Feed aggregator

July 30, 2017 (KHARTOUM) - Sudan's National Committee for Combating Human Trafficking (NCCHT) Sunday said arrangements are underway to hold a national conference to develop plans to address the human trafficking problem.

Speaking at a media forum on Sunday, the NCCHT deputy chairman Ismail Omer Tirab said turbulent conditions in Libya as well as in other neighbouring countries have increased human trafficking and illegal drugs smuggling activity in Sudan.

However, he said human trafficking cases that have been filed with the police have decreased from 83 cases in 2015 to 31cases in 2016.

Tirab also added that human trafficking cases among refugees have decreased to 11 cases since 2016, saying the government has exerted significant efforts to combat the phenomenon through ratifying a number of agreements and protocols.

The Sudanese official pointed out that a number of human traffickers have been tried according to the human trafficking law, saying some victims have been transferred to their home countries while others were granted asylum in Sudan.

For his part, the deputy director of the borders and foreigners department at the foreign ministry Ga'afar Mohamed Adam said combating human trafficking is considered a religious and ethical duty, pointing to the lack of resources which hinder efforts to carry out the task.

He disclosed that Sudan has been chosen as headquarters country for the regional centre for combating human trafficking, criticizing the recent U.S. report on human trafficking.

In its 2017 Trafficking in Persons report released earlier this month, the U.S. Department of State retained Sudan on Tier 3, saying the Sudanese government “does not fully meet the minimum standards for the elimination of trafficking and is not making significant efforts to do so”.

In January 2014, the Sudanese parliament approved an anti-human trafficking law which punishes those involved with human trafficking with up to 20 years imprisonment.

Also, in 2014, Khartoum hosted a conference on human trafficking in the Horn of Africa, organised by the African Union (AU), the UN High Commissioner for Refugees (UNHCR), the International Organization for Migration (IOM) and the Sudanese government.

The East African nation has also forged a strategic partnership with several European countries and the EU to combat illegal migration and human trafficking.

(ST)

July 30, 2017 (JUBA) - South Sudan President Salva Kiir will visit neighbouring Sudan in the next month of August, said the foreign minister, reversing initial reports speculating that Sudanese President Omer al-Bashir had accepted to visit Juba.

Minister Deng Alor Kuol told Sudan Tribune on Sunday that he expects the visit take in August and the exact date will be made public once the preparations currently underway are completed.

“The President of the Republic is expected to visit Khartoum for bilateral talks. The Preparations are underway to fix the date. This will take place in August if they are completed,” foreign minister Kuol said when asked whether he was aware of reports about Kiir's visit to Sudan.

His comments follow statements by Information Minister Michael Makuei Lueth on Friday in which he said preparations for the visit of the president are underway but that no time has been fixed.

Lueth said the upcoming visit of President Kiir was in response to an invitation from the Sudanese president Omer al-Bashir. The agenda of the upcoming meeting between the two leaders remains unclear.

In September 2012, Sudan and South Sudan signed a comprehensive cooperation deal in the Ethiopian capital Addis Ababa, under the patronage of the East African regional bloc (IGAD).

Observers are keen to say the meetings would focus on security and humanitarian efforts as well as trade and economic issues.

But it would also be an opportunity for the two leaders to discuss and lay out mechanisms to expedite how they could cooperate to implement non-aggression pact, demanding either side not to host, arm and provide logistical and military supports to hostile group with ambition to destabilize security of the other, or possessing political ambition to ascend to power through the use of unconstitutional means.

Last May, Khartoum accused Juba of supporting a rebel attack by two Darfurian groups who organised a coordinated operation in East and North Darfur states. But South Sudanese officials said they only asked the rebels to leave the country upon a Sudanese request.

