Marosi Ádám arany-, Kovács Sarolta pedig ezüstérmet nyert az öttusázók hétvégi moszkvai versenyén, a Kreml Kupán. A nemzetközi elitet felvonultató meghívásos viadalon mindkét nemben huszonnégyen indultak.
On 27-28 May, Riga will host the International Conference on ICT for Information Accessibility in Learning (ICT4IAL). The conference will present guidelines developed over the past two years for the use of ICT in the learning process making the information more accessible, including for people with special needs. Issues covered at the conference correspond to one of the main priorities of the Latvian Presidency of the Council of the EU – Digital Europe.
A május 10-i népszavazás érvénytelen volt, mivel a választási jegyzékben szereplő nagyváradi lakosoknak mindössze 19,68 százaléka járult az urnák elé. Annak ellenére, hogy a községben a szavazók aránya 54,5 százalékos volt és a voksolók többsége az egyesítés mellett szavazott, a szavazás csak akkor lett volna érvényes, ha a választópolgárok legkevesebb 30 százaléka részt vett volna a népszavazáson. Ma a nagyváradi polgármester, Ilie Bolojan felhívást intézett a magyar lakossághoz, hogy a június 14-re kitűzött újabb népszavazáson vegyenek részt, tájékoztat a maszol hírportál. Az elöljáró elismerte, hogy a megyeszékhely és Váradszentmárton egyesítése következtében valóban csökkenne a magyarok részaránya Nagyváradon, de csupán 1 százalékkal, 24,9-ről 23,9 százalékra. Nagyvárad és Váradszentmárton egyesítését az RMDSZ nem támogatja, és a május 10-i népszavazás előtt az EMNP Bihar megyei elnöke is arra szólította fel a magyarokat, hogy ne szavazzanak. A május 10-i népszavazás premiernek számított Romániában, mivel első alkalommal fordult elő, hogy két település egyesítésére írjanak ki referendumot.
A meeting for war crimes investigators in South-Eastern Europe organized by the OSCE Office for Democratic Institutions and Human Rights (ODIHR) and supported by the OSCE Mission to Bosnia and Herzegovina on 25 May 2015 in Sarajevo provided an opportunity for investigators to exchange experiences and discuss issues such as the structural set-up of investigation units, the relationship between investigators and prosecutors, and cross-border co-operation where suspects are located in other countries in the region.
“Justice for the victims and survivors is overdue. It is essential for justice to be done in war crimes cases so many years after the crimes were committed,” said Ambassador Jonathan Moore, Head of the OSCE Mission to Bosnia and Herzegovina. “To this end, the OSCE Mission to Bosnia and Herzegovina will continue to support and advocate for fair and effective adjudication of war crimes cases at the domestic level.”
“Investigative work is the basis for effective war crimes prosecution”, said Tina Gewis, Chief of ODIHR’s Rule of Law Unit. “It is imperative that investigators be provided with every opportunity to reinforce their professional ties at the regional level.”
The meeting gathered 13 war crimes investigators from Bosnia and Herzegovina, Croatia and Serbia. War crimes investigators from Kosovo* also attended this meeting, which was supported by investigators from Finland and the United Kingdom.
“To expedite regional investigative efforts we must also strengthen domestic structures by ensuring a more efficient allocation of police resources,” said Mario Kapetanović, Deputy Chief of the Bosnia and Herzegovina War Crimes Investigation Centre. “We should also learn from other countries by enhancing cross-border co-operation.”
The peer-to-peer meeting for war crimes investigators represents the last activity of OSCE/ODIHR’s War Crimes Justice Project II. Since July 2012, this project has supported professionals handling war crimes cases in South-Eastern Europe through training, meetings and a regional conference on the role of domestic jurisdictions in implementing international humanitarian and criminal law standards.
* This designation is without prejudice to positions on status, and is in line with UNSCR 1244/99 and the ICJ Opinion on the Kosovo declaration of independence.
