Olvasóink egy része bizonyára korábban már értesült arról, hogy az egyetlen magyar nyelvű, kifejezetten a hadtörténelemmel foglalkozó rádióműsor, a Hadak útján hét év után, a 150. adással a végéhez ér. Sajnos ma eljött ennek az ideje, az utolsó adás, a mohácsi csata és Buda eleste közötti hadi eseményeket bemutató sorozat 4. része meghallgatható és letölthető itt:
A török fegyveres erők veterántanácsának volt vezetője szerint Törökország alig fogja megérezni a németek kivonulását az Incirlik bázisról, és következő lépésként az egész létesítmény bezárására is sor kerülhet.
Lengyelországban tovább keresik a légierő fejlesztésének lehetőségét. Jelen pillanatban úgy tűnik a 80-100 gépes mennyiséget is elérő flottabővítés már a múlté, így a használt F-16-os beszerzés nem fog megvalósulni. De mivel a jövőről van szó, talán kézenfekvőbb lenne egy újabb típust keresni, gondolhatták Varsóban és így is tettek. Jelenleg már ugyanis az F-35-el szemezgetnek. A Lockheed Martin „drágasága” az egyre növekvő darabszám okozta csökkenő árnak köszönhetően lassan a megfizethető kategóriába kerül több államnál. A lengyelek első körben két századnyi mennyiséget, vagyis 32 példányt vásárolnának meg 2020 utántól, de ezt követően továbbiakat is beszereznének majd.
A német kormány ezen a héten úgy döntött, hogy áthelyezi a Panavia Tornado ECR gépeit, a törökországi Incirlik légibázisról. Mint az tavaly kiderült, akár már az év vége előtt is elhagyhatták volna a törökországi támaszpontot az iszlám állam területei felett felderítő repüléseket végrehajtó német Panavia Tornado ECR vadászbombázók. A hat harci és egy tanker/szállítógép mellett a török NATO bázison 240-250 katona is megtalálható. A két ország viszonyában a legnagyobb törést az okozta, amikor tavaly nyáron a német szövetségi parlament (Bundestag) elsöprő többséggel népirtásnak minősítette az egykori Oszmán Birodalomban 101 éve elkezdett örményellenes mészárlásokat. Ankara válaszlépése nem sokat váratott magára, az elmúlt hónapokban több alkalommal is akadályt gördítettek a német politikusok légi támaszponton tett látogatása elé.
Az esélyesek között elsőként a britek által is használt ciprusi bázist említették meg a források, de görög és jordániai repülőterek is szóba kerültek. Tény, a német Tornado-k eddig Törökországból szálltak fel a felderítő repülések végrehajtására. Az év elején a vita újra kiéleződött, ugyanis a németek nem voltak hajlandók a törökök azon kérését teljesíteni, miszerint a repülések alatt készült összes nagyfelbontású fotót adják át részükre. Berlin szerint azért csak a felvételek egy részét teszik elérhetővé Ankara számára, mivel azok a gondos válogatás nélkül felhasználhatók lennének a szíriai kurdok ellen és ezt szeretnék elkerülni. A civakodásnak végül is Berlinben vetettek véget, elhatározták a német különítmény Jordániába települ át, a Muwaffaq Salti légibázis lesz majd az új otthonuk. Mindenesetre a német diplomácia nem szeretne nagy ügyet csinálni ebből az esetből, a helyzetet megpróbálják a lehető legkevesebb médiavisszhanggal kísérve lezárni.
