Biztonságpolitika

Ma hazatértek Novoszibirszkből a honvédség ott nagyjavíttatott Mi-17-esei Kecskemétre. A szétszedett gépeken az látszik egyelőre, hogy maradt a két N, két sima (703, 705, 702, 704) konfiguráció, időjárásradaros orral, illetve anélkül. Szurkoljunk, hogy a 704-esen és 702-esen is legalább megvalósították az NVG-kompatibilis kabint, amivel visszatérhetne ez az elvesztegetett képesség.

A levegő remeg a nagy melegben, de lényeg azért látszik: az első magyar Mi-17-es bújik ki a Volga-Dnyepr An-124-esből, miközben nézi őket a tengerentúli nagy testvér C-17-ese Wright Pattersonból.

Pakolás másik szögből. Ez már a negyedik gép. Az egyes oldalszámok azonosítása a leszerelt faroktartó miatt nem lehetséges, csak a 703 és 705 radomja lehet a támpont.

Orosz-amerikai csúcstalálkozó. C-17 a Lima apronon, An-124 az oda vezető gurulóúton.

Kecskeméti idill: a Limára vezető gurulóra immár kihúzható óriásgép (grat az évtizede hiányzó upgrade-hez a reptérnek :-), és a szomszédos lovastanya.

Zord

 

Dánia 600 millió euró értékben 309 General Dynamics European Land Systems által gyártott Piranha 5-ös páncélozott szállító harcjárművet szerez be egy 2015-ben megszületett döntés értelmében. Az európai-amerikai összefogást képviselő Piranha 5 sikerrel lépte le a hernyótalpas vetélytársakat (Armadillo CV90 BAE Systems, GDELS ASCOD és az M113-as újabb modernizációjának tekinthető PMMC G5-öt) a megrendelés célegyenesében, ugyanis a Nexter VBCI beszerzésére nem sok esély mutatkozott már az utóbbi időben.

Dánia terveiben egyébként 450 lövészpáncélos rendszeresítése szerepel az M113-ok kivonásának köszönhetően. Ebből jelenleg 206 jármű jövője mondható biztosnak, már ha lehet hinni a helyi politikusoknak. Mindenesetre mindössze 16 hónappal a szerződés véglegesítése után az első hét gyalogsági harcjárműnek épített Piranha 5-ös már meg is érkezett Dániába. Ezekkel az év második felében kiterjedt próbákat folytatnak majd le. A hideg éghajlaton végzett teszteket Norvégiában és Finnországban tervezik végrehajtani, míg a sivatagi körülmények közöttieknek az Egyesült Államok fog helyet adni.

Egyre közeledik Pakisztán és Törökország között a török ADA-osztályú (ismert MILGEM-osztályként is) korvettek beszerzésének ügye. Az első hírek még tavaly érkeztek a felek tárgyalásainak megkezdéséről. Jelenleg már egy szándéknyilatkozatot is aláírtak a két ország képviselői. Ebben az található meg, hogy a  Pakisztáni Haditengerészet négy egységet állítana hadrendbe. A darabonkénti 300 millió dollárba kerülő korvettek építésébe a pakisztáni ipar is bevonásra kerülne, így a darabáruk 250 millió dollár körül alakulhatna. Várhatólag a korvettekről szóló szerződést 2017. június 30-ig véglegesítik.

Szingapúrban is erősítik a haditengerészeti erőt, bár itt felszín alatti egységeknek szavaztak bizalmat. Ugyanis a városállam flottája számára újabb két Type 218SG osztályú tengeralattjáró beszerzését határozták el. A 70 méter hosszú, 6,3 méteres merülésű és körülbelül 2000 tonna vízkiszorítású, levegő-független meghajtású típusból Szingapúr 2013 decemberében rendelte meg az első két darabot. A Type 218SG a németországi ThyssenKrupp Marine Systems (TKMS) hajógyárában épített Type 212A-osztály és a Type 214-osztály legjobb tulajdonságait ötvözi a gyártó szerint, mivel kormánylapátjait az előbbi hajóosztályhoz hasonlóan X alakban helyezték el, ezzel az utóbbi hajóosztály méreteit, hatótávolságát megtartva alkalmasabb lett a sekély vízben végzett manőverezésre. A már aláírt szerződés egy logisztikai támogatás mellett tartalmazza a legénység kiképzését is. Az elsőnek megrendelt két tengeralattjáró közül egyet már 2015 júliusa óta építenek, ez 2021-ben, míg társa 2022-ben kerül majd átadásra. A most megrendelt másik két Type 218SG 2024 után kerül majd leszállításra.

