Biztonságpolitika

Idén február 17-19-én rendezik meg a müncheni biztonságpolitikai konferenciát. A legmeghatározóbb globális védelmi fórumon részt vevő magyar delegációt dr. Simicskó István honvédelmi miniszter vezeti.

Noha Oroszország minden bizonnyal beavatkozott az amerikai elnökválasztási kampányba, és abban végig Donald Trumpot támogatta Hillary Clintonnal szemben, valójában ők sem számítottak arra, hogy végül tényleg a republikánusok jelöltje lehet a befutó. Az új elnök kiszámíthatatlansága, sőt, több ígérete pedig szintén nem kecsegteti túl sok jóval Moszkvát - véli a honvedelem.hu által megkérdezett Oroszország-szakértő.

Nem látszik a polgárháború vége Jemenben, és az al-Kaida is még sokáig jelen lehet az országban – mondta Wagner Péter a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója a honvedelem.hu-nak adott interjújában.

Négy NATO-tagállam lakossága inkább Oroszországgal akarna katonai szövetséget kötni, egy NATO-tagállamot pedig inkább tartanak biztonsági fenyegetésnek mint szövetségesnek – derül ki a Gallup friss közvélemény-kutatásából.

Tovább olvasom

Andrási Sándor volt MiG-21-es vadászpilóta kedvenc téli időtöltése a festészet. Képei témájául azokat a repülőgépeket választotta, amelyeken repült. Két éve a MiG-21-est festette meg, a közelmúltban pedig két kiképzőgép került ki ecsetje alól.

Zlin 326 Trener

„Két okból is jó festeni. Egyrészt hódolhatok a kedvenc időtöltésemnek ezekben a csúnya hideg időkben - csak télen űzöm ezt a hobbimat - a másik, hogy számomra is hihetetlen módon egy csomó történet jut eszembe a képek készítése kapcsán. Anyaggyűjtéskor olyan gépek fotóit is megtaláltam a neten, amelyek életem részei voltak. Ilyen a HA-TRZ lajstromjelű Zlin, amely ma már az USA-ban van egy magyar származású gyűjtő tulajdonában. Ami igazán megörvendeztetett, hogy találtam fotót azokról az oktatókról is, akik Békéscsabán képeztek minket. Többek között az én oktatómról is, Kiss Jenőről. aki az a vékony fickó, jobbról a harmadik.

Fotó: Békéscsabai Veterán Pilóták Baráti Köre

A sors úgy hozta, hogy a tábor után csak egyszer találkoztunk, utána elváltak útjaink és a sors sem segített abban, hogy újra találkozzunk. Ő a szolnoki klub oktatója volt. Az az egy találkozásunk az volt, amikor személyesen elhozta az iskolámba, Jászberénybe a  Kiliánra szóló jelentkezési lapomat. Akkoriban az MHSZ nem bízta a véletlenre a jelentkezésünket, együtt töltöttük ki és szerintem ő is nyújtotta be, nem én. Ennek ellenére a békéscsabai csoportunknak talán csak a fele jött tovább a főiskolára.

Jenő minden növendékét birkának hívta. Még annyiban cifrázta a dolgot, hogy voltak "bari", "kos" és "vezérürü" címek is, amiket a repülés utáni értékelésénél osztott ki nekünk. Nagyon jól oktatott minket. Már az első repülések alkalmával az önállóságra tanított bennünket. Megkövetelte a pontos repülési paraméterek tartását. Viszont mutatott olyan dolgokat is a géppel, amiket én még nem csinálhattam. Egy felszállás után folyamatosan háton emelkedtünk ki a légtérbe, azzal a céllal, hogy kipróbáljuk, valóban négy és fél percre elegendő-e az ejtőtartályban lévő üzemanyag. Akkor állította talpra, amikor köhögni kezdett a motor. Ami igazán kellemetlen volt az egészben, hogy a nemrég elfogyasztott teát nem győztem visszanyelegetni, a fejemben volt minden vérem, már szinte fájt csüngeni azokon a vékony hevedereken, és persze a kabinban található összes por, szemét az arcomban volt. Na, hát ezeket az emlékeket is a festés hozta ki belőlem.”

A Tango-Romeo-Zulu a budaörsi repülőtéren. Fotó: Kunár György / avia-info.hu

*

L-29 Delfin

„Amikor megkezdtem tanulmányaimat a Kiliánon, még aktívan repültek az L-29-esek, fedélzetükön inkább már idősebb, viszont nagy tapasztalattal rendelkező pilótákkal. A tanteremben természetesen folyamatosan hallottuk a repülésüket. Elég sok idő telt el mire kivittek bennünket a betonhoz, hogy legalább közelről láthassuk őket repülés közben. Kihasználva a közelséget, szívtuk magunkba az élményeket, gyönyörködtünk az alacsony áthúzásokban és csüngtünk a pilóták ajkán élménybeszámolóik kapcsán. Üröm volt az örömben, hogy nem ülhettünk be a kabinba, mondván az titkos információk megszerzését tette volna lehetővé számunkra. Nem láthattuk annak a gépnek a kabinját, amivel egy-másfél év múlva mi magunk is repülhettünk. Akkoriban ennyire túlszabályozták az információk védelmét.

Andrási Sándor hallgató.

Fotó: Andrási-archív

A repülőgép festése kezdetén arra gondoltam, hogy a magyar terepszínű változatot örökítem meg, de aztán koncepció lett számomra, hogy olyan formában festem meg a gépeket, ahogyan én repülhettem a fedélzetükön, tehát az L-29-es esetében a szovjet változatnak megfelelően. A gép festése közben sok élmény, emlék tört a felszínre bennem, olyanok is, amik már évtizedek óta nem ugrottak be. Igaz, ez már jele lehet a megállíthatatlan öregedésemnek, mert a régmúltban megtörtént dolgokra lassan már jobban emlékszem, mint arra, hogy bezártam-e az ajtót, amikor eljöttem otthonról.

Nem volt kis dolog és érzés, amikor 1977-ben megérkeztünk a Szovjetunióba és megkezdhettük földi kiképzésünket Primorszko Ahtarszk repülő bázisán. Mi Aktarinak hívtuk, egy kb. 30 000 fős város az Azovi-tenger partján. Persze a tematika szerint az első két hónap az orosz nyelvről szólt, ami karantént is jelentett számunkra. Egyáltalán nem hagyhattuk el a laktanyát, mondván még nem vagyunk felkészültek az önálló és biztonságos kint tartózkodásra. Így utólag megértem, hogy nem engedtek ki minket, mert akkoriban finoman szólva is igen ismeretlen és néha félelmetes körülmények fogadtak bennünket. Azért egyszer szervezetileg mégis kivittek, hogy vigyázzmenetünkkel színesítsük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett városi megemlékezést.