Már egy dán F-16-os segítségével végrehajtották az első tesztet is Leonardo BriteCloud 218 nevű repülőgép fedélzeti aktív csalijával. A 2x1x8 collos méretű, hasáb alakú önvédelmi eszköz a 2013-ban bemutatott 55 milliméteres átmérővel rendelkező, hengeres kialakítású eszköz átcsomagolt variánsa. Ezek a szabványos dipólköteg, vagy infracsapda szórókban kerülnek elhelyezésre és kivetésüket követően képesek a légi-és földi radarok, valamint a repülőgép felé tartó félaktív és aktív vezérlésű rakéták számára célként funkcionálni, megmentve ezzel a repülőgépeket. A BriteCloud-ban használatos technológiák már bizonyítottak az eddigi tesztek során, így az indítást végző gépet érő rádióhullámok BriteCloud általi előállítása, megfelelő erősségű kisugárzása és ezzel a rakéták eltérítése könnyen megvalósítható volt. Az első indításokat, igaz még az 55 milliméteres hengeres kialakítású változattal, egy brit Panavia Tornado-ról hajtották végre.
A heti bejegyzés elején említésre került Lengyelország mellett, Spanyolországban is érdeklődnek a Lockheed Martin F-35 Lightning II-es vadászbombázók iránt. Itt akár két változat is beszerzésre kerülhet, hiszen az F/A-18-ok mellett az AV-8B Harrier Plus rövid távol fel és függőlegesen leszálló vadászbombázók pótlásáról is gondoskodni kell pár éven belül. Az előbbiek tekintetében szóba jöhet a már rendszeresített Eurofighter Typhoon, igaz ez sem olcsó gép, de a képességei már ismertek, a továbbfejlesztési irány is meghatározásra került, kérdés már csak, ezekből mennyi fog realizálódni és milyen áron. Az AV-8B Harrier Plus pótlására nincs más megoldás, csakis az F-35B variáns, ám ebből a haditengerészet igényeihez szükséges 12-15 gépes mennyiség megvásárlása jelentős kiadással járna.
De amennyiben ezt a beszerzést össze lehetne kötni a légierő 45-50 példányos vásárlásával már kedvezőbb lehet az árcédulán szereplő összeg. A spanyol F/A-18-ok repülhető idejük felét már túllépték, nagyjából 2025-ig tarthatók még hadrendben, így a pótlásukról szóló döntést 2018-ban már időszerű lenne meghozni. Politikai, ipari és katonai követelményeket is figyelembe véve a F-35 Lightning II/Eurofighter Typhoon típusokból álló vegyes flotta jelentős előnyt hordozhat magában, hiszen Spanyolország mind a két programban érdekelt, számos munkahely teremtődött ezen fejlesztésekben való részvételnek köszönhetően. Amennyiben egyik típus repülési tilalom alá esik, a másik még igen magas fokon képes a feladatok végrehajtására, de mindennek ára van méghozzá a magas beszerzési és üzemeltetési költségek személyében. A kérdés már csak az, Madrid hajlandó-e, képes-e ennyit áldozni erre a célra.
Végső próbáihoz érkezett Indiában a több éves csúszásban lévő francia SCORPENE-osztály első tagja. A KALVARI május végén már torpedót is indított, igaz a torpedó típusát nem hozták nyilvánosságra. A KALVARI várhatólag júliusban, vagy augusztusban került majd átadásra a haditengerészetnek. A hat darabosra tervezett hajóosztály második egysége, a KHANDERI pedig éppen most, június elsején kezdte el a tengeri próbajáratait. Az ez év januárjában vízre tett tengeralattjáró a következő év közepén kerül majd átadásra.
Kínában június 5-én mutatták be az első külföldi megrendelésre legyártott GAIC FTC-2000 Mountain Eagle (JL-9 Shanying), kétüléses, szuperszonikus harci-kiképző repülőgépet. A típust még a tavaly év végén rendelte meg Szudán. A Mach 1,5-es sebességre képes szovjet MiG-21-es leszármazott 2000 novemberében került bemutatásra és már tavalyelőtt a Párizsi Légiszalon ideje alatt terjengtek hírek arról, hogy egy meg nem nevezett afrikai ország rendelést adott a típusra. Szudán 6 gépet vásárol meg, de a fekete kontinensről továbbiak érkezésében is reménykednek a kínaiak. Az FTC-2000-est Kínában a légierő és a haditengerészet is használja a pilótaképzés során 2009 óta, a típus első felszállását 2003. december 13-án teljesítette.
