Feed aggregator

C'est une chose de constater l'usage des réseaux sociaux par les djihadistes. C'en est une autre de chercher à comprendre le phénomène. Interview.

A srebrenicai áldozatokra emlékezni indult a szerb miniszterelnök Boszniába, de egészen másról lesz emlékezetes számára ez a nap. Bár aligha várt öleléseket és csókokat, valószínűleg Aleksandar Vučić sem számított arra, hogy kövekkel, cipőkkel dobálja meg Potočariban a tömeg.

Egy kő a miniszterelnök arcát találta el, és a Blic tudósítása szerint alig tudott kereket oldani a biztonsági kerítést bedöntő dühös emberek elől. Az esetről készült videó már felkerült az internetre.

A sok évvel ezelőtti srebrenicai kirándulásomra emlékezve hosszan keresgettem az akkor feljegyzéseimet. Ahogy autóztunk a már Szerb Köztársaság területén fekvő kisvárosba, egész úton szembeötlő volt a különbség a Föderációval. Az út jó minőségű volt, de előjelző tábla szinte sehol, ami megmaradt, az a helységnévtáblákkal együtt cirill betűs volt. Sokkal ritkábban voltak a Föderációban szinte egymást érő útszéli vendéglők, amik működtek, azok is kicsik, elhanyagoltak, egyáltalán nem olyan barátságosan hívogatóak, mint a bosnyák-horvát föderációban.

Pedig az út forgalmas, erre járnak a Belgrádba tartó autóbuszok, kamionok is. Nagyon sok volt a teljesen lerombolt település, ahol egyetlen egy ép ház sem maradt, de visszatelepülőknek, építkezésnek akkor nyoma sem volt. A több mint ezer méter magas hegyek között ún. hegyi faházakban élnek az emberek, amik kicsit emlékeztetnek az orosz faházakra. Fából készült a főépület, a zord időjárás miatt kis ablakokkal.

 

A módosabbaknak a ház alsó szintje kőből van, csak az emeleti szint épült fából. A látványuk megkapó és gyönyörű. Ezek a házak viszonylag épségben vészelték át a gyilkos háborút, de nem így Srebrenica, ahol az előző bejegyzésemben már 1995. július 11-ig jutottam az emlékezésben, addig a napig, amikor a város a szerb túlerővel szemben nem bírta tovább, és elesett.

A várost természetesen nemcsak a holland békefenntartók védték, hanem a boszniai hadsereg egysége is előbb Naser Orics, majd Ramiz Becsirovics parancsnoksága alatt. Naser Orics érdekes személyiség, korábban – nyilvánvalóan - a jugoszláv néphadsereg tisztje volt, Koszovóban is szolgált a különleges egység tagjaként, majd egy rövid ideig Slobodan Milosevics személyi védelmét is ellátta. A háború után évekig segített a nemzetközi békefenntartóknak szerb háborús bűnösök felkutatásában, letartóztatásában, ami, nem egy életbiztosítás. A Szerb Köztársaság már 1996-ban kérte a hágai nemzetközi ügyészségtől Orics letartóztatását háborús bűntettek elkövetése miatt, amire akkor nem, de később sor került, ám rövid scheveningeni tartózkodás után szabadon engedték. Néhány héttel ezelőtt ismét letartóztatták a még érvényben lévő szerb körözés alapján, de a svájci hatóságok pár nap után elengedték és a boszniai bíróságok fognak dönteni további sorsáról.

Ez csak egy rövid kitérő megint a srebrenicai népirtásról való emlékezésben, de nem lehet úgy beszélni szinte semmiről a balkáni háborúval kapcsolatban, hogy ne kalandozzon el az ember az emlékeiben és a visszaemlékezésekben.

Július 11-én a város elesett, mindenhol Mladics katonái voltak. A már többször is említett, és Izetbegovics elnök szerint egyszemélyi felelős francia Bernard Janvier tábornok, az ENSZ erők parancsnoka legalább a holland katonák sorsa iránt érzett némi felelősséget, mert a Mladicsnak küldött levelében többek között ezt írta: „az önök akciója miatt szeretném kifejezni mélységes aggodalmamat a fennhatóságuk alatti területen lévő holland zászlóalj sorsa miatt. Legnagyobb gondom az ő biztonságuk, ezért kérem, hogy teljesen szabadon mozoghassanak, hogy vissza tudjanak térni a főparancsnokságra, ha ilyen döntés születik.” A levélben a francia tábornok nem említi, hogy a negyvenezer srebrenicaiért is aggódna.  

