Feed aggregator

L'ancien président de la transition en Guinée, le général Sékouba Konaté, a pour le moment posé ses valises à N'Djamena (Tchad). Toutefois, Brazzaville avait déjà "donné son accord de principe" pour accueillir celui qui était devenu indésirable à Rabat.

Cet article Guinée : Sékouba Konaté a quitté le Maroc pour le Tchad est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke és Michael Davenport, az EU szerbiai küldöttségének vezetője ma arról tárgyaltak, hogy mekkora jelentősége van Szerbia folyamatos előrehaladásának az Európai Unióba vezető úton, továbbá a régió stabilitásának és a párbeszédnek a fontossága állt a megbeszélés középpontjában.

Political barometer is falling down. That is why more and more attention is paid to weapons. The military journalist Jacques Borde told Pravda.Ru about the newest weapons of Russia – from laser to electromagnetic ones, which outdo the American counterparts. Borde believes that Russia has firmly topped the list of world weapons.

Plenary sessions : Competition Commissioner Margrethe Vestager won wide support from MEPs, in a Wednesday afternoon debate, for the Commission’s state aid verdict that the tax benefits that Ireland granted to Apple Inc., enabling it to pay substantially less tax than other businesses over many years, were illegal.

Source : © European Union, 2016 - EP

Plenary sessions : Competition Commissioner Margrethe Vestager won wide support from MEPs, in a Wednesday afternoon debate, for the Commission’s state aid verdict that the tax benefits that Ireland granted to Apple Inc., enabling it to pay substantially less tax than other businesses over many years, were illegal.

Source : © European Union, 2016 - EP

Members of the ruling Progressive Party and the nationalist Serbian Radical Party teamed up to accuse Ombudsman Sasa Jankovic of using his position to advance his political ambitions in the parliamentary debate on his annual report.

Le jeune artiste comédien, Youssouf Kéita dit « Petit Guimba » serait tombé dans un guet apens de la famille de Hassan Hawil.

La femme de Hassan Hawil serait toujours amoureuse de

l’humouriste petit Guimba. Face à cette situation, Hassan et ses frères auraient invité « petit Guimba » dans leur restaurant pour lui infliger une « correction ».

Tabassé et bastonné, il arriva a s’échapper pour monter dans sa voiture. C’est uniquement en ce moment qu’il aurait fauché le frère de Hassan.

Ne voyant presque rien à cause des effets du gaz à poivre, le jeune humouriste fonca en voiture et trébucha le frère de Hassan lancé à sa poursuite alors qu’il était deja au volant. Il arriva à demarré, Hassan tomba, il roulera sur son bras, freina pour essayer de faire marche arrière. Oubliant que le frère Hassan était sous le vehicule.

C’est en ce moment qu’une foule de Bados, revolté se dechaina sur l’humouriste pour lui faire la peau.

L’incident s’est produit devant le supermarché « Coin Paradise » dont le Libanais est propriétaire.

Grièvement blessé, le frère de Hassan Hawil a été admis aux urgences de la Polyclinique Pasteur de Bamako. Son était de santé s’est amélioré depuis.

Dans un premier temps, « Petit Guimba » avait été placé en garde à vue au commissariat de Bacodjicoroni.

Mis sous mandat de dépot et deferé à la prison centrale de Bamako Coura,  il comparaitra le 6 octobre 2016  devant un juge.

Mamadou Soumaré

(c) maliactu.net

 

Székelyföldi települések is képviselve lesznek a hétvégén sorra kerülő Nemzeti Vágtán. A budapesti Hősök terén sorra kerülő verseny legjobbja ötmillió forintot nyer.
Kategória: Színes

  Albania To Get First Spar Hypermarkets and Supermarkets Published on Sep 13 2016 11:35 AM in Retail tagged: Spar / Albania Albania will soon get its first Spar supermarkets following a licensing deal with local private investment group Balfin (through its Almark unit). Work is currently underway to convert Carrefour branded stores to Spar, focusing first on the launch of two Interspar hypermarkets and thereafter on rolling out the conversion of supermarkets. By 2017, Balfin Group plans to open over 100 supermarkets and 10 hypermarkets, creating the largest retail network in Albania and investing over €50 million in the project. Almark has also invited all potential partners who have […]

Tizenegy új autópályát nyitnának meg Romániában 2036-ig – legalábbis ezt ígérik a kormány által szerdán elfogadott infrastrukturális stratégiában (Master plan).
Kategória: Gazdaság

On Monday, September 19th at 1:15pm EST, IPI together with the United Nations Population Fund (UNFPA) are cohosting a policy forum to launch and discuss the “Compact for Young People in Humanitarian Action.”

IPI Live Event Feed

More than thirty humanitarian partners, including governments, NGOs, UN offices, youth led initiatives, and the private sector, signed the historic “Compact for Young People in Humanitarian Action” during the World Humanitarian Summit in 2016. The compact represents an unprecedented commitment of key actors to ensuring that the priorities, needs, and rights of young women, young men, girls, and boys affected by disaster, conflict, forced displacement, and other humanitarian crises, are addressed; and that they are informed, consulted, and meaningfully engaged throughout all stages of humanitarian action.

