Balkáni Mozaik Blog

Nagy lépés az Air Serbia életében az első szélestörzsű repülőgépük megérkezése a belgrádi repülőtérre. Az A330 típusú gépet az ugyancsak Etihad partner indiai Jet Airwaystől béreli a légitársaság.

Az Abu Dhabiból érkezett gépet, fedélzetén a társaság igazgatóságának elnökével, Szinisa Malival és a vezérigazgatóval, Dane Kondiccsal, a szokásos vízsugaras ceremóniával fogadták. Az érkezést követő napon, május 12-én a szerb légügyi hatóság lajstromba vette a repülőgépet, hogy „igazi” Air Serbia géppé váljon, majd visszarepül Abu Dhabiba, hogy a kabinbelső is átalakuljon.

Huszonnégy év után lesz újra közvetlen járat a Balkán és az Egyesült Államok között. A szerbek rendkívül büszkék arra, hogy ez a Belgrád-JFK menetrendszerinti járat lesz 2016. június 23-tól hetente ötször.

Hogy mekkora a büszkeség, azt az érkezés után adott nyilatkozatok számunkra kissé dagályos volta is mutatja: 

„Az A330-as repülőnk érkezése történelmi jelentőségű az Air Serbia életében és jele annak, hogy fényes jövő áll előttünk. Az A330-as modern repülőgép, alacsony üzemeltetési költségű, ami számos lehetőséget nyit meg a társaságunk fejlesztésére, lehetővé teszi a New York-i járat üzemeltetését, ami jelentősen megkönnyíti az utazást és a leggyorsabb kapcsolat a Balkán és az USA között. Az elkövetkező hetekben ezt a repülőgépet teljesen felújítják, új kabinbelsőt kap mind a business mind a turista osztály, hogy a fantasztikus ajánlatunkat igénybe vevő utasainknak egy páratlan élményt nyújtsunk az Atlanti-óceánt átrepülve.”  Ezeket Dane Kondics vezérigazgató mondta a gép érkezésekor.

Az előzetes tervek szerint a Belgrád-New York járatnak két éven belül nyereségesnek kell lennie, de az igazgatóság elnöke szerint az első két évben az is jelentős eredmény, ha megtermeli a járat a költségeket.

Sok mindenen ment keresztül az egykori Jugoszlávia az elmúlt évtizedekben, a véres polgárháború következményei még ott élnek az emberekben és ezeket muszáj sikerekkel ellensúlyozni. Ilyen siker Szerbiának a nemzeti légitársaságának nyereséges működése.

Az egykori jugoszláv légitársaság már akkor repült Amerikába, amikor mi még álmodozni sem nagyon mertünk róla. 

Az első kereskedelmi repülőjáratot Belgrád és az Egyesült Államok között 1963-ban indította a Pan Am légitársaság New Yorkból. 1970-től a JAT előbb heti három, majd napi járattal üzemelt. A Belgrád-Zágráb-New York járat 1976. június 15-én indult el.  

Charter járatként üzemeltetett a jugoszláv légitársaság szezonális járatokat 1980-tól Chicagoba, Detroitba, Pittsburgbe és Los Angelesbe. Az „angyalok városába” 1987. május 1-től menetrendszerint közlekedtek. 1989-ben a JAT-nak heti 14 járata volt az Egyesült Államokba.

1990-ben felfüggesztették a Los Angeles-i, a detroiti és a clevelandi járatokat, és megszűnt a transzatlanti járatok zágrábi leszállása is. A New York-i napi járatot heti négyre, a chicagoi járatot heti négyről kettőre csökkentették.

1992. május 21-én az Egyesült Államok embargót léptetett életbe valamennyi Jugoszláviából érkező járatra. (1992. májusában tört ki a háború Bosznia-Hercegovinában). A JAT utolsó járata Chicagoból május 17-én , New Yorkból május 19-én érkezett meg Belgrádba. 1992. június 3-án a szövetségi rendőrség az Állami Pénzügyi Felügyelet egyetértésével zárolta a JAT számláit, az irodát a Rockefeller Centre-ben bezárta, az alkalmazottakat elbocsátották.

2003.szeptember 18-án az Uzbekistan Airways indított heti két járatot Belgrádból New Yorkba az akkor már JAT Airways néven üzemelő szerb légitársasággal közösen. A B767-es típussal teljesített járat nagyon rövid életű volt. Ez volt az utolsó közvetlen légi összeköttetés Belgrád és az USA között.

A régi, sikeres New York-i járatra emlékezve az újonnan induló BEG-JFK-BEG járat járatszáma az egykori JAT járatszáma: YU500/501.

A járatot 18 business és 236 turista konfigurációval repülik, és 15 tonna árut tud szállítani.

Az amerikai hatóságok engedélyének megérkezése után, februárban kezdték el árusítani a jegyeket, a legolcsóbbat 399 euróért. Az első három repülőjegyet a belgrádi nemzetközi turisztikai vásáron az amerikai nagykövet, a miniszterelnök Alekszander Vucsics és a szerb-amerikai társaság elnökasszonya vásárolták meg. Mostanáig 11 ezer jegyet adtak el.

Az A330 repülőgép érkezése a legújabb lépés a 2013 elején megkezdett flottafejlesztési programban. Azóta menetrendbe állítottak tíz keskenytörzsű új generációs Airbust, ezekkel a géppark átlagéletkora a korábbi 25 évről 10 évre változott.

Az új repülőgépnek még nincs neve. Hogy kiről fogják elnevezni, arra az igazgatóság elnöke most az újságíróktól kér e-mailben javaslatokat. Emlékezetes, hogy az Air Serbia legelső Airbus repülőgépét a teniszező Novak Djokovicsról nevezték el.

A szerb légitársaság flottája: 1 db A330-as, 2 db A320-as, 8 db A319-es, 4 db B737-300-as, 3 db ART72-500-as és 3 db ATR72-200-as repülőgép.

Fotók: ex-yu aviation, video: T6

Áprilisban volt 120 éves Bosznia-Hercegovina fővárosának egyik legismertebb épülete, az egykori Városi Tanács – Vijećnica –, később Nemzeti Könyvtár épülete.

                                    Az épület 2016-ban

Amikor 1878-ban a balkáni ország az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatósága alá került, szükség volt egy olyan épületre, ahol a bíróságot, különböző hivatalokat elhelyezhetnek.

Musztaj-beg Fadilpasics polgármester 1881-ben javasolta a Városi Tanács megépítését, a városi elöljárók és az osztrák-magyar hivatalok jóváhagyták a kinézett területet a Miljacka folyó jobb partján az Apel rakparton.

Az építését valóságos legendák kísérik. Az építkezésre elfogadott területen le kellett rombolni két fogadót és egy magánházat. A fogadók lebontásával nem is volt semmi gond, de a magánház tulajdonosának különleges feltétele volt. Egy darabig makacskodott, követelte, hogy fizessék ki a háza árát, majd azt tégláról-téglára ugyanúgy építsék fel a folyó túlsó partján, szemben a Városi Tanáccsal. Nem volt más választás, teljesítették a feltételeket. A tulajdonos makacssága miatt a kis ház még mindig ott áll a folyó partján, tradicionális bosnyák ételeket kínáló étterem működik benne. A neve is sokat mondó: Inat kucsa – Dacoló ház.

                                               és 1896-ban

Az épület tervezésére Karl Parzsikot kérték fel, azt az embert, aki Szarajevó legjelentősebb épületeit építette fel. A Városi Tanáccsal azonban nem aratott sikert. Kállay Benjámin kormányzónak nem tetszettek a tervek, kérte, hogy változtassanak rajta, ami viszont Parzsiknak nem tetszett, így ő visszalépett a munkától.

Az új építész Alexander Wittek lett, aki a városi szökőkút, a Sebilj megépítésével lett ismert. Őt a városi elöljárók, hogy minél több tapasztalatot szerezzen, kétszer is elküldték Kairóba tanulmányozni az iszlám építészetet és kultúrát. Mint lehetséges példa, különösen az épület külső homlokzatán felfedezhető a kairói II. Hasszán dzsámi hatása.

Mégis, egy évvel később ő is problémákkal találta szemben magát. Wittek nagyon sok kritikát kapott az aula elégtelen megvilágítása miatt, ez lelkileg annyira beteggé tette, hogy 1894-ben meghalt. A halálát számtalan szóbeszéd, pletyka kísérte, egyesek azt mondták, hogy az őrültek házában halt meg, mások, hogy ott volt ugyan, de öngyilkosságot követett el, megint mások szerint tbc végzett vele.

                                      A főlépcső 1896-ban 

A Városi Tanács építkezése azonban nem állhatott le, a horvát építész Ciril Metod Ivekovics vállalkozott rá, hogy befejezi a munkát. Sikeresen meg is csinálta és ez az épület lett élete főműve. A Városi Tanács ál-mór stílusban épült, ami nagyon közkedvelt volt Szarajevóban az Osztrák-Magyar Monarchia idején. 1896. április 20-án báró Ivan Apel ünnepélyesen átadta az épületet a városi elöljáróságnak. (A báró Kállay Benjámin kormányzó tanácsnoka volt, az igazságügyi és bírói szervezetek létrehozásában volt a segítségére).

Az épület fennállása alatt több funkciót is betöltött: kerületi tanácstól a bíróságon és parlamenten át egészen Bosznia-Hercegovina nemzeti és egyetemi könyvtáráig. Megnyitásakor maga az építmény, a környezete új lendületet adott az egész városnak. Ott járt már a villamos, megközelíthető volt automobillal, így valamennyi szarajevói fotó szereplője lett.

Az annektálás évében, 1908-ban, amikor Bosznia-Hercegovina teljesjogú tagja lett a hatalmas, egységes Monarchiának, fényes ünnepséget tartottak benne Ferenc József császár tiszteletére. Akkor lett a Városi Tanács az akkori városvezetés központi épülete. 1910-ben maga Ferenc József császár is meglátogatta.

Nos, a szép emlékek közé keserű pillanatok is vegyültek. Az egyik 1914. június 28. Azon a napon Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége Chotek Zsófia város elöljáróival találkoztak a Városi Tanácsban. Innen indultak végzetes útjukra, váltak merénylet áldozatává és kitört ki az I. világháború.

                                 A trónörökös pár látogatása 1914-ben

1949-ig az épület a városi elöljáróság központja volt, amikor is döntöttek, hogy oda költöztetik a Nemzeti és Egyetemi Könyvtárat. Ebből fejlődött ki a Tudományos Akadémia könyvtára. A Vijećnica neve innentől egyet jelentett a kultúrával, a tudománnyal és ez így is maradt 1992-ig, amikor augusztus 25-26. éjszakáján a szerb néphadsereg barbár egységeinek ágyúi, bombái teljesen megsemmisítették.

                                           1992. augusztus 25-26. éjszakája

A tűz hatalmas károkat okozott az épületben magában is, és megsemmisült a benne tárolt értékek 90%-a. Kb. 2 millió könyv, újság, térképek, folyóiratok, pótolhatatlan dokumentumok. A tűzoltók és szarajevói lakosok emberfeletti küzdelmet vívtak a lángokkal, hogy valamennyi értéket megmentsenek. Munkájukat nehezítette, hogy a környező hegyekből a szerbek folyamatosan lőtték az épületet, és a korábban tönkretett városi vízvezeték miatt elegendő víz sem volt az oltáshoz. Ennek ellenére sikerült megmenekíteni olyan építési dokumentumokat és archív feljegyzéseket, amik később segítették az újjáépítést.

Habár a Vijećnicát fizikailag megsemmisítették, jelentősége, lelke tovább él a szarajevóiakban.