Az oroszok csodálatosan értettek a külföldiek oktatásához. Voltak ott Angolából, Szomáliából, Kubából, Algériából, Irakból és még talán máshonnan is. Mindent alaposan, részletesen, szájbarágósan tanítottak meg velünk, ami talán érthető is az előbb felsorolt nációk figyelembevételével.

L-29-esek géppárban. Fotó: Andrási-archív

Megkaptuk az alapokat aerodinamikából, a repülőtér használatának rendjéről, és természetesen a gép technikai felépítéséből (sárkány, hajtómű, elektro-műszer-oxigén, rádióelektronika, katapult, életmentő eszközök és a legfontosabb: ténykedés a fenti rendszerek meghibásodása esetén). A tantermek csodálatosan érzékeltettek mindent. Az ember, ha csak beült és figyelmesen körbenézett már szinte mindent megtudott, megértett a gépről, rendszereinek működéséről. A 2003-2005-ös-években volt szerencsém meglátogatni más, az orosz légierőhöz tartozó alakulatokat és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a módszer még mindig élt és a szemléltetés 1977 óta semmit nem változott. Félreértés ne essék, én ezt pozitívumként éltem meg és értékeltem akkor.

A kiképzési terv szerint a földi felkészítés késő ősztől kora tavaszig tartott és rendszerint ekkor engedtek haza bennünket, egy kéthetes szabadságra. Tehát a gyakorlati repülést csak a visszaérkezést követően kezdtük meg, így igazi repülési élményeket nem tudtunk megosztani családunkkal, barátainkkal. Az én csoportom esetében egy kicsit ez is másképp alakult, mivel a kiutazásunk a két hadsereg egyet nem értését követően, a korábbi rutinhoz képest később történt, ezért a földi előkészítésünk is kitolódott már a jobb időjárási körülmények idejére. Ezért úgy döntött az orosz vezetőség, hogy hazautazásunk előtt "megringatják a fenekünket” és végrehajtjuk az első repülési körzet megismerő felszállásunkat.

A repülést megelőző földi előkészítés alkalmával már az éles gépekben tréningeztünk és igyekeztünk mindent magunkba szívni a valóságból, és persze már a kijelölt oktatónk készített fel bennünket a furfangosnál furfangosabb kérdések, meghibásodások bedobásával. Itt megemlíteném, hogy négyfős ekipázsommal egy igazi tagbaszakadt, dobverő ujjakkal megáldott, az orosz férfiakra jellemző minden tulajdonsággal rendelkező csodálatos oktatót kaptunk "Továris kapitan Vinogradov” személyében. Sajnos sem a keresztnevére, sem az apai nevére nem emlékszem, pedig ez Oroszországban még ma is használatos. De hát mi csak a fenti módon hívtuk.

A repülés során, ha beszólt a rádióba, mindig kategorikusan emlegette az anyukánkat (persze ilyenkor elmondta azért a hibánkat is), és ha belenyúlt és megfogta a botkormányt, ott nem volt apelláta afelől, hogy átvette az irányítást. A tantermekben szervezett reputánik alkalmával, ami már egyben a felkészülést jelentette a következő repülésre, sokszor megnevettetett bennünket és jó hangulatot teremtett. Most, hogy így írok róla, még mindig a zsigereimben van az a mindennapi csodálatos, szigorú, de mégis laza érzés, amit akkor éreztem a társaimmal, oktatómmal. Arra is emlékszem mennyire büszkévé tett az az időszak, az a tudat, hogy ha minden jól megy, pilóta lesz belőlem.

Továris kapitan Vinogradov

Fotó: Andrási-archív

A négy főből hármunknak szinte azonos volt a beceneve "Topcsi” (ez voltam én), "Tibcsi” és "Tomcsi”. Egy idő után besokallt, amikor magyarul beszéltünk egymással és belezavarodott, hogy kiről is van szó, ezért aztán ő maga is megtanulta neveinket, de csak a k toldalék használatával tudta azt kiejteni. Így lettünk "Topcsik”, "Tibcsik” és "Tomcsik”. Nem szeretnék megfeledkezni negyedik társunkról, akinek beceneve "Beles” volt, és a mai napig ezt használjuk, amikor együtt vagyunk. Sajnos a kurzus befejeztével elváltak útjaink, mert kezdtük az új típust, a MiG-21 PFM-et, így Krasznodárba költöztünk. Többé nem találkoztunk, de az emlékeinkbe bevésődött az biztos, és igazán hálásak lehetünk neki, hogy megtanított minket repülni.

Na és hát jöjjön az első repülésem az L-29 Delfinen. Röviden: emlékezetes, csodálatos suhogás a levegőben, nagyobb sebesség, több gépészkedés leszálláskor, mint a Zlinen. Leszállás után viccesen csak úgy értékeltem társaimnak, hogy felért egy kisebb orgazmus érzésével.

Bővebben: félelmetesen nagy érzés, hogy végre beülhetsz abba a gépbe, amit közel fél éven át tanultál, beindíthatod a hajtóművét, ami gyönyörűen süvített és elkezdhetsz gurulni a felszálláshoz. Ezek azok a dolgok, amiket korábban egyszer sem csinálhattál, pedig már ismerted a gép szinte minden porcikáját. Szóval felgurulhattam a betonra és a felszállási engedély vétele után benyomtam a gázt, kiengedtem a féket, és irány az ég. Ennek az érzésnek a kifejezésére nincsenek is megfelelő szavak. Robogsz a betonon aztán egy pár pillanat múlva eléd tárul az Azovi-tenger látványa. Igaz, a ma embere már gyakran repül és ezeket éli át ő is, azonban hatalmas különbség, amikor te vezetsz és érzed, hogy kezded uralni azt a gépet, ami majd elvezet egy erősebb, gyorsabb "madár” megismeréséhez és úgymond elkezded első szárnycsapásaidat afelé, hogy vadászpilóta lehess.