(ST)

Im asiatisch-pazifischen Raum sind die Chancen für wachsenden Wohlstand ähnlich groß wie die Risiken zunehmender Konfliktpotentiale. Ein maritimer Ansatz ist wichtig zum Verständnis der Konfliktdynamik, denn ohne die Wiederentdeckung maritimer Räume und die Flottenrüstung sind weder der Aufstieg Chinas zur Großmacht, noch dessen Folgen für die Machtrivalität zwischen den USA und China zu erklären. Präsident Xi Jinping hat das Schicksal seines Landes mit der erfolgreichen Nutzung der See verknüpft. Globale Interdependenz, maritime Abhängigkeit und strategische Kultur zwingen China zur Zurückhaltung. Die USA dagegen haben in Ostasien bislang eine vorsichtige Politik der Einhegung des Konflikts betrieben. Doch das Verhältnis beider Rivalen birgt ein latentes Potential zur Eskalation. Das Buch gibt eine realistische Einschätzung zu einem in Deutschland eher vernachlässigten, aber weltpolitisch sehr relevanten Thema.

Dieses Buch bestellen

Am 7. Juli 2017 haben 122 VN-Mitgliedstaaten in New York einen Vertrag zum Verbot von Kernwaffen beschlossen. Alle neun Staaten, die Atomwaffen besitzen, waren den Verhandlungen ferngeblieben, ebenso wie Deutschland und fast alle anderen Nato-Staaten. Aus Sicht der Befürworter ist die Einigung auf den Vertrag trotzdem ein Erfolg. Sie hoffen, dass das Abkommen einen ersten Schritt auf dem Weg zu einer umfassenden Ächtung von Atomwaffen markiert. Ein deutscher Beitritt zu dem Vertrag wäre unvereinbar mit der Mitgliedschaft in einer Nato, die sich als nukleare Allianz versteht. Ignorieren sollte Deutschland das Abkommen trotzdem nicht. Es wird nun darauf ankommen, Wege zu finden, das Atomwaffenverbot für eine Stärkung des nuklearen Nichtverbreitungsregimes zu nutzen.

Die Europäische Union und die USA verfolgen zunehmend unterschiedliche Ziele und Strategien im Umgang mit Iran. Auf seiner ersten Auslandsreise im Mai 2017 rief US-Präsident Trump in Saudi-Arabien dazu auf, die Islamische Republik zu isolieren. Mit seiner Rede in Riad wurde deutlich, dass die US-Administration die Atomvereinbarung mit Iran als politisches Druckmittel sieht, um dessen regionale Aktivitäten einzudämmen. Die EU hingegen begreift den Gemeinsamen umfassenden Aktionsplan (Joint Comprehensive Plan of Action, JCPOA) als nichtverbreitungspolitischen Fortschritt und als langfristige Chance für bessere regionale Kooperation mit Iran. Diese divergierenden Perspektiven gefährden die bisher erfolgreiche Umsetzung der Vereinbarung. Daher sollte die EU Voraussetzungen dafür schaffen, sie auch dann am Leben zu halten, wenn Washington sie nicht mehr unterstützt.

 

 

Au Royaume-Uni, à l'approche du 20e anniversaire de la mort de Lady Diana dans un accident de voiture à Paris, le 31 août 1997, un documentaire fait la polémique : Diana : In Her Own Words (Diana de vive voix), diffusé le 6 août prochain sur la chaîne Channel 4. Il a en fait déjà été diffusé en 2004 aux Etats-Unis sur la chaîne NBC après une longue bataille judiciaire. Treize ans plus tard, il doit être diffusé pour la toute première fois outre-Manche. Et il dérange.

Au terme d’une semaine marquée par des tensions diplomatiques entre Moscou et Washington, Vladimir Poutine a évoqué les mesures russes de riposte aux nouvelles sanctions américaines. Dans un entretien diffusé dimanche sur la chaîne de télévision Rossia 1, le président russe a affirmé que 755 membres des services diplomatiques américains devront quitter le sol russe.

Rome, où le thermomètre va grimper jusqu’à 40° à partir de 31 juillet, a bien failli être privée d’eau courante. Un plan de l’agence de gestion romaine de l’eau prévoyait en effet des coupures de 8 heures par rotation en raison d’une pénurie d’eau, due notamment à la sécheresse et aux conduits-passoires. Une « solution tampon » a finalement été trouvée. En revanche, au Vatican toutes les fontaines sont à l’arrêt. Parmi les touristes, certains se félicitent de l’initiative de François. D’autres regrettent de ne pas voir le spectacle des jeux d’eau entre les bras du Bernin.

