207 éve, 1814. szeptember 17-én született Pulszky Ferenc politikus, régész, művészettörténész, műgyűjtő, akadémikus, a 19. század második felében negyedszázadon át a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója. Olaszországi száműzetése idején a Dante Alighieri szabadkőműves páholy vette fel tagjai közé, ekkor került kapcsolatba Garibaldival és az anarchizmus atyjával, az orosz Bakunyinnal. Hazatérése után tevékeny szerepet vállalt a szabadkőművesség magyarországi újjáélesztésében.
Eperjesen látta meg a napvilágot egy jómódú család gyermekeként. Miskolcon, majd Eperjesen tanult, ahol életre szóló barátságot kötött az író Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszterrel. Nagy hatással volt rá anyai nagybátyja, Fejérváry Gábor, akivel többször is beutazta Európát, az ő olthatatlan szenvedélye a régiségek és a műgyűjtés iránt unokaöccsére is átragadt.
Diplomáját a pesti egyetem jogi karán szerezte, jurátusként részt vett az 1832-36. évi országgyűlésen. Megismerkedett a reformkor meghatározó alakjaival, Deák Ferenccel és Kölcsey Ferenccel, Pesten pedig híres írókkal, Vörösmarty Mihállyal, Bajza Józseffel és Czuczor Gergellyel.
Az ügyvédi vizsga letétele után, 1834-ben Sáros vármegye aljegyzője, 1839-től a vármegye követe volt az országgyűlésben. 1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, akitől több gyermeke született (Ágost, Károly, Polixénia és Garibaldi).
Pulszky 1848-ban, az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett látta el a pénzügyi államtitkár feladatát, majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett volt államtitkár Bécsben. Október közepén felmentették, ezután Pesten a Honvédelmi Bizottmány földmívelés, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt.
1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenség ügyének. Küldetése nem járt sikerrel, de Pulszky kapcsolatai révén fontos szerepet játszott a bukás után emigrált magyarok támogatásában.
1851-52-ben elkísérte Kossuthot annak európai, illetve amerikai körútján, de kapcsolatuk idővel megromlott, mert Pulszky a fegyveres felkelés megszervezése helyett egyre inkább a kiegyezést támogató álláspontra jutott.
Az 1860-tól Firenzében élő Pulszkyt az önkényuralom átmeneti enyhülése idején, 1861-ben Sáros vármegyében képviselőnek választották, de mivel nem léphetett magyar földre, az országgyűlésen sem vehetett részt.
Csak 1866-ban térhetett haza Eötvös közbenjárására, de meg kellett ígérnie, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. Ígéretét nem szegte meg, előbb Szentes, majd Szécsény követeként támogatta Deák politikáját az országgyűlésben.
Kiterjedt tevékenysége, hatalmas munkabírása, remek szervezőkészsége miatt a „dualizmus kultúrpápájának” is nevezték. Meghatározó szerepet vállalt az Esterházy-képtár anyagának megvásárlásában és a bécsi iparművészeti kiállítás darabjainak megszerzésében, ezzel hozzájárulva az Iparművészeti Múzeum alapjanak megteremtéséhez.
Huszonöt éven át, 1869-től 1894-ig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója volt, nyugdíjazása után pedig a magyarországi múzeumok és könyvtárak főfelügyelői tisztjét töltötte be. Az 1870-es években az antikvitás legjelentősebb szobrairól készült gipszmásolatokat vásárolt a Nemzeti Múzeum számára, amelyek később a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményébe kerültek, jelenleg a másolatok egy része a tatai Kuny Domokos Múzeumban látható.
Saját gyűjteményének néhány becses darabja is a magyar állam tulajdonába került, az egyik legjelentősebb közülük Andrea del Verrocchio (1436-1488) Fájdalmas Krisztus-szobra.
