Szakmát szeretnénk, de nem tudjuk milyet? Esetleg külföldre megyünk, de milyen szakmában helyezkedjünk el? Néhány ötlet talán a segítségünkre lehet, és megmutatja az utat, merre is induljunk el, hogy szebb és jobb is legyen a fizetésünk. Csak figyelni kell, mely szakmákat fizetik meg jól. Tehát, érdemes elgondolkodni, mit is válasszunk majd.
Az orvosokat mindenhol keresik és szép összeget kapnak is, főként fogorvosok, valamint a specialisták is. De az állatorvosokat is nagyon szépen megfizetik. Az ügyvédek is jól kapnak fizetést. Persze attól függően, milyen fajta ügyet kell védeniük.
A mérnökök is szép összegeket kaphatnak, főleg a speciális tudással rendelkezők. Leginkább az atomerőműveknél, az olajlelő-helyeknél valamint az űrkutató bázisokon dolgozó szakemberek keresnek igazán jól.
Az informatikusok is jól keresnek, persze azok, akik a legfejlettebb technikát alkalmazzák, valamint komolyabb programokat írnak, vagy esetleg bonyolultabb rendszereket fejlesztenek. Ma már ezek számítanak igazán jó informatikusnak, és nemcsak szépen keresnek, hanem folyamatosan keresik a jó szakembereket is, akár itt, akár külföldön.
Az ingatlanügynökök markát is szép összeg veri, és ez a szakma hazánkban is egyre népszerűbb. Talán nem véletlenül. A biztosítási statisztikus hazánkban még nem nagyon van elterjedőben, de a tengerentúlon szép összeget kaphat, aki ebben a szakmában dolgozik. Végül a profi csillagászok is elég jól kereshetnek.
Ma már nem újdonság az interneten való vásárlás. Sokszor tesszük ezt, hisz kényelmes és legalább megkímél minket a sorban állástól. Valamint csak pár gombnyomás, és meg is történt a vásárlás. Hogy mi mindent vásárolunk a világhálón? Gyakorlatilag mindent, igen, állatot is.
Nem kell nagy dolog, hogy például macskát vegyünk. Keresni kell egy macskás hirdetést, majd írni vagy felhívni az eladót, valamint megbeszélni egy időpontot, amikor a cicáért megyünk. Ez eddig egyszerű, és ez is a helyes. Azért lett ez megemlítve, mert vannak nagyon “okos” emberek, akik másképp gondolják. Azt hiszik, hogy a macska is csak egy “közönséges áru”, amit postán fel lehet adni. Pedig ebben nagyon tévednek. A kiscicáért csak és kizárólag személyesen lehet menni, vagy pedig az eladó viszi a vevőhöz, de az is személyes találkozó keretein belül történik.
Viszont, ha mi is szeretnénk feladni hirdetést, akkor is könnyű a dolgunk. Készítsünk pár fotót a macskánkról, ha lehet az előnyösebb oldalairól. Ha ez kész, keressünk egy ingyenes hirdető oldalt, van néhány, majd frappánsan, színvonalasan fogalmazzuk meg a hirdetési szöveget. Olyan legyen a szöveg, hogy aki nem szereti a macskát, még az is elgondolkodjon rajta. Végül töltsük fel a képeket.
Ha rövid időn belül kapunk értesítőt vagy telefonon keresnek minket, örüljünk neki. Minden kérdésre türelmesen válaszoljunk. Akit komolyabban érdekel a macska, próbáljuk kideríteni, hogy jó gazdija lesz-e majd az állatnak. Majd megbeszélhetünk egy személyes találkozót, amikor is nyélbe jöhet az üzlet.
Szeretnénk egy jó fotót magunkról, de sose sikerül nagyon jól. Nem nehéz, mindenkiről lehet jó fotót készíteni, csak az előnyös arcát kell mutatnia. Van néhány ötlet, hogyan lehet magunkból a legjobbat kihozni.
A megvilágítás mindig legyen optimális. Erre általában a szemből jövő szórt fény a legjobb. Tehát ne háttal álljunk az ablaknak, mert akkor sötétek leszünk. Se oldalról, mert akkor csak az egyik felünk lesz megvilágítva.
Keressük meg az előnyösebb profilunkat, biztosan tudjuk, melyik az. Úgy forduljunk, hogy a képen az látszódjon majd jobban. Próbáljuk meg kicsit felemelni a mobilt, kicsit fentről fotózni, mivel így az arcunk vékonyabbnak fog látszani.
Nem előnyös, ha túl közelről fotózzuk le magunkat, ezért próbáljuk meg kinyújtani a kezünket minél jobban. Vagy állítsunk be időzítőt, ha van az okostelefonunkon. Majd helyezzük a telefont egy magasabb polcra vagy szekrényre.
Ezek mellett nagyon figyeljünk, hol készítjük a fotót. Lehetőleg ne legyen rendetlenség a háttérben. Mivel rettenetes illúzióromboló tud lenni egy bevetetlen ágy, vagy egy fotel, mely tele van szórva ruhákkal. A helyszín legyen letisztult és egyszerű, ez a legjobb.
Mindezekkel, ha már tisztában vagyunk, akkor bátran nekiállhatunk szebbnél szebb fotókat készíteni. De ne feledjük, hogy legyünk önmagunk. Sose mutatkozzunk másnak, se ne sminkeljük túl magunkat. Ne váljunk nevetségessé.
Bizonyosan nem könnyű elhelyezkedni ma a munkaerőpiacon megváltozott munkaképességűként. De mit is jelent ez? Ki számít megváltozott munkaképességűnek?
Megváltozott munkaképességűnek az számít, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy pedig az orvosi rehabilitáció után a munkavállalási és munkahely-megtartási esélyei testi vagy szellemi károsodása miatt csökkennek.
Tehát kiterjed a törvény hatálya minden személyre, függetlenül attól, milyen fokú a fogyatékossága. Ma jelenleg hat besorolási osztály létezik. Az első a B1 kategória, melybe azok tartoznak, akiknek az egészségi állapota 51-60 százalékos, és rehabilitációval helyreállítható a foglalkoztathatósága.
B2 kategóriába tartozik, akinek szintén 51-60 százalékos az egészségi állapota, viszont nem rehabilitálható. A következő kategória pedig a C1 besorolás, melyben az egészségi állapot 31-50 százalékos, és tartós foglalkoztatási rehabilitációt igényel. A C2 besorolásba szintén a 31-50 százalékos egészségi állapot kerül, annyi különbséggel, hogy itt a személy rehabilitációja nem javasolt.
D besorolást kaphat az a személy, kinek az egészségi állapota 1-30 százalék között mozog, és képes még önellátásra orvosszakmai szempontból, de a foglalkoztathatósága csak folyamatos támogatással lehetséges. Végül az E kategóriába azok tartoznak, akiknek szintén 1-30 százalék között van az egészségi állapota, de önellátásra nem képesek, vagy csak segítséggel.
A jelenlegi szabályok szerint foglalkoztatni csak azokat a megváltozott munkaképességű munkavállalókat tudják a munkáltatók, akik rendelkeznek ezzel a komplex felülvizsgálattal. Valamint támogatást is kaphatnak a cégek a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása után.
Amennyiben van szőrös kedvenc a lakásban, sokszor bosszankodunk, hogy mennyire sok szőr marad utána. Mit lehet tenni? Hogyan takarítsunk a lakásban?
Bizony az állatok, főként a hosszabb szőrűek hullatják a bundájukat. Gyakrabb takarítás szükséges ezért a lakásban. A sima seprést azonnal felejtsük is el, mivel ezeket a szőrszálakat csak odébb sepernénk.
Nagyon jó ötletnek tűnik, ha inkább felporszívózunk. Ha nem is naponta, de legalább 2-3 naponta tegyük, a családunk és a saját egészségünk érdekében. Alaposan porszívózzuk fel az egész lakást, de leginkább ott, ahol a kedvencünk tartózkodni szokott. A parkettát mindenhol, a sarkokat is, még az ágy alatt is. A kanapén maradó szőrcsomókat is ajánlatos porszívóval eltüntetni, amennyiben a kis kedvenc gyakran jár arra, esetleg ott tölti a nap nagy részét.
Ha végeztünk a porszívózással, nem árt felmosni sem. Azt is alaposan végezzük, ha tehetjük fertőtlenítővel, az egész lakást. A takarítás után szellőztessünk. Majd élvezzük a tisztaságot a kedvencünkkel.
Persze nem árt tisztában lenni, milyen állat tartható lakásban, valamint mennyi gondozást igényel, és hogyan, milyen gyakran szükséges utána takarítani. Csak ezeknek a tudatában válasszunk macskát vagy kutyát vagy bármi mást. Nehogy később derüljön ki, hogy nagyon nem szeretnénk gyakran takarítani, ezért kelljen megválni az állattól. Ez a helyzet egyikünk számára sem lenne kedvező. Éppen ezért mérlegeljünk, és ha úgy döntünk vállaljuk legalább két naponta a takarítást, akkor mindannyiunk helyzete jobb lesz.
