Biztonságpolitika

A USS Ronald Reagan elindult a Koreai-félsziget irányába, miután az észak-koreai hadsereg újabb rakétatesztet hajtott végre.

Tovább olvasom

Ma 13 éve emelkedett a levegőbe a Wizz Air első menetrend szerinti járata. Az elmúlt években a Wizz Air Közép- és Kelet-Európa legnagyobb diszkont légitársaságává fejlődött, miközben figyelemreméltó eredményeket ért el.

Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségre is (TTIP). A szintén nem túl jó kilátásokkal rendelkező tervezet kapcsán főleg az EU gazdasági és politikai problémái kerültek szóba. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

Mivel podcastunk előző adásában a Transz-csendes-óceáni Partnerség (TPP) projektjéről beszélgettünk, logikus kitérni ennek "európai" megfelelőjére, a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségre is (TTIP). A szintén nem túl jó kilátásokkal rendelkező tervezet kapcsán főleg az EU gazdasági és politikai problémái kerültek szóba. A korábbi adások elérhetők itt. Jó szórakozást!

[...] Bővebben!

A brit BAE Systems vállalat 2017. május 15-én átadta Omán részére az első Eurofighter Typhoon és Hawk repülőgépeket – írja a ukdefencejournal.org.uk.

A Spanyol Légierő több mint 40 év szolgálat után, hivatalosan is kivonta a hadrendből az utolsó SA-330 Puma típusú helikopterét.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika Campusán tartott XXXIII. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Had- és Rendészettudományi Szekciójának Európai Biztonság Tagozatában Szabó Márk, a Diákbizottság elnöke I. helyezést ért el.

Pénzváltó Nikolett, a Szakkollégium senior tagja a Nemzetközi Biztonság Tagozatban II. helyezést ért el.

A Szakkollégium tagjai közül még Kovács Georgina, a Diákbizottság alelnöke mérettette meg magát, aki a Katonai Műveletek Tagozatban mutatta be pályamunkáját.

Szakkollégistáinknak gratulálunk a szerepléshez és elért eredményeikhez!

A múlt hét végén ért véget a helikopteres fegyvernem kiemelt, Fire Blade 2017 elnevezésű többnemzeti gyakorlata, ugyanakkor a hazai helikopteresek nem csupán a gyakorlat keretein belül álltak ez időben helyt.

A Biztonságpolitikai Szakkollégium 2017. május 11-én rendezte meg az immár hagyománnyá vált Biztonságpolitikai Szakestélyt, melynek idén is a Honvéd Kulturális Központ Regiment Étterem adott otthont . A rendezvény legfőbb célja, hogy egy informális találkozó keretei között lehetőséget teremtsen a szakma képviselői, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem vezetői és oktatói, valamint a Szakkollégium és a biztonságpolitikai képzésben résztvevő egykori és jelenlegi hallgatói közötti együttműködések megvalósulásához.

Az est az ünnepélyes megnyitóval vette kezdetét, melyen elsőként Dr. Kaló József egyetemi docens, a Biztonságpolitikai Szakkollégium Egyesületének elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kitért a hasonló rendezvények fontosságára, ahol a szakma képviselői találkozhatnak egymással és a beszélgetésekből később gyümölcsöző együttműködések, rendezvények és publikációk válhatnak valóra. Ennek szellemében hangsúlyozta, hogy a Szakkollégium jövője szempontjából kulcsfontosságú a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karral, valamint a Nemzetközi és Európai Tanulmányok Karral kialakított együttműködés minél szorosabbra fűzése.

Ezt követően Prof. Dr. Szenes Zoltán ny. vezérezredes, egyetemi tanár, a Biztonságpolitikai Szakkollégium szakmai mentora és Dr. Boldizsár Gábor ezredes, egyetemi docens szólt a résztvevőkhöz. Az előadók köszöntőikben hangsúlyozták a biztonságpolitikai szakma sokszínű és komplex jellegét, mely kapcsán külön kitértek a szakmabeliek közötti kooperáció fontosságára.

A vacsora elfogyasztása alatt és azt követően lehetőség nyílt a könnyed szórakozásra, illetve a hallgatók és a tanárok közötti kötetlenebb hangvételű eszmecserére.

A török kormány újra megtiltotta, hogy német politikusok látogassanak az Incirlik légibázison állomásozó NATO-katonákhoz. A Szputnyik rádiónak nyilatkozva egy politológus lázadásként jellemezte a törökök NATO-val kapcsolatos döntéseit.

