Beszámoló
A Külügyminisztérium, az Európai Bizottság és az Európai Parlament közös projektjeként valósult meg "Rajtad múlik!" címmel az Európai Unió többéves költségvetési tárgyalását szimuláló vetélkedő. Az esemény főszervezője a Negotiation Moot, amely nyolcadik alkalommal rendezett ilyen versenyt. Az 1000 milliárd euró elköltésére 106 egyetemista és főiskolás jelentkezett az ország 18 felsőoktatási intézményéből.
A vetélkedőn a hallgatók egy-egy európai uniós tagállam tárgyalódelegációjának, majd az Európai Parlament frakcióinak szerepét játszották el. Feladatuk az volt, hogy kellően felkészülve felmérjék saját országuk és frakciójuk, illetve a többi tagállam és képviselőcsoport érdekeit, majd a tárgyalási szimuláció alatt a valóságnak megfelelően saját véleményüket képviselve próbálják meg előmozdítani a közös álláspont kialakítását.
A versenyzők háromnapos tréningen ismerkedhettek meg az Európai Unió intézményeivel, döntéshozatalával, a jelenlegi (2007-2013) és a tervezett költségvetéssel (2013-2014) olyan szakértők előadásában mint Hajdú Márton (Magyarország Állandó Képviseletének brüsszeli szóvivője), vagy Polner Gergely ( az Európai Parlament tájékoztatási vezetője az Egyesült Királyságban).
A verseny előtti 2 hetes felkészülés alatt, a pozíciópapírok, illetve a játékosok által írt sajtóanyagok megírása is rendkívüli tájékozottságot igényelt. A verseny első felében "eljátszott" Tanácsi napok alatt a 3-4 fős csapatoknak a Bizottsági költségvetési javaslatot alapul véve kellett a többi delegációval tárgyalnia. Németország képviselőjeként igen nehéz dolgunk volt, hiszen mint a legnépesebb állam, és az Európai Unióban legnagyobb tekintéllyel rendelkező ország, valóban súlyt kellett adnunk annak, amit mondtunk. Ám a valóság ellenére nem sikerült egy erős "Merközy" tengelyt kialakítani, és el kell ismernem, hogy a költségvetés elfogadásakor sem a mi delegációnk járt a legjobban.
A Tanácsban közösen elfogadott költségvetés "finomhangolása" folytatódott a parlamenti napokon, amikor is a frakciókba és bizottságokba osztott képviselőknek a pártjuk érdekeinek megfelelően kellett a többi frakcióval tárgyalnia. Az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) görög képviselőjeként sem volt könnyű dolgunk, mivel kis pártról lévén szó, a szövetségkötés és kompromisszumkészség nélkül nem érhettünk volna el sikert.
Végül is úgy gondolom, ha csak "játék" szintjén is, de sikerült egy minden tagállami és frakcióérdeket figyelembevevő, a realitáshoz közel álló költségvetést elfogadnunk, miközben minden résztvevő életre szóló élménnyel és új barátokkal gazdagodott.
A szimulációnak köszönhetően gyakorlati, a való életben is rendkívül hasznosnak bizonyuló készségeket sajátítottunk el, ami a hagyományos felsőoktatási képzések során általában nem lehetséges. A felkészülés és a verseny során megtanult puha készségek (pl.: tárgyalástechnika, csapatmunka, magabiztosság) értékes tapasztalatokat nyújtottak. Remélem, hogy ezek majd a munka világában való boldogulásban is segítenek, nem kizárt, hogy akár abban, hogy mint a magyar érdekek képviselőinek jövő generációja dolgozzunk, Brüsszelben...
Aki véletlenül lemaradt volna a mostani versenyről ne csüggedjen, mert a Negomoot szervezet minden évben megrendezi az eseményt!
A beszámolót Farkas Anita, a versenyen harmadik helyezést elért csapat tagja, egyetemista hallgató írta.
2012. április 1-jén lép hatályba az Európai Polgári Kezdeményezés, amely révén egy új jog illeti meg az unió polgárait, ha úgy tetszik, mi is beleszólhatunk az európai ügyekbe. Azáltal, hogy a kezdeményezők egy csoportja összegyűjt egymillió aláírást, kötelezheti az Európai Bizottságot egy európai jogszabály kezdeményezésére.
Első hallásra sokakban felmerülhet, hogy ha „csak ennyi” a feladat, akkor szinte bármilyen témát a Bizottság elé lehet citálni. Azonban ne gondoljuk, hogy azért, mert a polgárok kezdeményezhetnek, nem vonatkoznak rájuk is szigorú szabályok.
Rögös út vezet addig, amíg egy polgári kezdeményezést befogad a Bizottság, mivel egy hosszú procedúrának kell megfelelni. Ez nem is véletlen, hiszen a Bizottságig csak is a releváns kezdeményezések juthatnak el, fontos ugyanis, hogy valóban európai jelentőségű problémát karoljon fel egy kezdeményezés. Ennek értelmében, nem lehet polgári kezdeményezést indítani arról, hogy legyen ingyenes a BKV vagy legyen olcsóbb a sör. Csak olyan kezdeményezést lehet megfogalmazni, amely az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik.
Az aláírásgyűjtést egy legalább héttagú „polgári bizottság” kezdeményezheti, melynek minden tagja más-más állampolgárságú. Ennek a szervezőcsoportnak kell regisztrálnia az ügyet a Bizottságnál, majd ettől számítva 12 hónapon belül összegyűjtenie országarányosan az egymillió támogató aláírást. A Bizottság témában kiadott útmutatója felhívja a figyelmet arra, hogy a polgári kezdeményezés megszervezése anyagi és egyéb forrásokat is igényel, tehát csak akkor érdemes belekezdeni, ha a támogatókat és szponzorokat tudunk magunk mellé állítani. A Bizottságnak 3 hónapja van mérlegelni azt, hogy a kezdeményezést a napirendjére kívánja-e tűzni.