Múlt hónap végén éppen csak hogy teljessé vált a Fülöp-szigeteki légierő 12 gépből álló KAI (Korea Aerospace Industries) FA-50PH flottája, az ország vezetése másik további beszerzést említett meg. Rodrigo Duterte államfő elmondása szerint, a jövőben mégegyszer ennyi, vagyis újabb 12 FA-50PH megvásárlását tervezik. Kiemelte azt is, hogy szakítanak az országra sok évtizeden át jellemző, mások által már használt fegyverek beszerzésével és innentől csak új harceszközöket szereznek be a haderők számára. A politikai mozgásokat figyelve nem zárható ki, hogy a jövőben a nyugati eredetű fegyverek mellé Manila orosz, illetve kínai gyártásúakat fog rendszeresíteni.
Szíria felett egy újabb győzelemmel növekedett az F-15-ös típus légi győzelmeinek száma. Június 8-án ugyanis egy eddig meg nem nevezett pilóta nélküli gépet lőtt le egy F-15E Strike Ealge vadászbombázó. Az amerikai MQ-1 Predator-hoz hasonló méretű és megjelenésű eszköz (talán egy iráni gyártmányú Shahed 129) fegyverzetet is hordozott és veszélyt jelenthetett a Tanf közelében tartózkodó koalíciós erőkre.
NETARZENÁL GALÉRIA
General Dynamics F-16A Fighting Falcon.
Ljubljana nemzetközi repülőtere egyben a szlovén légierő egyik bázisa is. A várostól kb. 30 kilométerre fekvő Ljubljana-Brnik forgalmát tíz évvel ezelőtt többnyire CRJ-k és légcsavaros repülőgépek tették ki, egy-egy Airbus 320-as vagy Boeing 737-es itt már nagynak számított. A repülőtér keleti szektora katonai terület, a rendőrség kék-fehér AB 206-osai és AB 212-esei mellett a légierő 15. szállítóhelikopter zászlóaljának forgószárnyasai is itt települtek. Az egység nyolc Bell 412-essel és négy AS532AL Cougar típussal látta el feladatait.
2007 júniusában a szlovén helikopterek a szokottnál is többet repültek, mivel két hétre Ljubljanába települt az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis 707-es oldalszámú Mi-17-ese, hogy a Lord Mountain 2007 gyakorlat keretében a magyar helikopterszemélyzetek is tapasztalatot szerezhessenek a magashegyi környezetben végrehajtott repülésekből, le- és felszállásokból. (A Mi-24-essel két évvel később, 2009-ben vettek részt először a szolnokiak a Lord Mountain magashegyi kiképzésen.)
*
A 707-es oldalszámú magyar gép egykor elektronikai hadviselésre kialakított Mi-17PP volt. Ez a feladatkör a múlté, a gép 2005-től szállító helikopterként repült.
A szlovén forgószárnyasok közül egy AS532-es volt kijelölve arra, hogy a magyar helikoptert elkísérje. A Cougar teherterében 14 fő részére van ülés, egymásnak háttal, a kétrészes elcsúsztatható oldalajtók felé nézve. A gép mindkét oldalán vannak ajtók, így a katonák kihelyezése vagy felvétele nagyon gyorsan végrehajtható.
Az eltérő rendszerek miatt a Mi-17-es személyzete hamarabb indít, hogy a felszállás időpontjára ugyanúgy készen álljon, mint a Cougar.
Az AS532-es fülkéjében, bár vannak még hagyományos műszerek, az információk többsége színes képernyőkön jelenik meg. A két darab, egyenként 1877 lóerős Turbomeca Makila 1A1 hajtómű indítása nagyon gyorsan lezajlik, felszállunk és lassan előre lebegünk a pálya keleti végéhez. (2007-ben átlag 150 óra éves repidőben gondolkodhatott egy szlovén hajózó, de pl. gépünk parancsnoka 200 óra felett repült az előző évben.)
