Feed aggregator

Alors que le tribunal pénal international mis en place pour juger les auteurs du génocide des Tutsi au Rwanda (le TPIR) en 1994 devrait fermer en 2015, seuls les tribunaux nationaux permettront désormais de juger les affaires qui ne l'ont pas encore été. En France, où bon nombre d'accusés de génocide résident, les obstacles matériels et politiques sont nombreux. Comme l'indique le Collectif des parties civiles pour le Rwanda (CPCR) dans un communiqué du 4 février, « le porte­-parole du TPIR a annoncé (...) - 244 - mars 2015 / Complicité de la France dans le génocide des Tutsi au Rwanda, Présumés génocidaires en France, Salves

Après le « Luxleaks » sur les accords entre le Luxembourg et des multinationales pour échapper à l'impôt (cf. Billets n°242, janvier 2015), le scandale du « Swissleaks » a révélé les noms de fraudeurs présumés ayant eu des comptes cachés dans une filiale suisse de la Banque HSBC il y a 8 ans, issus d'une liste qu'un ancien salarié, Hervé Falciani, avait déjà remis la liste à la justice. Entretien avec Lucie Watrinet, chargée de plaidoyer au CCFD-Terre Solidaire et coordinatrice de la Plateforme Paradis Fiscaux et (...) - 244 - mars 2015 / Paradis Fiscaux et Judiciaires, Salves, Développement, Affaires en France

General : On Saturday 2 May in Strasbourg and on Saturday 9 May in Brussels and Luxembourg, the European Parliament and other EU institutions will open their doors to the general public in order to celebrate Europe Day in a fun and festive way for the whole family.

Source : © European Union, 2015 - EP

At least that’s the forecast of ‘The Supplement’, a popular Sunday afternoon programme on French television (Canal+). Each week, it includes a trendspotting clip named ‘sexy tomorrow’, introducing a someone or something that may become a game changer.

In the edition of 26 April, the game changer was ‘Politico’, the American news site that just opened a Brussels office in Rue de la Loi (see the clip, in French of course, here). With a staff of more than 40, when most major traditional newspapers hardly have more than two permanent correspondents in the European capital, www.politico.eu certainly sees a future in Brussels for itself.

Some European media reacted with mixed feelings between scepticism and a bewildered welcome. The gist of reactions could perhaps be summed up as ‘Haven’t they understood that there is no European Public Sphere waiting for them?’ As a matter of fact, there is. One week of testing Politico suggests that it is very clearly aimed at the Brussels microcosm and hardly likely to be read beyond the bubble. Just subscribe to the ‘Brussels playbook’ sent out each morning and you will understand that this is for insiders. Who else would subscribe to a ‘Brussels playbook’ anyway?

For the anecdote, when one long-term Washington reporter of Politico told Barack Obama during a White House press conference that she would be moving to Brussels soon, his reaction was not to quip about how she would shake up the European Union, but a rather mediocre joke about how ‘Belgium must have been waiting for a good dose of Politico-style journalism’ (quoted from memory). Interesting to think that the American president spontaneously thinks ‘Belgium’ first, not ‘EU’. Maybe things have not changed so much after all since the days of George W. Bush? Obama’s recommendation to the lady about to leave for Brussels? ‘Try the waffles. They are delicious.’

Time will tell whether Politico will have a return on its remarkable investment. In order to be profitable, it will have to sell quite a few subscriptions to its professional information newsletters on healthcare, energy/environment and technology. If these pick up among the business and lobbying community, they may be indeed ‘sexy tomorrow’.

I wouldn’t bet on the tongue-in-cheek predictions of Canal+, though. In the edition of 22 March, the man hailed as ‘sexy tomorrow’ was Yanis Varoufakis, the Greek finance minister, who despite his seemingly limitless self-confidence may be more quickly ‘sexy yesterday’ than he thought. At least that’s what you can read in … Politico!

The post Brussels will be ‘sexy tomorrow’! appeared first on Ideas on Europe.

Retour sur la crise franco-ivoirienne de novembre 2004 (lire notre dossier dans Billets n°240, novembre 2014), dont le bilan tragique des morts fait état d'un Américain, neufs militaires français et environ 60 civils ivoiriens. Les crimes commis contre les civils ivoiriens par l'armée française dans les heures et les jours qui ont suivi le bombardement d'un camp militaire français installé dans un lycée de Bouaké le 6 novembre 2004, imprescriptibles puisqu'il s'agit de crimes contre l'humanité, n'ont (...) - 244 - mars 2015 / Côte d'Ivoire, Laurent Gbagbo, Salves, Armée française, Alassane Ouattara, Guillaume Soro

You’ll have noticed that I’ve been posting much less recently. It’s not just because life has been so blinking exciting since I got to Australia. It’s partly that there has been so little to say that’s related to EU issues and digital media. I will keep this blog going, not least for the Multilingual Day of Blogging (which I enjoy so much), but if you’re looking for my pearls of wisdom (ahem), then you can look at antoniamochan.com, or follow my Australian-focused Twitter account @antoniam.

Április 28-án az olasz haditengerészet átvette a negyedik FREMM-osztályú fregattját. A tengeralattjárók elleni hadviselésre felkészített CARABINIERE (F 593) a Fincantierit La Spezia hajógyárában került a flotta fennhatósága alá az olasz csendőrség alapításának 200. évfordulóján.

Oroszországban egy kétéltű műszaki páncélos létrehozását határozták el. A 2017-re majd 7 millió dollárból testet öltő fejlesztés nagy eséllyel egy már létező páncélozott jármű bázisán fog megvalósulni. A csak géppuskákkal felfegyverzett jármű kezelőszemélyzete a parancsnokból és a vezetőből fog állni, őket két további műszaki katona segítheti, akik számára szintén a jármű páncélozott terében kerül kialakításra hely.