A fentiekből kiderül, hogy bizony hatalmas munka áll az előtt, aki ezen eljárás keretében szeretné elérni azt, hogy a Bizottság felkarolja kezdeményezését. Csak megfontolt, releváns ügyek kerülhetnek a Bizottság elé.
Az EUobserver előző héten számolt be arról, hogy az első érvényes polgári kezdeményezés április 1-jén indul és célja a vízkészlet megóvása. A kezdeményezés olyan jogszabályokat sürget, amelyek megakadályozzák a vízkészlet magánkézbe adását és deklarálják a vízhez való hozzáférést, mint alapvető emberi jogot.
2012. április 1-jén lép hatályba az Európai Polgári Kezdeményezés, amely révén egy új jog illeti meg az unió polgárait, ha úgy tetszik, mi is beleszólhatunk az európai ügyekbe. Azáltal, hogy a kezdeményezők egy csoportja összegyűjt egymillió aláírást, kötelezheti az Európai Bizottságot egy európai jogszabály kezdeményezésére.
Első hallásra sokakban felmerülhet, hogy ha „csak ennyi” a feladat, akkor szinte bármilyen témát a Bizottság elé lehet citálni. Azonban ne gondoljuk, hogy azért, mert a polgárok kezdeményezhetnek, nem vonatkoznak rájuk is szigorú szabályok.
Rögös út vezet addig, amíg egy polgári kezdeményezést befogad a Bizottság, mivel egy hosszú procedúrának kell megfelelni. Ez nem is véletlen, hiszen a Bizottságig csak is a releváns kezdeményezések juthatnak el, fontos ugyanis, hogy valóban európai jelentőségű problémát karoljon fel egy kezdeményezés. Ennek értelmében, nem lehet polgári kezdeményezést indítani arról, hogy legyen ingyenes a BKV vagy legyen olcsóbb a sör. Csak olyan kezdeményezést lehet megfogalmazni, amely az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik.
Az aláírásgyűjtést egy legalább héttagú „polgári bizottság” kezdeményezheti, melynek minden tagja más-más állampolgárságú. Ennek a szervezőcsoportnak kell regisztrálnia az ügyet a Bizottságnál, majd ettől számítva 12 hónapon belül összegyűjtenie országarányosan az egymillió támogató aláírást. A Bizottság témában kiadott útmutatója felhívja a figyelmet arra, hogy a polgári kezdeményezés megszervezése anyagi és egyéb forrásokat is igényel, tehát csak akkor érdemes belekezdeni, ha a támogatókat és szponzorokat tudunk magunk mellé állítani. A Bizottságnak 3 hónapja van mérlegelni azt, hogy a kezdeményezést a napirendjére kívánja-e tűzni.
A fentiekből kiderül, hogy bizony hatalmas munka áll az előtt, aki ezen eljárás keretében szeretné elérni azt, hogy a Bizottság felkarolja kezdeményezését. Csak megfontolt, releváns ügyek kerülhetnek a Bizottság elé.
Az EUobserver előző héten számolt be arról, hogy az első érvényes polgári kezdeményezés április 1-jén indul és célja a vízkészlet megóvása. A kezdeményezés olyan jogszabályokat sürget, amelyek megakadályozzák a vízkészlet magánkézbe adását és deklarálják a vízhez való hozzáférést, mint alapvető emberi jogot.
Az unió több tagországában drágul a tojás ára, közben pedig közeleg a húsvét. Az állatjóléti előírások javítása, na meg persze a tyúkok boldogabb földi életének megteremtése érdekében, az Európai Unió 1999-ben irányelvben határozta meg azt, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük a hagyományos ketreces tojótyúktartás tilalmát.
A tagállamoknak 12 éve volt arra, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek a tojótyúkok számára, az az, hogy a gazdaságok felszereljék fészkelőhellyel, kapirgálótérrel és ülőrúddal a ketreceket. Az 1999/74/EK irányelv előírja, hogy minden egyes tojónak 750 cm² területet kell biztosítani a ketrecben; emellett fészekládáról, alomról, ülőrúdról és karomkoptató eszközökről is gondoskodni kell, hogy a tyúkok kielégíthessék biológiai és viselkedésbeli igényeiket.
A határidő az év elején járt le, azonban 13 tagország nem tett eleget a fent említett „csirkejóléti” előírásoknak. A halogatott átalakítások most tojáshiányhoz vezettek, ugyanis azokból a gazdaságokból, amelyek nem korszerűsítettek, nem szabad tojást eladni. A tojáshiány pedig nagyon gyorsan feltornázta a keresletet, így az árakat is a piacon.
A híradások arról számolnak be, hogy valóságos „tojásturizmus” indult azokból az országokból, ahol megcsappant a tojás eladása. Az MTI arról számol be, hogy „bőröndszámra viszik a csehek a határmenti német boltokból a tojást, mert ott jóval olcsóbban vehetik meg, mint otthon.” Emiatt a németországi üzletek már korlátozzák a vásárlást.
De nemcsak a hiányzó mennyiség miatt drágul a tojás, hanem azért is, mert a termelőknek jelentős beruházásokat kellett végrehajtaniuk. A tojásárak Magyarországon is emelkedtek az elmúlt egy évben, tavaly januárhoz képest 6 forinttal nőtt a tojás ára.