1995. július 12-én a város védelmének vezetője Ramiz Becsirovics ezt jelentette a tuzlai (bosnyák katonai) parancsnokságnak: „Srebrenica megszállt város lett. Kb. húszezer nő és gyermek, sebesültek vannak Potocsariban, az ENSZ tábor körül. A katonák és a katonaviselt lakosság reménykedik, hogy elérnek önökhöz.” Ez azonban sikerült nekik.

Egy későbbi vizsgálat megállapította, hogy a holland katonák megakadályozhatták volna a népirtást, ha elfogadják Mladics ajánlatát. A szerb katonai vezető július 11-én, a vérengzés előestéjén – talán ő is érezve a rettenetes terv következményeit - Karremans zászlóalj parancsnokon keresztül felajánlotta az ENSZ-nek a lehetőséget, hogy ők szervezzék meg a holland egység körül lévő sok ezer bosnyák kitelepítését. Ám a parancsnok passzivitása, érzéketlensége, határozatlansága miatt ez nem történt meg, pedig ha ezt megteszik, megakadályozhatták volna, hogy a férfiakat elválasszák a nőktől, megmenekülhettek volna a környező erdőkben bujkálók és a holland zászlóalj magához ragadhatta volna a kezdeményezést.

                                 A holland kéksapkások parancsnoka - Karremans tábornok

Az ajánlatról tájékoztatták valamennyi felettes szervet, köztük a hágai védelmi minisztériumot is, ám sajnos a lehetőséget nem használták ki és Mladics július 12-én úgy határozott, hogy ő maga hajtja végre a kitelepítést. Ám ez deportálás volt, ahol a szerbek biztosította autóbuszokon a szétszakított családok nőtagjait és kisgyerekeket, öregeket elszállították és szinte ezzel egyidőben megkezdték a fiúk és férfiak tömeges kivégzését.

                       Ratko Mladics a holland parancsnokkal                            

Ebben segítségére volt Momir Nikolics tábornok, aki Hágában beismerte a politikai, vallási, etnikai alapú emberiség elleni bűncselekmények elkövetését. Nikolics részt vett közel tízezer muzulmán férfi, fiatal fiú meggyilkolásában, és a teljes bosnyák lakosság erőszakos deportálásában. Ő volt a felelős a családok szétválasztásáért, az egész vérengzés gyakorlati kivitelezéséért és ő maradéktalanul eleget tett ennek a parancsnak.

A kivégzéseket július 12-től egészen szeptemberig végezték 80-100 fős csoportokban. Mladics katonái hajtóvadászatot indítottak azok ellen a katonák, katonaviselt, vagy erejükben bízók ellen, akik megpróbáltak a környező erdőkben menedéket találni és eljutni a mintegy 40 km-re lévő, bosnyákok által ellenőrzött területre. Fáradhatatlanul kutatták és gyilkolták őket. 1995 szeptemberében és októberében Nikolics és az általa vezetett bratunaci egység feladata volt a muzulmán áldozatok holttesteinek eltüntetése tömegsírokban.

 

Emlékszem, a városból kifelé vezető út két oldalát lerombolt, kiégett, elhagyott gyártelepek szegélyezték. Így értük el Potocsarit, ahol már készen volt a nemzetközi segítséggel az egykori vérengzések színhelyén, az akkumulátorgyár területén és a kukoricaföld helyén megépült sokhektáros emlékhely és múzeum. A hely méltó az emlékezésre, méltó az áldozatok tragikus sorsához.

               Hely az emlékezésre (saját fotó 2002)               

A bejáratnál egyszerű fehér márványoszlop, rajta felirat: Srebrenica 1995. július 11. A hatalmas, bekerített területen több helyen kör alakú gránit padokat és szökőkutakat, csendes elmélkedésre alkalmas pihenőket és egy nagy fedett imahelyet alakítottak ki. A már azonosított és eltemetett – akkor még csak több száz – áldozat egyforma zöld fa fejfája és sírhantja néma vádirat.

