A franciák csak most ocsúdnak a szörnyű támadásból. Ha az első sokk véget ér, rengeteg kérdésre kell majd válaszokat keresni és találni. Még nem tudjuk felmérni, hogy ami ma történt, mekkora jelentőségű és merre viszi a francia (és európai) politikát, de az biztos, hogy a Charlie Hebdo-merénylet nagy hatással lesz mind a társadalomra, mind pedig a következő hetek és hónapok politikai eseményire. Soós Eszter Petronella Közös elemzése dr. Türke András Istvánnal, biztonságpolitikai szakértővel, az Europa Varietas Intézet igazgatójával a Francia Politika Blogon.
A tények
2015. január 7-én délelőtt, 11:30 körül két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű baloldali, szatirikus hetilap szerkesztőségébe és – célzottan, tudatosan – megölt 12 embert, köztük a lap közismert illusztrátorait, igazgatóját, illetve két rendőrt. A fegyveresek valószínűleg tudták, hogy mikor és hogyan kell támadniuk, mivel az áldozatokat arcról felismerték, illetve pontosan abban a pillanatban érkeztek, amikor a szerkesztőség a szokásos heti értekezletét tartotta. A mintegy öt percig tartó támadás után a fegyveresek elmenekültek a helyszínről. A rendőrség azonosította az elkövetőket és jelenleg is keresi őket.
A helyszínre érkező François Hollande köztársasági elnök terrortámadásnak nevezte a gyilkosságokat, amit megerősít a szemtanúk azon beszámolója, mely szerint a támadók “Allah Ahkbar!”, illetve “Megbosszultuk a prófétát!” felkiáltásokkal léptek fel, és az al-Kaida nevű ismert terrorszervezetet is emlegették.
A francia kormány szerdán 14 órakor válságmegbeszélést tartott az illetékes miniszterek részvételével, illetve a legmagasabb, további támadást valószínűsítő szintre emelte a Vigipirate antiterrorista terv szint-besorolását. A köztársasági elnök azonnali konzultációkat kezdett a francia politikai élet szereplőivel, ideértve a volt köztársasági elnököket, a pártelnököket, illetve azon politikai erők vezetőit, amelyek nem rendelkeznek nemzetgyűlési képviselőcsoporttal (gondolva itt különösen a Marine Le Pen vezette Nemzeti Frontra). A csütörtöki napra az elnök továbbá nemzeti gyásznapot rendelt el, amire 2001. szeptember 11. óta nem került sor Franciaországban....
Folytatása a Francia Politika Blogon olvasható, az anyagot folyamatosan frissítjük.
Az alábbi írás szigorúan a szerző magánvéleményét tükrözi és nem tekinthető az Europa Varietas Intézet hivatalos véleményének.
Megjelent a Kitekintő.hu-n
Mert a Charlie Hebdo szerkesztői – bár kiváló grafikusok - gyakran olyan színvonalat képviselnek, amivel nem tudok közösséget vállalni.
A mészárlást természetesen minden jólelkű ember elítéli, jómagam is, mint ahogy a sajtó szabadsága is elsődleges fontosságú érték, amit meg kell védeni és ami mellett ki kell állni. Állást foglalni azonban a lap tevékenysége és hatása kapcsán nagyon nehéz kérdés. Nincs bajom a szatírával, se a politikaival se a kulturális-vallásival, még akkor sem ha "malac" (v.ö. Boccaccio), de csak akkor, ha tényleg ütős, és megvan benne a szatíra sine qua non-ja, a humor. A Charlie Hebdo számos karikatúrájában az öncélú blaszfémia mellett ezt nem nagyon lehet felfedezni.
A magam részéről nem értek egyet azzal a tipizálással, amit most ránk próbálnak kényszeríteni a politikusok és véleményvezérek, hogy egyfelől a Charlie Hebdo, azaz a "mi", a "jók" a demokraták, a művelt Nyugat és "ők", a "rosszak" a barbár-fanatikus, terrorista (=iszlám) oldal, és én most csak e kettő közül választhatok. Ha lehet még harmadik véleményt képviselni akkor azt választanám.
A szatírikus lap karikatúrái a vallásokból csinálnak öncélú, kicsit sem vicces blaszfémiát. Persze, ehhez joguk van, joguk kell hogy legyen, de a magam részéről nem tudom sajnálni azokat, akik eleve céltáblát akasztva a nyakukba provokálják a sorsot és megteszik azt a szívességet a radikális iszlamistáknak, hogy "igazolják" azok tanait a fiatal és fogékony francia (vagy bármilyen más) muszlim fiatalság körében.
A tét óriási. Ugyanis a teljes politikai és társadalmi kiállás a provokatív lap elleni támadással szemben felveti a kérdést, hogy akkor most ezáltal teljesen egyetértünk az ilyen Charlie Hebdo lapokban képviselt "eszmeiséggel" is? Az egyébként indifferens, szekuralizálódott muszlimok Párizsban, Londonban és másutt meg csak pislognak, hogy lám-lám akkor mégis a radikálisoknak van igaza a "Nagy Sátán" kapcsán? Mégis a lefejezős dzsihádistákank kell hinni, akik szerint a Nyugat visel háborút ellenünk, ahol az egész társadalom iszlám ellenes? Mindenkinek szíve-joga, hogy hova áll. Ne feledjük, 2001. szeptember 11-e egyik következménye az lett, hogy a muszlim vallásúakat potenciális terroristaként kezdték el kezelni a hatóságok. Ahelyett, hogy mérsékelt iszlámmal karöltve együtt vette volna fel a harcot a Nyugat a szélsőségek ellen.