A helyzetet már csak az bonyolítja, hogy közeleg a húsvéti tojás szezon, amikor is Európa-szerte háziasszonyok ezrei főznek és díszítenek tojást. Azonban ha a tojás ára tovább drágul, lehet, hogy kevesebb kerül majd az ünnepi asztalra.
Lehet, hogy ebben az évben „csak” csokitojást hoz a nyuszi?
Az unió több tagországában drágul a tojás ára, közben pedig közeleg a húsvét. Az állatjóléti előírások javítása, na meg persze a tyúkok boldogabb földi életének megteremtése érdekében, az Európai Unió 1999-ben irányelvben határozta meg azt, hogy a tagállamoknak be kell vezetniük a hagyományos ketreces tojótyúktartás tilalmát.
A tagállamoknak 12 éve volt arra, hogy jobb életfeltételeket teremtsenek a tojótyúkok számára, az az, hogy a gazdaságok felszereljék fészkelőhellyel, kapirgálótérrel és ülőrúddal a ketreceket. Az 1999/74/EK irányelv előírja, hogy minden egyes tojónak 750 cm² területet kell biztosítani a ketrecben; emellett fészekládáról, alomról, ülőrúdról és karomkoptató eszközökről is gondoskodni kell, hogy a tyúkok kielégíthessék biológiai és viselkedésbeli igényeiket.
A határidő az év elején járt le, azonban 13 tagország nem tett eleget a fent említett „csirkejóléti” előírásoknak. A halogatott átalakítások most tojáshiányhoz vezettek, ugyanis azokból a gazdaságokból, amelyek nem korszerűsítettek, nem szabad tojást eladni. A tojáshiány pedig nagyon gyorsan feltornázta a keresletet, így az árakat is a piacon.
A híradások arról számolnak be, hogy valóságos „tojásturizmus” indult azokból az országokból, ahol megcsappant a tojás eladása. Az MTI arról számol be, hogy „bőröndszámra viszik a csehek a határmenti német boltokból a tojást, mert ott jóval olcsóbban vehetik meg, mint otthon.” Emiatt a németországi üzletek már korlátozzák a vásárlást.
De nemcsak a hiányzó mennyiség miatt drágul a tojás, hanem azért is, mert a termelőknek jelentős beruházásokat kellett végrehajtaniuk. A tojásárak Magyarországon is emelkedtek az elmúlt egy évben, tavaly januárhoz képest 6 forinttal nőtt a tojás ára.
A helyzetet már csak az bonyolítja, hogy közeleg a húsvéti tojás szezon, amikor is Európa-szerte háziasszonyok ezrei főznek és díszítenek tojást. Azonban ha a tojás ára tovább drágul, lehet, hogy kevesebb kerül majd az ünnepi asztalra.
Lehet, hogy ebben az évben „csak” csokitojást hoz a nyuszi?
A legfrissebb uniós adatok azt mutatják, hogy Görögország több mint 1 milliárd eurónyi hadászati eszközt vásárolt az EU tagállamaitól 2010-ben, miközben az első görög mentőcsomag kialakítása volt napirenden.
Az ország, mialatt a csőd felé sodródott, 794 millió euróért vásárolt francia vadászgépeket, de Németország, Hollandia és Spanyolország is jelentős összegekért adott el a görögöknek hadászati eszközöket.
Kicsit visszásnak tűnik a helyzet, hiszen míg minden eszközzel azon voltak a tagállamok, hogy a mentőcsomag révén megelőzzék a görög államcsődöt, szemet hunytak a milliós katonai kiadások felett, mivel azokat rendre leszállították a görög kormány kérésére. Mondhatni, nem térült meg a befektetés, mivel a görög kormánynak nem sikerült leszorítania az államdósságát – köszönhetően a katonai kiadásoknak is – és a tagállamoknak újabb mentőcsomaggal kapcsolatban kellett súlyos döntéseket hozniuk.
Vagy így nyerték el a görögök az országok jó indulatát? Az EUobserver hírportál szerint lehetséges. A honlap felidézi azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozót, aki rámutatott: nem volt kötelező megvenni ezeket a felszereléseket, azért hogy megkapják a mentőcsomagot, de sokkal „támogatóbbak” lettek azáltal, hogy nyélbe ütötték az üzletet.
De miért fegyverkezik egy csőd szélén álló ország? 2010-ben az ominózus fegyvervásárlások idején az összes görög védelmi kiadás a GDP 5,6 százaléka volt, ami 13,4 milliárd euróra rúgott. A katonai kiadások magas szintjére egyrészt a hadseregét szintén intenzíven fejlesztő Törökország, valamint Észak-Ciprus helyzete adhat magyarázatot. A görög-török konfliktus mára oda vezetett, hogy Görögország arányosan sokkal több embert tart fegyverben, mint bármely más uniós NATO-állam.
Azonban ez így nem mehet tovább. A második görög mentőcsomag egyik feltétele volt a görög hadi kiadások csökkentése, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a görögöknek a saját államadósságukkal kell megvívniuk a harcukat, nem a külső ellenségeikkel.
A legfrissebb uniós adatok azt mutatják, hogy Görögország több mint 1 milliárd eurónyi hadászati eszközt vásárolt az EU tagállamaitól 2010-ben, miközben az első görög mentőcsomag kialakítása volt napirenden.
Az ország, mialatt a csőd felé sodródott, 794 millió euróért vásárolt francia vadászgépeket, de Németország, Hollandia és Spanyolország is jelentős összegekért adott el a görögöknek hadászati eszközöket.