Related Stories
Az RB-Trade magánvállalat beadvánnyal fordult az Ungvári Városi Tanácshoz, melyben engedélyt kérnek két, kizárólag idegenforgalmi célú interaktív információs képernyő, valamint hét turisztikai térkép elhelyezésére Ungvár központi részében. A képernyők nem használhatók reklámcélokra, kizárólag turisztikai információk jelennének meg rajta – adta hírül a zakarpattya.net.ua hírportál május 23-án.
A kérelem jóváhagyásáról és engedélyeztetéséről a városi végrehajtó bizottság soron következő ülésén tárgyalnak.
Az információs képernyőket a Petőfi téren és a Kapitulna úton szerelnék fel. A Petőfi téren, a Korzó és a Volosin utcák kereszteződésében, a Függetlenség sétány és a Népi tér között, a Rákóczi úton, a Színház és a Zsupanatszka téren pedig idegenforgalmi térképeket és útjelzőket állítanának fel.
Kárpátalja.ma
Dix personnes ont été massacrées à la machette par des islamistes de Boko Haram dans un village reculé du nord-est du Nigeria, a déclaré lundi à
L'Afrique résiste à la chute des cours des matières premières et garde le cap de la
Az utóbbi napok statisztikája elképesztő: négy férj ölte meg feleségét, a családon belüli erőszaknak pedig összesen 13 áldozata volt az elmúlt néhány napban. A legújabb – amikor ez az írás készül –, hogy Borban egy asszony törött koponyával és testén látható sérülésekkel került kórházba. Az ellátásra szoruló nő azt állította, leesett a lépcsőn. A rendőrség azonban kiderítette, hogy a 37 éves férj verte össze feleségét úgy, hogy az röviddel kórházba kerülése után kómába esett. A Martonoson és Oromon történtek után a belügyminiszter és a nők jogaival foglalkozó szerveztek is ígéretet tettek, hogy hamarosan lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megvédjék a családon belüli erőszak áldozatait. A belügyminiszter máris meghirdetett egy platformot, amely különböző bizottságok alakítását helyezi kilátásba, azok együttes fellépését, illetve koordinált munkáját, és szó van benne a büntető törvénykönyv, valamint a családjogi törvény módosításáról is. Holnapra a nemi egyenjogúság kérdéseivel foglalkozó parlamenti bizottság jelentette be ülését, ezen majd megvitatják a családon belüli erőszak csökkentésének lehetséges módozatait.
Az év eleje óta 26 nőt ölt meg férje vagy partnere. Az, hogy hányat gyötör évek óta a vele egy lakásban, házban, életközösségben vagy házasságban élő vagy volt partnere, azt nem tudhatjuk. Az ilyen esetekre akkor derül fény, amikor már vér folyik. Bevallani azt, hogy akár testileg, akár verbálisan megnyomorítanak valakit a családon belül, az szégyen. Nem véletlen, hogy a közbeszéd is csak akkor foglalkozik ezzel a témával, amikor többszörös gyilkosság történik.
A családon belüli zaklatásnak különböző fázisai vannak. A statisztika azt mutatja, hogy főként nők az áldozatok. Szerbiában minden harmadik nő fizikai erőszak áldozata, minden hatodik pedig pszichikai terror alatt él.
Körkérdésünkben arra voltunk kíváncsiak, vajon olvasóink szerint mi lehet annak hátterében, hogy ilyen nagyarányú a családon belüli erőszak. Olvasóink egyaránt látják ennek okát az elszegényedésben, az elidegenedésben és a háborús traumák következménye is lehet az ilyen, emberhez nem méltó reakció.
Szerbia szigorú patriarchális társadalom. Egyszerűen évszázadok óta élnek azok az íratlan szabályok, hogy a nő nem egyenlő a férfival, a családfenntartóval. Gyakran, amikor a családfenntartói szerep veszélybe kerül, azaz a férfi nem tudja teljesíteni azt, hogy ő keresi a több pénzt, ő tartja el a családot, akkor más módon éli ki „uralkodását” : erőszakkal. Lehet ez verbális, lehet ez nyomasztó légkör, amikor a feleségre betegesen féltékeny a férj, és gyakran sajnos a tettlegességig fajul a bántalmazás.
