetősége volt Ugandában tölteni.

Zsófi egy humanitárius humanitárius szervezet, a Magyar Afrika Társaság orvosi missziójának koordinátoraként érkezett meg az ugandai Entebbe városába augusztus 11-én. A csapattal innen rövid kitérőt tettek a fővárosba, Kampalába, majd a kenyai határ felé vették az irányt. A fővárostól 8 órányi autóútra, Manafwa körzetében volt a szállásuk, amely a helyi körülményekhez képest egy ”rózsadombi” ingatlannak felelt meg. Áram és vezetékes víz nem volt, az összegyűjtött esővízben tisztálkodtak, akárcsak a helyiek. A szállásadóik mindent megtettek, hogy a lehető legkényelmesebben érezzék magukat. A misszió azon tagjait, akik még sosem jártak Afrikában mellbe vágták az ottani állapotok. Nyugati fejjel elképzelhetetlen, hogy milyen alacsony életszínvonalon élnek, viszont csodálatos, ahogyan alkalmazkodni tudnak a természethez és hálásak mindenért, amijük van.

„A fehér embernek órája van, az afrikainak ideje”– leginkább ezzel a mondással lehet leírni a nyugati és az tradicionális afrikai életfelfogás közti különbséget. Uganda 1962-ben függetlenedett az Egyesült Királyságtól, ám a mai napig megfigyelhetőek a gyarmati rendszer nyomai. Szokássá vált, hogy a fehér embert letérdelve üdvözlik és ez a mai napig sincs másképp, főleg vidéken.  A fővárosban érezhetőek a modernizációs törekvések, főleg a multinacionális nagyvállalatok révén. „Kampalában van egyetem, bankok, luxuscikkeket árusító boltok, ott található a Coca Cola és most már a Pepsi bázisa is.”– hangzott el az előadáson.

A faluközösségek mindennapjait, az emberek cselekedeteit és gondolkodásmódjukat a mai napig a tradíciók határozzák meg. Ugandában számos helyen a mai napig jellemző a poligámia, így előfordul, hogy egy-egy férfinak 4-5 felesége is lehet egyszerre. Zsófiék egy hegyvidéki közösségben tapasztalták meg, hogy mennyire jellemző a nők közti rivalizálás a férfiakért. Egy afrikai nő esetében két férfi létezik: az apja és a férje. Míg gyermek, addig az apja tartja el, a családja neveli; majd a férje, és neki lesz saját családja. Előfordul, hogy az afrikai lányok már 14 évesen férjhez mennek és gyermeket szülnek, 19-20 évesen pedig már a harmadik gyerekükkel várandósak, vagy éppen nevelik azt. Sajnos, a nők elleni erőszak is elég jellemző a térségben. Gyakran a nők indokoltnak is tartják a verést, amit azért kaphatnak, ha odaégetik az ételt, vagy visszafeleselnek a férjüknek vagy esetleg,  úgy mennek el otthonról, hogy nem jelezték azt előzetesen.

A faluközösségekben vályogkunyhókban élnek a helyiek. Egy vályogházban egy szobából áll, egy ágy található benne. Az ágyon a család legidősebb férfi tagja alszik, körülötte a földön a gyermekek és az asszonyok. Nem ritka, hogy picike, 3-4 éves gyerekek mennek a több kilométernyire lévő kúthoz vízért. Ám a víz gyakran fertőzött, ezért a gyerekek folyamatosan férgesek vagy más borzalmas betegséggel fertőződnek meg.

Zsófiék számára az ugandai látogatás egy valóságos ”kultúrsokk” volt, teli rengeteg kalanddal, szeretettel, önzetlenséggel, örömmel, fájdalommal, nehézséggel. A karitatív munka testileg-lelkileg is nagyon kimerítő, rengeteg türelem, aláztat, megértés kell hozzá.

Így Zsófia elhatározta, hogy nem hagyja magára az ottani embereket, továbbra is próbál nekik segíteni, ezért létrehozta a Szívemben Született Afrika projektet, melyen keresztül adományt gyűjt, hogy egy picikét élhetőbb körülményeket teremthessen azok számára, akikkel mostani utazása során volt lehetősége találkozni.

Írta: Rácz-Nagy Judit és Rózsa Csenge.

Elkészült a Biztonságpolitikai Szakkollégium “Válságkörzetek a 21. században – Kérdések és válaszok biztonságpolitikai szemmel” c. konferenciájának rezümékötete! A 12 előadás rezüméjét magyar és angol nyelven is olvashatják az érdeklődők.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium Szakkollégiumi Esték előadássorozatán belül 2017. november 8-án megrendezésre került a Migráció és Líbia című előadás, amelyet a szakkollégium egyik tagja, Halasi Gábor tartott a Nemzetközi Közszolgálati Egyetem új oktatási épületében. Halasi Gábor a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakos hallgatója, aki tanulmányai mellett a szakkollégium aktív tagja és többek közt az EUIPSO rovatunk társszerkesztője. Gábornak a fő érdeklődési köre Afrika és azon belül a két bukott állam, Líbia és Szomália.

Az előadásnak az volta célja, hogy kicsit közelebb hozza a manapság oly népszerű migrációs témát az érdeklődők számára és az, hogy Líbia példáján keresztül megérthessük azt az összetett helyzetet, amelyben most Észak-Afrika, az Európai Unió és az egész nemzetközi közösség áll. Az előadás három fő részből állt, kezdetnek általánosságban bemutatásra került az afrikai kontinens kedvezőtlen helyzete és minden olyan tényező, amely hozzájárul az ottani népvándorláshoz. Folytatásképp a nézőpontot leszűkítettüka háború által megtépázott és politikai patthelyzetben álló Líbiára, amely a mai napig az egyik legfontosabb szelepe az Európába induló tömegeknek. Végül pedig megvizsgáltuk az Európai Unió múltbéli és aktuális törekvéseit a migrációs helyzet enyhítésével, illetve megoldásával kapcsolatban. Az előadás legvégén pedig mindenki kérdezhetett az előadótól.

Afrika és a népvándorlás

Az afrikai népvándorlásnak több origója is van, viszont ezeknek a nagyrésze gazdasági és politikai tényezőkre vezethető vissza, azonbanaz éghajlatváltozás is fontos szerepet tölt be. A politikai és a gazdasági okok jelentősen összefüggenek, a legtöbb megélhetést kereső ember olyan államokból jön, amelyek nem tudják magukat rendesen fenntartani. A gyenge gazdasági helyzetet legtöbbször az erőforráshiánymargójára lehet írni, illetve a nyersanyagtermelő országok mindig is egy kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mivel függenek a kitermelt nyersanyag piaci árától (például, ha lemegy az olaj ára, az olajtermelő országok rosszul járnak). Előfordul az is, hogy a térség államaihoz képes erős gazdaság ellenére a polgárháborús viszonyok miatt hagyják el az emberek az országot (erre példa Nigéria, ahol az északi régiót irányítása alatt tartó Boko Haram terrorszervezet elől menekülnek el az emberek).

A megélhetésért vándorló embernek nem is feltétlenül Európa az első célja, hanem megfigyelhetőek olyan tendenciák, mint az urbanizáció több szegényebb országban is, ahol a vidéki ember a városba költözik a jobb megélhetés reményében, majd ott hall először külföldről. Ennek az eredménye az olyan tízmillió lakosszám fölötti városok megjelenése, mint Kairó vagy Lagos, amelyek többek között a szervezett bűnözés (közöttük az ember- és fegyverkereskedelem) melegágyai.

További hatalmas oka a migrációnak a népességrobbanás, hiszen a legtöbb állam már a jelenlegi népességét sem tudja ellátni. Ez a népességrobbanás viszont főleg a szubszaharai régiót érinti, Egyiptom kivételével ez nem jellemző az észak-afrikai országokra. Ennek ellenére a legtöbb előrejelzés szerint 2050 közepére csak az afrikai kontinens 2-2,5 milliárd lakossal fog rendelkezni, míg addigra már a világ többi részén a népesség vagy stagnálni, vagy csökkenni fog; például 2050-re Európán belül egy 60 milliós népességcsökkenést prognosztizálnak. Végül egy szintén égető probléma az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés, amelynek hatására például a Szahara és az egész forróövezet is eltolódik, embermilliókat a költözésre kényszerítve. Továbbá a tengerszint növekedésének köszönhetően pont a kontinens legnépesebb városai fognak veszélybe kerülni, amely ismét embertízmilliók mozgását fogja előidézni.