Május 13-án megérkezett Tajvanra az amerikai haditengerészet által kivonásra ítélt, ám a szigetországban továbbszolgálatra alkalmasnak vélt két OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregatt. Az amerikai haditengerészet állományából végleg eltűnő OLIVER HAZARD PERRY-osztályú fregattok közül az egykori USS TAYLOR (FFG 50) és USS GARY (FFG 51) 1984 és 2015 között hajózott a csillagos-sávos lobogó alatt. Ez a hajótípus nem lenne teljesen ismeretlen a szigetország tengerészei számára, hiszen licenc alapján - némileg eltérő fegyverzettel - nyolc hasonló egység, mint CSENG KUNG-osztály már szolgálatba állt 1993 és 2004 között Tajvanon és jelenleg is aktívak. A két „új” fregatt neve történelmi személyeké lesz, mégpedig: LIU MING-CSUAN (PFG-1115), aki Tajvan kormányzója volt a Csing dinasztia idején és CSIU FENG-CSIA (PFG 1112) aki ellenállást vezető személy volt a Csing dinasztiát követően Tajvant birtokló Japán ellen folytatott harcok idején. A 178 millió dollárért megvásárolt egységek némi korszerűsítést követően 2018 júliusában állnak majd hadrendbe.

Megszüntette az Orbital ATK-val kötött szerződését az amerikai hadsereg. A cég az XM25-ös, 2005 óta fejlesztése alatt álló 25 milliméteres gránátvető tökéletesítését nem tudta a szerződésben meghatározott időn belül, valamint azt jelentősen túllépve sem megoldani. Bár a gránátvető képességei vitathatatlanok, éveken át nem volt nevezhető teljesen kiforrott fegyvernek. Lőtávja elérte a 2300 méter is, míg gránátjának robbanási helyét 3 méteres pontossággal programozni lehetett, így fedezékben tartózkodó személyek ellen is hatásosan volt alkalmazható. Hibái között kisebbek és nagyobbak egyaránt előfordultak, például 2012 februárjában következett be még a cső elhagyása előtt gránátrobbanás, akkor egy katona szenvedett kisebb sérüléseket.

Az XM25-öt 2012 közepétől harcéren tesztelték, éles bevetések során. A harctéri próbák tapasztalatai alapján módosítani kellett a külső kialakítást, megnövelésre várt az akkumulátor élettartama, de a fegyver egyik fontos része, a tűzvezető rendszer is továbbfejlesztésre szorult. Továbbá megpróbálták tovább csökkenteni az XM25-ös tömegét, ami akkor 6,3 kilogramm volt. Ezek befejezését 2014-re várták és rendszeresítés is abban az évben történt volna meg M25-ös típusjelzéssel. A hibák kiküszöbölésében a német Heckler & Koch fegyvergyár emberei is részt vettek, sikert és 20 darab tökéletesen működő és üzembiztos gránátvetőt azonban nem tudtak a hadsereg által egyre tovább halogatott határidő leteltéig átadni.