Korának elismert régésze volt, számos tudományos értekezést publikált. Számos társaságban (Régészeti Társaság, Képzőművészeti Társaság) töltött be vezető tisztséget, de egyszerű tagként a Kisfaludy Társaságban és a Petőfi Társaságban is gyümölcsöztette szerteágazó kapcsolatrendszerét.
A Magyar Tudományos Akadémiának 1838-ban lett levelező, 1840-ben rendes, 1841-ben tiszteleti tagja, az intézménynek 1873-tól igazgatója, 1895-től alelnöke volt. Utazásait, számkivetettségének időszakát pontos, érzékletes stílusban írta meg, történeti forrásként is használható visszaemlékezései Életem és korom címmel jelent meg négy kötetben (1880-1882).
Olaszországi száműzetése idején a Dante Alighieri szabadkőműves páholy vette fel tagjai közé, ekkor került kapcsolatba Garibaldival és az anarchizmus atyjával, az orosz Bakunyinnal. Hazatérése után tevékeny szerepet vállalt a szabadkőművesség magyarországi újjáélesztésében.
Az 1870-ben létrejött Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy első nagymestere, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a Jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött Magyarországi Symbolikus Nagypáholy első nagymestere lett.
Pulszky 1897. szeptember 17-én halt meg Budapesten. A Kerepesi temetőben található síremléke Donáth Gyula műve. Stróbl Alajos róla készült bronz mellszobra a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán látható, Újlipótvárosban utca őrzi nevét.
1997-ben, halálának századik évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjteményében kiállítást rendeztek emlékére. A róla elnevezett díjat a Pulszky Társaság és a Magyar Múzeumi Egyesület adományozza 2004 óta minden évben muzeológusoknak, restaurátoroknak vagy közművelődési szakembereknek kiemelkedő szakmai életútjuk elismeréseként.
Forrás: múlt-kor.hu
The post 207 éve született Pulszky Ferenc appeared first on Kárpátalja.ma.
Olekszij Honcsarenko képviselő a foglalkoztatási osztály és a munkanélküliek társadalombiztosítására vonatkozó reformokat terjesztett elő.
A törvényjavaslat értelmében:
-pénzügyi segítséget nyújtanának vállalkozás indításához;
-enyhítenék a szankciókat a munkanélküliek ellen;
-finanszíroznák a közösségi munkákat;
-segítséget nyújtanának a munkanélkülieknek a megfelelő munka megtalálásában.
A törvényjavaslatot az Ukrán Legfelsőbb Tanács elé terjesztették – tudatta a pmg.ua internetes hírportál.
Kárpátalja.ma
The post Pénztámogatást nyújtana az ukrán állam vállalkozás létrehozására appeared first on Kárpátalja.ma.
A Görög Katholikus Szemle 1906. április 15-i számában jelent meg Petrassevich Pál eperjesi tanító verse, mely visszarepíti az olvasót abba korba, amikor a Kárpátok bércei közt élő népek még hittek abban, hogy visszatér a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc, s elhozza számukra a hőn áhított szabadságot, békét és jólétet.
Efrém látomása
Erdős Kárpátoknak hüs ölében
Némán lapul meg egy ódon zárda,
Szebb időket látott hajdan régen,
Boldog nép járt ékes templomába.
De most, ha úgy csendes alkonyaton
Beszűrődik a napnak sugára
Résztvevőn siklik le a falakon
S lenn megáll – mintha valakit várna.
Vajjon kit vár? – lenn a falu népe,
Mely egykor buzgón járt e szent helyre,
Megváltozott hejh! rossz útra lépett,
Mintha átokkal volna megverve.
S mégis…ím sikolt a templom zára.
Sikoltását ismétlik a falak
S belép kezét kulcsolva imára
– Egy ősz, fájdalomtól megtört alak.
Letérdel az oltár lépcsőjére
És a mint fölveti sápadt arcát
Az alkonyuló nap biborfénye
Feje köré szövi a glóriát;
Nehéz sóhaj tör elő kebléből,
Ezt kíséri fojtott zokogása,
Kezébe rejti arcát, nem néz föl,
Hogy fájdalmát még a nap se lássa.