Az elkövetkező 18 hónapban eldőlhet a dél-afrikai Denel Aviation CSH2A Rooivalk harci helikopter sorsa a gyártó szerint. Már tárgyalásokat kezdtek több reménybeli vásárlóval is, így a lehetséges beszerzések miatt újra kell majd indítani a típus gyártósorát. Erre természetesen hajlandók, sőt a továbbfejlesztésekre is készek erőforrásokat áldozni. A Rooivalk az afrikai kontinensen, a Kongói Demokratikus Köztársaságban végzett békefenntartó műveletek során keltette fel több állam figyelmét is. Ide 2013 novemberének elején vezényeltek néhány példányt, amik jelentős támogatásban tudták részesíteni a földi csapatokat pár nappal megérkezésük után.

Kínában végrehajtotta első repülését a Szuhoj Szu-27-es egy újabb helyileg módosított változata. A J-11D sárkányszerkezetében további helyeken (szárnyak, farokrész) került alkalmazásra kompozit anyag, elektronikája a J-16-on alapszik, így egy AESA antennájú rádiólokátorral is ellátták, légi célok elleni fegyverzetét szintén a legmodernebb PL-10 és a PL-15 rakéták alkotják.

Bolívia a tervek szerint jelentős katonai beszerzés előtt áll, legalábbis az ország lehetőségeihez képest. A légierő gépállományát, aminek igen csak gyenge gerincét jelenleg 6 kínai Hongdu JL-8W Karakorum sugárhajtású kiképzőgép mellett 14 öreg Canadair CT-133 Silver Star alkotja, a tervek szerint 20 korszerű vadászgéppel fogják megerősíteni. A beszerzésre pályázó gépek listája még nem teljes, hogy Oroszország, Kína és Franciaország mely típusokat ajánlotta fel, az még nem derült ki. De Brazília és Argentína ajánlata már szerepelt egy közleményben, így tudható, hogy az Embraer EMB 314 Super Tucano mellett a modernizált, harciasabb, szerkezetileg is megerősített FAdeA (Fabrica Argentina de Aviones) IA-63 Pampa GT (Generation Tactics) könnyű támadógép változat került szóba.

Ennek a változatnak a szárnyai alatt két további felfüggesztési pontot alakítanak ki, így számuk összesen hétre fog növekedni. Megerősítik a futóművét és a Pampa III-nál is alkalmazott erősebb, 21%-al nagyobb tolóerőt biztosító Honeywell TFE731-40-N2 sugárhajtóművel szerelik fel a régebbi példányokba épített TFE731-2C sugárhajtóművek helyett, mivel üres tömege 3000 kg felett lesz, míg a legnagyobb felszálló súly 5000 kg körül fog alakulni. Igény szerint mód nyílhat egy fix csőcsonk kialakítására is az orr-részen, így megvalósulhatna légi üzemanyag-utántöltés.

Önvédelméről 360 fokos lefedettséget biztosító radar-besugárzásjelző és infra, valamint radarzavaró dipólkötegek gondoskodnak. Az orrba a lézeres távolságmérő és célmegjelölő mellé egy képalkotó infravörös kamera is kerül, mely a földi célpontok felderítésén túl a légi célok ellen is használható lesz. Ezt egészíti majd ki az adatátviteli rendszerrel megvalósuló virtuális radar. A Pampa GT pilótája számára a sisakkijelző is nagy előnyt fog jelenteni a feladatok végrehajtása során, a három kijelzővel ellátott műszerfal mellett. A szárnyak alatti három-három és a törzs alatti egy függesztési pont közül a szárnyak alatti legszélsők a légiharc-rakéták (Python IV, Python V, A-Darter) elhelyezésére szolgálnak, míg a másik négyre akár négy 317 literes póttartály is felszerelhető lenne. A törzs alattira a 30 mm-es DEFA gépágyút rejtő konténer kerülne.

A bolíviai döntésnél az egyik legfőbb tényező az ár lesz, mivel az elkölthető keret igen szűkös, nagyjából 140 millió dollár. A szárazföldi haderő részére 40000 lőfegyver kerülne beszerzésre, nagyjából 40 millió dollár értékben.

Peruban a légierő átvette az első helyben összeszerelt KT-1P Woong-Bee turbóprop kiképzőgépet. Peru 20 KT-1P beszerzését határozta el 2012 novemberében 208,8 millió dollár értékben. Ezekből csak négy épült meg Dél-Koreában, az első kettőt 2014. októberében, míg a másik kettőt három hónappal ezek után adták át. A Korea Aerospace Industries licence által a többit már helyben készíti el a Seman cég dél-koreai részegységekből 2016-ig.

Áprilisban, Chilében is átvételre került az első, az USA-ból használtan beszerzett Lockheed Martin KC-130R Hercules. A 2009 óta tartós tároláson lévő, egykori tengerészgyalogos gép 2012. szeptemberében került felajánlásra 700000 dollár ellenében. Egy további KC-130R Hercules is hamarosan a chilei légierő színeiben fog pompázni, ennek a beszerzéséről 2013-ban született döntés és még ebben az évben, vagy 2016 elején átadásra fog kerülni.

Izraeli segítséggel valósulhat meg az argentin FMA IA 58 Pucara repülőgépek korszerűsítése. Az Elbit és IAI szakemberei már dolgoznak Cordobában egy példány átalakításán. Ez a régóta nem gyártott Turbomeca Astazou XVIG erőforrások helyett a 950 lőerős Pratt&Whitney PT-6-62 gázturbinákat kapja meg. Az 1970-es és 1980-as években gyártott gépből jelenleg mintegy 30 példány van még szolgálatban a 978 lóerős Turbomeca Astazou XVIG gázturbinás sugárhajtóművekkel ellátva. Múlt hónap végén Uruguay átmenetileg földre parancsolta az évtizedekkel ezelőtt Argentínától vásárolt FMA IA-58 Pucara csatarepülőgépeit.

A 35 éves szolgálati múltra visszatekintő típus öt példányát a futóműveknél és a Turbomeca Aztazou XVIG turbólégcsavaros gázturbináknál fellépő akut alkatrészhiány miatt kellett leállítani. Az 1. repülőszázad állományában lévő repülőgépeket a FAdeA (egykori FMA) segítségével próbálják meg újra repképes állapotba hozni. A régi hajtóművek miatt a típus nehezen üzemeltethetővé vélt az utóbbi időben, ezen próbálnak meg most segíteni az izraeliek. Az első átépített példánnyal 2016 márciusáig fognak teszteket végezni. Továbbá a FAdeA is elkezdet a futómű áttervezését, hogy az még robusztusabb, ellenállóbb legyen.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

USS NIMITZ (CVN 68).