Le gouvernement britannique a décidément du mal à adopter une position claire et commune sur le Brexit. Ce week-end, ce sont les ministres du Commerce international, Liam Fox, et des Finances, Philip Hammond, qui se sont affrontés. Le désaccord porte sur la liberté de circulation des personnes, après la sortie du Royaume-Uni de l'Union européenne.

A Dragojević család 1999-ben rakatta fel házára a magyarkanizsai Potisje hódfarkú cserepét, majd néhány év múlva a cserép megrepedezett és málani kezdett.

A dél-szudáni kormány által tavasszal meghirdetett fegyverszünet ellenére sem szűntek meg a fegyveres összecsapások az országban. El Ghassim Wana, az ENSZ békefenntartó misszióiért felelős főtitkárhelyettese számolt be erről július 20-án az ENSZ Biztonsági Tanácsának. A beszámoló szerint Equatoria-ban és Felső-Nílus tartományban továbbra is folyamatosak az összecsapások a kormányerők és az ellenzéki milíciák között. A helyzetet súlyosbítja, hogy a négy éve tartó harcok következményeként élelmiszerhiány alakult ki az országban. 2017. februárjában az ENSZ Dél-Szudán több régióját is éhínség sújtotta területté nyilvánította.

Függetlenség, etnikai konfliktus, polgárháború

A kisebb-nagyobb megszakításokkal majd fél évszázadig tartó függetlenségi háború lezárásaként 2005. januárjában megszületett az átfogó békemegállapodás a kartumi kormány és a dél-szudáni felkelők között. Ennek értelmében egy 5 éves átmeneti periódus indult meg. Az átmeneti időszak lezárásaként népszavazást kellett tartani a déli területeken a függetlenségről. A 2011. januárjában tartott sikeres referendum következményeként 2011. július. 9-én megszületett a Dél-szudáni Köztársaság. A függetlenség kikiáltását követően a friss állam azonnal megindult a széthullás útján. Egységes déli identitás hiányában, felerősödtek a törzsekhez köthető azonossági tudatok. Ennek következményeként a végletekig kiéleződött a viszony a két legnagyobb létszámú törzs között. A lakosság 35%-át kitevő dinkák (a legnagyobb lélekszámú dél-szudáni népcsoport), már a függetlenségi harcok idején dominálták a déliek fő politikai szervezetét az SPLM-t (Sudan People’s Liberation Movement), valamint annak katonai szárnyát az SPLA-t (Sudan Poeple’s Liberation Army). A dinkák túlzott dominanciája félelmet váltott ki a lakosság 15%-át kitevő nuerekből. A déliek megosztottságára már a II. függetlenségi háború idején (1983-2005) felfigyelt a Kartumban székelő szudáni kormány. Jafarr al-Nimeirei (1969-1985) uralma idején a szudáni kormány minden támogatást megadott az SPLM ellen küzdő Riek Machar vezette Nuer csapatoknak.
A 2000-es évek elejére a karizmatikus John Garang-nak (dinka) sikerült egységbe forrasztani a délieket. Garang halálát követően azonban a szintén dinka Salva Kiir Mayardit már nem tudott hasonló egységet kialakítani. A függetlenség kikiáltást követően megalakult egységkormányban Salva Kiir töltötte be az elnöki, míg Riek Machar az alelnöki pozíciót. Azonban az egységkormány felállítása sem tudta lecsillapítani a két népcsoport közötti ellentéteket. 