Tovább olvasom

A napokban az Isztambulban megrendezett IDEF-2017 szakkiállításon a pakisztáni PAC (Pakistan Aeronautical Complex) vállalat szerződést kötött a Török Légierővel 52 darab MFI-395 Super Mushshak típusú kiképzőgép eladásáról.

A Saab hírei szerint még ez év közepéig sor kerül a legújabb fejlesztés, a JAS-39 Gripen E felszállására.

A Roszoboronexport a napokban szerződést kötött a Bangladesi Légierővel 8 darab Szu-30SzME típusú vadászbombázó vásárlásáról, illetve további 4 példányra pedig opciót jelentettek – írja a BDmilitary.com.

Az Egyesült Államok és Oroszország közötti viszony alakulását vizsgáló márciusi cikkünkben annak okait elemeztük, hogy Donald Trump megválasztását követően miért nem következett be a két ország közötti viszony várt javulása. Ezek alapján végül arra a megállapításra jutottunk, hogy a közeljövőben sem számíthatunk látványos javulásra a két fél kapcsolatrendszerében. Jelen cikkünkben az áprilisi események tükrében újra áttekintjük az amerikai-orosz kapcsolatok alakulását és megnézzük, hogy továbbra is érvényes-e a fent említett megállapítás.

A két ország közötti viszony jelenleg négy fő pillérre épül, melyek közül az első a szíriai konfliktus, a második az ukrajnai helyzet és a Krím elcsatolásának kérdése, a harmadik a két fél NATO-hoz fűződő viszonya, a negyedik pedig Észak-Korea.

A szíriai konfliktus kapcsán először érdemes megemlíteni a március elején történt észak-szíriai amerikai csapaterősítést, amely eddig példátlan módja volt az amerikai szárazföldi haderők bevonulásának Szíriába. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy többször is találkozott egymással – három év kihagyás után – az amerikai főparancsnok és az orosz vezérkari főnök és helyettes védelmi miniszter. A találkozó célja az orosz-amerikai hadügyi kapcsolatok értékelése volt, az eredménye pedig egy szóbeli megállapodás arról, hogy a két ország között a jövőben szorosabb kommunikációra lesz szükség. Ez a fejlemény némi javulásként értékelhető a két ország viszonyában, bár a találkozókat alapvetően a kényszerűség szülte.

Az április 4-i vegyifegyver-támadásért a nyugati országok vezetői az Oroszország által támogatott Aszad kormányt tették felelőssé, bár Oroszország szerint erre nincs elegendő bizonyíték. Az Egyesült Államok által válaszlépésként indított rakéta-támadás (amely az első direkt amerikai hadművelet volt Szíriában az Aszad-kormány csapatai ellen) az oroszok szerint sérti a nemzetközi jogot. Másrészt viszont, mivel a támadás előtt az Egyesült Államok nem egyeztetett az orosz vezetéssel – bár az ottani orosz haderőket nem sokkal előtte figyelmeztették, így orosz katona nem sérült -, ez a cselekmény (és az, hogy az Egyesült Államok a szóbeli megállapodást figyelmen kívül hagyta) nagy mértékben hozzájárult a két ország viszonyának jelentős romlásához.

Mivel az oroszok szerint nincs elég bizonyíték arra, hogy a szíriai kormány a felelős a vegyifegyver-támadásért, így az ENSZ Biztosági Tanácsának ülésén az orosz ENSZ-képviselő megvétózta azt a határozatot, mely kötelezte volna Szíriát, hogy működjön együtt az eset kivizsgálásában. Az orosz képviselő szerint a határozattervezet hamis tényeken alapul, csak látszatmegoldás lenne a problémára, és további konfliktust provokálna. Ezzel egyidőben Moszkva – csapaterősítés céljából és a támadásokra reagálva – nagy hatótávolságú rakétákkal felszerelt hadihajókat küldött Szíria partjaihoz.

Erre válaszul Rex Tillerson amerikai külügyminiszter Moszkvába utazott, ahol először Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, majd Putyin elnökkel is találkozott. A találkozó a szíriai eseményekről szólt, és utólag mindkét fél azt nyilatkozta, hogy az orosz-amerikai viszonyok sosem látott mélységbe süllyedtek. Az orosz külügyminiszter szerint ennek fő oka az Egyesült Államok légitámadása, míg az amerikai külügyminiszter szerint inkább az, hogy az orosz vezetés a szíriai kormányt támogatja.