2002-ig a város környékén 50 tömegsírt tártak fel, több mint 4500 áldozat maradványai a tuzlai, 1600 áldozat maradványai a visokói halottasházban vártak arra évek óta, hogy azonosítani tudják őket. Fájdalmas munka ez, nagyon lassan is megy még most is. A világon még sehol nem próbáltak meg DNS minták alapján azonosítani ilyen nagyszámú exhumált holttestet és emberi maradványokat ilyen rövid idő alatt. A világszínvonalú laboratórium vezetője korábban évekig az FBI DNS adatbázisának létrehozásában vett részt. Az évig mindössze 882 személyt tudtak azonosítani, de méltó temetése még csak egy részüknek volt. Ez az utódok nehéz kötelessége.

Az emlékhelyre érkezésünkkor elállt az eső, a nap is előbújt a felhők mögül, talán azt üzente, hogy hiába ez a sok szörnyűség, talán van remény a megbékélésre. Ahogy lassan körbesétáltunk az emlékkerten egyre csak az járt a fejemben, hogy ki a felelős ezért a tömegmészárlásért? Csak és kizárólag a szerbek? Milosevics és Mladics? Karadzsics és Plavsics? Európa és Amerika, akik majdnem tétlenül figyelték az eseményeket? A holland katonák, akik néhány százan, messze otthonuktól, egy őket nem is érintő háborúban próbálták végrehajtani a lehetetlent? Vagy a szarajevói háborús kormány és személyesen Alija Izetbegovics, akit a boszniai hadsereg volt első embere, Sefer Halilovics nyílt levélben vádolt meg azzal, hogy Srebrenica tragédiája az ő elhibázott politikájának eredménye? Vagy a várost védő bosnyák katonák? Esetleg Naser Orics védelmi parancsnok, akinek Szarajevó utasítására 18 tiszttársával együtt el kellett hagynia a várost a szerb offenzíva előtt, és aki 1999-ben egy interjúban elmondta, hogy birtokában vannak azok a dokumentumok, amik tanúsítják az egyezkedést Pale és Szarajevó között Srebrenicáról? Vagy, ahogyan Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök az egyik kihallgatásán mondta, az ENSZ erők akkori főparancsnoka Philip Morillon és Bernard Janvier tábornokok? Megannyi kérdés kavargott a fejemben...

Lehet, hogy az emlékhely bosnyák kerti munkásának lesz igaza, aki szerint mindenki tudott mindenről, ami Srebrenicában történt. A nemzetközi közösségek, a szerb köztársaságbeli politikusok és a bosnyák vezetők is. Úgy mondta: az igazságra soha nem fog fény derülni, vagy csak olyan sok évtized múlva, amikor a bűnösök már nem lesznek felelősségre vonhatók.

2002-ben még folyt a Srebrenica környékén állomásozó szerb alakulatok parancsnokainak pere, akik ellen a vád népirtásban, emberiség elleni bűncselekményekben való részvétel, a háborús törvények súlyos megszegése. A hágai nemzetközi bíróság addigi legsúlyosabb büntetését is Srebrenicával kapcsolatban hozta: Radoslav Krsztics tábornokot a városban elkövetett népirtásért 46 év börtönbüntetésre ítélték. Akkor mondta ki először a bíróság, hogy a bosznia-hercegovinai kisvárosban népirtás történt.

További írások a témában és itt.

http://balkanimozaik.blog.hu/2015/07/10/szubjektiv_emlekek_srebrenicarol

 

 

 

 

From Holocaust to Srebrenica Genocide : young people from different ethnics, religious and culturals groups march together to build the peace. Ambassadors of a New Era.
Une seule adresse pour participer au projet :
https://www.derev.com/it/inmarciaperlapace
We are a group of young people willing to participate in the March for Peace on the occasion of the 20th anniversary of Muslims' Genocide in Bosnia-Herzegovina. Beyond Remembrance, we wish to produce a comics book and a manual for use (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Dans les Balkans

From Holocaust to Srebrenica Genocide : young people from different ethnics, religious and culturals groups march together to build the peace. Ambassadors of a New Era.
Une seule adresse pour participer au projet :
https://www.derev.com/it/inmarciaperlapace
We are a group of young people willing to participate in the March for Peace on the occasion of the 20th anniversary of Muslims' Genocide in Bosnia-Herzegovina. Beyond Remembrance, we wish to produce a comics book and a manual for use (...)