2013. nyarán Salva Kiir elnök feloszlatta a kormányát és menesztette alelnökét, Riek Machart. Decemberben fegyveres összecsapások robbantak ki a fővárosban, Juba-ban. Az eseményeket Sakva Kiir elnök pucsskisérletnek minősítette, amely kitervelésével korábbi alelnökét, Riek Machart vádolta. A jubai eseményeket követő erőszakhullám halálos áldozatainak a száma megközelítette az 1000 főt, illetve hozzávetőlegesen 200.000 embert kényszerített az otthona elhagyására. 2014. januárjában a nemzetközi közösség nyomására a két fél kénytelen volt az etiópiai Addisz-Abeba-ban tárgyalóasztalhoz ülni. A tárgyalások eredményeként január 23-án a felek tűzszünetet kötöttek, ám a megállapodás ellenére az ország több pontján tovább folytatódtak a harcok a kormányerők és a Machar-párti lázadók között.
Az ENSZ jelentése szerint 2015. augusztusáig megközelítően 2.2 millió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, ebből közel 600.000 a szomszédos országokban volt kénytelen menedéket keresni. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje az esetleges nemzetközi szankciókat, 2015. augusztusában aláírta a békemegállapodást.  Az egyezmény értelmében egységkormánynak kellett alakulnia, amelyben újra Riek Machar kapta meg  az első alelnöki pozíciót. Bár Machar 2016. áprilisában ismételten elfoglalhatta a pozícióját, pár hónappal később újra kiújultak a harcok a kormányerők és a lázadók között. Az elhúzódó harcok következményeként 2017. elejére az élelmezési helyzet katasztrofálissá vált, az ENSZ hivatalosan is éhínség sújtotta területté nyilvánította Dél-Szudánt. A civil lakosság különösen megszenvedte a harcokat. Szinte mindennapivá váltak a civilek (elsősorban a nem dinka etnikumú lakosságot érinti)  kárára történő fosztogatások, gyilkosságok és a nők ellen elkövetett nemi erőszakok. Az egyre nagyobb nemzetközi nyomásnak engedve 2017. májusában Salva Kiir elnök egyoldalúan tűzszünetet hirdetett. A tűzszünet ellenére mindkét oldal változatlan intenzitással folytatta a harcokat. A fegyveres összecsapások mellett komoly gondot okoz, hogy mindkét oldal fegyveresei rendszeresen megakadályozzák a nemzetközi közösség segélyszállítmányainak a célba érését. A segélyek feltartóztatása tovább súlyosbítja az amúgy is tragikus élelmezési helyzetet. Megközelítőleg 6 millió dél-szudáni szenved az élelmiszerhiány következtében. Bár az országban jelenlévő ENSZ békefenntartó erők (United Nations Mission in the Republic of South Sudan) egyik fő feladata lenne a segélyszállítmányok célba juttatásának a biztosítása, a misszió ezen vállalását az elmúlt évek folyamatos létszámemelései ellenére sem tudja ellátni.

A helyzetet tovább súlyosbítja annak a ténye, hogy a dél-szudáni kormány, bár kifelé a békés rendezés hívének mutatja magát, az országon belül azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy tovább erősítse a helyzetét a Macharhoz köthető felkelőkkel szemben. A dél-szudáni kormány  által folytatott kettős játék legjobb bizonyítéka a kormányerők által Pagak városa ellen végrehajtott offenzíva. Bár Salva Kiir elnök májusban tűzszünetet hirdetett, ez nem akadályozta az SPLA-t, hogy tovább nyomuljon az ellenzék központjának számító település felé. Szintén a regnáló kormány helyzetét erősíti, hogy a béketárgyalások előkészítéséért felelős IGAD (Intergovernmental Authority on Development) nem hívta meg a konfliktus egyik fő figurájának számító Riek Machart.

A kép forrása: https://www.ezega.com

Elhúzódó konfliktus?