A mint hullnak arcára könnyei,
Rájok mosolyg a nap szivárványa:
Efrém barátot a nap ösmeri
S ha senki más itt lenn – ő megszánja:
Föl viszi keservét föl az égbe,
Elmondja mennyit szenved ez ember,
Szép honáért és népéért égve
Csak ő s az ég tudja hány ezredszer!
A nap bucsucsókot hint Efrémre,
A homály egyre nő a szentélyben,
Régi időknek kedves emléke
Oson a barát fáradt lelkébe,
S melyet már nem hallott oly régóta
– Zsibadt szíve éled varázsától –
Fülébe cseng a Rákóczy-nóta…
Oh ismeri ő e csodás dalt jól!
Hangjára a barát lelke ifjúi
S a búcsúzó sugárral messze száll,
Elszáll szép hazája határin túl,
Hol Rákóczy elhagyott sírjánál
Márvány-tenger habjai susognak;
Fohászos zugásuk oly jól illik
Szívéhez, a melyből ki nem fogynak
A gyötrelmek – egészen a sírig.
Az ódon templomnak ablakán át
Lágyan suhan be az esti szellő,
Szárnyára veszi Efrém fohászát,
A mely gyötrött keble mélyéből jő:
„Nyugtasd meg kegyes Isten Rákóczy lelkét
S szégyenítsd meg dicsőnk kaján elleneit
A kik szegény, hű népét úgy tönkretették
E földön sújtsad le őket, itt verd le, itt!“
És a szentélyfalak felelgetik legott’
„Nem itt, de ott fenn, ott.“
S szól a barát, hangja fájdalomtól reszket
Mint csendes tó fodra, amelyet szél lenget:
„Ott fenn? – s lesz-e népemnek föltámadása?…
Vár-e arra ott fenn mennyei jutalom,
A ki itt lenn önfeledten sírját ássa!
S ismét felel rá egy hang a szentély falon:
„Istennél van a hatalom
S népének föltámadása.“
Efrém hangja felbug mind panaszosabban,
Árva népe fájdalma szólal meg abban:
„Nálad a hatalom Uram s néped sorsa
– De vajh’ mily átok ül Rákóczy hü népén
Mely zászlaját olyan bátran s fennen hordta?
Mindentudó Isten megértem-e még én
Mért van az, hogy a Kárpátok szegény népe,
Melynek egykor olyan büszkén villant kardja,
A pusztulás szörnyű lejtőjére lépett:
Testét-lelkét hitetlen faj fogva tartja.
Pedig e nép melyet idegenek marnak
Most is, most is hü testvére a magyarnak.
Lebbentsd fel óh Uram végzésid fátyolát,
Hadd hirdessem népemnek szent akaratod
S ne vedd, ne vedd óh magadhoz öreg szolgád
Mig a jövőnek képét meg nem mutatod.“
Az Ur meghallgatta Efrém esdeklését
Vakító fény támadt s arany fellegekben
Glóriázva látja Rákóczyt s hü népét
Egy pillanat – és a jelenség ellebbent.
És most – magas egeknek nagy fényességű
Krisztus jelenik meg hófehér fellegben
Efrémhez szól s olyan jóságosán nézi:
„Fiam! néped sorsa – ezt hirdessed fennen –
Szolgáim kezében, nekik adtam a tant,
Ez boldogítja majdan e népet itt lenn,
S ha ég felé néz és nem csúszik itt alant,
Akkor e népnek, a mely most sírját ássa,
Lesz majd egy szép, lesz örök feltámadása.“
Itt eltűnt az Ur és égi fénye;
S a mint a nap ráfesti bíborát
A pitymalló égbolt peremére,
Efrém igy végzi be fogadalmát:
„Igen hirdetem majd az égi tant
És lelkemnek legszebb látomását
Népemnek, hogy „ne csússzék itt alant
S akkor megéri föltámadását.“
Még ki sem hajnalodott egészen
S a barát már benn van a faluban,
Hirdeti népének – mily szép lészen
Jövője, ujhodása az Urban.