"Elkezded első szárnycsapásaidat afelé, hogy vadászpilóta lehess." Fotó: Andrási-archív

Az én szubjektív megítélésem szerint a Delfin egy csodálatosan megkonstruált, strapabíró, megbízható repülőgép volt. Kiválóan műrepülhető, sokszor egészen sokat megbocsátó - itt a reptechnikai hibákra gondolok - és teljesen tökéletes alapokat adott a sugárhajtású repülés elsajátítására. Kiemelkedő képességeinek tartom, hogy lehetett vele liftezni, dugóhúzót végrehajtani, keményen csúsztatni - ez nekem annyira nem is ment - és lehetett üzemeltetni füves repülőtérről. Még volt egy tulajdonsága, amit én is talán gyakran megtapasztaltam, hogy leszállásnál, ha csak egy kicsit is nagyobbra sikerült a kilebegtetés sebessége, szinte le kellett tunkolni a földre, mert csak repülni akart tovább és persze néha "bakugrani”. Szóval azt a gépet tényleg a pilóták képzésére találták ki. Az utódjáról, az L-39-ről is hasonló jókat hallottam, és biztos nagyszerű gép lehetett. Sajnos nekem nem adatott meg, hogy repülhessek vele.

A csodálatos Delfin segítségével így alakult az én vadászpilóta életem kezdete, amelyből csak momentumokat idéztem fel, de nagy örömmel tettem. És reménykedem, hátha a fiatalokban, akik esetleg elolvassák e sorokat, érdeklődést vált ki e csodálatos hivatás.  Már csak ezért is megérte lefestenem a gépet, mert egy kicsit újra pilóta lehettem, ha csak gondolatban is, és felidéződött a fiatalságom egy csodálatos időszaka.”

* * *

Hazai és külföldi gyártókat egyaránt vár a Cseh Köztársaság, a hadsereg számára beszerzendő lövészpáncélosok tenderére. A szárazföldi haderő részére 200 darab lánctalpas futóművel ellátott járművet vásárolnának meg 1,9 milliárd dollár értékben.

Harci rész nélkül hajtottak végre egy sikeres indítást a francia ASMP-A (Air-Sol Moyenne-Portee - Amélioré) rakétával Franciaországban. Az egyébként nukleáris csapásmérésre szolgáló fegyver indítását egy Dassult Rafale M együléses vadászbombázóról végezték el. A flotta gépe az Avord légibázisról emelkedett fel, majd egy valódi, négy óra hosszan tartó bevetést szimulálva repült, mely során több légi-üzemanyag felvételt hajtott végre és sor került terepkövető repülésre is az indítást megelőzően.

Indiában hamarosan sort kerítenek egy hazai fejlesztésű torpedóval végzett próbára. A Bharat Dynamics Limited által gyártott Varunastra hossza 7,6 méter, hatótávolsága 20 kilométer, legnagyobb sebessége 70 kilométer per óra. A vezetéses irányítású, 95%-ban tartalmaz hazai gyártású összetevőket tartalmazó Varunastra torpedó első víz alatti indítására egy KILO-osztályú tengeralattjáróról, méghozzá az INS SINDHUGHOSH nevet viselő egységről kerítenek majd sort.

2013 után újra érdeklődést mutat a megnövelt teljesítményű General Electric F414-GE-400 sugárhajtóművek iránt az amerikai haditengerészet. Ennek egyik csalhatatlan jele, hogy a flotta vezetése felkérte a gyártót egy ajánlat elkészítésére, a Boeing F/A-18 E/F Super Hornet és EA-18G Growler hajtóműveinek tolóerejének növelésére. Négy évvel ezelőtt már készült egy tanulmány az erőforrások módosítási lehetőségeiről, a legkorszerűbb gyártási technológiák és anyagok felhasználásával.

Némi kézzelfogható adat került napvilágra az Egyesült Államok új ballisztikusrakéta-hordozó tengeralattjáró-osztályáról. A COLUMBIA-osztály hossza nagyjából hasonló lesz, mint az elődé, az OHIO-osztályé, de átmérője 5 százalékkal nagyobb lesz, így a vízkiszorítása 18500 tonnát is eléri. A 2020-as években építésbe veendő, 12 egységből álló új hajóosztály több összetevője a VIRGINIA-osztályból fog érkezni, ezzel jelentős megtakarítás érhető el. A 155 fős legénység elhelyezési komfortja messze meghaladja majd az OHIO-osztályét, hiszen mindenkinek saját fekhelye lesz, igaz ezért cserébe a 24 Trident ballisztikus rakéta helyett, csak 16 számára jut hely a belső térben.

Három éven belül teljesen leszerelésre fog kerülni Dél-Amerika egyetlen repülőgép-hordozója a brazil SAO PAULO (A 12). A francia szolgálatban évtizedekig hadrendben lévő, a CLEMENCEAU-osztály második egységeként megépült, FOCH néven szolgáló egység végét a költségek okozták. A legutóbbi elemzés során kiderült, a kívánt képességek elérésére fordítandó összeg ellenére még számos műszaki bizonytalanságot hordozhat magában a koros hajó. Az elköltendő pénz máshol is jól jöhet, ilyen például a már évek óta tartó tengeralattjáró-program, de a TAMANDARÉ-osztályú korvettek esetében is hasznosabb lehet. Hiszen ezekért teljesen új egységek épülhetnek, ráadásul nem csak egy darab, hanem több. Ezek, az ország jelenlegi helyzetében, hasznosabbnak bizonyulhatnak, mint egy öreg repülőgép-hordozó. A haditengerészet nem marad azonban merevszárnyú gépek nélkül, légi eszközeik szárazföldi bázisokról szállhatnak majd fel.

Argentínában a légierő siralmas állapota ellenére kisebb programokat szeretnének végrehajtani. A Lockheed Martin C-130 Hercules szállító repülőgép számára vásárolnának MAFFS moduláris légi tűzoltó rendszereket.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

De Havilland DH-110 Sea Vixen FAW.2.

Martin PBM-5A Mariner.

Panavia Tornado IDS.

Northrop F-5F Tiger II.

Dassault Mirage 2000C.

Boeing EA-18G Growler.

Kawasaki P-1.

Boeing AH-64D Apache Longbow.

Soko G-2A Galeb.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

Szuhoj Szu-24M.

McDonnell Douglas F-15C Eagle.

Kawasaki C-1.

Grumman EA-6B Prowler.

Atlas Cheetah C.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Boeing 737-7ES Peace Eagle.

Sepecat Jaguar A.

General Dynamics F-111F Aardvark.

MiG-29B.

Dassault Mystere IVA.

A tavaly novemberi elnökválasztás az Egyesült Államokban a biztonságpolitika terén is olyan fejlemény volt, amely mellett szerkesztőségünk sem mehet el szó nélkül, ezért akkor úgy döntöttünk, podcastunkban több alkalommal is a Trump-elnökség lehetséges közvetett és közvetlen jövőbeli következményeiről folytatunk majd eszmecserét. A mai, 19. adásban a NATO jövője a téma. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

2017. február 14-18. között rendezik meg Bangalorban az Aero India 2017 légi és űrtechnológiai szakkiállítást. Az eseményen számos nemzetközi cég képviselteti magát újabb üzletek reményében: jelen van például a Saab is dinamikus Gripen programmal.