The event will provide a platform to welcome new partners to the Compact. Speakers will focus on the implementation of the Compact, as well as discuss the need to work for and with young people during all stages of humanitarian crises, in order to sufficiently respond to their needs. The following key questions will be addressed:

• How can the Compact for Young People in Humanitarian Action be effectively implemented into the complex humanitarian arena (humanitarian assistance systems and structures)?
• How can we ensure that, in delivering the Compact, institutional barriers are adequately addressed?
• Who are the critical partners in leveraging and widening ownership of the Compact?

Opening remarks:
Terje Rod-Larsen, President of the International Peace Institute (IPI)
Babatunde Osotimehin, Executive Director, United Nations Population Fund (UNFPA)

Speakers:
Elhadj As Sy, Secretary-General, the International Federation of Red Cross (IFRC)
Ahmad Alhendawi, UN Secretary-General’s Envoy on Youth
Fatoumata Ndiaye, Deputy Executive Director, United Nations International Children’s Emergency Fund (UNICEF)
Foni Joyce, Refugee from Sudan
Marián Sedlak, Liaison Officer for Human Rights and Peace, International Federation of Medical Students’ Associations

Moderator:
Els Debuf, Senior Adviser on Humanitarian Affairs at the International Peace Institute (IPI)

Elérték egyik legfőbb céljukat a fuvarozók: a kormány sürgősségi rendeletbe foglalta a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (RCA) díjszabások befagyasztását. 
Kategória: Gazdaság

The decision of the European Commission President not to mention EU enlargement in his annual speech has left Balkan observers feeling concerned and disappointed.

La décision a été prise en conseil des ministres mercredi. C'est le quatrième opérateur téléphonique à obtenir la licence 4G Globale après le français Orange, le sud-africain MTN et Moov (Maroc Telecom).

Cet article Télécoms : le libyen LPTIC fait son entrée en Côte d’Ivoire avec une licence 4G est apparu en premier sur JeuneAfrique.com.

Tisztelt Kollégák!

Miután Önök közül sokakkal egyeztettem, a pozsonyi (Bratislava) csúcstalálkozó megfelelőbb előkészítése érdekében hadd osszak meg Önökkel néhány személyes észrevételt. Úgy vélem, fontos, hogy őszintén értékeljük a jelenlegi helyzetet, ugyanis ez biztosíthatja a legjobb alapot közös jövőnk további építéséhez.

I.
A pozsonyi találkozóra történelmi jelentőségű pillanatban kerül sor. 27 uniós vezető tárgyal majd az Unió jövőjéről azt követően, hogy az EU története során először egy tagállam a kilépés mellett döntött. Valamennyien érezzük, hogy ebben a válság sújtotta és konfliktusokkal terhelt időszakban minden eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy az összetartozás érzése megerősödjön közösségünkben, amely néhány hónap múlva ünnepli fennállásának 60. évfordulóját.

A Brexit nem csupán amiatt jelent kihívást, hogy újfajta kapcsolatokat kell kialakítanunk az Egyesült Királysággal. E tekintetben továbbra is határozottan és egyértelműen kell képviselnünk álláspontunkat, amelynek értelmében a tárgyalások csak a kilépési szándék hivatalos bejelentése után kezdődhetnek meg. A Szerződésnek az Unióból való kilépésre vonatkozó rendelkezései az EU érdekeit védik. A tárgyalások során egyrészről törekednünk kell majd arra, hogy a lehető legjobb kapcsolatokat alakítsuk ki az Egyesült Királysággal, másrészről azonban tiszteletben kell tartanunk a Szerződést, és higgadtan, következetesen, határozottan és teljes egységben ki kell állnunk amellett, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek egyensúlyban kell lenniük. Ha ezt tesszük, kétség sem férhet majd hozzá, hogy az uniós tagság előnyös a tagországok számára.

II.
Addig is, amíg az Egyesült Királyság kormánya meg nem teszi a tárgyalások elindításához szükséges bejelentést, fel kell mérnünk a Brexit utáni Unió állapotát és kilátásait. Végzetes hiba lenne azt feltételezni, hogy az egyesült királysági népszavazás kedvezőtlen eredménye kizárólag brit problémát jelez, és hogy az Egyesült Királyságban érvényesülő euroszkepticizmus a politika elkorcsosulásának tünete vagy csupán a társadalmi elégedetlenséget kihasználó populisták cinikus játszmája. Való igaz, hogy a kilépéspárti kampány során számtalan hamis érv és elfogadhatatlan általánosítás hangzott el. Ugyanennyire igaz azonban az is, hogy a kilépés melletti szavazás kétségbeesett kísérlet a válaszkeresésre, a politika leglényegét firtató olyan kérdések megválaszolásának módjára, amelyeket európai polgárok milliói naponta tesznek fel maguknak. A polgárok és lakóhelyük biztonságának szavatolását, valamint érdekeik, kulturális örökségük és életmódjuk védelmét illető kérdésekről van szó. Ezekre a kérdésekre akkor is választ kellene találnunk, ha az Egyesült Királyság a maradás mellett döntött volna.