Maga Donald Trump is azt nyilatkozta a NATO főtitkárával közös találkozója után, hogy az amerikai-orosz viszonyok a lehető legrosszabb irányba haladnak. Ugyanezen a találkozón hangsúlyozta azt is, hogy a NATO mégsem annyira ’elavult’ (ahogyan azt a kampánya óta többször is kiemelte), kifejezve ezzel szándékát a Tanáccsal való szorosabb együttműködésre. Az orosz-amerikai viszonyok romlásának és a NATO-val való kapcsolat megerősítésének egy napirenden való említését az oroszok fenyegetésként értékelhetik, hiszen eddig a kapcsolat erősítésére az esélyt éppen a szíriai helyzetben való lehetséges együttműködés jelentette. Így, hogy az elmúlt egy hónapban a helyzet kiéleződött, ez az esély aligha valós már. Az amerikai-NATO kapcsolatok megerősítésének jele az is, hogy hamarosan Lengyelországban is kiépül az amerikai rakétavédelmi rendszer, amilyet Romániában már telepítettek 2016-ban. Az orosz vezetés szerint ez a lépés megsérti az 1987-ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt, Közepes Hatótávolságú Nukleáris Erők Szerződését (INF szerződés), és mint ilyet, ellenséges lépésként értékelte az Egyesült Államok részéről.

Mindez az ukrajnai helyzetre is érvényes, hiszen a Krím elcsatolása és az azt követő gazdasági szankciók óta a helyzet mit sem javult. Az Orosz Külügyminisztérium idén februárban azt nyilatkozta, hogy a Krímet nem adják vissza Ukrajnának, a félsziget jog szerint Oroszországhoz tartozik. Fontos megemlíteni a 2015 óta érvényben lévő Minszk II megállapodást is, amely fegyverszünetet rendel el a szemben álló felek között. Ez azért is fontos, mert április 23-án az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) egyik amerikai megfigyelője életét vesztette, amikor járőrözés közben aknára futott a gépkocsija. Ezután Tillerson külügyminiszter világossá tette, hogy amíg a Krímet az oroszok vissza nem adják, addig a gazdasági szankciók érvényben maradnak. Ez a viszony további stagnálását vetíti előre amellett, hogy az amerikai és ukrán vezetés a Minszk II megállapodás betartására szólította fel az érintett feleket.

A viszony további romlását sejteti az a tény is, hogy április közepe óta a lengyel-orosz határon állomásoznak a hidegháború vége óta nem látott méretű, nagyrészt amerikai csapatok. Ezt a lépést az amerikaiak szerint Oroszország agresszív kelet-európai politikája indokolja, Putyin elnök szerint viszont a mozgósítás nem volt megalapozott, és inkább az amerikai fél agresszivitásáról árulkodik. Ezután alig egy héttel később sor került a NATO hadgyakorlataira Észtországban és Romániában, ezzel egyidőben pedig az orosz Balti Flotta is tesztelte légvédelmi rendszerét Kalinyingrádban és hadgyakorlatot folytatott a Krím félszigeten is.

Az Egyesült Államok és Oroszország viszonyát értékelve Észak-Koreát is említeni kell, mint a viszonyt befolyásoló tényezőt. Az Észak-Korea által sorozatosan végzett rakétateszteket az Egyesült Államok nem csak Észak-Korea szomszédos országaira nézve, hanem saját magára is valós veszélyként értékeli. Ennek legfőbb oka az, hogy a kommunista állam birtokol – és tesztel is – olyan nagy hatótávolságú nukleáris rakétákat, melyek elérhetik akár az Egyesült Államok szárazföldi területeit is, veszélyeztetve ezzel az amerikai [főként civil] lakosságot. Az amerikai kormány katonai megoldást javasolt, és egyértelművé tette, hogy egy megelőző csapásra is fel van készülve. Fontos megemlíteni, hogy a szíriai légitámadás, amelyet az amerikaiak mértek a Aszad-kormány csapataira, bizonyítékul szolgálhat, hogy a Trump-kormány valóban nem riad vissza a katonai válaszlépésektől – vagy akár egy tényleges megelőző csapástól. Ebből a szempontból a légitámadás akár erődemonstrációként is értelmezhető.