A Pakisztáni Légierő még az idén újabb 50 darab Block 3-as verziójú JF-17 Thunder típusú, könnyű vadászrepülőgépet rendel, nyilatkozta a légierő marsallja, illetve a PAC (Pakistan Aeronautical Complex) vállalat vezetője, Arshad Malik.

A következő évek kulcsszava a növekedés lesz a Budapest Airport életében, mind a járathálózat, mind a repülőtéri fejlesztések tekintetében.

2017. február 9-én, az amerikai Lockheed Martin vállalat mariettai üzemének területén ünnepélyes keretek között bemutatta az első Lockheed Martin LM-100J Super Herculest (Model L-382J), mely nem más, mint a C-130J Hercules katonai szállítógép polgári verziója.

A Japán Légi Önvédelmi Erő (JASDF) pilótája, Nakano alezredes az első japán repülőgépvezető, aki több hónapos elméleti képzést követően február 7-én levegőbe emelkedhetett az F-35A repülőgéppel.

Az Egyesített Repülőgépgyártó Konszern (OAK) nyilvánosságra hozta a következő három év terveit.

Németország a napokban tárgyalásokat kezdeményezett néhány országgal, többek között Csehországgal és Svájccal pár A400M-ük közös üzemeltetésének lehetőségéről.

 (Tíz évvel ezelőtt jelent meg a fenti címmel válogatás tanulmányaimból, cikkeimből. Azóta összejött már újabb „folytatásokra” vonatkozó számos anyag, talán érdemes lenne ezeket is könyvbe gyúrni. A lényeg azonban az, hogy a „jövő” folytatódik, és ismét és ismét választanunk kell a lehetséges irányok, utak, megoldások változatai közül. Íme a választáshoz az első kötet „útmutatója”.)  

Tegnap – ma – holnap. Holnap a ma, tegnap lesz; a tegnapi holnap ma; és a következő új nap pedig holnap. S ezt a folyamatot soha nem szakítja meg semmi. Ez a vitathatatlan folytatásosság. Martin Heidegger szerint „…a voltat jelenként őrző, meg-jelenítő jövőként egységes fenomént nevezzük időbeliségnek”. Csakhogy az „időbeliség” nem egyszerűen elvont filozófiai kategória, hanem az adott időben (és természetesen térben) lezajló történések és a közöttük lévő vagy nem lévő összefüggések sokasága.

Volt – van – lesz. Másként fogalmazva: múlt – jelen – jövő. Ez a hármas egység már a történések folytatásos tartalmára utal. A meg nem szakítható időbeliség történéseiben azonban a folytonosság megszakítottsággal is együtt járhat. Ami volt, az ugyanúgy nem ismétlődik meg, s a mából sokféle út vezethet a jövőbe. Amiként Goethe mondja: „Semmit sem szabad visszakívánnunk, ami elmúlt, csak az örökké új van, amely a múlt kibővített elemeiből formálódik, mert az igazi vágy mindig alkotó újat, jobbat teremt”. Az örökké új a jövő, amelyben valamiként folytatódik, megőrződik a múlt, s még inkább a jelen, de, amely szakítást is jelent minden korábbival.

Mindenkinek és mindennek saját múltja, jelene és jövője van. Mindannyian egyszer-használatosak vagyunk. Abban az értelemben mindenképpen, hogy ami történik velünk, vagy amit teszünk, az megmásíthatatlan. Ugyanakkor a jövő még befolyásolható: saját magunk és mások által is. Nincs előre elrendeltetettség. De sok felismerhető és még jelen tudásunkkal meg nem ismerhető tényező tudatosíthatja és szükségszerűen vagy véletlenszerűen is formálhatja a jövőt. Ezért örök igazság, hogy az egyes ember és az emberiség egészében felelős a jövőért, a jövőjéért.

A felelősség választást jelent. A XXI. századra olyan állapotba jutott a világ, hogy valamennyiünk számára biztosítani lehetne a civilizációs fejlettségnek és a sajátos szükségleteknek megfelelő biztonságos létet és életminőséget. Egy-egy szükséglet kielégítéséhez, adott feladat megoldásához különböző variációk állnak ma már rendelkezésre. Megvannak ahhoz is a szellemi erőforrások, hogy a változatok közül az optimális megoldások kiválasztásához, a legkülönbözőbb kritériumok szerint, modelleket alkossunk. A kérdés az, hogy megvan-e a felelős akarat az emberiség jövőjét befolyásoló népek, nemzetek, országok, nagyhatalmak körében ezeknek a lehetőségeknek a hasznosítására, a politikusok felismerik-e azokat az érdekeket, amelyek alapján vállalják a felelősséget az elérhető jövő választásáért.

A jövőre vonatkozóan lehet prognózist készíteni, s ez nem lesz jóslat. A tudomány több évtizede „sztereó” vizsgálja, hogy az eddig megélt történelemből milyen tendenciák vetítődnek előre, ill. a „prognosztizált jövő nézőpontjából” milyen feladatok adódnak a mában. Lehet-e jó vagy rossz irányt választani? Hát, persze. Egész történelmünk példák sokaságával bizonyíték erre. Sőt! Szándékosan is választottak már úgy, hogy azzal másoknak ártsanak. Mennyi háborúval, más jellegű öldökléssel próbálták megoldani a fejlődés folyamatában törvényszerűen jelentkező érdekkonfliktusokat. Konfliktusok, érdekellentétek pedig továbbra is lesznek. Harcok és kiegyezések is, a feloldásukra. Ezeknek a konkrét kimenetelét nem lehet előre látni. A jövő nem utópia, a tendenciák felismerhetők. Sok függ attól, hogy az emberek kire, milyen jövőre vonatkozó ideológiát valló erőkre bízzák az útválasztást.

Azt lehet tudni, hogy a jelenben az emberiség a globálisan kialakuló integráció, a kölcsönös egymásra utaltság és függőség körülményei között, minőségileg megújuló technikai és termelési-fogyasztási rendszerben keresi az adekvát társadalmi berendezkedéseit. Globálisan beléptünk a civilizáció posztindusztriális korszakába. Ennek során a természet törvényeinek mind mélyebb megismerése, elsajátítása és hasznosítása arra szolgál, hogy lehetővé váljon „az egyetemes ember” munkafunkcióinak mind teljesebb körű átszármaztatása olyan eszközöknek, amelyek alkalmazásával az ember véglegesen felszabadul a technikával szembeni alávetettség alól. S mindennek következtében a mainál szélesebb körű és egyre globálisabb lehetőség nyílik az „egyetemes ember” mellett az „egyes ember” számára is a csak neki megadatott kreativitás (gondolkodás, tudás, ismeret stb.) által önmaga megvalósítására.