A vezér szerepét a szlovén helikopter tölti be, a pilótáknak meg kell győződni arról, hogy a kísérő Mi-17-es felvette-e az eligazításon megbeszélt tér- és távközt a gyorsításhoz és a repüléshez. A Mi-17-es csatlakozik a szlovén géphez és a két helikopter egy emelkedő bal fordulóval elindul a Déli Mészkő-Alpok egyik tagja, a Karni-Alpok csúcsai közé.
Néhány perc elegendő ahhoz, hogy a helikopterek a hegyek közé érjenek. A különböző magasságokban állattartó gazdaságok, kisebb-nagyobb turistaházak vannak. Egy részük az enyhébb lejtőkön egyszerű köves úton, autóval is megközelíthető. A helikopterek azonban rövidesen olyan terep fölé érnek, ami csak gyalogosan vagy forgószárnyakon közelíthető meg.
A Karni-Alpok rendkívül látványos és változatos. Számtalan csúcs tör az ég felé, a hegyoldalakat erdők, mezők borítják. Van ahol inkább a köves, sziklás talaj a jellemző, de itt-ott foltokban dús aljnövényzet is burjánzik.
Amint átrepülünk egy gerinc felett, a hegy túloldala mintha leszakadt volna. Közel függőleges a sziklafal, több száz méterrel alattunk a völgyet kőtörmelék borítja.
Mi-17-es követte a szlovén gépet, feladata leszállóhelyek keresése, megközelítése és a leszállás végrehajtása volt. A Cougar lágy vibrációja rövidesen erőteljes rázássá alakult, amint lassítottunk és helyben megfüggtünk. Amikor a helikopter lassít, rázkódni kezd amint a forgószárny a ferde átáramlási zónából átkerül a függőleges átáramlási zónába. Ez helikoptertípusonként más-más sebességnél jelentkezik és nagyobb teljesítményt is igényel.
Mellettünk a Mi-17-es közelít a talajhoz. A helikopter centiről centire süllyed, a hevederrel biztosított technikus az ajtóban hasalva segíti a helikoptervezetőket.
Leszállásról szó sem lehet, mivel a terep erősen lejt, ráadásul kisebb dombok, kiemelkedések is egyenetlenné teszik. Egy ilyen "letámasztás" azonban arra jó lehet, hogy a személyek ki- és beszállítása megtörténjen vagy, hogy a gép egy sérültet a fedélzetére vegyen.
Néhány pillanat után indulunk is tovább egy következő leszállóhelyre. Amint előrelendül a helikopter, a korábban tapasztalt rázkódás elmúlik és simán repülünk tovább. Gyorsításkor a forgószárnyakon átáramló levegő gyorsan átmegy a függőlegesből a ferdébe ezért a rázkódás kevésbé érezhető, mint a lassításkor.
A következő terepen egy tűzrakó hely közelében száll le a magyar gép. Mi a Cougarral ismét a levegőben maradunk, nagyjából 30 méter magasan függünk a szolnoki gép mellett, majd lassan körberepüljük a leszállóhelyet.
A következő leszállásból már mi is kivesszük a részünket. Elsőként a Cougar érkezik a leszállásra alkalmas katlanba. Ismét lassítás, rázkódás, majd lassan süllyedünk a leszálláshoz. A Cougar vezetéséhez és kiszolgálásához elég a két pilóta, de a terepen történő leszállást ugyanúgy segíti a loadmaster, mint a Mi-17-esen a fedélzeti technikus.
A szlovén hajózó az eltolható ablakok egyikéhez ül, és onnan segíti a pilótákat. Néhány méterrel a talaj felett lassan oldalirányba haladunk, hogy a katlan szélére helyezkedve helyet adjunk az érkező magyar gépnek. A loadmaster ekkor átül a másik oldalra, hogy a közeli szikláktól való távolságot ő is ellenőrizze.