Dassault Mirage IIID.

McDonnell RF-4C Phantom II.

EHI EH-101 Merlin HC.3.

Dassault Mirage IVP.

Airbus A310-304MRTT.

Aerospatiale SA-342M Gazelle.

McDonnell Douglas F-18D Hornet.

Dassault Mirage IIIRS.

Eurocopter EC-665 Tigre HAP.

Avro 698 Vulcan B.2A.

Jövő héten, május ötödikén konferencia lesz a Stefánia palotában, Mediterrán térség: múlt, jelen, jövő címmel. Általában nem szoktam konferenciákról írni, de miután megnéztem ennek a programját, két dolog jutott eszembe. (mivel nem tudok röviden írni, ezért itt a lényeg röviden: ez egy jó konferenciának tűnik a témák és az előadók alapján, május 5-én lesz, és a konferenciára regisztrálni itt kell: hvk.tkh@hm.gov.hu, itt a  link 
Egyrészt, hogy egy csomó új nevet látok benne, akiket ugyan többnyire ismerek, de még alig hallottam őket. Illetve vannak olyan előadók is, akiket még egyáltalán nem hallottam, de főleg a témájuk érdekes.
Bár nem egy szekcióban lesznek összegyűjtve, a Nyugat-Balkánról érdekesnek tűnő előadások lesznek, migráció, befektetési lehetőségek, iszlamisták, magyarok a KFORban, EU Altheaban  stb. Ez nagyon jó, végre nem csak szokásos (jó az is érdekes) nemzetközi kapcsolatok.
Nyilván ami engem érdekel, azok a missziók, amikkel én is foglalkozom. A KFOR és az EU Althea megközelíthető téma, előbbit láttam már egy kicsit, úgyhogy ezektől kevesebbet várok. Bár az mindig érdekes, amikor résztvevők (katonák, rendőrök) beszélnek a missziójukról, az ugyanis kétféleképpen is elsülhet. Lehet szuperunalmas, mert nem mer semmi érdemlegeset megosztani a delikvens, és lehet szuperérdekes, hogy ha az előadó – másról nem tud beszélni – belemegy a részletekbe és mesél.
Ha otthon lennék, én az UNIFIL, UNFYCIP, MFO panelre ülnék be mindenképpen. Az UNIFIL nagyon érdekes, egy „tűzhányó” szélén fekszik, és van benne négy magyar. Egyszer meglátogattam a missziót, amolyan turistásan betértem, és a térképész katonák nagyon érdekes dolgokat meséltek. Tényleg még vissza kellene oda menni. Szóval ez érdekes, mi újat mondhat, mesél majd Dr. Kállai Attila alezredes. Ennek az előadásnak az a különlegessége, hogy tudtommal, erről a misszióról még nem volt ilyen.
Drót László ezredes „Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés” kicsit elbizonytalanít. Mit lehet 15 percben erről a két különböző dologról elmondani? A UNFICYPes részre azért vagyok kíváncsi, mert két vagy három éve írtam egy pazar tanulmányt – minden nagyképűség nélkül – erről a misszióról és a magyar részéről, és ezért mindig kíváncsi vagyok valaki überelni fogja-e.
Végül a panel harmadik érdekes előadása a most megszűnt MFO misszióról fog szólni. Ez a misszió személyesen is érint. Kétszer próbáltam meg eljutni ide, mindkétszer kudarcba fulladt (de legalább első alkalommal eljutotta helyette a ciprusi misszióba).
Az örök dilemma a következő. Mit csinálnak egy ilyen misszióban a magyar katonák (és rendőrök). Nagyrészt semmit (MFO-sok most felmordulnak), mert amit az MFO-ról szóló híradások mindig ugyanazokat a semmit mondó információkat tartalmazták: nyomoznak, gyorshajtás, stb. Mindig ugyanazok. Jellemző, hogy a 20 éves misszióról mennyire nincs semmi, hogy amikor elrabolták (véletlenül) az egyik magyar katonát, az is csak egy napig volt itthon hír. Most a napokban jelent meg egy hosszú cikk az utolsó váltás parancsnok helyettesével, Dr. Schultz Tamással és meglepődtem, hogy milyen hosszú. A missziós rendőr ismerősök sem tudtak hirtelen ilyen hosszú interjút felidézni. Szóval nagyon info nincs, legalábbis annak, aki benne van.
Igen ám, de itt van az, ami Cipruson történt. Amíg meg nem néztem, a honvedelem.hu-n mindig ugyanazok a semmitmondó hírek jelentek meg. Totál érdektelenség, unalom. Aztán amikor ott volt az ember, megnyíltak a katonák, értelmet nyertek mondatok és kiderült, hogy ez a maga szintjén egy érdekes, mozgalmas és félreértett misszió (mert mindenki Afganisztánból indult ki). És írtam róla vagy 10 oldalt! Arról, amiről addig max. 3 bekezdés semmitmondó ismétlés jelent meg.
Szóval ugyanezt akartam az MFO-val. Hátha érdekes, hátha történnek ott dolgok. Mikor meghallottam, hogy bezárják a missziót 2015-én március végén, próbáltam szervezni egy látogatást magamnak decemberben elkezdtem, februári kiutazással. Minden okénak tűnt, a római nemzetközi parancsokság is engedélyt adott rá, és akkor az ÖHP vagy a vezérkar valamelyik illetékese azt találta, hogy 1. zavarnám a csomagoló katonákat 2. nagyon veszélyes ott kint. Ez utóbbi különösen rosszul érintett azok után, hogy Afganisztánban ez sosem volt gond, pedig ott ennél sokkalta veszélyesebb volt a helyzet (most jöttem meg Erbilből, egy nappal az érkezésem előtt öngyilkos merénylő robbantott, hűűűű). Cserébe az egy hetes kutatóut helyet, felajánlották, hogy kimehetek az ünnepélyes zászlólevonásra, ami jó lett volna, csakhogy nem voltam Budapesten az induláskor.
Fájt, de mindegy, nem sírni akarok itt, hanem elmondani, hogy azért lennék kíváncsi az MFOs előadásra, mert attól tartok, hogy ennek a missziónak is az lesz a sorsa, mint az összes többi olyannak, ahol kutató nem járt. Megy a feledés homályába.
Mondjuk vicces, hogy ezt épp a honvédség intézi el magának, amely közben olyan büszke a missziós tevékenységére. Nem ez lesz az első eset (ha így lesz), talán már írtam itt a blogon, a 2003-2004-es iraki misszió története csak nagyon foghíjasan dolgozható fel, mert egy másik okos illetékes hagyta leselejtezni annak a missziónak az anyagait. Lobotómia, igen ez az a szó, amit kerestem. Kész, kitöröltük, emléke velünk él, de más semmi. Abból a misszióból csak és kizárólag a leglényegtelenebb iratokat őrizte meg a HM/MH az utókornak, mégpedig, hogy a misszió kb. 500 napján, mikor ki volt ügyeletes a táborban. Kíváncsian várom, hogy 10 év múlva mi lesz  kutatható az MFO-ból.
Lehűtöm magam. Nos, visszatérve a konferenciára, mert hiszen ezért kezdtem el írni, ezt a posztot, szerintem ez a legnagyobb érdeme. Ha bármit képes megőrizni (főleg ha utána kiadják, vagy legalább felveszik) az utókornak. Hogy ha majd egyszer valaki kutatni akar, de nem talál már semmit, akkor ezeknek a konferenciáknak az előadásai kulcsfontosságúak lesznek. Ezért örülök külön, hogy vannak, lesznek a missziós előadások, mivel az elmúlt 20 évben gyakorlatilag csak ezeken keresztül lehet prezentálni, hogy a Honvédség mit csinált az állandó leépülés és reform (inkább átalakulás) mellett.
Igazából annak is örülnöm kéne, hogy katonai és nem katonai előadók így egymás mellé vannak rakva. Próbálom visszaidézni emlékeim, hogy régen is volt-e, főleg katonák által szervezett konferencián, de nem nagyon rémlik. Most beugrott (mellékszál), amikor a Külügyi Intézetben konferenciát szerveztem a PRT-ról és ott voltak az előadók között tisztek is. Belegondolva, ez teljesen – jó értelemben véve – abnormális volt, mert nem gyakori katonáknak teljesen civil közönség előtt konferencián részt venni. Örülök, hogy azt megcsináltuk.
Erre a konferenciára másodszor is visszatérve, igazából két dolgot hiányolok: az afganisztáni missziót  (közben rájöttem, hogy az nem-a Mediterrán, bocsánat) és az időt. Jó, ezt értem, két napos konferenciára senki nem megy el, és sok a téma, úgyhogy zsúfolni kellett, de a 15 perc nagyon kevés, én épp csak levegőt vesz ennyi idő alatt J 
A puding próbája az előadások minősége lesz, de az előadók és a témák biztatóak. Külön örömnek tűnik, hogy a programot szervező, a Vezérkar tudományos műhelye ilyen komolyan veszi magát, és állítólag további hasonló volumenű konferenciák lesznek. (disclaimer: a műhely legtöbb kutatóját ismerem, többen a barátaim, úgyhogy nem is dicsérem őket tovább).