A remélt jövő, a szabad individuum megszületése. A tényleges bekövetkeztéhez azonban szükséges még az ember felszabadulása a „szociális alávetettség” alól is. Ez már a politikai akarat és konfliktusok terrénuma. Tudomány és politikai gyakorlat együttesen, s főként Magyarországra vonatkoztatva. Az egyes emberekre bízva, hogy tovább gondolja, kiigazítsa miből mi lett, mi lehetne és a valóságban mi lesz, és saját magára „bemérje” jövője folytatását. 

Emlékbélyeget adott ki az Orosz Posta a MiG-29-es vadászgép berepülő pilótájának emlékére. Az emlékbélyeg az Orosz Föderáció Hőse sorozat részeként jelent meg.

Szíria kínai nagykövete szerint megközelítőleg ötezer, az Ujgur Autonóm Területről érkezett fegyveres harcol Szíriában a terrorszervezetek oldalán.

Tovább olvasom

2016. február 6-án az önálló magyar katonai térképészet 98. évfordulója alkalmából került megrendezésre a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának térképészeti versenye. A vetélkedőn A Biztonságpolitikai Szakkollégum csapata is képviselte magát.

A Team BSZK tagjai: Sánta György, Petróczki Márk, Kovács Georgina, Ilosvai Dániel és Vincze Patrik. Fotó: Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára

A verseny során rövid kérdéseket kaptak a résztvevők térképészeti, tereptani és földrajzi témakörben; gyakorlati feladatként GPS-es helymeghatározást kellett végeznie minden csapat egy-egy tagjának. Versenyzőink sokat tanultak a feladványokból, ami a jövő évben tartandó vetélkedőn hasznunkra válhat.

Ilosvai Dániel készül a GPS-es helymeghatározásra. Fotó: Siposné Prof. Dr. Kecskeméthy Klára

Partnerkapcsolatok

2017. január 2.

A NATO számára a 2017-es év az isztambuli terrortámadásra való emlékezéssel kezdődött; a brüsszeli Parancsnokság előtt található zászlókat csak félárbocra húzták fel.

2017. január 5.

Jens Stoltenberg főtitkár 2017. január 5-én fogadta Tomomi Inada japán védelmi minisztert. A találkozón megerősítették Japán szoros együttműködését a nemzetközi kalózkodás ellen. Ennek alapja a 2014-es NATO-Japán megállapodás a kalózkodás felszámolásáról, humanitárius segítségnyújtásról és katasztrófa elhárításról.

A két vezető továbbá tárgyalt az ázsiai és Csendes-óceáni régió biztonsági helyzetéről. A főtitkár üdvözölte az ország kibervédelmi stratégiáját, beleértve Japán részvételét a NATO kezdeményezésére létrejött Kiber Együttműködés 2016 nevű gyakorlatban (Cyber Coalition 2016).

2017. január 12.

Január 12-én és 13-án rendezték meg 10. alkalommal a  “Snow Meeting” elnevezésű vitafórumot Litvániában, amin részt vett Rose Gottemoeller, a NATO főtitkár-helyettese. Ezen a magas szintű vitafórumon főként a 2016-os varsói NATO-csúcson meghozott döntéseket és a NATO-EU együttműködést vették górcső alá a megjelent szakértők és kormánytisztviselők.

A főtitkár-helyettes asszony Litvánia külügyminiszterével, Linas Linkevičiusszel és védelmi miniszterével, Raimundas Karoblisszel folytatott találkozói során megvitatta a NATO keleti megerősítésének megvalósítását. Ezen kívül elismerését fejezte ki, hogy a Litvánia törekszik védelmi kiadásainak növelésére; célja, hogy 2018-ra a GDP 2%-át védelmi kiadásokra fordítsa. Végezetül elismerését fejezte ki, hogy  vendégül látnak egy multinacionális NATO-zászlóaljat Ruklában.

2017. január 13.

A NATO tag- és partnerországok 2015-ös adatainak felhasználásával jelent meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatával kapcsolatos második átfogó összegzés. Az értékelés az államok a NATO Gender Bizottságához készült nemzeti jelentései alapján készült el.

Az összefoglaló rámutat arra, hogy a nők nagyobb arányban képviseltetik magukat a fegyveres erők soraiban, mint valaha; ez az arány jelenleg 10,8%, ami 1999 óta a legmagasabb. A nők részvétele a NATO műveleteiben is emelkedett, ez az arány jelenleg 6,4%.

A jelentés szintén hangsúlyozza az egyenlő bánásmód jelentőségét: míg 2015-ben a NATO tagországainak 84,6%-a nyitott pozíciókat nők számára, ez az arány az azt megelőző évben 14%-kal volt alacsonyabb.  A tagországok több mint 65%-nak esetében igaz az, hogy nők és férfiak számára egyenlőek a besorozás feltételei, ami 10%-os emelkedést jelent 2014-hez képest. Az országok jelentései alapján megfigyelhető az is, hogy a szolgálatot teljesítők egyre nagyobb támogatást élveznek abban, hogy összhangba tudják hozni a katonai kötelezettségeiket a családi életükkel.

A jelentés szerint a nők részvételi aránya a Magyar Hadseregben 20,2%, míg a férfiak esetében ez az arány 79,8%. Ezt azért érdemes megemlíteni, mert a jelentésben szereplő országok közül ez az arány a legmagasabb a nők részvételét illetően! Ezt az is elősegíti, hogy a magyar rendszerben nincsenek érvényben korlátozások a nők besorozását illetően. 2015-ben 185 nő és 1136 férfi szerelt le a Magyar Hadseregtől, a fő okok erre a családi élet és a katonai kötelezettségek inkompatibilitása volt, valamint a relatíve magas elvárásokhoz és felelősségvállaláshoz képesti alacsony fizetés. A Magyar Hadseregben a katonai felszerelés ugyanaz nők és férfiak számára, a harci egyenruhák tekintetében nincs megkülönböztetés, ám a szolgálati egyenruhák különbözőek.

2017. január 16.

2016. december 12-15. között hat katonai-oktatási intézmény szakértőinek részvételével felülvizsgálati konferenciákat vezényeltek le az ukrajnai Továbbfejlesztő Védelmi Oktatási Programjáról (DEEP) Lvivben, Odesszában, Zsitomirban  és Kijevben.