Az európai polgárok tudni szeretnék, hogy a politikai elit képes-e visszaszerezni az irányítást azok felett az események és folyamatok felett, amelyek letaglózzák, elbizonytalanítják és bizonyos esetekben meg is félemlítik őket. Napjainkban sokan – és nem csak az Egyesült Királyságban – úgy gondolják, hogy ha az Európai Unióhoz tartoznak, le kell mondaniuk a stabilitásról és a biztonságról.

Az emberek jogosan várják el a vezetőiktől, hogy megvédjék lakóhelyüket és gondoskodjanak a biztonságukról. Ha még tovább erősödik az a meggyőződésük, hogy e feladatunkat nem teljesítettük, más alternatívák után fognak nézni, és biztosak lehetünk benne, hogy találnak is majd ilyet. A történelemből már tudjuk, mindez odáig fajulhat, hogy a polgárok tömegesen megtagadják a szabadságot és azokat az alapvető értékeket, amelyek mentén az Európai Unió létrejött. Elengedhetetlen ezért, hogy helyreállítsuk az egyensúlyt mind a szabadság és a biztonság igénye, mind a nyitottság és a védelem szükségessége között. Ebben az összefüggésben az elsődleges feladat a külső határaink feletti tényleges kontroll biztosítása, amely egyszerre bír gyakorlati és szimbolikus vonatkozásokkal.

III.
A migrációs válság volt az utolsó csepp a pohárban. A határainkon tavaly eluralkodó káosz és a naponta megjelenő újabb képek arról, ahogyan emberek százezrei haladnak át kontinensünkön ellenőrzés nélkül, sok-sok európaiban veszélyérzetet keltett. És nem kevés időbe telt, míg sikerült uralnunk a helyzetet, többek között a nyugat-balkáni útvonal lezárásával és az EU–Törökország megállapodással. Míg a valódi intézkedés váratott magára, se szeri, se száma nem volt a politikailag korrekt nyilatkozatoknak arról, hogy Európa nem válhat erőddé, Európának nyitottnak kell maradnia. A gyors fellépés elmaradása és az egységes európai stratégia hiánya tovább gyengítette a polgároknak a kormányokba, az intézményekbe és tágabb értelemben a „rendszerbe” vetett hitét, amelyet a pénzügyi válság már eleve megrendített. A bizalom helyreállításának égető szükségességét a Brexit is egyértelműen példázza.

Nincs sok vesztegetni való időnk. A pozsonyi találkozónak fordulópontot kell jelentenie az Unió külső határainak védelme szempontjából. Meg kell mutatnunk a polgárainknak, hogy hajlandóak és képesek vagyunk megóvni őket a 2015-ben tapasztalt káosz megismétlődésétől. Ehhez valamennyi kormány és az összes európai intézmény teljes körű együttműködésére lesz szükség.

IV.
Hasonlóan fontos a terrorizmus elleni hathatós küzdelem. Annak ellenére, hogy ezzel elvben mindannyian egyetértünk, még mindig túl sok a gyakorlati és a jogalkotási akadály. Vissza kell állítani az európai emberek biztonságérzetét. A kérdés az, hogy ki tegye ezt, és mi módon. E területen a főbb eszközök a jövőben is nemzeti hatáskörben maradnak, ugyanakkor a cél érdekében többet tehetnénk és kell is tennünk közösen. Rendőrségeinknek és egyéb szolgálatainknak szorosabban kellene együttműködniük az információcsere és a műveletek terén. Azt is elősegíthetnénk, hogy az internetszolgáltatók könnyebben együtt tudjanak működni a gyűlöletre uszító, illetve,a terrorizmust népszerűsítő internetes tartalmak eltávolítása érdekében. Gondoskodnunk kell arról, hogy a külső határokon mindenkit ellenőrizzünk adatbázisaink lekérdezésével, hogy így a potenciális terroristák ne léphessenek be akadálytalanul az EU területére. Az egyes országokban pedig aktívabban kell fellépnünk a radikalizálódás ellen. Ha ugyanis nem küzdünk valódi eltökéltséggel a terrorista veszélyek ellen, nem fogjuk tudni megfékezni a radikális és egyre agresszívebb magatartást és szemléletet. Ezek a hangok mostanáig csak szűk szeletét határozták meg a politikai és közéleti vitáknak, de manapság egyre merészebbek, és egyre inkább teret nyernek.

A terrorizmussal való könyörtelen leszámolás ígérete a jobboldali szélsőségesek egyik legfontosabb hívószava lett. Emellett az, hogy bizonyos támadásokat minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerült megakadályozni, csak vonzóbbá teszi Európa-ellenes és antidemokratikus retorikájukat.

V.
Polgáraink az Európai Uniótól a gazdasági és szociális érdekeik jobb védelmét is elvárják. Napjainkban, a globalizáció korában minden eddiginél szembetűnőbben megnyilvánul az igényük arra, hogy hozzájuthassanak a megfelelő információkhoz, a szabályok tisztességesek legyenek és be is legyenek tartatva, továbbá biztosak lehessenek abban, hogy a vezetőik (azaz a kormányuk és az európai intézmények) mellettük állnak a külső konkurenciával szemben. Vitathatatlan, hogy az európai polgároknak érdeke a szabad kereskedelem és a globális verseny, ahhoz sem férhet azonban kétség, hogy ezek jelentős és gyakorta korábban nem tapasztalt kihívásokkal járnak.