Az utóbbi napokban a sajtó címoldalára került esetek csak a jéghegy csúcsa. Az, hogy mi történik a családi otthonokban, jobbára titok marad. A fent említett bori nő is azt akarta elhitetni, hogy leesett a lépcsőről, miközben úgy összeverte a férje, hogy koponyatörést szenvedett. Ennek feltehetően az lehet az oka, hogy vagy megfenyegette a férje, és nem merte bevallani, mi is történt, vagy, mint ahogyan ez lenni szokott, a bántalmazás után az őrjöngő férj sírva fakad, és azt bizonygatja, hogy szereti a feleségét, és soha többé nem fog előfordulni az, ami pár perccel korában megtörtént. S a nők nagy része ennek hitelt ad, pedig semmilyen magyarázat nincs arra, hogy egy férfi megüssön, hát még hogy összeverjen egy nőt. Ha az együttélés nem megy, el kell válni.
Csakhogy ez sem olyan könnyű. Vannak házasságok, amelyek nem működnek, amelyekben szenved a feleség, a férj és a gyermek is, de egzisztenciális okokból nem tudnak elválni. A tartósan rossz hangulat, a fenyegetettségben élés tönkretesz mindenkit: a gyermeket, aki ilyen hangulatban nő fel, a feleséget, aki retteg és a férjet is, aki kényszerzubbonynak érzi házasságát.
A pszichológusok azt állítják, az első pofon után ott kell hagyni a férjet. Nem kell abban reménykedni, hogy nem jön a következő. Hogy mégis miért várják meg a bántalmazott nők, hogy megérkezzen a második meg a sokadik pofon, esetleg tragédiába torkolljon az együttélés? Gyakran az a nő válasza: én akkor is szeretem. Ez az a válasz, amellyel sem a segítő barát, sem a szakember nem tud mit kezdeni. Hiába mondják az ilyen szomorú sorsú nőnek, hogy nem szerelemről van itt már szó, hanem sokkal inkább arról, hogy fél egyedül újrakezdeni az életet, sokan hajthatatlanok. S azok a gyermekek, akik ilyen környezetben nőnek fel, tulajdonképpen viszik magukkal a mintát, mint ahogyan sok más, jó mintát is. A rengeteg erőszakot meg a nők megalázást is tovább örökíti a család. Vagy úgy, hogy férfitagja felnőttként az otthonihoz hasonló módon oldja meg saját családjában a problémát, vagy úgy, hogy nőként az anya példáját látva eltűri, hogy bántalmazzák, megalázzák.
S ha ez így van, akkor fel lehet-e számolni a családon belüli erőszakot? Nyilván, ha a rendőrség nem csak akkor avatkozna be, amikor már vér folyik: ha valaki segítséget kér, akkor annak oka van, s jóval nagyobb felhatalmazás kellene a rendőrségnek, hogy a tomboló férjeket, partnereket eltávolítsa a családból, de ugyanakkor sokkal bátrabbaknak kellene lenni a nőknek is, hogy merjenek a bántalmazásukról beszélni, hogy ki merjenek szállni a rossz életből. Ehhez feltétlen szükség van a társadalom segítségére is. Most öt biztonságos ház van Szerbiában, ahol a családon belüli erőszak áldozatai meghúzhatják magukat, ahol segítséget kaphatnak. Ha minden harmadik nő fizikai bántalmazás áldozata, akkor nem ennyi, hanem ki tudja, hányszor ennyi menedékházra lenne szükség. Csakhogy a menedékház is átmeneti megoldás.
A családon belüli erőszak bármilyen törvényeket is hozunk, s bármennyire is javul az életszínvonalunk, nem fog megszűnni egyik pillanatról a másikra. Ahhoz, hogy ne legyen bántalmazás, a társadalmi szokásoknak, a családok működésének is változni kell. S legfőképpen nem kellene továbbörökíteni a nők megpofozását, megalázást. Nem lehet második pofon, mert az első is sok. Túl sok.