A nép ámul Efrém ihlett szaván
Jelenség —–mondogatják némelyek –
Nézzétek az arcát, milyen halvány…
Szellem szavát elménk hogy értse meg?
Ámultokból fel sem ocsudtanak
S eltűnt már a tüneményes alak.
A fölkelő nap vidám sugára
Olyan nyájasan, biztatón néz le
Egy roskatag vándor alakjára:
Ráösmert – a jó, öreg Efrémre:
Csak a teste fáradt, lelke lángol
Szeretné, ha népét halálából
Még ma teljesen ébreszthetné föl.
Mig Efrém népe országát járta
Sokszor nyilt s hullott a hárs virága
Ott hol még most is áll az a zárda,
Mely gyötrelemnek volt a világa;
Most a jólét ütött tanyát ottan,
Boldog nép látogatja templomát
S hogy Efrém visszatért fáradottan
Áldóan csókolják lába nyomát.
S Efrém miként a pelikán madár
Most sem magára – népére gondol
Pedig halálához közel jár már,
Néhány perc – s ő szabad e nagy gondtól:
Az agg barát lelke végsőt lobban
S a haldokló forró sóhajtása
Fel-felhangzik egyre elhalóbban:
„Megadtad óh jó Uram nékem, hogy lássam
Egy parányát annak, mit mennyből ígértél,
Falum népe, a mely tetszhalott volt, most él
De mikor lesz a többi föltámadása?…
S felhangzik egy hang a templom falain fenn:
„Meg nem látod ezt már itt lenn.“
És most ismét mintha a régi némaság
Szállna e szent helyre: csöndes minden,
A százados hársfák csak halkan suttogják:
„Meg nem látod ezt már itt lenn.“
A hársfákkal lágyan suttogó szél
Fölvitte lágy szárnyán Efrém lelkét
A mennyégbe, hogy olt az Istennél
Kételyei hűs enyhüket leljék.
Ha úgy este a szél végigsuhan
És Efrém hantján a fákkal beszél,
Kárpátok alján minden faluban
Öregek-ifjak ajkára fohász kél;
És e halk fohászt az Ur megérti,
Szava hangzik erdők zúgásában,
E szót visszhangozzák Kárpát bércei:
„Higyjetek Efrém látomásában.“
Marosi Anita
Kárpátalja.ma
The post Kárpátalja anno: Rákóczi, akit nem felejtettek el a Kárpátok népei appeared first on Kárpátalja.ma.
Ukrajnában szeptember 17-én méltatják a katasztrófa-elhárítók napját. Ennek keretében Beregszászban is ünnepséget tartottak a rendkívüli helyzetekkel foglalkozó szolgálat járási főosztályán – tudatta Babják Zoltán polgármester a hivatalos Facebook-oldalán.
A rendezvényen a szolgálati kötelezettségek példás teljesítéséért, valamint a szakmai ünnep alkalmából díszokleveleket adtak át. Az elismerésben 9-en részesültek.
Kárpátalja.ma
The post Katasztrófa-elhárítók napja Beregszászban appeared first on Kárpátalja.ma.
Ma kezdődik a VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM) a Nemzeti Színházban; az október 9-ig tartó rendezvényen tizenkilenc produkció látható tizenkét országból.
A MITEM-en olyan nemzetközi hírű alkotók rendezései láthatók, mint Robert Wilson, Theodorosz Terzopulosz, Alekszandar Popovszki, Emma Dante és Victoria Thierrée Chaplin. A résztvevő országok között van Magyarország mellett Algéria, Franciaország, Görögország, Olaszország, Oroszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szerbia, Szlovénia és Ukrajna.
A VII. Madách Nemzetközi Színházi Találkozót a világhírű rendező, Robert Wilson Oidipusz című előadásával nyitják meg. A Szophoklész Oidipusz király című drámájának felhasználásával írt darabot szombaton is láthatja a közönség.