Éppen ezért amellett, hogy tovább dolgozunk a kereskedelmi megállapodások kialakításáért, biztosítanunk kell és meg kell nyugtatnunk polgárainkat és az európai vállalkozásokat afelől, hogy ennek során mindenekelőtt az ő érdekeiket képviseljük és védjük. Elegendő alapja van annak, hogy Európa a globális verseny egyik győztese lehessen, de ennek elengedhetetlen feltétele, hogy a legfontosabb szereplőknek, azaz a munkavállalóknak, a fogyasztóknak és a vállalkozóknak helyreálljon az őket képviselők iránti bizalma. Ebben a kérdésben az időnek is fontos szerepe van. Ha nem sikerül tető alá hozni a kereskedelmi megállapodásokat (és itt hónapokról, nem évekről van szó), az óhatatlanul azt a benyomást fogja kelteni, hogy a Brexit elindított egy olyan folyamatot, amelynek során kiszorulunk a globális játéktérből. A legjelentősebb résztvevők, ahogyan azt a G20-ak csúcstalálkozója is megerősítette, ma kereskedelmi és gazdasági nagyhatalomként, vonzó partnerként tisztelik Európát és akként tekintenek rá.

VI.
Tisztában vagyok vele, hogy Európa jövője nem csak azon áll vagy bukik, hogy hogyan kezeljük a migrációs válságot, a terrorizmust, illetve a globalizáció ébresztette félelmeket. Döntő fontosságú és elengedhetetlen, hogy helyreállítsuk a biztonság és rend érzését, valamint az uniós polgárok bizalmát a politikai vezetés iránt, továbbá hogy elérjük, hogy az Unió neve egyet jelentsen a védelemmel és stabilitással. De mindez nem elég. Pozsonyban más, éppen ennyire fontos feladatok ütemtervét is meg kell határoznunk, ezek közé tartozik a gazdasági és a társadalmi fejlődés, munkahelyek és lehetőségek teremtése a fiatalok számára, az egységes piac, a digitális menetrend és a beruházások. Az Európai Tanács októberi és decemberi rendes ülésén hivatalos döntéseket kell majd hoznunk ezekben és egyéb kérdésekben. A 27 tagállam nem hivatalos munkáját 2017 telén folytatjuk. Mint már azt bejelentettem, az Unió és Oroszország közötti kapcsolatokkal októberben az Európai Tanács külön ülésen foglalkozik majd. Decemberben visszatérünk arra, hogy hogyan erősíthetnénk meg a védelem terén a gyakorlati együttműködést, annak érdemi jellegét fokozva, ugyanakkor a NATO-val való átfedést elkerülve. Később más fontos kérdéseket is újra elő kell vennünk, így a bankunió kérdését és a gazdasági és monetáris unió további alakítását.

VII.
A Brexit után ki kell zökkennünk a régi kerékvágásból. E válságból vagy meggyengülten és széthúzva, vagy megizmosodva és még nagyobb egységben kerülhetünk ki. A jövőt tekintve nincs fejünk felett Damoklész kardja, a dolgok alakulása még mindig a mi kezünkben, szívünkben és lelkünkben van. A 27 tagállam gazdasági és kulturális potenciálja, a polgárok tehetsége és képzettsége bőségesen elég ahhoz, hogy higgyünk Európában és abban, hogy képes hatékonyan és biztonságban versenyezni a világgal.

A többi globális hatalomhoz képes hiányosságaink a „kemény politikához”, például a védelem és a végrehajtó hatáskörök területéhez kötődnek. De nem változtatjuk az Európai Uniót egyetlen állammá. Ezért döntő lesz, hogy a tagállamok jobban együttműködjenek egymással, hogy az Unióban meglévő erőket egyesíthessük. Az Önökkel folytatott beszélgetésekből számomra egyértelműen kiviláglik, hogy nem az a kívánatos megoldás, ha új hatásköröket adunk az uniós intézményeknek. A tagállamokban a választópolgárok nagyobb befolyással szeretnének lenni az Unió döntéseire. Ahhoz azonban, hogy elmozdulhassunk ebbe az irányba, a nemzeti kormányoknak változtatniuk kell az Európai Unióhoz való hozzáállásukon.

Ma az EU-t a közös jó helyett a szükséges rossznak állítják be. A „kevesebb hatalmat Brüsszelnek!” jól hangzó politikai kampányszlogen azt jelenti, hogy a tagállamok fővárosaiban kell nagyobb felelősséggel viseltetni az Unió iránt. Az Unió iránti felelősség pedig nem más, mint késznek lenni a saját érdekek egy részéről a köz érdekében lemondani. Azt is jelenti, hogy tartózkodni kell attól, hogy az Uniót folyamatosan vádakkal illessék, melyek egy része indokolt, de legtöbbször pusztán könnyű kibúvót jelentenek a saját kudarcok beismerése alól. A Brexit népszavazás eredménye is részben ezzel magyarázható.