Mindezek miatt sokkal, de sokkal cizelláltabban kéne ezt a kérdést a politikusoknak és az értelmiségnek kezelnie. Zajlik a civilizációk (vagy inkább a kultúrák) harca és az a tét, hogy a mérsékelt iszlámot meg tudjuk-e tartani szövetségesnek vagy az - kényszerűségből - a szélsőségesek térfelére sodródik.
És éppen azt nem vesszük észre, hogy pont ez a vallási fanatikusok célja : Hogy mi sorakozzunk fel a blaszfémek mellet mind, legyen végre egy jól látható egyenlőségjel köztünk - a mérsékeltek - és a "vallásgyalázók" ("iszlám-gyalázók") között. Mi – mármint az "én vagyok Charlie" hősei – pedig lényegében az ő elképzelésük szerint "táncolunk", az ő kalkulált reakcióik szerint lépünk és ezzel pont mi leszünk azok, akik megerősítjük a támogatottságukat.
Ez a cél?
Türke András István Ph.D
Europa Varietas Intézet
www.europavarietas.org
PS: És ha már választani kell : "Nem vagyok Charlie, "francia" vagyok!
Si l'épidémie d'Ebola, le durcissement de la menace islamiste et la chute des cours du pétrole ont fortement affecté les économies africaines en 2014, il est important de se rappeler que le continent a connu sur l'ensemble de l'année écoulée une santé économique presque insolente, loin de la crise européenne ou du ralentissement de l'Asie et de nombreux pays émergents.
A kedves olvasók talán még emlékeznek a Konfliktus és Konspiráció adásaira, melyekben szerkesztőségünkből is többen szerepeltek, és melyeknek egy év után vége szakadt. Ez alátámasztani látszik azt a széles körben készpénznek vett tételt, mely szerint a hazai közönséget alig érdeklik a különféle helyeken zajló háborúk, meg általában a külvilág eseményei sem nagyon. Mi azonban úgy véljük, emiatt még nem kell koporsóba tenni a biztonságpolitikai témájú magyar podcast koncepcióját, sőt érdemes ezzel magunknak is megpróbálkozni, igaz nem teljesen azonos módon. Az elhatározás eredménye a KatPol Kávéház lett, melyet most a közönség elé tárunk. A beszélgetés során azt vettük szemügyre, hogyan jelent meg a médiában az elmúlt év "felkapott" fegyveres konfliktusai közül kettő, a kelet-ukrajnai és a szíriai.
Már 2015 elejétől nagy számban jelennek meg uniós pályázati kiírások, miután a magyar operatív programok többsége megkapja a szakmai jóváhagyást az Európai Bizottságtól (EB) - mondta a Miniszterelnökség fejlesztéspolitikai kommunikációért felelős helyettes államtitkára az MTI-nek.
Csepreghy Nándor felidézte: a brüsszeli észrevételek után a tíz operatív program közül nyolcat november 17-én benyújtott a kormány az Európai Bizottságnak. Ezek közül az elsőt, a Rászoruló Személyeket Támogató Operatív Programot (RSZTOP) már elfogadták, és a testület jelzése alapján várhatóan a benyújtott programok többsége napokon belül szakmai jóváhagyást kap.
Elérkezett a 2014-es év vége, mely magával hozza a pénzügyi év zárását azoknál a vállalkozásoknál, amelyeknek a mérlegforduló napja december 31-ére esik. A zárást igazoló beszámoló elkészülésére, és nyilvánosságra hozására a törvényben meghatározott határidő ezeknél a vállalkozásoknál az adott pénzügyi évet követő év május 31-e.
Ezt a dátumot mindenképpen be szükséges tartani, azonban amennyiben vállalkozásunk még nem rendelkezik legalább két-három lezárt üzleti évvel, abban az esetben érdemes lehet a beszámolót előbb lezárni, mivel a pályázati kiírások gyakran tartalmaznak olyan indulási feltételt, miszerint a pályázónak kettő, esetleg három lezárt üzleti évvel kell rendelkeznie.
Pályázati szempontból fontos, hogy az üzleti év zárásakor figyelembe vegyünk néhány tényezőt, melyek meghatározhatják, hogy milyen pályázatokon, és mekkora összegben pályázhatunk állami támogatásra.
A mérleg elkészítésénél a legfontosabb szempont, hogy a vállalkozás saját tőkéje az támogatási kérelem beadását megelőző utolsó, lezárt üzleti évben nem lehet negatív, és el kell, hogy érje legalább a jegyzett tőke felét. Ennek a nem teljesítésével a pályázó teljes mértékben kizárja magát a pályázatok köréből.
A másik, mérleggel kapcsolatos fontos adat a mérleg főösszeg. Nem minden pályázatnál, de egyre többnél meghatározza a maximális projekt összköltséget a pályázat beadását megelőző utolsó lezárt év mérleg főösszege, ezért érdemes ezt az adatot is a terveknek megfelelően alakítani.
A fenti megfontolásból szintén érdemes a lehetséges beruházásokra figyelemmel meghatározni az árbevétel összegét.
Számos pályázatban indulási feltétel, hogy a cég utolsó lezárt évében legalább egy alkalmazottal rendelkezzen, ezért erre is érdemes odafigyelni a beszámoló elkészítésekor.
A fentieken kívül továbbra is fontos, hogy kizáró tényezőként jelennek meg a pályázatokban a munkaügyi bírságok, illetve adótartozások, ezért ezeket folyamatosan figyelni kell, és szükség esetén a megfelelő intézkedéseket meg kell tenni.