Minden jel azt mutatja, hogy a dél-szudáni kormány nem lesz hajlandó egy tényleges konszenzuson alapuló rendezés kialakítására. Salva Kiir elnök, hogy elkerülje a komolyabb nemzetközi szankciókat, kritikus helyzetben kész a májusi tűzszünethez hasonló engedmények meghozatalára. Amint viszont a nemzetközi közösség érdeklődése csökken a dél-szudáni események iránt, a jubai kormány tovább folytatja a Macharhoz köthető SPLA-IO (Sudan’s People’s Liberation Army-In Opposition) erőinek a kiszorítását. Hasonlóan jól taktikázik Salva Kiir a meghirdetett nemzeti párbeszéddel kapcsolatban is. A párbeszéd ugyan megindult a felek között, de annak hitelességét többen is megkérdőjelezik. Nem ez lenne az első alkalom, hogy a dél-szudáni kormány időhúzás céljából hajlandó legyen az egység mellett hitet tenni, majd felrúgni azt. Lényeges kérdés, hogy mennyire lesz képes a mindenkori jubai kormány kezelni a dinka és nuer lakosság közötti, az elmúlt években tovább mélyülő feszültséget. Az események jelenlegi állása szerint a dél-szudáni helyzet nem fog a közeljövőben javulni. Egyrészt, minden diplomáciai taktikázása ellenére jól látszik, hogy Salva Kiir elnök meg kívánja tisztítani az országot SPLA-IO-tól és fentebb már leírt látszatintézkedéseken túl nem fog a Macharral való tényleges kiegyezésre törekedni. Másrészt az elmúlt évek eseményei még jobban elmélyítették a két nagy etnikai csoport közötti szakadékot. A nuer lakossággal szemben elkövetett erőszakoskodások feltehetőleg tovább fogják bennük erősíteni a kormányzati hatalmat birtokló dinkákkal szembeni ellenszenvet.

Rodriques szigete egy alig 108 négyzetkilométeres, autonóm státusszal bíró földdarab nagyjából 560 kilométerre Mauritiustól és annak 10. körzeteként képezi a Mauritiusi Köztársaság részét az Indiai-óceánban. 2001 óta bír autonómiával, kormányzati teendőit a régiós parlament látja el, fővárosaként pedig Port Mathurin szolgál. Időről-időre felröppennek olyan elméletek, hogy a sziget egyszer függetlenné válhat, amely elméletek táptalaját azok a kinyilatkoztatások és megnyilvánulások adják, amelyek az elmúlt évtizedek során hangzottak el különféle politikai személyiségek szájából – ez olyannyira létező elgondolás, hogy a következő száz évben függetlenséget szerző lehetséges területek között számontartják ezt a szigetet is.

A következő írásban azt fogjuk áttekinteni, hogy ilyen függetlenségi törekvéseknek milyen okai és milyen valódi esélyei lehetnek, főleg azt figyelembe véve, hogy alig 40 ezer ember lakik ezen a kis szigeten. Az elmúlt években a rodriguesi politikai paletta több jelentős szereplőjének képviselői tartottak konferenciát a sziget mindennapjairól és jövőképéről, többek között a függetlenséget folyamatosan napirenden tartó Rodriguesi Hazafias Front (RPF), amely szerint az 1967-ben kikiáltott mauritiusi függetlenség kidolgozási folyamatában Rodrigues semmilyen formában nem volt résztvevő, pedig akkor is teljesen egyértelmű volt Rodrigues lakói számára, hogy egy közös unió fenntartása Nagy-Britanniával jobb lenne a sziget számára.

Ennek okai egyértelműek és szerte Afrikában mind a mai napig témát jelentenek sok egykori gyarmat számára: Rodrigues lakóinak jelentős része marginalizáltnak érzi magát, több munkahelyre és fejlesztésre vágynak, hogy fiataljaik számára reális opció legyen a szigeten való maradás, így Mauritius vagy lépéseket tesz az egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében vagy Rodrigues Skóciához hasonlóan a függetlenség kivívásának útjára lép ismét – legalábbis az RPF és több kisebb politikai párt szerint. A mai napig komoly problémaként éli meg Rodrigues politikai vezetése, hogy olyan sorsdöntő témákban, mint a halászat vagy az oktatás, Mauritiusról érkeznek az utasítások és rendelkezések, anélkül, hogy a kis sziget valódi igényeit figyelembe vennék. És ez persze azt is jelenti, hogy a 2001. november 20-án létrejött Rodriguesi Regionális Parlament végrehajtó bizottságának döntéseit felülírják a mauritiusi parlament döntései, a sziget kormányzójának fő funkciója a szigetország kormánya által hozott döntések végrehajtása, informálás a mindennapi témákról és a központi költségvetésből Rodriguesnek juttatott összegek felhasználásáról.