A tagállami érdekek és az Unió prioritásai közötti egészséges egyensúly kulcsa a tagállamok fővárosában található. Az uniós intézményeknek támogatniuk kell a tagállamok által közösen elfogadott prioritásokat, és nem szabad saját prioritásaikat erőltetniük a tagállamokra. Ezt a következtetést is a konzultációimból vontam le.

VIII.
Az egyik oldalon a szkeptikus pesszimisták, a másikon pedig az Unió rajongói: a kettő között elég hely van a realista optimizmus számára, melynek a kritikus diagnózisban kell gyökereznie. Minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy megakadályozzuk, hogy ez a kritikus szemlélet az elmúlt évekre olyannyira jellemző meddő vádaskodássá fajuljon, vagy hogy mindenki igyekezzen egymást túllicitálni olyan tetszetős szlogenekkel, mint a „jobb Európát”, „kevesebb Európát” vagy „több Európát”. Hiszen jöhet valaki, aki pontot tesz e versengés végére azzal, hogy „soha többé Európát”.

IX.
Nem abban a helyzetben vagyunk, mint Giuseppe Tomasi di Lampedusa regényének, „A párduc”-nak a hősei. Nem kell mindent megváltoztatnunk ahhoz, hogy minden úgy maradjon, ahogy van. Ellenben több dolgot korrigálnunk kell, hogy megőrizhessük azt, ami a legjobb. Ennek érdekében késznek kell lennünk több nehéznek tűnő, de valójában egyszerű döntést meghozni. Nem új szerződésekről vagy eljárási módosításokról van szó. Erős politikai akaratra és képzelőerőre van szükség. Itt az idő, hogy felnőjünk a feladathoz. Nincs más választásunk. Üdvözlettel:

Liebe Kolleginnen und Kollegen,

nachdem ich mich mit den meisten von Ihnen bereits beraten habe, möchte ich Ihnen heute im Rahmen der Vorbereitungen für den Gipfel in Bratislava noch einige persönliche Überlegungen zukommen lassen. Meiner Meinung nach ist es wichtig, dass wir eine ehrliche Bewertung der derzeitigen Situation vornehmen, um die bestmögliche Grundlage für die Gestaltung unserer gemeinsamen Zukunft zu schaffen.

I
Unser Treffen in Bratislava findet zu einem besonders geschichtsträchtigen Zeitpunkt statt. 27 europäische Staats- und Regierungschefs werden die Zukunft unserer Union erörtern, nachdem sich zum ersten Mal in der Geschichte ein Land dafür entschieden hat, die EU zu verlassen. Wir alle spüren in diesen turbulenten Zeiten, die von Krisen und Konflikten geprägt sind, dass wir mehr als je zuvor den Sinn unserer Gemeinschaft, die in ein paar Monaten ihren 60. Geburtstag feiert, wieder ins Bewusstsein rücken müssen.

Der Brexit stellt uns nicht nur vor die Herausforderung, mit dem Vereinigten Königreich neue Beziehungen auszuhandeln. In dieser Hinsicht sollte unsere Position klar und eindeutig bleiben ("keine Verhandlungen ohne Austrittsantrag"). Die im Vertrag für den Fall eines EU-Austritts vorgesehenen Bestimmungen schützen die Interessen der Union. Bei den kommenden Verhandlungen sollte unser Ziel einerseits sein, bestmögliche Beziehungen zum Vereinigten Königreich herzustellen; andererseits sollten wir uns aber an den Vertrag halten und besonnen, kohärent und geschlossen sowie entschieden auftreten, wenn es darum geht, auf einem ausgewogenen Verhältnis von Rechten und Pflichten zu bestehen. Wenn wir das tun, dann wird es keine Zweifel daran geben, dass die Mitgliedschaft in der Union eine gute Sache ist.

II
Während wir darauf warten, dass die Regierung des Vereinigten Königreichs die Verhandlungen einleitet, sollten wir uns mit Zustand und Aussichten der EU nach dem Brexit befassen. Es wäre ein fataler Irrtum, anzunehmen, dass das negative Ergebnis des Referendums im Vereinigten Königreich ein speziell britisches Problem darstellt, dass die ablehnende Haltung der Briten gegenüber der EU ein Symptom politischer Verirrung oder einfach ein zynisches Spiel ist, in dem Populisten die Frustration der Bevölkerung ausnutzen. Es stimmt, dass die Leave-Kampagne mit falschen Argumenten und inakzeptablen Verallgemeinerungen geworben hat. Es stimmt aber auch, dass das Brexit-Votum ein verzweifelter Versuch ist, Fragen zu beantworten, die sich Millionen von Menschen in Europa täglich stellen: Fragen zum eigentlichen Wesen von Politik. Fragen dazu, wie die Sicherheit der Bürgerinnen und Bürger und ihres Landes gewährleistet werden kann, Fragen, die den Schutz ihrer Interessen, ihres kulturellen Erbes und ihrer Lebensweise betreffen. Mit diesen Fragen hätten wir uns selbst dann befassen müssen, wenn das Vereinigte Königreich sich für einen Verbleib in der EU entschieden hätte.