Gyerekeink sokat lógnak az interneten. De ez vajon nekik is jó? Ha tanulással töltik, akkor a javukra válik. Néhány ötlet a tanulás szempontjából, hogyan tudják ezt kihasználni maximálisan a diákok.
Ma már a tanárok többször adják fel a leckét az interneten. Például olvassanak el egy rövidebb olvasmányt, melyet feltesz a tanár a közösségi oldalon levő csoportba. Éppen ezért sok tanulói csoport alakult ki például a Facebookon. A tanulók is megosztják ott az ismereteiket. Talán el lehet mondani, hogy aki nem tanul nagy örömmel egyébként, inkább az interneten lóg, ő szívesebben tanul ilyen módon, mint hagyományosan. Tehát a világháló pozitív lehet a diákokra nézve, hiszen könnyebb vele a tanulás.
Könyvtárba se kell nagyon mennie a diáknak, hiszen léteznek digitális könyvtárak. Bárhol olvashat könyvet, ahol van internet kapcsolat. Így hozzá juthat a kötelező olvasmányokhoz valamint a többi tananyaghoz is.
Egyetemre is jelentkezhet a tanuló, vagy bárki, aki szeretne tanulni. Külföldön van néhány ingyenes egyetem, mely teljesen online. Videókat nézhet az érdeklődő, érdekes előadásokat olvashat, konzultálhat a többi tanulóval, és persze leckéket oldhat meg. Ehhez csupán megfelelő szintű angolnyelv ismeret szükséges.
Mivel az internet nemzetközi, mindenhol ott van a világban, ezért remek oktató lehet a nyelvtanulásban is. Bármilyen nyelvet szeretne a diák megtanulni, mindegyik megtalálható a világhálón. Beszélgethet, levelezhet más kultúrájú diákokkal.
Spórolni sose könnyű, és nem is mindannyian tudunk. Pedig jó lenne, ha maradna a hónap végére is. Esetleg félre is tudnánk tenni havonta néhány összeget. Amik a későbbiek során jól jöhetnek majd, talán a nyugdíjas éveinkre is. Van néhány apró ötlet, mely a segítségünkre lehet.
Próbáljunk meg félretenni hetente egy kisebb összeget. Ez lehet csupán pár száz forint is. Majd a következő héten kétszerezzük meg ezt az összeget, aztán háromszorozzuk, végül négyszerezzük. Így tegyünk minden hónapban és a hónap minden hetében. Hónapok múlva elég csinos lehet ez az összeg.
Mindannyian, legalábbis sokan úgy megyünk vásárolni, hogy előre meghatározott céllal, és csak annyi van nálunk, hogy meg tudjuk vásárolni a kiszemelt terméket. Ezért néha előfordul, hogy találunk például 100 forinttal olcsóbb tejet, és azt vesszük meg. Ilyenkor marad némi plussz pénz a zsebünkben. Mi lenne, ha ezeket a plusszokat mindig egy helyre gyűjtenénk? Egy idő után talán összegyűlne annyi, hogy valami nagyobb dologra is el tudnánk költeni.
Ha már spórolunk, legyen célunk, legalább az motiváljon minket. Akkor könnyebb lemondanunk dolgokról. Ha tehetjük, tegyünk képet a perselyre vagy befőttesüvegre a célunkról, ahova gyűjtjük a pénzt. Igazán motiváló ötlet, sokkal vidámabban, több kedvvel folytatjuk a spórolást. Például az is kitűzött cél lehet, hogy a nyugdíjas éveinkre kis félrerakott pénz.
Már számos állásinterjún vettünk részt, mégse vettek fel minket eddig sehova. Mire figyeljünk, hogy sikeresebbek legyünk és a pályázatunkkal elnyerjük a leendő munkaadónk szimpátiáját? Néhány ötlet következik, melyek a segítségünkre lehetnek.
Minden esetben adjuk meg az elérhetőségeinket, mivel ennek hiányában nem tudnak majd kapcsolatba lépni velünk a munkaadók. Vannak cégek, melyek az elektronikus levelezési címet tartják előnyben, míg mások viszont a telefonos elérhetőséget. Ezért legjobb megoldás, ha mindkettőt megadjuk, mivel sosem tudhatjuk, hogy a kiszemelt cégünk hogyan gondolkodik e téren. Lehetőleg jól olvashatóan írjuk le, még a pályázatunk elejére.
Készüljünk fel alaposan az állásinterjúra. Ha hosszabb ideig munkanélküliek voltunk, bizonyosan meg kell majd magyaráznunk, hogy miért. Próbáljunk meg kielégítő választ adni, és ne jöjjünk zavarba. Valamint nem árt utána néznünk, mivel is foglalkozik az adott cég, milyen a konkurencia. Tegyünk majd fel kérdéseket a feladatunkkal kapcsolatban, így legalább látni fogják, hogy érdeklődünk a munkánk iránt. Valamint kérdezzünk rá, hogy a cég idén milyen új ötleteket szeretne megvalósítani ebben az évben.
Elég sokszor előfordul olyan, hogy egy kérdést többféleképpen is feltesznek az állásinterjún, hogy kiszűrjék kik meghízhatóak és kik nem. Ezért mindig mondjuk az igazat, különben teljesen belegabalyodhatunk. És csak magunkkal szúrunk ki, ha csak ez miatt nem vesznek fel minket.
Bizonyosan mi is kerültünk már munkahelyi konfliktushelyzetbe. Lehet, nem mindig jöttünk ki győztesen, és nem is esett jól mindig. De el is kerülhetjük azokat, ha követünk bizonyos dolgokat. Néhány tipp, hogyan kerüljük el ezeket a konfliktusokat, vagy ha már benne vagyunk, akkor ötlet, hogyan ne sérüljünk meg.
Kellemes munkakörülményekre vágyunk mindannyian, szeretnénk vidám környezetben dolgozni, hisz akkor jobban megy az idő is és a munka is. De ez érthető, hisz stresszes munkahelyre senki se vágyik. Persze azért időnként előfordul még a legjobb munkahelyeken is. Lehet az a főnöktől is, vagy az egyik kollégától is.
Néha ideges a főnök, csapkod és kiabál mindenkivel. Lehet az egy rossz ébredéstől, a családi gondjaitól vagy más dologtól, amit úgy érez, hogy nem tud megoldani. A megoldás, hogy ne kiabáljunk vissza, próbáljuk átvészelni ezt az időszakot. Közöljük vele, hogy jó lenne, ha szabadságra menne, pihenje magát ki. Adjunk neki tanácsokat, persze, ha látjuk, hogy befogadó.
Amikor vitatkozik kettő vagy három kollégánk, és minket nem vontak bele, semmiképpen se kezdjünk mi is vitatkozni. Próbáljunk kimaradni ebből, ha lehetséges. Kerüljük a vitát, hisz az senkinek se jó. Törekedjünk mindig a jókedvre, mindenkivel legyünk kedvesek és mosolygósak. Nagyon fontos a munkahelyen a stresszmentes munkavégzés. Próbáljuk mindig megtalálni a probléma forrását, és tegyünk is ellene valamit.
Soós Eszter Petronella
MCC Foreign Focus - 2015.01.10.
Bevallom, nagyon irigylem azokat, akiknek kész és kompakt politikai válaszaik vannak a Charlie Hebdo-merényletek kapcsán. Azokat is irigylem, akik a bölcsek köve birtokában teljes bizonyossággal mernek most sarkos állításokat tenni. Bár a napokban magam is felvetettem néhány kezdetleges szakpolitikai javaslatot a terrorizmus elleni franciaországi fellépés céljából, a háttérben húzódó (és hamarosan minden bizonnyal felerősödő) kulturális vitakérdések kapcsán gyakran tanácstalan vagyok. Íme a kérdéseim és gondolatfoszlányaim.
1. Azt hiszem, ebben a percben a legtöbb európait (zsigerileg legalábbis) az a kérdés foglalkoztatja, hogy igaza volt-e Huntingtonnak, amikor a civilizációk összecsapásáról beszélt? Ha igen, miért? Ha nem, miért nem? Elképzelhető-e, hogy egy önbeteljesítő jóslattal állunk szemben? Lehet, hogy nem mindenki Huntingtonra hivatkozik, de az egészen biztos, hogy az iszlám civilizáció ebben a percben számos európai fejében a „Másikként”, hovatovább ellenségként tételeződik. Ezt a kérdést legalább 2001. szeptember 11. óta rágjuk elölről-hátulról, és azt gondolom, hogy továbbra is szükséges foglalkoznunk vele, muszlimoknak, keresztényeknek, ateistáknak egyaránt – nyíltan, őszintén, a sajtó és a közvélemény nyilvánossága előtt.