Az előbb felsorolt tényezők alapján lehet látni, hogy az afrikai helyzet kimondottan összetett és a migráció valahol egy természetes folyamat, mivel az emberek a konkrétan élhetetlen helyekről akarnak élhető helyekre költözni. Itt jön képbe a kontinensről kifelé irányuló migráció, amelynek az elsődleges célja Európa, illetve a Perzsa-öböl melletti államok. Érdekesség, hogy a most északra haladó afrikaiak ugyanazokat az ősrégi útvonalakat használják, amelyeket a karavánok évszázadok óta.

A líbiai helyzet

Az előadás második felére Líbia került a figyelem középpontjába, és Gábor kifejtette, miért innen jön az Európába utazó bevándorlók jelentős része. Ennek a fő oka az évek óta elhúzódó polgárháború, illetve a folytonos politikai viták, az ország megosztottsága. Kezdésnek eloszlatásra került az a mítosz, hogy Kadhafi a határait teljesen le tudta zárni, mivel a diktátor uralma alatt is évente emberek tízezrei hagyták el az országot és amióta az ő rezsimét is utolérte az arab tavasz, a helyzet csak rosszabbodott.

Kadhafi eltávolítása után nem sikerült Líbiát egységes állammá kovácsolni, habár még 2012-ben a statisztikai adatok alapján erre volt kilátás, hamar kiderült, hogy nincs egységes megoldás az országnak, és 2014 óta Líbiában két rivális kormány van. Az észak-nyugati régiót, beleértve Tripoli városát, Fajez Al-Szarradzs miniszterelnök tartja irányítása alatt, akit az Európai Unió és az ENSZ is a törvényes vezetőnek ismeri el. Viszont az ő hatalma gyenge, katonai ereje nincs, maximum pár milícia áll mögötte, így a kormánya nem képes a rend fenntartására, amibe beletartozik a partvonal védelme is, ebből adódóan az embercsempészek kedvelt támaszpontja Líbia észak-nyugati része. Az észak-keleti régiókat Halífa Haftar tábornok dominálja, aki a Líbiai Nemzeti Hadsereg vezetője. Az ő hatalmát a nyugat nem ismeri el, viszont egyéb befolyásos országok, mint Oroszország vagy Egyiptom, őt tartják a potens politikai erőnek. A déli régiók jelentős része lakatlan, viszont a lakott régiókat olyan nomád népek és törzsek tartják irányításuk alatt, mint a tuaregek vagy a tebuk, akik főleg a fegyver- és drogkereskedelemből élnek. Ebbe a patthelyzetbe törtek be 2012-ben Ansaral-Sharia, illetve 2014-ben az Iszlám Állam nevű iszlamista, dzsihadista terrorszervezetek, akik még jobban destabilizálják az országot. A jelenlegi állás szerint ezt a helyzetet megváltoztatni nagyon nehéz; habár az Iszlám Államot sikerül kiszorítani Szirt városából, a két hatalmi központ megmarad, amely csak kedvez az embercsempészeknek, illetve semmi reményt nem ad egy egységes kontrollra.

Az európai reakciók

Az előadás utolsó harmadában górcső alá került, hogy az Európai Unió mit próbál az előbbiek ellen tenni. 2013-ban az olaszok saját projektként elindították a Mare Nostrum kutató-mentő, illetve határőrizeti műveletet, amelynek a célja az volt, hogy a vízre kelt migránsokat segítse, mivel abban az időben rohamosan elkezdett nőni a vízbefulladások és hajótörések száma. A művelet egy évig tartott és összességében sikeres volt, de akkora terhet rótt az olasz haditengerészetre, hogy egyedül már nem tudtak hatékonyan cselekedni, így az Európai Uniótól kértek segítséget.

Az Európai Unióval közösen szervezték meg a Triton műveletet, amely a mai napig tart, és amely lassan megközelítette a líbiai partokat is. Emellett elindult még a Sophia művelet és az EUBAM művelet is, amelyek ugyanúgy a líbiai partokra koncentráltak. A műveletekben főleg az olaszok vesznek részt, de mind anyagilag, mind hajókkal több uniós és nem-uniós ország is besegít. A mentésekből probléma is adódott, hiszen egyes nem kormányzati szervezetek konkrétan a líbiai partokról mentették ki a bevándorlókat, ami emberségből jeles, de mégis az embercsempészek kezére játszik.

Itt jött a képbe az, hogy valami közös megoldást kéne találni a helyzetre és itt játszik manapság kulcsfontosságú szerepet Emmanuel Macron, Franciaország elnöke, aki az elmúlt évben megpróbálta egy asztalhoz ültetni a líbiai feleket. Macron idén szeptemberben tartott egy migrációs csúcsot is, ahova több afrikai és európai országot is meghívtak. Több megoldási javaslat is született, illetve folyamatosan születnek újabb elképzelések, de egyetértésre még nem került sor. Az EU megpróbált egy olyan alkut kötni Líbiával, mint Törökországgal, de Líbia kevésnek tartotta a 200 millió eurót, amit kaptak volna az embrek viszatartásáért cserébe. Az sem egyértelmű, hogy pontosan kivel kéne megállapodni, mivel Libában hatalmi harcok folynak és nincs egyértelmű vezetője az országnak. Habár a felek a nyilvánosság előtt megoldásokról és együttműködésről beszélnek, a valóságban máshogy cselekednek.

Ebből látszik, hogy az EU törekvései még nem elegek és a komplex helyzetre még nincs megoldás, továbbá vannak olyan tényezők, illetve problémák, amelyek csak a jövőben válnak majd relevánssá. Így jelenleg a helyzet bizonytalan és a kilátások nem túl pozitívak.

Mindenestere az előadás remekül elmagyarázta a jelenlegi afrikai helyzetet és kihívásokat, rávilágított a problémákra és akadályokra, illetve megmutatta, hogy miért is olyan bonyolultaz egész „migráns-krízist csak úgy megoldani”. A sok térkép és ábra pedig remekül vizualizálta a helyzet komolyságát, segítve a hallgatóságnak elképzelni azt, hogy milyen állapotok is uralkodnak most a régióban.

A Szélsőségek, vallási szélsőségek Ludovika Kutatócsoport a Biztonságpolitikai Szakkollégiummal és többi partnerével együtt workshopot szervez a vallásszabadság és a vallási szélsőségek kapcsolatáról a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Zrínyi Kampuszán, amire várunk minden érdeklődőt! A belépés ingyenes, de regisztrációhoz kötött.

 

Minden jel arra mutat, hogy a szomáliai kormány nem fogja válasz nélkül hagyni az elmúlt hetek merénylethullámát. A szomáliai Alsó-Shabelle régió lakosai közül többen számoltak be nagyarányú csapatmozgásokról a Voice of America (VOA) nevű hírportálnak. Szintén nagyfokú katonai előkészületekről számoltak be a források a Mogadishutól északnyugatra elterülő Bali Dogle repülőtér környékén. A lapnak egy, a neve elhallgatását kérő szomáliai tisztviselő megerősítette, hogy a szomáliai kormány átfogó támadásra készül az ország délnyugati területeit uralma alatt tartó al-Shabaab ellen. Az újságnak nyilatkozó hivatalnok azt is hozzátette, hogy a készülődő offenzívában az Afrikai Unió csapatai mellett részt vennének az ország egyéb szövetségesei is. Az ugandai elnök, Yoweri Museveni jelezte, hogy kész újabb csapatokat küldeni az AMISOM (Afrikai Unió szomáliai missziója) megerősítése és az al-Shabaab legyőzése érdekében. Az etióp határ menti Gedo régióban élők szintén csapatmozgásokról adtak hírt a VOA tudósítójának. A lap kérdésre a regionális hatóság tisztviselője megerősítette a szemtanúk által elmondottakat. Eszerint az Afrikai Unió szomáliai missziójában katonailag is elkötelezett Etiópia az al-Shabaab elleni küzdelem támogatása céljából küldött további csapatokat a régióba.

A megosztott szomália. (Forrás: BBC)

Az egyre nyilvánvalóbb katonai mozgások mellett az al-Shabaab elleni fellépés előkészületeit bizonyítja, hogy a mogadishui kormány egyre aktívabban próbálja meggyőzni szövetségeseit a készülődő hadjárat támogatásáról. Míg az ország elnöke, Mohamed Abdullahi Mohamed az elmúlt napokban támogatást keresve végiglátogatta majdnem az összes jelentősebb környékbeli államot Etiópiától Dzsibutiig, addig a miniszterelnök, Hassan Ali Khaire Törökországban kért Erdogan elnöktől katonai és pénzügyi támogatás. Ankara a szomáliai kormány egyik fő támogatójának számít. Az országon belüli egyre növekvő török jelenlétet jól példázza a Törökország által Mogadishuba telepített katonai bázis, illetve annak ténye, hogy az október 14-án elkövette Mogadishui robbantás 34 sérültjét Törökországba szállították gyógykezelésre.