Kicsit visszásnak tűnik a helyzet, hiszen míg minden eszközzel azon voltak a tagállamok, hogy a mentőcsomag révén megelőzzék a görög államcsődöt, szemet hunytak a milliós katonai kiadások felett, mivel azokat rendre leszállították a görög kormány kérésére. Mondhatni, nem térült meg a befektetés, mivel a görög kormánynak nem sikerült leszorítania az államdósságát – köszönhetően a katonai kiadásoknak is – és a tagállamoknak újabb mentőcsomaggal kapcsolatban kellett súlyos döntéseket hozniuk.
Vagy így nyerték el a görögök az országok jó indulatát? Az EUobserver hírportál szerint lehetséges. A honlap felidézi azt a neve elhallgatását kérő nyilatkozót, aki rámutatott: nem volt kötelező megvenni ezeket a felszereléseket, azért hogy megkapják a mentőcsomagot, de sokkal „támogatóbbak” lettek azáltal, hogy nyélbe ütötték az üzletet.
De miért fegyverkezik egy csőd szélén álló ország? 2010-ben az ominózus fegyvervásárlások idején az összes görög védelmi kiadás a GDP 5,6 százaléka volt, ami 13,4 milliárd euróra rúgott. A katonai kiadások magas szintjére egyrészt a hadseregét szintén intenzíven fejlesztő Törökország, valamint Észak-Ciprus helyzete adhat magyarázatot. A görög-török konfliktus mára oda vezetett, hogy Görögország arányosan sokkal több embert tart fegyverben, mint bármely más uniós NATO-állam.
Azonban ez így nem mehet tovább. A második görög mentőcsomag egyik feltétele volt a görög hadi kiadások csökkentése, ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a görögöknek a saját államadósságukkal kell megvívniuk a harcukat, nem a külső ellenségeikkel.
Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.
1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.
A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.
Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.
A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése.
Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.
Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.
A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.
Március 8-án a világon mindenhol, így Európában is a nőket ünnepeljük. Azokat a nőket, akik még mindig átlagosan 16,4%-al kevesebbet keresnek férfitársaiknál és akik kvalitásaik ellenére még mindig alig töltenek be vezető pozíciót a nagyvállalatoknál.
1857. március 8-án 40 ezer textilipari dolgozó nő tüntetett New York utcáin emberibb munkafeltételeket és magasabb fizetést követelve és ekkor elindult a nő mozgalom. Az elmúlt 155. évben természetesen sokat javult a nők munkapiaci helyzete, azonban az adatok igen csak aggasztóak, a nemek közt még mindig hatalmas „bérszakadék” tátong.
A fizetések terén tapasztalható egyenlőtlenségek, főként a teljes álláspiacon érvényesülő folyamatos egyenlőtlenségeknek köszönhetőek, valamint a magánélet és a munka között fennálló egyensúlytalanságoknak. Bár már az a mondat, hogy „a nőnek otthon van a helye” régóta nem állja meg a helyét, ami igaz az igaz, még mindig túlnyomóan a nők maradnak otthon a gyermekeikkel és a család miatt vállalnak részidős munkát.
Az unió természetesen nem nézi jó szemmel az egyenlőtlenségek ilyen nagy arányát. A Bizottság frappáns videóban hívja fel a figyelmet arra, hogy a nők milyen nyilvánvaló károsultjai az egyenlőtlenségeknek és a kisfilmmel rámutat, hogy a társadalom számára szinte természetes az, hogy a nők mindenből kevesebbet kaphatnak.
A Bizottság arra is felhívta a minap a figyelmet, hogy az európai nagyvállalatoknál, milyen kevés nő van vezető pozícióban. Európa legnagyobb vállalatai esetében a vezetőtestületekben mindössze minden hetedik tag nő,13,7%. Ez kismértékű javulás a 2010. évi 11,8%-hoz képest. Azonban, ilyen ütem mellett további 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése.
Az érdekes az egészben az, hogy számos kutatás támasztja alá, hogy érdemes nőket foglalkoztatni vezető beosztásokban, mert az megtérül. A McKinsey jelentésében például megállapította, hogy azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul, 56%-kal magasabb a működési nyereség, mint a csak férfiakból álló vállalatoknál. Az Ernst & Young megállapította, hogy a nyereség jelentősen magasabb volt azoknál a vállalatoknál, ahol legalább egy nő volt a vezetőtestületben, mint azoknál, ahol egyetlen sem.
Szerencsére az egyenlő bánásmódért a nőknek manapság már nem kell az utcára vonulniuk, ugyanis a tagállamokban számos jogszabály védi érdekeiket, nemi kvótákat vezetnek be a nemzeti parlamenteknél és vállalatoknál annak érdekében, hogy nők reprezentálni tudják magukat.
A számok azt mutatják, hogy ma a 21. században, az unióban nehezebb nőnek lenni mint férfinak.
Természetesen nem az EU inváziójáról van szó, de a téma így is igen komoly, ugyanis egyre több olyan invazív faj él Európa szerte, amely veszélyezteti a kontinens biológiai sokféleségét.
Az invazív fajok az emberekre is veszélyt jelentenek. Az ázsiai tigrisszúnyog a használt gumiabroncs-kereskedelemmel került Európába. Ez a rovar legalább 22 fele vírus hordozója, köztük a dengue-láze is. Az invazív fajok az influenza- vagy a HIV-vírusok terjedésével is kapcsolatba hozhatók.
Hogy pontosan mi is invazív? Olyan állatok és növények, amelyek természetes környezetükön kívül is meghonosodtak, és ma már olyan gyors ütemben szaporodnak, hogy fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleségre nézve, azaz veszélyeztetik azokat az élőlényeket, amelyek a természetes élőhelyükön élnek.