Különösen azért, mert a francia muszlim közösségek teljes mértékben elhatárolódtak a támadástól és az erőszaktól, és úgy tűnik nekem, borzasztóan félnek attól, hogy ők bűnhődnek majd meg – ártatlanul – a véres merényletekért (a támadás után egyébként azonnal megindultak a mecsetek elleni támadások). A nyugati civilizáción kívülről (különösen az iszlám világból) érkező politikai reakciók sem sokban különböztek azoktól az elhatárolódásoktól, amelyeket nyugaton hallhattunk, szimpátiával csak radikális iszlamisták reagáltak. Ráadásul kell-e arra emlékeztetni, hogy a merényleteknek van muszlim áldozata is (Ahmed Merabet, az egyik rendőr)? Vagy elfelejthetjük-e azt, hogy a kóser boltban éppen egy fiatal muszlim segített elbújni a zsidó túszoknak? A „civilizációk összecsapása” keretben gondolkozókhoz tehát az az első kérdésem, hogy ezek az adalékok hogyan illeszkednek a keretbe (ha egyáltalán)? Hogy illeszkedik ebbe a keretbe az a tény, hogy a terrorizmus áldozatainak elsöprő többsége, több, mint 80%-a – világméretekben – nem nyugati, hanem muszlim országokból származik (Irak, Afganisztán, Szíria, Nigéria, Pakisztán)? Sokszor úgy tűnik, hogy a „Másik” igencsak rugalmas konstrukció, kedvünk és érzelmi állapotunk szerint alakítható – nem árt, ha értjük és átlátjuk ezt a gondolati folyamatot, és végiggondoljuk az ellenérveket is.
2. Az önreflexiós gyakorlat keretében ideje lenne azt is tisztázni egy vitában (amelyben nemcsak a többségi társadalom vesz részt, hanem a „Másik” is, amelynek jelenleg gondolatokat tulajdonítunk ugyan, de valójában nem hallgatjuk meg), hogy mi a különbség terrorizmus és iszlám között. Az elmúlt napok egyes dühös, félelemmel teli reakciói azt mutatják, hogy a terrorizmus hagyományos fogalma (erőszak vagy azzal való fenyegetés politikai nyomásgyakorlás céljából) egyértelműen összekötődött a sivatagban gépfegyverekkel rohangáló, kiképzést kapó, középkori nézeteket valló, majd ártatlan nyugatiakra támadó fanatikus iszlamista képével. Ez az összemosás nyilvánvaló érvelési hiba. És a slippery slope itt még nem ér véget: az iszlámot magát ezután sokan azonosítják az iszlamizmussal és áttételesen a terrorizmussal is – az elmúlt napokban tucatszám lehetett ilyen érveket is hallani. Ebből persze (ezúttal logikusan) következik az az érv, hogy az iszlámnak Európában nincs helye, nem kompatibilis a „Mi” kultúránkkal.
Ez a probléma a társadalmi vita másik fontos eleme kell, hogy legyen, mint ahogy az is, hogy pontosan mi a „Mi” kultúránk – hiszen az is sokszínű, egyesek számára a görög filozófiát, mások számára a kereszténységet, esetleg a nemzeti kereteket, megint mások számára a szekularizációt és a felvilágosodást jelenti – és a vége valószínűleg az, hogy egy kicsit mindenkinek igaza van. Gondoljuk végig, hogy mit takar a „Mi” kultúránk, a „Mi” civilizációnk! A „Másik” definiálja? Esetleg olyan, mint a pornó (nem tudom meghatározni, de felismerem, ha látom)?
3. Áttérve a konkrét francia körülményekre: egy 2013-as felmérés szerint például a megkérdezettek 73%-a negatív véleménnyel volt az iszlámról, és csak 36% gondolta úgy, hogy az iszlám gyakorlása kompatibilis a francia köztársasági törvényekkel (pl. a radikális szekularizációval). A fent ismertetett érvelési összecsúszások ezt a tendenciát nyilvánvalóan erősíteni fogják, nem lennék meglepődve, ha a következő hetekben a 73% felfelé, a 36% meg lefelé indulna el, és mind a többségi társadalom, mind pedig a muszlim kisebbség alapvető érzelmi élménye a félelem és az önmagába fordulás lenne. Ennek az első jeleit máris láthatjuk.
4. Fontos megérteni, hogy az iszlám jelen van Európában, jelen van Franciaországban, és ez egy fait accompli. Lehet azt mondani, hogy „utasítsuk ki mindet” (ilyet is hallottam a napokban és durvábbakat is), de ez egy teljesen irreális, dühös, erőszakos reakció. A francia és európai muszlimok nagy része francia, uniós stb. állampolgár. Itt születtek. Franciák. Európaiak. Ha valakinek ez nagyon nem tetszik (és sokaknak nagyon nem tetszik), akkor lehet ezen dühöngeni, lehet emlegetni a keresztény Európát, fel lehet sorolni, hogy mely politikusok és történelmi figurák ezért a helyzetért a hibásak, de a nyugati muszlim közösség integrációs problémáit – vagyis az adott helyzetet – ez már nem fogja megoldani....
A teljes cikket elolvashatja az MCC FF oldalán.
Míg a francia szocialisták legnagyobb gondja, hogy lehet-e együtt tüntetni Marine Le Pennel, mi úgy gondoljuk, hogy a legnagyobb probléma az, hogy sem a francia társadalom, sem a francia politikai elit, sem pedig a francia államigazgatás nincsen felkészülve arra, hogy a terrorizmus és az iszlamizmus kérdését átfogó problémaként kezelje. Az alábbiakban egy olyan szakpolitikai akciótervre teszünk javaslatot (dr. Türke András István biztonságpolitikai szakértővel, az Europa Varietas Intézet igazgatójával közösen), amely átfogó módon közelíti meg a terrorelhárítás és az iszlamizmus problémáit. Álláspontunk szerint az alábbi témákban és területeken van szükség sürgős lépések megtételére:
A cikket folyamatosan frissítjük!
1) Véget kell vetni a titkosszolgálatok és a belügyi speciális egységek közötti folyamatos konkurenciaharcnak, az állandó átszervezéseknek. Szükség van egy olyan koordinációs szervre, amely a belügy, a szolgálatok, illetve a rendőrség és a csendőrség beérkező adatait átfogó módon értékeli, és az értékeléseket szükség szerint közvetíti. Tekintettel arra, hogy a francia szervek forráshiányra panaszkodnak a sajtóban is, az elérhető költségvetési források kérdését is rendezni kell.
2) Rendbe kell tenni a terrorgyanús személyek adatbázisait.
3) Frissíteni kell a terrorgyanús személyek megfigyelésére, előállítására vonatkozó jogszabályi hátteret.
4) Tekintettel arra, hogy a börtönök Franciaországban is gyakran funkcionálnak bűnöző- és szélsőséges-képző intézményként (különösen a piti bűncselekmények fiatal elkövetői számára), újra kell gondolni a büntető igazságszolgáltatás teljes rendszerét, bármennyire is nagy a társadalmi nyomás, hogy minél több bűnöző kapjon hosszú és letöltendő börtönbüntetést. A visszaesést megakadályozni nem tudó megtorlás helyett a nevelés és az integráció céljai felé kell a rendszer fókuszát fordítani, természetesen a megfelelő költségvetési források biztosítása mellett.
5) Hatékonyabban kell fellépni a szervezett bűnözői körök és városi bandák fegyverellátási útvonalai ellen, szárazföldön és vízi úton egyaránt...
A teljes cikket elolvashatja a Francia Politika Blogon
Nyulas Szabolcs - Honvédelem.hu, 2015.01.09.
Címkék: biztonságpolitika, nemzetbiztonság, terrorizmus
Soós Eszter Petronella és Türke András István, a Francia Politika Blog és az Europa Varietas Intézet közreműködésével
Hibát hibára halmoztak a francia belügyi szervek, ezért is sikerülhetett a terroristáknak egy célzott támadással kivégezni a Charlie Hebdo szerkesztőségét. Az al-Kaida halállistáján más – dán és svéd − újságírók is szerepelnek, és nőtt a fenyegetettség Londonban, valamint Berlinben is – mondta a honvedelem.hu-nak dr. Türke András István, az Europa Varietas Intézet biztonságpolitikai szakértője.
„Franciaországban az iszlám a második legfontosabb vallás, 2010-es adatok szerint 4,7 millió muszlim él az országban, legjelentősebb az arányuk Lille és Marseille agglomerációjában, ahol a lakosság 50, illetve 25 százaléka muzulmán” – mondta a szakértő. „A nem iszlám lakosság alapvetően toleráns, de a szeptember 11-i merényletek és az al-Kaida franciaországi megjelenése megtették a hatásukat: egy 2012-es felmérés szerint 17 százalék tartja pozitívnak jelenlétüket, 40 százalék indifferens, 43 százalék pedig kifejezetten veszélyesnek gondolja jelenlétüket” – tette hozzá.