Rodrigues nevét egyébként Diego Rodrigueztől, egy portugál hajóskapitánytól kapta, aki 1528-ban látogatta meg ezt a szigetet, de 1638-ban már a közeli Réunion szigetéről a franciák irányították a területet egészen 1809-ig, amikor brit katonák foglalták el (azért, hogy bázist szerezzenek az akkor franciák által uralt Mauritius megtámadásához) és 1814-ig közvetlenül a britek irányították – akkor adták át az irányítást Mauritiusnak. Innentől kezdve azért jobban ismert már a történet, amelynek végén 1968-ban Rodrigues akarata ellenére függetlenné vált Mauritius egyik megyéjeként (a Londonban tartott tárgyalások egyikén sem vett részt Rodrigues képviselője, sem 1961-ben, sem 65-ben, sem 67-ben), annak ellenére, hogy 1967-ben nagyjából az összes rodriguesi polgár úgy szavazott egy népszavazáson, hogy Nagy-Britannia részei kívánnak maradni. És bár erről nem nagyon szólnak a történelemkönyvek, az ezt közvető években ilyen szinten nézve komoly feszültségek voltak Mauritius és Rodrigues között, 1968-ban például csak állig felfegyverzett katonák biztosításával sikerült felhúzni a mauritiusi zászlót Port Mathurinban és később még a briteknek is vissza kellett jönni, hogy egy elszabaduló tüntetést megfékezzenek.

Az ezt követő évtizedek távoli irányítást, növekvő munkanélküliséget, növekvő árakat, növekvő gyermekhalandóságot és növekvő írástudatlanságot hoztak, néhány hamvába holt kormányzati kezdeményezéssel, hogy Rodrigues is felzárkóztatásra kerüljön. A 2001-ben annyira várt autonómia megérkezése sem jelentette azt a szabadságot, amelyre oly sokan vágytak, nem csoda, hogy tovább folytatódott és folytatódik a mai napig a kivándorlás Dél-Afrika, Kanada vagy éppen Ausztrália felé, ugyanis az autonóm regionális parlament is – ahogy fentebb már említésre került – kizárólag a központi kormányzat döntéseit hajtja végre, valódi autonómiáról nem beszélhetünk. Egy-két radikálisnak nevezhető nacionalista egyébként Mauritius és Rodrigues esetét Etiópia és Eritrea esetéhez hasonlítja, hiszen Rodrigues saját akarata ellenére került Mauritiushoz, így szerintük konkrétan még mindig gyarmatnak tekinthető. Etnikailag is van különbség a két ország lakossága között, Mauritius másfél milliós lakosságának nagy része indiai kényszermunkások leszármazotttja, akiket a britek hoztak a cukornádültetvényekre dolgozni, Rodrigues 40 ezres lakossága pedig 99%-ban afrikai rabszolgáktól eredezteti magát.

De hogy ténylegesen van-e esély arra, hogy Rodrigues függetlenné váljon? Ha közelről megnézzük a helyzetet, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy nincs, egyrészt a kis szigetnek semmiféle katonai esélye nem lehet Mauritiussal szemben, sőt az elmúlt években olyan erős bevándorlás mutatkozik Mauritiusról Rodrigues felé, hogy néhány évtizeden belül a kis méret és csekély lakosságszám okán kulturális, etnikai különbségét megőrző kis sziget teljesen integrálódni és asszimilálódni fog a többségi társadalomba. Aminek nagyobb esélye van, az az, hogy a rodriguesi politikai paletta legerősebb tényezője, az 1976-ban alapított Rodriguesi Népi Szövetség (OPR) Louis Serge Clair vezetésével még komolyabb autonómiára tesz majd szert, hiszen pontosan ennek a szervezetnek köszönhető a 2001-es autonómia megszerzése is.