Die Menschen in Europa möchten wissen, ob die politischen Eliten in der Lage sind, die Kontrolle über die Ereignisse und Prozesse wiederzuerlangen, die sie als überwältigend, verwirrend und manchmal furchteinflößend empfinden. Heute sind nicht nur im Vereinigten Königreich viele Menschen der Meinung, dass eine Mitgliedschaft in der Europäischen Union ein Hemmnis für Stabilität und Sicherheit ist.

Die Menschen erwarten berechtigterweise von ihren führenden Politikern, dass diese den Raum, in dem sie leben, schützen und ihre Sicherheit gewährleisten. Wenn sich ihre Befürchtung, dass wir diese Verantwortung nicht erfüllen, weiter erhärtet, werden sie beginnen, nach Alternativen zu suchen. Und sie werden sie finden. Wie uns die Geschichte lehrt, kann dies dazu führen, dass die Menschen sich in Scharen von der Freiheit und den anderen Grundwerten, auf die die Europäische Union sich gründet, abwenden. Es ist daher von entscheidender Bedeutung, dass das Gleichgewicht zwischen dem Bedürfnis nach Freiheit und dem Sicherheitsbedürfnis wie auch zwischen dem Bedürfnis nach Offenheit und dem Schutzbedürfnis wiederhergestellt wird. In diesem Zusammenhang steht eine wirksame Kontrolle unserer Außengrenzen an erster Stelle – sie hat gleichzeitig eine praktische und eine symbolische Dimension.

III
Die Flüchtlingskrise war der Wendepunkt. Das Chaos an unseren Grenzen im letzten Jahr mit täglich neuen Bildern von Hunderttausenden Menschen, die sich ohne jegliche Kontrolle über unseren Kontinent bewegen, hat bei vielen Europäern zu einem Gefühl der Bedrohung geführt. Zu lange mussten sie auf Maßnahmen zur Bewältigung der Situation – wie etwa die Schließung der Westbalkanroute und das EU-Türkei-Abkommen – warten. Stattdessen mussten sie sich allzu oft politisch korrekte Erklärungen anhören, wonach Europa nicht zu einer Festung werden dürfe, sondern offen bleiben müsse. Das Ausbleiben raschen Handelns und das Fehlen einer einheitlichen europäischen Strategie haben das schon seit der Finanzkrise angeschlagene Vertrauen der Bürger in ihre Regierungen, die Institutionen und in die breitere Führungsschicht weiter geschwächt. Es ist absolut unumgänglich geworden, dieses Vertrauen wieder aufzubauen; dies hat der Brexit ganz klar gezeigt.

Wir dürfen nicht mehr allzu viel Zeit verlieren. Bratislava muss einen Wendepunkt in Bezug auf den Schutz der Außengrenzen der Union darstellen. Wir müssen unseren Bürgern zeigen, dass wir willens und in der Lage sind, sie vor einer Wiederholung des Chaos von 2015 zu schützen. Dies erfordert die uneingeschränkte Zusammenarbeit aller Regierungen und europäischen Institutionen.

IV
Genauso wichtig ist es, den Terrorismus wirksam zu bekämpfen. Obwohl wir uns darüber grundsätzlich einig sind, bestehen noch allzu viele praktische und gesetzgeberische Hindernisse. Den Europäern muss wieder das Gefühl der Sicherheit zurückgegeben werden. Die Frage ist, von wem und mit welchen Mitteln. Die wichtigsten Instrumente auf diesem Gebiet sind nach wie vor auf nationaler Ebene angesiedelt, aber wir können und müssen mehr gemeinsam unternehmen. Wir sollten in Bezug auf Informationsaustausch und Einsätze zu einer engeren Zusammenarbeit zwischen unseren Polizeikräften und anderen Diensten gelangen. Ferner können wir noch mehr tun, um die Zusammenarbeit der Internetanbieter bei der Entfernung von zu Hass aufstachelnden und den Terrorismus unterstützenden Inhalten zu erleichtern. An den Außengrenzen müssen wir dafür sorgen, dass bei jedem Einzelnen ein Abgleich mit unseren Datenbanken erfolgt, damit potenzielle Terroristen nicht ungehindert in die EU einreisen können. Auch müssen wir in jedem unserer Länder mehr zur Bekämpfung der Radikalisierung unternehmen. Wenn wir nicht wirklich entschlossen sind, die terroristischen Bedrohungen zu bekämpfen, wird es uns nicht gelingen, radikale und zusehends aggressive Verhaltensweisen und Einstellungen in den Griff zu bekommen. Diese haben zwar bisher in der Politik und in der öffentlichen Debatte einen nur begrenzten Raum in Europa eingenommen, sie dringen jedoch immer unverfrorener in die Mitte unserer Gesellschaft ein.

Das Versprechen, unerbittlich gegen den Terrorismus vorzugehen, ist zu einem der wichtigsten Slogans der Rechtsextremen geworden. Ferner verleiht der Umstand, dass es uns trotz aller Bemühungen nicht gelungen ist, eine Reihe von Anschlägen zu verhindern, der antieuropäischen und antidemokratischen Rhetorik der Rechtsextremen nur noch mehr Anziehungskraft.