Az al-Shabaab ellen a közeljövőben megindítandó hadművelet a mogadishui kormány válasza lesz az elmúlt hetekben a fővárost vérbe borító terrorcselekményekre. Bár az al-Shabaab szinte napi szinten követ el kisebb-nagyobb merényleteket magában Mogadishuban is, a szeptember óta eltelt időszak merényletei még szomáliai mértékkel mérve is rendkívül brutálisak és véresek voltak. A merénylethullám kezdetét az október 14-i mogadishui robbantás nyitotta, amely a szomáliai történelem legvéresebb merénylete volt a maga megközelítően 300 halálos áldozatával. Bár az al-Shabaab nem vállalta a merényletet, a kormány mégis a terrorszervezethez kötötte azt. Két héttel később, október 27-én robbantásos merényletre, majd azt követően fegyveres harcra került sor egy, az elnöki palota közelében lévő szállodában. Az áldozatok száma elérte a 27-et, a támadást követően az al-Shabaab vállalta magára a támadást. Ezek jelentősen gyengítették a Mogadishuban uralkodó, amúgy is gyenge biztonsági helyzetet.

Bár 2011-et követően a mindenkori szomáliai kormányzatnak az Afrikai Unió egységeivel kiegészítve sikerült visszaszorítania az al-Shabaab-ot. Mindezek ellenére a terrorszervezet mind a mai napig uralma alatt tartja a déli országrész vidéki területeit, ahonnan kiindulva sikeresen hajt végre merényleteket a Mogadishuban székelő kormány, annak rendőri és katonai egységei, valamint az Afrikai Unió csapatai ellen. Bár az év elején hatalomra került új elnök, Mohamed Abdullahi Mohamed már ez év tavaszán háborút hirdetett az al-Shabaab-bal szemben, a terrorszervezet ennek ellenére képes ellenállni a szomáliai kormány és az Afrikai Unió nyomásának. Mint ahogy az elmúlt hetek rendkívül véres merényletei is mutatják, az al-Shabaab még mindig komoly kihívást jelent a szomáliai kormány számára. Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a közeljövőben feltehetőleg meginduló hadműveletek ha csökkenteni tudják is majd a terrorszervezet erejét, megtörni vagy távozásra kényszeríteni nem fogják tudni az al-Shabaab-ot.

 

November másodikán a szíriai kormányerők Kelet-Szíriában teljesen visszafoglalták az Iszlám Állam egyik utolsó erősségét, Dajr ez-Zaur városát, mely egyben az azonos nevű tartomány központja is.

A városért 2011-től a kormányerők a lázadókkal csaptak össze, majd a Dajr ez-Zaur körüli területek nagy részét még 2014-ben elfoglalta az Iszlám Állam, 2015 májusában pedig Palmüra megszerzésével a szárazföldi utánpótlási vonalak megszűntek, és csak légi úton maradt megközelíthető. A város egészét háromévnyi ostrom során sem sikerült elfoglalnia az Iszlám Államnak. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a terepviszonyok a Szíriai Arab Hadseregnek kedveztek, másrészt pedig annak, hogy Isszam Zahreddin tábornok, kiváló képességekkel rendelkező katonai vezető védte a várost, és természetesen nem feledkezhetünk el az orosz légi támogatásról sem.  2017. szeptember ötödikén a város felmentésére érkezett kormányerőknek sikerült az Iszlám Állam ostromgyűrűjét áttörniük. A város megtisztításáért azóta folytak a harcok.

Dajr ez-Zaur visszafoglalása siker Bassár el-Aszad szíriai elnök számára, de a szír kormányerőket hatalmas csapásként érte „a Köztársasági Gárda oroszlánja”, vagyis Isszam Zahreddin október 18-i halála, melyet az Iszlám Állam egyik aknájának felrobbanása okozott.

Az eddig az IÁ ellen harcoló különböző felek, vagyis az oroszok és az iráni síita milíciák által támogatott szír kormányerők, valamint az Egyesült Államok által támogatott arabokból és kurdokból álló Szíriai Demokratikus Erők (SDF), elsősorban a terrorszervezet legyőzésére fókuszáltak. Viszont az, hogy az Iszlám Állam elvesztette területeinek jelentős hányadát és visszaszorult Szíria délkeleti részeire új konfliktusok kialakulását idézheti elő. Ugyanis harc kezdődhet meg a stratégiailag fontos területekért, olajmezőkért. Ebben a harcban most Aszadnál van az előny, ezt azonban az Egyesült Államok meg szeretné változtatni. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter szerint az Aszad család uralma a végéhez közeledik, és nincs szerepe Bassár el-Aszadnak Szíria jövőjében. Az Egyesült Államokhoz hasonlóan Izrael számára is egy egységes, Aszad nélküli Szíria lenne kedvező. Azzal, hogy a szír elnököt irániak támogatják, Irán befolyása tovább erősödik a térségben, ezáltal veszélyeztetve Izraelt, az izraeli miniszterelnök Benjamin Netanjahu szerint.

Sem Izrael, sem az USA nem képes úgy eltávolítani a jelenlegi szír kormányt, és kiterjeszteni Szíriára saját befolyását, hogy Oroszországgal ne kerülne szembe. Az orosz érdek a térségbeli szövetséges megtartása, és Oroszország közel-keleti pozícióinak megerősítése, ez eddig sikeres volt. Az oroszok számára a szíriai befolyásuk megőrzése a bázisaik miatt is kulcsfontosságú: Tartúsz városában orosz haditengerészeti bázis található, Hmejmímben pedig orosz légitámaszpont.

Külpolitika

Új polgári misszió indul Irakban

A Tanács 2017. október 16-án úgy döntött, hogy új polgári közös biztonság- és védelempolitikai missziót indít Irakban. A misszió célja, hogy segítse az iraki nemzeti biztonsági stratégia végrehajtását. Ezt Markus Ritter (Németország) fogja vezetni egy szakértői csoport irányításával. Az iraki nemzeti biztonsági stratégia célja a jogállamiságot és az emberi normákat tiszteletben tartva a biztonság és a béke megszilárdítása; új állami intézmények létrehozása és a megnevezett nemzetbiztonsági fenyegetések kezelése, mint a terrorizmus, a korrupció, a politikai instabilitás és az etnikai-vallási polarizálódás. A misszió partnerei lesznek az EU iraki képviselete, az ENSZ, a NATO és az ISIS elleni nemzetközi koalíció. A missziót várhatóan 2017 végéig telepítik Bagdadba.

Az EU Bosznia-Hercegovináról nyilatkozott

A Tanács nyilatkozatában megerősítette, hogy támogatja az önálló, egységes és szuverén Bosznia-Hercegovina uniós perspektíváját. Nyilatkozta továbbá, hogy az EUFOR Althea hadművelete – amely elsősorban a kapacitásépítésre és képzésre irányul, de képes hozzájárulni a hatóságok katonai elrettentéséhez is – folytatódik a balkáni országban.

Az EU Afganisztánról nyilatkozott

A Tanács Afganisztánnal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az Unió és tagállamai segítik a béke, a stabilitás és a jólét előmozdítását az országban, valamint kiállnak a közép-ázsiai ország fenntartható fejlődése mellett. A vonatkozó stratégia négy kiemelt területe a béke, a stabilitás és a regionális biztonság támogatása; a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése; a jó kormányzás, a nők társadalmi szerepvállalásának ösztönzése és a gazdasági és humán fejlődés elősegítése és a migráció kihívásainak kezelése.

Az EU az iráni nukleáris megállapodásról

Az iráni kérdés kiélezte az ellentéteket az Egyesült Államok és annak európai szövetségesei között. Donald Trump október 13-án tartott beszédében kifejtette az Egyesült Államok új, Iránnal kapcsolatos stratégiáját. Az elnök ebben keményebb fellépést sürgetett Teheránnal szemben, többek között új gazdasági szankciók életbeléptetését javasolta. Bár a 2015-ben megkötött megállapodás egyelőre a Kongresszus elé került, a beszédben elhangzottak komoly visszhangra találtak Brüsszelben.

Az elnök nyilatkozatára azonnal reagált Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Ebben a főképviselő kifejtette, hogy az Egyesült Államok elnökének nincs joga arra, hogy egyoldalúan megszüntesse az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott megállapodást. Október 16-án az Unió külügyminisztereinek luxembourgi találkozóján a tagállamok külügyminiszterei megerősítették elkötelezettségüket a megállapodás mellett.