Oroszország a gazdasági szankciókat hatástalannak tartja, szerintük a katonai válaszút Észak-Korea esetében katasztrofális eredménnyel járna, helyette inkább diplomáciai megoldásokat javasoltak. Egy esetleges fegyveres konfliktus ugyanis olyan következményekkel járna, mint például a hatalmas menekültáradat, ami egy amerikai-észak-koreai háború esetén indulna meg, többek között Oroszországba. Ugyanilyen ok a vegyiszennyeződéstől való félelem, ami Észak-Korea nukleáris fegyvereinek megsemmisítése közben veszélyeztetheti a környező országokat – Vlagyivosztokot például két óra alatt érné el a légszennyeződés. Az oroszok számára stratégiai jelentőségű is, hogy a szankciók ellen vannak, ezzel ugyanis lehetőségük van kifejezni nemtetszésüket az ellenük érvényben levő szankciókkal szemben. Az Egyesült Államok olajembargót is bevezetne Észak-Korea gazdaságának gyengítése érdekében, ám ez az ázsiai ország egyik olajexportőreként Oroszországot is hátrányosan érintené. Ugyan nagy mértékű gazdasági együttműködés nincs az oroszok és Észak-Korea között, de például a májusban induló komp járat – ami Vlagyivosztok és Rajin között fog havonta hat alkalommal kétszáz embert és ezer tonna teherárut szállítani – bizonyíthatja, hogy egy fegyveres konfliktus hátrányosan érintené Oroszországot, ezzel együtt hozzájárulna az orosz-amerikai kapcsolatok jelentős romlásához. A helyzetet csak súlyosbítaná, ha életbe lépne az a határozattervezet, amely megengedné az Egyesült Államoknak, hogy ellenőrizzék az orosz kikötőket – például Vlagyivosztok kikötőjét – ezzel is nyomást gyakorolva Észak-Koreára. Az orosz kormány a határozattervezetet egyértelműen ellenséges lépésként értékelte, szerintük ez a lépés jogsértő lenne. Az, hogy az orosz vezetés katonai csapatokat küldött Oroszország Észak-Koreával közös határszakaszához, arról árulkodik, hogy az oroszok készenlétbe helyezték magukat egy konfliktus kirobbanásának esetére. Észak-Korea legújabb rakétatesztelésekor (május 14.) a kilőtt ballisztikus rakéta ugyan a Japán tengerbe zuhant, de a becsapódás helye mégis közelebb volt Oroszországhoz, mint Japánhoz. A rakétatesztelésre reagálva az amerikai kormány sajtóközleményt adott ki, amely reflektált az orosz érintettségre is, valamint arra is, hogy az orosz kormánytól válaszlépésekre számítanak.

Összegezve, az elmúlt egy hónap eseményei rég nem látott egyértelmű romlást hoztak az amerikai-orosz viszonyokban. Mindkét ország egyre erősebben van jelen Kelet-Európában, folyamatosan reagálva a másik fél vélt vagy valós agressziójára. A szíriai helyzet elmérgesedése miatt az orosz-amerikai polgárháborús együttműködés lehetősége elszállt, az Észak-Korea kapcsán felmerülő alapvető érdekkülönbségek a két ország viszonyának egyre nagyobb léptékű romlásához vezethetnek. A jelenlegi helyzetben egyetlen tényező sem reális többé azok közül, amelyek Donald Trump megválasztásakor reményt adhattak az orosz-amerikai kapcsolatok rendezésére. Ennek ellenére a két ország vezetője május 2-án harmadik alkalommal beszélt egymással telefonon, amikor is szóba került egy személyes találkozó lehetősége. A találkozóra júliusban kerülne sor a hágai csúcson, ahol a két elnök újabb esélyt kaphat országaik viszonyának rendezésére – immár személyesen. Továbbá a legújabb rakétakísérletek fényében Észak-Korea már Oroszországra is közvetlen veszélyt jelent, előbb vagy utóbb az orosz kormánynak is reagálnia kell a fenyegetésre. A kérdés csak az, hogy a válaszlépések során felmerülhet-e egy esetleges orosz-amerikai együttműködés.

Egy vitatott területen álló faluban vagyunk. A település szélén álló épületek lesznek a helikopterek és különleges műveleti erők bevetésével végrehajtott művelet célpontjai. A feladat: elfogni és Pápára szállítani az egyik épületben tartózkodó személyeket és megszerezni a másik épületben tárolt adathordozókat, amelyek a Pápán települő nemzetközi erőkre veszélyt jelentő adatokat tartalmaznak.

A nemzetközi erők a 24 órával korábban kiadott légi harcparancs (Air Tasking Order) szerint kezdték meg a felkészülést. A műveletben magyar és osztrák különleges műveleti erők és két légiszállítású lövészszakasz vesz részt. Szállításukról és támogatásukról magyar Mi-8-as, belga A109-es, osztrák AB 212-es, német CH-53-as és szlovén AS532 Cougar és Bell 412-es helikopterek személyzete gondoskodik. Bár a fenyegetettség alapvetően alacsony, egy Gripen is támogatja az akciót.