Az újjáépítés rögtön a háború után, 1996-ban elkezdődött. A 22 millió euróba kerülő helyreállítási munkákat több fázisban, rengeteg segítséggel, Európai Uniós pénzből 2014. május 9-én fejezték be és nyitotta meg újra kapuit.

                                           Az újjáépített aula

2014. június 28-án a trónörökös ellen elkövetett merénylet centenáriumán ünnepi koncertet adott a bécsi Filharmonikusok zenekara Franz Welser-Mört karnagy irányításával.

Szarajevó az a város, aminek a bakancslistán van a helye. Ha arra járnak, a Vijećnicát ne hagyják ki.

A Dacoló ház meséjét itt olvashatja. 

Sikeres a szomszédos országban 2013. augusztus 1-én megalakult új légitársaság, az Air Serbia működése. A véres délszláv háború, az azt követő gazdasági és pénzügyi nehézségek, a politikai csatározások, a belpolitikai viszályok egyáltalán nem kedveztek az egykor nagyon sikeres jugoszláv légitársaságnak, a JAT-nak. Szinte bizonyos volt, hogy önerőből képtelenek lesznek az elöregedett géppakkal rendelkező társaságot megújítani, talpra állítani, bár voltak rá próbálkozások.

És itt lépett a színre az Etihad Airways, az Egyesült Arab Emírségek nemzeti légitársasága.

Stratégiai partnerként 49%-os tulajdonos lett, a többségi tulajdonos a Szerb Köztársaság. 2013. október 26-tól üzemelnek kizárólag Air Serbia néven, előtte augusztus 1-től Air Serbia volt JAT Airways néven repültek.

A stratégiai partnerség első közös évét is nyereségesen zárták, ez a nyereség növekszik évről évre.

A napokban nyilvánosságra hozták a társaság 2015. évi eredményeit. A számok valamennyi jelentős területen növekedést mutatnak.

A szerb nemzeti légitársaság 2015-ben 305 millió euró bevételt könyvelt el, ami az előző évhez képes 16%-kal magasabb. Nettó nyereségük 3,9 millió euró, ez 44%-kal több mint a 2014. évi 2,7 millió euró.   

A többletbevétel főként az utaslétszám növekedésének tudható be. Emellett természetesen hozzájárult a bevételek növeléséhez a vonalhálózat bővítése és az egyes útvonalakon végrehajtott kapacitásbővítés. Összességében a kapacitást 6%-kal emelték.  

Az utaslétszám 2014-hez képest 11%-kal, 2,55 millióra emelkedett. A load faktor 71%-kos volt az elmúlt évben, ez a mutató is nőtt a megelőző évi 67%-hoz képest.

2015-ben a code share partnerség 21,5 millió euró bevételt hozott a légitársaságnak. A tavaly megkötött új szerződések között van a megállapodás például az Air Baltic, az Air China, az Air Europe vagy a LOT légitársaságokkal. 

A szerb légitársaság pénzügyi jelentését a KPMG készítette.

Amikor a délszláv háború vége után nem sokkal évekig küldtem tudósításaimat Szarajevóból, szinte kéthetente – havonta írtam arról, hogy éppen hol nem sikerült ismét elfogni a 2000-es évek elején Radovan Karadzsicsot. Valahogy mindig kicsúszott a nemzetközi fegyveres erők keze közül, a helyi rendfenntartók pedig nem sok energiát fordítottak rájuk, holott elfogásuk a rendőrség feladata lett volna. Abban az időben Osama bin Laden után a világ második és harmadik legkeresettebb háborús bűnöseként  tartották számon őt és Ratko Mladicsot. Hiába volt az amerikai kormány által felajánlott öt millió dollár jutalom is a nyomravezetőnek, az utolsó pillanatban Karadzsics mindig éppen órákkal előbb tűnt el az őt letartóztatni akarók elől.

Ez a sorozat 2008-ban ért véget, amikor júliusban Belgrádban letartóztatták és Hágába szállították. Ügyében a Nemzetközi Bíróság március 24-én hozott ítéletet. Bűnösnek mondta ki a szrebrenicai népirtásban, muzulmánok és horvátok üldözésében, Szarajevó lakosságának terrorizálásában, éveken át tartó tüzérségi támadásában, mesterlövészek által elkövetett gyilkosságokban, valamint az UNPROFOR békefenntartók túszul ejtésében. 40 év börtönre ítélték első fokon, ami ellen fellebbezést nyújtott be. 

Most ideiglenes szabadon bocsátását kéri arra az időre, amíg fellebbezése ügyében döntés születik. A szabályok szerint a Törvényszéknek jogában áll feltételesen szabadlábra helyezni a vádlottat, ha a tartózkodási helyét biztosító ország kormánya írásos garanciát ad. A garanciának tartalmaznia kell, hogy az ideiglenesen szabadlábon lévő elítélt minden utasításnak eleget tesz, amit a Törvényszék kiad, a Bíróság kérésére haladéktalanul visszatér Hágába, és nem veszélyezteti, befolyásolja a tanúkat, a túlélőket és az áldozatok hozzátartozóit.  

Habár nem írta le konkrétan, de a kérelemből kiolvasható, hogy Karadzsics a feltételes szabadságát a Szerb Köztársaságban töltené, kérvényét másolatban nekik küldte el.  

„Nem veszek részt semmilyen tevékenységben, amely veszélyt jelentene az áldozatokra, a tanúkra vagy bármilyen más személyre. Tiszteletben fogom tartani az ideiglenes szabadon bocsátás feltételeit, mint a rendszeres jelentkezés a helyi hatóságoknál, valamint az utazási és mozgási korlátozást” – írta kérvényében.

A korábbi kérvényezők többségéhez hasonlóan Karadzsics is egészségi állapotával indokolta kérését, ami a letartóztatásáig „kiváló” volt, abban rosszabbodás a nyolcéves börtönbeli tartózkodás alatt következett be, mert nem tudott egészségesen étkezni és nem jutott hozzá vitamin tablettáihoz. Panaszkodott arra is, hogy egy elavult komputere van, és nem használhatja az internetet. A titkárság ígéretet tett, hogy május közepéig kap egy jobb számítógépet.

                         Scheveningeni börtöncella

Kérvényében azt állítja, hogy bezárva nem tud megfelelő módon részt venni a fellebbezés előkészítésében, nem tudja a megfelelő segítséget és támogatást megadni jogi képviselőjének. Ez pedig, ahogy írja „pszichésen frusztrálja és fizikailag is megviseli”. Kérésének alátámasztásához megjegyezte, hogy bár nem önként adta fel magát, letartóztatása után „teljes mértékben együttműködött a Törvényszékkel”.

A Törvényszék titkársága közleményben utasította vissza Karadzsicsnak a börtönviszonyaira utaló állításait, megjegyezve, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt és a holland hatóságok rendszeresen ellenőrzik a fogva tartás körülményeit és a megállapításaik szerint az megfelel a legszigorúbb nemzetközi szabványoknak.

                                            Theodor Meron bíró

A kérelemről az amerikai Theodor Meron bíró által vezetett Fellebbviteli Tanács fog dönteni.  A bíró méltányosságból engedélyezte, hogy a szokásos 30 nap helyett 90 napon belül nyújthassa be Karadzsics a kérvényét a garanciával együtt, vagyis annak legkésőbb június 22-ig kell megérkeznie a Fellebbviteli Tanácshoz.  

A délszláv háború vádlottjai közül az elmúlt két évtizedben többeknek is engedélyezte a Nemzetközi Bíróság, hogy ideiglenesen otthonukba távozzanak. Így kerülhetett feltételesen szabadlábra 2001-ben a bosnyák Szefer Halilovics tábornok és még három bosnyák főtiszt. Esetükben Alija Behmen, a Föderáció akkori miniszterelnöke adta meg a garanciát.

A kérelem pozitív elbírálásában fontos szerepet játszott, hogy a főtisztek önként utaztak Hágába. Szefer Halilovics esetében Carla del Ponte akkori főügyész eljuttatott egy feljegyzést is a Bírósághoz, amelyben azt írta, hogy nincs ellenvetése a szabadon bocsátás ügyében és azt is lehetségesnek tartja, hogy a tábornok szabadlábon védekezzen.

A Törvényszék ezen kívül ritkán élt a feltételes szabadon bocsátás lehetőségével, a kérelmek legnagyobb részét elutasította. A bosnyák főtiszteken kívül kivétel volt a szerb Szimo Zarics, Miroszlav Tadics és Biljana Plavsics.

Elutasította viszont a Bíróság a népirtással vádolt Momcsilo Krajisnik, a boszniai Szerb Köztársaság parlamentje elnökének kérelmét, annak ellenére, hogy azt maga Vojislav Kostunica szerb elnök személyesen kérte és vállalt érte személyes garanciát szintén 2001-ben.

Időközben Krajisnik, akit 2006-ban 27 év börtönre ítéltek, amit a Bíróság 2009-ben 20 évre mérsékelt, mert bűnösnek találták gyilkosság, faji és vallási alapon való üldöztetés, deportálás és emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében, 2013. augusztus 30-án, büntetése kétharmadának letöltése után szabadult.

                                           Vojiszlav Seselj

A legmegosztóbb személy, akit egészsége megromlása miatt 2014-ben, ítélethirdetése előtt Scheveningenből kiengedtek, Vojiszlav Seselj, a szerb parlament korábbi alelnöke volt. Őt a Bíróság 2016. március 31-én minden vádpont alól felmentette. Az ítélet hatalmas felháborodást váltott ki mind Bosznia-Hercegovinában, mind Horvátországban. Mindkét ország illetékesei azt nyilatkozták, a horvát miniszterelnök asszony az ítélet kihirdetése után szinte azonnal, hogy megtámadják azt. 

A hágai Nemzetközi Törvényszék ezidáig 18 vádlott esetében hozott felmentő ítéletet, az utolsót Seselj perében. Felmentette a bíróság a háborús bűnök vádja alól a Szrebrenicát védő bosnyák katonai alakulat parancsnokát, Naszer Oricsot, azonban az ő ügyét a boszniai háborús bűnökkel foglalkozó bíróság a szerbiai ügyészség vádirata alapján tovább vizsgálja.  

Seselj a negyedik szerb vezető, akit nembűnösnek mond ki a bíróság. Előtte hasonló ítéletet hoztak Milan Milutinovics volt szerbiai elnök, a jugoszláv hadsereg vezérkari főnöke, Momcsilo Perisics és a hadsereg főtisztje, Miroslav Radics esetében is.

A szerbek leginkább a koszovói albánok elleni eljárásokat kísérték különös figyelemmel, bár nem voltak sokan, akik egyáltalán eljutottak Hágáig, ha mégis, akkor a Bíróság szinte egyiküket sem találta bűnösnek egyetlen vádpontban sem. Nem volt ez másként Ramus Haradinaj, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egykori parancsnoka, később Koszovó miniszterelnöke esetében sem. Az ő ügyében is és rajta kívül még öt koszovói albán esetében is felmentő ítélet született.  

                                           Ramus Haradinaj

Elítélő ítéletet hoztak Ante Gotovina és Mladen Markacs horvát tábornokok perében emberiség elleni bűncselekmények elkövetése, a háborús törvények és szokások megsértése miatt, de fellebbezésük után a bíróság szabadlábra helyezte mindkettőjüket.

Az önhatalmúlag kikiáltott krajinai szerb köztársaság elnökének Goran Hadzsicsnak és a boszniai Szerb Köztársaság hadserege parancsnokának, Ratko Mladicsnak a perében még nincs ítélet.   