Argentínában továbbra sem hagytak fel a repülőcsapatok modernizálási lehetőségének keresésével. A napokban Franciaországot környékezték meg a dél-amerikaiak, ugyanis hat Dassault-Breguet Super Étendard SEM 5-ös (Super Étendard Modernisé) vadászbombázót vásárolnának meg 10 millió dollár ellenében. Argentína a Falklandi-háborúban ismerté vált típusból összesen 14 példányt szerzett be, ezekből az évek folyamán 3 került balesetek miatt veszteséglistára. Az eltelt években a típus példányai leállításra kerültek, de nem dobták ki őket, hanem jobb napokra várva még most is tartós tárolásban leledzenek. 4 évvel ezelőtt már próbálkoztak a frissen kivonásra kerülő francia Étendard-ok közül párat, egészen pontosan 10-et megszerezni. Ezeket egyrészt alkatrészbázisul szerették volna felhasználni a 10 legkevesebbet repült argentin Super Étendard számára, másrészt a korszerűbb rendszereik is beépítésre kerültek volna az újra szolgálatba álló példányokba.

A munkálatokat az ARCE (Arsenal Aeronaval Comandante Espora) végezte volna el, az első példány esetében még francia felügyelettel és támogatással, majd a megszerzett tapasztalatok alapján már önállóan. A legfőbb előrelépést a Thales Democles és az ALTIS célmegjelölők és a lézerirányítású rakéták és bombák, a Thomson Agave fedélzeti rádiólokátornál kétszer nagyobb hatótávolságú Anemone radar beépítése, a Sherlock besugárzásjelző megjelenése és az UAT-90 központi számítógép, valamint az UNI 40M inerciális navigációs rendszer jelentenék az argentinok számára, hiszen az ő régebbi vadászbombázóik ezekkel nem rendelkeznek. A gépek pilótafülkéjébe mindössze egy új HUD jelenthetné majd a legszembeötlőbb változást. A gépek önvédelmének növelésére tervezik a Matra Phimat infracsapda és dipólszóró berendezés integrációját is, továbbá két új felfüggesztési pontot is kialakítanak a Super Étendard–ok szárnyai alatt. A mostani terv is hasonló, csak kisebb volumenű, ebben ugyanis három példány újra repülőképessé tétele szerepel, a francia gépek donorként történő felhasználása után.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Atlas Cheetah C.

Boeing EA-18G Growler.

Panavia Tornado ECR.

MiG-31.

Sikorsky UH-60M Black Hawk.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

Lockheed Martin F-22A Raptor.

Airbus A400M Atlas.

Lockheed Martin F-16CJ Fighting Falcon.

Dassault Rafale C.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Dassault Mirage 2000D.

MiG-21UM.

McDonnell Douglas AV-8B+ Harrier ll.

Dassault Mirage IVP.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

Ma megkezdődött a három hetes Load Diffuser 2017 légi hadgyakorlat települési szakasza. Bár a remélt főszereplők, a 112. FS Block 42-es F-16-osai még nem érkeztek meg, az előőrsöt szállító két Wright Patterson-i C-17, és a szlovén 15. légi dandár két PC-9-ese megjött Kecskemétre.

Az első C-17-es 12-es fájnelen.

 A mellső Guradian DIRCM-ek is fel vannak szerelve.

Másodikként a szlovénok érkeztek...

...haslövés.

 Loadmaster-sport a halált megvető rámpaugrás.

Pakolják ez első Globemastert a Limán.

A toledói Block 42-esek elvileg F-100-PW-229-re lettek áthajtóművezve. Itt egy tarcsit húznak az amerikai műszakiak, háttérben csendben rohad két magyar MiG-29-es. Köszönet a fotóért Terjék Tamásnak!

 A második C-17 svanca, rajta a Wright-fivérek Flyer-jával. Köszönet a fotóért Benedek Leventének!

Zord

Egy tavaly jól sikerült rendezvény második kiadása várja az érdeklődőket szombaton a Laczkó Dezső múzeum és az lhsn.hu szervezésében.

Zord

2017. május 22. és június 9. között kerül megrendezésre a Load Diffuser 2017 elnevezésű, többnemzeti gyakorlat az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison. Amerikai részről az Ohio-i Nemzeti Gárda F-16-os vadászbombázói érkeznek Kecskemétre.

A USS Ronald Reagan elindult a Koreai-félsziget irányába, miután az észak-koreai hadsereg újabb rakétatesztet hajtott végre.