Ezzel a záró gyakorlattal ért véget a kéthetes Fire Blade 2017 helikopteres gyakorlat. A „vitatott területen álló falu” a Bakony Harckiképző Központ újdörögdi gyakorlóterén álló Romváros volt.

Két belga Agusta 109-es érkezik a helyszínre és egy kört repülve, fedélzeti géppuskáikkal biztosítják a területet. A fegyverek behajthatóak így, ha a útvonalon nincs fenyegetés, a gép zárt ajtókkal repülhet a helyszínre.

A művelet felett teljes jogkörrel rendelkező helyszíni parancsnok, az AMC (Air Mission Commander) egy magyar őrnagy, aki Mi-8-ason érkezik a terület fölé és ott 2000 láb (600 m) magasról tekinti át a helyzetet. Helyettese egy osztrák százados, aki másik helikopteren ül, így valamelyikük abban az esetben is a helyszínen marad, ha egyikük gépét találat éri.  

A német CH-53 Stallion az egyik kérdéses épület takarásában érkezik. A fedélzeten szállított lövészek déli irányból biztosítják a helyszínt.

Távolabb száll le a szlovén Bell 412-es és kirakja azokat a katonákat, akiknek a terület északi részének biztosítása a feladata.

A CH-53-as fedélzetét a hátsó rámpán hagyták el a katonák. A falu mellett húzódó utat a helikopter forgószárnyszele söpri tisztára.

Az északi szektorból felszáll a szlovén 412-es és elhagyja a helyszínt.

Újabb CH-53-as érkezik, fedélzetén további lövészekkel.

A szlovén AS532 Cougar személyzete az egyik épület tetejét célozza meg. Odabent vannak azok, akikért a különlegesek jöttek.

Közben földet ért a német helikopter, a lövészek futva hagyják el a gépet és biztosítják az épületet.

A lövészek körbeveszik az épületet. Egy személyt már elfogtak, közben fent a tetőn az utolsó különleges is kiszáll a Cougarból. 

A szlovén helikopter felszáll és a különlegesek sem sokat időznek fent, a tetőkijárón át behatolnak az épületbe.

Stallion a levegőben. Ha valamelyik helikoptert találat éri és a földre kényszerül, az akció személyi mentési (Personal Recovery) műveletbe megy át. 

Az egymást követő hullámok egyperces elkülönítéssel érkeznek. A két osztrák AB 212-es fedélzetén a különleges műveleti erők harccsoportja (SOTU) érkezik, ők hatolnak be az adathordozókat rejtő épületbe. 

Az egyik 212-es az épület mellé száll le. 

A kísérő az épület fölé érkezik, de a személyzet úgy ítéli meg a helyzetet, hogy a különlegesek gyorsköteles kirakása nélkül repül még egy kört. 

Szűkre vett forduló az épületek felett.

Az AB 212-esen látszik a gyorsköteles (Fast Rope) lecsúszást lehetővé tevő vastag kötél. Az eredeti terv szerint a különlegesek ebből a helikopterből a tetőre csúsztak volna. 

Végül az épület mellett száll le ez a gép is.

Behatolás az épületbe. 

Az épületben helyiségről helyiségre járnak a katonák, sorra ellenőrizve azokat. 

A két lövészszakasz katonái folyamatosan biztosítják az épületek környékét.

Az egyik épület takarásából egy BTR harcjármű nyit tüzet, ezért az AMC közvetlen légi támogatást kér, amit egy Gripen hajt végre. Amíg dolgozik, az AMC helikoptere és a két Agusta 109-es távolabb repül, hogy ne akadályozzák a vadászgépet. 

Miután a Gripen leküzdötte a célt, füstjelzést adnak a rövidesen visszaérkező helikoptereknek. Ez a módszer akkor is jelzi az uralkodó szélirányt, ha a szárazföldiek és a helikoptervezetők között valamilyen okból nincs rádiókapcsolat.

A Gripen elhagyta a légteret, az AMC Mi-8-asa és a két belga könnyű helikopter visszatér. Szerencsére a művelet helikopteres része nem csúszott meg, így a várakozó Gripennek nem kellett elmenni tankolni és a szárazföldiek sem maradtak a létfontosságú légi támogatás nélkül. 

Amikor a művelet szárazföldi parancsnoka úgy ítéli meg, hogy végeztek a feladattal, visszahívja a helikoptereket. A Gripen is időben végzett a céllal és nem bukkant fel újabb, ami annyival meghosszabbíthatta volna a közvetlen légi támogatás idejét, hogy a helikoptereknek üzemanyaguk fogytával vissza kellett volna repülni a bázisukra tankolni.