Lágyan talajt fogunk, a loadmaster nyitja a katlan közepe felőli oldalajtót, kiugrik a gépből, int, hogy kövessük és már érkezik is a Mi-17-es. Az eljárás a szokásos: a technikus az ajtóban hasalva segíti a pilótákat.
Néhány perc a földön, azután először a magyar gép száll fel, dübörgését felerősítik a katlan falai. A szlovén személyzet megvárja, amíg az emelkedő tizenhetest fotózzuk, majd int, hogy beszállás. Kiemelkedünk a leszállóhelyről és elindulunk a következő felé.
A leszállóhelyeket a szlovének jelölik ki és megmutatják a behelyezkedés és leszállás irányait. Ettől függetlenül a magyar helikoptervezetők minden leszállás előtt maguk is elvégzik a szélirány meghatározását, ami a magashegyi kiképzés egyik meghatározó eleme.
A következő helyszínen ismét csak a Mi-17-es száll le. Egy sífelvonó végállomásánál vagyunk az egyik hegytetőn. A felvonó elhagyatott, az ülések mozdulatlanul lógnak a drótkötélen.
Mi továbbra is csak függünk, miközben a szolnoki gép gyakorol - leszáll, felszáll, leszáll, felszáll.
A leszállóhelyek között nemcsak a táj változik, hanem az időjárás is. Felhőalapon repülünk, a karnyújtásnyira lévő, 2000 méter magas sziklák csúcsa belelóg a felhőbe. A napsütéses, zöld terep után, hihetetlenül komorrá és szürkévé válik minden. Az biztos, hogy a csúcsok között a megfelelő helyismeret elengedhetetlen.
A következő leszállóhely már egy irdatlan magas sziklafal tövében van. A magyar helikopter itt is leszáll, és a levegőből nézve apró, terepszínű játékszerként ül a talajon a fölé magasodó hegy mellett.
A hegy növényzettel borított lába elmarad a felszálló Mi-17-es alatt és a gép végül egy kopár, több száz méter magas, függőleges sziklafal mellett repül.
Az eseménydús, egyórás feladat utolsó külső leszállása következik immár újra a ragyogó napsütésben. A barátságtalan sziklákat hátrahagyva először a szlovén gép közelíti meg a helyet és leszállunk rá.
A látvány lenyűgöző, a magashegység itt és most a szebbik arcát mutatja. Egy fűvel borított magaslaton vagyunk, a Cougar faroklégcsavarja mögött a semmibe látunk.
A Mi-17-es hátulról közelít és a szlovén helikopter mögött száll le. A magashegyi leszállás egyik sajátossága, hogy a párnahatás nem érvényesül olyan mértékben, mint kisebb magasságon, és nagyobb teljesítmény szükséges a függéshez. A ritkább levegő a forgószárnyak felhajtóerejének csökkenését vonja maga után, és pl. a fékezést is hamarabb el kell kezdeni, mert a gép "tehetetlenebb".
A felszállást követően nem marad más hátra, mint visszatérni a bázisra. Az út rövid, a ljubljanai repülőteret keletről közelítjük meg, lassítunk, majd függésből leszállunk és előregurulunk az állóhelyre. Közben a Mi-17-es is megérkezik.
A Cougarhoz azonnal kiérkeznek a műszakiak és elkezdik a tankolást és a helikopter előkészítését a másnapi feladatra.
A szolnoki műszakiak számára is közeleg a munkanap vége, ellenőrzik, azután takarják, nyűgözik a Mi-17-est.