A megállapodást közös nyilatkozatban védte meg Angela Merkel német kancellár, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Theresa May brit miniszterelnök. Az iráni külügyminiszter, Mohammad Javad Zarif az “Európaiak tesztelésnek” nevezte a magállapodással kapcsolatban a Brüsszel és Washington között kialakult feszültséget. A külügyminiszter hozzátette, hogy Irán továbbra is kiáll a megállapodás mellett, amennyiben az európaiak is hasonlóan cselekednek.

Az Európai Tanács ülése

Az Európai Tanács a migrációról, a digitális Európáról, a biztonságról és védelemről és a külkapcsolatokról

Az Európai Tanács 2017. október 19-i ülésén különböző témákban fogadott el következtetéseket.

A migrációval kapcsolatban szóba került a külső határvédelem fontossága, az éberség a migrációs útvonalak mentén, az EU-tagállamok pragmatikus és rugalmas együttműködése, az illegális migrációra ösztönző tényezők csökkentése, illetve a szoros együttműködés a nemzetközi partnerekkel.

A Digitális Európa szeptember 29-én, a tallini digitális csúcstalálkozón nyert újabb megerősítést. A digitalizációban rejlő lehetőségeket a Tanács kész megragadni, így meghozni az ehhez szükséges intézkedéseket. A Tanács célja a jövőorientált szabályozási keret és az elsőosztályú infrastruktúra- és kommunikációs hálózat létrehozása; az online bűnözéssel szembeni fellépés fokozása; illetve a digitális kornak megfelelő munkaerőpiac, oktatási/képzési és adózási rendszer kialakítása.

Biztonság és védelem témájában a PESCO 2017 vége előtti elindításáról esett szó, valamint az országok képességfejlesztéséről. Külkapcsolatok szintjén az ENSZ BT rendeleteinek Uniós jogba való átültetése és az iráni nukleáris megállapodás melletti elkötelezettségéről tett nyilatkozatot a Tanács.

Partnerkapcsolatok

2017. október 1-3.

A Civil Társadalmi Tanácsadó Testület (Civil Society Advisory Panel – CSAP [szerkesztői fordítás]) idén rendezte meg második éves találkozóját Brüsszelben, ahol a nők, a béke és a biztonság tárgyköre volt a középpontban. A legfőbb napirendi pont az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. határozata volt, melynek keretein belül nemrég új cselekvési tervet hoztak létre, amelynek az életbe léptetéséhez a NATO továbbra is számít az együttműködésére és hozzájárulására mind a tagállamok, mind a Testület képviselői részéről.

2017. október 2.

Jens Soltenberg, a NATO főtitkára részt vett Helsinkiben a Hibrid Fenyegetések Elleni Kiválósági Központ megnyitóján. A főtitkár szerint ez a kezdeményezés fontos a biztonságunk szintéjnek növelése érdekében, hiszen ez segíteni fog a modern és komplex fenyegetések megértésében.

A központ létrehozását a finn kormány kezdeményezte, melyben az EU-n és NATO-n kívül még 11 ország vesz részt.

2017. október 2-3.

A NATO Mediterrán Dialógus Politikai Tanácsadó Csoportja ötödik alkalommal, Mauritániában tartott találkozót. Az esemény résztvevői azt vizsgálták, hogy a Mediterrán Dialógus tagjaival milyen a Szövetség együttműködése, illetve azt, hogy hogyan lehetne ezen a kooperáción javítani.

2017. október 12.

Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese a Belgrádi Biztonsági Fórumon a Szövetség és Szerbia közti viszonyról beszélt. Mint mondta, a NATO tiszteli a szerb semlegességet, így nem fognak nyomást gyakorolni a szerbekre partnereik megválogatásában. Azonban azt is kifejtette a főtitkár-helyettes, hogy a NATO és Szerbia együttműködése egy új korszakba lépett, amit a NATO szeretne fejleszteni.

„A NATO egy erős, demokratikus és virágzó Szerbiát akar, mert ez jó a Nyugat-Balkán stabilitásának. És ha a Nyugat-Balkán stabilabb, akkor mindannyian nagyobb biztonságban vagyunk” – fejtette ki Gottemoeller.

2017. október 16.

A hetedik NATO-Ázsia-csendes-óceáni Dialógus ülésén Rose Gottemoeller arról beszélt, hogy milyen fontos a Szövetség számára az ázsia-csendes-óceáni térség. A főtitkár-helyettes kifejtette, hogy habár a NATO elsődlegesen az euroatlanti térségre koncentrál, mégis számít, hogy mi történik az ázsia-csendes-óceáni térségben, hiszen egy ottani konfliktus az egész világnak jelentene kihívást. Ezért az együttműködést a régió országaival szükségesnek, nem pedig  egy luxusnak tartja a főtitkár-helyettes.

2017. október 20.

Jens Stoltenberg bejelentette, hogy a következő NATO-csúcsot 2018. július 11-12-én, Brüsszelben fogják megtartani. A főtitkár nem részletezte a programot, csak annyit mondott, hogy a Szövetség tovább fogja erősíteni a transzatlanti köteléket az adaptáció folytatásával, illetve folytatni fogja a munkát partnereivel a terrorizmus elleni harcban és a szomszédságának stabilan tartásában.

2017. október 26.

Harmadik alkalommal ült össze a NATO-Oroszország Tanács. Az ülés Jens Stoltenberg elnökletével zajlott le, aki később kiemelte, hogy a NATO és Oroszország kapcsolatát illetően a következő három kérdés volt a leglényegesebb: Ukrajna (a minszki jegyzőkönyv betartása), Afganisztán (terroristák általi fenyegetések) és az átláthatóságra és kockázatcsökkentésre való törekvés (légi biztonság a balti régióban, Zapad-2017 orosz-fehérorosz hadgyakorlat). A főtitkár szerint „a Tanács és Oroszország közötti párbeszéd nem egyszerű, de éppen emiatt igazán fontos”.

2017. október 31.

Jens Stoltenberg háromnapos látogatást tett Japánban, aminek a végén elmondott beszédében körvonalazta a Szövetség politikáját az ázsia-csendes-óceáni térséggel szemben. Beszédében a főtitkár kifejtette, hogy egyre több kihívás globális, ezért mindenkinek szerepet kell vállalnia ezek kezelésükben. Kiemelte, hogy Észak-Korea nagy veszélyt jelent a békére és biztonságra, ezért örökre fel kellene hagynia a nukleáris programjával és szüneteltetnie kellene a ballisztikus rakéták fejlesztését.

Műveletek

2017. szeptember 25.

A NATO a továbbiakban is támogatja az iraki védelmi erők képességeinek fejlesztését a 2017 szeptemberében elindított harci járművek karbantartását célzó közös gyakorlatának keretein belül. A program során iraki katonai mérnökök tartottak kiképzést a Taji katonai bázison a szovjet típusú harci járművek karbantartásával foglalkozó mérnököknek. Ezáltal fejleszthették oktatói képességeiket lengyel katonai kiképzők közreműködésével. Hassan Hillel Al-Maliki vezérőrnagy, az iraki Védelmi Minisztérium katonai járművek szervizeléséért felelős igazgatója üdvözölte a NATO-Irak együttműködés ezen új lehetőségét, Pawel Piecyk alezredes, a lengyel kiképzőcsapat parancsnoka megköszönte az iraki hadsereg meleg fogadtatását és az Iszlám Állam elleni Nemzetközi Koalíció konstruktív együttműködését. 2017 januárjától több, más területen is megindult a NATO tanácsadói és támogatói tevékenysége az iraki hadsereg fejlesztésére irányulóan egy központi kiképzőcsapat (NATO Core Team) Bagdadba rendelésével. A fejlesztés kulcsterületei a civil-katonai együttműködés, az improvizált robbanóeszközök (IED) és mentesítésük, illetve a nemzetbiztonsági intézetek reformja.

Idén októberben is megrendezésre kerül az Európai Kiberbiztonsági hónap. Az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) 2012 óta szervezi meg az eseményt, amelynek célja, hogy felhívja az országok, szervezetek és egyének figyelmét a kiberfenyegetésekre, felszólítson mindenkit az internet tudatos használatára és elősegítse a biztonságos digitális világ kialakítását. Idén is csatlakozott az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központja (EC3), az informatikai ügyeben illetékes ész hatóság, az észtországi CERT és a Tallini Műszaki Egyetem a kiberbiztonsági tudatosság és oktatás előmozdítása érdekében. Az idei kampány kiemelt témái:

– IT a munkahelyen – zsarolóvírusok, adathalászat, mentések, malware (rosszindulatú szoftver);

– IT biztonság otthon – otthoni hálózatok, online csalás és gyermekvédelem;

– Információbiztonsági és adatvédelmi kihívások: EU-s szabályozások végrehajtásának gyakorlati kihívásai;

– Kiberbiztonsági képességek: oktatás, tréning, e-képességek.