A kivonás fordított sorrendben történik, először a különlegesekért jönnek vissza a helikopterek.

Ismét "tetőzik" a Cougar.

Szinte egy időben érkezik a CH-53-as is a lövészekért.

Gyorsít a Cougar, felette az egyik A109-es repül.

Újra a levegőben van a német helikopter is.

Újabb CH-53-as tűnik fel.

A Stallion az immár biztonságos főutca felett süllyed a leszálláshoz.

Végül az egyik fa takarásában száll le, hogy felvegye a déli biztosító erőket.

Az északi irányt biztosító katonákért is megérkezett a szlovén helikopter.

A Bell 412-es bal fordulóval csatlakozik a alacsonyan távozó CH-53-ashoz és a fák felett alacsonyan hagyják el a helyszínt. Ezzel az utolsó katona kiemelése is megtörtént.

Utolsóként a Mi-8-as hagyja el a falu légterét.

*

Az osztrák Black Hawk a záró gyakorlaton nem vett részt, de  a földi bemutatóra átrepült a Romvárosba. Itt éppen a főutcán száll le.

A belga A109-es könnyű helikopter nyitott ajtóin a fedélzeti géppuskák csöve lóg ki. 

A magyar Mi-8-as mellett a gép fedélzeti technikusa áll, a hajtóművek még járnak.

Szlovén Cougar. A hajózók a forgószárny alatti árnyékban állnak.

Az ellenerő század katonái és BTR-80-asuk, amelyet a Gripen iktatott ki a harcból.

Magyar különlegesek csoportképe, a hátteret egy CH-53-as adja.

* * *

Fotó: Szórád Tamás

Másfél hónappal a március 22-ei londoni terrortámadás után, május 3-4-én, Londonban szervezték meg az év legnagyobb, Security & Counter Terror Expo elnevezésű nemzetközi terrorizmus-ellenes kiállítását. Az eseményen a biztonságpolitikai szakértők mellett a civil biztonsági cégek, haditechnikai gyártók, oktatási és kutatási intézmények is képviseltették magukat.

Szerbiában bemutatták a M-84-es harckocsi (T-72) legújabb változatát. Az M-84АS1 tűzerejének növekedését egy, az irányzó által használt korszerű éjjel-nappal alkalmazható DNNS 2ATK jelzésű célzórendszer, továbbá a parancsnok részére egy TOMS figyelőműszer és egy távirányítású, 12,7 milliméteres nehézgéppuskával is ellátható állvány felszerelésével érték el. A védelmet a járműtest és torony hátsó és oldalsó részén rácsos előtétpáncélzat, míg a többi helyen reaktív páncélzat felszerelésével erősítették meg. Szintén az M-84АS1 védelmét szolgálja a lézer és rádiólokátor-besugárzásjelző rendszer, valamint a továbbfejlesztett füstgránát-vetők.

A német hadsereg 104 darab Leopard 2-es harckocsiját tervezi újra szolgálatba állítani. A tartós tárolásban lévő páncélosokat a gyártást végző Krauss-Maffel Wegmann fogja korszerűsíteni az átadást megelőzően. Ugyanitt 32 darab további páncélos is előállításra fog kerülni, ezek hídvető és műszaki variánsok lesznek. A több mint 100 darab harckocsi 2019 és 2023 között kerül majd átadásra, így a Németország ekkora már 328 harckocsit tudhat majd hadrendben állónak.

Belgiumban a hadsereg azt tervezi, hogy jövőre két NH90TTH szállító helikoptert telepít Maliba, az ENSZ missziójának támogatására. A katonák elképzelését, mely 2018. március és júliusa közötti időszakra vonatkozik, a kormánynak még jóvá kell hagynia. Belgium mindössze négy szállító (TTH) NH90-es verzióval rendelkezik, - ezeket 2013 októbere és 2014 novembere között vették át - ezért a távoli országba történő áttelepítés több kérdést is felvethet.

Svédországban a Saab még továbbra is kiáll a JAS-39 Gripen E változatának 2019-ben történő átadása mellett, de szoftverfejlesztések miatt az első példány repülését ez év második negyedévének vége előtt (következő hónapban) tervezik végrehajtani. A legyártásra kerülő darabszám sem végleges még, jelenleg 60 E variáns hadrendbe állása látszik biztosnak, de a légierő továbbra is lobbizik további 10-20 gép megszerzése ügyében. A régebbi C verziók 73 példánya 2026-ig marad szolgálatban, bár a kevesebb E változat megvásárlása miatt nem elképzelhetetlen, hogy e dátum után is a légierő gépparkját fogják gyarapítani a korszerűsítésen átesett C-k, pár tíz-húsz darabos mennyiségben.