A levegőben töltött több mint egy óra ízelítőt adott a magashegységekben dolgozó helikopterszemélyzetek munkájából. A magashegység egyszerre gyönyörű és komor. Tud barátságos és nagyon barátságtalan is lenni. Szép időben a látvány csodálatos, de az időjárás gyorsan változhat és a pilóták munkáját veszélyes leáramlások, turbulencia, jegesedés, a látási viszonyok gyors romlása nehezítheti.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
A LégierőBlogger ma a haderő civil-politikai kontrollja szempontjából formabontó fél napot töltött a kecskeméti tengelyben, ami részéről egyben a Load Diffuser 2017 gyakorlat fotózásának utolsó alkalma is volt. Köszönet akit illet az elmúlt három hétért, illetve a mai napért!
A Block 40/42-re jellemző holografikus HUD az egyik felszálló ohiói F-16-oson. Ma több elemelkedés után alacsonyan megtartott, kerítés környékén belehúzós startot láthattunk.
Egy ilyen beletépés hátulnézetben.
Ez egy áthúzásból történő „non-standard” kifordulás közben.
Ma három póttartályos, másfél óra feletti repidejű (ez 1h 35') F-16-os bevetéssel is találkozhattunk.
Állítólag amerikai utast repültettek a 44-essel. Ezt alátámasztja, hogy a repülés jelentős része pont feletti műrepüléssel, manőverezéssel zajlott. Kár, hogy amerikai részről a viszonzásra kétüléses F-16-os hiányában nem kerülhet sor.
3 óra 40 perces repülése után visszatér az Ohio ANG Herculese a Lima előtérre.
A szliácsi 2. század Otto Smikről elnevezett korszerűsített Albája.
Az eperjesi Mi-17M ma szokatlan módon nagy magasságban körözött a reptér fölött mintegy fél órát.
Időközben elkezdődött a NEWFIP is. A Kecskeméten régi ismerősnek számító G-FRAU (Cobham Falcon-20) indulóban 30-as irányba. Jól látható a zavarókonténerek sugárzóinak srég beállítási szöge.
Zord
Egyik NATO-tagállam azzal vádolja a másikat, hogy fegyveres puccsal akarta elmozdítani a kormányát. Odáig fokozódott a feszültség, hogy a német fegyveres erőket kivonják a törökországi Incirlik légibázisról.
Április vége óta települ Romániában, és a NATO Southern Air Policing missziójának keretében négy hónapos rotációban, szeptemberig ad készültséget a Fekete-tenger melletti Mihail Kogalniceanu légibázison a brit Királyi Légierő négy Eurofighter Typhoon FGR4-es gépe.
A négy Typhoon-ból kettő június 6-án, kedden Pápára települt, hogy egy rövid időre bekapcsolódjon a Load Diffuser 2017 gyakorlat utolsó napjaira tervezett feladatokba. Erre leginkább június 7-én kerülhet sor, mert csütörtökön a RAF gépei már visszatelepülnek a román bázisra, hogy folytassák alapfeladatukat, a készültségi szolgálatot és várják a spanyolországi Torrejonból érkező gyakorló vagy éles riasztást.
Az első áthúzást nagy térközt tartva hajtja végre a géppár. A Typhoon-ok nagy felületű sárkányának túlnyomó része kompozitból készült.
A második áthúzás már szorosabb kötelékben történik.
A vezér bal fordulóval bontja a köteléket.
A géppár a 16-os pálya végső egyenesére fordul.
A vezér földet ér. A pilóta a gép szenzorainak és fegyverrendszerének adatait megjelenítő sisakot visel. A RAF Typhoon-pilótái osztrák és német kollégáiktól eltérően nem a folyadékkal töltött Libelle g-ruhában repülnek, hanem a hagyományos levegős öltözékben.
Gépe orrát magasra tartva, aerodinamikai fékezéssel lassít a Typhoon pilótája. A jobb szárnyvégen a vontatott csalik, a bal szárnyvégen az elektronikai hadviselési rendszer szenzorait tartalmazó áramvonalas konténer van.
Érkezik a kísérő is. A gázsugár alatt a majomfogónak is nevezett ATU-2-es berendezés részei látszanak.