A konferenciára regisztrálni kell itt: hvk.tkh@hm.gov.hu
Aki kibírta idáig, annak a programot is iderakom
9.00-9.10 Elnöki megnyitó, köszöntők9.10-9.25 Topor István ezds. (MH ÖHP)A Magyar Honvédség műveletei a Mediterrán térségben9.25-9.40 Galli LászlóA líbiai dominó 2011-ben9.40-9.55 Orosz Anna (KKI)Befektetési lehetőségek a Nyugat-Balkánon: gazdasági és politikai keretek9.55-10.10 Speidl Bianka (HVK TKH)Szíria a hatalmi játszmák kereszttűzében10.10-10.25 Crisán Andrea (BM BÁH)Push és Pull faktorok a nyugat-balkáni migráció hátterében10.25-10.40 Kérdések - válaszok10.40-11.00 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)11.00-11.15 Szpisják József ddtbk. (MH KDK):Magyar szerepvállalás az EUFOR égisze alatt11.15-11.30 Dr. Isaszegi János ny. vőrgy. (HM Zrínyi Kiadó)Háborúk és békeműveletek a Balkánon, 1897-től napjainkig11.30-11.45 Dr. Vogel Dávid fhdgy. (MH KDK)KFOR: 15 év a balkáni stabilitásért11.45-12.00 Dr. Kiss Álmos Péter (MH KDK)Balkáni iszlám fundamentalista szervezetek erősödésében rejlő kockázatok és kihívások12.00-12.15 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)11.00-11.15 Sógor Dániel (ELTE TáTK)"Síita félhold"? Libanoni-szír-iraki-iráni együttműködés a terror árnyékában11.15-11.30 Dr. habil. Kalmár Zoltán (PE MFTK)Oroszország szerepe a szíriai konfliktusban11.30-11.45 Dr. Prantner Zoltán (SZTE BTK)A jemeni fegyveres erők az Arab Tavasz után11.45-12.00 Dr. Marsai Viktor (NKE NETK)Líbia 2015 tavaszán - Szomália Európa szomszédságában?12.00-12.15 Kérdések - válaszok12.15-13.15 Ebédszünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.)13.15-13.30 Drót László ezredes (MH 5. BILD)Az UNFICYP és a magyar ENSZ békefenntartó kiképzés13.30-13.45 Kacziba Péter (MTA RKK)Békeépítési törekvések eredményei Cipruson13.45-14.00 Dr. Kállai Attila alez. (NKE HHK)Hazai katonai térképészek az UNIFIL misszióban14.00-14.15 Selmeczi Attila alez. (MH ÖHP)A Multinational Force of Observers szerepe, tevékenysége14.15-14.30 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.)13.15-13.30 Gömöri Roland (SZTE ÁJTK)A kopt kisebbség helyzete Egyiptomban az Arab Tavasz után13.30-13.45 Miletics Péter (MH GEOSZ)Az arab tavasz geopolitikai következményei a tágabb mediterrán nagytérben13.45-14.00 Prof. Dr. J. Nagy László (SZTE BTK)Iszlám és társadalom Algériában14.00-14.15 Oláh Péter (ELTE BTK)Egyedül vagyunk? - A keleti nyitásról török szemmel14.15-14.30 Kérdések - válaszok14.30-14.45 Kávészünet1. szekció (levezető elnök: Mező András alez.) 14.45-15.00 Dobos Edgár (MTA KKI)Etnopolitika és az állam működési zavarai Bosznia-Hercegovinában 15.00-15.15 Balogh Ádám (SZTE ÁJTK)A görög-macedón kérdés: egy történelmi konfliktus biztonságpolitikai hatásainapjainkban 15.15-15.30 Lóderer Balázs hdgy. (MH CKELMK)Multietnikus államok a Balkánon 15.30-15.45 Kérdések - válaszok2. szekció (levezető elnök: Dr. Besenyő János alez.) 14.45-15.00 Őexc. dr. Pólyi Csaba nagykövetSpanyolország migránspolitikájának változásai15.00-15.15 Dr. Rákóczi István (ELTE BTK)A migráció hatása Portugália társadalmára15.15-15.30 Dr. habil Molnár Anna (NKE NETK)Olaszország és az afrikai migránsok15.30-15.45 Kérdések - válaszok15.45-16.00 Zárszó