Tovább olvasom

Ma 13 éve emelkedett a levegőbe a Wizz Air első menetrend szerinti járata. Az elmúlt években a Wizz Air Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársaságává fejlődött, miközben figyelemreméltó eredményeket ért el.

Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségre is (TTIP). A szintén nem túl jó kilátásokkal rendelkező tervezet kapcsán főleg az EU gazdasági és politikai problémái kerültek szóba. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségre is (TTIP). A szintén nem túl jó kilátásokkal rendelkező tervezet kapcsán főleg az EU gazdasági és politikai problémái kerültek szóba. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

A brit BAE Systems vállalat 2017. május 15-én átadta Omán részére az első Eurofighter Typhoon és Hawk repülőgépeket – írja a ukdefencejournal.org.uk.

A Spanyol Légierő több mint 40 év szolgálat után, hivatalosan is kivonta a hadrendből az utolsó SA-330 Puma típusú helikopterét.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán tartott XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi Szekciójának Európai Biztonság Tagozatában Szabó Márk, a Diákbizottság elnöke I. helyezést ért el.

Pénzváltó Nikolett, a Szakkollégium senior tagja a Nemzetközi Biztonság Tagozatban II. helyezést ért el.

A Szakkollégium tagjai közül még Kovács Georgina, a Diákbizottság alelnöke mérettette meg magát, aki a Katonai Műveletek Tagozatban mutatta be pályamunkáját.

Szakkollégistáinknak gratulálunk a szerepléshez és elért eredményeikhez!

A múlt hét végén ért véget a helikopteres fegyvernem kiemelt, Fire Blade 2017 elnevezésű többnemzeti gyakorlata, ugyanakkor a hazai helikopteresek nem csupán a gyakorlat keretein belül álltak ez időben helyt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. május 11-én rendezte meg az immár hagyománnyá vált Biztonságpolitikai Szakestélyt, melynek idén is a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterem adott otthont . A rendezvény legfőbb célja, hogy egy informális találkozó keretei között lehetőséget teremtsen a szakma képviselői, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetői és oktatói, valamint a Szakkollégium és a biztonságpolitikai képzésben résztvevő egykori és jelenlegi hallgatói közötti együttműködések megvalósulásához.

Az est az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, melyen elsőként Dr. Kaló József egyetemi docens, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kitért a hasonló rendezvények fontosságára, ahol a szakma képviselői találkozhatnak egymással és a beszélgetésekből később gyümölcsöző együttműködések, rendezvények és publikációk válhatnak valóra. Ennek szellemében hangsúlyozta, hogy a Szakkollégium jövője szempontjából kulcsfontosságú a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karral, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karral kialakított együttműködés minél szorosabbra fűzése.

Ezt követően Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai mentora és Dr. Boldizsár Gábor ezredes, egyetemi docens szólt a résztvevőkhöz. Az előadók köszöntőikben hangsúlyozták a biztonságpolitikai szakma sokszínű és komplex jellegét, mely kapcsán külön kitértek a szakmabeliek közötti kooperáció fontosságára.

A vacsora elfogyasztása alatt és azt követően lehetőség nyílt a könnyed szórakozásra, illetve a hallgatók és a tanárok közötti kötetlenebb hangvételű eszmecserére.

A török kormány újra megtiltotta, hogy német politikusok látogassanak az Incirlik légibázison állomásozó NATO-katonákhoz. A Szputnyik rádiónak nyilatkozva egy politológus lázadásként jellemezte a törökök NATO-val kapcsolatos döntéseit.

Tovább olvasom

A napokban az Isztambulban megrendezett IDEF-2017 szakkiállításon a pakisztáni PAC (Pakistan Aeronautical Complex) vállalat szerződést kötött a Török Légierővel 52 darab MFI-395 Super Mushshak típusú kiképzőgép eladásáról.

A Saab hírei szerint még ez év közepéig sor kerül a legújabb fejlesztés, a JAS-39 Gripen E felszállására.