Centikre a pápai betontól. A törzs oldalán lévő felségjelből kiinduló sávokat és a vezérsíkon lévő századjelvényt egy új rendelkezés alapján lefestették, de az internet korában nem művészet kideríteni, hogy a gépek a Royal Air Force Coningsby bázisához tartoznak.
A brit vadászgépek két 2000 literes póttartállyal és egy gyakorló ASRAAM rakétával érkeztek Pápára. A Romániában az ASRAAM-ok mellett AMRAAM-okkal és betöltött gépágyúval adnak készültséget.
A létra csak a vendégek miatt áll a gép mellett, a Typhoon egyébként beépített, teleszkópos létrával rendelkezik. A háttérben a nyugati országrész légi kutató-mentő szolgálatát adó Mi-8-as áll az APA-kocsira csatlakoztatva. A szélvédő mellett a passzív célfelderítést segítő rendszer infravörös szenzora látható.
Tábornoki walk around. Paul Hanson őrnagy vezeti körbe gépe körül Sáfár Albert dandártábornokot, a légi haderőnem főnökét. Korábban mindketten variaszárnyú vadásztípust repültek; Sáfár tábornok MiG-23-ast, Hanson őrnagy Tornado F.3-ast.
A britek a román bázison könnyűszerkezetes lefedést építettek, hogy a gépek a négy hónapos, ideiglenes ott tartózkodás alatt fedél alatt legyenek. A Typhoon-ok Pápán is hangárba kerültek éjszakára.
* * *
Fotó: Szórád Tamás
Red Air szerepre ruccantak át a Blioxi hadműveletben Romániában készültséget adó brit Typhoon-ok Pápára, a Load Diffuser 2017 utolsó fázisára.
A két gép a NATO-hangár előterében, a kutató-mentő készültség mellett állított le.
Szoros géppár áthúzás, kondenzcsík-háttérrel.
Földet érés előtt az egyik FGR.4-es. A pilótán a jellegzetes "dudoros" Cobra sisak van.
Jól esik a hangár hűsvösének és szárazságának közelsége az európai repülőgépipar csúcsgépe számára. A orrsegédszárny belső oldalán lévő, sötétebb színű belépőél szakasz az EuroDASS Praetorian EH-rendszer mellső antennáit rejti.
Op Biloxi 17 felvarró.
Zord
2017. május 31-én tartott előadást Bányász Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanársegéde „A közösségi média, mint az információs hadviselés speciális tartománya” címmel. Ahogy a cím is sejteti, az előadó elsősorban a közösségi média által kínált lehetőségek mögött rejlő kollektív és egyéni biztonsági kihívásokról beszélt.
Az internet megjelenése a hadviselésben
Az előadó kezdetben rövid áttekintését adta annak, hogy a ’80-as évektől kezdve hogyan vált az internet azzá a mindent átfogó és mindenhonnan elérhető kommunikációs csatornává és térré, amilyen formában ma ismerjük. A globális összekapcsoltság, a decentralizált felépítés, a fogyasztók és felhasználók által gyártott tartalom mára közhelyszerű tulajdonságaivá váltak a világhálónak, azonban ritkán esik szó az állami szuverenitáshoz nem köthető, hanem az azt átívelni és gyakran felülírni látszó esetekről. Katonai szempontból külön kritikus jelentőséggel bír, ugyanis egy jól irányzott és precíz kibertámadás egy ország bármely kritikus infrastrukturális hálózatát lebéníthatja – közművektől kezdve a telekommunikációs csatornákig.
Ezeket a tulajdonságokat erősíti és nagyítja fel a közösségi média, amely platformokon egyfelől a felhasználó tartalomgyártóvá, másfelől a személyes adatait árusító eladóvá válik. Az előadó a Facebookot hozta fel példaként: kevesen tudják, hogy amikor regisztrálnak, a felhasználási feltételekkel együtt elfogadják, hogy pszichológiai kísérletekben vehetnek részt, valamint az sem terjedt el széles körben, hogy a rendszer 29 ezer különböző változót rögzít rólunk – még azt is, hogy milyen üzeneteket törlünk ki, miután megfogalmaztuk őket.
