Feed aggregator

American Flyer Light Special Forces Vehicle

Németországban tavaly nyár óta folynak vizsgálatok a G36-os gépkarabélyok ügyében. Ugyanis a harcoló csapatok részéről több észrevétel is érkezett a fegyverek magas hőmérsékleti viszonyok közötti nem megfelelő pontosságáról. A Bundeswehr 1996-ban rendszeresítette a G3-as utódjának szánt G36-ot, melynek hibáit most külsős szakemberek segítségével próbálják meg felderíteni és majdan orvosolni is. A vizsgálati periódus hamarosan befejeződhet.

Idén év végétől átalakításra fognak kerülni a francia haditengerészet állományában szolgáló MISTRAL-osztályú partraszállást támogató helikopterhordozók. Az önvédelmi képesség növelését célzó munkán elsőként a DIXMUDE (L9015), 2016-ban a MISTRAL (L9013), míg 2017-ben a TONNERRE (L9014) fog átesni. Ezek után a hajók fedélzetén megtalálható lesz két-két Nexter Systems NARWHAL 20B távirányítású fegyverállvány. Az egy 20 mm-es 20M693-as gépágyúval és éjjel-nappal alkalmazható optikai célzó rendszerrel ellátott NARWHAL 20B már megtalálható a FREMM- osztályú fregattok fedélzetén is. A hasonló célokra eddig használt 20F2-es gépágyúk eltávolításra fognak kerülni.

Nagy-Britanniában kivonásra kerülhet az AgustaWestland Boeing WAH-64 Apache Longbow AH.1-es harci helikopterek jelentős része az afganisztáni kivonulás után. A 66 harci forgószárnyas közül 16 kerülhetne tartós tárolásba az intenzíven használt típusból, elsősorban költségcsökkentési okokra hivatkozva. Feladataik egy részét olcsóbban üzemeltethető helikopterek vennék át. A továbbra is üzemben tartandó félszáz példány előtt viszont 2040-ig tartó szolgálat várhat, AH-64E szintre történő modernizációval.

Oroszország akár 75%-al is túllépheti az új PAK-FA kifejlesztésére szánt költségvetési keretet. A Szuhoj T-50-ből éppen ezért kevesebb készülhet majd, mint ahogy ezt eddig a Kremlben tervezték. A Kommerszant úgy véli, hogy ennek a lépésnek az egyik előszele az, hogy az elsőként, 2020-ig megrendelt mennyiség darabszámát 52-ről 12-re csökkentette Moszkva. A további rendelések feladását az üzemeltetési költségek alakulása nagyban befolyásolhatja. A gyártónál mindenesetre készek egy nagyobb mennyiség elkészítésére, a termelési kapacitás felfutásával 2016 és 2018 között évente 8, míg ezt követően évente 14 T-50-es is elhagyhatná a gyártósort, ha a megrendelő igénye ezt kívánná.

Szaúd-Arábiában előállított komponensek is kerülhetnek majd a Hawk T-165-ös sugárhajtású kiképzőgépekbe a jövőben. Ugyanis az Advanced Electronics Company megkezdte a repüléselektronikai piacon történő ténykedését. A helyi megrendelésre készülő Hawk T-165-ös sugárhajtású kiképzőgépek első példányai a következő évben kerülnek átadásra.

Algéria után hamarosan egy újabb exportmegrendelők is átvehetik a Jak-130-as Mitten sugárhajtású kiképzőgépeik első példányát. Az orosz hitelkeretből gazdálkodó Banglades a tervezett 24-ből végül is csak 16-ot rendszeresít. Ezekből 14 még december vége előtt megérkezik majd, míg a fennmaradó két példány a következő évben kerül átadásra. Fehéroroszország számára szintén ebben az évben adnak át négy példányt, valamint tárgyalásokat folytatnak Örményországgal és Üzbegisztánnal az eladás reményében.