Article de Bernard Lugan publié dans le Huffington Post, le 27/04/2015
Depuis les années 2000, en Afrique du Sud, les émeutes xénophobes constituent un phénomène récurrent[1], inscrit dans un contexte de crise économique, de chômage, d'insécurité, de crise sociale et de flux migratoires incontrôlés.
Les actuelles émeutes débutèrent fin mars 2015 dans la région du Natal, encouragées par le roi des Zulu. Elles s'étendirent ensuite aux townships (zones urbaines réservées aux non-Blancs) de la région de Johannesburg, où les immigrés africains, Malawites, Mozambicains, Somaliens, Zimbabwéens, Soudanais ou encore Nigérians, furent pris pour cible, lynchés ou forcés à se réfugier dans les camps militaires, pendant que leurs maigres biens étaient pillés. Pour tenter de mettre un terme à ces violences, l'armée fut déployée dans les townships, comme dans les années 1980-1990, aux pires moments de la lutte contre le régime blanc.
Au début du mois d'avril, ces violences "xénophobes" prirent une telle ampleur que le Malawi décida d'évacuer ses ressortissants, pendant que le Mozambique demandait fermement aux autorités sud-africaines d'assurer la protection de ses nationaux.
Les Zulu, une des principales ethnies d'Afrique du Sud, apparaissent en pointe dans ces tragiques événements pour trois grandes raisons:
1) C'est par le port de Durban que débarquent nombre de clandestins. Et, la région du Natal a une frontière commune avec le Mozambique, pays d'origine de nombreux immigrés et relais pour ceux venus d'autres régions d'Afrique.2) Nombreux dans les mines et les industries de la région de Johannesburg, les Zulu dénoncent la concurrence à l'embauche exercée par les immigrés. 3) Dans la perspective des prochaines élections présidentielles auxquelles le président zulu, Jacob Zuma, ne pourra pas se représenter car la Constitution interdit de briguer un 3e mandat. Certains extrémistes zulu craignent des naturalisations massives qui feraient pencher le vote vers un non Zulu.
La xénophobie n'est cependant pas l'apanage des Zulu puisque la région du Cap, où la population zulu est quasiment inexistante, est également touchée.
L'émigration vers l'Afrique du Sud s'explique car le pays a longtemps fait figure d'eldorado. De plus, après 1994, année qui vit l'accession d'une majorité noire au pouvoir, l'idéologie de la nouvelle Afrique du Sud post-raciale fut l'ouverture et le multiculturalisme. Il est également important de rappeler qu'ayant très largement participé à la lutte contre le régime blanc, le Zimbabwe et le Mozambique estimaient qu'en retour, leurs propres ressortissants avaient, en quelque sorte, droit aux fruits de la libération.
Selon les chiffres officiels, les immigrés légaux et illégaux vivant en Afrique du Sud seraient plus ou moins 5 millions pour une population de 45 millions de citoyens. Ces chiffres sont cependant à la fois invérifiables et peu fiables; d'autant plus qu'en 2008, les étrangers vivant dans le pays étaient alors estimés à 8 millions au moins dont 3 à 4 millions de clandestins. Cependant, que ces chiffres soient réels ou fantasmés, la réalité est que la population sud-africaine ressent une forte pression étrangère et comme la machine économique est en panne, des tensions éclatent car le pays est incapable de donner à la fois du travail à ses chômeurs et aux immigrés. Nous sommes là au coeur du problème.
Bien que totalisant un quart du PIB de tout le continent, l'Afrique du Sud est en effet en crise. L'état des lieux de son économie a été dressé dans le "Rapport économique sur l'Afrique" pour l'année 2013, rédigé par la Commission économique de l'Afrique (ONU) et l'Union africaine. Pour la période 2008-2012, l'Afrique du Sud a ainsi été classée parmi les 5 pays "les moins performants" du continent, devançant à peine les Comores, Madagascar, le Soudan et le Swaziland, quatre pays en faillite...
Alors qu'en 2000, il avait été acté par 189 Etats signataires que les objectifs du millénaire pour le développement (OMD) ne pourraient être atteints sans un minimum de croissance annuelle de 7% durant plusieurs années, pour l'année 2014, la croissance du PIB sud-africain ne fut que de 1,8% (1,9% en 2013, 2,6% en 2012 et 3,5% en 2011).
Toutes les branches du secteur industriel sont en crise, à commencer par les industries de main d'œuvre (textile, vêtement, chaussures), qui n'ont pu résister aux importations chinoises. Quant aux secteurs de la mécanique dans lesquels, avant 1994, l'Afrique du Sud produisait la majeure partie des pièces dont ses industries avaient besoin, ils sont aujourd'hui frappés de plein fouet, car ils ne sont plus compétitifs en économie ouverte.
Les mines qui représentent 10% du PIB sud africain, qui emploient 8% de la population active et qui sont le premier employeur du pays avec 500 000 emplois directs, traversent elles aussi une très grave crise. Elles ont ainsi perdu prés de 300.000 emplois au cours des dix dernières années. Les pertes de production et de revenus, qui se conjuguent avec des coûts d'exploitation en hausse constants, ont pour conséquence la fermeture des puits secondaires et la mise à pied de milliers de mineurs. Or, dans les zones d'extraction, toute l'économie dépend des mines.Pour relancer la production, il est urgent d'investir des sommes colossales, mais le climat social décourage les investisseurs au point que la question se pose désormais d'un glissement d'activité vers les pays émergents dans lesquels le monde syndical est inexistant. Le chômage va donc encore augmenter. L'agriculture a elle aussi perdu plusieurs centaines de milliers d'emplois, car les interventions et les contraintes de l'Etat-ANC au sujet de la main d'oeuvre ont eu pour résultat d'inciter les fermiers blancs à mécaniser, ce qui a amplifié le mouvement de migration des zones rurales vers les villes, essentiellement vers les régions de Johannesburg et du Cap.
Le climat social est donc lourd car, au lieu de se combler, comme l'ANC le promettait en 1994, les inégalités se sont au contraire davantage creusées, nourrissant les sentiments hostiles à l'égard des étrangers. En 2014, 65% des familles noires vivaient ainsi en dessous du seuil de pauvreté. Quant au chômage, il était officiellement de 25% de la population active alors que les agences indépendantes parlaient de plus de 40% avec des pointes à 80% dans certaines régions.
Tout cela a fait dire à Julius Malema, le bouillant leader noir "qu'en Afrique du Sud, la situation est pire que sous l'apartheid. La seule chose qui a changé, c'est qu'un gouvernement blanc a été remplacé par un gouvernement de Noirs". En dépit de ses outrances, Julius Malema dit, en partie vrai, car économiquement et socialement, un abîme s'est en effet creusé entre une minorité de privilégiés noirs les Blacks Diamonds, et des millions de chômeurs, d'assistés[2] et de travailleurs sous-payés qui paralysent le pays avec de continuels mouvements de revendication. N'étant pas entendus par les dirigeants, ces derniers n'ont que la violence pour s'exprimer. L'Afrique du Sud est ainsi quotidiennement secouée par des mouvements sociaux de plus en plus fréquents, qui prennent régulièrement un tour quasi insurrectionnel[3]. Les immigrés en sont les premières victimes.
Bernard Lugan27/04/2015
Source : http://www.huffingtonpost.fr/bernard-lugan/emeutes-xenophobes-en-afrique-du-sud_b_7149608.html
[1] Au mois de mai 2008, le township d'Alexandra près de Johannesburg a connu de véritables scènes de chasse à l'étranger et 62 personnes y furent tuées. Parmi les victimes: 21 Sud-africains appartenant aux ethnies Shangaan et Venda et qui avaient été pris pour des étrangers, car ils ne parlaient pas l'isiZulu, la langue des Zulu. Les grandes cités noires de Pretoria et de Durban s'embrasèrent ensuite ainsi que le township de Milnerton au nord du Cap. Le 22 mai 2008, le bilan des violences était de plusieurs dizaines de morts et de 15 à 20.000 déplacés réfugiés dans les commissariats de police ou dans des zones sécurisées par l'armée. En 2010, les mêmes régions furent touchées par de nouvelles flambées xénophobes.[2] Environ 17 millions de Sud-africains reçoivent des prestations, cependant que plus 13 millions ne survivent que grâce au versement d'une allocation (Social Grant) qui leur assure le minimum vital.[3] Pour les années 2011-2013, le Ministre de la Police Nathi Mthetwa, a donné les chiffres suivants:2010/2011: protestations pacifiques 11.843 contre 974 protestations violentes2011/2012: protestations pacifiques 10.832 contre 1226 protestations violentes