Miért fontos ez az esemény?

Az információs társadalom kialakulásával az egyik legfontosabb stratégiai pillérré maga az információ vált. Az információs tér fejlődése és digitalizálódása miatt az elmúlt években a kibertér jelentősége lényegesen megnőtt a mindennapi életben és a harctéren is – megjelent az információs hadszíntér, ahol a cél az információ megszerzése, valamint annak megtartása és felhasználása. Az internet fejlődése és életünkben való jelenléte nem csak megkönnyíti az életünket és előnyünkre válik, hanem rendkívül kiszolgáltatottá is tesz minket. Ennél fogva minden hálózatalapú és információs rendszer biztonsága kulcsfontosságú a társadalom, a gazdaság és az egyén védelmének érdekében. A kibertérben zajló rosszindulatú cselekmények és a kiberbűncselekmények száma az elmúlt tíz évben sokszorosára nőtt, eljött az a korszak, amikor minden országnak nemzetbiztonsági érdeke egy kidolgozott kiberbiztonsági stratégia, amelyet alakítani kell a rohamtempójú technikai fejlődéshez. Magyarország Nemzeti Kiberbiztonsági Stratégiáját 2013-ban fogadták el, ami alapvetően egy friss és új jogszabálynak számít, mégis már egy új stratégiáról tárgyalnak – ez várhatóan 2018 végére fog elkészülni.

A katonai védelem mellett egyaránt fontos a társadalom biztonsága. Az elmúlt tíz évben az internetes zaklatások száma közel kétszeresére nőtt – átlagosan a társadalom 27,9 % -a esik áldozatul, ezért is jelenik meg a kampányban a gyermekek védelme az online világban.

2017-ben Magyarország ismét partnere a kampánynak a Nemzeti Kibervédelmi Intézet vezetésével és 20 partner együttműködésével. Az Intézet célja, hogy a lehető legtöbb információbiztonsággal foglalkozó céget, szervezetet, oktatási és egyéb intézményt vonja be a kampányba. Októberben számos esemény fog megrendezésre kerülni előadások keretben, melyek feladata a hónap kiemelt témáinak körüljárása. A sorozatot a 2017. október 3-4. között tartott Nemzeti Kiberbiztonsági Konferencia nyitotta meg (CYBERSEC2017.HU). Az idei kampányhoz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is számos különleges programmal kapcsolódott.

A tudatosság nem csak Európában van jelen: az Amerikai Egyesült Államok és az Amerikai Államok Szervezete (OAS) is kampányol ebben a hónapban, hogy a világot behálózó kiberteret biztonságosabbá tegyék.

 

Egy közel negyven millió fős nép, melynek tagjai főként négy közel-keleti országban élnek, Iránban, Irakban, Szíriában, és Törökországban. Bár a történelemben úgy alakult, hogy a nagyhatalmak által meghúzott határok szétszakították őket, de a kurdok továbbra sem mondanak le arról, hogy maguk döntsenek sorsukról.

Így van ez az Észak-Irakban található kurd autonóm régióban is. Az iraki Kurdisztánban megtartott szeptember 25-i függetlenségi népszavazáson, 72,16 százalékos választási részvétel mellett, a résztvevők 97,73 százaléka szavazott igennel, vagyis arra, hogy a kurd régió, illetve a körülötte a Kurdisztáni Regionális Kormányzat (KRG) hivatalos határain kívül lévő, az Iszlám Állam elleni harcokban megszerzett, a kurdok által régóta maguknak követelt úgynevezett vitatott hovatartozású területek egy független államot alkossanak.

Több fontos tényező is közrejátszott abban, hogy ezt a szavazást most tartották. Legfőképpen az, hogy az Iszlám Állammal vívott harcokban a kurdok pozíciója megerősödött, az iraki kormányé pedig jelentősen gyengült. A kurdok, és a kurd ügy melletti szimpátia nagyban megnövekedett a világban. Másrészről pedig Maszúd Barzáni, a KRG elnöke így igyekezett megerősíteni a saját helyzetét a november eleji kurd helyi parlamenti és elnökválasztás előtt.

Ez az időzítés tehát nem véletlen, ugyanakkor elképzelhető az is, hogy ez a mostani kedvező történelmi időpontban megtartott szavazás még arra sem lesz elegendő, hogy a kurdok számára egy jobb tárgyalási alapot szolgáltasson az iraki kormánnyal szemben. Bár a kurdok iránti szimpátia nyilvánvaló, de ez nem jelenti azt, hogy konkrét támogatást kapnának több országtól. Gazdaságuk szinte kizárólag a földgázon és kőolajon alapszik, ez rendkívül érzékenyen érintheti őket a későbbiekben.

Az Iszlám Állam előretörése 2014-ben akkora mértékű volt, hogy elválasztotta a kurd területeket nagy részét az iraki kormány által ellenőrzött területektől. Kirkuk városánál a kurdoknak sikerült megállítaniuk az IÁ előretörését, majd az évek során a környező területeket is visszafoglalták, így alakult ki az a helyzet, hogy jelenleg a kurdok olyan területeket is ellenőrzésük alatt tartanak, amik nem tartoznak hivatalosan a kurd régióhoz. Ezeknek a feladása kurd részről nem is várható, ugyanis itt található az iraki olajkészlet közel 40 százaléka, így már érthető, hogy Bagdad miért nem akar ezen országrészekről lemondani. Ráadásul az olaj kitermelése a kurdok által évek óta zajlik, és az ebből származó bevételeket teljes mértékben ők használják fel. Ami problémát jelent kurd szempontból egyrészt az, hogy csakis szárazföld határolja őket, és az egyetlen használt kőolajvezeték a Földközi-tengerig, egészen pontosan a ceyhani energiaszállítási csomópontig Törökországon át vezet. Másrészt pedig ez a típusú önálló, iraki kormánytól független értékesítés nem legális.

Egy héttel a népszavazás előtt állapodtak meg a KRG vezetői az orosz Rosznyefty energiaipari vállalattal egy milliárd dollár értékben egy olyan gázvezeték építéséről Törökország felé, mely a kurd földgázt továbbítaná. A Rosznyefty szóvivője Mihail Leontyev szerint nem fogja befolyásolni a függetlenségi szavazás ezt a megállapodást. Recep Tayyip Erdogan török elnök viszont már többször is fenyegetőzött azzal, hogy „elzárja a csapot”, vagyis a törökök leállítják azt a kőolajvezetéket ami napi közel fél millió hordónyi kurdok által kitermelt kőolajat szállít. E tekintetben egy iraki Kurdisztánból Törökországba tartó földgázvezeték rövidtávú kiépítésének esélye nulla. Ezt erősíti az is, hogy Erdogan október negyedikei iráni látogatása során kiemelte azt, hogy a két ország közötti kereskedelem értékét a jelenlegi 10 milliárd dollárról 30 milliárd dollárra kellene emelni, a két ország közötti kereskedelem értékét pedig úgy lehet gyorsan megnövelni, ha Törökország jelentősen növeli a gázbehozatalát Iránból.

Az iraki reakciók természetesen nem maradtak el a kurd referendumra. Kezdetben az volt az álláspont, hogy nem hajlandóak tárgyalni a kurdokkal, hiszen ez egy alkotmányellenes referendum, később ez módosult arra, hogy amennyiben a kurdok semmissé nyilvánítják a népszavazás eredményét Bagdad kész a párbeszédre. Ez utóbbi nem történt meg, ezért jöttek a fenyegetések, és a blokád. A bagdadi parlament felhatalmazta az iraki miniszterelnököt arra, hogy az olajban gazdag Kirkukba katonákat küldjön. A másik fél fenyegetése csak retorika, a kurd csapatok továbbra is Kirkukban vannak, és az iraki hadsereget leköti még az Iszlám Állammal való harc, továbbá al-Abádi miniszterelnök is elismerte azt október ötödikén, hogy nem akar egy konfliktust a kurdokkal, fegyveres összecsapást pedig végképp nem.

Marad tehát egyelőre megoldásként a légi blokád a kurd területek ellen, a gazdasági embargó, valamint a törökökkel és az irániakkal közös hadgyakorlatok megtartása.

A KRG törekszik arra, hogy párbeszéd legyen Erbil és Bagdad között, hogy megvitassák a jövőbeli kapcsolatokat.