Teljessé vált az olasz haditengerészet U212A-osztályú tengeralattjáróinak állománya május 11-én, amikor is a Róma által megrendelt negyedik egység, a ROMEO ROMEI (S 529) is átadásra került a flotta számára. A ROMEI 2015-ben került vízre a Fincantieri Muggiano (La Spezia) hajógyárában. Az osztály négy megrendelt egységéből a ROMEI ugyan a negyedik, de a 102. a tengeralattjárók azon sorában, amelyek a muggianói hajógyárban épültek meg. Ott, ahol már 1907 óta készítenek felszín alatti egységeket is.

A tavaly átadásra került testvérhajójával, a PIETRO VENUTI-val (S 528) megegyezően a ROMEI is 1509 tonna vízkiszorítású, hossza 56 méter, merülése 7 méter, megrendelésükre 2008 áprilisában került sor. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a tengeralattjáró szállítani egy Siemens/HDW PEM 9 üzemanyagcellás, levegőtől független meghajtóegység segítségével messze hosszabb időn át, mint a hagyományos dízel-elektromos meghajtású tengeralattjárók esetében ez lehetséges. A hajóosztály másik két egységét a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba.

Március 21-én első alkalommal került sor automatizált légi üzemanyag átadás megelőző összekapcsolódásra az Airbus által fejlesztett rendszerrel. A merevcsöves rendszer teleszkópikus csövét itt egy képfelismerő szoftver segítségével irányították a felvételi helyzetbe került portugál F-16AM vadászbombázó fogadónyílásába. Portugália partvidéke felett 7620 méteres magasságon, 500 kilométer per órás sebességgel repülve összesen hat automatikus összekapcsolódást hajtottak végre egy óra 15 perc alatt, a tesztcélokra használt Airbus A310MRTT segítségével.

Az Airbus Defense and Space szerint a közeljövőben mindennapossá váló folyamat leginkább a különösen rossz időjárási körülmények közötti üzemanyag átadás során lesz igazán előnyös. Ezt 2019-től már a mindennapokban is igazolhatják az A330MRTT /KC-30A tankergépeken repülők, hiszen az automatizált légi üzemanyag átadó rendszer ekkor válik majd elérhetővé a számukra. Elsőkként az ausztrál KC-30A gépeken kerül majd bevezetésre a rendszer.

Törökországból valósággal záporoztak a haditechnikai hírek a héten. Ezek közül az egyik legfigyelemreméltóbb az, hogy hazai fejlesztésű légiharc-rakétákat terveznek már 2013 óta a Tudományos és Technológiai Kutatási Tanács (TÜBİTAK) Védelmi Ipari Kutató és Fejlesztő Intézetének (SAGE) szakemberei. Mindjárt kettőt is, a GÖKDOGAN egy rövid hatótávolságú infravörös önirányítású rövid hatótávolságú rakéta, míg a BOZDOGAN egy aktív radaros önirányítású közepes hatótávolság rakéta lesz.

Mindkettő rakétamotorja csökkentett füstképződésű és az indítási és gyorsítási fázist követően csökkentett tolóerejű, így növekedett a hatótávolságuk, valamint a végfázisban is lehetőség van a tolóerő által biztosított jó manőverező-képesség alkalmazására. Ez utóbbiban a GÖKDOGAN esetében a tolóerővektoros kormányzás is hasznos lesz, hiszen ez a fegyver ezzel is rendelkezni fog. A fejlesztési szakaszt 2019-ben szeretnék lezárni. Meg kell jegyezni, hogy a SAGE már számos sikeres fejlesztést vitt véghez, elég csak megemlíteni a SOM csapásmérő robotrepülőgépet.

Az Aselsan egy igencsak közeljövőbe mutató fegyver dolgozik, mégpedig egy elektrómagnetikus ágyún. A szárazföldi járműveken, hajókon majdan alkalmazásra kerülő ágyú rengeteg munkát ad a fejlesztést végzőknek az Aselsan-nál is. A hatalmas mennyiségű energia előállítása és tárolása, a magas hőmérséklet és az alacsony élettartam a világ számos pontján fejlesztett elektrómagnetikus ágyúk még megoldatlan problémái.