Az ír diszkont légitársaság a balkáni országokban kevés városba üzemel. Most sajtótájékoztatón jelentették be, hogy szeptember 4-től hetente kétszer indítanak járatot a szerbiai Nisből Berlinbe, a jegyeket még két napig akciósan 25 euróért kínálják. Az akció után a jegyár előre láthatólag 50 euró lesz.

A járatot B737-800 típusú, 189 személyes repülőgéppel teljesítik, a tervek szerint a reggeli indulással.   

A nisi Nagy Konstantin repülőtéren Chiara Ravara, a Ryanair régiós marketing igazgatója elmondta, céljuk hogy a vonal 30 ezer utast hozzon a társaságnak.

                  A nisi repülőtér igazgatója és Chiara Ravara (fotó: TangoSix)

A kiszolgálás utasonként 3 euróba kerül, a nisi repülőtér ezzel messze a legvonzóbb volt az ír légitársaságnak. Luis Fernandez-Mellado route manager szerint a belgrádi Nikola Tesla repülőtér szóba sem került, mert az árak ott számukra megfizethetetlenek:

„A szolgáltatás és az ár a legfontosabb, ami alapján kiválasztjuk a repülőteret. A Ryanair üzletpolitikája, hogy ha beindít egy vonalat, azt szeretné 10-15 évig üzemeltetni, és idővel bázist is nyitni.”

Nis városának nagyszerű lehetőség a Ryanair megjelenése, de fontos Szerbia légiközlekedésének is. A nisi sajtótájékoztatón a repülőtér és az ír légitársaság képviselői mellett ott voltak a város, valamint a szerb Légügyi Igazgatóság vezetői is.

„A Ryanairnak közel 10 ezer alkalmazottja van, ami önmagában is mutatja, milyen nagy cégről beszélünk. Jelentős fejlődésre nyílhat lehetőség a nisi repülőtéren, de az egész régióban is a rendszeres légijárat megjelenésével, és nem elérhetetlen cél, hogy hamarosan utas vagy cargo hub legyen a Nagy Konstantin légikikötő Európa ezen részén” – mondta a Légügyi Igazgatóság igazgatója, Mirjana Csizmarov.

A nisi repülőteret hosszú évek után azzal a nem titkolt szándékkal újították fel két évvel ezelőtt, hogy oda vonzzák a diszkont légitársaságokat. A Wizz Air jelenleg három városba – Malmő, Dortmund, Basel – közlekedtet innen járatokat.

Az első járat tavalyi érkezéséről itt olvashat.

Ha az ember elmúlt már annyi meg annyi, akkor egyes hírek kapcsán életének egy-egy epizódjára is tud asszociálni.

Most tele van a média azzal, hogy az ország miniszterelnöke a világörökség részét képező Budai Várban a karmelita kolostor átépítésénél – mely munkahelyét és lakhelyét is fogja szolgálni a jövő évtől – fittyet hányva az előírásoknak egy száz négyzetméteres teraszt tervez építtetni, megbontva ezzel az épület történelmi egységét.

Hogy erre miért van szükség, rögtön jött is a magyarázat a kolozsvári születésű ifjú államtitkártól: minden országnak szüksége van olyan reprezentatív helyre, ahol a világ vezető politikusait, fontos vendégeit fogadhatja. Ezt most hirtelen nem minősíteném, de én egészen másra asszociáltam ennek a város fölött építendő terasznak a kapcsán.  

Fazekas Mihály Lúdas Matyi című remekművéből Schwajda György írt frenetikus zenés mesét, amit az említett erdélyi származású politikussal egyidős leánygyermekem kiskorában imádott, mi is remekül szórakoztunk rajta.

Ebben a mesében Schwajda ezt írja:   „A méltóságos Döbrögi úr akkora tornyot kíván, ahonnan vármegyéje összes faluját és az összes falu összes házának összes ablakán belát.”

Sokszor hallgattuk és élveztük közösen ezt a mesét a ’80-as évek második felében kiküldetésünk idején Bukarestben, és vontunk párhuzamot nevetve Döbrögi és az ugyancsak megalomániás Ceauşescu között, aki akkor már letarolta a Piaţa Uniriit, megkezdődött a Centrul Civic építése beleértve a Pentagon után a világ második legnagyobb épületét, ami jelenleg a parlamentnek ad otthont.

                                  Bukarest    Parlament

Egyszóval hallgattuk mi ezt a mesejátékot, nevettünk és vidáman szórakoztunk, minket pedig hallgatott a Securitate. Le. Folyamatosan, folytonosan, az elődünktől megörökölten.

A konszolidált Magyarországról érkezve eleinte hitetlenkedve fogadtam, hogy létezik olyan, hogy a lakásunkban lehallgató készülékek vannak. Naivan csodálkoztam rá a követségi kolléga tanácsára, hogy ne az izgasson, hogy az autónkból kilopnak-e valamit, hanem az, hogy betesznek-e? Kellett egy kis idő és néhány valós tapasztalat, amíg tudomásul vettem, hogy bizony ezek hallgatnak minket. Le.

És hallgatták a Schwajda féle Lúdas Matyit is, ami nekik egyáltalán nem tetszett. Ennek kézzel fogható jelét is adták. Mivel rövid pórázon voltunk, így mindig tudták, hogy mikor utazunk haza Budapestre, és meddig maradunk. Ez alatt az idő alatt zavartalanul közlekedhettek a lakásban, bár ezt akkor is megtették, ha csak rövid időre maradt üresen a lakás.

Egy alkalommal, amikor ismét a fent említett mesejáték került fel a korongra, a lemezjátszó tűje végigszáguldott a lemezen. Á, gondoltam, biztos valami piszkot szedett össze a tű, lefújtam a nemlétező port róla, újra beindítottam, és a száguldás megismétlődött. Gondoltam, ha nem a tű, akkor csak a lemez lehet a ludas. Levettem a lemezjátszóról, és elképedve konstatáltam, hogy mindkét oldala több helyen, mélyen be van karistolva.

Hirtelen nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek… Hogy sírjak-e, mert azért mégis csak pofátlanság, hogy távollétünkben - ugyan jelzett módon (égve hagyott villany) - szabadon flangálnak és kutakodnak a cuccaink között, vagy nevessek, hogy ennyire pitiánerek, hogy egy mesejáték lemeze a bosszúállásuk célpontja. (A többi lemez sértetlen volt, egyenként végignéztük mindet).

Nevettünk és legközelebbi itthon tartózkodásunkkor vettünk egy másikat. Mert a gyerek szerette és mi is remekül szórakoztunk rajta.

Hogy ez most miért jutott eszembe? Mert ha az ember elmúlt már annyi meg annyi, akkor egy város fölé építendő hatalmas teraszról is eszébe jutnak dolgok.

Vogošča a Föderáció tíz kantonának egyike, 1995-ig Szarajevó külvárosa, mindössze hat kilométerre fekszik a városközponttól. Ide tervez építeni egy luxus üdülőhelyet az Abu Dhabi-i székhelyű Green Valley ingatlanfejlesztő cég.

                                                                      Vogošča

A tervek szerint a 73 ezer négyzetméteres területre 106 villát és 224 apartmant, valamint uszodát, sportpályákat, egészségügyi központot, bevásárló központot, éttermeket, kávézókat és egyéb, a kényelmet szolgáló létesítményeket építenek.

                                           A Zöld völgy beruházás látványképe

Az Egyesült Arab Emirátusok-beli cég stratégiája, hogy az Öböl-menti országok állampolgárainak a régión kívül megfelelő ingatlanbefektetést kínáljanak. E stratégia mentén építkeznek Törökországban, a marokkói Marrakeshben és a tervek szerint Boszniában.

„Ez a luxusberuházás remek lehetőség olyan befektetőknek, akik egy tökéletes turisztikai célponton szeretnének ingatlant, ezért arra számítunk, hogy nagy lesz az érdeklődés a lakások iránt” – mondta Ali Sid Al Salami, a cég tulajdonosa.

                                      Látványkép - Szarajevó Zöld völgy beruházás                           

A marrakeshi és a vogoščai Zöld völgy beruházás költségvetése 168,7 millió dollár.

 http://balkanimozaik.blog.hu/2016/04/08/hatalmas_osszegert_vasarolnak_arabok_ingatlanokat_szarajevo_kornyeken

Mi is az a repüléstől való félelem  (aerofóbia, aviafóbia, aviatofóbia), ami a leggyakoribb fóbiák egyike, és ami miatt felmérések szerint a nők 64%-a, a férfiaknak pedig 36%-a  szorongva lép fel egy repülőgép fedélzetére?

A félelem oka változatos lehet: a klausztrofóbia, vagyis félelem a bezártságtól, félelem a magasságtól, de van, aki a felszállástól, van, aki a felhőktől, van, aki az ablakon való kinézéstől fél. Sokan tartanak egy fenyegető tragédia elképzelt fantázia képétől is. A leggyakoribb félelem viszont amiatt jelentkezik, hogy a repülőgép fedélzetén az egyénnek nincs befolyása az eseményekre, kiszolgáltatottnak érzi magát.

Vannak, akik többszörös fóbiában szenvednek, és ők semmilyen körülmények között nem ülnek repülőgépre, de a legtöbben, ha megismerik egy kicsit a repülés „titkait”, akkor sikeresen legyőzik ellenérzésüket. A nagyobb légitársaságok ehhez kínálnak segítséget ún. „bátorító tanfolyamokkal”.

Én azok közé tartozok, akik sokszáz repült óra (utasként) után is szorongva lépek a repülőgép fedélzetére, de nekem megvolt az a helyzeti előnyöm, hogy ismertem az ott dolgozókat, és otthon voltam a fedélzeten. Így maximálisan át tudom érezni a repüléstől való szorongást.  

Zágrábban egy civil szervezet – a régióban egyedüliként - 2011 óta szervez egynapos kurzusokat a repüléstől való félelem legyőzésére.

A szervezet tagjai: pilóta, légiforgalmi irányító, légiutas kísérő, repülőmérnök, repülőgép szerelő, meteorológus és természetesen pszichológus.

Egy ilyen kurzus volt április 9-én szombaton, ahol a résztvevők a szervezet tagjainak előadása, relaxációs gyakorlatok után kötetlenül beszélgethettek velük, majd délután egy Fokker 100-as repülőgéppel 25 perces próbaútra mentek. A repülés ideje alatt annak minden fázisát pontosan elmondták a résztvevőknek, hogy tudják, mikor mi történik, milyen hang mit jelent, mit miért tilos a fedélzeten.

A kurzus nem ingyenes, 300 eurót kell érte fizetni, de a szervezők szerint ez még mindig lényegesen olcsóbb, mint amit a légitársaságok ajánlanak. Az általuk szervezett kurzusok eredményeként a résztvevők 96%-a megszabadult a repülés iránti félelmétől – állítják.

Eddig évente tartottak kurzusokat, most az érdeklődésre való tekintettel a következőt idén őszre szervezik.

Személyemben is érintettként csak azt tudom mondani, hogy kicsit szorongva, kicsit félve, kicsit izgulva is, de repülni fantasztikus! Semmivel össze nem hasonlítható érzés, ha lehetőségük van rá, nem szabad kihagyni!

A célállomás Karlsruhe/Baden-Baden.

Karlsruhe/Baden-Baden repülőtere Baden Württemberg tartomány mindkét városát kiszolgálja. Karlsruhe egyetemi város, míg Baden-Baden ismert és kedvelt gyógyfürdőhely. A repülőtér a francia és a svájci határ közelében fekszik, és nincs túl messze Európa második legnagyobb szórakoztató kalandparkja, az Európa-park sem – indokolta a járatnyitást a légitársaság.

München/Memmingen, és Dortmund után Karlsruhe a harmadik németországi célpont, ahová a Wizz Air menetrendszerint közlekedik Belgrádból. A járatok hetente kétszer, hétfőn és pénteken indulnak.