V
Unsere Bürgerinnen und Bürger erwarten von der Europäischen Union auch einen besseren Schutz ihrer wirtschaftlichen und sozialen Interessen. Besonders jetzt im Zeitalter der Globalisierung wird deutlicher als je zuvor, dass es unabdingbar ist, den Zugang zu zuverlässigen Informationen sicherzustellen, faire Regeln durchzusetzen, klare Normen vorzugeben und ihnen die Gewissheit zu geben, dass ihre Führung (d.h. ihre Regierungen und die europäischen Institutionen) ihnen in der Konfrontation mit auswärtigen Wettbewerbern zur Seite steht. Es steht außer Frage, dass der freie Handel und der globale Wettbewerb im Interesse der Europäer liegen, aber es ist auch klar, dass sie mit erheblichen und oftmals beispiellosen Herausforderungen verbunden sind.

Daher müssen wir weiter an künftigen Handelsvereinbarungen arbeiten und wir müssen garantieren und unsere Bürgerinnen und Bürger sowie die europäischen Unternehmen davon überzeugen, dass wir in diesem Prozess vor allem anderen ihre Interessen vertreten und schützen. Europa hat genügend Argumente, um im globalen Wettbewerb eine Vorreiterrolle einzunehmen, aber eine unverzichtbare Voraussetzung dafür ist, dass das Vertrauen der wichtigsten Akteure – d. h. Arbeitnehmer, Verbraucher und Unternehmer – in die Personen, die sie vertreten, wieder hergestellt wird. Hier spielt auch der Zeitfaktor eine entscheidende Rolle. Wenn wir keine Handelsabkommen zustande bringen (und wir sprechen hier von Monaten, nicht von Jahren), vermitteln wir unvermeidlich den Eindruck, dass der Brexit einen Prozess eingeleitet hat, der uns aus dem globalen Rennen werfen wird. Wie der G20-Gipfel bestätigt hat, achten und würdigen heute die wichtigsten Teilnehmer dieses Rennens die Stellung Europas als Handels- und Wirtschaftsmacht und attraktiver Partner.

VI
Ich bin mir bewusst, dass die Zukunft Europas nicht nur davon abhängt, wie wir mit Migrationskrise, Terrorismus und Globalisierungsängsten fertig werden. Das Gefühl von Sicherheit und Ordnung zurückzubringen und das Vertrauen der Bürgerinnen und Bürger der Union in ihre politische Führung und den Ruf der Union als Sinnbild für Schutz und Stabilität wiederherzustellen – dies alles ist von entscheidender Bedeutung und unverzichtbar, reicht aber nicht aus. Daher sollte in Bratislava auch ein Fahrplan für andere gleichermaßen wichtige Aufgaben (wie wirtschaftliche und soziale Entwicklung, Arbeitsplätze und Chancen für junge Menschen, Binnenmarkt, Digitale Agenda und Investitionen) vorgegeben werden. Wir sollten auf den ordentlichen Tagungen des Europäischen Rates im Oktober und Dezember förmliche Entscheidungen zu diesen und auch anderen Bereichen treffen. Wir werden unsere informelle Arbeit im Kreis der 27 auch im Winter 2017 fortsetzen. Wie angekündigt, werden auf der Oktobertagung des Europäischen Rates unsere Beziehungen zu Russland in einer eigenen Sitzung einer Überprüfung unterzogen. Im Dezember werden wir uns wieder der Frage zuwenden, wie wir die praktische Zusammenarbeit in Verteidigungsfragen verstärken können, um ihr mehr Substanz zu verleihen, ohne dass es zu Überschneidungen mit der NATO kommt. Später werden wir auch auf andere wichtige Fragen wie die Bankenunion und die Weiterentwicklung der Wirtschafts- und Währungsunion zurückkommen müssen.

VII
Nach dem Brexit können wir nicht einfach weitermachen wie bisher. Aus der Krise können wir entweder geschwächt und zerstritten oder gestärkt und geeint hervorgehen. Es liegt kein Fatalismus über unserer Zukunft; wir können immer noch alles mit unseren Händen, Herzen und Köpfen meistern. Das wirtschaftliche und kulturelle Potenzial unserer siebenundzwanzig Länder, das Talent und der Bildungsstand unserer Bürgerinnen und Bürger sind mehr als genug, um an Europa und seine Fähigkeit zu glauben, sich wirksam und sicher gegenüber der übrigen Welt zu behaupten.

Unsere Defizite gegenüber anderen globalen Mächten zeigen sich in "harten" Politikbereichen (wie Verteidigung und Vollzugsgewalt). Wir werden die Europäische Union aber nicht zu einem einzigen Staat machen. Daher wird es entscheidend sein, dass die Mitgliedstaaten besser miteinander zusammenarbeiten, damit wir unsere Kräfte in der Union bündeln. Aus meinen Gesprächen mit Ihnen geht klar hervor, dass die Übertragung neuer Befugnisse an die Institutionen der Union nicht das gewünschte Rezept ist. Die Wählerschaft in den Mitgliedstaaten will mehr Einfluss auf die Entscheidungen der Union. Diese Richtung einzuschlagen, verlangt jedoch einen Mentalitätswandel bei der Einstellung der nationalen Regierungen gegenüber der Europäischen Union als solcher.