A lap elleni támadásnak a francia belpolitika terén nem voltak előjelei, az Hollande-kormány szocialistaként toleránsabbnak számít, mint a keményvonalas Sarkozy-adminisztráció. Ráadásul Hollande elnök jó kapcsolatot ápol a franciaországi iszlám elismert kulturális vezetőivel, értelmiségiekkel, jogászokkal, orvosokkal, akik egyébként elítélik az ISIS (az Iszlám Állam angol rövidítése) öldökléseit, és felajánlották segítségüket, támogatásukat az elnöknek.
A külkapcsolatok területén évek óta gyülekeztek a baljós jelek: Franciaország hagyományosan arabbarát országnak számított, amióta de Gaulle tábornok az olajkérdés miatt felülvizsgálta az Izraelhez fűződő viszonyt. Ez a politika egészen Chirac elnökig kitartott, Sarkozy alatt viszont fordulat következett be. Az ország több konfliktusba is beavatkozott Afrikában (Líbia, Mali, Közép-Afrikai Köztársaság). „A katonai akciók miatt az al-Kaida mellett más terrorszervezeteket is magára haragított Franciaország, bár az előbb említett jelenti és jelentette a legnagyobb veszélyt” – mondta Türke András.
A szakember hangsúlyozta: a francia belügyi szervek komolyan hibáztak a Charlie Hebdo megtámadása kapcsán, hiszen a merénylők ismertek voltak előttük, szerepeltek az adatbázisaikban. Az a tény is ismert volt, hogy az országban tevékenykedő (nem csak muszlim) bűnözők komoly fegyverekkel rendelkeznek, míg a rendőri egységek híján vannak az ilyen felszerelésnek. Az újság környékén lassan hónapok, évek óta készültség van, ezért is érthetetlen, hogy miért csak „egyszerű” rendőrök védték a szerkesztőséget, ráadásul a védelem szintjét 2014 augusztusában csökkentették. A Charlie Hebdo védelmére sokkal jobban felszerelt RAID egységeket – vagy FAMAS-szal felszerelt katonai járőröket – kellett volna alkalmazni. Ráadásul hónapok óta lehetett tudni, hogy a fenyegetés mértéke az ISIS célzott toborzóakcióival megnőtt. „Másrészt a merénylet az átszervezett hírszerző szervek, valamint a rendőrség közötti együttműködés teljes csődjének is tekinthető” – mutatott rá...
A teljes cikket elolvashatja a Honvédelem.hu-n
Soós Eszter Petronella és Türke András István, a Francia Politika Blog és az Europa Varietas Intézet közreműködésével
Origo.hu, 2015.01.09.
Nem lehet kizárni, hogy a már most is a legnépszerűbbnek számító radikális Nemzeti Front további erősödése várható Franciaországban, de a kormány sikeres válságkezelése, és a jelenlegi politikai elit összezárása gátat szabhat ennek – mondták el az Origónak Franciaország szakértők a párizsi terrortámadás várható hatásairól. Franciaországban 2017-ben tartanak legközelebb elnök-és parlamenti választást, a 2014-es európai parlamenti voksolást a Nemzeti Front nyerte.
Az iszlámon gyakran élcelődő párizsi szatirikus lap elleni szerdai támadás szinte biztosan erősíti majd a bevándorlásellenes mozgalmakat Európa-szerte, és mélyítheti a vallási és etnikai identitás társadalombeli helyéről szóló „kulturális háborút” – írta értékelésében a Reuters brit hírügynökség.
Hasonlóan vélekedett az AP amerikai hírügynökség is, amely azt írta: a támadás újabb támogatókat hozhat az Európa "iszlamizációjával" riogató mozgalmaknak, amelyek Dániától kezdve Németországon át Hollandiáig egyre nagyobb teret nyernek.
Le Pen népszavazást akar a halálbüntetésről
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője, a halálbüntetés visszaállítása mellett foglalt állást abban az esetben, ha megnyeri a 2017-es elnökválasztást. „Személyes meggyőződésem, hogy a halálbüntetésnek szerepelnie kell a jogi arzenálunkban.” „Mindig azt mondtam, én a francia állampolgároknak megadnám a lehetőséget, hogy elmondják a véleményüket egy népszavazás keretein belül” – tette hozzá.
A bejelentéssel kapcsolatban Soós Eszter Petronella politológus, Franciaoszág-szakértő az Origónak elmondta, 2012 végén a megkérdezettek 45 százaléka támogatta a halálbüntetést Franciaországban, és a tendencia a korábbi évekkel összevetve növekvő volt. A szakember a kezdeményezéssel kapcsolatban arra is rávilágított, hogy az alkotmány tiltja a halálbüntetést, így azt módosítani kéne, de erre csak a képviselőház és a szenátus háromötödös többségének az egyező szavazatára lenne szükség...
A teljes cikket az Origón olvashatja.
A franciák csak most ocsúdnak a szörnyű támadásból. Ha az első sokk véget ér, rengeteg kérdésre kell majd válaszokat keresni és találni. Még nem tudjuk felmérni, hogy ami ma történt, mekkora jelentőségű és merre viszi a francia (és európai) politikát, de az biztos, hogy a Charlie Hebdo-merénylet nagy hatással lesz mind a társadalomra, mind pedig a következő hetek és hónapok politikai eseményire. Soós Eszter Petronella Közös elemzése dr. Türke András Istvánnal, biztonságpolitikai szakértővel, az Europa Varietas Intézet igazgatójával a Francia Politika Blogon.
A tények
2015. január 7-én délelőtt, 11:30 körül két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű baloldali, szatirikus hetilap szerkesztőségébe és – célzottan, tudatosan – megölt 12 embert, köztük a lap közismert illusztrátorait, igazgatóját, illetve két rendőrt. A fegyveresek valószínűleg tudták, hogy mikor és hogyan kell támadniuk, mivel az áldozatokat arcról felismerték, illetve pontosan abban a pillanatban érkeztek, amikor a szerkesztőség a szokásos heti értekezletét tartotta. A mintegy öt percig tartó támadás után a fegyveresek elmenekültek a helyszínről. A rendőrség azonosította az elkövetőket és jelenleg is keresi őket.
A helyszínre érkező François Hollande köztársasági elnök terrortámadásnak nevezte a gyilkosságokat, amit megerősít a szemtanúk azon beszámolója, mely szerint a támadók “Allah Ahkbar!”, illetve “Megbosszultuk a prófétát!” felkiáltásokkal léptek fel, és az al-Kaida nevű ismert terrorszervezetet is emlegették.
A francia kormány szerdán 14 órakor válságmegbeszélést tartott az illetékes miniszterek részvételével, illetve a legmagasabb, további támadást valószínűsítő szintre emelte a Vigipirate antiterrorista terv szint-besorolását. A köztársasági elnök azonnali konzultációkat kezdett a francia politikai élet szereplőivel, ideértve a volt köztársasági elnököket, a pártelnököket, illetve azon politikai erők vezetőit, amelyek nem rendelkeznek nemzetgyűlési képviselőcsoporttal (gondolva itt különösen a Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontra). A csütörtöki napra az elnök továbbá nemzeti gyásznapot rendelt el, amire 2001. szeptember 11. óta nem került sor Franciaországban....
Folytatása a Francia Politika Blogon olvasható, az anyagot folyamatosan frissítjük.
Az alábbi írás szigorúan a szerző magánvéleményét tükrözi és nem tekinthető az Europa Varietas Intézet hivatalos véleményének.
Megjelent a Kitekintő.hu-n
Mert a Charlie Hebdo szerkesztői – bár kiváló grafikusok - gyakran olyan színvonalat képviselnek, amivel nem tudok közösséget vállalni.
A mészárlást természetesen minden jólelkű ember elítéli, jómagam is, mint ahogy a sajtó szabadsága is elsődleges fontosságú érték, amit meg kell védeni és ami mellett ki kell állni. Állást foglalni azonban a lap tevékenysége és hatása kapcsán nagyon nehéz kérdés. Nincs bajom a szatírával, se a politikaival se a kulturális-vallásival, még akkor sem ha "malac" (v.ö. Boccaccio), de csak akkor, ha tényleg ütős, és megvan benne a szatíra sine qua non-ja, a humor. A Charlie Hebdo számos karikatúrájában az öncélú blaszfémia mellett ezt nem nagyon lehet felfedezni.
A magam részéről nem értek egyet azzal a tipizálással, amit most ránk próbálnak kényszeríteni a politikusok és véleményvezérek, hogy egyfelől a Charlie Hebdo, azaz a "mi", a "jók" a demokraták, a művelt Nyugat és "ők", a "rosszak" a barbár-fanatikus, terrorista (=iszlám) oldal, és én most csak e kettő közül választhatok. Ha lehet még harmadik véleményt képviselni akkor azt választanám.