Most azért ennél kisebb problémákkal küzdenek, a legutóbbi nagy fellángolás az volt, amikor az OPR a rodriguesi Sir Gaetan Duval repülőtér átnevezését javasolta Plaines Corail repülőtérre, ezzel felülírva a nagy rivális mozgalom a Rodriguesi Mozgalom (MR) 2007-es döntését a változtatásról. A döntés egyértelműen politikai jellegű, hiszen Gaetan Duval az a mauritiusi politikus volt, aki 1967-ben a függetlenség ellen kampányolt, de pártja onnantól kezdve az OPR komoly ellenfelének számított, egészen 1982-ig, amikor Duval feladta Rodriguest és többé nem vett részt az ottani politizálásban. Összefoglalva a fentieket, Rodrigues függetlenségi törekvéseinek van múltja és van jelene is, viszont, hogy jövője van, az már annyira nem biztos, ugyanis a téma egyre inkább kezd a múlt homályába tűnni, ráadásul az asszimiláció is egyre erősebben van jelen Rodrigues társadalmában – egyszerűen ez a kérdés ma már alig van napirenden.

twitter.com/napiafrika

5 ember kedveli ezt a posztot.Tetszett az írás.Tetszett az írás.

Les poloïstes hongrois ont réalisé une phase de groupe convaincante avec deux victoires contre la France et l’Australie et un match nul contre l’Italie. Finissant à la première place de leur groupe, ils se sont qualifiés directement pour les quarts de finale. Opposée à la Russie mardi 25, la sélection magyare s’est imposée avec autorité sur le score de 14 à 5 avant de battre la Grèce en demi-finale Jeudi 27 par 7 buts à 5. Disputée le samedi soir, la finale tant attendue opposait l’équipe de Hongrie au voisin croate, vice-champion du monde en titre et médaillé d’argent aux Jeux Olympiques . . .

Comprendre l'Europe centrale pour 6€/mois Je m'abonne Je me connecte

Figure de rhétorique réactionnaire, la thèse de l'effet pervers réapparaît aujourd'hui sur le sujet des économies d'énergie et des énergies renouvelables. / Allemagne, États-Unis, France, Écologie, Énergie, Technologie, Environnement - (...) / Allemagne, États-Unis, France, Écologie, Énergie, Technologie, Environnement - 2014/01

A falu legjelentősebb eseményének számít Kishegyesen a búcsú, amit a templom névadója, Szent Anna napjához (július 26-a) legközelebb eső vasárnap tartanak.

Une fusillade a fait deux morts, dont l'agresseur, et quatre blessés dans la nuit de samedi 29 à dimanche 30 juillet à l'intérieur et aux abords d'une discothèque de Constance, au sud de l’Allemagne. La police ignore pour le moment les raisons de cette attaque, mais écarte la piste « terroriste ».

Ils ont beaucoup misé sur les médias sociaux ces dernières années : les états-majors vont peut-être
Plus d'infos »

July 29, 2017 (KAMPALA) - At least 20,000 rebel troops loyal to South Sudan's Former First Vice-President, Riek Machar have allegedly declared allegiance to the National Salvation Front (NASA), led by ex-South Sudan army's deputy chief of logistics, Gen. Cirilo Swaka.

Lt. Gen. Thomas Cirino Swaka, the ex-SPLA deputy chief of general staff for training (youtube photo)

In a statement, Lt. Gen. John Kenyi Loburon, the overall commander of the Central Equatoria command of armed opposition movement faction (SPLM-IO) said his group had sealed links with the Machar-led rebel faction.

It remains unclear as to how many rebels could have defected, although Loburon put the figure at 20,000 in Equatoria region alone.

He cited divisions in the armed opposition faction soon after Agreement on Resolution of the Conflict of South Sudan (ARCSS), which allegedly created political differences in the ruling party.

“Despite continuous solidarity of my forces with SPLM-IO before and after the signing of ACRSS agreement in August 2015, the SPLM-IO leadership intentionally neglected our forces and only polluted us with the unnecessary and random promotion of officers,” said Loburon.