Pakisztánban a kormány már jóváhagyta nyolc tengeralattjáró Kínából történő beszerzését. A flotta vezetése 2011-ben érdeklődött első alkalommal hat, majd később már nyolc Type 41-es YUAN-osztályú egység beszerzésének lehetőségéről. A 2300 tonnás vízkiszorítású egységek árát jó eséllyel kínai hitelből fedezné az ország, mivel az egységenként nagyjából félmilliárd dollár körül mozoghat. A Type 41-es YUAN-osztály már-már a LADA-osztály színvonalát közelíti meg. A Type 41-es tengeralattjárók megjelenésükben és a rajtuk alkalmazott technológiai megoldásokban egyre inkább kezdenek különbözni a szovjet/orosz KILO elődöktől, ami a Type 41-nél már igazán szembetűnő, bár az eredetet nem lehet letagadni. A hírek szerint a Type 41-esen alkalmazott levegőfüggetlen meghajtás még nem veszi fel a versenyt a nyugaton alkalmazott két-három hetes üzemelést lehetővé tevő társaival, de folynak a fejlesztések és ezek bizakodásra adnak okot a flotta vezetésében.

Pár éves Indiából származó értesülések szerint Pakisztán lépéseket tesz a saját, tengeralattjárókra telepített nukleáris csapásmérő erő létrehozására. A hírek szerint a Kínai Állami Hajógyárnál érdeklődnek a QING-osztályú tengeralattjárók iránt. A kínai fejlesztésű Stirling-motoros levegőfüggetlen meghajtással ellátott tengeralattjáró, a Type 41A YUAN-osztály továbbfejlesztett változata. A megnövelt toronyban lett elhelyezve három, 1500 km-es hatótávolságú CJ-10K robotrepülőgép indítótubusa. A közel 3600 tonnás vízkiszorítású QING-osztályból hat darab megrendelését valószínűsítik az indiaiak. Persze a pakisztáni tengeralattjárók átadásáig még lehet, hogy évek fognak eltelni, ugyanis az első QING-osztályú tengeralattjárót 2010. szeptember 9-én bocsátották vízre Kínában.

Dél-Korea 36 Boeing AH-64E Apache harci helikopterét a Raytheon teszi képessé a légi indítású FIM-92 Stinger rakéták alkalmazására. A 35 millió dolláros szerződésből most még nem derült ki, hogy mennyi rakéta kerül majd beszerzésre.

A Kanadai Királyi Légierő március 30-án megkapta az ötödik Boeing CC-177 Globemaster szállítógépét. A 705-ös lajstromjelű gép a típust üzemeltető Trentonban állomásozó 429. repülőszázad állományába került. A szükséges pótalkatrészekkel Torontó 12 éves logisztikai támogatást is vásárolt az ötödik géphez 328 millió dollárért.

44 Bell-Boeing V-22 Osprey billenőrotoros gép beszerzését tervezi az amerikai haditengerészet a repülőgép-hordozókra történő szállítási feladatok végrehajtására. Az első nyolc gép a 2018-as költségvetésbe kerül bele, így leszállításuk 2020-ra várható.

A világ első katonai szolgálatra befogott konvertiplánjánál maradva azt is meg kell említeni, hogy egy tengerészgyalogos MV-22B képében a típus először hajtott végre leszállást a dél-koreai DOKDO partraszállást támogató helikopterhordozó fedélzetén.

Március 28-án vízre került a 63. ARLEIGH BURKE-osztályú romboló. A USS JOHN FINN (DDG 113) a Huntington Ingalls Industries hajógyárban készül el, ahol jelenleg három romboló építését végzik és további négy megépítésére van szerződésük.

Leszállításra került az első szárnyvégfülekkel felszerelt Airbus C295 közepes szállító repülőgép. A C295W jelzésű példány Mexikóba került és remények szerint a szárnyvégfülek segítségével 4%-al fog csökkenni az üzemanyag felhasználása. Itt esőkézből lehet majd megbizonyosodni a szárnyvégfülek hatékonyságáról, hiszen ezek nélkül már négy C295-ös került leszállításra.