FleishmanHillard publishes today its EU Environment and Chemicals legislation timeline. What can industry expect from the EU in the coming  years? Our timeline provides a tour d’horizon of the most important milestones to look for.

Click to enlarge

When he took office, Commission President Juncker promised the Commission would be “bigger on the bigger things” and would support industry’s growth and jobs. His “10 priorities” said it clearly: “We need to bring industry’s weight in the EU’s GDP back to 20% by 2020”. Surprisingly to many, this did not seem to include ambitious environmental targets: sustainable development and the environment were hardly mentioned in the 10 priorities. In the mission letter he sent to the new Commissioner for Environment, Maritime Affairs and Fisheries Karmenu Vella, priority was given to the avoidance of new environmental legislation and ensuring existing rules are “fit for purpose”. The first move of the Commission was to withdraw the circular economy package and its legislative proposal on waste, which threatened to become overly broad and burdensome. This move was strongly criticised by NGOs, MEPs and Member States, and the Commission now needs to demonstrate its environmental ambition. In this context, what can be expected this year for environment and chemicals?

Ensuring that existing legislation is implemented and supports competitiveness

EU environmental policy is well developed, and a driver for global progress. It is however often criticised for burdening industry and for being applied unequally by Member States. Making it “fit for purpose” therefore means, in Juncker’s agenda, ensuring that existing rules are not only properly applied, but that they also support EU jobs and growth. This is why 2015 will see the evaluation of a broad range of existing EU policies on water, environmental liability, environmental noise and the birds and habitats directives. These evaluations could lead to future policy proposals to tackle inefficiencies and unnecessary burdens.

What this means for now is that industry should participate in the early stages of this process. The Commission would likely welcome any information on the current practical implementation of existing legislation.

Revising the waste legislation in a push towards a circular economy

In 2015, all eyes will be on the upcoming circular economy proposal. Whilst focus will of course be on the proposal, the main legal impact will come from the revision of the waste legislation which it will contain. Juncker’s Commission made the controversial move of withdrawing the original proposal, promising to replace it with a more ambitious one. It will have to prove it is able to present a package that makes economic and environmental sense. The proposal is expected for the end of the year. MEPs expect a strong signal to make sure that toxic substances are kept out of the production stream early on, taking into account the importance of waste and recycling for sustainable growth.