A nagyobb regionális szereplők reakciói a referendumra

A népszavazás okozta konfliktus előtt Iránnak és Törökországnak is jó kapcsolatai voltak iraki Kurdisztánnal. Törökország érdekelt volt a Kirkuk melletti földgáz és kőolajban, Irán pedig még az 1980-tól 1988-ig tartó, irak-iráni háború alatt alakított ki szorosabb politikai kapcsolatokat az iraki kurdokkal, és ezt az IÁ elleni harcok tovább erősítették. Most azonban, a két szíriai polgárháborúban egymás ellen kvázi proxy háborút folytató, és egymással ellenérdekelt országot összehozta a kurdoktól való félelem.

Irán az iraki kurd régióval közös hátárait lezárta, és támogatja Irak területi egységét, szuverenitását, és problémának tartja az iraki kurdok lépését, főként annak tekintetében, hogy a térségben még mindig vannak nagy csoportokban az IÁ terroristái. Egy héttel a kurd népszavazás után a török vezérkari főnököt Hulusi Akart Teheránban fogadta Haszan Róháni iráni elnök. A közös együttműködés politikai, gazdasági és nemzetközi kapcsolatok terén már eddig is kielégítő volt, ezt tovább is folytatni kívánják, sőt a katonai kapcsolatokat és együttműködést is szeretnék jobban kiépíteni. Ez, hogy a régió két befolyásos és fontos szereplője közös érdekeik mentén összefog szolgálhatja majd Teherán és Ankara szerint, a régió stabilizálását, és az országaikat fenyegető veszélyek eltávolítását. Irán és Törökország veszélyként azt éli meg, hogy az országukban található kurd kisebbség szeparatista törekvései az iraki kurdisztáni népszavazás hatására jelentősen felerősödhetnek. Ez a félelmük nem alaptalan, ugyanis mindkét ország évtizedeken át küzdött a területén lévő központi kormány elleni kurd nacionalista, főként baloldali csoportokkal, ilyen Törökországban a PKK, míg Iránban ilyen volt korábban a Komala, és a PJAK.

Kép forrása: www.reuters.com

Recep Tayyip Erdogan török elnök október negyedikén látogatott el Iránba, ahol találkozott Haszan Róháni iráni elnökkel és Ali Hámeneivel, Irán legfőbb vallási vezetőjével. Az iráni elnök egy közös sajtótájékoztatón kijelentette, hogy nem fogadnak el határváltozásokat a régióban, Erdogan pedig hozzátette, hogy az efféle fejlemények el fogják szigetelni a Kurdisztáni Regionális Kormányzatot, valamint a referendum nem volt legitim, csak Izrael ismerte el, sőt, a Moszad segítette az egész népszavazást. Izraelt beavatkozással Ali Hámenei is megvádolta. A közös vádaskodás nem légből kapott, Izrael érdeke valóban lehet az, hogy egy új demokratikus, és velük szövetséges állam jelenjen meg a térségben, ráadásul ez az új állam valószínűleg gyengítené riválisaikat.

A török és az iráni intézkedések szinte azonosak a referendum után, egyaránt jellemzik őket a határzárak, valamint a légi blokád. A kettő fél közötti két nagy különbség az, hogy a török elnök lebegtet egy esetleges katonai beavatkozást, míg Irán nem, valamint Irán megszakította az iraki kurd területtel az olajkereskedelmét, viszont Törökország még csak fenyegetőzik vele.

Az Egyesült Államok és Kurdisztán

Recep Tayyip Erdogan a kurd szavazás előtt négy nappal az ENSZ közgyűlésére érkezve Donald Trump amerikai elnökkel találkozott New Yorkban. Kiállt Irak területi egysége mellett, és kifejezte aggodalmát a KRG területén élő törökökkel rokon türkmén kisebbség helyzetével kapcsolatban. A két vezető közösen elítélte a Kurdisztáni Regionális Kormányzat által tartandó referendumot, valamint megegyeztek, hogy folytatják a régió stabilitásának helyreállítását, és legyőzik a terrorizmus minden formáját. Ez az utóbbi gondolat a terrorizmus legyőzéséről már csak azért is igazán érdekes, mert Törökország az Egyesült Államok által fegyverrel támogatott szíriai kurd Népvédelmi Egységeket (YPG) a Törökországban évtizedek óta függetlenségért harcoló Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) egyik szíriai szervezetének tartja, és a PKK-hoz hasonlóan a YPG-t is terrorszervezetként tartja számon. Természetesen az Egyesült Államok számára Törökország kiváló stratégiai elhelyezkedése, valamint NATO tagsága miatt, a YPG pedig a Szíriai Demokratikus Erőkben (SDF) lévő vezető szerepe, és az Iszlám Állam elleni hatékonysága miatt fontos stratégiai partner.

Az Egyesült Államok álláspontját még augusztusban többször ismertették a kurd vezetéssel. Rex Tillerson amerikai külügyminiszter augusztus 11-én egy telefonbeszélgetésben kérte Maszúd Barzáni iraki kurd elnököt a referendum elhalasztására, és a problémák tárgyalásos rendezésére. Barzáni válaszában alternatívákat és garanciákat kért az Egyesült Államoktól a KRG lakóinak jövőjére nézve, majd, mivel ez nem történt meg, maradtak a népszavazás megrendezése mellett. Augusztus 22-én pedig az amerikai védelmi miniszter James Mattis  kérte meg Barzánit a függetlenségi népszavazás elhalasztására, azzal az indokkal, hogy nem hiányzik egy újabb kurd-iraki szembenállás, továbbra is az Iszlám Állam legyőzése kell, hogy legyen az elsődleges cél. A kérés azonban ezúttal is sikertelen volt.

Az iraki kurd függetlenségi népszavazást az Egyesült Államok nem ismerte el, Rex Tillerson sürgette az érintetteket a fenyegetőzés abbahagyására, és kiemelte, hogy sem a szavazást, sem az eredményét nem tekintik legitimnek, valamint kiállt egy egységes, szövetségi, demokratikus és virágzó Irak mellett.

Aki közvetíteni akar

Mikor október ötödikén Haider al-Abádi iraki miniszterelnök Franciaországban tárgyalt, Emmanuel Macron francia elnök felajánlotta, hogy közvetít Bagdad és Erbil között a kurd függetlenségi népszavazás kapcsán. A francia államfőt aggasztja a jelenlegi helyzet, épp ezért sürgeti a párbeszéd létrejöttét az iraki kormány és a KRG közt. Macron támogatja Irak területi egységét és stabilitását.

Ez volt al-Abádi első külföldi útja a kurd népszavazást követően, franciaországi látogatása azonban kabinetje szerint csupán a bilaterális kapcsolatok erősítését célozta meg, és nem köthető az iraki Kurdisztánban történtekhez.

Rövid összegzés

Rövid összegzésként elmondható, hogy Izraelen kívül még senki nem támogatta iraki Kurdisztán önállóságát. Törökország és Irán Irakkal együtt a kurd régió elszigetelésére törekszik, és ha azt tekintjük, hogy csak idén Törökország a kurd területtel 5 milliárd dollár értékű kereskedelmet folytatott, akkor valószínűsíthető, hogy egy blokád sikerrel jár, legyengítheti annyira a kurdok helyzetét, hogy sokkal kedvezőbb alkut köt velük a közös jövőről Irak.

Kína néhány éven belül a világ legnagyobb gazdasága lesz, de ereje nem csupán kereskedelmi jellegű. Befektetéseivel behálózza az egész világot, külpolitikája által sikeresen édesget magához újabb és újabb partnereket.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium is képviseltette magát augusztus végén a Tihany Politikaelemző Intézet háromnapos, immár hagyományosan megrendezett szemináriumán Balatonfüreden. Az angol nyelvű konferencián számos külföldi résztvevő megfordult, ez kiváló alkalom a kapcsolatépítésre, látókörünk tágítására. A következőkben ott elhangzott előadásom rövid leirata olvasható.

Kialakulóban a valódi Új Világrend

Ha a világpolitika változásait vizsgáljuk, érdemes felidézni a hidegháborút, az az utáni időszakot, majd az orosz megerősödést, végül ezek felett az újonnan felbukkanó, geopolitikai befolyásra törő államokat. Ezen belül a legszámottevőbbek Kína törekvései.

A 21. századot meghatározó hidegháború során a második világháborúban még szövetséges USA és Szovjetunió először nukleáris arzenálbéli fölényt próbáltak szerezni, majd előtérbe került az űrverseny. Mára tudjuk, hogy ezeknél fontosabb a gazdasági erő és diplomáciai befolyás.