Peru az első Alenia Aermacchi C-27J Spartan-ját kapta meg március 27-én a megrendelt négyből. Ezt egy másik társával együtt még 2013 decemberében rendelték meg, majd egy évvel később további kettőre is bejelentették igényüket ezt a négy gépet 2017-ig kapják meg.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

IZUMO

Lockheed C-141B Starlifter.

Changhe Z-8J.

Boeing F/A-18F Super Hornet.

Rockwell B-1B Lancer.

Grumman S-2T Turbo Tracker.

MiG-21UM.

AIDC AT-3.

Republic F-105D Thunderchief.

Ragadozók raja.

McDonnell Douglas F-4F Phantom II.

German Serval Light Special Forces Vehicle

La Vigie n° 13 est parue.

Yémen, déclencheur ou révélateur ?

La crise yéménite a pris ces derniers jours soudainement un tour beaucoup plus visible, alors que seuls les spécialistes regardaient se développer des évolutions marquées depuis quatre mois. Nombre de commentateurs s’alarment soudain du risque d’un embrasement régional, comme si la région ne subissait pas, depuis maintenant quatre ans, l’accumulation incandescente de conflits enchevêtrés. Aussi faut-il voir dans l’actuelle guerre en « Arabie heureuse » (surnom traditionnel du Yémen) plus le révélateur d’affrontements géopolitiques sous-jacents que le déclenchement d’une guerre régionale généralisée.

…

Mise en garde nationale

Nous y voilà. La semaine dernière, un Conseil de défense semble avoir freiné la glissade continue de notre posture militaire Les effectifs de l’Armée de Terre (et non ceux de l’Armée comme l’ont titré des journaux mal avisés) vont être réévalués pour faire face à la menace intérieure (autre formulation imprécise peu républicaine). L’attaque terroriste du début janvier 2015 a réintroduit le territoire national au cœur des responsabilités militaires. Même si la Gendarmerie et la Marine, « nationales », l’Armée de l’Air ou le Service de santé assumaient déjà normalement leurs parts régulières de la sécurité, de la protection et des soins de la population française. Même si un dispositif d’urgence au long cours, Vigipirate, engageait déjà une partie des forces armées (de l’Armée de Terre principalement) dans la protection des points sensibles. « Sentinelle », le nouveau dispositif prescrit, destiné à durer, mobilise désormais en principe 7000 militaires, autant que le contrat opérationnel d’action extérieure du dernier Livre blanc. L’actualisation de la loi de programmation militaire 2014/2019 va devoir y mettre rapidement bon ordre alors que le budget 2015 est sous-financé avec des montages qui opposent Bercy et Brienne. Cette brutale mise en garde du territoire national suggère quelques commentaires car un château de cartes conceptuel s’effondre sous nos yeux, la fragilité nationale s’expose désormais à la vue de tous et la nécessité sécuritaire d’une citoyenneté encadrée se redécouvre. C’est de cohérence stratégique et tactique dont nous avons le plus besoin. On va le voir.

…

It is an open secret that the Russian economy is suffering from the shortage of investment. Car-making factories close, large-scale shelf projects are suspended. The West continues to put pressure on the Russian economy in all of its sectors, but the space industry remains out of sanctions, out of aggression

Ende März 2015 fand in Hangzhou, der Hauptstadt der chinesischen Provinz Zhejiang, in Kooperation mit der Zhejiang International Studies University (ZISU) und der Hanns-Seidel-Stiftung (HSS) ein deutsch-chinesisches Symposium zur Umwelt- und Bildungsforschung statt. In

ما مایل هستیم مراتب تقدیر خود را به مذاکره کنندگان چین، اتحادیه اروپا، فرانسه، آلمان، ایران، روسیه، انگلیس، و ایالات متحده آمریکا برای تلاش های خستگی ناپذیرشان از مهر ماه 1392 تا به امروز که منجر به دستیابی به چهارچوب برنامه جامع اقدام مشترک در روز 13 فروردین 1394 شد، ابراز داریم.