A Roszoboronexport a napokban szerződést kötött a Bangladesi Légierővel 8 darab Szu-30SzME típusú vadászbombázó vásárlásáról, illetve további 4 példányra pedig opciót jelentettek – írja a BDmilitary.com.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti viszony alakulását vizsgáló márciusi cikkünkben annak okait elemeztük, hogy Donald Trump megválasztását követően miért nem következett be a két ország közötti viszony várt javulása. Ezek alapján végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a közeljövőben sem számíthatunk látványos javulásra a két fél kapcsolatrendszerében. Jelen cikkünkben az áprilisi események tükrében újra áttekintjük az amerikai-orosz kapcsolatok alakulását és megnézzük, hogy továbbra is érvényes-e a fent említett megállapítás.

A két ország közötti viszony jelenleg négy fő pillérre épül, melyek közül az első a szíriai konfliktus, a második az ukrajnai helyzet és a Krím elcsatolásának kérdése, a harmadik a két fél NATO-hoz fűződő viszonya, a negyedik pedig Észak-Korea.

A szíriai konfliktus kapcsán először érdemes megemlíteni a március elején történt észak-szíriai amerikai csapaterősítést, amely eddig példátlan módja volt az amerikai szárazföldi haderők bevonulásának Szíriába. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy többször is találkozott egymással – három év kihagyás után – az amerikai főparancsnok és az orosz vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. A találkozó célja az orosz-amerikai hadügyi kapcsolatok értékelése volt, az eredménye pedig egy szóbeli megállapodás arról, hogy a két ország között a jövőben szorosabb kommunikációra lesz szükség. Ez a fejlemény némi javulásként értékelhető a két ország viszonyában, bár a találkozókat alapvetően a kényszerűség szülte.

Az április 4-i vegyifegyver-támadásért a nyugati országok vezetői az Oroszország által támogatott Aszad kormányt tették felelőssé, bár Oroszország szerint erre nincs elegendő bizonyíték. Az Egyesült Államok által válaszlépésként indított rakéta-támadás (amely az első direkt amerikai hadművelet volt Szíriában az Aszad-kormány csapatai ellen) az oroszok szerint sérti a nemzetközi jogot. Másrészt viszont, mivel a támadás előtt az Egyesült Államok nem egyeztetett az orosz vezetéssel – bár az ottani orosz haderőket nem sokkal előtte figyelmeztették, így orosz katona nem sérült -, ez a cselekmény (és az, hogy az Egyesült Államok a szóbeli megállapodást figyelmen kívül hagyta) nagy mértékben hozzájárult a két ország viszonyának jelentős romlásához.

Mivel az oroszok szerint nincs elég bizonyíték arra, hogy a szíriai kormány a felelős a vegyifegyver-támadásért, így az ENSZ Biztosági Tanácsának ülésén az orosz ENSZ-képviselő megvétózta azt a határozatot, mely kötelezte volna Szíriát, hogy működjön együtt az eset kivizsgálásában. Az orosz képviselő szerint a határozattervezet hamis tényeken alapul, csak látszatmegoldás lenne a problémára, és további konfliktust provokálna. Ezzel egyidőben Moszkva – csapaterősítés céljából és a támadásokra reagálva – nagy hatótávolságú rakétákkal felszerelt hadihajókat küldött Szíria partjaihoz.

Erre válaszul Rex Tillerson amerikai külügyminiszter Moszkvába utazott, ahol először Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, majd Putyin elnökkel is találkozott. A találkozó a szíriai eseményekről szólt, és utólag mindkét fél azt nyilatkozta, hogy az orosz-amerikai viszonyok sosem látott mélységbe süllyedtek. Az orosz külügyminiszter szerint ennek fő oka az Egyesült Államok légitámadása, míg az amerikai külügyminiszter szerint inkább az, hogy az orosz vezetés a szíriai kormányt támogatja.