Szeptember 21-én, a magyar dráma napján Törőcsik Marira emlékeznek a MITEM-en. Az emlékest számos neves művész fellépésével, Bérczes László rendezésében látható.
A fesztiválon mesterkurzust tart Anatolij Vasziljev, akinek ASINO (Szamár) című dokumentumfilmjét az Uránia Nemzeti Filmszínházban vetítik szeptember 22-én.
A MITEM idei díszvendége, Theodorosz Terzopulosz, a Színházi Olimpia alapító-igazgatója Alarme című darabját, valamint Aiasz, az őrület című rendezését láthatja a közönség az athéni Attisz Színház előadásában.
Alekszandar Popovszkinak, a maribori Szlovén Nemzeti Színház művészeti vezetőjének két rendezését, a Rómeó és Júliát, valamint A Mester és Margaritát láthatja a közönség a MITEM-en.
Tompa Gábor rendezésében a Godot-ra várva című darab portugál színészek előadásában látható. A portói Sao Joao Nemzeti Színház adja elő Samuel Beckett darabját.
A fesztiválon több határon túli magyar színház is szerepel: a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata Az ember tragédiája című előadását hozza el, emellett látható lesz a magyarkanizsai Regionális Kreatív Műhely Pilinszky János művei alapján készült Éjidő című darabja.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház Henrik Ibsen Nóra című művét mutatja be a MITEM-en, valamint látható Szőcs Géza Raszputyin című darabja, amelyet a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata Sardar Tagirovsky rendezésében ad elő.
A MITEM záróelőadásán Gorkij A Nap fiai című művét láthatja a közönség a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház előadásában. A társadalmi dráma a kolerajárvány alatt játszódik.
A programban szerepel a Bűn és bűnhődés című előadás is, amelyet az orosz színház egyik “fenegyereke”, Konsztantyin Bogomolov rendezett.
A közönség láthatja a kijevi Ivan Franko Nemzeti Dráma Színház Limerivna című produkcióját is Ivan Urivszkij rendezésében. Spanyolországból a Navarrai Egyetemi Múzeum produkciója, Ignacio García rendezése, az Énekek éneke című előadás kapott helyet a programban.
Az olasz Emma Dante rendezesében a Misericordia című előadás látható, amely három nő történetét meséli el. Omar Fetmouche Bravó a művésznek című kamaradarabja pedig az algériai művészek nehéz életét ábrázolja.
A fesztiválon Victoria Thierrée Chaplin is vendégszerepel Bells & Spells című darabjával.
A Nemzeti Színház három saját előadását – Az ajtót, a Médeiát, valamint A Mester és Margaritát – mutatja be a találkozón.
A színházi előadások és szakmai programok mellett a fesztivál ideje alatt kiállítások, koncert és filmvetítés is várja a közönséget.
Forrás: MTI
The post Ukrajna is képviselteti magát a MITEM-en appeared first on Kárpátalja.ma.
Az ukrán minisztertanács szeptember 15-ei ülésén döntöttek arról, hogy az állami tulajdonban lévő Boriszpil nemzetközi repülőtér technikai eszközeit kárpátaljai önkormányzati tulajdonba helyezik – közölte Olekszij Petrov a Kárpátaljai Megyei Állami Adminisztráció (ODA) vezetője.
A Miniszteri Kabinet rendelete értelmében az ungvári repülőtér 32 eszközt kapott a karbantartáshoz, beleértve autókat, seprőgépeket, kotróautókat, szállítószalagokat.
Kárpátalja.ma
The post Új eszközökkel bővült az ungvári repülőtér appeared first on Kárpátalja.ma.
Mosolyod…
Mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat.
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében,
Gazdagítja azt, aki kapja
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja,
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem olyan gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs
Nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
The post Reményik Sándor: Mosoly appeared first on Kárpátalja.ma.