Ezek a fajok az emberi tevékenységeknek köszönhetően kerültek „idegen” környezetbe. Sokáig nem is ismerték fel a problémát, mivel vannak olyan fajok, mint például a krumpli vagy a paradicsom, amelyek nem veszélyesek a környezetre.
Nagy számban léteznek azonban olyan fajok is – például a kanadai lúd, az amerikai kecskebéka, a japánkeserűfű és a Caulerpa nemzetséghez tartozó moszatok –, amelyek napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak környezetünkben és veszélyeztetik a helyi állat- és növényvilág fennmaradását. Az olyan idegen növények, mint a kaukázusi medvetalp, allergiát, bőrirritációt és égési sérüléseket okoznak.
Első hallásra a kérdés nem tűnik túl égetőnek, mivel „csak” madarakról és moszatokról van szó, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az invazív fajok által természeti tőkénk tekintetében okozott károk éves összege a becslések szerint akár 12 milliárd eurót is kitehet, már érthető, miért szorgalmaz a Bizottság gyors lépéseket a probléma orvoslására.
A Bizottság konzultációt indított a probléma megoldásának érdekében: mindenkinek, így a magánszemélyek véleményére is számít, és felteszi nekünk a kérdést: „Ön mit gondol a hívatlan vendégekről?” Mi csak buzdítani tudunk mindenkit, hogy harcoljunk együtt az invazív moszatok ellen!
Természetesen nem az EU inváziójáról van szó, de a téma így is igen komoly, ugyanis egyre több olyan invazív faj él Európa szerte, amely veszélyezteti a kontinens biológiai sokféleségét.
Az invazív fajok az emberekre is veszélyt jelentenek. Az ázsiai tigrisszúnyog a használt gumiabroncs-kereskedelemmel került Európába. Ez a rovar legalább 22 fele vírus hordozója, köztük a dengue-láze is. Az invazív fajok az influenza- vagy a HIV-vírusok terjedésével is kapcsolatba hozhatók.
Hogy pontosan mi is invazív? Olyan állatok és növények, amelyek természetes környezetükön kívül is meghonosodtak, és ma már olyan gyors ütemben szaporodnak, hogy fenyegetést jelentenek a biológiai sokféleségre nézve, azaz veszélyeztetik azokat az élőlényeket, amelyek a természetes élőhelyükön élnek.
Ezek a fajok az emberi tevékenységeknek köszönhetően kerültek „idegen” környezetbe. Sokáig nem is ismerték fel a problémát, mivel vannak olyan fajok, mint például a krumpli vagy a paradicsom, amelyek nem veszélyesek a környezetre.
Nagy számban léteznek azonban olyan fajok is – például a kanadai lúd, az amerikai kecskebéka, a japánkeserűfű és a Caulerpa nemzetséghez tartozó moszatok –, amelyek napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak környezetünkben és veszélyeztetik a helyi állat- és növényvilág fennmaradását. Az olyan idegen növények, mint a kaukázusi medvetalp, allergiát, bőrirritációt és égési sérüléseket okoznak.
Első hallásra a kérdés nem tűnik túl égetőnek, mivel „csak” madarakról és moszatokról van szó, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az invazív fajok által természeti tőkénk tekintetében okozott károk éves összege a becslések szerint akár 12 milliárd eurót is kitehet, már érthető, miért szorgalmaz a Bizottság gyors lépéseket a probléma orvoslására.
A Bizottság konzultációt indított a probléma megoldásának érdekében: mindenkinek, így a magánszemélyek véleményére is számít, és felteszi nekünk a kérdést: „Ön mit gondol a hívatlan vendégekről?” Mi csak buzdítani tudunk mindenkit, hogy harcoljunk együtt az invazív moszatok ellen!
Az a hír járja, hogy a legújabb divat a techno party az EU-ban. Csakhogy ebben a buliban a DJ az uniós bürokrácia és nem biztos, hogy mindenki olyan jól szórakozik...
Mi egy jó uniós techno party receptje? Végy egy válságban lévő országot, cseréld le a választott vezetőit technokratákra, majd oldd meg a gazdasági válságot kemény fiskális politikával, vérrel meg könnyekkel.
Az unió ezen stratégiáját sikeresen alkalmazta Olaszország esetében, ahol a regnáló szakértői kormány egyre sikeresebb és elfogadottabb az olaszok körében. Ugyanakkor természetes, hogy sok támadás éri Mario Monti miniszterelnököt azért, mert nem demokratikus választások útján került pozíciójába. Monti, az „Il Professore” mindent megtesz kormánya legitimitásáért: a döntéshozatal során kínosan ügyel arra, hogy mindig meghallgassa a résztvevő felek véleményét. Nem is beszélve arról, hogy visszaemelte Olaszországot a magas szintű politikai játszmák szférájába is. Elmondható, hogy itt bevált a recept.
A görög válság kezelése érdekében is egy technokrata került az ország élére itt Lukasz Papademosznál, az Európai Központi Bank volt alelnökénél van a kormányrúd. Persze itt már kevésbé élvezik az emberek a techo party-t, az utcákon tartott „bulik” inkább hard core-nak nevezhetőek, a folyamatos megszorítások egyre nagyobb terhet rónak a táradalomra, miközben kérdéses, hogy Görögország valaha kikászálódhat az adósságcsapdából. A második mentőcsomag elfogadása azonban, mindenképpen a kormány sikere is.
Unió szerte egyre többen félnek attól, ha beigazolódik az, hogy az unió által támogatott technokrata kormányok sikeresen menedzselik a nemzeti államok válságait, más országok is szakértői vezetést „kaphatnak”. Természetesen válság idején kevésbé fáj a szuverenitás bizonyos szintű feladása, de felvetődik a kérdés, hogy ez hosszútávon milyen jogosítványokkal ruházza fel az uniós bürokráciát.