„Ez a járat a szerbiai utasoknak több jelentős várost is könnyen megközelíthetővé tesz. Karlsruhe és Baden-Baden mellett könnyen elérhető Stuttgart, Mannheim és Strasbourg is. Bízunk benne, hogy az új járat népszerű lesz mind a hivatalos utazók, mind a turisták körében”  - mondta Tamara Msvenieradzse vállalati kommunikációs igazgató. 

A Wizz Air hat éve indította első járatát a szerb fővárosból, 2010 júniusában indult az első gép Dortmundba és két hónappal később a belgrádi bázist is megnyitották.

A műszaki bázis 2011. március 29. óta működik a Nikola Tesla repülőtéren. Egy Airbus A320-as repülőgépet állomásoztatnak itt.

A légitársaság közlése szerint a belgrádi bázis közvetlenül és közvetve ezer embernek biztosít munkát.

A Wizz Airnek jelenleg Belgrádból 12, Nisből 2 menetrendszerinti járata van.

Szerbiában a Wizz Airnek a diszkont légitársaságok között vitathatatlanul vezető szerepe van, az elmúlt hat évben 2,2 millió utast szállítottak, és terveik között szerepel újabb célállomások beindítása.

Szarajevótól mindössze 10 km-re fekszik Barice és Csavljak, két ismert kirándulóhely 1200 méterrel a tengerszint felett. Tiszta levegő, fantasztikus kilátás a városra, népszerű üdülőhelyek, sok embert vonzanak. Nem csoda, hogy egy ideje külföldi potenciális vevők is megjelentek.  

„Gyakran jönnek ide arabok, kiszállnak a hatalmas autóikból, körbe fényképeznek, kicsit beszélgetnek a helyiekkel, kiék a földek, állami vagy magántulajdonban vannak-e, aztán elmennek. Utánuk jönnek a megbízottjaik, és megvásárolják számukra a földeket” – mondja egy helybéli lakos.

                           Csavljak

Mutatja a réteket, amik már arab állampolgárok tulajdonában vannak és hozzáteszi, hogy igen nagy az érdeklődés.

„Ennek örülni kell, mert ők ide jönnek, házakat akarnak építeni, pihenő, rekreációs központokat. A mi cégeinket bízzák meg az építéssel, a mi munkásainknak fizetnek, ideje, hogy a helyzetünk javuljon. Ez egy napsütéses terület, közel a városhoz, ezért nagyon kedvelik.”

A vevőknél csak az eladók örülnek jobban az egyre növekvő érdeklődésnek. Az ingatlanárak a néhány évvel még elképzelhetetlen mértékben megnőttek. Tizenöt évvel ezelőtt itt 1000 négyzetméter föld 500 euró volt, pár éve már 5.000 euró, napjainkban pedig még inkább elszálltak az árak.

                                 Barice, a háttérben Szarajevó

Szarajevó környékén egy 1000 négyzetméteres földterületért 17.500 eurót is fizetnek, ezzel viszont a helyi lakosok szinte teljesen ki vannak zárva annak lehetőségéből, hogy ezeken a területeken ingatlant szerezzenek.

Az arab vásárlók nagyobb területeket vesznek, legalább 4000 négyzetmétert vagy annál nagyobbat, főleg Hadzsicsiban, Trnovóban, Ilidzsán, de Szarajevóban is.

A földek 99%-a szerb tulajdonban van, a közvetítők is a Szerb Köztársaságból érkeznek. A tulajdonosok az itt eladott földek árából a Szerb Köztársaság területén nagyságrendekkel olcsóbban tudnak ingatlant vásárolni. 

A tendencia általános, néhány hónappal ezelőtt Banja Lukán egy jó állapotban lévő, emeletes ház 10 ezer euróért kelt el. A vevő szerb volt, Szarajevó környéki ingatlanát adta el araboknak, és vásárolta meg egy bosnyáktól ezen az alacsony áron a házát.

A családok, akik a házaikat árulják a háború idején menekültek el, hagyták el otthonaikat. A daytoni békeszerződés után (1995), az etnikailag két részre osztott országban a visszatelepülők nagy részben saját nemzetiségű honfitársaik közé költöztek vissza és kerestek új otthont, így sok szerb tulajdonban lévő ingatlan maradt üresen, parlagon a Föderáció területén, de ugyanez mondható el a Szerb Köztársaság területén lévő bosnyák vagy horvát tulajdonban lévő ingatlanokról is. Akik most korábbi ingatlanjaikat árulják, oda már biztosan nem fognak visszatérni.  

                                                Ilidzsa

A korábbi évekkel ellentétben, amikor a főleg Szaud-Arábiából és Kuwaitból érkező vevők saját maguk részére vásároltak ingatlanokat, most a Szerb Köztársaságból érkező közvetítők vásárolják fel a területeket és nagy haszonnal tovább értékesítik araboknak. Ezért a tulajdonosok igyekeznek a közvetítőket kikerülni.

„Megveszik a földet négyzetméterenként 3-4 euróért és eladják 15 euróért. És itt nagy területekről van szó, 2000 négyzetméternél nagyobbak, de nem ritka a 10 ezer négyzetméteres birtok sem. Ezek túlnyomórészt elhagyott szerb falvak, elvétve találhatók itt lakók, hiszen a mezőgazdaság teljesen összeomlott, az emberek éppen csak a saját maguknak szükséges zöldséget, gyümölcsöt tudják megtermelni, a földek 15 éve parlagon hevernek.”

Egy ingatlanügynökség adatai szerint Trnovóban egy 10 ezer négyzetméteres birtok eladási ára kb. 200.000 euró. Az ingatlanos szerint az árak az utóbbi három évben nőttek meg drasztikusan, de az ár függ a helytől, van-e rajta építmény, közművekkel hogyan ellátott.

                                       Trnovo

Bosznia-Hercegovinában külföldiek akkor juthatnak saját tulajdonú ingatlanhoz, ha kölcsönösségi alapon, bilaterális szerződés azt biztosítja azzal az országgal, ahonnan érkeznek. Vagyis boszniai állampolgár szintén tulajdont vásárolhat a vevő országában. Ezt a listát a Föderáció igazságügyi minisztériuma a külügyminisztérium jelzései alapján minden évben aktualizálja.

Bilaterális egyezmény hiányában külföldi jogi személy is birtokolhat ingatlant. Ez a helyiek szerint nem okoz gondot, ha kell, alapítanak egy céget, felvesznek egy alkalmazottat egy igazgatót és máris potenciális vevők lehetnek.

A közjegyzői kamara elnöke szerint az arabok ingatlanvásárlásai körül sok a visszaélés, mert a cégek, amik az ingatlanokat megvásárolják többségében fiktív társaságok, nem működnek, nem alkalmaznak helyi munkaerőt.

Jelenleg Szarajevóban meglehetősen nagy nyomás nehezedik a közjegyzőkre arab magánszemélyek részéről, akik szeretnék ingatlanuk tulajdonjogát bejegyeztetni, ám ezt a mostani törvények nem teszik lehetővé, ezért különféle trükkökhöz folyamodnak. Ilyen kiskapu lehet, hogy boszniai állampolgár vásárolja meg a földet és tulajdonát külföldinek tartós használatba adja. Ennek azonban megvan a veszélye, hiszen a tulajdonos az, aki a telekkönyvbe be van jegyezve, ha vele bármi történik, meghal, akkor örökösei jogosan tartanak igényt az ingatlanra. 

Az állam szempontjából is aggályos, hogy ezek az adásvételek nem legálisan történnek, így adót sem fizetnek az érintettek, ami jelentős bevétel kiesést jelent. Senki nem ad számlát semmiről. Ezért kezdett most ezzel foglalkozni a Föderáció gazdasági kamarája, ezt a törvénysértést szeretnék felszámolni.

„Megfelelő törvényeket kell hozni, hogy ezek a zavaros ügyek letisztázódjanak a Föderációban. Fizessék be az adókat, az ingatlan nyilvántartás tükrözze a valóságot, az legyen bejegyezve tulajdonosként, aki valóban az, és nem valami fiktív cég. Jelenleg nincsenek megbízható adatok arról, hogy mekkora földterület került külföldi kézbe. Sok ország, ahol ilyen mértékű érdeklődés jelentkezik, a külföldiek részére megemeli az adókat” – mondta a kamara egyik vezetője.

Az ingatlan nyilvántartásnak magyar vonatkozása is van. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején, amikor Bosznia-Hercegovina a birodalom része volt, Kállay Benjámin kormányzó rendelte el az telekkönyvek bevezetését a XIX. század végén. Ennek alapján dolgoznak ma is a hivatalok.

                                                           Barice

Szakemberek között nincs egyetértés abban, hogy hogyan kellene a kérdést rendezni. Van olyan álláspont, mely szerint olyan rendelkezéseket kell hozni, ami egyrészről megkönnyíti a vásárlást a komoly vevők részére, de külön figyelmet kell fordítani azokra, akik 250 ezer eurónál nagyobb értékű ingatlant vásárolnának.

Mások azt vallják, hogy a piac mozgatja az árakat, abba rendeleti úton nem szabad beavatkozni, ha az adásvétel törvényes, akkor nem kell korlátokat állítani.

Sokan egyetértenek azzal, hogy vásárolhassanak ingatlant külföldiek, de azt szigorú törvényi előírásokkal tehessék meg. Nem biztos, hogy kívánatos, hogy  Szarajevó környékén hatalmas földterületek kerüljenek külföldi tulajdonba.

Nemcsak az arab országok lakói vásárolnak ingatlanokat Bosznia-Hercegovinában. Az oroszok, akik korábban óriási számban vásároltak Montenegróban, az utóbbi időben feltűnő érdeklődést mutatnak Trebinje és környéke iránt.

„Nagyon körültekintőek és óvatosak, amikor ingatlant vásárolnak. Többször ide utaznak, jól tudják a nyelvet, ismerik a bürokrácia útvesztőit, és ha látják, hogy minden tiszta, akkor vita nélkül fizetnek. Montenegróban sokakat megtévesztettek, átvertek” - mondja egy ingatlanos Trebinjéből.

Az arab vásárlókhoz hasonlóan az oroszok is a nagyobb földterületek iránt érdeklődnek. „A legtöbb ingatlant a Bilecsko tónál értékesítettük, az árat a vevők nem is kérdezték. De vannak cseh érdeklődőink is.”

                                     Bilecsko-tó

Horvátországban, ahogy Boszniában is, külföldiek vásárolhatnak ingatlant, ha az országnak van bilaterális megállapodása a vevő országával. Ez nem szükséges, ha a külföldi vevőnek cége van Horvátországban, és ugyancsak nem szükséges a reciprocitás elve az Európai Unióból érkező magánszemélyek esetében sem. Horvátországban azonban Boszniától eltérően a mezőgazdasági földterületek vásárlása tiltott a külföldiek részére, erre az uniós csatlakozásnál derogációt kértek hét évre, ebből még három év van hátra.

Óriási érdeklődés és várakozás előzi meg március 24-ét, amikor Hágában a nemzetközi bíróság ítéletet hirdet Radovan Karadzsics, a délszláv háború idején a boszniai Szerb Köztársaság elnöke elleni perben.

A rendkívüli érdeklődésre tekintettel a bíróság épületének összes rendelkezésre álló helyiségét, és a közeli konferencia központot is előkészítették a hallgatóság elhelyezésére. 

A regisztráció lezárása után a nemzetközi bíróság közlése szerint több mint 150 túlélő, 200-nál több újságíró, 50-nél több állami képviselő és diplomata, több mint 100 szakmai és civil szervezet képviselője kért és kapott engedélyt az ítélethirdetésen való részvételre.