Maga Donald Trump is azt nyilatkozta a NATO főtitkárával közös találkozója után, hogy az amerikai-orosz viszonyok a lehető legrosszabb irányba haladnak. Ugyanezen a találkozón hangsúlyozta azt is, hogy a NATO mégsem annyira ’elavult’ (ahogyan azt a kampánya óta többször is kiemelte), kifejezve ezzel szándékát a Tanáccsal való szorosabb együttműködésre. Az orosz-amerikai viszonyok romlásának és a NATO-val való kapcsolat megerősítésének egy napirenden való említését az oroszok fenyegetésként értékelhetik, hiszen eddig a kapcsolat erősítésére az esélyt éppen a szíriai helyzetben való lehetséges együttműködés jelentette. Így, hogy az elmúlt egy hónapban a helyzet kiéleződött, ez az esély aligha valós már. Az amerikai-NATO kapcsolatok megerősítésének jele az is, hogy hamarosan Lengyelországban is kiépül az amerikai rakétavédelmi rendszer, amilyet Romániában már telepítettek 2016-ban. Az orosz vezetés szerint ez a lépés megsérti az 1987-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt, Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők Szerződését (INF szerződés), és mint ilyet, ellenséges lépésként értékelte az Egyesült Államok részéről.

Mindez az ukrajnai helyzetre is érvényes, hiszen a Krím elcsatolása és az azt követő gazdasági szankciók óta a helyzet mit sem javult. Az Orosz Külügyminisztérium idén februárban azt nyilatkozta, hogy a Krímet nem adják vissza Ukrajnának, a félsziget jog szerint Oroszországhoz tartozik. Fontos megemlíteni a 2015 óta érvényben lévő Minszk II megállapodást is, amely fegyverszünetet rendel el a szemben álló felek között. Ez azért is fontos, mert április 23-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik amerikai megfigyelője életét vesztette, amikor járőrözés közben aknára futott a gépkocsija. Ezután Tillerson külügyminiszter világossá tette, hogy amíg a Krímet az oroszok vissza nem adják, addig a gazdasági szankciók érvényben maradnak. Ez a viszony további stagnálását vetíti előre amellett, hogy az amerikai és ukrán vezetés a Minszk II megállapodás betartására szólította fel az érintett feleket.

A viszony további romlását sejteti az a tény is, hogy április közepe óta a lengyel-orosz határon állomásoznak a hidegháború vége óta nem látott méretű, nagyrészt amerikai csapatok. Ezt a lépést az amerikaiak szerint Oroszország agresszív kelet-európai politikája indokolja, Putyin elnök szerint viszont a mozgósítás nem volt megalapozott, és inkább az amerikai fél agresszivitásáról árulkodik. Ezután alig egy héttel később sor került a NATO hadgyakorlataira Észtországban és Romániában, ezzel egyidőben pedig az orosz Balti Flotta is tesztelte légvédelmi rendszerét Kalinyingrádban és hadgyakorlatot folytatott a Krím félszigeten is.

Az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát értékelve Észak-Koreát is említeni kell, mint a viszonyt befolyásoló tényezőt. Az Észak-Korea által sorozatosan végzett rakétateszteket az Egyesült Államok nem csak Észak-Korea szomszédos országaira nézve, hanem saját magára is valós veszélyként értékeli. Ennek legfőbb oka az, hogy a kommunista állam birtokol – és tesztel is – olyan nagy hatótávolságú nukleáris rakétákat, melyek elérhetik akár az Egyesült Államok szárazföldi területeit is, veszélyeztetve ezzel az amerikai [főként civil] lakosságot. Az amerikai kormány katonai megoldást javasolt, és egyértelművé tette, hogy egy megelőző csapásra is fel van készülve. Fontos megemlíteni, hogy a szíriai légitámadás, amelyet az amerikaiak mértek a Aszad-kormány csapataira, bizonyítékul szolgálhat, hogy a Trump-kormány valóban nem riad vissza a katonai válaszlépésektől – vagy akár egy tényleges megelőző csapástól. Ebből a szempontból a légitámadás akár erődemonstrációként is értelmezhető.