Vajon tovább terjed az EU techno party őrület?
Az a hír járja, hogy a legújabb divat a techno party az EU-ban. Csakhogy ebben a buliban a DJ az uniós bürokrácia és nem biztos, hogy mindenki olyan jól szórakozik...
Mi egy jó uniós techno party receptje? Végy egy válságban lévő országot, cseréld le a választott vezetőit technokratákra, majd oldd meg a gazdasági válságot kemény fiskális politikával, vérrel meg könnyekkel.
Az unió ezen stratégiáját sikeresen alkalmazta Olaszország esetében, ahol a regnáló szakértői kormány egyre sikeresebb és elfogadottabb az olaszok körében. Ugyanakkor természetes, hogy sok támadás éri Mario Monti miniszterelnököt azért, mert nem demokratikus választások útján került pozíciójába. Monti, az „Il Professore” mindent megtesz kormánya legitimitásáért: a döntéshozatal során kínosan ügyel arra, hogy mindig meghallgassa a résztvevő felek véleményét. Nem is beszélve arról, hogy visszaemelte Olaszországot a magas szintű politikai játszmák szférájába is. Elmondható, hogy itt bevált a recept.
A görög válság kezelése érdekében is egy technokrata került az ország élére itt Lukasz Papademosznál, az Európai Központi Bank volt alelnökénél van a kormányrúd. Persze itt már kevésbé élvezik az emberek a techo party-t, az utcákon tartott „bulik” inkább hard core-nak nevezhetőek, a folyamatos megszorítások egyre nagyobb terhet rónak a táradalomra, miközben kérdéses, hogy Görögország valaha kikászálódhat az adósságcsapdából. A második mentőcsomag elfogadása azonban, mindenképpen a kormány sikere is.
Unió szerte egyre többen félnek attól, ha beigazolódik az, hogy az unió által támogatott technokrata kormányok sikeresen menedzselik a nemzeti államok válságait, más országok is szakértői vezetést „kaphatnak”. Természetesen válság idején kevésbé fáj a szuverenitás bizonyos szintű feladása, de felvetődik a kérdés, hogy ez hosszútávon milyen jogosítványokkal ruházza fel az uniós bürokráciát.
Vajon tovább terjed az EU techno party őrület?
Le Brésil - la 6ème puissance économique mondiale avant le Royaume Uni.
1, Etats-Unis
2, Chine
3, Japon
4, Allemagne
5, France
6, Brésil
7, Royaume-Uni
Taux de croissance au Brésil :
2010 - 7,5%
2011 - 3%
Niveau de vie :
Brésil - 12.900 USD/habitant
France - 44.400 USD/habitant
USA - 48.100 USD/habitant
L'objectif brésilien est d'arriver à la cinquième position en 2015 devant la France...
Interjú Rácz Andrással
Nem örülnek a gyenge Oroszországban érdekeltek, ugyanis 2012-től újra a keménységéről ismert Vladimir Putyin lehet Oroszország első számú vezetője, miután a jelenlegi hatalmi erő az Egységes Oroszország Párt őt javasolja elnökjelöltnek.
Putyin 2000-től 2008-ig, két cikluson át volt Oroszország elnöke, az alkotmány értelmében egymás után háromszor nem indulhatott. A négy éves kormányfői munka után azonban visszatérhet az ország élére, miután a jelenlegi államfő Dmitrij Medvegyev ahelyett, hogy újrajelöltette volna magát, elegánsan hátralépett. Putyint a lakosság 74 százaléka támogatja, ezért a kormánypárt mind a parlamenti, mind az elnökválasztáson biztos sikerre számíthat.
Forrás : Tandem - Rájátszás (HírTV)
ECHO TV : Jelen-Időben
2011.07.09.
Magyar Hírlap Sajtóklub
Varga Gergely biztonságpolitikai szakértő, Nemzetvédelmi Egyetem, (EuVI)
Téma: Nagyhatalmak és Magyarország
Műsorvezető: Máté T. Gyula és Kúl Bernadett.
Budapest, 2011. július 4., hétfő (MTI)
Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) igazgatója szerint a transzatlanti hét eseményei cáfolatot adtak azokra a korábbi aggodalmakra, hogy az Egyesült Államok elhanyagolja Közép-Európát.
A Külügyminisztérium háttérintézményeként működő MKI igazgatója szerint az amerikai diplomáciai nagyhét annak elismerése is volt, hogy a térségben megállapodott demokráciák vannak. A transzatlanti diplomáciai nagyhét értékeléséről rendezett hétfői beszélgetésen Magyarics Tamás idézte Hillary Clinton külügyminisztert, aki budapesti látogatása során megjegyezte: egy ország addig demokráciának tekinthető, amíg a kormány demokratikus választásokon leváltható.
Az MKI igazgatója azzal kapcsolatban, hogyan illik bele a transzatlanti hét a magyar külpolitikai stratégiába, elmondta: Magyarország és az Egyesült Államok Európáról vallott víziója megegyezik egymással, mindkettő erős, egységes és szabad Európát akar látni. Azt is hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitikában a transzatlanti kapcsolat egyenrangú az EU-kapcsolatrendszerrel, a kettő egymást kiegészíti, az egyik a másik nélkül nem képzelhető el.
Arra is kitért, hogy Washington az európai szövetségesekre egyre inkább mint partnerekre tekint. Megjegyezte, a nemzetközi életben jelentős, egyelőre elsősorban gazdasági átrendeződések figyelhetők meg, amelyek előbb-utóbb más területeken is átrendeződéseket fognak előidézni.