A szatírikus lap karikatúrái a vallásokból csinálnak öncélú, kicsit sem vicces blaszfémiát. Persze, ehhez joguk van, joguk kell hogy legyen, de a magam részéről nem tudom sajnálni azokat, akik eleve céltáblát akasztva a nyakukba provokálják a sorsot és megteszik azt a szívességet a radikális iszlamistáknak, hogy "igazolják" azok tanait a fiatal és fogékony francia (vagy bármilyen más) muszlim fiatalság körében.
A tét óriási. Ugyanis a teljes politikai és társadalmi kiállás a provokatív lap elleni támadással szemben felveti a kérdést, hogy akkor most ezáltal teljesen egyetértünk az ilyen Charlie Hebdo lapokban képviselt "eszmeiséggel" is? Az egyébként indifferens, szekuralizálódott muszlimok Párizsban, Londonban és másutt meg csak pislognak, hogy lám-lám akkor mégis a radikálisoknak van igaza a "Nagy Sátán" kapcsán? Mégis a lefejezős dzsihádistákank kell hinni, akik szerint a Nyugat visel háborút ellenünk, ahol az egész társadalom iszlám ellenes? Mindenkinek szíve-joga, hogy hova áll. Ne feledjük, 2001. szeptember 11-e egyik következménye az lett, hogy a muszlim vallásúakat potenciális terroristaként kezdték el kezelni a hatóságok. Ahelyett, hogy mérsékelt iszlámmal karöltve együtt vette volna fel a harcot a Nyugat a szélsőségek ellen.
Mindezek miatt sokkal, de sokkal cizelláltabban kéne ezt a kérdést a politikusoknak és az értelmiségnek kezelnie. Zajlik a civilizációk (vagy inkább a kultúrák) harca és az a tét, hogy a mérsékelt iszlámot meg tudjuk-e tartani szövetségesnek vagy az - kényszerűségből - a szélsőségesek térfelére sodródik.
És éppen azt nem vesszük észre, hogy pont ez a vallási fanatikusok célja : Hogy mi sorakozzunk fel a blaszfémek mellet mind, legyen végre egy jól látható egyenlőségjel köztünk - a mérsékeltek - és a "vallásgyalázók" ("iszlám-gyalázók") között. Mi – mármint az "én vagyok Charlie" hősei – pedig lényegében az ő elképzelésük szerint "táncolunk", az ő kalkulált reakcióik szerint lépünk és ezzel pont mi leszünk azok, akik megerősítjük a támogatottságukat.
Ez a cél?
Türke András István Ph.D
Europa Varietas Intézet
www.europavarietas.org
PS: És ha már választani kell : "Nem vagyok Charlie, "francia" vagyok!
Zoltán Fehér : The New Faces of an Old Art: Creative Diplomacy in the 21st Century
Charles University, Jinonice, room J2080
Prague, 17 h
For centuries, the often uneasy and war-burdened relations between countries were not only conducted on the formal governmental level - in fact they were mostly shaped through backdoor dealings. The gradual democratization of most countries in the world has brought about an opening of diplomacy towards the wider public. With the help of the digital revolution, many governments have engaged in new, experimental forms of diplomacy in recent years. Drawing on his own experience of rising through the ranks of the Hungarian diplomatic corps, Zoltán Fehér will identify and define the pioneering new forms of transatlantic diplomacy ranging from the representations of national cultures through art events to the creative use of the potential of the mass media for cultural diplomacy to the diplomatic use of the "new media" such as social networks and blogging. In his presentation, Fehér hopes to challenge his audience to think outside the box of conventional diplomacy and identify and pursue alternative and new forms of cultural ties – for a new understanding of international relations in the 21st century.
Zoltán Fehér has just stepped down as Hungary's Chargé d'Affaires in Ankara, Turkey. He served as Hungary’s deputy ambassador in Ankara, Turkey since 2011. He previously served at the Embassy of Hungary in Washington D.C. as Chief Creative Officer and Foreign Policy Analyst (2005-2009), and held various positions in the Ministry of Foreign Affairs since 2002. He holds Master’s degrees in Political Theory and American Studies from Eötvös Loránd University (ELTE) and a Law degree from Pázmány Catholic University. In 2001/2002, he studied International Relations at Bard College (New York State) as a Kellner Scholar. He has taught International Relations and European Studies at ELTE, Pázmány Catholic University and King Sigismund College while his scholarly work has also been published. From 2009 to 2011, he served as President of the Young Diplomats Club in Budapest. His work and achievements have been written on in various publications, including the Diplomatic Pouch, The Washington Times, CBS News, The Georgetowner, Népszabadság, Fraternity Magazine, Forbes Magazine and Ankara Scene.
Az orosz nacionalizmus elméleti alapjai napjainkban - Alexandr Dugin neo-eurázsia elmélete
Alexandr Dugin, az orosz neo-eurázsiai ideológia egyik kidolgozója, a jelnlegi "orosz nagyhatalmi politika" ideológusa. Politikai útja ugyanakkor már a kezdetekkor elvált Putyinétól, de ahogy Putyin mozgástere egyre inkább beszűkül, annál inkább kiütköznek, sőt felerősödnek az átfedések kettejük elképzelései között. A dugini elképzelések szerint egy Eurázsiai Birodalomnak kell létrejönnie az atlanti birodalommal (értsd : USA) szemben. Az Eurázsiai Birodalomról szóló fejtegetéseiben nem teljesen világos, hogy ennek létrehozása mennyire békés, illetve erőszakos úton következne be és egyes területek akkor milyen függésben is lennének Oroszországgal.
A geopolitikus az adott államok többé-kevésbé demokratikus működését teljesen figyelmen kívül hagyja (esetleg már egy poszt-demokratikus korszakra gondol?) és meglepő könnyedséggel vonna össze egy országban történelmileg egymással nem éppen barátságos viszonyban élő országokat mint pl. Románia, Bulgária, Szerbia és Görögország, s mindez az egész koncepció komolyságát az elemző számára alapjaiban kérdőjelezi meg.
Oroszország legfőbb célja Ukrajna jelenlegi állapotának felszámolása (írja az 1990-es évek végén!) illetve annak a mesterséges cordon sanitaire-nek a felszámolása, mely Eurázsiát természetellenes módon kettéosztja, azaz az oroszokat és a németeket egymás ellenségeivé tette. Szerinte amíg az USA dominanciája létezik Európában, addig minden konfliktus és ellentét mesterséges jellegű és minden regionális hatalom az atlantisták érdekeit szolgálja – ami ha nyilvánvaló túlzás is, de azért kitapintható az erős amerikai jelenét mind az exjugoszláviai konfliktusban, mind a 2004-es és 2014-es ukrán események terén is.
Ezen a ponton Dugin szembefordul a szlavofil hagyománnyal, melynek geopolitikai alapvetése – szerinte alapjaiban elhibázott módon – Oroszország védelme ezen cordon sanitaire-eken keresztül. Innen elég hamar arra a következtetésre jut, hogy lényegében az Egyesült Államok a felelős mindkét világháborúért, mely a németeket és az oroszokat egymás ellen fordította, ami történelmileg megint csak nem állja meg a helyét. A szlavofil geopolitika további hibája, hogy Oroszországot angol és francia érdekek mentén öngyilkos háborúkba keverte saját természetes geopolitikai ellenfeleinek az oldalán (ld. Török háborúk, Japán ellenes háború). Ez az utópia Oroszországnak „a cárjába, az egyházába és a birodalmába került”.
Hogyan nézne ki az Eurázsiai Birodalom, melynek szinonímájaként néha az Orosz Birodalom szerepel? Oroszország sem Kelet, sem Nyugat, sem Európa, sem Ázsia, hanem Eurázsia. Az új Oroszországnak – mely nem a Nyugat által kreált regionális hatalmú, szeparatista kísérletek terepeként létrejött életképtelen Orosz Föderáció lenne – lételeme a birodalomépítés. Lényegében a FÁK államainak többsége korábban az orosz birodalom része volt és a „posztbirodalmi legitimitás” elvén alapulva felhasználtják azt a tényt, hogy a gyarmati adminisztráció örököseként a szovjet birodalmi kontextusban kialakult egységes irányítási rendszer maradványai vannak hatalmon. Ezen elit idegen az adott országok nemzeti-kultúrális tradícióitól és túlélésük alapfeltétele az anyaországtól való függőség megőrzése.
Oroszországnak egy új eurázsiai hatalmi blokkot kell létrehoznia, de tanulnia kell a SZU hibáiból. Nem akarhatja minden entitását teljes mértékben integrálni, hanem nagy arányú szuverenitást biztosítva számukra, lényegében csak a külpolitika és a védelem területeit kell szorosan a saját kezében tartania.