A nemzetközi törvényszék épülete kordonokkal lesz lezárva, a kordonon belülre csak az érvényes regisztrációval rendelkezők léphetnek be a holland rendőrök ellenőrzése után.

Peter Robinson, a vádlott védőügyvédje az angliai The Guardian újságnak elmondta, azt várja, hogy védencét bűnösnek fogják kimondani háborús bűncselekmények elkövetésében, ezért már készíti elő a fellebbezést, emellett panaszt fog benyújtani a törvényszék ellen.

„Úgy gondolom, hogy Karadzsics tárgyalása nem volt fair, de ezt a panaszbeadványunkban fogjuk részletesen kifejteni.” Ezt Nottinghamben, egy joghallgatóknak tartott szemináriumon mondta.   

Állítása szerint meglepődött, hogy az ügyészség Karadzsicsot a vezetésével elkövetett népirtással vádolja, beleértve az 1995 júliusában elkövetett, több mint 8000 áldozatot követelő srebrenicai mészárlást is.

„Reméljük a legjobbat, felkészülünk a legrosszabbra”- mondta Robinson, hozzátéve, hogy Karadzsics optimistább az ügyvédjeinél.

„Lelkiismeret furdalása van azokért az emberkért, akik meghaltak és szenvedtek az alatt az idő alatt, amíg ő köztársasági elnök volt. Érzi a morális felelősségét, de nem jogi felelősségét. ”

Az ügyvéd beszélt arról az időszakról is – még a tárgyalások kezdetén -, amikor Karadzsics saját magát védte. „Akkor még nagyon gyenge volt benne. De a tárgyalás végére kifejezetten jó ügyvéd vált belőle.”

Robinsonnak elmondása szerint nem volt erkölcsi fenntartása, hogy Karadzsicsot, vagy más háborús bűnökkel vádolt személyt védjen. „Ez egy feladat. Az ember idővel hozzászokik ahhoz, hogy olyan nagy volumenű ügyben szereplő, mint a népirtás.”

A Szerb Köztársaság jelenlegi elnöke, Milorad Dodik elég megdöbbentő kijelentéseket tett egy banja-lukai újságban megjelent interjúban. Mindenek előtt leszögezte, hogy rendkívül sajnálja Karadzsicsot, és ami vele történik „az nem igazságszolgáltatás, hanem bosszú.”

„Lehetetlen, hogy csak Radovan Karadzsics legyen mindenért bűnös, ha történt egyáltalán bűncselekmény.” Dodiknak nyilván nincs tudomása Szarajevó négy évig tartó ostromáról, a véres harcokról, a koncentrációs táborokról, Srebrenicáról, Zsepáról.

Odáig megy az elfogultságában, hogy „a nemzetközi közösségek Alija Izetbegovics felelősségre vonásával addig vártak, amíg meghalt, hogy ne lehessen őt a vádlottak padjára ültetni. A többiek és az ő emberei ellen soha nem indult eljárás.” Ez így nem igaz, mert több bosnyák és horvát főtiszt ellen indult eljárás háborús bűnök miatt, és ítélték őket letöltendő börtönbüntetésre. Abban igaza van, hogy ez nem minden esetben Hágában történt, mert a nemzetközi bíróság felhatalmazta a boszniai és a horvát igazságszolgáltatást háborús bűnök tárgyalására.

Dodik szerint egyedül a bosnyák hadsereg srebrenicai alakulatának parancsnoka, Naszer Orics ellen indítottak eljárást, aki szerbeket gyilkolt, ennek ellenére szabadlábon védekezhet Szarajevóban, és szemérmetlenül vádolja a Szerb Köztársaság volt elnökét, aki soha nem adott ki egyetlen parancsot sem, hogy akár egyetlen bűncselekményt is elkövessenek. „Legalábbis én nem tudok róla.” Az lehet, hogy ő nem tud róla, ez azonban nagyon sovány érv.  

Több más szerb politikushoz hasonlóan, a hágai nemzetközi törvényszéket nem tartja legitimnek, úgynevezett „igazság intézetnek” titulálja, amit csak arra hoztak létre a nemzetközi közösségek, hogy ott megvádolják a volt Jugoszlávia valamennyi szerb nemzetiségű állami és katonai vezetőjét.

„Valaki kikötötte, hogy a szerbek azok, akiknek mindenért felelni kell, ami történt. Senki más nem volt felelős. Sem Franjo Tudjman, sem Alija Izetbegovics, sem a horvát és bosnyák politikai elit más tagja. Ezért nem igazságszolgáltatás ez, hanem bosszú. Karadzsics ebbe csak azért került be, mert ő volt a köztársasági elnök. Lehetetlen, hogy konkrét bűne legyen valakinek, aki egy nemzet politikai vezetője. Kitalálták ezt a mesét a kollektív felelősségről, amivel minden szerbet bűnösnek mondanak ki.”

Dodik az interjúban kijelentette, hogy a „bűnökért felelni kell, akármilyen régen követték is el, de annak kell felelni, aki azt elkövette.” Azt mondta, hogy Karadzsics álma abban az időben a szerb nép szabadsága volt és nem bűncselekmények elkövetése más népek ellen.

Bármi legyen is az ítélet, az biztos, hogy a nyugat-Balkánon és Bosznia-Hercegovinában semmi nem lesz ugyanaz, mint az ítélethirdetés előtt. Vízválasztó lesz mind politikai, mind történelmi értelemben.

Ha Karadzsicsot esetleg felmentik, vagy annyi év büntetést kap, amit már 2008 óta börtönben töltött éveivel letudott, szerb politikusokkal és vallási vezetőkkel együtt Paléban újra álmodják a Nagy-Szerbia álmot, megrajzolják a határvonalát Bosanska Kostajnicától Negotinig, Szabadkától Trebinjéig.

Igaz, ez a forgatókönyv elég hihetetlen lenne. De az is igaz, hogy ha a Bíróság az eddigi gyakorlatához tartja magát, Karadzsics nem életfogytiglani fogságban fog meghalni népirtásért.

Radovan Karadzsics nemcsak egy csavar volt a nagyszerb bűnügyi gépezetben. Ő volt az első elnöke egy „fél” államnak, amit létrehoztak Bosznia-Hercegovina területén, ő volt a Szerb Köztársaság hadseregének főparancsnoka, ő adott utasításokat Ratko Mladics tábornoknak, alárendeltségében működött a teljes politikai, katonai, rendőri szervezet.

Az életfogytiglani börtönbüntetés a Nagy-Szerb projekt életfogytiglani eltemetését is jelentené, amit kimondva, vagy kimondatlanul, a mai napig Belgrád soha nem vetett el.

Egy norvégiai civil szervezet (NPA, Norwegian People’s Aid) közreműködésével évek óta aknakereső kutyák érkeznek Bosznia-Hercegovinába.

A Vogoscsa járásbeli Blagovacon van a kiképző központ, ahol a kutyákat tartják, ahonnan az elmúlt 12 évben szerte az országban bevetésre kerültek és átvizsgáltak több mint százezer négyzetméter elaknásított területet, felfedtek több mint 4000 aknát és 300 ezer egyéb, a háborúból ott maradt robbanó szerkezetet.

2004 óta, mióta a központban aknakereső kutyákat képeznek, közel 500 kutya vett részt különböző projektekben. Jelenleg több mint 40 kutya van kiképzés alatt és 13 dolgozik az aktív aknamentesítési munkákban.

A kutyák aknakeresésre használásáról a központ szakembere azt mondja, hogy erre a feladatra nem minden fajta alkalmas.

„Mind közül a leginkább a belga juhászkutya tanítható: nagyon intelligens, energikus, engedelmes kutya, könnyen és gyorsan tanul. Ezt a kutyafajtát átlagon felüli energia jellemzi, kiemelkedően magas a zsákmányszerző ösztöne, amit jól ki lehet használni mind fizikai mind mentális aktivitásuk során.”

A módszertani kiképző központban a kutyákat vadász és nyomozó ösztönük erősítésére alapozva tanítják, hogy sikeresen és biztonságosan tudják az egyes anyagokat kiválasztani.  A központ különlegessége, hogy az oktatáson kívül saját tenyésztési programjuk is van, és a kutyák körültekintő kiválasztásával biztosítják a kiváló tulajdonságokkal rendelkező utódokat. 

A kutyák kiképzését már kölyökkorukban megkezdik. A tréning a szocializálódásra, más tárgyakhoz szoktatásra és ezek gyakorlására, fejlesztésére fókuszál, valamint ragadozó ösztönük stimulálására.

Amikor a kutyák már kiválóan ismerik a tárgyakat, játékosan megismerkedtek velük, akkor kezdődik a tárgyak megkerestetése. Amit a kutya keres, az az ő kedvenc játékszere. A képzés alapja a kapcsolat a játékszer és a szaga között.

Ekkor még egyszerű gyakorlatokat végeztetnek velük, mint kergetőzés, harapás, ledöntés, amiket aztán jutalmaznak is. 

A későbbi fázisokban jönnek az összetett gyakorlatok, ahol a kutya több speciális jártasságot szerez: például a játék keresése, ami után a jutalom, hogy játszhat vele. A kiképzés fejlettebb szakaszában következik a játék és a szag elválasztása, a kutya speciális szagot keres, és megtalálás esetén játszással jutalmazzák.

Ha megfelelően integrálják más aknakeresési technológiákkal, akkor a kutyák rendkívül értékes segítséget nyújtanak a feltáró munkában.

Az aknakereső kutyákat mindenekelőtt kivételes szaglásuk miatt alkalmazzák. Meg tudják különböztetni az aknák szagát egyéb más robbanó eszközök szagától. A fémkereső detektorral ellentétben, melyet az aknamentesítésnél használnak, a kutyák képesek beazonosítani a fém és a plasztik aknákat is.

 A kutyákat a munkára erős kötődésük motiválja kiképzőjükhöz, és a jutalom, amit az aknák megtalálásáért kapnak.

Amikor a kutya felfedez egy aknát, nyugodtan ülve marad ezzel mutatva a helyet, lehetővé téve, hogy az embertársa megjelölje azt, majd a szerkezetet kiemeljék vagy megsemmisítsék.

A norvég civil szervezet a Norvégiai Szakszervezeti Szövetség szervezete, vezető szerepet vállal a nemzeti és nemzetközi szolidaritás, az emberi méltóság, a szabadság és az egyenlőség biztosításában.

Jelenleg a világ több mint 35 országában fejtenek ki humanitárius tevékenységet, nyújtanak segítséget különféle konfliktusok utáni helyreállításban, visznek segélyeket háborús övezetekbe, elvük az emberi jogok, a szabadság, a demokratizálódás előmozdítása.

 A szervezet 1996-ban kezdte meg aknamentesítő munkáját Boszniában, ezzel nagyban hozzájárultak az országban lévő aknamezők felszámolásához.

Felszámolni való pedig még van bőven. Szakértők becslése szerint 9000 helyen még legalább 120 ezer akna van a földben. 1996 óta felrobbant aknától hatszázan haltak meg.

A munkát nagyban nehezítik az árvizek és a földcsuszamlások, amik elsodorják az aknamezők megjelölésére kitett jeleket, és külön veszélyt jelent, hogy a víz az aknákat is magával viszi olyan helyre is, ahol nem számítanának rájuk.

Amikor az árvíz levonul, a szakemberek a jelzéseket újra kihelyezik és fokozott óvatosságra figyelmeztetik a lakosságot.

„Az aknamentesítő központ Bosznia-Hercegovina területén minden évben 12 ezer jelzést helyez ki. Ezek többségét az ár elviszi, és ez így megy 1996 óta minden évben.”