Whether or not the Commission will answer these calls remains unsure. What appears at this stage however is that the Commission is looking to ensure its proposal will be realistic and can actually be implemented by industry without creating unnecessary burden. Despite the Commission’s limited environmental agenda, the real question is whether the Parliament and Council will accept its proposal or will decide to strongly enhance it.

An ongoing focus on industry’s emissions into the environment

Meanwhile, work will continue on industrial emissions into air and water. There are ongoing discussions on the emission of pollutants from medium combustion plants, and the Commission recently adopted a watch list of substances to be monitored in surface water. The emission of hazardous substances in the environment will continue to be the focus as the Commission is currently working on the elaboration of a similar watch list for groundwater, and is expected to come forward with a proposal for a strategy to tackle the presence of pharmaceuticals in the environment.

Although these topics attract less political attention than the circular economy, they could be the source of significant regulatory obligations for industry. Preparatory work is ongoing to define substances of interest and ways to measure their presence into the environment.

A new beginning for EU chemicals legislation?

Concrete changes are also expected in chemicals legislation this year. On nanomaterials, the Commission has been due to present proposals on the definition of nanomaterials and their regulation under REACH since 2014. They are now expected for the first half of this year and could impact a large number of chemical producers and end-users as nanomaterials are more and more closely examined by the European Chemicals Agency (ECHA). The Commission originally planned to present a proposal for the creation of an EU-wide register but now appears to have changed its thinking on this, seeing it could create additional burden with uncertain results in terms of consumer information and protection.

Meanwhile, the implementation of existing regulations on biocides, REACH and RoHS will continue, but industry stakeholders are invited to transmit experience of the advantages and difficulties of implementing EU chemicals legislation across Member States and sectors. This feedback will be crucial in feeding into the ongoing evaluation of existing chemicals legislation, its interaction with health and safety legislation and its overall impact on the EU’s industrial performance. It will be important for industry to take this opportunity to make its voice and concerns heard (see our previous blog post on the REFIT of chemicals legislation).

The work plan of the Commission for 2016 should contain the long-awaited proposal on endocrine disruptors and could contain a number of new proposals on chemicals legislation. Whether or not they will drive change is partly in the hands of industry. If companies do not make their voices heard in the ongoing evaluation and consultations they are likely to see any existing flaws and inefficiencies maintained.

Lucie L’Hôpital, Rob Anger, Aaron McLoughlin, Pauline Tawil, on behalf of the M&I team

Laurence Daziano a participé le mercredi 29 avril 2015 à l’émission « Culturesmonde » sur France Culture présentée par Xavier Martinet.

Cet article France Culture – Intervention de Laurence Daziano sur les nouveaux pays émergents est apparu en premier sur Fondapol.

An agreement on the framework for a Joint Plan of Action on Iran’s nuclear enrichment program in early April marked a major step forward. However, mid-month, Colombia’s peace process suffered a serious blow when Revolutionary Armed Forces of Colombia (FARC) fighters killed government soldiers in an ambush; and fighting resumed in Ukraine between the military and separatist forces. The announced end of Saudi Arabia’s five-week airstrike campaign in Yemen on 21 April brought few tangible results: missile strikes continued as the humanitarian situation became increasingly dire. Violent protests erupted in Burundi late month ahead of crucial presidential elections in June, and in Chad where popular discontent spilled over into violence. South Sudan and Kashmir saw their worst violence in months, while an earthquake in Nepal on 25 April killed thousands, amid the country’s ongoing political impasse.

A gauche, Vassilios Skouris, ici en 2010 avec la chancelière allemande. REUTERS/Sebastien Pirlet

Le 28 novembre 2014, s’est déroulée à Berlin une rencontre secrète entre Vassilios Skouris, le président de la Cour de justice européenne (CJE), Wolfgang Schäuble, le ministre allemand des Finances, et Heiko Maas, son collègue de la justice. Le juge grec, formé en Allemagne, veut « vendre » sa réforme du Tribunal de l’Union européenne (TUE) : Berlin estime, en effet, que le doublement du nombre de juges (de 28 à 56) et la suppression du Tribunal de la fonction publique (TFP) qu’il propose sont disproportionnés au regard de l’arriéré judiciaire et beaucoup trop coûteux (23 millions par an) (mon article expliquant la réforme est ici). Or, l’Allemagne est à la tête d’une coalition de huit États qui forment une solide minorité de blocage au sein du Conseil des ministres de l’UE. À l’issue de cette réunion, l’Allemagne lève ses réserves et la réforme est adoptée par les ministres à Bruxelles, seuls la Grande-Bretagne, le Danemark et la Belgique s’y opposant (1). Qu’a donc promis Vassilios Skouris, dont le mandat s’achève en octobre, pour arracher l’accord des Allemands ? C’est là que l’affaire se corse.

Skouris, qui dirige d’une main de fer la CJE depuis 2003 (c’est son quatrième mandat de président, un record), s’est rendu à Berlin sans aucun mandat de ses pairs et donc sans garanties procédurales. Une bévue. Le 2 décembre, pour se couvrir, il demande à la CJE la validation rétroactive de son déplacement, une procédure extrêmement rare. Mais il n’a pas expliqué aux 27 juges ce qu’il avait été faire à Berlin. Pourtant, ce n’est pas tous les jours que le président de la Cour suprême de l’Union va directement négocier avec un État membre ! N’est-ce pas contraire à l’indépendance, à l’impartialité, à la neutralité dont doivent faire preuve les juges européens à l’égard des États et des institutions communautaires ?

Quelles concessions à Berlin ?