Az ukrajnai Védelmi Oktatást Továbbfejlesztő Program (DEEP) tervezete egy három és fél éves intenzív munkafolyamat során valósul meg, 14 NATO szövetséges ország közreműködésével. A 2016-os év célkitűzése a programtervezet első fázisának befejezése, amely az intézményes- és szervezeti alkalmazkodás megvalósítására irányult a speciális képességek fejlesztésének előtérbe helyezésével. Az idei év során a tantervek NATO-színvonalra való emelése kerül a középpontba.

Az elmúlt évek fejlesztésének köszönhetően az ukrán oktatási struktúra nagyobb hatékonysággal képes új tisztjeinek elméleti és gyakorlati programokat szervezni, valamint komoly nemzetközi tanulmányi célú kapcsolatokat kialakítani jelentős, védelmi oktatást kínáló egyetemekkel és akadémiákkal a NATO tagállamokban.

„Napjaink változásainak kontextusában rendkívül fontos a DEEP programban való részvételünk, amely végső eredményeképpen tisztjeinket egy új oktatási rendszerbe vezeti be, a teljes tanári kar kiképzésének fejlődése, altisztek továbbképzése (NCOs training), tantervi változások, távoktatás és angol nyelvű képzés biztosítása” – jelentette ki Ivan Rusnak az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese. „Meg kell változtatnunk a katonai kiképzési rendszerünket úgy, hogy diplomások egységbe való kinevezésüket követően, amilyen hamar csak lehetséges megkezdhessék feladataik ellátását.”

Az ukrán Védelmi Miniszter első helyettese hangsúlyozta a DEEP szakértőinek érkezése okán a program pozitív hatását és Ukrajnában elért sikereit. Megismételte ukrán részről a projekt iránti elkötelezettségüket, hogy megreformálják a katonai kiképzést és egy hosszú távú jövőbeli perspektívával rendelkező professzionális alakulatot hozzanak létre az altiszti állományból.

A tárgyaló felek konzultáltak a 2016-os együttműködés eredményeiről valamint annak lehetséges folytatásáról 2020-ig, ahol szinkronizálnák az átfogó erőfeszítéseket az Ukrán Nemzeti Hadsereg reformját illetőleg.

2017. január 17.

A január 17-én tartott NATO-Grúzia Tanács (NATO-Grúzia Commission, NGC) gyűlése előtt Jens Stoltenberg Grúzia Európa és euroatlanti integrációs miniszterével, Victor Dolidzével és a külügyminiszter-helyettessével, David Donduával folytatott beszélgetése során méltatta Grúzia reformtörekvéseit. Magán az ülésen is dicséretek érték az államot a reformok megvalósításának, illetve a NATO-műveletekhez való hozzájárulásának köszönhetően. Ezután többek között szó esett a tartalmas együttműködési csomag (Substantial NATO-Georgia Package) megvalósításáról is, amely 2014-ben kezdődött el annak érdekében, hogy Grúzia a védelmi képességeinek javításával közelebb kerülhessen a NATO-tagsághoz. Végül a grúz képviselők tájékoztattak az NGC-t a Fekete-tenger és környékének biztonsági helyzetéről, ahol az új kihívások miatt a NATO egyre jobban növeli jelenlétét.

Műveletek

2017. január 5.

2017. január 5-én váltáshoz érkezett a NATO Baltikumi Légirendészeti (BAP) missziója. A misszió négyhónapos vezetése után Franciaország átadta a balti légtér szimbolikus kulcsát Hollandiának a Šiauliai Légibázison tartott hagyományos ceremónia keretein belül. A Holland Királyi Légierő fogja mostantól biztosítani a légteret a három NATO-tag balti állam felett 2017 áprilisának végéig. A ceremóniára rangos civil, katonai és politikus vendégek látogattak el – köztük a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Mr. Raimunda Karoblis is.

Hollandia már korábban, 2005-ben is vezette a missziót, 2014-ben pedig kiegészítette a küldetést a Lengyelországban található Malbork légibázisról, ami a harmadik, ideiglenes légi támaszpont lett a misszió elősegítésére, a Krím-félsziget erőszakos orosz annektálását követően.

„Jó visszatérni Šiauliaiba 12 év után, hogy végrehajtsuk a légtérvédelmi teendőket a Balti államok biztonsága érdekében” – mondta Gert őrnagy, a Holland Királyi Légierő osztagának parancsnoka. „Örömmel teljesítjük ezt a feladatot a következő négy hónapban, hogy demonstráljuk a NATO egységét.” – tette hozzá.

A most teljesített rotációs ciklussal együtt a Francia Légierő már ötödik alkalommal működött közre a NATO BAP missziójában: háromszor, mint kiegészítő ország, Ämariból (Észtország) tevékenykedve, kétszer pedig vezetőként, Šiauliaiból irányítva az eseményeket.

Isaak Diakité alezredes, a Francia Légierő osztagparancsnoka a vendégekhez intézett beszédében kiemelte a következőket: „Igazán speciális kötelékeket sikerült kiépítenünk Franciaország és Litvánia között ebben a négy hónapban, és remélem, ez folytatódni fog a jövőben is. Köszönjük a támogatásukat és barátságukat.”

Mr. Raimundas Karoblis, a Litván Köztársaság nemzetvédelmi minisztere megköszönte a francia légierőnek a tanúsított elkötelezettséget és szolidaritást. „A litván és egészében a balti lakosok jelenleg és a jövőben is nagyra fogják értékelni a tetteiket. Kérem, tekintsék biztosítottnak, hogy Litvánia ugyanígy maguk mellett fog állni szükség idején.” – mondta a francia kontingensnek.

A holland küldöttséget a következőkkel üdvözölte: „Nagyra értékeljük a teljes NATO-légtér biztonsága és integritása érdekében felajánlott hasznos hozzájárulásukat.”

A holland küldöttséget a Német Légierő fogja kiegészíteni az észtországi Ämari légibázisról közreműködve. A német kontingens már a múlt hónapban ellátta a feladatot, ám a következő 4 hónapban is ők fogják betölteni ezt a szerepkört 2017 áprilisáig.

2017. január 6.

Január 6-án megkezdték az USA által Európába küldött 87 tank és 144 katonai jármű lepakolását a hajókról Németország bremerhaveni kikötőjében. A felszerelés – a hozzájuk tartozó 3500 katonával egyetemben – az amerikai Operation Atlantic Resolve nevű művelethez tartozik, amelynek az a célja, hogy Oroszországot elrettentse a további agressziótól. Ennek érdekében a dandár a NATO keleti határához fog kerülni, ám egyes vélemények szerint ez a lépés csak tovább fogja mélyíteni a feszültséget Moszkvával.

2017. január 16.