A hidegháború után az USA visszaélt egyeduralkodó szerepével. Emellett nyilvánvaló, hogy egyetlen hatalom nem irányíthatja az egész világot, az oroszok pedig sosem nyugodtak bele, hogy alulmaradjanak. Rajta kívül pedig bejelentkezett a befolyásért Kína, India, Irán, Pakisztán, Szaúd-Arábia vagy épp Törökország.

Úgy gondolom, a jövő geopolitikáját befolyásoló tényezők Kína, az Európai Unió, India, egy Közel-keleti koalíció, Oroszország és az USA lesznek.

Kína stratégiája a hatalomért

Kína dollárpolitikájával számos kis államot megnyert magának befektetéseken keresztül. Egyre nagyobb befolyását Magyarországon is érezhetjük, de néhol ennél is sokkal nagyobb ütemben veti meg lábát. A dollárpolitika lényege, hogy pénzügyi, befektetési segélyekkel elnyeri szövetségesei bizalmát és szimpátiáját.

Megerősödését az is szolgálja, hogy mára környezetvédelmi szempontból kifejezetten pozitív dolgokat lehet mondani Kínáról, de fejleszti a gazdaságot, emelkedik az életszínvonal, erősíti haderejét is.

Kína segélyezési politikája a kölcsönös tiszteletre és olcsó hitelek nyújtására épül. A nyugati hatalmakkal ellentétben nem céljuk a tehetséges fiatalok elszippantása a fejlődő országokból; kifejezetten az a szándék figyelhető meg, hogy egyetemi tanulmányai után mindenáron hazaküldik az óriási számban képzett fekete-afrikai diákokat, hogy felemeljék azok hazáját. Ezzel egy Kína-barát elitet képeznek olyan területekre, amelyek a következő évtizedekben óriási fejlődésen mennek majd keresztül, és ebből legnagyobb pártfogójuk is profitálni fog.

Említésre méltó, hogy Kína évente 50 milliárd dollár fejlesztést hajt végre Afrikában, és ez a szám folyamatosan emelkedik. Legjelentősebb projektjeik a vasútépítés, kórházépítés, úthálózatfejlesztés, gyárépítés. Megnyitották első külföldi katonai bázisukat is, melynek Dzsibuti ad helyet. 1983-ban mindössze 500 fő afrikai diákot oktattak a kínai egyetemeken, ez a szám mára eléri a 60 ezret. Jelenleg Kína az első számú Afrikán kívüli célpont a tanulni vágyó fekete-afrikai fiataloknak. Nagyvonalú ösztöndíjakkal, és az anyaországokat megnyugtató vízumokkal Kína szó szerint megvásárolja a befolyást a kontinens felett.

Kína a Karib-térségben is igen aktív. Itt azonban nem befolyást vagy üzleti előnyt akar elérni. Támogatásáért cserébe jellemzően azt kéri, hogy a térség államai vonják vissza Tajvan függetlenségének elismerését. A kínai befektetések 2003-2012 között 500%-kal nőttek a régióban.

Európában főleg piacszerzési és technológiai szempontokat szem előtt tartva terjeszti ki üzleti hálóját. Előbbi kategóriába sorolható a Közép-Európában, így Magyarországon is megfigyelhető befolyásnövelés, utóbbiba pedig a Volvo akvizíciója a kínai Geely autógyár által.

Kína nemrégiben hozott létre befektetési alapot, mellyel Közép- és Kelet-Európa 16 országát támogatja, természetesen nem önzetlenül. Az elmúlt 15 évben éppen Magyarország volt befektetéseik első számú célországa a térségben, nálunk több, mint 2 milliárd dollárt költöttek.

Kína céljai

A szociálkapitalista nagyhatalom céljai új piacok szerzése saját termékei számára, szinte gyarmatként használható afrikai államok barátsága, az USA pozícióinak rontása, Európában pedig többek között alternatív üzleti útvonalak kiépítése (például Hamburg kikötőjének helyettesítésére balkáni célpontok szerzése). Kína előre láthatólag még nagyon sokáig nem sodródik katonai konfliktusba. Nyílt és a nyugati világot valóban felháborító agresszió nem jellemzi cselekedeteit, és határozottan kerüli a komoly konfliktusokat a világ többi nagyhatalmával.

Kína dollárpolitikája mindenhol tárt kapukra talál, és külön előnye, hogy sehol sem szól bele a helyi politikába. Így lehet, hogy Afrikában is jó ütemben tudja fejleszteni kapcsolatait, de például Magyarországgal is úgy üzletelnek, hogy közben nem emelnek hangot vélt vagy valós autokrata intézkedések ellen. Mindezek elemzése után úgy gondolom, jelenleg Kínának van a legnagyobb esélye arra, hogy a világ újra rendeződéséből a legkedvezőbben jöjjön ki a nagyhatalmak mezőnyében.

2017. szeptember 29-én került megrendezésre a Kutatók Éjszakája rendezvénysorozat, ahol a Biztonságpolitikai Szakkollégium 7 előadóval képviseltette magát.

Könczöl Zsófia az afrikai gyermekkatonaság problémáját mutatta be a hallgatóság számára. Előadását a fogalom definiálási és jogi értelmezési nehézségei bemutatásával kezdte, például, hogy miért okoz problémát a gyermek fogalmát egységesen használni Afrikában és a Nyugati világban egyaránt, illetve, hogy mondjuk a hadijog szempontjából mennyire meríti ki ez az eset a katona definícióját. A következő részben részletesen ismertette, a gyermekkatonaság létezésének és alkalmazásának fizikai, pszichológiai, gazdasági és társadalmi okait. Ezt követően a résztvevők megismerhették a folyamatot, hogy hogyan válik egy gyermekből az elrablásától fogva gyakorlatilag gondolkodás nélkül gyilkoló katona. A folyamat részeként, mondhatni lehetséges pozitív végkimenetelként az úgynevezett DDR-programokról volt szó, amelyek a gyermekkatonák leszerelését és rehabilitálását célozzák. Zsófi az előadását egy ugandai esettanulmánnyal zárta, amelyben az Úr Ellenállási Hadserege (LRA) nevű szervezet és annak vezetője Joseph Kony „munkásságát” mutatta be, kifejezetten arra vonatkozóan, hogy mindmáig hogyan és milyen feladatokra alkalmazzák a gyermekeket katonai célokra.

Lendvai Tünde a közel-keleti energiabiztonságról tartott előadásában beszélt a geopolitika és az energiabiztonság folyamatos változásairól, a Közel-Keleten megjelenő hatalmi érdekekről, például a kaszpi-tengeri versengés Azerbajdzsán és Türkmenisztán készleteiért, a Katar és az Öböl-államok körül kialakult diplomáciai, gazdasági és geopolitikai krízisről illetve a Szíriai polgárháború energiabiztonsági és geopolitikai aspektusairól.

Szarka Eszter Luca Dél-Amerika regionális biztonságáról tartott előadásában annak a gondolatnak a vonalán indult el, hogy a térség alapvető célja az Amerikai Egyesült Államoktól való függetlenedés. A rövid történelmi felvezetést követően – ami a régió gyarmatosítás miatti viharos lelkületét és szabadságért való harcát magyarázza -, a jelenleg párhuzamosan jelenlévő 10 szervezetet mutatta be, amelyek sora 1969 óta folyamatosan csak nő. Ezek a szervezetek különböző dimenziókban – gazdasági, politikai, védelempolitikai – jöttek létre, de egyértelmű célja mindegyiknek a térség integrációjának elmélyítése és felgyorsítása. Az évtizedes kísérletezés és próbálkozás után 2008-ban létrejött a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR), amely az eddigi leghatékonyabb társulásnak bizonyult, hiszen meglepő hatékonysággal adaptál és alkalmaz különböző politikákat, melyek végrehajtásában nem szerepel egy külső nagyhatalom, mint felügyelő. „Állíthatjuk, hogy idővel az UNASUR át fogja venni a Dél-Amerikai régióban azt a szerepet, amit Európában az Európai Unió tölt be, és meg fog tudni valósítani egy több szinten működő integrációt. „

A NATO bővítési irányairól Petróczki Márk, a szakkollégium diákbizottságának szakmai alelnöke tartott előadást. A hidegháborút a nyugati demokráciák nyerték meg – a Szovjetunió és szövetségi rendszere összeomlott. Ezután azonban felmerült, hogy a NATO-nak, ami a hidegháború alatt éppen a Nyugatot védte, van-e szerepe ebben az új világrendben? A válasz hamar jött, 1990-ben Németország a NATO-n belül egyesült. Az új béke viszont nem tűnt stabilnak a szovjet puccs és Jugoszlávia véres felbomlása miatt – a volt szocialista államok pedig elkezdtek a NATO felé közeledni. Az előadás során főként az hangzott el, hogy ezek az államok milyen módon küzdöttek és küzdenek azért, hogy az Észak-Atlanti Szövetség tagjává váljanak, illetve, hogy a NATO és Oroszország erre hogyan reagált.