« L’Etat islamique » (EI) médiatise avec beaucoup d’habileté les atrocités qu’il commet, poussant les Etats à réagir dans l’émotion. Après l’Irak et la Syrie, c’est maintenant la Libye qui est concernée. La décapitation de 21 chrétiens égyptiens a conduit l’Egypte à bombarder des camps d’entraînements sur la côte libyenne et à lancer une offensive diplomatique auprès du Conseil de sécurité des Nations unies (ONU) pour qu’il autorise des opérations militaires. Les exemples assez peu concluants de l’Irak et de la Syrie –sans même évoquer la campagne de l’OTAN en Libye de 2011 – devraient pourtant faire réfléchir : bombarder ne peut pas tenir lieu de stratégie politique, d’autant qu’en Libye, pays majoritairement sunnite, l’EI ne peut se nourrir des mêmes revendications sectaires qui l’aident en Irak et en Syrie.

Here is a new Iraqi paradox: whatever progress the Shi’ite Muslim-dominated Baghdad government makes against jihadi insurgents occupying large swathes of north-western Iraq, it is simultaneously undermining what is left of the Iraqi state, whose frailty and malfunctions created the environment in which jihadism was able to surge in the first place.

A MOVUPP Bt. a „Fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása a konvergencia régiókban” című pályázaton 6 millió forint uniós támogatást nyert el projektjéhez, melynek során tanácsadás igénybe vétele mellett a filmkészítés, médiatartalom szolgáltatás, utómunka management tevékenységéhez szükséges eszközparkját fejlesztette.

A kecskeméti MOVUPP Bt. médiatartalom szolgáltatással foglalkozó vállalkozás, melynek fő tevékenysége a filmgyártás (forgatásszervezés, forgatás, eszköz beszerzés, gyártásvezetés, rendezés), utómunka folyamatok végzése (vágás, konvertálás, animáció készítés), média management (fájl archiválás, fájl transzfer szolgáltatás), valamint online oktatási tananyag készítése.

Az induló médiavállalkozás saját eszközzel forgatott filmek nyersanyagtár létrehozását és értékesítését is végzi online felületen, valamint előzetes tartalmi és műszaki tanácsadást nyújt, igazodva a megrendelő igényeihez.

A dél-alföldi cég archivált nyersanyagokat is kezel, igény esetén azok újrafeldolgozását is végzi, továbbá szükség esetén egyedi animáció gyártással is foglalkozik a bérkonvertálás, meglévő vagy akár idegen forrásból érkező médiatartalmak transzkódolása, csoportosítása és azok kívánt helyre való transzfere mellett.

A projekt során a MOVUPP Médiatartalom Szolgáltató Bt. tanácsadásokat vett igénybe, munkabér támogatásban részesült, valamint a működéséhez szükséges új médiatechnikai eszközöket szerzett be.

A fejlesztés eredményeként megvalósult a fiatal vállalkozók célja azáltal, hogy a cég elindítása mellett a technológiai fejlesztéssel versenyképességüket is növelték.

A „Filmkészítés, médiatartalom szolgáltatás, utómunka management a Dél-alföldi régióban” elnevezésű, 6 millió forint, 90%-os támogatást elnyert, 6,67 millió forint összköltségű fejlesztési projekt 2014. november 1-jén indult és 2015. április 30-án zárul.

We would like to recognise the nuclear negotiators representing China, the European Union, France, Germany, Iran, Russia, the United Kingdom, and the United States for their unwavering endeavours since October 2013, which have led to agreement on the framework for a Joint Comprehensive Plan of Action, announced on 2 April 2015.

The International Crisis Group applauds the 2 April agreement on a framework for a Joint Comprehensive Plan of Action reached between Iran and the P5+1/EU3+3 (the five permanent members of the UN Security Council plus Germany). This achievement is a triumph of multilateral diplomacy and a testament to the seriousness of purpose, patience and persistence of the negotiators involved in this process.