„25 év függetlenség: Energia Biztonsági Ügyek Közép-Ázsiában és azon túl” című konferencia került megrendezésre 2016.december 14-15-én Asgabatban. A találkozó a NATO Közép-ázsiai Kapcsolati Irodája, az asgabati Brit Nagykövetség, a türkmenisztáni Külügy Minisztérium és Royal United Services Institute (RUSI) Biztonságra és Védelemre szakosodott intézetének közös szervezésében valósult meg. Rávilágítottak, a régió biztonsági kihívásaira valamint felvázoltak lehetséges együttműködési stratégiákat résztvevő államoknak (Türkmenisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán, Afganisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán).

A felszólalók hangsúlyozták, hogy a regionális együttműködés elengedhetetlen az energiahálózatok biztonságának garantálásához. (Ugyanis a világ energia-infrastruktúrája kiemelt katonai célpont az utánpótlás biztosításának szempontjából, ezért ellenőrzésük rendkívül fontos az esetleges terrortámadásokkal szemben.) A szakértők szerint Közép-Ázsiában az olaj-és gázvezetékek közös építése megelőlegezné az államok közti békét és stabilitást.
A NATO részéről megjelent Energia Biztonsági Központ helyettes igazgatója, Col Jean-Marc Bouillet és Arturas Petkus,- a Stratégiai Elemző és Kutató Részleg vezetője-, pedig biztosították a konferencia résztvevőit, hogy az energia szektorban is támogatják a biztonsági és védelmi mechanizmusaiknak fejlesztését. A konferencia sikerétől függően a NATO megerősítheti befolyását és stratégiai pozícióit a térségben Oroszországgal valamint Kínával szemben.

Szerbia várhatólag április vége előtt megkapja Oroszországtól a hat MiG-29 Fulcrum vadászgépét, orosz források szerint. Moszkva igen kedvező feltételekkel adott el fél tucat (egy MiG-29A /9.12A/, valamint három MiG-29S /9.13/ együléses vadászgépet, plusz egy pár kétüléses MiG-29UB /9.51/ oktatót) használt, de nagyjavításon átesett gépet Belgrád részére a tavaly év végén.

Németországban eldöntött tény lett az 1996-ben szolgálatba állított G36-os gépkarabélyok lecserélése. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A G3-as utódjának szánt G36, melynek hibáit két évvel ezelőtt külsős szakemberek segítségével is megpróbálták felderíteni, 2020-tól kerül majd lecserélésre a Bundeswehr-nél, ugyanis az észrevételek valósnak bizonyultak. A kérdés már csak az, hogy mire? Németország legnagyobb kézi lőfegyver gyártója, a G36-ot is megalkotó Heckler & Koch szerint, az ideális választás a HK433-os gépkarabély család, mely szintén az ő termékük.

A 167000 lőfegyver (ugyanis ennyi G36 van a német haderő használatában) lecserélését célzó megrendelés elnyeréséért egyébként versenybe szállt a Sig Sauer és Rheinmetall (az utóbbi együttműködik az osztrák Steyr Mannlicher-el) is. A HK433-os gépkarabély család egyébként világ számos hadereje által elismert és igen nagyra tartott HK416-os továbbfejlesztésnek tekinthető, de számos megoldást a G36-tól vettek át, illetve van, amit a tapasztalatok alapján finomítottak is. A német hadsereg igényeit messze szem előtt tartó kialakítása mellett a HK433-as további előnye lehet, az igen széles skálán választható csőhossz, mely akár 280, 318, 368, 421, 480, és 503 milliméteres is lehet.

Minimálisan fejlesztette tovább a finn Patria, az XA-180-as páncélozott szállító harcjárművét. A szintén 6x6-os kerékképletű XA-220-as variáns a 295 lóerős Valmet dízelmotor helyett egy nagyobb teljesítményű Cummins Isle 8.9 dízelmotort kapott, de az Allison MD 3560PR automata sebességváltó változatlan maradt. A kor szavának engedve szintén változáson esett át a PSZH elektromos rendszere, ugyanis az új generátor által feltöltött, 240 amperes akkumulátorból már USB csatlakozón keresztül is kinyerhető az elektromosság, de az első és a hátsó lámpákba is LED-es világítótestek kerültek, továbbá szintén ilyen diódák állítják elő az éjszakai alkalmazást segítő infravörös fényt. A nyitott elektronikus architektúra számos kijelző és kamera majdani alkalmazását teszi lehetővé, de a kormányzást is könnyebbé tették a vezető részére. A deszanttérben szállított lövészek számára a Partia AMV gyalogsági harcjárműben is használt ülések kerültek beszerelésre, természetesen az aknák hatását csökkentendően a tetőpáncélzathoz erősítve. Szintén ebből a célból került sor a páncélzat megerősítésére, azonban az XA-220-as úszóképességét elveszítette.

Alig több mint egy héttel azután, hogy a Raytheon bejelentette, kiszáll az amerikai légierő sugárhajtású kiképzőgép beszerzésére indított TX versenyből, az addigi társ, a Leonardo közölte egyedül maradva továbbra is kész a megmérettetésen részt venni a T-100-as (egy kissé módosított M346 változat) géppel. Mivel Washingtonban a döntéshozóknál fontos, hogy a kiválasztásra kerülő gép amerikai szálakkal is rendelkezzen, ezért a Raytheon pótlását a Leonardo DRS nevű cég veszi át, mint fővállalkozó, ami egyébként az olasz Leonardo amerikai székhelyű leányvállalata.

Görögországban a katonai vezetők ajánlásait figyelembe véve az ország védelmi minisztere, Panos Kammenos jóváhagyta az F-16-os vadászbombázók korszerűsítési programját. Athén a jelenlegi legtöbbet tudó változatra, vagyis a V-re (Viper) tervezi modernizálni a Fighting Falcon-okat. Az F-16V a jelenlegi legkorszerűbb lokátortechológiát képviselő Northrop Grumman APG-83 SABR, 20 cél követésére és több támadására képes aktív szintetikus apertúrájú fedélzeti radart (AESA) kapja meg, ami jobb teljesítményt nyújt a korábbi változatokhoz képest olyan környezetben is, ahol nagyobb a rádió frekvenciás háttérzaj.

Az új, nagyobb felbontású 6×8 collos központi kijelzővel ellátott modernizált pilótafülkével, gyorsabb adatátvitelt biztosító rendszerekkel, valamint új navigációs berendezésekkel, illetve AN/ALQ-213(V) elektronikai harc kezelőrendszerrel is ellátott Viper-en az új berendezések többsége megegyezik az F-35-ösön is alkalmazott modern rendszerekkel, így két típus együttműködése biztosított. Ez utóbbi kiemelkedően fontos lehet, hiszen a görög vezetés megtette az első lépéseket az F-35-ös beszerzése felé. Az összes görög F-16-os modernizálásával számoló tervezet 1,7-2 milliárd dollárra becsüli a korszerűsítésre fordítandó kiadás nagyságát.