Civil szervezetek aktivistái járják a településeket háztól házig és magyarázzák el az embereknek, hogy mit kell tenni, ha ismeretlen, gyanús szerkezetet találnak.

A központban azt mondják, minden bejelentést komolyan vesznek. Arra oktatják a lakosságot, hogy ha bármi gyanúsat találnak, azt ék alakban három zászlóval jelöljék meg, vagy bármi mással kerítsék körül és valamilyen piros jelet tegyenek rá, és azonnal hívják a rendőrséget vagy a civil aknamentesítőket.

Boszniában az aknamentesítés megkezdése, 1996 óta közel 170 négyzetkilométernyi területet tisztítottak meg. Az elaknásított területek megtisztításának határidejét 2019-ben jelölték meg, de az árvizek és a földcsuszamlások miatt 2024-re módosították.

Ki is Radovan Karadzsics, akinek 2009 óta tartó perében néhány napon belül történelmi ítéletet hirdet a Hágai Nemzetközi Bíróság? Egykori jegyzeteimre támaszkodok, mert életrajzi adatait, akit érdekel, megnézheti az interneten.

Soha nem értettem meg, hogy valaki hogy tudja előre megfontolt szándékkal, hosszú éveken át lövetni, kiéheztetni azt a várost – Szarajevót -, ahol középiskolába és egyetemre járt? Hogy nem jutott eszébe, hogy az általa odarendelt mesterlövészek talán éppen egykori padtársát veszik célba, amikor sorban áll kenyérért, vagy vízért?

1992-ben lett a boszniai Szerb Köztársaság elnöke, és vált a legvéreskezűbb politikusok egyikévé. Populizmusa és nacionalizmusa, Nagy-Szerbia víziója tömegek támogatását szerezte meg, amit aztán a háború után évekig tartó bujkálása során ki is használt.

Érthetetlen, miben reménykedett még a daytoni békeegyezmény 1995. novemberi aláírása után, és tartotta meg köztársasági elnöki pozícióját egészen 1996. június 30-ig, amikor a nemzetközi közösségek nyomására és Szlobodan Milosevics ajánlására végül átadta addigi alelnökének, Biljana Plavsicsnak (őt ugyanez a bíróság – beismerő vallomása után - 11 év szabadságvesztésre ítélte, aminek kétharmadát egy svédországi női börtönben letöltötte és már évek óta Szerbiában él), lemondott a Szerb Demokrata Párt (SDS) elnöki tisztéről és visszavonult a közélettől.

                                           Ratko Mladiccsal

A hágai ügyészség 1995. július 25-én emelt vádat Radovan Karadzsics és a hadsereg parancsnoka, Ratko Mladics ellen népirtásért, háborús bűnök és emberiség elleni bűntettek elkövetéséért, amit négy hónappal később kiegészítettek a Srebrenicában elkövetett gyilkosságok vádjával. Bosznia-Hercegovina polgárai Radovan Karadzsicsot 75 ezer civil áldozat meggyilkolásával, 417 háborús bűncselekmény elkövetésével, 378 koncentrációs tábor létrehozásával és működtetésével és legkevesebb 146 tömegsír megásásával vádolnak.

Ezután kezdődött meg 12 éven át tartó bujkálása 2008 júliusában történt elfogásáig. Hogy ez igazi bujkálás volt-e, annak eldöntését az olvasókra bízom. 2004-ben egy magát megnevezni nem akaró európai titkosszolgálati tiszt elmondása szerint minden nap kaptak adatokat Karadzsicsról. Követték a mozgását, könnyű lett volna letartóztatni, de nem kaptak hozzá zöld utat.

Közel tucatszor csúszott ki a NATO katonák keze közül, a fegyveresek valahogy mindig néhány óra késéssel érkeztek az atombiztos információ szerinti tartózkodási helyére. Több magyarázat is napvilágot látott a fiaskók kapcsán: az említett európai titkosszolgálati tiszt szerint amikor lehetőség volt Karadzsics elfogására, Leyton Smith tábornok megakadályozta azzal a magyarázattal, hogy nincs rá parancsa Washingtonból. Az USA nem akarta kockáztatni, hogy katonái Boszniában életüket veszítsék.

Szakértők úgy látták, Karadzsicsnak és Mladicsnak azért sikerült többször megszökni, mert az SFOR-on belül hiányos volt az egyes biztonsági szolgálatok együttműködése, sőt mi több, azzal is megvádolták egyes egységeket, hogy embereik értesítik a tervezett akcióról a háborús bűnösöket. Azt is mondták, hogy a daytoni békeegyezmény tető alá hozója, Clinton elnök személyes balkáni megbízottja, Richard Holbrook titkos megállapodást kötött Karadzsiccsal, miszerint a szerb vezető visszavonul, az amerikaiak pedig nem háborgatják. Erre azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudott szolgálni senki.

Az amerikai kormány 1998-ban 5 millió dollár jutalmat ajánlott fel a nyomravezetőnek, de ez sem bizonyult eléggé motivációnak. Mindkét körözött élvezte a boszniai szerbek teljes támogatását, néhány politikai vezetőét is, állandó pénzügyi forrásuk és katonai segítségük volt Belgrádból.  

Némi mozgás Szlobodan Milosevics 2001. áprilisi kiadatása után indult meg, elsősorban a nemzetközi erők indítottak több akciót kézre kerítésükre, továbbra is sikertelenül.

És hogy hogyan élt a 12 év alatt Karadzsics? A korabeli médiák a tartózkodási helyeként leggyakrabban Montenegró és Bosznia határterületét említették, elsősorban Taru és Crkvicko Polje környékét. A hírek szerint egy kolostorban bujkált, ahol gyakran megfordult a pravoszláv egyház montenegrói metropolitája, Amfilohiji is.

                                                      A nemzeti hős...

A másik hely, ahol gyakran tartózkodott, a Tvrdos kolostor, néhány km-re Trebinjétől. A Slobodna Bosna akkortájt úgy tudta, hogy Karadzsics a határátkelések alkalmával a Pivski kolostorban pihent meg, amely egyike Montenegró legjelentősebb kulturális emlékének, a Niksics felé vezető út mentén fekszik, és szinte mindig zárva van. 

                               A pivski kolostor

Mozgásához az erdőn át vezető utakat használta, ám egyes hírek szerint a boszniai Scsepan Polje és a montenegrói Pluzsina között 2002-től létezett egy kb. 2 km hosszú alagút, amelyen zavartalanul közlekedhetett.  Kolostorban élt, könyveket írt, barátai naponta látogatták. Annak ellenére, hogy bízott benne, nem fogják letartóztatni, állítólag készült a bíróság előtti védelmére, ehhez gyűjtötte az adatokat.

Többször megfordult a Szarajevótól néhány kilométerre lévő Paléban is, ahol felesége és unokája is lakott.

De szerencsére semmi sem tart örökké, hiába az emberek, a politikusok támogatása, hiába a bujkálás, egyszer mindenki kézre kerül. Akárha 12 év után is. Elfogásában a hírek szerint mind a boszniai, mind a szerb katonaság, rendőrség részt vett, együtt az EUFOR, és állítólag a Delta Force és az SAS egységeivel.

                                                     A hágai tárgyalóteremben

Több mint hét éve a scheveningeni börtön cellájában ül a délszláv háború egyik leggyűlöltebb alakja, aki hatalmával visszaélve több tízezer ártatlan család életét nyomorította meg. Az ítéletére vár, ami a halottakat ugyan nem hozza vissza, de megnyugvást adhat a túlélőknek.

O-Gon Kwon bíró elnökletével a hágai nemzetközi bíróság március 24-én délután 14.00 órakor hoz ítéletet Radovan Karadzsics perében.

                                           A hágai nemzetközi törvényszék 

„A Szerb Köztársaság egykori elnökének perében várható ítélet egészen biztosan egyike lesz a hágai bíróság történetének legjelentősebb ítéletének” – értékelte Serge Brammertz főügyész.

                                       Serge Bammertz
 
„Sok jelentős per folyt ezen a bíróságon és sok fontos ítélet született, de Karadzsics ítélete a törvényszéken kimondott legfontosabb ítéletek egyike lesz.” - nyilatkozta a főügyész a France Pressnek.
 
Szerbia és Jugoszlávia Szövetségi Köztársaság volt elnöke, Slobodan Milosevics 2006-ban bekövetkezett halála után – akit a hágai bíróság ugyancsak elítélt -  Karadzsics a legmagasabb rangú politikus, akit az 1990-es években Jugoszláviában zajló polgárháború idején elkövetett bűnökért vonnak felelősségre a nemzetközi törvényszéken.
 
„A Karadzsics elleni ítélet rendkívül jelentős, mert megmutatja a politikai vezetők felelősségét, megmutatja hogy mi vár rájuk, ha szenvedést okoznak saját népüknek.”
 

                 Karadzsics a bíróság előtt

Brammertz kijelentette, igaz a mondás, hogy a késedelmes igazságosság tulajdonképpen késői igazságosság, de ebben a speciális esetben soha nincs későn.
 
„Az ítélet az áldozatoknak is igazságot fog szolgáltatni”- jelentette ki, kifejezve meggyőződését, hogy a számonkérés fontos annak érdekében, hogy esély legyen a megbékélésre.
 
Elismerte ugyanakkor, hogy a törvényszéknek korlátozottak a lehetőségei és vannak olyan bűnösök, akiknek sikerült „kicsúszniuk” a felelősségre vonás alól.
 
„Az igazságszolgáltatással remélhetőleg sokan elégedettek. Hogy sikerül-e igazságot szolgáltatni minden áldozatnak? Sajnos nem, mert a különböző esetek között meg kell találjuk a helyes választást” - állítja Brammertz.

Az ügyészség a délszláv háborúval összefüggésben 161 fő ellen emelt vádat, ami több, mint eddig bármely más nemzetközi törvényszék esetében, de lehetetlen volt minden bűnös ellen, minden erőszakos cselekedet esetében vádat emelni.
 
„Ez a mi legnagyobb csalódásunk”- mondta a főügyész kifejezve meggyőződését, hogy ha nem lenne a nemzetközi törvényszék és a felelősségre vonások nem történtek volna meg, a helyzet mára sokkal rosszabb lenne.

Karadzsicsot 12 év bujkálás és menekülés után 2008 júliusában tartóztatták le Belgrádban, ahol hamis személyazonossággal, doktor Dabics néven élt, és egy héttel később már a bíróság előtt állt. A pere 2009 októberében kezdődött.

                                        Karadzsics a letartóztatásakor
 
A vádirat ellene népirtás, népirtásban való részvétel, háborús bűnök, gyilkosság, önbíráskodás, deportálás, antihumánus cselekedetek, Szarajevó lakosságának tüzérségi és orvlövészekkel való terrorizálása 1992-1995 között, ENSZ alkalmazottak túszul ejtése és egyéb bűncselekmények elkövetése bosnyákok, horvátok és más civil, nemszerb lakosok ellen Bosznia-Hercegovinában.
 
Az ügyészség a bizonyítási eljárást 2012. május 25-én fejezte be, miután bemutatott több ezer oldalnyi bizonyítékot és meghallgattak 195 tanút.

A világ egyik legjobb támadó játékosa, a Paris Saint-German csatára az elmúlt húsz évben gyakran ad témát a médiáknak, önéletrajzi könyvéből, az Én, Zlatan-ból is csemegéznek. Most a francia újságírók találták a nem mindennapi történetet: 

„Minden ott kezdődött. Ajax. Egy nagy kaland az Ajaxnál. Megérkeztem Amsterdamba teljesen egyedül, és az első hónapban súlyos problémákkal szembesülten. Őszinte leszek: nem volt pénzem. Egyáltalán. Az első fizetésre egy hónapot kellett várni.