/ Bosnie-Herzégovine, Dans les Balkans

Olaszországban elkészült a negyedik U212A dízel-elektromos tengeralattjárók közül az utolsó is a Fincantieri muggianói hajógyárában július 4-én. A ROMEO ROMEI (S 529) nevű egység 2016 szeptemberében kerül majd átadásra a haditengerészet számára. Ez, valamint a tavaly októberben vízre került, és ez év decemberében hadrendbe álló testvérhajója a PIETRO VENUTI (S 528) 1509 tonna vízkiszorítású, hosszuk 56 méter, merülésük 7 méter, megrendelésükre 2008 áprilisában került sor. Legénységüket 27 fő alkotja, őket 16 csomós víz alatti sebességgel tudja a tengeralattjáró szállítani. A hajóosztály másik két egységét a SALVATORE TORADO (S 526) és a SCIRE (S 527) 2006-ban és 2007-ben lépett szolgálatba.

Az elkövetkező 20 évben is számol az Lockheed P-3C Orion tengeri járőrgépekkel a német haditengerészet vezetése. Éppen ezért egy korszerűsítési programot indítottak el, ami tíz év alatt összesen 626 millió dolláros kiadással fog járni. A fedélzeten lévő elektronika mellett a szárnyak és a vízszintes vezérsíkok cseréjét is végrehajtják majd a Hollandiától megvásárolt nyolc példány mindegyikén. A munkák elvégzésére az Airbus Defence & Space és a Lockheed Martin Overseas Services Corporation egy konzorciumot hoz létre. A fedélzeti elektronikák főbb beszállítói a Rockwell Collins, a Northrop Grumman és a Rhode&Schwarz lesznek.

Hollandiában a tengerészgyalogság a világon elsőként szavazott bizalmat a 7,62x35 milliméteres lőszernek. Az 1990-es években az M16-os gépkarabélyok számára kifejlesztett lőszer, a cső és a töltényűr cseréjét követően alkalmazhatóvá válik a világ egyik legelterjedtebb lőfegyverénél. Első változatában a lőpor még csak hang alatti sebességre tudta felgyorsítani a lövedéket, ezért elsősorban, mint hangtompítóval ellátott fegyverek lőszereként gondoltak rá. 2009-ben már a megnövelt lőportöltetű, a lövedéket a hangsebesség fölé is gyorsítani képes 7,62x35 milliméteres lőszert próbálta ki a SOCOM (Special Operations Command). Bár a tesztek pozitív eredményekkel zárultak a lőszer mégsem kapott zöld utat az amerikai különleges erőknél.

Nagy-Britanniában a légierő átvette a harmadik Airbus Military A400M Atlas teherszállító repülőgépét is július 6-án. A ZM403-as lajstromú gép a gyártó spanyolországi Sevillában található üzeméből 2,5 óra alatt repült át és landolt az új otthonában, a RAF Brize Norton-i bázisára július 5-én. Az eddig átadott két példánnyal a királyi légierő 405 órát töltött a levegőben és igen elégedetten nyilatkoztak az Atlas teljesítményéről. Szeptember végéig a RAF hét A400M-et vesz majd át, ezekkel fogják felállítani a típust üzemeltető első repülőegységüket is, amelyik a 70 század lesz. Ez egy tartható időpontnak tűnik, hiszen jelenleg további három brit megrendelésre épített Atlas-al folynak tesztrepülések Spanyolországban. A második brit század várhatólag 2018-ra áll majd készen a szállítási feladatok végrehajtására az új típussal.

Finnországban teljessé vált a 2001-ben megrendelt NHIndustries NH90TTH flotta július 9-én. A 20 megvásárolt forgószárnyasból az első 2004-ben szállt fel és csak 2008 márciusában kerül a skandináv országba. Az eddig felhalmozott több mint 7500 repült óra alatt kiderült, hogy az NH90-es jól viseli az ország zord éghajlati viszonyai között végzett repülési feladatok jelentette kihívásokat.