Spanyolországban 22 millió dolláros költségkeret jóváhagyása lehető teszi a CASA C101 Aviojet sugárhajtású kiképző és könnyű támadó repülőgépek további négy éven át történő hadrendben tartását. Az egyhajtóműves gépekből 1980-tól 88 darab került a spanyol légierő kötelékébe C101EBB típusjellel.

Február 7-én volt 50 éve annak, hogy Erik Dahlström tesztpilótával az ülésében első alkalommal szállt fel a Saab Viggen. Az eltérő feladatkörökre specifikált változatú Viggenek 1971-től 2005-ig voltak szolgálatban, kizárólag Svédországban. Gyári videó.

Izraelben új helikoptertípust kívánnak hadrendbe állítani 2020-tól kezdődően. A típus feladata elsősorban a pilótaképzés lesz. Ugyanis a jelenleg is használt Bell 206 (OH-58B) JetRanger (helyi megnevezéssel: Saifan) és a Boeing AH-64A/D Apache (Peten/Saraf) harci helikopterek között túl a technológiai és a teljesítmény közötti különbség. Az áthidaló megoldást a Sikorsky S-70 (UH-60) Black Hawk (Yanshuf) jelenti, mely kéthajtóműves, korszerű fedélzeti elektronikájú helikopter lévén képes a leendő hajózókkal megismertetni az ilyen összetett rendszerek kezelését, üzemeltetését.

December 13 után hamarosan újabb Boeing F-15SA (Saudi Advanced) vadászbombázók érkezhetnek meg Szaúd-Arábiába. A két további felfüggesztési ponttal, erősebb hajtóművekkel és Raytheon AN/APG-63(V)3 AESA antennájú rádiólokátorral, valamint számos más továbbfejlesztéssel ellátott változatból ugyanis újabb három példány (gyártási számuk: 12-1041, 12-1043 és 12-1045) szállt le az angliai Lakenheath-i légibázison, úton a közel-kelet felé, egy kicsit megpihenni.

Nigéria három használt Embraer A-29 Super Tucano turbólégcsavaros repülőgépet vásárol meg Brazíliától. A típus beszerzését 2013-ben jelentették be, azonban költségvetési okok miatt az első gépek megvásárlása csak most vált lehetővé. Az afrikai ország további 12, de újgyártású Super Tucano megvásárlását is tervezi, ezeket azonban az Egyesült Államokban készítenél el.  

A távoli Tajvanon is kiképzőgépektől volt hangos a sajtó, ugyanis eldőlt, hazai fejlesztésű lesz a légierőnél használatba veendő majdani sugárhajtású iskolapad. A 2020-ban várhatólag első repülését végrehajtó gép fejlesztésére 2 milliárd dollárt szánnak, a szomszédos Kínától egyre jobban elszigetelődő szigetországban. A hazai fejlesztésű F-CK-1-es vadászbombázó kétüléses, B változatának egy kicsinyített módosítására hasonlító XT-5 Blue Magpie (Kék szarka) sugárhajtású kiképzőgépből 2026-ig 66 darabot terveznek legyártani és ezekkel pótolni a kiöregedett AIDC AT-3 és a Northrop F-5F gépeket.

Az amerikai légierőnél szeretnék új hatóművekkel ellátni a régi Boeing B-52H Stratofortress stratégiai nehézbombázókat, azonban a nyolc Pratt & Whitney TF33-P-3/103 lecserélése nem egyszerű. Az óránként akár több mint 10000 liter kerozint zajjá, némi füsté, na és leginkább tolóerő alakító szerkezetek leváltása már több mint egy évtizede vissza-vissza térő téma és most újra előkerült. Tény, korszerűbb kisebb fogyasztású, de mégis nagyobb tolóerőt szolgáltató, feleannyi hajtóművel a B-52-es hatósugara nagyjából 30% -al növekedhetne.

Mindezt tetéznék az alacsonyabb karbantartási költségek, ami már jelentős megtakarítással járna. És éppen ez az, amit szeretnének felhasználni a bombázók új hajtóművekkel történő ellátásához az USAF-nál. Igen, a még meg sem spórolt pénzen szeretnének új hajtóműveket. A legismertebb repülőgép-hajtóműveket gyártó cégektől már kértek is információkat, a szóba jöhető termékeikről. A hajtóművek megvásárlására egy állami-magán partnerség keretén belül lenne lehetőség, majd a több mint 70 darab B-52-es 2040-ig, vagy 2050-ig tartó szolgálatai ideje alatt létrejövő üzemanyag-megtakarítás összegéből kerülnének kifizetésre a sugárhajtóművek.

Argentínában nehéz helyzetbe került a repülőipar oszlopa, a FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones, egykori FMA). Az olyan nagy bevételt hozó megrendelések, mint a FMA IA 58 Pucara repülőgépek korszerűsítése és új hatóművekkel történő ellátása, vagy az IA-63 Pampa sugárhajtású kiképzőgépek GT és III-as szériáinak gyártása nem valósult meg és az ország gazdasági helyzete is azt prognosztizálja, hogy ezek csak a tervezésig, esetleg egy-két prototípus elkészültéig tartó projektek voltak. Talán csak a Lockheed C-130 Hercules teherszállító repülőgépek korszerűsítése fog teljesen megvalósulni az amerikai L3 segítségével. A bevételek elmaradásáért leginkább a helyi kormányzat okolható, hiszen, ha legalább egy kisebb mennyiségű megrendelés is érkezik, könnyebbé válik a határokon túli értékesítés és befektetők partnerek keresése.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Dassault Rafale C.

Boeing E-3A Sentry.

Sepecat Jaguar GR.1.

LTV Aerospace TA-7C Corsair II.

Iljusin Il-38N.

Republic F-105D Thunderchief.

Airbus A400M Atlas.

Boeing F/A-18E Super Hornet

MiG-31BM.

Boeing C-17A Globemaster III.

Aero L-159B ALCA.

McDonnell Douglas RF-4EJ Kai Phantom II.

Szuhoj Szu-30MKI.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Denel AH-2A Rooivalk.

McDonnell Douglas EF-18A Hornet.

IAR IAR-93MB Vultur.

Bell/Boeing MV-22B Osprey.

Dassault Mirage 2000-5F.

Panavia Tornado IDS.