Halasi Gábor „Kalózkodás és al-Shabaab: Szomália, a kelet-afrikai térség biztonsági kihívása” címmel tartotta meg előadását, a kelet-afrikai térség talán legfontosabb biztonsági kihívását jelentő Szomáliát mutatta be. Előadása során körbejárta az országot érintő kihívások közül például a klánok közötti harcokat, a radikális al-Shaabab felemelkedését, valamint az előadás során kitért az Európai Unió által működtetett Atlanta Misszió felállítására. „Az al-Shabaab mind a mai napig jelen van az országban és birtokolja Szomália középső területeinek egy jelentős részét. A szervezet fennmaradása Szomálián túl folyamatos biztonsági kihívást jelent a szomszédos Kenyának és Etiópiának.”

„Pakisztán – bukott állam vagy Ázsia új „kistigrise”?” címmel Ilosvai Dániel, a szakkollégium diákbizottságának ügyvezető alelnöke tartott előadást, ahol azt a kérdéskört járta körül, hogy miért kerül Pakisztán mindig előkelő helyre a terrorizmust támogató országok között, és sikeres-e a civil vezetés törekvése az ország felvirágoztatására? Az előadás két szempontból közelítette meg a dél-ázsiai ország működését: társadalmi és gazdasági mutatók szerint. Konklúziója, hogy ugyan az utóbbi évtizedben mutatkoztak jelei a fellendülésnek, az ország évtizedes problémáit nem sikerült megoldani, se enyhíteni.

Végül Kovács Georgina, a szakkollégium diákbizottságának elnöke „Winning hearts and minds” – a CIMIC és PSYOPS lehetséges szerepe a felkelés elleni műveletekben” címmel tartotta meg előadását. Bemutatásra kerültek a civil-katonai együttműködési (CIMIC) és a lélektani műveletek (PSYOPS) képességek, valamint a civil környezet, mint a katonai műveletekre hatást gyakorló közeg. Ezután a felkelés elleni műveletek alapjaival ismerkedhettek meg a résztvevők, amelynek alapja az FM 3-24 doktrína volt. Az előadó kifejtette, hogyan lehet ezeket az úgy nevezett „soft képességeket”, a felkelés elleni műveletek indirekt megközelítésében alkalmazni annak érdekében, hogy például a helyi lakosság körében teljes körű támogatottságot érjünk el. Az előadó azt is kihangsúlyozta, hogy a békét csak az fogja tudni elérni, aki nem csak a katonai győzelmet, hanem a győzelem utáni békét is garantálni tudja a lakosságnak.

2017. szeptember 27-én Dr. Kis-Benedek József ny. ezredes, címzetes egyetemi tanár tartott előadást az Iszlám Állam tevékenységéről és annak Európát érő hatásairól. Az esemény a Kiss Károly Hadtudományi Klub (MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály) rendezvénye volt.

Az előadás különböző nézőpontokból vizsgálta meg magát a szervezetet. Az előadó beszélt az Iszlám Állam (továbbiakban: ISIS) elnevezésének problémájáról, a szervezet veszélyeiről, érdekeltségi területeiről, bevételeiről, a hozzá kapcsolódó más szervezetekről, jelenlegi földrajzi elhelyezkedéséről, végül bemutatta, hogyan hat az ISIS tevékenysége Európára és hogyan kapcsolódnak az európai terrorizmushoz.

Az Iszlám Állam elnevezésével a probléma először is az, hogy a szervezet se nem iszlám, se nem állam, így a helyes hivatkozás a “magát Iszlám Államnak nevező szervezet” kifejezés. A fenyegetés nem magából az iszlám vallásból ered, hanem az ISIS által elkövetett terrorcselekményekből, illetve a szervezethez kötődő radikális iszlamistáktól, felkelőktől, egyéb terrorcsoportoktól.

Az ISIS egyik fő veszélye az, hogy része a globális dzsihád mozgalomnak a Kelet-Mediterrán térségben. A vezető, Abu Bakr al-Bagdadi – korábban az al-Kaida terrorszervezet tagja – 2014-ben Ibrahim kalifa néven vallási vezetőnek kiáltotta ki magát, ami egyszerre egyezik meg a szervezet világkalifátust megvalósítani célzó terrortevékenységeivel és különbözteti meg az ISIS-t például magától az al-Kaida terrorszervezettől. Az eszközei brutálisabbak és könyörtelenebbek. A fenyegetésnek első sorban a Közel-keleti államok vannak kitéve (Szíria, Irak, Jemen) a területi érdekeltség miatt, valamint mindazon országok, akik valamilyen mélyebb kapcsolatot ápolnak a Nyugattal. Bár katonai szempontból jelentősen visszaszorították az ISIS harcosait, az elsődleges vél az, hogy ne legyen képes egyesülni egy régi al-Kaida fronttal pl. Szíriában. Sok szervezetek tett hűségesküt a világkalifátusért való küzdelemre, és ezek a szervezetek a mai napig harcolnak az ISIS hanyatlása után majd üresen maradó vezető pozícióért. 2016-ban 18 szervezet csatlakozott, a Közel-Kelet és Észak-Afrikai területéről 86 ország 27 ezer harcosa fogadott hűséget. Az ISIS emellett megtalálható a Sínai-félszigeten, Afganisztánban és Pakisztánban is.

Forrás: http://www.aljazeera.com/mritems/Images/2017/9/10/cd82c97388674057a47b139c76681fda_7.jpg

Fontos azonban kiemelni, hogy az Iszlám Állam bevételei a 2014-es évhez képest 2017-re harmadára csökkentek, és a térségben is komoly katonai vereséget szenvedtek. Szíriában felszámolták a katonai csapatokat a török határ mellől, Irakban pedig szintén sikereket értek el, mely harcban meghatározó szerepet töltöttek be a kurd fegyveres erők. A Moszul visszafoglalásáért folytatott harcban sokan estek el, azonban a harc folytatódik tovább: a küzdelem befejeztével a következő katonai célpont Hawia és Tal Afar lesz majd. 2017 szeptemberére az ISIS területei Irakban és Szíriában is lecsökkentek, ez főleg az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Franciaország, Ausztrália, és Hollandia koalíciós katonai csapásainak köszönhető. A terrorszervezet fennhatósága alá Szíriában már csak a keletei térség és Deir Az Zor, Irakban pedig az ország nyugati területe és Moszul kis része esik.

Az európai hatás és az európai terrorizmus

Az Europol jelentése szerint alapvetően öt különböző természetű terrorcselekmény létezik: dzsihadista, etnikai nacionalista szeparatista, baloldali és anarchista, jobboldali, illetve tematikus. A 2016-os adatok szerint Európában összesen 142 terrortámadás történt, ennek nagy része szeparatista akció volt. Az ISIS terror hatása Európára legélesebben a menekültek kérdésében mutatkozik meg. Fontos elhatárolni a menekültet a bevándorlótól, de nem szabad figyelmen kívül hagyni az embercsempészek tevékenységét – az Interpol jelentése szerint az ISIS 173 öngyilkos merénylőt csempészett Európába, ezek a személyek jelenleg körözés alatt állnak. Európa szerte az országokban különböző érzület alakult ki, pl. Franciaországban az évek során a befogadó hangulat mára már védekező mechanizmusba váltott át. Ez alapvetően annak köszönhető, hogy az ISIS nem titkolt célja az európai hálózat kiépítése. Ebben szerepet játszanak a magányos merénylők, akik a DIY (Do It Yourself, azaz “csináld magad”) terrorizmus keretien belül már nem feltétlenül állnak kapcsolatban az anyaszervezetükkel, valamint a kisebb hálózatok, akik összekapcsolódva működnek együtt. A terrortámadások célja a félelemkeltés mellett a gazdasági károk növelése, amelyek ellen a védekezés költséges, ugyanakkor a módszerek között nem találhatunk semmi újat. Az elkövetők között vegyesen találhatunk bevándorlókat és EU állampolgárokat is, akik bevándorló háttérrel rendelkeznek, ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy vannak olyan európai harcosok, akik elhagyták szülőhazájukat és csatlakoztak a szervezethez – ez a szám Franciaországban a legnagyobb 1200 fővel.

Bár a média aránytalanul nagy hangsúlyt fektet az európai terrortámadásokra, a fenyegetés határozottan érinti a kontinenst. Az országok félelme jogos, és ebben szerepet játszik az ISIS propagandája, valamint maga a globális kalifátusért folyó brutális cselekmények.