Kereszty Gabriella miniszteri főtanácsadó azt hangsúlyozta, hogy a szabadság eszméjét középpontba állító transzatlanti hét - két fő eseményével, a Reagan-szobor avatásával és a Tom Lantos Intézet megnyitásával - egyértelműen mutatja Magyarország elkötelezettségét a transzatlanti kapcsolatok, s azon belül a magyar-amerikai kapcsolatok fontossága iránt.
A Külügyminisztérium szakértője rámutatott: a hét eseményein történt magas szintű amerikai részvétel - Budapestre érkezett az Egyesült Államok jelenlegi és volt külügyminisztere, illetve egykori igazságügy-minisztere, továbbá két kongresszusi delegáció - arra utal, hogy az Egyesült Államok továbbra is érdeklődik a térség iránt, fontosnak tartja Közép-Kelet-Európát.
A főtanácsadó azt mondta, nem véletlen, hogy az EU-elnökség végén rendezték meg a transzatlanti hetet, és elmondta, hogy a magyar elnökség igyekezett előmozdítani a legfontosabb transzatlanti dossziékat Brüsszelben. Hozzátette, hogy a transzatlanti közösség nemcsak érdek-, hanem értékalapú köteléket jelent, és utalt arra: Ronald Reagan volt amerikai elnök és Tom Lantos egykori magyar származású kongresszusi képviselő is kiállt a demokrácia, az emberi jogok eszméje mellett.
Fehér Zoltán, (EuVI) a Magyarországi Ronald Reagan Emlékbizottság titkára elmondta, húsz éve nem fordult elő, hogy ilyen magas rangú amerikai diplomaták, politikusok, kongresszusi küldöttségek érkeztek egyszerre Budapestre, szerinte ezzel Magyarország iránt nagy szimpátia nyilvánult meg. Fontosnak mondta, hogy nemcsak a kormányon levő demokratákkal, hanem az ellenzéki republikánusokkal is erősíteni kell a kapcsolatokat.
Kifejtette, a transzatlanti hetet féléves előkészítés előzte meg, a szervezők úgy érezték, a Reagan-szobor avatása, a Lantos-intézet megnyitása, valamint a transzatlanti törvényhozók dialógusa egymást erősítő elemek.
Sajtóvisszhang- A legfontosabb a szabadság (Hír TV, 2011.07.05 09:09)
A Budapesten sorra kerülő transzatlanti héten egy jelenlegi és egy korábbi külügyminiszter is tiszteletét tette az Egyesült Államokból, a rendezvény eredményeit számba vevő előadáson – a Külügyi Intézetbe...
- Magyarics Tamás: az Egyesült Államok nem hanyagolja el Közép-Európát (SiófokiNapilap, 2011.07.05 08:23)
Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) igazgatója szerint a transzatlanti hét eseményei cáfolatot adtak azokra a korábbi aggodalmakra, hogy az Egyesült Államok elhanyagolja Közép-Európát.
- Az Egyesült Államok nem hanyagolja el Közép-Európát (Népszava, 2011.07.04 21:59)
Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) igazgatója szerint a transzatlanti hét eseményei cáfolatot adtak azokra a korábbi aggodalmakra, hogy az Egyesült Államok elhanyagolja Közép-Európát.
- Ne aggódjunk? Amerika figyel ránk (Hírszerző, 2011.07.04 19:35)
Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) igazgatója szerint a transzatlanti hét eseményei cáfolatot adtak azokra a korábbi aggodalmakra, hogy az Egyesült Államok elhanyagolja Közép-Európát.
- Az Egyesült Államok nem hanyagolja el Közép-Európát (Ma.hu, 2011.07.04 19:23)
Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) igazgatója szerint a transzatlanti hét eseményei cáfolatot adtak azokra a korábbi aggodalmakra, hogy az Egyesült Államok elhanyagolja Közép-Európát.
- Fantasztikus hét: néhány napig a fél világ minket figyelt (MNO, 2011.07.05 06:30)
A Budapesten sorra kerülő transzatlanti héten egy jelenlegi és egy korábbi külügyminiszter is tiszteletét tette az Egyesült Államokból, a rendezvény eredményeit számba vevő előadáson – a Külügyi Intézetben – pedig szintén megjelent egy korábbi tárcavezető. A prezentációk központi eleme, csakúgy mint múlt héten, a szabadság volt.
2010.10.08.
Klubrádió - Eurozóna
A magyar EU-elnökség lehetőségei
interjú Schlenker Ádámmal, intézetünk legfrissebb kiadványa ("A szlovén elnökségtől a lengyel elnökségig - A magyar elnökségben rejlő lehetőségek") kapcsán
1. rész (6:35-től)
2. rész
interview with dr. Zoltán Fehér
Fraternity Magazine
By Kathy A. Megyeri
Summer 2010.
(...)
One of our newest, youngest, best-looking and most talented HRFA members travels regularly betweenBudapest and Washington, DC. In 2005-2009, he served at the Hungarian Embassy for four years as Political Officer and Press Attaché. In 2006, he was appointed the Embassy’s Chief Creative Offi cer and in this capacity, he developed creative diplomacy. This young diplomat designed a new approach to public diplomacy that integrates popular culture, the entertainment media and the Internet-based new media to promote his native Hungary. He was the Coordinator of Hungarian October, the series of events in Washington, DC commemorating the
50th Anniversary of the 1956 Hungarian Revolution in the fall of 2006.
Last summer, he returned to Hungary where he has been working as the Senior U.S. Desk Officer and EU-Americas Coordinator at the Foreign Ministry’s Department for the Americas. He has reorganized the Young Diplomats Club of the Ministry and is currently the Club’s leader. In Budapest, he has also been teaching European integration to American and European students at the joint program of Pázmány Catholic University and the University of San Francisco.