                               Ibrahimovics és Maxwell az Ajax bajnoki győzelmét ünneplik

Kaptam megfelelő lakást, de abban egy ágyon és egy TV-n kívül semmi más nem volt.  Az első 15 nap maga volt a pokol, rettenetesen szenvedtem. Maxwell ugyanakkor jött a csapathoz, mint én, őt egy kicsit jobban ismertem a többieknél, őt hívtam fel. Mondtam neki, hogy nincs mit ennem, mire elhívott magához, átadta nekem az ágyát, míg ő a padlón ágyazott meg magának” – írja könyvében Zlatan, majd így folytatja:

„Ott aludtam nála két hétig. Az ő ételét ettem, ő vitt az edzésekre, szabadnapokon kirándulni. Maxwell olyan, mint egy barátságos medve. Egy mackó. A legjobb ember a világon.”

                                       A Barcelonánál

Maxwell azóta Zlatannal együtt mozog a labdarúgás világában, a svéd focista mindenhova viszi magával, ugyanis minden szerződésének van egy záradéka, miszerint ahova ő megy játszani, oda a brazilnak is kell vele mennie.

Így „törleszt” Ibrahimovics a brazil focistának, aki az Ajax után az Interhez, a Barcelonához és a PSG-hez is vele együtt szerződött.

Maxwell segítő kezet nyújtott neki amikor bajban volt, és ezt Zlatan soha nem felejtette el…

(Dnevni avaz)

Egészen hihetetlen, de még a JAT idejében létezett egy megállapodás az egykori szerb királyi ház tagjai és a légitársaság között. E szerint a Karadjordjevics család évente 35 ezer euró értékig ingyenesen repülhetett a társaság járatain, illetve ingyen vehették igénybe a cargo szolgáltatást, amivel nagyon gyakran éltek is.

Úgy gondolták, hogy a megállapodást automatikusan megörökli Szerbia megújult nemzeti légitársasága, és most Alekszandar Karadjordjevics herceg kérte az Air Serbiától, hogy 260 kg árut ingyenesen szállíttathasson, ám ezt a légitársaság elutasította.

A trónörökös - aki egyébként meglehetősen rosszul beszél szerbül - úgy véli, hogy az ő „megkoronázatlan” feje elégséges ok arra, hogy kiváltságai legyenek, és a szerb állampolgárok, valamint a nemzeti légitársaság  kontójára utazhasson, vagy alapítványa nevében esetlegesen humanitárius célra fuvaroztasson.   

„Alekszandar Karadjordjevics békák szállítását kérte ingyen, de a kérést nem tudtuk elfogadni. Ez egy kereskedelmi cég, amelyiknek pénzt kell termelnie”- mondták a légitársaságnál.

A Blic belgrádi napilap úgy értesült, hogy a trónörökösnek a visszautasítás nagyon rosszul esett és barátságtalan lépésnek nevezte. Az újság légitársasági informátora szerint „azt kiabálta, hogy soha többet nem fog utazni az Air Serbia-val. Nagyon udvariatlan volt.”

Állítólag még politikai körökből is megkíséreltek nyomást gyakorolni a légitársaságra, hogy tegyen eleget a kérésnek, ám az Air Serbia menedzsmentje hajthatatlan maradt.

„Az ilyen és hasonló ’üzletek’ miatt jutott oda többek között a JAT, ahova, és vált szükségessé a teljes átalakítása. Az áruszállítás mellett Karadjordjevicsék a Királyi udvar Alapítványon keresztül ingyen utaztak a megállapodásnak köszönhetően. Ellentételezésként az Alapítvány a hirdetési felületein megjelenítette a szerb légitársaság logóját. Főként Athénba és Londonba utaztak. A JAT ingyen szállította a poggyászaikat is, és nemcsak a hercegnek és feleségének, hanem a fiúknak is, akik gyakran utaztak Londonból Belgrádba."

Hogy kinek van igaza és kinek nincs, nehéz eldönteni, mert a trónörökös Karadjordjevics azt nem tagadja, hogy volt megállapodása a JAT-tal, de azt mondta, hogy nem kért semmiféle különleges elbírálást az Air Serbiától.

„Olvastam, hogy mit mondott a miniszterelnök, és teljesen egyetértek az álláspontjával. Az Air Serbiának egy sikeres cégnek kell lennie, ebben igaza van. Fizettem a túlsúlyért, az áruért. Örömmel ajánlom az Air Serbiát, egy kiváló légitársaság, büszke vagyok a dolgozóira, a személyzetekre, a legjobbak”- mondta a Blicnek Alekszandar Karadjordjevics.

Hogy mit olvasott a miniszterelnöktől, amivel teljesen egyetértett, nem lehet tudni, mert Alekszandar Vucsics kormányfő nem túl hízelgően nyilatkozott sem róla, sem a – most nem tudni pontosan hogy valós, vagy nem valós – kéréséről.

Vucsics azt mondta, hogy nincs kivételezés még a herceggel sem. A miniszterelnök egy televízió interjúban reagált az Air Serbiát ért azon kritikákra is, amiért elutasították, hogy ingyen szállítsák a kosárlabda válogatott túlsúlyos poggyászait:    

„Az Air Serbia nem fogja ezt kifizetni, mert felelős, komoly társaság, amelyiknek a feladata, hogy pénzt termeljen. Ezért is sikeres. Látható, hogy vannak bizonyos körök, akik szeretnék az Air Serbiát bedönteni. Jön a ’mi királyunk, hercegünk’…. és még jó néhányan, és ingyen akarnak repülni. Nos, ezt nem lehet, barátaim”- mondta Vucsics.

Hosszú azoknak a listája, akik az Air Serbiától korábbi kiváltságukat kérik, és ingyen vennék igénybe a társaság szolgáltatásait. Vannak köztük sportolók, énekesek. Úgy gondolják, hogy erre nekik azért lenne joguk, mert annak idején szerepeltek a JAT reklámjaiban. De ettől az Air Serbia következetesen elzárkózik, ahogyan kifizettették a kosárlabda csapattal is a 190 ezer dínár túlsúlydíjat.

A légitársaság ezekkel a kiváltságokkal kapcsolatban hivatalos közleményt nem adott ki, a kosárlabdások esetében egy háttérbeszélgetésen Dane Kondics vezérigazgató annyit jegyzett meg, hogy senkivel nem tesznek kivételt. „Ha ezt megengedjük a kosarasoknak, akkor jönnek majd a kézilabdások, a labdarúgók és a többi sportág képviselői. Mi nem teszünk különbséget és a társaság érdekeit nézzük mindenek előtt”- mondta.

Az Air Serbia 49%-a az Etihad Airways tulajdona.   

Özönlenek a menekültek a „balkáni úton”, tízezrek vállalják az embert próbáló menetelést, a küzdelmet katonákkal, rendőrökkel, hivatalokkal, az időjárással, mindennel, egy jobb, biztonságos élet reményében. Nem célom most minősíteni, hogy egyes országok – köztük mi is – hogyan viszonyulnak ehhez a hatalmas embertömeghez. Ki mit és mennyi tesz értük. Ki kit és miért okol ezért a szinte példátlan menekült áradatért.

De erősödnek a kritikai hangok, miszerint az arab országok miért nem fogadják be a kultúrájukban hozzájuk közelebb álló menekülteket? A célkeresztben Szaud-Arábia is benne van, mint olyan ország, amelyik kivonná magát a menekültek megsegítéséből.

Szaud-Arábia ma közzé tette, hogy kb. 2,5 millió szíriai menekültet fogadott be 2011, a polgárháború kezdete óta. A rijadi hatóságok ma első ízben jelentettek meg közleményt a kérdéssel kapcsolatban, miután az utóbbi időben számos kritika jelent meg, hogy a gazdag öböl-menti országok nem fordítanak kellő figyelmet a szíriai menekültekre. 

A szaudi külügyminisztérium kijelentette, hogy nem zárt táborokban őrzik a menekülteket, minden Szíriából érkezett menekültnek szabad mozgása van az országban.

A minisztérium tisztségviselője elmondta, hogy sokan már megkapták a tartózkodási engedélyt, ami lehetővé teszi számukra a munkavállalást és az ingyenes oktatás és egészségügyi ellátás igénybe vételét.

Szaud-Arábia korábban soha nem jelentette meg a befogadott menekültek számát, mert nem kér érte „köszönetet és nincs szüksége a média figyelmére.”

Kuwait jóváhagyta hosszútávú tartózkodásra jogosító vízum megadását az országban dolgozó és élő több mint 120 ezer szíriainak, így nekik a jelenlegi vízumuk lejártával nem kell elhagyniuk az országot.

 (beta/AP)

Harminc éve Bulgáriában teljesített szolgálatot a férjem, amolyan „nyári mikulás” volt Várnában és Burgaszban. A Malév a nyári menetrendi időszakban üzemeltette ezeket a bulgáriai járatokat és kellett állomásvezető, aki intézi ott helyben a dolgokat. ( Ez később megváltozott, de az egy másik történet.)

A kiküldetés egy személyre szólt, nem családdal, így volt megállapítva az illetmény is, és ennek megfelelően bérelte a vállalat a lakást is mindkét városban.

A repülők jöttek-mentek, tele voltak, mint a déli busz, nem volt ritka a menetrendszerinti mellett még két sűrítő járat érkezése sem. Nagyon felkapott hely volt abban az időben a bolgár tengerpart és a mi pénzünkhöz képest rendkívül olcsó is. Özönlöttek az utazási irodák csoportjai, a szakszervezeti üdülők.

Az, hogy a kiküldetés egy személyre szólt, nem tántorított el minket attól, hogy családostul utazzunk ki. A lányunk másfél éves volt, mi baj lehet vele, tengerpartra megyünk, napfény, nyaralás, kell ennél több? Nekünk a gyerekkel 30 naponként ki kellett utazni az országból, de hát azért ez nem okozott nagy gondot a napi járatok mellett, és legalább feltöltöttük élelmiszerrel a háztartást is, de most nem ez ennek az írásnak a célja.

Mindkét városban volt egy kis lakás, Várnában kb. 32 négyzetméteres a nyolcadik emeleten, Burgaszban valamivel nagyobb a hetedik emeleten.

Hogy milyen országba érkeztünk, abból kaptunk némi ízelítőt a városi piacok, élelmiszerboltok kínálatát látva, ami akkor nekünk elképesztően szegényes volt, hiszen egy normálisan ellátott országból mentünk ki. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az éttermekben, a tengerparton viszont mindent lehetett kapni, mai napig nem tudom hogy csinálták, de az Aranyhomokon mindig volt hideg sör.

Aztán döbbenten néztük végig Várna sétálóutcájában, hogy egy délután és éjszaka alatt hogyan cserélik ki a kövezetet, hogyan telepítenek fákat és bokrokat, virágokat és padokat, mert másnap jön drugare Todor Zsivkov látogatni. Nem értettem. Később már igen.

Hogy nem volt víz, meg villany? Egy pelenkással? Remek kaland volt, néha azért sírni tudtam volna, de fiatalok voltunk, és rántottunk egyet a vállunkon, elment a repülő és mi mentünk a tengerpartra és elfelejtettünk mindent. Vagy majdnem mindent.

Várnában telepedtünk le, ott a lakás jobb helyen volt, lehetett a gyerekkel sétálni menni, közel volt a park, a belváros, maga a város is szebb volt, mint Burgasz. Ide jöttek a családtagok, rokonok, ismerősök, barátok látogatni, volt, hogy a 32 négyzetméteren heten laktunk. Mert sok jó ember….