A SZU legnagyobb hibájának azt tartja, hogy nem teremtette meg természetes határait, azaz nem hódította meg Európát az Atlanti óceánig, valamit Dél-Ázsiát. Így Nyugat-Európa - az "amerikai gyarmat" - megakadályozta, hogy a térségben egy egészséges és életképes birodalom jöhessen létre. A nyugat-európai térség önmagában védelem és nyersanyagok nélküli életképtelen régió jött létre az USA cordon sanitaire-eként. Duginnál visszaköszön a Richelieu-i természetes határok koncepciója, de előbbinél csak a tengeri határok jelentenek alternatívát a jelenlegi mesterséges és nagyon hosszú, nem védhető szárazföldi határszakaszokkal szemben az eurázsiai kontinensen.
Míg Keleten Irán, Indai és főként Japán (sic!) lennének az eurázsiai blokk pillérei, az Orosz Birodalom természetes szövetségese Nyugaton a Nyugati félsziget (ezalatt érti kb. a jelenlegi EU-t) lenne, melyek így a birodalom számára biztosítanák a természetes tengeri határokat minden irányból. Itt ismét némi logikai bukfenc következik, mert abban ugyan igaza van, hogy a nyugati térség egyes államai (főként Franciaország) időnként kritikus szemmel nézik a NATO-féle védelmet (ugyanakkor több pénzt már évtizedek óta nem akarnak ennek alternatívájára költeni). Mégsem világos, miért lennének hirtelen lelkesek az atlanti védelmet orosz védelemre felcserélni. Olyan helyzetben, mely nemcsak 2000-ben, de 2014-ben is meghaladná az orosz katonai potenciál képességeit, főként, hogy ez az orosz dominancia totális jelleget ígér...
Ugyanakkor az új helyetben Oroszország teljes kulturális, nyelvi, gazdasági és jogi autonómiát ígérne, de egyben politikai, stratégiai, geopolitikai és ideológikus szuverenitásban szigorú korlátozást, mely utóbbiak kapcsán őszintén szólva nem értjük, hogy miért kellene vonzónak lenniük a térség számára. Dugin azzal érvel, hogy Eurázsia egymástól való egészséges függése ennek az alapja, azaz az EU területe tőkét, technológiát és tudást biztosítana a keleti nyersanyagokért és védelemért cserébe. El kell ismerni, bár mindez a jelenlegi helyezetben politikai nonszensznek tűnik, ágazati szinteken – főként az energiaellátás terén - van azért benne itt-ott ráció, gondolva itt a német-orosz kőolajipari beruházásokra és vezetékekre, illetve a francia-orosz kezdeményezésű eurázsiai villamos energetikai ellátó rendszerre.
E politikai unió (?) együttműködés (?) szilárd geopolitikai pillére Közép-Európa. Dugin alighanem a teljes közép-európai értelmiséggel szembeszállva kifejti, hogy „Közép-Európa stratégiailag, kulturálisan és részben politikailag egyesített természetes geopolitikai képződmény”. Alapvetően a Drang nach Osten doktrinájára egyszerüsíti le az itteni történelmi viszonyokat, mert szerinte a térség hagyományos konszolodáló ereje Németország, sőt e politikai befolyás Olaszországra és Spanyolországra is kiterjedhetne...
Az együttműködés itt mindenesetre a Moszkva-Berlin tengelyen alapulna, abból a szintén inkább pontos konzekvenciából adódóan, hogy a francia-német tandemben (melyet megőrzendőnek és fontosnak tart) Berlin és Párizs már nagyon nem azonos súlycsoportot képvisel. Politikailag Berlinnek Párizst mintegy Moszkvával kéne leváltania.
Franciaország „általában véve az európai kontinentális hagyományok aláásásában mindig is élen járt, és sok esetben a francia politika jelentette a legagresszívabb altlantizmust". Ugyanakkor ez az ország politikailag még „menthető” – nem úgy mint Nagy-Britannia a legkevésbé európai állam, mely de facto csak az USA extraterritoriális tengeri bázisa. Mert a Napoléontól (!) De Gaulle-on keresztül Mitterrandig megjelent egy pozitív vonal, a kontinens integrációjának képviselete is. Ugyanakkor Németországnak nem valamiféle pángermán centrumot kéne létrehoznia, hanem nemzetek feletti, civilizált egységet, mely mentes bármely nép etnikai és nyelvi dominanciájától.
Az „új európai átmenet útját” illetőleg elég nagy bizonytalanságot hagy a szerző. Egyfajta összeurópai elégedetlenséget sugall, melyet Moszkvának nem kellene tétlenül szemlélnie. Illetve néhol kitűnik, hogy az ellenzőket nem éppen demokratikus úton kell majd elhalgattatni a „szent cél” érdekében. Német és francia tekintetben Dugin számol a hagyományosan atlantista-ellenes erők erejével, a keleti államokat tekintve pedig azzal, hogy e társadalmakban - ha eltérő mértékben is, de - mindig kitapintható a kelet és a nyugat felé tekintők ellentéte.
Az orosz geopolitikus felfogásában Nyugat-Európa az USA cordon sanitaire-e és ezen érvelése igencsak egybevág de Gaulle érvelésével, aki a McNamara által szorgalmazott flexible response NATO-doktrinát (atomfegyverek helyett az első válasz hagyományos erőkkel, Európa "kivéreztetése") hasonló érveléssel utasította el. Dugin szerint a SZU előtt két lehetőség állt :
- vagy az Atlanti-óceánig elfoglalni Európát,
- vagy kivonulni a keleti térségből, a NATO nyugat-európai kivonulásáért cserébe, egy semleges, esetleg korlátozott elrettentő atompotenciállal rendelkező térséget (Európai Blokk) létrehozva.
Ezt a változatot de Gaulle idejében komolyan mérlegelték.
A semleges cordon sanitaire-ek rendszerét Dugin szerint Ázsiában is alkalmazni kellett volna. Ott Afghanisztán, Irán, India (esetleg Kína) képezte volna ezek részét. Vagy Keleten, vagy Nyugaton erővel kellett volna fellépni, míg a másik helyen békével. Ez mindenképpen szükséges lett volna az anakonda szorításából való kitöréshez.
De a SZU nem szánta rá magát egyik térfélen sem a radikális lépésre, így az atlanti hatalmak „bedarálták”. A Nyugat legfőbb célja, hogy megakadályozza a kontinentális neoeurázsiai blokk létrejöttét. Oroszország biztonsága és szuverenitása – egyedüliként - az egész eurázsiai kontinens biztonságával és szuverenitásával egyenlő.
Mindenestre az ezredfordulón profetikusan arra is utal, hogy az euroatlanti integráció ki fog fulladni, és egyre nagyobb rétegek lesznek csalódottak az EU-ban.
Az eszközöket tekintve természetesen Dugin számba veszi a katonai hódítás útját is, mint teljesen irreális lehetőséget. Oroszországnak viszont nemcsak geopolitikai szükségszerűsége, hanem lételeme a birodalomépítés, különben az Európa-központ nyomul be a nyugat-orosz területekre, vagy Kína tör ki az észak-kazahsztáni vagy kelet-szibériai térségek felé.
Rövid konlklúzióként elmondható, hogy a 2000-es évek felének – Putyinhoz köthető - nagyhatalmi orosz törekvései azért nem feltétlenül követik a e sémát, még akkor sem, ha az ukrajnai események illeszkednek a dugini rendszerbe. Geopolitikailag mindeddig - legalábbis francia felfogás szerint - nagyjából egy orosz-kínai és egy indiai-USA szövetség kezdett kialakulni : Az oroszok 2006/2007-re konszolidálták a kapcsolatokat Kínával és rendezték az Amúr folyó menti konfliktusokat : Mindkét fél jól járt azzal, hogy a túlnépesedett észak-kínai területről az elnéptelenedő Szibériai területre átjöhettek a kínai bányászati beruházások és a hasznot megosztják. Szintén hasznosak a transszibériai gázvezetékek, melyek Oroszország számára alternatív export, Kína számára pedig alternatív import lehetőséget biztosítanak, miközben a dél-kínai tengeren 2014 októberében talált palagázmezők kalkuláltan akár helyettesíthetnék is az orosz beszállítást.
Dr. Türke András István
Az elemzés bővített változata francia nyelven 2014 végén fog megjelenni a CIEH (Université Paris III de la Sorbonne Nouvelle) Cahiers des études hongroises kiadványában :
Cahiers hongrois sur les populismes et les partis d’extrême-droite d’Europe centrale
CIEH Paris – Sorbonne Nouvelle Paris III
Az elmélet "megvalósulásáról" az ún. "orosz tavasz" fázisairól itt olvashat.
-
Forrás :
Alexandr Dugin, « A geopolitika alapjai – Oroszország geopolitikai jövője » (Osnovy geopolitiki: geopoliticheskoe budushchee Rossii, Moscou, Arktogeia 2000 (19971) in : Siselina Ljubov – Gazdag, Ferenc (ed) Oroszország és Európa – Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény, Budapest, Zrínyi, 2004. pp. 333-376.