Oroszország a gazdasági szankciókat hatástalannak tartja, szerintük a katonai válaszút Észak-Korea esetében katasztrofális eredménnyel járna, helyette inkább diplomáciai megoldásokat javasoltak. Egy esetleges fegyveres konfliktus ugyanis olyan következményekkel járna, mint például a hatalmas menekültáradat, ami egy amerikai-észak-koreai háború esetén indulna meg, többek között Oroszországba. Ugyanilyen ok a vegyiszennyeződéstől való félelem, ami Észak-Korea nukleáris fegyvereinek megsemmisítése közben veszélyeztetheti a környező országokat – Vlagyivosztokot például két óra alatt érné el a légszennyeződés. Az oroszok számára stratégiai jelentőségű is, hogy a szankciók ellen vannak, ezzel ugyanis lehetőségük van kifejezni nemtetszésüket az ellenük érvényben levő szankciókkal szemben. Az Egyesült Államok olajembargót is bevezetne Észak-Korea gazdaságának gyengítése érdekében, ám ez az ázsiai ország egyik olajexportőreként Oroszországot is hátrányosan érintené. Ugyan nagy mértékű gazdasági együttműködés nincs az oroszok és Észak-Korea között, de például a májusban induló komp járat – ami Vlagyivosztok és Rajin között fog havonta hat alkalommal kétszáz embert és ezer tonna teherárut szállítani – bizonyíthatja, hogy egy fegyveres konfliktus hátrányosan érintené Oroszországot, ezzel együtt hozzájárulna az orosz-amerikai kapcsolatok jelentős romlásához. A helyzetet csak súlyosbítaná, ha életbe lépne az a határozattervezet, amely megengedné az Egyesült Államoknak, hogy ellenőrizzék az orosz kikötőket – például Vlagyivosztok kikötőjét – ezzel is nyomást gyakorolva Észak-Koreára. Az orosz kormány a határozattervezetet egyértelműen ellenséges lépésként értékelte, szerintük ez a lépés jogsértő lenne. Az, hogy az orosz vezetés katonai csapatokat küldött Oroszország Észak-Koreával közös határszakaszához, arról árulkodik, hogy az oroszok készenlétbe helyezték magukat egy konfliktus kirobbanásának esetére. Észak-Korea legújabb rakétatesztelésekor (május 14.) a kilőtt ballisztikus rakéta ugyan a Japán tengerbe zuhant, de a becsapódás helye mégis közelebb volt Oroszországhoz, mint Japánhoz. A rakétatesztelésre reagálva az amerikai kormány sajtóközleményt adott ki, amely reflektált az orosz érintettségre is, valamint arra is, hogy az orosz kormánytól válaszlépésekre számítanak.

Összegezve, az elmúlt egy hónap eseményei rég nem látott egyértelmű romlást hoztak az amerikai-orosz viszonyokban. Mindkét ország egyre erősebben van jelen Kelet-Európában, folyamatosan reagálva a másik fél vélt vagy valós agressziójára. A szíriai helyzet elmérgesedése miatt az orosz-amerikai polgárháborús együttműködés lehetősége elszállt, az Észak-Korea kapcsán felmerülő alapvető érdekkülönbségek a két ország viszonyának egyre nagyobb léptékű romlásához vezethetnek. A jelenlegi helyzetben egyetlen tényező sem reális többé azok közül, amelyek Donald Trump megválasztásakor reményt adhattak az orosz-amerikai kapcsolatok rendezésére. Ennek ellenére a két ország vezetője május 2-án harmadik alkalommal beszélt egymással telefonon, amikor is szóba került egy személyes találkozó lehetősége. A találkozóra júliusban kerülne sor a hágai csúcson, ahol a két elnök újabb esélyt kaphat országaik viszonyának rendezésére – immár személyesen. Továbbá a legújabb rakétakísérletek fényében Észak-Korea már Oroszországra is közvetlen veszélyt jelent, előbb vagy utóbb az orosz kormánynak is reagálnia kell a fenyegetésre. A kérdés csak az, hogy a válaszlépések során felmerülhet-e egy esetleges orosz-amerikai együttműködés.