The New York Times, in reporting an "agreement" implies that whatever is announced will fall short of the original goals going into Lausanne. Instead of having a framework agreement, they'll announce some kind of diplomatic understanding. It will lack the commitments necessary to make it a framework, and the Iranians have refused to allow the parties to call it an agreement.
The Israel Report notes some key things to be on the lookout for as the agreement/framework/understanding is discussed:

• Can the administration regain momentum in DC after Lausanne debacles? - Lausanne may turn out to be pyrrhic progress for the Obama administration. The White House had hoped to use this round to lock down an agreement by March 31, which would build momentum heading into further negotiations. Instead they not only missed the deadline, but they looked bad doing it. Seemingly every morning before March 31 had a scoop about a different enormous concession to Iran. On Wednesday the WSJ revealed that the US had punted on Iranian disclosure, on Thursday the AP revealed the US may let the Iranians spin centrifuges at their underground military bunker at Fordow, and on Monday The New York Times revealed that the Iranians had backtracked on shipping out their enriched uranium - and quoted a US official promising to find alternative solutions acceptable to Tehran. Then after the deadline slipped, there was coverage of FMs expressing wildly different public assessments, Zarif threatening the West that this is their last best chance, the Iranians digging in on new demands, administration press conferences being canceled, etc. The total effect was summed up by a senior Congressional staffer speaking to a reporter on the ground in Lausanne: "people here are wondering what the f___ is going on".
  
  
• How much of the deal will be secret? What did the US have to give the Iranians to make a public commitment? - The overarching dynamic from the last week has actually been very basic: the Americans wanted the Iranians to publicly commit to specific concessions and the Iranians kept refusing. But the P5+1 has made a range of highly publicized and functionally irreversible concessions to Iran across every core area involved in the talks because the Iranians refused to budge: centrifuge dismantlement, zero enrichment, heavy water plutonium-related work, ballistic missile development, disclosure, etc. Then there was the Lausanne flood of concessions. US negotiators couldn't go back to Congress now and say 'the Iranians won't give us anything yet, but they promise to make concessions some time in the future after they get more relief.' So for the last two days, US negotiators struggled to find anything more they could give the Iranians, in exchange for which the Iranians would make a public commitment on something. Question 1: did they succeed in getting the Iranians to make a public concession? Question 2: what did the Americans have to give up to get that public concession?
  
  
• What happened to P5+1 unity? - If the NYT has their scoop right, the joint statement will be from Iran and the EU, not Iran and the P5+1. The arrangement will raise eyebrows. The importance of maintaining P5+1 unity has been the argument - the central argument - that the administration has used to push back against efforts by Congress to impose new sanctions. The claim has been that Iran will walk away if Congress acts, then the P5+1 will blame Washington and fracture, then the sanctions regime will collapse. If there are already divisions inside the P5+1, that argument will get significantly less play - and the administration will be asked to explain why Congress shouldn't have acted earlier. Remember that Russian FM Lavrov and Chinese FM Wang left Lausanne as talks were coming down to the wire.
  
  
• As per the AP report on Thursday, Zarif confirmed the U.S. has completely caved on the Fordow - the underground bunker, built into the side of a mountain, which the Iranians emptied and made into an illicit enrichment facility. President Obama said as late as 2012: "We know they don’t need to have an underground, fortified facility like Fordo in order to have a peaceful program", and the Iranians said 'no'. In response, the US conceded and said Iran could keep it open as a research facility, but they had to remove all the centrifuges for storage. This was claimed to a sign of Iranian flexibility. Then this week, it emerged that in fact the Iranians would be allowed to keep centrifuges spinning inside the mountain, spinning Germanium or similar non-nuclear elements as opposed to Uranium. The Obama Administration is claiming there will not be any "enrichment" going on at Fordow - a claim that ignores the fact centrifuges spin isotopes into lighter and heavier elements, thereby "enriching" the material. That's what they do.
  
  
This isn't a minor point. The concession has the potential to gut the whole deal:


• Allows N-generation centrifuge R&D beyond the reach of the West- since the process is the exact same process, Iran will have a hardened facility where it will be able to research and develop N-generation centrifuges. Zarif bragged from the stage in Lausanne that Iranian R&D on centrifuges will continue on IR-4s, IR-5s, IR-6s, and IR-8s, and that the pace of research will be tied to Iranian scientific progress. The development of advanced centrifuges would give the Iranians a leg up if they decide to break out, and will put them instantly within a screw's turn of a nuke when the deal expires.
  