2014. november 12-e mérföldkőnek számít majd az űrkutatás, illetve a Naprendszer kutatása történetében: a Rosetta az európai űrügynökség (ESA) szondája Philae leszállóegysége simán leszállt az üstökösmag felszínére. A sikerben magyar mérnököknek és kutatóknak is jelentős része van.
Jó lenne, ha végre az európai GPS rendszer, a Galileo is hasonlóan átütő sikereket érne el...
2014 november 15-én az ukrán válság újabb szakaszba lépett. Petro Porosenko ukrán elnök szombaton elrendelte minden közszolgálati intézmény kivonását az oroszbarát szeparatisták ellenőrzése alatt álló kelet-ukrajnai területekről.
Alexandr Dugin, az orosz neo-eurázsiai ideológia egyik kidolgozója. Putyin fő ideológusának tekintik, bár az orosz elnök politikai terveiben (még?) jelentősen "mérsékeltebb" annál, mint amit az eurázsia tanok megkövetelnének.
Dugin szerint az ún. "orosz tavasz" forgatókönyve a következő lépésekben fog megvalósulni az ukrajnai válság folyományaként. Valahol a 4. pont közepénél tartanak az események :
1. Kijev csapatait a Krím határán vonja össze, fenyegetőzik, de tényleges beavatkozásra nem kerül sor. Az Egyesült Államok erős nyomást gyakorol Oroszországra, számlákat fagyasztanak be. Intenzív kommunikációs háború veszi kezdetét, de az USA és a NATO végül is igyekszik elkerülni a közvetlen beavatkozást. Kijev jelentős támogatást kap nyugatról, most azonban leginkább a belső problémákra fordítja figyelmét. Lezárják az orosz határt. A népszavazás (amelyen a Krím félsziget Oroszországhoz való csatlakozásáról döntenek) szinte zavartalanul lezajlik. A többség az Oroszországhoz való csatlakozásra voksol. Oroszországon kívül egyetlen ország sem ismeri el a referendum végeredményét. A Krím annektálása estén felvetődik az Oroszországgal szembeni megtorló intézkedések kérdése is. A Duma mindkét háza azonnal ratifikálja a csatlakozást. A Krím visszatér Oroszországhoz és a félszigetre orosz csapatok vonulnak be. A Nyugat erős nyomást gyakorol Oroszországra. Az Észak-kaukázusi fegyveres csoportok, illetve Moszkvában az ötödik hadoszlop* is készültségben állnak. Putyint mindenki támogatja, népszerűsége a csúcson van. Ez segíti őt a belső kihívásokkal szembeni küzdelemben.
2. A következő szakaszban Kelet-Ukrajnában Kijev kemény megtorló akciókba kezd. Már egy nyíltan nacionalista diktatúráról beszélhetünk. Egyesek megpróbálnak támadásokat és szabotázsakciókat végrehajtani a Krímben. Mások bosszút akarnak állni az elvesztett Krím-félsziget orosz, illetve oroszajkú polgárain. Ez azonban egy ellenálláshoz kialakulásához vezet. Az ukrán dráma a második szakaszba lép: Harc az Új Oroszországért. Az emberek azonnal felébrednek. Ukrajna a "moszkvai agresszióra" hivatkozva, bevezeti a szükségállapotot. A demokrácia utolsó maradványi is eltünnek. A májusi választások már háborús légkörben zajlanak.
3. Oroszországban a nacionalisták több terrortámadást is végrehajtanak. De Oroszországon belül is változik a helyzet, felkészítik az "ötödik hadoszlopot".
4. Új-Oroszországban növekszik az ellenállás, amely fokozatosan átcsap a « kijevi bérencek » elleni nyílt lázadásba, véres polgárháború alakul ki. Moszkva hatékony támogatási rendszert épít ki, ezzel párhuzamosan a nyugat is segítséget nyújt Kijevnek. Egy adott pillanatban, válaszként a nacionalisták felforgató és egyéb véres cselekményeire, valamint az elnyomó kijevi apparátus civilek elleni Kelet-Ukrajnai akcióira, Oroszország csapatokat küld Kelet-Ukrajnába. A Nyugat atomháborúval fenyegetőzik. Mindez sorsdöntő pillanat Putyin számára, de őt ez a fenyegetés sem állítja meg. Nagy nehézségek (és valószínűleg súlyos veszteségek) árán felszabadítják Új Oroszországot. Ezzel egy új állam jön létre, Ukrajna, vagy Novorossia néven, de az is lehetséges, hogy a Krími forgatókönyv ismétlődik meg.
5. A Dnyepertől nyugatra nem ismerik el az elszakadást, (ahogyan Milosevics idejében Jugoszlávia, majd később Szerbia sem Koszovó függetlenségét) ezzel tulajdonképpen egy második Ukrajna jön létre. A NATO azonnal támaszpontokat épít ki a nyugati területeken, megakadályozandó egy esetleges - Kijev irányába történő - orosz előrenyomulást.
6. Az új - szélsőségesen nacionalista - ukrán vezetés hamarosan válságba kerül. Összecsapások kezdődnek a különböző etnikai csoportok között (ruszinok, magyarok, lengyelek, románok, és más kisebbségek) de politikai okok is szerepet játszanak a konfliktusban. (A központi hatalom meggyengülése miatt Ukrajna elveszti területeinek felét) Az állam egyre gyengébbé válik. A hatalomvesztés egy új fázisba lép.
7. Oroszország sem áll meg ezen a ponton, sőt fokozza tevékenységét Európában, ami már az Európai Konzervatív Forradalom kulcselemének tekinthető. Európa kettészakad: egyes országok az USA mögé állnak, míg mások egyre inkább Oroszországra kezdenek figyelni. A gazdasági válság elleni küzdelem közepette az orosz álláspont egyre vonzóbbá válik számukra. Oroszország védelmébe veszi a több pólusú világ, a kontinentalizmus és az újkonzervativizmus eszméjét (lásd: a dougin féle Negyedik Politikai Elmélet)
8. Nyugat Ukrajnában (második Ukrajna) Európa párti (értsd : német párti) erők kerülnek hatalomra, enyhülni kezd az oroszellenes politika, miközben egyre távolabb kerülnek az USA-tól.
9. Európában gyengül az amerikai befolyás. Egy NATO-tól független európai haderőt állítanak fel, amelyben a francia és német erők játsszák a vezető szerepet.
10. Egy nagy Kontinentális Szövetség jön létre, Eurázsia és Európa, az Európai Unió és az Eurázsiai Unió Konföderációja. Az oroszok, ukránok és az európaiak már a barikád egyazon oldalán állnak, míg az amerikaiak a másikon. Amerika és a dollár hegemóniája, akárcsak az atlantizmus és a liberalizmus, valamint pénzügyi körök uralma véget ér. Egy új fejezet kezdődik a történelemben. A szlávok újra egyesülnek, de nem Európa ellenében, hanem - egy többpólusú világrendszer keretein belül - vele szövetségben. Lisszabontól Vlagyivosztokig.
Az "orosz tavasz" doktrinális alapjairól itt olvashat.
Orosz eredeti forrása itt
Magyar fordítás forrása
Oroszul :
Русская весна, конец света или глобальный хаос
(сценарии развития украинского кризиса и ситуации вокруг Крыма на ближайшую неделю)
Отвлекаясь от эмоции, попробуем дать холодный геополитический и реалистский анализ возможных вариантов последующего развития событий.
Вначале рассмотрим самый оптимистичный (для нас) сценарий (в рамках реального). Это можно рассматривать как желательный горизонт, наше самосбывающееся пророчество (self-fulfilling prophecy).
Сценарий Русская весна
1. Киев занимает выжидательную позицию, сосредотачивает войска на границе с Крымом, угрожает, но к прямым действиям не переходит. США всячески давят на Россию, замораживают счета, ведут активную информационную войну, но сами и в рамках НАТО от прямых столкновений уклоняются. Киев получает существенную поддержку от Запада, но сосредотачивается на внутренних проблемах. Границы с Россией закрыты.
Референдум проходит успешно, сбои минимальны. Подавляющее большинство за вхождение в Россию. Референдума никто не признает, кроме России. Россия ставит вопрос о ответных действиях по приему Крыма в состав России. Обе палаты оперативно ратифицируют. Крым возвращен. В него входят российские войска.
Запад негодует, на Россию оказывается мощное давление. Активизация боевиков на Северном Кавказе, волнения пятой колонны в Москве. Путин все выдерживает, его популярность среди народа достигает кульминации. Это помогает справиться с внутренними вызовами.
2. На Востоке Украины Киев приступает к жестким карательным мерам. Прямая националистическая диктатура. Отдельные попытки нападения на Крым и диверсионные акты. Русским и русскоязычным на Востоке и Юге начинают мстить за потерю Крыма. Это приводит к началу сопротивлению. Начинается второй этап украинской драмы: битва за Новороссию. Народ просыпается не сразу и не быстро. В Украине в связи с тем, что определяется как «агрессия москалей», устанавливается чрезвычайное положение. Последние следы демократии упраздняются. Выборы в мае проходят в условиях военного времени.