Heute gilt die EU oft als notwendiges Übel, nicht als ein gemeinsames Gut. Das Motto "weniger Macht für Brüssel", das in politischen Kampagnen verlockend klingt, sollte sich in den Hauptstädten der Mitgliedstaaten als gestiegenes Verantwortungsbewusstsein gegenüber der Union manifestieren. Dieses Verantwortungsbewusstsein gegenüber der Union ist nichts Anderes als die Bereitschaft, dem Gemeinwohl einen Teil seiner eigenen Interessen zu opfern. Es bedeutet auch, von ständigen Vorwürfen gegen die Union abzusehen, die bisweilen gerechtfertigt sind, aber nicht selten als simple Ausrede für eigenes Versagen herhalten müssen. Dies war auch einer der Gründe für das Ergebnis der Brexit-Abstimmung.

Die Schlüssel zu einem vernünftigen Gleichgewicht zwischen den Prioritäten der Mitgliedstaaten und denen der Union liegen in den Hauptstädten. Die Institutionen sollten die zwischen den Mitgliedstaaten vereinbarten Prioritäten unterstützen und ihnen nicht ihre eigenen aufzwingen. Dies ist ein weiteres Fazit meiner Konsultationen mit Ihnen.

VIII
Zwischen dem Skeptizismus der Pessimisten einerseits und dem Euro-Enthusiasmus andererseits gibt es viel Spielraum für "realistischen Optimismus". Eine kritische Diagnose muss an der Quelle ansetzen. Wir müssen alles tun, um zu verhindern, dass es irgendwann nur noch um gegenseitige Schuldzuweisungen geht, die in den letzten Jahren so sinnlos wie typisch waren, oder dass es zu einem Bieterwettbewerb um die schlagfertigsten Forderungen nach einem "besseren Europa", nach "weniger Europa" oder nach "mehr Europa" kommt. Das könnte letztlich zu dem Slogan "Schluss mit Europa" führen.

IX
Heute ist unsere Situation eine andere als die der Helden in Der Leopard, dem Roman von Giuseppe Tomasi di Lampedusa. Wir müssen nicht alles ändern, wenn wir wollen, dass alles so bleibt, wie es ist. Wir müssen einige Dinge bereinigen, um das Beste zu bewahren. Damit uns das gelingt, müssen wir bereit sein, eine Reihe schwieriger, im Grunde aber einfacher Entscheidungen zu treffen. Es geht nicht um neue Verträge oder Verfahrensänderungen. Was wir brauchen, sind ein starker politischer Wille und Vorstellungskraft. Es ist jetzt an der Zeit, die Herausforderung anzunehmen. Eine andere Möglichkeit gibt es nicht. Hochachtungsvoll

Szeretsz rajzolni? Itt a lehetőség!

A Gyermekjóléti Alapítvány / Országos Mécs László Irodalmi Társaság
(Regisztrált Tehetségpont) országos tehetségkereső és tehetséggondozó rajzpályázatot hirdet általános iskolás diákoknak,
Környezetvédelmi rajzpályázat
címmel.

Pályázhatnak hazai vagy határon túl élő általános iskolás diákok, saját készítésű alkotásokkal. Méret: A4.
Az alkotás bal/jobb alsó sarkában jól olvasható legyen (lehetőleg nyomtatottan és az alkotásra ragasztva):
alkotó neve és osztálya, iskola neve, címe, felkészítő pedagógus neve
Az általános iskola pedagógusai döntik el, hogy melyik három rajzot nevezik pályázatunkra.
Téma: Környezetünk, természetünk védelme
Maximálisan beküldhető alkotás: 3 db / Általános iskola. Kizárólag jpg fájlformátumban várjuk, e-mailben (csatolmányként, nem Google Driveon) Érvénytelen a pályázat, ha az alkotást nem jpg fájlformátumban kapjuk meg vagy háromnál több alkotást küldenek.

Beküldési határidő: 2016. szeptember 30.
E-mail: mecslaszlotarsasag@gmail.com
Valamennyi beérkezett alkotást megjelentetünk a http://www.kornyezetvedelem2.webnode.hu pályázati weboldalon!

DÍJAZÁS (a beérkezett alkotásokat szakmai zsűri értékeli. A döntés ellen fellebbezni nem lehet, jogi út kizárva)

1.-2.-3. díj: Elismerő Oklevél + tárgyjutalom (pl. könyv, szerencsesorsjegy, egyéb)
Különdíj: 1 fő részére
Szeretettel várjuk alkotásaitokat!
http://www.gyermekjolet.hu
http://www.omlit.hu
http://www.kornyezetvedelem2.webnode.hu

Einen Tag nach seiner Grundsatzrede im Europaparlament stellt sich der Präsident der EU-Kommission, Jean-Claude Juncker, den Fragen von drei YouTubern.

La journée du 11 septembre 2016 marquait le 99e anniversaire de la mort de l’as des as, Georges Guynemer. Comme chaque année, l’Armée de l’Air a célébré le souvenir de ce héros de guerre au travers d’une série de commémorations.