  
• Leaves Iranian nuclear infrastructure running beyond the reach of the West - if the Iranians kick out inspectors and dare the world to respond, the West will have zero way to intervene. The Iranians will have a head start on enrichment, and a place to do it beyond the reach of Western weapons. The administration's early pushback has been that the breakout time will still be a year, so they could in theory reimpose sanctions, but it takes more than a year for sanctions to take an economic toll. So: zero options to stop a breakout.

And now you know why Mohammed Zarif is laughing.

Now we know why Mohammed Zarif is laughing. Photo: The Guardian;  Pool/AP
-----
If you found this post interesting or informative, please it below. Thanks!

Technorati Tag: Iran.

Dijsselbloem, left, with Spanish rival de Guindos during a eurogroup meeting in December

The second quarter of 2015 will not only bring a crescendo in the ongoing Greek crisis for the 19 eurozone finance ministers who make up the eurogroup, which must ultimately decide whether Athens gets the bailout funds it needs to avoid bankruptcy. It will also trigger something nearly as closely-watched by EU insiders: an active race to head the group.

Jeroen Dijsselbloem, the Dutch finance minister who was the surprise pick to preside over the powerful committee when he was plucked from obscurity just weeks after national elections pushed his party into government in late 2012, will see his two-and-a-half year term end in July.

Unusually for such high-profile EU posts, both Dijsselbloem and his leading challenger, Spanish finance minister Luis de Guindos, have publicly declared their interest in the job. Indeed, de Guindos received a very public, full-throated endorsement from his prime minister, Mariano Rajoy, at last month’s EU summit in Brussels.

Although the politicking hasn’t really begun in earnest yet – the group is somewhat preoccupied with Greece at the moment – the Brussels Blog has talked to a handful of insiders to gauge where the race stands. Most believe it will come down to a political showdown between the EU’s two main pan-European party groups, the centre-right European People’s Party and the centre-left Party of European Socialists.

Here’s how most are handicapping it now – plus a few dark horses who could emerge if the two men cancel each other out.

Read more

Date de publication: Jeudi 02 Avril 2015Couverture: Type de publication: RapportSous la direction de (complément): Gilles Babinet et Robert VassoyanPrésidents du groupe de travailRésumé long: La révolution du Big data et des objets connectés crée d’immenses perspectives de création de valeur mais suscite également des interrogations nouvelles sur la protection des droits des individus. Pour renforcer la confiance entre les acteurs et soutenir le développement de modèles économiques innovants, les différentes parties prenantes doivent saisir les opportunités offertes et travailler en confiance.

This article initially appeared in the 7th issue of European Defence Matters, the magazine of the European Defence Agency.
Click here to access the full digital edition

Bosnia, Kosovo, Afghanistan, Iraq… The Cold War aftermath has seen European armed forces engaged in a wide variety of operational commitments around the globe, vastly expanding the set of missions they have to conduct. “Nowadays, soldiers often operate among civilian populations in a set of missions ranging from emergency humanitarian relief to crowd and riot control, counter-insurgency and interposition between warring factions”, Jean Michelin, detached to the EDA as an intern from France and acting as Project Officer Engage, points out. But in these complex and demanding situations, the soldier on the ground can no longer rely on the sole use of his weapon if he wants to avoid a catastrophic escalation of violence; somewhere in the broad range of requirements that have fallen on the shoulders of modern armed forces, the need for non-lethal capabilities (NLC) has emerged.

Lessons from Kosovo

For western armed forces, the Kosovo conflict acted as an eye-opening experience in that regard. “In 1999/2000, we had to resort to using non-lethal capabilities during our mission in the city of Mitrovica, where Austrian units were deployed within German, British and French troops in order to prevent the escalation of riots”, Colonel Erich Weissenböck, Deputy Head of the Force Development Division in the Austrian Ministry of Defence, explains. “As soldiers were attacked with stones and explosives, they used wire barriers and other tactics to try and contain the threat. But eventually they had to use tear gas, shotguns and even snipers to stop the demonstrators”, he adds.