3. Националисты устраивают ряд терактов на территории России. В самой России ужесточается режим, начинается чистка пятой колонны.
4. В Новороссии сопротивление нарастает и постепенно переходит к фазе прямого восстания против киевских ставленников. Кровь, гражданская война. Россия развертывает массированную эффективную структуру поддержки, симметрично Западу, поддерживающему Киев. На определенном моменте, в ответ на диверсии на территории России и кровавые действия националистов и репрессивного аппарата Киева против мирных граждан Востока и Украины, Россия вводит свои войска на Восток. Запад снова угрожает ядерной войной. Еще один экзистенциальный момент для Путина. Но он уже не может остановиться. Идет трудное (возможно с большими потерями) освобождение Новороссии. Левобережная Украина отвоевана, граница по Днепру. Там создается новое Государство: например, Украина или Новороссия. Либо повторяется вариант Крыма.
5. В Правобережной Украине, не признающий сецессий (как Югославия при Милошевиче и позднее Сербия в отношении Косово), формируется по факту новое Государство – Украина-2. На ее территории немедленно размещается военная база НАТО, останавливающая саму возможность русских двинуться на Киев.
6. Новое украинское Государство, жестко националистическое, довольно быстро приходит к кризису. Внутри начинаются прямые столкновения на этнической почве (русины, венгры, поляки, румыны, другие меньшинства) и на политической почве (власть обвиняют в потери половину территорий Украины). Государство слабнет. Начинается процесс новых сецессий.
7. Россия не останавливается на достигнутом, но переносит активность в Европу, выступая как главный элемент европейской Консервативной Революции. Европа начинает раскалываться: часть стран стоят за США, но часть начинает все больше прислушиваться к России. На фоне финансового кризиса, позиции России становятся более привлекательными. Россия берет на щит многополярность, континентализм и новый консерватизм (Четвертую Политическую Теорию).
8. В Западной Украине, Украине-2, в конце концов, к власти приходит проевропейская (прогерманская) политическая сила, которая начинает смягчать антироссийскую политику и дистанцироваться от США.
9. Во всей Европе начинается процесс деамериканизации, создается автономная система Еврокорпс, независимых от НАТО на базе ВС Германии и Франции.
10. Создается новая велико-континентальная Ассоциация, как конфедерация Европы и Евразии, Европейского Союза и Евразийского Союза. Русские, украинцы и европейцы оказываются по одну сторону баррикад, американцы – по другую. Американская гегемония и господство доллара, а также доминация атлантизма, либерализма и финансовой олигархии завершается. Начинается новая страница мировой истории. Славяне вновь соединяются не против Европы, но вместе с Европой в рамках многополярного полицентричного мира. От Лиссабона до Владивостока.
Сценарий мировая война
1. США находится в таком чудовищном экономическом и политическом положении, что трезво осознает, что ситуацию спасет только Мировой Война. В этом случае, США постараются вести ее чужими руками, но все-таки вести.
2. В Крым в ближайшие дни подтягиваются ВС Украины, Киеву Вашингтон обещает поддержку НАТО и оказывает ее. В Черное море входят корабли 6-го флота ВМФ США из Средиземного моря. Перед лицом прямого военного давления Путин теряет решимость. Начинает делать шаги назад: не спешит с включением Крыма, предпринимает попытки начать переговоры с Киевом. Видя, что ядерный шантаж действует, американцы и украинцы переходят к захвату Крыма. В Крыму гражданская война в Югославском формате с активным участием сил НАТО (в первую очередь, поддержка с воздуха, бомбежки и т.д.)
3. Путин понимает, что обратного пути нет, и включается в войну полностью. Россия начинает оказывать отчаянное сопротивление в Крыму (оборона Севастополя-2). Российские войска с боями прорываются на Восток Украины и идут к Киеву.
4. Силы НАТО начинают бомбардировки российских территорий. Грузия вступает в войну и атакует с Юга. Китай возмущается, но напрямую в войну не ввязывается.
5. Поняв, что мы оказались в безысходной ситуации, Путин заявляет о готовности применить ядерное оружие. Украина уже не имеет никакого значения, значительная часть ее населения вообще уничтожена в битве ядерных держав. О том, что было причиной Третьей Мировой все забывают.
6. Мир застывает над бездной.
7. Дальше прогноз обрывается в силу понятных причин.
Сценарий мировой Майдан
1. На этой неделе давление Запада на Москву достигает кульминации. Стянутые украинские войска готовятся вторгнуться в Крым. Счета политической элиты России на Западе арестованы. Путин признан «диктатором». Паника начинается в верхах России. Либеральная агентура на высших этажах власти переходит к открытому саботажу. Все давят на Путина извне и изнутри, приводя тысячи аргументов, чтобы он не аннексировал Крым и начал переговоры с Киевом. Американские корабли в Черном Море. (Однако, США, на самом деле, не готовы к Третьей Мировой и все это только блеф). На Путина совершается покушение (неудачное).
2. Путин опускает руки. Дает обратный ход. На первый план выходит Медведев, устанавливающий отношения с Киевом.
3. Референдум остается подвешенным или вообще сорванным. Внутри Крыма начинаются волнения. Поднимается пятая колонна, отдельные территории и военные объекты присягают Киеву.
4. В это время все заложенные с 90-х годов проамериканские либеральные сети, включая террористов на Северном Кавказе, либеральную интеллигенцию столицы (Болотные) и управляемых из Вашингтона атланто-фашисты, а также часть мобилизованной украинской диаспоры переходят в фазу активизации. Начинается рост протестного движения. Патриоты разочарованы слабостью Путина, оппозиция этим пользуется и нагнетает обстановку, виня Путина в кризисе. Экономические санкции против России ухудшают положение дел. Начинаются перебои с зарплатами, взлетает инфляция. Информационная война достигает пика. Учащаются столкновения на этнической почве, которые искусственно раздуваются. Занимается междуособной войной Северный Кавказ.
5. Власть Путина начинает слабеть. Его окружение один за одним либо исчезает, либо переходит в оппозицию. Иностранные счета и эгоизм превращают «партию власти» в «партию регионов».
6. Наступает коллапс режима – в духе Горбачева. Хаос и гражданская война перекидывается на Россию.
7. Рикошетом все это сказывается на Европе. На фоне успехов украинских атланто-фашистов (шовинизм + ориентация на США как у «Правого Сектора» Яроша), начинается подъем европейских ультраправых группировок. На фоне растущей иммиграции и ультралиберализма европейских режимов атланто-фашизм в альянсе с анархизмом и революционным левачеством (а также либертарианством) становится силой, аналогичной салафитам и ваххабитам в исламском мире. Начинается европейский Майдан. Опыт некоторых практически неконтролируемых властью районов Афин переносится на другие европейские страны.
8. Мировой порядок рушится. Наступает хаос.
9. США продлевают свою гегемонию, так как на фоне глобального коллапса и во многом за счет его им удается списать на чрезвычайные обстоятельства все остальные проблемы и противоречия.
10. Старый мир, в котором мы живем еще сегодня, уступает новому, в котором не будет таких стран как Украина или Россия, и скорее всего, как Германия, Франция, Италия, Грузия, Турция, Греция, Венгрия, Румыния и т.д. Начнется глобальный Майдан с неопределенным исходом.
Реализм
Очевидно, что мы набросали только самые общие и грубые силовые линии вероятного будущего. Сами они альтернативны, и в каждом пункте могут быть раздвоения, осцилляции, отклонения или неожиданные повороты. В этом анализе нет ни предвидения, ни пророчества. Это, скорее, дедукция, просто продолжающая силовые линии того, что происходит сейчас с учетом того, что привело к такому актуальному состоянию. Если мы видим, что какое-то тело (вещь, существо) довольно долго движется скажем по прямой, мы можем прогнозировать, что оно и дальше будет так двигаться. А если по кругу, то и дальше продолжит кружиться. Это совсем не обязательно, история открыта. Но ее силовые линии более или менее постоянны и устойчивы, как колея.
Важно заметить: что в эпохи кризиса само содержания реализма становится иным. Если в мирное и предсказуемое время, катастрофа всегда мыслится как нечто исключительно, и следовательно, маловероятно, не реалистичное, то когда катастрофа разразилась, то самым нереалистичным сценарием является, наоборот, что мол все само как-нибудь постепенно устроится и главное – не поддаваться панике. Панике поддаваться не стоит, это верно. Это самое надежное и разумное пожелание барану, приведенному на скотобойню. Но не баранам, совершенно очевидно, стоит задуматься: ситуация сейчас критическая, и что-то из описанного выше, непременно реализуется – до какой степени, в какой форме, с какой быстротой? Это мы сказать не беремся. А дальше – каждый выбирает свой окоп, свою «партию», и активно или пассивно, в качестве субъекта или в качестве объекта участвует в мировой истории, вновь пронзительно и страшно давшей о себе знать.