Egy, az oldáskor a pilonról le nem vált bomba zuhant Bagdad keleti részére egy Szuhoj Szu-25-ös csatarepülőgép szárnya alól hétfőn. Az ejtőlőszer három házat megrongált és hét embert megölt.

Ez év végéig fog megérkezni Indiába az első General Electric F414-GE-INS6-os sugárhajtómű az Egyesült Államokból. A HAL Tejas MK2-es változatának erőforrásául szolgáló hajtóműből az első lépésben nyolc kerül majd a távoli országba. Ezek mellé még további 99-ről született megállapodás a felek között több mint 800 millió dollár értékben. A Tejas erősebb variánsa várhatólag 2018-ban, 2019-ben hajthatja végre első repülését, míg szolgálatba ez után 3 évvel állhat.

 

NETARZENÁL GALÉRIA

Dassault Mirage 2000-9EAD.

Mil Mi-14PL.

Dassault Rafale C.

Saab Sk37E Viggen.

McDonnell Douglas F/A-18A Hornet.

AgustaWestland AW-159 Wildcat AH.1.

Szuhoj Szu-22M4.

Aerospatiale (Soko) SA-342L GAMA.

McDonnell Douglas (Mitsubishi) F-4EJ Kai Phantom II.

Westland WS-55-3 Whirlwind HAR10.

Iljusin Il-38N.

Mitsubishi F-2B.

Dassault Mirage 2000-5F.

Eurocopter-Kawasaki BK-117A-3.

Hawker Siddeley Buccaneer S.2B.

The top United Nations official in Somalia has condemned &#8220in the strongest terms&#8221 a series of deadly terrorist attacks against an African Union Mission in Somalia (AMISOM) base and two hotels in the country capital of Mogadishu which resulted in numerous casualties.

Alkotói pályázat otthontalan művészek számára az Elfogadás Falának megvalósítására.

A pályázat célja: a tanyai gazdálkodás megújítása, újjáélesztése, a tanyai életmód - sajátos értékeinek megmentése, megőrzése mellett - hátrányainak csökkentése, valamint az alföldi tanyás térségek fenntartható, a komplex vidékfejlesztéshez illeszkedő fejlődésének elősegítése érdekében a tőkeszegény tanyai gazdaságok támogatása, gazdálkodási feltételeik megerősítése.

A pályázat célja: a villany nélküli tanyák villamosenergia-ellátásának javítása, a tanyákon élők egészséges ivóvízzel történő ellátása érdekében szükséges vízminőség vizsgálatok elvégzése, valamint a tanyagondnoki szolgálatok fejlesztése.

A pályázat témája "MAGYARNAK LENNI" azaz a magyarság ábrázolása határon innen és túl.

Most megmutathatod, hogy mennyire vagy kreatív! A játékban részt vehet bármilyen általad készített rajz, fotó, képsorozat vagy bármilyen kézműves technikával készített alkotás, amely kifejezi: Te hogyan éled meg diákként a munkavállalást?

A kíiró alkotói pályázatot hirdet SZERENCSEPATKÓ címmel.

A Mozdulat 100+ Művészeti_Idő_Hidak projekt célja, hogy a több mint 100 éves magyar modern tánc - a MOZDULATMŰVÉSZET - ismert műveire reflektálva, illetve azokból inspirálódva új táncprodukciók születését segítse elő.

A kiíró által a közelmúltban kutatók és tudósok körében lefolytatott nemzetközi felmérés szerint az egészségtudományok terén manapság a két legnagyobb kihívásnak az új témák kutatására serkentő ösztönzők hiánya és a jelenlegi kutatási eredmények rendkívül összetett volta számít. Ezek a felmérési eredmények sarkallták az LBG-t arra, hogy "Open Innovation in Science" (Nyitott innováció a tudományban) kezdeményezése keretében elindítsa "Tell us!" (Mondd el nekünk!) elnevezésű ún. crowdsourcing (kb. közösségi ötletbörze) projektjét. A kezdeményezés keretében a betegeket, családokat és szakembereket arra kérik, hogy aktív részvétellel járuljanak hozzá a mentális betegségek témakörében a tudományos kutatásra érdemes kérdéskörök meghatározásához.

Mond el képekben a Faludi film- és fotófesztiválon, miről is szólnak mindennapi döntéseink!

Rajzold le, Te hogyan kezdtél sportolni!