With today’s military experience from various theaters of operation around the globe, non-lethal capabilities could be regarded as a logical step forward for military expeditionary forces, especially when operating under the UN flag and the blue helmet – and yet, somehow, their development has been very slow. Currently, apart from the notable crowd and riot control era experienced by NATO forces in Kosovo, they are virtually non-existent in land forces across the globe, despite an identified shortfall. 

“To ensure that a potential threat doesn’t enter a protected perimeter, or to deter an angry crowd from approaching a compound, it often boils down to the use of the warning shot, which is most of the time impractical and dangerous, let alone can lead to collateral damage”, stresses Jean Michelin, who is also a French Army officer with significant operational experience. “Moreover, using conventional weapons in a non-lethal manner will usually deter a potential hostile action by an individual, but its impact on a crowd is less reliable, especially when there is a threat of violence escalation”, he adds.

Maritime domain

But land forces are not the only ones who might benefit from the development of NLC. The EU-led counter-piracy operation Atalanta conducted off the Somali coast has demonstrated the need for naval forces to neutralise potential pirates before they can attack nearby commercial ships. “In combination with audible or visual warnings, non-lethal weapons provide a stand-off with regards to the threat, thus allowing to identify the real intentions of a potential adversary”, Colonel Weissenböck details. 

With an identified capability gap on one hand and a proven operational need on the other, ten Member States (Austria, Belgium, Cyprus, Czech Republic, Finland, France, Germany, the Netherlands, Spain, and Sweden) expressed in October 2007 their will to set up a dedicated NLC project team under the framework of the European Defence Agency. Over the last seven years, and under a proactive chairmanship from Austria, the project team focussed on four main strands of work, starting with a development of a NLC concept by the EU Military Staff (EUMS), in synergy with similar efforts previously conducted under a NATO framework.

The project team also dealt with information exchange between Member States, so as to provide them with a forum to remain aware of national initiatives in terms of procurements, cooperation potential, interoperability as well as research and technology (R&T). The effects of non-lethal capabilities were also explored, with a specific attention on legal issues and the medical impact of NLCs.

Future systems © Austrian MOD

Perhaps the most visible output of the project team’s work in the field of NLCs, two R&T studies are conducted in order to assess technologies available for future non-lethal weapon systems. “Based on operational experience, a need for longer-range capabilities has already been identified”, explains Colonel Erich Weissenböck, who also happens to be the Chairman of EDA’s NLC project team. “Additional applications, such as the protection of vehicles and convoys, also need to be explored”, he points out. While one of the studies focuses on microwave-based NLC systems, the other explores optical and acoustic solutions.

These two studies help to provide a comprehensive picture of the current state-of-play regarding NLC technology development, as well as of the challenges arising in research. “For example, the technology to direct a non-lethal energy beam at a hostile individual already exists”, Jean Michelin underlines. “However, it is still far from the technology-readiness level needed to integrate it into a portable, easily deployable, autonomous and ruggedized device that would match basic operational requirements”, he adds. 

Equipment opportunities

Although it is still being discussed, the project team’s next step could be the identification of NLC equipment opportunities for Member States, as well as the definition of a set of common requirements based on the available technology and an agreed concept of operation. “This in turn could lead to the establishment of a common project whose exact scope will have to be decided by the Member States”, Jean Michelin underlines. 

The end objective is to provide European soldiers with a common tactical doctrine and even a common set of tools when it comes to NLC operations, thus greatly increasing their effectiveness and interoperability. But this will not be a quick win. “In contemporary operations like in cooperative capability development, the only lasting achievements require commitment, caution, time and effort”, the French army officer points out. “It is through small victories and determination that we will succeed in reaching our objective, however far it may seem.” 

More information

• Non-lethal capabilities
• Non-Lethal Micro-Wave State-of-the-Art (HPM)
• Non-Lethal Optical and Acoustic Systems (NLOAS)