À Luxembourg, ce voyage est resté en travers de la gorge de nombreux juges qui craignent que la réputation de la Cour ne s’en relève pas. Car ce déplacement intervient à un moment clef dans l’histoire de l’Union : Skouris doit présider, le 16 juin prochain, la grande chambre qui doit rendre un arrêt de principe dans l’affaire « OMT » (opération monétaire sur titre), ce programme de rachat de dettes publiques décidées par la Banque centrale européenne (BCE) en septembre 2012, programme qui a stoppé net la crise de la zone euro. Ce programme, contesté en Allemagne, notamment par la Bundesbank,a conduit la Cour fédérale constitutionnelle de Karlsruhe à demander, le 7 février 2014, son avis à la CJE, mais en indiquant qu’elle se réservait le droit de le déclarer contraire aux traités européens si les juges européens le jugeaient légal… On mesure l’importance d’une affaire qui pourrait causer une crise politique de grande ampleur en Allemagne et, surtout, faire exploser l’euro (d’autant que la BCE est passé depuis à la vitesse supérieure en lançant un « quantitative easing », un rachat massif de dettes publiques). Skouris a-t-il promis à Berlin, en échange de son soutien à sa réforme, de tenir compte des exigences des juges allemands pour valider le programme OMT, ce qui reviendrait à faire dépendre l’action de la BCE d’une appréciation judiciaire ? Nul ne le sait, mais le soupçon est là puisqu’une négociation suppose des concessions...

Cet étonnant mélange des genres est dû au rôle d’initiative législative accordé à la Cour par les traités européens pour les affaires qui la concernent. Une claire violation de la séparation des pouvoirs qui semblent n’avoir jamais embarrassé personne. Imagine-t-on en France que la Cour de cassation, le Conseil d’État ou le Conseil constitutionnel puisse déposer des projets de loi devant le Parlement ? Dès lors, on comprend mieux pourquoi Skouris s’est cru autorisé à aller négocier à Berlin. Mais il n’avait a priori aucun droit d’y aller sans mandat des autres juges de la Cour : par exemple, le président de la Commission ne peut négocier une proposition législative avec les États membres que sur mandat du collège des commissaires. Le pouvoir d’initiative législative appartient à la CJE, pas à son président.

Validation rétroactive

Interrogé, l’un des porte-parole de la CJE, Juan-Carlos Gonzalez, a répondu que « le 18 novembre 2014, la réunion générale de la Cour avait donné l’autorisation à M. le Président Skouris de participer au Feuerbach-Tag organisé par l’Université de Iéna et de prononcer un discours sur le thème «Die Europâische Union als Wertegemeinschaft am Beispiel der Rechtsstaatlichkeit», le 28 novembre. Compte tenu du fait qu’il passerait par Berlin, M. le Président a profité de cette occasion pour demander un rendez-vous avec le ministre des Finances et le ministre de la Justice. La confirmation de cette rencontre a eu lieu après la réunion générale du 25 novembre 2014. Il a donc demandé l’autorisation lors de la réunion générale du 2 décembre 2014 (à titre rétroactif) ». Certes, mais pourquoi n’a-t-il informé personne de son projet ? Pourquoi n’a-t-il pas demandé un mandat de négociation au cas où ? Et là, pas de réponse.

Le plus étrange est que Skouris se montre autrement plus sourcilleux de son indépendance vis-à-vis du Parlement européen, colégislateur dans cette affaire : il a bataillé comme un beau diable pour empêcher les juges du TUE les plus farouchement opposés à sa réforme, de se rendre, mardi à Strasbourg, à une convocation de la commission des affaires juridiques du Parlement, soulevant un véritable tollé à Luxembourg. Acculé, il a finalement accepté, vendredi, de s’y rendre en personne accompagné du président du TUE, le Luxembourgeois Marc Jaeger, espérant bien ainsi décourager les juges du TUE les plus opposés à sa réforme de venir expliquer aux députés européens pourquoi ils la jugent totalement infondée.

Le «dictateur», le sobriquet de Vassilios Skouris

Les méthodes de Skouris, deux fois brièvement ministre de l’Intérieur (PASOK) dans son pays, lui valent des sobriquets peu flatteurs à Luxembourg comme « le dictateur », « le colonel », « le parrain »… « La CJE est devenue un système de pouvoir personnel », accuse un membre de l’institution qui préfère conserver l’anonymat vu le climat de peur qui règne à Luxembourg. « Au fil du temps, le président a concentré des pouvoirs énormes qui lui permettent de régner sur les juges et les différents tribunaux ». Ainsi, c’est le Président (curieusement élu par les seuls juges de la Cour et non ceux du TUE et du TFP) qui attribue les affaires, ce qui lui permet de punir les juges qui déplaisent en leur donnant « les cas les plus merdiques », selon un observateur. De même, il a nommé ses amis au comité qui donne son avis sur les juges nommés par les Etats au TUE et au TFP et a développé un réseau de relais au sein des institutions (des anciens référendaires, les assistants des juges, peuplent les services juridiques de la Commission, du Conseil des ministres et du Parlement européen en attendant de revenir à Luxembourg). En 2012, Skouris, déjà très contesté, n’a été réélu que de justesse (une voix) à la présidence après avoir passé un accord avec le juge belge néerlandophone Koen Lenaerts, bombardé vice-président et successeur désigné, et imposé des bulletins manuscrits et non pré-imprimé lors du scrutin.

Skouris, qui ne supporte pas d’être contesté en interne, a fait de la réforme du TUE une affaire personnelle, même si c’est au détriment de la réputation de la Cour de justice qu’il a réussi à transformer en champs de bataille. Rien ne semble pouvoir l’arrêter, si ce n’est le Parlement européen.

(1) Tous les États trouvent leur compte dans le doublement du nombre de juge : par exemple, en France, la Cour de cassation et le Conseil d’État pourront chacun envoyer l’un des leurs à Luxembourg…

Les temps instables sont propices aux industriels de l'armement. Dassault, Thales, Safran et MBDA sont à la fête ! Ils ont vendu 84 Rafale en moins de 4 mois...

Les temps instables sont propices aux industriels de l'armement. Dassault, Thales, Safran et MBDA sont à la fête ! Ils ont vendu 84 Rafale en moins de 4 mois...

L’armée de Terre s’est vu dévoiler, au siège de Yamaha Motor France à Cergy-Pontoise, la toute dernière moto XTZ660 Ténéré qui équipera les régiments du train, le 13 avril 2015.