Ugyanitt messze előrébb tart a 120 milliméteres automata aknavető fejlesztése. Az AHS-120-as 1,9 méter hosszú csővel rendelkezik, maximális lőtávolsága 8000 méter. Számítógépes tűzvezető rendszeréhez inerciális navigációs rendszer és a csövet elhagyó akna sebességét mérő rendszer is tartozik. Előnye, hogy járművek mellett, - természetesen az elektromos energiáról való gondoskodás után – önállóan is telepíthető.

Egyesült Államok béli források arról tudósítottak, hogy Irán a Hormuzi-szorosban tesztelte a Hoot szuperkavitációs torpedót. A Pentagonból származó információk nem tartalmazták a torpedó indítására szolgáló hajó, vagy tengeralattjáró, illetve parti létesítmény meghatározását, valamint azt sem, sikeres volt-e a próba. A szuperkavitáció elvét felhasználó fegyver jelentős hasonlóságot mutat, a még a Szovjetunióban fejleszteni kezdett VA-111 Skval szuperkavitációs torpedóval, bár Moszkva tagadja, hogy bárkinek is eladta volna a torpedó műszaki dokumentációját.

A Hoot-ról az első, igaz gyenge minőségű fotók, még 2006-ban jelentek meg, majd 2015-ben a bemutatásakor már jobb minőségűek is felkerültek az internetre. A szuperkavitációval jelentős sebességnövekedés érhető el a víz alatt, a szovjet/orosz és gyaníthatóan az iráni fegyver is képes a 370 kilométer per órás sebességre. A szuperkavitáció hátránya viszont a nagy zaj, ami miatt az indítás ténye és helye is megállapítható. Éppen ezért a szovjet/orosz tengeralattjárókon elsősorban az önvédelem fegyvereként tervezték használni a VA-111 Skval szuperkavitációs torpedót. Moszkva tavalyi bejelentése alapján már egy újabb szuperkavitációs torpedót fejlesztenek, aminek a neve Predator.

Új-Zélandon feloldották az NHIndustries NH90-es helikopterekre még áprilisban hozott korlátozások legtöbbjét. Történt ugyanis április 16-án az egyik forgószárnyas kényszerleszállást hajtott végre. Ennek oka a jobb oldali Rolls-Royce Turbomecca RTM 322 -01/9-es hajtómű leállása volt, a gép és fedélzetén tartózkodók az üzemképes másikkal gond nélkül leszálltak egy közeli repülőtéren.

A hajtóművet a kiszerelést követően Ausztráliába szállították a meghibásodás okának feltárására. Annyi azonban már világossá vált, hogy egy működő hajtómű is elégséges a biztonságos landoláshoz, ezért május 8-án feloldották a tengerek, hegyek és városok felett végrehajtandó repülések ellenében hozott intézkedést. Egy maradt csak érvényben, ez pedig a maximális, vagy ahhoz közeli felszálló súllyal végzett repüléseket érinti, egészen addig, míg a hajtómű leállásának okát ki nem derítik.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

 

Grumman F-14A Tomcat.

Dassault Mirage 5BA.

Eurofighter EF-2000 Typhoon.

McDonnell Douglas RF-4E Phantom II.

Dassault Mirage 2000-5F.

Westland Sea King Mk.41.

Airbus Atlas C.1.

General Dynamics F-16AM Fighting Falcon.

AMX International AMX.

Lockheed Martin F-35A Lightning II.

Korea Aerospace FA-50PH Golden Eagle.

Westland Puma HC.1.

LTV A-7E Corsair II.

Az idei isztambuli IDEF-kiállításon a Leonardo bemutatta a már korábbról ismert BriteCloud aktív, eldobható RF zavaróeszköz, a BriteCloud új változatát. Aki benne van a buliban, az tudja, hogy a Gripenjeink jövőbeli túlélőképességi megoldásai szempontjából fontos fejleményekről van szó.

Az eredeti 55 milliméter átmérőjű, kör keresztmetszetű (BC55) után most itt a szögletes 2''x1''-es változat (BC218) is. Míg az előbbi a külső pilonvégi Gripen BOP/B kivetőberendezésébe mehetett, az utóbbi fizikailag a tözshátsórészben lévő BOP/C kazettákba is. Egyelőre azonban csak az AN/ALE-47 van említve. A fizikai kompatibilitás mellett egy ilyen csalinál ugyanis más – kivetés előtti programozási – megoldások is szükségesek lehetnek. Fotó: Gyűrösi Miroszláv

Zord

Svédország hivatalosan is elvetette az új szállítórepülőgép típus beszerzésére irányuló projektjét, helyette modernizálná a meglévő 6 darab C-130H Herculesét.