Néha elkísértük a férjemet Burgaszba, néha nem. Ő minden nap utazott, egyik nap egyik városba jött a repülő másik nap a másikba. De, ahogy írtam, fiatalok voltunk, bírtuk, nevettünk, szerettük, azt csinálta, amit imádott, nem tudott elfáradni.

Hogy miért írom ezeket? Egyrészt jó emlékezni, másrészt most olvastam, hogy beterjesztik a parlament elé az új rendőrségi törvényt, amiben talán az is benne lesz, hogy gyanú esetén az eddigi hivatalos felhatalmazás nélkül bejöhetnek a lakásomba, átkutathatják azt, ha vélelmezik, hogy én ott bujtatok valakit.

Burgaszban jelentős számú török kisebbség élt, a török határ közelsége egészen más viselkedésre késztette a bolgár rendőröket, mint Várnában.

                Ilyen lakótelepen éltünk a hetedik emeleten Burgaszban

Egy este egyedül voltam otthon, a gyerek már aludt, vártam a férjemet, hogy megjöjjön a repülőtérről, amikor csöngettek. Természetesen ajtót nyitottam, hiszen a lakás tulajdonosával is jó viszonyban voltunk, akár ő is jöhetett volna, de nem ő volt. Három géppisztolyos rendőr állt az ajtóban, a géppisztolyával az első szó nélkül félrelökött, és hang nélkül berontottak a lakásba. Én persze rohantam utánuk, be a szobába, felkaptam a gyereket az ágyból és dermedten néztem, ahogyan a fegyveresek végigjárják a lakás helyiségeit a konyhától a wc-n át a fürdőszobáig, kimennek az erkélyre.

Miután a hatalmas lakást körbejárva konstatálták, hogy rajtunk kívül senki nincs ott, az, aki félrelökött – nyilván a parancsnok – annyit mondott: paszport. Addigra már egy kicsit magamhoz tértem, odaadtam az útlevelemet és megkérdeztem, hogy történt-e valami, kit keresnek, vagy ez valami rendszeres ellenőrzés, minden lakásba bemennek-e? Már csak, hogy tudjam. A parancsnokot láthatóan meglepte, hogy folyékonyan beszélem a nyelvüket és zavartan mondta, hogy máshova nem mennek, csak ide jöttek ellenőrizni, nem illegálisan tartózkodunk-e itt. (Azt a lakást akkor már ugyanattól a tulajdonostól évek óta bérelte a Malév teljesen szabályosan, legálisan természetesen.)

Nos, ez jutott eszembe erről a javaslatról. Hiszen nyilvánvaló, hogy ott, akkor, harminc évvel ezelőtt nem feltétlenül ellenünk irányult a rendőri akció, esetleg a bérbeadó ellen, akit irigyeltek azért, mert egy külföldi, jól fizető cégnek tudta évekre kiadni a lakását. Hátha nincs is minden olyan rendben körülötte… Csak egy bejelentés… 

Hogy milyen érzés, amikor fegyveresek lerohannak? Rossz. Nagyon rossz. Milyen érzés kiszolgáltatottnak lenni a hatalommal szemben egy idegen országban? Nagyon rossz. Még úgy is, hogy ott van a táskámban a repülőjegy, és ha túl sok, akkor bármikor elutazhatok. De az ott lakóknak nem volt hova utazniuk. Emlékszem a burgaszi Maléves alkalmazott hölgy, kb. 45-50 éves lehetett, hiába ült a céges, megkülönböztetett rendszámú autóban a férjemmel, minden alkalommal kiült arcára a félelem, ha bármilyen közúti ellenőrzés miatt esetleg megállították őket a rendőrök.

Nem volt különösebb oka hogy leírtam, csak úgy eszembe jutott.

Húsz évvel ezelőtt, 1995. augusztus 19-én Washingtonban lassan gyülekeztek a Fehér Ház, a Pentagon, a Külügyminisztérium képviselői, akik már hetek óta tárgyaltak a balkáni békeszerződésről, és az asztalon ott volt a Pentagon egyik balkáni kulcsemberének, Joe Kruelnek a jelentése Zágrábból, amiben leírta, hogy az előző éjszakát Gojko Susko horvát védelmi miniszterrel töltötte Franjo Tudjman elnök villájának kertjében, és végül egyetértésre jutott vele. Elfogadta, hogy a föderáció Bosznia-Hercegovina területének 51%-át kapja és azt is, hogy bár az ország nagyobbik területén lesznek horvátok, Horvátország elfogadja a status quo-t. Susak nagy nehezen elfogadta ezt, mondván: „a horvátok nincsenek felkészülve semmilyen területcserére a muzulmánok javára”.

Mindeközben Szarajevóban John Mezies amerikai nagykövet washingtoni idő szerint reggel 6.15-kor riasztotta külügyminisztériuma vezető tisztségviselőit, valamint saját diplomatáit és tájékoztatta őket arról a tragikus hírről, hogy az Igmanon (a Szarajevó fölé magasodó hegyen, ahol be lehetett jutni a városba) a páncélozott jármű, amelyben Richard Holbrooke nagykövet, Clinton elnök balkáni különmegbízottja közeli munkatársai: Robert Frasure, Joseph Kruzel és Samuel Nelson Drew utaztak, a keskeny úton ki akart térni egy francia kamion elől és egy sziklának ütközve több száz métert zuhantak. A balesetben mindhárom diplomata és a gépkocsit vezető francia katona,Stephan Reault életét vesztette. 

                           A "Menekülés útja" keresztül az Igmánon

Dél körül Holbrooke, aki Wesley Clark tábornokkal együtt a lezuhant autó előtti járműben utazott, telefonon beszélt Bill Clinton elnökkel és azt mondta neki:

„Fel kell függesztenünk a küldetésünket mindaddig, amíg halott társainkat nem visszük haza…Ön egy csapatként küldött ide minket, és mi csapatként fogunk hazatérni, azután készek vagyunk folytatni a tárgyalásokat.”

A három elhunyt diplomata kulcsszereplői voltak a Holbrooke csapatnak, Balkán szakértők voltak: Frasure a Külügyminisztériumban, Kruzel a Pentagonban, Drew pedig a Fehér Házban volt nemzetbiztonsági tanácsadó. Mindhárman Holbrooke-kal együtt azzal töltötték utolsó heteiket, hogy tárgyaljanak Tudjmannal és Miloseviccsel, hogy biztosítsák őket támogatásukról, amennyiben elfogadják az amerikai béketervezetet, aminek csúcspontja a daytoni tárgyalások és a novemberi megállapodás voltak.

                                        Keresztül a hegyen...

Tudjman a krajinai és a nyugat-boszniai katonai sikerek után győzelmi mámorában megpróbálta életben tartani azt a tervét, hogy felosszák Bosznia-Hercegovinát úgy, ahogyan azt egyszer már egy szalvétára egy diplomáciai vacsorán felvázolta: vagyis, hogy az ország 75%-át a horvátok birtokolják. Biztosította az amerikaiakat, hogy az egyetlen hosszútávú megoldás a területi felosztás, és idézte Henry Kissinger állítólagos kijelentését: „Ha nem tudtátok megvédeni Jugoszláviát, nem tudjátok megvédeni Bosznia-Hercegovinát sem.”

                                                              Holbrooke és Tudjman

Miután az amerikaiak neki is, és egy soron kívüli megbeszélésen külügyminiszterének, Mate Granicsnak is megmondták, hogy az általa felvázolt területi felosztás elfogadhatatlan, Tudjman azt mondta: „most” egyetért ezzel, de gondolni kell „a jövő realitására, amikor a világ keletre és nyugatra osztódik.” Azt válaszolták neki Granicson keresztül, hogy ha Horvátország a Nyugathoz akar tartozni és élvezni akarja annak politikai, katonai és gazdasági támogatását, nem kérheti Bosznia-Hercegovina általa elképzelt felosztását.

                                           Holbrooke és Milosevics

Milosevicset  próbálták rávenni, hogy a béketárgyalásokon partnerként vegyen részt. Ő minden lehetséges alkalommal kimutatta gyűlöletét Tudjman és Karadzsics irányába, akiket „őrült, hülye mániákusnak” nevezett. Az amerikaiak azt kérték tőle, mutassa meg, hogy van hatalma a boszniai szerbek fölött. Emellett azt is kérték tőle, hogy garantálja a repülés biztonságát Szarajevóba a veszélyes hegyi utak használata helyett az Igmanon, de ő ilyen garanciát nem tudott beszerezni sem Ratko Mladics tábornoktól, sem személyes garanciát nem tudott rá adni azon kívül, hogy azt tanácsolta, használják a kevésbé veszélyes utat Kiszeljakon keresztül.

Zágráb és Belgrád között háborítatlan volt a légi közlekedés, így az amerikai tárgyalók Splitben és Zágrábban találkoztak a bosnyákok képviselőivel, Muhamed Sacsirbej külügyminiszterrel, Haris Szilajdzsics miniszterelnökkel és Haszan Muratovics föderációs miniszterelnökkel, akik szerint a reális felosztás: 60-40%, mert ahogy mondták, a szerbek nem vehetik el az ország felét.

                                        Alija Izetbegovics

A bosnyákok erősen ragaszkodtak bizonyos feltételekhez, de őket az egymás közötti rivalizálás is jellemezte. Nem volt tárgyalási stratégiájuk, élén az elnökkel, aki egy este az ankarai amerikai nagykövetségen a Szerb Köztársaságról úgy beszélt, mint egy „náci elnevezésű valamiről”, és egy olyan valamiről, akik elsőként fognak aláírni bármilyen papírt, amit eléjük tesznek. 

A három elhunyt diplomata temetése 1995. augusztus 23-án volt Washingtonban, ahol Clinton elnök azt mondta Holbrooke-nak:

„azt hiszem ez az, amit nem szeretnének, hogy folytassuk (a béketárgyalásokat), mi pedig azt fogjuk csinálni.”

És folytatták, és sikerült a három elnököt, Franjo Tudjmant, Szlobodan Milosevicset és Alija Izetbegovicsot az amerikai Daytonban tárgyaló asztalhoz kényszeríteni és novemberben a békeszerződést velük aláirattatni.

                                  A boszniai háborút lezáró daytoni békeegyezmény aláírása

A három amerikai diplomata és francia gépkocsivezetőjük haláláról az Igmanon minden évben megemlékeznek. Fejet hajtanak emlékük előtt a diplomáciai testületek tagjai, politikusok és szarajevói lakosok, katonák és civilek és emlékeznek azokra az emberekre, akik az életüket adták azért hogy az akkor már négy éve folyó véres háborúnak véget vessenek. 

                     Emlékezés az Igmanon

Idén is valahogy úgy alakult, hogy nem tudtam kimenni a Sziget fesztiválra, de ezzel a dallal ide hozom Önöknek/nektek egyik nagy kedvencem, Goran Bregovics és együttese dalát, akik augusztus 15-én koncerteztek a fesztiválon.

                            (fotó: mti)

Goran Bregovics Szarajevóban született, játszott különböző együttesekben, dolgozott együtt világhírű énekesekkel. Filmzenéi is ismertek, első filmes munkája a szintén szarajevói születésű Emir Kustiruca rendezővel volt. 

Évente 120-nál több koncertet ad szerte a világban Új-Zélandtól Hong Kongon át Mexikóig. 

Gorica nevű alapítványa boszniai cigány gyerekeknek nyújt segítséget. 

"Nem tudsz segíteni a cigányokon, ha nem adsz nekik tudást. Csak a tanult ember szabad ember.A cigányokkal mindig ez  volt a legnagyobb probléma" - mondta Bregovics. 

 És most csak hallgassuk és élvezzük! Sajnos el kell navigálni a youtube oldalra, a cursor a kép tetején odavezet. Megéri!