(...)
interview with dr. Zoltán Fehér
www.diplomatamagazin.hu
Diplomatic Magazine
28/05/2010.
Hungarian and foreign young diplomats working in Budapest held a joint happy hour meeting in the elegant Café Dorottya in the heart of Budapest. The leader of the Young Diplomats' Club of the Ministry of Foreign Affairs is dr. Zoltán Fehér. He had previously worked as Press Attaché and foreign policy analyst at the Hungarian Embassy in Washington DC for four years. He was also given the title ‘Chief Creative Officer,’ and the so-called 'creative diplomacy' is a result of his work in the US. Currently he is the co-ordinator of EU-Americas affairs at the Ministry’s Department for the Americas. I asked him about the birth, the aims and the operation of the club.
Indeed, we organised the first casual meeting of Hungarian and foreign young diplomats working in Budapest in April. The event was hosted by the Young Diplomats' Club of the Hungarian Ministry of Foreign Affairs. Interest in the event exceeded even our expectations: nearly 150 young diplomats got together and used this opportunity to get to know each other and to have a friendly or professional chat with colleagues. Nearly all embassies in Budapest were represented. We can also declare that the joint club for all the young diplomats in Budapest has now been established. We are not going to stop here, we are going to organise many more events and activities throughout the year.
Has there been any initiative like that before?
Hungarian and foreign diplomats have been in contact in the past as well, but this meeting was unique concerning its character and the huge turnout. This was the first of its kind. Never before have we come together in such a great number.
What can you tell us about the Club that hosted the event?
The Young Diplomats Club of the Ministry of Foreign Affairs started several years ago, then led by our dear colleagues and friends Péter Sztáray and Gábor Csaba, so this is a kind of tradition in the Ministry of Foreign Affairs. Those of us who joined the foreign service around 8 to 10 years ago, have known about the Club’s activities. We remember that the Club significantly helped our integration into the foreign service and it enriched our professional development tremendously.
I had served abroad, in Washington DC, for four years and I returned last summer. At that time it struck me that the Young Diplomats Club had “gone under.” This might have been due to several different factors, including the continuous mobility that is a part of the diplomat’s life, young diplomats no exception. The Club had been silent for several years at the time of my return. My colleague Zsuzsanna Fernbach-Czibók and I made the decision that we would revive the Club. We began this work last autumn and the Club was back on track in early 2010. We have organised five events until now and we have numerous plans for the rest of the year.
---
Interjú dr. Fehér Zoltánnal
www.diplomatamagazin.hu
Diplomata Magazin
2010 május 28.
A Belváros szívében, az elegáns Dorottya Kávézóban találkoztak a Budapesten dolgozó magyar és külföldi fiatal diplomaták. A Külügyminisztérium Fiatal Diplomaták Klubjának vezetője dr. Fehér Zoltán. Korábban négy évig dolgozott sajtóattaséként és külpolitikai elemzőként a washingtoni nagykövetségen, az ő nevéhez és ottani munkájához fűződik az ún. „kreatív diplomácia”. Jelenleg a Külügyminisztérium Amerikai Főosztályán EU koordinátor. Őt kérdezem a klub létrejöttéről, céljáról, működéséről.
Valóban, a Budapesten dolgozó magyar és külföldi fiatal diplomaták első kötetlen összejövetelét rendeztük meg áprilisban. A rendezvény házigazdája a Külügyminisztérium Fiatal Diplomaták Klubja volt. A mi várakozásunkat is felülmúlta az érdeklődés: közel 150 ifjú diplomata jött el és használta ki ezt az alkalmat szakmai és baráti ismerkedésre, beszélgetésre. Szinte az összes budapesti nagykövetség képviseltette magát. Azt is mondhatjuk, hogy ezzel létrejött a budapesti fiatal diplomaták nagy közös klubja, hiszen itt nem állunk meg, egész évben szervezünk majd közös programokat.
Eddig nem volt ilyen jellegű szerveződés?
A magyar és külföldi diplomaták eddig is kapcsolatot tartottak, de ez a találkozó jellegében és méretében egyedülálló és első volt, soha ilyen széles körben még nem jöttünk össze.
A házigazda tehát a Fiatal Diplomaták Klubja volt. Mit lehet tudni erről?
A Külügyminisztérium Fiatal Diplomaták Klubja évekkel ezelőtt indult, akkoriban kedves kollégáink-barátaink, Sztáray Péter és Csaba Gábor vezetésével működött, ez egyfajta tradíció a Külügyminisztériumban. Akik – mint jómagam is – abban az időben, 8-10 évvel ezelőtt kerültünk be a minisztériumba, már ismertük a klub tevékenységét, amely nagyon sokban gazdagította és segítette a beilleszkedésünket, szakmai fejlődésünket.
Négy évig Washingtonban voltam külszolgálaton, tavaly nyáron jöttem haza, és ekkor feltűnt nekem, hogy a korábban oly aktív Fiatal Diplomaták Klubja elsorvadt. Sok oka lehetett, de a külügyi életpálya természetében benne van a folyamatos fluktuáció, mobilitás, a fiatal diplomaták egy része is külszolgálatra kerül. Hazajövetelemkor a klub tevékenysége egy-két éve szünetelt már. Fernbach-Czibók Zsuzsannával úgy döntöttünk, újjá szeretnénk éleszteni. Tavaly ősszel fogtunk neki ennek a munkának, és ez gyakorlatilag idén év elején érett be. Eddig már öt rendezvényt szerveztünk és számtalan tervünk van az év hátralévő részére.
(...)