“For the above reasons and others too numerous to enumerate; I, along with my entire forces have decided to join the National Salvation Front (NAS) under the Leadership of Gen. Thomas Cirillo Swaka,” he added.

According to Swaka, NAS has shown a clear and bright path with a political road map for the restoration of the unity of the people.

“Known to many, Gen. Cirillo demonstrated his dedication and commitment to the cause of human dignity and freedom throughout the time of the liberation of South Sudan which resulted in the independence of South Sudan in 2011. But also unknown to many, Gen. Cirillo ever since has taken the risk to his life by providing us with logistics support, and tactical guidance when he was inside the country,” he said.

Sudan Tribune could, however, not confirm the rebels' claims on the alleged defection.

(ST)

Úrvacsorás záró istentisztelettel ért véget az idei Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó szombaton Debrecenben – közölték a szervezők az MTI-vel.

Az ötnapos találkozón – amelyen 30 koncert, 200 kulturális, közösségi és lelki program várta a résztvevőket – mintegy ötezer kárpát-medencei magyar református fiatal vett részt.

A találkozót először 2003-ban rendezték meg, az idei, nyolcadik fesztivált 2005 után immár második alkalommal fogadta be Debrecen.

A találkozó idei központi témája – igazodva a lutheri tételek megjelenésének 500., és a Második Helvét Hitvallás debreceni elfogadásának 450. évfordulójához – a reformáció volt. A lelki gyakorlatok résztvevői egyebek mellett arról elmélkedtek, mi változott a reformációval, mit jelentett Jézus számára a reformáció, mit jelent nekik a Jézussal való kapcsolat, és hogy ők hogyan viszonyulnak a reformációhoz – jelezték közleményükben a szervezők.

A Csillagpont zenei programjában három színpadon összesen harminc koncerten mások mellett a Margaret Island, a Kelemen Kabátban, a holland Hanne de Vries és csapata lépett fel. Az utolsó estén előbb Mező Misi új formációja, a NAZA mutatkozott be a találkozó közönségének, majd Pintér Béla dalai hangoltak rá a szombati úrvacsorai közösségre. A kisszínpadon visszatérő vendégeket – Petruska, Keresztkérdés, Parno Graszt – és a Kávészünet együttes által megzenésített verseket hallhattak a fiatalok, a hazai keresztyén dicsőítő zene kedvelői pedig kedvükre válogathattak a dicsőítő színpad különböző hátterű és stílusú fellépői közül.

A lelki és a könnyűzenei programok mellett mintegy kétszáz kulturális és sportolási lehetőség, közösségi program várta a találkozón a fiatalokat: táncházak, színházi előadások, komolyzene, interaktív kiállítások, szabaduló szobák a reformáció jegyében, kézműves foglalkozások és játékok szerepeltek a kínálatban.

A Debreceni Egyetem Böszörményi úti campusán rendezett fesztiválon nagy hangsúlyt fektettek a példaképekre: mások mellett olimpikonnal, sikeres üzletemberrel, közgazdászokkal, és a nagyszínpados fellépőkkel is szerveztek beszélgetést, az emberi kapcsolatokra pedig az önmagunk elfogadásával, a felnőtté válással, avagy a párkereséssel kapcsolatos előadások hívták fel az érdeklődők figyelmét.

Bemutatkoztak a találkozón a társadalmunk peremén élőket segítő református missziók, s egy kis időre a résztvevők is belebújhattak a szegények, a sérültek és az elesettek bőrébe. Emellett a teremtett világ védelmének fontosságára is felhívta a figyelmet a találkozó: a szelektív hulladékgyűjtés mellett filmklubbal, biciklis tanulmányúttal, barkácsolással, játékkal, előadásokkal és házi szörpökkel készült a Csillagpontra a református egyház ökogyülekezeti mozgalma.

A nyolcadik Csillagpont Református Ifjúsági Találkozón naponta 500 méteres váltófutást is tartottak a reformáció kezdetére emlékezve.