Ez a két tényező rejti a legtöbb kihívást, ugyanis az információdömpingben nehezen hitelesíthető hírek is napvilágot lát(hat)nak – lehetőséget nyújtva az álhírek terjedésének, amely a felhalmozott fogyasztási adatok felhasználásával eljuttatható azokhoz a tömegekhez, akik erre fogékonyak, vagy akik elbizonytalaníthatók általuk. Az előadó többek közt arra a néhány éve megjelent álhírre utalt, amely azt állította, hogy Magyarország nemzetközi szerződéseket megszegve T-72-es harckocsikat ad el a szomszédos – háborúban álló – Ukrajnának. A hírt több vezető hazai és nemzetközi híroldal is átvette és több tízezer megosztást generált, mielőtt bebizonyosodott, hogy a cikk az orosz dezinformációs hadviselés eszközeként Moszkvában készült.
A NATO és az internet
A témakörhöz szorosan kapcsolódott az előadásban a NATO jelenléte a közösségi médiában és a kibertérben, ahol a Szövetség offenzív és defenzív téren is komoly erőforrásokkal rendelkezik. A növekvő fenyegetésekkel szemben egyfelől a közösségi médián keresztül a lakosság felé egy barátságos, együttműködő és nyílt szervezet képét akarják célzottan közvetíteni, valamint a biztonság-tudatosságot erősíteni. Másfelől komoly tényező a műveleti biztonság szempontjából a stratégiai kommunikáció titkossága, ugyanis láthattunk már arra példát, hogy a katonák megosztásai miatt műveleteket kellett elhalasztani, leállítani – legismertebb példa talán erre az orosz katonák bejelentkezése Kelet-Ukrajnából, de az izraeli hadseregben is történtek hasonló malőrök.
2014 óta azonban nemcsak államok és nemzetközi szervezetek „veszik igénybe” ezeket a felületeket, hanem egyre elterjedtebb a terrorszervezetek kommunikációs kampánya is a közösségi médiában. Bányász Péter megemlítette Ahmad Abousamra szír-amerikai terroristát, aki a szó legrosszabb értelmében forradalmasította a Daesh (Iszlám Állam) online megjelenését: többek között neki „köszönhető” a nyilvános kivégzések virtuálissá válása és a nyugati fiatalok körében történő toborzás eredményei. Bár a nemzetközi közösség komoly erőkkel lép fel a terrorizmus online népszerűsítése ellen, az internet tulajdonságaiból fakadóan gyakorlatilag kiirthatatlanná váltak ezek a szervezetek a kibertérben.
Munkahelyi biztonság – politikai biztonság?
Bányász Péter az előadás utánVégül az előadásban szó esett a közösségi média által generált politikai kihívásokról is. Az állami vezetők és döntéshozók készülékeinek biztonsága itt az egyik fontos kérdés: a nem megfelelően használt és védett készülékeken keresztül illetéktelen személyek is hozzáférhetnek titkos információkhoz. Ezen túl a fogyasztók hangulata és véleménye is könnyen befolyásolható a megfelelő módszerek és eszközök felhasználásával – erre pedig már iparág épült, amelynek egyik prominens képviselője, a Cambridge Analytica legutóbb Donald Trump kampányát erősítette sikerrel.
Összességében Bányász Péter arra irányította a figyelmet, hogy az elvárásokkal ellentétben az internet nem csak kitágította a világot, hanem sokak számára inkább leszűkítette egy, a fogyasztói preferenciáinak megfelelőre – a rengeteg új lehetőség számos láthatatlan veszélyt is rejthet.
Az előadás a Kiss Károly Hadtudományi Klub (MHTT Biztonságpolitikai Szakosztály, a Biztonságpolitikai Szakkollégium és a Nemzetbiztonsági Szakosztály) közös szervezésében került megrendezésre.